1948. évi XLI. törvénycikk indokolása

a Magyar Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között gazdasági együttműködés tárgyában 1948. évi május hó 13. napján aláírt Egyezmény becikkelyezéséről * 

Általános indokolás

Magyarország és Lengyelország természeti és gazdasági adottságai sok tekintetben szerencsésen egészítik ki egymást, ezért a két ország között a kereskedelmi forgalom mindig élénk volt.

A második világháború befejezése után Lengyelország - miként Magyarország - a tervgazdálkodás útjára lépett. A tervgazdálkodás egyik célja a népesség foglalkoztatottságának állandó biztosítása, az életnívó emelése és a gazdasági válságok kiküszöbölése. A tervgazdálkodást folytató államok nem óhajtanak autarkiára berendezkedni, hanem egymás érdekeit tiszteletben tartva igyekeznek céljaikat elérni. Ebből a tényből okszerűen következik annak szükségessége, hogy a tervgazdálkodást folytató államok egymással szorosabb gazdasági együttműködésre lépjenek; a nemzetközi munkamegosztás gazdasági követelményeinek megfelelően összehangolják mezőgazdasági és ipari termelésüket, kicseréljék egymással gazdasági, szervezési és műszaki tapasztalataikat, növeljék a kölcsönös áruforgalmat, a leggazdaságosabban és legcélszerűbben használják ki egymás közlekedési útvonalait, berendezéseit és kikötőit, kölcsönösen rendezzék az ezzel kapcsolatos pénzügyeket. E gazdasági szükségesség felismerése folytán jött létre az utóbbi időben ilyen értelmű együttműködési megállapodás Lengyelország és Csehszlovákia, Lengyelország és Jugoszlávia és bizonyos tekintetben, nevezetesen a termelés összehangolása és az árucsereforgalom fokozása érdekében Magyarország és Jugoszlávia között. Ugyanez a szükségesség vezette a magyar kormányt is akkor, amidőn gazdasági együttműködés tárgyában Lengyelországgal alapvető keret Egyezményt írt alá. Adott esetben a szorosabb gazdasági együttműködést jelentősen megkönnyíti a két ország hasonló gazdasági berendezkedése, amely az államosított, szövetkezeti és magángazdaság harmonikus egységén nyugszik - ezenfelül a két nép évszázadokra visszatekintő hagyományos barátsága és azonos demokratikus politikai felfogása.

A Budapesten az 1948. évi május hó 13-án aláírt Egyezmény nemzetközi szerződéseink között teljesen újszerű. Jelentőségében és tartalmának lényegében is különbözik a szabad gazdálkodás idejében kötni szokott kereskedelmi szerződésektől és a mindennapi szükség által megkívánt rövidlejáratú árucsereforgalmi és fizetési megállapodásoktól. Lényegében a nagy alapelveket rögzítő szerződés, amelynek keretét későbbi részletmegállapodások fogják kitölteni.

Az Egyezmény a gazdasági együttműködést közelebbről az ipar, a technika, a mezőgazdasági árucsereforgalom, a szállítás, valamint az ezzel kapcsolatos pénzügyek terén kívánja megvalósítani. A Szerződő Felek megvizsgálják a gazdasági kapcsolatok kiszélesítésének és megerősítésének lehetőségeit és a megvalósulás érdekében minden eszközt igénybevesznek (I. Cikk).

Az Egyezmény II. Cikke a nemzetgazdaságok fejlesztésére irányuló törekvések és tervek összehangolásának és az erre alkalmas eszközöknek megvizsgálását szabja meg.

A III. Cikk több évre szóló árucsereforgalmi megállapodást irányoz elő és kimondja, hogy mindkét fél termelési és kiviteli terveibe kölcsönös áruszállításokat irányoz elő.

Az Egyezmény IV. Cikke a közlekedés terén, az V. Cikk pedig a tudományos és technikai tapasztalatok, műszaki újítások, szabadalmak és gyártási jogosítványok kicserélése terén való szorosabb együttműködés lehetőségét biztosítja.

Az Egyezmény VI. Cikke a végrehajtás biztosításának érdekében Magyar-Lengyel Együttműködési Ĺllandó Bizottság alakítását írja elő, amely Bizottság természetszerűen a két ország kormányára kötelező határozatokat nem hozhat, csak javaslatokat, terveket és megállapodástervezeteket készíthet elő.

Az Egyezmény a megerősítő okiratoknak Varsóban történő kicserélése napján lép életbe és öt évig marad érvényben. Ha a felek valamelyike legalább hat hónappal a lejárat előtt nem mondja fel, automatikusan további öt évre meghosszabbíttatik.