A jogszabály mai napon ( 2019.08.26. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1928. évi XXXIX. törvény

a közlekedés és átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában az 1921. évben tartott általános értekezleten megállapított egyes okmányok becikkelyezéséről * 

1. § Az ország törvényei közé iktattatnak a közlekedés és átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában, 1921. évi március hó 10. napjától április hó 20. napjáig tartott általános értekezleten megállapított következő okmányok és pedig:

1. az átmenet szabadságára vonatkozó Egyezmény és Szabályzat;

2. a nemzetközi érdekű hajózható utak ügyére vonatkozó Egyezmény és Szabályzat;

3. a nemzetközi érdekű hajózható utak ügyére vonatkozó Egyezményhez tartozó Kiegészítő Jegyzőkönyv;

4. a tengerparttal nem rendelkező államok lobogójának elismerését tárgyaló Nyilatkozat.

2. § Az 1. § szerint törvénybe iktatott okmányok szövege a következő:

1. Egyezmény és Szabályzat az átmenet szabadsága tárgyában

Albánia, Ausztria, Belgium, Bolivia, Brazilia, Bulgária, Chile, Kína, Columbia, Costa-Rica, Cuba, Dánia, a Brit-Birodalom (Új-Zélanddal és Indiával együtt), Spanyolország, Estonia, Finnország, Franciaország, Görögország, Guatemala, Haiti, Honduras, Olaszország, Japán, Lettonia, Litvánia, Luxemburg, Norvégia, Panama, Paraguay, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén állam, Svédország, Svájc, Cseh-Szlovákia, Uruguay és Venezuela:

Attól az óhajtól vezéreltetve, hogy a közlekedés és átmenet szabadságát biztosítsák és fenntartsák;

tekintetbe véve azt, hogy a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 23. Cikkének e) pontjában megjelölt célzatok ebben a tárgyban legjobban oly általános egyezmények útján valósíthatók meg, amelyekhez más Hatalmak utólag csatlakozhatnak;

elismerve annak fontosságát, hogy a szabad átmenet joga, mint az államok együttműködésének legjobb eszköze, az átmenetre használt utakra vonatkozó felségjogaiknak és fennhatóságuknak érintetlenül hagyása mellett, kinyilatkoztattassék és szabályozást nyerjen;

elfogadván a Nemzetek Szövetségének azt a meghívását, hogy a Barcelónában 1921. évi március hó 10-én megnyitott értekezleten vegyenek részt és az erről az Értekezletről felvett zárójegyzőkönyvet tudomásul véve,

arra törekedvén, hogy mostantól kezdve a vasutakon és a víziutakon való átmenetre alkalmazandókként elfogadott Szabályzat rendelkezései lépjenek érvénybe;

azzal a szándékkal, hogy e célból egyezményt kössenek a magas Szerződő Felek meghatalmazottaikként megnevezték:

(Következik a meghatalmazottak megnevezése.)

Akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatása után a következőkre nézve állapodtak meg:

1. Cikk. A Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy a barcelóniai értekezlet által 1921. évi április hó 14-én magáévá tett, az átmenet szabadságára vonatkozó és idemellékelt Szabályzatot elfogadják.

Ez a Szabályzat olyannak tekintetik, mint amely a jelen Egyezmény kiegészítő részét képezi. Ehhez képest a Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy az említett Szabályzatban foglalt kötelezettségeket és kötelességvállalásokat annak értelmében és a benne megjelölt feltételek szerint elfogadják.

2. Cikk. Ez az Egyezmény miben sem érinti a Versaillesben az 1919. évi június hó 28-án aláírt Békeszerződés és a többi hasonló Békeszerződések rendelkezéseiből az ezeket aláíró vagy az ezek által kedvezményezett Hatalmakra háruló jogokat és kötelezettségeket.

3. Cikk. Ez az Egyezmény, amelynek francia és angol szövege egyaránt hiteles, a mai nappal kelt és 1921. évi december hó 1-éig aláírható.

4. Cikk. Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához kell eljuttatni, aki ezek beérkeztéről a Szövetség többi Tagját, Valamint az Egyezmény aláírására feljogosított Államokat értesíti. A megerősítő okmányok a Titkárság irattárában fognak letétbe helyeztetni.

A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 18. Cikkében foglalt rendelkezést teljesítendő, a Főtitkár a jelen Egyezmény beiktatása iránt az első megerősítés letétele után intézkedni fog.

5. Cikk. A Nemzetek Szövetségének azok a Tagjai, akik ezt az Egyezményt 1921. évi december hó 1-éig nem írták alá, ahhoz csatlakozhatnak.

Ugyanez áll azokra az Államokra nézve is, amelyek a Szövetségnek nem Tagjai, de amelyekre nézve a Szövetség Tanácsa elhatározza, hogy a jelen Egyezményről nékik hivatalos értesítés adassék.

A Csatlakozást a Szövetség Főtitkárának kell bejelenteni, aki az összes érdekelt Hatalmakat értesíti a csatlakozásról és arról, hogy az mely napon jelentetett be.

6. Cikk. Ez az Egyezmény csak öt Hatalom részéről történt megerősítése után lép hatályba. Életbelépésének napja az ötödik megerősítésnek a Nemzetek Szövetségének Főtitkára által történt átvételét követő kilencvenedik nap lesz. Ezután az Egyezmény minden egyes Felek, illetőleg a megerősítés átvételét vagy a csatlakozás közlését követő kilencvenedik napon lép hatályba.

Mindjárt a jelen Egyezmény életbelépte után a Főtitkár az Egyezmény hiteles másolatát megküldi azoknak a Hatalmaknak, a Szövetségnek nem tagjai, de amelyek a Békeszerződések értelmében kötelezték magukat az Egyezményhez való csatlakozásra.

7. Cikk. A Nemzetek Szövetségének Főtitkára külön jegyzéket fog vezetni, melyből kitűnik, hogy mely Felek írták alá vagy erősítették meg ezt az Egyezményt, melyek csatlakoztak hozzá vagy melyek mondották azt föl. Ez a jegyzék a Szövetség Tagjainak betekintésre állandóan rendelkezésükre áll és a Tanács rendelkezéseihez képest lehetőleg gyakran nyilvánosságra fog hozatni.

8. Cikk. Ezt az Egyezményt a 2. Cikkben foglalt rendelkezések fenntartásával bármely Fél attól a naptól számított öt év elteltével, amely napon az illető Félre nézve érvénybe lépett, fölmondhatja. A fölmondás a Nemzetek Szövetségének Főtitkárához intézett írásbeli bejelentés alakjában történik. Ennek a bejelentésnek másolatát a Főtitkár a beérkezés napjának közlése mellett az összes többi Feleknek haladéktalanul megküldi.

A fölmondás a Főtitkárhoz való beérkezésétől számított egy évre lép hatályba és csak a bejelentő Hatalomra vonatkozólag lesz hatályos.

1. Az átmenet szabadságára vonatkozó Szabályzat

1. Cikk. A Szerződő Felek szuverénitása és fennhatósága alá tartozó területeken átmenőknek kell tekinteni azokat a személyeket, poggyászokat, árukat, valamint folyami és tengeri hajókat, vasúti személyszállító és teherkocsikat és más fuvarozási eszközöket, amelyeknek az említett területeken átrakással vagy a nélkül, rakomány megosztása mellett vagy a nélkül, a fuvarozás módjának megváltoztatásával vagy a nélkül történő továbbítása csak része oly összfuvarozásnak, amely az átmenetben tekintetbe jövő Állam határain kívül vette kezdetét és azokon kívül is nyer befejezést.

Ily természetű szállítmányok a Szabályzatban „átmenő szállítmányok” névne vannak megjelölve.

2. Cikk. E Szabályzat egyéb rendelkezéseinek fenntartása mellett, a Felek által a szuverenitásuk vagy fennhatóságuk alá tartozó területeken történő fuvarozások tekintetében tett szabályozási és végrehajtási intézkedések meg fogják könnyíteni a szabad átmenetet vasúton és víziúton a nemzetközi átmeneti forgalom lebonyolítására alkalmas, üzemben levő vonalakon. Semmiféle különbséget sem szabad tenni sem a személyek nemzetisége, sem a tengeri vagy folyami hajók lobogója, sem az indulási hely, a származás, belépés, kilépés vagy rendeltetés szerint, sem pedig arra való tekintettel, hogy az áruk, folyami és tengeri hajók, vasúti személy- és teherkocsik vagy más fuvarozási eszközök kinek vannak tulajdonában.

E cikk rendelkezései alkalmazásának biztosítása érdekében a Szerződő Államok megengedik az átmenetet belvizeiken át, az ezek használatára nézve szokásos feltételek és fenntartások mellett.

3. Cikk. Az átmenő szállítmányok átmenetük címén (beleértve a belépést és a kilépést) semmiféle különleges díjakkal vagy illetékekkel nem terhelhetők meg. Mindazonáltal ezen átmenő szállítmányok után is szedhetők díjak és illetékek, de kizárólag csak olyanok, amelyek ezen átmenet által okozott felügyeleti és igazgatási költségeknek fedezésére szolgálnak. Minden ily természetű díj és illeték magasságának lehetőleg arányosnak kell lennie avval a költséggel, amelynek fedezésére szolgál és az említett díjakat és illetékeket az egyenlő elbánásnak az előző cikkben meghatározott elve szerint kell alkalmazni, hacsak ezek a díjak és illetékek bizonyos utakon a felügyeleti költségek eltérő volta folytán nem mérsékelhetők vagy éppen el nem ejthetők.

4. Cikk. A Szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy az átmenő szállítmányokra az államilag üzemben tartott vagy igazgatott, avagy magánosoknak engedélyezett vonalakon, tekintet nélkül a küldemények feladási vagy rendeltetési helyére, úgy a díjak magassága mint alkalmazásuk feltételei tekintetében - úgy a forgalom szükségleteit, mint a fuvarozási utak közötti kereskedelmi verseny alakulásait figyelembe véve - méltányos díjszabásokat fognak alkalmazni. Ezeket a díjszabásokat akként kell megállapítani, hogy a nemzetközi forgalmat lehetőleg megkönnyítsék. Semmiféle térítés, könnyítés vagy megszorítás sem közvetve, sem közvetlenül nem függhet ama hajó vagy más fuvarozási eszköz tulajdonosának nemzetiségétől vagy minőségétől (qualité), mely az egész fuvarozás egyrészénél használtatott vagy használandó lesz.

5. Cikk. Ez a Szabályzat egyik szerződő Államot sem kötelezi arra, hogy biztosítsa oly utasok átutazását, akiknek saját területére való belépése meg van tiltva, vagy oly áruk átmenetét, amelyeknek behozatala akár közegészség vagy közbiztonság szempontjából, akár állati vagy növényi betegségek elleni védekezés végett tilos.

Minden szerződő Államnak jogában áll a szükséges óvatossági rendszabályokat a végből megtenni, hogy bizonyosságot szerezzen magának arról, hogy a személyek, poggyászok, áruk, különösen pedig az egyedárusági cikkek, a tengeri és folyami hajók, vasúti személy- és teherkocsik és más fuvarozási eszközök tényleg átmennek-e, valamint hogy bizonyosságot szerezhessen arról, vajjon az átmenő utasok abban a helyzetben vannak-e, hogy utazásukat befejezhessék és hogy meggátolhassa, hogy az utak és közlekedési eszközök biztonsága veszélyeztessék.

Ennek a Szabályzatnak egyik rendelkezése sem érintheti azokat az intézkedéseket, amelyeket bármely szerződő Állam kénytelen vagy jövőben kénytelen lehet megtenni oly általános nemzetközi egyezmények alapján, amelyekben az illető állam részes, vagy amelyek még később jöhetnek létre; különösen áll ez a Nemzetek Szövetségének fennhatósága alatt bizonyos árufajtáknak, mint ópium vagy más ártalmas gyógyáruk, fegyverek vagy halászati termékek átmenetére, kivitelére, vagy behozatalára vonatkozólag létrejött egyezményekre, valamint azokra az általános egyezményekre, nézve, amelyeknek célja az ipari, szerzői és művészeti tulajdonjog bármely megsértésének megakadályozása, avagy amelyek a hamis árumegjelölésekre, a származás hamis megjelölése vagy pedig a tisztességtelen kereskedelem más módjaira vonatkoznak.

Abban az esetben, ha az átmenetben használt hajózható utakon kizárólagossági jogú vontatási szolgálat volna létesítve, e szolgálat szervezetének olyannak kell lennie, hogy az a tengeri és folyami hajók átmenetét ne nehezítse meg.

6. Cikk. E szabályzat eme határozmányai útján nem ró egyik szerződő Államra se új kötelezettséget arra nézve, hogy valamely nem szerződő Állam alattvalóinak, valamint poggyászuknak avagy lobogójának, továbbá oly áruknak, kocsiknak, vasúti személy- és teherkocsiknak vagy más fuvarozási eszközöknek szabad átmenetet biztosítson, amelyek valamely nem szerződő Államból származnak, ilyenből kilépnek vagy ilyenbe belépnek vagy rendelve vannak; kivéve azt az esetet, ha az érdekelt többi szerződő Államok bármelyike által az ilyen átmenet érdekében nyomós indokok hozatnának fel. A jelen cikk alkalmazását illetőleg egyetértés áll fenn arra nézve, hogy valamely szerződő Állam lobogója alatt átrakodás nélkül átmenő áruk e lobogónak engedélyezett előnyeit élvezi.

7. Cikk. Kivételesen és lehetőleg korlátolt időtartamra részleges vagy általános intézkedések útján, amelyekhez bármely szerződő Állam az Állam biztonságát vagy az ország létérdekeit veszélyeztető súlyos események folytán kényszerülnek nyúlni, az előző cikkek rendelkezéseitől el lehet térni, mia mellett azonban megegyezés áll fenn arra nézve, hogy az átmenet szabadságának elvét lehetőleg teljes mértékben fenn áll tartani.

8. Cikk. Ez a szabályzat nem határozza meg a hadviselők és semlegesek jogait és kötelességeit háború idejére; mindazonáltal a Szabályzat háború idején is érvényben marad oly mértékben, amilyen ezekkel a jogokkal és kötelességekkel összeegyezhető.

9. Cikk. Ez a Szabályzat egyik szerződő Államra se ró oly kötelezettséget, amely ellentétben állana az őt, mint a Nemzetek Szövetségének tagját megillető jogokkal és kötelességekkel.

10. Cikk. A szerződések, egyezmények és megállapodások, amelyeket a szerződő Államok az átmenet tárgyában 1921. évi május hó 1-je előtt kötöttek, nem vesztik hatályukat ennek a Szabályzatnak életbeléptetése folytán.

Ennél a hatályban maradásánál fogva a Szerződő Államok kötelezik magukat, hogy vagy eme megállapodások megszünése alkalmából vagy mihelyt a körülmények lehetővé teszik, az ekként érvényben hagyott megállapodások közül azokat, amelyek ennek a Szabályzatnak rendelkezéseivel ellentétesek, e rendelkezésekkel való összhangbahozataluk végett oly mértékben módosítani fogják, amennyire ezt az illető megállapodások tárgyát képező országok vagy területek földrajzi, gazdasági és technikai viszonyai megengedik.

A Szerződő Államok továbbá kötelezik magukat, hogy a jövőben nem fognak olyan szerződéseket, egyezményeket vagy megállapodásokat kötni, amelyek ennek a Szabályzatnak rendelkezéseivel ellentétesek volnának és amelyeknél a kivételes eltéréseket földrajzi, gazdasági vagy technikai szempontok nem indokolnák.

A Szerződő Államok egyébként az átmenetre vonatkozólag az ebben a Szabályzatban foglalt elveknek megfelelően egyes területekre nézve megállapodásokat létesíthetnek.

11. Cikk. Ebből a Szabályzatból nem következik semmi tekintetben az azoknál nagyobb könnyítéseknek visszavonása, amelyek a Szabályzat rendelkezéseiből folynak, és amelyek ennek elveivel összeegyezhető feltételek mellett a Szerződő Államok bármelyikének szuveréniátsa vagy fennhatósága alá helyezett területeken az átmenő szállítmányokra engedélyeztettek; nem következik továbbá tilalom arra nézve sem, hogy hasonló könnyítések a jövőben engedélyeztessenek.

12. Cikk. A Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya 23. Cikke e) pontjának megfelelően minden Szerződő Államot, amely a jelen Szabályzat valamely rendelkezésének alkalmazásával szemben egész területét vagy annak a részét illetőleg helytállóan hivatkozhatik az 1914-1918. évi háború alatt területén történt pusztításokból eredő súlyos gazdasági helyzetre, az illető rendelkezésekből folyó kötelezettségek alól ideiglenesen felmentettnek kell tekinteni, mi mellett egyetértés áll fenn arra nézve, hogy az átmenet szabadságának elvét lehetőleg teljes mértékben fenn kell tartani.

13. Cikk. Az Államok közötti közvetlen megállapodás hiányában, minden vitás eset, amely közöttük ennek a Szabályzatnak értelmezésére vagy alkalmazására nézve felmerülne, az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viendő, hacsak valamely külön egyezmény vagy döntőbíróságra vonatkozó valamely általános határozmány alkalmazása folytán a vitás eset rendezése nem történik döntőbírósági ítélet útján vagy bármely más módon.

Az eljárás az Állandó Nemzetközi Bíróság Szabályzatának 40. Cikkében foglaltak szerint indítandó meg.

Mindazonáltal azon célból, hogy ezek az ellentétek lehetőleg barátságos úton nyerjenek rendezést, a szerződő Államok kötelezik magukat, hogy minden bírói eljárást megelőzően és a Tanács, valamint a Közgyűlés jogainak és hatáskörének érintetlenül hagyása mellett, ezeket a vitás eseteket tanácsadás céljából azon szerv elé fogják terjeszteni, amely a Nemzetek Szövetsége által a közlekedést és átmenetet illetőleg a Nemzetek Szövetsége Tagjainak tanácsadó és műszaki szervéül létesíttetik. Sürgősség esetén ideiglenes tanácsadással ajánlani lehet mindazokat az ideiglenes intézkedéseket, amelyek különösen arra irányulnak, hogy az átmenet szabadsága részére mindazon könnyítések visszaállítassanak, amelyek a vitás esetre okot szolgáltató intézkedés vagy tény előtt fennállottak.

14. Cikk. Minthogy bizonyos szerződő Államok belterületén vagy közvetlenül a határaikon az illető államokhoz viszonyítva igen kis kiterjedésű és gyéren lakott területsávok vagy körülzárt területek vannak, amelyek azoknak elkülönített részeit (enclaves) vagy más anyaállam tartozékait (settlements) képezik s minthogy másrészt az említett területsávokon vagy körülzárt területeken a jelen Szabályzat rendelkezéseinek alkalmazása közigazgatási okokból lehetetlen, egyetértés áll fenn abban a tekintetben, hogy ezek a rendelkezések ott alkalmazást ne nyerjenek.

Ugyanez áll abban az esetben, ha valamely gyarmat vagy kiegészítő terület terjedelméhez képest különösen hosszú határvonallal bír, mi a vámügyi és rendőri felügyeletet tényleg lehetetlenné teszi.

Az érdekelt Államok mindazonáltal a fentebb említett esetekben oly berendezést fognak alkalmazni, amely a lehetőséghez képest figyelemmel lesz az ebben a Szabályzatban lefektetett elvekre és az átmenetet és a közlekedést meg fogja könnyíteni.

15. Cikk. Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ez a Szabályzat nem értelmezhető oly módon, mintha bármennyire is szabályozná valamely szuverén állam részeit képező vagy annak fennhatósága alá helyezett területek egymás közötti viszonylatára vonatkozó (inter se) jogokat vagy kötelezettségeket, akár tagjai ezek a területek egyénenként a Nemzetek Szövetségének, akár nem.

2. Egyezmény és Szabályzat a nemzetközi érdekű hajózható utakra alkalmazandó rendszer tárgyában

Albánia, Ausztria, Belgium, Bolivia, Brazilia, Bulgária, Chile, Kína, Columbia, Costa-Rica, Cuba, Dánia, a Brit-Birodalom (Új-Zélanddal és Indiával együtt), Spanyolország, Estonia, Finnország, Franciaország, Görögország, Guatemala, Haiti, Honduras, Olaszország, Japán, Lettonia, Litvánia, Luxemburg, Norvégia, Panama, Paraguay, Németalföld, Lengyelország, Portugália, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén állam, Svédország, Svájc, Cseh-Szlovákia, Uruguay és Venezuela;

attól az óhajtól vezéreltetve, hogy a belvizeken a hajózás több mint egy évszázad óta megkezdett és számos szerződéseben ünnepélyesen megerősített nemzetközi rendszerének fejlődését előmozdítsák;

tekintetbe véve azt, hogy a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 23. Cikkének e) pontjában megjelölt célzatok legjobban oly általános Egyezmények útján valósíthatók meg, melyeknek más Hatalmak utólagosan hozzájárulhatnak;

különösen elismerve azt, hogy a hajózás szabadsága elvének a világ különböző részeihez tartozó negyvenegy állam által kidolgozott szabályzatban való új megerősítése az Államoknak felségjogaik és fennhatóságuk érintetlenül hagyása mellett történő együttműködésében új együttműködésében új és lényeges haladást jelent;

elfogadván a Nemzetek Szövetségének azt a meghívást, hogy a Barcelónában 1921. évi március hó 10-én megnyitott értekezleten vegyenek részt és az erről az Értekezletről felvett zárójegyzőkönyvet tudomásulvéve;

arra törekedvén, hogy a nemzetközi érdekű hajózható utakra alkalmazandó igazgatói rendszer tekintetében ott elfogadott szabályzat rendelkezéseit mostantól kezdve életbe léptessék;

azzal a szándékkal, hogy e célból Egyezményt kössenek, a magas Szerződő Felek meghatalmazottaikként megnevezték.

(Következik a meghatalmazottak megnevezése.)

Akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik bemutatása után a következőkre nézve állapodtak meg:

1. Cikk. A Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy a Barcelonai értekezlet által 1921. évi április hó 19-én magáévá tett, a nemzetközi érdekű hajózható utakra alkalmazandó rendszerre vonatkozó és idemellékelt Szabályzatot elfogadják.

Ez a Szabályzat olyannak tekintendő, mint amely a jelen Egyezmény kiegészítő részét alkotja. Ehhez képest a Magas Szerződő Felek kijelentik, hogy az említett Szabályzatban foglalt kötelezettségeket és kötelességvállalásokat annak értelmében és a benne megjelölt feltételek szerint elfogadják.

2. Cikk. Ez az Egyezmény miben sem érinti a Versaillesben az 1919. évi június hó 28-án aláírt Békeszerződés és a többi hasonló Békeszerződések rendelkezéseiből az ezeket aláíró vagy az ezek által kedvezményezett Hatalmakra háruló jogokat és kötelezettségeket.

3. Cikk. Ez az Egyezmény, amelynek francia és angol szövege egyaránt hiteles, a mai nappal kelt és 1921. évi december hó 1.-ig aláírható.

4. Cikk. Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okmányokat a Nemzetek Szövetsége Főtitkárához kell juttatni, aki ezek beérkeztéről a Szövetség többi Tagját, valamint az Egyezmény aláírására jogosított Államokat értesíti. A megerősítő okmányok a Titkárság irattárában fognak letétbe helyeztetni.

A Nemzetek Szövetsége Egyességokmányának 18. Cikkében foglalt rendelkezést teljesítendő, a Főtitkár a jelen Egyezmény beiktatása iránt az első megerősítés letétele után intézkedni fog.

5. Cikk. A Nemzetek Szövetségének azok a Tagjai akik ezt az Egyezményt 1921. évi december hó 1-ig nem írták alá, ahhoz csatlakozhatnak.

Ugyanez áll azokra az Államokra nézve is, amelyek a Szövetségnek nem Tagjai, de amelyekre nézve a Szövetség Tanácsa elhatározta, hogy a jelen Egyezményről nekik hivatalos értesítés adassék.

A csatlakozást a Szövetség Főtitkárának kell bejelenteni, aki az összes érdekelt Hatalmakat értesíti a csatlakozásról és arról, hogy az mely napon jelentett be.

6. Cikk. Ez az Egyezmény csak öt Hatalom részéről történt megerősítése után lép hatályba. Életbelépésének napja az ötödik megerősítésnek a Nemzetek Szövetségének Főtitkára által történt átvételét követő kilencvenedik nap lesz. Ezután az Egyezmény minden egyes Felek illetőleg a megerősítés átvételét vagy a csatlakozás közlését követő kilencvenedik napon lép hatályba.

MIndjárt a jelen Egyezmény életbelépte után annak hiteles másolatát a Főtitkár megküldi azoknak a Hatalmaknak, amelyek a Szövetségnek nem Tagjai, de amelyek a Békeszerződések értelmében kötelezték magukat az Egyezményhez való csatlakozásra.

7. Cikk. A Nemzetek Szövetségének Főtitkára külön jegyzéket fog vezetni, amelyből kitűnik, hogy mely Felek írták alá vagy erősítették meg ezt az Egyezményt, melyek csatlakoztak hozzá vagy melyek mondották azt fel. Ez a jegyzék a Szövetség Tagjainak betekintésre állandóan rendelkezésükre áll és a Tanács rendelkezéseihez képest lehetőleg gyakran nyilvánosságra fog hozatni.

8. Cikk. Ezt az Egyezményt a 2. Cikkében foglalt rendelkezések fenntartásával bármely Fél attól a naptól számított öt év elteltével, amely napon az illető Félre nézve érvénybe lépett, felmondhatja. A felmondás a Nemzetek Szövetségének Főtitkárához intézett írásbeli bejelentés alakjában történik. Ennek a bejelentésnek a másolatát a Főtitkár a beérkezés napjának közlése mellett az összes többi Feleknek haladéktalanul megküldi. A felmondás a Főtitkárhoz való beérkezésétől számított egy évre lép hatályba és csak a bejelentő Hatalomra vonatkozólag lesz hatályos. Ellenkező megállapodás hiányában ez a felmondás nem érinti az oly munkálatok programmját illető kötelezettségeket, amelyek a felmondás előtt vállaltattak.

9. Cikk. A jelen Egyezmény felülvizsgálatát a Magas Szerződő Felek egyharmada bármikor kívánhatja.

Aminek hiteléül a fentnevezett Meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták.

A nemzetközi érdekű hajózható utakra alkalmazandó rendszerre vonatkozó Szabályzat

1. Cikk. A jelen Szabályzat alkalmazását illetőleg nemzetközi érdekű hajózható utaknak tekintetnek.

1. Valamely víziútnak a tenger felé és felől természettől fogva hajózható minden része, amely a tenger felé és felől természettől fogva hajózható folyásában különböző Államokat szétválaszt vagy átszel, továbbá a tenger felé és felől természettől fogva hajózható valamely más víziútnak minden része, amely vízút különböző államokat szétválasztó vagy átszelő természettől fogva hajózható valamely víziutat a tengerrel összeköt.

Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy

a) valamely folyami vagy tengeri hajóról más folyami vagy tengeri hajóra való átrakodást a „tenger felé és felől hajózható” szavak nem zárják ki;

b) természettől fogva hajózhatónak tekintendő minden természetes víziút vagy természetes viziút része, amelyen jelenleg rendes kereskedelmi hajózást űznek vagy amely természeténél fogva ily hajózás űzésére alkalmas; rendes kereskedelmi hajózás alatt oly hajózás értendő, amely a parti Államok gazdasági helyzetét figyelembe véve, kereskedelmileg és rendszeresen gyakorolható;

c) a mellékfolyók különálló víziutaknak tekintendők;

d) oldalcsatornák, amelyek a végből létesíttettek, hogy a fenti meghatározás alá eső valamely víziút fogyatékosságait pótolják, ezen utóbbi víziúttal egyenlőknek tekintendők;

e) parti államoknak tekintendők mindazok az Államok, amelyeket egy és ugyanazon nemzetközi érdekű víziút elválaszt vagy átszel, ideértve ezen viziút nemzetközi érdekű mellékfolyóit.

2. Azok a természetes vagy mesterséges víziutak vagy ezek részei, amelyek akár azon Államok egyoldalú Aktáiban, amely Államok felségjoga vagy fennhatósága alá az említett víziutak vagy víziútrészek tartoznak, akár oly megegyezésekben, melyek különösen az említett Államok hozzájárulását tartalmazzák, olyanoknak jelöltettek meg, mint amelyek a hajózható víziutakra vonatkozó általános Egyezmény hatálya alá helyezendők.

2. Cikk. A nemzetközi érdekű hajózható utak között az ezen Szabályzat 5., 10., 12. és 14. Cikkeinek alkalmazása szempontjából külön csoportot alkotnak:

a) azok a hajózható utak, amelyekre nézve oly nemzetközi Bizottság működik, amelyben nem parti Államok is képviselve vannak;

b) azok a hajózható utak, amelyek akár azon Államok egyoldalú Aktáiban, amely Államok felségjoga vagy fennhatósága alá ezek a hajózható utak tartoznak, akár oly megegyezésekben, melyek különösen az említett Államok hozzájárulását tartalmazzák, utólagosan ebbe a csoportba soroztatnának.

3. Cikk. Az 5. és 17. Cikkekben foglalt rendelkezések fenntartásával, mindegyik szerződő Állam biztosítja a felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó fentebb megjelölt hajózható utak részein bármely szerződő Állam lobogója alatt közlekedő folyami vagy tengeri hajónak a hajózás szabad gyakorlását.

4. Cikk. A hajózás fent jelzett gyakorlásában minden szerződő Állam alattvalói, javai és lobogója minden tekintetben teljesen egyenlő elbánásban részesítendők. Nevezetesen semmiféle különbség sem fog tétetni a különböző parti Államok alattvalói, javai és lobogója között, ideértve azt a parti Államot, amelynek felségjoga vagy fennhatósága alá a hajózható út tekintetbe jövő része tartozik; ugyancsak semmi különbség sem fog tétetni a parti és nem parti Államok alattvalói, javai és lobogója között. Következésképen megállapodás áll fenn arra nézve, hogy az említett hajózható utakon társaságoknak vagy magánosoknak semmiféle kizárólagos hajózási privilégium nem fog engedélyeztetni.

A hajózás említett gyakorlásában semmiféle különbség sem tehető a fuvarozások kiindulási pontja, rendeltetése vagy aránya szempontjából.

5. Cikk. Az előző két cikkben foglaltaktól eltérőleg és ellenkező egyezmény vagy kötelezettség hiányában:

1. Minden parti Államnak jogában áll, hogy a felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó valamely kikötőben behajózott és ugyancsak a felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó másik kikötőben kihajózott utasok és áruk fuvarozását saját lobogója részére tartsa fenn. Mindazonáltal az az Állam, amely a fentebb jelzett fuvarozásokat nem tartja fenn saját lobogója részére, az azokat saját lobogója részére fenntartó társ-partiállammal szemben ezen fuvarozásokat illetőleg megtagadhatja az egyenlő elbánás kedvezményét.

A 2. Cikkben említett hajózható utakon a hajózási Akta a parti Államoknak csak azt a jogot hagyhatja meg, hogy a belföldi vagy belföldi eredetű áruknak, valamint utasoknak helyi fuvarozását fenntartsák. Mindamellett mindazon esetekben, amidőn valamely előző hajózási Aktában nagyobb hajózási szabadság mondatott volna ki, ez a szabadság nem kisebbíthető.

2. Ha valamely nemzetközi érdekű hajózható természetes vízi hálózat, amelyhez a 2. Cikkben említett utak nem tartoznak, csak két Államot választ el vagy szel át, ennek a két Államnak jogában áll közös egyetértéssel a saját lobogójuk részére fenntartani azon utasok és áruk fuvarozást, amelyek ezen hálózat egyik kikötőjében hajóztattak be és annak másik kikötőjében hajóztattak ki, feltéve, hogy ez a fuvarozás nem oly két kikötő között történik, amelyek nem tartoznak egyazon Állam felségjoga vagy fennhatósága alá, továbbá hogy ez a fuvarozás egy menet folyamán s az említett Államok egyikének vagy másikának területén való átrakodás nélkül történik, tengeri utat, vagy oly nemzetközi érdekű hajózható út igénybevételét téve szükségessé, amely nem tartozik a jelzett hálózathoz.

6. Cikk. Mindegyik szerződő Állam az 1. Cikkben említett, felségjoga vagy fennhatósága alá tartozó hajózható utakon vagy hajózható utak részein megtartja a jelenleg gyakorolt azt a jogát, hogy rendelkezzék és a szükséges intézkedéseket megtegye a területi rendészetre, továbbá a vámokra, a közegészségre, az állatok és növények betegségei elleni óvintézkedésekre, a be- és kivándorlásra és a tiltott áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó törvények és szabályok alkalmazása iránt; egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ezek a rendelkezések és intézkedések a szükségesség határát át nem lépve és bármely szerződő Állam alattvalóira, javaira és lobogójára teljesen egyenlően alkalmazva - ideértve az ezen rendelkezéseket és intézkedéseket tevő szerződő Állam alattvalóit, javait és lobogóját is - helytálló ok nélkül nem gátolhatják a hajózás szabad gyakorlását.

7. Cikk. A nemzetközi érdekű hajózható utak vonalán és azok torkolatánál semmiféle más illeték nem szedhető, mint olyan, amely ellenszolgáltatás jellegével bír és kizárólag arra szolgál, hogy a hajózhatóság fenntartásának vagy a hajózási út és annak hozzájáró megjavításának költségeit méltányosan megtérítése vagy a hajózás érdekében tett kiadásokat fedezze. Ezek az illetékek e költségek és kiadások alapulvétele mellett állapítandók meg és a díjszabás a kikötőkben kifüggesztendő. Az illetékek oly módon állapítandók meg, hogy egyrészt - csalásnak vagy szabályok megszegésének gyanújától eltekintve - a rakomány részletes megvizsgálása ne legyen szükséges, másrészt, hogy úgy beszedésük módozatai, mint a díjtételek által is a nemzetközi forgalom, amennyire lehetséges, megkönnyíttessék.

8. Cikk. A vámkezelés tekintetében a folyami és tengeri hajóknak, utasoknak és áruknak a nemzetközi érdekű hajózható utakon való átmenete az átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában létesült Szabályzatban megállapított rendelkezések értelmében történik. Mindazon esetekben, amidőn az átmenet átrakodás nélkül történik, a következő kiegészítő rendelkezések alkalmazandók:

a) Az esetben, ha valamely nemzetközi érdekű hajózható út mindkét partja ugyanazon Államhoz tartozik, az átmenő árukra alkalmazandó vámkezelés - a bevallás és általános vizsgálat megtörténte után - arra fog szorítkozni, hogy az ily áruk vámólomzat vagy lakat alá, vagy pedig vámközegek felügyelete alá helyeztetnek;

b) Abban az esetben, ha valamely nemzetközi érdekű hajózható út két Állam között határt képez, az átmenő folyami és tengeri hajók, utasok és áruk útközben minden vámkezelés alól mentesek, kivévén azt az esetet, amidőn elfogadható gyakorlati okból és a hajózás megnehezítése nélkül, a vámkezelés teljesítése a hajózható út határt képző valamely helyén történnék.

A folyami és tengeri hajóknak, valamint utasoknak nemzetközi hajózható utakon való átmenete, valamint áruknak ily utakon átrakodás nélkül történő átmenete nem ad jogot oly illetékek szedésére, amelyek akár az átmenet szabadsága tárgyában Barcelonában létesült Szabályzatban tilalmaztattak, akár az említett Szabályzat 3. Cikke szerint megengedtettek; mindazonáltal egyetértés áll fenn arra nézve, hogy kizárólag a felügyeletre szükséges vámközegek lakásának és élelmezésének költségeivel a folyami és tengeri hajók megterhelhetők.

9. Cikk. Valamely nemzetközi érdekű hajózható út minden kikötőjében, valamint ezen kikötők használata tekintetében, minden szerződő Állam alattvalói, javai és lobogója - az 5. és 17. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával - különösen a kikötői díjak és illetékek tekintetében ugyanolyan elbánásban részesítendők, mint annak a parti Államnak alattvalói, javai és lobogója, amelynek felségjoga vagy fennhatósága alá a kikötő tartozik. Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy oly javaknak, amelyekre ez a rendelkezés alkalmazást nyer, azok tekintendők, amelyek a szerződő Államok bármelyikéből eredtek vagy származtak, avagy ezek bármelyikébe rendeltetnek.

Valamely nemzetközi érdekű hajózható úton levő kikötők berendezései és az ezen kikötőkben a hajózásnak nyujtott könnyítések a közhasználattól csak okszerű mértékben és a hajózás szabad gyakorlásával teljesen megegyeztethető módon vonhatók el.

Vám és hasonló illetékek, helyi és fogyasztási adók, úgyszintén áruknak ezen kikötőkön át történő behozatala vagy kivitele alkalmával szedett mellékköltségek tekintetében a szállítást eszközölt vagy eszközlendő folyami és tengeri hajó lobogóját tekintve, semmiféle különbség sem fog tétetni, legyen az a saját nemzeti lobogó, avagy a szerződő Államok bármelyikének lobogója.

Az az Állam, amelynek felségjoga vagy fennhatósága alá valamely kikötő tartozik, az előző bekezdésben foglalt kedvezményt bármely folyami vagy tengeri hajótól megvonhatja, ha bebizonyul, hogy annak tulajdonosa ezen Állam alattvalóit vagy ezen alattvalók által ellenőrzött társaságokat rendszeresen hátrányos elbánásban részesíti.

Hacsak kivételes ok nem forog fenn, amely gazdasági szükségszerűségből eltérést tesz indokolttá, a vámilletéknek nem lehetnek magasabbak azoknál, amelyek az érdekelt Állam más határain ugyanoly természetű, ugyanoly származású és ugyanoly rendeltetésű áruk után szedetnek. Mindazok a könnyítések, amelyek a szerződő Államok által más szárazföldi vagy vízi úton, vagy más kikötőkben engedélyeztetnének az áruk behozatala vagy kivitele részére, ugyanazon feltételek mellett a hajózható úton vagy a fentebb említett kikötőkön át lebonyolított behozatal vagy kivitel részére is engedélyeztetni fognak.

10. Cikk. 1. Minden parti Állam köteles egyrészt tartózkodni minden olyan intézkedéstől, amely alkalmas arra, hogy a hajózhatóságot hátrányosan befolyásolja vagy a hajózási könnyűségét csökkentse és másrészt a lehető legsürgősebben megtenni azokat az intézkedéseket, amelyek az esetleges hajózási akadályok és veszélyek elhárítására szükségesek.

2. Ha ez a hajózás rendszeres fenntartást igényel, minden parti Államnak a többi Állammal szemben kötelessége ebből a célból a kellő intézkedéseket megtenni és a szükséges munkákat területén oly gyorsan, mint csak lehet, elvégeztetni, mindenkor figyelembe véve a hajózás állapotát és a hajózható út által érintett vidékek gazdasági helyzetét.

Ellenkező megállapodás hiányában minden parti Államnak helytálló indokokra való utalással jogában fog állni, hogy a többi parti Államnak ezen fenntartáshoz való méltányos hozzájárulását kívánja.

3. Egyik parti Állam sem zárkózhatik el az elől, hogy valamely másik parti Állam kívánságára a hajózhatóság megjavítása érdekében szükséges munkákat elvégezze, ha ez az utóbbi Állam felajánlja a munkák költségeinek és a fenntartási költségek szaporulata méltányos részének viselését. Ily munkák azonban nem végezhetők el, ha valamelyik parti Állam, ideértve a területileg érdekelt Államot is, ez ellen akár a saját területén való hajózhatás lehetősége, a rendes vízügyi igazgatás fenntartása, az öntözés szükségletei, a vízierők használata, akár pedig más kedvezőbb közlekedési utak létesítésének szükségessége szempontjából indokolatlan állást foglal. Mindazonáltal egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ezek a munkálatok nem foganatosíthatók abban az esetben, ha az az Állam, amelynek területén azok végzendők, létérdekekre való hivatkozással azokat ellenzi.

4. Ellenkező megállapodás hiányában az az Állam, amely a fenntartási munkálatokat elvégezni tartozik, ezen kötelezettsége alól mentesítheti magát abban az esetben, ha az összes társ-parti államok hozzájárulásával ezek egyike vagy ezek közül többen, azoknak helyette leendő elvégzését elvállalják; a javítási munkálatokat illetőleg az azok elvégzésére kötelezett Állam e kötelezettsége alól mentesül, ha a javításokat kívánó Államot felhatalmazza arra, hogy azokat helyette végezze; nem a területileg érdekelt Állam hanem más Állam által végzett munkálatok végrehajtása vagy ezen utóbbi Államoknak a munkálatok költségeiben való részesedése a területileg érdekelt Államnak ezen munkálatok feletti ellenőrzési és igazgatási jogainak, valamint a hajózható út feletti felség- vagy fennhatósági jogainak fenntartása mellett biztosíttatnak.

5. Az 2. Cikkben említett hajózható utakon ezen cikk rendelkezései azon szerződések, egyezmények vagy hajózási akták rendelkezéseinek fenntartásával alkalmazandók, amelyek a Nemzetközi bizottságnak ezen munkálatokat érintő hatáskörét és felelősségét szabályozzák.

Az említett fennálló vagy létesítendő szerződések, egyezmények vagy hajózási akták különleges rendelkezéseinek fenntartásával:

a) a munkálatokat illető határozathozatal a Bizottság hatáskörébe tartozik;

b) az ezen határozathozatalból folyólag netán keletkező minden vitás esetben rendezése, az alábbi 22. Cikkben körülírt módozatok szerint minden esetben kívánható, illetéktelenségre való utalással vagy a hajózható utakra vonatkozó nemzetközi egyezmények megsértése címén. Bármely más okból keletkező vitás esetben az idézett, cikkben körülírt módozatok alatti rendezés csak a területileg érdekelt Állam által igényelhető.

A Bizottság határozatainak a jelen cikk szabályaival összhangban kell lenniök.

6. A jelen cikk első szakaszának rendelkezései dacára, valamely parti Állam - ellenkező, megállapodás hiányában - valamely hajózható utat valamennyi parti Állammal vagy pedig a 2. Cikkben említett hajózható utakat illetőleg a Nemzetközi Bizottságban képviselt valamennyi Állammal egyetértőleg rendeltetésétől teljesen vagy részben elvonhat.

Valamely nemzetközi érdekű és a 2. Cikkben nem érintett hajózható út valamelyik parti Állam által kivételesen kikapcsolható az esetben, ha a hajózás azon igen kis mértékben fejlett és ha ez az Állam igazolja azt, hogy a gazdasági érdek nyilvánvalóan magasabb a hajózás érdekénél. Ebben az esetben a kikapcsolás csak az előzetes értesítéstől számított egy év után történhetik, feltéve, hogy valamely más parti Állam a 22. Cikkben körülírt módozatok szerint az ellen fel nem szólalt. Adott esetekben a határozat fogja megállapítani azokat a feltételeket, melyek alatt a kikapcsolás megtörténhetik.

7. Ha valamely nemzetközi érdekű folyónak ugyanazon Állam területén fekvő több ága nyujt hozzájutást a tengerhez, ezen cikk 1., 2. és 3. szakaszaiban foglalt rendelkezések csakis azon főágakra alkalmaztatnak, amelyek szükségesnek találtattak arra, hogy a tengerhez való teljes hozzájutást biztosítsák.

11. Cikk. Abban az esetben, ha valamely nemzetközi érdekű hajózható útnak egy vagy több parti Állama ebben a Szabályzatban nem részes, a mindegyik szerződő Állam által a 10. Cikk értelmében elvállalt pénzügyi kötelezettségek nem haladhatják meg azokat a kötelezettségeket, amelyeket azoknak magukra kellett volna vállalniok abban az esetben, ha minden parti Állam ezen Szabályzatban részes volna.

12. Cikk. Külön megállapodás vagy szerződés, nevezetesen a vám- és egészségügyre, valamint a rendészetre vonatkozólag fennálló egyezmények ellenkező rendelkezései hiányában, a nemzetközi érdekű hajózható utak igazgatása azon parti Államok mindegyike által történik, amelynek felségjoga vagy fennhatósága alá ez a hajózható út tartozik. Nevezetesen ezen parti Államok mindegyikének joga és kötelessége erre az útra a hajózási szabályokat megállapítani és azok betartása felett őrködni; ezeknek a szabályoknak oly módon kell megalkottatniok és alkalmaztatniok, hogy a hajózás szabad gyakorlása az ezen Szabályzatban foglalt alapelvek figyelembevételével megkönnyíttessék.

Különösen a hajózási kihágások megállapítását, üldözését és megtorlását célzó eljárási szabályok megalkotásánál kell a lehető leggyorsabb elintézésre törekedni.

A szerződő Államok mindazonáltal felette kívánatosnak ismertetik el, hogy a parti Államok a hajózható út igazgatását illetőleg megegyezésre jussanak és különben hogy oly hajózási szabályzat fogadtassék el, amely ezen hajózható út egész mentén annyira egyöntetű legyen, amennyire csak ezt a helyi körülmények különbözősége megengedi.

A hajózás gyakorlásának megkönnyítése céljából a parti Államok vagy a 2. Cikkben felsorolt hajózható utakat illetőleg a Nemzetközi Bizottságban képviselt Államok egyhangú megállapodása alapján, monopolizált nyilvános remorquage-szolgálatok vagy más vontatási eszközöket használó ily szolgálatok létesíthetők.

13. Cikk. A szerződő Államok között a hajózható utak tárgyában az ezen Szabályzat életbeléptetése előtt kötött és érvényben lévő szerződések, egyezmények vagy megállapodások, ezen életbeléptetés folytán az ezen szerződéseket, egyezményeket és megállapodásokat aláíró Államokat illetőleg nem vesztik hatályukat.

Mindazonáltal a szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy az említett szerződéseknek, egyezményeknek és megállapodásoknak az ezen Szabályzat rendelkezéseivel ellentétes határozmányait egymás között nem fogják alkalmazni.

14. Cikk. Abban az esetben, ha a 12. Cikkben említett külön megállapodások vagy szerződések útján bizonyos teendők oly Nemzetközi Bizottságra bizattak volna vagy bizatnának, amely Bizottságok más mint parti Államok képviselőiből állanak, ezt a Bizottságot - a 10. Cikkben foglalt rendelkezések fenntartásával - kizárólag a hajózás érdekei kell hogy vezéreljék és ez a Bizottság a Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 24. Cikkén említett szervnek fog tekintetni; következésképen ez minden szükséges felvilágosítás tárgyában közvetlenül a Szövetség szerveihez fog fordulni és a Szövetségnek évi jelentést mutat be.

Az előző bekezdésben említett Bizottságok hatásköre minden hajózható útra vonatkozólag az illető hajózási aktában fog megállapíttatni és hatáskörük legalább a következőkre fog kiterjedni:

a) a Bizottságnak jogában áll azokat a hajózási szabályokat kidolgozni, amelyeknek önmaga által való kidolgozását szükségesnek tartja és értesítést kap minden más hajózási szabályzatról;

b) a parti Államoknak jelezni fogja azokat a munkákat, amelyek a műtárgyak karbantartása és a hajózhatóság fenntartása érdekében szükségesek;

c) minden parti Államtól hivatalos közlést kap a hajózható út megjavítását célzó minden tervről;

d) jogában áll abban az esetben, ha az illetékek beszedését illetőleg a hajózási akta különleges rendelkezést nem tartalmaz, ilyenek beszedését a jelen Szabályzat 7. Cikke rendelkezéseinek alkalmazásával jóváhagyni.

15. Cikk. Ez a Szabályzat nem határozza meg a hadviselők és semlegesek jogait és kötelességeit háború idejére; mindazonáltal a Szabályzat háború idején is érvényben marad oly mértékben, amilyen ezekkel a jogokkal és kötelességekkel összeegyeztethető.

16. Cikk. Ez a Szabályzat egyik szerződő Államra sem ró oly kötelezettséget, amely ellentétben állana az őt mint a Nemzetek Szövetségének tagját megillető jogokkal és kötelességekkel.

17. Cikk. Oly ellenkező megállapodások kivételével, amelyekhez a területileg érdekelt Állam hozzájárult vagy hozzájárulna, ez a Szabályzat nem alkalmazható sem hadi-, rendészeti, ellenőrző hajóra vagy járóműre, sem pedig általában minden oly járóműre, amely bármily címen közhatalmat gyakorol.

18. Cikk. Mindegyik szerződő Állam kötelezi magát arra, hogy sem megállapodás útján, sem más módon nem engedélyez a nemzetközi érdekű hajózható úton való hajózás tekintetében oly elbánást, amely a szerződő Államok között ezen Szabályzat rendelkezéseivel ellentétben állana.

19. Cikk. Kivételesen és lehetőleg korlátolt időtartamra részleges vagy általános intézkedések útján, amelyekhez bármelyik szerződő Állam az Állam biztonságát vagy az ország létérdekeit veszélyeztető súlyos események folytán kényszerülne nyúlni, az előző cikkek rendelkezéseitől el lehet térni, mi mellett azonban megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a hajózás szabadságának elve és különösen a parti országok és a tenger közötti közlekedés minden lehető módon fenntartandó.

20. Cikk. Ebből a Szabályzatból nem következik semmi tekintetben az érvényben levő s azoknál nagyobb könnyítéseknek visszavonása, melyek a szabad hajózásnak valamely nemzetközi érdekű hajózható úton való gyakorolhatására a szerződő államok alattvalói, javai és lobogója tekintetében a jelen Szabályzat által előírt egyenlőségi elvvel összeegyeztethető feltételek mellett engedélyeztettek. Nem következik továbbá tilalom arra nézve sem, hogy hasonló könnyítések a jövőben engedélyeztessenek.

21. Cikk. A Nemzetek Szövetsége Egyességokmánya 23. Cikke e) pontjának megfelelően minden szerződő Államot, amely a jelen Szabályzat bármely rendelkezésének alkalmazásával szemben egész területét vagy annak egy részét illetőleg helytállóan hivatkozhatik az 1914-1918. évi háború alatt területén történik pusztításokból eredő súlyos gazdasági helyzetre, az illető rendelkezésből folyó kötelezettségek alól ideiglenesen felmentettnek kell tekinteni, mi mellett egyetértés áll fenn arra nézve, hogy az átmenet szabadságának elvét lehetőleg teljes mértékben fenn kell tartani.

22. Cikk. A 10. Cikk 5. bekezdésében foglalt rendelkezés fenntartása mellett és az Államok közötti közvetlen megállapodás hiányában minden vitás eset, amely közöttük a jelen Szabályzat értelmezésére vagy alkalmazására nézve felmerülne, az Állandó Nemzetközi Biróság elé viendő, hacsak valamely külön egyezménynek vagy döntőbíróságra vonatkozó valamely általános határozmánynak alkalmazása folytán a vitás eset rendezése nem történik döntőbírósági ítélet útján vagy bármely más módon.

Az eljárás az Állandó Nemzetközi Bíróság szabályzatának 40. Cikkében foglaltak szerint indítandó meg.

Mindazonáltal azon célból, hogy ezek az ellentétek, amennyire csak lehetséges, barátságos úton rendeztessenek, a szerződő Államok kötelezik magukat arra, hogy minden bírói eljárást megelőzően és a Tanács, valamint a Közgyűlés jogainak és hatáskörének érintetlenül hagyása mellett, ezek a vitás eseteket tanácsadás céljából azon szerv elé fogják terjeszteni, amely a Nemzetek Szövetsége által a közlekedést és átmenetet illetőleg a Nemzetek Szövetsége tagjainak tanácsadó és műszaki szervéül létesíttetni fog. Sürgősség esetén ideiglenes tanácsadással ajánlani lehet mindazokat az ideiglenes intézkedéseket, amelyek arra irányulnak, hogy az átmenet szabadsága részére mindazon könnyítések visszaállíttassanak, amelyek a vitás esetre okot szolgáltató cselekmény vagy tény előtt fennállottak.

23. Cikk. Valamely hajózható út nem fog nemzetközi érdekűnek tekintetni egyedül azon tény alapján, hogy oly területsávokat vagy zárt területeket szel át vagy határol, amelyek az átszelt területhez viszonyítva kis kiterjedésűek vagy gyéren lakottak és amelyek nem annak az Államnak, amelyhez a folyam, ettől a kivételtől eltekintve, egész hajózható részében tartozik, hanem más Államnak elkülönített részeit vagy berendezéseit alkotják.

24. Cikk. A jelen Szabályzat nem nyer alkalmazást oly nemzetközi érdekű hajózható útra, amely csak két parti Államok érint és amely hosszú távolságon valamely szerződő Államot oly nem szerződő Államtól választ el, amelynek kormánya az előbbi Állam által az ezen Szabályzat aláírása idején nem ismertetett el, hacsak a közöttük történt megállapodással nem létesültek a szóban levő víziútra nézve a szerződő Államoknak megfelelő biztosítékot nyujtó igazgatási és vámszabályok.

25. Cikk. Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy ez a Szabályzat nem értelmezhető oly módon, mintha bármennyire is szabályozná valamely szuverén Állam részét alkotó vagy annak fennhatósága alá helyezett területek egymás közötti viszonylatára vonatkozó „inter se” jogokat vagy kötelezettségeket, akár tagjai ezek a területek egyenként a Nemzetek Szövetségének, akár nem.

3. Kiegészítő jegyzőkönyv a nemzetközi érdekű hajózható utakra alkalmazandó rendszer tárgyában kötött Egyezményhez

A nemzetközi érdekű hajózható utakon alkalmazandó rendszer tárgyában 1921. évi április hó 20-án Barcelonában kelt Egyezményt aláíró Hatalmak, akiknek kellően igazolt képviselői a jelen Jegyzőkönyvet aláírták, kijelentik, hogy a nemzetközi érdekűeknek tekintett hajózható utakra vonatkozó Egyezményben engedélyezett közlekedési szabadságon felül, viszonosság feltevése és felségjogaiknak érintetlenül hagyása mellett, béke idején

a) minden hajózható úton,

b) minden természettől fogva hajózható úton,

amely felségjoguk vagy fennhatóságuk alá tartozik, nemzetközi érdekűnek nem tekinthető s a rendes kereskedelmi hajózás számára a tenger felől és felé hozzáférhető, nemkülönben az ezen utakon fekvő kikötőkben: a jelen Jegyzőkönyvet aláíró minden Állam lobogójának teljesen egyenlő elbánást biztosítanak az átrakodás nélkül történő behozatali és kiviteli szállítmányok tekintetében.

Az aláíró Államoknak az aláírás alkalmával kell kijelenteniök, hogy a kötelezettséget a fentebb a) alatt jelzett b) alatti korlátoltabb terjedelemben vállalják-e.

Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy az a) alatti kötelezettséget vállaló Államok a b) alattiakat vállaló Államokkal szemben csak az ezen utóbbiakból eredő módozatokat illetőleg tekintetnek megkötötteknek.

Ugyancsak egyetértés áll fenn arra nézve, hogy azoknak az Államoknak, amelyeknek hajózható utain fekvő tekintélyes számú kikötői eddig a nemzetközi forgalomból ki voltak zárva, módjukban áll a jelen Jegyzőkönyv aláírása alkalmával egy vagy több fentebb körülírt hajózható utat a Jegyzőkönyv hatálya alól kivonni.

Az aláíró Államok kijelenthetik, hogy a jelen Jegyzőkönyv elfogadása nem terjed ki a felségjoguk vagy fennhatóságuk alá tartozó gyarmatok, tengerentúli birtokok vagy protektorátusok egészére vagy ezek egy részére. Ezen Államok tehát a kijelentésük szerint ekként kizárt gyarmat, tengerentúli birtok vagy protektorátus nevében utólag külön csatlakozhatnak a Jegyzőkönyvhöz. A Jegyzőkönyvet, annak rendelkezéseihez képest, ugyancsak külön fel is mondhatják bármelyik, felségjoguk vagy fennhatóságuk alá tartozó gyarmat tengerentúli birtok vagy protektorátus nevében.

A jelen Jegyzőkönyv megerősítendő. Mindegyik Hatalom megerősítését a Nemzetek Szövetségének Főtitkárságához juttatja; ennek feladatát képezi a többi aláíró Hatalom értesítése. A megerősítések a Nemzetek Szövetsége Főtitkárságának irattárában őriztetnek meg.

A jelen Jegyzőkönyv a fentebb említett Egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozó Államok részére aláírás vagy csatlakozás céljából nyitva marad.

A Jegyzőkönyv életbelép, amihelyt két Állam megerősítése a Nemzetek Szövetségének Főtitkárságához beérkezett, feltéve azonban, hogy említett Egyezmény ezen időpontban már érvénybe lépett.

A Jegyzőkönyv felmondása a felmondást eszközlő Állam megerősítésének a Nemzetek Szövetsége Főtitkárságához való beérkeztétől számított két év leteltével bármikor megtörténhet. A felmondás csak annak a Nemzetek Szövetsége Főtitkárságához való beérkeztétől számított egy év leteltével lép hatályba. A nemzetközi érdekű hajózható utakon alkalmazandó rendszer tárgyában létesült Egyezmény felmondása magában foglalja a jelen Jegyzőkönyv felmondását is.

4. Nyilatkozat a tengerparttal nem rendelkező Államok lobogójának felismerése tárgyában

Az alulírottak, akik e célból kellő felhatalmazással bírnak, kijelentik, hogy az általuk képviselt Államok elismerik a tengerparttal nem rendelkező minden Állam hajóinak lobogóját, ha ezek a hajók az illető Állam területén egy meghatározott helyen lajstromoztattak; ez a hely ezeknek a hajóknak anyakikötője.

3. § A jelen törvény végrehajtásával a minisztérium bízatik meg. Azt, hogy a jelen törvénnyel becikkelyezett okmányokat mely államok erősítették meg vagy, hogy azokhoz mely államok csatlakoztak, úgyszintén a netalán előforduló felmondásokat a kereskedelemügyi miniszter rendelettel teszi közzé.


  Vissza az oldal tetejére