A jogszabály mai napon ( 2019.08.19. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1936. évi XX. törvény

az állami hajók mentességére vonatkozólag 1926. évi április hó 10. napján Brüsszelben kelt egyezmény becikkelyezése tárgyában * 

1. § Az állami hajók mentességére vonatkozó némely szabályok egységesítése végett az 1936. évi április hó 10. napján Brüsszelben kelt nemzetközi egyezmény az ország törvényei közé iktattatik.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény francia *  eredeti szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:

I. Nemzetközi egyezmény az állami hajók mentességére
vonatkozó némely szabályok egységesítéséről

A Német Birodalom Elnöke, Ő Felsége a Belgák Királya, a Braziliai Köztársaság Elnöke, a Chilei Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Dánia és Izland Királya, Ő Felsége Spanyolország Királya, az Eszt Államfő, a Francia Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Nagy-Britannia és Irhon Egyesült Királyságának és a Tengerentúli Brit Birtokoknak Királya, India Császárja, Ő Főméltósága Magyarország Kormányzója, Ő Felsége Olaszország Királya, Ő Felsége Japán Császárja, a Lett Köztársaság Elnöke, a Mexikói Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Norvégia Királya, Ő Felsége Németalföld Királynője, a Lengyel Köztársaság Elnöke, a Portugál Köztársaság Elnöke, Ő Felsége Románia Királya, Ő Felsége a Szerbek, Horvátok és Szlovének Királya, Ő Felsége Svédország Királya.

Az állami hajók mentességére vonatkozó némely egységes szabályok közös megegyezéssel való megállapításának hasznosságát felismervén, e célból Egyezmény kötését határozták el és Meghatalmazottaikat kinevezték,

akik kellően meghatalmazva a következőkben állapodtak meg:

1. Cikk. Az államok tulajdonában levő vagy az általuk használt hajók, a tulajdonukban álló rakományok, az állami hajók által szállított rakományok és utasok, valamint azok az Államok, amelyek e hajóknak tulajdonosai vagy azokat használják, vagy ezeknek a rakományoknak tulajdonosai, ezeknek a hajóknak használatára vagy ezeknek a rakományoknak fuvarozására vonatkozó igények tekintetében a felelősséget, illetőleg ugyanazoknak a szabályoknak és ugyanazoknak a kötelezettségeknek vannak alávetve, mint amelyeket a magánszemélyek hajói, rakományai és felszerelése tekintetében alkalmazni kell.

2. Cikk. E felelősség és kötelezettség tekintetében a bírói hatáskörre, a keresetindításra és az eljárásra vonatkozó szabályok azonosak a magántulajdonosok kereskedelmi hajóira, a magánrakományokra és tulajdonosaikra vonatkozó szabályokkal.

3. Cikk. 1. § Az előbbi két cikk rendelkezései nem alkalmazhatók a hadihajókra, az állami yachtokra, az őrhajókra, a kórházhajókra, a segédhajókra, az élelmező-hajókra és valamely Állam tulajdonában levő vagy általa használt más olyan hajókra, amelyeket az a követelés keletkezésének időpontjában kizárólag kormányzati és nem kereskedelmi szolgálatban alkalmaz; ezek a hajók nem lehetnek semmiféle bírói intézkedés útján foglalás, zárlat vagy birtokbavétel, sem pedig dologi jogra vonatkozó bírói eljárás tárgyai.

Mindazonáltal az érdekelteknek joguk van igényeiket annak az Államnak illetékes bírósága előtt érvényesíteni, amely Állam a hajó tulajdonosa vagy azt használja, anélkül, hogy ez az Állam mentességére hivatkozhatnék, mégpedig:

1. a hajóösszeütközésből vagy más hajózási balesetekből eredő keresetekkel szemben;

2. a segélynyujtásból, mentésből és közös hajókárokból eredő keresetekkel szemben;

3. a javításokból, szállításokból vagy a hajóra vonatkozó más szerződésekből eredő keresetekkel szemben.

2. § Ugyanezek a szabályok nyernek alkalmazást valamely Állam tulajdonában lévő és a fentemlített hajók fedélzetén szállított rakományokra.

3. § Valamely Állam tulajdonában lévő és kormányzati, nem pedig kereskedelmi célra szolgáló kereskedelmi hajó fedélzetén szállított rakományok semmiféle bírói intézkedés útján foglalás, zárlat vagy birtokbavétel, sem pedig dologi jogra vonatkozó bírói eljárásnak nem lehetnek tárgyai.

Mindazonáltal hajóösszeütközés, hajózási balesetek, segélynyujtás, mentés és közös hajókár címén támasztott keresetek, valamint a rakományokra vonatkozó szerződésekből származó keresetek a 2. Cikk értelmében illetékes bíróság előtt megindíthatók.

4. Cikk. Az Államok mindazokat a védekező eszközöket, elévülési kifogásokat és a felelősség korlátozására vonatkozó szabályokat felhasználhatják, amelyek a magánhajókat és tulajdonosaikat megilletik.

Ha szükségesnek mutatkoznék ezekre a védelmi eszközökre, az elévülésre és a korlátozásra vonatkozó szabályoknak átdolgozása vagy módosítása abból a célból, hogy azok a 3. Cikk alá tartozó hadihajókra vagy állami hajókra alkalmazhatók legyenek, erre a célra külön Egyezmény fog köttetni. Addig is olyan nemzeti jogszabályokba foglalhatók a szükséges rendelkezések, amelyek megfelelnek a jelen Egyezmény szellemének és elveinek.

5. Cikk. Ha a 3. Cikk esetében az eljáró bíróságnak kétsége van a hajó vagy a rakomány kormányzati és nem kereskedelmi jellege tekintetében, a hajótulajdonos vagy rakománytulajdonos szerződő Állam külügyi képviselete által aláírt és az Állam útján az ügyben eljáró törvényszékek és bíróságok elé terjesztett bizonyítvány bizonyítékul szolgál abban a tekintetben, hogy a hajó vagy rakomány a 3. Cikk rendelkezései alá esik, azonban kizárólag abból a célból, hogy kieszközöltessék a feloldás a bíróilag elrendelt foglalás, zárlat vagy birtokbavétel alól.

6. Cikk. Ennek az Egyezménynek rendelkezései minden szerződő Államban alkalmazást fognak nyerni azzal a fenntartással, hogy a nem szerződő Államok és polgáraik vagy nem részesíthetők ebben a kedvezményben, vagy pedig csak a viszonosság feltétele mellett.

Másrészről a szerződő Államoknak szabadságukban van, hogy bíróságaik előtt polgáraikat megillető jogokat saját törvényeikkel szabályozzák.

7. Cikk. Háború idejében mindegyik szerződő Állam fenntartja a jogát arra, hogy a többi szerződő Államokkal közölt nyilatkozat útján ennek az Egyezménynek alkalmazását felfüggeszthesse olyan értelemben, hogy hasonló esetben sem az ő tulajdonában álló, sem az általa használt hajók, sem az ő tulajdonában levő szállítmányok nem lehetnek valamely külföldi bírói hatóság útján semmiféle foglalás, zárlat vagy birtokbavétel tárgyai. A hitelezőnek azonban joga lesz a 2. és 3. Cikkek értelmében illetékes bíróság előtt keresetet indítani.

8. Cikk. Ez az Egyezmény nem érinti a szerződő Államoknak azt a jogát, hogy olyan rendszabályokat foganatosítsanak, amelyeket a semlegesség jogai és kötelességei megkövetelnek.

9. Cikk. Legkésőbb az Egyezmény aláírásának napjától számított kétévi határidő elteltével a belga Kormány érintkezésbe fog lépni azon Magas Szerződő Felek Kormányaival, amelyek készeknek nyilatkoztak az Egyezmény megerősítésére, annak eldöntése céljából, hogy az életbeléptetésnek helye van-e. A megerősítő okmányokat Brüsszelben fogják letenni az említett Kormányok részéről közös megegyezéssel megállapítandó időpontban. A megerősítő okiratok első letételét az abban résztvevő Államok képviselői és a belga Külügyminiszter által aláírt jegyzőkönyvben fogják megállapítani.

A későbbi letételek a belga Kormányhoz intézett és a megerősítő okiratot kísérő írásbeli értesítés útján fognak történni.

A megerősítő okiratok első letételéről készült jegyzőkönyvnek, az előbbi bekezdésben említett értesítéseknek, valamint az ezeket kísérő megerősítő okmányoknak hiteles másolatát a belga Kormány diplomáciai úton haladéktalanul ki fogja szolgáltatni ezt az Egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozó Államoknak. Az előbbi bekezdésben említett esetekben a nevezett Kormány egyidejűleg közölni fogja azt a napot, amikor az értesítést megkapta.

10. Cikk. Azok az államok, amelyek ezt az egyezményt nem írták alá, csatlakozhatnak hozzá, akár képviselve voltak a brüsszeli nemzetközi Értekezleten, akár nem.

A csatlakozni kívánó Állam írásban közli szándékát a belga Kormánnyal a csatlakozási okirat átnyujtása mellett, amelyet a nevezett Kormány levéltárában kell majd elhelyezni.

A belga Kormány haladéktalanul megküldi az összes aláíró vagy csatlakozó Államoknak az értesítésnek, valamint a csatlakozási okiratnak hiteles másolatát, megjelölve azt a napot, amikor az értesítést megkapta.

11. Cikk. A Magas Szerződő Felek az aláírás, a megerősítő okiratok letétele vagy a csatlakozás időpontjában kijelenthetik, hogy ennek az Egyezménynek elfogadása nem terjed ki a szuverénitásuk vagy fennhatóságuk alá tartozó önkormányzatú Dominiumok, gyarmatok, birtokok, védnökségek vagy tengerentúli területek némelyikére, vagy azok egyikére sem. Következésképen utólag külön-külön csatlakozhatnak ezen önkormányzatú Dominiumok, gyarmatok, birtokok, védnökségek vagy tengerentúli területek egyike vagy másika nevében, ha azokat eredeti nyilatkozatukban kizárták. Ezeknek a rendelkezéseknek megfelelően fel is mondhatják ezt az Egyezményt külön-külön a szuverénitásuk vagy fennhatóságuk alá tartozó egy vagy több önkormányzatú Dominium, gyarmat, birtok, védnökség vagy tengerentúli területre vonatkozólag.

12. Cikk. Azokkal az Államokkal szemben, amelyek a megerősítő okiratok első letételében résztvettek, ez az Egyezmény a letételről készült jegyzőkönyv keltétől számított egy év mulva válik hatályossá. Azokra az Államokra nézve, amelyek azt utólag erősítik meg vagy utólag csatlakoznak hozzá, úgyszintén azokban az esetekben, amikor az életbelépés utólag és a 11. Cikk szerint történik, az Egyezmény hat hó mulva válik hatályossá azután, hogy a 9. Cikk 2. bekezdésében és a 10. Cikk 2. bekezdésében említett értesítéseket a belga Kormány megkapta.

13. Cikk. Ha a szerződő Államok valamelyike ezt az Egyezményt felakarná mondani, a felmondásról írásban kell a belga Kormányt értesíteni, amely az értesítés hiteles másolatát haladéktalanul közölni fogja az összes többi Államokkal, tudatva velük azt a napot, amikor az értesítést megkapta.

A felmondás hatása csak arra az egy Államra terjed ki, amelytől származik és egy év mulva kezdődik attól számítva, amidőn az értesítés a belga Kormányhoz érkezett.

14. Cikk. Minden Államnak szabadságában van a keresztülviendő javítások megvitatása céljából újabb értekezletet kezdeményezni.

Az az Állam, amely ezt a jogot gyakorolni kívánja, köteles ezt a szándékát a többi Állammal egy évvel előbb közölni a belga Kormány közvetítésével, amely intézkedik az értekezlet összehívásáról.

Kelt Brüsszelben, egy példányban, 1926. évi április hó 10. napján.

[Aláírások]

3. § Felhatalmaztatik a kormány, hogy a 2. §-ban foglalt egyezmény módosítása, kiegészítése és értelmezése tárgyában az egyezményben részes államokkal vagy közülök egyesekkel megállapodást létesíthessen és azt rendeleti úton életbeléptethesse.

4. § Ezt a törvényt a kereskedelemügyi miniszter és az igazságügyminiszter hajtják végre.


  Vissza az oldal tetejére