I. A demokrácia már állást foglalt abban a kérdésben, hogy szükség van-e külön katonai büntetőbíráskodásra és a kérdést igenlően döntötte el. A felszabadulás után merültek ugyan fel aggályok abban a tekintetben, hogy összeegyeztethető-e a demokratikus államberendezkedés elveivel a külön katonai büntetőbíráskodás fenntartása, ellenzői ugyanis ebben bizonyos mértékig osztálybíráskodást véltek felismerni.
Azonban ezeket a kétségeket teljesen eloszlatták azok a megfontolások, hogy a hadseregben a feltétlenül szükséges rendet és fegyelmet hatékonyan biztosítani kell, ennek minél teljesebb megvalósítása érdekében a különös katonai szolgálati kötelességek megszegésének, a különös katonai életviszonyokkal összefüggő egyéb bűncselekményeknek megtorlását a katonaságon belül alakított külön bíróságokra kell bízni, mert ezeknek tagjai ismerik legjobban közvetlen élettapasztalat alapján a szóbanforgó szolgálati kötelességeket és életviszonyokat.
Egyenesen demokratikus követelmény, hogy a hadsereg tagjai felett a hadseregnek az eljárással érintett körülményekkel teljesen ismerős tagjai ítélkezzenek, - ez már politikai szempontból is tisztázódott.
Kétségtelen tehát, hogy a hadseregnek szüksége van egy a saját keretébe szervesen beilleszkedő külön katonai bírói szervezetre.
Ezek a megállapítások a felszabadulás után az 1946:III. tc. megalkotásával a Kúrián honvédbírósági fellebbviteli tanács szervezésével ugyan némi törést szenvedtek a fellebbviteli igazságügyi szervezet tekintetében. Azonban erre okul - az idézett törvény javaslatának indokolásában is kifejtetten - az szolgált, hogy égető szükséggé fokozódott már a katonai büntetőbíráskodás körében a fellebbviteli igazságügyi szerv működésének haladéktalan megindítása, viszont a honvédségen belül ilyen bírói szervezet felállítása a demokratikus átszervezéssel kapcsolatban felmerült különböző körülmények következtében azidőszerint elháríthatatlan akadályba ütközött. A szükségszerű megoldás indokául szolgált személyi, anyagi, elhelyezési stb. akadályok az azóta eltelt közel három év alatt fokozatosan egyre vesztettek jelentőségükből s ma már mi sem indokolja, hogy az - eredetileg is átmenetinek tervezett - rendelkezések hatályukban megmaradjanak.
Immár követelménnyé vált, hogy a demokratikusnak elismert külön katonai büntetőbíráskodás következetesen, a fellebbviteli szakban is megvalósuljon és ennek megfelelően felsőfokú katonai igazságügyi szervezet létesíttessék.
II. A katonai másodfokú bíróság létesítésével kapcsolatban felmerült az a kérdés, hogy az eljárás tekintetében a sok vonatkozásban immár elavult és helyettesítésre megérett Katonai bűnvádi perrendtartásnak (1912:XXXIII. tc.) kiegészítésekkel és módosításokkal némileg korszerűsített rendelkezései alkalmaztassanak-e és ehhez képest a perorvoslatok alapvető reformjának megvalósítása a mielőbb megalkotandó új katonai bűnvádi perrendtartás feladata maradna, avagy pedig a fellebbvitel valamennyi kérdésének korszerű megoldása már most - a másodfokú bíróság létesítésével kapcsolatban - történjék-e meg. A javaslat az utóbbi megoldást ismerte fel helyesnek és megoldhatónak is, így ezt választotta, mert a fellebviteli kérdése olyan része a bűnvádi perrendtartásnak, amely magában is megreformálható. Ehhezképest a javaslat e részében a megalkotandó új katonai bűnvádi perrendtartás előre megvalósított fejezetének tekinthető.
A Katonai bűnvádi perrendtartásnak jelenleg érvényben lévő perorvoslati rendszere az egyfokú perorvoslat helyes alapelvén áll ugyan, de megalkotása idején a közös hadseregbeli szabályozással való egyöntetűség érdekében az osztrák jognak az ítéletek ellen megengedett egyfokú, de kétféle perorvoslat - fellebbezés a büntetés kiszabása kérdésében és semmiségi panasz egyéb kérdésekben - rendszerét fogadta el és azt a (magyar polgári) bűnvádi perrendtartás mintájára a semmiségi okok és a fellebbezési okok taxatív meghatározásának módszerével kombinálta.
Ez a rendszer erősen alakszerűvé tette a perorvoslatok elbírálását, a felsőbíróság kezét merev szabályaival megkötötte és az egyfelől kénytelen volt a fennforgó, de egyébként az ügy érdemére ki sem ható semmiségi okra tekintettel megsemmisíteni gyakran olyan ítéleteket is, amelyek az anyagi igazság szempontjából nem voltak sérelmesek, másrészről pedig gyakran kénytelen volt az anyagi igazság szempontjából helytálló perorvoslatot pusztán alaki okból, mint a „törvényben meg nem engedett”-et visszautasítani, mert a törvény merev taxatiójába a felismerhető jogsérelmet sehogyan sem lehetett beilleszteni.
A demokrácia lényegéhez tartozik, hogy olyan eljárási törvényt adjon az ítélőbíróságok kezébe, amely nemcsak alakszerű jogszolgáltatást tesz lehetővé, hanem az anyagi igazságot az emberi képességekhez mérten legjobban megközelítő igazságszolgáltatássá emeli a működésüket.
Ezt a célt tartja szem előtt a javaslat, amikor az ítélet elleni kétféle perorvoslat - fellebbezés és semmiségi panasz - helyett egyet: a fellebbezést akarja rendszeresíteni, de azt nemcsak a jogkérdést, hanem a ténykérdést is felölelő keretek között és oly módon, hogy a felsőbíróság a felülbírálás során mennél szabadabb kezet nyerjen és az anyagi igazság érvényrejuttatásában alaki szabályok merev béklyói többé ne akadályozzák.
A javaslat az Első Részében a katonai főtörvényszék szervezetével és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekkel, a Második részében a perorvoslatokkal és azok folytán szükséges fellebbviteli eljárással, valamint a törvényesség érdekében a katonai főügyész által használható perorvoslattal, a Harmadik Részében a katonai főtörvényszék hatáskörébe kerülő egyéb - a fellebbezések és felfolyamodások elintézésén kívül eső - eljárásokra vonatkozó rendelkezések módosításával és kiegészítésével, végül a Negyedik Részében hatályon kívül helyező, átmeneti és hatálybaléptető rendelkezésekkel foglalkozik.
A javaslat „Katonai főtörvényszék”-nek nevezi a megszervezendő másodfokú katonai bíróságot. A „Legfelsőbb honvéd törvényszék” korábbi elnevezés egyrészt az egyfokú fellebbvitel mellett indokolatlan és megtévesztő volt, másrészt a közös hadseregbeli bírói szervezettől való megkülönböztetésre utaló megjelölés immár végkép idejét múlta.
A 2-3. §-okhoz
A javaslat a Második Részében a jelenleg érvényben lévő Katonai bűnvádi perrendtartásnak csupán a perorvoslati fejezetét váltja fel, míg a Kbp.-nek egyelőre hatályban maradó egyéb részében elszórtan a felsőbíróság hatáskörébe utalt eljárások jelenlegi szabályozása a szükséges módosításokkal és kiegészítésekkel megmarad. Ezek tekintetében a katonai főtörvényszék hatáskörét és eljárását illetően megfelelő kiterjesztő rendelkezésekkel szabályozni kellett.
A katonai főtörvényszék országos jellegére tekintettel székhelyéül Budapestet kellett meghatározni, egyben azonban gondoskodni kellett arról is, hogy különösen indokolt esetben ideiglenesen más székhely is kijelölhető legyen. A kijelölés jogával legcélszerűbben a honvédelmi miniszter mutatkozik felruházhatónak.
Az 5-9. §-okhoz
A mindenkori ügyforgalom mértéke szabja meg, hogy a katonai főtörvényszéknél hány tanácsot kell megalakítani.
A tanácsok összeállításánál a javaslat súlyt helyez a katonai (laikus) és a jogászi elem más területeken immár jól bevált együttműködésére. Minthogy a perorvoslati szakban a súly inkább a jogi jellegű kérdések eldöntésén van, az ezekben való határozás pedig elsősorban a szakbírák feladata, ezért ezek vannak számszerű többségben, míg a katonai, illetőleg rendőri ülnököknek afelett kell őrködniök, hogy az ítélkezés a katonai (rendőri) élettel és a katonai (rendőri) szellemmel összhangban maradjon. E cél elérése végett legcélszerűbbnek mutatkozott a jogászi elem három képviselőjével (a tanács elnökével és két ítélőbírájával) szemben két katonai, illetőleg rendőri (laikus) ülnök meghívása.
A tanács jogászi tagjainak a tanácsokba beosztását egy év tartamára a katonai főtörvényszék elnöke végzi, míg az egy-egy tárgyalási napra kitűzött ügyek elintézésében való részvételre az ülnökök kirendelése a honvédelmi miniszter, illetőleg a belügyminiszter által rendeletben meghatározott módon és sorrendben történik. A felsőbíróság tekintélye megkívánja, egyben az ítélkezéshez elengedhetetlenül szükséges, csakis hosszabb katonai (rendőri) szolgálattal megszerezhető nagyobb élettapasztalatnak biztosítását célozza az a rendelkezés, hogy ülnökül magasabb rendfokozatú - tehát hosszabb szolgálattal rendelkező - tisztek kerülnek kirendelésre.
Az ülnököket e minőségükben az ítélőbírák jogai illetik, illetőleg kötelességei terhelik, ehhez képest fegyelmi és bűnvádi felelősségüket is az ítélőbírákéval azonos módon kellett meghatározni.
A 10-13. §-okhoz
A javaslat a teljes-ülés elvi kérdésekben való állásfoglalásának eseteit kibővítette, a határozásának kezdeményezésére a katonai főtörvényszék elnökét, a honvédelmi minisztert és az igazságügyminisztert is feljogosítja. A kezdeményezésre a legutóbbinak feljogosítása különösen azért mutatkozott indokoltnak, mert a polgári büntetőbíráskodásban hatályos anyagi büntetőjogi szabályok - eltérő rendelkezés hiányában - a katonai büntetőbíráskodásban is érvényesülnek és az azonos jogszabályoknak egyöntetű érvényesülését és a büntetőigazságszolgáltatás egységét szolgálja, ha az igazságügyminiszter is módot kap arra, hogy a jogegységet veszélyeztető eltérő állásfoglalásokra rámutathasson. Egyebekben a teljes-ülés összeállítására, eljárására, határozására az eddig is érvényben volt rendelkezéseknek megfelelő szabályokat tartalmaz a javaslat azzal a kiegészítéssel, hogy kimondja a teljes-ülési határozatnak a katonai bíróságokra kötelező hatályát és ennek megfelelően intézkedik a teljes-ülési határozatnak a hivatalos lapban való közzétételéről is.
A katonai főügyész jogkörét a javaslat a volt honvéd koronaügyészénél tágabban szabja meg. Egyrészt utasítási jogot ad a katonai főügyésznek a katonai ügyészségek irányában, másrészt a közvetlen felügyeleti jogkör gyakorlását is a katonai főügyészre ruházza. Ezt a közvetlen felügyeletet korábban a vezérkar főnökének ügyésze gyakorolta az időközben már megszüntetett illetékes parancsnoki intézménnyel szorosan összefüggően.
A rendőrség tagjainak katonai büntetőbíráskodás alá helyezése szükségessé tette, hogy a rendőri ügyekben a katonai főügyésznek helyettesítéséről megfelelő gondoskodás történjék.
A 17-19. §-okhoz
A javaslat az egyfokú fellebbvitel alapelvén áll, az elsőfokú ítéletek ellen egyféle perorvoslatot: fellebbezést, a katonai törvényszékek és katonai ügyészségek egyéb határozatai és rendelkezései ellen pedig felfolyamodást enged, egyben kimondja, hogy a katonai főtörvényszék határozata ellen rendes perorvoslatnak nincs helye.
A javaslat a perorvoslat bejelentésére, megokolására vagy visszavonására vonatkozó nyilatkozatok megtételét - a demokratikus elveknek megfelelően, a rendfokozatbeli megkülönböztetés nélkül - egyformán szabályozza tiszttel, legénységi személlyel szemben egyaránt. Az ítélet elleni fellebbezést és a kihirdetéssel közölt határozat elleni felfolyamodást nyomban jegyzőkönyvbe mondással kell bejelenteni, a perorvoslattal kapcsolatos egyéb nyilatkozatot pedig akár jegyzőkönyvbe mondással, akár írásban lehet megtenni. A tényleges szolgálatot teljesítő személy által az előljáró parancsnokságnál, a fogvalevő terhelt által a katonai büntetőintézet vezetőjénél jegyzőkönyvbe mondott nyilatkozatot a határidők megtartása szempontjából oly időben megtettnek kell tekinteni, mintha azokat az illetékes igazságügyi hatóságnál tették volna meg. Ennek megfelelően intézkedni kellett, hogy az ilyen jegyzőkönyvet nyomban a nyilatkozat megtételekor vegyék fel és a nyilatkozat megtételének időpontját szabatosan tüntessék fel.
A fellebviteli eljárás célja az anyagi igazság lehető érvényesítése, ezért ki kellett mondani azt is, hogy a perorvoslat téves megjelölése a visszautasításra okul nem szolgálhat, mert a fenti célra tekintettel a nyilatkozat érdemi tartalma, s nem a használt kifejezések szószerinti jelentése az irányadó.
A javaslat a polgári büntetőbíráskodásban bevált, az anyagi igazság érvényre juttathatását szolgáló, egyben az alaptalan perorvoslatok használatától visszatartó hatású csatlakozás jogintézményét bevezeti a katonai büntetőbíráskodásba is. Ezt olyan szabályozással kívánja tenni, amilyenben a polgári büntetőbíráskodás gyakorlatában a tűzpróbát már kiállotta.
A perorvoslat visszavonását szabályozó jelenleg hatályos jogszabályokat a javaslat két irányban egészíti ki. Egyrészt a katonai főügyésznek megadja a jogot, hogy a katonai ügyész által bejelentett perorvoslatot visszavonhassa, másrészt a visszavont perorvoslat elintézését egyszerűsíti, amennyiben ilyen esetben a katonai főtörvényszék az ügyiratokat egyszerűen visszaküldi az elsőfokon eljárt hatósághoz.
A javaslat az elsőfokon eljárt igazságügyi szerv hatáskörébe utalja azoknak a perorvoslatoknak a visszautasítását, amelyek nem jogosult személy részéről, elkésetten, lemondás vagy visszavonás után, vagy a jogszabályokban meg nem engedett esetekben jelentettek be. Az ilyen visszautasító végzés ellen a javaslat felfolyamodási jogot biztosít a perorvoslat használójának, amely utóbbi felfolyamodást az elsőfokon eljárt hatóság csak elkésettség okából utasíthat vissza.
A 23-28. §-okhoz
A felfolyamodást a Kbp. egyes meghatározott esetekben engedi meg. Ennél helyesebbnek mutatkozna az a rendszer, amely meghatározott esetekben zárná ki a felfolyamodást, a többi esetekben pedig megengedné. Ennek keresztülvitele azonban az egész Kbp. átdolgozását, a javaslat célján túlmenő szabályozást igényelne, ezért célszerűbbnek mutatkozott egyelőre felfolyamodással kapcsolatos ezt a rendszert meghagyni, fenntartván az új Kbp. részére e tekintetben a teljes átdolgozást.
A javaslat a felfolyamodásra jogosítottak körét az eddigi jogszabályoknak megfelelően rendezi. A felfolyamodás bejelentésének módját és határidejét azonban a Kbp.-ban elszórtan szabályozott felfolyamodásokra nézve egységesen határozza meg. A kihirdetéssel közölt határozat ellen a felfolyamodást nyomban kell jegyzőkönyvbe mondani és ettől számított nyolc nap alatt lehet megokolni, a kézbesítéssel közölt határozat ellen pedig a kézbesítéstől számított nyolc nap alatt kell a felfolyamodást és megokolást benyujtani.
Egyebekben a javaslat a felfolyamodásra vonatkozó eddigi szabályozást megfelelő kiegészítésekkel átveszi.
A javaslat az eddigi semmiségi panasz és fellebbezés helyett az ítélet ellen egyféle perorvoslatot enged, a fellebbezést. Ezt viszont az anyagi igazság érvényre juttatása érdekében széleskörben, minden taxatiós merev megkötöttségtől mentesen engedi meg, nemcsak jog, hanem ténykérdésben is, ha jogszabály lényeges rendelkezését sértette meg a bíróság, ideértve azt az esetet, ha a jogszabályt tévesen alkalmazta vagy tévesen nem alkalmazta.
A javaslat a fellebbezésre jogosultak körét általában a felfolyamodásra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően szabályozza azzal a megszorítással, hogy a sértett (magánpanaszos) csak a felmentő ítélet ellen és csak akkor fellebbezhet, ha a katonai ügyész nem fellebbezett.
A javaslat rendelkezése szerint a fellebbezést az ítélet kihirdetése után nyomban kell bejelenteni. Ezzel megszűnik a három napi gondolkodási idő fenntartásának lehetősége, ami különben is a már megszűnt illetékes parancsnoki jogkörrel függött össze.
A 32-36. §-okhoz
A fellebbezőnek fellebbezésében meg kell jelölnie, hogy az ítéletet melyik részében és milyen okból tartja sérelmesnek. Nyilatkozatának esetleges hiányát megfelelő kioktatásokkal és kérdésekkel lehetőleg pótolni kell.
Új rendelkezés a javaslatban, hogy a fellebbezési bíróságnál a bizonyítás kiegészítését is lehet kérni.
A fellebbezés megokolására engedett határidőt a javaslat nyolc napra emeli fel és ezt a határidőt az ítélet kézbesítése esetében a kézbesítéstől kell számítani.
A javaslat a fellebbezésnek a jogerőre emelkedést felfüggesztő hatályát az eddigi jogszabályoknak megfelelően szabályozza, a fellebbező ellenfelének észrevételeit pedig akként rendezi, hogy a benyujtásuk határidejét a fellebbezési tárgyalás, illetőleg tanácsülés határnapját megelőző nyolcadik napig meghosszabbítja. A jelenlegi túl rövid határidő (három nap) ugyanis nem volt indokolt.
A fellebbezett ügy iratait a katonai törvényszéknek rendszerint a katonai főtörvényszékhez kell felterjesztenie, ha azonban egyedül a katonai ügyész élt fellebbezéssel és a fellebbezés a vádlott terhére irányult, az ügyiratokat - a fellebbezés visszavonásának lehetőségére tekintettel - a katonai főügyészhez kell megküldenie. De ha a felterjesztés a katonai főtörvényszékhez történik is, ez a visszavonási és a csatlakozási jog gyakorlása, egyéb állásfoglalásának nyilvánítása végett az ügyiratokat más intézkedés előtt a katonai főügyésszel közli.
A 37-39. §-okhoz
A katonai főtörvényszék a fellebbezés folytán hozzá került ügyet vagy tanácsülésben, vagy tárgyaláson intézi el. Mindkét esetben az ítéletnek azt a részét bírálja felül, amelyet fellebbezéssel támadtak meg, vagy amelyre nézve hivatalból figyelembe veendő jogszabálysértést észlel. Hivatalból kell figyelembe venni minden olyan jogszabálysértést, amely az ítéletre kihatással volt. Ennek a rendelkezésnek ilyen átszövegezése összefügg a katonai büntetőbíráskodásban eddig alkalmazott, taxative meghatározott semmiségi okok rendszerének elejtésével.
Az eddigi perorvoslati rendszerben a perorvoslat célja megszabta a felülbírálás és az ennek eredményeképpen hozható határozat irányát, amitől csupán a vádlott javára volt eltérés, amennyiben a vádlott terhére bejelentett perorvoslat alapján a fellebbviteli bíróság az ítéletet a vádlott javára ilyen esetben is megváltoztathatta. Viszont kizárólag a vádlott javára bejelentett perorvoslat folytán eszközölt felülbírálás alapján a felsőbíróság nem súlyosbíthatta a büntetést, bármennyire kívánta is ezt az anyagi igazság észlelt sérelme. Ezen kíván változtatni a javaslat, amikor kimondja, hogy a felülbírálásban nincs jelentősége annak, hogy ki és milyen célból fellebbezett. Tehát a fellebbezési bíróság a büntetést az anyagi igazságnak megfelelően súlyosbíthatja vagy enyhítheti, akár a vádlott javára, akár a vádlott terhére bejelentett fellebbezés folytán került az ügy felülbírálásra.
A javaslat rendelkezéseihez képest a tanácsülés, illetőleg a fellebbezési tárgyalás előkészítése ülésen kívül történik; e tekintetben a tanács elnöke intézkedik az általa kijelölt előadó meghallgatása után.
A 40-43. §-okhoz
A javaslat meghatározza, hogy milyen esetekben intézhető el a fellebbezés tanácsülésben. A tanácsülést a tanács rendszerint ülnökök nélküli összeállításban tartja meg, mert a tanácsülésbe tartozó fellebbezési ügyek elintézése az esetek többségében kizárólag eljárási jogszabályok alkalmazásából áll, ami végeredményben a szakbírák feladata. Ha azonban az ítélet a vádon túlment s a büntetésnek új megállapítására kerül a sor, továbbá ha a fellebbezés bizonyításfelvételre is irányul s a bizonyítás kiegészítése elrendelésének vagy mellőzésének kérdésében kell dönteni, ezek már olyan határozatok, amelyeket ülnökök közrevonásával kívánatos meghozni.
A javaslat részletesen meghatározza, hogy a fellebbezés okául felhozott körülmények különbözőségének és alaposságának megfelelően a tanácsülés milyen határozatokat hozhat. A javaslat módot nyujt arra is a katonai főtörvényszéknek, hogy a jogszabály lényeges rendelkezésének megsértésével hozott ítéletet ne minden esetben legyen kénytelen egészében hatályon kívül helyezni, hanem, ha a különválasztás lehetséges, a hatályon kívül helyezést csak a jogszabálysértés által érintett részre korlátozhassa.
Arra az esetre, ha a fellebbezési bíróság a bizonyítás kiegészítését határozza el, a javaslat lehetővé teszi a bizonyítás felvételének megkönnyítése végett, hogy azt a katonai főtörvényszék fellebbezési tárgyalás előtt kiküldött vagy megbízott ítélőbíró útján is foganatosíthassa.
A 44-48. §-okhoz
A fellebbezést tárgyaláson kell elintézni a javaslat szerint abban az esetben, ha a fellebbezés természeténél fogva tanácsülésbe nem tartozik, továbbá ha az eredetileg ugyan tanácsülésben elintézhetőnek mutatkozott, de a tanácsülés a javaslatban meghatározott okokból a tárgyalásra utalást látta szükségesnek, végül ha csatlakozást jelentettek be.
A fellebbezési tárgyalásra a katonai főügyésznek jelen kell lennie. A többi érdekelt megjelenhet, evégből őket a tárgyalás határnapjáról ajánlott levélben kellő időben értesíteni kell. De hogy a kézbesítés meghiúsításával (ismeretlen helyre költözéssel, stb.) ne lehessen az ügyek befejezését elodázni, ki kellett mondani, hogy az ajánlott levél kézbesítésének elmaradása a tárgyalás megtartását éppen úgy nem akadályozza, mint ahogy a kellően értesített érdekelt személynek távolmaradása sem. Ha a katonai főtörvényszék a bizonyítás kiegészítését rendelte el, vagy egyébként a vádlott közvetlen kihallgatását szükségesnek találja, a vádlottat a fellebbezési tárgyalásra meg kell idézni, illetőleg a fogvalévő vádlottat elő kell állítani. Természetesen ilyen esetekben sem hiúsíthatja meg a vádlott elmaradásával a tárgyalás megtartását.
A bizonyítás felvételének megkönnyítését célozza a javaslatnak az a rendelkezése is, amely megengedi a katonai főtörvényszéknek, hogy a katonai főügyész meghallgatása után a fellebbezési tárgyalást székhelyén kívül is megtarthassa.
A feleket megillető felszólalási jog egyenlő gyakorlati érvényesülését szolgálja a javaslatnak az a rendelkezése, hogy a fogvalévő vádlottat kívánságára a fellebbezési tárgyalásra elő kell állítani.
A 49-54. §-okhoz
A fellebbezési tárgyalást a tanács elnöke vezeti. A fellebbezési tárgyaláson az előadó a felülbírálat lehetősége által megszabott keretben előadja az ügy állását, ennek során fel kell olvasni az ítéletet, ismertetni kell a fellebbezéssel panaszolt, illetőleg az esetleg hivatalból figyelembe veendő jogszabálysértést, továbbá a fellebbezésre adott észrevételeket. Ezt követően a szükséghez mérten egyéb iratok felolvasása következik, majd a tanács tagjai és a felek kívánhatnak további felvilágosítást és további ügyiratok felolvasását indítványozhatják. Ha a bizonyítás kiegészítése kiküldött, illetőleg megbízott bíró útján történt, a kiegészítés során keletkezett iratokat az előadás keretében ugyancsak fel kell olvasni. Ha pedig a bizonyítás felvétele a tárgyaláson történik, erre az előadás után kerül sor. A felek felszólalása után a tanács zárt ülésben határoz.
A tanács a tárgyaláson is hozhat olyan határozatokat, mint a tanácsülésben, kivéve természetesen a tárgyalásra utaló határozatot.
Ha a tanács a tárgyalás eredményéhez képest a bűnösségre, a minősítésre vagy a büntetés kiszabására vonatkozó jogszabálysértést állapít meg, az ítéletet egészben vagy részben hatályon kívül helyezi és a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hoz.
Ha a fellebbezési bíróság bizonyítást nem vett fel, irányadók az elsőfokú bíróság által a vád túllépése nélkül valónak vett tények. Ha pedig a fellebbezési bíróság bizonyítást vett fel, akkor maga állapítja meg a határozata alapjául szolgáló tényállást. De ha a fellebbezési bíróság bizonyítást nem is vesz fel, a helytelen vagy hiányos elsőbírósági ténymegállapítást az iratok alapján helyesbítheti, kiegészítheti, ha ilymódon a kétségtelenül helyes, illetőleg hiánytalan tényállást meg lehet állapítani. Az utóbbi esetben a katonai főtörvényszék a határozatát a helyesbített, illetőleg kiegészített ténymegállapításra alapozza. Ha a helytelen vagy hiányos ténymegállapítás sem az iratok alapján nem helyettesíthető, illetőleg nem egészíthető ki, sem a fellebbezési bíróság által eszközlendő bizonyításkiegészítéssel nem mutatkozik elérhetőnek a helyes, illetőleg hiánytalan tényállás megállapítása, a katonai főtörvényszék az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és új főtárgyalás tartására, új ítélet hozására utasítja az elsőfokon eljárt katonai törvényszéket, vagy ezzel fontos okból más katonai törvényszéket bízhat meg.
A katonai főtörvényszék a határozatát végzés vagy ítélet alakjában hozza, abban az esetben, ha az ítéleti döntésével egyidejűen olyan határozatot is hoz, amelyet különben végzésbe kellene foglalni, e tekintetben is az ítéletében határoz.
A Kbp. rendszerében a vizsgálati fogság elrendelése és megszüntetése tekintetében általában az illetékes parancsnok határozott. Az illetékes parancsnoki jogkör megszüntetésével kapcsolatban ez a jog általában a katonai ügyészségekre háramlott, azonban a katonai törvényszék is jogot nyert, hogy az ítélet elleni perorvoslatok bejelentése alkalmával határozzon a vádlott további fogvatartása tekintetében. Ennek továbbfejlesztése a fellebbviteli szakban a javaslatnak az a rendelkezése, amely a katonai főtörvényszéket feljogosítja, hogy abban az esetben, ha az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és új főtárgyalás tartását, új ítélet hozását rendeli el, egyúttal határozhasson - a katonai főügyész meghallgatása után - abban a kérdésben is, hogy a vádlott további fogvatartásának van-e helye vagy sem s a vádlott vizsgálati fogságát megszüntethesse.
A fellebbezés elintézése után az ügyiratokat a másodfokú határozat kiadmányaival - és ha tárgyalás volt, a tárgyalási jegyzőkönyvvel - együtt az elsőfokon eljárt katonai törvényszékhez kell juttatni, amely a másodfokú határozatnak az érdekeltekkel közlése iránt megfelelően intézkedik.
Ha a katonai főtörvényszék az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett új főtárgyalás tartását és új ítélet hozását rendeli el, az ennek alapján eljáró katonai törvényszékre az új eljárás során a katonai főtörvényszék jogi álláspontja kötelezően irányadó, kivéve, ha az új eljárás során a tényállás módosul.
Az 57-58. §-okhoz
A Kbp. a 376-378. §-aiban rendes perorvoslatokról szóló fejezetben ugyan - de a 381., 475. §-ában foglalt rendelkezések szerint kétségtelenül rendkívüli perorvoslatként - szabályozta a jogegység érdekében használható semmiségi panaszt. Ezt a jogintézményt fejleszti tovább a javaslat kifejezőbb elnevezéssel és az anyagi igazság érvényrejuttatását hatékonyabban szolgáló szabályozással, amikor a katonai főügyészt perorvoslatra jogosítja a törvényesség érdekében a katonai törvényszékek jogerős határozatai és intézkedései ellen.
A jelenlegi elnevezést a semmiségi panaszok intézményének elejtésével mindenképen meg kellett változtatni. Ezenkívül ez a perorvoslat konkrét ügyek elintézésébe becsúszott tévedéseket van hivatva orvosolni, míg a jogegység megóvását nem az ilyen perorvoslatra hozott határozatok, hanem a vitás elvi kérdésekben döntő teljesülési határozatok hivatottak szolgálni. Ezért választotta a javaslat a „perorvoslat a törvényesség érdekében” elnevezést.
A javaslat ezt a perorvoslatot az eddiginél szélesebb körben engedi meg. A javaslat szerint is a katonai törvényszékek jogerős határozatai és intézkedései ellen irányulhat ez a perorvoslat, de amíg eddig csupán a törvény megsértésének vitán felül álló eseteiben lehetett azt használni, addig a javaslat a jogszabályok téves alkalmazásának, téves nem alkalmazásának tágabbkörű eseteiben engedi meg.
Minthogy a perorvoslat már jogerőre emelkedett határozat, intézkedés ellen irányul, a javaslat akként rendelkezik, hogy az ilyen perorvoslat fölött a katonai főtörvényszék elnökének elnöklése alatt mindig öttagú tanácsban, tárgyaláson határoz.
Azokra az esetekre, amelyekben a katonai főtörvényszék a törvényesség érdekében használt perorvoslatot alaposnak találja, a javaslat a katonai főtörvényszék jogkörét az eddigi szabályozáson túlmenően lényegesen kibővíti.
A Kbp. is megengedte, hogy a törvény megsértésével elítéltet a felsőbíróság felmentse, enyhébb büntetőrendelkezést alkalmazzon, illetőleg a katonai büntetőbíráskodás alá nem tartozó személy ellen hozott ítéletet feloldhassa és az ügyet az illetékes helyre áttehesse. De a törvénysértéssel felmentett vádlottat el nem ítélhette, elítélése érdekében az elsőfokú bíróságot nem utasíthatta. Ha az elsőfokú bíróság törvénysértése a vádlott javára szolgált, a felsőbíróság a törvénysértés megállapításán túl nem mehetett és határozata a jogerő bástyái mögött meghúzódó vádlottra nem hatott ki. Az anyagi igazság érvényesülése érdekében azonban szükséges, hogy a törvény sujtó keze elérhesse azt is, aki bírói tévedés folytán a megtorlást teljesen vagy részben kikerülte.
Ezért a javaslat a jogszabály téves alkalmazásával (téves nem alkalmazásával) hozott felmentő ítéletet vagy eljárást megszüntető határozatot az elévülési időn belül megváltoztathatóvá teszi és a katonai főtörvényszéket feljogosítja, hogy a vádlottat a jogszabályoknak megfelelően elítélhesse, vagy a felmentő ítéletet, megszüntető határozatot hatályon kívül helyezve, az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasíthassa.
Ha pedig a jogszabály téves alkalmazásának (téves nem alkalmazásának) eredménye az eljárás tárgyául szolgált cselekmény téves minősítése volt és ez a javaslatban részletezett mértékben jelentékenyen szolgált a vádlott javára, úgyszintén ha az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása körébe eső intézkedés alkalmazásánál (nem alkalmazásánál) jogszabályban meghatározott keretet, határt nem tartotta meg, a katonai főtörvényszék az ítéletet megváltoztathatja és a jogszabályoknak megfelelően ítélhet.
Az 59-61. §-okhoz
A javaslat 52. §-ának (2)-(4) bekezdésében meghatározott eljárás a Kbp. 401. §-át általában feleslegessé tette s az abban szabályozott eljárásnak és határozásnak csak az első bekezdése 3. pontjával kapcsolatban a hadrakelt seregnél követendő eljárásban jogerős büntetőítélettel befejezett ügyekben marad helye. Ezzel függ össze a Kbp. 401. §-a első bekezdése 1. és 2. pontjának hatályon kívül helyezése is.
A katonai büntetőbíráskodásban külön fellebbviteli bírósági szervezet létesítésével kapcsolatban a Hatásköri Bíróság tekintetében az eljáró tanács és a teljesülés megalakulására vonatkozó rendelkezéseket megfelelően módosítani és a katonai főtörvényszékre kiterjeszteni kellett.
A javaslat a hatálybalépése előtt bejelentett, de el nem intézett perorvoslatok elintézését is a katonai főtörvényszék hatáskörébe utalja és az ilyen ügyekben az eddig érvényben volt eljárási szabályokat rendeli alkalmazni. Ugyanis az eddigi perorvoslati rendszertől a javaslat olyan sok és lényeges elv tekintetében tér el (a perorvoslati okok, a reformatio in peius tilalmának elejtése, a csatlakozás intézményének bevezetése, stb.), hogy a folyamatban maradó perorvoslatos ügyekben az új eljárási szabályok alkalmazása körülményes közbevetett eljárást tenne szükségessé s tulajdonképpen az elsőfokú ítélet kihirdetését és azt követő egész eljárást meg kellene ismételni, a köztudatba még át nem ment új rendelkezésekre beható figyelmeztetésekkel. Ehelyett célszerűbbnek mutatkozott a még folyamatban maradó kevésszámú ügyre a jelenleg hatályos eljárási szabályokat átmeneti időre fenntartani.
A javaslat elejtve a Kbp. keletkezése idején a katonai büntetőbíráskodásban a honvédségi és a közös hadseregbeli bíráskodás közti megkülönböztetésből fennmaradt elnevezési emlékeket, a katonai büntetőbíráskodás, a katonai bíróságok fogalmainak megfelelően a fellebbviteli igazságügyi szerveknek a katonai főtörvényszék, illetőleg katonai főügyész elnevezéseket adta és ennek megfelelően intézkedni kellett az elsőfokú igazságügyi szervek elnevezésének megváltoztatásáról is.
