1948. évi XLIII. törvénycikk indokolása

a nőkre nézve a közszolgálat körében és más életpályákon fennálló hátrányos helyzet megszüntetéséről * 

Általános indokolás

A valóságos emberi alapjogokhoz tartozik a nőnek a férfival mindenben egyenlő joga a politikai, gazdasági, kultúrális élet terén.

A nők egyenlő jogainak biztosítása szoros függvénye a társadalmi viszonyoknak. A valóságban kell lehetővé tenni - a jogszabálybeli deklaráción kívül - a jogok egyenlő gyakorlását.

A nő csak akkor gyakorolhat egyenlő jogokat a férfival, ha a dolgozók állama azonos lehetőségeket nyujt a munka, a pihenés, a művelődés terén, mint a férfinak, - gondoskodik az anya- és a gyermek állandó védelméről, biztosítja a terhesség esetén a fizetett szabadságot, kellő számban létesít szülőotthont, csecsemőotthont, gyermekgondozó intézetet. A magyar népi demokrácia ezeknek az előfeltételeknek a megteremtése terén már jelentős lépéseket tett és a tervgazdálkodás keretén belül ezeket a lépéseket hathatósan tovább folytatja. Igy mindinkább meg van most már a lehetőség arra, hogy a nők a férfiakkal valóban egyenlő jogokat gyakoroljanak.

Az 1. §-hoz

Az 1. § a nőknek a közszolgálat körében és más életpályákon elhelyezkedésre vonatkozóan a férfiakkal való egyenlőséget törvény útján ünnepélyes formában kinyilatkoztatja.

A 2. §-hoz

A javaslat 2. §-a alapján megnyílik a lehetőség arra, hogy a nők minden olyan közszolgálatot betöltsenek, amelyektől eddig jogszabályi rendelkezés, vagy ennek hiányában a gyakorlatban alkalmazott elvek folytán el voltak zárva. A katonai, rendőri és pénzügyőri szolgálat különleges követelményeire tekintettel felhatalmazást kell adni a honvédelmi, belügy- illetve pénzügyminiszternek arra, hogy a nők honvédségnél, rendőrségnél és pénzügyőrségnél való alkalmaztatásának előfeltételeit és részletes szabályait rendeleti úton állapítsa meg. Ez a felhatalmazás természetesen nincs összefüggésben a hadkötelezettségre vonatkozó szabályok kérdésével, amiből következik, hogy a nőknek a honvédséghez felvétele csak önkéntes jelentkezés alapján foghat helyet.

A 3. §-hoz

A javaslat 3. §-a biztosítja, hogy a nők közszolgálat körén kívüleső más életpályákon való elhelyezkedésnél a férfiakkal ugyancsak azonos elbánásban részesüljenek.

A 4. §-hoz

A javaslat 4. §-a az egyenlő elbánást abban a vonatkozásban kívánja biztosítani, hogy az egyes közszolgálati, vagy más életpályákon szükséges képesítést, illetőleg szakképzettséget a nők a férfiakkal azonos feltételek mellett megszerezhessék.

Az 5. §-hoz

A javaslat 5. §-a azokra a rendelkezésekre utal, amelyek a nőknek az elhelyezkedés szempontjából bizonyos vonatkozásban kedvezőbb elbánást biztosítanak, továbbá azokra, amelyek a nőknek bizonyos munkakörökben való alkalmaztatását tilalmazzák, vagy különösebb feltételekhez kötik. Ezek a rendelkezések, amelyekre a javaslat 5. §-a utal - bár a nőkre nézve a férfiakkal szemben megkülönböztetést jelentenek - nem hátrányosak, a természeti adottságokra tekintettel pedig egyenesen szükségesek. Az ilyen rendelkezések megváltoztatása nem lenne helyénvaló, ezeket tehát az egyenjogosítás mellett is fenn kell tartani. Utal továbbá a javaslat 5. §-a a lelkészképzés, továbbá a lelkészi állások, valamint a hitfelekezeti tisztségek betöltése tekintetében fennálló, azokra a részben belső egyházi, illetőleg hitfelekezeti jellegű, részben pedig azokkal összefüggő más jogszabályokra, amelyek ebben a körben a nők és a férfiak közt megkülönböztetést tesznek. Idetartozik főként az 1946:XXII. tc. 1. §-ának (3) bekezdésében foglalt az a rendelkezés, amely a hittudományi karokra való felvétel tekintetében a nőkre nézve fennálló korlátozást fenntartja. Ezek azonban az egyházak és hitfelekezetek belső életére vonatkozó, illetőleg azzal szorosan kapcsolódó szabályok, amelyeken változtatni a dolog természetéből következően nem lehet.

A 6. §-hoz

A javaslat 6. §-a kifejezetten hatályonkívül helyez minden olyan régi és jelenleg is hatályban lévő, a nőkre hátrányos rendelkezést, amely az életpályákon való elhelyezkedés tekintetében a javaslatban foglaltaktól eltér.