A jogszabály mai napon ( 2019.08.20. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1977. évi 22. törvényerejű rendelet

a nemzetközileg védett személyek, köztük a diplomáciai képviselők ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXVIII. ülésszakán, az 1973. évi december hó 14. napján elfogadott egyezmény kihirdetéséről * 

(A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa megerősítő okiratának letétbehelyezése az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál az 1975. évi március hó 26. napján megtörtént. Az Egyezmény 17. Cikke (1) bekezdése alapján az 1977. évi február hó 20. napján hatályba lépett, e napon lépett hatályba a Magyar Népköztársaság tekintetében is.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetközileg védett személyek, köztük a diplomáciai képviselők ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, New Yorkban, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése XXVIII. ülésszakán, az 1973. évi december hó 14. napján elfogadott egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„EGYEZMÉNY
a nemzetközileg védett személyek, köztük a diplomáciai képviselők ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről

Az Egyezményben részes államok,

figyelembe véve az ENSZ Alapokmányának a nemzetközi béke fenntartására és az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés elősegítésére vonatkozó céljait és alapelveit,

tekintetbe véve, hogy a diplomáciai képviselők és más nemzetközileg védett személyek elleni bűncselekmények, amelyek veszélyeztetik az ilyen személyek biztonságát, komoly veszélyt jelentenek az államok közötti együttműködéshez szükséges normális nemzetközi kapcsolatok fenntartására,

abban a hitben, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetése komolyan aggasztja a nemzetközi közösséget,

meggyőződvén arról, hogy az ilyen bűncselekmények megelőzése és megbüntetése céljából sürgősen szükség van megfelelő és hatásos intézkedések meghozatalára,

megállapodtak a következőkben:

1. Cikk

Az Egyezmény alkalmazása szempontjából:

1. „nemzetközileg védett személy”:

a) az államfő, ideértve a vonatkozó állam alkotmánya szerint az államfői feladatokat ellátó testület bármelyik tagját, a kormányfőt, vagy a külügyminiszter, amikor bármelyikük külföldi államban tartózkodik; úgyszintén a kíséretükben levő családtag;

b) az állam bármely képviselője, vagy tisztségviselője, valamely nemzetközi kormányközi szervezet tisztségviselője, vagy megbízottja, aki abban az időben és azon a helyen, ahol a bűncselekményt ellene, hivatalos helyisége, magánlakása, vagy szállítási eszközei ellen elkövetik, a személye, a szabadsága, vagy a méltósága ellen irányuló bármilyen támadással szemben, a nemzetközi jog alapján különleges védelemre jogosult; ugyanez vonatkozik a fenti személyek háztartásában élő családtagokra is.

2. „Gyanúsított” az a személy, aki ellen első tekintetre megfelelő bizonyíték van annak megállapítására, hogy a 2. Cikkben foglalt egy vagy több bűncselekményt elkövette, vagy azok elkövetésében részt vett.

2. Cikk

1. Szándékos elkövetés esetén:

a) az emberölést, az emberrablást, vagy a nemzetközileg védett személy személye, vagy szabadsága ellen irányuló egyéb támadást;

b) a nemzetközileg védett személy hivatalos helyisége, magánlakása, vagy szállítási eszköze elleni erőszakos támadást, amely személyét és szabadságát veszélyeztetheti;

c) az ilyen támadás elkövetésére irányuló fenyegetést;

d) az ilyen támadás elkövetésére irányuló kísérletet és

e) az ilyen támadásban való részességet az Egyezményben részes valamennyi állam belső jogszabályai szerint büntetni rendeli.

2. Az Egyezményben részes valamennyi állam ezeket a bűncselekményeket a súlyos jellegüknek megfelelő büntetéssel rendeli büntetni.

3. E cikk 1. és 2. bekezdése semmilyen módon nem csorbítja az Egyezményben részes államoknak a nemzetközi jogból származó azokat a kötelezettségeit, hogy megtegyenek minden szükséges intézkedést a nemzetközileg védett személy személye, szabadsága, és méltósága ellen irányuló minden más támadás megakadályozása érdekében.

3. Cikk

1. Az Egyezményben részes valamennyi állam megteszi a szükséges intézkedéseket avégett, hogy a 2. Cikkben foglalt bűncselekmények elbírálására joghatósággal rendelkezzék a következő esetekben:

a) ha a bűncselekményt ennek az államnak a területén vagy az ebben az államban lajstromozott hajó, vagy légi jármű fedélzetén követték el;

b) ha a gyanúsított ennek az államnak az állampolgára;

c) ha a bűncselekményt az 1. Cikkben meghatározott olyan nemzetközileg védett személy ellen követték el, akit ez a jogállás ennek az államnak a nevében gyakorolt tevékenysége alapján illeti meg.

2. Az Egyezményben részes valamennyi állam hasonlóképpen megteszi a szükséges intézkedéseket avégett, hogy joghatósággal rendelkezzék ezeknek a bűncselekményeknek az elbírálására abban az esetben, ha a gyanúsított a területén tartózkodik és őt a 8. Cikk értelmében nem adja ki az e cikk (1) bekezdésében említett államok egyikének sem.

3. Az Egyezmény nem zárja ki a büntető joghatóságnak a belső jogszabályokkal összhangban történő gyakorlását.

4. Cikk

Az Egyezményben részes államok együttműködnek a 2. Cikkben felsorolt bűncselekmények megelőzésében, különösen azáltal, hogy

a) minden gyakorlati intézkedést megtesznek, hogy megelőzzék a területükön az olyan előkészületeket, amelyek az ilyen bűncselekményeknek a területükön vagy azon kívül való elkövetésére irányulnak;

b) kölcsönösen tájékoztatják egymást és együttműködnek annak érdekében, hogy összhangba hozzák az ilyen bűncselekmények elkövetésének megelőzésére alkalmas adminisztratív és más intézkedéseiket.

5. Cikk

1. Az az Egyezményben részes állam, amelynek területén a 2. Cikkben felsorolt bűncselekmények valamelyikét elkövették, ha oka van azt hinni, hogy a gyanúsított a területéről elmenekült, közvetlenül vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára útján közli minden érdekelt állammal az elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatos összes tényeket és a gyanúsított személyazonosságára vonatkozóan a rendelkezésére álló adatokat.

2. A nemzetközileg védett személy ellen a 2. Cikkben meghatározott valamely bűncselekmény elkövetése esetén, az Egyezményben részes bármely állam, amelynek adatai vannak az áldozatra, vagy a bűncselekmény körülményeire vonatkozóan, ezeket az adatokat a belső jogszabályaiban megszabott feltételek szerint teljes egészében és haladéktalanul közli azzal az Egyezményben részes állammal, amelynek nevében a nemzetközileg védett személy a tevékenységét gyakorolta.

6. Cikk

1. Ha az az Egyezményben részes állam, amelynek területén a gyanúsított tartózkodik, úgy találja, hogy a körülmények ezt indokolják, a belső joga szerint megfelelő intézkedéseket tesz annak biztosítására, hogy a gyanúsított a büntetőeljárás, vagy kiadatás céljára rendelkezésre álljon. Az ilyen intézkedéseket közvetlenül, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára útján késedelem nélkül közölni kell:

a) azzal az állammal, amelynek területén a bűncselekményt elkövették;

b) azzal az állammal, vagy azokkal az államokkal, amelynek, illetőleg amelyeknek a gyanúsított az állampolgára, vagy ha hontalan személyről van szó, azzal az állammal, amelynek területén az elkövető állandó jelleggel tartózkodik;

c) azzal az állammal, vagy azokkal az államokkal, amelynek, illetőleg amelyeknek a nemzetközileg védett személy állampolgára, vagy amelynek, illetőleg amelyeknek a nevében tevékenységét gyakorolta;

d) minden más érdekelt állammal; és

e) azzal a nemzetközi szervezettel, amelynek a nemzetközileg védett személy tisztviselője, vagy megbízottja.

2. Minden olyan személynek, akivel szemben az e cikk (1) bekezdésében foglalt intézkedéseket foganatosítják, joga van arra, hogy:

a) késedelem nélkül kapcsolatba lépjen annak az államnak a legközelebbi megfelelő képviselőjével, amelynek állampolgára, vagy amely egyébként jogosult a jogai védelmére, vagy ha hontalan személyről van szó, amelyet erre felkér és amely jogainak védelmére hajlandó, valamint;

b) ennek az államnak a képviselője őt meglátogassa.

7. Cikk

Ha az az Egyezményben részes állam, amelynek a területén a gyanúsított tartózkodik, a gyanúsítottat nem adja ki, az ügyet, kivétel nélkül és indokolatlan késedelem nélkül, a büntető eljárásnak az adott állam jogszabályainak megfelelő lefolytatása céljából a saját illetékes hatósága elé terjeszti.

8. Cikk

1. Ha a 2. Cikkben felsorolt bűncselekményeket az Egyezményben részes államok között fennálló bármely kiadatási szerződés nem sorolja fel a kiadatási bűncselekmények között, azokat úgy kell tekinteni, mintha ott fel lennének sorolva. Az Egyezményben részes államok kötelezik magukat arra, hogy ezeket a bűncselekményeket az egymás között a jövőben létrejövő minden kiadatási szerződésbe kiadatási bűncselekményként felveszik.

2. Ha az Egyezményben részes valamely állam, amely a kiadatást szerződéstől teszi függővé, az Egyezményben részes olyan másik államtól kap kiadatási kérelmet, amelyikkel nincs kiadatási szerződése, amennyiben a kiadatás mellett határoz, a jelen Egyezményt az ilyen bűncselekmények szempontjából a kiadatás jogi alapjának tekintheti. A kiadatás a megkeresett állam eljárási szabályainak és egyéb jogi feltételeinek megfelelően történik.

3. Azok az Egyezményben részes államok, amelyek a kiadatást nem teszik kiadatási szerződéstől függővé, ezeket a bűncselekményeket egymás között a megkeresett állam eljárási szabályainak és egyéb jogi feltételeinek megfelelően kiadatási bűncselekményeknek tekintik.

4. A bűncselekmények mindegyikét az Egyezményben részes államok közötti kiadatás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha azokat nemcsak az elkövetés helyén követték volna el, hanem azoknak az államoknak a területén is, amelyek a 3. Cikk (1) bekezdése szerint kötelesek joghatóságukat megállapítani.

9. Cikk

Azon személy számára, akivel szemben a 2. Cikkben meghatározott valamely bűncselekmény miatt eljárás folyik, az eljárás minden szakaszában megfelelő bánásmódot kell biztosítani.

10. Cikk

1. Az Egyezményben részes államok a legszélesebb körű segítséget nyújtják egymásnak a 2. Cikkben meghatározott bűncselekmények tekintetében indított büntetőeljárás során, ideértve az eljáráshoz szükséges rendelkezésükre álló összes bizonyíték átadását is.

2. E cikk (1) bekezdésének rendelkezései nem érintik a bármely más szerződésben foglalt kölcsönös jogsegélynyújtási kötelezettséget.

11. Cikk

Az az Egyezményben részes állam, amelynek területén a gyanúsított ellen büntetőeljárás folyik, az eljárás végleges eredményét közli az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárával, aki a tájékoztatást a többi részes államhoz továbbítja.

12. Cikk

Az Egyezmény rendelkezései nem érintik az Egyezmény elfogadásának időpontjában hatályban levő menedékjogi szerződések alkalmazását azon államok között, amelyek e szerződéseknek részesei; az Egyezményben részes valamely állam azonban nem hivatkozhat ezekre a szerződésekre az Egyezményben részes olyan másik állammal szemben, amely nem részese ezeknek a szerződéseknek.

13. Cikk

1. Ha az Egyezményben részes két, vagy több állam között az Egyezmény értelmezése vagy alkalmazása tekintetében vita merül fel, amelyet tárgyalás útján nem tudnak rendezni, azt bármelyikük kérésére választott bíróság elé kell terjeszteni. Ha a felek a választott bírósághoz előterjesztett kérelem keltétől számított hat hónapon belül nem tudnak megegyezni a választott bíróság szervezetében, a vitát bármelyik fél a Nemzetközi Bíróság elé terjesztheti, a Bíróság Alapszabályzatának megfelelően.

2. Az Egyezményben részes valamennyi állam, az Egyezmény aláírásakor vagy megerősítésekor, vagy az ahhoz való csatlakozáskor kijelentheti, hogy az ennek a cikknek az (1) bekezdésében foglaltakat nem tekinti magára nézve kötelezőnek. Az Egyezményben részes többi államot nem kötik az ennek a cikknek az (1) bekezdésében foglaltak az Egyezményben részes azzal az állammal szemben, amely ilyen fenntartást tett.

3. Az Egyezményben részes bármely állam, amely ennek a cikknek a (2) bekezdésével összhangban fenntartást tett, azt az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkárához intézett értesítésével bármikor visszavonhatja.

14. Cikk

Az Egyezmény az 1974. évi december hó 31. napjáig az Egyesült Nemzetek Szervezetének New York-i székhelyén aláírás céljából nyitva áll valamennyi állam számára.

15. Cikk

Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítő okiratokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

16. Cikk

Az Egyezmény csatlakozás céljából nyitva áll bármely állam előtt. A csatlakozási okiratot az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál kell letétbe helyezni.

17. Cikk

1. Az Egyezmény a huszonkettedik megerősítő vagy csatlakozási okiratnak az Egyesült Nemzetek Szervezete Főtitkáránál történt letétbehelyezést követő harmincadik napon lép hatályba.

2. Minden olyan állam tekintetében, amely az Egyezményt a huszonkettedik megerősítő, vagy csatlakozási okirat letétbehelyezése után erősíti meg, vagy akkor csatlakozik ahhoz, az Egyezmény a megerősítő, vagy csatlakozási okiratának letétbehelyezését követő harmincadik napon lép hatályba.

18. Cikk

1. Az Egyezményben részes bármely állam az Egyezményt az Egyesült Nemzetek Főtitkárához eljuttatott írásbeli közlés útján felmondhatja.

2. A felmondás attól az időtől számított hat hónap elteltével lép hatályba, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára a felmondásról szóló értesítést megkapta.

19. Cikk

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkára valamennyi államot értesíti, többek között:

a) az Egyezmény aláírásáról, a megerősítő vagy csatlakozási okiratoknak a 14., 15. és 16. Cikk értelmében történt letétbehelyezéséről és a 18. Cikk szerinti értesítésekről;

b) arról az időpontról, amikor az Egyezmény a 17. Cikk értelmében hatályba lép.

20. Cikk

Az Egyezmény eredeti példányát, amelynek angol, francia, kínai, orosz és spanyol szövege egyaránt hiteles, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Főtitkáránál kell letétbe helyezni, aki az Egyezmény hiteles másolatát valamennyi államnak megküldi.

Ennek hiteléül az alulírott teljhatalmú megbízottak, akiket erre a kormányuk kellően felhatalmazott, aláírták a New Yorkban, 1973. december 14-én aláírásra megnyitott Egyezményt.”

3. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az egyezmény megerősítése alkalmából a következő fenntartást tette:

„A Magyar Népköztársaság nem ismeri el magára nézve kötelezőnek az egyezmény 13. Cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit. E rendelkezések ellentétesek a Magyar Népköztársaság azon álláspontjával, hogy az államok közötti viták választott bírósági útra tereléséhez, vagy Nemzetközi Bíróság elé terjesztéséhez valamennyi érintett fél egyetértése szükséges.”

4. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1977. évi február hó 20. napjától kell alkalmazni.

(2) *  A törvényerejű rendelet végrehajtásáról az igazságügyért felelős miniszter gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére