1948. évi XLIV. törvénycikk indokolása

a Fővárosi Közmunkák Tanácsának és a Fővárosi Pénzalapnak megszüntetéséről, valamint a városrendezési ügyek intézéséről * 

Részletes indokolás

Az 1. §-hoz

A Fővárosi Közmunkák Tanácsát, illetőleg a kezelésében álló Fővárosi Pénzalapot az 1870:X. törvénycikk létesítette Pest, Buda és Óbuda egyesítése céljából szükségesnek mutatkozó műszaki feladatok egységes megvalósítására.

Közvetlenül a három városnak az 1872:XXXVI. törvénycikk megalkotásával végbement egyesítése után és azóta is számos alkalommal érvényesült a közóhaj, hogy az említett feladatkörét már régen betöltött intézmény megszüntettessék. Az 1919. évi VII. néptörvény a Fővárosi Közmunkák Tanácsát meg is szüntette.

Mindazonáltal ez az intézmény - különleges állami feladatok átmeneti jellegű megoldásának vállalásával - a legutóbbi időkig megmaradt. Az építési, városrendezési és közmunkaügyi igazgatás szabályozásáról szóló 1946. XXIV. tc. megalkotásával azonban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, illetőleg a Fővárosi Pénzalap létjogosultsága teljesen megszűnt. E törvényben foglalt felhatalmazás alapján kiadott 2200/1947. É. K. M. sz. rendelet az ország területét a műszaki, kiváltképpen az állami műszaki feladatok megoldása céljából hat építési kerületre osztotta fel. Ezeknek élére építés- és közmunkaügyi Főigazgatót állított és így Budapestre és környékére is építés- és közmunkaügyi főigazgatóság szerveztetett, amely már működését megkezdte. Teljesen észszerűtlen volna a Fővárosi Közmunkák Tanácsának fenntartása, mert ez azt jelentené, hogy Budapesten és környékén két olyan különálló intézmény lenne az építés- és közmunkaügyi miniszter felügyelete alatt, amelyek rendeltetésüknél fogva azonos jogi és műszaki területen azonos feladatkörben működnek.

Ennek a visszás helyzetnek megszüntetéséről és ezzel kapcsolatban az államháztartás érdekeinek oltalmazásáról gondoskodik az előterjesztett törvényjavaslat.

A javaslat csak kerettörvény alkotására irányul, mert nem volna célszerű, hogy a szóbanlevő igen bonyolult jogviszonynak új jogi rendezése törvényi rendelkezéssel megmerevíttessék. A törvényjavaslat azonban a legfontosabb kérdésekben megszabja azokat az irányelveket, amelyeket a kormányzatnak a részletes szabályozás során követnie kell.

A 2. §-hoz

Így a 2. § a budapesti építés- és közmunkaügyi főigazgatóra bízza Budapest székesfőváros és környéke, illetőleg Nagy-Budapest általános rendezési tervének megállapítását, ugyanakkor visszabocsátja az autonómiák hatáskörébe a vidéki városokhoz hasonlóan a részletes rendezési terv megállapítására vonatkozó hatáskört. Minthogy a törvényjavaslat az építésügyi fórumrendszert (1937:VI. tc. 25. §) főbb vonatkozásokban nem érinti, a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátandó rendelet természetesen Budapesten és környékén (1937:VI. tc. 2. § (7) bekezdés) a másodfokú építésügyi hatósági jogkör gyakorlását, ideértve a részletes rendezési terv ellen benyujtott fellebbezések stb. elbírálását is, a budapesti építés- és közmunkaügyi főigazgatóra bízza majd.

A nem szorosan vett építésügyi hatósági jogkörök gyakorlását a jövőben az általános közigazgatási hatóság hatáskörébe kell majd utalni s így a kibocsátandó rendelet szerint Budapesten pl. az utcaelnevezések, közterület-foglalási ügyek stb. Budapest székesfőváros hatáskörébe kerülnek. Az elmult 78 év alatt számos törvény és rendelet különböző ügyeket utalt a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatáskörébe. Ezeket fogja majd rendezni az előbb említett végrehajtási rendelet.

A 3. §-hoz

A 3. § megfelel a fennálló jogállapotnak azzal az eltéréssel, hogy a rendezési tervek jóváhagyását megelőzően a terveket a 4. § szerint szervezett állandó bizottság fogja szakszerűen véleményezni. Ez az Állandó Bizottság voltaképpen tárcaközi bizottságot jelent; amelyben résztvesznek majd az érdekelt miniszterek kiküldöttei az illetékes szakemberekkel együtt. Ez a bizottság, amelynek megszervezése az államkincstárra nézve, eltekintve kisebb adminisztrációs kiadásoktól, külön megterhelést nem jelent, biztosítja majd azt, hogy az általános rendezési tervek jóváhagyásában valamennyi kormányzati szempont érvényesülhessen.

Az 5. §-hoz

Az 5. § a városrendezési rendeltetésű célvagyont az autonómiák tulajdonába bocsátja. Az autonómiák hivatottak ugyanis elsősorban arra, hogy a városrendezési tervet a célvagyonok (ingatlanok) felhasználásával megvalósítsák. Mindaz a vagyon, amely nem kifejezetten városrendezési rendeltetésű, az államkincstár tulajdonába kerül, minthogy a Fővárosi Pénzalap állami kölcsönből keletkezett. Az egyes vagyontárgyakat az illetékes szaktárcák kezelik majd; így például a nem városrendezési jellegű rendeltetéssel bíró bérházak a pénzügyminiszter felügyelete alatt működő Állami Központi Lakóházintézőség kezelésébe kerülnek. Az e tárgyban kibocsátandó kormányrendelet tehát a Fővárosi Pénzalap bonyolult és kuszált jogviszonyait rendezni fogja. A Fővárosi Pénzalap különleges, más intézménnyel össze nem hasonlítható jogállására tekintettel van szükség arra, hogy a kormány, az idevonatkozó szabályozás során a fennálló jogszabályoktól eltérően is rendelkezhessék.

A 7. §-hoz

A 7. § gondoskodik a Fővárosi Közmunkák Tanácsa személyzetének átvételéről s ugyanakkor felhatalmazást ad arra, hogy a racionalizálással kapcsolatban feleslegessé váló személyzet szabályszerű elbánás alá vonható legyen. Minthogy a költségvetési törvény az építés- és közmunkaügyi minisztérium központi létszámát még a Fővárosi Közmunkák Tanácsának megszüntetése előtt állapítja meg, szükség van a központi igazgatási létszámnak megfelelő emelésére.