A jogszabály mai napon ( 2019.01.16. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

Megnyitom a Jogtárban

 

11/2002. (VIII. 12.) GKM rendelet

az Európai Közösség tagállamainak területén lévő kikötőt érintő forgalomban részt vevő személyhajókon utazó személyek nyilvántartásáról

A Londonban, 1974. november hó 1. napján kelt „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény és az ahhoz csatolt 1978. évi Jegyzőkönyv („SOLAS 1974/1978.”) kihirdetéséről szóló 2001. évi XI. törvény 3. §-a (1) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a tengeri személyhajókon tartózkodó utasok és személyzet biztonságának és mentési lehetőségeinek fokozása érdekében a következőket rendelem el:

1. § (1) A rendelet hatálya az Európai Közösség tagállamának területén lévő kikötőt rendszeresen nyújtott szolgáltatás keretében érintő, magyar hajólajstromban nyilvántartott tengeri személyhajóra és gyorsjáratú tengeri vízijárműre (a továbbiakban együtt: személyhajó), továbbá annak üzemben tartójára *  terjed ki.

(2) A rendelet hatálya kedvtelési célú tengeri vízijárműre csak akkor terjed ki, ha az 12 főnél több utast szállít és gazdasági célból üzemeltetik.

2. § E rendelet alkalmazásában

a) személyek: életkorától függetlenül a hajó fedélzetén tartózkodó valamennyi személy;

b) személyhajó: a hajózási hatóság által 12 főnél több utas rendeltetésszerű szállítására alkalmasnak nyilvánított hajó, illetve gyorsjáratú vízijármű;

c) gyorsjáratú tengeri vízijármű: olyan tengeri vízijármű, amelynek legnagyobb menetsebessége eléri a 3,7 ∆0,1667 m/s értéket * , ahol ∆ - a konstrukciós vízvonalnak (CWL) megfelelő vízkiszorítás m3-ben kifejezett értéke;

d) üzemben tartó: a személyhajó tulajdonosa vagy más olyan szervezet vagy személy, aki szerződés - különösen személyzet nélküli bérlet (bareboat charter) - alapján vagy más jogcímen a személyhajó üzemben tartási felelősségét a tulajdonostól átvállalta;

e) ISM szabályzat: az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény részét képező és a hajók biztonságos üzemeltetésének és a hajózási vállalkozások igazgatásának szabályait megállapító szabályzat * ;

f) utasnyilvántartó; parton állomásozó olyan személy vagy szervezet, amelyet az üzemben tartó az ISM szabályzatban meghatározott feladatok teljesítésére kijelölt, illetve más olyan személy vagy szervezet, amely az üzemben tartó személyhajójára behajózott személyekre vonatkozó tájékoztató adatok vezetéséért és kezeléséért felel;

g) illetékes hatóság: a parti államnak a felkutatási és mentési tevékenységek *  végzéséért felelős, illetve a baleset utáni intézkedések vonatkozásában érintett hatósága;

h) egy tengeri mérföld: 1852 méter;

i) védett tengeri terület: a nyílt tenger hatásaitól védett olyan terület, amelynek határain belül közlekedve a hajó nem távolodik el 6 tengeri mérföldnél nagyobb távolságra attól a menedéket jelentő parttól, ahol a hajótöröttek partra szállhatnak, és amelynek közelében a felkutatási és mentési lehetőségek biztosítottak;

j) rendszeres szolgáltatás: két vagy több kikötő közötti forgalomban

ja) meghirdetett menetrend szerint végrehajtott utak, illetve

jb) olyan rendszeres vagy gyakran ismétlődő utak, amelyek sorozatában felismerhető rendszeresség nyilvánul meg.

3. § (1) Az Európai Közösség területén lévő tengeri kikötőből való kifutás előtt a személyhajón utazó személyeknek a 4. § (1) bekezdésében meghatározott adatait az utasnyilvántartó köteles nyilvántartásba venni.

(2) A hajó indulását megelőzően az utasnyilvántartó köteles a hajó parancsnokával közölni a hajón utazó személyek számát.

4. § (1) A kikötőt húsz tengeri mérföldnél hosszabb tengeri útra elhagyó személyhajóról az alábbi tájékoztató adatokat kell feljegyezni:

a) a hajón utazó személyek családi nevét,

b) utónevét vagy annak kezdőbetűjét,

c) nemüket,

d) az egyes személyek életkorára utaló jelölést (felnőtt, gyermek vagy csecsemő) vagy életkorát, illetve születési évét, továbbá

e) az utas kérésére a nyilvántartásba be kell jegyezni, hogy vészhelyzet esetén milyen különleges gondozást vagy segítséget igényel.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott tájékoztató adatokat a hajó indulása előtt kell nyilvántartásba venni, és legkésőbb 30 perccel a hajó elindulását követően, az üzemben tartó utasnyilvántartójának telephelyére el kell juttatni abból a célból, hogy azok baleset esetén a felkutatási és mentési tevékenység végzéséhez, valamint további intézkedések megtételéhez az illetékes hatóság rendelkezésére álljanak.

5. § Mielőtt a személyhajó a kikötőt elhagyja, a hajó parancsnoka köteles meggyőződni arról, hogy a fedélzeten tartózkodó személyek száma nem haladja meg a hajóra engedélyezett utaslétszámot.

6. § (1) A 3. § és a 4. §-ban meghatározott esetekben a személyhajót üzemben tartója köteles:

a) a 8. §-ban meghatározott követelménynek megfelelő utasnyilvántartási rendszert bevezetni, és

b) a tájékoztató adatok jegyzékbe vételéért és baleset bekövetkezését követően a tájékoztató adatok átadásáért felelős utasnyilvántartót megbízni.

(2) A megbízott utasnyilvántartó nevét és címét az üzemben tartó köteles a lajstromozó hatóságnak bejelenteni.

(3) Az üzemben tartó köteles gondoskodni arról, hogy a rendeletben meghatározott tájékoztató adatok, továbbá a hajó személyzeti jegyzékében *  feltüntetett adatok baleset bekövetkezte utáni felkutatási és mentési tevékenység elősegítése céljából, az illetékes hatósághoz történő átadásra mindenkor rendelkezésre álljanak.

(4) A 4. §-ban meghatározott módon jegyzékbe vett személyi adatokat az utasnyilvántartó köteles az adatvédelmi szabályoknak megfelelően kezelni, és azok az e rendelet szerinti célra történő felhasználáshoz szükséges időtartamnál, de legfeljebb az utazás befejezését követő 60 napnál, hosszabb ideig nem őrizhetők meg.

(5) Az üzemben tartó köteles gondoskodni arról, hogy a vészhelyzet esetén különleges bánásmódot vagy segítséget igénylő személyek igényét a nyilvántartásba megfelelő módon bejegyezzék, és ezt a hajó indulását megelőzően a hajó parancsnokának tudomására hozzák.

7. § (1) A kizárólag védett tengeri területen rendszeresen közlekedő személyhajó az utasnyilvántartás vezetése alól csak az érintett kikötő szerinti állam hatóságának hozzájárulásával menthető fel.

(2) A személyhajó üzemben tartója a kikötő szerint illetékes állam hatósága által meghatározott korlátozásokról, illetve mentesítésekről köteles haladéktalanul tájékoztatni a lajstromozó hatóságot.

8. § Az utasnyilvántartási rendszer az alábbi követelményeknek feleljen meg:

a) a felvett adatok legyenek jól olvashatók;

b) az utasnyilvántartó által kezelt adatoknak a kikötő szerinti állam hatóságai számára hozzáférhetőnek kell lenniük;

c) az utasnyilvántartó rendszer működése az utasok be- és kiszállását indokolatlanul ne akadályozza;

d) az adatokat véletlenszerű vagy jogellenes megsemmisülés, elveszés, engedély nélküli megváltoztatás, közzététel vagy hozzáférés ellen védeni kell.

9. § A 8. §-ban meghatározott követelményeknek megfelelő utasnyilvántartási rendszert a lajstromozó hatóság hagyja jóvá, és szúrópróbaszerűen ellenőrzi a rendszer megfelelő működését.

10. § Az utasnyilvántartási rendszert nem a rendeletben meghatározott követelmények szerint működtető üzemben tartónak a rendelet által érintett hajózási tevékenysége végzéséhez szükséges hatósági engedélyét az engedélyező hatóság visszavonhatja. * 

11. § Ez a rendelet 2004. január 1. napján lép hatályba.

12. § Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban - az e rendelet 2. §-ában hivatkozott nemzetközi egyezményeket, illetve szabályzatokat kihirdető külön jogszabályokkal együtt - a Tanácsnak a Közösség tagállamainak kikötőjébe irányuló vagy onnan induló forgalomban részt vevő személyhajókon utazó személyek regisztrálásáról szóló 98/41/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.


  Vissza az oldal tetejére