A jogszabály mai napon ( 2019.12.07. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1976. évi 1. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a hagyatéki és az öröklési adók területén Bécsben, 1975. február 25-én aláírt egyezmény kihirdetéséről * 

(Az egyezmény megerősítő okiratainak kicserélése Budapesten 1975. december hó 11-én megtörtént.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a hagyatéki és az öröklési adók területén 1975. február 25-én aláírt egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az 1. §-ban említett egyezmény eredeti magyar nyelvű szövege a következő:

„Egyezmény
a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a hagyatéki és az öröklési adók területén

A Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság attól az óhajtól vezetve, hogy a hagyatéki és az öröklési adók területén elkerüljék a kettős adóztatást, a következő Egyezmény megkötésében állapodtak meg:

1. Cikk

Az Egyezmény alá eső hagyatékok

A jelen Egyezmény olyan örökhagyó hagyatékára terjed ki, akinek elhalálozása időpontjában az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban lakóhelye volt.

2. Cikk

Az Egyezmény alá eső adók

(1) A jelen Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra a hagyatéki és öröklési adókra terjed ki, amelyeket a két Szerződő Állam egyike vagy annak területi köztestületei részére szednek be.

(2) Hagyatéki és öröklési adónak tekintendő az olyan adó (illeték), amelyet halál esetére szólóan mint hagyatéki adót (illetéket), öröklési adót (illetéket), vagyonátszállási adót (illetéket), vagy halál esetére szóló ajándékozási adót (illetéket) szednek be.

(3) Az ez idő szerint létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, a következők:

a) a Magyar Népköztársaságban: az öröklési illeték,
b) az Osztrák Köztársaságban: az öröklési adó, amennyiben az halál esetére szóló szerzésre vagy halál esetére szóló, meghatározott célú felhasználásra vonatkozik.

(4) Az Egyezmény alkalmazandó mindazokra a hagyatéki és öröklési adókra is, amelyeket a jövőben már a jelenlegi adók mellett vagy azok helyett be fognak szedni.

3. Cikk

Általános meghatározások

(1) A jelen Egyezmény értelmében az „illetékes hatóság” kifejezés

1. a Magyar Népköztársaságban: a pénzügyminisztert,

2. az Osztrák Köztársaságban: a szövetségi pénzügyminisztert

jelenti.

(2) Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, másképpen meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az államnak a jelen Egyezmény tárgyát képező adókra vonatkozó joga megállapít.

4. Cikk

Lakóhely az adó szempontjából

(1) A jelen Egyezmény alkalmazásánál azt, hogy az örökhagyónak elhalálozása időpontjában volt-e lakóhelye az egyik Szerződő Államban, ennek az államnak a joga szerint kell meghatározni.

(2) Amennyiben az örökhagyónak az (1) bekezdés szerint mindkét Szerződő Államban volt lakóhelye, úgy a következők érvényesek:

a) Az örökhagyó lakóhelye abban a Szerződő Államban volt, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezett. Ha mindkét Szerződő Államban rendelkezett állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban volt lakóhelye, amelyhez szorosabb családi és gazdasági kapcsolatok fűzték (a létérdekek központja).

b) Amennyiben nem határozható meg, hogy az örökhagyó létérdekeinek központja melyik Szerződő Államban volt, vagy a Szerződő Államok egyikében sem rendelkezett állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban volt a lakóhelye, amelyikben szokásos tartózkodási helye volt.

c) Abban az esetben, ha az örökhagyónak mindkét Szerződő Államban vagy a Szerződő Államok egyikében sem volt szokásos tartózkodási helye, úgy abban a Szerződő Államban volt lakóhelye, amelynek állampolgárságával rendelkezett.

d) Ha az örökhagyó mindkét Szerződő Államnak vagy egyik Szerződő Államnak sem volt állampolgára, úgy a Szerződő Államok a 11. Cikk szerint járnak el.

5. Cikk

Ingatlanvagyon

(1) Az ingatlanvagyon abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben ez a vagyon fekszik.

(2) Az „ingatlanvagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak joga szerint kell meghatározni, amelyben a vagyon fekszik. A kifejezés minden esetben magába foglalja az ingatlanvagyon tartozékát, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre a földterületekre vonatkozó magánjogi előírások nyernek alkalmazást, az ingatlanvagyon használati jogát, valamint az ásványlelőhelyeknek, forrásoknak és a föld más kincseinek kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat; hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlanvagyonnak.

(3) Az (1)-(2) bekezdés a vállalkozás ingatlanvagyonára és a szabadfoglalkozás vagy más hasonló jellegű önálló tevékenység gyakorlására szolgáló ingatlanvagyonra is érvényes.

6. Cikk

Telephely vagyona és szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó berendezés vagyona

(1) Az olyan vagyon, amely egy vállalkozás telephelyének üzemi vagyonát képezi - kivéve az 5. és 7. Cikk szerint kezelendő vagyont - abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a telephely van.

(2) A „telephely” kifejezés állandó üzleti, illetőleg termelőberendezést jelent, amelyben a vállalkozás tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

(3) A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) a vezetés helyét,

b) a fiókot,

c) a kirendeltséget,

d) a gyártelepet,

e) a műhelyt,

f) a bányát, a kőfejtőt, vagy a föld kincseinek kiaknázására szolgáló más telepet,

g) az olyan építési kivitelezést vagy szerelést, amelynek időtartama két évet meghalad.

(4) Nem tekinthetők telephelynek:

a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás megmunkálja vagy feldolgozza;

d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;

e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozást reklámozzák, információkat adjanak, tudományos kutatást végezzenek vagy hasonló tevékenységet folytassanak, amely előkészítő vagy kisegítő jellegű.

(5) Amennyiben egy személy - kivéve a (6) bekezdés értelmében a független képviselőt - az egyik Szerződő Államban a másik Szerződő Állam vállalkozása érdekében tevékenykedik, úgy az előbb említett államban akkor adott a telephely, ha a személynek meghatalmazása van a vállalkozás nevében szerződéseket kötni és meghatalmazásával ebben az államban rendszeresen él, kivéve, ha tevékenysége javaknak vagy áruknak a vállalkozás részére való vételére korlátozódik.

(6) Az egyik Szerződő Állam vállalkozását nem lehet úgy tekinteni, mintha annak a másik Szerződő Államban telephelye volna, csupán azért, mert tevékenységét ott alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, amennyiben ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

(7) Az a vagyon, amely szabad foglalkozás vagy más hasonló jellegű önálló tevékenység gyakorlását szolgáló állandó berendezéshez tartozik - kivéve az 5. Cikk szerint kezelendő vagyont - abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az állandó berendezés van.

7. Cikk

Hajók és légijárművek

A nemzetközi forgalomban üzemeltetett hajók és légijárművek, valamint az az ingó vagyon, amely ezen hajók és légijárművek üzemeltetésére szolgál, abban a Szerződő Államban adóztathatók, amelyben az örökhagyónak az elhalálozás időpontjában lakóhelye volt.

8. Cikk

Kifejezetten nem említett vagyon

Az a vagyon, amelyet nem az 5., 6. és 7. Cikkek szerint kell kezelni, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az örökhagyónak az elhalálozás időpontjában lakóhelye volt.

9. Cikk

Adósságlevonás

(1) Azt az adósságot, amelyet az 5. Cikkben említett vagyon külön biztosít, ennek a vagyonnak az értékéből kell levonni. Az olyan adósságot, amely bár nincs az 5. Cikkben említett vagyonnal külön biztosítva, amely azonban az ilyen vagyon megszerzéséhez, változásához, helyreállításához vagy fenntartásához kapcsolódott, ennek a vagyonnak az értékéből kell levonni.

(2) Az (1) bekezdés fenntartásával azt az adósságot, amely a vállalkozás telephelyével vagy szabad foglalkozás vagy más hasonló jellegű önálló tevékenység kifejtését szolgáló állandó berendezéssel kapcsolatban van és az olyan adósságot, amely a tengerhajózás, a belvízi hajózás vagy légiforgalom üzemével van kapcsolatban, a 6., illetőleg a 7. Cikkben említett vagyon értékéből kell levonni.

(3) A többi adósságot annak a vagyonnak az értékéből kell levonni, amelyre a 8. Cikk vonatkozik.

(4) Amennyiben az adósság meghaladja annak a vagyonnak az értékét, amelyből azt az egyik Szerződő Államban az (1), (2) és (3) bekezdés szerint le kell vonni, úgy a meghaladó összeget az ebben az államban megadóztatható többi vagyon értékéből kell levonni.

(5) Amennyiben az előző bekezdések alapján végrehajtandó levonások után még adósság marad fenn, úgy azt a másik Szerződő Államban megadóztatható vagyon értékéből kell levonni.

10. Cikk

Kettős adóztatás elkerülése

Az a Szerződő Állam, amelyben az örökhagyónak az elhalálozás időpontjában lakóhelye volt, a jelen Egyezmény szerint a másik Szerződő Államban megadóztatható vagyont kiveszi az adóztatás alól; ez az állam azonban arra a vagyonra történő adó megállapításánál, amelyre vonatkozóan az adóztatás jogát megtartja, azt az adótételt alkalmazhatja, amely alkalmazandó lenne, ha az a vagyon nem lenne kivéve az adóztatás alól.

11. Cikk

Egyeztető eljárás

(1) Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezettek vagy vezetnek, amely nem felel meg a jelen Egyezménynek, úgy ezen államok belső joga szerinti jogorvoslat csorbítása nélkül ügyét előterjesztheti a két Szerződő Állam egyikének illetékes hatóságához.

(2) Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen.

(3) A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, kölcsönös egyetértéssel eloszlatni. Tanácskozhatnak közösen arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz, elkerülni.

(4) A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan bizottságban, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből áll.

12. Cikk

Tájékoztatáscsere

(1) A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni a jelen Egyezmény végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat. A Szerződő Államok illetékes hatóságai azonban nincsenek arra kötelezve, hogy olyan felvilágosítást adjanak, amelyhez irat a pénzügyi hatóságoknak nem áll rendelkezésre, hanem külön kutatásra lenne szükség. Az így kicserélt valamennyi információt titokban kell tartani és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével foglalkoznak.

(2) Az (1) bekezdés semmi esetre sem értelmezhető úgy, mintha az a Szerződő Államok egyikét kötelezné:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a törvényeitől vagy államigazgatási gyakorlatától eltérnek;

b) olyan adatok átadására, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak törvényei szerint vagy rendes igazgatási eljárásban nem szerezhetők be;

c) olyan tájékoztatás adására, amely kereskedelmi, üzleti, ipari vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást adna ki, vagy amelynek a közlése ellentmondana a közrendnek.

13. Cikk

Diplomáciai és konzuli tisztviselők

A jelen Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön megegyezések alapján őket megilletik.

14. Cikk

Hatálybalépés

(1) A jelen Egyezményt mindkét Szerződő Állam jogrendjének megfelelően meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat Budapesten mielőbb ki kell cserélni.

(2) Az Egyezmény 60 nappal a megerősítésről szóló okiratok kicserélése után lép hatályba és rendelkezései olyan személyek hagyatékára nyernek alkalmazást, akik ezen a napon vagy azt követően halnak meg.

15. Cikk

Hatályvesztés

A jelen Egyezmény addig marad hatályban, ameddig a Szerződő Államok egyike azt fel nem mondja.

Mindegyik Szerződő Állam felmondhatja az Egyezményt írásban diplomáciai úton bármely naptári év végére 6 hónapos határidő betartásával. Ebben az esetben az Egyezmény már nem nyer alkalmazást olyan személyek hagyatékára, akik annak a naptári évnek a lejárta után haltak meg, amelynek a végére a felmondás történt.

Ennek hiteléül a meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírták és pecsétjükkel ellátták.

Készült Bécsben, 1975. február 25-én

két eredeti példányban, magyar és német nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

(Aláírások)”

3. § Ez a törvényerejű rendelet 1976. február 9. napján lép hatályba.


  Vissza az oldal tetejére