(Az egyezmény megerősítő okiratait Tripoliban, az 1982. évi március hó 21. napján cserélték ki.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Szocialista Népi Líbiai Arab Jamahiriya között Budapesten, az 1981. évi szeptember hó 24. napján aláírt konzuli egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Népköztársaság és a Szocialista Népi Líbiai Arab Jamahiriya a két állam között meglevő baráti kapcsolatok és együttműködés megerősítése, valamint a konzuli kapcsolatok továbbfejlesztése céljából az alábbi Egyezmény kötését határozta el.
(1) Az Egyezmény alkalmazása körében a következő kifejezéseken az alábbiakat kell érteni:
a) „konzulátus” főkonzulátus, konzulátus, alkonzulátus és konzuli ügynökség;
b) „konzuli kerület” az a terület, ahol a konzulátus konzuli feladatok végzésére jogosult;
c) „konzulátus vezetője” az a konzuli tisztviselő, akit felhatalmaztak a konzulátus vezetésére;
d) „konzuli tisztviselő” minden olyan személy, ideértve a konzulátus vezetőjét is, akit konzuli feladatok ellátásával bíztak meg, valamint az is, akit konzuli gyakorlat céljából helyeztek a konzulátusra;
e) „konzuli alkalmazott” minden olyan személy, aki igazgatási, műszaki vagy kisegítő feladatot lát el;
f) „a konzulátus tagja” a konzuli tisztviselő és a konzuli alkalmazott;
g) „a magánszemélyzet tagja” a konzulátus valamely tagjának kizárólagos magánszolgálatára alkalmazott személy;
h) „családtag” a konzulátus tagjának házastársa, gyermekei, szülei, házastársának gyermekei, szülei, feltéve, hogy a konzulátus tagjának háztartásában élnek és ő tartja el őket;
i) „a konzuli helyiségek” azok az épületek és épületrészek, valamint az azokhoz tartozó földterület, melyeket a konzulátus céljaira használnak, függetlenül azok tulajdonjogától, ideértve a konzulátus vezetőjének lakását is;
j) „a konzuli irattár” a konzulátus minden okmánya, levelezése, ügyirata, könyve, filmje, hangszalagja, rejtjelanyaga, nyilvántartása, valamint a védelmükre és megőrzésükre szolgáló berendezések;
k) „hivatalos levelezés” a konzulátussal és tevékenységével kapcsolatos minden levelezés;
l) „a küldő állam hajója” minden olyan vízijármű, amelyet a küldő államban lajstromoztak és ennek az államnak lobogója alatt hajózik, kivéve a hadihajókat;
m) „a küldő állam légi járműve” minden olyan repülőgép, melyet a küldő államban vettek nyilvántartásba, s amely ezen állam felségjelét viseli, kivéve a katonai repülőgépet.
(2) Az Egyezmény rendelkezéseit a küldő állam állampolgáraira és jogi személyeire kell alkalmazni, ideértve azokat a kereskedelmi vállalatokat is, melyeket a küldő állam jogszabályai szerint hoztak létre, s melyeknek székhelye ebben az államban található.
(1) Konzulátust a fogadó állam területén csak ennek az államnak beleegyezésével lehet létesíteni.
(2) A küldő és a fogadó állam közös megegyezéssel állapítja meg a konzulátus székhelyét, rangját, valamint konzuli kerületét.
(3) A konzulátus székhelyének, rangjának, konzuli kerületének megváltoztatása a küldő és a fogadó állam közös megegyezése alapján történhet.
(1) A konzulátus vezetője akkor kezdheti meg működését, amikor konzuli megbízásáról szóló okirat bemutatása után a fogadó államtól működési engedélyt (exequaturt) kapott.
(2) A küldő állam, a konzuli megbízásról szóló okiratot a fogadó állam külügyminisztériumának diplomáciai úton nyújtja át. A fogadó állam a megbízásról szóló okirat átvételét indokolás nélkül megtagadhatja.
(3) A konzuli megbízásról szóló okirat tartalmazza a konzulátus vezetőjének családi és utónevét, rangját, a konzuli kerület és a konzulátus székhelyének megjelölését.
(4) A konzulátus vezetője a fogadó állam hozzájárulásával, a működési engedély megadása előtt is elláthat, ideiglenes jelleggel, konzuli feladatokat.
A fogadó állam bármikor és indokolás nélkül diplomáciai úton értesítheti a küldő államot a működési engedély visszavonásáról, illetve arról, hogy a konzuli tisztviselő vagy a konzuli alkalmazott nemkívánatos személy. A küldő államnak az érintett személyt vissza kell hívni, ha tevékenységét már megkezdte.
Amennyiben a küldő állam e kötelezettségének teljesítését megtagadja, vagy annak ésszerű időn belül nem tesz eleget, a fogadó állam jogosult arra, hogy ezt a személyt ne tekintse a konzulátus tagjának.
(1) Ha a konzulátus vezetője feladatát bármely oknál fogva nem tudja ellátni vagy hivatala ideiglenesen nincs betöltve, a küldő állam a feladatok ideiglenes ellátására az ugyanazon konzulátuson, vagy a fogadó államban levő másik konzulátuson működő konzuli tisztviselőt, vagy ebben az államban levő diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját kijelölheti, miután e személy nevét a fogadó állam külügyminisztériumával előzetesen írásban közölte.
(2) A konzulátus ideiglenes vezetője ugyanazokat a jogokat, kiváltságokat és mentességeket élvezi, mint amelyek a konzulátus vezetőjét az Egyezmény alapján megilletik.
(3) Ha az e cikk (1) bekezdésében foglaltak szerint a konzulátus ideiglenes vezetésével a küldő állam diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagját bízzák meg, e megbízás nem érinti diplomáciai kiváltságait és mentességeit.
Ha a fogadó állam a konzulátus vezetőjének működéséhez – akár ideiglenes jelleggel is – hozzájárult, erről késedelem nélkül értesíti a konzuli kerület illetékes hatóságait és biztosítja a szükséges intézkedések megtételét annak érdekében, hogy a konzulátus vezetője hivatali tevékenységét elláthassa és az Egyezményben biztosított jogaival élhessen.
A konzuli tisztviselő csak a küldő állam állampolgára lehet, és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa; hivatali működésén kívül, bérjellegű jövedelemmel járó tevékenységet nem folytathat.
(1) A fogadó állam külügyminisztériumát vagy az e minisztérium által megjelölt hatóságot írásban értesíteni kell:
a) a konzulátus tagjának kinevezéséről, kinevezését követően a konzulátusra való megérkezéséről, végleges távozásáról, működése megszűnéséről, valamint a rangját vagy helyzetét érintő mindazokról a változásokról, amelyek a konzulátuson való működése során bekövetkeztek;
b) a konzulátus tagjának háztartásában élő családtagok érkezéséről és végleges távozásáról, valamint arról, hogy valamely személy családtag lett vagy megszűnt az lenni;
c) a magánszemélyzet tagjának érkezéséről és végleges távozásáról, valamint szolgálata megszűnéséről;
d) a fogadó állam állampolgárának vagy állandó lakosának a fogadó állam jogszabályai szerint történő konzuli alkalmazottként vagy a magánszemélyzet tagjaként való alkalmazásáról, illetőleg az ilyen személy alkalmazásának megszűnéséről.
(2) Az érkezésről és a végleges távozásról lehetőleg előzetes értesítést is kell adni.
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzuli tisztviselőt illetékmentesen ellátják olyan okmánnyal, amely személyazonosságát és rangját igazolja.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni a konzuli alkalmazottra és a magánszemélyzet tagjára is, amennyiben nem a fogadó állam állampolgára, vagy annak nem állandó lakosa.
(3) Az (1) és (2) bekezdés rendelkezéseit alkalmazni kell az ott említett személyek családtagjaira is.
(1) A fogadó állam a konzulátus számára biztosít minden könnyítést annak érdekében, hogy tevékenységét kifejthesse és megteszi a szükséges intézkedéseket azért, hogy a konzulátus tagjai hivatalos feladataikat elláthassák és élhessenek az Egyezményben megállapított kiváltságokkal és mentességekkel.
(2) A fogadó állam a konzuli tisztviselővel az őt megillető tisztelettel bánik és megtesz minden szükséges intézkedést személye és méltósága védelmére.
(1) A küldő állam címere megfelelő kétnyelvű felirattal elhelyezhető a konzulátus épületére és a konzulátus vezetőjének lakására.
(2) A küldő állam lobogóját ki lehet tűzni a konzulátus épületére, a konzulátus vezetőjének lakására és az általa hivatalos célból használt közlekedési eszközre.
A fogadó állam megkönnyíti a küldő állam számára, hogy a fogadó állam területén, ennek törvényei és más jogszabályai szerint a konzulátus céljára helyiségeket szerezhessen, valamint segítséget nyújt abban, hogy a konzulátus tagjai megfelelő lakást kapjanak.
A küldő államnak joga van arra, hogy
a) a fogadó állam törvényei és más jogszabályai szerint olyan földterületet, épületeket és épületrészeket megszerezzen, tulajdonában tartson, illetve használjon, amelyek a konzulátus és a konzulátus vezetőjének vagy a konzulátus tagjainak lakása céljára szolgálnak;
b) a tulajdonában vagy használatában álló földterületen épületeket építsen vagy a meglevő épületeket alakítsa az említett célokra.
Az e cikk rendelkezéseit úgy kell alkalmazni, hogy a küldő államra irányadók az építkezésről, várostervezésről és a műemlékvédelemről szóló jogszabályok.
(1) A fogadó állam hatóságai – kivéve, ha ehhez a küldő állam konzuli vagy diplomáciai képviseletének vezetője vagy az egyikük által kijelölt személy hozzájárult – a konzulátus helyiségeibe vagy a konzuli tisztviselő lakásába nem léphetnek be.
(2) A fogadó állam kötelessége, hogy megvédje a konzulátust és a konzulátus vezetőjének lakását bármely behatolás vagy kártétel ellen, és megakadályozza nyugalmának vagy méltóságának csorbítását.
A konzuli helyiségek, azok berendezése és a konzulátus vagyontárgyai, valamint közlekedési eszközei mentesek a honvédelmi vagy közérdekű célokra történő igénybevétel minden formája alól. Ha az igénybevétel mégis szükségessé válna, és erről a küldő és a fogadó állam között diplomáciai úton előzetesen megállapodás jött létre, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a konzuli munkát ez az intézkedés ne akadályozza.
(1) A konzuli helyiségek és a konzulátus tagjának lakása, ha azok tulajdonosa vagy bérlője a küldő állam, mentesek mindenfajta országos vagy helyi adó és illeték alól, kivéve a tényleges szolgáltatások igénybevételéért járó díjakat.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt mentesség nem illeti meg azt a személyt, aki a küldő állam nevében eljáró személlyel kötött szerződést.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések a küldő állam tulajdonában levő és a konzulátus hivatalos céljaira használt járművekre is vonatkoznak.
A konzuli irattár és a konzuli okmányok mindenkor, és bárhol is vannak elhelyezve, védelemben részesülnek és sérthetetlenek.
(1) A fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a konzulátus szabad érintkezését minden hivatalos ügyben. A konzulátus a küldő állam kormányával, valamint a küldő állam bárhol levő diplomáciai képviseletével vagy konzulátusával történő érintkezése során minden megfelelő eszközt felhasználhat, ideértve a diplomáciai vagy konzuli futárokat, a diplomáciai vagy konzuli poggyászt és a rejtjeles vagy számjeles üzeneteket is.
Rádió-adóállomást azonban a konzulátus csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.
(2) A konzulátus hivatalos levelezése sérthetetlen.
(3) A konzuli poggyászt alkotó csomagokat a jellegükre utaló jól látható külső jellel kell ellátni és azok csak hivatalos levelezést, valamint kizárólag hivatalos használatra szánt okmányokat vagy tárgyakat tartalmazhatnak.
(4) A konzuli poggyászt alkotó csomagok nem nyithatók fel és nem tarthatók vissza.
(5) A konzuli futárt olyan hivatalos okmánnyal kell ellátni, amely feltünteti futári minőségét és a konzuli poggyászt alkotó csomagok számát.
A konzuli futár csak a küldő állam állampolgára lehet és nem lehet a fogadó állam állandó lakosa. A fogadó állam a konzuli futárt tevékenységének gyakorlása során védelemben részesíti, a konzuli futár személyes sérthetetlenséget élvez, nem lehet őt őrizetbe venni, feltartóztatni, vagy személyes szabadságában bármely más módon korlátozni.
(6) A konzuli küldeményt rá lehet bízni hajó vagy repülőgép parancsnokára is, akit el kell látni a konzuli küldeményt alkotó csomagok számát feltüntető hivatalos okmánnyal, ez a személy azonban nem minősül konzuli futárnak. Az ilyen személytől a konzuli tisztviselő a konzuli küldeményeket szabadon és akadálytalanul veheti át.
(1) A konzuli tisztviselő mentes a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól, személyes sérthetetlenséget élvez és személyes szabadsága semmilyen formában nem korlátozható.
(2) A konzuli alkalmazott hivatali feladatainak ellátása során mentes a fogadó állam büntető, polgári és államigazgatási joghatósága alól. Hivatalos tevékenységi körén kívül sem lehet azonban letartóztatni, vagy személyes szabadságát más módon korlátozni, kivéve, ha olyan szándékos bűncselekményt követ el, amelyre a fogadó állam jogszabályai 5 évi vagy súlyosabb szabadságvesztés büntetést rendelnek.
(3) Ha a konzuli alkalmazottat személyes szabadságában bármilyen formában korlátozzák, erről a konzulátus vezetőjét haladéktalanul értesíteni kell.
(4) A konzuli alkalmazott elleni büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy az hivatali munkájában a legkevésbé akadályozza.
(5) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések az alábbi polgári perekre nem alkalmazhatók:
a) a konzulátus tagja által nem a küldő állam nevében kötött szerződésekből eredő perek;
b) jármű, hajó vagy repülőgép által a fogadó államban okozott balesetből eredő kártérítési perek;
c) olyan hagyatékra vonatkozó perek, amelyekben a konzuli tisztviselő örökösként, hagyományosként, hagyatéki gondnokként vagy végrendeleti végrehajtóként érdekelt, kivéve, ha a küldő állam képviseletében járt el.
(1) A konzulátus tagja tanúként kihallgatható; amennyiben a konzuli tisztviselő a vallomástételt megtagadja, ellene kényszerintézkedést vagy büntetést nem lehet alkalmazni. A konzuli alkalmazott a tanúvallomást a (3) bekezdésben említett eseteket kivéve, nem tagadhatja meg.
(2) A tanúvallomást kérő hatóság köteles elkerülni, hogy a konzulátus tagját feladatainak teljesítésében akadályozza.
A konzuli tisztviselő a vallomást lakásán vagy hivatalában, valamint írásban is megteheti.
(3) A konzulátus tagja megtagadhatja a tanúvallomást hivatali tevékenysége körébe eső ügyben, ideértve a konzuli levelezést és a konzuli irattárban levő más okmányok átadását. Ezt a rendelkezést a konzulátus hivatali munkájával kapcsolatos ügyekben a családtagokra is alkalmazni kell.
(4) A konzulátus tagja megtagadhatja, hogy őt a küldő állam jogára vonatkozóan szakértőként hallgassák meg.
(1) A küldő állam a konzulátus tagját a 19. és a 20. Cikk alapján megillető mentességről lemondhat, ennek a lemondásnak kifejezettnek kell lennie és azt írásban kell megtenni.
(2) Ha a joghatóság alóli mentességet élvező személy keresetet indít, az alapkeresettel összefüggő viszontkereset tekintetében nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre.
(3) A polgári és államigazgatási joghatóság alóli mentességről való lemondás nem jelenti az ítélet végrehajtása alóli mentességről való lemondást is, ehhez külön lemondás szükséges.
A konzulátus tagja, amennyiben nem a fogadó állam állandó lakosa, mentes mindazon kötelezettségek alól, amelyeket a fogadó állam jogszabályai a külföldiek nyilvántartásba vétele és tartózkodási engedélye tekintetében előírnak.
(1) A konzulátus tagja mentes minden adó és illeték alól, kivéve:
a) az áruk vagy szolgáltatások árába rendszerint belefoglalt közvetett adókat;
b) a fogadó állam területén levő magántulajdonban álló ingatlanokat terhelő adókat és illetékeket;
c) a fogadó állam által kirótt örökösödési, és tulajdonátruházási illetéket a 25. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával;
d) a fogadó államban levő forrásból eredő magánjövedelmet terhelő adókat és illetékeket;
e) a szolgáltatások fejében kiszabott díjakat;
f) bejegyzési, jelzálog és bírósági illetéket a 16. Cikk rendelkezéseinek fenntartásával.
(2) A konzulátus tagja olyan személy alkalmazása esetén, akinek fizetése vagy munkabére a fogadó államban jövedelemadó alá esik, köteles tiszteletben tartani a fogadó állam jogszabályai által a társadalombiztosítás és a jövedelemadó tekintetében a munkáltatókra nézve meghatározott kötelezettségeket.
(1) A fogadó állam a jogszabályaival összhangban engedélyezi az alábbiakban meghatározott tárgyak behozatalát és azokra nézve mentességet biztosít minden vám, adó vagy hasonló természetű díj alól, kivéve a raktározási, szállítási és hasonló szolgáltatások díját:
a) a konzulátus hivatalos használatára szolgáló tárgyak;
b) a konzuli tisztviselő és családtagjai személyes használatára szolgáló tárgyak, ideértve a berendezésükhöz szükséges tárgyakat.
(2) A konzuli tisztviselőnek és családtagjainak az (1) bekezdésben megjelölt tárgyai ugyanolyan módon mentesek a vámvizsgálat alól, mint a diplomáciai képviselet és a diplomáciai képviselet tagjainak használatára szolgáló ilyen tárgyak.
(1) A konzulátus tagjának vagy családtagjának halála esetén a fogadó állam engedélyezi mindazon ingóságok kivitelét, amelyek az elhunyt személy hagyatékához tartoznak, kivéve azokat a vagyontárgyakat, amelyeket az örökhagyó a fogadó államban szerzett, és amelyek kivitelét a fogadó állam jogszabályai az örökhagyó halálakor tiltják.
(2) A fogadó állam nem vet ki illetéket az ilyen hagyaték, valamint az olyan ingóvagyon kivitele után, amely kizárólag azért volt a fogadó államban, mert az elhunyt a konzulátus tagjaként, vagy a konzulátus tagjának családtagjaként tartózkodott ott.
A fogadó állam a konzulátus tagja számára biztosítja területén a szabad mozgást és közlekedést azon jogszabályainak tiszteletben tartása mellett, amelyek bizonyos övezetekbe a belépést biztonsági okból szabályozzák vagy megtiltják.
A küldő állam birtokában levő és a konzulátus hivatalos céljaira használt, továbbá a konzulátus tagjainak birtokában levő gépjárművekre érvényesek a fogadó államnak a gépjárművek kötelező biztosítására vonatkozó szabályai.
A konzulátus tagjának családtagját – amennyiben nem állampolgára vagy állandó lakosa a fogadó államnak, illetőleg ott nem folytat jövedelemszerző tevékenységet – megilletik az Egyezményben biztosított mentességek.
A konzuli alkalmazottat, aki a fogadó állam állampolgára, vagy állandó lakosa – az Egyezmény 19. Cikk (3) bekezdésében foglaltak fenntartásával – nem illetik meg az Egyezmény által biztosított kiváltságok és mentességek.
A konzulátus jogosult:
a) előmozdítani a küldő állam kereskedelmi, gazdasági, tudományos, kulturális és idegenforgalmi érdekeit, továbbá elősegíteni a küldő és a fogadó állam között az érintkezés kiszélesítését, a baráti kapcsolatok fejlesztését az említett és más területeken;
b) védelemben részesíteni és előmozdítani a küldő állam, valamint a küldő állam állampolgárainak – ideértve a jogi személyeket is – jogait és érdekeit.
A konzulátus csak a konzuli kerületében láthatja el feladatait. A konzuli kerületén kívüli tevékenység kifejtéséhez a fogadó állam hozzájárulása szükséges.
A konzulátus munkája végzése során a következő hatóságokhoz fordulhat:
a) illetékes helyi hatóságokhoz;
b) a fogadó állam központi hatóságaihoz, ha ez nem ellentétes a fogadó állam jogszabályaival.
A konzulátus jogosult képviselni a küldő állam állampolgárait, megtenni a szükséges intézkedéseket azért, hogy – a fogadó állam hatályos jogszabályainak figyelembevételével – biztosítsa törvényes képviseletüket bíróságok és más hatóságok előtt, ha távollét vagy más ok miatt jogaikat és érdekeiket nem tudják kellő időben megvédeni.
Ez a képviselet megszűnik, ha a képviselt személy meghatalmazottat nevez ki, vagy maga veszi át jogai és érdekei védelmét.
A konzulátus a küldő állam állampolgárai számára útlevelet vagy más útiokmányt állít ki, meghosszabbít, módosít, vagy érvénytelenít; vízumot ad ki, vagy más hasonló okiratot állít ki a küldő államba utazók részére.
A konzulátus nyilvántartást vezet a küldő állam fogadó államban lakó állampolgárairól.
(1) A konzulátus jogosult hitelesíteni a házassági szerződést, illetőleg a konzuli tisztviselő jogosult közreműködni a házasságkötésnél, ha mindkét házasuló fél a küldő állam állampolgára. Az így létrejött házasságról a konzulátusnak a fogadó állam illetékes hatóságait értesíteni kell, amennyiben a fogadó állam jogszabályai ezt előírják.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságainak késedelem nélkül értesíteniük kell a konzulátust az előttük kötött házasságról, amennyiben a házasulók egyike a küldő állam állampolgára.
(3) A konzulátus anyakönyvezi a küldő állam állampolgárainak születését, halálát, házasságát, illetve ennek felbontását, kiállít anyakönyvi kivonatot vagy az anyakönyvezéssel kapcsolatos más igazolást, tiszteletben tartva a fogadó állam erre vonatkozó jogszabályait.
A konzulátus kérésére a fogadó állam illetékes hatóságai hivatalos használatra késedelem nélkül és díjmentesen megküldik részére a küldő állam állampolgárainak személyállapotával kapcsolatos okiratok másolatát vagy kivonatát.
A konzulátus a küldő és a fogadó állam jogszabályaival összhangban
a) a küldő állam állampolgárai részére készít és hitelesít végrendeletet vagy más olyan okiratot, amely a küldő állam jogszabályainak megfelelően igazolja ezeknek az állampolgároknak a jogi cselekményeit;
b) okiratokat fordít és fordítást hitelesít;
c) írásba foglal szerződéseket és hitelesíti azokat, ha a szerződő felek a küldő állam állampolgárai, feltéve, hogy a szerződés nem a fogadó államban levő ingatlan feletti tulajdonjogra, ennek átruházására vagy megszűnésére vonatkozik;
d) hitelesíti a küldő vagy a fogadó államban keletkezett eredeti okiratokat, ezek másolatát, kivonatát;
e) írásba foglalja és hitelesíti a küldő államban levő ingóságokra vagy jogokra vonatkozó szerződéseket, tekintet nélkül a felek állampolgárságára;
f) árukról származási bizonyítványt állít ki;
g) elhelyezhet a küldő állam állampolgárainak jogait és kötelezettségeit érintő hirdetményt a konzuli helyiségben.
A konzulátus által kiállított vagy hitelesített okmányokat hivatalosnak kell tekinteni, s azok ugyanolyan jogi jelentőséggel és bizonyító erővel bírnak, mintha a fogadó állam hatóságai állították volna ki, hitelesítették volna, feltéve, hogy tartalmuk nem ellentétes ennek az államnak jogszabályaival.
A konzulátus jogosult arra, hogy a küldő állam állampolgáraitól letétbe elfogadjon okmányokat, pénzt, értéktárgyakat, ha ez a fogadó állam jogszabályaival nem ellentétes; átveheti és megőrizheti a küldő állam állampolgára által a fogadó államban elveszített tárgyakat, abból a célból, hogy azokat tulajdonosának visszajuttassa.
A konzulátus jogosult arra, hogy a küldő állam illetékes hatóságai felkérésére, a küldő állam állampolgárainak mint feleknek, szakértőknek, tanúknak nyilatkozatát, illetőleg tanúvallomását írásba foglalja a küldő államban folyamatban levő ügyekkel kapcsolatban, továbbá, hogy peres és más okiratokat kézbesítsen a küldő állam állampolgárai részére.
A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzulátust arról, hogy a küldő állam állampolgára részére – akár állandó, akár ideiglenes jelleggel tartózkodik a fogadó államban – gyám, vagy gondnok kirendelése vált szükségessé. A konzulátus az értesítést követően együttműködik a fogadó állam illetékes hatóságaival a gyám vagy gondnok kirendelésében.
A konzulátus jogosult arra, hogy kapcsolatba lépjen a küldő állam állampolgárával és szükség esetén segítséget – ideértve a jogi segítséget is – vagy tanácsot adjon neki.
A fogadó állam semmilyen módon nem akadályozza a küldő állam állampolgárát abban, hogy a konzulátussal kapcsolatba lépjen, vagy oda bemenjen.
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzulátust a küldő állam állampolgárának őrizetbevételéről, letartóztatásáról, vagy személyes szabadsága bármilyen más korlátozásáról. Az értesítést ezeknek az intézkedéseknek megtételét követő négy napon belül kell megadni.
(2) A konzuli tisztviselő meglátogathatja a küldő állam őrizetbe vett, letartóztatott vagy személyes szabadságában bármilyen más módon korlátozott állampolgárát, beszélhet, levelezhet vele, segítheti jogi védelmének megszervezésében. A konzuli tisztviselő jogosult továbbá arra, hogy meglátogassa a küldő állam szabadságvesztés büntetését töltő állampolgárát.
A fogadó állam illetékes hatóságai lehetővé teszik a konzuli tisztviselő számára, hogy a küldő állam állampolgárát az őrizetbe vételtől, letartóztatástól vagy személyes szabadságának bármilyen más módon történt korlátozásától számított hét napon belül meglátogassa és látogatásait a későbbiekben ésszerű időközönként megismételje.
(3) A fogadó állam illetékes hatóságai felvilágosítják a küldő állam érdekelt állampolgárát azokról a jogokról, amelyeket számára e cikk biztosít.
(4) Az e cikkben meghatározott jogokat a fogadó állam jogszabályaival összhangban kell gyakorolni anélkül, hogy ezek a jogszabályok a jogok érvényesítését kizárnák.
A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzulátust a küldő állam állampolgárának haláláról vagy súlyos balesetéről és az előidéző okokról, valamint díjmentesen kiállítják és átadják részére a halotti anyakönyvi kivonatot.
(1) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzulátust arról, hogy a fogadó államban a küldő állam állampolgára után hagyaték maradt, vagy bármely állampolgárságú örökhagyó után hagyaték maradt, amennyiben a küldő állam állampolgára az örökös.
(2) A fogadó állam illetékes hatóságai intézkednek ennek az államnak a jogszabályaival összhangban, a hagyaték biztosítása érdekében, átadják a konzulátusnak a végrendeletet – ha ilyen készült –, illetve ennek másolatát, továbbá közlik a hagyatékra vonatkozó bármely nyilatkozatot, valamint a hagyatékban érdekelt személyek nevét, és tájékoztatást adnak a hagyaték állagáról és értékéről.
A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzulátust a hagyatéki eljárás megkezdéséről, illetve arról, hogy az eljárás milyen szakaszba jutott.
(3) A konzulátus a fogadó állam bíróságai, vagy más hatóságai előtt, képviselheti a küldő állam állampolgárát, aki örökösként vagy más minőségben érdekelt a hagyatékban, ha az állampolgár távol van vagy nem jelölte ki képviselőjét.
(4) A konzulátus kérheti a fogadó állam illetékes hatóságaitól
a) a hagyaték számbavételét, megőrzését, illetve lepecsételését, továbbá a hagyaték védelmére szükséges intézkedések megtételét, ideértve a hagyatéki gondnok kijelölését s a konzuli tisztviselő részvételét az említett intézkedésekben;
b) a hagyaték értékesítését s a konzulátus tájékoztatását ennek időpontjáról azért, hogy ott a konzuli tisztviselő megjelenhessék.
(5) A fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a konzuli tisztviselőt a hagyatéki eljárás vagy más intézkedések megtételének befejeztéről. Ezek a hatóságok – a megfelelő adók és illetékek lerovása után – a hagyatékot, illetve a hagyatékból a konzulátus által képviselt személyt megillető részt a legrövidebb idő alatt átadják a konzulátusnak.
(6) A konzulátus a hagyatéki eljárás mellőzésével kérheti – a hagyaték csekély értéke esetében – a hagyaték átadását abból a célból, hogy azt a jogosultaknak eljuttathassa.
(7) A konzulátus átveheti a küldő állam elhunyt állampolgára hagyatékát – feltéve, hogy ez az állampolgár nem volt a fogadó állam állandó lakosa – abból a célból, hogy a jogosultaknak eljuttassa. A konzulátusnak az is jogában áll, hogy átvegye azokat a pénzösszegeket, amelyek biztosítási kötvényből, elmaradt fizetésekből, bérekből, vagy juttatásokból származnak.
(8) Az (5), (6), (7) bekezdésben említetteknek az átadása csak a fogadó állam jogszabályainak megfelelően történhet.
(1) Ha a küldő államnak a fogadó államban állandó lakóhellyel nem rendelkező állampolgára ebben az államban való ideiglenes tartózkodása során meghal, a fogadó állam illetékes hatóságai megőrzik, majd átadják az ingóságait a küldő állam konzulátusának külön eljárás nélkül. A konzulátus kiegyenlíti – a konzulátusnak átadott javak értéke erejéig – az elhunytnak a fogadó államban való tartózkodása idején keletkezett tartozásait.
(2) Az (1) bekezdésben szereplő ingóságokra a 42. Cikk (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
A konzulátus minden segítséget megad a küldő állam hajójának és személyzetének a fogadó állam parti tengerein és belvizein, beleértve a kikötőket is.
A konzulátusnak joga van arra, hogy felügyeljen a hajóra, és megvizsgálja azt, fogadja a parancsnokot és a személyzet más tagjait.
A fogadó állam illetékes hatóságai elismerik mindazon intézkedéseket, amelyeket a konzulátus tesz a fogadó állam törvényeinek megfelelően a küldő állam hajójával és személyzetével kapcsolatban, és megadják részére a kért segítséget e tevékenysége során.
A konzulátus jogosult a küldő állam hajójával kapcsolatban arra, hogy
a) a hajó parancsnokát vagy a személyzet más tagját meghallgassa, a hajó okmányait átvizsgálja, jóváhagyja, hitelesítse, a hajóval, rakományával, utasaival kapcsolatos engedélyeket jóváhagyja, a hajó belépéséhez, tartózkodásához, kilépéséhez szükséges okmányokat kiadja;
b) a szükséges intézkedéseket megtegye, a hajó parancsnokának vagy a személyzet más tagjának kórházi gyógykezelése, illetőleg hazatérése biztosítása érdekében;
c) bármely bizonyítványt, és a hajó nemzetiségével, tulajdonjogával és más jogokkal, valamint a hajó állapotával és használatával kapcsolatos okmányokat kiállítsa és aláírja;
d) védelmet és segítséget nyújtson a hajó parancsnokának és a személyzet többi tagjának a fogadó állam bíróságaival és más illetékes hatóságaival való kapcsolataik során; e célból jogi védelmet, tolmács vagy bármilyen más személy szolgálatait biztosíthatja számukra;
e) megtegyen bármely szükséges intézkedést azért, hogy megőrizze a fegyelmet és a rendet a hajó fedélzetén;
f) bármely más tevékenységet végezzen, melyet a küldő államnak a hajózással kapcsolatos jogszabályai előírnak, amennyiben azok nem ellentétesek a fogadó állam törvényeivel.
(1) A fogadó állam bíróságai és más illetékes hatóságai a küldő állam hajójának fedélzetén elkövetett bűncselekmény esetében csak akkor járhatnak el közvetlenül, ha
a) a bűncselekményt a fogadó állam állampolgára követte el vagy az ő sérelmére követték el, vagy ha valaki más, a hajó személyzetéhez nem tartozó személy követte el, vagy ilyen személy sérelmére követték el;
b) a bűncselekmény sérti a fogadó állam kikötőjének, parti tengerének vagy belvizeinek nyugalmát és biztonságát;
c) a bűncselekményt a fogadó államnak a közegészséggel, az életnek a tengeren való oltalmával, vámügyekkel, a tenger szennyeződésével, kábítószer-csempészettel kapcsolatos jogszabályainak megsértésével követték el;
d) a bűncselekményt a fogadó állam törvényei legalább öt évi szabadságvesztéssel vagy annál súlyosabb büntetéssel rendelik büntetni.
(2) A fogadó állam bíróságai vagy más illetékes hatóságai közvetlenül eljárhatnak a küldő állam hajójának fedélzetén, ha a konzulátus ebbe beleegyezik vagy ezt kéri.
(1) Ha a fogadó állam bírósága vagy más illetékes hatóságai elhatározzák, hogy a küldő állam hajójának fedélzetén őrizetbe veszik vagy letartóztatják a parancsnokot vagy a személyzet tagját, utast vagy olyan más személyt, aki nem a fogadó állam állampolgára, vagy ha elhatározzák a hajón található javak elkobzását, vagy hatósági eljárási cselekmények lefolytatását, a fogadó állam illetékes hatóságai értesítik erről a konzulátust olyképpen, hogy a konzuli tisztviselő megjelenhessen a hajón az említett intézkedés foganatosítása előtt. Ha az előzetes értesítés lehetetlen, a fogadó állam illetékes hatóságai a konzulátust a lehető legrövidebb időn belül, még azelőtt értesítik, hogy az említett intézkedések végrehajtását elkezdenék.
A fogadó állam illetékes hatóságai lehetővé teszik a konzuli tisztviselőnek, hogy találkozhasson az őrizetbe vett vagy letartóztatott személlyel, vele kapcsolatba léphessen, s megtehesse a szükséges intézkedéseket az illető személy vagy a hajó érdekeinek védelmében.
(2) Az 1. Cikk rendelkezései nem vonatkoznak a fogadó állam illetékes hatóságai által végzett szokásos útlevél, vám, közegészségügyi, tengerszennyeződési, életnek a tengeren való oltalmával kapcsolatos vizsgálatra és azokra a tevékenységekre, amelyeket a konzulátus vagy a hajó parancsnokának kérésére, illetve beleegyezésével végeznek.
Ha a személyzet olyan tagja, aki nem a fogadó állam állampolgára, elhagyja a küldő állam hajóját a fogadó államban a parancsnok engedélye nélkül, a fogadó állam illetékes hatóságai a konzulátus kérésére segítséget nyújtanak e személy felkutatásában.
A konzulátusnak jogában áll, hogy meglátogasson minden olyan hajót, mely a küldő állam kikötőibe tart, annak érdekében, hogy olyan ismeretek birtokába jusson, melyek lehetővé teszik számára, hogy kiadja vagy aláírja azokat az okmányokat, melyeket a küldő állam törvényei és más rendelkezései előírnak, s melyek a hajó számára ennek az államnak a kikötőibe való belépéshez szükségesek, továbbá, hogy megadja azt a tájékoztatást, amelyet a küldő állam illetékes hatóságai kérnek.
(1) Ha a küldő állam hajója elsüllyed, kárt szenved vagy zátonyra fut, illetőleg partra vetődik, vagy azt bármilyen más károsodás éri a fogadó állam parti vizein vagy belvizein, erről a fogadó állam illetékes hatóságai késedelem nélkül értesítik a küldő állam konzulátusát.
(2) Az (1) bekezdésben említett esetekben a fogadó állam illetékes hatóságai megteszik a szükséges intézkedéseket a hajó utasainak, személyzetének, felszerelésének, rakományának és a hajón levő más anyagoknak a megmentése és védelme érdekében. Ugyancsak megteszik ezeket az intézkedéseket azokkal a hajóhoz vagy annak rakományához tartozó anyagokkal kapcsolatban, amelyek a hajóról elkerültek. A fogadó állam illetékes hatóságai értesítik a konzulátust a megtett intézkedésekről és megadják részére a szükséges segítséget mindazon intézkedések meghozatala céljából, amelyek a hajó sérülésével, zátonyra futásával vagy elsüllyedésével kapcsolatosak. A konzulátus kérheti a fogadó állam hatóságait a szükséges intézkedések megtételére a hajó, a személyzet, az utasok, a felszerelés, a rakomány és a fedélzeten található más javak megmentése és védelme céljából. Ezeket az intézkedéseket a hajó parancsnokával együttműködésben kell végrehajtani.
(3) Ha a küldő állam kárt szenvedett hajóját vagy a hajórakományhoz tartozó bármilyen vagyontárgyat a fogadó állam partján vagy a partja közelében megtalálnak és sem a hajó parancsnoka, sem a tulajdonos vagy annak megbízottja, sem pedig a hajó biztosítója nincs olyan helyzetben, hogy a hajó vagy e vagyontárgy megőrzésére szükséges intézkedéseket megtegye vagy arról rendelkezzék, a konzuli tisztviselőt meghatalmazottnak kell tekinteni arra, hogy megtegye azokat az intézkedéseket, amelyeket e célból maga a hajótulajdonos megtenne.
(4) A konzulátus arra is jogosult, hogy a (3) bekezdésben említett intézkedéseket minden olyan tárggyal kapcsolatban megtegye, amelyet a fogadó állam partján, partja közelében vagy kikötőjében találtak, és harmadik állam hajókárt szenvedett hajójának rakományához tartozik, de a küldő állam állampolgárának, jogi személyének a tulajdona.
(5) A konzulátus jogosult részt venni abban a vizsgálatban, melynek célja a hajó üzemképtelenné válása, zátonyra futása vagy elsüllyedése okainak megállapítása.
(6) A fogadó állam illetékes hatóságai a konzulátus kérésére megadják részére a szükséges segítséget, ha a küldő állam hajója a fogadó állam partjain, kikötőiben vagy parti vizein üzemképtelenné vált.
(7) A fogadó állam területén vám vagy illeték nem róható ki az üzemképtelenné vált hajóra, felszerelésére és rakományára, ha ezek a fogadó államban nem kerülnek felhasználásra.
Ha a küldő állam hajója személyzetének tagja meghal, vagy eltűnik a fogadó államban – akár a hajó fedélzetén, akár a szárazföldön – kizárólag a hajó parancsnoka, annak megbízottja vagy a küldő állam konzuli tisztviselője jogosult arra, hogy leltárt készítsen azokról az ingóságokról, értéktárgyakról, és más javakról, amelyeket az elhunyt vagy eltűnt hátrahagyott, továbbá megtegye az egyéb szükséges intézkedéseket e javak védelmében és ezeknek a hagyaték elrendezése céljából történő átadására. Ha az elhunyt, vagy eltűnt a fogadó állam állampolgára volt, a parancsnok vagy megbízottja akkor állítja ki a leltárt, amikor a halál vagy eltűnés bizonyossá vált. A leltár másolatát átadják a fogadó állam illetékes hatóságainak, hogy azok megtegyék a szükséges intézkedéseket a javak védelmében és szükség esetén rendezzék a hagyatékot. Ezek a szervek eljárásukról tájékoztatják a küldő állam konzulátusát.
A 45. és 50. Cikk rendelkezéseit alkalmazni kell a küldő állam repülőgépeire is, amennyiben a nemzetközi légügyi egyezmények, amelyeknek a Szerződő Felek részesei, másként nem rendelkeznek.
(1) A konzulátusnak jogában áll, hogy a fogadó állam területén a konzuli cselekményekért a küldő állam törvényeinek és rendelkezéseinek megfelelően illetéket és díjat szedjen.
(2) A konzuli cselekményekért szedett illetékek és díjak a fogadó államban mentesek minden adó és illeték alól.
A konzulátusnak jogában áll, hogy bármely más feladatot is elvégezzen, amelyre a küldő állam felhatalmazza és amelyet a fogadó állam jogszabályai és más rendelkezései nem tiltanak vagy nem elleneznek, illetőleg amelyeket a Szerződő Felek között érvényes nemzetközi egyezmények előírnak.
(1) Mindazoknak, akik az Egyezmény alapján előjogokat és mentességeket élveznek, tiszteletben kell tartaniuk a fogadó állam jogszabályait és más rendelkezéseit előjogaik és mentességeik sérelme nélkül.
(2) A konzuli helyiségeket nem szabad oly módon használni, hogy az összeférhetetlen legyen a konzuli tevékenységgel.
(1) Az Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell akkor is, ha diplomáciai képviselet látja el a konzuli feladatokat.
(2) A fogadó állam külügyminisztériumával közölni kell a diplomáciai képviselet konzuli tevékenység folytatására kijelölt tagjának családi és utónevét.
(3) A diplomáciai képviselet konzuli feladatok ellátásával megbízott tagja továbbra is élvezi mindazokat a kiváltságokat és mentességeket, amelyek diplomáciai képviselőként is megilletik.
(1) Ezt az Egyezményt meg kell erősíteni.
Az Egyezmény a megerősítő okiratok Tripoliban történő kicserélése napján lép hatályba.
(2) Az Egyezmény öt évig lesz hatályban és hatálya meghosszabbodik mindaddig, amíg bármelyik Szerződő Fél hat hónappal a lejárat előtt írásban diplomáciai úton fel nem mondja.
Készült Budapesten, 1981. évi szeptember hó 24. napján – ami megfelel Dhu–1-qaada hava 25 napjának, a Próféta halálától számított 1390. évben –, két eredeti példányban magyar és arab nyelven és mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(Aláírások)”
3. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1982. évi március hó 21. napjától kell alkalmazni.
(2) * E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a külpolitikáért felelős miniszter gondoskodik.