A jogszabály mai napon ( 2024.03.28. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

1999. évi IX. törvény

a Magyar Köztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és védelméről Jakartában, 1992. május 20-án aláírt Megállapodás kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya között a beruházások ösztönzéséről és védelméről Jakartában, 1992. május 20-án aláírt Megállapodást e törvénnyel kihirdeti. (A Megállapodás megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1995. november 13-án megtörtént, és a Megállapodás 1996. február 13-án hatályba lépett.)

2. § A Megállapodás hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:

„Megállapodás
a Magyar Köztársaság Kormánya
és az Indonéz Köztársaság Kormánya között
a beruházások ösztönzéséről és védelméről

A Magyar Köztársaság Kormánya és az Indonéz Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: Szerződő Felek),

szem előtt tartva a két ország és népei között fennálló baráti és együttműködési kapcsolatokat,

attól a szándéktól vezetve, hogy kedvező feltételeket teremtsenek az egyik Szerződő Fél beruházói által a másik Szerződő Fél beruházói által a másik Szerződő Fél területén létesítendő beruházások számára a kölcsönös előnyök alapján, és

felismerve, hogy ezen beruházások ösztönzése és védelme hozzájárul az egyéni üzleti kezdeményezések előmozdításához, és fokozza a két ország gazdasági fellendülését,

a következőkben állapodtak meg:

I. Cikk

Meghatározások

A Megállapodás szempontjából az alábbi kifejezések a következőket jelentik:

1. A „beruházás” mindenfajta olyan vagyoni értéket jelent, amelyet az egyik Szerződő Fél beruházói a másik Szerződő Fél területén, annak jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban fektetnek be, ideértve, de nem kizárólag:

a) az ingó és ingatlan tulajdont, valamint az egyéb jogokat, mint a jelzálog, a kézi zálogjog vagy zálogjogok;

b) a bárhol bejegyzett társaságok részvényeit, kötvényeit és adósságleveleit vagy az ilyen társaságok tulajdonában való érdekeltséget;

c) a pénzre szóló követelést vagy egy beruházással kapcsolatos, pénzbeli értékkel bíró szolgáltatásra vonatkozó igényt;

d) a szellemi tulajdonjogokat, ideértve a szerzői jogokat, a védjegyeket, a szabadalmakat, az ipari mintákat, a know-how-t, a kereskedelmi titkokat, a kereskedelmi neveket és a goodwill-t.

2. A „beruházó” jelent olyan természetes személyt vagy társaságot, aki/amely az egyik Szerződő Fél állampolgára és a másik Szerződő Fél területén beruházásokat létesített, vagy létesít.

3. Az „állampolgárok” jelenti:

a) azt a személyt, aki az egyik Szerződő Fél jogszabályai szerint ennek a Szerződő Félnek az állampolgára;

b) azt a társaságot, amely az egyik Szerződő Fél jogszabályai értelmében, az e cikk 4. bekezdésében foglalt meghatározás szerint ennek a Szerződő Félnek a belföldi társasága.

4. A „társaság” jelenti:

a) a Magyar Köztársaság vonatkozásában:

- azokat a jogi személyeket, vagy társaságokat, vagy egyesüléseket, amelyeket a Magyar Köztársaság területén hoztak létre, és amelyek a Magyar Köztársaság jogszabályainak megfelelően, akár korlátolt felelősséggel, akár nem, és anyagi haszonnal vagy anélkül működnek;

b) az Indonéz Köztársaság vonatkozásában:

- azt a korlátolt felelősségű társaságot, amelyet az Indonéz Köztársaság területén hoztak létre, vagy azt a jogi személyt, amelyet az Indonéz Köztársaság jogszabályainak megfelelően alapítottak.

5. A „jövedelem” jelenti a beruházásból származó összegeket, és különösen, de nem kizárólag, magában foglalja a nyereséget, a kamatot, a tőkehozadékot, az osztalékot, a jogdíjat és egyéb díjakat.

6. A „terület” az alábbiakat jelenti:

a) a Magyar Köztársaság vonatkozásában:

- „Magyarország” földrajzi értelemben jelenti a Magyar Köztársaság területét;

b) az Indonéz Köztársaság vonatkozásában:

- „Indonézia” magában foglalja az Indonéz Köztársaság területét a jogszabályaiban foglalt meghatározás szerint, és azokat a határai mentén fekvő területeket, amelyek fölött az Indonéz Köztársaság szuverén jogokkal vagy joghatósággal rendelkezik az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengeri Jogi Egyezményének rendelkezéseivel összhangban.

II. Cikk

A beruházások ösztönzése

1. Mindkét Szerződő Fél elősegíti és kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy területén a másik Szerződő Fél állampolgárai vagy társaságai beruházást létesítsenek, és jogszabályaival és rendelkezéseivel összhangban megengedi az ilyen beruházást.

2. Mindkét Szerződő Fél állampolgárainak vagy társaságainak beruházásai mindenkor igazságos és méltányos elbánásban részesülnek és megfelelő védelmet és biztonságot élveznek a másik Szerződő Fél területén.

III. Cikk

A Megállapodás alkalmazási köre

A Megállapodást a Magyar Köztársaság beruházói által az Indonéz Köztársaság területén létesített olyan beruházásokra kell alkalmazni, amelyeket korábban már engedélyeztek a Külföldi Tőkeberuházásokról szóló 1967. évi I. törvény és az azt módosító, vagy annak helyébe lépő bármely törvény értelmében; továbbá az Indonéz Köztársaság beruházói által a Magyar Köztársaság területén létesített olyan beruházásokra, amelyeket a külföldi részvétellel működő gazdasági társulásokról szóló 28/1972. (X. 3.) PM rendelet és a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény és az azokat a Megállapodás hatálybalépésekor vagy az után módosító vagy azok helyébe lépő bármely törvény értelmében engedélyeztek.

IV. Cikk

A legnagyobb kedvezményes elbánás

1. Egyik Szerződő Fél sem részesíti területén a másik Szerződő Fél beruházói által létesített beruházásokat és a beruházók jövedelmét kedvezőtlenebb elbánásban, mint a bármely harmadik állam beruházó által létesített beruházásokat és az ilyen beruházók jövedelmét.

2. Egyik Szerződő Fél sem részesíti területén a másik Szerződő Fél beruházóit beruházásaik irányítása, használata, élvezete vagy a beruházások fölötti rendelkezés, valamint az ezekkel a beruházásokkal kapcsolatos bármely gazdasági tevékenység tekintetében kedvezőtlenebb elbánásban, mint amelyet bármely harmadik állam beruházóinak nyújt.

3. A fenti említett elbánás nem nyer alkalmazást azokra az előnyökre és kiváltságokra, amelyeket bármelyik Szerződő Fél egy harmadik állam beruházóinak nyújt az ezen Szerződő Félnek valamely vámunióban, közös piacban, szabadkereskedelmi övezetben, multilaterális vagy nemzetközi gazdasági egyezményben való tagsága alapján, vagy az ezen Szerződő Fél és egy harmadik állam között a kettős adóztatás elkerüléséről létrejött megállapodás vagy határon keresztül folytatott kereskedelemre vonatkozó megállapodás alapján.

V. Cikk

Kártalanítás károkért és/vagy veszteségekért

Az egyik Szerződő Fél beruházói, akiknek a másik Szerződő Fél területén levő beruházásai ez utóbbi Szerződő Fél területén háború vagy egyéb fegyveres összeütközés, forradalom, nemzeti szükségállapot, lázadás, felkelés vagy zendülés következtében kárt szenvednek, az utóbbi Szerződő Fél részéről a helyreállítás, kártalanítás, kárpótlás vagy más rendezés tekintetében nem részesülnek kedvezőtlenebb elbánásban, mint amelyet az utóbbi Szerződő Fél saját állampolgárainak vagy társaságainak vagy harmadik állam beruházóinak nyújt.

VI. Cikk

Kisajátítás

1. Az egyik Szerződő Fél állampolgárainak vagy társaságainak beruházásait nem lehet államosítani, kisajátítani, vagy az államosítással vagy kisajátítással azonos következményekkel járó intézkedéseknek alávetni (a továbbiakban: kisajátítás) a másik Szerződő Fél területén, kivéve, ha az a kisajátítást végrehajtó Szerződő Fél belső szükségleteivel kapcsolatos közérdekből megfelelő törvényes eljárás keretében, megkülönböztetés nélkül és teljes, azonnali és tényleges kártalanítás ellenében történik.

A kártalanítás összegének el kell érnie a kisajátítás alá vetett beruházásnak azt a piaci értékét, amelyet az a kisajátításra vonatkozó döntés bejelentése vagy nyilvánossá válása előtt képviselt. Ezt az összeget a két Szerződő Fél által megállapított módon, vagyis a nemzetközileg elismert, általánosan alkalmazott értékelési módszerekkel összhangban kell kiszámítani. A kártalanítást indokolatlan késedelem nélkül kell teljesíteni, annak ténylegesen átválthatónak és szabadon átutalhatónak kell lennie. A kártalanítás összegének és a kifizetés módjának törvényes eljárás keretében a kisajátítást végrehajtó Szerződő Fél hatályos jogszabályainak és rendelkezéseinek megfelelően felülvizsgálhatónak kell lennie.

2. Amennyiben az egyik Szerződő Fél olyan társaság vagyonát sajátítja ki, amelyet területének bármely részén a hatályban levő jogszabályoknak megfelelően jegyeztek be, vagy alapítottak, és amelyben a másik Szerződő Fél állampolgárai vagy társaságai részvényekkel rendelkeznek, biztosítania kell e cikk 1. bekezdése rendelkezéseinek alkalmazását olyan mértékben, amely ahhoz szükséges, hogy ezeknek a részvényeknek a tulajdonosai számára az említett bekezdésben előirányzott kártalanítást biztosítsák.

VII. Cikk

Átutalások

1. Mindegyik Szerződő Fél jogszabályai és rendelkezései keretében engedélyezi a másik Szerződő Fél beruházói számára, miután ezek a beruházók adózási kötelezettségeiknek eleget tettek beruházásaikkal kapcsolatosan, az alábbiak indokolatlan késedelem nélküli átutalását:

a) a beruházások fenntartásához és bővítéséhez szükséges tőke és pótlólagos tőkeösszegek;

b) a tiszta nyereség, ideértve az osztalékot és a kamatokat a külföldi résztvevő részvényérdekeltségének arányában;

c) a kölcsönök és kamataik visszafizetése, amennyiben azok kapcsolatosak egy beruházással;

d) jogdíjak és szolgáltatások díjainak megfizetése, amennyiben azok kapcsolatosak a beruházással;

e) külföldi részvénytulajdonosok tulajdonában levő részvények eladásából származó bevételek;

f) károkért vagy veszteségekért fizetett kártalanítás;

g) kisajátítás miatti kártalanítás;

h) a beruházók felszámolásából származó bevételei;

i) az egyik Szerződő Fél olyan állampolgárainak keresete, akik engedélyt kaptak arra, hogy a másik Szerződő Fél területén megvalósuló beruházásokkal kapcsolatban munkát végezzenek.

2. Amennyiben az egyik Szerződő Fél beruházója másként nem állapodott meg a másik Szerződő Fél illetékes hatóságaival, amelynek a területén a beruházás van, úgy az e cikk 1. bekezdése szerinti devizaátutalást az eredeti beruházás pénznemében vagy bármely más szabadon átváltható devizában engedélyezik. Az ilyen átutalásnak az átutalandó pénznemben a folyó művelet tekintetében az átutalás időpontjában érvényes piaci átváltási árfolyamon kell történnie.

3. Tekintet nélkül az előző bekezdésekre, bármely Szerződő Állam alkalmazhatja azon törvényeit és jogszabályait, amelyen megkívánják a valutaátutalások bejelentését.

VIII. Cikk

Jogutódlás

Amennyiben az egyik Szerződő Fél vagy annak kijelölt ügynöksége garanciát nyújtott nem-kereskedelmi kockázatok ellen a saját beruházója által a másik Szerződő Fél területén létesített beruházással kapcsolatban és a garancia alapján fizetést teljesített ennek a beruházónak, a másik Szerződő Fél elismeri e beruházó jogainak átszállását az először említett Szerződő Félre vagy annak kijelölt ügynökségére. Az utóbbi jogutódlás útján nem szerezhet több jogot a beruházó eredeti jogainál. A másik Szerződő Fél részére teljesítendő fizetéseknek a jogutódlás következtében történő átutalására a VI., illetőleg a VII. Cikk rendelkezései alkalmazandók.

IX. Cikk

A beruházók és a Szerződő Felek közötti viták rendezése

1. Az egyik Szerződő Fél és a másik Szerződő Fél beruházója között felmerülő vitákat lehetőség szerint békés úton rendezik.

2. Amennyiben az ilyen vitát az írásbeli értesítés keltétől számított hat hónapon belül nem sikerül békés úton rendezni, az érintett beruházó azt rendezés céljából előterjesztheti:

a) a Szerződő Fél területi illetőséggel rendelkező bíróságánál, minden fokon;

b) a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához, az Államok és más Államok természetes és jogi személyei közötti beruházási viták rendezéséről szóló 1965. március 18-i Washingtoni Egyezmény által előirányzott választottbírósági eljárás lefolytatása céljából, az Egyezmény 25. Cikkének megfelelően.

3. Amíg az ilyen vita rendezésére választottbírósági eljárás van folyamatban, mindkét Szerződő Fél tartózkodik bármilyen beavatkozástól.

X. Cikk

A Felek között a Megállapodás értelmezésével
és alkalmazásával kapcsolatban felmerülő viták rendezése

1. A Megállapodás értelmezésével vagy végrehajtásával kapcsolatos vitákat a Felek közötti diplomáciai tárgyalások útján, békés módon rendezik.

2. Amennyiben a Felek közötti vitát ily módon nem sikerül rendezni, azt bármelyik Fél kérelmére választottbíróság elé terjesztik.

3. Az ilyen választottbíróságot minden egyes esetben a következő módon alakítják meg. A választottbírósági eljárás iránti kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül mindegyik Fél kijelöli a választottbíróság egy tagját. E két tag ezután megválasztja egy harmadik állam állampolgárát, akit a két Fél jóváhagyásával a választottbíróság elnökének jelölnek ki. Az elnököt a másik két tag kijelölésétől számított két hónapon belül kell kijelölni.

4. Amennyiben az e cikk 3. bekezdésében kikötött határidőkön belül a szükséges kijelöléseket nem teszik meg, bármelyik Fél, egyéb megállapodás hiányában, felkérheti a Nemzetközi Bíróság elnökét a szükséges kijelölések megtételére.

Amennyiben az elnök a Felek egyikének állampolgára, vagy ha említett feladatának ellátásában egyébként akadályoztatva van, az alelnököt kérik fel a szükséges kijelölések megtételére. Amennyiben az alelnök az egyik Fél állampolgára, vagy ha ő is akadályoztatva van az említett feladat ellátásában, a szükséges kijelölés megtételére a Nemzetközi Bíróságnak azt a tagját kérik fel, aki a szolgálati rangsorban őt követi, és aki a Felek egyikének sem állampolgára.

5. A választottbíróság maga határozza meg eljárási szabályait. A választottbíróság szavazattöbbséggel hozza meg döntéseit. Az ilyen döntés mindkét Félre nézve kötelező. Mindegyik Fél viseli saját választottbírósági tagjának és választottbírósági eljárásbeli képviseletének költségeit; az elnök költségeit és a fennmaradó költségeket a Felek egyenlő részben viselik. Mindazonáltal a választottbíróság határozatában úgy rendelkezhet, hogy a költségeket a két Fél egyike nagyobb arányban viselje, és ez a döntés mindkét Félre nézve kötelező.

XI. Cikk

Egyéb rendelkezések alkalmazása

Amennyiben valamely ügy e Megállapodás és egy másik olyan megállapodás hatálya alá tartozik, amelynek mindkét Szerződő Fél részese, a beruházókra a kedvezőbb rendelkezések alkalmazandók.

XII. Cikk

Hatálybalépés, időbeli hatály és felmondás

1. A jelen Megállapodás három hónappal azután lép hatályba, hogy a Szerződő Felek értesítették egymást a megfelelő belső ratifikációs és végrehajtási eljárások teljesítéséről. A Megállapodás tízéves időszakra marad hatályban, és ezt követően további tízéves időszakokra is hatályban marad, kivéve, ha a lejárat előtt egy évvel az egyik Szerződő Fél azt írásbeli értesítéssel felmondja.

2. Azokra a beruházásokra, amelyeket a jelen Megállapodás hatályvesztésének időpontja előtt létesítettek, az I-XI. Cikk rendelkezései a jelen Megállapodás hatályvesztésének időpontjától számított további tízéves időszakra érvényben maradnak.

Ennek hiteléül a kellően felhatalmazott alulírottak a Megállapodást aláírták.

Készült Jakartában, 1992. május hó 20. napján, két eredeti példányban, angol nyelven.

(Aláírások)”

3. § Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1996. február 13-tól kell alkalmazni.