A jelenleg hatályban levő ügyvédi rendtartás, az 1937:IV. törvénycikk (a továbbiakban: Ürt.) több lényeges kérdésben nem felel meg a demokrácia követelményeinek, ezért új rendtartás alkotására lenne szükség. Minthogy azonban az átfogó, teljes reform előkészítése hosszabb időt vesz igénybe, a halaszthatatlan változtatásokat a rendtartás leginkább elavult részeinek módosításával kell keresztülvinni. A módosítást különösen a küszöbön álló ügyvédi önkormányzati választások és a demokratikus ügyvédeknek az a törekvése teszi időszerűvé, hogy a kamarai önkormányzatot teljessé tegyék és a fegyelmi bíráskodás megszigorításával az ügyvédi kart az erkölcsi szempontból kifogás alá eső elemektől megtisztítsák.
A javaslat számos rendelkezése azzal van összefüggésben, hogy a javaslat szerint a Kúria ügyvédi tanácsa megszűnik és hatásköre az ügyvédi kamarák országos bizottságára száll át.
Erre az újításra azért van szükség, mert az ügyvédi önkormányzat lényegének és teljességének az a megoldás felel meg, ha kizárólag a karhoz tartozókból álló testület dönt az ügyvédi kar legfontosabb ügyeiben: az összeférhetetlenségi és fegyelmi ügyekben is. Azzal, hogy a törvény a Kúria ügyvédi tanácsának hatáskörét az ügyvédi kamarák országos bizottságára ruházza, az ügyvédi kar önkormányzata a demokrácia követelményeinek megfelelően teljes lesz és az önkormányzati szervek az összeférhetetlenség kérdéseiben, valamint a fegyelmi bíráskodás terén is érvényre tudják juttatni az ügyvédi kar túlnyomó többségének akaratát.
A javaslat ezenfelül több kisebb jelentőségű kérdést szabályoz; ezeket az alábbi részletes indokolás során ismertetem.
Az 1. § az Ürt. 20. §-ának azt a rendelkezését módosítja, amely szerint az az ügyvédi kamara, amelyben a tagok száma az ötszázat meghaladja, a választmány tagjainak sorába két elnökhelyettest, egy főtitkárt, két titkárt, egy főügyészt és két ügyészt választhat. Annak következtében, hogy az idézett rendelkezés által érintett budapesti ügyvédi kamara taglétszáma és területe a pestvidéki és szolnoki ügyvédi kamara területének átcsatolásával lényegesen megnagyobbodott, feltétlenül szükséges a választmánynak, illetőleg a tisztikarnak két titkárral, egy főügyészhelyettessel és négy ügyésszel való kibővítése.
A 3. § a főügyészhelyettes hatáskörét állapítja meg és azokban a kamarákban, amelyekben a főügyész és ügyészek működnek, az ügyészek eljárásának egységét biztosítja.
Az 5. § az ügyvédi kamarák országos bizottságának hatáskörét a fentebb kifejtetteknek megfelelően újból szabályozza.
A 6. § leglényegesebb újítása az, hogy az ügyvédi kamarák országos bizottsága fellebbviteli hatáskörében nem teljes ülésben, hanem öttagú tanácsokban jár el. Ez az újítás az eredményes, gyors eljárás, az ügyek alapos intézése és a fegyelmi fellebbviteli bíráskodás szakszerűségének biztosítása végett szükséges, mert a körülbelül ötven tagból álló teljes ülés konkrét fellebbviteli ügyek intézésére nem alkalmas.
Fontos újítása a §-nak még az, hogy a tanácsok teljes tanácsülésben elvi határozatot hozhatnak, amelyek a tanácsokra kötelezők. Ezenfelül a teljes ülés jogegységi határozatokat hozhat, amelyek a tanácsokra, az ügyvédi kamarákra és azok szerveire - ideértve a fegyelmi bíróságokat is - kötelezők. Ennek a rendelkezésnek különösen a felügyeleti és fegyelmi eljárás terén fennálló ellentétes gyakorlat megszüntetése szempontjából van nagy jelentősége.
A 8. § megtiltja, hogy az ügyvédek eljárásukkal kapcsolatban olyan címeket használjanak, amelyek a jogkereső közönség körében annak a látszatnak a felkeltésére alkalmasak, mintha az ilyen címet használó ügyvéd egyes bíróságoknál és hatóságoknál eredményesebben tudna eljárni, mint kartársai. Az ügyfélszerzésnek ez a módja nemcsak az ügyvédi etikába ütközik és nemcsak a többi ügyvéd érdekeit sérti, hanem azoknak a hatóságoknak a tekintélyét is, amelyekre az ügyvéd a most megtiltott címhasználattal utal.
A 9-11. §-okhoz
A 9-11. §-ok a szegényjogos ügyekben a pártfogó ügyvéd kirendelésére irányuló eljárást egyszerűsítik. A pártfogó ügyvéd kirendelése az Ürt. 84. §-a, illetőleg az 1947:I. tc. 3. és 5. §-a értelmében az ügyvédi kamara hatáskörébe tartozik. Ez a rendelkezés az eljárást szükség nélkül meghosszabbítja és annak következtében, hogy a szegénységi jog megadásának előfeltételeit a bíróság, a pártfogó ügyvéd kirendelésének előfeltételeit pedig az ügyvédi kamara vizsgálja meg, az ellentétes döntésekből eredő zavart is okozhat. A javaslat szerint a pártfogó ügyvéd kirendelését a bíróságtól kell kérni és a bíróság hatáskörébe tartozik a pártfogó ügyvéd kirendelése is. A javaslatnak többi rendelkezése lényegében megfelel a mai jognak.
A 12. § a mai jogtól annyiban tér el, hogy kötelezővé teszi az előző fegyelmi büntetéseknek súlyosbító körülményként való figyelembevételét. Összefügg ezzel a 18. §-nak az a rendelkezése, amely szerint a felügyeleti vizsgálat során be kell szerezni a terhelt ellen korábban folyamatban volt fegyelmi eljárások iratait. Ezek a rendelkezések lehetővé teszik, hogy a fegyelmi bíróság a terhelt egész előéletének figyelembevételével állapítsa meg a büntetést. Ezáltal megszűnik az a helyzet, hogy a visszaeső vétkesek egyes cselekményeiknek teljesen önálló elbírálása következtében jelentéktelen büntetésekkel szabadulhassanak meg a fegyelmi vétségek következményei alól.
A 14. § a közérdek biztosítása végett az Ürt. 122. §-ával összhangban lehetővé teszi a legfőbb államügyész részvételét a fegyelmi bíráskodásban.
A 18-20. §-okhoz
A 18-20. §-ok a fegyelmi eljárás meggyorsítását célozzák.
A fegyelmi fellebbviteli ügyek elintézése az Ürt. 141. §-a értelmében rendszerint tanácsülésben történik. Ennek hátránya az, hogy a felek az ügy másodfokú elintézésénél nem lehetnek jelen és a fellebbviteli határozat előtt álláspontjukat nem fejthetik ki. Ezért a javaslat 22. §-a kimondja, hogy a fellebbezés elintézése mindig tárgyaláson történik.
A 24. és 26. §-okra a 9-11. §-ok rendelkezései folytán van szükség.
A 25. § megszünteti a házasságvédői intézményt. A házasságvédő feladata az 1930:XXXIV. tc. 55. §-a értelmében az lett volna, hogy az ügyésznek a házasság fenntartása érdekében tények és bizonyítékok kinyomozásában segítségére legyen.
A 6800/1945. M. E. számú rendelet 8. §-a az államügyész részvételét a házassági perekben nagymértékben korlátozta s ezzel kifejezésre juttatta a kormányzatnak azt az álláspontját, hogy ha a házasság felbontására törvényes ok van és arra jogosult fél a házasság felbontását kívánja, a házasság fenntartására az ügyészség részvételével való törekvés nem indokolt. A 6800/1945. M. E. számú rendelet idézett rendelkezése folytán a házasságvédő működésének lehetősége gyakorlatilag már meg is szűnt, mert az államügyész a legtöbb házassági perben nem vesz részt, tehát a házasságvédőnek nincs módja az államügyésznek a házasság fenntartására irányuló tevékenységében való közreműködésre. Mindezektől eltekintve a házasságvédői intézmény a törvényben megjelölt céljának szolgálatára a 6800/1945. M. E. számú rendelet előtt sem bizonyult alkalmasnak; a házasságvédő a legtöbb perben tevőlegesen nem vett részt és csupán az eljárás befejezése előtt tett a házasság fenntartására irányuló és érdemben rendszerint meg sem indokolt nyilatkozatot. Minthogy ezek szerint a házasságvédői intézmény fenntartása csak a felek felesleges költségekkel való megterhelését jelentené, az intézmény megszüntetése indokolt.
A 27. § a törvény hatálybalépéséről intézkedik. A 9-11., 24. és 26. §-ok hatálybaléptetését azért kell elhalasztani, mert az ügyvédi kamaráknak módot kell adni arra, hogy a pártfogó ügyvédek névjegyzékét elkészítsék és a bíróságok részére megküldjék. A törvény többi rendelkezésének azonnali hatálybaléptetését a küszöbön álló ügyvédi önkormányzati választások indokolják.
