1. § A magyar állam törvényei közé iktattatnak az Olasz Királysággal kötött pénzügyi egyezmények és megállapodások a jegyzőkönyvekkel, a függelékekkel és a vonatkozó pótmegállapodással együtt. És pedig:
1. a tartozások és követelések tárgyában kötött egyezmény;
2. a Magyar Királyság és az Olasz Királyság között Olaszországban elhelyezett háború előtti magyar államadósság lejárt szelvényeinek és kisorsolt címleteinek új adóssággá való átalakítása tárgyában kötött egyezmény;
3. a magánbiztosító társaságokra vonatkozó egyezmény és függeléke;
4. a magyar alattvalók Olaszországban levő javainak felszámolásáról kötött egyezmény és ennek függeléke;
5. a Budapesten 1924. évi március hó 27-én kelt zárójegyzőkönyv; végül
6. a magyar alattvalók Olaszországban levő javainak felszámolására vonatkozó egyezményhez 1924. évi március hó 27-én létrejött, s aláírt pótmegállapodás.
A tartozások és követelések tárgyában kötött egyezménynek eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
1. Cikk. Esedékesség.
(1) Osztrák és magyar koronában fennálló és az 1921. évi július hó 26. napja előtt esedékessé vált mindazokat a követeléseket, amelyek egyrészt olyan magyar alattvalók között állanak fenn, akiknek a lakóhelye, illetőleg amelyeknek a székhelye 1918. november hó 3-ik napján Magyarországnak a trianoni szerződésben megállapított határain belül fekvő területén volt, másrészt pedig olyan olasz alattvalók között, akiknek lakóhelye, illetőleg amelyeknek a székhelye az előbb említett időpontban az Olasz Királyság területén volt - ideértve az átcsatolt területeket is - a hitelezők és adósok közt közvetlenül, olasz pénzértékben és a trianoni szerződés 231. Cikkének d) pontjában, illetve 254. Cikkében megállapított átszámítási árfolyam alapulvételével kell kiegyenlíteni.
(2) Ezek a rendezések egyáltalában nem érintik az olasz királyi kincstár jogát azokra a követelésekre vonatkozólag, amelyeket a trianoni szerződésben foglalt háramlási jog erejénél fogva szerzett meg.
2. Cikk. Honosság.
Az 1. Cikk rendelkezései szerint kielégítendő követelésekre vonatkozólag:
a) azokat a bankokat, takarékpénztárakat, hitelintézeteket és összes kereskedelmi társaságokat, valamint jogi személyiséggel felruházott intézményeket, amelyeknek főtelepe a Magas Szerződő Felek valamelyikének területén van, az illető állam honosának kell tekinteni;
b) azokat a jogi személyeket, ideértve az előző bekezdésben említett személyeket is, amelyek az Olaszországhoz csatolt területen vannak és amelyeknek ezt a jogi természetét akár olasz közigazgatási hatóságok, akár valamely olasz bíróság döntése elismerte, mindenesetre a saint-germaini szerződés 75. Cikkének rendelkezései értelmében olasznak kell tekinteni;
c) azokat a személyeket, akik az olasz honosságot teljes joggal választás vagy opció gyakorlása alapján, a békeszerződések, vagy a békeszerződések végrehajtása céljából kiadott törvények, vagy rendeletek értelmében szerezték meg, olasz alattvalóknak kell tekinteni.
Azokat a személyeket, akik Magyarország mellett optáltak, magyar alattvalóknak kell tekinteni.
3. Cikk. Fiókok.
(1) Ami a jogi személyek, vagy kereskedelmi társaságok fiókjainak az 1. Cikk rendelkezései szerint rendezendő kötelezettségeit illeti, annyiban, amennyiben ezek a fiókok a Magas Szerződő Felek egyikének területén, a főtelep pedig a másik Magas Szerződő Fél területén van, a fióknak, nem pedig a főtelepnek helyét kell figyelembe venni. Abban az esetben, ha a fiókok a Magas Szerződő Felek területén kívül vannak, a főtelepnek, nem pedig a fióktelepnek helyét kell irányadóul tekinteni.
(2) Azokat a fiókokat, amelyekre az 1920. évi szeptember hó 1-én 1236. sz. alatt kiadott királyi rendelet alkalmazást nyer, a jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából olasz honosságúaknak kell tekinteni, kivéve, ha azon állam közt, amelynek területén a főtelep helye van és azon állam közt, amelynek a kérdéses fiók hitelezője vagy adósa alattvalója, külön Egyezmény áll fenn.
4. Cikk. Átköltözések.
A lakóhelynek, vagy a székhelynek az 1915. évi május hó 25. napja és 1918. évi november hó 3. napja közt történt áthelyezése nem jő figyelembe, ha az alattvaló az 1918. évi november hó 3. napja után annak az államnak, amelyben az átköltözködés előtt lakott, jelenlegi területén lakóhelyét vagy székhelyét újból elfoglalta.
5. Cikk. Követelések átruházása.
(1) Az 1. Cikk rendelkezései csak az 1915. évi május hó 25. napja előtt keletkezett követelésekre vonatkoznak, ha a hitelező vagy adós a régi Olasz Királyság alattvalója, valamint az 1918. évi november hó 3. napja előtt keletkezett követelésekre, ha a hitelező vagy az adós a 2. Cikk b) és c) bekezdéseiben említett alattvalók közé tartozik.
(2) Ha valamely valorizálható követelés a fentemlített időpontok után oly személyre ruháztatott át, akinek a megelőző cikkek szerint nem volna meg a minősítése, az engedményezés nem érinti a jelenlegi hitelezőnek azt az igényét, hogy olyan fizetést követelhessen, amilyen az 1918. évi november hó 3. napján a valorizálás megkövetelésére minősített hitelezőnek járt és viszont, ha oly követelést, amely a megelőző cikkek szerint nem valorizálható, a fentemlített időpontok után minősítéssel bíró hitelezőre ruháztak át, az adós a tartozást csak abban a mértékben és abban a pénznemben köteles megfizetni, amely az 1918. évi november hó 3. napján annak a hitelezőnek járt, aki követelését átengedményezte.
(3) A trianoni szerződés 231. Cikkében megállapított átszámítási kulcsot csak akkor kell alkalmazni, ha oly követelésekről van szó, amelyek a régi Olasz Királyság alattvalóit, vagy olyan intézményeket érintenek, amelyek már a saint-germaini szerződés életbelépését megelőzőleg Olaszországhoz tartoztak.
6. Cikk. Biztosítási ügyek.
(1) A biztosítási szerződésből eredő követelések külön szabályozás tárgyát alkotják. Mindazonáltal már most megállapíttatik, hogy a magyar alattvalókkal, vagy Magyarországon székhellyel bíró személyekkel szemben oly olasz biztosító társaságok részéről vállalt tartozások, amelyeknek Magyarországon fiókjaik vannak és amely tartozások biztosítási ügyletekből erednek és osztrák-magyar koronákra szólnak, névértékben magyar koronákban fizetendők.
(2) A Magyarországon fiókkal rendelkező olasz biztosító társaságok magánjogi címletei és követelései valorizálásának nem lesz helye. Ezek a biztosító társaságok a magyar pénzügyminisztériummal rövid határidőn belül közölni fogják az 1918. évi november hó 3. napján birtokukban volt magánjogi címletekre vonatkozó részletes adatokat (számukat és névértéküket).
(3) Az ilyen társaságok Magyarországi fiókjai matematikai díjtartalékait bemutatóra szóló magyar magánjogi értékpapirosokkal vagy magyar alattvalók ellen fennálló követelésekkel kell javadalmazni, amennyiben ezek az értékpapirok vagy követelések a társaságok vagyonának alkatrészei.
(4) Az olasz biztosító társaságoknak a jelen Egyezmény megerősítése időpontjában Magyarországon fennálló fiókjai ugyanolyan elbánásban fognak részesülni, mint a magyar biztosító társaságok.
7. Cikk. Lejáratok, értékpapirok.
(1) A felmondás alapján esedékessé váló összes követelések, amelyek felmondás hiányában az 1921. évi július hó 26. napja előtt nem váltak esedékessé, az 1921. évi július hó 26. napja előtt esedékessé váltaknak lesznek tekintendők.
(2) Ennek következtében a takarékpénztári könyvecskéken alapuló követelések (ideértve a m. kir. postatakarékpénztár betéti könyvecskéit is) vagy a folyószámlakövetelések szintén az 1. Cikk szerint valorizálandó követelések közé tartoznak, ha az 1-5. Cikkekben megállapított feltételek a birtokosok tekintetében fennforognak.
(3) Az 1921. évi július hó 26-ika előtt esedékessé vált címletesített adósságokból eredő követelések (záloglevelek vagy más, fix kamatozású kötvények hátralékos szelvényei és kisorsolt címletei) a régi Olasz Királyság alattvalói javára valorizálandók, ha az 1-5. Cikkekben megállapított feltételek a birtokos személyében fennforognak és ha a birtokos bizonyítja, hogy az ily címletek birtokát az 1915. évi május hó 25. napja előtt szerezte meg, vagy ha bizonyíthatja, hogy a birtokot reá oly birtokos ruházta át, aki az említett cikkek szerint a mondott időpontban kellő minősítéssel birt.
(4) A bemutatóra szóló oly címletesített adósságokon alapuló lejárt követelések, amelyek a 2. Cikk b) és c) bekezdéseiben említett alattvalókat illetik és amelyek tekintetében a magyar kormány nem ismeri el a valorizációt, külön alkudozások tárgyát fogják alkotni. Amennyiben a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított hat havi határidőben megegyezés nem létesül, a fentemlített követelésekre vonatkozólag az érdekeltek közt felmerült minden vitát az Olasz-Magyar Vegyes Döntőbíróság fog eldönteni. A Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy erre az esetre a jelen Egyezményben foglalt rendelkezések semmiféle hivatkozás tárgyát nem alkothatják.
(5) A magánjogi értékpapirokból (címletesített adósságokból) eredő, az 1921. évi július hó 26. napja után esedékessé váló követeléseket, az ugyanazon feltételeknek megfelelő olasz alattvalók javára, megkülönböztetés nélkül, ugyanazon módozatok szerint kell megfizetni, amelyeket magyar alattvalók vagy a legnagyobb kedvezményben részesített külföldiek tekintetében akár magyar törvények és rendeletek, akár egyezmények fognak megállapítani.
Harmadik állam, vagy ily állam alattvalói kérelmére döntőbírák részéről Magyarország vagy alattvalói ellen hozott oly határozatok, amelyek a régi Osztrák-Magyar Monarchia alattvalóira vonatkoznak és a fentemlített visszafizetési kötelezettségeket együttesen rendezik, a 2. Cikk b) és c) pontjaiban említett olasz alattvalókra nézve a legnagyobb kedvezményben részesített nemzet elveinél fogva érvényesek lesznek.
Az Olasz Királyság régi területei alattvalóinak a magánjogi értékpapirok visszafizetésére vonatkozó jogait, amennyiben a trianoni békeszerződésben szabályozva vannak, a jelen Egyezmény nem érinti.
A jelen Egyezmény a Vegyes Döntőbíróságok és a trianoni szerződésben említett más döntőbirói testületek hatáskörét annyiban, amennyiben oly vitákra vonatkozik, amelyek az Olasz Királyság régi területei alattvalóinak birtokában levő magánjogi értékpapirok (címletesített adósságok) visszafizetését tárgyazzák, nem érinti.
8. Cikk. Bírói letét.
(1) Ezt az Egyezményt visszaható erővel alkalmazni kell, ha a követelést az 1918. évi november hó 3. napja után oly jogvita eldöntése céljából, amelyet nem a hitelező idézett elő, hozott bírói vagy döntőbírósági ítélet alapján bírói letét útján egyenlítették ki. A letétet hatálytalannak kell tekinteni.
(2) Ez a rendezés nem vonatkozik ez egyesség vagy barátságos megállapodás alapján teljesített fizetésekre. Ugyancsak nem terjed ki - a Magyar Királyság ellen támasztható kártérítő követelés épségben maradása mellett - a háború alatt az 1918. évi november hó 3. napja előtt elhelyezett bírói letétekre.
9. Cikk. Felmondás.
(1) Az előző cikkekben megállapított valorizációs igény érvényesítése céljából az olasz hitelezők követeléseiket ajánlott levélben a jelen Egyezmény hatálybalépésétől számított hathavi határidőben adósaikkal és a magyar pénzügyminisztériummal közölni fogják. A magyar hitelezők követeléseiket ugyancsak kötelesek lesznek adósaikkal közölni. Az említett határidőben be nem jelentett követeléseket az 1. Cikk 2. pontjában említett követelések kivételével, nem kell valorizálni.
(2) Ha a magyar kormány a bejelentéstől számított háromhavi határidőben a bejelentett követelést ajánlott levélben el nem ismerte, a hitelezőnek jogában áll, hogy a követelés bejelentésétől számított hathavi határidőben az Olasz-Magyar Vegyes Döntőbíróság ítéletét kérje ki.
10. Cikk. Az állam szavatossága.
(1) A Magyar Királyság alattvalóinak a jelen Egyezményben szabályozott és részéről elismert, vagy a 9. Cikk második bekezdése értelmében a Vegyes Döntőbíróság ítéletével megállapított tartozásaiért felelős lesz, kivéve azt az esetet, ha az adós a háború előtt már csődben volt, fizetésképtelen lett, vagy fizetéseinek beszüntetését bejelentette, vagy ha a tartozás olyan társaságot terhelt, amelynek ügyeit a háború alatt kivételes jogszabályok értelmében felszámolták.
(2) Az olasz honosságú hitelezőknek járó összegek megfizetésének hiányában az említett hitelezők a fizetést a következő cikk értelmében a Magyar Királyságtól követelhetik.
11. Cikk. Határidők.
(1) A magyar adós az általa elismert, vagy a Vegyes Döntőbíróság ítéletével megállapított, osztrák-magyar koronákra szóló tartozásnak az 1. Cikk rendelkezései szerint lirákra átszámított névértékét a magyar állam részéről kibocsátott, bemutatóra és liraértékre szóló kötvényekkel egyenlítheti ki.
(2) A címletek együttes névértékének a konverzió tárgyát alkotó tartozás összegével egyenlőnek kell lennie. Ezt az értéket a szerződési kamatoknak és a kamatokra vonatkozó szerződéses kikötés hiányában az esedékesség napjáig legfeljebb 5% és az esedékesség napjától az 1925. évi január hó 1. napjáig 3 1/2% törvényes kamat figyelembevételével kell megállapítani.
(3) A címleteket 50, 100, 1,000 és 10,000 lira összegekről kell kiállítani. Minden címlethez 18 szelvény fog tartozni. Beváltásra csak a szelvények kerülnek. Évenként egy, január hó 1. napján esedékes szelvény kerül beváltásra. Az első szelvény esedékessége az 1925. évi január hó 1. napja.
(4) A szelvények a címletek névértékének egytizennyolcad részéről szólnak, amihez még az illető és a következő lejáratú szelvények összege után évi 3% kamat járul.
(5) A magyar kormány a fentemlített kötelezettségek teljesítéséhez szükséges kötvényeket a magyar adósok vagy a hitelezők rendelkezésére fogja bocsátani. Az adósok a lirákra átszámított összegeket részletekben fizethetik. A magyar adósok és a magyar állam közt e tekintetben keletkező jogviszonyokat, valamint azt a visszkeresetet, amelyet ebből kifolyólag a magyar állam alattvalóival szemben gyakorolhat, a belső magyar törvényhozás fogja szabályozni.
(6) A hitelező a szelvényeket adósának, vagy a magyar állampénztáraknak, vagy a magyar pénzügyminisztérium részéről kijelölt hitelintézeteknek mutathatja be. Az adós a lejárt szelvények összegét csak akkor köteles megfizetni, ha eredeti hitelezője mutatja be neki.
(7) Az 1. Cikk második bekezdésében foglalt rendelkezések épségben tartása mellett az olasz adósok magyar hitelezőikkel szemben tartozásaikat a jelen cikkben meghatározott kötvényekkel fizethetik meg, amelyeket eredeti névértékükben kell számításba venni, mindazonáltal a tőke címén teljesített fizetések levonásával. Az említett adósoknak ez a joga akkor is meglesz, ha ezeket a kötvényeket a pénzpiacon vásárolták.
(8) Azoknak az olasz adósoknak, akik magyar alattvalóknak a hitelezői, jogában fog állni, hogy tartozásaikat folyó követeléseikbe beszámíthassák, még akkor is, ha a hitelező és az adós nem azonos személyek; ebben az esetben az olasz alattvaló a magyar állam szavatosságával a 10. Cikk értelmében biztosított és a magyar állam részéről elismert vagy a Vegyes Döntőbíróság ítéletével megállapított követelést a megfelelő összeg erejéig a magyar hitelezőre engedményezheti.
12. Cikk. Háborús államadósságok.
A magyar kormány elismeri, hogy a háborús államadósságnak azokat a címleteit, amelyek az 1920. évi június hó 4. napján olasz alattvaló birtokában voltak, egyidejűleg rendezni kell, akár a régi Olasz Királyság alattvalóinak, akár olyan olasz alattvalóknak birtokában vannak, akik az olasz honosságot a békeszerződések, vagy az ezek végrehajtása tárgyában hozott törvények értelmében szerezték meg. Ez a rendezés egy esetben sem történhetik kevésbbé kedvező feltételekkel mint azok, amelyek a magyar alattvalókkal szemben hatályban vannak, vagy amelyeket ezek javára a jövőben fognak megállapítani.
13. Cikk. Kártérítések.
(1) Minden olyan esetben, amikor az olasz kormány nézete szerint a Magyar Királyság a trianoni szerződés értelmében olyan károkért vagy vagyoni hátrányokért felelősséggel tartozik, amelyekért a magyar kormány álláspontja szerint felelősséget nem vállalhat, a magyar kormány aláveti magát az Olasz-Magyar Vegyes Döntőbíróság ítélkezésének, amelyet az érdekelt igénybe vehet.
(2) A magyar állam azokat az összegeket, amelyeket olasz alattvalókkal szemben - ideértve a 2. Cikkben említett alattvalókat - az Osztrák-Magyar Bank jegyei átcserélése és felülbélyegzése alkalmából visszatartott, az illető összegek birtokosainak, az osztrák-magyar koronáknak névértéken magyar koronákra való átszámítása után vissza fogja téríteni.
14. Cikk. Elévülés.
(1) Az elévülési, záros és perindítási határidők, valamint a kamat és osztalékszelvények és az olyan értékpapirok bemutatásának határidői, amelyek kisorsolás folytán vagy más okból visszaváltandók, a kereskedelmi papirok értékesítési, elfogadási vagy fizetési határidői, az óvási határidők és az összes alakiságok teljesítésére vonatkozólag fennálló határidők, amelyeket a trianoni szerződés 235. és 236. Cikkei felfüggesztettek, vagy meghosszabbítottak és az említett cikkekben érintett összes határidők folyása újból kezdetét veszi. A határidő a jelen Egyezmény életbelépésétől számított három hónap (90 nap) elteltével folyik tovább.
(2) Ez a rendelkezés az átcsatolt területekre vonatkozólag is alkalmazást nyer a trianoni szerződés 252. Cikke vagy az említett területeken a jelen Egyezmény életbelépéséig hatályban levő törvények értelmében felfüggesztett vagy meghosszabbított fentemlített határidőkre is. Ezen bekezdés alkalmazása szempontjából háborús időszaknak fog tekintetni az 1918. évi november hó 3-tól 1921. évi július hó 26-ig, azaz a trianoni szerződés életbeléptetése napjáig terjedő időszak.
15. Cikk. Döntőbíróság.
(1) A jelen Egyezmény értelmében rendezendő tartozások teljesítése tárgyában egyfelől a Magyar Királyság, vagy a magyar alattvalók és másfelől az olasz alattvalók közt - ideértve a 2. Cikkben említett alattvalókat is - felmerülő minden vitás kérdést az Olasz-Magyar Vegyes Döntőbíróság ítélése alá kell bocsátani.
(2) Abban az esetben, ha a rendes bíróságoknak valamely döntése a békeszerződésben vagy a jelen Egyezményben foglalt rendelkezésektől eltér, a sérelmet szenvedő fél az említett Vegyes Döntőbíróság hatáskörét veheti igénybe.
16. Cikk. Viták.
(1) A jelen Egyezmény rendelkezései nem érintik azoknak a személyeknek jogait, akik a trianoni szerződés értelmében kedvezőbb elbánásra tarthatnának igényt, amennyiben ezeknek a jogoknak a gyakorlása a jelen Egyezményben vagy a 6. és 7. Cikkekben említett külön Egyezményekben kifejezetten szabályozva nincsen.
(2) A magyar állam és az érdekeltek vagy az adósok és hitelezők közt létesülő megegyezés hiányában az Olasz-Magyar Vegyes Döntőbíróság fogja eldönteni a vitákat, amelyek kivétel nélkül ennek a bíróságnak a hatáskörébe tartoznak.
17. Cikk. Adók.
Azoknak a kereskedelmi társaságoknak ipari adóját, amelyeknek főtelepe Olaszország új határai közt van és amely az egyes évi mérlegek alapján vetendő ki, az 1918. évig bezárólag Triestben azon régi rendszer szerint fogják kivetni és felosztani, amely az említett társaságok különböző telepeire vonatkozólag az adók összegét megállapítja. Az adóknak közvetlenül Magyarországon az egyes területek külön mérlegei alapján való felosztása és megállapítása csak az 1919. évi mérleggel (1920. évi adó) kezdődőleg foglalhat helyet.
18. Cikk.
Jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok kicserélésének napján lép életbe.
Kelt Budapesten, 1924. március hó 27-én két példányban, amelyekből egy-egy átadatott mindkét Magas Szerződő Félnek.
A Magyar Királyság és az Olasz Királyság között az Olaszországban elhelyezett háború előtti magyar államadósság lejárt szelvényeinek és kisorsolt címleteinek új adóssággá való átalakítása tárgyában kötött egyezmény eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
1. Cikk. A m. kir. kormány az Olaszországban elhelyezett háború előtti magyar államadósságnak az 1914. év óta felszaporodott hátralékait rendezni óhajtván, az említett kölcsönöknek az 1914. évi augusztus hó 1. napjától az 1918. évi december hó 31. napjáig esedékessé vált hátralékos kamatait, valamint a kisorsolt és visszafizetésre az 1914. évi augusztus hó 1. napja és az 1918. évi december hó 31. napja közt esedékessé vált címleteket a jelen Egyezmény értelmében a következő cikkekben foglalt feltételekkel új adóssággá fogja átalakítani.
Az 1918. évi december hó 31. napja után esedékessé vált hátralékos kamatok és az említett időpont után törlesztésre kisorsolt címletek, valamint a magyar államadósság szolgálatának Olaszországban való újrafelvételének kérdése későbbi Egyezményben fog szabályoztatni, amelyet attól az időponttól számított egyévi határidőn belül kell megkötni, midőn a Jóvátételi Bizottság a magyar államadósságot az említett békeszerződésben foglalt rendelkezések szerint véglegesen felosztotta. A m. kir. kormány kötelezi magát, hogy az említett hátralékos kamatok és kisorsolt címletek új adóssággá való átalakítása, valamint a magyar államadósságnak Olaszországban való jövőbeli szolgálata tekintetében az olasz címletbirtokosokat abban a legnagyobb kedvezményben fogja részesíteni, amely a külföldön elhelyezett magyar államadósság tekintetében a külföldi birtokosok javára megállapítást nyer.
2. Cikk. A jelen Egyezmény értelmében a m. kir. kormány az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kibocsátott összes magyar államkölcsönök olasz birtokosok kezei közt lévő címleteinek hátralékait, - amennyiben ezeknek a kölcsönöknek szolgálatáról a háború előtt közvetlenül és egész terjedelmében a magyar állam gondoskodott - új adóssággá alakítja át. Ez az új adóssággá való átalakítás a következők szerint történik:
a) a koronán és márkán kívül egyéb pénznemre szóló címletek hátralékos szelvényei frankokban kifejezett vagy az érmeparitás alapján frankra átszámított teljes névértékükben, - amelyet ugyancsak az érmeparitás alapján lirára kell átszámítani, - a 3. Cikkben megállapított kamatozású liraértékre szóló magyar pénztárjegyadóssággá fognak átalakíttatni,
b) a koronára vagy márkára szóló címletek hátralékos szelvényei 1 K = 0.40 lira, illetőleg 1 márka = 0.46 lira alapon liraértékre szóló magyar pénztárjegyadóssággá fognak átalakíttatni, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy oly címlettulajdonosok birtokában lévő címletekről van-e szó, kik az 1215. évi május hó 24. napja óta olasz alattvalók, vagy pedig olyan címlettulajdonosok birtokában lévő címletekről, akik az olasz honosságot a saint-germaini vagy a trianoni szerződések értelmében szerezték meg.
c) A kisorsolt vagy lejárt és az 1914. évi augusztus hó 1. napja és 1918. évi december hó 31. napja közti időben visszafizetésre esedékessé vált címletek, ideértve az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kibocsátott pénztárjegyeket is, a fentebb megállapított feltételek mellett és aszerint, hogy mily értékre szólnak, ugyancsak pénztárjegyadóssággá fognak átalakíttatni, mégpedig az esedékességük napjától az 1921. évi július hó 31. napjáig járó 5% kamat hozzászámításával.
A megelőző bekezdésekben foglalt rendelkezéseket az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kibocsátott pénztárjegyek hátralékainak, valamint e pénztárjegyek esedékes tőkeösszegének új adóssággá való valorizált átalakításánál is alkalmazni kell, ha a kérdéses pénztárjegyek az 1915. évi május hó 24. napja óta a jelen Egyezmény 6. Cikke a) pontjában említett olasz alattvalók birtokában vannak (ideértve a jogi személyeket is). Ebben az esetben az 1918. évi december hó 31. napja előtt bekövetkezett esedékesség nem kívántatik meg.
3. Cikk. A kibocsátásra kerülő pénztárjegyek (Bons du Trésor de Consolidation) kamatát a m. kir. kormány évenként előzetesen fizeti. Minthogy azonban a hátralékos szelvényeknek és kisorsolt címleteknek az 1921. évi augusztus hó 1-jei kelettel (mint a trianoni szerződésre vonatkozó megerősítő okiratok kicserélésének időpontját közvetlenül követő esedékesség időpontjával) kibocsátandó állandósított pénztárjegyekre való kicserélése az 1924. év vége előtt valószínűleg nem lesz lehetséges, az állandósított pénztárjegyek 1921. évi augusztus hó 1-től 1924. évi december hó 31-ig lejáró kamatai ugyancsak új adóssággá alakíttatnak át, még pedig olykép, hogy a kibocsátandó pénztárjegyek névértéke minden egyes esetben növelendő lesz az 1921. évi augusztus hó 1. napja és az 1922. évi június hó 30. napja közé eső 11 hónapra járó 5%-os, illetve az 1922. évi július hó 1 napja és az 1924. évi december hó 31. napja közé eső időszakra járó 6%-os kamatok teljes összegével.
Az 1925. évi január hó 1. napjától kezdve a kamatok minden év január hó 1. napján előzetesen, készpénzben 6%-os alapon fognak fizettetni.
4. Cikk. Azoknál az államadóssági címleteknél vagy pénztárjegyeknél, amelyeknek szelvényei az 1918. év vége előtt lejártak, amelyeknek egyes szelvényeit tehát beváltás céljából nem lehetne bemutatni, az előző cikkek szerinti új adóssággá való átalakítás a lejárt szelvényív utolsó szelvényének bemutatása alapján fog eszközöltetni.
5. Cikk. Az állandósított állami pénztárjegyek törlesztése 10 év alatt történik. Mindazonáltal a jelen Egyezmény életbelépését követő öt első évre törlesztőrészlet fizetése nincs tervbe véve.
Az első törlesztőrészlet 1930. évi január hó 1. napján mindenesetre fizetendő lesz.
6. Cikk. Azok az olasz birtokosok, akik a jelen Egyezményben foglalt kedvezményeket igénybe venni kívánják, a következő igazolásokat kötelesek előterjeszteni:
a) Azok a birtokosok, akik már 1915. évi május hó 24. napja óta olasz alattvalók:
1. a honosságra vonatkozó eskü alatti nyilatkozatot (affidavit);
2. a szelvények megszakítás nélküli sorozatát;
3. egy bizonylatot annak igazolására, hogy az illető címletek tulajdonát az 1915. évi május hó 24. napja előtt szerezték.
Ily bizonylatot közokirat vagy hitelt érdemlő magánokirat (mint pl. hagyatéki leltár, alkusztól eredő kötjegy, pénzintézet részéről kiállított letétjegy stb.) szolgáltat.
A pénzintézetek által kiállított letétjegyek tekintetében kétség esetén az olasz pénzügyminisztérium nyilatkozata dönt.
b) Azok a birtokosok, akik az olasz honosságot a békeszerződések alapján szerezték meg:
1. a honosságra vonatkozó eskü alatti nyilatkozatot (affidavit);
2. az 1918. évi október 31. napja után lejárt szelvények hiánytalan sorozatát;
3. egy bizonylatot arra vonatkozólag, hogy a címletek tulajdonjogát az 1918. évi október hó 31. napja előtt szerezték.
c) Azokra az olasz birtokosokra vonatkozólag, akik az a) és b) pontokban foglalt valamely feltételnek nem felelnének meg, a vitás kérdéseket a 11. Cikkben említett döntőbíróság intézi el.
7. Cikk. A jelen Egyezmény végrehajtásának összes részletkérdéseit a m. kir. kormány és az olasz kir. kormány közös egyetértéssel fogják rendezni.
8. Cikk. A m. kir. kormány kötelezettséget vállal arra, hogy a jelen Egyezmény tárgyát alkotó magyar államadósságoknak az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt lejárt összes oly szelvényeit és az említett nap előtt visszafizetésre esedékessé vált címleteit, amelyek még olasz címletbirtokosok birtokában vannak, a 6. Cikkben említett igazolások előterjesztésének feltételével, nyomban a jelen Egyezmény életbelépése után készpénzben, liraértékben rendezni fogja.
Ez a fizetés, ha a címletek oly címlettulajdonosok birtokában vannak, kik már az 1915. évi május hó 24. napja óta olasz alattvalók, a trianoni szerződés 231. Cikkében meghatározott átszámítási kulcs alapján, ha pedig oly címlettulajdonosok birtokában vannak, akik az olasz honosságot a saint-germaini vagy a trianoni szerződések alapján szerezték meg, a trianoni szerződés 254. Cikkében meghatározott átszámítási kulcs alapján történik.
9. Cikk. A m. kir. kormány minden intézkedést megtesz, hogy a jelen Egyezmény értelmében kibocsátandó pénztárjegyeknek az olasz piacon való forgalomképességét biztosítsa. Ugyancsak magára vállalja mindazon kiadásokat, amelyek a szelvények kicserélése és az új címletek kibocsátása körül, valamint mindazon költségeket, amelyek a jelen Egyezmény végrehajtásával kapcsolatban felmerülnek.
10. Cikk. Ha a m. kir. kormány a magyar államadóssági címletek egyéb külföldi birtokosai részére abszolut érték szerint kedvezőbb feltételeket biztosítana, mint amelyek a jelen Egyezmény értelmében az olasz birtokosokat megilletik, a m. kir. kormány ezeket a kedvezményeket köteles az olasz birtokosokra is kiterjeszteni.
11. Cikk. A jelen Egyezmény végrehajtása során netán felmerülő nézeteltéréseket döntőbíróság intézi el; az egyik döntőbírót a m. kir. kormány, a másikat pedig az olasz kir. kormány nevezi ki. Ha a döntőbírák nem tudnának megegyezni, közöttük egy általuk választott harmadik döntőbíró döntene, ha pedig a választás tekintetében sem tudnának megegyezni, úgy az a személy, akit a Nemzetek Szövetségének vezértitkára fog kijelölni. A döntőbíróság üléseit Rómában tartja.
12. Cikk. Ez az Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok kicserélésének időpontjában lép életbe.
Kelt Budapesten, 1924. március 27-én, két példányban, amelyekből egy-egy adatott át mindkét Magas Szerződő Félnek.
A magánbiztosító társaságokra vonatkozó egyezmény és függelékének eredeti francia szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
1. § (1) A Magas Szerződő Felek elismerik annak szükségét, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén működő magánbiztosító társaságok feldarabolása elkerültessék oly célból, hogy gazdasági és pénzügyi erejük az összes biztosítottak érdekében megóvassék.
(2) Hasonlóképen elismerik a Magas Szerződő Felek annak a szükségét, hogy szabályoztassanak azok a kérdések, melyek a volt Monarchia területein működő belföldi és külföldi társaságokra nézve az államadósságoknak és a pénzrendszernek az utódállamokban való ujjászervezése következtében felmerültek (a trianoni szerződés 198. Cikke).
2. § A volt Osztrák-Magyar Monarchia területén működő magánbiztosító társaságok annak az államnak a honosságát nyerik el, amelyhez az a terület tartozik, ahol központi székhelyük a fegyverszünet idejében volt.
3. § (1) A st.-germaini szerződés 272. Cikkének és a trianoni szerződés 255. Cikkének rendelkezései megerősíttetnek.
(2) Mindazonáltal megállapíttatik, hogy valamely állam részéről a trianoni szerződés 255. Cikkében biztosított különleges jogról történt lemondás, nincs befolyással a társaságok működésének a folytatására, ha az illető állam törvényei azt megengedik.
(3) Azok a biztosító társaságok, amelyeknek főszékhelye a volt Monarchiából a szerződő államok valamelyikéhez csatolt területen van és amelyeknek a volt Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása idején az említett államok másikához csatolt területén fiókjaik (az ügyek adminisztratív vezetésével megbízott főügynökségeik) voltak, mint engedélyezett külföldi biztosító társaságok mind arra nézve, ami az említett fiókokat illeti, ama államnak a külföldi társaságokra megállapított általános szabályainak vannak alávetve, amelyben a fiók működik és pedig a kormánynak a társaságok működésére és a biztosítottak érdekében megállapított garanciákra nézve gyakorolható ellenőrzése tekintetében is.
4. § A személybiztosításokra, (azaz az életbiztosításra) balesetbiztosításra stb. vonatkozólag - beleértve az életjáradékokat és viszontbiztosításokat is - megkötött szerződések közül ki kell választani az utódállamoknak (vagyis azoknak az államoknak, amelyekhez az Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt csatoltak, vagy amelyek ezen Monarchia feldarabolásából keletkeztek) mindegyikére eső állományt, még pedig mindazokra a biztosító társaságokra nézve, melyek a volt Monarchia területén működnek.
A biztosítási szerződéseknek a Magas Szerződő Felek állományába való besorolása a következő elvek szerint fog történni:
1. Az osztrák-magyar koronában kötött biztosítási szerződések közül:
a) azokkal a jogi és fizikai személyekkel kötött szerződések, amelyeknek üzleti főszékhelye, illetőleg akiknek állandó lakása 1922 december 31-én a volt Osztrák-Magyar Monarchia oly területén volt, mely a Magas Szerződő Felek egyikének részét képezi, a Magas Szerződő Felek közül annak az állományába soroltatnak, amelyikhez a kérdéses terület tartozik,
b) azok a biztosítási szerződések, melyek a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén oly biztosítottakkal köttettek, akiknek főszékhelye, illetve állandó lakása 1922 december 31-én a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén kívül volt, ama állam állományába sorozandók, amelynek területén az az ügynökség fekszik, amelynél az utolsó biztosítási díj, vagy a járadéknak utolsó részlete 1922 december 31-ike előtt fizettetett.
c) ha a b) alatt említett ügynökség a volt Monarchia területén kívül fekszik, azok a szerződések, amelyek nem Ausztria-Magyarország utódállamainak polgáraival köttettek, a Magyarországot illető állományba sorozandók, feltéve, hogy a társaság székhelye Magyarország régi területén volt.
2. Azok a biztosítási szerződések, melyek külföldi pénznemben (nem osztrák-magyar koronában) köttettek és amelyek 1922 december 31-én a volt Osztrák-Magyar Monarchia területére vonatkozó állományba tartozóak, a következő módon lesznek szétválasztandók:
a) ha a szerződés oly biztosítottal köttetett, kinek üzleti főszékhelye, illetve állandó lakása 1922 december 31-én a volt Osztrák-Magyar Monarchia ama területén volt, mely a Magas Szerződő Felek valamelyikének részét képezik, a Magas Szerződő Felek közül annak az állományába sorolandó, amelyikhez a kérdéses terület tartozik;
b) minden más esetben annak az államnak az állományába, melynek területén az az ügynökség működik, amelynél az utolsó biztosítási díj vagy az utolsó járadékrészlet 1922 december 31-ike előtt fizettetett.
Az előző szabályoktól eltérőleg Magyarország állományába lesznek sorozandók azoknak a biztosítottaknak szerződései, kik állandó lakhelyüket 1919 december 31-ike és 1922 december 31-ike között valamely a trianoni szerződés értelmében Magyarországtól elszakadt területről a mai Magyarország területére tették át.
3. A többi biztosítási ágra nézve szintén a felsorolt szabályok nyernek alkalmazást azzal a kikötéssel, hogy az állomány megállapításánál elsősorban azokra a helyekre kell tekintettel lenni, ahol a biztosított tárgyak vannak.
4. Az 1. a), b), c) alatt említett és osztrák-magyar koronában kötött s az egyes állományokba sorolt biztosítási szerződések a pénzrendszernek az egyes szerződő államokban történő újjászervezésétől kezdődőleg az illető állam pénznemében fognak rendeztetni, az osztrák-magyar koronának az illető állam törvényei szerint megállapított beváltási árfolyama szerint. Az Olasz Királyság állományába sorozott biztosítási szerződések rendezése lirában 60 centesimi = 1 osztrák-magyar korona alapon, a Magyar Királyság állományába sorozott biztosítások rendezése 1 magyar korona = 1 osztrák-magyar korona alapon történik, feltéve, hogy a jelen megegyezés 6. Cikkének rendelkezései szerint az illető állományokba átutalt aktivák a vonatkozó díjtartalékok fedezésére elégségesek lesznek. Ugyanezek a szabályok nyernek alkalmazást a pénzrendszernek az egyes államokban történő újjászervezésétől kezdődőleg a díjfizetésekre nézve is.
5. § (1) A szerződő államok követelhetik, hogy a 3. Cikk 3. pontjában megjelölt biztosító társaságok legkésőbb 1924 december 31-ig megalkossák az elegendő díjtartalékokat, hogy megfelelhessenek ama biztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeiknek, mely szerződések az említett államok állományába soroztattak.
(2) Azok az államok, amelyeknek területén az említett biztosító társaságok főszékhelye van, kötelezettséget vállalnak, hogy a társaságokat törvényeinek alapján alkalmazható minden adminisztratív eszközzel arra kötelezik, hogy a fentemlített díjtartalékok megalkotását a lehető legsürgősebben keresztülvigyék a következő cikkek rendelkezéseinek megfelelően:
(3) Minden állam részére fenntartatik az a jog, hogy a tartalékok összegének a külföldi biztosító-társaságokra vonatkozó belföldi törvények értelmében leendő letétbe helyezését és a biztosítottak érdekében való lekötését követelhesse.
(4) Ezeket a tartalékokat az előző szabályok szerint a szerződő államok pénznemében kell feltüntetni. A tartalékokat olyképen kell megállapítani, mintha azok 1919 december 31-én a társaságok által már alkalmazott valószínűségi táblázatok és pénzügyi feltevések alapján és az azon időpontban az illető államokban a belföldi társaságok tekintetében érvényben volt különleges szabályok szerint megállapíttattak volna.
6. § I. Meg kell különböztetni az 1922 december 31-iki díjtartalékokat (díjtartalékok és díjátvitelek, lejárt tőkék és károk tartaléka) azoktól a díjtartalékoktól, amelyeket a társaságoknak ezen időponttól kezdve kell megalkotniok és amelyeknek az illető államban érvényben levő törvények szerint teljesen fedezve kell lenniök. Minden esetben el kell tekinteni azoktól az aktiváktól, melyeket a társaságok a fentemlített időponttól kezdve szereztek.
II. Az egyes államok állományába sorozott biztosítási szerződések 1922 december 31-iki díjtartalékait a hátralékos kamatok számbavételével külön minden egyes társaságra nézve, a következő aktivákkal kell fedezni:
1. Az állam által kibocsátott címletekkel, tőzsdei árfolyam szerint, kivéve a 6., 7., 8. alatt megjelölt címleteket.
2. Az állam állományába sorozott életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönökkel.
3. Az államhoz csatolt területen fekvő ingatlan javakkal, az 1919 december 31-én kelt mérlegben megállapított érték szerint. A szerződő államok bármelyikének kérésére hivatalos értékelés foganatosítható, amelynek eredménye mérvadó.
4. Oly ingatlan javakra bekebelezett jelzálogos követelésekkel, mely ingatlanok az államhoz csatolt területen feküsznek.
5. Oly jelzáloglevelekkel, megyei és községi kötvényekkel, vasúti kötvényekkel és más hasonló fajú, az ország nyilvános, vagy magántársulatai, vagy testületei által kibocsátott kötvényekkel, amelyeknek biztosító-társaságok tartalékaiba való elhelyezését a törvény a volt Monarchia feldarabolása idején megengedte. Ezeknél a címleteknél az az érték számítandó, amely megfelel a tőzsdei vagy piaci árfolyamnak.
6. Magyarországnak, illetőleg Ausztriának, vagy a volt Monarchiának oly címleteivel, melyek az illető államnak birtokába került javakkal biztosíttattak és amelyek a trianoni szerződés 186. Cikkének 1. pontjában, illetőleg a st.-germaini szerződés 203. Cikkének 1. pontjában foglaltak értelmében az illető állam terhére esnek.
Ezeknek a címleteknek az értéke tőzsdei vagy piaci árfolyamuk szerint állapíttatik meg. Jegyzésükig értékük a trianoni szerződés 186. Cikkének 1. pontjában, illetve a st.-germaini szerződés 203. Cikkének 1. pontjában foglalt rendelkezések értelmében fog meghatároztatni. Ha felesleg van, a biztosító-társaságoknak szabadságukban lesz az 1-6. pontban felsorolt kategóriák között választani.
7. Magyarország, illetve Ausztria vagy a Monarchia háború előtti államadósságának - a 6. pontban említettektől eltérő - címleteivel, ha ezeket a címleteket más utódállam nem látta el véglegesen saját felülbélyegzésével és ha ennek folytán ezek a címletek a trianoni szerződés 186. Cikke függelékének 2. bekezdésében, illetőleg a st.-germaini szerződés 203. Cikke függelékének 2. bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében érvényesen betudhatók az az illető állam területén őrzött címletek összegébe.
Ezeknek a címleteknek az értéke tőzsdei vagy piaci árfolyamuk szerint fog megállapíttatni.
Az összes fentemlített értékek abban az értékben fognak felvétetni, mellyel a tartalékok fedezésének időpontjában bírtak.
Az Olasz Királyságban csak Ausztria háború előtt kibocsátott államadósságának címletei, a Magyar Királyságban pedig csak a háború előtt kibocsátott magyar államadóssági címletek használhatók fel.
8. Abban az esetben, ha ezek az aktivák nem lennének elegendők a díjtartalékok fedezésére, a hiányzó rész fedezetéül ama hadikölcsön címletek aránylagos része fog szolgálni, melyek a társaság birtokában vannak, feltéve, hogy az illető állam ezt az értékesítést saját alattvalói javára engedélyezi. Az említett aránylagos rész meghatározásánál a társaság osztrák-magyar papírkoronában számított díjtartalékának az összes utódállamok állományra való megoszlása vétetik alapul.
A társaságoknak ki kell mutatniok, hogy 1918 november 3-án a hadikölcsön címletek birtokukban voltak. Az ez időpont után megszerzett címletek azon állam hiányának fedezetére fognak fordíttatni, amelyben azok megszereztettek.
Ezeknek a címleteknek az értékelése az egyes államok általános törvényei szerint fog történni.
A biztosító-társaságok a hadikölcsönök értékesítése tekintetében az alattvalóknak megadott összes jogokban részesülnek, kivéve mindazonáltal a határidők lejáratát, vagy az illető államban esetleg már megtörtént felülbélyegzést illető rendelkezéseket és tekintet nélkül a helyre, ahol a címletek jelenleg őriztetnek.
A hadikölcsönök esetleges értékesítése az oly alattvalók részére megállapított feltételek mellett fog történni, kiknek tőkéi egy harmadik személy által vagy kényszerből helyeztettek el hadikölcsönbe. Ily intézkedés hiányában ez az értékesítés a címletek tulajdonosára nézve a belföldi törvények által megállapított legkedvezőbb és legalább is ugyanazon föltételek mellett történik, melyek a belföldi társaságokra alkalmaztatnak.
III. Ha a Magas Szerződő Felek törvényhozásának a hadikölcsönök értékelésére vonatkozó végleges határozatakor, vagy legkésőbb 1924 december 31-én még hiány lenne, azaz, ha az összes fentemlített aktivák nem lennének elegendők a kérdéses állam állományához tartozó biztosítások díjtartalékainak teljes fedezetére, a hiányt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területén lévő összes biztosítási ágak díjtartalékainak fedezetére szükséges értékeken felül rendelkezésre álló bárminő más aktivákkal kell fedezni, kivéve mindenesetre azokat az aktivákat, melyek a társaságnak a volt Osztrák-Magyar Monarchián kívül, külföldi államokban lévő kötelezettségeinek fedezetére szolgálnak és kivéve végre azokat az aktivákat, melyeket a társaság 1919 december 31-ike óta újonnan szerzett meg.
Ily rendelkezésre álló aktivák hiányában az illető állam saját alattvalóinak érdekében olyan intézkedéseket tehet, melyeket az egyensúly helyreállítása érdekében szükségesnek tart. Ha ezek az intézkedések a többi állam alattvalóinak érdekeit sértenék, az illető államok érvényesíthetik a trianoni szerződés 198. Cikkében biztosított jogokat.
7. § Ami az osztrák-magyar hadikölcsönökkel kapcsolatos életbiztosításokat illeti, az azokra vonatkozó szerződéses viszonyokat minden egyes állam saját alattvalóinak érdekében és az e célra rendelkezésre álló alapok figyelembevételével rendezheti.
A biztosító-társaságok által 1920 június 4-ike előtt kizárólag jövőbeli kötelezettségeik fedezése céljából megvásárolt címletek a szerződő államok állományába fognak soroztatni abban az arányban, amelyben a biztosítási összeg a szóban lévő biztosítási művelet középértékéhez áll. E címletek értékelése az illető államok részéről ugyanolyan feltételek mellett történik, mint amelyek a 6. Cikk 8. pontjában meg vannak állapítva.
8. § A jelen egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok kicserélésének időpontjában lép életbe.
Kelt Budapesten, 1924 március 27-ikén két példányban, amelyekből egy-egy átadatott mindkét Magas Szerződő Félnek.
A magyar királyi kormány kijelenti az olasz királyi kormánnyal szemben, hogy az 1924. évi március hó 27-én a magánbiztosításokra vonatkozólag kötött kétoldalú egyezmény semmiképen sem érinti azokat a jogokat, melyek a trianoni szerződés folytán megilletik azokat a biztosító-társaságokat, melyeknek székhelye a régi Osztrák-Magyar Monarchia ama területén van, mely az Olasz Királysághoz csatoltatott.
Különösen elismeri a magyar kormány azt a kötelezettséget, hogy magára vállalja mindazoknak a hadikölcsön-címleteknek a terhét, melyek 1920. évi június hó 4-én a fentemlített társaságok tulajdonát alkották, akár úgy, hogy azok névértéke magyar koronában visszafizettessék, akár úgy, hogy azok a Magyar Királyság államadósságának tekintessenek.
A magyar kormány magára vállalja ezeknek a címleteknek a terhét függetlenül attól a ténytől, hogy az említett címletek bejelentettek, vagy a magyar kormány által nosztrifikáltattak-e vagy sem, a magyar állam területén vannak-e vagy sem és abban az esetben is, ha azokra a díjtartalékok fedezésénél nem lesz szükség.
Kelt Budapesten, 1924. évi március hó 27-ikén két példányban, amelyekből egy-egy átadatott mindkét Magas Szerződő Félnek.
1. Cikk. Magyarország és Olaszország közt külön kiegyenlítő számlát kell nyitni, amelyben:
a) Magyarország javára kell írni a magyar alattvalók Olaszországban levő javai, jogai és érdekei azon felszámolásának hozadékát, amelyet az olasz kincstár a trianoni szerződés 232. Cikkének végrehajtása tárgyában kiadott törvények és rendeletek értelmében hajt végre;
b) Olaszország javára kell írni azokat az összegeket, amelyek olasz alattvalóknak a tulajdonukat alkotott és Magyarországon esetleg felszámolt javaik, jogaik és érdekeik lefoglalásából kifolyólag vagy az azokra egyébként alkalmazott háborús kivételes rendszabályokból kifolyólag, vagy kártérítés címén az ily rendszabályokkal okozott károk alapján illetnék, vagy amelyek általában a trianoni szerződés 232. Cikkében említett esetekben készpénzköveteléseik címén nekik járnak.
2. Cikk. Az 1. Cikk a) pontjában említett felszámolások hozadékát másodsorban Magyarország ama tartozásainak törlesztésére kell fordítani, amelyek a tartozások és követelések tárgyában létesített Egyezmény 11. Cikke alapján kibocsátandó címleteken alapulnak.
3. Cikk. Az 1. Cikkben említett számlát a Magas Szerződő Felek mindegyike részére az illető kormányok részéről kijelölt hivatalok vezetik. Mindegyik hivatal a másiknak négyhavonként fogja a számlák másolatát megküldeni.
4. Cikk. (1) A Magas Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek abból a célból, hogy az említett számla végleges egyenlege az 1925. évi december hó 31. napja előtt megállapítható legyen.
(2) Ebből a célból az olasz királyi kormány minden szükséges intézkedést megtesz a magyar alattvalók tulajdonát alkotó, az Olasz Királyság régi területén levő javak, jogok és érdekek felszámolásának előmozdítására, mindazonáltal az alább következő 6. és 7. Cikkekben foglalt rendelkezések figyelembevételével; másfelől a magyar királyi kormány azokat az igényeket, amelyeket vele szemben olasz alattvalók a trianoni szerződés 232. Cikke alapján támaszthatnának, a lehető legsürgősebben meg fogja vizsgálni és ezek tekintetében a lehetőség határain belül barátságos egyezségeket fog létesíteni.
(3) Azt az egyenleget, amely az 1925. évi december 31-ikével a magyar kormány terhére mutatkoznék, abban az esetben, ha az e tekintetben folyamatba teendő tárgyalások a jelen Egyezmény életbelépésétől számított háromhavi határidőben nem vezetnének külön Egyezmény létesítéséhez, a trianoni szerződés rendelkezései szerint kell fedezni.
5. Cikk. (1) Az érdekeltek kívánságára az olasz alattvalók részéről a trianoni szerződés 232. Cikkében említett károk miatt támasztott igények, a fentemlített hivatalok közt barátságos egyezségek tárgyait alkothatják.
(2) Az említett egyezségekben úgy is lehet rendelkezni, hogy a teljesítési javaknak, vagy más cselekvőségeknek vagy megfelelő értékeknek természetben való átengedésével történjék.
6. Cikk. (1) Az Olaszországban levő és magyar honosságú magánszemélyek tulajdonát alkotó oly javak, jogok és érdekek, amelyeknek értéke 50,000 lirát meg nem halad, tulajdonosaiknak azok szerint a módozatok és rendelkezések szerint, amelyek a kisebb német és osztrák vagyonok tekintetében hatályban vannak, vissza fognak adatni, mihelyt tulajdonosaik igazolják, hogy Olaszországban fennálló mindennemű tartozásaikat kiegyenlítették.
(2) Az említett, magyar honosságú magánszemélyeknek ugyancsak vissza fognak adatni személyi használatra szánt ingóságaik és azok a javaik, amelyeknek nincs kereskedelmi, hanem csak személyes használati értéke.
(3) A magyar adós az olasz kormány ellenőrzése mellett az Olaszország régi területein levő összes cselekvő vagyonát olasz alattvalókkal szemben fennálló, a háború előtti időből eredő tartozásai rendezésére fordíthatja.
(4) Az Olaszország említett területén levő ily cselekvő vagyonoknak magyar tulajdonosai azokat saját kötelezettségeik előzetes rendezésének feltételével arra a célra fordíthatják, hogy olasz alattvalóknak más magyar alattvalókkal szemben a háború előtt keletkezett követelései barátságos egyezségek útján való rendezésére használják fel.
7. Cikk. A volt magyar tulajdonosok javaik felszámolási eladásainál mint ajánlattevők rendesen résztvehetnek; mindazonáltal az olasz kormány fentartja azt a jogát, hogy ilyen vételi ajánlatokat kirekeszthessen, ha ilyen intézkedést közérdekből szükségesnek tart.
8. Cikk. Azok a jogok, javak és érdekek, amelyeket magyar alattvalók Olaszországban a kereskedelmi forgalomnak Olaszország és Magyarország közt történt újrafelvétele után (1919. évi szeptember 19.) szereztek, vagy oda az említett időpont után vittek be, nincsenek alávetve a trianoni szerződés 232. Cikkében foglalt rendelkezésnek, vagy a jelen Egyezmény rendelkezéseinek.
9. Cikk. A trianoni szerződés 250. Cikkében foglalt rendelkezés szerint a volt Osztrák-Magyar Monarchiának az Olasz Királysághoz csatolt területein levő, magyar alattvalók tulajdonát alkotó jogok, javak és érdekek, nincsenek a trianoni szerződés 232. Cikke szerint való lefoglalásnak vagy felszámolásnak alávetve.
10. Cikk. Minden olyan vitás kérdésben, amely a jelen egyezmény rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása tekintetében felmerülhet, az Olasz-Magyar Vegyes Döntőbíróság dönt.
11. Cikk. A Magas Szerződő Felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy a jelen Egyezmény egész terjedelmében való alkalmazása céljából szükséges mindennemű közigazgatási és törvényhozási intézkedést megtesznek.
Ez az Egyezmény a megerősítő okiratoknak a Magas Szerződő Felek közt történő kicserélése napján lép életbe.
Kelt Budapesten, 1924 március 27-én, két példányban, amelyekből egy-egy adatott át mindkét Magas Szerződő Félnek.
Azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyeket az olasz kormány az Olasz Királyság régi területein levő, magyar alattvalók tulajdonát alkotó javaknak, jogoknak és érdekeknek az olasz államkincstárra történő átruházása tárgyában tett, a magyar kormány kijelenti, hogy egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy ezek a rendelkezések kiterjednek a magyar alattvalóknak az 1921. évi július hó 26. napján az Olasz Királyság régi területein volt természetes és jogi személyekkel szemben fennállott háború előtti követeléseire is.
Figyelemmel a jelen Egyezmény 5. Cikkében említett barátságos egyezségekre, a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy az ilyen egyezségek létesítését jóindulatúlag elő fogja mozdítani, habár nincsen abban a helyzetben, hogy elismerje azoknak az igényeknek alaposságát, amelyek a régi olasz területek olasz alattvalói tulajdonát alkotó pénzösszegeknek a háború alatt Magyarországon történt elhelyezésén alapulnak, továbbá, amelyeket azok a kereskedelmi cégek támasztanak, amelyek a régi Osztrák-Magyar Monarchiában fakereskedelemmel és faiparral foglalkozó vállalatok alkalmi egyesülését alkotják, miután az ezekre vonatkozó tényállást nem ismeri, mégis kötelezettséget vállal arra, hogy a fentemlített érdekeltekkel való egyezségek vagy megegyezések létesítését elő fogja mozdítani.
Tekintettel az olasz kormánynak azokra a jóindulatú rendelkezéseire, amelyek a korábban magyar alattvalók tulajdonában volt kisebb vagyonoknak és a személyes vagy személyes használatra szánt ingóságoknak visszaadására vonatkoznak, a magyar kormány kijelenti azt a készségét, hogy az Egyezmény 4. Cikke szerint egyezségi úton kártalanítani fogja a Magyarországból elmenekült olasz alattvalókat azokért a káraikért, amelyeket személyes vagy az ipar űzésére szolgáló és más személyes rendeltetésre szánt ingóságaik elvesztése miatt szenvedtek.
Az Egyezmény 5. Cikkében említett, valamint a jelen Függelékben érintett egyezségek tárgyalásának és létesítésének módját a két kormány részéről kijelölendő hivatalok közvetlenül fogják megállapítani.
Kelt Budapesten, 1924 március 27-én két példányban, amelyekből egy-egy adatott át mindkét Magas Szerződő Félnek.
Közvetlenül a tartozások és követelések tárgyában, valamint az Olaszországban elhelyezett háború előtti magyar államadósság lejárt szelvényeinek és kisorsolt címleteinek új adóssággá való átalakítása tárgyában létesített két rendbeli Egyezmény aláírása előtt, a Magas Szerződő Felek alulirt meghatalmazottai a következő kijelentéseket tették:
(1) Egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy a tartozások és követelések tárgyában létesített Egyezmény rendelkezései semmi tekintetben sem befolyásolhatják annak a kérdésnek az eldöntését, vajjon a trianoni szerződésnek az említett Egyezmény 1. Cikkében foglalt rendelkezései (231., 254. Cikkek) a jelenlegi tényleges viszonyok között alkalmazhatók-e olyan tartozásokra és követelésekre, amelyek más pénznemekre, mint osztrák-magyar koronára szólnak.
(2) Egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy érintetlen marad a szembenálló peres feleknek az a joga, hogy véleményük szerint a békeszerződésekből eredő jogaikat vagy kifogásaikat érvényesítsék és hogy a tartozások és követelések tárgyában létesített Egyezmény 7. Cikkének ötödik bekezdésében említett jogvitákban a Vegyes Döntőbíróságok előtt mindazokat az ellenvetéseket felhozhassák, amelyek szerintük érdekükben állnak.
(1) Arra való figyelemmel, hogy a háború előtti magyar államadósság rendezése az 1921. január hó 31-iki francia-magyar Egyezményben és abban a szerződésben, amelyet a magyar kormány francia hitelezőivel az 1923. évi december hó 21. napján fizetési halasztás tárgyában létesített, nemkülönben az ellenséges javak brit adminisztrátorának Párisban 1923. évi december hó 11. napján tett nyilatkozatában és az említett nyilatkozattal módosított, Londonban az 1921. évi december hó 20. napján létesített angol-magyar Egyezményben van szabályozva, egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy annak a kérdésnek elbirálásánál, vajjon a magyar kormány azokat a követeléseket, amelyekért a trianoni szerződés X. része, 3., 4., 5., 6. és 7. címei alapján, valamint a fentemlített Egyezmények végrehajtásaképen felelősséggel tartozik - vállalt kötelezettségéhez képest - nem részesítette-e kedvezőbb elbánásban, mint az az elbánás, amely a mai napon az Olasz Királyság és a Magyar Királyság közt az Olaszországban elhelyezett háború előtti magyar államadósság lejárt szelvényeinek és kisorsolt címleteinek új adóssággá való átalakítása tárgyában létesített Egyezményben van megállapítva, az összes rendelkezéseket egészökben kell figyelembe venni.
(2) Ennek következtében az olasz bizottság, miután a fentemlített egyezmények és nyilatkozatok tartalmáról tudomást szerzett, kijelenti, hogy véleménye szerint az előbb hivatkozott rendelkezésekre az Olaszországban elhelyezett háború előtti magyar államadósság új adóssággá való átalakítása tárgyában létesített, előbb említett Egyezmény 10. Cikkében foglalt kedvezmény igénybevétele céljából a magyar államadósság címleteinek olasz tulajdonosai nem hivatkozhatnak.
(3) Viszont a magyar bizottság a maga részéről kijelenti, hogy azok a barátságos egyezségek, amelyeket magyar kormány a fentemlített, vagy azokhoz hasonló egyezmények alapján létesít, összhangzásban fognak állni a magyar kormánynak az 1. pontban vállalt kötelezettségével és hogy az ellenkező esetre a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy az olasz hitelezőket egyenlő értékű előnyök kedvezményében fogja részesíteni. Ennek következtében azok az olasz címlettulajdonosok, akik az Olaszországban elhelyezett háború előtti magyar államadósság lejárt szelvényeinek és kisorsolt címleteinek új adóssággá való átalakítása tárgyában létesített Egyezmény feltételeit nem kívánják elfogadni, megtartják azt a jogukat, hogy adott esetben az (1) pontban említett Egyezmények rendelkezéseinek, vagy az azokat módosító okmányok rendelkezéseinek megfelelő elbánást igényelhessék.
A magyar bizottság kijelenti, hogy a m. kir. kormány az olasz alattvalók birtokában levő háborús államadóssági címletek terhét a tartozások és követelések tárgyában létesített Egyezmény 12. Cikke rendelkezéseinek megfelelően annak a ténynek az erejénél fogva vállalta el, hogy a trianoni szerződés alapján a régi Magyar Királysághoz tartozó semmiféle területet nem csatoltak az Olasz Királysághoz. Egyetértés áll fenn a tekintetben, hogy a magyar háborús államadósságnak csak olyan címleteiről van szó, amelyek már az 1920. évi június hó 4. napján olasz alattvalók birtokában voltak és jelenleg is vannak.
Ez a zárójegyzőkönyv, amely a fentjelzett, ma megkötött két egyezménnyel egyidejűleg fog megerősíttetni, ezen egyezmények szerves részének tekintendő és ennek megfelelően ugyanoly hatálya és érvénye lesz.
Kelt Budapesten, 1924 március hó 27-én két példányban, amelyekből egy-egy átadatott mindkét Magas Szerződő Félnek.
Az Olaszországban lévő magyar javak felszámolására vonatkozó Egyezmény 4. Cikkének harmadik bekezdésében foglalt rendelkezések végrehajtásakép.
Magyarország Főméltóságú Kormányzója és
Őfelsége Olaszország Királya meghatalmazottaik gyanánt kinevezték és pedig
Magyarország Főméltóságú Kormányzója
danóczi Steiger Aladár főkonzult, osztályvezetőt a m. kir. külügyminisztériumban,
Őfelsége Olaszország Királya pedig
Vinci Luigi Orazio grófot, olasz kir. ügyvivőt Budapesten,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után a következőkben állapodtak meg:
1. Cikk. (1) Azt az egyenleget, amely az Olaszországban lévő magyar javak felszámolására vonatkozó Egyezmény 1. és 4. Cikkei alkalmazásából kifolyólag az 1925. évi december hó 31. napjától kezdve a magyar kormány terhére mutatkoznék, a magyar kincstár kötvényeivel kell fedezni.
(2) Ezek a kötvények 34 évi szelvénnyel lesznek ellátandók, amelyek mindegyike a névérték 6 1/2%-áról szól. Minden egyes szelvény oly évi részletet képvisel, amely a tőkének 34 éven át való törlesztésére és kamatfizetésére szolgál. A törlesztőrészletben a kezelési költség benn fog foglaltatni. Az évi részletnek a tőke törlesztése céljára szolgáló hányadát az olasz Hivatal az évi huzások alkalmával visszafizetés céljából kisorsolt kötvények törlesztésére szolgáló alap létesítésére fogja felhasználni. Az első sorsolást a címletek kibocsátásától számított egy év eltelte után kell megtartani. Az összes címleteket az első kibocsátás napjától számított 34 évi határidőben törleszteni kell.
2. Cikk. (1) A számlaegyenlegnek a megállapítása az 1926. évi június hó 30. napjától kezdve hat havonként történik, még pedig figyelemmel egyfelől azokra az összegekre, amelyek a félév során az olasz államkincstárhoz a felszámolások hozadéka címén befolytak és ez alapon Magyarország javára íratnak és másfelől a m. kir. kormánynak azokra a tartozásaira, amelyek a magyar alattvalók Olaszországban levő javai felszámolásáról szóló Egyezmény 4. Cikke második bekezdésében említett barátságos egyezségekből, vagy ilyen egyezségek hiányában az Olasz-Magyar Vegyes Döntőbíróságnak ugyanazon félév során hozott határozataiból erednek.
(2) Azon összeget, amelynek a magyar kormány terhére mutatkozó egyenlegét az előző pontban említett összegek szaporítják, az 1. Cikkben körülírt állami kötvényekkel kell fedezni. Abban az esetben, ha az előző félév végén a m. kir. kormány terhére mutatkozó egyenleg a felszámolási hozadék címén javára írt összegekből kifolyólag csökkenne, az olasz Hivatal birtokában levő állami kötvényekből az említett különbözetnek megfelelő névérték mennyiségét a magyar Hivatal részére vissza kell szolgáltatni.
(3) Azt a követelő egyenleget, amely időnként esetleg a m. kir. kormány javára mutatkoznék, az olasz Hivatal a magyar Hivatal kívánságára úgy a jelen Egyezmény, mint a tartozások és követelések tárgyában létesített Egyezmény alapján kibocsátott állami kötvények, illetve kincstárjegyek visszavásárlására fordíthatja.
3. Cikk. Jelen Egyezmény meg fog erősíttetni és a megerősítő okiratok kicserélésének napján lép életbe.
Kelt Budapesten, 1924. évi március hó 27-én, két példányban, amelyekből egy-egy példány adatott át mindkét Magas Szerződő Félnek.
2. § A jelen törvény kihirdetése napján, de csak az egyezmények életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe. Ezeket a napokat a pénzügyminiszter rendelettel teszi közzé. A törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter, az igazságügyminiszter és a kereskedelemügyi miniszter bizatnak meg.
