Magyarország történetének elmúlt fél évszázadában a különböző jellegű megkülönböztetéseken alapuló törvénysértések mérhetetlen károkat okoztak az ország polgárainak, a legsúlyosabb esetekben az életüktől, túlnyomórészt a szabadságuktól és javaiktól történő megfosztás által.
A sérelmek orvoslására alkotott törvények kötelezően írják elő, hogy a semmisnek tekintendő elítéléssel érintett személyek kárpótlásáról külön törvénynek kell rendelkeznie.
Az Országgyűlés a politikai okból életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak kárpótlása céljából – figyelemmel a nemzetgazdaság teherbíró képességére – a következő törvényt alkotja:
1. § Kárpótlás illeti meg e törvényben meghatározott esetekben azokat a személyeket, illetőleg hozzátartozóikat, akiket 1939. március 11. és 1989. október 23. között az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak.
2. § * (1) Egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha *
a) a magyar bíróság törvénysértő vagy semmissé nyilvánított ítélete alapján hajtották végre a halálos ítéletet, vagy
b) a sérelmet elszenvedő a büntetőeljárás vagy a büntető ügyben hozott ítélet végrehajtása során olyan módon vesztette életét, hogy a halál bekövetkezésének kétséget kizáró oka az eljáró magyar hatóság szándékos közreműködése volt,
c) * a sérelmet szenvedett kétségkívül a magyar hatóság vagy hatósági személy politikai indíttatású önkénye miatt vesztette életét,
d) * a sérelmet szenvedett a deportálás (2/A. §) vagy a kényszermunka (2/B. §) ideje alatt halt meg.
(2) A kárpótlás összegéről, a kifizetés rendjéről, határidejéről, ütemezéséről külön törvény rendelkezik. *
(3) A kárpótlásra az élő özvegy, a sérelmet elszenvedő élő gyermeke és az élő szülő, ezek hiányában – a kárpótlás összegének felére – az élő testvér jogosult.
(4) Több jogosult esetén a kárpótlás összegét az özvegy, a gyermekek és a szülők között csoportonként és a csoporton belül egyenlő arányban kell felosztani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kárpótlásra több testvér jogosult.
(5) Házassági tilalom alá eső egyházi személy esetén, ha a (3) bekezdésben említett élő jogosult nincs, a kárpótlásra – a kárpótlás összegének felével – az az egyházmegye, illetőleg szerzetesrend jogosult, ahol a sérelmet elszenvedő utoljára szolgálatot teljesített, illetőleg rendtag volt. Ha a szerzetesrend Magyarországon már nem működik, a kárpótlást a Magyar Katolikus Egyház részére kell kifizetni, amely gondoskodik a szerzetesrendi célokra történő felhasználásáról.
(6) A kárpótlásra jogosultság feltétele, hogy a sérelmet elszenvedő megfeleljen a 4. §-ban foglaltaknak.
(7) * Ha az egyösszegű kárpótlást az (1) bekezdés d) pontja alapján vagy olyan sérelem miatt állapítják meg, amely a szabadságelvonás alatt (3. §) történt, a túlélő házastársat (özvegyet) választása szerint illeti meg vagy az egyösszegű kárpótlás, vagy a sérelmet elszenvedő deportálása, kényszermunkára hurcolása, szabadságelvonása miatt járó kárpótlás, feltéve, hogy a jogosultságot mindkét jogcímen véglegesen vagy jogerősen megállapították. A túlélő házastárs a választását a második jogcímet megállapító végleges vagy jogerős határozat kézhezvételét, illetőleg – ha ez később történik – a (2) bekezdésben említett törvény hatálybalépését követő harminc napon belül jelentheti be írásban a kárpótlási hatóságnak. Ha a túlélő házastárs bejelentést nem tesz, a korábban véglegessé vált vagy jogerőre emelkedett határozat alapján jár a kárpótlás. *
(8) Azt, aki a 12. § alapján kárpótlást nem kaphat, a többi hozzátartozó jogosultságának és a nekik járó kárpótlás összegének megállapításakor figyelembe kell venni. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az özvegy – a (7) bekezdésben foglalt lehetőség alapján – nem az életelvesztés miatt járó kárpótlást választja.
2/A. § * (1) Kárpótlás jár a II. világháború alatt faji, vallási vagy politikai okból külföldre történt deportálásért.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott sérelemért a szabadságelvonás miatt megállapítható kárpótlásnál 10%-kal több kárpótlás jár. *
(3) Ha a sérelmet szenvedett a deportálás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, a kárpótlás kiszámításánál 8 hónapot kell figyelembe venni.
(4) A deportálás esetére egyebekben a 4–8. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
2/B. § * (1) Kárpótlás jár a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolásért, a szovjet bíróság politikai indítékú ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonásért (a továbbiakban együtt: kényszermunka).
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a szovjet hadifogságba esett katonát 1945. augusztus 1-jétől kényszermunkára hurcoltnak kell tekinteni.
(3) Ha a sérelmet szenvedett a kényszermunka ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, a kárpótlás kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni:
a) a szovjet szervek által történt kényszermunkára hurcolás esetén 3 évet,
b) a szovjet bíróság ítélete vagy más szovjet hatóság intézkedése alapján végrehajtott szabadságelvonás esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték (kötelezték), ha pedig ez nem bizonyítható, 8 évet.
(4) A kényszermunka esetére egyebekben a 2/A. § (2) bekezdését és a 4–8. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.
3. § (1) A 6–8. §-ban meghatározott kárpótlás jár a személyes szabadságot súlyosan, 30 napot meghaladóan korlátozó következő sérelmekért:
a) – szabadságvesztés büntetés, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt szabtak ki;
– előzetes letartóztatás és minden olyan szabadságelvonás, amelyet az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában, az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárás keretében foganatosítottak;
– kényszergyógykezelés, amelyet az 1948. évi XLVIII. törvény 1–13. §-a alapján az 1989. évi XXXVI. törvény 5. §-ában, az 1990. évi XXVI. törvény 2. §-ában, illetőleg az 1992. évi XI. törvény 1. §-ában felsorolt bűncselekmény miatt rendeltek el;
b) magyar bíróság ítélete vagy magyar közigazgatási hatóság határozata alapján végrehajtott, zárt táborszerű fogvatartás (internálás, kényszermunka), közbiztonsági őrizet, kényszerlakhely kijelölés (kitelepítés);
c) * a II. világháború alatt (1941. június 27.–1945. május 9.) faji, vallási vagy politikai okból teljesített munkaszolgálat;
d)–e) *
(2) *
(3) Az (1) bekezdés rendelkezései irányadóak azokra a törvény hatálybalépésekor Magyarországon élő magyar állampolgárokra is, akik bizonyítják, hogy nemzetiségi, vallási vagy politikai okból Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határain kívül szenvedtek el szabadságvesztés büntetést vagy zárt, táborszerű fogvatartást.
4. § Kárpótlásra az a sérelmet szenvedett jogosult:
a) aki magyar állampolgár;
b) aki a sérelem elszenvedésekor magyar állampolgár volt;
c) az a nem magyar állampolgár, aki a törvény hatálybalépésekor életvitelszerűen él Magyarországon, vagy haláláig életvitelszerűen Magyarországon élt.
5. § (1) A 3. § (1) bekezdésében említett sérelmekért kárpótlásra az életben lévő sérelmet szenvedett, halála esetén az jogosult, aki a szabadságelvonás idején és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt (a továbbiakban: túlélő házastárs).
(2) Túlélő házastársnak kell tekinteni azt a személyt is, aki a sérelmet elszenvedővel a szabadságelvonás megszűnését követően az első házasságot kötötte és a sérelmet szenvedett halálakor vele házasságban élt.
6. § (1) * A kárpótlásra jogosultat – választásától függően – a 7. § szerint kiszámított havi életjáradék vagy kárpótlási jegy formájában megállapított kárpótlás illeti meg.
(2) * Ha a kárpótlásra jogosult állandó lakóhelye külföldön van, a részére folyósított életjáradékot a belföldi pénzforgalmi szolgáltatónál vezetett forintszámlájára kell átutalni.
(3) A túlélő házastársat a sérelmet elszenvedőnek járó kárpótlás 50%-a illeti meg.
(4) * Ha a jogerős ítéletben halálbüntetést szabtak ki, de nem hajtották végre, a kárpótlás összegét 20%-kal emelni kell.
7. § (1) A havi életjáradékot úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonás idejét el kell osztani a mellékletben meghatározott várható élettartammal, és az így kapott számot meg kell szorozni az alapösszeggel. *
(2) Ha a szabadságelvonást elszenvedő meghalt, a jogosultnak járó életjáradékot a sérelmet elszenvedő születési idejének figyelembevételével az (1) bekezdés szerint kell kiszámítani.
(3) A kárpótlási jegyben folyósított kárpótlás összegét úgy kell kiszámítani, hogy a szabadságelvonásban töltött időt meg kell szorozni az alapösszeggel. A kárpótlásra jogosult az így kiszámított értékű kárpótlási jegyeket egyszerre kapja meg.
8. § (1) Az olyan sérelmet szenvedett esetén, akinél a szabadságelvonásban töltött időnek és a várható élettartamnak a hányadosa 0,05 vagy ennél kisebb, a kárpótlás összege a szabadságelvonásban töltött idő és az alapösszeg szorzata.
(2) A 30 napot meghaladó, de 6 hónapot el nem érő szabadságelvonás esetén a kárpótlás átalányjellegű;
2 hónap esetén: az alapösszeg;
3–4 hónap esetén: az alapösszeg kétszerese;
5–6 hónap esetén: az alapösszeg háromszorosa.
(3) E törvény alkalmazásában a megkezdett hónap teljes hónapnak számít.
(4) *
9. § Ha a sérelmet szenvedett a szabadságelvonás ideje alatt meghalt, és a túlélő házastárs hosszabb időt nem bizonyít, az életjáradék kiszámításánál az alábbi időtartamokat kell figyelembe venni:
a) szabadságvesztés büntetés esetén azt az időtartamot, amelyre ítélték, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés esetén 20 évet;
b) internálás esetén 1 év 6 hónapot, közbiztonsági őrizet esetén 6 hónapot, kényszerlakhely kijelölés esetén 2 évet;
c) munkaszolgálat esetén 2 évet;
d)–f) *
10. § * A 2., 2/A., 2/B. és 3. §-ban meghatározott sérelmekhez kapcsolódó – Magyarországnak a Párizsi Békeszerződésben rögzített határai között elszenvedett – tulajdoni és a bérlakás végleges elvételével okozott sérelmekre „a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról” szóló 1991. évi XXV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
11. § (1) Azt, aki a 10. §-ban foglaltak szerint vesztette el bérlakását az 1991. évi XXV. törvény 3. számú mellékletének a) pontja alapján kiszámított kárpótlás 50%-a, de legalább 50 000 Ft mértékű kárpótlás illeti meg.
(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott jogosult meghalt, a jogosultak körét az 1991. évi XXV. törvény 2. §-ának (2)–(5) bekezdése szerint kell megállapítani.
12. § (1) Nem jár kárpótlás azért a sérelemért, amiért a sérelmet elszenvedő vagy hozzátartozója a magyar államtól kártalanításban, kárpótlásban vagy visszatérítésben részesült.
(2) Nem kaphat kárpótlást az, akit az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában elismert alapjogok megsértéséért felelősség terhel, kivéve, ha bizonyítható, hogy az alapjogok megsértését követően a demokrácia érdekében kifejtett tevékenysége miatt büntetőeljárás következtében súlyos hátrányt szenvedett el.
(3) Nem kaphat kárpótlást az, aki
a) az államvédelmi szerveknek hivatásos állományú tagja volt;
b) karhatalmista volt;
c) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében való részvétele miatt kitüntetésben részesült;
d) az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésében önként részt vett.
(4) * Nem kaphat kárpótlást élet elvesztése címén az, aki a sérelmet szenvedett után külföldi államtól ugyanezen sérelemért kártalanításban, kárpótlásban vagy bármilyen jóvátételben részesült.
(5) * Nem illeti meg kárpótlás élet elvesztése címén azt, akinek igényét nemzetközi szerződés rendezte.
13. § Az e törvény alapján járó kárpótlásba beszámít a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 383–386. §-a alapján lefolytatott kártalanítási és visszatérítési eljárásban kifizetett előleg.
14. § E törvény alapján benyújtott kárpótlási kérelmek elbírálására az 1991. évi XXV. törvény 10–12. §-ában foglaltak az irányadók a következő eltérésekkel:
a) * a jogosult 2012. március 30-ig kezdeményezett bírósági eljárásban hozott, elítélését törvénysértővé vagy semmissé nyilvánító jogerős bírósági határozat kézbesítését követő 4 hónapon belül a kárpótlási hatósághoz kárpótlás iránti kérelmet nyújthat be; a határidő elmulasztása jogvesztéssel jár, a mulasztás miatt igazolásnak nincs helye;
b) *
c) * ha a 2. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott sérelem bekövetkezésének a körülményeit okirattal kétséget kizáróan nem lehet bizonyítani, a kárpótlási hatóság az iratokat a további eljárás végett az illetékes bíróságnak küldi meg; a bíróság a Be. 356. §-ában * foglalt szabályok szerinti eljárás lefolytatása után dönt; valamint;
d) *
14/A. § *
14/B. § * (1) * Ha az eljárás során a jogosulttal való kapcsolattartás lehetetlenné vált, vagy a jogutód nem ismert, a kárpótlási hatóság a döntését az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény hirdetményi közlésre vonatkozó szabályai szerint közli.
(2) *
15. § (1) E törvény alapján járó kárpótlás adómentes.
(2) A kárpótlással kapcsolatban minden közigazgatási, bírósági eljárás, továbbá minden okirat kiállítása illetékmentes.
16. § (1) A kárpótlás esedékességének napja 1992. január 1.
(2) E törvény alapján kiadásra kerülő kárpótlási jegy az 1991. évi XXV. törvény 5. §-a szerint kamatozik.
17. § (1) A 7. § (3) és a 8. § (1)–(2) bekezdése alapján számítandó kárpótlás alapösszege 11 000 forint.
(2) A 7. § (1) bekezdésében említett alapösszeget az állami költségvetésről szóló törvényben megállapított előirányzat alapján a Kormány állapítja meg. *
18. § Az 1941. évi XV. törvény 9., 10., 14. és 15. §-ában foglalt bűncselekmények miatt történt elítélések semmisnek tekintendők. A semmissé nyilvánításra az 1990. évi XXVI. törvény 3. és 4. §-a irányadó.
19. § (1) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése előtt törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapították, hogy kártalanításra, illetve visszatérítésre jogosult, választási jog illeti meg abban a kérdésben, hogy a Be. szabályai szerint kártalanítást, illetve visszatérítést, vagy a jelen törvény szerint kárpótlást igényel. E törvény és a Be. szabályai együttesen nem alkalmazhatók.
(2) Ha a terheltet 1989. október 23. előtt ítélték el, és e törvény hatálybalépése után törvényességi óvás vagy perújítás folytán megállapítják, hogy kártalanításra illetve visszatérítésre jogosult, az élet elvesztése, a szabadságelvonás és az ezekhez kapcsolódó vagyoni sérelem miatt kifizetendő kártalanításra e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
20. § * Az e törvényben említett szabadságelvonással kapcsolatos maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségkárosodás miatt a sérelmet szenvedett a nemzeti gondozás keretében külön juttatásban részesül.
20/A. § * (1) * A pénzben fizetendő kárpótlás kifizetéséről – kárpótlási hatóság döntése alapján – a nyugdíjfolyósító szerv gondoskodik.
(2) * A kifizetéshez szükséges pénzügyi fedezetet a központi költségvetésben tervezni kell, és azt a központi nyugdíjbiztosítási szerv részére havonta – az államháztartásért felelős miniszterrel és a kincstárral kötött megállapodás szerint – át kell utalni. A pénzbeli kárpótlás fizetésének (egyszeri kifizetés, illetőleg életjáradék-folyósítás) költségeit a központi költségvetés biztosítja.
(3) * A központi nyugdíjbiztosítási szerv a (2) bekezdés szerint rendelkezésre bocsátott összeget elkülönítetten kezeli és tartja nyilván, azt egyéb célokra nem használhatja fel.
21. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napját követő 30. napon lép hatályba.
(2) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy megállapítsa e törvény végrehajtásához szükséges eljárási szabályokat és a kárpótlás folyósításának szabályait. *
22. § * Ha a kárpótlási hatóság az elektronikus ügyintézést az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény 108. § (2) bekezdése szerint 2018. január 1-jét megelőzően nem vállalta, 2017. december 31-ig az elektronikus kapcsolattartásra e törvény 2016. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni.
A jogosult életkorának azt az életévet kell tekinteni, amelyet 1991. december 31-ig betöltött.
Várható élettartamként az alábbiakat kell figyelembe venni:
| A jogosult életkora | A várható élettartam hónapokban | ||||
| években | férfi | nő | |||
| 30 | 454 | 547 | |||
| 31 | 443 | 535 | |||
| 32 | 432 | 524 | |||
| 33 | 422 | 512 | |||
| 34 | 411 | 501 | |||
| 35 | 400 | 490 | |||
| 36 | 390 | 478 | |||
| 37 | 379 | 467 | |||
| 38 | 369 | 456 | |||
| 39 | 359 | 445 | |||
| 40 | 349 | 434 | |||
| 41 | 339 | 423 | |||
| 42 | 329 | 412 | |||
| 43 | 319 | 401 | |||
| 44 | 310 | 390 | |||
| 45 | 300 | 380 | |||
| 46 | 291 | 369 | |||
| 47 | 282 | 359 | |||
| 48 | 273 | 348 | |||
| 49 | 264 | 338 | |||
| 50 | 255 | 328 | |||
| 51 | 247 | 318 | |||
| 52 | 239 | 307 | |||
| 53 | 231 | 297 | |||
| 54 | 223 | 287 | |||
| 55 | 215 | 278 | |||
| 56 | 207 | 268 | |||
| 57 | 199 | 258 | |||
| 58 | 192 | 249 | |||
| 59 | 184 | 239 | |||
| 60 | 177 | 230 | |||
| 61 | 171 | 221 | |||
| 62 | 164 | 211 | |||
| 63 | 157 | 202 | |||
| 64 | 151 | 194 | |||
| 65 | 145 | 185 | |||
| 66 | 139 | 176 | |||
| 67 | 132 | 168 | |||
| 68 | 126 | 159 | |||
| 69 | 120 | 151 | |||
| 70 | 115 | 143 | |||
| 71 | 109 | 136 | |||
| 72 | 103 | 128 | |||
| 73 | 98 | 121 | |||
| 74 | 92 | 114 | |||
| 75 | 87 | 107 | |||
| 76 | 82 | 100 | |||
| 77 | 78 | 94 | |||
| 78 | 73 | 87 | |||
| 79 | 69 | 82 | |||
| 80 | 64 | 76 | |||
| 81 | 60 | 70 | |||
| 82 | 56 | 65 | |||
| 83 | 52 | 60 | |||
| 84 | 48 | 55 | |||
| 85 | 45 | 51 | |||
| 86 | 41 | 47 | |||
| 87 | 38 | 43 | |||
| 88 | 35 | 39 | |||
| 89 | 32 | 36 | |||
| 90 | 30 | 32 | |||
| 91 | 27 | 29 | |||
| 92 | 25 | 27 | |||
| 93 és ez életkor fölött | 24 | 24 | |||
