A jogszabály mai napon ( 2019.09.19. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1988. évi 6. törvényerejű rendelet

a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1985. október 17. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről * 

(Az egyezmény megerősítő okiratait Belgrádban, 1987. november 5-én cserélték ki.)

1. § A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, 1985. október 17. napján aláírt egyezményt és jegyzőkönyvet e törvényerejű rendelettel kihirdeti.

2. § Az egyezmény hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„EGYEZMÉNY
a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között
a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén
 * 

A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság

attól az óhajtól vezetve, hogy Egyezményt kössenek a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén,

megállapodtak a következőkben:

1. cikk

SZEMÉLYI HATÁLY

Az Egyezmény azokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban illetőséggel bírnak.

2. cikk

AZ EGYEZMÉNY ALÁ ESŐ ADÓK

1. Az Egyezmény, a beszedés módjára való tekintet nélkül, azokra az adókra terjed ki, amelyeket a jövedelem és a vagyon után az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egységei vagy helyi hatóságai részére beszednek.

2. Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem vagy vagyon részei után beszednek, ideértve az ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bér vagy fizetés teljes összege után adókat valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok az adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed a következők:

a) Jugoszláviában:

i) a jövedelemadó;

ii) a dolgozó személyi jövedelme utáni adó;

iii) a mezőgazdasági tevékenységből származó személyi jövedelem utáni adó;

iv) a gazdasági tevékenységből származó személyi jövedelem utáni adó;

v) a szabad tevékenységből származó személyi jövedelem utáni adó;

vi) a szerzői jogokból, szabadalmakból és technikai újításokból származó licencdíjak utáni adó;

vii) a vagyonból és a vagyoni jogokból származó bevétel utáni adó;

viii) a vagyonadó;

ix) az állampolgárok teljes bevétele utáni adó;

x) a gazdasági és szabad tevékenységet folytató külföldi személy jövedelme utáni adó;

xi) külföldi személynek belföldi társult munkaszervezetben eszközölt beruházásából származó nyeresége utáni adó;

xii) olyan külföldi személy szállítási tevékenységéből származó nyereség utáni adó, akinek nincs képviselete a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság területén;

(a továbbiakban: „jugoszláv adó”);

b) a Magyar Népköztársaságban

i) a jövedelemadók;

ii) a nyereségadók;

iii) a társulati különadó;

iv) a házadó;

v) a telekadó;

vi) a községfejlesztési hozzájárulás;

vii) a kereskedelmi társaságok osztalék és nyereség kifizetései utáni illeték;

(a továbbiakban „magyar adó”);

4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy lényegében hasonló jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett bevezetnek. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról.

3. cikk

ÁLTALÁNOS MEGHATÁROZÁSOK

1. Az Egyezmény értelmében:

a) a „Jugoszlávia” kifejezés jelenti a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot, és földrajzi értelemben Jugoszlávia területét és Jugoszlávia parti tengerén túl fekvő bármely olyan területet, amelyen a belső jogszabályok alapján és a nemzetközi joggal összhangban Jugoszlávia a tengerfenék és az altalaj és azok természeti kincsei feltárásának és kiaknázásának jogait gyakorolhatja;

b) a „Magyar Népköztársaság” kifejezés, földrajzi értelemben jelenti a Magyar Népköztársaság területét;

c) „az egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés a Magyar Népköztársaságot vagy Jugoszláviát jelenti, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja;

d) az „állampolgár” kifejezés jelenti mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkeznek;

e) a „személy” kifejezés jelenti:

i) Jugoszlávia esetében a természetes személyt és bármely jogi személyt,

ii) a Magyar Népköztársaság esetében a természetes személyt, a társaságot és bármely más személyi egyesülést;

f) a „társaság” kifejezés jelenti:

i) Jugoszlávia esetében a társult munkaszervezeteket és bármely más adózás alá eső jogi személyt;

ii) a Magyar Népköztársaság esetében a jogi személyeket vagy azokat a jogalanyokat, amelyeket az adóztatás szempontjából jogi személyeknek tekintenek;

g) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés, ahogyan a szövegösszefüggés kívánja, Jugoszlávia esetében a társult munkaszervezetet és más önállóan irányított szervezetet és közösséget, azokat a dolgozókat, akik függetlenül, egyénileg fejtenek ki tevékenységet, továbbá a Jugoszlávia jogszabályaival összhangban létesített és Jugoszláviában illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent, és a Magyar Népköztársaság esetében az ott illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelent;

h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés jelent minden olyan szállítást, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltetett tengeri hajó vagy légijármű bonyolít le, amelynél a tényleges üzletvezetés helye az egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a tengeri hajót vagy a légi járművet csak a másik Szerződő Államban levő helyek között üzemeltetik;

i) az „illetékes hatóság” kifejezés

i) Jugoszláviában a Szövetségi Pénzügyi Titkárságot vagy meghatalmazott képviselőjét,

ii) a Magyar Népköztársaságban a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét jelenti.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál bármely, abban meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyent arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó jogszabályai megállapítanak, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. cikk

AZ ILLETŐSÉGGEL BÍRÓ SZEMÉLY

1. Az Egyezmény értelmében az „egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a jogszabályai szerint, ott lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján, adóköteles.

2. Amennyiben egy természetes személy az e cikk 1. bekezdésének rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, helyzetére a következők érvényesek:

a) ez a személy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyhez szorosabb személyi és gazdasági kapcsolatok fűzik (a létérdekek központja);

b) amennyiben nem határozható meg, hogy a személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha egyik Államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben a személynek mindkét Államban van, vagy egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelynek állampolgára;

d) amennyiben a személy mindkét Államnak, vagy egyiknek sem állampolgára, úgy a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést.

3. Amennyiben más, mint egy természetes személy az e cikk 1. bekezdésének rendelkezései szerint mindkét Szerződő Államban illetőséggel bír, úgy abban az Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. cikk

TELEPHELY

1. Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés állandó üzleti berendezést jelent, amellyel a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti.

2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) a vezetés helyét;

b) a fiókot;

c) az irodát;

d) a gyártelepet;

e) a műhelyt és

f) a bányát, az olaj- és földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

3. Az építési kivitelezés vagy szerelés csak akkor képez telephelyet, ha időtartama huszonnégy hónapot meghalad.

4. Tekintet nélkül e cikk 1., 2. és 3. bekezdéseinek rendelkezéseire, nem tekintendők „telephelynek”:

a) azok a berendezések, amelyeket kizárólag a vállalkozás javainak vagy áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használnak;

b) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából tartanak;

c) a vállalkozás javainak vagy áruinak olyan készletei, amelyeket kizárólag abból a célból tartanak, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek;

e) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag abból a célból tartanak fenn, hogy a vállalkozást reklámozzák, információkat adjanak, tudományos kutatást végezzenek vagy hasonló tevékenységet folytassanak, amely előkészítő vagy kisegítő jellegű;

f) az állandó üzleti berendezés, amelyet kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációjára tartanak fenn, feltéve, hogy az üzleti berendezésnek ebből a kombinációból származó tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű.

5. Tekintet nélkül az e cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire e cikk 6. bekezdése nyer alkalmazást - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az Államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége az e cikk 4. bekezdésében említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti berendezésen keresztül fejtenék ki, az említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti berendezést telephellyé.

6. A vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az Államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság egy olyan társaságot ural vagy azt egy olyan társaság uralja, amely a másik Szerződő Államban illetőséggel bír vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

6. cikk

INGATLAN VAGYONBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból (beleértve a mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét) élvez, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az „ingatlan vagyon” kifejezést, az Egyezményben annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik. Tengeri hajók, belvízi hajók és légijárművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak.

3. E cikk 1. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók az ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából vagy használatának minden más formájából származó jövedelemre.

4. E cikk 1. és 3. bekezdéseinek rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre és a szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló ingatlan vagyonból származó jövedelemre is alkalmazandók.

7. cikk

VÁLLALKOZÁSI NYERESÉG

1. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a vállalkozás tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejti ki tevékenységét, úgy a vállalkozás nyeresége a másik Államban adóztatható, azonban csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ennek a telephelynek tudható be.

2. Az e cikk 3. bekezdésének rendelkezéseit fenntartva, ha az egyik Szerződő Állam vállalkozása tevékenységét a másik Szerződő Államban egy ott levő telephely útján fejti ki, úgy ennek a telephelynek mindegyik Szerződő Államban azokat a nyereségeket kell betudni, amelyeket akkor érhetne el, ha azonos vagy hasonló tevékenységet azonos vagy hasonló feltételek mellett mint önálló vállalkozás fejtene ki és azzal a vállalkozással lebonyolított forgalmában, amelynek telephelye, teljesen független lenne.

3. A telephely nyereségének megállapításánál levonhatók a telephely miatt felmerült költségek, beleértve az üzlettervezési és ügyviteli költségeket, tekintet nélkül arra, hogy abban az Államban merültek-e fel, ahol a telephely fekszik, vagy máshol.

4. Ha az egyik Szerződő Államban a telephelynek betudható nyereséget a vállalkozás egész nyereségének a különböző részegységek közötti arányos megosztása alapján szokták megállapítani, úgy a 2. bekezdés nem zárja ki, hogy ez a Szerződő Állam a megadóztatandó nyereséget a szokásos arányos megosztás alapján állapítsa meg; az alkalmazott arányos megosztási módszernek azonban olyannak kell lennie, hogy az eredmény összhangban legyen az e cikkben foglalt elvekkel.

5. A telephelynek nem tudható be nyereség javaknak vagy áruknak ezen telephely által a vállalkozás részére történő puszta vásárlása miatt.

6. Az előző bekezdések céljaira, a telephelynek betudandó nyereségeket évről évre azonos módon kell megállapítani, hacsak alapos és elégséges ok nincs az ellenkezőjére.

7. Az a nyereség, amelyet a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy élvez Jugoszláviában egy belföldi társult munkaszervezetben eszközölt beruházásaiból (részesedés), Jugoszláviában adóztatható.

8. Amennyiben a nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel az Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik.

8. cikk

HAJÓZÁS, BELVÍZI SZÁLLÍTÁS ÉS LÉGI SZÁLLÍTÁS

1. Az a nyereség, amely tengeri hajóknak vagy légijárműveknek a nemzetközi forgalomban való üzemeltetéséből származik, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

2. Az a nyereség, amely nemzetközi belvízi szállításban résztvevő belvízi hajóknak üzemeltetéséből származik, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

3. Ha egy hajózási vállalkozás vagy egy belvízi szállítást végző vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy tengeri hajó vagy egy belvízi hajó fedélzetén van, úgy e hely abban a Szerződő Államban levőnek tekintendő, amelyikben a tengeri hajó vagy a belvízi hajó hazai kikötője fekszik, vagy hazai kikötő hiányában, abban a Szerződő Államban, amelyben a tengeri hajó vagy a belvízi hajó üzemben tartója illetőséggel bír.

4. E cikk 1. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók azokra a nyereségekre is, amelyek valamely pool-ban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak.

9. cikk

KAPCSOLT VÁLLALKOZÁSOK

Amennyiben

a) az egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy

b) ugyanazok a személyek közvetlenül vagy közvetve az egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a másik Szerződő Állam vállalkozásának üzletvezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek,

és ezekben az esetekben a két vállalkozás egymás között kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataikra tekintettel olyan feltételekben állapodik meg, vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az a nyereség, amelyet a vállalkozások egyike e feltételek nélkül elért volna, e feltételek miatt azonban nem ért el, ennek a vállalkozásnak a nyereségéhez hozzászámítható és megfelelően megadóztatható.

10. cikk

OSZTALÉK

1. Az osztalék, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizet, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az e cikk 1. bekezdésében említett osztalék abban a Szerződő Államban is, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, ennek az Államnak a jogszabályai szerint megadóztatható, de az így megállapított adó nem haladja meg az osztalék bruttó összegének 10 százalékát, ha az osztalék kedvezményezettje egy társaság (de nem személyi társaság).

Ez a bekezdés nem érinti a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik.

3. Az e cikkben használt „osztalék” kifejezés a Magyar Népköztársaság tekintetében részvényekből, vagy nyereségrészesedést biztosító más jogokból - kivéve a követeléseket - származó jövedelmet, valamint egyéb társasági jogokból származó olyan jövedelmet jelent, amely annak az Államnak az adójoga szerint, amelyben a nyereséget felosztó társaság illetőséggel bír, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbírálás alá esik. Ez a kifejezés nem foglalja magában azt a nyereséget, amelyet a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy Jugoszláviában élvez egy belföldi társult munkaszervezetben eszközölt beruházásaiból (részesedés).

4. E cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezései nem alkalmazandók, ha az osztalék egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban, amelyben az osztalékot fizető társaság illetőséggel bír, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben az Egyezmény 7. cikkének vagy a 14. cikkének rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

5. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a másik Szerződő Államból, úgy ez a másik Állam nem adóztathatja meg a társaság által fizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a másik Államban illetőséggel bíró személynek fizetik, vagy ha az érdekeltség, amely után az osztalékot fizetik, ténylegesen ebben a másik Államban levő telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik, sem pedig a társaság fel nem osztott nyereségét nem vetheti a társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adó alá, még akkor sem, ha a kifizetett osztalék vagy a fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a másik Államban elért nyereségből vagy jövedelemből áll.

11. cikk

KAMAT

1. A kamat, amely az egyik Szerződő Államból származik és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, csak ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az e cikkben használt „kamat” kifejezés állami kölcsönökből, kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelmet jelent, akár biztosítva van jelzálogjoggal, akár nem és akár ad jogot a nyereségben való részesedésre, akár nem, mindenfajta követelésből származó jövedelmet, valamint minden más olyan jövedelmet jelent, amely a kölcsönadott pénzből származó jövedelemhez hasonló annak az Államnak az adójogszabályai szerint, amelyikben a jövedelem keletkezik.

3. Az e cikk 1. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók, ha a kamat egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban, amelyből a kamat származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben az Egyezmény 7. cikkének vagy a 14. cikkének rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

4. A kamat akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a kamatot fizető maga ez az Állam, ennek politikai egysége, helyi hatósága, vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a kamatot fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a tartozás, amely után a kamatot fizetik felmerült, és ezt a kamatot ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen kamat abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.

5. Ha a kamatot fizető személy és a kamat kedvezményezettje vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a kamat összege azon követeléshez mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a kamatot fizető és a kamat kedvezményezettje ilyen kapcsolatok nélkül megállapodtak volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

12. cikk

LICENCDÍJ

1. A licencdíj, amely az egyik Szerződő Államból származik és amelyet a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetnek, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az e cikk 1. bekezdésében említett licencdíj megadóztatható abban a Szerződő Államban is, amelyből származik, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, de az így megállapított adó nem haladhatja meg a licencdíj bruttó összegének 10 százalékát. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közös egyetértéssel szabályozni fogják ennek a korlátozásnak az alkalmazási módját.

3. Az e cikkben használt „licencdíj” kifejezés azt a bármilyen jellegű térítést jelenti, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek - beleértve a mozgókép-filmeket és a televíziós vagy rádióközvetítésre szolgáló filmeket és kép- vagy hanghordozó szalagokat - szerzői jogának, szabadalmak, védjegyek, minták vagy modellek, tervek, titkos formulák vagy eljárások használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos felszerelések használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatok közléséért fizetnek.

4. Az e cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezései nem alkalmazandók, ha a licencdíj egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban, amelyből a licencdíj származik, egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, vagy egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a licencdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben az Egyezmény 7. cikkének vagy a 14. cikkének rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

5. A licencdíj akkor tekintendő az egyik Szerződő Államból származónak, ha a licencdíjat fizető maga ez az Állam, ennek politikai egysége, helyi hatósága vagy az ebben az Államban illetőséggel bíró személy. Ha azonban a licencdíjat fizető személynek, függetlenül attól, hogy bír-e illetőséggel az egyik Szerződő Államban vagy nem, az egyik Szerződő Államban telephelye vagy állandó berendezése van, amellyel kapcsolatban a licencdíjfizetési kötelezettség felmerült, és ezt a licencdíjat ez a telephely vagy állandó berendezés viseli, úgy az ilyen licencdíj abból az Államból származónak tekintendő, amelyben a telephely vagy az állandó berendezés van.

6. Ha a licencdíjat fizető személy és a licencdíj kedvezményezettje, vagy mindkettő és egy másik személy között különleges kapcsolatok állnak fenn és emiatt a licencdíj összege azon használathoz, joghoz vagy információhoz mérten, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a licencdíjat fizető és a licencdíj kedvezményezettje ilyen kapcsolatok nélkül megállapodott volna, úgy e cikk rendelkezéseit csak az utóbbi említett összegre kell alkalmazni. Ebben az esetben a többletösszeg mindegyik Szerződő Állam jogszabályai szerint és az Egyezmény más rendelkezéseinek figyelembevételével adóztatható.

13. cikk

ELIDEGENÍTÉSBŐL SZÁRMAZÓ NYERESÉG

1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a 6. cikkben meghatározott és a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyeresége ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az olyan ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban levő telephelyének üzemi vagyona, vagy amely egy olyan állandó berendezéshez tartozik, amellyel az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozás gyakorlása céljából a másik Szerződő Államban rendelkezik, beleértve az olyan nyereséget, amelyet egy ilyen telephelynek (egyedül vagy az egész vállalkozással együtt történő) elidegenítésből, vagy egy ilyen állandó berendezésnek az elidegenítéséből elérnek, ebben a másik Államban adóztatható.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajók vagy légijárművek a belvízi szállításban résztvevő belvízi hajók, vagy az ilyen tengeri hajók, légijárművek vagy belvízi hajók üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

4. Az e cikk 1., 2. és 3. bekezdéseiben nem említett vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő illetőséggel bír.

14. cikk

SZABAD FOGLALKOZÁS

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy szabad foglalkozásból, vagy más önálló jellegű tevékenységből élvez, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve:

a) ha a személy tevékenységének kifejtéséhez a másik Szerződő Államban rendszeresen állandó berendezéssel rendelkezik; ebben az esetben a jövedelem csak olyan mértékben adóztatható ebben a másik Szerződő Államban, amilyen mértékben az ennek az állandó berendezésnek tudható be; vagy

b) ha a személy a vonatkozó adózási évben összesen 183 napot meghaladó időszakot vagy időszakokat tölt el a másik Szerződő Államban; ebben az esetben a jövedelem csak olyan mértékben adóztatható ebben a másik Szerződő Államban, amilyen mértékben az ebben a másik Szerződő Államban kifejtett tevékenységéből származik.

2. A „szabad foglalkozás” kifejezés magában foglalja különösen az önállóan kifejtett tudományos, irodalmi, művészeti, nevelési vagy oktatási tevékenységet, valamint az orvosok, ügyvédek, mérnökök, építészek, fogorvosok és könyvszakértők önálló tevékenységét.

15. cikk

NEM ÖNÁLLÓ MUNKA

1. Az Egyezmény 16. és 18. cikkeiben foglalt rendelkezések fenntartásával, a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés ebben a másik Államban adóztatható.

2. Tekintet nélkül e cikk 1. bekezdésének rendelkezéseire, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban adóztatható, ha:

a) a kedvezményezett a másik Államban a vonatkozó naptári évben nem tartózkodik összesen 183 napot meghaladó időszakban vagy időszakokban, és

b) a térítést olyan személy fizeti vagy olyan személy nevében fizetik, akinek a részére vagy érdekében a vonatkozó nem önálló munkát végzik és aki nem bír illetőséggel a másik Államban, és

c) a térítést nem viseli egy olyan személynek a másik Államban levő telephelye vagy állandó berendezése, akinek a részére vagy érdekében a vonatkozó nem önálló munkát végzik.

3. a) Az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága egy természetes személynek nem önálló munkáért fizet, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal az ilyen térítés csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a nem önálló munkát abban a Szerződő Államban végzik és a természetes személy abban az Államban bír illetőséggel, és

i) annak az Államnak az állampolgára, vagy

ii) nem kizárólag a nem önálló munka végzése céljából vált abban az Államban illetőséggel bíró személlyé.

4. Az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága által kifejtett üzleti tevékenységgel kapcsolatos nem önálló munkáért járó térítés az e cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseivel összhangban adóztatandó.

5. Az a térítés, amelyet természetes személyek a Jugoszláv Egyesült Gazdasági Képviseletben vagy a Jugoszláv Turista Szövetségben végzett nem önálló munkáért kapnak, csak Jugoszláviában adóztatható, feltéve, hogy ezek a személyek

i) Jugoszlávia állampolgárai, és

ii) kizárólag a végzett munka céljából váltak a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személlyé.

6. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajó vagy légijármű fedélzetén végzett, vagy a belvízi szállításban résztvevő belvízi hajó fedélzetén végzett nem önálló munkáért járó térítés abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

16. cikk

A KÖZÖS ÜZLETI TANÁCSBAN VÉGZETT MUNKÁÉRT JÁRÓ TÉRÍTÉS
(IGAZGATÓTANÁCSI TÉRÍTÉS)

1. Az igazgatótanácsi térítés és más hasonló fizetés, amelyet a Jugoszláviában illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró társaság igazgatótanácsának vagy más hasonló tanácsának a tagja, a Magyar Népköztársaságban adóztatható.

2. Az olyan térítés és más hasonló fizetés, amelyet a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan minőségében élvez, mint a Jugoszláviában illetőséggel bíró társaság közös üzleti tanácsának a tagja, Jugoszláviában adóztatható.

17. cikk

MŰVÉSZEK ÉS SPORTOLÓK

1. Tekintet nélkül az Egyezmény 14. és 15. cikkeinek rendelkezéseire, az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész, vagy zeneművész, vagy sportoló élvez ilyen minőségében a másik Szerződő Államban kifejtett személyes tevékenységéből, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségben, személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelmet nem az előadóművésznek vagy a sportolónak magának, hanem más személynek kell betudni, úgy ez a jövedelem, tekintet nélkül az Egyezmény 7., 14. és 15. cikkeinek rendelkezéseire, abban a Szerződő Államban adóztatható, ahol az előadóművész vagy a sportoló tevékenységét kifejtette.

3. Tekintet nélkül e cikk 1. és 2. bekezdéseinek rendelkezéseire, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró előadóművész vagy sportoló által ilyen minőségben személyesen kifejtett tevékenységből származó jövedelem csak ebben az Államban adóztatható, ha a tevékenységet a másik Szerződő Államban a két Szerződő Állam által jóváhagyott kulturális vagy sport csereprogram keretében fejtik ki.

18. cikk

NYUGDÍJ

1. A nyugdíj és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek korábbi, nem önálló munkáért fizetnek, csak ebben az Államban adóztatható.

2. a) Az olyan nyugdíj, amelyet az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága egy természetes személynek a költségvetésből vagy különleges alapokból fizet, csak ebben az Államban adóztatható.

b) Mindazonáltal az ilyen nyugdíj csak a másik Szerződő Államban adóztatható, ha a természetes személy abban az Államban bír illetőséggel és annak az Államnak az állampolgára.

3. Tekintet nélkül e cikk 2. bekezdésének rendelkezéseire, az olyan nyugdíj, amelyet egy természetes személy az egyik Szerződő Állam vagy annak politikai egysége vagy helyi hatósága által kifejtett üzleti tevékenységgel kapcsolatban végzett munkáért kap, csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben ez a természetes személy illetőséggel bír.

19. cikk

TANULÓK ÉS KERESKEDELMI GYAKORNOKOK

1. Az az összeg, amelyet olyan tanuló vagy kereskedelmi gyakornok kap ellátására, tanulmányaira vagy szakmai képzésére, aki közvetlenül az egyik Szerződő Államban tett látogatása előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt vagy most is az, és aki az először említett Szerződő Államban kizárólag tanulmányi vagy szakmai képzési célból tartózkodik, nem adóztatható ebben az Államban, feltéve, hogy ezek a fizetések ezen az Államon kívül levő forrásokból származnak.

2. Az e cikk 1. bekezdése alá nem tartozó adományok, ösztöndíjak és nem önálló munkából származó térítések tekintetében, az e cikk 1. bekezdésében meghatározott tanuló vagy kereskedelmi gyakornok ezen kívül az ilyen tanulmányai vagy szakmai képzése idején ugyanolyan adómentességre, adókedvezményre vagy adómérséklésre jogosult, mint az abban a Szerződő Államban illetőséggel bíró személyek, amelyben látogatást tesz.

20. cikk

TANÁROK

1. Az a természetes személy, aki az egyik Szerződő Államba látogat azzal a céllal, hogy ebben a Szerződő Államban egyetemen, vagy felsőoktatási intézményen vagy más elismert oktatási intézményen tanítson vagy kutatást folytasson, és aki közvetlenül e látogatás előtt a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy volt vagy most is az, mentes az adó alól az először említett Szerződő Államban az ilyen tanításért vagy kutatásért járó térítés után az e célból tett első látogatásának keltétől számított két évet meg nem haladó időszakra.

2. Az e cikk 1. bekezdésének rendelkezése nem alkalmazandó a kutatásból származó jövedelemre, ha ezt a kutatást nem közérdekből, hanem elsősorban bizonyos személy vagy személyek magánérdekéből végezték.

21. cikk

EGYÉB JÖVEDELEM

1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt jövedelme, bárhol keletkezzen is, csak ebben az Államban adóztatható.

2. E cikk 1. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók, a 6. cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró kedvezményezettje a másik Szerződő Államban akár egy ott levő telephely útján tevékenységet fejt ki, akár egy ott levő állandó berendezés segítségével szabad foglalkozást űz, és a jog vagy a vagyon, amelyből a jövedelem származik, ténylegesen ehhez a telephelyhez vagy állandó berendezéshez tartozik. Ebben az esetben a 7. cikk vagy a 14. cikk rendelkezései nyernek, az esettől függően, alkalmazást.

22. cikk

VAGYON

1. A 6. cikkben említett ingatlan vagyon, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő Államban fekszik, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az ingó vagyon, amely egy olyan telephely üzemi vagyonának részét képezi, amellyel az egyik Szerződő Állam vállalkozása a másik Szerződő Államban rendelkezik, vagy az az ingó vagyon, amely az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek a másik Szerződő Államban levő, szabad foglalkozás gyakorlására szolgáló állandó berendezéséhez tartozik, ebben a másik Államban adóztatható.

3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett tengeri hajókból és légijárművekből és belvízi szállításban résztvevő belvízi hajókból álló vagyon, és az ilyen tengeri hajók, légijárművek és belvízi hajók üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye van.

4. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy minden más vagyonrésze csak ebben az Államban adóztatható.

23. cikk

KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSE

1. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez vagy olyan vagyona van, amely az Egyezmény rendelkezései szerint a másik Szerződő Államban adóztatható, úgy az először említett Állam, az e cikk 2. és 3. bekezdéseiben foglalt rendelkezések fenntartásával, ezt a jövedelmet vagy vagyont kiveszi az adóztatás alól.

2. Amennyiben az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy olyan jövedelmet élvez, amely az Egyezmény 7. cikkének 7. bekezdésében és a 10. és 12. cikkeiben foglalt rendelkezések szerint a másik Szerződő Államban adóztatható, úgy az először említett Állam levonja ennek a személynek a jövedelme után beszedendő adóból azt az összeget, amely megfelel az ebben a másik Államban fizetett adónak.

Az egyik Szerződő Államban történő beszámítás tekintetében a másik Szerződő Államban fizetett adó úgy tekintendő, hogy az magában foglalja azt az adót, amelyet egyébként ebben a másik Államban fizetnek, de amelyet ez az Állam csökkentett vagy amelyről lemondott adóösztönzési törvényes rendelkezései értelmében.

Az így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt megállapított adónak azt a részét, amely a másik Államtól élvezett erre a jövedelemre esik.

3. Amennyiben az Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy által élvezett jövedelem vagy a tulajdonát képező vagyon ki van véve az adóztatás alól ebben az Államban, úgy ez az állam mindazonáltal ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára történő adómegállapításnál figyelembe veheti a kivett jövedelmet vagy vagyont.

24. cikk

EGYENLŐ ELBÁNÁS

1. Az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyek a másik Szerződő Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik Államban illetőséggel bíró személyek azonos körülmények között alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

2. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban levő telephelyét ebben a másik Államban nem lehet kedvezőtlenebbül adóztatni, mint ennek a másik Államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személyeknek személyi állapot vagy családi terhek alapján olyan egyéni levonásokat, adókedvezményeket és adómérsékléseket nyújtson, amelyeket a saját területén illetőséggel bíró személyeknek nyújt.

3. Kivéve azt az esetet, amikor az Egyezmény 9. cikkének, a 11. cikke 5. bekezdésének vagy 12. cikke 6. bekezdésének rendelkezései nyernek alkalmazást, az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetett kamat, licencdíj és más költség ugyanolyan feltételek mellett levonható e vállalkozás adóztatható nyereségének megállapításánál, mintha azokat az először említett Államban illetőséggel bíró személy részére fizették volna. Hasonlóképpen, az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személlyel szemben fennálló tartozásai ugyanolyan feltételek mellett levonhatók e vállalkozás adóztatható vagyonának megállapításánál, mintha ezek a tartozások az először említett Államban illetőséggel bíró személlyel szemben álltak volna fenn.

4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, az először említett Államban nem vethetők sem olyan adóztatás, sem pedig azzal összefüggő olyan kötelezettség alá, amely terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek ez az először említett Állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve.

5. E cikk rendelkezései az Egyezmény 2. cikkében említett adókra alkalmazandók.

25. cikk

EGYEZTETŐ ELJÁRÁS

1. Ha az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy véleménye szerint az egyik Szerződő Állam vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései ránézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg az Egyezmény rendelkezéseinek, úgy, ezeknek az Államoknak a belső jogszabályai szerinti jogorvoslattól függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelyben illetőséggel bír. Az ügyet arra az intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni, amely az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adózáshoz vezet.

2. Ha az illetékes hatóság a kifogást jogosnak találja és maga nincs abban a helyzetben, hogy kielégítő megoldást találjon, úgy törekedni fog az ügyet a másik Szerződő Állam illetékes hatóságával egyetértésben úgy rendezni, hogy az Egyezménynek meg nem felelő adóztatás elkerülhető legyen. Az így létrejött megállapodást alkalmazni kell, bármilyen határidőket írnak is elő a Szerződő Államok belső jogszabályai.

3. A Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy a nehézségeket vagy kétségeket, amelyek az Egyezmény értelmezésénél vagy alkalmazásánál felmerülnek, egymással egyetértésben eloszlassák. Tanácskozhatnak arról is, hogy miként lehet a kettős adóztatást elkerülni olyan esetekben, amelyeket az Egyezmény nem tartalmaz.

4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai az e cikk 1., 2. és 3. bekezdéseinek értelmében létrehozandó egyetértés elérése céljából egymással közvetlenül érintkezhetnek. Amennyiben szóbeli véleménycsere az egyetértés elérése érdekében célszerűnek látszik, úgy az ilyen véleménycsere lefolytatható olyan bizottságban, amely a Szerződő Államok illetékes hatóságainak képviselőiből áll.

26. cikk

TÁJÉKOZTATÁSCSERE

1. A Szerződő Államok illetékes hatóságai ki fogják cserélni az Egyezmény rendelkezései vagy a Szerződő Államoknak az Egyezményben érintett adókra vonatkozó belső jogszabályai végrehajtásához szükséges tájékoztatásokat, amennyiben az általuk előirányzott adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. A Szerződő Államnak a kapott tájékoztatást titokban kell tartania ugyanúgy, mint az ennek az Államnak a belső jogszabályai alapján kapott tájékoztatásokat, és csak olyan személyeknek vagy hatóságoknak (beleértve a bíróságokat és az államigazgatási szerveket) lehet hozzáférhetővé tenni, amelyek az Egyezmény alá eső adók kivetésével vagy beszedésével foglalkoznak. Ezek a személyek vagy hatóságok csak ilyen célokra használhatják fel a tájékoztatásokat. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban a tájékoztatásokat hozzáférhetővé tehetik.

2. Az e cikk 1. bekezdésének rendelkezései szerint semmi esetre sem értelmezhetők úgy, mintha azok a Szerződő Államok illetékes hatóságát köteleznék:

a) olyan államigazgatási intézkedések hozatalára, amelyek ennek vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályaitól és államigazgatási gyakorlatától eltérnek;

b) olyan tájékoztatás adására, amely az egyik vagy a másik Szerződő Államnak a jogszabályai szerint vagy rendes államigazgatási gyakorlatában nem szerezhetők be;

c) olyan tájékoztatás adására, amely üzleti, vagy hivatali titkot vagy üzleti eljárást tárna fel, vagy amelynek a közlése ellentmondana a közrendnek (ordre public).

27. cikk

DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐK ÉS KONZULI TISZTVISELŐK

Az Egyezmény nem érinti a diplomáciai képviselők vagy konzuli képviselők adózási kiváltságait, amelyek a nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján őket megilletik.

28. cikk

HATÁLYBALÉPÉS

1. Az Egyezményt meg kell erősíteni és a megerősítésről szóló okiratokat Belgrádban ki kell cserélni.

2. Az Egyezmény a megerősítésről szóló okiratok kicserélésének napján lép hatályba és rendelkezései érvényesek lesznek a jövedelem és a vagyonadók tekintetében minden olyan adózási évre, amely a megerősítésről szóló okiratok kicserélésének évét közvetlenül követő naptári év január 1. napján vagy az után kezdődik.

3. Az 1928. február 22-én aláírt Megállapodás a kettős adóztatás elkerülésére az egyenes adók tekintetében hatályát veszti azon a napon, amikor ennek az Egyezménynek a rendelkezései érvényesek lesznek.

29. cikk

FELMONDÁS

Az Egyezmény addig marad hatályban, ameddig az egyik Szerződő Állam azt fel nem mondja. Az Egyezményt bármelyik kormány felmondhatja diplomáciai úton úgy, hogy a felmondásról írásbeli értesítést ad legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt, amely az Egyezmény hatálybalépésének keltétől számított ötödik év után kezdődik. Ebben az esetben az Egyezmény hatályát veszti a jövedelem- és a vagyonadók tekintetében a felmondásról szóló jegyzék átadásának évét követő naptári év január első napján vagy az után kezdődő minden adózási évre.

Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak az Egyezményt aláírták.

Készült Budapesten, 1985. október 17. napján, két eredeti példányban angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar
Népköztársaság
nevében:
A Jugoszláv Szocialista
Szövetségi Köztársaság
nevében:
(Aláírások)

JEGYZŐKÖNYV

A kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti Egyezmény aláírásával egyidejűleg alulírottak megállapodtak, hogy a következő rendelkezések az Egyezmény szerves részét alkotják:

1. A 7. cikk 1 bekezdéséhez

Egyetértés áll fenn arra nézve, hogy amennyiben az építési kivitelezés vagy szerelés telephelyet képez, csak azok a nyereségek tudhatók be ennek a telephelynek, amelyek az építési kivitelezés vagy szerelés tevékenységéből származnak.

2. A 11. cikkhez

A 11. cikk rendelkezései azon a tényen alapulnak, hogy az Egyezmény aláírásának keltekor egyik Szerződő Állam sem szed be levonásos adót az egyik Szerződő Államból származó és a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetett kamat után. A két Szerződő Állam kötelezettséget vállal arra, hogy tárgyalásokat fog kezdeni az említett rendelkezések felülvizsgálatára, mihelyt az egyik Szerződő Állam írásban, diplomáciai úton erre vonatkozó kívánságát kifejezi a másik Szerződő Államnak annak a ténynek az alapján, hogy a kamatra levonásos adót vezettek be.

Ennek hiteléül a kellő felhatalmazással rendelkező alulírottak a Jegyzőkönyvet aláírták.

Készült Budapesten, 1985. október 17. napján, két eredeti példányban angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.

(Aláírások)”

3. § (1) E törvényerejű rendelet a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit az 1988. évi január hó 1. napjától kell alkalmazni. * 

(2) * 

(3) *  E törvényerejű rendelet végrehajtásáról az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére