Hazánk egyik legfontosabb természeti kincse a nagy bőségben előforduló bauxit, amelynek jelentősége a könnyűfémek felhasználásának elterjedésével állandóan fokozódik.
A magyar bauxitkincset az 1920-as években tárták fel. A feltárások eredményeként megállapíttatott, hogy a dunántúli bauxitérc lelőhelye a világ egyik legjobb és leggazdagabb előfordulása.
Eleinte a feltárt ércet nyers állapotban külföldre szállították ki. A bauxit hazai feldolgozása csak 1933. évben kezdődött meg. Ez a késedelem a magyar közgazdaságnak óriási károkat okozott.
A nyers bauxitércből annak szárítása és porítása után marónátron segítségével, gőznyomás alatt választják le a timföldet (aluminiumoxidot) s azt a timföldgyárakban különböző vegyi folyamatok segítségével tisztítják, szűrik és végső fokon 1300°-on izzítják. Az így nyert tiszta timföld az alumíniumkohászat alapanyaga. A timföldet szénbélésű elektromos kemencékben kb. 900°-on kriolitban oldják és az oldatból elektromos áram segítségével leválasztják a tiszta fémalumíniumot. 1 tonna fémalumínium gyártásához 2 tonna timföld szükséges. 2 tonna timföld előállításához pedig kb. 5 tonna bauxit. A kitermelt bauxit és az előállított alumíniumfém viszonyát a következő statisztikai adatok szemléltetik, amelyekből kitűnik, hogy a Magyarországon termelt bauxitnak csak elenyészően csekély része került hazai feldolgozásra.
| év | bauxittermelés tonnában | alumíniumtermelés tonnában | |
| 1938 | 540.717 | 1310 | |
| 1939 | 550.727 | 1720 | |
| 1940 | 446.393 | 2960 | |
| 1941 | 662.366 | 4770 | |
| 1942 | 738.516 | 5610 | |
| 1943 | 913.924 | 8910 | |
| 1944 | 563.857 | 9870 | |
| 1945 | 35.402 | 2350 | |
| 1946 | 137.830 | 1970 |
A háború alatt elkezdett almásfüzitői új timföldgyár üzembehelyezésével és hazai alumíniumkohóink kapacitásának teljes kihasználásával a bauxit- és alumíniumtermelés nemzeti jövedelmünknek lényeges része lesz. A várható fejlődés eredményeképpen 3 éven belül bauxit- és alumíniumtermelésünk évi volumenje a következő eredményeket fogja kimutatni:
| 20.000 tonna tömbalumínium | Ft 160 millió | |
| 60.000 tonna timföld | Ft 80 millió | |
| ezenfelül | ||
| 300.000 tonna bauxit érc, amely nyers állapotban kerül exportra | Ft 20 millió | |
| összesen | Ft 260 millió |
A kormányzat államosítási programjának egyik jelentős állomása a bauxitbányászat és az ezzel összefüggő timföldgyártás és alumíniumkohósítás állami tulajdonba vétele.
Az ennek megvalósítására javasolt megoldás megválasztásánál a kormányzat figyelemmel volt a szénbányászat államosítása során szerzett gyakorlati tapasztalatokra. A szénbányászat államosításáról szóló 1946:XIII. tc. akként rendelkezett, hogy nem az egyes széntermelő vállalatokat, hanem azok szénbányászattal foglalkozó üzemeit és a kapcsolatos melléküzemeket, tehát egyedi vagyontárgyakat vett állami tulajdonba. Ennek következése az volt, hogy a nagyobb szénbányavállalatoknál, amelyek üzemüket a szénbányászattal kapcsolatban egyéb gazdasági területekre is kiterjesztették, a földrajzilag egy helyre telepített és egybeépült, egybefonódott üzemeket szét kellett választani. A szétválasztás egyfelől hátrányosan befolyásolta a termelés menetét, másrészt megbontva az évtizedes adminisztratív és üzemviteli kapcsolatokat, súlyos zökkenőt okozott az államosítás végrehajtásának kezdeti idején.
Ezeknek a nehézségeknek a mérlegelése alapján a törvényjavaslat elkészítésénél az a megoldás mutatkozott célravezetőnek, hogy a javaslat elvileg vállalatok és ne egyes üzemek állami tulajdonbavétele felől intézkedjék. Ezt az elvet össze kellett egyeztetni azzal a gyakorlati megfontolással is, hogy a vállalat államosítása csak kereskedelmi társaságok esetében vihető keresztül, az egyéni tulajdonban álló bauxitbányák állami tulajdonba vétele csak a tulajdonos egyéb személyes vagyonától való elválasztás végrehajtása után valósítható meg. Ugyancsak a szétválasztás módszerét kellett alkalmazni olyan esetben, amikor a kereskedelmi társaság formájában működő vállalat tevékenységének csak aránylag kis hányada esett az államosítandó szektorba.
A törvényjavaslat elvileg kijelenti, hogy a bauxitra vonatkozó bányászati kutatás és bányászat, úgyszintén a timföldgyártás és az alumíniumkohósítás az állam részére tartatik fenn, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek a termelési ágak állami monopóliummá nyilváníttatnak.
A 2. § elvileg elhatárolja a vállalatoknak és bányajogosítványoknak azt a körét, amelyek állami tulajdonba kerülnek. Az első kategóriába tartoznak azok a vállalatok, amelyek a monopóliummá nyilvánított termelési tevékenységgel foglalkoznak, a második csoportba pedig azok, amelyek az első csoportbeli vállalattal gazdasági egységet alkotnak s tevékenységük az alumínium feldolgozására irányul.
Arra az esetre, ha valamely vállalat üzletkörének túlnyomó részét a monopóliummá nyilvánított gazdasági tevékenység és az ezzel kapcsolatos alumíniumfeldolgozás együttesen nem meríti ki, a javaslat akként rendelkezik, hogy az illető vállalatnak csak a bauxitbányászat, timföldgyártás vagy alumíniumkohósítás céljára szolgáló vagyontárgyait vonja államosítás alá.
A bauxit feltárására adományozott bányajogositványok minden esetben állami tulajdonba vétetnek, az ehhez kapcsolódó alkatrészek és tartozékok csak abban az esetben, ha a kedvezményezett vállalat nem tartozik az állami tulajdonba vett vállalatok közé; ebben az esetben ugyanis az alkatrészekre és tartozékokra az állam az alább ismertetendő módon, a részvénytulajdon megszerzésével szerez közvetett tulajdont.
A 2. §-ban lefektetett elveket a tervezet 3. §-a a viták lehető csökkentése érdekében akként kívánja megvalósítani, hogy az államosításra kerülő vállalatok, illetve vállalatrészek kimerítő felsorolását adja. A felsorolás első öt tétele (a)-e)) a magyar-szovjet bauxit-alumínium egyezmény hatálya alá tartozó öt vállalatot említi, amelyeknél az államosítás a 10. § rendelkezése szerint csak a vállalatok magyar hányadára terjed ki. A felsorolt vállalatok közül meg kell említeni, az l) alatti szereplő Sigg Alumíniumárugyárat, amely 2. § (1) bekezdésének második mondata - gazdasági összefüggés - alapján vétetik állami tulajdonba.
A fentiek szerint egyes esetekben (a g), h) és m) pont valamint akkor, ha olyan bányajogosítvány kerül állami tulajdonba, amelynek jogosítottja nem államosított vállalat) nem kerülhető el az államosított és a törvényjavaslat által nem érintett vagyontárgyak szétválasztása. Ilyen esetben az államosításra kerülő vagyontárgyak kijelölése az iparügyi miniszter feladata, akinek határozata ellen az érdekeiben sérelmet szenvedő fél jogorvoslatot kereshet a szénbányászat államosításáról szóló törvény alapján hasonló célra felállított, választott bíróság szerűen működő döntőbíróságnál. A törvényjavaslat - a szénbányászat államosítása során szerzett tapasztalatok alapján - felhatalmazza az iparügyi minisztert, hogy olyan esetben, ha a szétválasztás az idők folyamán kialakult szoros gazdasági egységet bontana szét s ezzel - mint a felsőgallai medencében - a termelés gazdasági egyensúlyát veszélyeztetné, a bauxit, illetve alumíniumtermeléssel közvetlen összefüggésben nem álló vagyontárgyakat is állami tulajdonba vegyen.
A kifejtettek értelmében a bauxit- és alumíniumtermelés államosítása túlnyomórészt részvénytársaságok állami tulajdonba vétele útján fog a javaslat törvényerőre emelkedése után megtörténni. Ezért rendkívül fontos a javaslat 4. §-a, amely ennek keresztülvitelére rendkívül egyszerű és gyakorlatinak mutatkozó rendelkezést tartalmaz. Részvénytársaságoknál a tulajdonos rendelkezési jogát a részvények testesítik meg s így a tulajdonbavétel legcélszerűbben a részvények megszerzése formájában történhetik. Ehhez képest a javaslat kötelezi az érdekelt részvénybirtokosokat, hogy részvényeiket megfelelő határidő alatt az iparügyi miniszterhez - külföldi részvénybirtokosok a legközelebbi külképviseleti hatósághoz - szolgáltassák be. A beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása egyrészt a kártalanítási igény elvesztésével, másrészt azzal jár, hogy a be nem szolgáltatott részvények érvényüket vesztik s helyükbe az iparügyi miniszter által kiállított másodlatok lépnek.
A törvényjavaslat azokban az esetekben, amelyekben a fent ismertetett vállalatállamosítás nem vihető keresztül, a szénbányászat államosításával kapcsolatban megszabott rendelkezések megfelelő alkalmazását rendeli el.
A törvényjavaslat - az ásványolaj bányászati és a szénbányászati monopoltörvények példájára - módot ad arra, hogy az állam részére a törvényjavaslat szerint fenntartott gazdasági tevékenység gyakorlására az állam meghatározott időre, meghatározott területre és ellenszolgáltatás ellenében, a törvényhozás jóváhagyásával harmadik személyeknek koncessziót adjon.
Hasonló rendelkezést tartalmaz a timföldgyártás és az alumíniumkohósítás tekintetében a törvényjavaslat 8. §-a, míg a 7. § az eddig ú. n. fenntartott ásvánnyá minősített bauxitot a törvényjavaslat rendelkezései folytán kiveszi a szabad kutatásra jogot biztosító zártkutatmányi jogosultság alól.
A kártalanítás felől a törvényjavaslat utaló rendelkezés formájában intézkedik, amennyiben a kártalanítás részletes szabályozását a törvényhozás külön intézkedésére tartja fenn. Elvileg azonban leszögezi a törvényjavaslat azt a szénbányászat államosításánál is érvényesített szempontot, hogy a bányajogosítványokért kártalanítás nem jár, továbbá azt is, hogy az államosítás alá vont vállalatok korábbi tulajdonosai nem tarthatnak igényt kártalanításra azért a vagyonért, amelynek megszerzéséhez a szükséges eszközöket az állam bocsátotta rendelkezésre. Hasonló elbírálás alá esnek azok a korábban Németországot megilletett követelések is, amelyeket a magyar állam a potsdami egyezmény, illetve a békeszerződés szerint a Szovjetunióval szemben az államosított vállalatok helyett kiegyenlített.
Egyben felhatalmazást ad a javaslat - az ország fontos külpolitikai érdekeinek megóvása céljából - a külföldi érdekeltségek kártalanítási igényeinek kielégítésére. Ilyen kártalanítási igénnyel olyan esetben kell számolni, ha valamely vállalatnak csak egyes vagyontárgyai kerülnek államosítás alá s így a külföldi részvényesek javára a 10. §-ban felállított mentesség nem lenne alkalmazható.
A 10. § a bankok államosításáról szóló törvényjavaslat példájára, mentesíti az államosítás alól a külföldi részvényérdekeltséget, de gondoskodik arról, hogy a magyar érdekeltségek által alakított külföldi holdingvállalatok ezen a címen az államosítás alól ne mentesülhessenek.
A 11. § - tekintettel arra, hogy a részvényállamosítás folytán önálló jogi személyiséggel rendelkező vállalatok kerülnek állami tulajdonba - gondoskodik arról, hogy ezek a működésükhöz a 6. és 8. § értelmében szükséges koncessziót megkapják, koncessziós joguk azonban csak arra az időre terjed, amíg az állam a javaslat alapján megszerzett részvényeket tulajdonában tartja.
