1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén történő kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1996. április 26-án aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló okmányok kicserélése 1998. április 17-én megtörtént.)
2. § Az Egyezmény magyar nyelvű szövege a következő:
A Magyar Köztársaság és az Osztrák Köztársaság (a továbbiakban: Szerződő Államok) meggyőződve a két állam közötti együttműködés szükségességéről, attól a céltól vezérelve, hogy megkönnyítsék a katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén a kölcsönös segítségnyújtást, a következőkben állapodtak meg:
(1) Jelen Egyezmény szabályozza katasztrófák vagy súlyos szerencsétlenségek esetén a másik Szerződő Államban, annak kérésére eszközölt az önkéntes segítségnyújtás keretfeltételeit, különös tekintettel a segélycsapatok, segítők és felszerelési tárgyak igénybevételére.
(2) A jelen Egyezmény a hagyományos határmenti segítségnyújtást nem érinti.
Az Egyezmény alkalmazásában az alábbi fogalmak a következőket jelentik:
„Bevetési állam” | az a Szerződő Állam, amelynek illetékes hatóságai a másik Szerződő Államtól segítségnyújtást kérnek. | |
„Küldő állam” | az a Szerződő Állam, amelynek illetékes hatóságai eleget tesznek a másik segítségkérésének. | |
„Segélycsapatok” vagy „segítők” | a küldő állam által segítségnyújtásra kijelölt személy (személyek). | |
„Felszerelési tárgyak” | a segélycsapatok bevetéséhez szükséges anyagok, speciális eszközök és járművek, valamint saját szükségletükre szolgáló anyagok és a segélycsapatok személyes felszerelései. | |
„Segélyszállítmányok” | a bevetés területén az érintett lakosságnak térítésmentes átadásra szánt javak. |
(1) A segítségkérés fogadására és teljesítésére illetékes hatóságok:
a) a Magyar Köztársaság részéről
a belügyminiszter
az Osztrák Köztársaság részéről
a szövetségi belügyminiszter;
b) saját hatáskörükben a burgenlandi tartományi kormány és az Ausztriával határos megyei közgyűlés elnökei.
(2) A két Szerződő Államnak az (1) bekezdésben megnevezett hatóságai felhatalmazást kapnak, hogy jelen Egyezmény végrehajtása érdekében egymással közvetlenül kapcsolatba lépjenek.
(3) A Szerződő Államok közlik egymással az (1) bekezdésben megnevezett hatóságok címét és távközlési számait.
(4) A segítséget kérő hatóság a kérést lehetőség szerint a megkeresett Szerződő Állam nyelvén kezdeményezi.
A segítségkérés esetén a segítségnyújtás módját és terjedelmét a 3. Cikk (1) bekezdésében megnevezett hatóságok egyeztetik anélkül, hogy a végrehajtást részleteznék.
(1) A segítségnyújtás történhet segélycsapatok és/vagy segítők (a továbbiakban: segélycsapatok) küldésével, segélyszállítmányokkal vagy más alkalmas módon.
(2) A segélycsapatokat tűzesetek, nukleáris és vegyi vészhelyzetek, valamint egyéb katasztrófák és súlyos balesetek felszámolására, különösképpen egészségügyi segítségnyújtásra, mentésre vagy ideiglenes helyreállításra lehet bevetni. A segélycsapatok rendelkezzenek az ezek elhárításához szükséges kiképzéssel, felszerelési tárgyakkal.
(1) A segélycsapat tagjainak nincs szüksége útlevélre, tartózkodási engedélyre vagy vízumra. Csak a segélycsapat vezetőjétől lehet egy, a jogállást tanúsító igazolványt és névjegyzéket kérni a határátlépés alkalmával.
(2) Rendkívül sürgős esetben a határátkelőhelyeken kívül is át lehet lépni a határt, a különben erre érvényes előírások figyelembevétele nélkül. Ebben az esetben az illetékes határőrizeti és vámszervet első adandó alkalommal értesíteni kell.
(3) Amennyiben ez a szokványos felszereléshez tartozik, úgy a segélycsapatoknak joguk van arra, hogy a bevetési állam területén egyenruhát viseljenek. Lőfegyver, lőszer és robbanóanyag nem vihetők be a bevetési állam területére.
(4) Az (1)–(2) bekezdésben szereplő határátlépési könnyítések azokra a személyekre is érvényesek, akiket katasztrófa vagy súlyos szerencsétlenség esetén evakuálni kell.
(1) A Szerződő Államok megkönnyítik a felszerelési tárgyak és segélyszállítmányok behozatalát és kivitelét. A segélycsapat vezetőjének határátlépéskor a bevetési állam illetékes vámszervei részére egy-egy jegyzéket kell átnyújtania a magukkal vitt felszerelési tárgyakról és a segélyszállítmányokról. Amennyiben a rendkívül sürgős esetben a határátlépés a határátkelőhelyeken kívül történik, a jegyzékeket az első adandó alkalommal az illetékes vámszervnek kell átadni.
(2) A segélycsapatok a katasztrófa elhárításához rendeltetésszerűen szükséges felszerelési tárgyakon kívül csak az ellátásukhoz és a felszerelések működtetéséhez szükséges anyagokat vihetik magukkal.
(3) A felszerelési tárgyakra és a segélyszállítmányokra nem érvényesek a behozatali és kiviteli áruforgalomra vonatkozó tilalmak és korlátozások. Amennyiben felszerelési tárgyak nem kerülnek felhasználásra, azokat vissza kell vinni a küldő államba a vámszervek ellenőrzése mellett. Amennyiben felszerelési tárgyak segélyszállítmányként maradnak vissza, akkor ezek fajtáját, mennyiségét, helyét közölni kell a bevetési állam vámhatóságával. Ebben az esetben a bevetési állam joga érvényes.
(4) A (3) bekezdés alkalmazandó a kábítószert és bódítószert tartalmazó gyógyszereknek a bevetési államba történő bevitelére és a fel nem használt mennyiségnek a küldő államba történő visszavitelére is. Ez az áruforgalom nem minősül be- és kivitelnek a bódítószereket tartalmazó gyógyszerekre vonatkozó nemzetközi megállapodások szerint. Kábítószereket és bódítószereket tartalmazó gyógyszereket csak a sürgős orvosi szükséglet szerinti mértékben vihetnek magukkal és csak szakképzett egészségügyi személyzet alkalmazhatja annak a Szerződő Államnak a törvényes rendelkezései szerint, amely államhoz a segélycsapat tartozik.
(5) A Szerződő Államok viszonosság esetén a segélynyújtáshoz szükséges felszerelési tárgyakat és segélyszállítmányokat a bevetési államban
a) formai eljárás és kaució mellőzésével illetékmentes ideiglenes felhasználásra engedélyezik, és
b) amennyiben azok rendeltetésszerűen felhasználásra kerültek, behozatali vám, illeték és adó alól mentesítik.
(1) Légi járművek a segítségnyújtás bármely módozatára felhasználhatók.
(2) A bevetési állam megengedi, hogy azok a légi járművek, amelyeket a küldő állam felségterületéről az (1) bekezdés értelmében vetnek be, légterébe berepüljenek. Légi járművek a repülőtereken, valamint azokon a területeken, amelyek rendeltetésszerűen nem repülőterek, és amelyek lehetővé teszik az olyan légi járművek fel- és leszállását, amelyek felépítése és műszaki felszereltsége ezt megengedi, fel- és leszállhatnak.
(3) Légi járművek segítségnyújtásához történő felhasználását haladéktalanul közölni kell a megkereső hatósággal és az illetékes légiforgalmi szolgálattal. A légi jármű típusára, lajstromára, személyzetére, rakományára, indulási időpontjára, várható útvonalára és a leszállási helyére vonatkozó adatokat be kell nyújtani a bevetési állam légiforgalmi irányító szolgálatához.
(4) Értelemszerűen alkalmazni kell:
a) a 6. Cikket a légi járművekre, a személyzetre és a légi járművön utazó segélycsapatokra,
b) a 7. Cikket a légi járművekre, az azon szállított egyéb felszerelési tárgyakra és segélyszállítmányokra.
(5) Amennyiben a (2)–(3) bekezdésből más nem következik, a repülések során a Szerződő Államok mindenkori belső állami légiközlekedési előírásait kell alkalmazni.
(6) A segítségnyújtás során esetlegesen felmerülő repülőtéri és navigációs díjakat a bevetési állam viseli.
(1) A mentési és segélyintézkedések összehangolása és átfogó irányítása minden esetben a bevetési állam hatóságai feladata.
(2) Megbízásokat a küldő állam segélycsapatai részére kizárólag azok vezetőinek lehet adni.
(3) A bevetési állam hatóságai a küldő állam segélycsapatának védelmet és segítséget nyújtanak.
(1) A küldő állam a bevetési állammal szemben a segítségnyújtás költségeinek megtérítésére nem tarthat igényt. Ez vonatkozik azokra a költségekre is, amelyek az anyagok felhasználásából, károsodásából vagy eltűnéséből erednek.
(2) A megtörtént segítségnyújtás költségeinek egészben vagy részben történő megtérülése esetén az (1) bekezdés nem alkalmazható. Mindenekelőtt a küldő állam költségeit térítik meg.
(3) A természetes és jogi személyek által nyújtott azon segítség költségeit, amit a küldő állam csupán megkeresésre közvetít, a bevetési állam viseli.
(4) A bevetés tartama alatt a bevetési állam területén a küldő állam segélycsapatait a bevetési állam költségén kell elhelyezni és étkeztetni, a személyes szükségletekre szolgáló javakról és az ezekhez szükséges energiaforrásról gondoskodni, ha a beszállított készleteket felhasználták. Szükség esetén a bevetési állam gondoskodik a segélycsapatok egészségügyi ellátásáról.
(1) Mindkét Szerződő Állam lemond minden, őt a másik Szerződő Állammal vagy annak segélycsapataival szemben megillető kártérítési igényről:
a) olyan vagyoni károk esetén, amelyeket a másik Szerződő Állam segélycsapatai feladatuk teljesítésével összefüggésben okoztak,
b) olyan károk esetében, amelyek a segélycsapat valamely tagjának testi sérüléséből, egészségkárosodásából vagy halálából adódnak, ha azok a feladat teljesítésével összefüggésben keletkeztek.
(2) Ha a küldő állam segélycsapatai feladatok teljesítésével kapcsolatban a bevetési államban harmadik személynek kárt okoznak, akkor a bevetési állam szavatol a kárért azon előírásoknak megfelelően, amelyeket a saját segítő által okozott kár esetén alkalmaznak. A kárt megtérítő bevetési állam a küldő állammal vagy annak segélycsapataival szemben megtérítési igényt nem támaszt.
(3) A Szerződő Államok hatóságai az ilyen káresetekről a rendelkezésükre álló összes információt kicserélik.
(1) Azok a személyek, akik katasztrófa vagy súlyos szerencsétlenség esetén evakuáltként az egyik Szerződő Államból a másikba kerültek, ott a legkorábbi visszatérési lehetőségig a szükséges szociális támogatásban részesülnek. A származási ország megtéríti ezen személyek támogatási és visszaszállítási költségeit, amennyiben ezek nem a másik Szerződő Állam polgárai.
(2) Mindkét Szerződő Állam visszafogadja azokat a személyeket, akik evakuáltként a felségterületéről a másik Szerződő Állam felségterületére kerültek. Amennyiben olyan személyekről van szó, akik nem a visszafogadó Szerződő Állam polgárai, ugyanaz a külföldiekre érvényes jogi státusz vonatkozik rájuk, mint a határátlépés előtt.
(1) A 3. Cikkben megnevezett hatóságok a saját belső joguk rendelkezései értelmében együttműködnek, különösen:
a) a segítségnyújtás végrehajtásánál,
b) katasztrófák vagy súlyos balesetek megelőzésénél és leküzdésénél úgy, hogy minden, a cél érdekében hasznos tudományos-műszaki jellegű információt kicserélnek, és a két Szerződő Állam területén közös megbeszéléseket, kutatási programokat, szakmai tanfolyamokat és segélynyújtási gyakorlatokat terveznek,
c) információkat cserélnek azokról a veszélyekről és károkról, amelyek a másik Szerződő Állam területére hatással lehetnek. A kölcsönös tájékoztatás magában foglalja a mérési adatok közlését is.
(2) Közös gyakorlatokra, amelyek során az egyik Szerződő Állam segélycsapatai a másik felségterületén kerülnek bevetésre, jelen Egyezmény rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.
A Szerződő Államok illetékes hatóságai együttesen teszik meg a szükséges előzetes intézkedéseket, hogy a távközlési, különösen a rádiókapcsolat a 3. Cikkben megjelölt hatóságok, valamint ezen hatóságok és az általuk kiküldött segélycsapatok, az egyes segélycsapatok, illetve a kiküldött segélycsapatok és a mindenkori bevetési parancsnokság között lehetővé váljon.
A jelen Egyezmény alkalmazásával kapcsolatos véleménykülönbségeket, ha azok a 3. Cikkben megjelölt hatóságok által közvetlenül nem oldhatók meg, diplomáciai úton kell rendezni.
Jelen Egyezmény meghatározatlan időre szól és diplomáciai úton, írásban, bármikor felmondható. Az Egyezmény a felmondás beérkezése után hat hónap elteltével veszíti hatályát. Az Egyezményből fakadó kártérítési és kártalanítási igény az Egyezmény megszűnése után is érvényesíthető.
Jelen Egyezmény a Szerződő Államok fennálló kétoldalú szerződéses szabályait nem érinti, a többoldalú egyezményeket csak annyiban érinti, amennyiben jelen Egyezmény másként rendelkezik.
(1) Jelen Egyezményt meg kell erősíteni. A megerősítésről szóló okmányokat Bécsben cserélik ki.
(2) Jelen Egyezmény a megerősítésről szóló okmányok kicserélését követő 3. hónap első napján lép hatályba.
Készült Budapesten, 1996. április 26-án, két eredeti példányban, magyar és német nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles.
(aláírások)”
3. § (1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit azonban 1998. július 1-jétől kell alkalmazni.
(2) * A törvény végrehajtásáról a katasztrófák elleni védekezésért felelős miniszter gondoskodik.