A jogszabály mai napon ( 2018.11.15. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

Megnyitom a Jogtárban

 

1990. évi LXXIV. törvény

a kiskereskedelmi, a vendéglátóipari és fogyasztási szolgáltató tevékenységet végző állami vállalatok vagyonának privatizálásáról (értékesítéséről, hasznosításáról) * 

A törvény célja a gazdasági hatékonyság javítása, a piaci és a versenyviszonyok kibontakoztatása érdekében annak előmozdítása, hogy a magánvállalkozás meghatározóvá váljon a kiskereskedelemben, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások területén. Ezért az Országgyűlés a következő törvényt alkotja.

1. § (1) A törvény hatálya a belkereskedelmi és a fogyasztási szolgáltatási tevékenységet folytató állami vállalatra, egyéb állami gazdálkodó szervre, az általuk létesített leányvállalatra, az általuk alapított gazdasági társaságra - ha tagjai kizárólag állami vállalatok vagy egyéb állami gazdálkodó szervek - az ezek által létesített leányvállalatra (a továbbiakban együtt: vállalat), továbbá a 14. §-ban meghatározott gazdasági társaságban fennálló érdekeltségekre (részesedésekre) terjed ki.

(2) *  Az e törvény hatálya alá tartozó vállalatok vagyonának értékesítése során az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló 1990. évi VII. törvény (a továbbiakban: Tv.) rendelkezéseit az e törvényben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni azzal, hogy az Állami Vagyonügynökség Igazgatótanácsa - a vállalat, a kereskedelemért felelős miniszter vagy a vállalkozó javaslatára - az egyébként a jelen törvény hatálya alá tartozó vállalatra bízott állami vagyon értékesítésének, hasznosításának feltételeit és módját a Tv. rendelkezéseinek alkalmazásával is megállapíthatja.

2. § (1) A vállalat azon kiskereskedelmi, vendéglátóipari, fogyasztási szolgáltató tevékenységet folytató üzletének (műhelyének, telephelyének, kereskedelmi szálláshelyének stb.), továbbá az ezekben hasznosított, az állami tulajdonból a vállalatra bízott vagyonnak, ideértve a vagyonértékű jogokat (a továbbiakban együtt: üzlet) értékesítését, illetve hasznosítását,

a) amely 1988. december 31-én, vagy azt követően szerződéses, bérleti, szabadkasszás, egyszerűsített jövedelemérdekeltségű rendszerben működött, vagy működik, illetve amelyeknek üzemeltetésére a vállalat a polgári jog szabályai szerint szerződést kötött, vagy

b) amelyben a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlaglétszáma 1988. december 31-én vagy azt követően a törvény hatálybalépéséig a kiskereskedelemben a tíz főt, a vendéglátásban, kereskedelmi szálláshelyen, valamint a fogyasztási szolgáltatásban a tizenöt főt nem haladta meg,

c) amelyben propán-bután gázkeveréket (gázpalack-cseretelep), háztartási tüzelőolajat, illetve évi 1,25 millió litert meg nem haladó mennyiségben motorbenzint és gázolajat forgalmaznak,

az Állami Vagyonügynökség (a továbbiakban: Vagyonügynökség) a törvény hatálybalépésétől számított két éven belül köteles kezdeményezni. Ha a szerződéses, illetve a bérleti üzemeltetésű üzlet vezetője és a vállalat közötti szerződés a törvény hatálybalépésétől számított két éven túl szűnik meg, az üzletet a szerződés megszűnését követően lehet értékesíteni, illetőleg hasznosítani. Ez a szabály irányadó akkor is, ha az üzlet üzemeltetésére a polgári jog szabályai szerint kötöttek szerződést (a továbbiakban együtt: szerződéses üzlet).

(2) A Vagyonügynökség e törvény rendelkezését alkalmazhatja - az (1) bekezdésben fel nem sorolt - olyan üzlet esetén is, amelyet a vállalat kijelöl, vagy amelynek megvásárlására irányuló szándékát a vállalkozó (8. §) a Vagyonügynökségnek bejelenti.

(3) Az (1) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók:

a) arra az üzletre, amelyben olyan tevékenységet gyakorolnak, amelyre kizárólag az állam jogosult,

b) a konvertibilis valutáért árusító üzletre,

c) az utazási irodára,

d) a gyógyszertárra,

e) a zálogfiókra,

f) a szállodát fenntartó vállalat által a szállodában működtetett üzletre,

g) az üzletlánchoz tartozó üzletre, valamint

h) arra az üzletre, amelyben a vállalat túlnyomó részben a saját előállítású termékeit értékesíti vagy azokhoz kapcsolódó szolgáltatást nyújt.

(4) *  Üzletlánchoz tartozónak azt az üzletet kell tekinteni, amely az üzletkörén belül sajátos árukínálatot, szolgáltatást nyújt, azonos értékesítési módszerrel, egységes áron folytatja az üzleti tevékenységét és ennek a meghatározó jellemzői (berendezés, felszerelés, technológia, formaruha, portál stb.) egységesek. Vita esetén a kereskedelemért felelős miniszter állásfoglalását be kell szerezni. * 

3. § A gyermek- és munkahelyi étkeztetést ellátó vendéglátóüzlet, a jellemzően élelmiszert árusító üzlet és a könyvesbolt a települési önkormányzat hozzájárulásával annak a vállalkozónak értékesíthető, aki az üzlet értékesítésére, hasznosítására kötött szerződésben vállalja, hogy az üzlet üzletkörét meghatározott ideig, de legfeljebb öt évig csak a települési önkormányzat hozzájárulásával változtatja meg.

4. § (1) A vállalat a törvény hatálybalépését követően a 2. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott üzletét - annak elvonásáig - továbbra is üzemeltetni köteles. A vállalat az üzletet a Vagyonügynökség hozzájárulása nélkül azonban nem használhatja fel gazdasági társaság részére nem pénzbeli hozzájárulás teljesítésére, az üzlet üzemeltetésére szerződést nem köthet, valamint az üzlet álló- és forgóeszközeit a gazdálkodás szokásos mértékét meghaladóan nem idegenítheti el, nem terhelheti meg és másik üzletbe nem csoportosíthatja át; továbbá a 14. § szerinti gazdasági társaságban fennálló érdekeltségét (részesedését) nem idegenítheti el.

(2) A vállalat a törvény hatálya alá tartozó üzleteiről, illetőleg az azokban lévő álló- és fogyóeszközökről, ezek könyv szerinti értékéről, az áru- és anyagkészletek nyilvántartott értékéről, valamint a 14. §-ban meghatározott gazdasági társaságokban fennálló érdekeltségéről (részesedéséről), kötvényről, illetve ellenértékről a Vagyonügynökséget a törvény hatálybalépésétől számított harminc napon belül köteles tájékoztatni. E határidőt a Vagyonügynökség a vállalat kérésére indokolt esetben legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.

5. § (1) A Vagyonügynökség a 4. § (2) bekezdésében meghatározott tájékoztatást követően a törvény hatálya alá tartozó üzletek értékét nyilvántartott szakértővel köteles megállapíttatni.

(2) Az érték megállapításánál figyelembe kell venni az üzlet helyét, felszereltségét, a vagyonértékű jogokat (pl. bérleti jog), továbbá az üzletben folytatott, illetőleg folytatható gazdasági tevékenységgel elérhető eredményt is. Ennek során nem lehet figyelembe venni az áru- és göngyölegkészletet.

(3) Az üzlet értékesítését megelőzően a Vagyonügynökség meghatározza azt az árat, amelynél kisebb összegért az üzlet nem értékesíthető (a továbbiakban: kikiáltási ár). A kikiáltási áron belül elkülönítetten kell kimutatni azt az összeget, amellyel az üzlet értéke a szerződéses üzlet vezetőjének beruházásai folytán növekedett.

6. § (1) A Vagyonügynökség határozza meg az értékesítés, hasznosítás ütemezését.

(2) A Vagyonügynökség a vállalat valamennyi üzletéről, és a vállalat jogi helyzetéről egyidejűleg köteles dönteni, ha az üzletek értékesítése folytán a vállalat a továbbiakban gazdaságosan nem működtethető, vagy a létesítő határozatban megállapított tevékenységi körét nem képes ellátni.

(3) Az üzlet értékesítésére a Vagyonügynökség a vállalatnak, más jogi személynek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak vagy egyéni vállalkozónak (a továbbiakban együtt: értékesítő) megbízást ad. A Vagyonügynökség az értékesítővel kötött szerződésben köteles kikötni mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítését, amelyeket e törvény a Vagyonügynökség terhére megállapít.

7. § (1) A Vagyonügynökség által meghatározott időponttól a szerződéses üzlet vezetője a tevékenységét a szerződés megszűnéséig az egyéni vállalkozóra irányadó szabályok szerint folytatja. A szerződéses üzlet vezetője és a vállalat közötti szerződésből a vállalatot illető jogok, illetve vagyoni kötelezettségek a Vagyonügynökségre szállnak át. Az üzemeltetési (bérleti) díjat a vállalat által vállalt, de a Vagyonügynökség által nem teljesíthető szolgáltatások ellenértékével, továbbá a társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék, valamint a helyiségbér összegével csökkenteni kell. Az üzemeltetési szerződést - ezek figyelembevételével - módosítani kell, a felek a szerződést megszüntethetik, illetve az üzletvezető azt felmondhatja. * 

(2) A szerződéses üzletet - az üzemeltetésre vonatkozó szerződés megszűnéséig - csak az üzletvezető hozzájárulásával lehet értékesíteni.

(3) A szerződéses üzlet értékesítését, illetve az üzlet feletti rendelkezési jognak a Vagyonügynökségre történő átszállását megelőzően a szerződéses üzlet vezetője és a vállalat kötelesek elszámolni.

8. § (1) A Vagyonügynökség az üzletet az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő természetes személy, illetve a kizárólag ezek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban együtt: vállalkozó) részére értékesíti.

(2) Az üzlet értékesítése esetén az áru- és göngyölegkészletek kivételével a vállalat kezelésében volt eszközök - ideértve az ingatlannyilvántartásban önálló ingatlanként bejegyzett üzlethelyiséget is - a vállalkozó tulajdonába kerülnek.

9. § (1) A Vagyonügynökség az üzletet annak a vállalkozónak értékesíti, illetve az üzlet hasznosítására azzal a vállalkozóval köt szerződést, aki a nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján közjegyző jelenlétében nyilvánosan lefolytatott árverésen vagy versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot tette.

(2) *  A versenytárgyalási felhívást, a kikiáltási árat és az ajánlatok benyújtásának határidejét legalább 30 nappal megelőzően, legkevesebb két alkalommal, két-két napilapban meg kell hirdetni, és az üzletben jól látható helyen ki kell függeszteni. A versenytárgyaláson való részvételt az értékesítéssel megbízott szervezet bánatpénz fizetéséhez kötheti azzal, hogy ennek összege a kikiáltási ár 5%-át nem haladhatja meg. Ha a versenytárgyalás nyertese az üzletre a szerződést a pályázati feltételekben meghatározott határidőben nem köti meg, a bánatpénzt elveszti. Ilyen esetben a szerződés a következő legkedvezőbb ajánlatot tevő pályázóval - az általa vállalt feltételekkel - köthető meg. A pályázat és a versenytárgyalás egyéb szabályait, feltételeit, módját, továbbá a szerződéskötési feltételeket a kereskedelemért felelős miniszter javaslatára a Vagyonügynökség Igazgatótanácsa állapítja meg. Ennek során a versenytárgyalásról szóló 1987. évi 19. törvényerejű rendelet rendelkezéseitől eltérhet.

10. § Egyező ajánlat esetén - a következő sorrendben - előnyben kell részesíteni:

a) az üzlet vezetőjét,

b) az üzlet dolgozóját,

c) az üzlet dolgozóiból alakított gazdasági társaságot,

d) az üzlet vagyonával korábban gazdálkodó vállalat dolgozóját, továbbá a vállalat dolgozóiból alakított gazdasági társaságot,

e) azt, aki az ellenértéket készpénzben megfizeti.

11. § (1) A vállalkozót elővásárlási jog illeti meg arra a helyiségre, amelyben az üzlete működik.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott helyiség értékesítéséig - de legfeljebb tíz évig - a bérbeadó a bérleti szerződést csak a kisajátításról szóló jogszabályban meghatározott közérdekű célból, illetőleg a bérlőnek felróható okból mondhatja fel, és köteles a bérlőt kártalanítani.

(3) Ha a szerződéses üzletet nem az üzlet vezetője nyeri el, az 5. § (3) bekezdése szerint elkülönítetten kimutatott összeget a vállalkozó a szerződés megkötésével egyidejűleg készpénzben köteles megfizetni, és azt a Vagyonügynökség az üzlet vezetőjének 8 napon belül kifizeti.

(4) Ha a szerződéses üzletet az üzlet vezetője nyeri el, a vételárat csökkenteni kell az 5. § (3) bekezdése szerint elkülönített összeggel.

12. § (1) Ha az ismételten meghirdetett pályázatra nem volt jelentkező, az üzlet a meghirdetett feltételekkel a pályázat eredménytelen elteltétől számított 6 hónapon belül újabb pályázat nélkül értékesíthető, vagy a polgári jog szabályai szerint kötött szerződéssel hasznosítható.

(2) Ha a törvény hatálybalépésekor az üzlet nem - kizárólag vagy többségében - állami tulajdonban álló ingatlanban működik, azt csak az ingatlan tulajdonosának hozzájárulásával lehet értékesíteni.

13. § (1) A Vagyonügynökség az üzlet értékesítésére vagy hasznosítására irányuló szerződés megkötése előtt az üzletet a vállalattól elvonja. Ennek folytán az állam tulajdonosi jogait a Vagyonügynökség gyakorolja.

(2) Az üzlet értékesítésére irányuló szerződést a Vagyonügynökség csak azzal kötheti meg, aki a vállalt ellenérték megfizetésének anyagi fedezetével rendelkezik.

(3) Az értékesített üzlet bérleti joga a szerződés megkötése után forgalomképes.

(4) Az üzlet működésével kapcsolatos jogok és kötelezettségek a szerződés megkötésével a vállalkozóra szállnak át. A törvény hatálybalépése előtt kiadott hatósági engedélyek jogosultja a vállalkozó lesz, a folyamatban lévő ügyekben az engedélyek jogosultjaként a vállalkozót kell feltüntetni. Az üzlet értékesítését, hasznosítását a Vagyonügynökség köteles az engedélyeket kiadó hatóságoknak haladéktalanul bejelenteni.

14. § (1) Ha a 2. § (1) bekezdésében meghatározott üzlet üzemeltetésére vállalat részvételével gazdasági társaság alakult, vagy ha a vállalat vagyona a törvény hatálybalépésekor az ilyen üzleteket üzemeltető gazdasági társaságokban fennálló érdekeltségekből (részesedésekből) is áll, ezek az érdekeltségek (részesedések) a Vagyonügynökségre szállnak át. A tagsági jogokat a törvény a hatálybalépésétől a Vagyonügynökség gyakorolja, rendelkezik az üzletrészek, részvények felett, továbbá megilleti őt a helyiségek és eszközök használatát biztosító mellékszolgáltatás vagy a társasággal szemben vállalt egyéb ilyen jellegű szolgáltatás - általános forgalmi adóval csökkentett - ellenértéke.

(2) A Vagyonügynökség a rászállt társasági érdekeltségeket (részesedéseket) a gazdasági társaságokról szóló törvény szabályainak és e törvény megfelelő alkalmazásával értékesíti.

(3) Ha a vállalat az (1) bekezdés szerinti gazdasági társaság által kibocsátott kötvényt vásárolt, a kötvény a Vagyonügynökségre száll át. A gazdasági társaság a vállalat által rendelkezésére bocsátott összeg után köteles legalább a belföldi magánszemélyek betéteire megállapított legmagasabb mértékű pénzintézeti kamatnak megfelelő összeget a Vagyonügynökség részére megfizetni.

(4) Ha a vállalat az egyébként a 2. § (1) bekezdésében meghatározott üzletét 1990. január 1-je után értékesítette, az ellenértéket köteles a Vagyonügynökség részére - az általa meghatározott határidőn belül - átutalni.

15. § (1) Az értékesítés, hasznosítás, továbbá a 14. § alkalmazása eredményeként befolyó ellenérték az ennek során felmerült költségek és az üzletet terhelő beruházási hitel levonása után az államot illeti meg.

(2) A Vagyonügynökség a vállalati tartozások rendezéséig az (1) bekezdésben meghatározott összegnek a tartozások fedezéséhez szükséges részét - az üzlet könyv szerinti értékének a vállalati vagyonhoz viszonyított arányában - visszatarthatja.

(3) Az értékesített üzlet áru- és göngyölegkészletének a vállalat saját forrásaival finanszírozott értékét - az értékesítéssel kapcsolatos költségek és veszteségek levonása után - a Vagyonügynökség a vállalattól elvonja.

(4) * 

16. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba.


  Vissza az oldal tetejére