1. A tervgazdálkodáson felépülő nemzetgazdaság tervszerű közigazgatást kíván. A közigazgatás csak akkor tervszerű, ha irányítása egységesen, összefogva történik. Ezt követeli a népi demokrácia államának alapgondolata is: a közigazgatásnak le kell jutnia a mindennapi élethez, hézagmentes kapcsolatban kell lennie azokkal, akikért dolgozik, össze kell forrnia a néppel. Ezért közigazgatásunk ama munkahelyein, ahol a legnagyobb az érintkezési felület a dolgozó nép tömegeivel, tehát a községekben és a járásokban olyan tisztviselőkre van szükség, akiket a kormányhatóság választ ki a legalkalmasabb személyek közül. Ez elősegíti az egységes irányítást, megkönnyíti az országos hatóságoknak a néppel való kapcsolatát és összhangban áll az észszerű gazdálkodás elveivel.
Mindezek okából a törvényjavaslat a járási főjegyzői és jegyzői, valamint a községi jegyzői (körjegyzői), közigazgatási jegyzői, adóügyi jegyzői és segédjegyzői állásokat állami állásokká szervezi át, kimondván azt, hogy ezeket az állásokat betöltő tisztviselők állami alkalmazottak, más szavakkal: állami tisztviselői státusba vétetnek át.
2. A felsorolt önkormányzati állásoknak állami állásokká való átszervezése zökkenő nélkül történhetik meg, mert e tisztviselők eddig is jórészt állami feladatkört láttak el. Az a körülmény azonban, hogy ezek a tisztviselők választott, tehát helyhez kötött önkormányzati alkalmazottak voltak, megakadályozta a helyes kiválasztást és a megfelelő személyeknek központi elosztását. Ezért a felsorolt állásokat - állami jellegük folytán - a jövőben központilag a kormányhatóság által eszközölt kinevezés útján kell majd betölteni. A kinevezési jogkört a javaslat a belügyminiszterre kívánja bízni az alább kifejtettekre figyelemmel.
3. A közszolgálatban eddig gyűjtött tapasztalatok, de személyzetpolitikai meggondolások is amellett szólnak, hogy a javaslat 1. §-ának (1) bekezdésében felsorolt állások ne választás, hanem kinevezés alapján töltessenek be. Amikor valamely állást választás útján testületi szerv tölt be, e szerv joghatósága alá nem tartozó területről pályázó személyek a választásban kevés reménnyel vehetnek részt, mert képzettségüket, korábbi működésüket és rátermettségüket, röviden tisztviselői értéküket a választótestület rendszerint nem ismerheti. Ezért történhetik és történik meg, hogy a betöltésre váró állást a pályázók közül nem az nyeri el, aki felkészültsége és rátermettsége révén arra leginkább érdemes. Már pedig társadalmi fejlődésünk üteme egyenesen parancsolólag írja elő, hogy minden állást az arra legrátermettebb személy töltsön be. Ezt a parancsoló előírást csak akkor tarthatjuk be, ha az állások betöltése a helyi érdekeken felülálló szerv által történik. Ha ehhez hozzávesszük azt a tapasztalaton nyugvó igazságot, hogy az állások betöltésénél a legjobban rátermett személy kiválasztása annál könnyebb, minél nagyobb területre terjed ki a betöltésre jogosult szervnek a hatásköre, el kell ismernünk, hogy a közigazgatás eredményessége érdekében a kormányhatóság részére kell az említett állások betöltésének jogát biztosítani. Ennek az elvnek érvényesülése az önkormányzatra nem lehet sérelmes, mert az önkormányzat tartalmát az állások betöltésének módja nem érinti.
Az állami státusba átvenni szándékolt tisztviselők érdeke is a kinevezés mellett szól. A kinevezés ugyanis lehetőséget ad arra, hogy az alkalmazottak a helyhezkötöttségtől felszabadulva a rátermettségüknek, szorgalmuknak és egyéni körülményeiknek megfelelő helyen működjenek. Nem történhetik meg tehát az, hogy kiváló szakképzettségű alkalmazott egész szolgálati ideje alatt olyan helyen kényszerüljön maradni, ahol a maga szaktudását nem fokozhatja. De az sem fordulhat elő, hogy olyan alkalmazott, aki egy meghatározott helyen nem bizonyult megfelelőnek, de más helyen más viszonyok között szolgálatra még alkalmas, ez utóbbi helyre ne legyen áthelyezhető.
Nyilván ez az oka annak, hogy maguk az érdekeltek ismételten kérték állásuknak állami állásokká való átszervezését.
4. Államháztartási szempontból a tervezett rendelkezésnek nincs akadálya. A vármegyék és községek nagyrésze soha sem rendelkezett a személyi kiadások fedezéséhez szükséges anyagi erővel, hanem mindenkor az állam támogatására szorult. Ez a körülmény odavezetett, hogy a vármegyei és községi alkalmazottak illetményeit az állam vállalta magára. Tehát a javaslatban foglalt megoldás államháztartási szempontból semmiféle változást nem okoz.
Az 1. § két rendelkezést tartalmaz: 1. egyes vármegyei és községi tisztviselői állásokat állami állásokká szervez át és a 2. kijelöli azt a hatóságot, amely ezeket az állásokat betöltő alkalmazottaknak kinevezésére jogosult. Az átszervezés szükségességét és időszerűségét az általános indokolás tartalmazza. A kinevezésre a belügyminiszter feljogosítása azért történik, mert a személyek kiválasztásában jelentkező előnyök legjobban akkor érvényesülnek, ha a kinevezési jogot országos főhatóság látja el. A kinevezést a legalkalmasabb munkaerő kiválasztása érdekében rendszerint pályázat előzi meg. A törvény végrehajtása kapcsán fogom szabályozni, hogy mely esetekben lehet pályázathirdetéstől eltekinteni. E vonatkozásban pl. arra gondolok, hogy ha valamely állás tennivalóit helyettes látja el és ez a helyettesítés tartama alatt kiváló képességről tesz tanubizonyságot, a belügyminiszternek lehetőséget kell adni arra, hogy az állást pályázat nélkül ezzel a személlyel tölthesse be. Hasonlóképpen mellőzhetőnek látszik az országos pályázat hirdetése akkor, ha valamely állás sürgős betöltését a közigazgatás menetének biztosítása teszi szükségessé.
Nem rendelkezik a javaslat arról, hogy az állások betöltése előtt a 9510/1948. Korm. számú rendelet 1. §-ában szervezett Kinevezési és Alkalmazási Bizottságot meg kell hallgatni. Ilyen rendelkezés felvételére azért nincs szükség, mert a most hivatkozott rendelet 2. §-a e tekintetben világosan rendelkezik.
A 2. § a törvény hatálybalépésekor tényleg működő alkalmazottakra tartalmaz rendelkezést. Az 1030/1945. M. E. sz. rendelet 24. §-a akként rendelkezik, hogy az önkormányzati tisztviselők választása és kinevezése ideiglenes jellegű, azonban az egyes tisztviselőket csak fegyelmi vagy igazoló eljárás alapján lehet állásukból eltávolítani. E rendelkezés következtében az önkormányzati tisztviselők alkalmazása jelenleg is olyan joghatályú, mintha végleges jellegű lenne. Ezért biztosítani kívántam azt, hogy aki állami szolgálatba nem kíván átlépni, bejelentése alapján végelbánás alá kerülhessen.
A 3. § három kérdést szabályoz és pedig: 1. az áthelyezhetőséget; 2. az áthelyezéssel felmerülő költségek viselését és 3. a főispánt és az alispánt megillető áthelyezési jog megszüntetését.
Ad 1. Szakszempontok indokolják azt, hogy minden közalkalmazott a képességének és rátermettségének megfelelő szolgálati helyre kerüljön. Ezért szükséges az áthelyezés lehetőségét biztosítani. Természetszerűleg áthelyezés csakis a közszolgálat érdekeinek szemelőtt tartásával vagy az alkalmazott indokolt kérelmére történhetik. Közszolgálati érdek pl. az olyan alkalmazottnak az áthelyezése, aki rátermettségénél és képességénél fogva szolgálati helyénél jelentősebb önkormányzat állásában jobban megfelel, mint az illető önkormányzatnál szolgálatot teljesítő tisztviselő. Közszolgálati érdek az is, hogy az olyan alkalmazott, aki szolgálata ellátásánál fegyelmi vétséget ugyan nem követett el, de személyi körülményeire vagy helyi viszonyokra tekintettel az áthelyezése szükséges, abból a szolgálatból kiemeltessék és olyan szolgálati helyre kerüljön, ahol ezek az okok a szolgálat ellátásában nem akadályozzák. Az alkalmazott kérelmére csakis indokolt magánérdekből történhet áthelyezés. Itt elsősorban figyelembe jöhetnek a szociális viszonyok, a gyermekek iskoláztatása, a házastárs munkahelye és az egészségügyi okok.
Ad 2. Az áthelyezés következtében felmerülő költségek viselésének kérdését a javaslat az állami alkalmazottakra általában érvényes szabályok szerint oldja meg.
Ad 3. Ha a törvény országos érdekből az áthelyezés jogát a belügyminiszternek tartja fenn, nem lehet helye annak, hogy ez a jog kisebb körben - az önkormányzat keretén belül - más szervet is megillessen. Ezért a javaslat az 1929:XXX. tc. 73. § (2)-(5) bekezdését hatályon kívül helyezi.
Az 1. §-ban felsorolt önkormányzati alkalmazottak közül egyesek a területi önkormányzatok testületi szerveinek eddig is tagjai voltak. Minthogy feladatkörük e törvény folytán nem változik, szükséges, hogy a testületi szervekben betöltött tagságuk is érintetlenül maradjon.
Az 5. § az állami alkalmazottakká minősített önkormányzati alkalmazottak illetményeire, fegyelmi ügyeire és szolgálati viszonyaira érvényes jogszabályokat - a szabatosan körülírt módosításokkal - azért tartja fenn, mert az állami státusba vétellel az önkormányzati szervek működésének eddigi rendje nem fog megváltozni. A módosításokat a kormányhatósági főfelügyeleti jognak biztosítása írja elő.
A 6. § az önkormányzatoknál szolgálatot teljesítő alkalmazottak egy részének állami státusba vételével ezen - most már állami - tisztviselők alkalmazása végleges jellegűvé válik. Méltánytalan lenne, ha a törvény hatálya alá nem eső önkormányzati alkalmazottak az 1030/1945. M. E. számú rendelet 24. §-ának hatályban tartásával ideiglenesek maradnának. Ez a körülmény hátrányosan befolyásolná az önkormányzati alkalmazottak működését, már pedig szükség van arra, hogy a feladataik zavartalan ellátásához szükséges biztonságérzetet megkapják. A biztonságérzet biztosítása a munkafegyelem megszilárdítását és a munkakészség növelését is szolgálja.
