Az Országgyűlés magasztos feladatának tartja, hogy Nagy Imrének, az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc miniszterelnökének emlékét - születésének 100. évfordulója alkalmából - törvénybe iktassa.
Az első szabadon választott Országgyűlés legelső és halaszthatatlan feladatának tartotta az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe foglalását. A többi között kinyilvánította: a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló.
Nagy Imre 1956. október 24-i miniszterelnöki kinevezése a forradalom akaratát fejezte ki. Mint miniszterelnök, a nemzet szándékához hűen igyekezett véget vetni a fegyveres harcnak, meghatározó lépéseket tett a politikai intézményrendszer demokratizálásáért, valamint az ország függetlenségének megteremtéséért. Társadalmi eszményeihez, a nemzeti szuverenitás követelményéhez mindvégig hű maradt. Meg nem alkuvása, mártírhalála jelentős mértékben hozzájárult az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemiségének megőrzéséhez.
A második szabadon választott Országgyűlés Nagy Imrét a nemzet mártírjának, a magyar történelem kimagasló személyiségének tekinti, ezért emlékére törvényt alkot:
1. § Az Országgyűlés Nagy Imre 1958-ban mártírhalált halt magyar miniszterelnök és mártírtársai emlékét törvényben örökíti meg.
2. § Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy Nagy Imre személyisége, államférfiúi magatartása, erkölcsi helytállása elválaszthatatlan az 1956-os forradalomtól és szabadságharctól, a demokrácia és a nemzeti függetlenség eszméjétől.
