A jogszabály mai napon ( 2019.10.17. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1980. évi 18. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és Japán között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, az 1980. évi február hó 13. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről * 

(Az Egyezmény megerősítő okiratait Tokióban az 1980. évi szeptember hó 25. napján cserélték ki.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és Japán között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Budapesten, az 1980. évi február hó 13. napján aláírt egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„Egyezmény
a Magyar Népköztársaság és Japán között
a kettős adóztatás elkerülésére
a jövedelemadók területén

A Magyar Népköztársaság és Japán,

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén,

Megállapodtak a következőkben:

1. Cikk

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban, vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

2. Cikk

(1) Azok az adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, a következők:

a) Japánban:

(i) a jövedelemadó;

(ii) a társulati adó; és

(iii) a lakossági helyi adók

(a továbbiakban: „japán adó”).

b) A Magyar Népköztársaságban:

(i) a jövedelemadók;

(ii) a nyereségadók;

(iii) a társasági különadó;

(iv) a fenti (i) pontban említett jövedelemadók tekintetében kivetett községfejlesztési hozzájárulás; és

(v) a kereskedelmi társaságok osztalék és nyereség kifizetései utáni illeték

(a továbbiakban: „magyar adó”).

(2) Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű, országos vagy helyi adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után az előző bekezdésben említett adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely változásról, az ilyen változást követő ésszerű határidőn belül.

3. Cikk

(1) Az Egyezményben, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván:

a) a „Japán” kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti azt a területet, amelyen japán adójogszabályok vannak érvényben;

b) a „Magyar Népköztársaság” kifejezés, földrajzi értelemben, jelenti a Magyar Népköztársaság területét;

c) „az egyik Szerződő Állam” és „a másik Szerződő Állam” kifejezés Japánt vagy a Magyar Népköztársaságot jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

d) az „adó” kifejezés japán adót vagy magyar adót jelent, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

e) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyt, a társaságot és minden más személyi egyesülést;

f) a „társaság” kifejezés jelenti a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek;

g) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, illetőleg a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent;

h) az „állampolgár” kifejezés jelenti mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkeznek, és mindazokat a jogi személyeket, amelyeket ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint hoztak létre vagy szerveztek meg, és mindazokat a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket, amelyeket ennek a Szerződő Államnak az adóztatása szempontjából úgy tekintenek, mint az ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint létrehozott vagy megszervezett jogi személyeket;

i) az „illetékes hatóság” kifejezés az egyik Szerződő Állam vonatkozásában ennek a Szerződő Államnak a pénzügyminiszterét vagy annak meghatalmazott képviselőjét jelenti;

j) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet az egyik Szerződő Állam vállalkozása által üzemeltetett tengeri hajó vagy légijármű bonyolít le, kivéve, ha a tengeri hajót vagy a légijárművet kizárólag a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik.

(2) Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely, az Egyezményben másképpen meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek a Szerződő Államnak az Egyezmény által érintett adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak.

4. Cikk

(1) Az Egyezmény értelmében „az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint, ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, fő vagy központi irodájának helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles; ez a kifejezés nem foglal magában olyan természetes személyt, aki ebben a Szerződő Államban csak akkor adóköteles, ha ott levő forrásokból jövedelmet élvez.

(2) Amennyiben egy természetes személy az (1) bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy az illetékes hatóságok egymással egyetértésben határozzák meg azt a Szerződő Államot, amelyben a természetes személy az Egyezmény szempontjából illetőséggel bírónak tekintendő.

(3) Amennyiben más, mint egy természetes személy, az (1) bekezdés rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben fő vagy központi irodája van.

5. Cikk

(1) Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti berendezést jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

(2) A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) a vezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a műhelyt; és

f) a bányát, az olaj- vagy földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

(3) Az építési kivitelezés vagy szerelés csak akkor képez telephelyet, ha időtartama tizenkét hónapot meghalad.

(4) Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, nem tekintendők „telephelynek”:

a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;

e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére bármely más, előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;

f) az egyik Szerződő Állam vállalkozása által végzett olyan szerelés, amely gépeknek vagy berendezéseknek ebből a Szerződő Államból a másik Szerződő Államba történő szállításával kapcsolatos;

g) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-f) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

(5) Tekintet nélkül az (1) és (2) bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a (6) bekezdés rendelkezései nyernek alkalmazást - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amelyet ott rendszeresen felhasznál arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben a Szerződő Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a (4) bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti berendezésen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé.

(6) A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben a Szerződő Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

(7) Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. Cikk

(1) Az ingatlan vagyonból származó jövedelem abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben ez a vagyon fekszik.

(2) Az „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Ez a kifejezés minden esetben magában foglalja az ingatlan vagyon tartozékait, a mező- és erdőgazdasági üzemek élő és holt felszerelését, azokat a jogokat, amelyekre az ingatlantulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát és az ásványlelőhelyek, források és más természeti kincsek kiaknázásáért vagy kiaknázásának jogáért járó változó vagy állandó térítésekre vonatkozó jogokat; hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.

(4) Az (1) és (3) bekezdések rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. Cikk

(1) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, úgy a vállalkozás nyeresége ebben a másik Szerződő Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

(2) A (3) bekezdés rendelkezéseit fenntartva, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett, mint önálló vállalkozás fejtene ki, és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

(3) A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az üzletvezetési és általános ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban a Szerződő Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik vagy máshol.

(4) Ha az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a (2) bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

(5) A telephelynek nem tudható be nyereségjavaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

(6) Az előző bekezdések céljaira a telephelynek betudandó nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezőjére.

(7) Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

8. Cikk

(1) Az a nyereség, amely tengeri hajóknak vagy légijárműveknek az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

(2) Tengeri hajóknak vagy légijárműveknek az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a nemzetközi forgalomban történő üzemeltetése tekintetében ezt a vállalkozást, ha az a Magyar Népköztársaság vállalkozása, kiveszik a japán vállalkozási adó alól, és ha az Japán vállalkozása, kiveszik a japán vállalkozási adóhoz hasonló minden olyan adó alól, amelyet a Magyar Népköztársaságban ezután kivethetnek.

(3) Az előző bekezdések rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

9. Cikk

Amennyiben

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.

10. Cikk

(1) Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

(2) Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett az osztalék haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg az osztalék bruttó összegének 10 százalékát.

Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.

(3) Az e cikkben használt „osztalék” kifejezés részvényekből vagy nyereségrészesedést biztosító más jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak a Szerződő Államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos elbírálás alá esik.

(4) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

(5) Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Szerződő Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Szerződő Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Szerződő Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.

11. Cikk

(1) A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik, és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

(2) Mindazonáltal ez a kamat abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a kamat bruttó összegének 10 százalékát.

(3) Tekintet nélkül a (2) bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államból származó kamat, amelyet a másik Szerződő Állam kormánya, beleértve annak helyi hatóságait, ennek a másik Szerződő Államnak a központi bankja vagy bármely teljesen e kormány tulajdonában levő pénzintézet, vagy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró bármely személy élvez olyan követelések után, amelyeket ennek a másik Szerződő Államnak a kormánya, ideértve annak helyi hatóságait, ennek a másik Szerződő Államnak a központi bankja vagy bármely, teljesen e kormány tulajdonában levő pénzintézet garantál vagy közvetve finanszíroz, mentes az adó alól az először említett Szerződő Államban.

(4) Tekintet nélkül a (2) bekezdés rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államból származó kamat, amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy élvez részletfizetés formájában nyújtott kölcsönök után, mentes az adó alól az először említett Szerződő Államban, ha a kedvezményezett a kamat haszonhúzója.

(5) Az e cikkben használt „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzálogjoggal, akár nem, és akár ad jogot az adós nyereségeiben való részesedésre, akár nem, különösen pedig állami kölcsönökből és kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet jelent, beleértve az ilyen kölcsönökhöz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumot vagy jutalmat.

(6) Az (1), (2) és (4) bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonélvezője a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

(7) A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető maga ez a Szerződő Állam, annak helyi hatósága, vagy az ebben a Szerződő Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik, felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen kamat abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.

(8) Ha a kamatot fizető személy és a kamat haszonhúzója vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

12. Cikk

(1) A licencdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

(2) a) Az ipari licencdíj abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de ha a kedvezményezett a licencdíj haszonhúzója, az így megállapított adó nem haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 10 százalékát.

b) A kulturális licencdíj mentes az adó alól abban a Szerződő Államban, amelyből származik, ha a kedvezményezett a licencdíj haszonhúzója.

(3) a) A (2) bekezdésben használt „ipari licencdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelés használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

b) A (2) bekezdésben használt „kulturális licencdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek, beleértve a mozgókép filmeket vagy rádió- vagy televíziós közvetítésre szolgáló filmeket vagy hangszalagokat, szerzői jogának használatáért vagy használati jogáért fizetnek.

(4) Az (1) és (2) bekezdések rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró haszonhúzója a másik Szerződő Államban, amelyből a licencdíj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a licencdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

(5) A licencdíj akkor tekintendő egyik Szerződő Államból származónak, ha a licencdíjat fizető maga ez a Szerződő Állam, annak helyi hatósága vagy az ebben a Szerződő Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a licencdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban, vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a licencdíj-fizetési kötelezettség felmerült, és ezt a licencdíjat ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen licencdíj abból a Szerződő Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy állandó berendezés van.

(6) Ha a licencdíjat fizető személy és a licencdíj haszonhúzója, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a licencdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat fizető és a licencdíj haszonhúzója ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

13. Cikk

(1) A 6. Cikk (2) bekezdésében meghatározott ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben ez a vagyon fekszik.

(2) Az olyan nem ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének üzemi vagyona, vagy amely egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

(3) Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók és légijárművek, valamint az ilyen tengeri hajók vagy légijárművek üzemeltetésére szolgáló nem ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

(4) Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az (1), (2) és (3) bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyeresége csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

14. Cikk

(1) Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozásból, vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó berendezéssel rendelkezik. Amennyiben a személy ilyen állandó berendezéssel rendelkezik, úgy a jövedelem ebben a másik Szerződő Államban adóztatható, de csak annyiban, amennyiben az ennek az állandó berendezésnek tudható be.

(2) A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.

15. Cikk

(1) A 16., 18., 19., 20. és 21. Cikkek rendelkezéseinek fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

(2) Tekintet nélkül az (1) bekezdés rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Szerződő Államban adóztatható, ha:

a) a kedvezményezett a másik Szerződő Államban a vonatkozó naptári évben nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban;

b) a térítést olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel ebben a másik Szerződő Államban; és

c) a térítést nem a munkaadónak ebben a másik Szerződő Államban levő telephelye vagy állandó berendezése viseli.

(3) Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, az a térítés, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó vagy légijármű fedélzetén végzett nem önálló munkáért jár, ebben a Szerződő Államban adóztatható.

16. Cikk

Az igazgatótanácsi térítés és más hasonló fizetés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának a tagja, ebben a másik Szerződő Államban adóztatható.

17. Cikk

(1) Tekintet nélkül a 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet egy előadóművész, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, és zeneművész vagy sportoló élvez ilyen személyes tevékenységéből, abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az előadóművész vagy sportoló ezt a tevékenységét kifejti.

Ez a jövedelem azonban mentes az adó alól ebben a Szerződő Államban, ha az ilyen tevékenységet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró természetes személy fejti ki a két Szerződő Állam kormányai között létrejött külön kulturális csereprogram alapján.

(2) Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül a 7., 14. és 15. Cikkek rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette.

Ez a jövedelem azonban mentes az adó alól ebben a Szerződő Államban, ha a jövedelem a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró természetes személy által a két Szerződő Állam kormányai között létrejött külön kulturális csereprogram alapján kifejtett tevékenységből származik és azt egy, ebben a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró másik személynek kell betudni.

18. Cikk

(1) A 19. Cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések fenntartásával, a nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, valamint az ilyen személynek fizetett mindennemű járadék, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

(2) A „járadék” kifejezés olyan meghatározott összeget jelent, amely rendszeresen, meghatározott időközökben, az élet tartama alatt, vagy megállapított, illetve megállapítandó időszakon keresztül - kötelezettség alapján - megfelelő és teljes pénzbeli vagy pénzértékű szolgáltatásért ellenszolgáltatásként fizetendő.

19. Cikk

(1) a) A nem nyugdíj jellegű térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága fizet egy természetes személynek, az ezen Szerződő Államnak vagy helyi hatóságának teljesített közszolgálatért, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a szolgálatot ebben a másik Szerződő Államban teljesítették és a kedvezményezett ebben a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, aki:

(i) ennek a másik Szerződő Államnak az állampolgára; vagy

(ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személlyé.

(2) a) A nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága fizet közvetlenül vagy az általa támogatott alapból egy természetes személynek az ezen Szerződő Államnak vagy helyi hatóságának teljesített szolgálatért, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal ez a nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a nyugdíjas ennek a másik Szerződő Államnak állampolgára és ott illetőséggel bír.

(3) A 15., 16., 17. és 18. Cikkek rendelkezései alkalmazandók az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága által végzett üzleti tevékenységgel kapcsolatos szolgálatért fizetett térítésre vagy nyugdíjra.

20. Cikk

(1) Az a tanár, aki ideiglenes jelleggel, két évet meg nem haladó időszakra az egyik Szerződő Államba látogat, hogy ott tanítson vagy kutatást folytasson egyetemen, kollégiumban, iskolában vagy más elismert oktatási intézménynél, és aki közvetlenül ezt a látogatást megelőzően a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt vagy most is az, csak ebben a másik Szerződő Államban adóztatható az ilyen tanításért vagy kutatásért járó térítés után.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a kutatásból származó jövedelemre, ha ezt a kutatást elsősorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekében végzik.

21. Cikk

(1) Azt a természetes személyt, aki az egyik Szerződő Államban illetőséggel bír a másik Szerződő Államban tett látogatásának megkezdésekor és aki ideiglenes jelleggel elsősorban azzal a céllal tartózkodik ebben a másik Szerződő Államban, hogy

a) tanulmányokat folytasson egyetemen vagy más elismert oktatási intézménynél ebben a másik Szerződő Államban, vagy

b) szakmai kiképzést szervezzen, vagy

c) tanulmányokat vagy kutatást folytasson, mint kormányszervezetektől vagy nem hasznot hajtó szervezetektől - mint tudományos, jótékonysági, irodalmi vagy oktatási szervezetek - származó segély, ellátás vagy jutalom kedvezményezettje,

ennek a másik Szerződő Államnak mentesítenie kell az adó alól a (2) bekezdésben meghatározott összegek tekintetében az ebbe a másik Szerződő Államba való megérkezésének napjától számított öt adózási évet meg nem haladó időszakra.

(2) Az (1) bekezdésben említett összegek a következők:

a) Az ellátására, oktatására, tanulmányaira, kutatására vagy szakmai képzésére külföldről származó adományok;

b) Segély, ellátás, vagy jutalom; és

c) Ebben a másik Szerződő Államban teljesített személyes szolgálatért járó jövedelem, amelynek együttes összege bármely adózási évben nem haladja meg a 600 000 japán yent vagy annak magyar forintban kifejezett ellenértékét.

22. Cikk

(1) Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben a Szerződő Államban adóztatható.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a 6. Cikk (2) bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha a jövedelemnek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban akár egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, akár egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyon, amelyből a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. Cikk vagy a 14. Cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

23. Cikk

(1) Fenntartva Japán jogszabályainak az Egyezmény aláírásának napján érvényben levő rendelkezéseit a Japánon kívüli bármely országban fizetendő adó japán adóba történő beszámításának megengedése tekintetében, és fenntartva e rendelkezések bármely későbbi módosítását - ami azonban nem érinti az alábbi elvet:

a) Ha egy Japánban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez a Magyar Népköztársaságból, amely az Egyezmény rendelkezései értelmében a Magyar Népköztársaságban adóztatható, úgy az ezen jövedelem után fizetendő magyar adó összege beszámítható az erre a személyre kivetett japán adóba. A beszámítás összege mindazonáltal nem haladhatja meg a japán adónak azt a részét, amely erre a jövedelemre esik.

b) Ha a Magyar Népköztársaságból élvezett jövedelem olyan osztalék, amelyet valamely, a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró társaság fizet egy Japánban illetőséggel bíró társaságnak, amely legalább 25 százalékban tulajdonosa az osztalékot fizető társaság szavazásra jogosító részvényeinek vagy az ezen társaság által kibocsátott összes részvényeknek, a beszámításnál tekintetbe kell venni az osztalékot fizető társaság által a jövedelme után fizetendő magyar adót.

(2) A Magyar Népköztársaságban a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni:

a) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely az Egyezmény rendelkezései szerint Japánban adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság, a b) és c) pontokban foglalt rendelkezések fenntartásával, ezt a jövedelmet kiveszi az adóztatás alól.

b) Amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely a 10., 11. és 12. Cikkek rendelkezései szerint Japánban adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel a Japánban fizetett adónak. Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a Japánból élvezett erre a jövedelemre esik.

c) Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem ki van véve az adóztatás alól a Magyar Népköztársaságban, a Magyar Népköztársaság mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére történő adómegállapításnál figyelembe veheti a kivett jövedelmet.

24. Cikk

(1) Az egyik Szerződő Állam állampolgárai, akár illetőséggel bírnak a Szerződő Államok egyikében, akár nem, a másik Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik Szerződő Állam állampolgárai azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

(2) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő telephelyét ebben a másik Szerződő Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Szerződő Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait.

Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.

(3) Az egyik Szerződő Állam vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először említett Szerződő Államban nem vehetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az először említett Szerződő Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

(4) E cikk rendelkezései, tekintet nélkül a 2. Cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésű adókra alkalmazandók.

25. Cikk

(1) Ha egy személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek, vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek a Szerződő Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír, vagy ha ügye a 24. Cikk (1) bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adózáshoz vezet.

(2) Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő Államok belső jogszabályai.

(3) A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

(4) A Szerződő Államok illetékes hatóságai az előző bekezdések értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek.

26. Cikk

(1) A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezménynek és a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett adókra vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az általuk előirányzott adóztatás az Egyezmény rendelkezéseivel összhangban van. Az így kicserélt tájékoztatást titokban kell tartani és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek a jelen Egyezményben érintett adók kivetésével vagy beszedésével foglalkoznak.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezései semmi esetre sem értelmezhetők úgy, mintha azok az egyik Szerződő Államot köteleznék:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérnek;

b) olyan felvilágosítások adására, amelyek az egyik vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetők be; vagy

c) olyan tájékoztatás adására, amely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek közlése ellentmondana a közrendnek.

27. Cikk

Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjainak adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.

28. Cikk

(1) Az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítésről szóló okiratokat Tokióban mielőbb ki kell cserélni.

(2) Az Egyezmény a megerősítésről szóló okiratok kicserélésének napját követő harmincadik napon lép hatályba és mindkét Szerződő Államban alkalmazni kell a jövedelem tekintetében minden olyan adózási évre, amely az Egyezmény hatálybalépésének évét követő naptári év január 1. napján vagy az után kezdődik.

29. Cikk

Az Egyezmény meghatározatlan ideig marad hatályban, de bármelyik Szerződő Állam diplomáciai úton írásbeli értesítést adhat a felmondásról a másik Szerződő Államnak a hatálybalépés napjától számított ötéves időszak lejárta után kezdődő bármely naptári év június 30. napján vagy az előtt, és ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti mindkét Szerződő Államban a jövedelem tekintetében minden olyan adózási évre, amely a felmondásról szóló értesítés adásának évét követő naptári év január 1. napján vagy az után kezdődik.

ENNEK HITELÉÜL a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült két példányban Budapesten, 1980. február 13. napján, angol nyelven.

(Aláírások)

Őexcellenciája

Sugihara Shinichi úr

Japán rendkívüli

és meghatalmazott nagykövete

a Magyar Népköztársaságban

Excellenciás Uram!

Van szerencsém hivatkozni a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén a Magyar Népköztársaság és Japán között ma aláírt Egyezményre, és a Magyar Népköztársaság Kormánya nevében megerősíteni a két kormány között létrejött következő megállapodásokat:

(1) A 4. Cikk (2) bekezdésére való hivatkozással, amennyiben egy természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, a kérdést kölcsönös egyetértéssel kell rendezni a következő szabályok figyelembevételével:

a) Ez a személy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha mindkét Szerződő Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben létérdekeinek központja van;

b) Amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Szerződő Államban van, vagy ha a Szerződő Államok egyikében sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) Amennyiben a személynek mindkét Szerződő Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;

d) Amennyiben a személy mindkét Szerződő Államnak, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

(2) Az 5. Cikk (1) bekezdésére és (4) bekezdésének d) pontjára való hivatkozással megállapítást nyert, hogy az „üzleti berendezés” kifejezés magában foglalja a termelőberendezést.

(3) A 7. Cikkre való hivatkozással megállapítást nyert, hogy a telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak e telephely részére, annak használatára történő puszta kiszolgáltatása miatt.

(4) A 8. Cikkre való hivatkozással megerősítést nyert, hogy az említett cikk rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha az egyik Szerződő Államnak tengeri hajók vagy légijárművek nemzetközi forgalomban való üzemeltetésével foglalkozó vállalkozása telephellyel rendelkezik a másik Szerződő Államban, továbbá, hogy az említett cikk rendelkezései alkalmazandók tengeri hajóknak vagy légijárműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésével összefüggő kisegítő jellegű tevékenységekből élvezett nyereségre is.

(5) A 16. Cikkre való hivatkozással megállapítást nyert, hogy az „egy társaság igazgatótanácsának a tagja” kifejezés magában foglalja valamely magyar társaság felügyelőbizottságának a tagját.

Van szerencsém továbbá kérni Excellenciádat, hogy szíveskedjék Kormánya nevében az előzőekben foglalt megállapodásokat igazolni.

Megragadom az alkalmat, hogy Excellenciádat nagyrabecsülésemről biztosítsam.

Dr. Vincze Imre s. k.,
pénzügyminiszter-helyettes
Budapest, 1980. február 13.

Őexcellenciája

Dr. Vincze Imre úr

pénzügyminiszter-helyettes

Magyar Népköztársaság

Excellenciás Uram!

Van szerencsém igazolni Excellenciád mai napon kelt következő szövegű jegyzékének vételét:

„Van szerencsém hivatkozni a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén a Magyar Népköztársaság és Japán között ma aláírt Egyezményre, és a Magyar Népköztársaság Kormánya nevében megerősíteni a két kormány között létrejött következő megállapodásokat:

(1) A 4. Cikk (2) bekezdésére való hivatkozással, amennyiben egy természetes személy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, a kérdést kölcsönös egyetértéssel kell rendezni a következő szabályok figyelembevételével:

a) Ez a személy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha mindkét Szerződő Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben létérdekeinek központja van;

b) Amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Szerződő Államban van, vagy ha a Szerződő Államok egyikében sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) Amennyiben a személynek mindkét Szerződő Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban a Szerződő Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;

d) Amennyiben a személy mindkét Szerződő Államnak, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

(2) Az 5. Cikk (1) bekezdésére és (4) bekezdésének d) pontjára való hivatkozással megállapítást nyert, hogy az „üzleti berendezés” kifejezés magában foglalja a termelőberendezést.

(3) A 7. Cikkre való hivatkozással megállapítást nyert, hogy a telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak e telephely részére, annak használatára történő puszta kiszolgáltatása miatt.

(4) A 8. Cikkre való hivatkozással megerősítést nyert, hogy az említett cikk rendelkezései akkor is alkalmazandók, ha az egyik Szerződő Államnak tengeri hajók vagy légijárművek nemzetközi forgalomban való üzemeltetésével foglalkozó vállalkozása telephellyel rendelkezik a másik Szerződő Államban, továbbá, hogy az említett cikk rendelkezései alkalmazandók tengeri hajóknak vagy légijárműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetésével összefüggő kisegítő jellegű tevékenységekből élvezett nyereségre is.

(5) A 16. Cikkre való hivatkozással megállapítást nyert, hogy az „egy társaság igazgatótanácsának a tagja” kifejezés magában foglalja valamely magyar társaság felügyelőbizottságának a tagját.

Van szerencsém továbbá kérni Excellenciádat, hogy szíveskedjék Kormánya nevében az előzőekben foglalt megállapodásokat igazolni.

Van szerencsém továbbá Japán Kormánya nevében megerősíteni az Excellenciád jegyzékében foglalt megállapodásokat.”

Megragadom az alkalmat, hogy Excellenciádat nagyrabecsülésemről biztosítsam.

Sugihara Shinichi s. k.,
Japán rendkívüli és meghatalmazott nagykövete”

3. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit az 1981. évi január hó 1. napjától kell alkalmazni.

(2) *  E törvényerejű rendelet végrehajtásáról az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére