1948. évi XIII. törvénycikk indokolása

a bauxitbányászat és az alumíniumtermelés államosításáról * 

Általános indokolás

Hazánk egyik legfontosabb természeti kincse a nagy bőségben előforduló bauxit, amelynek jelentősége a könnyűfémek felhasználásának elterjedésével állandóan fokozódik.

A magyar bauxitkincset az 1920-as években tárták fel. A feltárások eredményeként megállapíttatott, hogy a dunántúli bauxitérc lelőhelye a világ egyik legjobb és leggazdagabb előfordulása.

Eleinte a feltárt ércet nyers állapotban külföldre szállították ki. A bauxit hazai feldolgozása csak 1933. évben kezdődött meg. Ez a késedelem a magyar közgazdaságnak óriási károkat okozott.

A nyers bauxitércből annak szárítása és porítása után marónátron segítségével, gőznyomás alatt választják le a timföldet (aluminiumoxidot) s azt a timföldgyárakban különböző vegyi folyamatok segítségével tisztítják, szűrik és végső fokon 1300°-on izzítják. Az így nyert tiszta timföld az alumíniumkohászat alapanyaga. A timföldet szénbélésű elektromos kemencékben kb. 900°-on kriolitban oldják és az oldatból elektromos áram segítségével leválasztják a tiszta fémalumíniumot. 1 tonna fémalumínium gyártásához 2 tonna timföld szükséges. 2 tonna timföld előállításához pedig kb. 5 tonna bauxit. A kitermelt bauxit és az előállított alumíniumfém viszonyát a következő statisztikai adatok szemléltetik, amelyekből kitűnik, hogy a Magyarországon termelt bauxitnak csak elenyészően csekély része került hazai feldolgozásra.

év bauxittermelés tonnában alumíniumtermelés tonnában
1938 540.717 1310
1939 550.727 1720
1940 446.393 2960
1941 662.366 4770
1942 738.516 5610
1943 913.924 8910
1944 563.857 9870
1945 35.402 2350
1946 137.830 1970

A háború alatt elkezdett almásfüzitői új timföldgyár üzembehelyezésével és hazai alumíniumkohóink kapacitásának teljes kihasználásával a bauxit- és alumíniumtermelés nemzeti jövedelmünknek lényeges része lesz. A várható fejlődés eredményeképpen 3 éven belül bauxit- és alumíniumtermelésünk évi volumenje a következő eredményeket fogja kimutatni:

20.000 tonna tömbalumínium Ft 160 millió
60.000 tonna timföld Ft 80 millió
ezenfelül
300.000 tonna bauxit érc, amely nyers állapotban kerül exportra Ft 20 millió
összesen Ft 260 millió

A kormányzat államosítási programjának egyik jelentős állomása a bauxitbányászat és az ezzel összefüggő timföldgyártás és alumíniumkohósítás állami tulajdonba vétele.

Az ennek megvalósítására javasolt megoldás megválasztásánál a kormányzat figyelemmel volt a szénbányászat államosítása során szerzett gyakorlati tapasztalatokra. A szénbányászat államosításáról szóló 1946:XIII. tc. akként rendelkezett, hogy nem az egyes széntermelő vállalatokat, hanem azok szénbányászattal foglalkozó üzemeit és a kapcsolatos melléküzemeket, tehát egyedi vagyontárgyakat vett állami tulajdonba. Ennek következése az volt, hogy a nagyobb szénbányavállalatoknál, amelyek üzemüket a szénbányászattal kapcsolatban egyéb gazdasági területekre is kiterjesztették, a földrajzilag egy helyre telepített és egybeépült, egybefonódott üzemeket szét kellett választani. A szétválasztás egyfelől hátrányosan befolyásolta a termelés menetét, másrészt megbontva az évtizedes adminisztratív és üzemviteli kapcsolatokat, súlyos zökkenőt okozott az államosítás végrehajtásának kezdeti idején.

Ezeknek a nehézségeknek a mérlegelése alapján a törvényjavaslat elkészítésénél az a megoldás mutatkozott célravezetőnek, hogy a javaslat elvileg vállalatok és ne egyes üzemek állami tulajdonbavétele felől intézkedjék. Ezt az elvet össze kellett egyeztetni azzal a gyakorlati megfontolással is, hogy a vállalat államosítása csak kereskedelmi társaságok esetében vihető keresztül, az egyéni tulajdonban álló bauxitbányák állami tulajdonba vétele csak a tulajdonos egyéb személyes vagyonától való elválasztás végrehajtása után valósítható meg. Ugyancsak a szétválasztás módszerét kellett alkalmazni olyan esetben, amikor a kereskedelmi társaság formájában működő vállalat tevékenységének csak aránylag kis hányada esett az államosítandó szektorba.

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A törvényjavaslat elvileg kijelenti, hogy a bauxitra vonatkozó bányászati kutatás és bányászat, úgyszintén a timföldgyártás és az alumíniumkohósítás az állam részére tartatik fenn, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a termelési ágak állami monopóliummá nyilváníttatnak.

A 2. §-hoz

A 2. § elvileg elhatárolja a vállalatoknak és bányajogosítványoknak azt a körét, amelyek állami tulajdonba kerülnek. Az első kategóriába tartoznak azok a vállalatok, amelyek a monopóliummá nyilvánított termelési tevékenységgel foglalkoznak, a második csoportba pedig azok, amelyek az első csoportbeli vállalattal gazdasági egységet alkotnak s tevékenységük az alumínium feldolgozására irányul.

Arra az esetre, ha valamely vállalat üzletkörének túlnyomó részét a monopóliummá nyilvánított gazdasági tevékenység és az ezzel kapcsolatos alumíniumfeldolgozás együttesen nem meríti ki, a javaslat akként rendelkezik, hogy az illető vállalatnak csak a bauxitbányászat, timföldgyártás vagy alumíniumkohósítás céljára szolgáló vagyontárgyait vonja államosítás alá.

A bauxit feltárására adományozott bányajogositványok minden esetben állami tulajdonba vétetnek, az ehhez kapcsolódó alkatrészek és tartozékok csak abban az esetben, ha a kedvezményezett vállalat nem tartozik az állami tulajdonba vett vállalatok közé; ebben az esetben ugyanis az alkatrészekre és tartozékokra az állam az alább ismertetendő módon, a részvénytulajdon megszerzésével szerez közvetett tulajdont.

A 3. §-hoz

A 2. §-ban lefektetett elveket a tervezet 3. §-a a viták lehető csökkentése érdekében akként kívánja megvalósítani, hogy az államosításra kerülő vállalatok, illetve vállalatrészek kimerítő felsorolását adja. A felsorolás első öt tétele (a)-e)) a magyar-szovjet bauxit-alumínium egyezmény hatálya alá tartozó öt vállalatot említi, amelyeknél az államosítás a 10. § rendelkezése szerint csak a vállalatok magyar hányadára terjed ki. A felsorolt vállalatok közül meg kell említeni, az l) alatti szereplő Sigg Alumíniumárugyárat, amely 2. § (1) bekezdésének második mondata - gazdasági összefüggés - alapján vétetik állami tulajdonba.

A fentiek szerint egyes esetekben (a g), h) és m) pont valamint akkor, ha olyan bányajogosítvány kerül állami tulajdonba, amelynek jogosítottja nem államosított vállalat) nem kerülhető el az államosított és a törvényjavaslat által nem érintett vagyontárgyak szétválasztása. Ilyen esetben az államosításra kerülő vagyontárgyak kijelölése az iparügyi miniszter feladata, akinek határozata ellen az érdekeiben sérelmet szenvedő fél jogorvoslatot kereshet a szénbányászat államosításáról szóló törvény alapján hasonló célra felállított, választott bíróság szerűen működő döntőbíróságnál. A törvényjavaslat - a szénbányászat államosítása során szerzett tapasztalatok alapján - felhatalmazza az iparügyi minisztert, hogy olyan esetben, ha a szétválasztás az idők folyamán kialakult szoros gazdasági egységet bontana szét s ezzel - mint a felsőgallai medencében - a termelés gazdasági egyensúlyát veszélyeztetné, a bauxit, illetve alumíniumtermeléssel közvetlen összefüggésben nem álló vagyontárgyakat is állami tulajdonba vegyen.

A 4. §-hoz

A kifejtettek értelmében a bauxit- és alumíniumtermelés államosítása túlnyomórészt részvénytársaságok állami tulajdonba vétele útján fog a javaslat törvényerőre emelkedése után megtörténni. Ezért rendkívül fontos a javaslat 4. §-a, amely ennek keresztülvitelére rendkívül egyszerű és gyakorlatinak mutatkozó rendelkezést tartalmaz. Részvénytársaságoknál a tulajdonos rendelkezési jogát a részvények testesítik meg s így a tulajdonbavétel legcélszerűbben a részvények megszerzése formájában történhetik. Ehhez képest a javaslat kötelezi az érdekelt részvénybirtokosokat, hogy részvényeiket megfelelő határidő alatt az iparügyi miniszterhez - külföldi részvénybirtokosok a legközelebbi külképviseleti hatósághoz - szolgáltassák be. A beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása egyrészt a kártalanítási igény elvesztésével, másrészt azzal jár, hogy a be nem szolgáltatott részvények érvényüket vesztik s helyükbe az iparügyi miniszter által kiállított másodlatok lépnek.

Az 5. §-hoz

A törvényjavaslat azokban az esetekben, amelyekben a fent ismertetett vállalatállamosítás nem vihető keresztül, a szénbányászat államosításával kapcsolatban megszabott rendelkezések megfelelő alkalmazását rendeli el.

A 6. §-hoz

A törvényjavaslat - az ásványolaj bányászati és a szénbányászati monopoltörvények példájára - módot ad arra, hogy az állam részére a törvényjavaslat szerint fenntartott gazdasági tevékenység gyakorlására az állam meghatározott időre, meghatározott területre és ellenszolgáltatás ellenében, a törvényhozás jóváhagyásával harmadik személyeknek koncessziót adjon.

A 7. §-hoz

Hasonló rendelkezést tartalmaz a timföldgyártás és az alumíniumkohósítás tekintetében a törvényjavaslat 8. §-a, míg a 7. § az eddig ú. n. fenntartott ásvánnyá minősített bauxitot a törvényjavaslat rendelkezései folytán kiveszi a szabad kutatásra jogot biztosító zártkutatmányi jogosultság alól.

A 9. §-hoz

A kártalanítás felől a törvényjavaslat utaló rendelkezés formájában intézkedik, amennyiben a kártalanítás részletes szabályozását a törvényhozás külön intézkedésére tartja fenn. Elvileg azonban leszögezi a törvényjavaslat azt a szénbányászat államosításánál is érvényesített szempontot, hogy a bányajogosítványokért kártalanítás nem jár, továbbá azt is, hogy az államosítás alá vont vállalatok korábbi tulajdonosai nem tarthatnak igényt kártalanításra azért a vagyonért, amelynek megszerzéséhez a szükséges eszközöket az állam bocsátotta rendelkezésre. Hasonló elbírálás alá esnek azok a korábban Németországot megilletett követelések is, amelyeket a magyar állam a potsdami egyezmény, illetve a békeszerződés szerint a Szovjetunióval szemben az államosított vállalatok helyett kiegyenlített.

Egyben felhatalmazást ad a javaslat - az ország fontos külpolitikai érdekeinek megóvása céljából - a külföldi érdekeltségek kártalanítási igényeinek kielégítésére. Ilyen kártalanítási igénnyel olyan esetben kell számolni, ha valamely vállalatnak csak egyes vagyontárgyai kerülnek államosítás alá s így a külföldi részvényesek javára a 10. §-ban felállított mentesség nem lenne alkalmazható.

A 10. §-hoz

A 10. § a bankok államosításáról szóló törvényjavaslat példájára, mentesíti az államosítás alól a külföldi részvényérdekeltséget, de gondoskodik arról, hogy a magyar érdekeltségek által alakított külföldi holdingvállalatok ezen a címen az államosítás alól ne mentesülhessenek.

A 11. §-hoz

A 11. § - tekintettel arra, hogy a részvényállamosítás folytán önálló jogi személyiséggel rendelkező vállalatok kerülnek állami tulajdonba - gondoskodik arról, hogy ezek a működésükhöz a 6. és 8. § értelmében szükséges koncessziót megkapják, koncessziós joguk azonban csak arra az időre terjed, amíg az állam a javaslat alapján megszerzett részvényeket tulajdonában tartja.


  Vissza az oldal tetejére