1. § A Magyar Köztársaság Országgyűlése a Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről Budapesten, 1991. május 29. napján aláírt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. [A Megállapodás megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1993. március 18. napján megtörtént. Ennek megfelelően a Megállapodás 1993. április 1-jén hatályba lépett.]
2. § A Megállapodás magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya
Attól az óhajtól vezetve, hogy az egyik Szerződő Állam beruházóinak a másik Szerződő Állam területén megvalósuló beruházásait elősegítsék és védjék, és kedvező feltételeket teremtsenek azok számára mindkét Állam kölcsönös előnyére és gazdasági együttműködésének fejlesztése céljából,
Az alábbiakban állapodtak meg:
A Megállapodás szempontjából:
1. A „beruházás” kifejezés gazdasági tevékenységgel kapcsolatos mindenfajta vagyoni értéket jelent, a beruházást a területén fogadó Szerződő Állam jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban, és magában foglalja különösen:
a) az ingó és ingatlan tulajdont és az egyéb tulajdonjogokat;
b) a társasági részvényeket vagy az ilyen társaságokban való érdekeltség egyéb formáit;
c) a pénzre szóló követelést vagy a gazdasági értékkel bíró bármilyen szolgáltatásra vonatkozó igényt;
d) a szerzői jogokat, ipari tulajdonjogot, know-how-t és technológiai eljárást;
e) a törvény alapján nyújtott koncessziókat, ideértve a természeti erőforrások kutatására vagy kiaknázására vonatkozó koncessziókat.
2. A „beruházó” kifejezés mindegyik Szerződő Állam tekintetében jelenti:
a) azokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam jogszabályai szerint annak állampolgárai;
b) azokat a gazdasági társaságokat, amelyeket az egyik Szerződő Állam jogszabályaival összhangban létesítettek, és amelyeknek székhelye ennek a Szerződő Államnak a területén van.
3. A „jövedelem” kifejezés beruházásból származó összegeket jelent, mint a nyereség, az osztalék, a kamat, a jogdíj vagy más törvényes bevétel.
1. Mindegyik Szerződő Állam elősegíti, hogy területén a másik Szerződő Állam beruházói beruházásokat létesítsenek és jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban engedélyezi az ilyen beruházásokat.
2. Mindegyik Szerződő Állam támogatást nyújt és könnyítéseket biztosít ahhoz, hogy a másik Szerződő Állam állampolgárai területére szóló vízumot és munkavállalási engedélyt kaphassanak beruházásokkal vagy az ilyen beruházásokkal kapcsolatos tevékenységgel kapcsolatban.
1. Az egyik Szerződő Állam beruházóinak beruházásai és a beruházásokkal kapcsolatos tevékenységek a másik Szerződő Állam területén méltányos elbánásban részesülnek és védelmet élveznek.
2. Az e Cikk 1. bekezdésében említett elbánás és védelem nem lehet kedvezőtlenebb valamely harmadik Állam beruházóinak beruházásaihoz és az ilyen beruházásokkal kapcsolatos tevékenységhez nyújtott elbánásnál és védelemnél.
3. Az e Cikk 1. és 2. bekezdésében említett elbánás és védelem nem tartalmaz olyan kedvezményes elbánást, amit a másik Szerződő Állam egy harmadik Állam beruházóinak beruházásaival kapcsolatban nyújt, vámunió, szabadkereskedelmi övezet, gazdasági unió, kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás alapján vagy a határkereskedelem megkönnyítése céljából.
1. Egyik Szerződő Állam sem sajátítja ki, államosítja vagy veti hasonló intézkedések alá (a továbbiakban: tulajdonkorlátozás) a másik Szerződő Állam beruházói által területén létesített beruházásokat, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek:
a tulajdonkorlátozás
a) közérdekből;
b) belső törvényes eljárás keretében;
c) nem megkülönböztető jelleggel;
d) kártalanítás ellenében
történik.
2. Az e Cikk 1. bekezdésének d) pontjában említett kártalanításnak el kell érnie azt az értéket, amit a tulajdonkorlátozás alá vetett beruházások a tulajdonkorlátozás bejelentésének idején képviseltek, átválthatónak és szabadon átutalhatónak kell lennie. A kártalanítás indokolatlan késedelem nélkül fizetendő.
3. Az egyik Szerződő Állam beruházóit, akik beruházásaik tekintetében kárt szenvednek a másik Szerződő Állam területén háború, nemzeti szükségállapot, felkelés, zendülés vagy más hasonló esemény következtében, az utóbbi Szerződő Állam, ha vonatkozó intézkedéseket tesz, nem részesítheti kedvezőtlenebb elbánásban, mint amilyenben egy harmadik Állam beruházóit részesíti.
Mindegyik Szerződő Állam biztosítja, jogszabályainak és rendelkezéseinek fenntartásával, a másik Szerződő Állam beruházói számára az egyik Szerződő Állam területén lévő beruházásaiknak és jövedelmeiknek az átutalását, ideértve a következőket:
a) nyereség, osztalék, kamatok és más törvényes jövedelem;
b) a beruházások teljes vagy részleges felszámolásából származó összegek;
c) beruházással kapcsolatos kölcsönmegállapodás alapján teljesített fizetések;
d) az 1. Cikk 1. bekezdésének d) pontja szerinti jogdíjak;
e) műszaki segítségnyújtásért járó térítések vagy műszaki szolgáltatások díja, igazgatási díj;
f) a másik Szerződő Állam olyan állampolgárainak keresete, akik az egyik Szerződő Állam területén megvalósuló beruházáson dolgoznak.
1. A Megállapodás 4. és 5. Cikkében említett átutalást a beruházást fogadó Szerződő Államnak az átutalás napján érvényben levő hivatalos árfolyamán teljesítik.
2. Ha hivatalos árfolyam nincs érvényben, piaci árfolyamot kell alkalmazni.
Ha az egyik Szerződő Állam vagy annak ügynöksége kifizetést teljesít egy beruházónak olyan garancia alapján, amelyet ennek a beruházónak a másik Szerződő Állam területén létesített beruházásához nyújtott, ez a másik Szerződő Állam elismeri az ilyen beruházó bármely jogának vagy követelésének átruházását az előbbi Szerződő Államra vagy annak ügynökségére és elismeri az előbbi Szerződő Államnak és ügynökségének jogutódlását az ilyen jogra vagy követelésre. Az átruházott jog vagy követelés nem lehet nagyobb, mint az említett beruházó eredeti joga vagy követelése.
A Megállapodást azokra az 1973. január 1. után létesített beruházásokra kell alkalmazni, amelyeket bármelyik Szerződő Állam beruházói a másik Szerződő Állam területén hoztak létre annak jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban.
1. A Szerződő Államok között a Megállapodás értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban felmerülő vitákat lehetőség szerint diplomáciai úton folytatott tanácskozás keretében rendezik.
2. Amennyiben a vitát hat hónapon belül nem sikerül ilyen módon rendezni, azt, bármelyik Szerződő Állam kérelmére, ad hoc választottbíróság elé terjesztik.
3. Az ilyen választottbíróság három választottbíróból áll. Attól az időponttól számított két hónapon belül, amikor az egyik Szerződő Állam kézhez veszi a másik Szerződő Állam választottbírósági eljárás iránti írásbeli kérelmét, mindegyik Szerződő Állam kijelöl egy választottbírót. Ez a két választottbíró további két hónapon belül együttesen megválaszt egy harmadik választottbírót, aki egy olyan harmadik Állam állampolgára, amelynek mindkét Szerződő Állammal vannak diplomáciai kapcsolatai. A harmadik választottbírót a két Szerződő Állam a választottbíróság elnökévé jelöli ki.
4. Ha a választottbíróság a választottbírósági eljárás iránti írásbeli kérelem kézhezvételétől számított négy hónapon belül nem alakul meg, bármelyik Szerződő Állam felkérheti, egyéb megállapodás hiányában, a Nemzetközi Bíróság Elnökét, hogy jelölje ki azt a választottbírót vagy azokat a választottbírókat, akit vagy akiket még nem jelöltek ki. Ha az Elnök a Szerződő Államok egyikének állampolgára, vagy említett feladatának ellátásában egyébként van akadályoztatva, a Nemzetközi Bíróságnak azt a soron következő rangidős tagját kérik fel a szükséges kijelölés(ek) megtételére, aki egyik Szerződő Államnak sem állampolgára.
5. A választottbíróság maga határozza meg eljárási szabályait. A bíróság a jelen Megállapodás rendelkezéseivel, a beruházást fogadó Szerződő Állam jogszabályaival és a nemzetközi jog mindkét Szerződő Állam által elismert elveivel összhangban hozza meg ítéletét.
6. A bíróság szavazattöbbséggel hozza meg ítéletét. Az ilyen ítélet mindkét Szerződő Államra nézve végleges és kötelező. A választottbíróság bármelyik Szerződő Állam kérésére köteles ítéletét megindokolni.
7. Mindegyik Szerződő Állam viseli kijelölt választottbírójának és választottbírósági képviseletének költségeit. Az Elnök és a választottbíróság költségeit a Szerződő Államok egyenlő részben viselik.
1. Bármelyik Szerződő Állam és a másik Szerződő Állam beruházója között a tulajdonkorlátozás kártalanítási összegével kapcsolatos vitát választottbíróság elé lehet terjeszteni.
2. Az ilyen választottbíróságot, minden egyes egyedi esetben, a következő módon alakítják meg: mindegyik vitában álló fél kijelöl egy választottbírót, és ezek ketten megválasztják az Elnököt egy olyan harmadik Állam állampolgára személyében, amely államnak mindkét Szerződő Állammal diplomáciai kapcsolatai vannak. Az első két választottbírót attól számított két hónapon belül kell kijelölni, hogy a vitában álló egyik fél a választottbíróság tárgyában írásbeli jegyzéket intézett a másik félhez, és az Elnököt négy hónapon belül kell megválasztani. Ha a fent megjelölt határidőn belül a választottbíróság nem alakul meg, a vitában álló bármelyik fél felkérheti a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja főtitkárát a szükséges kijelölések megtételére.
3. A bíróság maga határozza meg eljárási szabályait. Mindazonáltal a bíróság, eljárási szabályainak meghatározásánál, útmutatásként figyelembe veheti a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja Választottbírósági Szabályzatát.
4. A bíróság szavazattöbbséggel hozza meg döntését. Az ilyen döntés a vitában álló mindkét félre nézve végleges és kötelező. Mindkét Szerződő Állam kötelezettséget vállal arra, hogy a döntést vonatkozó belső jogszabályaival összhangban végrehajtja.
5. A vitában álló mindegyik fél viseli kijelölt választottbírósági tagjának és a bírósági eljárásokban való képviseletének költségeit. A kijelölt Elnök költségeit és a fennmaradó költségeket a vitában álló felek egyenlő részben viselik.
Ha az az elbánás, amelyben az egyik Szerződő Állam, jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban, a másik Szerződő Állam beruházóinak beruházásait vagy az ilyen beruházásokkal kapcsolatos tevékenységét részesíti, kedvezőbb mint a jelen Megállapodásban előirányzott elbánás, a kedvezőbb elbánást kell alkalmazni.
1. A két Szerződő Állam képviselői időről időre ülésezni fognak abból a célból, hogy
a) áttekintsék a Megállapodás teljesítését;
b) információt cseréljenek a jogszabályokról;
c) beruházásokkal kapcsolatos egyéb kérdéseket tanulmányozzanak.
2. Ha bármelyik Szerződő Állam tanácskozni kíván az e Cikk 1. bekezdésében megjelölt ügyekben, a másik Szerződő Állam azonnali választ ad és a tanácskozást váltakozva Beijingben és Budapesten tartják.
1. A Megállapodás azt a napot követő hónap első napján lép hatályba, amikor mindkét Szerződő Állam kézhez vette a belső törvényes eljárásaik teljesítéséről szóló írásbeli értesítést. A Megállapodás tízéves időszakra marad hatályban.
2. A Megállapodás továbbra is hatályban marad, ha egyik Szerződő Állam sem értesíti a másik Szerződő Államot arról, hogy a Megállapodást felmondja az e Cikk 1. bekezdésében megjelölt hatályossági időszak lejárta előtt egy évvel.
3. Az első tízéves időszak lejárta után bármelyik Szerződő Állam bármikor felmondhatja a Megállapodást oly módon, hogy erről legalább egy évvel előbb írásban értesíti a másik Szerződő Államot.
4. Azokra a beruházásokra, amelyeket a Megállapodás hatályvesztésének időpontja előtt létesítettek, az 1-12. Cikkek rendelkezései a hatályvesztés időpontjától számított további tízéves időszakra érvényben maradnak.
Ennek hiteléül a Kormányok kellő felhatalmazással rendelkező képviselői a Megállapodást aláírták.
Készült két eredeti példányban Budapesten, 1991. május 29-én, magyar, kínai és angol nyelven, mindhárom nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Megállapodás eltérő értelmezése esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.
(Aláírások)
A Magyar Köztársaság és a Kínai Népköztársaság között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről létrejött Megállapodás aláírásával egyidejűleg alulírottak megállapodtak a következő rendelkezésben, amely az említett Megállapodás szerves részének tekintendő.
Abban az esetben, ha a Kínai Népköztársaság tagja lesz az Államok és más Államok állampolgárai közötti beruházási viták rendezéséről szóló, Washingtonban, 1965. március 18-án kelt Egyezménynek (a továbbiakban: az Egyezmény), a két Kormány kiegészítő megállapodást köt az egyik Szerződő Állam és a másik Szerződő Állam beruházója közötti olyan viták körére vonatkozólag, amelyek a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja elé terjesztendők az Egyezmény keretében békéltető vagy választottbírósági eljárás útján való rendezés céljából.
Készült két eredeti példányban Budapesten, 1991. május 29-én, magyar, kínai és angol nyelven, mindhárom nyelvű szöveg egyaránt hiteles. A Jegyzőkönyv eltérő értelmezése esetén az angol nyelvű szöveg az irányadó.
(Aláírások)”
3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1993. április 1-jétől kell alkalmazni.
