A hosszú évekig tartó második világháború által okozott mérhetetlenül sok szenvedés és pusztulás rendkívüli megpróbáltatást jelentett a magyar népre. A harctereken elszenvedett súlyos veszteségek, a származásuk vagy baloldali magatartásuk miatt üldözöttek elhurcolása és jelentős részüknek megsemmisítése, a légitámadások és az ország területének hadszíntérré válása, valamint az ország lakosságának hamis propagandával és egyéb lelki eszközökkel, sőt sok esetben fenyegetésekkel és erőszakkal való megfélemlítése és menekülésre kényszerítése olyan óriási személyi és vagyoni veszteséget okozott, ami a magyar népet már-már a teljes pusztulásba sodorta.
Ezek a körülmények okozták, hogy a felszabadulás után számos vagyontárgy vált gazdátlanná részben azért, mert a tulajdonos a fentikben vázolt események következtében meghalt, az örökösök azonban erről nem tudván, a vagyont nem vehették át; részben pedig azért, mert a tulajdonos túlélte ugyan a szörnyű világégést, de az ország területéről elhurcoltatott vagy elmenekült, vagy hadi fogollyá vált, avagy egyéb okból akadályozva volt a vagyona feletti rendelkezésben. Az ilyen módon elhagyottá vált javak igen jelentős értéket képviseltek, különösen akkor, amikor az ország javainak igen nagy része a háború folyamán teljesen megsemmisült, vagy a magyar népre nézve elveszett. Ezeknek az elhagyott javaknak a további pusztulástól való megmentéséhez, a termelés rendjébe való állításához és az ország újjáépítésében való felhasználásához ennélfogva különösen fontos érdekek fűződtek. Ennek felismerése indította az ideiglenes nemzeti kormányt arra, hogy a még Debrecenben kiadott 727/1945. M. E. számú rendeletével (Magyar Közlöny 14. szám) gondoskodjék az elhagyott javak kormánybiztosságának felállításáról, majd a 2490/1945. M. E. számú rendelettel (Magyar Közlöny 46. szám) kötelezővé tegye az elhagyott javak bejelentését, végül hogy a 10.490/1945. M. E. számú rendelettel (Magyar Közlöny 167. szám) a kormánybiztosságot újjászervezze és szabályozza az elhagyott javak kezelését és hasznosítását, valamint az időközben esetleg hazatért tulajdonos részére való visszaadását is.
Fentiekben röviden vázolt szabályozás, amelyet egyébként a kormányzat a felmerült szükséghez képest ismételten is módosított, illetőleg kiegészített, természetesen csupán ideiglenes jellegű volt s csak az elhagyott javak megőrzését és a közérdeknek megfelelő hasznosítását célozta. Ez az átmeneti kezelés - már jellegénél fogva is - számos nehézséggel járt s bár a nemzetgazdaság szempontjából így is felbecsülhetetlen jelentőségű volt, mégsem tette lehetővé a szóbanlévő javaknak teljes mértékben és a legcélszerűbb módon való közérdekű felhasználását, ezért evégből az elhagyott javak sorsának mielőbbi végleges rendezésére volna szükség. Ennek az ideje ma már annál is inkább elérkezettnek tekinthető, mert a felaszabaulás óta eltelt három év alatt már mindekinek módjában volt hazatérni és így joggal feltételezhető, hogy mindazok, akik még nem jöttek haza, már nincsenek életben, vagy nem kívánnak a demokratikus Magyarországra visszatérni. A szovjet-hadifoglyok jelentős tömegére ez természetesen nem vonatkozik, a reájuk megállapítható külön szabályok mellett azonban az ő hazatérésük hiányában nem volna indokolt mellőzni a más szempontokból annyira kívánatos végleges rendezést. Ezt egyébként - a már előadottakon felül - az is szükségessé teszi, hogy az elhagyott javak kormánybiztosságának működésével szemben bizonyos - nem egészen alaptalan - kifogások merütek fel, úgyhogy a kormány az 1800/1948. Korm. számú rendelettel (Magyar Közlöny 37. szám) már indokoltnak is tartotta a kormánybiztosság felszámolásának elrendelését.
Az elhagyott javak sorsának végleges rendezését célzó törvényjavaslat lényegében azon az elvi alapon nyugszik, hogy - az alábbiakban megindokolt egyes kivételektől eltekitnve - az államkincstár tulajdonba mennek át mindazok az elhagyott javak, amelyek a tulajdonosnak felróható okból elhagyottak maradtak még akkor is, amikor a tulajdonosnak már módjában lett volna javainak átvétele végett hazatérni. Ez a szabályozás teljes összhangban van az 1946. IX. tc. 17. §-ában foglalt azzal a rendelkezéssel, amely a földreformmal kapcsolatban ugyanilyen elvi alapon szabályozza a földbirtokok, illetőleg a földreform hatálya alá eső egyéb vagyontárgyak elkobzását.
Az 1946:XX. tc. 14. §-a szerint:
„(1) A jelen törvény alapján állami tulajdonba vett energiatelepekért, távvezetékekért és a villamos energia elosztására szolgáló berendezésekért, valamint a községektől (városoktól) a jelen törvénnyel elvont megváltási és háramlási jogért az állam kártalanítást nyujt.
(2) A kártalanításról külön törvény rendelkezik. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot az iparügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a jelen törvény hatálybalépésétől számított négy hónap alatt köteles a nemzetgyűléshez benyujtani.”
A törvénynek az Országos Energiagazdasági Alap részére fizetendő járulékra vonatkozó 13. §-át a 66.700/1946. Ip. M. számú rendelet az 1946. évi november hó 28. napján, az Országos Energiagazdasági Tanácsra vonatkozó 16. §-át a 8200/1947. Ip. M. számú rendelet az 1947. évi február hó 27. napján, végül a törvény összes többi rendelkezéseit - tehát azokat a rendelkezéseit is, amelyeknek alapján a kártalanítás fizetése szóba kerülhet - a 39.700/1947. Ip. M. számú rendelet az 1947. évi december hó 23. napján hatályba léptette. Ez utóbbi időponttól számított négy hónap alatt kellene tehát a kártalanítási törvényjavaslatot benyujtani.
Már az említett törvényt megelőzően az 1946:XIII. törvénycikk a szénbányászat államosítását, majd utóbb az 1947:XXX. törvénycikk a Magyar Nemzeti Bank és a vezető pénzintézetek államosítását, az 1948:XIII. törvénycikk pedig a bauxitbányászat és az alumíniumtermelés államosítását rendelte el.
Tekintettel arra, hogy valamennyi államosítás - a magántulajdon elvének megfelelően - a kártalanítás fenntartásával történt, a kormányzat a kártalanítás tekintetében egységes szempontok szerint kíván a t. Országgyűlés elé javaslatot terjeszteni és ennek előkészítése céljából szükséges az 1946:XX. tc. 14. §-ában megszabott határidő meghosszabbítása.
