AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 292. cikkére,
mivel:
(1) A Covid19-válság megmutatta, hogy a hálózati összekapcsoltság nélkülözhetetlen az emberek és a vállalkozások számára az Unióban. Az elektronikus hírközlő hálózatok, különös tekintettel a nagyon nagy kapacitású hálózatokra, kulcsfontosságú szerepet játszottak a válságra adott válaszban azáltal, hogy lehetővé tették a távmunkát és a távoktatást, az online egészségügyi ellátást, valamint a személyes kommunikációt és a szórakozást. A széles körben elterjedt gigabites hálózati összekapcsoltság szolgál alapul a nagy sávszélesség-igényű használati esetekhez az egészségügy, az oktatás, a közlekedés, a logisztika és a média területén, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszhatnak Európa gazdasági fellendülésében. Általánosságban elmondható, hogy a vezetékes és vezeték nélküli kapcsolat jelentős mértékben hozzájárul a megfizethető és hozzáférhető szolgáltatások biztosításához és a digitális szakadék áthidalásához. Fontos eszközként szolgál a nyilvánosság tájékoztatásához, segíti az illetékes közigazgatási szerveket a vírus terjedésének visszaszorításában, és lehetővé teszi az egészségügyi szervezetek számára az adatcserét és a távszolgáltatások nyújtását.
(2) A világjárvány megváltoztatta az elkövetkező évek gazdasági kilátásait. Minden eddiginél nagyobb szükség van a beruházásokra és a reformokra a konvergencia és a kiegyensúlyozott, előretekintő és fenntartható gazdasági fellendülés biztosításához. A közös uniós prioritásokba történő beruházás - különösen a zöld és a digitális politika, valamint a szociálpolitika területén - javítja az Unió ellenálló képességét, és elősegíti a munkahelyteremtést és a fenntartható növekedést, miközben korszerűsíti a tagállamok gazdaságát. A tagállamoknak ezért teljes mértékben ki kell aknázniuk a javasolt Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközben rejlő lehetőségeket, biztosítva az állami kiadások hatékonyságát és a legmegfelelőbb feltételeket megteremtve a magánberuházások számára. E célból az ajánlás iránymutatást nyújt azoknak a tagállamoknak, amelyeknél jelenleg zajlik a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozása. Vázolja, hogy a tagállamok milyen egyszerű és reális intézkedéseket tehetnek ahhoz, hogy beruházásbarát feltételek mellett jelöljék ki a rádióspektrumot az ötödik generációs (5G) hálózatok számára, és hogyan tudják megkönnyíteni a nagyon nagy kapacitású vezetékes és vezeték nélküli hálózatok kiépítését például azáltal, hogy megszűntetik a felesleges adminisztratív akadályokat és egyszerűsítik az engedélyezési eljárásokat.
(3) Ebben a társadalmi-gazdasági összefüggésben ki kell dolgozni egy közös uniós megközelítést, egy „eszköztárat”, amely a bevált gyakorlatokon alapul. A cél a nagyon nagy kapacitású hálózatok időben történő kiépítésének ösztönzése, ideértve az üvegszálas és a következő generációs vezeték nélküli hálózatokat is. Egy ilyen megközelítés támogatná a kialakulófélben lévő és a jövőbeli digitális folyamatokat és alkalmazásokat, és közvetlenül hozzájárulna a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz az Unió gazdasági fellendülésének részeként.
(4) A Tanács Európa digitális jövőjének alakításáról szóló, 2020. június 9-i következtetései * hangsúlyozzák, hogy a Covid19-világjárvány bebizonyította a gyors és mindenütt jelenlévő hálózati összekapcsoltság szükségességét. Ez a helyzet azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben bevált gyakorlatokat dolgozzanak ki a hálózatkiépítés költségeinek csökkentése és a nagyon nagy kapacitású - többek között az üvegszálas és az 5G- - infrastruktúrák bevezetésének elősegítése érdekében.
(5) Az 5G mobilhálózatok nagyon nagy kapacitású kapcsolatot biztosítanak a mobilhasználók számára. Ezek a hálózatok kulcsfontosságú szerepet fognak játszani a digitális és a zöld átalakulás alapjainak megteremtésében olyan területeken, mint a közlekedés, az energia, a gyártás, az egészségügy, a mezőgazdaság és a média. Az 5G-hez kapcsolódó számos használati eset sikerességéhez szükséges a szolgáltatásnak a jelentősebb területeken átívelő, így többek között az országhatárokon átnyúló folytonossága. Ezért fontos, hogy a tagállamok megfelelő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy előmozdítsák területükön a kiépítést, többek között a vidéki és távoli területeken is, továbbá együttműködjenek az 5G határokon átnyúló területeken történő kiépítése során.
(6) Az ebben az ajánlásban szereplő, a spektrummal kapcsolatos tevékenységek hozzájárulhatnak a Bizottság jövőbeni, az 5G-re és a 6G-re vonatkozó, aktualizált európai cselekvési tervének elkészítéséhez, amelyet az „Európa digitális jövőjének alakítása” * című bizottsági közleményben jelentett be. Ez a korszerűsített terv át fogja tekinteni az elért eredményeket, orvosolni fogja a hálózatkiépítés jelenlegi hiányosságait, és magasabb szintre fogja emelni az 5G uniós szinten történő kiépítésével kapcsolatos jövőbeni célkitűzéseket annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben kiaknázzák az 5G kapcsolatban rejlő lehetőségeket a gazdaság digitális átalakulására vonatkozó, hosszú távú uniós célok elérése érdekében.
(7) A 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv * („a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv”) célja a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének elősegítése és ösztönzése. A Bizottság a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv végrehajtásáról szóló jelentésében * számos, a végrehajtás hatékonyságával kapcsolatos problémát azonosított, ideértve azt, hogy a tagállamok nem használnak ki teljes mértékben bizonyos nem kötelező érvényű intézkedéseket. Erre válaszul az ajánlás intézkedéseket javasol a nagyon nagy kapacitású fenntartható elektronikus hírközlő hálózatok, köztük az 5G hálózatok időben történő kiépítésének ösztönzésére.
(8) Az (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelv * , amelyet a tagállamoknak át kell ültetniük és 2020. december 21-től alkalmazniuk kell, előmozdítja a hálózati összekapcsoltságot és az Unió valamennyi polgára és vállalkozása számára a rendkívül nagy kapacitású hálózatokhoz való hozzáférést, valamint azok használatát. Az ajánlás célja, hogy hozzájáruljon e célkitűzés megvalósításához, és ezért a nagyon nagy kapacitású hálózatok kiépítésére összpontosít.
(9) A tagállamoknak együtt kell működniük egymással és a Bizottsággal egy olyan eszköztár sürgős kidolgozása érdekében, amely a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv alkalmazásának bevált gyakorlatait foglalja magában, és az irányelv minimális követelményeire építve a következő területeken eszközöl javításokat: i. az engedélyezési eljárások egyszerűsítése a közigazgatás hatékonyságának és átláthatóságának javítására, valamint az üzleti tevékenységek megkönnyítéséhez való hozzájárulásra irányuló szélesebb körű erőfeszítések összefüggésében; ii. az átláthatóság növelése és az egyablakos információs pont megerősítése; iii. a közigazgatási szervek ellenőrzése alatt álló, meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés jogának kiterjesztése, valamint iv. a vitarendezési mechanizmus javítása. Ezenkívül a tagállamoknak meg kell határozniuk azokat az intézkedéseket, amelyek elősegítik az elektronikus hírközlő hálózatok környezeti hatásainak csökkentését és fenntarthatóságuk biztosítását.
(10) A széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv 7. cikke értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok elemeinek kiépítéséhez szükséges építési munkákra vonatkozó valamennyi engedéllyel kapcsolatos határozatokat négy hónapon belül meghozzák; ez az időtartam kivételes, kellően indokolt esetekben vagy a nemzeti jogban az engedélyezési eljárás helyes lefolytatására vonatkozóan megállapított egyéb határidők és kötelezettségek betartása érdekében meghosszabbítható. Az Unión belüli következetlen gyakorlatok elkerülése érdekében a tagállamoknak meg kell könnyíteniük az összes szükséges engedély megadására vagy elutasítására vonatkozó négy hónapos határidő betartását, és az engedélyezési eljárásokat tovább egyszerűsítő olyan bevált gyakorlatokat kell közösen meghatározniuk, mint például a hallgatólagos jóváhagyás és az engedélyezési eljárások egyszerűsítése.
(11) Bizonyos típusú hálózatkiépítések esetében egyes tagállamok egyszerűsített engedélyezési eljárásokat vezettek be, amelyek jelentősen csökkentik az üzemeltetők és a nemzeti közigazgatások adminisztratív terheit. A tagállamoknak fontolóra kell venniük az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 57. cikkén felüli egyéb egyszerűsített engedélyezési eljárások vagy az engedélyezési kötelezettség alóli mentességek alkalmazását, valamint olyan hálózatkiépítési forgatókönyvek meghatározását, amelyek profitálhatnak ezekből (például az elektronikus kommunikáció folyamatosságának biztosításához szükséges ideiglenes kiépítésekre, vagy a már meglévő hálózatok egyszerű korszerűsítésére vonatkozó forgatókönyveket, beleértve a meglévő mobil bázisállomások 5G-re történő átállítását).
(12) Az adminisztratív terhek csökkentése és az engedélyezési eljárások egyszerűsítése érdekében meg kell könnyíteni az elektronikus eljárások használatát, és meg kell erősíteni az egyablakos információs pont szerepét. Ebből a célból a tagállamoknak át kell gondolniuk, hogy az egyablakos információs pontból hogyan válhatna hatékony egyablakos ügyintézési pont az elektronikus engedélykérelmek bármely közigazgatási szinten történő benyújtásához.
(13) További lépésként jelentős hozzáadott értéket hozna az engedélyeknek az egyablakos információs pont felelőssége mellett történő kiadásának integrált megközelítése. Ez történhetne egy teljesen összehangolt eljárás útján azokban az esetekben, amikor több illetékes hatóság is érintett. A tagállamoknak ezért fontolóra kell venniük, hogy aktív szerepet biztosítsanak az egyablakos információs pontoknak a különböző illetékes hatóságok engedélyezési eljárásainak koordinálásában és nyomon követésében, valamint a megfelelő információcsere biztosításában.
(14) A nemkívánatos késedelmek elkerülése érdekében az engedélyekre és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 43. cikke szerinti szolgalmi jogokra vonatkozó eljárásokat, ideértve a közlekedési útvonalak (pl. utak, vasutak) mentén is, párhuzamosan kell lefolytatni. A tagállamoknak a lehető leghamarabb, de minden esetben az engedélyekre vonatkozó maximális négy hónapos határidőn belül meg kell vizsgálniuk a jog megadásának lehetőségét, összehangolva ezzel az eljárást a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv 7. cikkének (3) bekezdésével.
(15) Tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésére vonatkozó engedélyek növekvő számára és túlnyomórészt helyi jellegére, az építési munkákra vonatkozó engedélyek díjai tagállamonként és azokon belül jelentősen eltérhetnek. Ezek a díjak emellett a kiépítés költségeinek jelentős részét alkothatják, különösen a vidéki és távoli területeken, ahol az egy felhasználóra jutó kiépítési költség a legmagasabb. Ezért rendkívül hasznos lenne, ha a tagállamok megosztanák egymással azokat a módokat, illetve megállapodnának azokról, amelyekkel az engedélyek megadásának költségeit olyan szinten lehet tartani, ami nem fogja vissza a beruházásokat, figyelembe véve, hogy gyakran számos engedély szükséges.
(16) Az átfogó, pontos és naprakész információkhoz való hozzáférés a meglévő fizikai infrastruktúra hatékony felhasználásának és az építési munkák megfelelő koordinálásának előfeltétele. Az egyablakos információs pont e tekintetben kritikus szerepet tölt be. A meglévő infrastruktúra és a tervezett építési munkák átláthatóságának javítása kulcsfontosságú előzetes lépés a meglévő infrastruktúrához való hozzáférés lehetővé tételéhez és az építési munkák összehangolásának javításához, ami viszont a környezet és az egyének számára jár további előnyökkel. Ezért arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy fontolják meg, hogy az egyablakos információs pontokat ellátják az adott területen rendelkezésre álló fizikai infrastruktúrával kapcsolatos, különböző forrásokból származó valamennyi információval, valamint hogy segítsenek a geo-referenciával ellátott információk nyújtásában.
(17) A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy vizsgálják meg a meglévő fizikai infrastruktúra átláthatósága javításának módjait az egyablakos információs ponton keresztül elérhető információk mennyiségének és minőségének növelése révén. Ez magában foglalja azokat az információkat, amelyeket a szolgáltatók a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv 4. cikkének (2) és (4) bekezdése értelmében kétoldalúan, kérésre biztosítanak, vagy amelyek a közigazgatási szervek által ellenőrzött fizikai infrastruktúrára vonatkoznak.
(18) A széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelvnek a meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférésre vonatkozó követelményei mellett a nagyon nagy kapacitású hálózatok kiépítése még inkább megkönnyíthető azáltal, hogy lehetővé tesszük az üzemeltetők számára, hogy a közigazgatási szervek ellenőrzése alatt álló releváns fizikai infrastruktúrához az irányelv 3. cikkében meghatározottakhoz hasonló feltételek mellett férjenek hozzá. Az ilyen fizikai infrastruktúra magában foglalná az épületeket, különösen a háztetőket, valamint az utcabútorokat, a villanypóznákat, az utcai jelzéseket, a közlekedési lámpákat, a hirdetőtáblákat, a busz- és villamosmegállókat és a metróállomásokat.
(19) A széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv vitarendezési eljárások igénybevételét írja elő abban az esetben, ha az infrastruktúrához való hozzáféréssel kapcsolatos tárgyalások kudarcot vallanak. A tagállamoknak fokozniuk kell arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy közösen meghatározzák a hatékony és eredményes vitarendezési mechanizmusok és az Unió vitarendezési testületei jó működésének bevált gyakorlatait. Az átláthatóság érdekében ezeknek a gyakorlatoknak ki kell terjedniük a vitarendezési testületek határozatainak időben történő közzétételére.
(20) Az elektronikus hírközlési ágazat környezeti lábnyoma növekszik, ezért elengedhetetlen megvizsgálni minden lehetséges eszközt e tendencia ellensúlyozására. Az olyan ösztönzők, amelyek például csökkentett szén-dioxidkibocsátású hálózatok kiépítését támogatják, hozzájárulhatnak az ágazat fenntarthatóságához, valamint az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz történő alkalmazkodáshoz. A tagállamokat felkérik, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben határozzák meg és támogassák ezeket az ösztönzőket, amelyek között szerepelhetnek a gyorsított engedélyezési eljárások vagy a csökkentett engedélyezési és hozzáférési díjak azoknak a hálózatoknak, amelyek megfelelnek bizonyos környezeti követelményeknek.
(21) A spektrumhasználatra és a vezeték nélküli hírközlő hálózatok kiépítésére vonatkozó engedélyezési eljárások indokolatlan késedelmeinek elkerülése érdekében a tagállamoknak meg kell osztaniuk egymással a környezeti vizsgálat eredményeinek figyelembevételével kapcsolatos bevált gyakorlataikat, amennyiben az szükséges, különösen a projektekhez kapcsolódó jövőbeli fejlesztési engedélyezési keretnek a hatóságok általi kidolgozása során, teljes mértékben tiszteletben tartva eközben az uniós jogszabályokat, különös tekintettel a 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre * („a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv”), a 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre * („a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv”) és a 92/43/EGK tanácsi irányelvre * („élőhelyvédelmi irányelv”). A környezeti vizsgálatot abban a szakaszban kell lefolytatni, amikor a környezeti hatások meghatározhatók és értékelhetők.
(22) Az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 2020 végét tűzi ki közös határidőként a tagállamok számára, hogy engedélyezzék a 3,4-3,8 GHz-es sáv és a 24,25-27,5 GHz-es úttörő sávból legalább 1 GHz sávnak az 5G céljára történő használatát. Emellett az (EU) 2017/899 európai parlamenti és tanácsi határozat * 2020. június 30-át tűzi ki közös határidőként a tagállamok számára, hogy lehetővé tegyék a 700 MHz-es úttörő sávnak az 5G céljára történő használatát. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a spektrumgazdálkodás elősegítse a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező vállalkozások és a társadalom minőségi összekapcsoltságát, valamint az ipar digitalizációját, ezáltal pozitív hatást gyakorolva a gazdaság és a társadalom egészére, többek között a hozzáférhetőség, az esélyegyenlőség és az inkluzivitás tekintetében. E célkitűzés megvalósítását megkönnyítheti a vélemények és a bevált gyakorlatok időben történő, az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex által bevezetett szakértői értékelési folyamatot megelőző, illetve a folyamaton belüli cseréje.
(23) Az 5G hálózatok gyors és biztonságos kiépítésének és az innovatív szolgáltatások 5G cselekvési tervvel * összhangban 2020-tól történő használatának biztosítása érdekében, valamint figyelemmel az 5G hálózatok kiberbiztonságáról szóló bizottsági ajánlás * szerinti eszköztárra, a tagállamoknak el kell kerülniük, hogy a Covid19-válság miatt késedelmet szenvedjen az 5G úttörő sávok használatának lehetővé tétele, illetve minimalizálniuk kell az esetleges késedelmeket.
(24) Figyelembe véve a biztonságos és reziliens 5G infrastruktúra fontosságát a fellendülés és a gazdasági növekedés szempontjából, a spektrumengedélyezési eljárásoknak adott esetben támogatniuk kell az infrastrukturális beruházásokat azáltal, hogy az állami támogatási szabályokkal összhangban mérséklik a rádióspektrumfelhasználók, különösen az üzemeltetők pénzügyi terheit. A Covid19-válság körülményei között ez még fontosabb. Ebből a célból ösztönözni kell a tagállamokat, hogy olyan frekvenciaengedélyezési szabályokat állapítsanak meg, amelyek célja egy beruházásösztönző frekvenciadíjazási módszer alkalmazása. Ezek a gyakorlatok adott esetben magukban foglalhatnak a jó minőségű, vezeték nélküli lefedettség biztosítására irányuló ösztönzőket is a széles körben elérhető szolgáltatások biztosítása érdekében, ideértve a határokon átnyúló szolgáltatásokat is.
(25) Annak elkerülése érdekében, hogy a spektrumhiány miatt magasabb ajánlatok érkezzenek a spektrumaukciókon, a bevált gyakorlatok magukban foglalhatnak olyan intézkedéseket, miszerint - amennyiben lehetséges - nem tartanak fenn frekvenciákat az 5G úttörő frekvenciasávokban a közbiztonság és a védelem számára, vagy olyan intézkedéseket, melyek értelmében az uniós szinten harmonizált rádióspektrumot a rádióspektrum magánfelhasználóit szolgáló elektronikus hírközlési szolgáltatások számára csak kellően indokolt esetben tartják fent mind a spektrum aránya, mind pedig egy adott frekvenciasáv kiválasztása tekintetében.
(26) Az 5G hálózatok a magasabb frekvenciasávokban jóval sűrűbben kiépített cellákat igényelnek a technológia korábbi generációihoz képest. A passzív és aktív infrastruktúra megosztása és a vezeték nélküli infrastruktúra közös bevezetése csökkentheti a kiépítés költségeit (beleértve a különbözeti költségeket is), különösen a 3,4-3,8 GHz-es és a 24,25-27,5 GHz-es frekvenciasávok használata esetén, és ezáltal felgyorsíthatja a bevezetés ütemét, támogathatja a megnövekedett hálózati lefedettséget, és lehetővé teheti a rádióspektrum hatékonyabb és eredményesebb felhasználását a fogyasztók javára. Az illetékes hatóságoknak ezért kedvezően kell elbírálniuk azt, különösen a korlátozott gazdasági megtérülésű területeken.
(27) A sűrű 5G vezeték nélküli hálózatok kiépítését segítenék elő továbbá a rugalmas engedélyezési rendszerek is, amelyek élénkítőleg hatnak a vezeték nélküli hálózatokba történő beruházásokra és biztosítják a hatékony spektrumhasználatot. A 24 GHz feletti, magas frekvenciasávok („milliméteres hullámhosszúságú frekvenciasávok”) - például a 24,25-27,5 GHz-es frekvenciasáv - nagy mennyiségű, földrajzilag korlátozott hullámterjedési tulajdonságú rádiófrekvenciát kínálnak. Miközben a tagállamoknak általánosságban versenyeztetéses kiválasztási eljárásokat, például aukciókat kell alkalmazniuk a spektrumhiány által érintett frekvenciasávok használati jogának megadásához, ezek az eljárások bizonyos esetekben korlátozhatják a vezeték nélküli sűrű 5G hálózatokba történő beruházás lehetőségét, valamint a rugalmasságot és a spektrumhasználat ebből eredő hatékonyságát. Bevált gyakorlatnak tekinthető a harmonizált milliméteres hullámhosszúságú frekvenciasávok egyedi engedélyezése, amely nyílt, objektív, arányos, megkülönböztetéstől mentes, átlátható kritériumokat és eljárásokat követő gyorsított közigazgatási eljárást alkalmaz.
(28) Annak érdekében, hogy elkerüljék az eltérő megoldások alkalmazását a határokon átnyúló vezeték nélküli szolgáltatások nyújtására vonatkozó rádióspektrum-használati jogok megadásakor, a tagállamoknak jobban együtt kell működniük a rádióspektrum kiosztásakor, hogy előmozdítsák a vezeték nélküli összekapcsoltságot, ami támogatni fogja az Uniónak az 5G infrastruktúra rugalmas, multi-szolgáltatási képességei alapján történő ipari átalakulását és digitális szuverenitását. Az összehangolt frekvenciakijelölés különösen fontos az olyan új használati esetek csatlakozási követelményeinek teljesítéséhez, amelyek hozzájárulnak a közúti és vasúti mobilitás, valamint a közlekedés és az ipari gyártás műveleteinek digitalizálásához. Ezek a feltételek különösen a szolgáltatás minőségére vonatkoznak, amely a kapacitással, az átviteli sebességgel, a késéssel, a megbízhatósággal, valamint a hálózat biztonságával és ellenálló képességével jellemezhető.
(29) A tagállamoknak ezért hozzá kell járulniuk a határokon átnyúló dimenziójú ipari ágazatok - mint például a közúti vagy vasúti szállítás (ideértve az együttműködő, az összekapcsolt és az automatizált mobilitás határokon átnyúló folyosóit) - és az intelligens gyárak jelentősebb innovatív példáival kapcsolatos bevált gyakorlatok gyűjteményéhez, és a Bizottsággal szoros együttműködésben és a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoport támogatásával meg kell állapodniuk azokról. Az ilyen gyakorlatok kihasználhatják a vertikális ágazatokban - többek között a határokon átnyúló 5G folyosókon - folytatott, uniós finanszírozású kísérleti projektek és próbák eredményeit. Az ilyen gyakorlatoknak meg kell határozniuk a releváns közös frekvenciatartományokat, az engedélyezési rendszereket és a dedikált (ágazati) vezeték nélküli szolgáltatások nyújtására vonatkozó üzemeltetői feltételeket. A közös engedélyezési rendszerek kezelhetnék az üzemeltetők és az érdekelt ipari szereplők egyedi engedélyezését, ideértve a megosztott spektrumhasználatot is. A közös engedélyezési feltételek kezelhetnék a bevezetést, a szolgáltatás minőségét, a megosztott spektrumhasználatot, a vezeték nélküli rendszerek egymás melletti használatát, a spektrumfelhalmozást, a kiberbiztonságot, a mobilszolgáltatók és az érdekelt ipari szereplők közötti tárgyalásos megállapodásokat, valamint a légi közlekedéshez szükséges alapvető fontosságú kommunikáció védelmét szolgáló intézkedéseket. Ennek kapcsán a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoportnak segítenie kell a Bizottságot annak eldöntésében, hogy kell-e megbízatást adni a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezlete számára a spektrumhasználat harmonizált technikai feltételeinek kidolgozására.
(30) A tagállamoknak össze kell hangolniuk a spektrumengedélyezési eljárást, és élniük kell az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 37. cikke szerinti közös engedélyezési eljárás lehetőségével a tagállamok által a Bizottsággal együttműködésben kidolgozott bevált gyakorlatok alkalmazásakor. Egy ilyen folyamat magában foglalhatja egy közös dedikált frekvenciatartomány közös engedélyezési feltételek mellett történő kijelölését.
(31) Az eszköztár megvalósítása szempontjából előnyös lenne, ha egyértelmű folyamat, megfelelő ellenőrzés, valamint fokozott átláthatóság és párbeszéd lenne jellemző nemzeti és uniós szinten.
(32) A tagállamoknak egymással és a Bizottsággal szoros együttműködésben kell dolgozniuk az eszköztár kifejlesztése érdekében. Adott esetben szorosan be kell vonni a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoportot, az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét és a nemzeti szabályozó hatóságokat, a szélessáv-szakértői szolgálatok hálózatát, a vitarendezési testületeket és az egyablakos információs pont funkcióiért felelős illetékes hatóságokat.
(33) Ez az ajánlás nem érinti a versenyjog és az állami támogatási szabályok alkalmazását,
ELFOGADTA EZT AZ AJÁNLÁST:
(1) Ez az ajánlás a Covid19-válság utáni gazdasági fellendülés támogatása érdekében a hálózati összekapcsoltság előmozdítását szolgáló, „eszköztárnak” nevezett legjobb gyakorlatok kidolgozására vonatkozó útmutatást határoz meg, három területre összpontosítva, amelyek elsősorban a következőket célozzák meg:
a) az elektronikus hírközlő hálózatok és különösen a nagyon nagy kapacitású hálózatok kiépítési költségének csökkentése, illetve kiépítésük ütemének felgyorsítása az építési munkákra vonatkozó engedélyezési eljárások egyszerűsítése, az átláthatóság javítása és a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv alapján létrehozott egyablakos információs pontok kapacitásainak megerősítése, a közigazgatási szervek ellenőrzése alatt álló, meglévő fizikai infrastruktúrához való hozzáférés jogának kiterjesztése, valamint olyan intézkedéseknek a meghatározása révén, amelyek elősegítik az elektronikus hírközlő hálózatok környezeti hatásainak csökkentését;
b) adott esetben időszerű és beruházásbarát hozzáférés biztosítása az 5G rádióspektrumhoz a spektrumhasználatra vonatkozó beruházásösztönzők, valamint az 5G úttörő sávok időben történő frekvenciakijelölését célzó eljárások révén;
c) a frekvenciakijelölés hathatósabb koordinációs folyamatának kialakítása, amely megkönnyíti az innovatív 5G-szolgáltatások határokon átnyúló nyújtását is.
(2) Ezen ajánlás alkalmazásában a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelvben és az Európai Elektronikus Hírközlési Kódexben meghatározott fogalommeghatározások alkalmazandók.
(3) A tagállamok egymással és a Bizottsággal szoros együttműködésben dolgoznak egy eszköztárnak a jelen ajánlás 3., 4. és 5. szakaszában szereplő területeken történő kifejlesztése érdekében. Adott esetben a következőket kell bevonni:
a) az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületét, valamint a nemzeti szabályozó hatóságokat, a szélessáv-szakértői szolgálatok hálózatát és az egyablakos információs pont funkcióiért felelős illetékes hatóságokat a 3. szakaszban meghatározott területek kapcsán;
b) a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoportot és az illetékes nemzeti szabályozó hatóságokat a 4. és az 5. szakaszban meghatározott területek kapcsán.
(4) A tagállamok 2020. december 20-ig meghatározzák és megosztják egymással, valamint a Bizottsággal a 3. és a 4. szakasz szerinti bevált gyakorlatokat.
(5) A tagállamok a Bizottsággal szoros együttműködésben 2021. március 30-ig megállapodnak az eszköztárról.
(6) A tagállamok sürgősen és a többi tagállammal, a Bizottsággal és más érintett érdekeltekkel szoros együttműködésben megvalósítják az eszköztárat.
(7) Az átláthatóság biztosítása és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének megkönnyítése érdekében az eszköztárat és minden kapcsolódó, jelentett információt nyilvánosságra kell hozni az Europa weboldalon és az egyablakos információs pontokon keresztül.
(8) A tagállamok bevált gyakorlatokat dolgoznak ki, illetve megállapodnak azokról, hogy tovább egyszerűsítsék az engedélyezési eljárásokat a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv 1. cikkében meghatározottakon túl is, valamint hogy elősegítsék a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv 7. cikkének (3) bekezdésében meghatározott határidő és egyéb feltételek betartását. A tagállamok különösen azt vizsgálják meg:
a) hogyan tudják megkönnyíteni az engedélyek megadására vagy elutasítására vonatkozó négy hónapos határidő betartását. A jogbiztonság növelése és az adminisztratív terhek csökkentésének elősegítése érdekében a négy hónapos határidőn belüli kifejezett határozat hiányában a tagállamok mérlegelik a kérelem hallgatólagos jóváhagyását;
b) hogyan egyszerűsíthetik és ésszerűsíthetik az engedélyezési eljárásokat, ideértve a gyorsított engedélyezési eljárások kidolgozását és/vagy adott esetben az engedélyezési kötelezettség alóli mentességek megadását, valamint azoknak a hálózatkiépítési típusoknak a meghatározását, amelyek ezekből profitálhatnak;
c) hogyan adhatnák meg az üzemeltetők számára azt a jogot, hogy az egyablakos információs ponton keresztül elektronikus úton a nagyon nagy kapacitású hálózatok elemeinek kiépítését célzó építési munkákhoz szükséges valamennyi engedély iránti kérelmet benyújthassák;
d) hogyan alakíthatnák át az egyablakos információs pontot egyablakos ügyintézési ponttá az építési munkákra vonatkozó kérelmek benyújtásához. Ehhez az egyablakos információs pont aktív szerepet kell betöltenie az engedélyezési eljárások bármely közigazgatási szinten történő koordinálásában és nyomon követésében. Elő lehet írni továbbá az ezen eljárások előrehaladásával kapcsolatos információk a kérelmezők és az illetékes hatóságok közötti cseréjének megkönnyítését, ideértve azt, hogy közöljék az illetékes hatóság(ok) által kiadott határozatot a kérelmezővel.
(9) A tagállamoknak emellett fontolóra kell venniük az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 43. cikkében előírt szolgalmi jogok megadásának megkönnyítését szolgáló bevált gyakorlatokat, amennyiben ezek a nagyon nagy kapacitású hálózatok elemeinek kiépítéséhez szükségesek. Az ilyen bevált gyakorlatoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben a hálózati elemek kiépítéséhez építési engedélyekre és szolgalmi jogra is szükség van, az illetékes hatóságok a kérelemtől számított legfeljebb négy hónapon belül párhuzamosan adják meg vagy utasítják el a szükséges engedélyeket.
(10) A tagállamok megosztják egymással a bevált gyakorlatokat és megállapodnak azokról annak biztosítása érdekében, hogy a nagyon nagy kapacitású hálózatok kiépítéséhez szükséges építési munkálatok engedélyeinek kiadásáért felszámított díjak tárgyilagos mérce szerint indokoltak, átláthatóak, megkülönböztetéstől mentesek és a céljukkal arányosak legyenek, és hogy azok csak az ezen engedélyek kiadásával kapcsolatos adminisztratív költségeket fedezik.
(11) A tagállamok megfelelő bevált gyakorlatokat dolgoznak ki a fizikai infrastruktúra átláthatóságának javítása érdekében, hogy az üzemeltetők könnyebben hozzáférhessenek az adott területen rendelkezésre álló infrastruktúrára vonatkozó összes releváns információhoz. Ebből a célból a tagállamoknak fontolóra kell venniük az egyablakos információs pont szerepének megerősítését és funkcióinak kiterjesztését például a geo-referenciával ellátott információkra (térképek és digitális modellek), valamint a különböző forrásokból származó információk (különösen a bármely szintű illetékes nemzeti hatóságok, a közigazgatási szervek és a hálózatüzemeltetők által szolgáltatott információk) integrálását.
(12) A Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki bevált gyakorlatokat arra vonatkozóan, hogy az irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében említett információkat, amennyiben azokat közigazgatási szervek birtokolják, az egyablakos információs ponton keresztül elektronikus formátumban elérhetővé tegyék. Ezenkívül a tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy az egyablakos információs ponton keresztül a fizikai infrastruktúrára vonatkozó, az irányelvben meghatározott minimuminformációk mellett olyan információkat is rendelkezésre bocsássanak, mint például az infrastruktúra geo-referenciával ellátott elhelyezkedése, digitális modellje, típusa és aktuális felhasználása, valamint teljes és szabad kapacitása.
(13) Az egyablakos információs ponton keresztül elérhető információk mennyiségének és típusának további javítása érdekében a tagállamoknak fontolóra kell venniük, hogy előírják a hálózatüzemeltetők számára, hogy azok az egyablakos információs ponton keresztül és elektronikus formában tegyék elérhetővé az azon meglévő fizikai infrastruktúrájukra vonatkozó információkat, amelyeket konkrét kérésre más üzemeltetők számára elérhetővé tettek.
(14) A nagyon nagy kapacitású hálózatok elemeinek kiépítéséhez az üzemeltetők rendelkezésére álló létesítmények számának és típusának növelése érdekében a tagállamoknak bevált gyakorlatokat kell kidolgozniuk, amelyek lehetővé teszik az üzemeltetők számára, hogy a széles sávú hálózatok kiépítési költségeinek csökkentéséről szóló irányelv 3. cikkében meghatározottakhoz hasonló feltételek mellett férjenek hozzá a nagyon nagy kapacitású hálózati elemek befogadására alkalmas, az állami szervek ellenőrzése alatt álló fizikai infrastruktúrához (beleértve az épületeket és az utcabútorokat).
(15) A tagállamok bevált gyakorlatokat dolgoznak ki a vitarendezési mechanizmus hatékonyságának és eredményességének javítása érdekében a fizikai infrastruktúrához való hozzáféréssel és a vitarendezési testületek működésével kapcsolatos viták tekintetében, a kapcsolódó kérdések lehető legrövidebb időn belüli megoldása, valamint a felek számára a megfelelő feltételekkel és díjakkal kapcsolatban biztosított iránymutatás érdekében, beleértve határozataik időben történő közzétételét is.
(16) A tagállamokat arra ösztönzik, hogy dolgozzanak ki bevált gyakorlatokat a csökkentett környezeti lábnyomú elektronikus hírközlő hálózatok kiépítésének ösztönzésére, különös tekintettel az energiafelhasználásra és a kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásokra, ideértve:
a) a jövőbeni hálózatok környezeti fenntarthatóságának értékelésére vonatkozó kritériumokat;
b) az üzemeltetők számára a környezetileg fenntartható hálózatok kiépítéséhez biztosított ösztönzőket.
(17) Amennyiben az uniós jogszabályok, különösen a 2001/42/EK irányelv (a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló irányelv), a 2011/92/EU irányelv (a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv) és a 92/43/EGK irányelv (az élőhelyvédelmi irányelv) hatásvizsgálatot írnak elő, és különösen a projektekhez kapcsolódó jövőbeli fejlesztési engedélyezési keretnek a hatóságok általi kidolgozása során a tagállamoknak meg kell osztaniuk egymással a környezeti vizsgálat elvégzésével és eredményei figyelembevételével kapcsolatos bevált gyakorlatokat abban a szakaszban, amikor a környezeti hatások azonosíthatók és értékelhetők, például amikor az üzemeltetők benyújtják a konkrét telepítéssel vagy hálózatkiépítéssel járó projektekre vonatkozó átfogó terveket.
(18) A vis maiornak az uniós jog alapján történő bármely értékelésének sérelme nélkül a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a Covid19-válság miatt a rádióspektrum-használati jogok megadásával kapcsolatos eljárások elhalasztását a lehető legalacsonyabb szinten tartják, és az csak addig tartson, amíg az a COVID19 vírus terjedésének megakadályozásához vagy megfékezéséhez szükséges. A tagállamok ennek megfelelően frissítik a vonatkozó nemzeti spektrum-ütemtervet.
(19) A tagállamoknak a bevált gyakorlatról való egyeztetés céljából az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 35. cikkének megfelelően fel kell kérniük egy szakértői értékelési fórumot, hogy előzetesen vizsgálja meg a 700 MHz-es, a 3,4-3,8 GHz-es és a 24,25-27,5 GHz-es frekvenciasávon belüli spektrumhasználati jogok megadására vonatkozó intézkedéstervezeteket.
(20) A rádióspektrum-használókat az 5G hálózatok kiépítésébe történő jelentős beruházásra bátorító ösztönzők felmérése érdekében a tagállamoknak tájékoztatniuk kell - elsődlegesen a rádiófrekvencia-politikával foglalkozó csoporton keresztül - a Bizottságot azokról a konkrét intézkedésekről, amelyeket bevált gyakorlatoknak tartanak, beleértve azokat, amelyeket a rádióspektrum-felhasználásnak a 700 MHz-es, a 3,4-3,8 GHz-es és a 24,25-27,5 GHz-es frekvenciasávban történő engedélyezése kapcsán nemzeti szinten megvalósítottak vagy megvalósítani terveznek.
A tagállamok különösen azokról a releváns intézkedésekről készítenek jelentést, amelyek célja:
a) megfelelő limitárak támogatása, amelyek tükrözik a rádióspektrum-használati jogok díjainak minimális szintjét;
b) a spektrumhiány elkerülése a rádiófrekvenciás spektrum teljes mennyisége uniós szinten harmonizált kijelölésének biztosításával;
c) azon lehetőség megkülönböztetésmentes módon történő biztosítása, hogy a rádióspektrum-használati jogok díjait részletekben fizessék a jogok érvényességi időtartama alatt;
d) egyedi engedélyezési rendszer alkalmazása a 24,25-27,5 GHz-es frekvenciasávra, amely támogatja annak időben történő használatát, ideértve különösen azt, amely gyorsított adminisztratív eljárásokon alapul, amikor földrajzilag korlátozott használati jogokra alkalmazzák;
e) pénzügyi ösztönzők ötvözése a jó minőségű vezeték nélküli lefedettség felgyorsítására vagy bővítésére vonatkozó kötelezettségekkel vagy hivatalos kötelezettségvállalásokkal;
f) lehetőség biztosítása a versenyjog tiszteletben tartása mellett a passzív és aktív infrastruktúra megosztására, valamint a rádióspektrum használatára támaszkodó infrastruktúra közös kiépítésére.
(21) Annak érdekében, hogy előmozdítsák a rádióspektrum-használati jogoknak az üzemeltetők számára történő megadására irányuló gyakorlat következetességét, az új generációs (ideértve az 5G-s) vezeték nélküli infrastruktúra határokon átnyúló ipari használatra történő kiépítéséhez a tagállamoknak az eszköztár részeként ki kell dolgozniuk és meg kell állapodniuk az ezzel összefüggő bevált gyakorlatokról, ideértve a következőket:
a) a határokon átnyúló használati esetek meghatározása, különös tekintettel a közúti szállításra, a vasúti közlekedésre és az ipari gyártásra, összhangban az 5G kiépítésével kapcsolatos uniós prioritásokkal * ;
b) minden egyes azonosított használati esethez közös dedikált frekvenciatartomány meghatározása a megfelelő közös engedélyezési rendszerrel együtt, valamint az ilyen engedélyekhez kapcsolódó feltételek meghatározása, amelyek a szolgáltatások országhatárokon átnyúló folytonosságának biztosításához szükségesek, ideértve többek között a szolgáltatás minőségét és a hálózat biztonságát.
(22) A Bizottság felkéri a tagállamokat, hogy a területükön található érintett felhasználók tekintetében használják az eszköztár (21). pontban említett bevált gyakorlatait annak érdekében, hogy közösen létrehozzák az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex 37. cikke szerinti közös engedélyezési eljárás egységes szempontjait, és 2022. március 30-ig le is folytassák az eljárást.
(23) 2021. április 30-ig valamennyi tagállam benyújtja a Bizottság számára az eszköztár végrehajtásának ütemtervét.
(24) 2022. április 30-ig valamennyi tagállam jelentést készít az eszköztár végrehajtásáról.
Kelt Brüsszelben, 2020. szeptember 18-án.
a Bizottság részéről
Thierry BRETON
a Bizottság tagja
