A jogszabály mai napon ( 2019.08.24. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1973. évi 17. törvényerejű rendelet

a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről Montrealban, az 1971. évi szeptember hó 23. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről * 

(A Magyar Népköztársaság megerősítő okiratainak letétbe helyezése a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál az 1972. évi december hó 27. napján megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről Montrealban, az 1971. évi szeptember hó 23. napján aláírt egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hivatalos magyar fordítása a következő:

„EGYEZMÉNY
a polgári repülés biztonsága elleni
jogellenes cselekmények leküzdéséről

Az Egyezményben részes Államok

figyelembe véve, hogy a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények veszélyeztetik a személyek és a vagyontárgyak biztonságát, súlyosan zavarják a légiforgalmat és aláássák a világ népeinek a polgári repülés biztonságába vetett bizalmát,

figyelembe véve, hogy e cselekmények súlyos aggodalmat keltenek,

figyelembe véve, hogy az e cselekményektől való visszatartás céljából sürgős szükség van az elkövetők megbüntetésére irányuló megfelelő intézkedésekre,

a következőkben állapodtak meg:

1. Cikk

1. Bűncselekményt követ el az a személy, aki jogellenesen és szándékosan

a) repülésben levő légijármű fedélzetén tartózkodó személy ellen erőszakos cselekményt követ el, ha e cselekmény veszélyeztetheti a légijármű biztonságát; vagy

b) a szolgálatban levő légijárművet megsemmisíti vagy e légijárműben olyan kárt okoz, amely azt a repülésre alkalmatlanná teszi vagy veszélyeztetheti biztonságát repülés közben; vagy

c) a szolgálatban levő légijárművön bármely módon olyan szerkezetet vagy anyagot helyez vagy helyeztet el, amely a légijárművet megsemmisítheti vagy abban olyan kárt okozhat, amely azt a repülésre alkalmatlanná teszi, vagy olyan kárt okozhat, amely veszélyeztetheti a biztonságát repülés közben; vagy

d) léginavigációs berendezéseket megsemmisít, azokban kárt okoz vagy működésüket megzavarja, ha e cselekmény a repülésben levő légijármű biztonságát veszélyezteti; vagy

e) olyan tájékoztatást közöl, amelyről tudja, hogy hamis és ilymódon veszélyezteti a repülésben levő légijármű biztonságát.

2. Úgyszintén bűncselekményt követ el az a személy, aki

a) az e cikk 1. bekezdésében meghatározott bármely bűncselekmény elkövetését megkísérli; vagy

b) olyan személy bűntársa, aki e bűncselekmények bármelyikét elköveti vagy elkövetését megkísérli.

2. Cikk

Az Egyezmény alkalmazása szempontjából

a) a légijárművet repülésben levőnek kell tekinteni attól kezdve, amikor a beszállást követően mindegyik külső ajtaját becsukták, mindaddig, amíg a kiszállás céljából ezek valamelyikét ki nem nyitják; kényszerleszállás esetében úgy kell tekinteni, hogy a repülés addig tart, amíg az illetékes hatóság át nem veszi a felelősséget a légijárműért és a fedélzeten levő személyekért és vagyontárgyakért;

b) a légijárművet szolgálatban levőnek kell tekinteni a légijárműnek a repülés céljára a földi személyzet vagy a légijármű személyzete által végzett repülés előtti előkészítésétől kezdve a leszállás utáni huszonnégy óra elteltéig; a szolgálat ideje minden esetben kiterjed arra az időre, amikor a légijármű az a) pontban foglaltak szerint repülésben van.

3. Cikk

A Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy az 1. Cikkben meghatározott bűncselekményeket súlyos büntetéssel rendelik büntetni.

4. Cikk

1. Az Egyezmény nem alkalmazható katonai, vám- vagy rendőrségi szolgálatra használt légijárműre.

2. Az 1. Cikk 1. bekezdésének a)-c) és e) pontjában említett esetben az Egyezmény - tekintet nélkül arra, hogy a légijármű nemzetközi vagy belföldi repülést végez-e - csak abban az esetben alkalmazható, ha

a) a légijármű felszállási vagy a tényleges, illetőleg a tervezett leszállási helye a légijárművet lajstromozó Állam területén kívül esik; vagy

b) a bűncselekményt olyan Állam területén követték el, amely nem a légijárművet lajstromozó Állam.

3. Tekintet nélkül e cikk 2. bekezdésére, az 1. Cikk 1. bekezdésének a)-c) és e) pontjában említett esetben akkor is ezt az Egyezményt kell alkalmazni, ha az elkövető vagy a gyanúsított a légijárművet lajstromozó Államon kívüli más Állam területén kerül kézre.

4. A 9. Cikkben említett Államok vonatkozásában és az 1. Cikk 1. bekezdésének a)-c) és e) pontjában említett esetben ez az Egyezmény nem alkalmazható, ha az e cikk 2. bekezdésének a) pontjában hivatkozott helyek ugyanannak az Államnak a területére esnek és ez az Állam a 9. Cikkben említettek egyike, kivéve, ha a bűncselekményt az ezen az Államon kívüli más Állam területén követték el, vagy az elkövető, illetőleg a gyanúsított itt került kézre.

5. Az 1. Cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett esetben ez az Egyezmény csak akkor alkalmazható, ha a léginavigációs berendezéseket a nemzetközi repülés területén használják.

6. E cikk 2-5. bekezdésének a rendelkezéseit az 1. Cikk 2. bekezdésében említett esetekben is alkalmazni kell.

5. Cikk

1. Mindegyik Szerződő Állam megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy a bűncselekmények tekintetében joghatósága legyen a következő esetekben:

a) ha a bűncselekményt ennek az Államnak a területén követték el;

b) ha a bűncselekményt az ebben az Államban lajstromozott légijármű ellen vagy annak fedélzetén követték el;

c) ha a légijármű, amelynek fedélzetén a bűncselekményt elkövették, a gyanúsítottal a fedélzetén ennek az Államnak a területén száll le;

d) ha a bűncselekményt személyzet nélkül bérelt légijármű ellen vagy fedélzetén követték el és a bérbevevő üzleti tevékenységének a központja vagy - ennek hiányában - a lakóhelye (székhelye) ebben az Államban van.

2. Mindegyik Szerződő Állam hasonlóképpen megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy joghatósága legyen az 1. Cikk 1. bekezdésének a)-c) pontjában, valamint az ezekre a bűncselekményekre vonatkozóan az 1. Cikk 2. bekezdésében meghatározott bűncselekmények tekintetében abban az esetben, ha a területén levő gyanúsítottat a 8. Cikk rendelkezései szerint nem adja ki az e cikk 1. bekezdésében említett Államok egyikének sem.

3. Az Egyezmény nem zárja ki a büntető joghatóságnak a belső jogszabályokkal összhangban történő gyakorlását.

6. Cikk

1. Ha bármely Szerződő Állam úgy találja, hogy a körülmények ezt indokolják, a területén levő elkövetőt vagy gyanúsítottat őrizetbe veszi, illetőleg egyéb intézkedésekkel gondoskodik arról, hogy rendelkezésre álljon. Az őrizetbe vételt és az egyéb intézkedéseket ennek az Államnak a joga szerint kell foganatosítani, de legfeljebb annyi ideig lehet fenntartani, amennyi a büntető vagy a kiadatási eljárás megindításához szükséges.

2. Az említett Állam a tényállás megállapítása céljából haladéktalanul előzetes vizsgálatot folytat.

3. Az e cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek megfelelően őrizetbe vett személynek segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy haladéktalanul érintkezésbe léphessen annak az Államnak a legközelebbi megfelelő képviselőjével, amelynek az állampolgára.

4. Ha valamelyik Állam e cikk rendelkezéseinek megfelelően valakit őrizetbe vett, haladéktalanul értesíti az 5. Cikk 1. bekezdésében említett Államokat, azt az Államot, amelyiknek az őrizetbe vett személy az állampolgára, és ha jónak látja, bármely más érdekelt Államot is, az őrizetbe vétel tényéről és azokról a körülményekről, amelyek a fogva tartást indokolják. Az e cikk 2. bekezdésében említett előzetes vizsgálatot végző Állam a vizsgálat eredményéről haladéktalanul értesíti a felsorolt Államokat, és közli velük, hogy kíván-e joghatóságot gyakorolni.

7. Cikk

Ha az a Szerződő Állam, amelynek a területén a gyanúsított kézrekerült, a gyanúsítottat nem adja ki, köteles gondoskodni arról, hogy az ügy - mindennemű kivétel nélkül és függetlenül attól, hogy a bűncselekményt a területén követték-e el - a büntetőeljárás lefolytatása céljából az illetékes hatóság elé kerüljön. E hatóság a határozatát ugyanolyan módon hozza meg, mint az említett Állam jogszabályai szerint súlyosnak minősülő közönséges bűncselekmény esetében.

8. Cikk

1. A bűncselekményeket a Szerződő Államok között kötött minden kiadatási szerződés szempontjából kiadatási bűncselekménynek kell tekinteni. A Szerződő Államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a bűncselekményeket az egymás között a jövőben megkötendő kiadatási szerződéseikbe kiadatási bűncselekményként felveszik.

2. Ha valamelyik Szerződő Állam, amelyik a kiadatást szerződéstől teszi függővé, olyan Államtól kap kiadatási kérelmet, amelyikkel nincs ilyen szerződése, az Egyezményt a bűncselekmények szempontjából - tetszése szerint - a kiadatás jogalapjának tekintheti. A kiadatás egyéb feltételeire a megkeresett Állam jogszabályai az irányadók.

3. Azok a Szerződő Államok, amelyek a kiadatást nem teszik szerződéstől függővé, a bűncselekményeket egymás között - a megkeresett Állam jogszabályaiban meghatározott feltételek szerint - kiadatási bűncselekménynek ismerik el.

4. A bűncselekményeket a Szerződő Államok közötti kiadatás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha nemcsak az elkövetés helyén követték volna el, hanem azoknak az Államoknak a területén is, amelyek az Egyezmény 5. Cikke 1. bekezdésének b)-d) pontja szerint kötelesek a joghatóságukat megállapítani.

9. Cikk

Ha a Szerződő Államok olyan közös légiközlekedési vállalatot vagy nemzetközi üzemeltető szervezetet alapítanak, amely közös vagy nemzetközi lajstromozású légijárművet üzemeltet, minden légijármű tekintetében megfelelő módon kijelölik maguk közül azt az Államot, amely az Egyezmény szempontjából lajstromozó Államnak minősül, és mint ilyen joghatóságot gyakorol; a kijelölésről értesítik a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetet, amely erről tájékoztatja az Egyezményben részes Államokat.

10. Cikk

1. A Szerződő Államok - a nemzetközi joggal és a belső jogukkal összhangban - arra törekszenek, hogy minden lehetséges intézkedést megtegyenek az 1. Cikkben említett bűncselekmények megakadályozása céljából.

2. Ha az 1. Cikkben említett bűncselekmények valamelyikének elkövetésével a repülést késleltették vagy megzavarták, az a Szerződő Állam, amelynek területén a légijármű, a légijármű utasai vagy személyzete van, megkönnyíti az utasoknak és a légijármű személyzetének, hogy - amint ez lehetséges - folytassák útjukat, a légijárművet és rakományát pedig késedelem nélkül visszaszolgáltatja a jogos birtokosának.

11. Cikk

1. A Szerződő Államok a legszélesebb körű jogsegélyt nyújtják egymásnak a bűncselekmények miatt indított büntetőeljárás során. A jogsegély iránti kérelem teljesítésére minden esetben a megkeresett Állam jogszabályai az irányadók.

2. E cikk 1. bekezdésének a rendelkezései nem érintik az olyan kétoldalú vagy többoldalú szerződésben meghatározott kötelezettségeket, amely szerződés a büntetőügyekben nyújtandó kölcsönös jogsegélyt egészben vagy részben szabályozza vagy szabályozni fogja.

12. Cikk

Az a Szerződő Állam, amelynek oka van annak feltételezésére, hogy az 1. Cikkben említett bűncselekmények valamelyikét el fogják követni, a belső jogszabályainak megfelelően tájékoztatja a rendelkezésére álló lényeges adatokról azokat az Államokat, amelyek feltételezése szerint az 5. Cikk 1. bekezdésében említett Államok közé tartoznak.

13. Cikk

Mindegyik Szerződő Állam a belső jogszabályainak megfelelően - amint lehet - a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet Tanácsának jelentést tesz a birtokában levő azokról a lényeges adatokról, amelyek a következőkre vonatkoznak:

a) a bűncselekmény körülményei;

b) a 10. Cikk 2. bekezdése szerint megtett intézkedések;

c) az elkövetővel vagy a gyanúsítottal kapcsolatos intézkedések, különösen a kiadatási vagy más hatósági eljárás eredménye.

14. Cikk

1. A Szerződő Államok között az Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatban keletkezett olyan vitás ügyet, amelyet nem tudnak tárgyalások útján elintézni, bármelyikük kérésére választottbíróság elé kell terjeszteni. Ha a választottbírósági eljárásra irányuló kérelem benyújtásának napjától számított hat hónapon belül a Felek nem tudnak megegyezni a választottbíróság szervezetében, az ügyet bármelyik Fél a Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti, a Bíróság Alapszabályzatának megfelelő kérelem benyújtásával.

2. Az Egyezmény aláírásakor, megerősítésekor vagy az ahhoz való csatlakozáskor bármelyik Állam kijelentheti, hogy az előző bekezdést nem tekinti magára nézve kötelezőnek. A többi Szerződő Államot nem kötik az előző bekezdésben foglaltak azzal a Szerződő Állammal szemben, amely ilyen fenntartást tett.

3. Az a Szerződő Állam, amely az előző bekezdésnek megfelelően fenntartást tett, azt a Letéteményes Kormányokhoz intézett értesítésével bármikor visszavonhatja.

15. Cikk

1. Az Egyezmény aláírás céljából nyitva áll Montrealban, az 1971. évi szeptember hó 23. napjától azoknak az Államoknak a számára, amelyek Montrealban, az 1971. évi szeptember hó 8. és 23. napja között tartott Nemzetközi Légijogi Konferencián (a továbbiakban: Montreali Konferencia) részt vettek. Az Egyezmény az 1971. évi október hó 10. napja után aláírás céljából nyitva áll minden Állam számára, Moszkvában, Londonban és Washingtonban. Bármelyik Állam, amely a 3. bekezdésben meghatározott hatálybalépés előtt nem írja alá az Egyezményt, ahhoz bármikor csatlakozhat.

2. Az Egyezményt az aláíró Államoknak meg kell erősíteniök. A megerősítő és a csatlakozási okiratokat a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, Nagy-Britannia és Észak Írország Egyesült Királyság, valamint az Amerikai Egyesült Államok Kormányánál kell letétbe helyezni, amelyek ezennel Letéteményes Kormányoknak jelöltetnek ki.

3. Az Egyezmény attól az időponttól számított harmincadik napon lép hatályba, amikor tíz olyan Állam, amely részt vett a Montreali Konferencián és aláírta az Egyezményt, a megerősítő okiratait letétbe helyezte.

4. Más Államok tekintetében az Egyezmény az e cikk 3. bekezdése szerinti hatálybalépése napján, illetőleg a megerősítő vagy a csatlakozási okirat letétbe helyezésétől számított harmincadik napon lép hatályba, aszerint, hogy melyik időpont a későbbi.

5. A Letéteményes Kormányok haladéktalanul értesítik az aláíró és a csatlakozó Államokat az egyes aláírásoknak, az egyes megerősítő vagy csatlakozási okiratok letétbe helyezésének és az Egyezmény hatálybalépésének az időpontjáról, valamint az egyéb közlésekről.

6. Amikor az Egyezmény hatályba lépett, azt a Letéteményes Kormányok az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 102. Cikke, valamint a Nemzetközi Polgári Repülésről szóló Egyezmény (Chicago, 1944.) 83. Cikke szerint nyilvántartásba vétetik.

16. Cikk

1. Az Egyezményt a Letéteményes Kormányokhoz intézett írásbeli értesítéssel bármelyik Szerződő Állam felmondhatja.

2. A felmondás attól a naptól számított hat hónap elteltével lép hatályba, amikor a felmondásról szóló értesítést a Letéteményes Kormányok átvették.

Ennek hiteléül az alulírott teljhatalmú megbízottak, akiket erre Kormányuk megfelelően felhatalmazott, aláírták az Egyezményt.

Készült Montrealban, az ezerkilencszázhetvenegyedik évi szeptember hó huszonharmadik napján, három eredeti példányban, mindegyik négy hiteles szöveggel, angol, francia, orosz és spanyol nyelven.”

3. § A Magyar Népköztársaság az egyezményt azzal a fenntartással erősítette meg, hogy az egyezmény 14. Cikkének 1. bekezdésében foglaltakat nem tekinti magára nézve kötelezőnek.

4. § (1) Ez a törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1973. évi január hó 26. napjától kell alkalmazni.

(2) *  A törvényerejű rendelet végrehajtásáról a közlekedésért felelős miniszter az érdekelt miniszterekkel és a legfőbb ügyésszel egyetértésben gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére