A jogszabály mai napon ( 2019.10.14. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1930. évi XXXIII. törvény

a pestis, a kolera, a sárgaláz, a kiütéses tífusz és a himlő ellen való védekezés tárgyában kötött, Párizsban 1926. évi június hó 21-én kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről * 

1. § A pestis, a kolera, a sárgaláz, a kiütéses tífusz és a himlő ellen való védekezés tárgyában kötött, Párizsban 1926. évi június hó 21-én kelt nemzetközi egyezményt a hozzátartozó aláírási jegyzőkönyvvel és függelékkel együtt a törvényhozás az ország törvényei közé iktatja.

Az egyezmény, az aláírási jegyzőkönyv és a függelékek hivatalos magyar fordítása a következő:

„Nemzetközi Egészségügyi Egyezmény

Ő Felsége Afganisztán királya, Albánia Köztársaságának Elnöke, a Német Birodalom Elnöke, az Argentinai Nemzet Elnöke, Ausztria Köztársaságának Szövetségi Elnöke, Ő Felsége a Belgák Királya, a Braziliai Egyesült-Államok Elnöke, Ő Felsége a Bolgárok Királya, Chili Köztársaság Elnöke, Kína Köztársaság Elnöke, Columbia Köztársaság Elnöke, Kuba Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Dánország Királya, Domingo Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Egyiptom Királya, Ecuador Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Spanyolország Királya, az Amerikai Egyesült Államok Elnöke, Ő Felsége Ethiopia Királyainak Királynéja és Ő Császári és Királyi Fensége a Császárság Örököse és Kormányzója, a Finn Köztársaság Elnöke, a Francia Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Nagy-Britannia Egyesült Királyságának és Irországnak, valamint a Tengerentúli Britt Területeknek Királya, Indiák Császára, a Görög Köztársaság Elnöke, Guatemala Köztársaság Elnöke, Haiti Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Hedsász Királya, Honduras Köztársaság Elnöke, Ő Főméltósága a Magyar Királyság Kormányzója, Ő Felsége Olaszország Királya, Ő Felsége Japán Császárja, Libéria Köztársaság Elnöke, a Litván Köztársaság Elnöke, Ő Királyi Fensége Luxemburg Nagyhercegnője, Ő Felsége Marokkó Szultánja, a Mexicoi Köztársaság Elnöke, Ő Fensége Monaco Fejedelme, Ő Felsége Norvégia Királya, Paraguay Köztársaság Elnöke, Peru Köztársaság Elnöke, Ő Felsége a Perzsa Sah, a Lengyel Köztársaság Elnöke, a Portugál Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Románia Királya, San Marino Kapitány Kormányzói, Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya, Salvádor Köztársaság Elnöke, a Szudán Szuverenitását Képviselő Főkormányzó, a Svájci Szövetségi Tanács, a Csehszlovák Köztársaság Elnöke, Ő Fensége a Tuniszi Bey, a Török Köztársaság Elnöke, a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetségének Végrehajtó Bizottsága, Uruguay Köztársaság Elnöke és Venezuela Köztársaság Elnöke

elhatározván azt, hogy a Párizsban 1912. január hó 17-én aláírt egészségügyi egyezmény rendelkezésit a megelőzés elméletének és gyakorlatának eredményeihez képest módosítják, hogy a kiütéses tífuszra és a himlőre vonatkozólag nemzetközi szabályozást létesítenek és hogy a lehetőséghez képest kiszélesítik azoknak az elveknek érvényesülési körét, amelyek a nemzetközi egészségügyi szabályozást sugalmazták, e végből szerződés kötését határozták el és teljhatalmú megbízottjaikat megnevezték.

Ezek, jó és kellő alakúnak talált meghatalmazásaik letétbehelyezése után, a következő határozatokban állapodtak meg:

Előzetes rendelkezés

Ennek az egyezménynek céljaira a Magas Szerződő Felek a következő meghatározásokat fogadják el:

1. A területrész (circonscription) szó a területnek pontosan körülhatárolt részét jelenti, tehát tartományt, kormányzóságot, járást, megyét, körzetet, szigetet, községet, várost, városnegyedet, falut, kikötőt, szomszédsági közösséget stb., bármilyen is legyen ezeknek a területrészeknek területe és lakossága.

2. A megfigyelés szó személyeknek elkülönítését jelenti akár hajón, akár valamely egészségügyi állomáson, mielőtt az illetők szabad mozgásukat visszanyerik.

A felügyelet szó azt jelenti, hogy a személyek nincsenek elkülönítve, szabad mozgásukat azonnal megkapják, azonban a különböző helységekben, ahová távoznak, az egészségügyi hatósághoz utasítják őket, ahol egészségi állapotuk megállapítása végett orvosi szemlének kell magukat alávetni.

3. Hajószemélyzet (équipage) magában foglalja mindazokat a személyeket, akik nem abból az egyetlen célból vannak a fedélzeten, hogy egyik országból a másikba szállíttassák magukat, hanem akiket bármilyen módon a hajó, a hajón lévő személyek vagy az áru szolgálatára alkalmaztak.

4. A nap szó huszonnégy órás időközt jelent.

I. cím

Általános rendelkezések

I. Fejezet

Rendszabályok, amelyeket az egyezményt aláírt államok a pestisnek, a kolerának, a sárgaláznak és egyes más fertőző betegségeknek területükön megjelenése alkalmával követni kötelesek

I. szakasz
Bejelentés és a többi államokhoz intézett további közlések
1. Cikk

Minden kormány köteles haladéktalanul bejelenteni a többi kormányoknak és egyidejűleg a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalnak:

1. a pestis, a kolera és a sárgaláz első bebizonyított és saját területén megállapított esetét;

2. a pestisnek, kolerának vagy sárgaláznak első bebizonyított olyan esetét, mely a már fertőzött területrészeken kívül fordult elő;

3. kiütéses tífusz-, vagy himlőjárvány létét.

2. Cikk

Az 1. Cikkben említett bejelentésekhez csatolni kell vagy tüstént utánuk küldeni körülményes értesítéseket:

1. a helyről, ahol a betegség fellépett;

2. a fellépés idejéről, eredetéről és alakjáról;

3. a megállapított megbetegedési esetek és halálozások számáról;

4. a fertőzött területrész vagy területrészek terjedelméről;

5. a pestist illetőleg ennek a fertőzésnek a rágcsálók között fellépéséről vagy azoknak szokatlan mérvű pusztulásáról;

6. a kolerát illetőleg a csirahordozók számáról abban az esetben, amikor ilyeneket találtak;

7. a sárgalázt illetőleg a Stegomyia calopus (Aedes Egypti) létezéséről és viszonylagos gyakoriságáról (indexéről);

8. a foganatosított rendszabályokról.

3. Cikk

Az 1. és 2. Cikkekben előírt értesítéseket a fertőzött ország fővárosában levő külképviseleti hatóságokhoz vagy ilyennek hiányában a konzulátusokhoz kell intézni; ezek az értesítések a fertőzött ország területén működő konzuli képviselőknek rendelkezésére állanak.

Ezeket az értesítéseket a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalhoz is intézni kell, amely azokat haladéktalanul közli a résztvevő összes országok Párizsban levő diplomáciai képviseleteivel, vagy ilyenek hiányában konzulátusaival, úgyszintén egészségügyi felső hatóságaival. Ezeket az 1. Cikkben szabályozott esetekről távirati úton kell értesíteni.

A Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal által az ebben az egyezményben részes államok kormányaihoz és ezen államok egészségügyi felső hatóságaihoz intézett táviratok, úgyszintén ezen kormányoknak és hatóságaiknak ennek az egyezménynek végrehajtása során küldött sürgönyei államtáviratokként minősülnek és az 1875. július 10-22. kötött nemzetközi távirategyezmény 5. Cikkében az ilyen táviratok számára megállapított elsőbbséget élvezik.

4. Cikk

Az 1. és 2. Cikkekben említett bejelentés és értesítések után további rendszeres közléseket kell küldeni a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalnak, hogy a kormányok a járvány menetéről tájékozódhassanak.

Ezek a közlések, amelyeknek oly gyakoriaknak és teljeseknek kell lenniök, amennyire csak lehetséges (és amelyek az esetek és a halálozások számát illetőleg legalább is hetenkint egyszer történjenek), részletesen közlik a betegség terjedésének meggátlására igénybevett elővigyázati rendszabályokat. A közléseknek szabatosan meg kell jelölniök a hajók indulása alkalmával a betegség elhurcolásának megakadályozására foganatosított rendszabályokat, különösen azokat, amelyek a rágcsálókra és a rovarokra vonatkoznak.

5. Cikk

A kormányok kötelezik magukat arra, hogy válaszolnak minden olyan, tájékozódás céljából feltett kérdésre, amellyel a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal hozzájuk fordul az ebben az egyezményben szabályozott és területükön fellépett fertőző betegségeket, úgyszintén azokat a kérdéseket illetőleg, amelyek ezeknek a betegségeknek egyik országból másikba bevitelét befolyásolhatják.

6. Cikk

Minthogy a patkányok a bubópestis terjesztésének legfőbb közvetítői, a kormányok kötelezik magukat arra, hogy minden rendelkezésükre álló eszközt felhasználnak ennek a veszedelemnek csökkentésére és állandóan tájékozódást szereznek gyakori és rendszeres vizsgálatok útján a kikötői patkányok állapotáról, pestises fertőzöttségük tekintetében; különösen, hogy minden pestis által érintett területrészen az utolsó pestises patkány felfedezésétől számítva legkevesebb hat hónapi időközön át a patkányok rendszeres gyüjtését és bakteriológiai vizsgálatát végrehajtják.

Ezeknek a vizsgálatoknak módszereit és eredményeit általában bizonyos szabályszerű időközökben és pestis esetében havonta közölni kell a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatallal azért, hogy a kormányokat ez a Hivatal megszakítás nélkül tájékoztathassa a pestises kikötők állapotáról.

Amennyiben valamely már hat hónap óta járványmentes kikötőben elsőízben megállapítást nyer pestisnek patkányok között szárazföldön való előfordulása, a közlésnek a leggyorsabb módon kell megtörténnie.

7. Cikk

A Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal a végből, hogy az ezzel az egyezménnyel reáruházott hivatást könnyebben teljesíthesse, felhatalmazást kap arra, hogy a Nemzetek Szövetségének járványjelentési szolgálata által - ideértve a szingapuri keleti Hivatalt és a többi hasonló hivatalt, úgyszintén a pánamerikai egészségügyi Hivatalt is - adott felvilágosítások hathatós voltára tekintettel a Nemzetek Szövetségének közegészségügyi bizottságával, úgyszintén a pánamerikai egészségügyi Hivatallal és más hasonló szervezetekkel a szükséges megegyezéseket létesítse.

Magától értetődik, hogy az említett megegyezések által rendszeresített jelentések a Rómában 1907. december 9-én kötött szerződés rendelkezéseit nem hatálytalanítják és nem eredményezhetik azt, hogy a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalt bármely egészségügyi testület helyettesítse.

8. Cikk

Minthogy az előrebocsátott szabályok gyors és pontos foganatosításának elsőrendű fontossága van, a kormányok elismerik annak a szükségét, hogy ezeknek a szabályoknak alkalmazására az illetékes hatóságokat megfelelő utasításokkal lássák el.

A bejelentéseknek csak akkor van értéke, ha minden kormány maga is kellő időben értesül a területén előforduló pestis-, kolera-, sárgaláz-, kiütéses tífusz- vagy himlőesetekről, úgyszintén az ezekre a betegségekre gyanús esetekről; a kormányok tehát kötelezik magukat arra, hogy előírják ezeknek a betegségeknek kötelező bejelentését.

9. Cikk

Ajánlatos, hogy a szomszédos államok a határszéli vagy szoros kereskedelmi érintkezésben álló területekre nézve egymással különleges megegyezéseket létesítsenek az illetékes közigazgatási hatóságok főnökei között közvetlen értesítések szervezését illetőleg. Ezeket a megegyezéseket közölni kell a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatallal.

II. szakasz
Azok a feltételek, amelyek fennforgása esetén alkalmazhatók vagy többé nem alkalmazhatók az ezzel az egyezménnyel szabályozott intézkedések a valamely területrészről jövő személyekre és árukra
10. Cikk

A pestis, a kolera vagy a sárgaláz behurcolt esetének bejelentése nem vonja maga után a II. Fejezetben foglalt szabályok alkalmazását arról a területrészről jövő személyekkel és árukkal szemben, ahol az esetek előfordultak.

Ha azonban pestisnek vagy sárgaláznak nem behurcolt első esete is mutatkozott vagy ha a koleraesetek gócot alkotnak, avagy ha a kiütéses tífusz vagy a himlő járványos formában lépnek fel, ezeket a rendszabályokat alkalmazni lehet.

11. Cikk

A végből, hogy a II. Fejezetben foglalt rendszabályok csupán a valóban érintett vidékekre legyenek korlátolhatók, a kormányoknak ezen rendszabályok alkalmazását azokról a meghatározott területrészekről jövő személyekre és árukra kell szorítaniok, amely területrészeken az ebben az egyezményben felsorolt betegségek a 10. Cikk második bekezdésében meghatározott feltételek mellett léptek fel.

Ezt az érintett területrészre korlátolt megszorítást azonban csak azzal a határozott feltétellel lehet elfogadni, ha az a kormány, amelynek országában az érintett területrész van, megteszi a szükséges intézkedéseket: 1. a járvány terjedésének megakadályozására és 2. a következő 13. Cikkben foglalt rendszabályok alkalmazására.

12. Cikk

Mindazon országoknak kormányai, amelyekben fertőző betegség érintette vidék van, a 3. Cikkben meghatározott feltételek mellett értesítik a többi kormányokat, úgyszintén a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalt arról, hogy a fertőzésnek erről a vidékről fenyegető veszedelme megszűnt és hogy minden megelőző rendszabályt alkalmaztak. Ettől az értesítéstől kezdve a II. Fejezetben foglalt rendszabályok - kivételes körülmények esetét kivéve, amikor ez jogosult lehet - nem alkalmazhatók többé a kérdéses vidékről jövő személyekre és árukra.

III. szakasz
A kikötőkben és a hajók indulásánál foganatosítandó rendszabályok
13. Cikk

Az illetékes hatóságnak kötelessége hathatós rendszabályokat alkalmazni abból a célból, hogy:

1. megakadályoztassék a pestis, a kolera, a sárgaláz, a kiütéses tífusz vagy a himlő tüneteit felmutató személyeknek, úgyszintén a betegek környezetéhez tartozó olyan személyeknek hajóra szállása, akik körülményeikhez képest a betegséget tovább terjeszthetik;

2. pestis esetében patkányoknak a hajóra hatolása megakadályoztassék;

3. kolera esetében gondoskodás történjék arról, hogy a hajóra vitt ivóvíz és élelmiszerek az egészségnek megfelelőek legyenek és a fenékvíz fertőtlenítése, amennyiben lehetséges, megtörténjék;

4. sárgaláz esetében megakadályoztassék szúnyogoknak a hajóra jutása;

5. kiütéses tífusz esetében hajóra szállás előtt biztosíttassék az összes gyanús személyek tetvetlenítése;

6. himlő esetében a használt ruháknak és fehérneműeknek összesajtolás előtti fertőtlenítése megtörténjék.

14. Cikk

A kormányok kötelezik magukat arra, hogy nagy kikötőikben és környékükön és - amennyiben lehetséges - más kikötőkben és ezek környékén olyan egészségügyi szolgálatot tartanak fenn, amelynek szervezete és felszerelése biztosítja az ebben az egyezményben tárgyalt betegségekre vonatkozólag a megelőző rendszabályok alkalmazását, különösen a 6., 8. és 13. Cikkekbe foglalt rendszabályokét.

Ezek a kormányok legalább is évente egyszer közlik a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatallal mindegyik kikötőjükre vonatkozólag egészségügyi szervezetük állapotát, kapcsolatban a megelőző bekezdés rendelkezéseivel. A Hivatal ezeket a közléseket megfelelő módon akár közvetlenül, akár másik nemzetközi egészségügyi szervezet közvetítésével a 7. Cikk alapján létesült megegyezéseknek megfelelően a résztvevő államok közegészségügyi felső hatóságaihoz továbbítja.

II. Fejezet

Az I. fejezetben tárgyalt betegségek elleni védekezés

15. Cikk

Az egészségügyi hatóságok elrendelhetik bármely, bárhonnan jövő hajó orvosi látogatását és amennyiben a körülmények megkövetelik, részletes vizsgálatát.

A hajón levő állapot és az utazás egészségügyi körülményei határozzák meg azokat a rendszabályokat és egészségügyi műveleteket, amelyeknek bármely hajó megérkezésekor alávethető.

Minden kormány joga, hogy - figyelemmel ennek az egyezménynek I. Fejezet I. szakasza és 14. Cikke értelmében adott értesítésekre, valamint az I. Fejezet II. szakasza értelmében reáháruló kötelezettségekre - megállapítsa azt az elbánást, amelynek minden idegen kikötőből jövő személyt és tárgyat kikötőiben alávet és különösen hogy döntsön abban a kérdésben, vajjon az említett rendszer szempontjából járvány által érintettnek kell-e tekinteni valamely idegen kikötőt.

Az ebbe a fejezetbe felvett rendszabályokat maximumnak kell tekinteni, amelynek korlátai között a kormányok szabályozhatják az érkező hajókkal elbánást.

I. szakasz
Az előírt rendszabályok közzététele
16. Cikk

Minden kormánynak kötelessége, hogy azonnal közölje a járvány által érintett országnak saját fővárosában lévő külképviseleti hatóságával, avagy ilyennek hiányában konzulával azokat a rendszabályokat, amelyeket az illető országból jövő személyekre és tárgyakra vonatkozólag alkalmazni kíván. Ezeket a rendszabályokat közli a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatallal is, amely azonnal a többi kormányok tudomására hozza a közlést. Ezek a felvilágosítások a közlő állam területén működő többi diplomáciai vagy konzuli képviselőnek is rendelkezésére állanak.

Kötelessége továbbá a kormánynak az is, hogy ugyanazon módon tudassa a rendszabályok visszavonását és az azokon tett módosításokat.

Ha a fővárosban diplomáciai vagy konzuli képviselők nincsenek, az érdekelt ország kormányának értesítése közvetlenül történik.

II. szakasz
Áruk és poggyász. Behozatal és átvitel
17. Cikk

Az 50. Cikk utolsó bekezdésében foglalt rendelkezések érintetlenül hagyásával a szárazföldön vagy tengeren érkező árukat és poggyászt sem a behozatalnál, sem az átvitelnél nem lehet megakasztani, sem a határon vagy a kikötőben visszatartani. A következő bekezdések sorolják fel azokat az egyedüli rendszabályokat, amelyeket rájuk vonatkozólag alkalmazni lehet:

a) Pestis esetében a testi fehérneműt, az ócska és használt ruhát (használati tárgyakat), úgyszintén a használt ágyneműt rovarirtásnak és ha szükséges, fertőtlenítésnek lehet alávetni.

A járvány által érintett területrészről származó olyan árukat, amelyekre vonatkozólag az a gyanú, hogy pestises patkányokat foglalnak magukban, csak azzal a feltétellel lehet kiszállítani, hogy a patkányok kiszabadulásának megakadályozására és elpusztítására minden lehető szükséges elővigyázati rendszabályt foganatosítanak.

b) Kolera esetében a testi fehérneműt, használt és ócska ruhát (használati tárgyakat) és használt ágyneműt fertőtlenítésnek lehet alávetni.

Ennek a cikknek rendelkezéseitől eltérőleg meg lehet tiltani halaknak, kagylóknak és friss főzeléknek behozatalát, hacsak a koleracsira megsemmisítésére szolgáló természetes eljárásnak nem voltak alávetve.

c) Kiütéses tífusz esetében rovarirtásnak lehet alávetni a testi fehérneműt, a használt és ócska ruhát (használati tárgyakat), a használt ágyneműt, úgyszintén a rongyot, amennyiben nem tömegáruként szállítják.

d) Himlő esetében fertőtlenítésnek lehet alávetni a testi fehérneműt, a használt és ócska ruhát (használati tárgyakat), a használt ágyneműt, úgyszintén a nem tömegáruként szállított rongyot.

18. Cikk

A fertőtlenítés módját és a helyét, úgyszintén a patkányok és a rovarok (poloskák, tetvek, szúnyogok stb.) irtásának biztosítására foganatosítandó eljárásokat a rendeltetési ország hatósága állapítja meg. Ezeket a műveleteket akként kell végezni, hogy a tárgyak minél kevesebb kárt szenvedjenek. Ócska ruhák és más csekélyértékű tárgyak tűzzel semmisíthetők meg, úgyszintén a rongyok is, amennyiben nem tömegáruként szállítják őket.

Minden államnak megvan az a joga, hogy az itt megjelölt tárgyak fertőtlenítéséből, patkány- és rovarmentesítéséből, avagy megsemmisítéséből eredő károk esetleges megtérítésének kérdését szabályozza.

Ha ezen műveletek alkalmából az egészségügyi hatóság akár közvetlenül, akár valamely társaság avagy magánegyén közvetítésével díjakat szed, ezeknek a díjaknak tételeit előre közzétett díjszabásban kell megállapítani, mégpedig olyan módon, hogy alkalmazásából az államnak vagy az egészségügyi közigazgatásnak jövedelmi forrása ne legyen.

19. Cikk

A levelezések, nyomtatványok, könyvek, újságok, üzleti irományok stb. semmiféle egészségügyi rendszabálynak nincsenek alávetve. A postacsomagok csak abban az esetben kerülnek megszorítás alá, ha olyan tárgyakat tartalmaznak, amelyekkel szemben az ennek az egyezménynek 15. Cikkében foglalt rendszabályok alkalmazhatók.

20. Cikk

Amennyiben áruk vagy poggyász a 17. Cikkben előírt műveletek alá kerülnek, minden érdekelt személy igényelheti az egészségügyi hatóságtól a foganatosított rendszabályokat megjelölő bizonyítvány díjmentes kiállítását.

III. szakasz
A kivándorlókra vonatkozó rendelkezések
21. Cikk

A kivándorlók országaiban az egészségügyi hatóságoknak gondoskodniok kell arról, hogy a kivándorlók elutazásuk előtt egészségügyi vizsgálat alá kerüljenek.

Ajánlatos, hogy a kivándorlási, a bevándorlási és az átkelési országok különleges megállapodásokat létesítsenek azokra a feltételekre vonatkozólag, amelyek mellett ennek a vizsgálatnak végbe kell mennie. Ezeknek a megállapodásoknak az a célja, hogy egészségügyi okokból a legkisebb mérvre szoríttassék az átmeneti és rendeltetési országok határain való torlódás.

Ajánlatos az is, hogy ezek a megegyezések megállapítsák azokat a megelőző rendszabályokat, amelyek a fertőző betegségek ellen irányulnak és amelyeknek a kivándorlókat az indulás országában alá kell vetni.

22. Cikk

Ajánlatos, hogy azok a városok és kikötők, amelyekben a kivándorlók hajóra szállnak, megfelelő közegészségügyi és orvosi szervezettel bírjanak, különösen: 1. orvosi felügyeletre és segélyre vonatkozó szolgálattal, úgyszintén a szükséges egészségügyi és a megelőzést szolgáló anyaggal; 2. olyan intézettel, amely az állam felügyelete alatt áll és ahol a kivándorlók az egészségügyi alakiságoknak eleget tehetnek, ideiglenesen elhelyezhetők és alávethetők az összes szükséges orvosi vizsgálatoknak, úgyszintén italuk és élelmiszereik ellenőrzésének; 3. a kikötőben levő olyan helyiséggel, amelyben a behajózás végleges műveleteinek pillanatában végre lehet hajtani az orvosi vizsgálatokat.

23. Cikk

Ajánlatos, hogy a kivándorlóhajók el legyenek látva megfelelő mennyiségű oltóanyaggal (himlőoltóanyaggal, koleraoltóanyaggal stb.) a végből, hogy - amennyiben szükséges - útközben is végrehajthatók legyenek az oltások.

IV. szakasz
Rendszabályok a kikötőkben és a tengerparti határszéleken
A) Pestis

24. Cikk

Fertőzöttnek kell tekinteni a hajót:

1. amelynek fedélzetén emberi pestiseset van;

2. vagy amelyen a behajózástól számítva hat napon túl emberi pestiseset mutatkozott;

3. vagy amelyről megállapítást nyert, hogy fedélzetén pestises patkányok vannak.

Gyanúsnak kell tekinteni a hajót:

1. amelyen a behajózástól számított hat napon belül emberi pestis-eset mutatkozott;

2. vagy amelyre vonatkozólag a patkányokat illetőleg tett vizsgálat megállapította a patkányok szokatlan mérvű olyan pusztulását, amelynek oka nem derült ki.

A gyanús hajót ilyennek kell tekinteni mindaddig, ameddig megfelelően felszerelt kikötőben nem vetik alá mindazoknak a rendszabályoknak, amelyeket ez az egyezmény ír elő.

Ragálymentesnek kell tekinteni azt a hajót, amelyen - bár a járvány által érintett kikötőből jön, - sem az elindulás pillanatában, sem útközben, sem az érkezés pillanatában nincs emberi vagy patkánypestis és amelyre vonatkozólag a patkányokat illetőleg tett vizsgálat sem állapította meg ezek szokatlan mérvű elhullását.

25. Cikk

A pestissel fertőzött hajókkal szemben a következő rendszabályokat kell alkalmazni:

1. orvosi vizsgálatot;

2. a betegeket azonnal partra kell szállítani és elkülöníteni;

3. partra kell szállítani, ha lehetséges, mindazokat a személyeket, akik a betegekkel érintkezésben voltak és akiket a kikötő egészségügyi hatósága kellő okból gyanúsaknak tart. Ezek vagy megfigyelés vagy felügyelet, vagy megfigyelést követő felügyelet alá helyezhetők, amely rendszabályok együttes tartama nem haladhatja meg a hajó érkezésétől számított hat napot.

A kikötő egészségügyi hatóságának joga, hogy e rendszabályok közül belátása szerint azt alkalmazza, amelyiket az utolsó eset időpontja, a hajó állapota és a helyi lehetőségek szerint előnyösnek tart. Ugyanazalatt az időköz alatt meg lehet akadályozni a hajószemélyzetnek partraszállását azoknak a szolgálati okoknak kivételével, amelyeket az egészségügyi hatóság tudomására hoznak;

4. a használt ágyneműt, a szennyes fehérneműt, a használati tárgyakat és mindazokat a tárgyakat, amelyeket az egészségügyi hatóság nézete szerint fertőzötteknek kell tekinteni, rovarirtásnak kell alávetni és ha lehetséges, fertőtleníteni;

5. a hajónak azokat a részeit, amelyekben pestises betegek laktak vagy amelyeket az egészségügyi hatóság nézete szerint fertőzötteknek kell tekinteni, rovarirtásnak kell alávetni és ha lehetséges, fertőtleníteni;

6. az egészségügyi hatóság előírhatja a patkányirtást a rakomány kirakása előtt, ha az a véleménye, hogy a rakomány természetéhez és rendeltetéséhez képest a patkányok teljes kiirtását el lehet érni kirakás nélkül. Ebben az esetben a kirakás után nem lehet a hajót újabb patkányirtásnak alávetni. Más esetekben a rágcsálók teljes kiirtását üres hajófenékkel kell végrehajtani. A rakománynélküli hajókon ezt a műveletet a lehető legkorábban a rakodás előtt kell végrehajtani.

A patkányirtást olymódon kell végrehajtani, ahogy leginkább lehet elkerülni a hajónak és esetleg a rakománynak megkárosítását. A művelet nem terjedhet tovább huszonnégy óránál. A patkányirtásból származó minden költséget, valamint az esetleges kártalanításokat a 18. Cikk elvei szerint kell szabályozni.

Ha a hajónak csupán rakománya egy részét kell kiraknia és ha a kikötő hatóságainak véleménye szerint nem lehet teljes patkányirtást végrehajtani, a hajó a kikötőben maradhat addig a szükséges időig, amíg rakományának ezt a részét kirakják. Feltétel, hogy megteszik mindazokat az elővigyázati intézkedéseket, - az elkülönítést is ideértve - amelyekkel az egészségügyi hatóság megelégszik és amelyek megakadályozzák a patkányoknak az áruk partra rakása alkalmával vagy másként a szárazföldre jutását.

A kirakodás az egészségügyi hatóság ellenőrzése mellett történik, amely az összes szükséges rendszabályokat igénybe veszi az alkalmazott személyzet fertőzésének megakadályozására. Ez a személyzet megfigyelés vagy felügyelet alá kerül, amelynek tartama nem haladhatja meg a hat hónapot attól a pillanattól kezdve, amikor az illetők abbahagyták a kirakodó munkát.

26. Cikk

A pestisgyanús hajók a 25. Cikk 1., 4., 5. és 6. pontjaiban foglalt rendelkezések alá esnek.

Ezenfelül a hajószemélyzet és az utasok felügyelet alá helyezhetők, amelynek tartama a hajó megérkezésétől számított hat napot meg nem haladhatja. Ezalatt az időköz alatt meg lehet akadályozni a hajószemélyzet partraszállását, kivéve azokat a szolgálati okokat, amelyeket az egészségügyi hatóság tudomására hoznak.

27. Cikk

Pestismentes hajók azonnal szabad forgalomba bocsáthatók, az érkezési kikötő egészségügyi hatósága azonban rájuk vonatkozólag a következő rendszabályokat írhatja elő:

1. orvosi vizsgálatot annak megállapítására, hogy a hajó a mentes hajóra vonatkozó meghatározás feltételeinek megfelel-e;

2. kivételes esetekben és a hajó kapitányával írásban közölt alapos okokból a hajón lévő patkányok kiirtását a 25. Cikk 6. pontjában megállapított feltételek mellett;

3. a hajószemélyzetet és az utasokat felügyeletnek lehet alávetni, amely nem haladhat meg hat napot attól az időponttól kezdve, amikor a hajó a járvány által érintett kikötőt elhagyta. Ezalatt az időtartam alatt meg lehet akadályozni a személyzet partraszállását, azokat a szolgálati okokat kivéve, amelyeket az egészségügyi hatóság tudomására hoznak.

28. Cikk

A nemzeti parthajózáshoz tartozók kivételével minden hajót időszakonkint patkányirtásnak kell alávetni vagy állandóan olyan állapotban kell tartani, hogy patkányállománya a lehető legkisebb mérvre zsugoríttassék. Ezek a hajók az első esetben patkányirtási bizonyítványokat kapnak, a második esetben bizonyítványt a patkányirtás alóli mentességről.

A kormányoknak, a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal közvetítésével, köztudomásra kell hozni azoknak a kikötőiknek jegyzékét, amelyeknek a hajókon végzett patkányirtáshoz szükséges felszerelésük és személyzetük van.

Patkányirtási vagy patkányirtás alóli mentességi bizonyítványt csakis az említett kikötők egészségügyi hatóságai állíthatnak ki. Ezeknek a bizonyítványoknak érvényessége hat hónapig tart. A saját anyakikötőikbe visszatérő hajókra vonatkozólag egy havi meghosszabbítás lehetséges.

Amennyiben nem mutatnak fel előtte érvényes bizonyítványt, a második bekezdésben említett kikötők egészségügyi hatósága a ténymegállapítás és vizsgálat után:

a) saját maga hajthatja végre a patkányirtást a hajón vagy végrehajtatja ezeket a műveleteket saját vezetése és ellenőrzése mellett. Mihelyt ezeket a műveleteket megelégedésére befejezték, keltezett patkányirtási bizonyítványt kell kiállítania. A hatóság dönt minden esetben a módot illetőleg, amelyet alkalmazni kell a végből, hogy a hajón a patkányok valóban kiirtassanak. A patkányirtás módjára vonatkozó részletes adatokat, valamint a kiirtott patkányok számát fel kell tüntetni a bizonyítványon. A patkányirtást olykép kell végrehajtani, hogy a hajó és esetleg a rakomány megkárosítását, amennyire csak lehetséges, el lehessen kerülni. A művelet ne tartson tovább huszonnégy óránál. Rakománynélküli hajóknál berakodás előtt kell végrehajtani. A patkányirtásból származó összes költségeket, úgyszintén az esetleges kártalanításokat a 18. Cikk elveinek megfelelően kell szabályozni.

b) Keltezve és indokolással patkányirtás alóli mentességi bizonyítványt adhat ki, ha meggyőződött arról, hogy a hajó olyan állapotban van, amely a patkányállományt a legkisebb mérvre csökkenti.

Amennyire lehetséges, a patkányirtási és a patkányirtás alóli mentességi bizonyítványokat egyenlően kell fogalmazni. Ezeknek a bizonyítványoknak a mintáit a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal készíti el.

Minden ország illetékes hatósága kötelezi magát arra, hogy a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalnak évente rendelkezésére bocsát összeállítást az ennek a cikknek alapján foganatosított rendszabályokról, úgyszintén a hajókról, amelyek alá voltak vetve a patkányirtásnak és azokról, amelyek patkányirtás alóli mentességi bizonyítványt kaptak azokban a kikötőkben, amelyeket ennek a cikknek második bekezdése említ.

A Nemzetközi Közegészségügyi Hivatal felhatalmazást kap arra, hogy a 14. Cikkel megegyezőleg megtegye a lépéseket az ennek a cikknek alapján igénybe vett rendszabályokra és az elért eredményekre vonatkozó értesítések kicserélésének biztosítására.

Ennek a cikknek rendelkezései nem érintik az egészségügyi hatóságoknak ezen egyezmény 24-27. Cikkében elismert jogait.

A kormányok őrködnek azon, hogy az illetékes hatóságok az összes elhatározott és valóban végrehajtható rendszabályokat igénybe vegyék a patkányoknak a kikötőkben, a kikötők fiókjaiban és környékén, uszályokon és parthajózási járműveken való kiirtására.

B) Kolera

29. Cikk

Fertőzöttnek kell tekinteni a hajót, ha koleraeset van rajta vagy ha koleraeset volt a kikötőbe érkezését megelőző öt napon belül.

Gyanúsnak kell tekinteni a hajót, ha az elindulás pillanatában vagy útközben koleraeset volt rajta, de a megérkezés előtti öt nap alatt új eset nem merült fel. Gyanúsnak kell tekinteni mindaddig, amíg az ebben az egyezményben előírt rendszabályok alkalmazásának nem vetették alá.

Ragálymentesnek kell tekinteni a hajót, ha sem elinduláskor, sem útközben, sem érkezéskor nincs koleraesete. Ez még abban az esetben is áll, ha járvány által érintett kikötőből jön vagy ha a járvány által érintett területrészről jövő személyek vannak rajta.

A kolerára előírt összes rendszabályok alá kell vonni azokat az eseteket, amelyek a kolera klinikai ismérvét tüntetik fel, habár nem találtak koleracsirákat, vagy olyan csirákat találtak, amelyek nem mutatják a koleracsira jellegét.

A felismert csirahordozók partraszállásuk után a hajó érkezésekor mindazon kötelezettségek alá esnek, amelyeket az érkezési ország saját törvényei az alattvalókra hárítanak.

30. Cikk

A kolerafertőzte hajók a következő rendszabályok alá esnek:

1. orvosi vizsgálat;

2. a betegeket haladéktalanul partra kell szállítani és el kell különíteni;

3. a hajószemélyzetet és az utasokat partra lehet szállítani és megfigyelés vagy felügyelet alá helyezni, amelynek tartama nem haladhatja meg a hajó érkezésétől számított öt napot.

Azokat a személyeket azonban, akik igazolják, hogy a kolerával szemben legfeljebb hat hónapi és legalább hat napi időközön belül kapott oltás révén közömbösítve vannak, csupán felügyelet és nem megfigyelés alá lehet helyezni;

4. fertőtleníteni kell a használt ágyneműt, a szennyes fehérneműt, a használati eszközöket és mindazokat a tárgyakat, - ideértve az élelmiszereket is - amelyek, a kikötő egészségügyi hatóságának nézete szerint, újonan fertőzötteknek tekintendők;

5. fertőtleníteni kell a hajónak azokat a részeit, amelyekben kolerás betegek laktak vagy amelyeket az egészségügyi hatóság fertőzötteknek tart;

6. a kirakás az egészségügyi hatóság ellenőrzése alatt történik, amely az összes szükséges elővigyázati rendszabályokat igénybe veszi a kirakásnál alkalmazott személyzet fertőzésének megakadályozására. Ez a személyzet megfigyelés vagy felügyelet alá kerül, amely nem tarthat öt napnál tovább attól az időponttól kezdődőleg, amikor a kirakodásban való munkálkodást abbahagyták;

7. ha a hajón beraktározott ivóvíz gyanús, azt fertőtlenítés után ki kell üríteni és a tartályok fertőtlenítése után jóminőségű vízzel kell pótolni;

8. az egészségügyi hatóság megtilthatja a fenékvíznek (water-ballast) kiürítését, - előzetes fertőtlenítés esetét kivéve - amennyiben az fertőzött kikötőből származik;

9. megtilthatja emberi ürüléknek vagy a hajó szennyvizeinek a kikötő vizébe folyatását vagy öntését, hacsak azokat előzetesen nem fertőtlenítették.

31. Cikk

Koleragyanús hajók a 30. Cikk 1., 4., 5., 7., 8. és 9. pontjaiban foglalt rendelkezések alá esnek.

A hajószemélyzet és az utasok felügyelet alá helyezhetők, melynek tartama nem lehet hosszabb a hajó érkezésétől számított öt napnál. Ajánlatos ezen idő alatt a hajószemélyzet partraszállásának megakadályozása, a kikötő egészségügyi hatóságának tudomására hozott szolgálati okok fennforgásának esetét kivéve.

32. Cikk

Mentessé kell minősíteni azt a hajót, amelyet csupán a hajón előfordult és a kolera klinikai ismérveit felmutató eset miatt nyilvánítottak fertőzötté vagy gyanússá, amennyiben legalább huszonnégy órai időközzel foganatosított két bakteriológiai vizsgálat sem koleracsirának, sem más gyanús csirának jelenlétét nem állapította meg.

33. Cikk

A koleramentes hajókat azonnal a szabadforgalomba kell bocsátani.

Az érkezési kikötő egészségügyi hatósága előírhatja számukra a 30. Cikk 1., 7., 8. és 9. pontjaiba foglalt rendszabályokat.

A hajószemélyzetet és az utasokat felügyelet alá lehet helyezni, amelynek tartama nem haladhatja meg a hajó érkezésétől számított öt napot. Ezalatt az idő alatt meg lehet akadályozni a hajószemélyzet partraszállását, a kikötő egészségügyi hatóságának tudomására hozott szolgálati okok fennforgásának esetét kivéve.

34. Cikk

Minthogy a koleraellenes oltás igazolt hatékonyságú módszer a kolerajárvány megállítására és ennek következtében a betegség elterjedési esélyeinek csökkentésére, ajánlatos, hogy az egészségügyi igazgatások a különleges oltást a koleragócokban a lehető legszélesebb mérvben alkalmazzák mindannyiszor, amikor ez keresztülvihető és bizonyos előnyöket engedélyezzenek a korlátozó rendszabályok tekintetében azoknak a személyeknek, akik ebben az oltásban részesültek.

C) Sárgaláz

35. Cikk

Fertőzöttnek kell tekinteni azt a hajót, amelyen sárgalázeset van vagy ha ilyen volt rajta az elutazás pillanatában, avagy útközben.

Gyanúsnak kell tekinteni a hajót, ha nem volt ugyan rajta sárgalázeset, azonban hat napnál rövidebb út után a járvány által érintett kikötőből érkezik, avagy olyan, a járvány által nem érintett kikötőből, amely szoros érintkezésben van a sárgaláz endémikus központjaival, - vagy pedig hat napnál hosszabb út után érkezett ugyan - de fel lehet tételezni a hajóról azt, hogy ilyen kikötőből származó Stegomyia (Aedes Egypti) egyedeket hozhat magával.

Ragálymentesnek kell tekinteni a hajót, még ha sárgaláz által érintett kikötőből érkezik is, ha nem volt rajta sárgalázeset és hat napnál hosszabb út befejezése után sem lehet feltételezni róla azt, hogy Stegomyia-egyedeket hoz magával vagy ha az érkezési kikötő hatóságának megelégedésére bizonyítani tudja azt:

a) hogy az indulási kikötőben tartózkodása alatt a lakott szárazföldtől legalább is 200 méternyire volt kikötve és a kikötőhidaktól is oly távolságra volt, amely a Stegomyiának a hajóra jutását kevésbbé valószínűvé teszi;

b) vagy azt, hogy az elutazás pillanatában a szúnyogok elpusztítására hatékony kifüstölésen ment át.

36. Cikk

A sárgalázfertőzte hajók a következő elbánás alá jutnak:

1. orvosi vizsgálat;

2. a betegeket partra kell szállítani és azokat, akik a betegség első öt napjában vannak, olymódon kell elkülöníteni, hogy a szúnyogok ne fertőzhessék őket;

3. a többi partraszálló személyeket megfigyelés vagy felügyelet alá lehet helyezni, amelynek tartama nem haladhatja meg a partraszállás pillanatától számított hat napot;

4. a hajónak a lakott szárazföldtől legalább is 200 méternyire kell tartózkodnia és a kikötőhidaktól is oly távolságra, amely a Stegomyiának a hajóra jutását kevésbbé valószínűvé teszi;

5. a hajón, amennyiben lehetséges, az áruk kirakása előtt teljesíteni kell a szúnyogok kiirtását kifejlődésük minden szakában. Ha a kirakodás megtörténik a szúnyogirtás előtt, az ezzel a munkával megbízott személyzet megfigyelés vagy felügyelet alá kerül, amelynek tartama nem haladhat meg hat napot attól a pillanattól számítva, amikor abbahagyták a kirakodó munkát.

37. Cikk

A sárgalázgyanús hajók a 36. Cikk 1., 3., 4. és 5. pontjaiban foglalt rendszabályok alá vonhatók.

Mindazokban az esetekben, amikor a hajóút hat napnál rövidebb ideig tartott és a hajó eleget tesz a 35. Cikknek a sárgalázmentes hajókra vonatkozó a) és b) bekezdéseiben felállított különös feltételeknek, csupán a 36. Cikk 1. és 3. pontjaiban előírt rendszabályok és kifüstölés alá kerül.

Ha a hajónak a járvány által érintett kikötőből elindulása óta harminc nap telt el és útközben a hajón egyetlen eset sem fordult elő, a hajót szabadforgalomba lehet bocsátani, a megelőző kifüstöléstől feltételezetten, amennyiben az egészségügyi hatóság azt szükségesnek tartja.

38. Cikk

A sárgalázmentes hajókat az orvosi vizsgálat után szabadforgalomba kell bocsátani.

39. Cikk

A 36. és 37. Cikkekben megjelölt rendszabályok csak azokra a vidékekre vonatkoznak, ahol Stegomyia van és azokat ezeknek a vidékeknek éghajlati viszonyaira és a Stegomyia indexére tekintettel kell alkalmazni.

Más vidékeken ezeket a szabályokat az egészségügyi hatóság által szükségesnek tartott mérvben kell alkalmazni.

40. Cikk

Nyomatékosan ajánlatos, hogy azok a hajóskapitányok, akiknek hajói sárgaláz által érintett kikötőben kikötnek, útközben minden lehetséges mérvben igyekezzenek a szúnyogokat és álcáikat a hajó hozzáférhető részeiben, ú. m. az élelmiszerraktárakban, a konyhákban, a fűtőhelyiségekben, a víztartályokban és mindazokon a helyeken, amelyek a Stegomyia megbujása szempontjából különösen alkalmasak, felkutatni és rendszeresen megsemmisíteni.

D) Kiütéses tífusz

41. Cikk

Azok a hajók, amelyeken útközben kiütéses tífuszeset volt vagy amelyeken az érkezés pillanatában ilyen van, a következő rendszabályok alá esnek:

1. orvosi látogatás;

2. a betegeket haladéktalanul partra kell szállítani, elkülöníteni és tetvetleníteni;

3. a többi személyeket, akikről hihető, hogy tetvesek vagy fertőzésnek voltak kitéve, szintén tetvetleníteni kell és esetenkint megállapított tartalmú felügyelet alá lehet helyezni, amely azonban a tetvetlenítés napjától számított tizenkét napnál hosszabb nem lehet;

4. rovarirtásnak kell alávetni a használt ágyneműt, a testi fehérneműt, a használati eszközöket és mindazokat a többi tárgyakat, amelyek az egészségügyi hatóság nézete szerint fertőzötteknek tekinthetők;

5. rovarirtásnak kell alávetni a hajónak azokat a részeit, amelyekben tífuszbetegek laktak és amelyek az egészségügyi hatóság nézete szerint fertőzötteknek tekinthetők.

A hajót azonnal szabad forgalomba kell bocsátani.

Minden kormánynak jogában áll, hogy olyan rendszabályokat vegyen igénybe, amelyek alkalmasaknak látszanak arra, hogy biztosítsák azoknak a személyeknek partraszállásuk után felügyeletét, akik olyan hajón érkeznek, amelyen nem volt ugyan kiütéses tífuszeset, azonban tizenkét napon belül hagytak el olyan területrészt, ahol a tífusz járványos.

E) Himlő

42. Cikk

Azok a hajók, amelyeken akár útközben, akár a megérkezés pillanatában himlőeset volt, a következő rendszabályok alá vonhatók:

1. orvosi látogatás;

2. a betegeket haladéktalanul partra kell szállítani és el kell különíteni;

3. azokat a személyeket, akikről feltehető, hogy a hajón fertőzésnek voltak kitéve és akiket az egészségügyi hatóság nézete szerint újabb oltás vagy régebbi átszenvedett himlő nem véd kellően - himlőoltásnak vagy felügyeletnek vagy himlőoltásra következő felügyeletnek lehet alávetni; a felügyelet tartamát a körülményekhez képest kell megállapítani, de az a megérkezéstől számított 14 napnál tovább nem terjedhet;

4. fertőtleníteni kell a használt ágyneműt, a szennyes testi fehérneműt, a használati eszközöket és mindazokat a tárgyakat, amelyek az egészségügyi hatóság nézete szerint a közelmultban fertőzötteknek tekinthetők;

5. a hajónak csupán azokat a részeit kell fertőtleníteni, amelyekben himlős betegek laktak és amelyeket az egészségügyi hatóság nézete szerint fertőzötteknek kell tekinteni.

A hajót azonnal szabadforgalomba kell bocsátani.

Minden kormány olyan rendszabályokat vehet igénybe, amelyek megfelelőknek látszanak arra, hogy biztosítsák azoknak a személyeknek partraszállásuk után felügyeletét, akiket oltás nem véd és akik olyan hajón érkeznek, amelyen nem volt ugyan himlőeset, azonban tizennégy napon belül hagytak el olyan területrészt, ahol a himlő járványos.

43. Cikk

Ajánlatos, hogy azok a hajók, amelyek olyan országokat érintenek, ahol a himlő járványos formában fordul elő, minden lehető elővigyázati rendszabályt igénybe vegyenek a személyzet oltásának és újraoltásának biztosítására.

Ugyancsak ajánlatos, hogy a kormányok a lehető legjobban általánosítsák az oltást és az újraoltást, különösen a kikötőkben és a határszéli vidékeken.

F) Közös rendszabályok

44. Cikk

A hajóskapitány és a hajóorvos kötelesek felelni mindazokra a kérdésekre, amelyeket az egészségügyi hatóság intéz hozzájuk a hajón útközben fennforgott egészségügyi viszonyokra vonatkozólag.

Amennyiben a kapitány és az orvos azt állítják, hogy a hajón indulás óta pestis-, kolera-, sárgaláz-, kiütéses tífusz- vagy himlőeset, sem a patkányok szokatlan mérvű pusztulása nem volt, az egészségügyi hatóság alakszerű vagy esküvel megerősített nyilatkozatot kívánhat tőlük.

45. Cikk

Az egészségügyi hatóság a megelőző A), B), C), D) és E) alfejezetekbe foglalt rendszabályok alkalmazása szempontjából figyelemmel van arra, hogy a hajón van-e orvos és útközben valóban milyen rendszabályokat alkalmaztak különösen a patkányok irtására vonatkozólag.

Az ebben a kérdésben egymással megállapodásra jutó országok egészségügyi hatóságai felmenthetik az orvosi látogatás és más rendszabályok alól azokat a ragálymentes hajókat, amelyeken saját országuk által erre a célra külön megbízott orvos van.

46. Cikk

Ajánlatos, hogy a kormányok a valamely országból érkező személyekkel és tárgyakkal elbánásnál figyelemmel legyenek azokra a rendszabályokra, amelyeket ez az ország a fertőző betegségek elleni küzdelemben és más országok továbbfertőzésének megakadályozására igénybe vett.

Azok a hajók, amelyek oly kikötőkből érkeznek, amelyek megfelelnek a 14. és 51. Cikkekben foglalt feltételeknek, csupán ezen tény által nem szereznek jogot az érkezési kikötőben különleges előnyökre; a kormányok azonban kötelezik magukat arra, hogy a lehető legnagyobb mérvben számot vetnek az ezekben a kikötőkben már alkalmazott rendszabályokkal, a végből, hogy az onnan érkező hajókra az érkezési kikötőben alkalmazandó rendszabályok a legkisebb mérvre legyenek szoríthatók. E végből és figyelemmel arra, hogy a hajózásnak, a kereskedelemnek és a forgalomnak a lehető legkevesebb zavar okoztassék, ajánlatos, hogy az ennek az egyezménynek 57. Cikke által vont korlátokon belül különleges egyezmények köttessenek mindazokban az esetekben, amikor az előnyösnek látszik.

47. Cikk

A járvány által érintett vidékről jövő hajók - amennyiben kielégítő módon az egészségügyi hatóság megelégedésére foganatosították rajtuk az egészségügyi rendszabályokat - új kikötőbe érkezésükkor, akár ugyanahhoz az országhoz tartozik a kikötő, akár nem, másodízben nem esnek e rendszabályok alá, amennyiben azóta semmi olyan esemény sem történt, amely a fentemlített egészségügyi rendszabályok alkalmazását maga után vonná és amennyiben nem kötöttek ki - tüzelőszer felvételének esetét kivéve - járvány által érintett kikötőben.

Azt a hajót, amely a nélkül, hogy a szárazfölddel érintkezésben lett volna, csupán utasokat és poggyászukat vagy postaszállítmányt szállított partra, vagy amely kikötővel vagy fertőzött területrésszel érintkezésben nem volt postaszállítmányt, avagy poggyásszal bíró vagy poggyásznélküli utasokat vett fel, úgy kell tekinteni, mintha nem érintette volna a kikötőt. Ha sárgalázról van szó, a hajónak ezenfelül, amennyire lehet, legalább 200 méternyire kellett a lakott szárazföldtől tartózkodnia és a hajóhidaktól annyira, hogy a Stegomyia hajórajutása kevésbbé legyen valószínű.

48. Cikk

Az egészségügyi rendszabályokat alkalmazó kikötőhatóság mindannyiszor, amikor erre kérik, ingyenesen szolgáltatja ki a kapitánynak vagy bármely más érdekelt személynek a rendszabályok minőségéről, az alkalmazott módszerekről, a hajónak a rendszabályok alá vont részeiről és a rendszabályok okairól szóló bizonyítványt.

A hatóság ugyancsak díjmentesen szolgáltat ki kérelmükre a fertőzött hajón érkezett utasoknak bizonyítványt, amely feltünteti érkezésük időpontját és azokat a rendszabályokat, amelyeket velük és poggyászukkal szemben alkalmaztak.

V. szakasz
Általános rendelkezések
49. Cikk

Ajánlatos:

1. hogy az egészségügyi leveleket díjmentesen szolgáltassák ki minden kikötőben;

2. hogy kölcsönösen leszállítsák a konzuli láttamozás illetékét a teljesített szolgálat költségének mérvére;

3. hogy az egészségügyi levelet a kiállító ország nyelvén felül a tengerészeti forgalomban ismeretes legalább még egy másik nyelven is szerkesszék;

4. hogy ezen egyezmény 57. Cikkének értelmében külön egyezményeket kössenek a konzuli láttamozás és egészségügyi levél fokozatos megszüntetésére.

50. Cikk

Óhajtandó, hogy minden országban arányos legyen a forgalom és a hajózás fontosságával azoknak a kikötőknek száma, amelyek bármilyen egészségi állapotban lévő hajó befogadására megfelelő szervezettel és felszereléssel rendelkeznek. Nem érintve a kormányoknak azt a jogát, hogy megegyezzenek közös egészségügyi állomások szervezését illetőleg, minden országnak minden tengerpartján legalább is egy kikötőjét el kell látnia ilyen szervezettel és felszereléssel.

Ezenfelül ajánlatos, hogy a tengeri hajózás minden nagy kikötőjét szereljék fel olymódon, hogy legalább is a járványmentes hajók érkezésükkor ott alávethetők legyenek az előírt egészségügyi rendszabályoknak és ebből az okból ne legyen szükséges őket más kikötőbe küldeni.

Minden fertőzött vagy gyanús hajó, amely a befogadására fel nem szerelt kikötőbe érkezik, köteles saját veszélyére és kockázatára olyan kikötőbe távozni, amely a megfelelő csoportbeli hajók számára nyitva van.

A kormányok közlik a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatallal azoknak a kikötőiknek jegyzékét, amelyek a pestis, a kolera vagy a sárgaláz által érintett kikötőkből jövő személyek és tárgyak számára nyitva vannak és különösen azokét, amelyek a fertőzött és gyanús hajók számára vannak nyitva.

51. Cikk

Ajánlatos, hogy nagy tengeri kikötőkben legyen:

a) rendes kikötői orvosi szolgálat és állandó orvosi felügyelet a hajószemélyzetek és a kikötő népessége felett;

b) a betegek szállítására szolgáló anyag és a betegek, valamint a gyanús egyének elkülönítésére szolgáló helyiségek;

c) a hatályos fertőtlenítésre és rovarirtásra szolgáló berendezések; bakteriológiai laboratórium és olyan szolgálat, amely képes ellátni a sürgős oltásokat úgy a himlő, mint más betegségek ellen;

d) a kikötőnek nem gyanús ivóvízzel ellátására szolgáló berendezés és olyan rendszer alkalmazása, amely a lehető legnagyobb biztonságot nyujtja a szemét és hulladék eltávolítására, valamint a használt vizek kiürítésére;

e) megfelelő és elegendő személyzet és szükséges berendezés a hajókon, uszályokon, dokkokban és raktárakban végzendő patkányirtásra;

f) állandó szervezet a patkányok felkutatására és vizsgálatára.

Ugyancsak ajánlatos, hogy a raktárak és dokkok lehetőleg a patkánybiztosság (rat-proof) határán belül legyenek és hogy a kikötő csatornahálózata el legyen különítve a városétól.

52. Cikk

A kormányok eltekintenek azoknak a hajóknak orvosi megvizsgáltatásától, amelyek területi vizeiken úgy hatolnak keresztül, hogy nem kötnek ki az illető ország kikötőjében vagy tengerpartján.

Abban az esetben, ha a hajó bármely okból kiköt valamely kikötőben vagy a tengerparton, alá van vetve a nemzetközi egyezmények korlátain belül azon ország törvényeinek és egészségügyi szabályainak, amelyhez a kikötő vagy a tengerpart tartozik.

53. Cikk

Különleges rendszabályok írhatók elő a kivételesen rossz egészségügyi viszonyokat feltüntető hajókra, amelyek az ebben az egyezményben említett betegségek szétszóródását elősegíthetik, különösen pedig a zsúfolt hajókra.

54. Cikk

Mindazok a hajók, amelyek nem akarják alávetni magukat a kikötői hatóság által ezen egyezmény határozmányai értelmében rájuk rótt kötelezettségeknek, ismét a nyílt tengerre távozhatnak.

Mégis joga van a hajónak partraszállítani áruit azzal a feltétellel, hogy a hajó elszigetelve marad és hogy az árukat alávetik az ezen egyezmény II. Fejezete II. szakaszában előírt rendszabályoknak.

Ugyancsak partraszállíthatja a hajó azokat az utasokat is, akik ezt kérik, azzal a feltétellel, hogy az illetők alávetik magukat az egészségügyi hatóság által előírt szabályoknak.

A hajó, amennyiben teljesen elszigetelve marad, behajózhat tüzelőszert, élelmiszereket és vizet is.

55. Cikk

Minden kormány kötelezi magát arra, hogy csak egyetlen és azonos egészségügyi díjjegyzéket tart fenn, amelyet közhírré kell tenni és amelynek mérsékelt díjtételeket kell tartalmaznia. Ezt a díjjegyzéket alkalmazni kell a kikötőkben minden hajóra vonatkozólag arravaló tekintet nélkül, hogy saját vagy idegen nemzet lobogója alatt hajózik-e; idegen egyénekre ugyanazon feltételek mellett, mint az állampolgárokra.

56. Cikk

A nemzetközi parthajózást folytató hajók ügyét külön rendszabályok alá kell vonni, amelyeket az érdekelt országok közös megegyezésével kell megállapítani. Ennek az egyezménynek 28. Cikkében foglalt rendelkezéseket azonban mindenesetre alkalmazni kell rájuk.

57. Cikk

A kormányok egymás között - különleges helyzetük figyelembevételével - külön megegyezéseket létesíthetnek a végből, hogy ezen egyezmény egészségügyi rendszabályainak alkalmazását hatályosabbá és kevésbbé zaklatóvá tegyék. Ezeknek az egyezményeknek szövegét közölni kell a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatallal.

VI. szakasz
Rendszabályok a szárazföldi határokon. Utasok. Vasutak. Határszéli területsávok. Folyóvíziutak
58. Cikk

A szárazföldi határokon megfigyelést nem szabad rendszeresíteni.

Az ezzel az egyezménnyel szabályozott betegségeket illetőleg csupán azok a személyek tarthatók vissza a határokon, akik ezeknek a betegségeknek tüneteit mutatják fel.

Ez az elv nem zárja ki minden egyes országnak azt a jogát, hogy a szükséghez képest határainak egy részét elzárja. Meg kell állapítani azokat a helyeket, amelyeken kizárólagosan engedélyezik a határszéli forgalmat; ebben az esetben az ekként megjelölt helyeken megfelelően felszerelt egészségügyi állomásokat kell létesíteni. Ezeket a rendszabályokat azonnal közölni kell az érdekelt szomszéd országgal.

Ennek a cikknek rendelkezéseitől eltérőleg megfigyelésre vissza lehet tartani a szárazföldi határokon a megérkezéstől számított hét napot meg nem haladó időre azokat a személyeket, akik tüdőpestissel fertőzött beteggel érintkeztek.

Azokat a személyeket, akik kiütéses tífuszban szenvedő beteggel érintkeztek, tetvetlenítésnek lehet alávetni.

59. Cikk

Fontos, hogy a járvány által érintett területrészről jövő vonatokban az utasokat egészségi állapotuk tekintetében a vasúti személyzet útközben megfigyelje.

Az orvosi beavatkozás az utasok megvizsgálására, valamint a betegek, és ha lehetséges, környezetük gondozására szorítkozik. Ezt a vizsgálatot, amennyire lehet, a vámvizsgálattal kapcsolatban kell foganatosítani oly módon, hogy az utasokat a lehető legrövidebb ideig tartsák vissza.

60. Cikk

Azokban az országokban, ahol sárgaláz van, a vasúti kocsikat úgy kell beosztani, hogy a lehető legkevésbbé legyenek alkalmasak a Stegomyia továbbterjesztésére.

61. Cikk

Mihelyt ennek az egyezménynek 10. Cikke második bekezdésében megjelölt feltételeket feltüntető területrészről jövő utasok rendeltetési helyükre érkeznek, felügyelet alá helyezhetők, amelynek tartama nem haladhatja meg a megérkezés időpontjától számított hat napot, ha pestisről van szó, öt napot, ha koleráról, hat napot, ha sárgalázról, tizenkét napot, ha kiütéses tífuszról, avagy tizennégy napot, ha himlőről van szó.

62. Cikk

Nem érintve a megelőző rendelkezéseket, a kormányok fenntartják maguknak a jogot, hogy kivételes esetekben az ezzel az egyezménnyel szabályozott betegségek tekintetében különleges rendszabályokat vehessenek igénybe a megfelelő egészségügyi biztosítékot nem nyujtó személyek egyes csoportjaival, különösen olyanokkal szemben, akik csapatosan utaznak vagy lépnek át a határon. Ennek a bekezdésnek rendelkezései nem alkalmazhatók a kivándorlókra, a 21. Cikk kikötéseinek fenntartásával.

Ezek a rendszabályok vonatkozhatnak a határokon olymódon felszerelt egészségügyi állomások létesítésére, hogy azok biztosíthassák a szóbanforgó személyek felügyeletét és esetleg megfigyelését, úgyszintén az orvosi vizsgálatot, a fertőtlenítést, a rovarirtást és a védőoltást.

Amennyiben lehetséges, ezekre a kivételes rendszabályokra vonatkozólag a határos országok létesítsenek különös megegyezéseket.

63. Cikk

Az utasok, a posta és a poggyász szállítására szolgáló kocsik, úgyszintén a teherkocsik a határokon nem tarthatók vissza.

Ha azonban valamely kocsit megfertőztek vagy pestises, kolerás, kiütéses tífuszos, avagy himlős beteg használta, a kocsit vissza kell tartani a szükséges időre a végből, hogy a minden egyes esetben indokolt megelőző rendszabályoknak alávethető legyen.

64. Cikk

A vasúti és a postaszemélyzet határátlépése tekintetében követendő eljárás megállapítása az érdekelt szolgálati ágak igazgatásának hatáskörébe tartozik. Ennek úgy kell megtörténnie, hogy a szolgálatot ne akadályozza.

65. Cikk

A határszéli forgalomnak és az ezzel kapcsolatos kérdéseknek szabályozása a szomszédos államok között az ennek az egyezménynek rendelkezéseihez képest létrejövő külön megegyezésekre tartozik.

66. Cikk

A parti államok kormányainak feladata az, hogy külön megállapodásokkal szabályozzák a tavak és folyami utak egészségügyi rendszerét.

II. cím

A Szuez-csatornára és a vele szomszédos országokra vonatkozó különös rendelkezések

I. szakasz

Járvány által érintett északi kikötőkből jövő és a szuezi csatorna bejáratánál vagy az egyiptomi kikötőkben jelentkező közönséges hajókra vonatkozó rendszabályok

67. Cikk

Ragálymentes közönséges hajók, amelyek európai vagy Földközi-tengeri avagy Fekete-tengeri, pestis vagy kolera által érintett kikötőből jönnek és a szuezi csatornán át kívánnak haladni, engedélyt kapnak a vesztegzár alatt való átmenetelre.

68. Cikk

Ragálymentes közönséges hajók, amelyek Egyiptomban ki akarnak kötni, Alexandriában vagy Port-Saidban állapodhatnak meg.

Ha az indulási kikötő pestissel érintett, a 27. Cikket kell alkalmazni.

Ha az indulási kikötő kolerával érintett, a 33. Cikket kell alkalmazni.

A kikötő egészségügyi hatósága a felügyeletet megfigyeléssel helyettesítheti, amely akár a hajón, akár vesztegzárállomáson mehet végbe.

69. Cikk

Az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács ennek az egyezménynek rendelkezéseivel egybehangzólag állapítja meg azokat a rendszabályokat, amelyek alá kell vetni azokat a fertőzött vagy gyanús hajókat, amelyek valamely pestissel vagy kolerával érintett európai, Földközi-tengeri vagy Fekete-tengeri kikötőből jönnek és amelyek valamely egyiptomi kikötőben akarnak kikötni, avagy a Szuez-csatornán át akarnak haladni.

70. Cikk

Az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által kiadott szabályzatot a lehető legrövidebb idő alatt át kell alakítani a végből, hogy ennek az egyezménynek rendelkezéseivel egybehangzó legyen. Hogy ez a szabályzat végrehajtható legyen, azt el kell fogadniok az említett Tanácsban képviselt különböző hatalmaknak. A szabályzatnak meg kell állapítania a hajókkal, az utasokkal és az árukkal való elbánást. Meg kell határoznia a minden egyes állomáson alkalmazandó orvosok legkisebb számát, úgyszintén az orvosokra, valamint mindazokra az alkalmazottakra vonatkozólag, akik az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács fennhatósága alatt a megelőző rendszabályok felügyeletét és végrehajtását végzik, kiegészítésüknek módját, elosztásukat és feladataikat.

Az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács elnöke útján hozza javaslatba ezeket az orvosokat és alkalmazottakat az egyiptomi kormánynak.

II. szakasz

Rendszabályok a Vörös-tengeren

A) A Délről jövő olyan közönséges hajókra vonatkozó rendszabályok, amelyek a Vörös-tenger kikötőiben jelentkeznek vagy a Földközi-tenger felé törekednek
71. Cikk

A fertőzött, a gyanús vagy a ragálymentes hajók osztályozására és rendszabályozására vonatkozó és az I. címben tárgyalt általános rendelkezésektől függetlenül az alábbi cikkekben foglalt különös rendszabályokat kell alkalmazni azokra a közönséges hajókra, amelyek Dél felől jönnek és a Vörös-tengerbe behatolnak.

72. Cikk

Ragálymentes hajók. A ragálymentes hajók a Szuez-csatornán vesztegzár mellett hatolhatnak át.

Ha a hajónak Egyiptomban ki kell kötnie, a következők irányadók:

a) amennyiben az indulási kikötő pestissel érintett és a hajó nem volt hat teljes napig úton, a partraszálló utasokat és hajószemélyzetet a hat nap leteltéig felügyelet alá kell helyezni.

Be- és kirakodási műveletek lehetségesek, de számot kell vetni azokkal a rendszabályokkal, amelyek megakadályozzák a patkányoknak partrajutását;

b) amennyiben az indulási kikötő kolerával érintett, a hajó szabadforgalmi lehetőséget kaphat, azonban a partraszálló utas vagy hajószemélyzet tagja, ha öt teljes nap nem mult még el a járvány által érintett kikötőből való elindulás időpontjától, felügyelet alá kerül ennek az időköznek elteltéig.

A kikötő egészségügyi hatósága, amennyiben ezt szükségesnek tartja, a felügyeletet megfigyeléssel helyettesítheti akár a hajón, akár vesztegzárállomáson. Minden esetben elrendelheti azokat a bakteriológiai vizsgálatokat, amelyeket szükségesnek tart.

73. Cikk

Gyanús hajók. Azoknak a hajóknak, amelyeken orvos van, megengedhető, hogy - amennyiben az egészségügyi hatóság őket elegendő biztosítékot szolgáltatóknak tekinti - vesztegzár mellett áthatoljanak a szuezi csatornán a 70. Cikkben előírt szabályzat feltételei szerint.

Ha a hajónak ki kell kötnie Egyiptomban, a következők irányadók:

a) amennyiben pestisről van szó, a 26. Cikk rendszabályait kell alkalmazni, a felügyeletet azonban megfigyeléssel lehet helyettesíteni;

b) ha koleráról van szó, a 31. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni, a felügyeletnek megfigyeléssel való helyettesítésére vonatkozó ugyanazzal a fenntartással.

74. Cikk

Fertőzött hajók. a) Pestis. A 25. Cikkben meghatározott rendszabályokat kell alkalmazni. Fertőzés veszélyének esetében a hajó kötelezhető, hogy a Mózes-forrásoknál vagy más, a kikötő egészségügyi hatósága által megjelölt helyen horgonyozzon.

A vesztegzár mellett való áthaladás engedélyezhető a hat napi szabályszerű időköz előtt is, ha a kikötő egészségügyi hatósága ezt lehetőnek tartja.

b) Kolera. A 30. Cikkben meghatározott rendszabályokat kell alkalmazni. A hajó kötelezhető, hogy a Mózes-forrásoknál vagy más helyen horgonyozzon és - a hajón fellépett súlyos járvány esetében - visszairányítható El-Torba a védőoltás foganatosítása és a szükséghez képest a betegek kezelése végett.

A hajó csak akkor kapja meg az engedélyt a Szuez-csatornán áthaladásra, amikor az egészségügyi hatóságok megbizonyosodnak arról, hogy a hajó, az utasok és a hajószemélyzet nem jelentenek többé veszedelmet.

B) Rendszabályok Hedzsásznak járvány által érintett kikötőiből zarándoklás idején jövő közönséges hajókra vonatkozólag
75. Cikk

A mekkai zarándoklás idején, ha Hedzsászban pestis vagy kolera dühöng, a Hedzsászból vagy a Vörös-tenger arab partjának bármely más részéből jövő azokat a hajókat, amelyek nem vettek fel zarándokokat vagy hasonló csoportokat és amelyeken útközben semmiféle gyanús eset nem fordult elő, a rendes gyanús hajók osztályába kell sorozni. Ezek az ezekre a hajókra előírt megelőző rendszabályok és elbánás alá kerülnek.

Ha útjuknak célja Egyiptom, az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által megjelölt egészségügyi intézményben a hajóraszállástól számított öt napi felügyelet alá helyezhetők a kolerát és hat napi alá a pestist illetőleg. Ezenfelül alá kell vetni őket a gyanús hajókra előírt összes rendszabályoknak (fertőtlenítés stb.) és nem bocsáthatók szabadforgalomba, csak kedvező eredményű orvosi vizsgálat után.

Természetes, hogy ha útközben a hajókon gyanús esetek fordultak elő, a Mózes-forrásoknál megfigyelés alá vonandók, amelynek tartama öt nap a koleránál és hat nap a pestisnél.

III. szakasz

A felügyelet szervezete

76. Cikk

A szabályzatokban a Szuezbe érkező összes hajókra előírt orvosi vizsgálat éjjel is végbemehet a csatornán áthaladás végett jelentkező hajókon, amennyiben villanyvilágításuk van és mindazokban az esetekben, amikor a kikötő egészségügyi hatósága megbizonyosodik a felől, hogy a világítási viszonyok megfelelőek.

Egészségügyi őrök csapata köteles biztosítani a Szuez-csatornában és a vesztegzár-intézményekben foganatba vett megelőző rendszabályok felügyeletét és végrehajtását. Az őrök közalkalmazotti jelleggel vannak felruházva és az egészségügyi szabályok áthágása esetében joguk van az elkobzásra.

IV. szakasz

Vesztegzár alatt való átkelés a Szuez-csatornán

77. Cikk

A szuezi kikötő egészségügyi hatósága engedélyezi a vesztegzár alatt való átkelést. Az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsot erről haladéktalanul értesíteni kell. Kétes esetekben a Tanács dönt.

78. Cikk

Mihelyt megadják a megelőző cikkben említett engedélyt, táviratot kell küldeni annak a kikötőnek hatóságaihoz, amelyet a hajóskapitány legközelebbi állomásként megjelöl, úgyszintén a végső rendeltetési kikötőbe is. Ezeknek a táviratoknak költségei a hajót terhelik.

79. Cikk

Minden ország büntetőhatározatokat állapít meg azokkal a hajókkal szemben, amelyek a hajóskapitány által bejelentett útirányt elhagyva az illető ország területén lévő valamely kikötőben jogosultság nélkül kötnek ki. Kivétel az elkerülhetetlen kényszer és a kényszerített megállás esete.

80. Cikk

Hajóvizsgálat (arraisonnement) alkalmával köteles a hajóskapitány kijelenteni, van-e hajóján bennszülött fűtő avagy bármily bérmunkás, aki a hajószemélyzet kimutatásába vagy az e célra szolgáló lajstromba nincs bejegyezve.

A következő kérdések intézendők nevezetesen a Szuezba érkező, délről jövő összes hajók kapitányaihoz, akik eskü alatt vagy alakszerű válaszban felelni tartoznak:

„Vannak-e kisegítői: fűtők vagy egyéb szolgálati alkalmazottak, akik a hajószemélyzet kimutatásába vagy a külön lajstromba nincsenek bejegyezve? Mi az állampolgárságuk? Hol vette fel őket a hajóra?”

Az egészségügyi orvosok e kisegítők jelenlétéről meggyőződést szerezni és ha megállapítják, hogy valaki hiányzik közülök, a távollét okát gondosan kutatni kötelesek.

81. Cikk

Legalább egy egészségügyi tisztnek és két egészségügyi őrnek a hajóra kell szállnia. Kötelesek a hajót Port-Szaidig kísérni. Feladatuk abban áll, hogy meggátolják az érintkezést kifelé s ellenőrizzék a megállapított rendszabályok foganatosítását a csatornán való átkelés alatt.

82. Cikk

Utasokat vagy árukat a hajóra vagy partra szállítani és más hajóra átszállítani a Szuez-csatornán való átkelés alatt tilos.

Szuezben vagy Port-Szaidban azonban utasok vesztegzár alatt hajóra szállhatnak.

83. Cikk

A vesztegzár alatt átmenő hajóknak Szueztől Port-Szaidig vagy ellenkező irányban az utat kikötés nélkül kell megtenniök.

Zátonyrajutás vagy elkerülhetlen megállás esetében a hajószemélyzetnek kell teljesítenie a szükséges műveleteket akként, hogy a Szuez Csatorna Társaság személyzetével minden érintkezést kerüljön.

84. Cikk

Gyanús vagy fertőzött hajókon vesztegzár alatt szállított csapatok a csatornán csak nappal kelhetnek át. Ha az éjszakát a csatornán kénytelenek tölteni, a Timszah-tóban avagy a Nagy-tóban kötelesek horgonyt vetni.

85. Cikk

Vesztegzár alatt haladó hajók számára, a 82. és a 86. Cikkekben említett esetek kivételével, tilos a Port-Szaid kikötőjében való megállapodás.

Az élelmiszerrel való ellátás műveleteit a hajó eszközeivel kell foganatosítani.

A rakodásban alkalmazott személyeket, úgyszintén mindazokat, akik a hajóra léptek, a vesztegzárdereglyén kell elkülöníteni. Mindezek szabályszerű elbánás alá kerülnek.

86. Cikk

Amennyiben vesztegzár alatt haladó hajók számára kikerülhetetlen az, hogy Szuezben vagy Port-Szaidban szenet vagy kőolajat vegyenek fel, ezeknek a hajóknak ezt a műveletet az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által megállapított és az elkülönítésre, valamint az egészségügyi felügyeletre vonatkozó szükséges biztosítékok mellett kell végezniök. Megengedhető a szén behordatása kikötői munkásokkal is olyan hajók számára, amelyeken lehetséges a szénberakodás kielégítő felügyelete és ahol kikerülhető a hajókon lévőkkel való minden érintkezés. Éjjel a művelet helyét villanyvilágítással megfelelően kell világítani.

87. Cikk

A hajókalauzok, a villanymunkások, a társulat alkalmazottjai és az egészségügyi őrök Port-Szaidban a kikötőn kívül a gátak között hagyják el a hajót és innen egyenesen a vesztegzárdereglyére kell vezetni őket, ahol a szükségesnek látszó rendszabályok alá kerülnek.

88. Cikk

A később következőkben meghatározandó hadihajók a Szuez-csatornán átkelés alkalmával a következő rendelkezések előnyeiben részesülnek:

a vesztegzári hatóság ragálymenteseknek ismeri el őket, amennyiben a hajóorvosok által kiállított, a parancsnok által ellenjegyzett és esküvel megerősített vagy alakszerű nyilatkozatot tartalmazó bizonyítványt mutatnak fel arról:

a) hogy a hajón sem az elindulás pillanatában, sem az átkelés alatt pestis- vagy koleraeset nem volt;

b) hogy az egyiptomi kikötőbe érkezést megelőző tizenkét órán belül a hajón levő minden egyént kivétel nélkül tüzetesen megvizsgáltak és az említett betegségekre valló esetet nem találtak.

Ezek a hajók mentesek az orvosi vizsgálattól és haladéktalanul szabad közlekedésre bocsátandók.

A vesztegzári hatóságnak ennek ellenére joga van arra, hogy saját alkalmazottjai útján orvosi vizsgálatot végeztessen a hadihajókon is mindannyiszor, ahányszor ezt szükségesnek látja.

A gyanús vagy fertőzött hadihajók a hatályban lévő rendszabályok alá esnek.

Hadihajóknak csak a harcvonalbeli egységeket lehet tekinteni. A szállító és a kórházhajók a közönséges hajók osztályába tartoznak.

89. Cikk

Az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács joga, hogy a fertőzött országokból jövő és vesztegzárvonatokon lévő postacsomagoknak és rendes utasoknak egyiptomi területen vasúton való átszállítását szervezze.

V. szakasz

A Perzsa-öbölben alkalmazandó egészségügyi eljárás

90. Cikk

Az ennek az egyezménynek I. címéből folyó egészségügyi eljárást kell alkalmazniok az indulási és az érkezési kikötők egészségügyi hatóságainak a Perzsa-öbölben való hajózásra vonatkozólag is.

III. cím

A zarándoklatokra vonatkozó különleges rendelkezések

I. fejezet

Általános határozatok

91. Cikk

A 13. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni a Hedzsászba és Irák királyságba menő személyekkel és tárgyakkal szemben - amennyiben zarándokhajóra hajózzák be őket - még akkor is, ha az indulási kikötő ragálymentes.

92. Cikk

Amennyiben pestis, kolera vagy más fertőző betegségi esetek vannak a kikötőben, a zarándokhajókra beszállni csak akkor lehet, ha a csoportokban egyesült utasoknak megfigyelése bizonyságot szolgáltatott arra vonatkozólag, hogy közülök egyik sem szenved ezekben a betegségekben.

Ennek a szabálynak foganatosításánál minden egyes kormány számbaveheti a helyi viszonyokat és lehetőségeket.

A kolerát illetőleg mindazok a személyek, akik az egészségügyi hatóság orvosától a helyszínén védőoltásban részesülnek, az oltás pillanatától nem vethetők alá orvosi vizsgálatnak. Mindezek mentesek az ebben a cikkben megállapított megfigyeléstől.

93. Cikk

A zarándokoknak menettérti jeggyel kell bírniok vagy letétbe kell helyezniök a visszautazáshoz szükséges összeget és - amennyiben a körülmények megengedik - igazolniok kell a zarándoklás végrehajtásához szükséges anyagi eszközök birtokát.

94. Cikk

Zarándokoknak hosszújáratú szállítását csupán mechanikus hajtóerejű hajók végezhetik.

95. Cikk

A Vörös-tengeren parthajózást teljesítő zarándokhajók, amelyek rövid tartamú ú.n. „parthajózási utazásokra” vannak rendeltetve, az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által kiadott külön szabályzat rendelkezései alá esnek.

96. Cikk

Nem tekinthető zarándokhajónak az, amely rendes utasain felül - akik közé számíthatók a magasabb osztályokhoz tartozó zarándokok is - zarándokokat csak olyan arányban vesz fel, hogy száz tonna bruttó súlyra egy zarándoknál kevesebb esik.

Ez a kivétel csupán a hajóra vonatkozik; a rajta levő zarándokok, bármely osztályhoz tartozzanak is, az ebben az egyezményben meghatározott összes reájuk vonatkozó rendszabályok hatálya alatt maradnak.

97. Cikk

A hajóskapitány vagy az egészségügyi hatóság választásához képest a hajósvállalat ügynöksége köteles a zarándokoktól követelhető összes egészségügyi díjak fizetésére. Ezeknek a díjaknak a jegy árában benne kell foglaltatniok.

98. Cikk

Amennyire lehetséges, az egészségügyi állomásokon ki- és beszálló zarándokoknak a kiszállási pontokon egymással semmiféle érintkezésbe sem szabad jönniök.

A kiszálló zarándokokat a szállásokon a lehető legkisebb csoportokba kell osztani.

Jó ivóvizet kell részükre szolgáltatni, akár helyben található ilyen, akár lepárlás útján szerezhető csak meg.

99. Cikk

A zarándokok által hozott élelmiszereket meg kell semmisíteni, amennyiben az egészségügyi hatóság azt szükségesnek látja.

II. Fejezet

Zarándokhajók. - Egészségügyi berendezések

I. szakasz
A hajók általános állapota
100. Cikk

A hajónak olyannak kell lennie, hogy a zarándokok a fedélközben elhelyezhetők legyenek. A hajószemélyzet részére fenntartott hajóteret nem számítva, minden egyénre, bármily legyen is kora, 1.5 négyzetméternyi, azaz 16 angol négyzetlábnyi területnek kell esnie, legalább is 1 méter 80 cm-es, azaz 6 angol lábnyi fedélközi magassággal.

Tilos zarándokoknak elszállásolása azalatt az első fedélköz alatt, amely a vízvonal alatt fekszik.

Gondoskodni kell megfelelő szellőztetésről, amelynek az első fedélköz alatt mechanikus szellőztetéssel kell kiegészítve lennie.

A zarándokoknak ekként fenntartott felületen kívül a hajónak minden egyén számára, bármi legyen is kora, a hajó felső fedélzetén biztosítania kell legalább is 0.56 négyzetméternyi, azaz kb. 6 angol négyzetlábnyi vízmentes területet, amelyen kívül ugyancsak a felső fedélzeten helynek kell lennie a hordozható kórházak, a hajószemélyzet, a zuhanyok, az illemhelyek és a szolgálat céljaira szolgáló férőhelyek számára.

101. Cikk

A fedélzeten a szem előtt rejtett helyeknek kell lenniök, amelyek közül a megfelelő számú kizárólag a nők használatára szolgál.

Ezeket a helyiségeket víznyomásos vízvezetékkel kell ellátni, csapokkal vagy zuhanyokkal olymódon, hogy állandóan szolgáltathasson tengervizet a zarándokok szükségletére még abban az esetben is, ha a hajó horgonyon van.

Csapnak vagy zuhanynak kell lenni oly arányban, hogy minden száz vagy ennél kevesebb zarándokra egy jusson.

102. Cikk

A hajón a hajószemélyzet használatára szolgáló illemhelyeken felül vízzel öblíthető vagy csappal ellátott árnyékszékeknek kell lenniök.

Kell lenni árnyékszékeknek a nők kizárólagos használatára.

Az árnyékszékeknek oly arányban kell lenniök, hogy minden száz zarándokra vagy száznál kevesebbre kettő essék.

Illemhelyek a hajófenéken nem lehetnek.

103. Cikk

A hajón a zarándokok személyes használatára két konyhahelyiségnek kell lennie.

104. Cikk

A betegek elhelyezésére a biztonsági és az egészségügyi követelményeknek megfelelő ápolóhelyiségeket kell fenntartani. Ezeknek a helyiségeknek a felső fedélzeten kell lenniök, hacsak az egészségügyi hatóság véleménye szerint másutt ugyancsak teljesen egészséges elhelyezés nem lehetséges.

Ezeket a helyiségeket akként kell berendezni, hogy lehetséges legyen a fertőző betegségek által érintett betegeknek és a velük érintkezésben volt személyeknek betegség szerinti elkülönítése.

Az ápoló helyiségnek, ideértve a hordozható ápoló helyiségeket is, fejenkint 3 négyzetmétert, azaz kb. 32 angol négyzetlábat számítva, a beszállt zarándokok 4%-ának befogadására alkalmasaknak kell lenniök.

Az ápolóhelyiségeknek külön illemhelyekkel kell bírniok.

105. Cikk

Minden hajón gyógyszereknek, fertőtlenítő szereknek és a betegek gondozására szükséges tárgyaknak kell lenniök. A gyógyszerek természetét és mennyiségét az ilyen hajók részére az egyes kormányok által kiadott szabályzatok állapítják meg. Ezenfelül minden hajót el kell látni a szükséges immunizáló szerekkel, különösen kolera- és himlőoltóanyaggal. A zarándokoknak díjmentesen adják az ápolást és a gyógyszereket.

106. Cikk

Minden hajón, amely zarándokokat vesz fel, rendes oklevéllel bíró olyan orvosnak kell lennie, akit az a kormány jogosított, amelynek országában fekszik az az első indulási kikötő, ahol a zarándokok hajóra szálltak. Ugyanazoknak a feltételeknek megfelelő második orvost kell alkalmazni, ha a hajón szállított zarándokok száma meghaladja az ezret.

107. Cikk

A hajóskapitány köteles arra, hogy a hajón feltűnő és az érdekeltekre nézve hozzáférhető helyen a felveendő zarándokok által lakott országokban elterjedt nyelveken szerkesztett olyan hirdetőtáblákat tegyen ki, amelyek megjelöljék:

1. a hajó rendeltetési helyét;

2. a menetjegyek árát;

3. az egy-egy zarándok számára a származási ország szabályainak megfelelően naponta kiszolgáltatandó víz- és élelmiszeradagot;

4. a napi adagba nem foglalt és külön fizetendő élelmicikkek árjegyzékét.

108. Cikk

A zarándokok nagy poggyászát jegyzékbe kell venni és meg kell számozni. A zarándokok csak az okvetlenül szükséges tárgyakat tarthatják maguknál. Ezeknek a tárgyaknak természetét, mennyiségét és méreteit az egyes kormányok által hajóik számára kiadott szabályzatok állapítják meg.

109. Cikk

Az ezen cím I. fejezetének, II. fejezetének (I., II. és III. szakaszok), úgyszintén III. fejezetének rendelkezéseit kivonatban szabályzat alakjában a hajó nemzetiségének nyelvén, valamint a felveendő zarándokok által lakott országokban elterjedt nyelveken szembetűnő és hozzáférhető helyen minden, zarándokokat szállító hajónak minden fedélzetén és fedélközén ki kell függeszteni.

II. szakasz
Az elindulás előtt foganatosítandó rendszabályok
110. Cikk

Minden zarándokhajó kapitánya vagy kapitány hiányában tulajdonosa, avagy ügynöke köteles azt a szándékát, hogy zarándokokat vesz fel, legalább három nappal az indulás előtt az indulási kikötő illetékes hatóságának bejelenteni. A megállási kikötőkben minden zarándokhajó kapitánya vagy kapitány hiányában tulajdonosa, avagy ügynöke köteles ugyanazt a nyilatkozatot tizenkét órával a hajó indulása előtt megtenni. E nyilatkozatban jelezni kell az indulásra tervbe vett napot és a hajó rendeltetési helyét.

111. Cikk

Az előző cikkben előírt nyilatkozat alapján az illetékes hatóság a hajón szemlét és méretezést foganatosíttat a hajóskapitány költségén.

Abban az esetben, ha a kapitány hazájabeli illetékes hatóság által kiállított méretezési bizonyítvány birtokában van, csupán a szemlét kell megtartani, hacsak gyanú nem forog fenn arra vonatkozólag, hogy az említett okmány többé nem felel meg a hajó tényleges állapotának.

112. Cikk

Az illetékes hatóság a zarándokhajó indulását csak azután engedi meg, ha meggyőződött arról, hogy:

a) a hajót tökéletesen megtisztították és a szükséghez képest fertőtlenítették;

b) a hajó olyan állapotban van, amely lehetővé teszi az utazásnak veszedelem nélkül vállalását, továbbá, hogy a hajótörés, a baleset vagy a tűzvész veszedelmének megfelelő berendezései és szükséges eszközei vannak, különösen, hogy drótnélküli távíró-állomása van felvevővel és leadóval és hogy ez a központi géptől függetlenül is működhet, végül, hogy elegendő számú mentőeszközzel van ellátva; azonfelül, hogy kellő személyzete van, jó berendezéssel és jó szellőztetéssel bír, elegendő sűrűségű és kiterjedésű sátorponyvája van a fedélzet védelmére és hogy nincs a hajón semmi olyan, ami az utasok egészségére vagy biztonságára veszélyes lenne vagy ilyenné válhatnék;

c) a hajó és a hajószemélyzet élelmiszerszükségletén felül megfelelő raktározásra alkalmas helyen az összes zarándokok számára és az utazás egész tartamára a hajón jóminőségű és elegendő mennyiségű élelmi- és tüzelőszer van;

d) a hajóra szállított ivóvíz jóminőségű, elegendő mennyiségű; a hajón az ivóvíztartályok szennytől mentesek és olymódon vannak elzárva, hogy a vízkiosztás csak csapokon vagy szivattyúkkal történhessék. A lopónak nevezett vízkiosztókészülékek használata feltétlenül tilos;

e) a hajón lepárló készülék van, amely minden hajóra szállott egyén számára, a hajószemélyzetet is ideszámítva, naponta és fejenkint legalább öt liter vizet képes szolgáltatni;

f) a hajó fertőtlenítő készülékkel bír, amelynek biztonságát és működési képességét annak a kikötőnek egészségügyi hatósága állapította meg, ahol a zarándokok hajóra szállottak;

g) a hajószemélyzetben van okleveles orvos, aki, amennyire csak lehetséges, a tengeri egészségügyben és az exotikus patológiában jártas és akit annak az első indulási kikötőnek kormánya jogosított, ahol a zarándokok hajóra szálltak, továbbá, hogy a hajó a 105. Cikknek megfelelően rendelkezik gyógyszerekkel;

h) a hajó fedélzete mentes mindennemű árucikktől és a közlekedést akadályozó tárgytól;

e) a hajó állapota olyan, amely megengedi a következő III. szakaszban előírt rendszabályok foganatosítását.

113. Cikk

A hajóskapitány csak akkor indulhat, ha kezében van:

1. az illetékes hatóság által láttamozott jegyzék a hajóra szállott zarándokok nevéről és neméről és a zarándokok végösszegéről, akiket jogosítva van hajójára felvenni;

2. olyan okirat, amely feltünteti a hajó nevét, nemzetiségét és tonnamértékét, a hajóskapitány és az orvos nevét, a hajóra szállt személyek (hajószemélyzet, zarándokok és más utasok) pontos számát, a rakomány természetét, az indulás helyét.

Az illetékes hatóság az említett okmányon kifejezésre juttatja azt, vajjon a zarándokok engedélyezett száma betelt-e vagy nem és utóbbi esetben azoknak az utasoknak kiegészítő számát is, akiket a hajó a következő állomásokon felvehet.

III. szakasz
Útközben követendő rendszabályok
114. Cikk

A zarándokok fedélzetét utazás közben szabadon kell hagyni minden akadályul szolgáló tárgytól; éjjel-nappal a beszállottak számára kell fenntartani és díjtalanul rendelkezésükre bocsátani.

115. Cikk

A fedélközök mindennap gondosan tisztítandók és homokkal súrolandók, mialatt a zarándokok a fedélzeten tartózkodnak.

116. Cikk

Úgy az utasok, mint a hajószemélyzet számára rendelt illemhelyeket tisztán kell tartani és napjában háromszor, ha szükséges, gyakrabban is tisztítani és fertőtleníteni.

117. Cikk

Pestis vagy kolera, vérhas, avagy más olyan betegség jeleit mutató egyének ürülékét és váladékait, amely betegség megakadályozza az ápolóhely illemhelyeinek az illetők által használatát, fertőtlenítő oldatot tartalmazó edényekbe kell gyüjteni. Ezeket az edényeket az ápolóhely illemhelyeibe kell kiüríteni, amelyeket minden anyagbeöntés után gondosan fertőtleníteni kell.

118. Cikk

Az előző cikkben említett betegekkel érintkezésben volt ágyneműek, szőnyegek, ruhák haladéktalanul fertőtlenítendők. E szabály szem előtt tartása különösen ajánlatos azoknak a ruháira nézve, akik az említett betegek közelében vannak és akik beszennyezhették magukat.

A fentebbi tárgyak közül az értékteleneket vagy a tengerbe kell dobni, ha a hajó nincs sem kikötőben, sem valamely csatornában, vagy pedig el kell égetni. A többi tárgyat a hajóorvos útján fertőtleníteni kell.

119. Cikk

A betegek által elfoglalt és a 104. Cikkben említett helyiségeket szigorúan és rendszeresen kell tisztítani és fertőtleníteni.

120. Cikk

Az egy-egy zarándoknak - korra való tekintet nélkül - naponkint díjtalanul rendelkezésére bocsátott ivóvíz mennyisége legalább öt liter legyen.

121. Cikk

Ha kétség merül fel az ivóvíz minőségére vagy arra vonatkozólag, hogy az ivóvíz akár származása helyén, akár útközben fertőződhetett, a vizet fel kell forralni vagy másképpen sterilizálni és a hajóskapitány köteles azt a tengerbe önteni az első olyan veszteglő kikötőben, ahol jobb víz szerzésére lehetőség van. Ezt az újabb vízkészletet azonban csupán a tartályok fertőtlenítése után veheti fel.

122. Cikk

Az orvos megvizsgálja a zarándokokat, gondozza a betegeket és őrködik azon, hogy a hajón az egészségügyi rendszabályokat betartsák. Kötelessége különösen:

1. meggyőződni arról, hogy a zarándokoknak kiosztott élelmiszerek jóminőségűek, mennyiségük megfelel az elvállalt kötelezettségeknek és megfelelően vannak elkészítve;

2. meggyőződni arról, hogy a víz kiosztására vonatkozó 120. Cikk rendelkezéseit szem előtt tartják;

3. ha kétség merül fel az ivóvíz minőségére vonatkozólag, a kapitányt a 121. Cikk rendelkezéseire írásban figyelmeztetni;

4. meggyőződni arról, hogy a hajót állandóan tisztán tartják és különösen, hogy az illemhelyeket a 116. Cikk rendelkezéseinek megfelelően tisztogatják;

5. meggyőződni arról, hogy a zarándokok szállásait egészséges állapotban tartják és fertőző betegség esetében a fertőtlenítést a 119. Cikknek megfelelően foganatosítják;

6. naplót vezetni az utazás folyamán előfordult minden egészségügyi eseményekről és ezt a naplót, amennyiben kérik, bemutatni a kikötési vagy az érkezési kikötők illetékes hatóságának.

123. Cikk

A pestises, kolerás vagy más fertőző betegségekben szenvedő betegekhez csak az ápolásukkal megbízott egyének mehetnek be és ezek a hajón lévő más személyekkel nem érintkezhetnek.

124. Cikk

Ha utazás közben halálozás történt, a kapitány az elhalálozást az indulási kikötő hatósága által láttamozott lajstromon az illető neve mellett megemlíteni tartozik s ezenfelül köteles az elhúnyt nevét, korát, származását, halálának az orvos bizonyítványa szerint való okát és az elhalálozás napját hajókönyvébe beírni.

Fertőző betegség folytán történt elhalálozás esetében a hullát fertőtlenítő oldattal itatott lepelbe burkolva, a tengerbe kell süllyeszteni.

125. Cikk

A kapitánynak ügyelnie kell arra, hogy az utazás alatt foganatosított minden óvóintézkedést beírjanak a hajókönyvbe. Ezt a könyvet, ha kérik, be kell mutatnia a kikötési vagy érkezési kikötő illetékes hatóságának.

Mindazokban a kikötőkben, ahol megállapodik, a kapitánynak láttamoztatnia kell az illetékes hatósággal a 113. Cikk értelmében szerkesztett lajstromot.

Abban az esetben, ha valamely zarándok útközben kiszáll, a kapitány köteles arra, hogy ebben a jegyzékben a zarándok nevénél a kiszállást feljegyezze.

Beszállás esetében a beszállott személyeket, a fentebb idézett 113. Cikknek megfelelően, fel kell tüntetni ebben a lajstromban, még mielőtt az illetékes hatóság az újabb láttamozást rávezetné.

126. Cikk

Az indulási kikötőben kiadott egészségügyi okiratot útközben kicserélni nem szabad. Ennek a rendszabálynak elmulasztása esetében a hajót fertőzöttként lehet kezelni.

Az említett okiratot mindazon kikötők egészségügyi hatósága láttamozza, amelyekben a hajó megállapodik. Ez a hatóság beleírja:

1. az ebben a kikötőben ki- vagy beszállott utasok számát;

2. a tengeren előfordult és a hajón lévő személyek egészségét vagy életét érintő eseményeket;

3. a tartózkodási kikötő egészségügyi állapotát.

IV. szakasz
A zarándokoknak a Vörös-tengerre való érkezésekor foganatosítandó rendszabályok
A) A Délről Hedzsász felé haladó zarándokhajókra vonatkozó egészségügyi rendszabály

127. Cikk

A Délről jövő és Hedzsász felé haladó zarándokhajóknak megelőzőleg meg kell állapodniok a kamaráni egészségügyi állomáson és a következő cikkekben megállapított eljárás alá esnek.

128. Cikk

A ragálymenteseknek talált hajók orvosi vizsgálat után szabad közlekedésre bocsátandók, mihelyt a következő műveletek befejezést nyertek:

A zarándokokat partra kell szállítani; zuhany alatt megmosdanak vagy tengeri fürdőt vesznek; szennyes fehérneműjüket, valamint használati tárgyaiknak és poggyászuknak azt a részét, amely az egészségügyi hatóság véleményes szerint gyanús lehet, fertőtlenítik. Ezeknek a műveleteknek tartama, a ki- és beszállást beleértve, nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. Azzal a feltétellel, hogy ezt az időtartamot nem lépi túl, az egészségügyi hatóság az általa szükségeseknek ítélt bakteriológiai vizsgálatokat is foganatosíttathatja.

Ha e műveletek folyamán sem bizonyított, sem gyanús pestis vagy koleraesetet nem állapítanak meg, a zarándokokat haladéktalanul újra hajóra kell szállítani és a hajó Djeddahnak veszi útját.

Az orvosi vizsgálat után ragálymenteseknek elismert hajók az előbb említett műveletek alól mentesek, amennyiben a következő feltételeknek megfelelnek:

1. a hajón levő összes zarándokok immunizálva lettek a kolerával és a himlővel szemben;

2. ennek az egyezménynek rendelkezéseit pontosan betartották;

3. indokolt kétely nem merül fel a kapitány és a hajóorvos azon nyilatkozatát illetőleg, amely szerint a hajón sem induláskor, sem útközben sem pestis, sem kolera, sem himlőeset nem fordult elő.

A pestis szempontjából a hajón található patkányokra vonatkozólag a 27. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

129. Cikk

A gyanús hajók - azaz azok, amelyeken a hajóraszállástól számított hat napon belül pestiseset fordult elő vagy amelyeken szokatlan mérvű patkányhullást állapítottak meg, avagy amelyeken az elindulás pillanatában koleraesetet állapítottak meg, azonban új eset öt nap óta nem fordult elő - a következő eljárás alá kerülnek:

A zarándokokat ki kell szállítani; zuhany alatt megmosdanak vagy tengeri fürdőt vesznek; szennyes fehérneműjüket, valamint poggyászuknak és használati tárgyaiknak azt a részét, amely az egészségügyi hatóság véleménye szerint gyanús lehet, fertőtlenítik; a hajónak a betegek által lakott részeit fertőtlenítik. Ezeknek a műveleteknek tartama, beleértve a ki- és beszállást, nem haladhatja meg a negyvennyolc órát. Az egészségügyi hatóság az általa szükségesnek ítélt bakteriológiai vizsgálatokat foganatosíttathatja azzal a feltétellel, hogy ezt az időtartamot nem haladják meg.

Ha ezen műveletek folyamán sem bizonyított, sem gyanús pestis- vagy koleraesetet nem állapítanak meg, a zarándokokat haladéktalanul újból hajóra kell szállítani és a hajó Djeddahba folytatja útját.

Pestis szempontjából a hajón található patkányokra vonatkozólag a 26. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

130. Cikk

A fertőzött hajók, azaz azok, amelyeken pestis- vagy koleraesetek vannak, avagy a behajózástól számított hat napon túl mutattak fel pestisesetet, avagy öt napon belől koleraesetet, avagy amelyeken pestis fertőzte patkányokat találtak, a következő rendszabályok alá kerülnek:

A pestises vagy a kolerás egyéneket ki kell szállítani és kórházban elkülöníteni; a többi utast is ki kell szállítani és lehetőleg kislétszámú csoportokba osztva kell elkülöníteni, akként, hogy az összességet ne veszélyeztesse az, ha valamelyik csoportban pestis vagy kolera támad.

A hajószemélyzet és az utasok szennyes fehérneműjét, használati tárgyait és ruháit, úgyszintén a hajót fertőtleníteni kell.

A helyi egészségügyi hatóság azonban úgy határozhat, hogy a nagy málhák és az árucikkek kirakása elmaradhat és a hajónak csak egy része fertőtlenítendő.

Az utasok a kamaráni intézetben öt vagy hat napig maradnak a szerint, hogy koleráról vagy pestisről van-e szó. Ha a kiszállás után új esetek fordulnak elő, a megfigyelési időköz meghosszabbítandó az utolsó eset elkülönítésétől számított öt nappal a kolerára és hat nappal a pestisre vonatkozólag.

A pestis szempontjából a hajón található patkányokra vonatkozólag a 25. Cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ezeknek a műveleteknek teljesítése után a hajó, újra felvevén a zarándokokat, folytatja útját Djeddahba.

131. Cikk

A 128., a 129. és a 130. Cikkekben említett hajók Djeddahba érkezésük után orvosi vizsgálat alá kerülnek. Ha kedvező az eredmény, a hajót szabadforgalomra kell bocsátani.

Ha ellenben az átkelés tartama alatt vagy a Djeddahba érkezés pillanatában pestis vagy kolera bizonyított esete fordul elő a hajón, a hedzsászi egészségügyi hatóság az 54. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával az összes szükséges rendszabályokat igénybe veheti.

132. Cikk

Minden egészségügyi állomásnak, amely zarándokoknak befogadására van rendelve, kioktatott, tapasztalt és elegendő számú személyzettel, úgyszintén a szükséges anyagi felszereléssel és berendezéssel kell ellátva lennie abból a célból, hogy a zarándokokra vonatkozólag megállapított rendszabályok teljes egészükben alkalmazást nyerhessenek.

B) Port-Saidtól északra eső vidékről Hedzsász felé haladó zarándokhajókra vonatkozó egészségügyi rendszabály

133. Cikk

Ha pestist vagy kolerát nem állapítottak meg sem az indulási kikötőben, sem annak környékén és átkelés közben sem fordult elő pestis- vagy koleraeset, a hajó azonnal szabad közlekedésre bocsátandó.

134. Cikk

Ha pestist vagy kolerát állapítottak meg az indulási kikötőben vagy környékén, vagy ha átkelés közben pestis- vagy koleraeset fordult elő, a hajó El-Torban olyan elbánás alá esik, mint a délről jövő és Kamaranban megálló hajók. A hajók azután szabad közlekedésre bocsátandók.

V. szakasz
A zarándokok visszatérésekor alkalmazandó rendszabályok
A) Észak felé visszatérő zarándokhajók

135. Cikk

Minden Szuezbe vagy a Földközi-tenger valamelyik kikötőjébe menő olyan hajó, amelyen zarándokok vagy hasonló csoportok vannak és Hedzsásznak vagy a Vörös-tenger arab partjának valamelyik kikötőjéből jön, köteles El-Torba menni a végből, hogy ott megfigyelés és a 140-142. Cikkekben megállapított egészségügyi rendszabályok alá kerüljön.

136. Cikk

Amíg Akaba kikötőjében a szükségleteknek megfelelő vesztegzári állomás nem létesül, a Hedzsászból Akabába tengeren utazó zarándokok El-Torban kerülnek a szükséges vesztegzári rendszabályok alá akabai partraszállásuk előtt.

137. Cikk

A hajók, amelyek zarándokokat a Földközi-tenger felé szállítanak vissza, csak vesztegzár alatt haladnak át a csatornán.

138. Cikk

A hajózási társulatok ügynökeit és a hajóskapitányokat figyelmeztetni kell arra, hogy az el-tori egészségügyi állomáson való megfigyelés befejeztével csupán az egyiptomi zarándokok hagyhatják el véglegesen a hajót a végből, hogy otthonukba visszatérjenek.

Csak azokat a zarándokokat ismerik el egyiptomiaknak vagy Egyiptomban lakóknak, akiknek valamely egyiptomi hatóság által kiállított és a megállapított mintának megfelelő tartózkodási igazolványa van.

Nem egyiptomi zarándokok, El-Tor elhagyása után, csak az egyiptomi egészségügyi hatóságnak az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanáccsal egyetértésben adott külön engedélye és megállapított különleges feltételei mellett szállhatnak egyiptomi kikötőben partra. A hajózási vállalatok ügynökeit és a hajóskapitányokat következésképpen figyelmeztetni kell arra, hogy a külföldi zarándokoknak Egyiptomban, akár El-Torban, akár Szuezben, akár Port-Saidban vagy Alexandriában egyik hajóról másikra átrakása az egyes esetekre adott külön felhatalmazás nélkül tilos.

Azok a hajók, amelyeken nem egyiptomi nemzetiségű zarándokok vannak, az ezekre a zarándokokra vonatkozó rendelkezéseknek megfelelőleg a Földközi-tenger egyik egyiptomi kikötőjébe sem fogadhatók be.

139. Cikk

Az egyiptomi zarándokok El-Torban vagy az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által kijelölt bármely más állomáson három napi megfigyelés, orvosi vizsgálat és ha lehetséges, fertőtlenítés és rovarirtás alá kerülnek.

140. Cikk

Ha pestist vagy kolerát állapítanak meg Hedzsászban vagy abban a kikötőben, ahonnan a hajó jön, vagy pedig ha Hedzsászban a zarándoklat folyamán állapítottak meg pestist vagy kolerát, a hajó El-Torban ugyanolyan elbánás alá esik, mint Kamaranban a fertőzött hajók.

Pestises vagy kolerás betegek partra szállítandók és kórházakban elkülönítendők. A többi utas kiszállítandó és lehetőleg kis csoportokban elkülönítendő, úgyhogy az összeséget ne veszélyeztesse valamelyik külön csoport, ha abban pestis vagy kolera támadna.

A hajószemélyzet és az utasok szennyes fehérneműjét, használati tárgyait, ruháit, továbbá a fertőzöttség gyanújában álló málhákat és árukat fertőtlenítés végett partra kell szállítani. Mindezeket, mind a hajót magát alaposan kell fertőtleníteni.

A helyi egészségügyi hatóság azonban akként rendelkezhetik, hogy nagy málhák és áruk partraszállítása szükségtelen és hogy a hajónak csupán egy részét kell fertőtleníteni.

Ami a hajón található patkányokat illeti, a 25. Cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazni.

Valamennyi zarándok, a fertőtlenítési műveletek befejezésének napjától számítva, teljes hat napi megfigyelés alá kerül a pestist és öt napi megfigyelés alá a kolerát illetőleg. Ha pestis vagy koleraeset fordult elő valamelyik csoportban, erre a csoportra vonatkozólag a hat vagy öt napi időtartam azzal a nappal kezdődik, amelyen az utolsó esetet megállapították.

141. Cikk

Egyiptomi zarándokok a megelőző cikkben említett esetben azonfelül még három napi kiegészítő megfigyelés alá eshetnek.

142. Cikk

Ha pestist vagy kolerát nem állapítanak meg sem Hedzsászban, sem abban a kikötőben, ahonnan a hajó jön és ha nem állapítottak meg Hedzsászban a zarándoklat folyamában sem, a hajó El-Torban ugyanolyan szabályok alá esik, mint Kamaranban a ragálymentes hajók.

A zarándokok partra szállanak; zuhany alatt mosdanak vagy tengeri fürdőt vesznek; szennyes fehérneműjök vagy használati tárgyaiknak és málháiknak az a része, amely az egészségügyi hatóság véleménye szerint gyanús lehet, fertőtlenítendő. E műveletek hetvenkét óránál tovább nem tarthatnak.

Mindazonáltal annak a zarándokhajónak, amelynek nem voltak útközben Dseddahtól Jambóig és El-Torig pestises vagy kolerás betegei és ha az El-Torban kiszállás után egyénenkint végzett orvosi vizsgálat megállapítani engedi, hogy nincsenek a hajón ilyen betegek, az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács megengedheti, hogy a szuezi csatornán vesztegzár alatt átkeljen, még éjjel is, az alábbi négy együttesen fennforgó feltétel alatt:

1. az egészségügyi szolgálat ellátását a hajón egy vagy több okleveles és jogosult orvos biztosítja;

2. a hajó el van látva kielégítően működő fertőtlenítő készülékkel;

3. megállapítást nyert, hogy a zarándokok száma nem haladja meg a zarándoklási szabályok által megengedettet;

4. a hajóskapitány kötelezi magát arra, hogy egyenesen abba a kikötőbe megy, amelyet következő állomásként megjelöl.

A vesztegzári igazgatásnak fizetendő egészségügyi díj ugyanaz, mint amelyet a zarándokok fizetnének, ha három napig vesztegzár alatt maradtak volna.

143. Cikk

Azt a hajót, amelyen az El-Torból Szuezbe való átkelés közben gyanús eset fordult elő, El-Torba vissza kell küldeni.

144. Cikk

A zarándokoknak egyik hajóról másikra átszállása egyiptomi kikötőkben szigorúan tilos, a külön engedély esetét kivéve, amely esetben be kell tartani az egyiptomi egészségügyi hatóság által az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanáccsal egyetértésben felállított különleges feltételeket.

145. Cikk

A Hedzsászból induló hajók, amelyeken a Vörös-tenger afrikai partján lévő kikötőbe utazó zarándokok vannak, közvetlenül mennek a kikötő szerint illetékes területi hatóság által megjelölt vesztegzárállomásra a végből, hogy ott ugyanolyan vesztegzári eljárás alá kerüljenek, mint aminő az el-tori.

146. Cikk

A Hedzsászból vagy a Vörös-tenger arab partján lévő olyan kikötőből jövő hajók, ahol sem pestis, sem kolera nem pusztít, amennyiben nincsenek rajtuk zarándokok vagy hasonló csoportok és az átkelés alatt gyanús eset nem fordult elő, Szuezben kedvező eredményű orvosi vizsgálat után szabad közlekedésre bocsátandók.

147. Cikk

A Hedzsászból jövő azok az utasok, akik zarándoklatot kísértek, ugyanazon rendszabályok alá kerülnek, mint a zarándokok. A kereskedői minőség vagy más hasonló jogcím nem menti fel őket a zarándokokra alkalmazandó rendszabályok alól.

B) Észak felé karavánban visszatérő zarándokok

148. Cikk

A karavánban utazó zarándokoknak - bármily legyen is Hedzsász egészségügyi állapota - valamely útközben lévő vesztegzár állomáshoz kell fordulniok a végből, hogy ott a körülményekhez képest a 140. vagy a 142. Cikkben a partraszállott zarándokokra nézve előírt rendszabályok alá kerüljenek.

C) Dél felé visszatérő zarándokok

149. Cikk

Fertőzött zarándoklás esetében a bab-el-mandebi tengerszorostól Délre eső vidékekre visszatérő zarándokhajó azon ország konzuli hatóságának utasítására, amely felé a zarándokok igyekeznek, kötelezhető, hogy Kamaránban kikössön a végből, hogy ott orvosi vizsgálat alá kerüljön.

VI. szakasz
A hedzsászi vasúton utazó zarándokokra alkalmazható rendszabályok
150. Cikk

Azoknak az országoknak kormányai, amelyeket a hedzsászi vasút átszel, minden intézkedést megtesznek arra vonatkozólag, hogy megszervezzék a zarándokoknak a szent helyekre utazásuk alkalmával való egészségügyi felügyeletét és a jelen egyezmény elveinek megfelelőleg a járványjellegű fertőző betegségek továbbterjedésének megakadályozására irányuló megelőző rendszabályok alkalmazását.

VII. szakasz
Egészségügyi adatszolgáltatás a zarándoklásról
151. Cikk

Az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács időszakonkint és a szükséghez képest a lehető leggyorsabb módon, az ebben az egyezményben megállapított feltételek mellett közöl a zarándoklás során tudomására jutó minden felvilágosítást és egészségügyi értesülést Hedzsásznak és a zarándokok által érintett vidékeknek egészségügyi állapotára vonatkozólag; ezt a közlést az összes érdekelt országok egészségügyi hatóságainak és egyidejűleg a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalnak teszi meg. Ezenfelül évi jelentést szerkeszt, amelyet ugyanezekkel a hatóságokkal és a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatallal közöl.

III. Fejezet

Büntető rendelkezések

152. Cikk

Minden hajóskapitány, aki a víz, az élelem vagy a tüzelőszer kiosztásánál nem felel meg az általa vagy terhére vállalt kötelezettségeknek, minden egyes mulasztásért legfeljebb 50 (arany) frank pénzbüntetéssel sujtandó. Ez az összeg annak a zarándoknak javára esik, aki a mulasztás miatt károsodott és igazolja, hogy hasztalanul szorgalmazta az elvállalt kötelezettség teljesítését.

153. Cikk

A 107. Cikk minden megszegése legfeljebb 750 (arany) frank pénzbüntetéssel büntetendő.

154. Cikk

Az a hajóskapitány, aki a 113. Cikkben előírt egészségügyi okmány vagy a zarándokok jegyzéke tekintetében csalást követ vagy követtet el, legfeljebb 1250 (arany) frank pénzbüntetéssel büntetendő.

155. Cikk

Az a hajóskapitány, aki az elindulási kikötő egészségügyi okmánya vagy a megállási kikötők láttamozása nélkül érkezik meg, avagy nincs ellátva szabályszerű és a 113., valamint a 125. és a 126. Cikkek szerint rendesen vezetett jegyzékkel, minden esetben legfeljebb 300 (arany) frank pénzbüntetéssel büntetendő.

156. Cikk

Az a hajóskapitány, akiről bebizonyosodik, hogy hajóján száznál több zarándok van vagy volt a nélkül, hogy a 106. Cikk rendelkezéseihez képest okleveles orvos is lett volna ott, legfeljebb 7500 (arany) frank pénzbüntetéssel büntetendő.

157. Cikk

Az a hajóskapitány, akire rábizonyul, hogy hajóján több zarándok van vagy volt, mint amennyinek felvételére a 113. Cikk első bekezdésének rendelkezései szerint jogosult, minden létszámfeletti zarándok után legfeljebb 125 (arany) frank pénzbüntetéssel büntetendő.

A létszámfelett felvett zarándokokat ki kell szállítani a legelső olyan állomáson, ahol illetékes hatóság van és a kapitány köteles arra, hogy a partra szállított zarándokokat ellássa a rendeltetési helyükig való utazáshoz szükséges pénzzel.

158. Cikk

Az a hajóskapitány, akire rábizonyult, hogy zarándokokat, beleegyezésük vagy ellenállhatatlan kényszer esetét kivéve, rendeltetési helyükön kívül szállított ki, minden helytelenül kiszállított zarándok után legfeljebb 500 (arany) frank pénzbüntetéssel büntetendő.

159. Cikk

A zarándokhajókra nézve előírt szabályok minden más megszegése 250 (arany) franktól legfeljebb 2500 (arany) frankig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

160. Cikk

Az utazás folyamán megállapított minden kihágást a hajóokmányokon és a zarándokok jegyzékén fel kell jegyezni. Erről az illetékes hatóság jegyzőkönyvet vesz fel a végből, hogy azt átadja annak, akit illet.

161. Cikk

A 152-159. Cikkekben megállapított kihágásokban a tényállást annak a kikötőnek egészségügyi hatósága állapítja meg, ahol a hajó megállapodik.

A büntetéseket az illetékes hatóság szabja ki.

162. Cikk

Az ezen egyezmény zarándokhajókra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásában közreműködésre hivatott alkalmazottak saját országuk törvényei szerint büntetendők az említett rendelkezések végrehajtásában elkövetett hibákért.

IV. cím

Felügyelet és végrehajtás

I.

Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács

163. Cikk

Az 1892. évi január hó 30-i velencei egészségügyi egyezmény III. függelékében foglalt megállapodások, amelyek az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács összeállítására, jogkörére és működésére vonatkoznak, megerősíttetnek, úgy, mint azok a Khedive 1893. évi június hó 19-i és 1894. évi december hó 25-i rendeleteiben, valamint az 1893. évi június hó 19-i miniszteri határozatban foglaltatnak.

Az említett rendeletek és határozatok a jelen egyezményhez csatolva maradnak.

E rendeletek és határozatok dacára a Magas Szerződő Felek megegyeztek a következőkben:

I. A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsban az egyiptomi megbízottak száma öt lesz, úgymint:

1. a Tanács elnöke, akit az egyiptomi kormány nevez ki és aki csak szavazategyenlőség esetében szavaz;

2. egy európai orvostudor, a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálat főfelügyelője;

3. az egyiptomi kormány által kinevezett három megbízott.

II. A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács állatorvosi szolgálatát az egyiptomi kormány veszi át.

A következő feltételeket kell figyelembe venni:

1. az egyiptomi kormány a behozott állatokra legfeljebb a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által most szedett díjtételeket vetheti ki;

2. az egyiptomi kormány ennek következtében kötelezi magát, hogy évente a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsra oly összeget fordít, amely megfelel az ennek az egyezménynek életbelépését megelőző három költségvetési évben e szolgálati ág bevételei és kiadásai közötti különbözet középarányosának;

3. állatokat, bőröket és állati maradványokat szállító hajók fertőtlenítésére szolgáló rendszabályok biztosításáról úgy, amint a multban, a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács gondoskodik.

4. az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács állatorvosi szolgálatának idegen személyzete igénybe veheti az idegen nemzetiségű tisztviselők, alkalmazottak vagy ügynökök szolgálati viszonyának, nyugdíjazásának vagy szabadságolásának feltételeire vonatkozó 1923:XXVIII. törvénycikk által engedélyezett ellátást.

Ennek az ellátásnak fokozatát az idézett törvénycikk állapítja meg. A többi részletet az egyiptomi kormánynak és a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsnak megállapodása állapítja meg.

III. Figyelembevéve azt a nagy távolságot, amely Szuakim kikötőjét az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács székhelyétől: Alexandriától elválasztja, valamint arra tekintettel, hogy a Szuakimban partra szálló zarándokok és utasok egészségügyi szempontból csupán Szudán területét érdeklik, Szuakim kikötőjének igazgatása elválik az említett Tanácstól.

164. Cikk

A jelen egyezmény rendelkezéseiből, nevezetesen az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács alá rendelt személyzetnek szaporításából származó rendes költségek az egyiptomi kormány által évenkint kiutalványozandó négyezer egyiptomi fontnyi összegből fedezendő, amely összeg a világítótorony-illetékeknél mutatkozó és a kormány rendelkezésére fennmaradó feleslegben talál fedezetet.

Ez összegből azonban a minden egyes zarándok után El-Torban szedendő tíz d. p.-nyi (díjszabási piaszter) vesztegzári pótdíjból összegyűlő összeg le fog vonatni.

Abban az esetben, ha az egyiptomi kormány a kiadások ezen részének fedezése tekintetében nehézségeket látna, a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsban képviselt hatalmak az említett kormánnyal érintkezésbe lépnek a végből, hogy annak a szóbanlévő költségekhez való hozzájárulását biztosítsák.

165. Cikk

Az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács feladata, hogy a jelen egyezmény határozmányaival összhangba hozza az általa pestis, kolera és sárgaláz tekintetében ezidőszerint alkalmazott rendszabályokat, úgyszintén azt a szabályzatot, amely a Vörös-tenger arábiai kikötőiből jövő személyekre és tárgyakra nézve (provenances) a zarándoklás idején alkalmazást nyer.

A Tanácsnak hasonló célból esetleg módosítania kell a jelenleg érvényben levő Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Rendészet általános szabályzatát is.

E szabályzatok végrehajthatóságához szükséges, hogy azokat a Tanácsban képviselt különböző hatalmak elfogadják.

II.

Különböző rendelkezések

166. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által szedett díjakból és kirótt egészségügyi pénzbüntetésekből származó bevétel semmi esetre sem használható fel más célokra, mint amelyeket az említett Tanács meghatároz.

167. Cikk

A Magas Szerződő Felek arra kötelezik magukat, hogy egészségügyi igazgatásaik által utasítást dolgoztatnak ki, amely a hajók kapitányainak, különösen ha a hajó orvossal nem rendelkezik, módot ad arra, hogy a jelen egyezménynek a pestist, a kolerát és a sárgalázat illető határozmányait foganatosítsák.

V. cím

Záró rendelkezések

168. Cikk

Ez az egyezmény a Magas Szerződő Felek között pótolja a Párizsban 1912. évi január hó 17-én aláírt egyezménynek, valamint adott esetben a Párizsban 1903. évi december hó 3-án aláírt egyezménynek rendelkezéseit. A két utóbbi egyezmény hatályban marad a Magas Szerződő Felek és mindazon államok között, amelyek azokban részesek, de nem részesek ebben az egyezményben.

169. Cikk

Ez az egyezmény ennek a napnak keltét viseli és a folyó év október hó 1. napjáig írható alá.

170. Cikk

Ez az egyezmény megerősítendő és a megerősítendő okiratokat, mihelyt lehetséges, Párizsban letétbe kell helyezni. Csak akkor lép életbe, ha a Magas Szerződő Felek közül tíz megerősíti. Később az egyes Magas Szerződő Felekre vonatkozólag érvényessé válik a megerősítő okirat letétbehelyezésétől kezdve.

171. Cikk

Azoknak az államoknak, melyek nem írták alá ezt az egyezményt, kérelmükre szabadságukban áll a csatlakozás. Ezt a csatlakozást külképviseleti úton kell a Francia Köztársaság Kormányának és ennek útján a többi Szerződő Feleknek tudomására hozni.

172. Cikk

A Magas Szerződő Felek mindegyike akár aláíráskor, akár a megerősítő okiratok vagy csatlakozási okirat letétbehelyezésekor kijelentheti, hogy ennek az egyezménynek általa elfogadása nem kötelezi protekturátusainak, gyarmatainak, birtokainak vagy a megbízása alatti területeknek összességét, avagy egy részét és a megelőző cikkel megegyezően utólag és külön csatlakozhatik az ilyen nyilatkozattal kizárt protektorátusok, gyarmatok, birtokok vagy megbízás alatti területek bármelyikének nevében.

Ennek hiteléül az illető teljhatalmú meghatalmazottak aláírták ezt az egyezményt.

Kelt Párizsban, 1926. évi június hó 21. napján, egyetlen példányban, amely elhelyezésre a Francia Köztársaság Kormányának levéltárában marad és amelynek hitelesített egyenlő másolatait külképviseleti úton kell megküldeni a többi szerződő feleknek.

Aláírások

Khedivei rendelet 1893. évi június hó 15-éről

Mi, Egyiptom Khedivéje,

Belügyminiszterünk előterjesztésére és minisztertanácsunk véleményének megfelelően,

tekintetbevéve, hogy az 1881. évi január hó 3-i (1298. Safer 2.) rendeletünkön különféle módosításokat kellett tenni,

rendeljük a következőket:

1. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács feladata az emberi és állati járványos betegségek Egyiptomba való behurcolásának vagy külföldre való átvitelének megelőzésére foganatba veendő rendszabályokat megállapítani.

2. Cikk

Az egyiptomi megbízottak száma négyre korlátozandó. Ezek a megbízottak:

1. a Tanácsnak az egyiptomi kormány által kinevezett elnöke, aki csak a szavazatok egyenlősége esetében szavaz;

2. egy európai orvosdoktor, mint a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Szolgálat főfelügyelője;

3. Alexandria város egészségügyi felügyelője vagy az, aki ennek a teendőit ellátja;

4. az egészségügyi és közegészségi közigazgatás körében működő állatorvosi felügyelő.

Valamennyi megbízottnak valamely európai orvosi kar (egyetem) vagy az állam részéről szabályszerű oklevéllel ellátott orvosnak vagy pedig legalább alkonzuli rangban, avagy ennek megfelelő fokozatban levő hivatásos, tényleges tisztviselőnek kell lennie. Ez a határozmány nem vonatkozik az ezidőszerint alkalmazásban levő tisztviselőkre.

3. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács állandó felügyeletet gyakorol Egyiptom egészségügyi állapota és a külföldről jövő személyek és tárgyak (provenances) felett.

4. Cikk

Ami Egyiptomot illeti, a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács az Egészségügyi és Közegészségi Tanácstól hetenkint Kairó és Alexandria városok és havonkint a tartományok egészségügyi jelentéseit megkapja. Ezek a jelentések sűrűbb időközökben küldendők, ha ezt különleges körülményeknél fogva a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács kéri.

Viszont a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács az általa hozott határozatokat és a külföldről kapott értesítéseket közli az Egészségügyi és Közegészségi Tanáccsal.

A kormányok, ha helyénvalónak tartják, megküldik a Tanácsnak az országuk egészségügyéről szóló jelentést; továbbá értesítik a Tanácsot az emberi és állati járványokról, mihelyt ilyenek mutatkoznak.

5. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács meggyőződést szerez magának az ország egészségügyi állapotáról és vizsgálóbizottságokat küld bárhová, ahol ezt szükségesnek tartja.

E bizottságok kiküldéséről az Egészségügyi és Közegészségi Tanács értesítendő, amelynek igyekeznie kell megkönnyíteni a szóbanlevő megbízások végrehajtását.

6. Cikk

A Tanács feladata megállapítani azokat az óvórendszabályokat, amelyeknek az a céljuk, hogy az emberi és állati járványos betegségeknek Egyiptomba, akár a tengeri, akár a sivatagmenti határszéleken át való behurcolását megakadályozzák. A Tanács feladata kijelölni azokat a pontokat, ahol az ideiglenes zarándokszállások és az állandó veszteglő-intézetek felállítandók.

7. Cikk

A Tanács fogalmazza meg az egészségügyi hivatalok által az induló hajók részére kiállított egészségügyi levelekre rávezetendő megjegyzést.

8. Cikk

Emberi és állati járványos betegségeknek Egyiptomban való megjelenése esetén a Tanács feladata megállapítani azokat az óvórendszabályokat, amelyek a betegségek külföldre való áthurcolásának meggátlását célozzák.

9. Cikk

A Tanács felügyeletet és ellenőrzést gyakorol az általa alkotott vesztegzári egészségügyi rendszabályok végrehajtása fölött.

A Tanács feladata a vesztegzári szolgálatra vonatkozó összes szabályzatokat elkészíteni, továbbá őrködni a fölött, hogy ezeket a szabályzatokat mind az ország megvédése, mind a nemzetközi egészségügyi egyezmények által megállapított biztosítékok fenntartása érdekében szigorúan foganatosítsák.

10. Cikk

Megállapítja egészségügyi szempontból azokat a feltételeket, amelyek mellett a zarándokok szállítása Hedzsászba menet és jövet történjék; továbbá felügyel egészségügyi állapotukra a zarándoklás idején.

11. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács által hozott határozatok közlendők a belügyminisztériummal, úgyszintén a külügyminisztériummal is, amely azokat szükség esetén az ügyvivőségek és főkonzulátusok tudomására hozza.

A Tanács elnökének azonban joga van a tengerparti városok konzuli hatóságaival a szolgálat folyó ügyeiben közvetlenül levelezni.

12. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács elnökének távollétében vagy akadályoztatása esetében pedig e szolgálati ág főfelügyelőjének feladata a Tanács határozatainak foganatosítását biztosítani.

E célból közvetlenül levelez a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálat összes alkalmazottaival és az ország különböző hatóságaival. Ő vezeti a Tanács utasításai értelmében a kikötők egészségügyi rendészetét, a tengerészeti veszteglő-intézeteket és a sivatagi veszteglő-állomásokat.

Végül ő intézi a folyó ügyeket.

13. Cikk

Az egészségügyi főfelügyelő, az egészségügyi hivatalok igazgatói, az egészségügyi állomások és a vesztegzári zarándokszállások orvosai, akár valamely európai orvosi kar (egyetem), akár az állam által szabályszerű oklevéllel ellátott orvosok közül választandók.

A tanács kiküldöttje Dseddáhban kairói oklevéllel bíró orvos lehet.

14. Cikk

A Tanács elnöke útján a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálat körébe tartozó mindennemű teendőkre és foglalkozásokra alkalmas egyéneket jelöl ki a belügyminiszternek, akit egyedül illet meg a kinevezés joga.

Ugyanez az eljárás elbocsátások, áthelyezések és előléptetések eseteiben.

Ellenben az elnök nevezi ki az összes alsóbbrendű alkalmazottakat, munkásokat, szolgákat stb.

Az egészségügyi őrök kinevezése a Tanácsnak van fenntartva.

15. Cikk

Az egészségügyi hivatalok igazgatói számra nézve heten vannak és székhelyük: Alexandria, Damiette, Port-Szaid, Szuez, Tor, Szuakim és Kosszeir.

A tori egészségügyi hivatal csak a zarándoklás tartama alatt vagy járvány idején működhetik.

16. Cikk

Az egészségügyi hivatalok igazgatóinak vannak alárendelve kerületük összes egészségügyi alkalmazottai. Az igazgatók felelősek a szolgálat kifogástalan teljesítéseért.

17. Cikk

Az el-arichei egészségügyi ügynökség főnökét ugyanolyan hatáskör illeti meg, mint a megelőző cikk értelmében az igazgatókat.

18. Cikk

Az egészségügyi állomások és vesztegzári zarándokszállások igazgatóinak alá vannak rendelve a vezetésük alatt levő intézetek orvosi és igazgatási szolgálatában álló összes alkalmazottak.

19. Cikk

Az egészségügyi főfelügyelő a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácstól függő összes szolgálatok felügyeletével van megbízva.

20. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács dseddahi kiküldöttjének az a feladata, hogy értesítéssel lássa el a Tanácsot Hedzsász egészségügyi állapotáról, különösen zarándoklás idején.

21. Cikk

Az elnökből, a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálat főfelügyelőjéből és a Tanács által választott három tagból álló fegyelmi bizottság feladata, hogy a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálatbeli alkalmazottak ellen emelt panaszokat megvizsgálja.

Ez a bizottság minden egyes ügyről jelentést tesz s azt a teljes ülésre egybegyűlt Tanács elé terjeszti. A fegyelmi bizottság tagjai évenkint újra választandók. A régiek újra választhatók.

A Tanács határozata az elnök útján a belügyminiszterhez jóváhagyás végett felterjesztendő.

A fegyelmi bizottság, a Tanács megkérdezése nélkül, következő büntetéseket szabhat: 1. feddést; 2. a fizetésnek egy hónapra való felfüggesztését.

22. Cikk

A fegyelmi büntetések ezek:

1. feddés;

2. a fizetés felfüggesztése nyolc naptól három hónapig;

3. áthelyezés kártalanítás nélkül;

4. elbocsátás.

Mindez nem érinti azt az eljárást, amely a közönséges büntetőjogba ütköző bűntettek és vétségek elkövetése esetében folyamatba teendő.

23. Cikk

Az egészségügyi és vesztegzári illetékeket a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálatbeli alkalmazottak szedik.

Ami a számvitelt és a könyvvitelt illeti, a pénzügyminisztérium által alkotott általános szabályokhoz alkalmazkodnak.

A számvevőségi alkalmazottak számvitelüket és illetékbevételeik összegét a Tanács elnökségének küldik be.

Felmentvényüket a Tanács elnökének láttamozásával az a számvivő tisztviselő adja, aki a számvevőség központi hivatalának főnöke.

24. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács a saját pénzügyei felett maga rendelkezik.

A bevételek és kiadások kezelése az Elnökből, a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Szolgálat Főfelügyelőjéből és a hatalmaknak a Tanács által választott három kiküldöttjéből álló ú.n. „pénzügyi bizottság” feladata. A hatalmak három megbízottja évenkint újra választandó. Ezek a tagok újra megválaszthatók.

Ez a bizottság a Tanács jóváhagyásának fenntartása mellett megállapítja az összes rangfokozatú alkalmazottak illetményeit; határoz az állandó és az előre nem látott kiadások felől. Működéséről három hónaponkint a Tanácsnak külön ülésben kimerítő jelentést tesz. A költségvetési év végét követő három hónapon belül a Tanács a bizottság előterjesztésére megállapítja a végleges mérleget és elnöke útján a belügyminisztérium elé terjeszti.

A Tanács állítja össze a bevételeiről és a kiadásairól szóló költségvetést. Ezt a költségvetést a minisztertanács az általános állami költségvetéssel egyidejűleg mint ez utóbbinak mellékletét állapítja meg. Abban az esetben, ha a kiadások összege a bevételek összegét meghaladná, a hiányt az állam általános bevételeiből fedezi. A Tanács azonban haladéktalanul köteles a bevételek és a kiadások közötti egyensúly helyreállítására vezető módokat tanulmányozni. Javaslatait elnöke útján a belügyminisztérium elé terjeszti. A bevételek feleslege, amennyiben ilyen lenne, a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács pénztárában marad; ez a felesleg az Egészségügyi Tanácsnak a minisztertanácstól jóváhagyott határozata után kizárólag tartalékalap létesítésére fordítandó, amely az előre nem látott szükségletek fedezésére van hivatva.

25. Cikk

Az elnök titkos szavazást köteles elrendelni, valahányszor a Tanács három tagja kívánja. Titkos szavazásnak van helye, valahányszor a hatalmak megbízottjainak a fegyelmi vagy a pénzügyi bizottságba való megválasztásáról vagy pedig a személyzetben kinevezésről, elbocsátásról, áthelyezésről vagy előléptetésről van szó.

26. Cikk

A kormányzók, rendőrfőnökök és mudirok az egészségügyi rendszabályok foganatosításáért, amennyiben az reájuk tartozik, felelősek. Ha a tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálatbeli alkalmazottak törvényszerűen megkeresik őket, kötelesek éppen úgy, mint minden polgári és katonai hatóság, a közegészség érdekében alkotott rendszabályok gyors foganatosításának biztosítására támogatást nyujtani.

27. Cikk

Minden korábbi rendelet és szabályzat, amennyiben ellenkezik a fentebbi rendelkezésekkel, hatályát veszti.

28. Cikk

A jelen rendelet végrehajtásával belügyminiszterünket bízzuk meg. A rendelet az 1893. évi november hó 1-étől kezdve lép életbe.

Kelt a Ramleh-palotában, az 1893. évi június hó 19-én.

Abbas Hilmi, s. k.

Khedivei rendelet 1894. évi december hó 25-éről

Mi, Egyiptom Khedivéje,

Pénzügyminiszterünk előterjesztésére és minisztertanácsunk véleményének megfelelően;

az állami adósságpénztár igazgatóbiztosainak a 7. Cikket illető megegyező véleményére való tekintettel;

a Hatalmak hozzájárulásával rendeljük a következőket:

1. Cikk

Az 1894. pénzügyi év kezdetétől fogva a világítótorony-illetékek tényleges bevételeiből évenkint 40,000 egyiptomi fontot tevő összeg különítendő ki s az alábbi cikkekben foglaltak szerint használandó fel.

2. Cikk

Az 1894. évben előirányzott összeg felhasználandó: 1. a következő cikkben foglaltak értelmében a Vesztegzári Tanácsnak az 1894. pénzügyi évben esetleg mutatkozó hiánya pótlására az esetben, ha ezt a hiányt a nevezett Tanács tartalékalapjából eredő összeg nem fedezné teljesen úgy, amiként azt a következő cikk megállapítja; 2. az el-tori, szuezi és Mózes-forrási egészségügyi intézetek felszerelésére szükséges rendkívüli kiadások fedezésére.

3. Cikk

A Vesztegzári Tanács tényleges tartalékalapja az 1894. pénzügyi évben mutatkozó hiány fedezésére fordítandó, úgy azonban, hogy ez az alap 10,000 egyiptomi fontnál kisebb összegre nem szállítható le.

Ha a hiány egészen nem talál fedezetet, a hiánymaradék az első cikkben létesített alapból fedezendő.

4. Cikk

Az 1895. és 1896. pénzügyi évből eredő 80,000 egyiptomi font terhére esnek a következő szükségletek: 1. az 1894. évben ugyanezekből a bevételekből fizetendő egyenlő összeg az 1894. évben mutatkozó hiánynak olymódon való csökkentésére, hogy az első cikkben El-Tor, Szuez és a Mózes-források részére tervbevett rendkívüli munkálatokra szánt összeget 40,000 egyiptomi fontra lehessen kiegészíteni; 2. a Vesztegzári Tanács költségvetésében az 1895. és 1896. pénzügyi években mutatkozó hiány fedezésére szükséges összegek.

A jelzett szükségletek fedezése után maradó fölösleg a Vörös-tengerben új világítótornyok építésére fordítandók.

5. Cikk

Az 1897. pénzügyi évtől kezdve a 40,000 egyiptomi font évi összeget a Vesztegzári Tanács esetleges hiányainak fedezésére kell fordítani. Az e célra szükséges összeg a Tanács 1894. és 1895. évi pénzügyi eredményeinek alapulvétele mellett állapítandó meg véglegesen.

A fölösleg a világítótorony-illetékek leszállítására szolgál; ezek az illetékek a Vörös- és a Földközi-tengeren ugyanabban a mértékben szállítandók le.

6. Cikk

A fentebb előadott pénzügyi intézkedésekre való tekintettel a kormány az 1894. évtől kezdve a Vesztegzári Tanácsnak mind rendes, mind rendkívüli kiadásait illető mindenféle kötelezettségtől megszabadul.

Önként értetődik azonban, hogy azok a kiadások, amelyeket ez időpontig az egyiptomi kormány viselt, ezt tovább is terhelni fogják.

7. Cikk

Az 1894. költségvetési évtől kezdve a fölöslegekről szóló számadásoknak az államadósságok pénztárával való elintézése alkalmával e fölöslegeknek a kormányra eső része évenkint 20,000 egyiptomi fonttal emelendő.

8. Cikk

Az egyiptomi kormány, másrészt a német, a belga, az angol és az olasz kormányok közt megegyezés jött létre, hogy a világítótorony-illetékek leszállítására szánt összeg a jelen rendelet 5. Cikke értelmében levonandó az egyiptomi, másrészt a nevezett kormányok közt létrejött kereskedelmi szerződésekhez csatolt iratokban előirányzott 40,000 egyiptomi fontból.

9. Cikk

E rendelet végrehajtásával pénzügyminiszterünket bízzuk meg.

Kelt a Kubbeh-palotában, az 1894. évi december hó 25-én.

Abbas Hilmi, s. k.

Miniszteri rendelet 1893. évi június hó 19-éről az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári szolgálat szabályozása ügyében

A belügyminiszter az 1893. évi június hó 19-i rendeletre való tekintettel a következőket határozza:

I. Cím

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsról

1. Cikk

Az elnök a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsot minden hónap első keddjén tartandó rendes ülésre összehívni köteles.

Összehívni köteles akkor is, ha erre három tag felkéri.

Végül össze kell hívnia a Tanácsot rendkívüli ülésre, valahányszor a körülmények valamely fontos intézkedés haladéktalan alkalmazását követelik.

2. Cikk

Az összehívólevélben fel kell tüntetni a napirendre tűzött kérdéseket. Sürgős eseteket kivéve, végérvényes döntés csak az összehívólevélben felsorolt kérdések fölött történhetik.

3. Cikk

A Tanács titkára vezeti az ülések jegyzőkönyveit.

Ezek a jegyzőkönyvek aláírás végett az ülésen jelen volt összes tagok elé terjesztendők.

Szó szerint lemásolandók egy könyvbe, amely a jegyzőkönyvek eredeti példányaival együtt a levéltárban őrzendő meg.

A jegyzőkönyvek egy ideiglenes másolatát kérelemre minden tanácstagnak ki kell szolgáltatni.

4. Cikk

Sürgős határozatok hozatalával az elnökből, a Tengeri Egészségügyi és vesztegzári szolgálat főfelügyelőjétől és a Hatalmaknak a Tanács által választott állandó bizottság van megbízva.

Az érdekelt nemzet (nation) megbízottját mindig meg kell hívni. Szavazati joga van.

Az elnök csak a szavazatok egyenlősége esetében szavaz.

A határozatok haladék nélkül írásban közlendők a Tanács minden tagjával.

A bizottság három hónaponkint újra választandó.

5. Cikk

A tanácskozásokat az elnök, távollétében pedig a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Szolgálat főfelügyelője vezeti. Csak a szavazatok egyenlősége esetében szavaz.

Az elnök feladata a szolgálat általános vezetése. Ő gondoskodik a Tanács határozatainak végrehajtásáról.

Titkárság
6. Cikk

Az elnök alá rendelt titkárságnál összpontosul úgy a belügyminisztériummal, mint a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálat különböző alkalmazottaival való írásbeli érintkezés.

A titkárságra van bízva a statisztika és a levéltár. Az ügyek elintézésének biztosítása céljából kellő számban segédek és tolmácsok alkalmazandók.

7. Cikk

A Tanács titkára, a titkárság főnöke jelen van a Tanács ülésein és vezeti a jegyzőkönyveket.

Ő alá vannak rendelve a titkárság alkalmazottai és szolgaszemélyzete.

Szolgálatukat az elnök felügyelete alatt vezeti és ellenőrzi.

A levéltár az ő őrizetére van bízva és ő felelős érte.

Számvevőség
8. Cikk

A számvevőség központi hivatalának főnöke a „felelős számadó”.

Működését csak akkor kezdheti meg, ha biztosítékot tett le, amelynek nagyságát a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács állapítja meg.

Ellenőrzi a pénzügyi bizottság vezetése alatt az egészségügyi és vesztegzári díjszedés élén állók eljárását.

Elkészíti a kimutatásokat és számadásokat, amelyek a pénzügyi bizottság részéről történt megállapítás s a Tanács által való helybenhagyás után a belügyminisztériumhoz terjesztendők fel.

Az egészségügyi főfelügyelő
9. Cikk

Az egészségügyi főfelügyelő gyakorolja a felügyeletet a Tanácstól függő összes szolgálatok felett, mégpedig az 1893. évi június hó 19-én kelt rendelet 19. Cikkében előírt feltételek mellett.

Megvizsgálja évenkint legalább egyszer az egészségügyi hivatalok, ügynökségek és őrségek mindegyikét.

Ezenkívül a főfelügyelő köteles az elnök által a Tanács javaslatára s a szolgálat kívánalmaihoz képest elrendelt vizsgálatokat teljesíteni.

A főfelügyelő akadályoztatása esetében a helyettesítésére hivatott tisztviselőt az elnök jelöli ki a Tanáccsal egyetértőleg.

Valahányszor a főfelügyelő valamely egészségügyi hivatalt, ügynökséget, egészségügyi őrséget (poste sanitaire), egészségügyi állomást vagy vesztegzári zarándokszállást (campement) megvizsgált, a Tanács elnökségéhez beadandó külön jelentésben kell előadnia vizsgálatának eredményeit.

A főfelügyelő a körútjai közé eső időközökben az elnök felügyelete alatt résztvesz az általános szolgálat vezetésében. Továbbá helyettesíti az elnököt távolléte és akadályoztatása esetében.

II. Cím

Szolgálat a kikötőkben, a vesztegzári állomásokon, az egészségügyi állomásokon

10. Cikk

Az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári rendészet a Földközi- és a Vörös-tenger egyiptomi partjának hosszában, valamint a sivatag felé eső szárazföldi határokon az egészségügyi hivatalok, az egészségügyi állomások vagy a vesztegzári szállások igazgatóira, az egészségügyi ügynökségek főnökeire vagy az egészségügyi őrségek (postes) főnökeire és az alájuk rendelt alkalmazottakra van bízva.

11. Cikk

Az egészségügyi hivatalok igazgatóinak feladata a szolgálatot vezetni, amelyért felelősek úgy abban a hivatalban, amelynek élén állanak, mint az ettől függő egészségügyi őrségeken.

Őrködniök kell az egészségügyi, tengerészeti és vesztegzári rendészeti szabályzatok szigorú végrehajtása felett. A Tanács elnökségétől kapott utasításokhoz tartják magukat s ők adják a hivatalukba, valamint az alájuk tartozó egészségügyi őrségekre beosztott összes alkalmazottaknak a szükséges rendeleteket és utasításokat.

Ők vannak megbízva a hajók minősítésével (reconnaissance) és megvizsgálásával (arraisonnement), a vesztegzári rendszabályok alkalmazásával és ők végzik a szabályzatok által megjelölt esetekben az orvosi vizsgálatot, valamint a vesztegzári kihágások ügyében szükséges kihallgatásokat (enquétes).

Egyedül ők leveleznek igazgatási ügyekben az elnökséggel, amelyhez beterjesztik a működésük körében szerzett összes egészségügyi értesüléseiket.

12. Cikk

Az egészségügyi hivatalok igazgatói javadalmazásuk tekintetében két osztályra oszlanak:

Első osztályú hivatal, számra nézve négy;

Alexandria;

Port-Szaid;

a szuezi medence és a zarándokszállás a Mózes-forrásoknál;

Tor.

Másodosztályú hivatal, számra nézve három:

Damiette;

Szuákim;

Kosszeir.

13. Cikk

Az egészségügyi ügynökségek főnökeinek ügynökségüket illetőleg ugyanaz a jogkörük (attributions), mint az igazgatóknak hivataluk tekintetében.

14. Cikk

Egészségügyi ügynökség csak egy van: El-Aricheban.

15. Cikk

Az egészségügyi őrségek (postes) főnökei rendelkeznek a vezetésük alatt álló őrség alkalmazottaival, ők maguk pedig az egészségügyi hivatalok egyikének igazgatója alá vannak rendelve.

Feladatuk a szabályzatokban előírt egészségügyi és vesztegzári intézkedések foganatosítása.

Nem állíthatnak ki semmiféle egészségügyi levelet (patente) és csak a szabad közlekedési engedéllyel induló hajók egészségügyi leveleinek láttamozására vannak jogosítva.

Azokat a hajókat, amelyek megálló helyükhöz nem tiszta egészségügyi levéllel (patente brute) vagy szabályellenes állapotban érkeznek, arra kötelezik, hogy olyan kikötőbe menjenek, ahol egészségügyi hivatal van.

Ők maguk nem tehetnek folyamatba egészségügyi vizsgálatokat, hanem e végből annak a hivatalnak igazgatójához kell folyamodniok, amelynek alá vannak rendelve.

Feltétlenül sürgősség esetét kivéve, összes igazgatási ügyeikben csak az illető igazgatóval leveleznek. Egészségügyi és vesztegzári sürgős ügyekben, minők az érkező hajóval szemben foganatosítandó rendszabályok vagy az induló hajó egészségügyi levelébe való bejegyzés, a Tanács elnökségével közvetlenül leveleznek; de erről haladék nélkül értesíteniök kell azt az igazgatót, akinek alárendelvék.

A tudomásukra jutott hajótörésekről a Tanács elnökségét a legrövidebb úton-módon értesíteni kötelesek.

16. Cikk

Egészségügyi őrség (poste), számra nézve hat, a következő helyeken van:

Port-Neufben, Abukirban, Brullosban és Rosetteben (az alexandriai egészségügyi hivatal alá rendelve);

Kantarában és Izmailia belső kikötőjében (a portszaidi hivatalnak alárendelve).

A Tanács a szolgálat kívánalmaihoz képest és a segédforrások szerint új egészségügyi állomásokat szervezhet.

17. Cikk

Az egészségügyi állomásokon és a vesztegzári szállásokon az állandó vagy ideiglenes szolgálat az igazgatókra van bízva, akiknek rendelkezésére egészségügyi alkalmazottak, őrök, málhahordók és szolgák állanak.

18. Cikk

Az állomások és a szállások igazgatóinak feladata az egészségügyi állomásra vagy a zarándokszállásra küldött egyéneket vesztegzár alá helyezni; az orvosokkal egyetértőleg ügyelni a különböző osztályú veszteglő egyének elkülönítésére és meggátolni minden érintkezést. A megállapított idő elteltével a szabályoknak megfelelően az igazgatók adják vagy vonják meg a szabad közlekedési engedélyt; ők foganatosíttatják az áruk és használati tárgyak fertőtlenítését s ők helyezik vesztegzár alá az utóbb említett műveletnél közreműködő alkalmazottakat.

19. Cikk

Az állomások és a szállások igazgatói állandó felügyeletet gyakorolnak az előírt rendszabályok végrehajtása, valamint a veszteglő egyének és az intézeti személyzet egészségi állapota felett.

20. Cikk

Felelősek a szolgálat helyes menetéért s erről naponkint jelentést tesznek a Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács elnökségének.

21. Cikk

Az egészségügyi állomásokhoz és a vesztegzári szállásokhoz beosztott orvosok az illető intézetek igazgatóinak, a gyógyszerész és a betegápolók pedig az orvosoknak vannak alárendelve.

Az orvosok ügyelnek a veszteglő egyének s az intézeti személyzet egészségi állapotára és vezetik az egészségügyi állomás vagy a zarándokszállás kórházát.

Szabad közlekedési engedély veszteglő egyéneknek csak az orvos vizsgálata és kedvező jelentése alapján adható.

22. Cikk

Minden egészségügyi hivatalban, egészségügyi állomáson vagy vesztegzári szálláson az igazgató egyúttal „számadó” is.

Ő jelöli ki szigorú személyes felelőssége mellett az egészségügyi és vesztegzári illetékek szedésére hivatott egyént.

Az ügynökségek vagy egészségügyi őrségek főnökei szintén számadók; ezeknek személyes feladata az illetékek szedése.

Az illetékek behajtásával megbízottak a biztosítékok szolgáltatása, a könyvvezetés, a befizetések ideje és általában mindannak tekintetében, ami szolgálatuk pénzügyi részére vonatkozik, a pénzügyminisztérium által kiadott szabályzatokhoz kötelesek alkalmazkodni.

23. Cikk

A Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári szolgálat költségeit a Tanács saját pénzeszközeiből vagy a pénzügyminisztériummal egyetértőleg az általa kijelölt pénztárak útján fedezi.

Kairó, 1893. évi június hó 19-én.

Riaz, s. k.

Aláírási jegyzőkönyv

Az alólírott meghatalmazottak összegyűltek ezen a napon a végből, hogy a Nemzetközi Egészségügyi Egyezményt aláírásukkal lássák el.

A Német Birodalom meghatalmazottjai a 25. Cikket illetőleg kifejezett fenntartással élnek azon szabadság miatt, amellyel az Egyezmény felruházza az egyes kormányokat arra, hogy bubópestis esetében megfigyelést rendeljenek el.

Brazilia meghatalmazottjai kijelentik, hogy felhatalmazásuk az Egyezménynek az utolsó teljes ülés jegyzőkönyvébe foglalt fenntartások mellett „ad referendum” aláírására szól.

Chili meghatalmazottjai kijelentik, hogy csatlakoznak a Brazilia és Portugália meghatalmazottjai által szövegezett fenntartásokhoz.

Kína meghatalmazottjai kormányuk nevében kifejezett fenntartással élnek az ebben az Egyezményben tárgyalt betegségek bejelentésének a 8. Cikk 2. bekezdésével kötelezővé tételét illetőleg.

Az egyiptomi meghatalmazottak kormányuk nevében megújítják kifejezett fenntartásukat, amellyel éltek arra vonatkozólag, hogy az értekezleten Szudán képviselője jelen van. Kijelentik továbbá, hogy ez a jelenlét nem érintheti Egyiptom felsőbbségi jogait.

Spanyolország meghatalmazottjai kijelentik, hogy kormányuk nevében a 12. Cikket illetőleg az Amerikai Egyesült-Államok meghatalmazottjaiéval azonos fenntartással élnek.

Az Amerikai Egyesült-Államok meghatalmazottjai formaszerűleg kijelentik, hogy a mai Nemzetközi Egészségügyi Egyezménynek általuk aláírása nem magyarázható úgy, mintha ezzel az Amerikai Egyesült-Államok elismernék valamely aláíró avagy csatlakozó Hatalom uralmi rendszerét vagy azt az összeséget, amely ott a kormány szerepét tölti be, jóllehet az Amerikai Egyesült-Államok ezt az uralmi rendszert vagy összeséget az illető Hatalom kormányául megelőzőleg nem ismerték el. Ezen felül kijelentik, hogy az Amerikai Egyesült-Államoknak a mai Nemzetközi Egészségügyi Egyezményben részvétele nem von maga után semmiféle szerződéses kötelezettséget olyan aláíró vagy csatlakozó Hatalommal szemben, amelyet az Amerikai Egyesült-Államok által az illető Hatalom kormányaként el nem ismert uralmi rendszer vagy összeség képvisel; ez mindaddig áll, amíg az illető Hatalmat az Egyesült-Államok által elismert kormány nem képviseli.

Az Amerikai Egyesült-Államok meghatalmazottjai másrészről kijelentik, hogy kormányuk fenntartja magának a jogot annak megítélésére, vajjon az alkalmazandó rendszabályok szempontjából idegen területrészt fertőzöttnek kell-e tekinteni, úgyszintén azon rendszabályok meghatározására is, melyeket különleges körülmények között a saját kikötőibe érkezéskor alkalmazni kell.

Minthogy a Nemzetközi Egészségügyi Értekezlet által végzett jelentős munka és az ebben foglalt számos új rendelkezés távirati úton nem volt bemutatható Ő Felségének a Királyok Királynőjének és Ő császári és Királyi Fenségének Tafari Makonnen Hercegnek, a Császárság Örökösének és Kormányzójának, Ethiópia Császárságának Megbizottja kijelenti, hogy mindaddig tartózkodnia kell az Egyezmény aláírásától, amíg szükséges utasításokat nem kap.

A britt meghatalmazottak kijelentik, hogy aláírásuk nem kötelezi a Britt Birodalom bármely olyan tagját, amely a Nemzetek Szövetségének önállóan tagja, amennyiben ez külön nem írja alá az Egyezményt vagy ahhoz külön nem csatlakozik.

Ezen felül fenntartják a jogot arra, hogy ne alkalmazzák a 8. Cikk 2. bekezdésének rendelkezéseit mindazokra a Protektorátusokra, Gyarmatokra, Birtokokra vagy britt megbízás alatt álló Országokra, amelyek az Egyezménynek részesei lesznek és gyakorlati okokból nincsenek abban a helyzetben, hogy az ebben a cikkben említett betegségek kötelező bejelentésére vonatkozó rendelkezéseknek teljesen érvényt szerezzenek.

Kanada megbízottja fenntartja kormányának a jogot annak megítélésére, hogy az alkalmazandó rendszabályok szempontjából fertőzöttnek kell-e tekinteni valamely idegen területrészt, úgyszintén azoknak a rendszabályoknak meghatározására, amelyeket különleges körülmények között alkalmazni kell a kanadai kikötőkbe érkezéskor. Ezen fenntartás mellett Kanada megbízottja kijelenti, hogy kormánya hajlandó az Egyezmény 12. Cikkében megállapított kötelezettségeknek és a betegségek előfordulására vonatkozólag idegen országokból kapható hivatalos értesítéseknek figyelembevételére.

India megbízottja kijelenti, hogy a Nemzetközi Egészségügyi Egyezményt csak fenntartással írhatja alá. India gyakorlati okokból nincs abban a helyzetben jelenleg, hogy a 8. Cikkből folyó kötelezettséget az ebben a cikkben említett betegségek kötelező bejelentésére vonatkozólag - a nagy városokat és járvány esetét kivéve - vállalja.

A britt meghatalmazottak kijelentik és ragaszkodnak annak megállapításához, hogy Perzsia meghatalmazottjainak a 90. Cikkre vonatkozó fenntartása semmiképpen sem változtathatja a jelenlegi status quot, törekszenek azonban közbejárni a perzsa és britt kormányok közötti egyetértést illetőleg.

A Finn Köztársaság meghatalmazottjai kijelentik, hogy a kolera elleni immunizálás nem adván elegendő biztosítékot, kormányuk fenntartja - a 30. Cikk rendelkezéseit nem érintve - adott esetben az immunizált személyek megfigyelését.

Másrészt, minthogy a finnországi határforgalom Kelet felé csak két, egymáshoz igen közel eső és Nyugat felé egyetlen vasútvonalat használhat, ami nem engedi meg a határ részleges elzárásának keresztülvitelét, Finnország a végből, hogy járvány esetében a teljes határzárt elkerülje, fenntartja magának azt, hogy a szükséghez képest, az 58. Cikk rendelkezéseit nem érintve, megfigyelést léptessen életbe.

Japán meghatalmazottjai kijelentik, hogy kormányuk fenntartja magának a szabadságot: 1. a szingapuri keleti iroda közvetítésével való szolgáltatására mindazoknak az értesítéseknek és felvilágosításoknak, amelyekre vonatkozólag az Egyezmény a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalhoz küldést írja elő; 2. az egészségügyi hatóságok igénybevételére a koleravibriók gazdáit illetőleg.

Litvánia meghatalmazottjai kijelentik, hogy jóllehet teljesen csatlakoznak az Egyezményhez, mégis kifejezett fenntartással élnek annak Litvánia és Lengyelország között életbeléptetését illetőleg, minthogy a rendes érintkezés a két ország között még nem állott helyre.

Ezek a fenntartások különös fontossággal bírnak a 9., 16., 57. és 66. Cikkek rendelkezéseit illetőleg.

Németalföld megbízottjai kormányuk nevében kijelentik, hogy ez, a Németalföldi Indiákat illetőleg, a 10. Cikk 2. bekezdésében említett rendszabályokat azon személyekkel és tárgyakkal szemben is alkalmazza, amelyek patkánypestis által érintett területrészekről jönnek.

Ezen felül kijelentik, hogy kormányuk a Németalföldi Indiákat illetőleg fenntartja a jogot a 27. Cikk 2. bekezdésének olyan értelmezésére, amely szerint az ebben a cikkben szabályozott patkányírtás alkalmazható azokra a hajókra, amelyek rakománya a patkánypestis által érintett területrészről származik, amennyiben az egészségügyi hatóság véleménye szerint a rakomány patkányokat foglalhat magában és olymódon raktározták be, hogy a 24. Cikk utolsó bekezdésében említett vizsgálatot nem lehet végezni.

Perzsia meghatalmazottjai kijelentik, hogy semmi sem igazolja az Egyezményben a Perzsa-öbölre vonatkozó különleges rendelkezés fenntartását. Az a körülmény, hogy az Egyezmény a II. Cím V. szakaszaként a 90. Cikket tartalmazza, lehetetlenné teszi számukra az aláírást a nélkül, hogy a legnyomatékosabb fenntartással éljenek.

Perzsia meghatalmazottjai ezen felül kijelentik, hogy a status quo semmiképpen sem kötelezheti kormányukat. Másrészről fenntartják kormányuknak azt a jogot, hogy ne alkalmazza a 8. Cikk rendelkezéseit az ebben a cikkben említett betegségek kötelező bejelentését illetőleg.

Portugália meghatalmazottja kijelenti, hogy kormányától az Egyezménynek az utolsó teljes ülés jegyzőkönyvébe foglalt fenntartások mellett ad referendum aláírására kapott felhatalmazást.

Törökország meghatalmazottja kijelenti, hogy Törökország semmiféle szerződéssel sem mondott le az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsban való képviseltetéséről. Másrészről, számotvetve a Lausanneban aláírt és a Tengerszorosokra vonatkozó Egyezmény rendelkezéseivel és a Boszporus, valamint a Dardanellák tengerszorosainak különleges viszonyaival, fenntartja Törökország Egészségügyi Igazgatásának a jogot arra, hogy török kikötőnek a hajó által érintését megakadályozandó, egészségügyi őrséget helyezhessen minden, a tengerszorosokon orvos nélkül áthaladó és fertőzött kikötőből jövő kereskedelmi hajó fedélzetére. Természetesen azonban, hogy az őrség által okozott késedelmek és költségek a legkisebbek lesznek.

A Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének meghatalmazottjai - emlékeztetve az Egyezménytervezet 7. Cikkét illetőleg az első Bizottság május 26-i ülésén tett kijelentésükre - kijelentik, hogy nincs ellenvetésük azon rendelkezés ellen, amely szerint a Nemzetközi Közegészségügyi Hivatalnak joga van arra, hogy más egészségügyi szervezetekkel megegyezéseket létesítsen; nézetük azonban az, hogy ez a jog a római 1907. évi megegyezésből folyik, amely a Hivatal tennivalóit meghatározza. Úgy vélik tehát, hogy az előbb említett rendelkezésnek - mely nem egyéb, mint ennek a jognak megerősítése - csupán a jegyzőkönyvben kellene szerepelnie és nem kellene az Egyezmény egyik cikkét alkotnia.

A Szocialista Szovjet Köztársaságok meghatalmazottjai emlékeztetnek arra, hogy az Egyezmény 12. Cikkének megvitatása alkalmával azon rendelkezés ellen szavaztak, amely megadja a kormányoknak a jogot kivételes esetekben az egészségügyi rendszabályok alkalmazásának meghosszabbítására az érdekelt állam azon kijelentése ellenére, hogy a betegség veszedelme nem forog többé fenn.

Úgy vélik, hogy ez a rendelkezés a megelőző egyezmények alapelveit érintheti és oka lehet az alkalmazásból eredő félreértéseknek.

Következésképen kijelentik, hogy az Egyezmény szellemében ez a rendelkezés csupán egészen kivételes olyan esetekben vehető alkalmazásba, amikor az Egyezménnyel erre a tárgyra vonatkozólag megállapított kötelezettségeket nem teljesíti az a kormány, amelyhez a járvány által érintett területrész tartozik.

A Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének meghatalmazottjai emlékeztetnek azokra a fenntartásokra, amelyekkel a második Bizottságban már éltek az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanács működését és hatáskörét illetőleg. Nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy különösen a 70. és 164. Cikkek megadják a jogot ennek a Tanácsnak különböző egészségügyi rendészeti, tengeri és vesztegzári szabályzatoknak azzal a feltétellel kiadására, hogy ezeknek a szabályzatoknak végrehajthatóságához szükséges a Tanácsban képviselt különböző Hatalmak általi elfogadtatás. Minthogy a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének még nincs az Egyiptomi Tengeri Egészségügyi és Vesztegzári Tanácsban képviselőjük, a Szövetség megbízottjai ragaszkodnak ahhoz, hogy kormányuknak fenntartsák a jogot arra, vajjon elfogadja-e vagy nem a Tanács által kidolgozott rendszabályokat.

Az alólírottak okmányba foglalják a fent kifejezett fenntartásokat és kijelentik, hogy illetékes országaik fenntartják maguknak a jogot, hogy azokból előnyt származtassanak azon országokra vonatkozólag, amelyek nevében a fenntartásokat tették.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

Kelt Párizsban, ezerkilencszázhuszonhat június huszonegyedikén.

Aláírások”

2. § Ez a törvény kihirdetése napján lép életbe, mégpedig az 1. §-ba foglalt Egyezménynek Magyarországra életbelépése napjától számítandó hatállyal. Ezt a napot a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendelettel teszi közzé.

Ugyanő teszi közzé azt is, hogy az Egyezmény más államok tekintetében mely napon lépett életbe.

Egyebekben ezt a törvényt a m. kir. minisztérium hajtja végre.


  Vissza az oldal tetejére