(A Magyar Népköztársaság csatlakozási okiratának letétbe helyezése az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Egyezmény alapján létrejött Unió főtitkáránál Genfben az 1983. évi március hó 16. napján megtörtént. Az Egyezmény a Magyar Népköztársaság vonatkozásában az 1983. évi április hó 16. napján lépett hatályba.)
1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az új növényfajták oltalmára Párizsban az 1961. évi december hó 2. napján létesült, Genfben az 1972. évi november hó 10. napján és az 1978. évi október hó 23. napján felülvizsgált Nemzetközi Egyezményt e törvényerejű rendelettel kihirdeti.
2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
A Szerződő Felek,
abból a meggondolásból kiindulva, hogy az új növényfajták oltalmáról szóló 1961. december 2-i Nemzetközi Egyezmény, amelyet az 1972. november 10-i kiegészítő szöveg módosított, értékes eszköznek bizonyult a nemesítők jogainak oltalmával kapcsolatos nemzetközi együttműködés szempontjából,
újból megerősítve az Egyezmény preambulumában foglalt alapelveket, melyek szerint
a) meg vannak győződve annak jelentőségéről az új növényfajták oltalmával kapcsolatban nem csupán a mezőgazdaságnak területükön való fejlesztése, hanem a nemesítők érdekeinek megóvása szempontjából is,
b) tudatában vannak azoknak a sajátos problémáknak, melyek a nemesítők jogainak elismerésével és oltalmával kapcsolatban jelentkeznek, és főként azoknak a korlátozásoknak, melyeket a közérdek követelményei az említett jogok szabad gyakorlásával szemben támaszthatnak,
c) nagymértékben kívánatosnak tartják, hogy ezeket a problémákat, melyeknek igen sok állam jogosan tulajdonít fontosságot, ezen államok mindegyike egységes és világosan meghatározott elvek szerint oldja meg,
abból a megfontolásból, hogy a nemesítők jogai oltalmának gondolata általánosan elfogadott sok olyan államban, amely még nem csatlakozott az Egyezményhez,
abból a megfontolásból, hogy az Egyezmény bizonyos módosításai szükségesek annak megkönnyítése végett, hogy ezek az államok csatlakozzanak az Egyezményhez,
abból a megfontolásból, hogy az Egyezmény által létrehozott Unió igazgatására vonatkozó egyes rendelkezések a tapasztalatok alapján módosításra szorulnak,
abból a megfontolásból, hogy ezek a célkitűzések a legjobban az Egyezmény módosításával érhetők el, megállapodtak az alábbiakban:
(1) Az Egyezmény célja, hogy elismerje és biztosítsa az új növényfajta nemesítőjének, illetőleg jogutódjának (a továbbiakban: nemesítő) jogát az alábbiakban meghatározott feltételek mellett.
(2) A jelen Egyezményben részes államok (a továbbiakban: „uniós tagállamok”) az új növényfajták oltalmára Uniót alkotnak.
(3) Az Unió és állandó szerveinek székhelye Genf.
(1) Az uniós tagállamok a jelen Egyezményben meghatározott nemesítői jogot akár sajátos oltalmi forma, akár szabadalom megadásával ismerhetik el. Mindazonáltal az az uniós tagállam, melynek hazai jogszabályai az oltalom mindkét formáját lehetővé teszik, ugyanarra a növénytani nemzetségre vagy fajra csak az egyiket írhatja elő.
(2) Az uniós tagállamok mindegyike korlátozhatja a jelen Egyezmény alkalmazását egy adott növénytani nemzetség vagy faj keretein belül olyan fajtákra, melyeknek szaporítása vagy újraelőállítása valamely sajátos módon történik, vagy egy bizonyos végfelhasználásra.
(1) Az a természetes vagy jogi személy, akinek lakhelye, illetőleg amelynek bejegyzett telephelye az egyik uniós tagállamban van, az Unió többi tagállamában nemesítői jogának elismerése és oltalma tekintetében - a jelen Egyezményben külön biztosított jogok sérelme nélkül - ugyanolyan elbánásban részesül, mint amilyenben az illető állam saját állampolgárait a jelenben vagy a jövőben részesíti, feltéve, hogy az említett személyek teljesítik a belföldiekre előírt feltételeket és alakiságokat.
(2) Ugyanez a jog megilleti az uniós tagállamok azon állampolgárait is, akik valamely uniós tagállam területén sem lakhellyel, sem bejegyzett telephellyel nem rendelkeznek, amennyiben eleget tesznek kötelezettségeiknek, melyeket számukra előírhatnak azért, hogy az általuk nemesített fajták vizsgálatát és azok szaporításának ellenőrzését lehetővé tegyék.
(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezésekre tekintet nélkül bármely uniós tagállamnak, mely a jelen Egyezményt egy meghatározott növénytani nemzetségre vagy fajra alkalmazza, jogában áll, hogy az oltalomból származó előnyöket azon uniós tagállamok állampolgáraira korlátozza, amelyek a jelen Egyezményt ugyanerre a növénytani nemzetségre vagy fajra alkalmazzák, valamint azokra a természetes és jogi személyekre, akiknek lakhelye, illetőleg amelyeknek bejegyzett telephelye ezen államokban van.
(1) A jelen Egyezmény valamennyi növénytani nemzetségre vagy fajra alkalmazható.
(2) Az uniós tagállamok kötelezik magukat minden olyan intézkedés megtételére, amely szükséges ahhoz, hogy a jelen Egyezmény fokozatosan alkalmazható legyen minél több növénytani nemzetségre és fajra.
(3) a) Minden uniós tagállam legalább öt növénytani nemzetségre vagy fajra alkalmazza a jelen Egyezmény rendelkezéseit, mihelyt az a saját területén hatályba lép.
b) Ezt követően minden uniós tagállam további nemzetségekre vagy fajokra alkalmazza az említett előírásokat, mégpedig a jelen Egyezménynek a saját területén való hatálybalépésétől számított alábbi határidőkön belül:
(i) három éven belül összesen legalább tíz nemzetségre vagy fajra;
(ii) hat éven belül összesen legalább tizennyolc nemzetségre vagy fajra;
(iii) nyolc éven belül összesen legalább huszonnégy nemzetségre vagy fajra.
c) Ha valamely uniós tagállam egy nemzetségen vagy fajon belül a jelen Egyezmény alkalmazását a 2. Cikk (2) bekezdésében előírtak szerint korlátozza, az ilyen nemzetség vagy faj az a) és b) pontok alkalmazása céljából mégis egy nemzetségnek vagy fajnak tekintendő.
(4) Minden olyan állam kérésére, melynek szándékában áll, hogy a jelen Egyezményt megerősítse, elfogadja, jóváhagyja vagy ahhoz csatlakozzék, a Tanács - ezen állam sajátos gazdasági viszonyait vagy környezeti feltételeit figyelembe véve - úgy határozhat, hogy ezen állam vonatkozásában a (3) bekezdésben meghatározott legkisebb számokat csökkenti vagy az ebben a bekezdésben meghatározott időtartamokat meghosszabbítja, vagy mindkét intézkedést megteszi.
(5) Bármely uniós tagállam kérésére a Tanács, figyelembe véve azokat a különleges nehézségeket, amelyekkel ezen államnak a (3) bekezdés b) pontjában előírt kötelezettségek teljesítésekor szembe kell néznie, úgy határozhat, hogy a (3) bekezdés b) pontjában előírt határidőket ezen állam vonatkozásában meghosszabbítja.
(1) A nemesítőnek megadott jog hatálya abban áll, hogy a fajta ivaros vagy ivartalan szaporítóanyagát - ilyenként - a nemesítő előzetes hozzájárulásával lehet
- kereskedelmi forgalomba hozatal céljára előállítani,
- eladásra felkínálni,
- forgalomba hozni.
Ivartalan szaporítóanyagon teljes növényeket kell érteni. A nemesítő joga a rendszerint nem szaporítási célra kereskedelmi forgalomba hozott dísznövényekre vagy azok részeire is kiterjed, amennyiben azokat dísznövények vagy vágott virágok kereskedelmi forgalombahozatal céljából való termesztéséhez szaporítóanyagként használják.
(2) A nemesítő hozzájárulását az általa megszabott feltételekhez kötheti.
(3) Nincs szükség a nemesítő hozzájárulására ahhoz, hogy a fajtát további fajták létrehozására kiindulóanyagként használják vagy ezeket a fajtákat kereskedelmi forgalomba hozzák. Abban az esetben viszont, ha egy másik fajta kereskedelmi forgalombahozatal céljából való előállításához a fajta ismételt felhasználása szükséges, a hozzájárulást ki kell kérni.
(4) Bármely uniós tagállam saját jogszabályaiban vagy a 29. Cikk szerint kötött külön megállapodásokban egyes növénytani nemzetségek vagy fajok vonatkozásában az (1) bekezdésben meghatározottnál szélesebb körű jogot biztosíthat a nemesítőknek, amely különösen a kereskedelmi forgalomba hozott termékre terjed ki. Az az uniós tagállam, mely ilyen jogot ad, korlátozhatja ezt azon uniós tagállamok állampolgáraira, mely államok azonos jogot biztosítanak, valamint olyan természetes és jogi személyekre, akiknek lakhelye, illetőleg amelyeknek bejegyzett telephelye ezen államok egyikében van.
(1) A nemesítő a jelen Egyezményben meghatározott oltalomban az alábbi feltételek teljesítése esetén részesül:
a) A fajtának - függetlenül attól, hogy a kiindulási anyag eredete mesterséges vagy természetes - egy vagy több fontos jellemzőben határozottan megkülönböztethetőnek kell lennie valamennyi olyan más fajtától, melynek léte az oltalom igénylése időpontjában közismert. A közismertség különböző tényállások alapján állapítható meg, úgymint: már folyamatban levő termesztés vagy forgalombahozatal, a fajta már foganatosított vagy folyamatban levő bejegyzése a hivatalos fajtajegyzékbe, felvétele összehasonlító fajtagyűjteménybe, vagy pontos leírása valamely közleményben. A jellemzők, amelyek lehetővé teszik a fajta meghatározását és megkülönböztetését, legyenek pontosan felismerhetők és leírhatók.
b) Az oltalom iránti bejelentésnek valamely uniós tagállamban történő benyújtása napján nem fordulhat elő, hogy
(i) a fajtát előzőleg - vagy ha az illető állam jogszabályai úgy rendelkeznek, a benyújtást megelőző egy évnél hosszabb idő óta - a nemesítő hozzájárulásával belföldön eladásra felkínálták vagy kereskedelmi forgalomba hozták, továbbá
(ii) szőlő, erdei fa, gyümölcsfa és díszfa esetében - beleértve mindenkor azok alanyait is - a benyújtást megelőző 6 évnél hosszabb idő óta, minden más növény esetében pedig 4 évnél hosszabb idő óta a fajtát a nemesítő hozzájárulásával bármely más állam területén eladásra felkínálták vagy kereskedelmi forgalomba hozták.
Azok a fajtakísérletek, amelyek nem foglalnak magukba eladásra felkínálást vagy kereskedelmi forgalombahozatalt, nem érintik az oltalomhoz való jogot. Az a körülmény, hogy a fajta az eladásra felkínálástól vagy a kereskedelmi forgalombahozataltól eltérő módon vált közismertté, szintén nem érinti a nemesítő jogát az oltalomra.
c) A fajtának kielégítően egyneműnek kell lennie, figyelembe véve az ivaros vagy ivartalan szaporítás különös sajátosságait.
d) A fajta lényeges jellemzőinek állandóaknak kell lenniük, tehát az egymást követő ivaros vagy ivartalan szaporítások után - ha pedig a nemesítő különleges szaporítási vagy újraelőállítási ciklust határozott meg, az egyes ciklusok végén - a fajtának meg kell egyeznie a leírásban foglaltakkal.
e) A fajtát a 13. Cikk rendelkezéseinek megfelelően fajtanévvel kell megjelölni.
(2) A fajtaoltalom megadását a fent felsoroltakon kívül egyéb feltételhez kötni nem szabad, feltéve, hogy a nemesítő eleget tett azon uniós tagállam hazai jogszabályaiban előírt alakiságoknak, beleértve az illetékek megfizetését is, amelyben az oltalom iránti bejelentést benyújtotta.
(1) Az oltalmat a fajtának a 6. Cikkben előírt követelmények alapján történt vizsgálata után adják meg. A vizsgálatnak az egyes növénytani nemzetségekre vagy fajokra jellemzőnek kell lennie.
(2) Az egyes uniós tagállamok illetékes szervei a vizsgálat céljára bekérhetik a nemesítőtől az összes szükséges felvilágosítást, iratokat, szaporítóanyagot vagy magvakat.
(3) Minden uniós tagállam intézkedéseket hozhat annak érdekében, hogy az oltalom iránti bejelentés benyújtása és a vonatkozó határozat meghozatala közti időben a nemesítőt harmadik személyek visszaélései ellen megvédje.
A nemesítőt megillető oltalom meghatározott időtartamra adható meg. Ez az időtartam nem lehet rövidebb, mint az oltalom megadása napjától számított 15 év. Szőlő, erdei fa, gyümölcsfa és díszfa esetében, beleértve minden esetben azok alanyait is, az oltalom időtartama nem lehet rövidebb, mint az említett időponttól számított 18 év.
(1) A nemesítőt megillető kizárólagos jog szabad gyakorlása csak közérdekből korlátozható.
(2) Amennyiben ilyen korlátozásra a fajta széles körű elterjesztése érdekében kerül sor, az illető uniós tagállamnak minden szükséges intézkedést meg kell tennie annak biztosítására, hogy a nemesítő megfelelő díjazásban részesüljön.
(1) A nemesítő jogát az egyes uniós tagállamok hazai jogszabályai rendelkezéseinek megfelelően megsemmisítik, ha megállapítást nyert, hogy a 6. Cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában előírt feltételeknek az oltalmi okirat kiadásának időpontjában ténylegesen nem tettek eleget.
(2) A nemesítő jogát megszüntetik, ha többé már nem áll módjában az illetékes szervnek olyan ivaros vagy ivartalan szaporítóanyagot rendelkezésre bocsátani, melyből a fajta az oltalom megadásának időpontjában meghatározott jellemzőknek megfelelően előállítható.
(3) A nemesítő joga megszüntethető:
a) ha felhívás ellenére az előírt határidőn belül a fajta ellenőrzéséhez szükséges ivaros vagy ivartalan szaporítóanyagot, iratokat és tájékoztatást nem bocsátja az illetékes szerv rendelkezésére vagy nem engedi meg a fajta fenntartása érdekében tett intézkedések ellenőrzését;
b) ha az előírt határidőn belül nem fizeti meg a jogainak fenntartásához szükséges illetékeket.
(4) A nemesítő joga csak a jelen cikkben említett okok miatt semmisíthető meg, illetőleg szüntethető meg.
(1) A nemesítő kiválaszthatja, hogy melyik uniós tagállamban kívánja benyújtani az oltalom iránti első bejelentést.
(2) A nemesítő más uniós tagállamban is igényelheti jogának oltalmát anélkül, hogy bevárná, míg az az uniós tagállam, melyben első bejelentését benyújtotta, az oltalmi okiratot kiadja.
(3) A különböző uniós tagállamokban a jelen Egyezmény szerinti előnyökre jogosult természetes vagy jogi személyek által igényelt oltalom független attól az oltalomtól, melyet ugyanarra a fajtára más államokban megadtak, függetlenül attól, hogy ezek az Unió tagállamai vagy sem.
(1) Azt a nemesítőt, aki az uniós tagállamok egyikében az oltalom elnyerése iránt szabályszerű bejelentést nyújtott be, tizenkét havi határidőn belül elsőbbségi jog illeti meg arra, hogy bejelentését a többi uniós tagállamban megtegye. E határidő az első bejelentés benyújtása napjával kezdődik. A benyújtás napja nem számít be ebbe a határidőbe.
(2) Az (1) bekezdés szerinti rendelkezések előnyeinek kiaknázása céljából a későbbi bejelentésnek tartalmaznia kell az oltalom iránti kérelmet, az első bejelentésen alapuló elsőbbségi igényt, és - háromhónapos határidőn belül - az első bejelentést tartalmazó iratok másolatát elő kell terjeszteni; ez utóbbiakat az átvevő szervnek hitelesítenie kell.
(3) A nemesítőt az elsőbbségi határidő eltelte után négyéves határidő illeti meg, hogy abban az uniós tagállamban, ahol a (2) bekezdésben említett feltételek mellett az oltalom iránt bejelentést nyújtott be, az ezen állam jogszabályi rendelkezéseiben előírt kiegészítő iratokat és anyagot előterjessze. Ez az állam azonban megkövetelheti, hogy a kiegészítő iratokat és anyagot megfelelő határidőn belül benyújtsák abban az esetben, ha a bejelentést, melynek az elsőbbségét igényelték, elutasítják vagy visszavonják.
(4) Az (1) bekezdésben előírt határidőn belül bekövetkezett tények, nevezetesen valamely másik bejelentés benyújtása vagy a bejelentés tárgyának nyilvánosságra hozatala vagy gyakorlatbavétele, nem szolgálhatnak alapul a fenti feltételek szerint benyújtott bejelentés kifogásolásához. E tények folytán harmadik személyek javára jog vagy személyi tulajdonjog nem keletkezhet.
(1) A fajtát névvel kell ellátni az általános megjelölés céljából. Mindegyik uniós tagállam biztosítja, hogy - a (4) bekezdés fenntartása mellett - a fajtanévként lajstromozott elnevezés vonatkozásában nem állnak fenn olyan jogok, melyek akadályoznák annak szabad használatát a fajtával kapcsolatban, még az oltalom megszűnése után sem.
(2) A névnek lehetővé kell tennie a fajta azonosítását. Nem állhat kizárólag számjegyekből, kivéve, ha ez kialakult gyakorlat a fajták megjelölésére. Nem lehet a fajta jellemzőinek, értékének vagy azonosságának, illetőleg a nemesítő azonosságának vonatkozásában félrevezető vagy megtévesztő. Különösen azonban különböznie kell minden olyan névtől, amely bármelyik uniós tagállamban azonos vagy közeli rokon növénytani fajhoz tartozó, már meglevő fajtát jelöl.
(3) A fajtanevet a nemesítő a 30. Cikk (1) bekezdése b) pontjában megjelölt szervnél jelenti be. Amennyiben megállapításra kerül, hogy ez a név nem felel meg a (2) bekezdés szerinti követelményeknek, a szerv megtagadja a lajstromozást és felhívja a nemesítőt, hogy előírt határidőn belül egy másik nevet javasoljon. A nevet az oltalmi okirat 7. Cikk szerinti kiadásával egyidejűleg lajstromozzák.
(4) Harmadik személyek korábbi jogai érintetlenek maradnak. Ha a fajtanév használatát olyan személynek, aki a (7) bekezdésben foglalt rendelkezések szerint annak használatára kötelezett, valamely korábbi jog alapján megtiltják, a 30. Cikk (1) bekezdése b) pontjában említett szerv felhívja a nemesítőt, hogy javasoljon egy másik fajtanevet.
(5) Az uniós tagállamokban valamely fajtát ugyanazon névvel kell bejelenteni. A 30. Cikk (1) bekezdése b) pontjában említett szerv az ekként bejelentett nevet lajstromozni köteles, hacsak nem állapítja meg, hogy ez a név saját államában nem megfelelő. Ez esetben felhívhatja a nemesítőt, hogy egy másik fajtanevet javasoljon.
(6) A 30. Cikk (1) bekezdése b) pontjában említett szerv gondoskodik arról, hogy az összes többi szerv tájékoztatást kapjon a fajtanévvel kapcsolatos körülményekről, különösen a név előterjesztéséről, lajstromozásáról és törléséről. A 30. Cikk (1) bekezdése b) pontjában említett bármely szerv megküldheti a név lajstromozására vonatkozó esetleges észrevételeit annak a szervnek, amely ezt a nevet közölte.
(7) Az, aki valamely uniós tagállamban olyan fajta ivaros vagy ivartalan szaporítóanyagát eladásra felkínálja vagy kereskedelmi forgalomba hozza, amely ebben az államban oltalom alatt áll, köteles a fajtanevet még e fajta oltalmának megszűnése után is használni, amennyiben ezt a használatot a (4) bekezdés rendelkezései szerinti korábbi jogok nem akadályozzák.
(8) Ha a fajtát eladásra felkínálják vagy kereskedelmi forgalomba hozzák, a lajstromozott fajtanév összekapcsolható valamely védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egyéb hasonló jelzéssel. A névnek azonban az ily módon történt összekapcsolása esetén is könnyen felismerhetőnek kell lennie.
(1) A jelen Egyezmény rendelkezései értelmében a nemesítőt megillető jog független az egyes uniós tagállamokban a vetőmagvak és szaporítóanyag előállítása, minősítése és kereskedelmi forgalombahozatala szabályozására tett intézkedésektől.
(2) Ezen intézkedések megtételénél azonban a lehetőség szerint el kell kerülni azt, hogy a jelen Egyezmény rendelkezéseinek alkalmazása akadályokba ütközzön.
Az Unió állandó szervei:
a) a Tanács;
b) a Főtitkárság, melynek neve: az új növényfajták oltalmára létesült Nemzetközi Unió Irodája.
(1) A Tanács az uniós tagállamok képviselőiből áll. Mindegyik uniós tagállam egy képviselőt és egy helyettes képviselőt nevez ki a Tanácsba.
(2) A képviselőket és a helyettes képviselőket munkatársak vagy tanácsadók támogathatják.
(3) A Tanácsban mindegyik uniós tagállamnak egy szavazata van.
(1) Azok az államok, melyek nem tagjai az Uniónak és aláírták a jelen szöveget, megfigyelői minőségben meghívandók a Tanács üléseire.
(2) Ezekre az ülésekre más megfigyelők vagy szakértők is meghívhatók.
(1) A Tanács - tagjai közül - egy elnököt és egy első elnökhelyettest választ. A Tanács további elnökhelyetteseket is választhat. Akadályoztatása esetén az elnököt az első elnökhelyettes helyettesíti.
(2) Az elnök megbízatása három évre szól.
(1) A Tanács ülését az elnök hívja össze.
(2) A Tanács évente egyszer rendes ülést tart. Ezenkívül az elnök a Tanácsot saját kezdeményezésére is összehívhatja; az uniós tagállamok egyharmadának kívánságára az elnök három hónapon belül köteles összehívni a Tanácsot.
A Tanács megállapítja saját ügyrendjét és az Unió igazgatási és pénzügyi szabályzatát.
A Tanács feladatai a következők:
a) tanulmányozza azokat az intézkedéseket, melyek az Unió érdekeinek biztosításához és fejlődésének előmozdításához szükségesek;
b) kinevezi a Főtitkárt és - ha szükségesnek tartja - a főtitkárhelyettest, és meghatározza kinevezésük feltételeit;
c) megvizsgálja az Unió tevékenységéről szóló éves jelentést és elkészíti további tevékenységének programját;
d) megad valamennyi, az Unió feladatainak teljesítéséhez szükséges útmutatást a főtitkárnak, akinek feladatkörét a 23. Cikk határozza meg;
e) megvizsgálja és jóváhagyja az Unió költségvetését és a 26. Cikk rendelkezéseinek megfelelően megállapítja az uniós tagállamok hozzájárulását;
f) megvizsgálja és jóváhagyja a főtitkár által beterjesztett elszámolást;
g) a 27. Cikk rendelkezéseinek megfelelően meghatározza az ebben a cikkben említett értekezletek időpontját és helyét és azok előkészítésére megteszi a szükséges intézkedéseket;
h) általában meghoz minden szükséges határozatot az Unió hatékony működésének biztosítására.
A Tanács határozataihoz a képviselt és szavazó tagok egyszerű szavazattöbbsége szükséges, azzal a kivétellel, hogy a 4. Cikk (4) bekezdése, a 20. Cikk, a 21. Cikk e) bekezdése, a 26. Cikk (5) bekezdés b) pontja, a 27. Cikk (1) bekezdése, a 28. Cikk (3) bekezdése és a 32. Cikk (3) bekezdése szerinti határozatok meghozatalához a képviselt és szavazó tagok háromnegyedes többsége szükséges. A tartózkodás nem számít szavazatnak.
(1) Az Unió Irodája ellátja a Tanács által ráruházott kötelezettségeket és feladatokat. Az Iroda a főtitkár irányítása alatt áll.
(2) A Főtitkár a Tanácsnak tartozik felelősséggel; felelős a Tanács határozatainak végrehajtásáért. Jóváhagyás végett a Tanács elé terjeszti a költségvetést és felelős annak végrehajtásáért. Évente beszámol a Tanácsnak az ügyvitelről és jelentést terjeszt a Tanács elé az Unió tevékenységéről és pénzügyi helyzetéről.
(3) A 21. Cikk b) pontjában foglalt fenntartásokkal az Unió Irodája feladatainak hatékony teljesítéséhez szükséges alkalmazottak kinevezésének és foglalkoztatásának feltételeit a 20. Cikkben említett igazgatási és pénzügyi szabályzat határozza meg.
(1) Az Unió jogi személy.
(2) Az Unió mindegyik uniós tagállam területén, az illető állam jogszabályainak megfelelően, olyan jogállással rendelkezik, amely szükséges ahhoz, hogy az Unió célkitűzéseit megvalósítsa és feladatait teljesítse.
(3) Az Unió - székhelyére vonatkozóan - a Svájci Államszövetséggel megállapodást köt.
Az Unió elszámolásainak ellenőrzését, a 20. Cikkben említett igazgatási és pénzügyi szabályzatnak megfelelően, az Unió egyik tagállama végzi. Ezt az államot, annak beleegyezésével, a Tanács jelöli ki.
(1) Az Unió kiadásait a következő forrásokból fedezik:
a) az uniós tagállamok évi hozzájárulásai;
b) a szolgáltatásokért kapott térítések;
c) egyéb bevételek.
(2) a) Az egyes uniós tagállamok részesedése az évi hozzájárulások teljes összegéből az uniós tagállamok hozzájárulásaiból fedezendő kiadások teljes összegétől és a (3) bekezdés szerint a tagállam tekintetében alkalmazandó hozzájárulási egységek számától függően kerül meghatározásra. Az említett részesedést a (4) bekezdésben foglaltak szerint számítják ki.
b) A hozzájárulási egységek számát egész számokban vagy azok tört részeiben fejezik ki, azzal azonban, hogy ez a szám nem lehet egyötödnél kisebb.
(3) a) Bármely olyan állam tekintetében, amely az Unió tagállama abban az időpontban, amikor a jelen szöveg ezen állam vonatkozásában hatályba lép, az alkalmazható hozzájárulási egységszám ugyanaz lesz, mint amelyet reá nézve az említett időpontot közvetlenül megelőzően az 1972. évi kiegészítő szöveggel módosított 1961. évi Egyezménynek megfelelően alkalmaztak.
b) Bármely más állam az Unióhoz való csatlakozásakor a főtitkárhoz intézett nyilatkozatban megjelölni tartozik a reá alkalmazható hozzájárulási egység számát.
c) Bármely uniós tagállam a főtitkárhoz intézett nyilatkozatában bármikor megjelölhet egy olyan hozzájárulási egységszámot, mely eltér az a) vagy b) pont szerint reá nézve alkalmazható számtól. Ha ilyen nyilatkozat megtételére a naptári év első hat hónapjában került sor, az a következő naptári év kezdetétől válik hatályossá; ellenkező esetben a nyilatkozat a megtétel évét követő második naptári év kezdetével válik hatályossá.
(4) a) Minden költségvetési időszakra az egy hozzájárulási egységnek megfelelő összeget úgy állapítják meg, hogy azoknak a kiadásoknak a teljes összegét, melyeket ebben az időszakban az uniós tagállamok hozzájárulásaiból kell fedezni, elosztják az ezen államokra alkalmazható egységek összes számával.
b) Az egyes uniós tagállamok hozzájárulásának összegét úgy állapítják meg, hogy az egy hozzájárulási egységnek megfelelő összeget megszorozzák az adott államra alkalmazható hozzájárulási egységszámmal.
(5) a) Az az uniós tagállam, amely a hozzájárulás fizetésével hátralékban van, a b) pontban foglalt eset kivételével nem gyakorolhatja szavazati jogát a Tanácsban, ha a hátralék összege eléri vagy meghaladja a két előző teljes évre járó hozzájárulás összegét. A szavazati jog felfüggesztése nem mentesíti ezt az államot a jelen Egyezményből folyó kötelezettségek alól és nem fosztja meg az Egyezmény szerinti egyéb jogoktól.
b) A Tanács engedélyezheti az említett államnak a szavazati jog további gyakorlását, ha és ameddig a Tanács meg van győződve arról, hogy a fizetési késedelem rendkívüli és elháríthatatlan körülmények következménye.
(1) A jelen Egyezményt az uniós tagállamok értekezlete felülvizsgálhatja. Az ilyen értekezlet összehívásáról a Tanács határoz.
(2) Az értekezlet akkor határozatképes, ha azon az uniós tagállamoknak legalább a fele képviselve van. Az Egyezmény felülvizsgált szövegének elfogadásához az értekezleten képviselt uniós tagállamok öthatodos többsége szükséges.
(1) Az Unió Irodája feladatainak teljesítése során az angol, a francia és a német nyelvet használja.
(2) A Tanács és a felülvizsgálati értekezletek üléseit az említett három nyelven tartják.
(3) Szükség esetén a Tanács más nyelvek használatáról is határozhat.
Az uniós tagállamok fenntartják maguknak a jogot, hogy egymással külön megállapodásokat kössenek az új növényfajták oltalmáról, amennyiben ezek a megállapodások nincsenek ellentétben a jelen Egyezmény rendelkezéseivel.
(1) Mindegyik uniós tagállam megtesz minden szükséges intézkedést a jelen Egyezmény alkalmazására, nevezetesen:
a) gondoskodik megfelelő jogorvoslatról a jelen Egyezmény szerinti jogok hatékony oltalma érdekében;
b) külön szervet létesít az új növényfajták oltalmára vagy egy már meglevő szervet bíz meg ezzel a feladattal;
c) biztosítja a nyilvánosság tájékoztatását az ezen oltalommal kapcsolatos ügyekről, beleértve legalább a kiadott oltalmi iratok jegyzékének időközönkénti nyilvánosságra hozatalát.
(2) Az uniós tagállamok illetékes szervei szerződéseket köthetnek egymással abból a célból, hogy közösen vegyék igénybe a 7. Cikk rendelkezéseinek megfelelő fajtavizsgálattal és a szükséges összehasonlító fajtagyűjtemények és dokumentáció összeállításával megbízott szervek szolgáltatásait.
(3) A megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezésekor minden államnak abban a helyzetben kell lennie, hogy a jelen Egyezmény rendelkezéseit belső törvényhozásával összhangban érvényre tudja juttatni.
A jelen szöveget bármelyik uniós tagállam és a jelen szöveget elfogadó diplomáciai értekezleten részt vett bármely más állam aláírhatja. A szöveg 1979. október 31-ig aláírásra nyitva áll.
(1) Bármelyik ország oly módon fejezi ki egyetértését azzal, hogy a jelen szöveg köti őt, hogy letétbe helyezi:
a) megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási okiratát, amennyiben a jelen szöveget aláírta; vagy
b) csatlakozási okiratát, amennyiben a jelen szöveget nem írta alá.
(2) A megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.
(3) Bármelyik állam, mely az Uniónak nem tagja és nem írta alá a jelen szöveget, csatlakozási okiratának letétbe helyezése előtt kikéri a Tanács állásfoglalását a tekintetben, hogy jogszabályai összeegyeztethetők-e a jelen szöveg rendelkezéseivel. Ha az állásfoglalást tartalmazó határozat pozitív, a csatlakozási okirat letétbe helyezhető.
(1) A jelen szöveg egy hónappal azt az időpontot követően lép hatályba, amelyben az alábbi két feltétel teljesült:
a) a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratok száma legalább öt;
b) az említett okiratok közül legalább hármat olyan államok helyeztek letétbe, amelyek az 1961. évi Egyezménynek tagjai.
(2) Minden olyan állam vonatkozásában, mely a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratát azt követően helyezi letétbe, hogy az (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt feltételek teljesültek, a jelen szöveg az említett állam okiratának letétbe helyezését követően egy hónap elteltével lép hatályba.
(3) Ha a jelen szöveg az (1) bekezdésnek megfelelően hatályba lépett, egyetlen állam sem csatlakozhat az 1972. évi kiegészítő szöveggel módosított 1961. évi Egyezményhez.
(1) Az olyan uniós tagállam, amely azon a napon, amelyen a jelen szöveg ezen állam vonatkozásában hatályba lép, az 1972. évi kiegészítő szöveggel módosított 1961. évi Egyezmény részese, bármely olyan másik uniós tagállammal való kapcsolataiban, mely nem részese a jelen szövegnek, továbbra is az 1972. évi kiegészítő szöveggel módosított 1961. évi Egyezményt alkalmazza mindaddig, amíg a jelen szöveg e másik állam vonatkozásában hatályba nem lép.
(2) Az olyan uniós tagállam, amely nem részese a jelen szövegnek („korábbi állam”), a főtitkárhoz intézett értesítésben kijelentheti, hogy az 1972. évi kiegészítő szöveggel módosított 1961. évi Egyezményt fogja alkalmazni minden olyan állammal való kapcsolataiban, mely a jelen szöveg részese és amely az Unió tagjává válik azáltal, hogy a jelen szöveget megerősíti, elfogadja, jóváhagyja vagy ahhoz csatlakozik („későbbi állam”). Az ilyen értesítés időpontját követő hónap kezdetétől számítva egészen addig, amíg a jelen szöveg a korábbi állam vonatkozásában hatályba nem lép, a korábbi állam bármely későbbi állammal való kapcsolataiban az 1972. évi kiegészítő szöveggel módosított 1961. évi Egyezményt, míg bármely ilyen későbbi állam a korábbi állammal való kapcsolataiban a jelen szöveget fogja alkalmazni.
(1) Minden olyan állam, amely nem tagja az Uniónak, a megerősítési, elfogadási vagy jóváhagyási, illetőleg a jelen szöveghez való csatlakozási okiratának letétbe helyezésekor közli a Főtitkárral azoknak a nemzetségeknek és fajoknak a jegyzékét, amelyekre a jelen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni fogja, miután ez a szöveg ezen állam vonatkozásában hatályba lépett.
(2) A Főtitkár az egyes uniós tagállamoktól kapott közlések alapján tájékoztatást hoz nyilvánosságra:
a) a jelen Egyezményben foglalt rendelkezések alkalmazásának kiterjesztéséről további nemzetségekre és fajokra, azt követően, hogy a jelen szöveg az illető állam vonatkozásában hatályba lép;
b) a 3. Cikk (3) bekezdésben előírt lehetőség bármilyen alkalmazásáról;
c) a 4. Cikk (4) vagy (5) bekezdése értelmében a Tanács által nyújtott bármilyen lehetőség igénybevételéről;
d) az 5. Cikk (4) bekezdése első mondatában előírt lehetőség bármilyen igénybevételéről, feltüntetve a kiterjesztett jogok jellegét és felsorolva azokat a nemzetségeket és fajokat, amelyekre az ilyen jogok vonatkoznak;
e) az 5. Cikk (4) bekezdése második mondatában előírt lehetőség bármilyen alkalmazásáról;
f) arról a körülményről, hogy az illető állam jogszabályai a 6. Cikk (1) bekezdése b) pontja (i) alpontjában lehetővé tett rendelkezést tartalmazzák, valamint az így engedélyezett határidő tartamáról;
g) a 8. Cikkben említett határidő tartamáról, ha az hosszabb, mint az ebben a cikkben említett 15 év, illetőleg 18 év.
(1) Bármely állam megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratában nyilatkozhat vagy egy későbbi időpontban a Főtitkárt írásban értesítheti arról, hogy a jelen szöveget a nyilatkozatban vagy értesítésben megjelölt egész területére vagy annak egy részére alkalmazza-e.
(2) Bármely állam, amely ilyen nyilatkozatot tett vagy értesítést küldött, bármikor közölheti a Főtitkárral, hogy a jelen szöveg többé nem kerül alkalmazásra egész területére vagy annak egy részére.
(3) a) Bármely, az (1) bekezdés szerint tett nyilatkozat ugyanazon a napon lép hatályba, mint a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás, amelynek okiratában az említett nyilatkozat szerepelt, és bármely, az ezen bekezdés szerint küldött értesítés három hónappal azt követően, hogy a Főtitkár arról tudomást szerzett.
b) Bármely, a (2) bekezdés szerinti értesítés tizenkét hónappal azt az időpontot követően lép hatályba, amelyben az értesítést a Főtitkár kézhez vette.
(1) A 2. Cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre tekintet nélkül bármely olyan állam, amely a jelen szöveg aláírására nyitva álló határidő lejárta előtt azonos nemzetségre vagy fajra a 2. Cikk (1) bekezdésében említett különböző oltalmi formákat biztosítja, továbbra is így járhat el, ha erről a körülményről a Főtitkárt a jelen szöveg aláírásakor vagy a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási, illetőleg a szöveghez való csatlakozási okirat letétbe helyezésekor értesíti.
(2) Ha olyan uniós tagállamban, amelyre az (1) bekezdés vonatkozik, a szabadalmi törvény szerinti oltalmat igényelnek, ez az állam, a 6. Cikk (1) bekezdése a) és b) pontjában és a 8. Cikkben előírtakra tekintet nélkül a szabadalmi törvény szerinti szabadalmazhatósági kritériumokat és oltalmi időtartamot alkalmazhatja az ezen törvény szerint oltalmazható növényfajtákra.
(3) Az ilyen állam bármikor értesítheti a Főtitkárt arról, hogy az (1) bekezdés szerint megküldött értesítést visszavonja. Ez a visszavonás azon a napon lép hatályba, melyet ez az állam a visszavonásról szóló értesítésben megjelöl.
A 6. Cikkben foglalt rendelkezésekre tekintet nélkül bármely uniós tagállam, anélkül, hogy ebből a többi uniós tagállam részére kötelezettségek származnának, korlátozhatja az említett cikkben meghatározott újdonság követelményét az olyan, újabban létrehozott növényfajták vonatkozásában, melyek már léteznek abban az időpontban, amelyben ez az állam először alkalmazza a jelen Egyezmény rendelkezéseit arra a nemzetségre vagy fajra, melyhez az említett növényfajták tartoznak.
A jelen Egyezmény nem érinti az uniós tagállamok hazai jogszabályai vagy a közöttük léterjött megállapodások alapján szerzett jogokat.
A jelen Egyezménnyel kapcsolatban semmiféle fenntartásnak nincs helye.
(1) A jelen Egyezményt határozatlan időre kötik.
(2) A jelen Egyezményt a Főtitkárhoz intézett értesítéssel bármely uniós tagállam felmondhatja. A Főtitkár haladéktalanul értesíti az összes uniós tagállamot az ilyen értesítés kézhezvételéről.
(3) A felmondás az értesítésnek a Főtitkár általi kézhezvétele évét követő naptári év elteltével lép hatályba.
(4) A felmondás nem érinti a jelen Egyezmény alapján a felmondás hatálybalépése időpontját megelőzően valamely növényfajtára már megszerzett jogokat.
(1) A jelen szöveget egyetlen, francia, angol és német nyelven készült eredeti példányban írják alá; a különböző szövegek közti eltérések esetén a francia szöveg az irányadó. Az eredeti példányt a Főtitkárnál helyezik letétbe.
(2) A jelen szöveg két-két hitelesített példányát a Főtitkár megküldi minden olyan állam kormányának, mely a szöveget elfogadó diplomáciai értekezleten képviseltette magát, és - kívánságra - bármely más állam kormányának.
(3) A főtitkár az említett értekezleten képviselt érdekelt államok kormányaival folytatott tanácskozás után gondoskodik az arab, holland, olasz, japán és spanyol és a Tanács által esetleg megjelölt más nyelvű hivatalos fordítások elkészítéséről.
(4) A Főtitkár a jelen szöveget az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságánál bejegyzés végett bejelenti.
(5) A Főtitkár az uniós tagállamok kormányait és azon államok kormányait, amelyek - bár nem tagjai az Uniónak - képviseltették magukat a jelen szöveget elfogadó diplomáciai értekezleten, értesíti a jelen szöveg aláírásáról, a megerősítési, elfogadási, jóváhagyási és csatlakozási okiratok letétbe helyezéséről, a 34. Cikk (2) bekezdése, a 36. Cikk (1) és (2) bekezdése, a 37. Cikk (1) és (3) bekezdése vagy a 41. Cikk (2) bekezdése szerint kapott bármely értesítésről, valamint a 36. Cikk (1) bekezdése szerint tett bármely nyilatkozatról.”
3. § A Magyar Népköztársaság a csatlakozási okirat letétbe helyezése alkalmával a következő nyilatkozatot tette:
A Külügyminisztériumtól:
„A Magyar Népköztársaság vonatkozásában az Egyezmény 26. Cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint alkalmazható hozzájárulási egységek száma 0,5.
A Magyar Népköztársaság az Egyezményt valamennyi botanikai genusra és speciesre alkalmazni fogja.”
Az új növényfajták oltalmára Párizsban az 1961. évi december hó 2. napján létesült, Genfben az 1972. évi november hó 10. napján és az 1978. évi október 23. napján felülvizsgált Nemzetközi Egyezményben részes államok listája az 1983. január 1-jei állapot szerint
| Ország | Az Egyezményben való részesség | Az Egyezmény 1978. évi szövege | |
| hatálybalépésének időpontja | hatálybalépésének időpontja | ||
| Amerikai Egyesül Államok | 1981. november 8. | 1981. november 8. | |
| Belgium | 1976. december 5. | - | |
| Dánia | 1968. október 6. | 1981. november 8. | |
| Dél-Afrika | 1977. november 6. | 1981. november 8. | |
| Franciaország | 1971. október 3. | - | |
| Hollandia | 1968. augusztus 10. | - | |
| Írország | 1981. november 8. | 1981. november 8. | |
| Izrael | 1979. december 12. | - | |
| Japán | 1982. szeptember 3. | 1982. szeptember 3. | |
| Nagy-Britannia | 1968. augusztus 10. | - | |
| Német Szövetségi Köztársaság | 1968. augusztus 10. | - | |
| Olaszország | 1977. július 1. | - | |
| Spanyolország | 1980. május 18. | - | |
| Svájc | 1977. július 10. | 1981. november 8. | |
| Svédország | 1971. december 17. | 1983. január 1. | |
| Új-Zéland | 1981. november 8. | 1981. november 8. | |
4. § * E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban az 1983. évi április hó 16. napjától kell alkalmazni. Végrehajtásáról és az Unióban való képviseletről az agrárpolitikáért felelős miniszter a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának elnökével együttesen gondoskodik.
