1948. évi XXXII. törvénycikk indokolása

a Magyar Nemzeti Bank létesítéséről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. törvénycikk kiegészítéséről és módosításáról * 

Általános indokolás

A 9000/1946. M. E. számú rendelettel megállapított forintérték bevezetése, továbbá a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzintézeti Központ I. kúriájába tartozó, részvénytársasági alapon működő pénzintézetek magyar tulajdonban levő részvényeinek állami tulajdonbavételéről szóló 1947. évi XXX. tc. végrehajtása, végül a felszabadulás óta követett hitelpolitikai célkitűzések a Magyar Nemzeti Bank (a következőkben Bank) alapszabályainak módosítását tették szükségessé. Minthogy az egyrészt még a háború előtti években, nevezetesen 1925-ben, 1933-ban és 1938-ban, másrészt az 1945. év óta a Bank alapszabályaiban eszközölt többszöri módosítás az áttekintést már eddig is igen megnehezítette, a most módosításra szoruló cikkek kiragadása helyett célszerűbbnek látszott az alapszabályok egészének új szövegbe foglalása.

A Bank részvényeseinek az 1948. évi március hó 19. napján tartott rendes évi közgyűlése az alapszabályoknak a javaslat szerinti módosítását a törvényhozás jóváhagyásától feltételezetten elfogadta.

A módosított alapszabályok X. fejezetre és ezeken belül összesen 67 cikkre oszlanak. A korábbi alapszabályok XIV. fejezetből és ezen belül 127 cikkből állottak. A lényeges rövidülést egyrészt a már tárgytalanná vált fejezeteknek és cikkeknek - így a volt állami jegyintézet vagyonának átvételére, vagy a volt népszövetségi tanácsadóra vonatkozó rendelkezéseknek - a kihagyása, másrészt a Bank által köthető ügyletek feltételeinek részletes szabályozására vonatkozó, valójában nem az alapszabályokba, hanem az általános üzleti határozatokba tartozó rendelkezéseknek a mellőzése magyarázza.

Részletes indokolás

Az I. Fejezethez

Az I. fejezet 1., 2., 3. és 4. Cikkei tartalmazzák azokat az általános határozatokat, amelyek a Banknak, mint részvénytársaságnak közérdekű feladatát, cégének jegyzését, a székhelyt, továbbá a fiókintézetek és kirendeltségek felállítását, végül a Bank hirdetményeinek közzétételét megállapítják.

Ebben a fejezetben új a 3. Cikkben foglalt az a rendelkezés, amely szerint a Bank akár a kötött devizagazdálkodással kapcsolatosan, akár a jogszabályok, illetve a pénzügyi kormányzat rendelkezései értelmében reáháruló más feladatok ellátása során meghatározott teendők végrehajtásával pénzintézeteket vagy állami intézményeket bízhat meg. A Bank a kötött devizagazdálkodás lebonyolításával kapcsolatosan már 1931 óta igénybeveszi más pénzintézetek (az ú. n. megbízott pénzintézetek) közreműködését.

A II. Fejezethez

A II. fejezet 5., 6. és 7. Cikkeiben a részvénytőkére és a részvényekre vonatkozó rendelkezések foglaltatnak. Ezek a rendelkezések lényegileg megegyeznek a korábbi alapszabályok vonatkozó rendelkezéseivel, néhány, a részvények javarészének állami tulajdonba kerülése folytán szükségessé vált kiegészítéssel, így azzal, hogy a főtanács határozata alapján több részvényre szóló címletekben egyesített részvénydarabok is kiadhatók. Megmaradt a részvénytőkének és a részvények névértékének aranykoronában meghatározása, annál is inkább, mert ezeknek kerek forint összegben megállapítása az alaptőke megváltoztatását tette volna szükségessé.

A III. Fejezethez

A III. fejezet 8-15. Cikkei a közgyűlésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. Az államkincstárnak, mint részvényesnek a feltétlen szavazati jogot a birtokában levő részvények számára tekintet nélkül biztosítani kellett (15. Cikk). Mivel a külföldi részvényesek száma elenyésző és a belföldi részvények állami tulajdonba kerülése folytán ez a szám nem szaporodhatik, elejtetett a korábbi alapszabályoknak az a rendelkezése, amely külföldi részvényesek tekintetében a közgyűlésen való részvétel jogát a részvényeknek 1938-ban történt nyilvántartásbavételéhez kötötte.

A IV. Fejezethez

A IV. fejezet a Bank igazgatását és alkalmazottainak jogi helyzetét szabályozza, éspedig olymódon, hogy a 16-24. Cikkek a főtanácsra vonatkozó rendelkezéseket, a 25-27. Cikkek az üzletvezetőségre vonatkozó szabályokat, a 28. Cikk a számvizsgálók kinevezését és feladatát, végül a 29. Cikk a Bank alkalmazottainak jogi helyzetét állapítja meg.

Az államosított Magyar Nemzeti Bankban a főtanács tagjait - akiket korábban a közgyűlés választott, majd 1945 óta meghatározott intézmények küldtek ki - a pénzügyminiszter előterjesztésére gazdasági és pénzügyi szakemberek sorából a kormány nevezi ki akként, hogy a főtanácsban a nevezettek személyén keresztül a gazdasági életnek lehetőleg minden ága képviselve legyen. A főtanácsosok kinevezése 3 évre szól, de a kinevezést a kormány bármikor visszavonhatja. Főtanácsossá csak magyar állampolgár nevezhető ki.

Tekintettel arra, hogy a javaslat megszünteti a Bankban az alelnöki tisztségeket, gondoskodni kellett az elnök helyettesítéséről. Ezért a 18. Cikk kimondja, hogy az elnököt akadályoztatása esetén a közgyűlésnek, a főtanácsnak vagy a végrehajtóbizottságnak az ülésein a kinevezés sorrendjében következő más-más főtanácsos helyettesíti.

A 25. Cikkhez

A 25. Cikk az üzletvezetőség tagjai sorában a helyettes vezérigazgatói állást szervezi meg, aki akadályoztatása esetén a vezérigazgatót helyettesíti. A helyettes vezérigazgató tagja az üzletvezetőségnek is, s így az üzletvezetőség az eddigi maximális hat tag helyett maximálisan hét tagból áll.

A 28. Cikkhez

A Bank államosítása folytán szükségessé vált, hogy a számvizsgálókat a kormány nevezze ki, akiket a multban e tisztségre a közgyűlés választott meg soraiból. Az erre vonatkozó eljárást, továbbá a számvizsgálók feladatkörét, munkásságuk ellenértékeképpen tiszteletdíj megállapítását a 28. Cikk tartalmazza.

A 29. Cikkhez

A 29. Cikk kimondja, hogy a Bank alkalmazottait a büntetőjogi szabályok alkalmazása szempontjából közalkalmazottaknak kell tekinteni, egyébként azonban, szolgálati jogviszonyuk tekintetében, a magánjogi szolgálati viszonyra vonatkozó jogszabályok irányadók. A büntetőjogi szabályok alkalmazása szempontjából a Bank alkalmazottainak közalkalmazotti minősítése az államosított Bank érdekeinek védelme és biztosítása végett szükséges.

A volt Osztrák-Magyar Bankra, valamint a volt állami jegyintézetre vonatkozó rendelkezések elhagyása szükségessé tette annak az új rendelkezésnek az alapszabályokba felvételét, amely szerint az említett intézetek nyugdíjazott alkalmazottait a Bank nyugdíjas alkalmazottaival azonos jogok illetik és kötelességek terhelik.

Az V. Fejezethez

Az V. fejezet 30-32. Cikkeiben szabályozza a Bank viszonyát a kormányhoz. A 30. Cikk szerint a kormány a pénzügyminiszter útján őrködik afelett, hogy a Bank a törvényeknek és alapszabályoknak megfelelően járjon el és a pénzügyminiszter e feladatkörét képviselője útján is gyakorolhatja. Ez a rendelkezés lépett a multban érvényben volt kormánybiztosi tisztség helyébe. A kormánybiztosi intézmény fenntartása feleslegessé vált annak következtében, hogy a Bank legfőbb szervének, a főtanácsnak a tagjait a kormány nevezi ki s azokat a kormány bármikor el is mozdíthatja.

Az állam részére történő hitelezésre vonatkozó tilalmakat a 31. Cikk foglalja magában. Eszerint az állam, a törvényhatóságok, a városok és községek a Bank eszközeit egyáltalában nem, tehát sem közvetve, sem közvetlenül nem vehetik igénybe anélkül, hogy ugyanakkor a felvett bankjegyek ellenértékét aranyban vagy devizában ne szolgáltatnák. A régi alapszabályoknak az a rendelkezése, mely szerint a meg nem engedett állami hiteligénybevétel esetén a főtanács vagy annak valamely tagja a Közigazgatási Bírósághoz fordulhat panasszal, elmaradt, mert ilyen rendelkezésnek fenntartása indokolatlan volna akkor, amikor a főtanács tagjait a kormány nevezi ki, s őket bármikor vissza is hívhatja.

Az állam részére történő hitelezési tilalom alól továbbra is megmaradt az a kivétel, amely szerint a Bank az állam forgótőkeszükségletének fedezésére folyószámlát nyithat, amelyet az állam évenként március hó 1. napjától kezdve 150 millió forint (a korábbi alapszabályok szerint 30 millió pengő) erejéig igénybe vehet, azonban az ilymódon igénybevett összeget az állam ugyanazon évben legkésőbb november 30. napjáig köteles a folyószámlára visszafizetni és a hitelkeret felett a következő év március havának 1. napjáig nem rendelkezhetik. A 32. Cikk is hangsúlyozza, hogy a cikkben említett ügyleteken kívül a Bank az állammal más, alapszabályszerű ügyletet csak úgy köthet, ha az az állam részére kölcsön- vagy hitelnyujtást nem jelent.

A VI. Fejezethez

A VI. fejezet 33-41. Cikkeiben a Bank ügyleteit szabályozó határozatok foglaltatnak. Az ügyletek közelebbi feltételeit a 33. Cikkben foglalt rendelkezés szerint a főtanács által jóváhagyandó általános üzleti határozatok állapítják meg. A Bank által köthető ügyletek felsorolása (33. Cikk) lényegében megegyezik a korábbi alapszabályok megfelelő cikkében foglalt felsorolással, azzal a kiegészítéssel, hogy a főtanács külön határozata alapján a Bank a felsoroltakon kívül más, bankszerű ügyleteket is köthet, lebonyolíthat, vagy közvetíthet. Új továbbá a 33. Cikk h) pontjában foglalt az a rendelkezés, amely szerint a Bank a külfölddel való fizetési forgalom lebonyolításával kapcsolatosan hiteleket nyujthat és vehet igénybe, továbbá kezességet vállalhat.

A 34. Cikk kimondja, hogy a leszámítási üzletág keretében a Bank elsősorban kereskedelmi ügyletből származó, 3 hónapnál nem hosszabb lejáratú, belföldi pénzértékre szóló és belföldön fizetendő váltókat számít le; 3 hónapnál hosszabb lejáratú váltók csak a főtanács által időről-időre megállapítandó keretben számíthatók le és az ekként leszámított váltók és a 36. Cikk alapján leszámított egyéb értékpapírok együttes névértéke nem haladhatja meg a Bank mindenkori váltótárcájának 33%-át. A 34. Cikkben figyelemreméltó az az új rendelkezés, amely szerint a Bank bármely váltó leszámítását több kötelezett aláírásától, vagy a hiteléletben szokásos egy vagy több biztosíték nyujtásától teheti függővé. Az eddigi rendelkezések a leszámíthatóság feltételei között legalább két kötelezett aláírását kívánták meg. A 34. Cikk tilalmazza, hogy a Bank egy termelési vagy értékesítési időszakot, de legfeljebb 12 hónapot meghaladó lejáratú váltót egyáltalában leszámítson. A lombard-üzletágban (37. Cikk) a főszabály szintén a legfeljebb 3 hónapi lejáratú kölcsön és ennél hosszabb lejáratú hiteleket a Bank csak a reáháruló feladatok szem előtt tartásával és a rendelkezésre álló pénztőkék képződésének figyelembevételével megállapítandó keretben nyujthat. Ezeket a rendelkezéseket, melyek a hosszúlejáratú kölcsönök nyujtásának kívánnak határt szabni, kiegészíti a 46. Cikkben foglalt az a rendelkezés, amely szerint a bankjegyforgalom fedezetéül hosszúlejáratú kölcsönök nem szolgálhatnak. Ugyanezen cikk meghatározza az állami vagy közületi érdekeltségű vagy állami kezelésbe vett vállalat váltóinak leszámítását. Az alapszabály szerint az idetartozó vállalatok váltóit a Bank csak akkor számíthatja le, ha a vállalat önálló cégként jegyeztetett be, vagy mint a közigazgatástól költségvetésileg elválasztott, önálló vállalat működik. Ez a rendelkezés is megerősíteni kívánja a 31. Cikkben az állam és a közületek részére kimondott hitelezési tilalmat.

Ugyanezen cikk kimondja, hogy a viszontleszámítási kamatlábat egységesen kell megállapítani. A 35. Cikk kimondja, hogy a Bank által nyujtható hiteleknek a kormány, illetőleg a Gazdasági Főtanács által megállapított hitelpolitikai elvek és hitelkeretek szempontjából való elbírálása a Bank mellett működő hitelvéleményező tanács feladata. E cikk rendelkezik a hitelvéleményező tanács összeállítása tekintetében. E tanács felállítását a felszabadulás óta mind jobban és céltudatosabban kiépülő hitelpolitikánk eredményességének biztosítása teszi szükségessé. A hitelvéleményező tanács, mint a cikk rendelkezéseiből is kitűnik, véleményező testület, mert a Bank feladata továbbra is változatlanul fennáll a hitel folyósításánál az adós vagyoni helyzetére és fizetőképességére vonatkozó bírálat gyakorlásában.

A VII. Fejezethez

A VII. fejezet 42-49. Cikkei a bankjegyekre vonatkozó szabályokat foglalják magukban. Ezek a rendelkezések általában véve megfelelnek a Magyar Nemzeti Bank első alapszabályaiban foglalt és azóta is érvényben lévő elveknek. A 45. Cikk fenntartja a korábbi alapszabályoknak azt a rendelkezését, amely szerint a Bank a kincstárnak adót fizet abban az esetben, ha egyfelől a bankjegyforgalom és a nem állami idegen pénzek, másfelől az érckészlet havi átlaga között mutatkozó arány 25%-ánál kevesebb. A bankjegyadó kulcsa azonban csak 1%, míg eddig a mindenkori kiszámítási kamatláb mértékét 1%-kal meghaladta.

A VIII. Fejezethez

A VIII. fejezet 50-53. terjedő cikkeiben az évi mérleg és a heti kimutatások összeállítására vonatkozó szabályok általában véve az eddigi gyakorlatnak megfelelnek. A tartalékalapnak a tiszta nyereségből való részesítésére vonatkozó rendelkezés változatlan marad. A tiszta nyereségnek ezután fennmaradó része után a közgyűlés osztalékot fizethet, míg az osztalékfizetésre fel nem használt rész az államkincstárt illeti.

A IX. Fejezethez

A IX. fejezet 54-64. Cikkeiben foglalt rendelkezések biztosítják a Bank külön jogait. A Bank részére biztosított külön jogok megegyeznek a korábbi alapszabályokban már biztosított ilyen jogokkal, azzal a 62. Cikkben foglalt kiegészítéssel, hogy a Bankot mindennemű követelése tekintetében - a köztartozásokat megillető jogok sérelme nélkül - minden más követelést megelőző kielégítési jog illeti meg adósának ingó vagyonára folyó végrehajtás vagy csőd esetében. Ilyen törvényes elsőbbség megilleti más, a törvény alapján létesült hitelintézeteket is. A Bank különjogai közé kerültek továbbá az 1938:XXV. tc.-ben foglalt ama rendelkezések, amelyek részben a Banknál lévő értékekre vonatkozó bírói letiltásokra, részben pedig a Bank vezetőinek és alkalmazottainak tanuként vagy szakértőként való meghallgatására vonatkoznak.

A X. Fejezethez

A X. fejezet 65-67. Cikkeiben a Bank szabadalmának tartamára vonatkozó rendelkezések mellett egyéb vegyes rendelkezések foglaltatnak. A 65. Cikk szerint a szabadalom az 1963. évi december hó 31. napjáig tart. A cikkben foglalt rendelkezés szerint a szabadalom megszűnésével, vagy a Bank esetleges felszámolásával kapcsolatos jogviszonyokat annakidején a törvényhozás útján külön jogszabállyal kell rendezni. A 66. Cikk adóügyi rendelkezéseket tartalmaz. A 45. Cikkben említett bankjegyadón kívül a Bank a kincstárnak úgynevezett jegybankjárulékot fizet a kiadásokat és veszteségeket meghaladó bevételei terhére. A jegybankjárulék kulcsát és a havonkint fizetendő előleg összegét a pénzügyminiszternek a Bank főtanácsa meghallgatása után tett előterjesztésére a Gazdasági Főtanács állapítja meg. A Bank könyveire, feljegyzéseire és a Bank által kiállított okiratokra vonatkozóan a multban biztosított illetékmentesség továbbra is megmarad.