A jogszabály mai napon ( 2019.10.19. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1973. évi 2. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között, Helsinkiben, 1971. augusztus 24-én aláírt konzuli egyezmény kihirdetéséről * 

(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Budapesten 1972. december 2-án megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között, Helsinkiben, 1971. augusztus 24-én aláírt konzuli egyezményt és az egyezményhez tartozó jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény és jegyzőkönyv eredeti magyar nyelvű szövege a következő:

„KONZULI EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a Finn Köztársaság Elnöke

attól az óhajtól áthatva, hogy a két állam közötti baráti kapcsolatokat megerősítsék és a két állam közötti konzuli kapcsolatokat szabályozzák és fejlesszék, elhatározták, hogy Konzuli Egyezményt kötnek és e célból Meghatalmazottaikat kinevezték,

akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik kicserélése után az alábbiakban állapodtak meg:

I.

Meghatározások

1. Cikk

Az Egyezmény alkalmazása körében a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:

a) a „konzuli képviselet” főkonzulátus, konzulátus vagy alkonzulátus;

b) a „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzuli képviselet konzuli feladatok végzésére jogosult;

c) a „konzuli képviselet vezetője” az a személy, akit megbíztak azzal, hogy e minőségben tevékenykedjék; a konzuli képviselet vezetőjének rangja főkonzul, konzul vagy alkonzul lehet;

d) a „konzuli tisztviselő” minden olyan személy - ideértve a konzuli képviselet vezetőjét is -, akit e minőségében megbíztak azzal, hogy konzuli feladatokat végezzen;

e) a „konzuli alkalmazott” a konzuli képviseleten műszaki, igazgatási vagy kisegítő munkakör ellátására a küldő állam által alkalmazott személy;

f) a „konzuli képviselet tagjai” a konzuli tisztviselők és konzuli alkalmazottak;

g) a „konzuli helyiségek” kizárólagosan a konzuli képviselet céljaira használt épületek vagy épületrészek és az ezekhez tartozó telkek, tekintet nélkül tulajdonjogi helyzetükre;

h) a „konzuli irattár” a konzuli képviselet minden irata, okmánya, levelezése, könyve, filmje, hangszalagja, nyilvántartása, valamint rejtjelanyaga, kartotéka és az ezek védelmére valamint őrzésére szolgáló iratszekrények és egyéb bútorok;

i) a „hajó” a küldő állam lobogójának kitűzésére jogosult hajó;

j) az „állampolgár” kifejezés értelemszerűen a jogi személyt is magában foglalja.

II.

Konzuli képviselet létesítése
és a konzuli képviselet vezetőjének kinevezése

2. Cikk

(1) Konzuli képviseletet a fogadó állam területén csak ennek az államnak a beleegyezésével lehet létesíteni.

(2) A konzuli képviselet székhelyét, rangját és a konzuli kerületet a küldő állam és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg.

3. Cikk

(1) A konzuli képviselet vezetője akkor kezdheti meg működését, amikor a konzuli kinevezési okiratának bemutatása után a fogadó államtól működési engedélyt vagy egyéb hozzájárulást kapott. A kinevezési okiratban fel kell tüntetni a konzuli képviselet vezetőjének nevét és rangját, valamint a konzuli képviselet székhelyét és a konzuli kerületet.

(2) Ha a fogadó állam megtagadja a működési engedély vagy egyéb hozzájárulás megadását, ennek indokait nem köteles közölni a küldő állammal.

(3) A fogadó állam a működési engedély vagy egyéb hozzájárulás megadása előtt engedélyezheti, hogy a konzuli képviselet vezetője működését ideiglenesen megkezdhesse. Ebben az esetben ennek az Egyezménynek a rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Miután a konzuli képviselet vezetője működési engedélyt vagy egyéb hozzájárulást kapott, illetőleg miután a (3) bekezdés szerinti ideiglenes működési engedélyt megkapta, a fogadó állam haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a konzuli képviselet vezetője a feladatait elláthassa és az őt megillető könnyítésekben, kiváltságokban és mentességekben részesülhessen.

4. Cikk

(1) Abban az esetben, ha a konzuli tisztviselőt a konzuli képviselethez nem a konzuli képviselet vezetőjeként nevezik ki, működésének megkezdése előtt a küldő állam diplomáciai képviselete a fogadó állam külügyminisztériumát értesíti a konzuli tisztviselő nevéről, rangjáról és arról, hogy őt melyik konzuli képviselethez nevezték ki.

(2) A küldő állam a fogadó állam külügyminisztériumát a konzuli alkalmazottak nevéről, állampolgárságáról és feladatköréről is értesíti.

5. Cikk

(1) Konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa.

(2) A konzuli alkalmazott a küldő állam vagy a fogadó állam állampolgára lehet. A fogadó állam állampolgárának vagy állandó lakosának konzuli alkalmazottként történő kinevezésével kapcsolatban meg kell tartani a fogadó állam jogszabályait.

(3) A fogadó állam a konzuli képviselet tagját ellátja e minőségét tanúsító okmánnyal.

6. Cikk

(1) Ha a konzuli képviselet vezetője nem láthatja el a feladatát vagy hivatala nincs betöltve, a küldő állam ennek a konzuli képviseletnek vagy a küldő államnak a fogadó államban levő más konzuli képviselete konzuli tisztviselőjét vagy diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját megbízhatja azzal, hogy a konzuli képviselet ideiglenes vezetőjeként járjon el. E személy nevét és rangját a fogadó állam külügyminisztériumával előzetesen közölni kell.

(2) A konzuli képviselet vezetésével ideiglenesen megbízott személy ugyanolyan könnyítésekben, kiváltságokban és mentességekben részesül, mint amilyenek ennek az Egyezménynek a rendelkezései alapján a konzuli képviselet vezetőjét megilletik. Abban az esetben, ha ez a személy a diplomáciai személyzet tagja, őt továbbra is megilletik azok a kiváltságok és mentességek, amelyekre a diplomáciai személyzet tagjai jogosultak.

7. Cikk

A fogadó állam bármikor, döntésének indokolása nélkül, diplomáciai úton közölheti a küldő állammal, hogy a konzuli képviselet valamelyik tagját nem tartja elfogadhatónak. Ez esetben a küldő állam az érintett személyt visszahívja, illetőleg megszünteti a megbízatását a konzuli képviseleten. Amennyiben a küldő állam e kötelességének ésszerű időn belül nem tesz eleget, a fogadó állam a konzuli képviselet vezetőjétől a működési engedélyt vagy az egyéb hozzájárulást visszavonhatja, a konzuli alkalmazott e minőségének további elismerését pedig megtagadhatja.

III.

Könnyítések, kiváltságok és mentességek

8. Cikk

A fogadó állam hatóságai a konzuli képviseletek feladatainak ellátásához minden könnyítést megadnak.

9. Cikk

A küldő állam címerét, valamint a küldő és a fogadó állam nyelvén a konzuli képviselet elnevezését feltüntető táblát el lehet helyezni a konzuli képviselet céljára használt épületen, továbbá a képviselet vezetőjének a lakásán. A küldő állam nemzeti lobogóját ki lehet tűzni az említett épületekre és a konzuli képviselet vezetője által hivatalos célra használt közlekedési eszközökre.

10. Cikk

(1) A konzuli helyiségek sérthetetlenek. A fogadó állam hatóságai a konzuli képviselet vezetőjének, vagy a küldő állam diplomáciai képviselete vezetőjének, illetőleg az általuk erre feljogosított személynek a hozzájárulása nélkül a konzuli helyiségekbe nem léphetnek be.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései a konzuli tisztviselő lakására is vonatkoznak.

(3) A konzuli irattár mindenkor - bárhol is van elhelyezve - sérthetetlen.

11. Cikk

(1) A konzuli képviselet a küldő állam kormányával, diplomáciai vagy konzuli képviseleteivel - székhelyüktől függetlenül - szabadon érintkezhet. Evégből a konzuli képviselet igénybe veheti a távközlés valamennyi eszközét, igénybe vehet továbbá diplomáciai futárt, küldhet és kaphat diplomáciai poggyászt, valamint rejtjelt is használhat. A konzuli képviselet azonban rádió-adóállomást csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.

(2) A távközlés eszközeinek igénybevételéért a konzuli képviseletre ugyanazok a díjszabások vonatkoznak, mint a diplomáciai képviseletre.

(3) A konzuli képviselet hivatalos levelezése - bármilyen távközlő eszközt is alkalmaz -, diplomáciai futárpostája, valamint a hivatalos jelleget feltüntető, látható külső jelzést viselő diplomáciai poggyász - függetlenül attól, hogy ezeket a konzuli képviselet küldi vagy kapja - sérthetetlen és azt a fogadó állam hatóságai nem vizsgálhatják meg és nem tarthatják vissza.

12. Cikk

(1) A küldő állam és a konzuli képviselet tagja mentes minden állami valamint helyi adó és illeték alól, amelyek közvetlenül a konzuli helyiségekkel és a konzuli képviselet tagjainak lakásával kapcsolatosak. Ez a mentesség nem vonatkozik a teljesített szolgáltatásokkal kapcsolatos adókra és illetékekre, vagy az építési anyagokkal és építési szolgáltatásokkal kapcsolatos forgalmi adókra. A mentesség nem vonatkozik az olyan épületekre vagy ingatlanokra sem, amelyeknek a birtoklása a lakásépítő részvénytársaság vagy más vállalat részvényeinek vagy szövetkezeti részesedésnek a tulajdonán alapul. Nem vonatkozik továbbá a mentesség az előbb említett tulajdonból vagy annak átruházásából származó olyan jövedelemre, amelyhez a konzuli képviselet tagja mint tulajdonos jut.

(2) A konzuli képviselet tagja és a háztartásában élő családtagok mentesek a jövedelem, illetőleg a vagyonadó alól, ha a jövedelem forrása, illetőleg a vagyon nem a fogadó államban van. Azokat a fizetéseket, béreket és juttatásokat, amelyeket a küldő állam az említett személyeknek a fogadó államban a szolgálati kötelességükkel kapcsolatban vagy más hasonló okból folyósít, úgy kell tekinteni, mint amelyek nem a fogadó államban levő forrásból származnak.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben említett mentességek vonatkoznak azokra az azonos vagy lényegében hasonló adókra vagy illetékekre is, amelyeket utóbb a meglevő adók vagy illetékek kiegészítéseként illetőleg azok helyett vetettek ki.

13. Cikk

(1) A konzuli képviselet tagja mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól. A konzuli képviselet tagja mentes a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatósága alól is, kivéve:

a) a fogadó állam területén fekvő magántulajdonban álló ingatlanra vonatkozó dologi jogi pert, hacsak a konzuli képviselet tagja az ingatlant nem a küldő állam javára a képviselet céljára tartja birtokában;

b) az olyan hagyatéki eljárással kapcsolatos pert, amelyben a konzuli képviselet tagja magánszemélyként mint végrendeleti végrehajtó, hagyatéki gondnok, örökös vagy hagyományos, és nem a küldő állam képviselőjeként szerepel;

c) az olyan pert, amely a konzuli képviselet tagja által a fogadó államban hivatalos tevékenysége körén kívül folytatott bármilyen szabadfoglalkozással vagy kereskedelmi tevékenységgel kapcsolatos.

(2) A konzuli képviselet tagjával szemben semmiféle végrehajtási intézkedést nem lehet tenni, kivéve e cikk (1) bekezdésének a)-c) pontjában említett eseteket, amennyiben a végrehajtás személye és lakása sérthetetlenségének csorbítása nélkül foganatosítható.

(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései a konzuli tisztviselő háztartásában élő családtagjaira is vonatkoznak. A konzuli alkalmazott háztartásában élő családtagjait azonban csak a fogadó állam büntető joghatósága alóli mentesség illeti meg, feltéve, mindkét esetben, hogy ezek a családtagok szintén a küldő állam állampolgárai.

14. Cikk

(1) A konzuli képviselet tagját fel lehet hívni arra, hogy bírói vagy államigazgatási eljárás során tanúvallomást tegyen. Nem szabad kényszerítő eszközt alkalmazni annak érdekében, hogy a konzuli képviselet tagja tanúként megjelenjen, vagy vallomást tegyen. Az idézést hivatalos levél alakjában kell elkészíteni és az kényszerítő eszközzel való fenyegetést nem tartalmazhat.

(2) A konzuli tisztviselő - kérelmére - a neki megfelelő időpontban a konzuli képviselet helyiségében vagy lakásán tanúvallomást tehet, vagy pedig - ha ez lehetséges - a vallomást írásban is megteheti.

(3) A konzuli képviselet tagját nem lehet eskütételre kötelezni.

(4) A konzuli képviselet tagja megtagadhatja a tanúvallomást mindarról, ami beosztása következtében jutott tudomására, megtagadhatja továbbá, hogy a küldő állam jogának szakértőjeként tegyen vallomást.

(5) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell a konzuli képviselet tagjának háztartásában élő családtagokra is.

15. Cikk

(1) A küldő állam lemondhat a konzuli képviselet tagját a 13-14. Cikk alapján megillető joghatóság alóli mentességről. A lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell közölni a fogadó állam illetékes hatóságával.

(2) A joghatóság alóli mentességről való lemondás nem foglalja magában a végrehajtás alóli mentességről való lemondást, amelyhez külön lemondás szükséges.

(3) Ha a joghatóság alól a 13. Cikk szerint mentességben részesülő személy keresetet indít, nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében.

16. Cikk

A konzuli képviselet tagjának vagy a háztartásában élő családtagjának halála esetén a fogadó állam vámmentesen engedélyezi az elhunyt ingóságainak kivitelét és ezekre öröklési illetéket nem ró ki, feltéve, hogy ez a vagyon kifejezetten azért volt a fogadó államban, mert az elhunyt, mint a konzuli képviselet tagja, vagy mint a konzuli képviselet tagjának családtagja tartózkodott ott.

17. Cikk

A konzuli képviselet tagja és a háztartásában élő családtagok mentesek mindazon általános kötelezettségek alól, amelyeket a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele és tartózkodási engedélye tekintetében előírnak, mentesek továbbá a személyes szolgáltatások és közmunkák vagy katonai terhek, mint a katonai célokra való igénybevétel, beszolgáltatás és beszállásolás minden formája alól.

18. Cikk

(1) A fogadó állam engedélyezi az alábbi tárgyak behozatalát és újra kivitelét, valamint ezekre vám-, adó- és illetékmentességet biztosít;

a) a konzuli képviselet hivatalos használatára szolgáló tárgyak, ide értve a gépjárműveket is, amelyek olyan mértékben mentesek, mint a küldő állam diplomáciai képviselete hivatalos használatára szolgáló tárgyak;

b) a konzuli tisztviselő és a háztartásában élő családtagjai személyes használatára szolgáló tárgyak, ide értve a gépjárműveket, valamint a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is, amelyek olyan mértékben mentesek, mint a küldő állam diplomáciai személyzete tagjának használatára szolgáló tárgyak.

(2) A konzuli alkalmazottat az (1) bekezdésben említett kiváltságok és mentességek az első berendezkedése céljára behozott tárgyak tekintetében illetik meg.

19. Cikk

Mindazok a személyek, akik számára ez az Egyezmény kiváltságokat és mentességeket biztosít, kötelesek - kiváltságaik és mentességeik csorbítása nélkül - a fogadó állam törvényeit és más jogszabályait tiszteletben tartani, ideértve a közlekedési szabályokat, valamint a gépjárművek biztosítására vonatkozó szabályokat is.

20. Cikk

A 12-13. Cikkben, a 14. Cikk (1), (3) és (5) bekezdésében, a 16-18. Cikkben említett kiváltságok, illetőleg mentességek nem illetik meg a konzuli képviselet tagját és a háztartásában élő családtagokat, ha a fogadó államnak állampolgárai vagy állandó lakosai.

IV.

Konzuli feladatok

21. Cikk

A konzuli tisztviselő előmozdítja a küldő és a fogadó állam közötti gazdasági, kereskedelmi, kulturális, tudományos és idegenforgalmi kapcsolatok fejlesztését és más módon elősegíti közöttük a baráti kapcsolatokat.

22. Cikk

A konzuli tisztviselő feladatainak ellátása során

a) a konzuli kerület illetékes helyi hatóságaihoz;

b) a fogadó államnak a jogszabályai által meghatározott keretek között ennek az államnak a központi hatóságaihoz fordulhat.

23. Cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő államnak és állampolgárainak jogait és érdekeit védelmezni.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult külön meghatalmazás nélkül a fogadó állam bíróságai és államigazgatási hatóságai előtt a küldő államnak azt az állampolgárát képviselni, aki távollét vagy más alapos okból nem tudja jogait és érdekeit megvédeni.

(3) A (2) bekezdésben említett képviselet fennmarad mindaddig, amíg a képviselt személy kijelöli saját képviselőjét, illetőleg saját maga átveszi jogainak és érdekeinek védelmét.

24. Cikk

A konzuli tisztviselő jogosult:

a) a küldő államnak a konzuli kerületben állandóan lakó vagy ott ideiglenesen tartózkodó állampolgárait nyilvántartásba venni;

b) a küldő állam állampolgárai számára útlevelet vagy más útiokmányt kiállítani, valamint azokat módosítani vagy megújítani;

c) vízumot adni.

25. Cikk

(1) A konzuli képviselet vezetője jogosult a házasságkötésnél közreműködni, feltéve, hogy mindkét házasuló a küldő állam állampolgára és az ilyen házasságkötésnél való közreműködés összhangban áll a fogadó állam jogszabályaival. A konzuli képviselet a megkötött házasságról a fogadó állam illetékes hatóságát értesíti.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam állampolgárainak születését, elhalálozását és házasságkötését anyakönyvezni.

(3) Az (1)-(2) bekezdésben foglaltak nem mentesítik a küldő állam állampolgárát a fogadó államnak a születések, elhalálozások és házasságkötések bejelentésére vonatkozó jogszabályaiban foglalt kötelezettség teljesítése alól.

26. Cikk

A konzuli tisztviselő szükség esetén a fogadó állam bíróságának vagy más hatóságának a küldő állam állampolgára számára vagy az ilyen állampolgár őrizetlen vagyonának védelmére megfelelő gyám vagy gondnok személyére vonatkozóan javaslatot tehet.

27. Cikk

(1) A konzuli tisztviselő

a) írásba foglalja, hitelesíti és letétbe veszi a végrendeleteket, valamint írásba foglalja a küldő állam állampolgárainak egyoldalú jogügyleteit tanúsító egyéb okiratokat;

b) írásba foglalja és hitelesíti a küldő állam állampolgárai között vagy a küldő állam állampolgárai és a fogadó állam, illetőleg harmadik állam állampolgárai között kötött jogügyleteket tanúsító okiratokat, feltéve, hogy ezeket az okiratokat a küldő államban használják fel és jogi hatásuk ott jelentkezik;

c) hitelesíti a küldő állam állampolgárainak bármilyen okiraton levő aláírását, hitelesíti a küldő állam hatóságai, tisztviselői vagy állampolgárai által kiállított okiratok másolatait vagy kivonatait;

d) átveszi és hitelesíti a küldő állam állampolgárai által tett nyilatkozatokat és kiállítja az erre vonatkozó igazolásokat és okiratokat;

e) felülhitelesíti a küldő állam vagy a fogadó állam hatóságai vagy tisztviselői által kiállított okiratokat;

f) lefordít okiratokat és azok fordítását hitelesíti;

g) a küldő állam bíróságainak vagy más hatóságainak a megkeresésére polgári ügyekben ennek az államnak az állampolgárát - önkéntes alapon - meghallgatja és ennek az állampolgárnak polgári ügyekben az említett bíróságoktól és más hatóságoktól származó iratokat kézbesít;

h) a küldő állam állampolgárától letétbe vesz pénzt, értéket és okiratokat;

i) ellátja a küldő állam által rábízott egyéb feladatokat.

(2) A küldő állam konzuli tisztviselője által írásba foglalt, hitelesített vagy felülhitelesített és pecséttel ellátott okiratoknak ugyanolyan erejük és hatásuk van, mintha azokat a fogadó állam hatósága vagy tisztviselője foglalta volna írásba vagy hitelesítette volna. A fogadó állam hatóságai azonban az említett okiratokat csak annyiban kötelesek érvényesnek elismerni, amennyiben nem állnak ellentétben ennek az államnak a jogszabályaival.

(3) Az e cikkben biztosított jogok gyakorlása során a konzuli tisztviselőnek a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell eljárnia.

28. Cikk

(1) Ha a küldő állam állampolgára a fogadó államban meghalt, erről az illetékes hatóság a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti és díjtalanul megküldi számára a halotti bizonyítványt, vagy a halálesetet tanúsító egyéb okiratot.

(2) Ha a fogadó állam hatósága arról szerez tudomást, hogy bármely állampolgárságú örökhagyó után ebben az államban olyan hagyaték maradt, amelyben a küldő állam állampolgára érdekelt, az említett hatóság erről a küldő állam konzuli tisztviselőjét haladéktalanul értesíti.

(3) A fogadó állam illetékes hatósága a (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzése érdekében a szóban forgó állam jogszabályai szerint megfelelő intézkedéseket tesz, és ha végrendelet van, annak másolatát megküldi a konzuli tisztviselőnek, valamint tájékoztatást ad az örökösökre, a hagyaték állagára és értékére vonatkozóan rendelkezésre álló adatokról, tájékoztatja továbbá a konzuli tisztviselőt arról, hogy az ügyben mikor indul meg az eljárás, illetőleg az eljárás milyen szakba jutott.

(4) A (2) bekezdésben említett hagyaték megőrzésével kapcsolatban a konzuli tisztviselő együttműködhet a fogadó állam illetékes hatóságaival, így különösen

a) a hagyatékban bekövetkezhető kár megelőzése érdekében tett biztosítási intézkedésekben, ideértve az ingóságok eladását is;

b) a hagyatéki kezelő vagy gondnok kijelölésében és a hagyaték kezelésével kapcsolatos egyéb kérdések rendezésében.

(5) Abban az esetben, ha a fogadó államban levő hagyatékban a küldő államnak állampolgára érdekelt és nem lakik a fogadó államban, valamint ott képviselve nincs, a konzuli tisztviselő jogosult őt a fogadó állam bíróságai vagy egyéb hatóságai előtt közvetlenül vagy meghatalmazottja útján képviselni.

(6) Ha a hagyatéki eljárásnak a fogadó állam területén történt lefolytatása után a hagyatékhoz tartozó ingóságok vagy az ingóságok és ingatlanok eladásából befolyt ellenérték olyan örököst, kötelesrésze jogosultat vagy hagyományost illetnek, aki a küldő állam állampolgára, és nem lakik a fogadó állam területén, továbbá meghatalmazottat sem jelölt meg, az említett vagyontárgyakat vagy az eladásukból befolyt ellenértéket a küldő állam konzuli képviseletének kell átadni, feltéve, hogy

a) az örökösnek, a kötelesrészre jogosultnak, vagy a hagyományosnak ezt a minőségét igazolták;

b) az illetékes hatóságok - ha ennek helye van - hozzájárultak a hagyatéki vagyontárgyaknak vagy az eladásukból befolyt ellenértéknek az átadásához;

c) a fogadó állam joga által előírt határidőben bejelentett hagyatéki terheket kifizették, vagy azokra biztosítékot adtak;

d) az öröklési illetéket megfizették, vagy arra biztosítékot adtak.

29. Cikk

(1) Ha a küldő államnak olyan állampolgára, akinek a fogadó államban nincs lakóhelye, utazás közben az utóbbi államban meghal, a hátrahagyott ingóságait különleges eljárás nélkül a küldő állam konzuli tisztviselőjének ki kell szolgáltatni, feltéve, hogy az elhunyt fogadó államban levő hitelezőinek igényeit kielégítették, vagy biztosították.

(2) A konzuli tisztviselő jogosult a fogadó állam jogszabályainak figyelembevételével az e cikk (1) bekezdésében, valamint a 28. Cikk (6) bekezdésében említett hagyatékot külföldre küldeni.

30. Cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam bármely állampolgárával érintkezésbe lépni, őt felkeresni, számára segítséget nyújtani, tanácsot adni és szükség esetén számára jogi segítségről gondoskodni. A fogadó állam semmilyen módon nem korlátozza a küldő állam állampolgárát abban, hogy a konzuli képviseletet felkeresse.

(2) A fogadó állam illetékes hatóságai haladéktalanul értesítik a konzuli tisztviselőt arról, hogy a küldő állam állampolgárát őrizetbe vették, letartóztatták vagy szabadságától más módon megfosztották.

(3) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő államnak őrizetbe vett, letartóztatott, illetőleg szabadságától más módon megfosztott, vagy börtönbüntetését töltő állampolgárát késedelem nélkül meglátogatni és vele más módon érintkezésbe lépni. E bekezdésben említett jogokat a fogadó állam jogszabályaival - ideértve a börtönszabályzatot is - összhangban kell gyakorolni, feltéve, hogy az említett jogszabályok alkalmazása nem hatálytalanítja e jogokat.

31. Cikk

(1) A konzuli tisztviselő jogosult a küldő állam hajóinak és személyzetének minden segítséget megadni, élhet azokkal a jogokkal, amelyeket a küldő állam jogszabályai ezen állam hajóinak és személyzetének felülvizsgálatával és ellenőrzésével kapcsolatban megadnak és a tengeri közlekedést illetően megtehet minden intézkedést a küldő állam idevonatkozó jogszabályai megtartásának biztosítása érdekében. Ebből a célból a konzuli tisztviselő, miután a hajó megérkezésével kapcsolatos eljárást lefolytatták, felkeresheti a küldő állam hajóját és őt is felkeresheti az ilyen hajó parancsnoka vagy személyzete.

(2) A fogadó állam hatóságai tiszteletben tartják a konzuli tisztviselő által a küldő állam jogszabályaival összhangban ezen állam hajójával és személyzetével kapcsolatban tett intézkedéseket, valamint a parancsnok és a személyzet tagjai közötti bármilyen vita eldöntését, feltéve, hogy ezek az intézkedések nem sértik sem a fogadó állam bíróságainak és más hatóságainak a közrendet és a kikötő biztonságát veszélyeztető bűntettek és szabálysértések tekintetében fennálló joghatóságát, sem pedig e hatóságok azon jogát, hogy a fogadó állam jogszabályait ennek az államnak a területén belül tartózkodó bármilyen nemzetiségű hajóra alkalmazzák. E feladatok ellátása során a konzuli tisztviselő a fogadó állam illetékes hatóságainak segítségét kérheti.

32. Cikk

(1) Abban az esetben, ha a fogadó állam bírósága vagy más hatósága a küldő állam hajójának fedélzetén a hajó parancsnokát vagy a személyzet valamelyik tagját vagy olyan személyt, aki nem állampolgára a fogadó államnak őrizetbe venni vagy letartóztatni szándékozik, illetőleg a fedélzeten levő vagyontárgyakat le kívánja foglalni, erről a fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselőt kellő időben megfelelően értesítik, abból a célból, hogy az említett cselekmények foganatosítása előtt a hajón jelen lehessen. Ha a konzuli tisztviselőt előzetesen nem lehetett értesíteni, a fogadó állam hatóságai őt, haladéktalanul, legkésőbb azonban a szóban forgó eljárás megkezdéséig értesítik. Ezek a hatóságok lehetővé teszik a konzuli tisztviselő számára, hogy az őrizetbe vett vagy letartóztatott személyt felkeresse, vele az érintkezést felvegye és e személy vagy a szóban forgó hajó értékeinek védelmére megfelelő intézkedéseket tegyen.

(2) Annak eldöntésénél, hogy alkalmazzák-e az (1) bekezdésben említett kényszerintézkedéseket és miképpen, az illetékes hatóságok kellően figyelembe veszik a tengeri közlekedés érdekeit.

(3) Az előző bekezdések rendelkezései nem vonatkoznak a fogadó állam hatóságai által a letelepedéssel, vámmal, közegészségüggyel, az életnek a tengeren való biztonságával kapcsolatban végzett szokásos vizsgálatokra, valamint a hajó parancsnokának kérésére vagy beleegyezésével foganatosított eljárásokra.

33. Cikk

(1) Ha a küldő állam hajója a fogadó állam területén hajótörést szenved, zátonyra fut, partra sodródik, vagy egyéb kárt szenved, illetőleg a fogadó államban az ilyen hajóhoz vagy rakományhoz tartozó tárgyat vagy olyan tárgyat találnak, amely harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakományához tartozik és a küldő államnak vagy a küldő állam állampolgárának tulajdona, a fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselőt haladéktalanul megfelelően értesítik és tájékoztatják őt a hajó, valamint a személyek, rakomány és a fedélzeten levő vagyon megőrzése és védelme tekintetében tett intézkedésekről. Ezeket az intézkedéseket - amennyiben ez megvalósítható - a konzuli tisztviselővel és a hajó parancsnokával együttműködve kell megtenni.

(2) Ha eljárásra felhatalmazott személy nincs jelen, a konzuli tisztviselőt felhatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy megtehesse ugyanazokat az intézkedéseket, amelyeket a tulajdonos a jelenléte esetén megtenne

a) a küldő állam hajója, rakománya vagy a hajóhoz vagy a rakományhoz tartozó, a hajótól elkerült tárgyak vonatkozásában, vagy

b) harmadik állam hajótörést szenvedett hajójának rakománya vagy a rakományhoz tartozó olyan tárgyak vonatkozásában, amelyeknek a küldő állam vagy a küldő államnak az állampolgára a tulajdonosa és amelyeket a fogadó állam területén találtak, vagy ennek az államnak a kikötőjébe hoztak.

(3) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselőnek - kérelmére - a hajószerencsétlenséggel kapcsolatos intézkedéseihez megadják a szükséges segítséget.

(4) A hajótörést szenvedett hajó, a hajóról származó rakomány, felszerelés, szerszámok, készletek és más tárgyak, feltéve, hogy azok a fogadó államban nem kerülnek felhasználásra vagy fogyasztásra, nem esnek behozatali vám vagy más hasonló adó alá.

34. Cikk

A 31-33. Cikkekben foglaltakat megfelelően alkalmazni kell a légijárművekre is.

35. Cikk

A konzuli képviselet a fogadó állam területén a konzuli szolgáltatásokért a küldő állam jogszabályaiban meghatározott díjakat számíthat fel.

V.

Záró rendelkezések

36. Cikk

(1) Ennek az Egyezménynek az alapján a konzuli tisztviselőt megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek vonatkoznak a diplomáciai képviselet diplomáciai személyzetének arra a tagjára is, akit konzuli feladatok ellátásával bíztak meg és akit e minőségben a küldő állam diplomáciai képviselete a fogadó állam külügyminisztériumának bejelentett.

(2) A konzuli feladatok ellátása nem érinti a diplomáciai személyzet (1) bekezdésében említett tagjának diplomáciai kiváltságait és mentességeit.

37. Cikk

(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni és az a megerősítő okiratok kicserélésének napja után eltelt harmincadik napon lép hatályba; a megerősítő okiratokat Budapesten kell kicserélni.

(2) Az Egyezmény határozatlan ideig marad hatályban. Az Egyezményt bármelyik Szerződő Fél írásbeli értesítéssel felmondhatja. Ez esetben az Egyezmény az értesítés keltétől számított hat hónap elteltével hatályát veszti.

Ennek hiteléül a Meghatalmazottak ezt az Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Készült Helsinkiben, az 1971. évi augusztus hó 24. napján, két példányban, mindegyik magyar és finn nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

(Aláírások)”

„Jegyzőkönyv
a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között
aláírt Konzuli Egyezményhez

A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között a mai napon aláírt Konzuli Egyezmény aláírása alkalmával

az alulírott Meghatalmazottak a következőkben állapodtak meg:

1. A konzuli tisztviselőt a Konzuli Egyezmény 30. cikke (2) bekezdése alapján a küldő állam állampolgárának őrizetbe vételétől, letartóztatásától vagy szabadságától más módon történt megfosztásától számított három napon belül kell értesíteni.

2. A konzuli tisztviselő számára a Konzuli Egyezmény 30. cikkének (3) bekezdésében meghatározott azt a jogot, hogy a küldő állam állampolgárát meglátogathatja és vele érintkezhet, ennek az állampolgárnak az őrizetbe vételétől, a letartóztatásától, vagy a szabadságától más módon történt megfosztásától számított négy napon belül meg kell adni.

3. A konzuli tisztviselő a Konzuli Egyezmény 30. cikkének (3) bekezdése alapján a küldő állam letartóztatott, vagy szabadságától más módon megfosztott, illetőleg börtönbüntetését töltő állampolgárát időszakos alapon meglátogathatja és érintkezhet vele.

Ez a Jegyzőkönyv a Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság között aláírt Konzuli Egyezmény elválaszthatatlan része.

Készült Helsinkiben, az 1971. évi augusztus hó 24. napján, két példányban, mindegyik magyar és finn nyelven; mindkét szöveg egyaránt hiteles.

(Aláírások)”

3. § *  Ez a törvényerejű rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1973. január 1-jétől kezdődő hatállyal kell alkalmazni. Végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére