Van szerencsém becikkelyezés céljából benyujtani a mult év november hó 25-én aláírt magyar-román kulturális egyezmény szövegét. Aláírására Bukarestben, a minisztertanács előzetes felhatalmazása alapján került sor. A kormányküldöttséget a miniszterelnök úr vezette; az egyezményt román részről Octav Livezeanu tájékoztatásügyi miniszter, magyar részről pedig Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter írták alá.
Ez az első kulturális egyezmény, amelyet a két nép egymással köt. Örömmel nyujtom be becikkelyezésre, mert az egyezmény megkötésére irányuló feltétlen készség azt bizonyítja, hogy mind a magyar, mind a román nép elhatározó módon felismerte annak szükségességét, hogy egymásrautaltságukban kialakult kapcsolataikat intézményes formában biztosítsák és fejlesszék. A kulturális egyezmény megkötése tehát szerves fejlődés eredménye, melyhez az út az egymásrautaltság felismerésén keresztül vezetett. Ennek az útnak a járása nem volt könnyű, mert a két népet - történelmük során - lelketlen külső erők oly sokszor állították egymással szembe, hogy a velük született jóérzés és emberség a másik fél irányában már-már kialvóban volt. Végre azonban megtört az átok s a sokat szenvedett két nép felismerte helyét egymás mellett. Máskép nem is történhetett. Olyan két nemzet, amelyiknek annyi elnyomásban volt része és, amelyiknek lelkéből oly céltudatosan irtották mindenkor az emberség érzését csak azért, hogy szolgáljon és, hogy a másik ellen felhasználható legyen, a lélektan és a sors igazságszolgáltatásának törvénye szerint meg kellett, hogy találja egymás kezét. Ez megtörtént. Ennek a kézfogásnak törvénybe való rögzítését kérem.
A kulturális egyezmény aláírását szerencsés társadalmi és egyéni kezdeményezések előzték meg. Bukaresti meghívásra magyar írók és művészek jártak még 1946 koratavaszán a román fővárosban, az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter vezetésével. A mult év májusában az egész magyar közvéleményt lekötő ünnepségek keretében fogadhattuk fővárosunkban Groza Péter román miniszterelnök urat néhány minisztere, a román parlament több tagja, valamint a román irodalmi, tudományos és művészeti élet vezetőszemélyiségeinek kíséretében. Ezen kívül is nálunk a Magyar-Román Társaság, Romániában pedig a Román-Magyar Társaság komoly munkával és elvitathatatlan eredménnyel népszerűsítették a két nép baráti összefogásának gondolatát. Számos művész kereste fel a másik ország közönségét és mindenkor őszinte fogadtatásra találtak. A két ország vezetősége hivatalos intézmények létesítésével is bizonyította a másik néphez való közeledési vágyát, valamint azt, hogy az egymás területén élő és a másik nép etnikumához tartozó tömegeket a többségi nép fiaival egyenlő jogú állampolgároknak tekinti. A demokratikus Románia oly széles iskolaügyi hálózatot engedélyezett a romániai magyarság részére az alsófokú oktatástól az egyetemig, amilyenre a román történelemben még nem volt példa. Mi is mindent elkövettünk, hogy az országunk területén élő román nemzetiséget műveltségében minél magasabbra emeljük. A két nép közeledésének gyakorlati megvalósítására pedig a Mocsáry Lajos Magyar-Román Kollégium létesítésével maradandó példát szolgáltattunk.
A becikkelyezésre benyujtott kulturális egyezmény, az újabban kötött többi kulturális egyezményhez hasonlóan, - a többek között - egy vegyesbizottság felállításáról rendelkezik, amelyik - kulturális kapcsolatok kérdésében - tanácsadó, kezdeményező és felülvizsgáló tevékenységet folytat és ezáltal a kulturális egyezmény tárgyát képező egész területet mindenkor áttekinteni köteles. Már magának ennek a szervnek az életrehívása biztosítékot fog nyujtani arra, hogy a most becikkelyezésre kerülő kulturális egyezmény pontjaiban foglaltak nem fognak holt betűk maradni. Az egyezményben egyébképpen kölcsönösen biztosítjuk a kulturális cserét tudományos és művészeti téren egyaránt és kölcsönösen széles körben lehetőséget nyitunk arra, hogy a másik szerződő fél népét és életét közönségünk minél hathatósabban megismerhesse.
Amikor a kulturális egyezmény becikkelyezését kérem, azt abban a tudatban teszem, hogy ezzel a ténnyel a Magyar Törvényhozás szükséges és egyben üdvös cselekedetet gyakorol.
