A jogszabály mai napon ( 2019.08.20. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1988. évi 5. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló szerződés kihirdetéséről * 

(A szerződés megerősítő okiratait Bonnban, 1987. évi október hó 7. napján cserélték ki.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló Budapesten 1988. április 30-án aláírt szerződést és jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § A szerződés magyar nyelvű szövege a következő:

„SZERZŐDÉS
a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között
a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről

A Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság

ATTÓL AZ ÓHAJTÓL vezetve, hogy a két állam közötti gazdasági együttműködést elmélyítsék,

ARRA TÖREKEDVE, hogy kedvező feltételeket teremtsenek az egyik állam beruházóinak beruházásai számára a másik állam területén és

FELISMERVE, hogy a beruházások elősegítése és szerződéses védelme ösztönzi ezen a területen a kezdeményezést,

a következőkben állapodtak meg:

1. cikk

Ezen Szerződés céljából

1. a „beruházások” fogalma magában foglal mindenfajta vagyonértéket, különösen

a) az ingó és ingatlan dolgok tulajdonát, valamint egyéb dologi jogokat és biztosítéki jogokat, úgymint jelzálogjogot és zálogjogot;

b) a társaságokban való részesedési jogokat és a vállalkozásokban való érdekeltség más fajtáit;

c) olyan pénzre vonatkozó igényeket, amelyet arra fordítottak, hogy gazdasági értéket hozzanak létre, vagy olyan szolgáltatásokra vonatkozó igényeket, amelyeknek gazdasági értékük van;

d) a szerzői jogokat, az ipari tulajdonjogokat, a technikai eljárást, a védjegyeket, a kereskedelmi neveket, a know-how-t és a good-will-t;

e) közjogi koncessziókat, beleértve kutatási és kitermelési koncessziókat;

a vagyonértékek beruházási formájában bekövetkező változás nem érinti azok beruházási jellegét;

2. „a jövedelmek” fogalma azokat az összegeket fejezi ki, amelyek beruházásra, meghatározott időtartamon keresztül nyereségrészesedés, osztalék, licencdíj, kamat és más folyó bevétel formájában jutnak;

3. a „beruházók” fogalma jelöli

a) a Németországi Szövetségi Köztársaság vonatkozásában:

az ezen Szerződés területi hatályán belül lakóhellyel bíró németeket;

b) a Magyar Népköztársaság vonatkozásában:

az ezen Szerződés területi hatályán belül lakóhellyel bíró magyarokat;

c) minden jogi személyt, valamint minden kereskedelmi társaságot, vagy egyéb társaságot, vagy egyesülést, akár van jogi személyisége, akár nincs, amely ezen Szerződés területi hatályán belül székhellyel rendelkezik és törvényesen fennáll, tekintet nélkül arra, hogy üzlettársai, részestársai, vagy tagjai felelőssége korlátozott vagy korlátlan és tevékenysége nyereségre irányul-e vagy sem.

2. cikk

Mindegyik Szerződő Fél lehetőség szerint elősegíti területén a másik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait és ezeket a beruházásokat jogszabályaival összhangban engedélyezi. A beruházásokat minden esetben igazságos és méltányos elbírálásban részesítik.

3. cikk

(1) Mindegyik Szerződő Fél a másik Szerződő Fél beruházóinak a területén levő beruházásait vagy azokat a területén levő beruházásokat, amelyekben a másik Szerződő Fél beruházói érdekeltek nem kevésbé kedvező elbánásban részesíti, mint a saját beruházóinak a beruházásait, vagy a harmadik államok beruházóinak beruházásait.

(2) Mindegyik Szerződő Fél a területén a másik Szerződő Fél beruházóit beruházással összefüggő tevékenységük tekintetében nem kevésbé kedvező elbánásban részesíti, mint saját beruházóit, vagy a harmadik államok beruházóit.

(3) Ez az elbánás nem vonatkozik azokra az előjogokra, amelyeket az egyik Szerződő Fél harmadik országok beruházóinak vám- vagy gazdasági unióban, közös piacban vagy szabad kereskedelmi övezetben való tagságuk, vagy ahhoz való tárulásuk folytán megad.

(4) Az e cikk szerinti elbánás nem vonatkozik azokra a kedvezményekre, amelyeket az egyik Szerződő Fél harmadik államok beruházóinak kettős adóztatási egyezmény, vagy adókérdésekről szóló egyéb megállapodások alapján nyújt.

4. cikk

(1) Az egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásai a másik Szerződő Fél területén teljes védelmet és biztonságot élveznek.

(2) Az egyik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait a másik Szerződő Fél területén csak közérdekből és kártalanítás ellenében szabad kisajátítani, államosítani vagy más olyan intézkedéseknek alávetni, amelyek kihatásaikban kisajátítással vagy államosítással érnek fel. A kártalanításnak a kisajátított beruházás közvetlenül azon időpont előtti értékének kell megfelelnie, amikor a kisajátítás vagy az államosítás nyilvánosan ismertté vált. A kártalanításnak haladéktalanul meg kell történnie és azután a fizetés időpontjáig a szokásos bankszerű kamatlábbal kamatot kell fizetni, valósan értékelhetőnek és szabadon átutalhatónak kell lennie. Legkésőbb a kisajátítás, államosítás vagy azokhoz hasonlítható intézkedések időpontjában megfelelő módon gondoskodni kell a kártalanítás megállapításáról és szolgáltatásáról. A kisajátítás, államosítás, vagy az azokhoz hasonlítható intézkedések jogszerűségének és kártalanítás nagyságának rendes jogi eljárás keretében felülvizsgálhatónak kell lenniük.

(3) Az egyik Szerződő Fél beruházóit, akik háború vagy egyéb fegyveres összeütközés, forradalom, állami szükségállapot vagy felkelés miatt a másik Szerződő Fél területén beruházásaikban veszteséget szenvednek el, ezen Szerződő Fél a visszaszolgáltatások, végkielégítések, kártalanítások vagy egyéb ellenszolgáltatások tekintetében nem kevésbé kedvezően fogja kezelni, mint saját beruházóit. Az ilyen fizetések szabadon utalhatók át.

(4) Az e cikkben szabályozott ügyek tekintetében az egyik Szerződő Fél beruházói a másik Szerződő Fél területén legnagyobb kedvezményes elbánást élvezik.

5. cikk

Mindegyik Szerződő Fél szavatolja a másik Szerződő Fél beruházóinak a beruházással összefüggésben álló fizetések, különösen

a) a beruházás fenntartásához vagy bővítéséhez a tőke és pótlólagos összegek;

b) a jövedelmek;

c) a kölcsönök visszafizetése;

d) az 1. cikk 1. pontjának d) alpontjában meghatározott jogokért járó licenc- és más díjak;

e) a beruházás teljes vagy részleges elidegenítése esetében a likvidációs árbevétel szabad átutalását.

6. cikk

Ha az egyik Szerződő Fél beruházóinak fizetéseket teljesít garancia alapján a másik Szerződő Fél területén levő beruházásért, úgy ez a másik Szerződő Fél az elsőként említett Szerződő Fél 10. cikk szerinti jogának csorbítása nélkül elismeri ezen beruházók minden jogának és igényének a törvény szerint, vagy jogügylet alapján az elsőként említett Szerződő Félre való átruházását. Továbbá elismeri a másik Szerződő Fél az elsőként említett Szerződő Félnek valamennyi ezen jogba vagy igénybe belépését (átruházott igények), amelyeket az elsőként említett Szerződő Fél ugyanolyan terjedelemben jogosult gyakorolni, mint jogelődje. Az illető Szerződő Félnek az átruházott igények alapján teljesítendő fizetések átutalására a 4. cikk (2) és (3) bekezdése és az 5. cikk értelemszerűen érvényesek.

7. cikk

A 4. cikk (2) vagy (3) bekezdése, az 5. vagy 6. cikk szerinti átutalások haladéktalanul a mindenkor érvényes árfolyamon történnek.

8. cikk

(1) Ha az egyik Szerződő Fél jogszabályaiból vagy nemzetközi kötelezettségekből, amelyek a Szerződő Felek között ezen Szerződés mellett fennállnak, vagy a jövőben létrejönnek, egy olyan általános vagy különös szabályozás adódik, amely által a másik Szerződő Fél beruházóinak beruházásait az ezen Szerződésben biztosítottnál kedvezőbb elbánásban kell részesíteni, úgy ez a szabályozás a jelen Szerződést annyiban megelőzi, mint amennyiben kedvezőbb.

(2) Mindegyik Szerződő Fél be fog tartani minden más kötelezettséget, amelyet a beruházás vonatkozásában a másik Szerződő Fél beruházóival való megállapodásában a területén elvállalt.

9. cikk

Ez a Szerződés azokra a beruházásokra érvényes, amelyeket az egyik Szerződő Fél beruházói a másik Szerződő Fél jogszabályaival összhangban annak területén 1973. január 1-jétől eszközöltek.

10. cikk

(1) A Szerződő Felek közötti vitás kérdéseket ezen Szerződés értelmezéséről vagy alkalmazásáról, amennyire lehetséges, a két Szerződő Fél kormányai által kell rendezni.

(2) Ha a vitás kérdés ilyen módon a tárgyalások megkezdésétől számított hat hónapon belül nem rendezhető, úgy az a Szerződő Felek egyikének kívánságára választottbíróság elé terjesztendő.

(3) A választottbíróságot esetről-esetre alakítják meg, amelynél mindegyik Szerződő Fél egy tagot nevez ki és minden tag megegyezik az elnök személyét illetően egy harmadik állam állampolgárában, akit mindkét Szerződő Fél kormánya nevez ki. A tagokat két hónapon belül kell kinevezni, miután az egyik Szerződő Fél a másikkal közölte, hogy a vitás kérdést választottbíróság elé kívánja terjeszteni.

(4) Ha a (3) bekezdésben jelzett határidőket nem tartják be, úgy más megállapodás hiányában mindegyik Szerződő Fél az Egyesült Nemzetek Főtitkárát kérheti arra, hogy a szükséges kinevezéseket foganatosítsa.

(5) A választottbíróság ezen Szerződés és más, a két Szerződő Felek közötti, idevonatkozó szerződések alapján, valamint az általános nemzetközi jognak megfelelően hozza meg döntéseit. A választottbíróság szavazattöbbséggel dönt; a döntés végleges és kötelező.

(6) Mindegyik Szerződő Fél viseli a választottbírósági eljárás során választottbírójának és képviseletének költségeit. Az elnök költségeit, valamint az egyéb költségeket a két Szerződő Fél egyenlő részben viseli.

(7) Egyebekben a választottbíróság eljárását maga szabályozza.

(8) Ha mindkét Szerződő Fél tagja az államok és más államokhoz tartozó állampolgárok közötti beruházási viták rendezéséről szóló 1965. március 18-i egyezménynek, úgy az előbbiekben előirányzott választottbíróság az ezen egyezmény 27. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabályozásra figyelemmel annyiban nem kérhető fel, amennyiben az egyik Szerződő Fél beruházója és a másik Szerződő Fél között az egyezmény 25. cikke szerint megállapodás szerint jött létre. Az a lehetőség, hogy az előbbiekben előirányzott választottbíróságot a jelzett egyezmény választottbírósága bírói döntésének figyelmen kívül hagyása esetében (27. cikk) vagy az ezen Szerződés 6. cikke szerint a törvény szerinti, vagy jogügylet alapján történő átruházás esetében felkérjék, érintetlen marad.

11. cikk

(1) Az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója közötti, a 4. cikk (2) bekezdésével kapcsolatos vitás kérdéseket, amennyire lehetséges, a vitázó felek között jószándékúan kell rendezni.

(2) Ha a vitás kérdés nem rendezhető 6 hónapon belül, attól számítva, hogy azt az egyik Fél felveti, úgy az az egyik vitázó fél kívánságára választottbíróság elé terjesztendő. Ebben az esetben a 10. cikk (3)-(7) bekezdéseinek rendelkezései értelemszerűen azzal a feltétellel alkalmazandók, hogy a választottbíróság tagjainak a 10. cikk (3) bekezdésének 1. mondata szerint a vitázó felek általi kirendelésére és a 10. cikk (4) bekezdése esetében a kinevezésre a Stockholmi Kereskedelmi Kamara Nemzetközi Választottbíróságának elnöke által kerül sor.

(3) Abban az esetben, ha mindkét Szerződő Fél tagja lett az államok és a más államokhoz tartozó állampolgárok közötti beruházási viták rendelkezéséről szóló 1965. március 18-i egyezménynek, a 11. cikk (1) bekezdése szerinti vitás kérdéseket az egyik Szerződő Fél és egy beruházó között, ezen egyezmény rendelkezései értelmében közvetítés és választottbíráskodás végett a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja elé fogják terjeszteni.

12. cikk

Ez a Szerződés attól függetlenül érvényes, hogy a Szerződő Felek között diplomáciai vagy konzuli kapcsolatok állnak-e fenn.

13. cikk

Ez a Szerződés az 1971. szeptember 3-i Négyoldalú Megállapodásnak megfelelően, a megállapított eljárással összhangban Berlin(Nyugat)-re is kiterjed.

14. cikk

(1) Ezt a Szerződést meg kell erősíteni; a megerősítésről szóló okiratokat mihelyt lehet Bonnban cserélik ki.

(2) Ez a Szerződés egy hónappal a megerősítésről szóló okiratok kicserélése után lép hatályba. Az tíz évig marad hatályban és azután mindenkor további tíz évre meghosszabbodik, ameddig a Szerződést az egyik Szerződő Fél tizenkét hónapos határidővel írásban fel nem mondja.

(3) Azokra a beruházásokra, amelyeket ezen Szerződés hatályvesztésének időpontjáig hoztak létre, az 1-13. cikkek a Szerződés hatályvesztésének napjától további húsz éven keresztül érvényesek.

Készült Budapesten, 1986. április 30-án, két eredeti példányban, mindkettő magyar és német nyelven, mindkét szöveg egyaránt kötelező.

(Aláírások)

JEGYZŐKÖNYV
a Magyar Népköztársaság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között
a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló Szerződés aláírásakor
az alulírott meghatalmazottak ezen kívül a következő megállapodásra jutottak,
amely a Szerződés része

1. Az 1. cikkhez

a) A „beruházások” fogalma alá az 1. cikk 1. pontja értelmében olyan beruházások esnek, amelyeket üzleti célból eszközöltek.

b) A beruházásokból eredő jövedelmek és azok újraberuházásának esetében azoknak a jövedelmei is ugyanazt a védelmet élvezik, mint a beruházások.

2. A 2. cikkhez

Beruházások, amelyeket az egyik Szerződő Fél jogszabályaival összhangban jogrendjének alkalmazási területén a másik Szerződő Fél beruházói eszközölnek, élvezik az ezen Szerződésben előirányzott védelmet.

3. A 3. cikkhez

a) a 3. cikk (2) bekezdése szerinti „tevékenység”-ként különösen, de nem kizárólag egy beruházás igazgatása, alkalmazása, használata és hasznosítása tekintendő. „Kevésbé kedvező” elbánásnak tekintendő a 3. cikk értelmében különösen: nyers- és segédanyagok, energia- és tüzelőanyagok, valamint mindenfajta termelő- és üzemi eszköz beszerzésének korlátozása, a termékek forgalmának bel- és külföldön való akadályozása, valamint egyéb hasonló kihatású intézkedések.

Azok az intézkedések, amelyeket a közbiztonság és a közrend, a közegészségügy vagy az erkölcs miatt hoznak meg, nem tekintendők „kevésbé kedvező” elbánásnak a 3. cikk értelmében.

b) A 3. cikk rendelkezései nem kötelezik az egyik Szerződő Felet arra, hogy azokat az adókedvezményeket, mentességeket és mérsékléseket, amelyeket az adótörvények szerint csak az ő területén illetőséggel bíró természetes személyeknek és társaságoknak biztosítanak, kiterjessze a másik Szerződő Fél területén illetőséggel bíró természetes személyekre és társaságokra.

c) A Szerződő Felek belső jogszabályaik keretében jóindulatúan megvizsgálják az egyik Szerződő Fél azon személyeinek beutazásra és tartózkodásra vonatkozó kérelmeit, akik egy beruházás létrehozásával, véghezvitelével összefüggésben a másik Szerződő Fél területére beutazni kívánnak; ugyanez érvényes az egyik Szerződő Fél azon munkavállalóira, akik a másik Szerződő Fél területére egy beruházással összefüggésben kiutazni és ott tartózkodni kívánnak, hogy mint munkavállalók tevékenységet fejtsenek ki. A munkavállalói engedélyek megadására irányuló kérelmeket is jóindulattal vizsgálják.

d) A 3. cikk (3) bekezdése magában foglalja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában való tagságot is.

4. A 4. cikkhez

a) „Kisajátítás” alatt minden olyan vagyonjog minden elvétele vagy minden elvétellel felérő korlátozása értendő, amely egymagában vagy más jogokkal együtt beruházásnak minősül.

b) Kártalanítás teljesítésére való igény akkor is fennáll, ha állami intézkedések által a beruházás tárgyát képező vállalatba beavatkoznak és ezáltal annak gazdasági állagát jelentékenyen csorbítják.

5. A 7. cikkhez

A 7. cikk értelmében „haladéktalanul” teljesített az átutalás, amely egy olyan határidőn belül következik be, amely az átutalási formaságok figyelembevétele mellett, rendszerint szükséges. A határidő a megfelelő kérelem benyújtásával kezdődik és semmilyen körülmények között sem haladhat meg két hónapot.

6.

Azon áruk és személyek szállításánál, amelyek beruházások létrehozásával összefüggésben állnak, a Szerződő Felek a másik Szerződő Fél szállítási vállalatait sem kikapcsolni, sem akadályozni nem fogják, és amennyiben szükséges, a szállítás elvégzéséhez az engedélyeket megadják.

Ez alá esnek

a) olyan áruk szállításai, amelyek ezen Szerződés értelmében közvetlenül a beruházáshoz valók, vagy amelyeket az egyik Szerződő Fél vagy egy harmadik állam területén egy vállalattól vagy annak megbízásából szereznek be, amelyekben ezen Szerződés értelmében vagyoni értékek fekszenek;

b) olyan személyek szállításai, akik a beruházások létrehozásával összefüggésben utaznak.

Készült Budapesten, 1986. április 30-án, két eredeti példányban, mindkettő magyar és német nyelven, mindkét szöveg egyaránt kötelező.

(Aláírások)”

3. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba; rendelkezéseit 1987. évi november hó 7. napjától kell alkalmazni.

(2) *  E törvényerejű rendelet végrehajtásáról a nemzetközi pénzügyi kapcsolatokért felelős miniszter a külgazdasági ügyekért felelős miniszterrel együttesen gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére