1. § Az Osztrák Köztársasággal Budapesten 1928. évi június hó 25-én kötött adóügyi jogvédelem és jogsegélyszerződés a hozzátartozó zárójegyzőkönyvvel ezennel az ország törvényei közé iktattatik.
Ennek a szerződésnek és a hozzátartozó zárójegyzőkönyvnek szövege a következő:
A Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság attól a kívánságtól vezéreltetve, hogy közadóügyekben a Magyar Királyság polgárainak az Osztrák Köztársaság területén és az Osztrák Köztársaság polgárainak a Magyar Királyság területén a jogvédelmet, valamint mindkét Államhatóságainak kölcsönös hatósági és jogsegély iránti kötelezettségét szabályozzák,
az alábbi szerződést kötötték.
E célra Meghatalmazottaikat kinevezték:
A Meghatalmazottak jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kölcsönös közlése után a következőkben egyeztek meg:
Ezen Szerződés értelmében közadóknak tekintendők azok a közszolgáltatások, melyek a Magyar Királyság részéről az állam, a vármegyék és a községek javára, az Osztrák Köztársaság részéről a szövetséges állam, annak javára az országok és a községek részvételével, továbbá az országok, kerületek és községek javára, s mindkét részről az ezekkel a közszolgáltatásokkal egységes módon szedendő azok a pótlékok és járulékok, amelyek más közjogi testületek javára szedetnek. Nem tartoznak azonban ide a vámok és fogyasztási adók; a forgalmi és fényűzési adó ennek a Szerződésnek az alkalmazása szempontjából nem tekinthető fogyasztási adónak.
Az egyik Állam polgárai a közadók tekintetében a másik Állam területén a belföldiekkel egyenlő jogvédelemben részesülnek.
Mindkét Állam kötelezi magát, hogy az összes közadóügyekben, úgy a közadók kivetésénél és biztosításánál, mint a jogorvoslati eljárásnál és behajtásnál egymásnak kölcsönösen hatósági és jogsegélyt nyujtanak.
(1) Közadóügyekben az ügyiratok kézbesítése és a hatósági és jogsegély iránti megkeresések elintézése, a behajtásra vonatkozó különleges határozmányok (XI-XIII. Cikk) fenntartásával mindkét Állam hatóságainak közvetlen hivatalos érintkezése mellett történik.
(2) A kézbesítések és egyéb hatósági és jogsegély iránti megkereséseknek közvetlen elküldésére és azok átvételére a Magyar Királyságban a pénzügyigazgatóságok, az Osztrák Köztársaságban az országos pénzügyi hatóságok illetékesek.
(3) Ha a megkeresett hatóság területileg nem illetékes, úgy köteles a megkeresést az illetékes hatósághoz hivatalos úton áttenni és a megkereső hatóságot erről haladéktalanul értesíteni.
(1) A megkeresés a megkereső Állam hivatalos nyelvén, a Magyar Királyság hatóságai részéről németnyelvű fordítás csatolása mellett, szerkesztendő.
(2) A megkeresésben meg kell jelölni a megkeresendő hatóságot, a fél nevét és foglalkozását (állását), kézbesítés esetében pedig az átvevő címét és a kézbesítendő ügyirat minőségét.
(1) A kézbesítésről a megkeresett Állam illetékes hatósága köteles gondoskodni. Ez a hatóság a második bekezdésben említett eseteket kivéve, arra szorítkozhatik, hogy a kézbesítést az ügyiratnak a címzett részére való átadásával teljesíti, ha ez annak elfogadására hajlandó.
(2) A megkereső Állam kívánságára a kézbesítendő ügyirat olyan eljárás szerint kézbesítendő, amelyet a megkeresett Állam saját belső törvényhozása ilyen kézbesítésekre előír, magyar részről történt megkereséseknél azonban csak abban az esetben, ha az német fordítás kíséretében történik.
(3) Az előző bekezdésben említett fordítások, a megkeresések továbbítására hivatott hatóság főnöke által hitelesítendők, avagy ezáltal igazolandó, hogy a fordítást hites tolmács készítette.
A kézbesítés igazolására szolgál vagy az átvevőnek kelettel ellátott és hitelesített elismervénye, vagy pedig a megkeresett Állam hatóságának tanusítványa a kézbesítés megtörténtéről, módjáról és idejéről.
(1) Az a hatóság, melyhez a megkeresés szól, köteles annak megfelelni és e végből ugyanolyan kényszereszközöket alkalmazni, mint a megkeresett Állam hatóságaitól származó megkeresés foganatosításánál vagy a valamely érdekelt fél részéről hasonló célból előterjesztett kérelem teljesítésénél. Az elintézés alakiságai is a megkeresett Állam törvényeihez igazodnak; mindamellett a megkereső hatóság kérelmére különös eljárási módot kell alkalmazni, ha ez az eljárási mód nem ellenkezik a megkeresett Állam törvényeivel.
(2) A megkeresett Állam területén megengedett kényszereszköz nem alkalmazható, ha a megkereső Állam hasonló megkeresés esetében nem lenne abban a helyzetben, hogy ugyanilyen kényszereszközt alkalmazzon.
(3) A megkereső hatóságot kívánságára a kért cselekmény teljesítésének időpontjáról és helyéről értesíteni kell. Az érdekelt feleknek jogukban áll a cselekménynél magukat a megkeresett Állam általánosan érvényben levő szabályai szerint képviseltetni vagy annál jelen lenni.
A kézbesítések és megkeresések teljesítéseért semmiféle díj vagy költség nem szedhető; kivételt képeznek, másirányú megegyezés fenntartása mellett, a felvilágosítást adó személyek vagy szakértők részére fizetett díjak, úgyszintén ama költségek, melyek a VI. Cikk második bekezdése esetében a végrehajtó közeg közreműködésével kapcsolatban vagy a VIII. Cikk első bekezdése szerinti különös eljárás alkalmazása folytán merültek fel, továbbá a végrehajtási eljárással járó oly készkiadások, amelyek a kötelezettől be nem hajthatók.
A végrehajtási eljárásnál nyujtandó jogsegély tekintetében ennek a Szerződésnek a szabályai irányadók, hacsak a XI-XIII. Cikkek ettől eltérő rendelkezéseket nem tartalmaznak.
(1) Közadóügyekben hozott végrehajtható és megtámadhatatlan intézkedések (határozatok, végzések, rendeletek) kívánságára költségmentesen elismerendők és végrehajtandók, kivéve azokat az intézkedéseket, amelyek kizárólag valamely igény biztosítását célozzák (XII. Cikk). Az elismerésnek világosan kifejezésre kell jutni. A végrehajtásra vonatkozó indítvány megtételére és átvételére a Magyar Királyság részéről a magyar királyi pénzügyminiszter, az Osztrák Köztársaság részéről a szövetségi pénzügyminiszter illetékes. A megkereső Állam végrehajtható igényeinek elismerésénél és végrehajtásánál a végrehajtható és megtámadhatatlan intézkedés, illetőleg a hátraléki kimutatás szolgál alapul. Az elismerés mind a két Állam részéről a pénzügyminiszter által történik.
(2) Az első bekezdésben körülírt intézkedések a felek meghallgatása nélkül, közigazgatási, avagy bírói úton annak az Államnak a törvényei szerint hajtatnak végre, amelyben a végrehajtás történik. A megkereső Állam igényeinek végrehajtása a megkeresett Államban ugyanazon eljárási szabályok szerint és ugyanazon közegek által történik, amelyek az Állam (Szövetség) saját közadóigényeinek végrehajtására rendelkezésre állanak. A bírói végrehajtási eljárás engedélyezésére a Magyar Királyságban az arra illetékes hatóság, az Osztrák Köztársaságban a törvényes rendelkezések szerint a külföldi jogcímen alapuló végrehajtások engedélyezésére hivatott bíróság illetékes. A bíróság ily esetben a belföldi jogcímen alapuló végrehajtások engedélyezésére érvényes szabályok szerint jár el.
(3) A végrehajtás iránti megkereséshez a megkereső Állam illetékes hatóságának nyilatkozata csatolandó arról, hogy az intézkedés végrehajthatóvá és megtámadhatatlanná vált; ennek a hatóságnak illetékessége a megkereső Állam pénzügyminisztere által igazolandó.
(4) Az intézkedés rendelkező határozmánya, úgyszintén a harmadik bekezdés értelmében a nyilatkozat és igazolás az esetben, ha a megkeresés magyar részről történik, német fordítással látandó el.
(5) A megkereső Állam pénzügyminisztere a fordítást hitelesíti, avagy igazolja, hogy a fordítást hites tolmács készítette.
(1) A megtámadhatatlanná még nem vált, de végrehajtható intézkedések, úgyszintén a végrehajtható biztosítási intézkedések alapján ideiglenes biztosítás kérhető. Ez biztosítási végrehajtás útján foganatosítandó, amely a veszély igazolásának szüksége nélkül, az igénynek közölt, előrelátható összege erejéig addig az időpontig engedélyeztetik, amely alatt az igény a megkeresett Államban a jelen Szerződés értelmében végrehajthatóvá válik. Az érdekelt félnek jogában áll a biztosítási végrehajtást biztosíték nyujtása által feloldatni, amelynek neme és nagysága a megkeresésben megjelölendő. A XI. Cikk megfelelően alkalmazandó.
(2) A megkeresett Államnak jogában áll az első bekezdés határozmányainak alkalmazását megtagadni, ha a kötelezett a megkeresett Állam polgárára és ott rendes lakással vagy állandó tartózkodási hellyel bír, kivéve, ha oly közadókövetelésekről lenne szó, amelyek a kötelezettel szemben oly időpontban keletkeztek, amelyben még nem volt a megkeresett Állam polgára.
A végrehajtás vagy biztosítás egy meghatározott módjának alkalmazása iránt előterjesztett megkeresésnek meg kell felelni, ha a végrehajtásnak vagy biztosításnak ez a módja a megkereső és a megkeresett Állam jogszabályai szerint meg van engedve. Egyebekben a végrehajtási és biztosítási eljárás módja és foganatosítása a megkeresett Állam jogszabályaihoz igazodik.
(1) A hatósági és jogsegély megtagadható, ha az Állam, mely a segélynyujtás iránt megkerestetik, azt fenségjogai vagy biztonsága szempontjából veszélyesnek tartja.
(2) Ha a megkeresett Államban megengedett értesítések, jelentések vagy vélemények olyan személyektől szerzendők be, akik az illető közadóügyekben mint adókötelesek érdekelve nincsenek, a megkeresés teljesítése megtagadható, ha a megkereső Állam saját törvényei szerint hasonló értesítéseket, jelentéseket vagy véleményeket nem kívánhat. Ugyanez áll olyan megkeresésekre, amelyek tényleges viszonyok vagy jogi vonatkozások közlésére irányulnak, amennyiben ezen viszonyokról vagy vonatkozásokról csak olyan értesítések, jelentések vagy vélemények adására fennálló kötelesség alapján szereztetett tudomás, amely a megkereső Állam területén nem létezik, valamint más olyan megkeresésekre, amelyek csak kereskedelmi, vállalati vagy ipari titok megsértésével lennének teljesíthetők.
(1) Ha a megkeresés akár a maga egészében, akár részben teljesíttetik, köteles a megkeresett hatóság a megkereső hatóságot az elintézés módjáról azonnal értesíteni.
(2) Amennyiben a megkeresés nem teljesíttetik, a megkeresett hatóság köteles a megkereső hatóságot ennek okáról, valamint a tudomására jutott egyéb olyan körülményekről, melyek az ügy további intézése szempontjából jelentőséggel bírnak, haladéktalanul értesíteni.
A megkeresésekre, értesítésekre, jelentésekre és véleményekre, valamint egyéb olyan közlésekre vonatkozólag, amelyek a jogsegély útján valamelyik Államba érkeznek, ennek az Államnak a hivatali hallgatásra és titoktartásra vonatkozó törvényes rendelkezései nyernek alkalmazást.
Mindkét Állam pénzügyminisztere a jelen Szerződés végrehajtására vonatkozó részletes rendelkezéseket, előzetes kölcsönös értesítés után, érdemben egybehangzóan fogja kibocsátani. A két pénzügyminiszter ezen Szerződés szellemének megfelelő további megállapodásokat létesíthet, különösen a végrehajtás útján beszedett összegek elküldése és azoknak az összegeknek átszámítása tekintetében, amelyek miatt végrehajtás foganatosítandó.
(1) Ez a Szerződés, amely a magyar és német eredeti szövegben íratott alá, ratifikálandó és a ratifikálásról szóló okmányok Wienben mielőbb kicserélendők. A Szerződés a ratifikálásról szóló okmányok kicserélésének napjával lép életbe és érvényben marad mindaddig, amíg valamelyik Szerződő Fél, legkésőbb hat hónappal valamely naptári év letelte előtt, azt fel nem mondja. Kellő időben való felmondás esetében a Szerződés ennek a naptári évnek a lejártával veszíti hatályát.
(2) A Szerződésnek mind a két szövege hiteles. A ratifikált Szerződés mind a két Államban a hivatalos törvénygyüjteményben, mind a két hiteles szövegben közzé lesz teendő.
Ennek bizonyságául ezt a Szerződést mind a két Állam Meghatalmazottja aláírták és pecsétekkel ellátták.
Budapest, 1928. évi június hó 25-én.
Az adóügyi jogvédelem és jogsegély tárgyában a Magyar Királyság és az Osztrák Köztársaság között megkötött Szerződés aláírásánál alulírott Meghatalmazottak a következő egybehangzó nyilatkozatokat tették, amelyek magának a Szerződésnek integráns részét alkotják.
1. pont. Amennyiben kölcsönösen általános nyilatkozatokkal mind a két részen a jog alapelveinek az összhangja megállapítva nem lenne, minden egyes jogsegély iránti megkereséshez a megkereső Állam felsőbb pénzügyi hatóságának igazolása csatolandó, amely hivatalosan megállapítja, hogy hasonló megkeresés a megkereső Állam törvényei szerint foganatba fog vétetni. A magyarnyelvű igazoláshoz németnyelvű fordítás csatolandó (v. ö. V. Cikkel). A fordításra vonatkozólag a szerződés VI. Cikkének a harmadik bekezdése nyer megfelelő alkalmazást.
2. pont. Iratok átküldése elvileg nem kívánható. Kivételekhez mindkét Állam pénzügyminiszterének beleegyezése szükséges; iratok átküldése iránti megkeresés azonban csak akkor terjeszthető elő, ha azt a megkereső Állam sürgős érdekei megkívánják. Érintetlen marad mindegyik Államnak az a joga, hogy megkereséseihez saját iratait csatolja, amelyek a megkeresés foganatosítását előmozdítják.
3. pont. Ha a megkeresett Állam szabályai szerint az adó behajthatatlanság címén leendő törlésének feltételei adva vannak, akkor a megkeresett hatóság a megkeresést, egy a feltételek fennforgását igazoló bizonylat és az idevonatkozó igazoló mellékletek csatolása mellett, visszaküldi a megkereső hatóságnak.
4. pont. A jogvédelem és a jogsegély, amelyre nézve a jelen Szerződésben megegyezés jött létre, olyan közadóigényekre és tényekre is biztosíttatik, amelyek a multra vonatkoznak. Oly követeléseknek behajtása vagy biztosítása céljából azonban, amelyek az 1923. évi január hó elsejét megelőző időkből származnak, megkeresések nem fognak intéztetni.
5. pont. A megkereső Állam pénzügyi hatóságának megkeresésére a megkereső hatóság képviselőinek megengedtetik, hogy a jogsegélycselekmény foganatosításánál jelen lehessenek. A képviselőknek a hivatalos cselekménybe való beavatkozástól tartózkodniok kell, jogukban áll azonban a megkeresés foganatosítására alkalmas javaslatokat a hivatalos cselekményt foganatosító közegnek előterjeszteni; a hivatalos titok megőrzésére kötelezve vannak. A bírói eljárásra nézve az általános szabályok az irányadók.
6. pont. A kölcsönös jogsegélynyujtás eseteire, azon alapelvek megállapításánál, amelyek különleges, szerződésszerű megállapodások szellemében a mindkét Állam területén kereseti tevékenységet folytató vállalatok jövedelmének, illetőleg hozadékának a megadóztatási céljaira tervbe vett felosztására irányadók, a két pénzügyminiszter a hatóságok kölcsönös érintkezése tekintetében egyetértőleg egyszerűsítéseket rendelhet el.
Budapest, 1928. évi június hó 25-én.
2. § A jelen törvényt, amely kihirdetése napján, a szerződés életbelépésének napjától kezdődő hatállyal lép életbe, a m. kir. pénzügyminiszter hajtja végre.
