A jogszabály mai napon ( 2019.01.16. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

Megnyitom a Jogtárban

 

22/2002. (IV. 27.) KöViM rendelet

a 24 méter és annál nagyobb hosszúságú tengeri halászhajókra vonatkozó biztonsági követelményekről

A vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Vkt.) 88. §-a (2) bekezdésének b) pontjában kapott felhatalmazás alapján a következőket rendelem el:

A rendelet hatálya

1. § (1) A rendelet hatálya magyar lobogójú 24 méter és annál nagyobb hosszúságú, új, illetve meglévő, kereskedelmi célú tengeri halászati tevékenységet folytató halászhajóra, annak parancsnokára, üzemben tartójára, illetve tulajdonosára, terjed ki.

(2) A halászhajókon dolgozók egészségügyi és biztonsági munkakörülményeivel kapcsolatos követelményekre vonatkozóan külön jogszabály *  rendelkezései alkalmazandók.

Értelmező rendelkezések

2. § E rendelet alkalmazásában

a) halászhajó: hal vagy egyéb tengeri élőlény kifogásához szükséges berendezésekkel felszerelt és kereskedelmi célú halászatra használt úszó létesítmény;

b) *  új halászhajó: az a halászhajó, amelynek

ba) az építési vagy jelentős átalakítását célzó átépítési szerződésének megkötésére 2003. január 1-jén vagy azt követően kerül sor,

bb) az építési vagy jelentős átalakítását célzó átépítési szerződésének megkötésére 2003. január 1. előtt, átadására azonban ezen időponttól számított három év elteltével vagy azt követően kerül sor, illetve

bc) építési szerződés hiányában, 2003. január 1-jén vagy azt követően

- történik meg a gerincfektetése, vagy

- kezdődik meg egy meghatározott hajótípussal azonosítható szerkezetének építése, vagy

- összeépített tömege legalább az 50 tonnát vagy a hajó teljes becsült saját tömegének legalább 1%-át teszi ki, a két érték közül a kisebbiket figyelembe véve;

c) *  meglévő halászhajó: a b) pont szerint új halászhajónak nem minősülő halászhajó;

d) bizonyítvány: a rendelet 6. §-ában meghatározott okirat;

e) a hajó hosszúsága: - ha jogszabály vagy a hajóosztályozó kijelölt szervezet előírása másként nem rendelkezik - a mestersor felső élétől számított legkisebb oldalmagasság 85%-ánál húzott vízvonalon mért teljes hosszúság 96%-a, vagy az orrtőke elülső élétől a vízvonal síkjában a kormánylapát tengelyéig mért hosszúság, amennyiben az a nagyobb. A vízszintestől eltérő lejtésű gerinccel épített hajó hosszúságának mérésére szolgáló vízvonalnak párhuzamosnak kell lennie a tervezési vízvonallal;

f) halászati tevékenység: hal vagy egyéb tengeri élőlény kereskedelmi célú kifogását vagy kifogását és feldolgozását jelenti, nem sértve a parti tengeren való békés áthaladás és a legfeljebb 200 mérföldes kizárólagos gazdasági övezetben történő hajózás szabadsága jogát;

g) kijelölt szervezet: jogszabályban *  meghatározott eljárásban a vízi járművek megfelelőségének vizsgálatára, ellenőrzésére, tanúsítására feljogosított szervezet.

A halászhajók általános és speciális biztonsági követelményei

3. § (1) A halászhajónak meg kell felelnie az e rendeletben meghatározott biztonsági követelményeknek. A biztonsági követelményekre vonatkozó részletes előírásokat a rendelet 1. számú melléklete tartalmazza.

(2) A halászhajónak meg kell felelnie a rendelet 1. számú melléklete IV., V., VII. és IX. fejezetében, a 45 méter vagy annál nagyobb hosszúságú hajóra előírt követelményeknek is.

(3) A megkülönböztetett körzetben halászati tevékenységet folytató halászhajónak meg kell felelnie az 1. számú mellékletben, a megkülönböztetett körzetre vonatkozóan előírt követelményeknek.

Járulékos, illetve egyenértékű biztonsági követelmények és mentesség

4. § (1) Ha a halászati tevékenység körzete szerint illetékes állam a különleges helyi körülmények miatt járulékos biztonsági követelményeket írt elő, a magyar lobogójú halászhajó halászati tevékenységet e körzetben csak akkor folytathat, ha e követelményeknek megfelel, és a hajózási hatóság által az alkalmasságról kiállított bizonyítvány ezt tanúsítja.

(2) A magyar lobogójú halászhajó, a halászati tevékenység körzete szerint illetékes állam által a biztonsági követelményekre megállapított egyenértékű szabályok vagy mentességek szerint folytathat halászati tevékenységet. A mentességről a hajózási hatóság mentesítési bizonyítványt állít ki.

(3) A (2) bekezdésben szereplő egyenértékek, illetve mentességek csak addig alkalmazhatók, amíg a halászhajó a meghatározott körzetben tevékenykedik.

A kijelölt szervezet biztonsági szabályainak alkalmazása

5. § A rendelet mellékletében foglalt biztonsági követelményeken túl a hajótest, a fő- és segédgépi, elektromos, valamint automatikus berendezéseinek tervezési, építési és karbantartási előírásaiként a vízi járművek és úszó munkagépek megfelelőségének vizsgálatára, ellenőrzésére és tanúsítására kijelölt szervezet *  által osztályozás céljára meghatározott és az építés időpontjában hatályos, az e rendelettel összeegyeztethető szabályokat kell használni.

Bizonyítványok

6. § (1) *  A halászhajó számára a Budapest Főváros Kormányhivatala vagy az erre kijelölt szervezet a (2) bekezdésben meghatározott, az e rendelet 2. számú melléklete szerinti bizonyítványokat és tanúsítványt állítja ki, amennyiben a hajó megfelel az e rendeletben meghatározott követelményeknek.

(2) A halászhajó számára kiállítandó bizonyítványok:

a) megfelelési bizonyítvány;

b) felszerelési tanúsítvány;

c) a 4. § (2) bekezdése szerinti mentesség alapján kiállított mentesítési bizonyítvány, amennyiben a hajó mentességet élvez.

(3) *  A bizonyítványokat a Budapest Főváros Kormányhivatala vagy az erre kijelölt szervezet az e rendelet 1. számú melléklete I. fejezete 6. szabályának (1) a) pontjában részletezett előzetes szemle eredménye alapján állítja ki.

(4) A megfelelési bizonyítvány és a mentesítési bizonyítvány érvényességének ideje nem haladhatja meg az e rendelet 1. számú melléklete I. fejezetének 11. szabályában megjelölt időszakot. A bizonyítványt az e rendelet 1. számú melléklete I. fejezetének 6. szabályában meghatározott időszakos szemle alkalmával, annak eredményétől függően meg kell újítani.

Szankciók

7. § Ha a hajózási hatóság megállapítja, hogy valamely, a rendeletben szereplő követelmény nem teljesül, és ez veszélyezteti a személyzet vagy más személyek egészségét vagy biztonságát, illetve károsíthatja a természetes vagy az épített környezetet, a hiányosságok kiküszöböléséig megtilthatja vagy korlátozhatja a hajó forgalomba helyezését, illetve a hajó üzemeltetését. A korlátozást elrendelő határozattal egyidejűleg határidő tűzésével a hiányosságok pótlására szólít fel.

Záró rendelkezések

8. § (1) A rendelet 2004. január 1-jén lép hatályba.

(2) *  Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16. napján aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban - a rendelet mellékletében hivatkozott nemzetközi egyezményeket, illetve szabályzatokat kihirdető külön jogszabályokkal együtt - a Tanácsnak a 24 méter és annál hosszabb halászhajók összehangolt biztonsági rendszeréről szóló - a Bizottság 1999/19/EK és 2002/35/EK irányelveivel módosított - 97/70/EK irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz.

1. számú melléklet a 22/2002. (IV. 27.) KöViM rendelethez

A halászhajók szerkezeti felépítésére és felszerelésére vonatkozó szabályok

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. szabály

A mellékletben foglalt szabályok az új és meglévő hajókra alkalmazandók.

2. szabály
Fogalmi meghatározások

(1) Mellső és hátsó függély: a hosszúság mérésére szolgáló vízvonal mellső és hátsó pontján áthaladó merőleges vonal. A mellső függély áthalad az orrtőkének a hosszúság megállapítására szolgáló vízvonalra eső mellső pontján.

(2) Szélesség: a hajó legnagyobb szélessége, amely a hajóhosszközépnél mérhető, fém héjazatú hajó esetében a hajóhosszközépi borda elméleti profilvonalán, illetve bármely más anyagból épített héjazatú hajó esetében, a hajótest külső felületén.

(3) Elméleti oldalmagasság:

a) a hajógerinc síkjától a fedélzeti gerenda felső éléig a hajóoldal mellett függőleges irányban mért távolság;

b) kerekített fedélzet peremmel épített hajó esetében az elméleti oldalmagasságot a fedélzeti sor síkjának és a mestersor síkjának metszésében kell mérni oly módon, mintha a fedélzeti sor a mestersorhoz tompán illeszkedne;

c) ha a munkafedélzet emelt szintű fedélzetrészt is magában foglaló kialakítású és a megemelt része túlnyúlik azon a ponton, amelynél az elméleti oldalmagasságot meg kell állapítani, az elméleti oldalmagasságot a teljes fedélzetnek a megemelt résszel párhuzamosan húzott meghosszabbításához viszonyítottan kell mérni.

(4) Oldalmagasság: a hajótestnek a hajóhosszközépnél mért elméleti oldalmagassága.

(5) Legnagyobb üzemeltetési merülés: az üzemeltetés során megengedhető legnagyobb merüléshez tartozó vízvonal.

(6) Hajóhosszközép: a hajó hosszúságának felénél lévő pont.

(7) Hajóhosszközépi metszet: a hajótest metszete hajóhosszközépnél, a hajótestet a merülés vonal síkjára és hajóközép síkra merőlegesen metsző sík metszésvonala.

(8) Gerincvonal: az a gerinccel párhuzamos hajóközépi vonal, amely

a) a gerinc felső felületén vagy a héjazat belső felületének a hajógerinccel való metszésvonalában halad (fémszerkezetű hajó esetén a gerinc az utóbbi metszésvonal fölé nyúlik), vagy

b) a fából épült, vagy összetett anyagszerkezetű hajótest esetében a hajógerinc alsó hornya mentén halad, vagy

c) a nem fából vagy fémből készített testű hajó esetében a hajófenék héjazatnak és a hajó középvonalának a metszésvonalán halad.

(9) Alapvonal: a gerincvonalat a hajóhosszközépnél metsző vízszintes vonal.

(10) Munkafedélzet: a halászati tevékenység folytatására használt, a legnagyobb üzemi merülési vonal fölött legalacsonyabban elhelyezkedő teljes fedélzet.

(11) Felépítmény: a munkafedélzetnek a hajó egyik oldalától a másikig kiterjedő fedett része, amelynek az oldalborítása legfeljebb 0,04 hajószélességnyi távolsággal lehet beljebb, mint a hajótest héjazat külső felülete.

(12) Zárt felépítmény:

a) vízmentes válaszfalak által közrefogott, szerkezeti tér, vagy

b) amennyiben időjárásálló nyílászárókon át megközelíthető kivitelben épül, szerkezetének a közlekedőnyílások nélküli szerkezettel azonos szilárdságúnak kell lennie, amelyen a nyílászárók mindkét oldalról nyithatók, vagy

c) egyéb, a felépítmény oldalain és végein nem csak a közlekedést szolgáló időjárásálló kivitelű nyílászáróval felszerelt nyílásokkal épített szerkezeti rész.

(13) Felépítményi fedélzet: a felépítmény vagy más, a munkafedélzetre épített, legalább 1,8 méter magas szerkezeti tér tetejét képező, teljes vagy részleges méretű fedélzet. Amennyiben a felépítményi fedélzetnek a munkafedélzettől mért magassága kevesebb 1,8 méternél, a fedélzetet a munkafedélzet részének kell tekinteni.

(14) Felépítmény vagy más kiemelkedő szerkezet magassága: az a legkisebb függőleges távolság, amely a felépítmény, vagy egyéb, a munkafedélzet szintje fölé magasodó szerkezeti rész fedelét tartó keresztgerendák felső síkja és a munkafedélzeti keresztgerendák felső síkja között a hajó oldalánál mérhető.

(15) Időjárásálló: az időjárási körülmények ellenére védett a csapódó víz behatolásától.

(16) Vízmentes: a szerkezet megakadályozza a víz áthatolását legalább olyan víznyomásig, melynek elviselésére a környezetében lévő más szerkezetek tervezve vannak.

(17) Kollíziós válaszfal: vízmentes kivitelű, a hajóorrban a munkafedélzet magasságáig felérő válaszfal, amely kielégíti az alábbi feltételeket:

a) Sík felületű kollíziós válaszfal és a mellső függélyen nem túlnyúló hajóorr esetén a kolliziós válaszfal a mellső függélytől az alábbi távolságban helyezkedik el:

(i) a 45 méter és annál hosszabb hajó esetén a 0,05 hajóhosszúságnyi és a 0,08 hajóhosszúságnyi távolságok közötti tartományban, vagy

(ii) *  0,05 hajóhossznyira, illetve 45 méternél rövidebb hajó esetén 1,35 méterrel megnövelt 0,05 hajóhossznyira, de

(iii) 2 méternél nem kisebb távolságban.

b) Amennyiben hajótest vízvonal alatti része (pl. bulba hajóorr) túlnyúlik a mellső függély vonalán, akkor az a) pontban meghatározott távolságot a mellső függélyen túlnyúló rész hosszának a közepénél vett ponthoz, vagy pedig a mellső függélytől előre, a hajó hosszúságának 0,0015-ed távolságban felvett ponthoz viszonyítottan kell mérni, attól függően, hogy melyik a kevesebb.

c) Vízmentes válaszfal lehet többsíkú vagy bemélyedésekkel kiképzett, feltéve, hogy síkjainak, illetve bemélyedéseinek kitérése az a) pontban meghatározott határértékek tartományán belül van.

3. szabály
Mentesítés

(1) A hajózási hatóság az újszerű jellemzőket megtestesítő hajót a II., III., IV., V., VI. és VII. fejezetekben meghatározott minden olyan követelmény alól mentesítheti, melyek alkalmazása hátráltatná a hajóépítés fejlesztésére irányuló munkát és eredményeinek a hajóépítési gyakorlatba történő beillesztését. Ugyanakkor a mentesített hajónak meg kell felelnie a hajózási hatóság által meghatározott, valamint a rendeltetésszerű használat és a hajó biztonsága által megkívánt biztonsági követelményeknek.

(2) A IX. fejezetben foglalt követelmények alóli mentesítésekkel a IX/3. szabály foglalkozik, míg a X. fejezetben foglaltakkal az X/2. szabály.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltak szerint mentesítést engedélyező hajózási hatóságnak tájékoztatnia kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet a mentesítéssel kapcsolatos adatokról, hogy a Szervezet a biztonsági követelményeknek való megfelelést illetően állást foglalhasson. Amennyiben a mentesítések elfogadását illetően a Szervezet megerősítő nyilatkozatot tesz, a megerősítésről szóló határozatát tájékoztatásul eljuttatja a Szervezet tagállamainak igazgatásához.

4. szabály
Egyenértékek

(1) A hajózási hatóság megengedheti a szabályok szerinti szerkezeti kivitelezéstől, felszerelés, anyag, szerelvény, vagy berendezés hajón történő beépítésétől, alkalmazásától, vagy egyéb az előírástól történő eltérést, amennyiben próba vagy más alkalmas eljárás révén kielégítően megállapítható, hogy a szabályok szerintitől eltérő felszerelés, anyag, szerelvény, vagy berendezés, vagy szerkezeti kivitel, vagy egyéb, az előírástól történő eltérés a biztonság szempontjából egyenértékűen hatékony.

(2) Amennyiben a hajózási hatóság az (1) bekezdésben foglaltak szerinti eltérést engedélyez, akkor az engedélyében foglaltakat, az elvégzett próbák és kísérletek eredményéről szóló jelentésekkel együtt, közölnie kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel, a Szervezet pedig tájékoztatja tagállamai hatóságát a jóváhagyott egyenértékeket illetően.

5. szabály
Hajó javítása, változtatása és módosítása

(1) Amennyiben hajón javítást, változtatást, illetve módosítást hajtanak végre és ezzel összefüggésben a hajó felszerelése is módosul, akkor a hajónak legalább a megelőző állapota szerinti követelményekkel egyenértékű követelményeknek kell megfelelnie.

(2) A hajózási hatóság határozza meg, hogy a jelentős javításon, változtatáson, illetve módosításon átesett hajót érintően az új hajóra vonatkozó követelmények közül a jelentős változtatáson, illetve módosításon átesett szerkezetet, illetve felszerelést érintően, melyeket és milyen mértékben kell alkalmazni.

6. szabály
Szemlék

(1) Hajót az alábbi szemlék keretében kell minősíteni:

a) A hajó első üzembe helyezését megelőzően, vagy a 7. szabály szerinti bizonyítvány első alkalommal történő kiadását megelőzően a hajót a mellékletben foglalt követelmények teljesülését kimutató teljes körű szemle keretében kell minősíteni, amely kiterjed a hajó szerkezeti felépítésére, stabilitásának vizsgálatára, gépi berendezésére, elrendezésére és a megépítéséhez felhasznált anyagokra, beleértve a hajótest héjazatát, a kazánok és felszerelés külső és belső szemléjét. A szemle keretében ellenőrizni kell, hogy a hajó belső beosztása, a felhasznált anyagok, a hajó szerkezete, a kazánok és más nyomástartó edények és azok tartozékai, a fő- és segédgépek, elektromos berendezések, rádiófelszerelés, beleértve az életmentési célú eszközök felszerelését is, a tűzvédelmi rendszerek és felszerelések, az életmentési célú eszközök és felszerelések, a navigációs berendezések, a nautikai kiadványok és más felszerelések teljes mértékben megfeleljenek a mellékletben foglalt követelményeknek. Ellenőrizni kell, hogy a hajó valamennyi alkatrészének és felszerelésének minősége és kivitele megfelelő legyen, valamint a hajó a melléklet és a Tengeren történő összeütközések megelőzésére vonatkozó Nemzetközi Szabályokról szóló egyezmény *  előírásainak megfelelő jelzőfényekkel, hang- és vészjelző felszereléssel rendelkezzen. Révkalauz fogadásához szükséges felszereléseknek meg kell felelniük a SOLAS 1974/1978 egyezményben foglalt követelményeknek.

b) Az időszakos szemléket az alábbiak szerint kell elvégezni:

(i) négyévente szerkezeti szemlét kell tartani, beleértve a hajótest külső felületét is, valamint a II., III., IV., V. és VI. fejezetekben felsorolt gépi berendezéseket. A 11. (1) szabály rendelkezései szerint ezt az időszakot egy évvel meg lehet hosszabbítani, amennyiben a hajót az ésszerű és célszerű mértékig külső és belső szemlének vetik alá;

(ii) kétévente a hajó II., III., IV., V., VI. VII. és X. fejezetekben felsorolt felszereléseit;

(iii) évente a rádiófelszereléseket (beleértve az életmentési célú eszközökön használatosakat), valamint a hajó VII., IX. és X. fejezeteiben felsorolt rádió iránylat meghatározó készülékeit.

Az időszakos szemle során ellenőrizni kell, hogy az a) pontban szereplő tételek teljeskörűen kielégítik a melléklet szerinti követelményeket, valamint a felszerelések megfelelően működőképes állapotban vannak, és a stabilitási tájékoztatók bármikor rendelkezésre állnak a hajón. * 

Amennyiben a 7. és 8. szabály értelmében kiadott bizonyítvány érvényességi időtartamát a 11. (2) vagy 11. (4) bekezdésében meghatározottak szerint meghosszabbításra kerül, az időszakos szemle idejét is ennek megfelelően kell meghatározni.

c) *  A fenti b) (i) alpont értelmében megkövetelt időszakos szemlén túl, a hajó szerkezetét és gépi berendezéseit érintően fémből épült hajó esetén ±3 hónapos eltéréssel kétévente, illetve fából épített hajó esetén ±3 hónapos eltéréssel évente, időszakos szemlét kell tartani. Ennek során kell ellenőrizni, hogy időközben nem végeztek-e olyan változtatásokat, melyek kedvezőtlenül befolyásolhatnák a hajó vagy a személyzet biztonságát.

d) A b) (ii) és (iii) alpontban szereplő időszakos szemlék és a c) alpontban szereplő időközi szemlék elvégzését a 7. vagy 8. szabályban említett bizonyítványban kell megjeleníteni.

(2) a) A hajó szemlézésére, azaz a szabályok szerinti követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére és az azok alóli mentesítések megadására a hajózási hatóság illetékes. Szemlét, külön jogszabály alapján *  a szemlék elvégzésére alkalmasaknak elismert szervezet is végezheti.

b) Az a) pontban szereplő szemlék elvégzésére kijelölt szervezetet a kijelölőnek legalább az alábbiak elvégzésére kell feljogosítania:

(i) a hajó javításainak megkövetelése,

(ii) a kikötő szerinti állam illetékes hatósága által igényelt szemlék végrehajtása.

A Kijelölő értesíti a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet az úszó létesítmények megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet kijelöléséről, a kijelöléssel a tanúsító szervezetnek átadott feladatokról és hatáskörökről, valamint ezek feltételeiről.

c) Amennyiben megállapítást nyer, hogy a hajó vagy a hajó felszereléseinek állapota alapvetően nem felel meg a működési engedélyben szereplő adatoknak, vagy állapota olyan, hogy a hajó vagy a fedélzetén tartózkodó személyek veszélyeztetése nélkül nem folytathatná útját a tengeren, akkor a szemlét végző kijelölt szervezetnek gondoskodnia kell a szükséges intézkedések megtételéről, amelyekről kellő időben a hajózási hatóságot is tájékoztatja. A szükséges intézkedés elmaradása esetén a vonatkozó bizonyítványt, illetve tevékenységi engedélyt be kell vonni, amelyről a hajózási hatóságot haladéktalanul értesíteni kell, illetve amennyiben a hajó más állam területén lévő kikötőben tartózkodik, a kikötő szerint illetékes állam hatóságát is tájékoztatni kell. A kikötő szerint illetékes állam hajózási hatóságának a szemlét végző szervezet számára minden a szemle elvégzéséhez és az intézkedésekhez szükséges segítséget meg kell adnia. Amennyiben szükséges, a kikötő szerint illetékes állam hatóságának gondoskodnia kell arról, hogy a hajó ne kelhessen útra, amíg tengerképes állapotba nem hozzák, vagy a hajó kizárólag a javítás helyére való eljutása érdekében hagyhassa csak el a kikötőt, anélkül, hogy ez veszélyt jelentene a hajóra vagy a fedélzetén tartózkodó személyekre.

d) A hajózási hatóságnak kell teljeskörűen garantálnia a szemlék teljességét és hatékonyságát, és vállalnia kell, hogy gondoskodik az e kötelezettség teljesítéséhez szükséges feltételek biztosításáról.

(3) a) A hajó, illetve a fedélzetén tartózkodó személyek biztonsága érdekében hajót és felszerelését mindenkor a mellékletben foglalt szabályok szerinti hajózásra alkalmas állapotban kell tartani.

b) A szemlét követően a hajónak a szemle alá vont szerkezeti részein, a gépi berendezésein és felszerelésén, illetve egyéb berendezésein változtatásokat eszközölni csak a hajózási hatóság engedélyével lehet. Az engedély nélkül elvégzett változtatások esetén a hajózási hatóság szankciót alkalmaz.

c) Hajó üzembiztonságát, életmentő vagy egyéb felszerelésének használhatóságát korlátozó balesetet, vagy bármely, a biztonságot veszélyeztető meghibásodást a hajó parancsnokának vagy tulajdonosának haladéktalanul jelentenie kell a működési engedélyt kiállító hajózási hatóságnak, kijelölt szervezetnek. A hajózási hatóságnak, illetve a kijelölt szervezetnek intézkednie kell a szükséges szemle megtartásáról, annak érdekében, hogy a szükséges próbák, illetve intézkedések köre meghatározható legyen. Ha a hajó másik állam területén lévő kikötőben tartózkodik, a parancsnoknak vagy a tulajdonosnak jelentést kell tennie a kikötő szerint illetékes állam hatóságánál. A szemle során a kikötő szerint illetékes állam hatósága, illetve a kijelölt szervezet ellenőrzi, hogy az előírt jelentéstételi kötelezettségnek eleget tettek-e.

7. szabály
Bizonyítványok kiállítása, hitelesítése

(1) a) A mellékletben foglalt követelményeket teljesítő hajó szemléjét követően Megfelelési Bizonyítvány kiállítására kerül sor.

b) Amennyiben a melléklet rendelkezései szerint a hajó mentesítésben részesül, akkor a fenti a) pontban szereplő bizonyítvány mellett Mentesítési Bizonyítványt kell kiállítani.

(2) Az (1) bekezdésben szereplő bizonyítványokat vagy a hajózási hatóság vagy a külön jogszabály rendelkezése alapján kijelölt szervezet állítja ki, vagy hitelesíti. Függetlenül attól, hogy mely szervezet állítja ki a bizonyítványt, a bizonyítványok kiállításával kapcsolatos felelősség a hajózási hatóságot terheli.

8. szabály
Bizonyítványok kiállítása és hitelesítése más állam hatósága által

(1) A külön jogszabály rendelkezése alapján kijelölésre jogosult Kijelölő felkérheti más állam hatóságát a hajó szemléjének elvégzésére. Amennyiben a felkért hatóság meggyőződik a mellékletben foglalt követelmények teljesüléséről, a mellékletben foglalt rendelkezések szerint kiállítja a hajó részére a szükséges bizonyítványt, illetve hitelesíti a hajó bizonyítványát.

(2) A bizonyítvány és a szemléről szóló jelentés egy-egy másolatát késedelem nélkül továbbítani kell a Kijelölő hajózási hatóságához.

(3) A felkérés alapján kiállított bizonyítványnak tartalmaznia kell azt nyilatkozatot, mely szerint a bizonyítvány kiállítására a másik hajózási hatóság kérésére került sor. Az így kiállított bizonyítvány a 7. szabály szerintivel egyenértékű okmánynak minősül.

9. szabály
Bizonyítvány és felszerelési tanúsítvány tartalma és formája

Bizonyítványnak és felszerelési tanúsítványnak a 2. számú mellékletben megadott mintának megfelelő formátumúnak kell lennie.

10. szabály
Bizonyítvány bemutatásra történő tartása

Illetékes hatóságnak történő bemutatás céljára a 7., illetve a 8. szabály szerint kiállított bizonyítványt a hajón kell tartani.

11. szabály
Bizonyítvány érvényességi ideje

(1) A Megfelelési Bizonyítványt legfeljebb négyéves időtartamra állítja ki a jogosult szervezet, melynek érvényessége az időszakos és egyéb szemlék eredményétől függően a (2), (3) és a (4) bekezdésekben foglalt esetek kivételével, a 6. (1) b) és a 6. (1) c) pontban foglaltak szerint legfeljebb egy évvel hosszabbítható meg. A Mentesítési Bizonyítvány érvényessége nem szólhat hosszabb időszakra a Megfelelési Bizonyítvány érvényességi időszakánál.

(2) Amennyiben a hajó valamely bizonyítványa érvényességének lejártakor nem a szemle helyéül szolgáló kikötőben tartózkodik, a bizonyítvány érvényességét a hajózási hatóság meghosszabbíthatja arra az időtartamra, amely alatt a hajó abba a kikötőbe juthat el, amelyben szemléjére sor kerül. A hosszabbításra akkor kerülhet sor, ha a hosszabbítás megfelelő és ésszerű intézkedésnek tűnik.

(3) A (2) bekezdésben szereplő hosszabbítás legfeljebb öt hónapos időtartamra szólhat, azonban, ha a hajó ezen időszak alatt olyan kikötőbe fut be, ahol szemléje elvégezhető, nem jogosult a meghosszabbított érvényű bizonyítvány birtokában elhagyni a kikötőt, amíg szemle alapján új bizonyítvány kiadására sor nem kerülhet.

(4) A (2) bekezdésben szereplő meghosszabbítás esetén kívüli esetben a hajó bizonyítványát legfeljebb egy hónapos ún. türelmi időszakra hosszabbíthatja meg a hajózási hatóság.

(5) A 7., illetve a 8. szabály értelmében kiállított bizonyítvány az alábbi esetekben veszíti érvényét:

a) ha az előírás szerinti szemlére nem került sor a 6. szabályban meghatározott időszakokon belül;

b) ha a bizonyítványt nem hitelesítik a jelen szabályokban foglaltaknak megfelelően;

c) ha a hajó más állam lobogója alá kerül, új bizonyítvány kiadására akkor kerülhet sor, ha az illetékes hajózási hatóság meggyőződött arról, hogy a hajó kielégíti a 6. (3) a) és 6. (3) b) pontokban foglalt követelményeket. Más állam lajstromába történő átvezetés esetében - ha az átadást követő három hónapon belül kérelmezik a hajó okmányainak átadását - a korábbi lobogó szerint illetékes hajózási hatóság, késedelemmentesen átadja az új lobogó szerint illetékes hajózási hatóságnak a hajó bizonyítványainak másolatait és a hajó szemléjéről készült jelentés másolati példányát.

II. Fejezet

SZERKEZETI FELÉPÍTÉS, VÍZMENTESSÉG ÉS FELSZERELÉSEK

1. szabály
Szerkezeti felépítés

(1) *  A hajótest, a felépítmények, gépterek, lakótéri lépcsők és más szerkezeti elemek, valamint a hajó felszerelései legyenek a rendeltetésszerű használatnak és a mellékletben foglalt követelményeknek megfelelő kivitelűek, valamint feleljenek meg a kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott követelményeknek.

(2) A jeges zónában való használatra szánt hajók testét a hajózási feltételeknek és az üzemeltetési zóna sajátosságainak megfelelően megerősített kivitelben kell építeni.

(3) A vízhatlan válaszfalaknak, valamint az ilyen válaszfalakba épített záró berendezéseknek és nyílászáróknak, valamint a próbájukhoz használt módszereknek meg kell felelniük a mellékletben foglalt követelményeknek. A nem fából épített hajókat kollíziós válaszfallal kell építeni, továbbá legalább a főgép terét vízmentes válaszfalakkal kell védeni. A vízmentes válaszfalaknak a munkafedélzetig kell nyúlniuk. Fából épített hajón kielégítő vízmentességet biztosító válaszfalakkal kell megépíteni.

(4) A kollíziós válaszfalon átvezetett csővezetéket a munkafedélzetről működtethető zárószelepekkel kell felszerelni. Az orrtéri vízmentes rekeszben elhelyezett szelepszekrényt a kollíziós válaszfalon kell rögzíteni. Nem engedélyezhető a kollíziós válaszfal munkafedélzet alatti részébe ajtót, búvónyílást, szellőztetővezetéket vagy bármilyen más nyílást építeni.

(5) A hajóorron épített hosszú, előrenyúló felépítmény esetén a kollíziós válaszfalat a munkafedélzet feletti fedélzetig időjárásálló kivitelben meg kell hosszabbítani. A vízmentes válaszfal meghosszabbítását nem szükséges a munkafedélzet alatti vízmentes válaszfal folytatásaként megépíteni, amennyiben a meghosszabbítás az I/2. (22) szabályban megadott határok között helyezkedik el, továbbá, ha az emelt fedélzet időjárásálló kivitelben készült.

(6) A kollíziós válaszfal munkafedélzet fölötti részében lévő nyílások számát a hajó kialakításával és szokásos üzemeltetési módjával összeegyeztethető legkisebbre kell csökkenteni. A nyílásokat időjárásállóan zárható kivitelben kell kialakítani.

(7) A 75 méteres vagy ennél hosszabb hajó esetében vízmentes kivitelű dupla feneket kell építeni a kollíziós válaszfal és a farkamra vízmentes válaszfala közötti szakaszon.

2. szabály
Vízmentes ajtók

(1) *  A vízmentes válaszfalakon kialakított nyílások számát - az 1. szabály (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - a hajó általános elrendezésével és üzemeltetési sajátosságaival összeegyeztethető módon a legkisebbre kell csökkenteni, a nyílásokat kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet előírásainak megfelelő vízmentes zárószerkezettel kell felszerelni. A vízmentes ajtók a mellettük lévő áttörés nélküli szerkezeti elemekkel azonos szilárdságúak legyenek.

(2) A 45 méternél rövidebb hajók esetében a forgópánton függesztett vízmentes ajtónak mindkét oldalról nyithatónak, illetve zárhatónak kell lennie, amelyet tengeren zárt állapotban kell tartani. Az ajtó mindkét oldalán figyelmeztetést kell elhelyezni arról, hogy tengeren az ajtót zárt állapotban kell tartani.

(3) A 45 méteres vagy ennél hosszabb hajók esetében vízzáró ajtót síkban elmozdulva nyíló, illetve záródó kivitelben kell építeni:

a) *  amennyiben a nyílászáró olyan terek között létesül, ahol azt a tengeren való tartózkodás idején rendeltetésszerűen nyitva tartják és küszöbe a legnagyobb üzemi merülés vonala alatt helyezkedik el, amennyiben a hajózási hatóság - a hajók típusára és üzemeltetési módjára tekintettel - ezt nem tartja ésszerűtlennek és szükségtelennek és az Európai Bizottsággal egyeztetve felmentést nem ad, illetve

b) a géptér alsó szintjén, ahonnét a hajócsavar tengely alagútját lehet megközelíteni.

Egyéb esetekben a vízzáró ajtókat forgópántos kivitelben kell szerelni.

(4) Vízmentes kivitelű tolóajtónak akkor is működőképesnek kell maradnia, ha a hajó bármelyik irányban 15 fokra megdől.

(5) A kézzel vagy más módon működtetett vízmentes kivitelű tolóajtót mindkét oldalról nyitható kivitelben kell készíteni, de 45 méteres vagy ennél hosszabb hajó esetében a vízmentes kivitelű tolóajtót, a személyzet szálláskörletében felszerelt ajtó kivételével, a munkafedélzet szintje fölött elhelyezkedő térből történő távirányítással is működtethető kivitelben kell megépíteni.

(6) A távműködtetés helyszínén megfelelő eszköznek kell mutatnia a tolóajtó pillanatnyi, nyitott vagy zárt állapotát.

3. szabály
A hajótest sértetlensége

(1) Külső nyílászárót időjárásálló kivitelben kell elkészíteni, amely megakadályozza, hogy víz jusson a hajótérbe. A halászat során nyitva tartható fedélzeti nyílászárót a hajóközéphez közel kell elhelyezni. A hajózási hatóság azonban jóváhagyhat másfajta elrendezést is, amennyiben ez nem veszélyezteti a hajó biztonságát.

(2) A tat-vonóhálós hajók halterelő lapjai gépi meghajtásúak, amelyek működtetését a hajó olyan pontjáról kell távirányítás útján biztosítani, ahonnan a terelőlapok működését akadálytalanul figyelemmel lehet kísérni.

4. szabály
Vízmentes ajtók

(1) Zárt felépítmény, illetve más szerkezeti terek vízhatlan válaszfalaiban kiképzett közlekedési célú nyílászárót, melyen keresztül a hajó biztonságát veszélyeztetve víz juthatna be, a válaszfalhoz tartósan rögzített vízmentes ajtóval kell felszerelni. Vízmentes ajtó keretének és szerkezetének szilárdsága, az ajtó csukott állapotában, a nyílászárók nélkül épített szerkezeti elem szilárdságával azonos legyen. Vízmentes ajtó vízzáróságát biztosító eszközök közé tartoznak a tömítések és befogó, illetve szorító elemek, vagy más, ezekkel egyenértékű eszközök, melyeket tartósan a vízhatlan válaszfalhoz vagy az ajtóhoz rögzített kivitelben úgy alakítanak ki, hogy a válaszfal mindkét oldaláról működtethetőek legyenek. Mélyhűtő kamra vízmentes ajtaja csak egy oldalról nyitható kivitelben is készülhet, amennyiben a mélyhűtő térben tartózkodó személy bennrekedése esetére megfelelő vészriasztó berendezés van felszerelve.

(2) Átjárók, lépcsőlejáratok, kiemelkedések és gépházterek, melyeken keresztül közvetlenül megközelíthetők a fedélzet időjárási hatásoknak kitett részei, közlekedési célú nyílásainak fedélzet feletti küszöbmagassága a munkafedélzet szintjén legalább 600 mm, illetve a felépítményi fedélzet szintjén legalább 300 mm legyen. Amennyiben üzemeltetési tapasztalatok alátámasztják, akkor ezek szintmagassága, a géptérbe történő közvetlen bejutásra szolgáló ajtó küszöbmagasságát kivéve, 380 mm-re, illetve 150 mm-re csökkenthető.

5. szabály
Fa fedélelemekkel fedett raktárszáj

(1) Raktárszáj keretének a fedélzet felett mért magassága a munkafedélzet időjárási hatásoknak és tengervíznek kitett részein legalább 600 mm, míg a felépítményi fedélzetnél legalább 300 milliméter.

(2) Fából készült raktárszáj fedélelemek esetén a fedélelemek vastagságának meghatározásakor figyelembe kell venni a durva használat okozta fokozott kopást. Az elemek vastagságának meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy a fedélelem minden 100 mm-nyi alá nem támasztott hosszúságegysége után legalább 4 mm-rel növelni kell az alapvastagságot, de az alapvastagságnak legalább 40 mm-nek kell lennie, míg a fedélelemek felfekvési felületének szélessége legalább 65 mm kell hogy legyen.

(3) *  A fából készült raktárfedélelemek zárószerkezeteinek időjárásállóságát a merülésvonalakról szóló 1966. évi nemzetközi egyezmény I. melléklete 14. és 15. szabályában foglalt követelményeknek megfelelően kell biztosítani.

6. szabály
A nem fából készített fedéllel fedett raktárszáj

(1) Raktárszáj keretének a fedélzet felett mért magasságát az 5. (1) bekezdésben foglaltak szerint kell meghatározni. Amennyiben az üzemeltetési tapasztalatok alapján az 5. (1) bekezdésben foglalt követelmény csökkentése a hajó biztonságának veszélyeztetése nélkül engedélyezhető, a hajózási hatóság kisebb magasságot is engedélyezhet, vagy a fedélzet szintje fölé nyúló keret nélküli raktárszáj szerkezetet is engedélyezhet. Csökkentett magasságú raktárszáj keret esetén, illetve a fedélzet szintje fölé nyúló raktárszáj keret nélküli szerkezet esetén a raktárszáj nyílásának méretét a lehető legkisebbre kell választani. A raktárszáj fedőelemeket tartósan rögzített forgópántokhoz, vagy más, egyenértékű módon kell rögzíteni, biztosítva a fedél gyors lecsukását és csukott állapotban történő biztosítását.

(2) Szilárdsági számítások alapjául azt a terhelési helyzetet kell venni, amely mellett a raktárszáj fedél a rendeltetésszerűen szállított rakomány súlyának megfelelő terhelésnek van kitéve, vagy az alábbi statikus terheléseknek, melyek közül a nagyobbat kell figyelembe venni:

a) 10,0 kN/m2, a 24 méteres hajók esetében;

b) 17,0 kN/m2, a 100 méteres és ennél hosszabb hajók esetében.

Közbenső hajóhossz esetén a terhelési értékeket az egyenes arány szerint kell meghatározni. A hajózási hatóság a fajlagos terhelést a fenti értékek legfeljebb 75 százalékáig csökkentheti, ha a raktárszáj a felépítményi fedélzeten a mellső függélytől legalább 0,25 hajóhossznyi távolságban van.

(3) Lágyacélból készült raktárszáj fedél esetében a (2) bekezdés szerint meghatározott legnagyobb igénybevételt 4,25-tel megszorozva, a kapott eredmény nem haladhatja meg az acélanyag minimális szakítószilárdságát, továbbá a nevezett terhelés mellett a fedél behajlása nem lehet több, mint az áthidalt hossz 0,0028-szorosa.

(4) Nem lágyacélból készült raktárszáj fedél esetében a fedél szilárdságának meg kell egyeznie a lágyacélból készült fedél szilárdságával, és szerkezetének eléggé merevnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa a (2) bekezdésben meghatározott terhelés mellett az időjárás-állóság követelményét.

(5) Raktárszáj fedelet záróelemekkel és tömítésekkel kell ellátni a megfelelő időjárás-állóság biztosítása érdekében, vagy más, egyenértékű megoldás alkalmazása útján kell a biztonságos üzemelés feltételeit megteremteni.

7. szabály
A géptér nyílásai

(1) Géptér megközelítését szolgáló nyílást a felépítmény szerkezeti szilárdságával azonos szilárdságot biztosító kerettel és nyílászáróval kell ellátni. A külső terek megközelítésére szolgáló közlekedőnyílásokat a 4. szabály szerinti ajtóval kell felszerelni.

(2) Nem közlekedési célú nyílás fedőelemét az áttöréstől mentes szerkezetével azonos szilárdságúra kell méretezni, biztosítva a fedélnek a használatra való folyamatos készenlétét és zárt állapotában az időjárás-állóságot.

8. szabály
Egyéb fedélzeti nyílások

(1) A halászati műveletekhez szükséges öblítő fedélzeti lefolyók, búvónyílások csavaros, bajonettzáras vagy ezekkel egyenértékű záró szerkezettel ellátott nyílászárókkal legyenek felszerelve úgy, hogy biztosítva legyen a nyílászárónak a használatra való folyamatos készenléti állapota és zárt állapotában vízmentesen zárjon. A nyílás méretétől és elhelyezkedésétől, valamint a záróelemek kivitelétől függően, fém a fémhez típusú hézagmentes nyílászárók is felszerelhetők, amennyiben a hajózási hatóság ezek hatékony vízmentességét egyenértékűnek fogadja el.

(2) A fedélzeti lejárókon, géptermi nyílásokon, búvónyílásokon és a fedélzettel egy síkban lévő csapóajtókon kívüli, a munkafedélzeten vagy a felépítményi fedélzeten kiképzett másfajta nyílásokat tokozott, időjárásálló nyílászáróval vagy ezzel egyenértékű szerkezettel kell felszerelni. A kajütökhöz vezető lejárót lehetőleg a hajó középvonalához közel kell elhelyezni.

9. szabály
Szellőztetőnyílások

(1) *  A 45 méteres és ennél hosszabb hajók esetében a szellőztetőnyílások keretének felső pereme (a géptéri szellőztetőnyílások kivételével) legalább 900 mm-rel nyúljon a munkafedélzet szintje fölé, illetve legalább 760 mm-rel a felépítményi fedélzet szintje fölé. A 45 méternél rövidebb hajókon ugyanezek a magassági méretek legalább 760 mm-t, illetve 450 mm-t tegyenek ki. A géptéri szellőztetőnyílás keretének fedélzet fölötti építési magassága a munkafedélzet és a felépítményi fedélzet szintje fölött a II. fejezet 9. szabályának (3) bekezdésében foglaltak szerinti, de legalább 900 mm magas legyen, valamint legyen felszerelve a II. fejezet 9. szabályának (2) bekezdésében meghatározott időjárásálló zárószerkezettel, amelynek zárt állapotában megfelelő kiegészítő berendezés útján legyen biztosított a folyamatos és elegendő mennyiségű friss levegő bejuttatás.

(2) Szellőztetőnyílás keretének szilárdsága legalább azonos legyen a szomszédos szerkezeti elemek szerkezeti szilárdságával, és zárását a kerethez vagy más szerkezethez tartósan rögzített nyílászáróval kell időjárásálló módon biztosítani. Amennyiben szellőztetőnyílás keretének a fedélzettől számított magassága több mint 900 mm, a keretet külön meg kell támasztani.

(3) Szellőztetőnyílás keretét a 45 méter és annál hosszabb hajó esetében nem szükséges nyílászáróval felszerelni, ha a szellőztető kerete több mint 4,5 méterrel a munkafedélzet, illetve több mint 2,3 méterrel a felépítményi fedélzet szintje fölé nyúlik, kivéve, ha a hajózási hatóság előírja. Szellőztetőnyílás keretét a 45 méternél rövidebb hajón nem szükséges nyílászáróval felszerelni, ha a szellőztető kerete több mint 3,4 méterrel a munkafedélzet, illetve több mint 1,7 méterrel a felépítményi fedélzet szintje fölé nyúlik. A hajózási hatóság egyetértése esetén a kellően magas építésű szellőztetőnyílás keret esetében a záróelemek felszerelése elhagyható.

10. szabály
Lélegeztető csővezetékek

(1) Amennyiben a fedélzet alatti tartályokhoz vagy egyéb terekhez vezető lélegeztető csővezeték munkafedélzet, illetve felépítményi fedélzet szintje feletti szakasza szabadon vezetett kivitelben épül, akkor a lélegeztető csővezeték szabadon maradt szakaszának szilárdsága a szomszédos szerkezeti elemek szilárdságával legalább azonos szilárdságú legyen, és megfelelő védőburkolattal kell felszerelni. A lélegeztető csővezeték nyílását a csőhöz vagy a szomszédos szerkezeti elemhez tartósan rögzített nyílászáró szerkezettel kell ellátni.

(2) Lélegeztető csővezeték fedélzet fölötti magassága a munkafedélzeten legalább 760 mm, illetve a felépítményi fedélzeten legalább 450 mm legyen. A hajózási hatóság jóváhagyhatja lélegeztető csővezeték magasságának csökkentését, a halászati műveleteket esetleg zavaró hatások elkerülése érdekében.

11. szabály
Szondacsövek

(1) A hajózási hatóság által elfogadott típusú szondacsövet kell felszerelni:

a) azon terek vízgyűjtő árkához, melyek a tengeri út során nehezen megközelíthetőek, továbbá

b) a fenéktartályokhoz és szárnytartályokhoz.

(2) Szondacső felső végének könnyen megközelíthetőnek kell lennie és legalább a munkafedélzet szintjéig kell nyúlnia. Nyílását tartósan rögzített záróelemmel kell felszerelni. A munkafedélzet szintje fölé meg nem hosszabbított szondacsövet automatikus működésű, önzáró szerkezettel kell ellátni.

12. szabály
Testablakok és ablakok

(1) A munkafedélzet alatti és a felépítményi szerkezeteken belüli terekhez tartozó testablakot és ablakot forgópántos kivitelben kell beépíteni és vízmentes zárhatóságát biztosítani kell.

(2) Testablak alsó pereme legalább 500 mm-rel a legnagyobb üzemi merüléshez tartozó vízvonal fölött legyen.

(3) A legnagyobb üzemi merüléshez tartozó vízvonaltól mért 1000 milliméternél kisebb magasságban beépített testablaknak állandóan zárt, nem nyitható típusúnak kell lennie.

(4) Hajóba történő beépítésre csak jóváhagyott típusú, páncél zárófedéllel ellátott testablakot lehet felhasználni. Sérülésveszélyes zónában beépített testablak védelméről a halászfelszerelések által okozható sérülése elkerülése érdekében gondoskodni kell.

(5) Kormányállás ablakának üvegezésére ütésálló, biztonsági üveget vagy ezzel egyenértékű anyagot kell felhasználni.

(6) *  A hajózási hatóság - amennyiben meggyőződik arról, hogy ez a hajó biztonságát nem veszélyezteti - a munkafedélzeten vagy afelett elhelyezkedő fedélzeti házak oldalsó és hátsó falainál a kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezeteknek a vonatkozó ISO szabványoknak megfelelő előírásai szerint páncél zárófedél (viharfedél) nélküli körablakokat, illetve négyszögletes ablakokat is elfogadhat.

13. szabály
Tengervíz vételező és ürítő nyílások

(1) Munkafedélzet szintje alatti, illetve a 4. szabály szerinti időjárásálló ajtóval épített munkafedélzeti szint feletti felépítményben lévő térben, a hajótest héjazatán kívülre vezetett automatikusan működő elzáró rendszerrel felszerelt ürítő rendszert kell beépíteni, amely megakadályozza, hogy víz hatoljon be a hajóba. Ürítő vezetéket az automatikus működésű visszacsapó szelepen túl, könnyen megközelíthető helyről kézi üzemmódban működtethető zárószeleppel is el kell látni. A hajózási hatóság engedélyezheti a külön zárószelep elhagyását, amennyiben a hajóba az ürítő rendszeren keresztül bejutó víz valószínűsíthetően nem vezet veszélyes elárasztáshoz, illetve, ha az ürítő csővezeték átmérője elegendő méretű. A kézi üzemmódban működtethető zárószelepet kijelzővel kell felszerelni, amely mutatja, hogy a szelep éppen nyitott vagy zárt állásban van.

(2) Felügyelet mellett működtetett fő-, illetve segédgéptérben a gépek működtetéséhez szükséges tengervíz vételező, illetve ürítő csővezeték zárószelepét helyi működtetésűre is ki lehet alakítani. A vezérlőszervnek könnyen elérhető helyen kell lennie, és kijelzőjének mutatnia kell, hogy a szelep nyitott vagy zárt állásban van.

(3) A hajótesthez rögzített szerelvényeket és a jelen szabály által megkövetelt szelepeket acélból, bronzból vagy más jóváhagyott, alakítható anyagból kell elkészíteni. A hajótest és a szelepek közötti szakaszon a csővezeték acélból készüljön, a nem acélból épített hajók nem géptéri tereiben a hajózási hatóság engedélyezheti más anyag használatát.

14. szabály
Vízleeresztők

Munkafedélzet időjárási hatásoknak kitett részén, a hajó mindkét oldalán, a habvéd mentén vízleeresztőket kell kiképezni. A vízleeresztők keresztmetszetének m2-ben kifejezett „A” területét a habvéd „l” hossza és magassága alapján kell meghatározni, az alábbiak szerint:

a) A = 0,07 1 (ahol az l </= 0,7 L);

b) (i) ha a habvéd átlagos magassága 1200 mm-nél több, akkor a vízleeresztő keresztmetszetét a vízgyűjtő árok egy méternyi hosszára vetítve 0,004 m2-rel kell megnövelni, minden egyes 100 mm-nyi magasságkülönbség után,

(ii) ha a mellvédfal átlagos magassága 900 mm-nél kevesebb, akkor a vízleeresztő keresztmetszetét a vízgyűjtő árok egyméternyi hosszára vetítve 0,004 m2-rel lehet csökkenteni, minden egyes 100 mm-nyi magasságkülönbség után.

(2) A hajózási hatóság elrendelheti a vízleeresztő (1) bekezdés szerint számított keresztmetszetének növelését, amennyiben a hajófedélzet lejtésének mértéke nem elegendő annak biztosításához, hogy a fedélzet gyorsan megszabadulhasson a felcsapódott víztől.

(3) A felépítményi fedélzet vízleeresztőjének keresztmetszete nem lehet kevesebb az (1) bekezdésben megadott „A” terület felénél.

(4) A habvéd teljes hosszában a vízleeresztő nyílásokat kell elhelyezni, hogy a fedélzet gyors és hatékony vízmentesítése biztosítva legyen. A vízleeresztő nyílások alsó peremének a lehető legközelebb kell esnie a fedélzet szintjéhez.

(5) A hal tárolására szolgáló rekeszeket és a halászfelszerelés tárolóeszközeit úgy kell a fedélzeten elhelyezni, hogy ne csökkentsék a vízleeresztő nyílások hatékonyságát. A kifogott hal tárolására szolgáló rekeszeket elsodródás ellen rögzíteni kell.

(6) A 300 mm-nél mélyebb vízleeresztő nyílásokat 230 mm x 150 mm-es sejtméretű ráccsal kell felszerelni, vagy más védő jellegű megoldást kell alkalmazni. A vízleeresztő nyílásokat csak jóváhagyott típusú fedőlappal lehet felszerelni. Amennyiben a vízleeresztő nyílások halászat közbeni lezárása szükséges, a zárószerkezetnek könnyen megközelíthető helyről, a hajózási hatóság elvárásait kielégítő módon, egyszerűen működtethetőnek kell lennie.

(7) Jegesedés veszélyével járó zónában üzemeltetett hajón a vízleeresztő nyílások fedőlapjait, védőrácsozatát és egyéb védőfelszerelését könnyen eltávolítható kivitelben kell készíteni a jegesedés csökkentése érdekében. A vízleeresztő nyílások méretének és a védőfelszerelések eltávolítására biztosított eszközöknek a hajózási hatóság jóváhagyása szerintinek kell lenniük.

15. szabály * 
Kikötő és horgonyberendezés * 

A horgonyberendezésnek gyorsan és biztonságosan kell működnie. A horgonyberendezés a következő elemekből áll: horgony, horgonylánc vagy acél horgonykötél, láncfékek és horgonycsörlő vagy más olyan eszköz, amellyel a horgonyt le lehet engedni, illetve felhúzni, valamint a hajót az előrelátható időjárási és egyéb körülmények között helyben lehet tartani. Hajót a különféle lehetséges körülmények közötti biztonságos kikötéshez felszereléssel kell ellátni. A horgonyzáshoz és kikötéshez használt felszereléseknek kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet előírásainak kell megfelelniük.

III. Fejezet

STABILITÁS ÉS TENGERÁLLÓ KÉPESSÉG

1. szabály * 
Általános feltételek * 

A hajót úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a 7. szabályban hivatkozott üzemeltetési feltételek mellett az e fejezetben foglalt követelményeknek eleget tegyen. A stabilizáló karok (GZ) görbéjének számítását a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet ép állapotú általános rendeltetésű hajókra vonatkozó stabilitási szabályzata szerint kell végezni.

2. szabály
Stabilitási követelmények

(1) A hajónak legalább az alábbi stabilitási követelményeknek kell megfelelnie, kivéve, ha a hajózási hatóság az üzemeltetés tapasztalatai alapján eltérő követelményeket állapít meg azzal a korlátozással, hogy a legkisebb megkövetelt stabilitási kritériumoktól való bármely eltérés csak az Európai Bizottság hozzájárulásával engedélyezhető: * 

a) A stabilizáló kar görbéje (GZ görbe) alatti terület 30ş-os dőlésszögig nem lehet kisebb 0,055 méter radiánnál, illetve legalább 0,090 méter radián 40ş-os dőlésszögig, vagy az elárasztás szögéig (qf), ha ez a szög kisebb 40ş-nál. A 30ş-os és 40ş-os dőlésszögek között, illetve a 30ş és (qf) közötti dőlésszögek esetében a stabilizáló kar görbéje alatti terület nem lehet kevesebb 0,030 méter radiánnál. Az ún. (qf) dőlésszög, amelynél a hajótesten vagy a felépítményeken lévő, kellő gyorsasággal időjárásállóan be nem zárható nyílások már kezdenek víz alá merülni. Kisméretű nyílásokat, melyeken keresztül a progresszív elárasztás nem következhet be, nem kell nyitottként számításba venni.

b) 30ş-os vagy nagyobb dőlésszög mellett a stabilizáló kar hossza legalább 200 mm kell legyen.

c) A stabilizáló kar legnagyobb hossza lehetőleg 30ş-ot meghaladó, de 25ş-nál nem kisebb dőlésszög mellett adódjon.

d) *  Egyfedélzetes hajó esetében a kezdeti metacentrikus magasságnak (a továbbiakban: GM) legalább 350 mm-nek kell lennie. Teljes felépítményes hajónál a hajózási hatóság jóváhagyásával a metacentrikus magasság csökkenthető, de az 150 mm-nél kevesebb nem lehet. Az e rendeletben megállapítottnál kisebb metacentrikus magasság csak az Európai Bizottság hozzájárulásával engedélyezhető.

(2) Amennyiben a hajó oldalirányú lengésének korlátozására a medersori gerincen kívüli, más megoldást alkalmaznak, a hajózási hatóság számára kielégítő lehet annak igazolása, hogy az (1) bekezdésben meghatározott stabilitási követelmények a különféle üzemeltetési feltételek mellett teljesülnek.

(3) *  Az (1) bekezdésben meghatározott stabilitási kritériumok teljesítése érdekében a hajózási hatóság jóváhagyásával ballaszt használata is megengedhető. A legfeljebb 45 m hosszú hajón kizárólag állandó ballaszt hagyható jóvá. Az állandó ballaszt szilárd halmazállapotú legyen, és azt a hajóban biztonságosan rögzíteni kell. Folyékony ballaszt alkalmazása azzal a feltétellel hagyható jóvá, hogy a ballaszttartályt teljesen feltöltik, és a ballaszttartály a hajó szivattyúrendszerével nincs összeköttetésben. Amennyiben a folyékony ballasztot az (1) bekezdésben foglaltak teljesítése érdekében állandó ballasztként alkalmazzák, annak részletes adatait az üzemképességet tanúsító hajóokmányban, továbbá a stabilitási tájékoztatóban fel kell tüntetni. Az állandó ballaszt a hajózási hatóság jóváhagyása nélkül a hajóból nem távolítható el, és a hajón belül nem helyezhető át.

3. szabály

A hal tárolására szolgáló raktáraknak a halászat során szükségszerűen nyitva maradó és gyorsan le nem zárható rakodónyílásán keresztüli fokozatos elárasztáshoz vezető dőlésszögnek legalább 20ş-nak kell lennie, kivéve, ha a 2. (1) szabályban meghatározott stabilitási követelmények a hal tárolására szolgáló raktárak részleges vagy teljes elárasztása mellett is teljesülnek.

4. szabály * 
Különleges halászati módszerek * 

Különleges halászati módszerekkel halászó hajó esetén, amikor a halászat során a hajóra a szokásosnál nagyobb erők hatnak, a hajónak a 2. szabály (1) bekezdésében meghatározott stabilitási követelményeknek kell megfelelnie, illetve a hajózási hatóság fokozott követelményeket állapíthat meg. Az oldalhálós halászhajóknak a következő fokozott stabilitási kritériumoknak kell megfelelniük:

a) a 2. szabály (1) bekezdésének a) pontja szerint a stabilizáló kar görbéje alatti területre és a stabilizáló karokra vonatkozó követelményeket 20%-kal meg kell növelni;

b) a metacentrikus magasság legalább 500 mm legyen;

c) az a) pontban foglalt követelményeket csak a hajóba beépített főgépnek a következő képletekkel meghatározottnál kisebb, kilowattban kifejezett teljesítménye esetében kell alkalmazni:

- N = 0,6 Ls2 a legfeljebb 35 m hosszú hajók esetében, és

- N = 0,7 Ls2 a 37 m és annál hosszabb hajók esetében,

- a közbenső hajóhossz esetében az együttható értékét a 0,6 és 0,7 értékek közötti lineáris interpolálással kell meghatározni,

- Ls: a köbözési bizonyítványba bejegyzett hosszúság.

Amennyiben a beépített főgép teljesítménye meghaladja a fenti képletekkel számított értékeket, az a) pontban foglalt követelményeket a nagyobb teljesítménnyel egyenesen arányosan kell növelni.

A hajózási hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy az oldalhálós halászhajó az e fejezet 7. szabályának (1) bekezdésében foglalt működési feltételek mellett megfelel a fokozott stabilitási kritériumoknak.

A stabilitás számítása során a hálóbevonó gém vízszintessel bezárt állásszögét 45° értékben kell felvenni.

5. szabály * 
Erős szél és oldalirányú lengés * 

A hajónak állnia kell a működési zóna szerinti tengeri feltételek melletti erős szél és oldalirányú lengés okozta igénybevételt, a hullámzást, valamint a halászati eljárások sajátosságaiból származó fokozott igénybevételt. A stabilitásra vonatkozó számításokat a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet ép állapotú általános rendeltetésű hajókra vonatkozó stabilitási szabályzata szerint kell elvégezni.

6. szabály
Víz a fedélzeten

Hajónak, az adott évszak időjárási viszonyait, a hajó működése során adódó tengerállapotokat, a hajó típusát és üzemeltetési módját is figyelembe véve, állnia kell a fedélzetre került tengervíz okozta hatásokat.

7. szabály
Üzemeltetési helyzetek figyelembevétele a stabilitás szempontjából

(1) A stabilitási jellemzők számítással történő meghatározását az alábbi üzemeltetési helyzetekre el kell végezni:

a) indulás a halászati területre, üzemanyaggal, készletekkel, jéggel, halászati felszerelésekkel és egyebekkel teljesen feltöltött állapotban;

b) indulás a halászati területről a teljes fogással;

c) érkezés a honos kikötőbe a teljes fogással és a készletek, üzemanyag stb. 10%-ával; és

d) érkezés a honos kikötőbe a készletek, üzemanyag stb. 10%-ával és egy minimális fogással, ami szokásosan a teljes fogás mennyiségének a 20 százaléka, de lehet akár 40% is, feltéve, hogy a hajózási hatóság tudomásul veszi, hogy az üzemeltetési körülmények indokolják az ilyen értéket;

e) a 2. szabályban szereplő stabilitási követelmények közül a legalacsonyabb mértékű stabilitást biztosító követelményt alapul véve a b), c), illetve d) pontban szereplő üzemeltetési feltételek figyelembevételével a III/8. szabály rendelkezése szerinti, jéglerakódás miatti, ráhagyást kell alkalmazni;

f) kerítőhálóval dolgozó hajó esetében, a halászati területről való induláskor, halászati felszereléssel, fogás nélkül és 30% készlettel, üzemanyaggal, valamint egyebekkel terhelten a III/8. szabály rendelkezése szerinti, jéglerakódás miatti, ráhagyást kell alkalmazni.

(2) Az (1) bekezdésben ismertetett sajátos üzemeltetési feltételeken túl a hajózási hatóság azon elvárásának is eleget kell tenni, miszerint a 2. szabályban megadott minimális stabilitási követelményeknek teljesülniük kell más üzemeltetési feltételek mellett is. A hajózási hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a hajó üzemeltetésével, illetve működési területével kapcsolatos sajátos követelményeket figyelembe vették a hajó építésekor.

(3) Az (1) bekezdés szerinti stabilitási jellemzők számítása során az alábbiakat is figyelembe kell venni:

a) ráhagyást kell alkalmazni a fedélzeten lévő nedves halászhálók és felszerelések stb. súlya miatt;

b) ráhagyást kell alkalmazni a jegesedés (ha ilyen várható) miatti súlynövekedésre, a 8. szabályban foglalt rendelkezéseknek megfelelően;

c) a rakterekben egyenletesen elosztott halrakomány hatása, amennyiben nem más rakományelosztási séma szerint történik az üzemeltetés;

d) a fedélzeten tárolt halrakomány hatása, az (1) b) és (1) c) pontokban és a (2) bekezdésben foglalt üzemeltetési feltételek mellett;

e) a ballaszt hatása, amikor a kifejezetten erre a célra tervezett tartályokban ballaszt van, vagy a ballaszt felvételére alkalmas, de rendeltetésszerűen nem ballasztolásra épített tartályok ballaszttal vannak feltöltve; és

f) a tartályokban lévő folyadék és a halrakomány szabad felületéből eredő hatás miatti ráhagyás.

8. szabály
Jegesedés

(1) Északi körzet alatt a Balti-tenger kivételével az alábbiakban körülírt terület értendő: a 62ş északi szélesség Norvégia nyugati partját metsző ponttól a 4ş nyugati hosszúságig, majd a 4ş nyugati hosszúsági körön a 60ş 30’ északi szélességig, majd a 60ş 30’ északi szélesség mentén az 5ş nyugati hosszúságig, majd az 5ş nyugati hosszúsági kör mentén a 60ş északi szélességi körig, majd a 60ş északi szélesség mentén a 15ş nyugati hosszúsági körig, majd a 15ş nyugati hosszúsági kör mentén a 62ş északi szélességi körig, majd a 62ş északi szélességi kör mentén a 27ş nyugati hosszúsági körig, majd a 27ş nyugati hosszúsági kör mentén az 59ş északi szélességi körig, majd az 59ş szélességi kör mentén nyugat felé terjedő szakaszok alkotják. Az északi körzetben tevékenykedő hajó esetében az alábbi jegesedési ráhagyással kell számolni a stabilitási számítások során:

a) 40 kg/m2 a jegesedésnek kitett fedélzetek és folyosók felületén;

b) 10 kg/m2 a hajónak a vízvonal fölötti oldalfelületén;

c) a vitorlázattal nem rendelkező hajók kötélzete, a korlátok (kivéve az árbocokat) és egyéb folytonos felületet nem képező felszerelései felületének hatását a számítások során úgy kell figyelembe venni, hogy a folytonos felületek teljes kivetített területét 5%-kal meg kell növelni, és az így megnövelt felület statikus nyomatékát 10%-kal megnövelt értéken kell számításba venni.

(2) Az északi zónában történő üzemeltetésre épülő hajót:

a) a jégfelrakódást a legkisebb mértékűre csökkentő kialakítással kell tervezni, és

b) fel kell szerelni a felrakódott jég eltávolítására alkalmas eszközökkel.

9. szabály * 
Döntési próba, stabilitási tájékoztató * 

Amennyiben a hajón a terheletlen állapotú hajó vízkiszorítását és súlypontjának helyzetét érintő változtatást végeznek, akkor a hajót ismételt döntési próbának kell alávetni, továbbá módosítani szükséges a stabilitási tájékoztatót. Amennyiben a hajó terheletlen állapotú vízkiszorítása 2%-ot meghaladó mértékű változást szenved és számítás útján nem bizonyítható, hogy a stabilitási követelményeknek megfelel, a hajót döntési próbának kell alávetni.

10. szabály
Stabilitási tájékoztató * 

(1) *  A hajó parancsnokát stabilitási tájékoztatóval kell ellátni, hogy pontosan meghatározhassa a hajó különféle üzemeltetési feltételek mellett adódó stabilitását. A stabilitási tájékoztatónak útmutatást kell tartalmaznia a parancsnok számára, amely alapján megismerheti a hajó stabilitását vagy hosszanti úszáshelyzetét hátrányosan befolyásoló üzemeltetési eseteket. A stabilitási tájékoztató egy példányát jóváhagyás végett át kell adni a hajózási hatóságnak.

A jóváhagyott stabilitási tájékoztatót a hajón hozzáférhető helyen kell tartani, továbbá a hajó időszakos szemléjekor ellenőrizni kell, hogy a tényleges üzemeltetési körülmények szerinti követelményekre is érvényes-e jóváhagyása.

(2) *  Ha a hajón a stabilitására hatást gyakorló változtatást végeztek, stabilitási számítást kell végezni és a számítás eredményét a hajózási hatóságnak jóváhagyásra be kell mutatni. A jóváhagyott új stabilitási tájékoztatót a parancsnok rendelkezésére kell bocsátani és a hatálytalanított információt vissza kell vonni.

11. szabály
Hordozható haltároló rekeszek

A fogást megfelelően rögzíteni kell a hajó úszáshelyzetének veszélyes megváltozását okozó elmozdulás ellen. A haltároló rekeszek rögzítőállványainak, ha ilyenek felszerelésre kerülnek, meg kell felelniük a hajózási hatóság elvárásainak.

12. szabály * 
A hajóorr magassága * 

A hajóorrnak kellően magasnak kell lennie ahhoz, hogy megelőzze túlzott mennyiségű víznek a hajóra jutását. A parttól legfeljebb 10 mérföldön belül, korlátozott területeken működő hajók esetében a legkisebb orrmagasság meghatározása a hajózási hatóság jóváhagyásával történik, figyelembe véve az évszaknak megfelelő időjárási viszonyokat, a hajó tervezett üzeme szerinti tengeri viszonyokat, valamint a hajó típusát és üzemeltetésének módját. Az egyéb területen működő hajók esetében:

(1) amennyiben a halászati műveletek során a halfogást a felépítmény előtti nyílt munkafedélzeten lévő rakodónyíláson keresztül kell a haltárolótérbe rakni, a legkisebb orrmagasság kiszámítását a halászhajókra vonatkozóan meghatározott számítási módszerrel kell végezni.

(2) amennyiben a halfogást nyitott munkafedélzeten lévő, de fedélzeti vagy felépítmény által védett rakodónyíláson keresztül rakják a raktérbe, a legkisebb orrmagasságnak meg kell felelnie a merülésvonalakról szóló, 1966. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletének 39. szabályában meghatározott magasságnak, de legalább 2000 mm kell legyen. Ekkor a kijelölt nyári szabadoldal helyett a megengedett legnagyobb merülést kell figyelembe venni.

13. szabály
Legnagyobb megengedhető üzemi merülés

A legnagyobb megengedhető üzemi merülést az üzemeltetési körülmények, az e fejezetben ismertetett stabilitási követelmények, valamint a II. és VI. fejezetben foglalt követelmények alapján a hajózási hatóság hagyja jóvá.

14. szabály * 
Térfelosztás és stabilitás sérült állapotban * 

A 100 méter hosszúságú és annál hosszabb, valamint 100 vagy több személyt szállító hajónak üzemeltetése körülményeitől, tevékenységi körzetétől és jellemzőinek függvényében, pozitív stabilitását megőrizve úszóképesnek kell maradnia bármely vízmentes terének sérülés következtében történő elárasztása esetén. Az erre vonatkozó számításokat a halászhajókra vonatkozóan meghatározott módszer szerint kell elvégezni.

IV. Fejezet

GÉPÜZEMI ÉS ELEKTROMOS BERENDEZÉSEK, VALAMINT IDŐSZAKOSAN FELÜGYELET NÉLKÜLI GÉPTEREK

„A” RÉSZ - ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK
1. szabály

Alkalmazás

A fejezetben foglalt rendelkezések a 24 méter és annál nagyobb hosszúságú új és meglévő hajóra vonatkoznak.

2. szabály

Fogalmi meghatározások

(1) Fő kormánymű, az a hajó a szokásos üzemeltetési feltételek melletti kormányozhatóságát biztosító berendezés, amely a meghajtó gépi berendezéseket, a kormánymű segédegységeit és a nyomatéknak a kormányszárnyra vagy kormányívre történő átadásához szükséges berendezéseket foglalja magában.

(2) Segédüzemi kormányberendezésnek kell biztosítania a hajó kormányozhatóságát a fő kormánymű meghibásodása esetén.

(3) Kormánymű meghajtó berendezés az alábbiak szerint értelmezendő:

a) elektromos kormánymű esetén egy villanymotor és a kapcsolódó elektromos berendezések,

b) elektrohidraulikus kormánymű esetén egy villanymotor a hozzá tartozó elektromos berendezésekkel és a rendszerhez illesztett hidraulikaszivattyú, és

c) más típusú hidraulikus kormánymű esetén egy meghajtó gép és a hozzá illesztett hidraulikaszivattyú.

(4) Legnagyobb előremeneti üzemi sebesség: a hajó tevékenységi sebessége, amelynek tartására a hajó a legnagyobb jóváhagyott üzemi merülése mellett tervezve van.

(5) Legnagyobb hátrameneti sebesség: az a becsült sebesség, amelyet a hajó a legnagyobb jóváhagyott üzemi merülése mellett a tervezett legnagyobb hátrameneti hajtóerő kifejtése esetén elérhet.

(6) Üzemanyagegység: az a berendezés, amelyet az üzemanyagnak olajtüzelésű kazánhoz, illetve belső égésű motorhoz történő továbbítás érdekében az olaj előkészítésére használnak. Az egység üzemanyag-szivattyút, szűrőt és előmelegítőt foglal magában és legalább 18 N/mm2 rendszeren belüli nyomással jellemezhető.

(7) Rendes üzemi állapot és fedélzeti életkörülmények: a hajó egészének, gépi berendezéseinek, fő- és segédüzemének, a kormányműnek és tartozékainak, a biztonságos hajózáshoz szükséges navigációs felszerelésnek, a tűz és elárasztás megelőzéséhez, illetve elhárításához szükséges felszerelésnek, a külső és belső hírközlési és jelző felszerelésnek, a túlélési és mentőfelszerelésnek megbízható működőképessége és készenléti állapota, továbbá a más jogszabályban foglaltak szerinti fedélzeti életkörülményeknek a megléte.

(8) Gép- és kormányképtelen hajó: amikor a fő- és segédüzemi berendezések, valamint a kazánok, valamilyen rendellenesség miatt üzemen kívül vannak.

(9) Fő kapcsolótábla: a fő áramforrással közvetlen kapcsolatban álló és az áramnak a hajó fogyasztóegységei felé történő elosztására rendszeresített kapcsolótábla.

(10) Időszakosan felügyelet nélküli géptér: az a géptér, amelyben a fő- és segédüzemi berendezések, valamint áramtermelő berendezések felügyelete nem folyamatos, és a manőverek időszakában való üzemelést is ideértve, nem minden üzemmódban kötelező.

3. szabály

Általános - gépi berendezések

(1) *  A főgépüzem, a vezérlés, a gőzüzemi berendezések, az üzemanyagrendszer, a sűrített levegős rendszerek, a hűtőberendezések, a segédüzemi berendezések, a kazánberendezések, a nyomástartó edények, csőrendszerek, szivattyúberendezések, a kormányberendezés, az erőátviteli berendezések és más berendezések tervezése, építése, próbája, beépítése és tervszerű megelőző karbantartása kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet jóváhagyása alapján történhet. A gépi berendezéseket és felszereléseket, az emelőberendezéseket, csörlőket, halszállító és feldolgozó felszereléseket a személyzet tagjainak sérülését lehető leghatékonyabban megakadályozó védelemmel kell felszerelni. Különös figyelmet kell fordítani a mozgó gépelemekre, a forró felületekre és más veszélyforrásokra.

(2) Gépteret úgy kell megtervezni, hogy a biztonságos és szabad hozzáférés a gépi berendezésekhez és vezérlőegységükhöz, valamint a karbantartást igényelő egységekhez biztosított legyen. Gépteret megfelelő szellőzéssel kell ellátni.

(3) a) Biztosítani kell, hogy a fő gépüzem valamely segédüzemi egység meghibásodása esetén is üzemképes maradjon, illetve üzemképessége helyreállítható legyen. Ennek érdekében különös figyelmet kell fordítani az alábbiak működésére:

(i) a fő gépüzem üzemanyag-ellátó rendszere,

(ii) a fő gépüzem kenőolaj rendszere,

(iii) a fő gépüzem hidraulikus, pneumatikus és elektromos vezérlőegységei, ideértve az állítható szárnyú hajócsavarok vezérlését is,

(iv) a fő gépüzem hűtési rendszere és a rendszerben a szükséges víznyomást biztosító egységek, és

(v) a fő gépüzem indításához, illetve vezérléséhez szükséges légkompresszor és sűrített levegő nyomástartó tartály.

b) Biztosítani kell a feltételeket, hogy a gép és kormány nélküli állapotba került hajón, külső segítség nélkül, újra lehessen indítani a gépüzemet.

(4) A hajó biztonsága érdekében, az alapvető biztonságot szolgáló, beszerelt állapotú fő gépüzemi és segédüzemi berendezéseknek üzemképeseknek kell maradniuk a hajó bármelyik oldalra történő legfeljebb 15ş-ig terjedő statikus és legfeljebb 22,5ş-ig terjedő dinamikus dőlése, illetve egyidejű hosszirányú, legfeljebb 7,5ş-ig terjedő dinamikus bólintása esetén. A hajózási hatóság, illetve kijelölt szervezet enyhítheti ezeket a követelményeket, figyelembe véve a hajó típusát, méretét és üzemeltetési feltételeit.

(5) Különös figyelmet kell fordítani a fő és segéd gépüzem berendezéseinek tervezésére, építésére és beépítésére, hogy a szokásos üzemeltetési feltételek mellett ne keletkezzenek a berendezések terhelését növelő káros rezgések.

Villamos berendezések

(6) Villamos berendezésnek tervezésénél és építésénél fogva az alábbiakat kell biztosítania:

a) a hajó rendes üzemi és életkörülményeinek fenntartásához szükséges szolgáltatásokat, vészhelyzeti áramforrás igénybevétele nélkül,

b) a fő áramforrás kiesése esetén a biztonság fenntartásához alapvetően szükséges szolgáltatásokat, és

c) a személyzet és a hajó védelmét az elektromos eredetű veszélyektől.

(7) *  A hajózási hatóságnak meg kell győződnie a 16. és 18. szabályban foglaltaknak kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott módon történő végrehajtásáról.

Időszakosan felügyelet nélkül üzemelő gépterek

(8) A 3-18. szabályokon és az V/1-V/44. szabályokon túl a 19-24. szabályokat kell alkalmazni az időszakosan felügyelet nélkül üzemelő gépterek esetében.

(9) *  Kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott rend szerint végrehajtott fedélzeti szemlék és próbák révén biztosítani kell, hogy a hajó üzemelése közben - ideértve a manőverezést is - a hajó berendezései és felszerelései a rendeltetés szerinti üzemeltetési körülmények között megbízható módon működjenek.

(10) *  Időszakosan felügyelet nélkül történő üzemeltetésre alkalmas gépi berendezéssel felszereltnek akkor tekinthető a hajó, ha kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által kiállított bizonyítvány tanúsítja az ilyen üzemeltetésre való alkalmasságát.

„B” RÉSZ - GÉPÜZEMI BERENDEZÉSEK

(Lásd a 3. szabályt)

4. szabály

Gépüzemi berendezések

(1) A hajó meghajtását és üzembiztonságát szolgáló fő- és segédüzemi berendezéseket hatékony vezérlőeszközökkel kell ellátni.

(2) A 200 mm-nél nagyobb hengerátmérőjű belső égésű motorokat, illetve a 0,6 köbméternél nagyobb belső térfogatú forgattyús házakat jóváhagyott típusú, megfelelő keresztmetszetű robbanásmentesítő biztonsági szelepekkel kell ellátni.

(3) Fő- és segédüzemi berendezéseket, nyomástartó edényeket vagy más nyomás alatt működő berendezéseket túlnyomás elleni védelemmel kell ellátni.

(4) A hajó meghajtását és biztonságát, valamint a fedélzeten tartózkodó személyek testi épségét szolgáló erőátviteli berendezéseket, fogaskerekeket, tengelyeket és más alkatrészeket a hajó tevékenysége szerinti legnagyobb terhelés figyelembevételével kell tervezni és építeni. Mindezek során a meghajtó motor vagy motorok kiválasztására is kellő figyelmet kell fordítani.

(5) A fő- és segédüzemi berendezéseket automatikus leállító rendszerrel kell felszerelni a kenőolaj-ellátás kimaradása vagy más meghibásodás esetére, amely a berendezések gyors és súlyos károsodásához, vagy robbanáshoz vezethet. Az automatikus leállítással védett berendezésekre a leállítás bekövetkeztét megelőzően működésbe lépő riasztási jelzőrendszert kell felszerelni. A hajózási hatóság engedélyezheti az automatikus leállító rendszer vészhelyzetben történő kikapcsolásának lehetőségét biztosító rendszer beépítését. A hajózási hatóság ugyanakkor mentesíthet bizonyos hajókat az e fejezetben foglalt rendelkezések hatálya alól, figyelembe véve a hajó típusát vagy az általa ellátott szolgáltatást.

5. szabály

Hátrameneti eszközök

(1) A hajónak kellő teljesítménnyel kell rendelkeznie a szokásos üzemeltetési feltételek esetén és a hajó irányíthatóságának fenntartása mellett végrehajtott hátramenethez.

(2) Tengeri futópróba keretében kell meggyőződni arról, hogy a főgép által hajtott hajócsavar keltette tolóerő iránya kellően rövid idő alatt megfordítható és a hajó ésszerű távolságon belül megállítható a legnagyobb üzemi előremeneti sebességről.

6. szabály

Gőzkazán, táprendszerek és gőzvezetékek

(1) *  Gőzkazánt és le nem fúvatott gőzgenerátort legalább két, megfelelő teljesítményű biztonsági szeleppel kell ellátni. A hajózási hatóság, figyelembe véve a gőzkazán, illetve a le nem fúvatott gőzgenerátor teljesítményét vagy más műszaki jellemzőit, kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott feltételek teljesülése esetén engedélyezheti, hogy csak egy biztonsági szelepet építsenek be, amennyiben a túlnyomás elleni védelem így is biztosítható.

(2) Olajtüzelésű, folyamatos felügyelet nélküli működésre tervezett gőzkazánt alacsony vízszint kialakulása, levegőellátás kimaradása, illetve a láng kialvása esetén riasztójelzést adó és a tüzelőanyag-ellátást megszakító biztonsági rendszerrel kell ellátni.

(3) A hajózási hatóságnak a gőzkazánok biztonságos üzemelése érdekében különös figyelmet kell szentelnie a gőzkazánok táprendszerei, működési folyamat-ellenőrző berendezései megfelelőségének, valamint az üzembiztonsági intézkedések foganatosításának.

7. szabály

Kapcsolattartás a navigációs híd és a géptér között

A navigációs híd és a géptér közötti kapcsolattartás céljára két különálló kapcsolattartó rendszert kell létesíteni, amelyek közül az egyik a géptéri telegráf. 45 méternél rövidebb hajó esetén, amennyiben a főgépet közvetlenül a kormányházból vezérlik, a hajózási hatóság a géptéri telegráftól eltérő kapcsolattartó eszközt is elfogadhat.

8. szabály

Főgép vezérlése a navigációs hídról

(1) A navigációs hídról történő főgépvezérlés esetén az alábbi követelményeket kell teljesíteni:

a) manőverezéskor és más üzemi körülmények között a főgép fordulatszámát, a hajtóerő irányát és adott esetben a hajócsavar állásszögét teljes mértékben a navigációs hídról lehet szabályozni, illetve vezérelni;

b) *  az a) pontban szereplő távirányítást a hajtóberendezések túlterhelését megakadályozó, kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott követelményeknek megfelelő vezérlőberendezéssel kell biztosítani;

c) a navigációs hídon a főgép vészmegállítására szolgáló készüléket kell felszerelni, amelynek működése független az a) pontban szereplő vezérlőrendszertől;

d) a főgépet távirányítással egyidejűleg csak egy vezérlőállásból lehessen irányítani, ezért reteszelt vezérlőegységek használata engedélyezett bármelyik vezérlőállásnál. A vezérlőállásoknál jelzőkészüléken láthatóvá kell tenni, hogy melyik állásból történik a főgép irányítása. A navigációs híd és a géptér közötti a vezérlésátadást csak a géptérben, vagy a géptéri vezérlőállásban lehessen szabályozni. A 45 méternél kisebb hosszúságú hajókon a hajózási hatóság engedélyezheti, hogy a géptérben csak egy vészhelyzeti vezérlőállás legyen, feltéve, hogy a navigációs híd megfelelő figyelő- és vezérlőberendezéssel ellátott;

e) a navigációs hídon az alábbiakról tájékoztató jelzőműszereket kell felszerelni:

(i) rögzített állásszögű hajócsavar esetén a hajócsavar fordulatszáma és forgási iránya,

(ii) változtatható állásszögű hajócsavar esetén a hajócsavar fordulatszáma és a lapátok állásszöge,

(iii) vészriasztó rendszer a 4. (5) szabály szerint;

f) lehetőséget kell biztosítani a főgép helyi vezérlésére a távvezérlőrendszer meghibásodásának esetére;

g) a távvezérlőrendszernek tartalmaznia kell a meghibásodása esetén vészjelzést adó rendszert, valamint a távvezérlőrendszer meghibásodása esetén a helyi vezérlésre történő átállásig a hajócsavarnak a meghibásodás előtt beállított sebessége és működési iránya fenntartható legyen;

h) az automatikus indítás lehetősége nem merítheti ki a főgép indításához szükséges energiaforrást. Vészjelzéssel kell figyelmeztetni a kezelőt az alacsony indítási levegőnyomásra, mindazonáltal a vészjelzést kiváltó levegőnyomás-küszöböt olyan szintre kell beállítani, amely mellett a főgép indítása még továbbra is lehetséges.

(2) Amennyiben a főgép és a hozzá kapcsolódó gépi berendezések, ideértve a fő áramfejlesztőt is, eltérő szintű automatikus vagy távvezérléssel vannak ellátva és folyamatos vezérlőtéri felügyelet alatt állnak, akkor a vezérlőteret úgy kell megtervezni, felszerelni és kialakítani, hogy a gépi berendezések működése legalább olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állnának.

(3) Az automatikus vezérlés, illetve távvezérlés útján indító, működtető és ellenőrző rendszernek tartalmaznia kell az automatikus, illetve távvezérlőrendszer kiiktatásának lehetőségét, még az automatikus, illetve távvezérlőrendszer meghibásodása esetén is.

9. szabály

Sűrített levegős rendszerek

(1) Sűrített levegős rendszerben meg kell akadályozni a túlzott nyomás létrejöttét, ideértve a levegő átszivárgásának megakadályozását légkompresszor vízhűtőjébe vagy légkompresszor készülékházába. A túlzott nyomás kialakulását a célnak megfelelő nyomáscsökkentő biztonsági szerkezet beépítése útján kell megelőzni.

(2) Belső égésű főgép sűrített levegős indító rendszerét védelemmel kell ellátni a motor hajtására szolgáló robbanóelegynek az indítórendszer vezetékébe való bejutása és az így bekövetkezhető robbanás ellen.

(3) Az indítólevegő-kompresszoroktól minden nyomócsövet közvetlenül az indítólevegő-palackokhoz kell vezetni. A légpalackoktól a főüzemi vagy segédüzemi motorokhoz vezető minden indítócső legyen teljesen elválasztva a kompresszor csomócsőrendszerétől.

(4) Biztosítani kell, hogy csak minimális mennyiségű olaj juthasson be a sűrítettlevegő-rendszerekre, és gondoskodni kell e rendszerek víztelenítéséről.

10. szabály

Üzemanyag, kenőolaj és más gyúlékony olajok kezelése

(1) Jóváhagyott eljárás keretében 60 şC-nál alacsonyabb lobbanáspontúnak minősített dízelolajat, vészhelyzeti generátorban történő felhasználás kivételével, üzemanyagként felhasználni nem engedélyezett. Vészhelyzeti generátor üzemanyagának lobbanáspontja nem lehet 43 şC-nál alacsonyabb. 43 şC-nál alacsonyabb lobbanáspontú dízelolaj általános célú használatát a hajózási hatóság csak akkor engedélyezi, ha az előírt elővigyázatossági intézkedéseket megteszik, továbbá az üzemanyag tárolására szolgáló térben a hőmérséklet nem emelkedhet az adott üzemanyag lobbanáspontjánál 10 şC-kal alacsonyabb szint fölé.

(2) Gondoskodni kell a hajó tartályában lévő üzemanyag mennyiségének biztonságos és pontos mérési lehetőségéről. Szondacsövek használata esetén, a szondacső felső végének biztonságos helyen kell végződniük és a csővégeket megfelelő záróelemmel kell ellátni. Használható megfelelő vastagságú üvegből készült és fémházzal védett szintjelző, amennyiben azt automatikus működésű zárószeleppel szerelik fel. A tartályban lévő üzemanyag mennyiségének megállapítására más eszközöket is lehet használni, amennyiben esetleges meghibásodásuk, vagy a tartályok túltöltése nem vezet az üzemanyag szabadba jutásához.

(3) Gondoskodni kell arról, hogy olajtartályokban vagy az üzemanyagrendszer bármely részében ne alakulhasson ki túlnyomás. Az esetleges túlnyomást nyomáscsökkentő szeleppel vagy lélegeztetővezetékkel, illetve biztonságos módon és biztonságos helyre kivezetett túlfolyócsővel kell megszüntetni.

(4) *  A kettős fenék szintje felett elhelyezett ülepítő, tároló és napi tartályok csővezetékének sérülése esetére és ezzel összefüggésben az üzemanyag elfolyásának megakadályozására a nevezett tartályt más, biztonságos térből vezérelhető zárószeleppel kell ellátni, amely lehetővé teszi az elfolyás megszüntetését a tanktérben keletkezett tűz esetén. A tengelyalagútban, csővezeték-alagútban, vagy más, hasonló térben elhelyezett mély fekvésű tartályokra zárószelepet kell felszerelni, azonban tűz esetén keletkező folyás megszüntetése az alagúton kívüli, más térben elhelyezett kiegészítő szelep segítségével történik. Ha ilyen célú kiegészítő szelepet a géptérben szerelnek fel, akkor annak a géptéren kívülről is működtethetőnek kell lennie.

(5) Az üzemanyagrendszer részét képező szivattyú más rendszerrel kapcsolatban nem lehet. Az üzemanyag-szivattyú vezetékrendszerét zárt visszacsatoló rendszerbe ürítő nyomáscsökkentő szeleppel kell felszerelni. Amennyiben üzemanyagtartályt esetenként folyadék ballaszt tartályként is használnak, biztosítani kell az üzemanyagrendszer és a ballasztrendszer egymástól való teljes elkülönítését.

(6) Nem szabad olajtartályt felszerelni ott, ahol a belőle szivárgó olaj felforrósodott felületre folyhat. El kell kerülni, hogy a szivattyúból, szűrőből vagy más berendezésből kiszökő olaj felforrósodott felülettel érintkezésbe kerülhessen.

(7) a) *  Az üzemanyagrendszer csöveit, szelepeit és szerelvényeit acélból vagy azzal egyenértékű anyagból kell készíteni, és lehetőség szerint kerülni kell a hajlékony csöveket, kivéve azokat a helyeket, ahol használatuk nem mellőzhető. A hajlékony csöveknek és a hozzájuk csatlakozó szerelvényeknek is az acéllal egyenlő szilárdságúaknak kell lenniük és kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott követelményeknek megfelelő tűzálló anyagokból kell készülniük, illetve tűzálló bevonattal kell rendelkezniük, valamint meg kell felelniük a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerhajózási Biztonsági Bizottsága által MSC. Circ. 647. számon, „a gyúlékony folyadékok továbbítására szolgáló rendszerek tömítetlenségének elkerülésére” kiadott irányelvekben meghatározott követelményeknek.

b) Üzemanyagcsövet, kenőolaj-vezetékeket védőburkolattal kell ellátni, megelőzendő olajpermet vagy kiszökő olaj felforrósodott felületekre, vagy motor légbeszívó nyílásaiba történő jutását. Ezeken a vezetékeken a csőcsatlakozási helyek számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

(8) Hajó üzemanyagtartályát a hajószerkezet szerves részeként kell beépíteni, továbbá „A” kategóriájú géptéren kívül kell elhelyezni. Amennyiben nem kettős fenékbe épített üzemanyagtartályt „A” kategóriájú géptér közvetlen szomszédságában, vagy éppen ilyen térben kell elhelyezni, akkor legfeljebb az egyik függőleges oldalfala lehet határos a géptér határoló felületével, míg a többi oldala lehetőleg a kettősfenék-tartályokkal legyen közös határfelületű. A géptérrel közös határfelületet a lehető legkisebbre kell választani. Amennyiben nem kettős fenékbe épített üzemanyagtartályt „A” kategóriájú géptérben kell elhelyezni, akkor abban csak 60 şC-nál magasabb lobbanáspontú olajat szabad tárolni. Általában és különösen „A” kategóriájú géptérben kerülni kell a szabadon álló dízelolajtartályok alkalmazását. Jóváhagyott használat esetén a szabadon álló tartályt olajtartó kivitelű, bőséges méretű cseppfogó tálcára kell helyezni, melyből leeresztőcsövön át kellően méretezett tartályba jut az esetlegesen kifolyó olaj.

(9) Gépteret kellő intenzitású szellőztetéssel kell ellátni az olajgőzök felhalmozódásának megelőzésére.

(10) *  Nyomás alatti rendszerekben használt kenőolaj tárolása, elosztása és felhasználása jóváhagyott módon történhet. „A” kategóriájú géptérben és más gépterekben is az (1), (3), (6) és (7) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket, valamint szükség szerint - kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott követelményekkel összhangban - a (2) és (4) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket kell érvényesíteni. Jóváhagyott típusú, üvegből készült kémlelőcsövek használata a kenőanyagrendszerekben engedélyezett.

(11) *  A (10) bekezdésben szereplő olajtól eltérő típusú olajjal működő erőátviteli rendszerekben nyomás alatt használt gyúlékony olajok tárolása, elosztása és felhasználása kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott módon történhet. Szikrakeltő vagy más gyújtó források közelében a (2) és (6) bekezdésekben foglalt rendelkezések szerinti körülményeket kell biztosítani, továbbá a szilárdság és szerkezeti felépítés tekintetében a (3) és (7) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket kell érvényesíteni.

(12) Üzemanyagot, kenőolajat és más gyúlékony olajokat az orrtankban tartani nem engedélyezett.

11. szabály

Fenékvízszivattyúk

(1) Hajón fenékvízszivattyú-rendszert kell felszerelni, amely a gyakorlatban előforduló minden üzemi feltétel mellett alkalmas nem olajtartályként, illetve víztartályként rendszeresített tartály kivételével bármelyik vízzel elárasztott vízmentes tér kiürítésére, függetlenül attól, hogy a hajó felegyenesedett vagy megdőlt állapotban van. Amennyiben szükséges, fenékárokszívást kell alkalmazni. Biztosítani kell, hogy a víz a szívócsövekhez áramoljon. A fenékvíz-szivattyúzástól egyes terekben a hajózási hatóság jóváhagyásával el lehet tekinteni, amennyiben a hajózási hatóság meggyőződik arról, hogy ez nem veszélyezteti a hajó biztonságát.

(2) a) Legalább két, egymástól független működésű gépi meghajtású szivattyút kell beépíteni, melyek közül az egyiket a főgép hajthatja. Fenékvízszivattyúként ballasztszivattyú, vagy más, általános feladatú, de kellő teljesítményű szivattyú használható.

b) Fenékvízszivattyúnak alkalmasnak kell lennie a felszívott víz legalább 2 méter/sec sebességre történő felgyorsítására a fő fenékvíz gyűjtőcsőben, melynek legkisebb jóváhagyott belső átmérője az alábbi módon számítható:

ahol:

d = a fenékvíz gyűjtőcső belső átmérője milliméterben,

L = a hajó hossza méterben,

B = a hajó szélessége méterben, és

D = a hajó oldalmagassága méterben.

A fő fenékvíz gyűjtőcső tényleges belső átmérőjét a számítotthoz legközelebb eső, de nagyobb szabványos méretre kell kerekíteni.

c) Az e szabály szerinti fenékvízszivattyúnak közvetlen kapcsolatban kell állnia a fenékvízürítő rendszerrel. Az egyik szivattyú a géptér bal oldalának, a másik a géptér jobb oldalának ürítését látja el, kivéve a 75 méternél rövidebb hajót, ahol egyetlen, az ürítőrendszerrel közvetlen kapcsolatban lévő fenékvízszivattyú felszerelése engedélyezett.

d) A fő fenékvíz gyűjtőcső belső átmérője legalább 50 mm. A fenékvízszivattyút és rendszert úgy kell méretezni és elhelyezni, hogy a szivattyú teljes névleges teljesítményét a kollíziós válaszfal és a farkamra válaszfal közötti bármely vízmentes tér esetében kifejthesse.

(3) A (2) a) pontban szereplő fenékvízszivattyú kiváltható egy más berendezésétől független meghajtású nagynyomású tengervízszivattyúval és egy fenékvízejektor együttes alkalmazásával.

(4) Hajón, ahol a halak szállítása vagy feldolgozása közben jelentős mennyiségű víz gyűlhet össze zárt terekben, megfelelő ürítésről kell gondoskodni.

(5) A fenékvízürítő rendszer csöveit, vastag falú acélcsövek kivételével, üzemanyag, ballaszt vagy kettős fenekű tartályokon átvezetni nem engedélyezett.

(6) Fenékvíz és ballasztrendszerek kialakításával meg kell akadályozni, hogy tengervíz vagy ballasztvíz jusson a vízmentes terekbe, géptérbe vagy rakománytérbe. Ezen rendszerekben visszacsapó szelepet vagy zárószelepet kell felszerelni, amelyet egyidejűleg kétirányú átfolyásra a fenékvíztér és a tenger vagy a fenékvíztér és a ballaszttér között megnyitni nem lehet. A fenékvízelosztó rendszert visszacsapó szelepekkel kell felszerelni.

(7) Kollíziós válaszfalon átvezetett fenékvíz gyűjtőcsövet a válaszfalnál a munkafedélzetről vezérelhető szeleppel kell felszerelni és el kell látni a szelep állását mutató készülékkel. A válaszfal hátsó oldalán elhelyezett, hozzáférhető szelep esetén el lehet tekinteni a távműködtetéstől.

12. szabály * 

Zajvédelem * 

Megfelelő intézkedéseket kell tenni a géptérben tartózkodó személyzetet érő zajártalom szintjének a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet határozata szerinti, külön jogszabályban *  foglalt követelményt kielégítő csökkentése érdekében.

13. szabály

Kormányszerkezet

(1) *  Hajót kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott követelményeknek megfelelő főüzemi kormányberendezéssel és segédüzemi kormányberendezéssel kell felszerelni. A főüzemi kormányberendezést és segédüzemi kormányberendezést a lehetőség mértékéig úgy kell kialakítani, hogy az egyik rendszer meghibásodása ne tegye működésképtelenné a másik rendszert.

(2) Két vagy több azonos kivitelű meghajtóegységet tartalmazó főüzemi kormányberendezés esetén, amennyiben a meghajtóegységek valamelyikének meghibásodása mellett a főüzemi kormányberendezés alkalmas a kormánylapát (10) bekezdés szerinti működtetésére, a segédüzemi kormányberendezés elhagyható. A kormányberendezés meghajtóegységeit külön-külön áramkörről kell működtetni.

(3) Gépi működtetésű kormánylapát pillanatnyi helyzetét közvetítő kijelzőt kell elhelyezni a kormányállásban. A kijelzőt működtető rendszernek függetlennek kell lennie a kormánymű vezérlőrendszerének működésétől.

(4) Kormányberendezés meghibásodását a kormányállásban megszólaló riasztójelzésnek kell jeleznie.

(5) Elektromos és elektrohidraulikus kormányberendezés motorjainak működését a kormányállásban, illetve a navigációs hídon felszerelt kijelző segítségével kell ellenőrizhetővé tenni. A kormányberendezés meghajtóegységeinek áramkörét rövidzárlat elleni védelemmel, valamint túlterhelés és áramkimaradás esetén megszólaló riasztóberendezéssel kell felszerelni. Amennyiben túlzott áramfelvétel elleni védelem kerül beépítésre, a védelmet a teljes terhelés melletti áramfelvétel kétszeresének átbocsátására, illetve az indítóáram-szükséglet figyelembevételével kell beszabályozni.

(6) Főüzemi kormányberendezésnek megfelelő szilárdságúnak és megfelelő kialakításúnak kell lennie ahhoz, hogy a hajót a legnagyobb jóváhagyott üzemi sebesség mellett biztonságosan kormányozni lehessen. Főüzemi kormányberendezésnek és a kormányszárnak alkalmasnak kell lennie a legnagyobb sebességű hátramenet, vagy a halászat közbeni hirtelen manőverek során végzett kormányzási műveletek sérülés, illetve meghibásodás nélkül történő elviselésére.

(7) Főüzemi kormányberendezésnek a hajó legnagyobb jóváhagyott merülése és legnagyobb üzemi sebességgel való előremeneti haladása mellett alkalmasnak kell lennie a kormánylapát egyik oldali 35ş-os állásból a másik oldali 35ş-os kitérítésére. A kormánylapátnak az egyik oldali 35ş-os állásából a másik oldali 30ş-os kitérítését, a fentiekkel azonos feltételek mellett, 28 másodpercen belül kell teljesítenie. Főüzemi kormányberendezést gépi hajtással kell működtetni, amennyiben az ezen bekezdésben szereplő követelmények biztonságos teljesítése más módon nem lehetséges.

(8) Főüzemi kormányberendezés gépi meghajtóegységét, áramkimaradást követő újraindításához, automatikusan működő újraindító készülékkel vagy a kormányállásban elhelyezett kézi indítókészülékkel kell felszerelni.

(9) Segédüzemi kormányberendezésnek alkalmasnak kell lennie a hajó biztonságos haladási sebessége melletti irányítására és arra, hogy vészhelyzet esetén gyorsan üzembe lehessen helyezni.

(10) Segédüzemi kormányberendezésnek alkalmasnak kell lennie a legnagyobb előremeneti üzemi sebesség felét vagy 7 csomót kitevő sebesség közül a nagyobbal haladó hajó a kormánylapátjának egyik oldali 15ş-os állásból a másik oldali 15ş-os 60 másodpercen belül történő kitérítésére. A segédüzemi kormányberendezést gépi hajtással kell működtetni, amennyiben az ezen bekezdésben szereplő követelmények biztonságos teljesítése más módon nem lehetséges.

(11) 75 méter és annál hosszabb hajó elektromos és elektrohidraulikus kormányművének áramellátását legalább kettő, a fő kapcsolótábláról vezérelt áramkör útján kell biztosítani, és ezen áramköröket egymástól a lehető legnagyobb mértékben el kell különíteni.

14. szabály

A hajógépészek riasztása

75 méter és annál hosszabb hajón a gépszemélyzet riasztását a gépszemélyzet lakóterében jól hallható jelzés adásával a géptérből vagy a géptéri vezérlőtérből lehessen kezdeményezni.

15. szabály

A zsákmány tartósítására szolgáló hűtőrendszerek

(1) Hűtőrendszernek üzembiztosnak kell lennie, és a rendszerben a (2) bekezdésben szereplő követelménynek nem megfelelő származékok nem alkalmazhatók. Hűtőrendszer működése közben keletkező emisszió jellemzőinek más jogszabályban foglalt követelményeknek megfelelőnek kell lenniük.

(2) A hűtőrendszerekben használt hűtőközeg ózoncsökkentő hatása nem haladja meg a CFC-11 ilyen hatásának az 5%-át.

(3) a) Hűtőberendezést megfelelően védeni kell a rezgésektől, ütődéstől, hő okozta térfogatváltozástól, és automatikus szabályozóberendezéssel kell ellátni a hőmérséklet és a nyomás veszélyes növekedésének megakadályozására.

b) A toxikus vagy gyúlékony hűtőközeggel működő hűtőrendszereket, a környezet és a személyzet védelme érdekében, a hűtőközeg biztonságos ürítésére és felfogására alkalmas készülékkel kell felszerelni.

(4) a) Hűtőberendezés és tartozékainak elhelyezésére szolgáló teret gázzáró válaszfallal kell elválasztani a szomszédos helyiségektől. A hűtőberendezés, a kondenzátor és hűtőközeg gáztartály elhelyezésére szolgáló teret önálló szellőztető- és vízpermetező-rendszerrel, továbbá szivárgásérzékelővel kell felszerelni, amelyek közül az utóbbinak a kijelzője a bejárattal szomszédos helyiségen kívül helyezkedik el.

b) Ha a hajó méreteinél fogva az elkülönítés nem valósítható meg, akkor a hűtőrendszert a géptérben is el lehet helyezni, feltéve, hogy a felhasznált hűtőközeg mennyisége, a hűtőközeg kiszökése esetén, nem veszélyezteti a gépházban dolgozók egészségét, illetve amennyiben vészjelző berendezés figyelmeztet a bekövetkezett szivárgás következtében kialakuló veszélyes gázkoncentrációra.

(5) Hűtőberendezés elhelyezésére szolgáló térben és a hűtőtérben felszerelt vészjelzőket a kormányállással, a géptéri vezérlőhelyiséggel és a vészkijáratokkal összeköttetésbe kell hozni az ezekben a terekben rekedt személyek kiszabadításának elősegítésére. Hűtőberendezés elhelyezésére szolgáló térben és a hűtőtérben legalább egy-egy belülről is nyitható kivitelű közlekedőnyílás-zárót kell felszerelni. Toxikus vagy gyúlékony gázzal működő hűtőberendezés esetén a hűtőberendezés elhelyezésére szolgáló tér kijárata nem nyílhat közvetlenül a lakótérbe.

(6) Egészségkárosító hatású hűtőközeg használata esetén a hajót legalább két légzőkészülékkel kell felszerelni, amelyek közül az egyiket olyan helyiségben kell elhelyezni, amelyik a hűtőközeg szivárgása esetén nem válik megközelíthetetlenné. A hajó tűzoltó felszerelésének részét képező légzőkészülék a kötelezettség teljesítéseként fogadható el, amennyiben elhelyezése mindkét követelménnyel összeegyeztethető. Autonóm személyi légzőkészülék rendszeresítése esetén tartalék légpalackokat is biztosítani kell.

(7) Hűtőberendezés biztonságos működtetését és a vészhelyzetben teendő intézkedéseket ismertető útmutatót kell a hajó alkalmas helyein kifüggeszteni.

„C” RÉSZ - ELEKTROMOS BERENDEZÉSEK

(Lásd a 3. szabályt)

16. szabály

Fő áramforrás

(1) a) *  Amennyiben a hajó biztonsága és hajtása szempontjából létfontosságú segédüzemi szolgáltatások fenntartása kizárólag villamos energián alapul, akkor a hajót két áramfejlesztővel táplálható elektromos rendszerrel kell felszerelni, amelyek közül az egyik hajtása a főgépről biztosítható. Ezzel egyenértékű, kijelölt (elismert) megfelelőséget vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezet által meghatározott követelményeknek megfelelő elektromos rendszer is jóváhagyható.

b) Az áramfejlesztők bármelyike teljesítményének elegendőnek kell lennie a 3. (6) a) szabályban szereplő szolgáltatások működtetéséhez. A 3. (6) a) szabályban szereplő szolgáltatások működtetéséhez és a halászati tevékenységhez, a halfeldolgozáshoz és a hal tartósításához együttesen szükséges árammennyiséget a két generátoregység egyidejű üzemeltetése biztosíthatja. 45 méternél rövidebb hajó esetén is biztosítani kell, hogy a hajó biztonsága és meghajtása szempontjából létfontosságú segédüzemi szolgáltatások egy áramfejlesztő működtetése esetén is fenntarthatók legyenek.

c) A hajó elektromos rendszerének alkalmasnak kell lennie a 3. (6) a) pontban szereplő szolgáltatások folyamatos fenntartására, függetlenül a főgép vagy a meghajtótengely fordulatszámától, illetve forgási irányától.

d) Az áramellátó rendszer szerves részét képező transzformátor alkalmazása esetén is biztosítani kell az áramellátás folyamatosságát.

(2) a) A fő világítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a fő áramforrás és a transzformátor elhelyezésére szolgáló helyiségben keletkező tűz vagy más baleset ne tegye működésképtelenné a vészhelyzeti világítási rendszert.

b) A vészhelyzeti világítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a tartalék áramforrás és a transzformátor elhelyezésére szolgáló helyiségben keletkező tűz vagy más baleset ne tegye működésképtelenné a fő világítási rendszert.

17. szabály

Vészhelyzeti áramforrás

(1) Hajót a géptéren kívül elhelyezett önálló vészhelyzeti áramforrással kell felszerelni, amelynek működőképesnek kell maradnia abban az esetben is, ha a fő áramforrás tűz vagy más ok miatt működésképtelenné válik.

(2) Vészhelyzeti áramforrásnak, az indítási áramfelvételek mértékét és egyes terhelések átmeneti jellegét is figyelembe véve, alkalmasnak kell lennie arra, hogy legalább három órán át biztosítsa az alábbi fogyasztók egyidejű áramellátását:

a) a IX/6. (1) a) és IX/6. (1) b) pontban szereplő URH rádiókészülék, és amennyiben a szabályzat szerint a hajón lennie kell:

(i) a IX/8. (1) a) és b), illetve a IX/9. (1) b) és c) pontban szereplő MF (középhullámú) rádiókészülék,

(ii) a IX/9. (1) a) pontban szereplő hajó-földfelszíni műholdas készülék, és

(iii) a IX/9. (2) a) és b) pontban, illetve a IX/10. (1) bekezdésben szereplő MF/HF rádiókészülék áramellátását is;

b) hajófedélzeti belső hírközlési berendezések, valamint vészhelyzetben a tűzérzékelő és -jelző rendszerek;

c) navigációs jelzőfények és a vészvilágításból az alábbi világítóeszközök:

(i) túlélési és mentési célú felszerelés vízrebocsátó berendezéseinél és a hajó oldalai mentén,

(ii) folyosókon, lépcsőknél és kijáratoknál,

(iii) a géptérben és a vészhelyzeti áramforrás elhelyezésére szolgáló helyiségben,

(iv) a vezérlőhelyeken, valamint

(v) a zsákmány fogadására és feldolgozására szolgáló helyeken; továbbá

d) a tartalék tűzoltó szivattyú működtetése, amennyiben a hajón lennie kell.

(3) A vészhelyzeti áramforrás lehet áramfejlesztő vagy akkumulátorok együttese.

(4) a) Áramfejlesztőnek vészhelyzeti áramforrásként történő alkalmazása esetén, az áramfejlesztőt önálló üzemanyag-ellátó rendszerrel és indítóberendezéssel kell felszerelni. Amennyiben a vészhelyzeti áramforrásként szolgáló áramfejlesztő berendezés nem két egymástól független indítóberendezéssel rendelkezik, az indításához szükséges energia forrását védelemmel kell felszerelni az automatikus indító rendszer teljes lemerülésének megelőzésére.

b) Akkumulátoroknak vészhelyzeti áramforrásként történő alkalmazása esetén alkalmasnak kell lenniük a vészhelyzeti fogyasztók áramellátásának utántöltés nélküli biztosítására, továbbá a kisütési időszak során az akkumulátorok feszültségszintjének fenntartására, névleges feszültségük +12%-os tartományán belül. A fő áramforrás meghibásodása esetén az akkumulátorok automatikusan kapcsolódnak a vészhelyzeti elosztóra és árammal látják el a (2) a) és b) pontban szereplő fogyasztókat. A vészhelyzeti kapcsolóberendezésen segédkapcsolót kell felszerelni, amely segítségével az akkumulátorok kézi csatlakoztatása elvégezhető az automatikus csatlakoztató kapcsolórendszer meghibásodása esetén.

(5) A vészhelyzeti elosztót a vészhelyzeti tartalék áramforráshoz a lehető legközelebb kell felszerelni és az (1) bekezdésben foglaltak szerint elhelyezni. Amennyiben a tartalék áramforrás áramfejlesztő, akkor a vészhelyzeti elosztót az áramfejlesztővel egy helyiségben kell elhelyezni, hacsak ez nem veszélyezteti a vészhelyzeti elosztó működését.

(6) Vészhelyzeti áramforrás akkumulátorai nem lehetnek abban a helyiségben, ahol a vészhelyzeti elosztó elhelyezésre került. 45 méternél rövidebb halászhajó rádió-hírközlési berendezése működtetéséhez előírt akkumulátoregység nem képezheti részét a vészhelyzeti áramforrásként rendszeresített akkumulátoregységnek. A fő kapcsolótáblán vagy a géptéri vezérlőhelyiségben kijelzőt kell elhelyezni, amely a vészhelyzeti áramforrásként szolgáló akkumulátorok töltöttségi állapotát mutatja. Rendes üzemi körülmények között a vészhelyzeti elosztó az áramellátást a fő kapcsolótábláról tápvezetéken keresztül kapja, amelyet a fő kapcsolótáblánál beépített túlterhelés és rövidzárlat elleni védelemmel kell felszerelni. A vészhelyzeti elosztónak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fő áramforrás meghibásodása esetén automatikusan átkapcsoljon a tartalék áramforrásra. Ha a rendszer visszacsatoló üzemmódban működik, a tápvezetéket a vészhelyzeti elosztónál is legalább rövidzárlat elleni védelemmel kell ellátni.

(7) A hajó mindkét oldalra legfeljebb 22,5ş-ig történő dinamikus dőlése és legfeljebb 10ş-ig történő dinamikus bólintó mozgása esetén, illetve e szögek tartományában végzett mozgások együttes hatása mellett a vészhelyzeti áramforrásként szolgáló áramfejlesztőnek és meghajtóegységének, illetve a vészhelyzeti áramforrásként szolgáló akkumulátoroknak teljes névleges teljesítményüket kell leadni.

(8) Vészhelyzeti áramforrás és az automatikus indítóberendezés szerkezeti kialakításának és elhelyezésének biztosítania kell a hajó üzemszerű működése közben történő előírás szerinti tesztelését.

18. szabály

Védelem áramütés, tűz és más elektromos eredetű veszély ellen

(1) a) Elektromos gép és berendezés szabadon lévő fém alkatrészeit, melyek rendeltetésszerűen nincsenek áram alatt, viszont bizonyos meghibásodások esetén áram alá kerülhetnek, földelni, illetve testelni kell, kivéve:

(i) 50 V egyenáramot, vagy a vezetők közötti 50 V effektív feszültséget nem meghaladó tápot kapnak; autótranszformátorokat nem lehet használni e feszültség elérésének céljára, vagy

(ii) csak egyetlen fogyasztókészüléket tápláló biztonsági szigetelőtranszformátorról kapnak 250 V-ot nem meghaladó tápot; vagy

(iii) a kettős szigetelés elvének megfelelően vannak szerkesztve.

b) A hordozható elektromos berendezéseket biztonságos feszültségszinten kell üzemeltetni, és az ilyen berendezések szabadon lévő és rendeltetésszerűen áram alá nem kerülő, de meghibásodások esetén áram alá kerülő fém alkatrészeit le kell földelni földelővezetéket is tartalmazó tápvezeték alkalmazása útján. A hajózási hatóság járulékos óvintézkedéseket követelhet meg a zárt vagy rendkívül nyirkos helyiségekben használt hordozható lámpára, szerszámokra és hasonló villamos készülékekre, amelyek esetében a vezetőképesség miatt különösen nagy veszély áll fenn.

c) Villamossággal működtetett készüléket, berendezést úgy kell megépíteni és felszerelni, hogy rendeltetésszerű használata esetén ne okozhasson személyi sérülést.

(2) A főüzemi kapcsolótábla és a vészüzemi elosztó kialakításának és elhelyezésének biztosítania kell a veszélymentes hozzáférést. A kapcsolóberendezések oldalsó és hátsó felületeit, s szükség esetén az előoldalukat is megfelelő védelemmel kell ellátni. Más jogszabály szerint megengedett feszültséget meghaladó feszültségű, áram alá kerülő alkatrészeket a kapcsolóberendezések előoldalán elhelyezni nem engedélyezett. A berendezés környezetében hatékony szigetelést biztosító szőnyeget vagy rácsot kell elhelyezni.

(3) a) Hajótest visszavezetéses elosztórendszert meghajtóegységhez, fűtőberendezéshez vagy világítórendszerhez használni nem engedélyezett.

b) A fenti a) pontban foglalt követelmény nem zárja ki - a hajózási hatóság által jóváhagyott feltételek mellett - az alábbiak használatát:

(i) ráadott áramos katódvédelmi rendszerek;

(ii) korlátozott és helyileg földelt rendszerek; vagy

(iii) szigetelési szintfigyelő készülékek, azzal a feltétellel, hogy a keringő áram a legkedvezőtlenebb feltételek mellett sem haladja meg a 30 mA értéket.

c) Hajótest visszavezetéses rendszer használata esetén minden végső áramköri elágazás, vagyis az utolsó védőkészülék után felszerelt minden áramkör kétvezetékes legyen, és a hajózási hatóság megelégedésére külön óvintézkedéseket kell tenni.

(4) a) Amennyiben elsődleges vagy másodlagos elosztórendszert földelőcsatlakozás nélkül használnak erőátvitel, fűtés vagy világítás céljára, a földszigetelés szintjének folyamatos figyelésére és a jóváhagyottnál alacsonyabb értékek esetén hang- vagy vizuális jelzés adására alkalmas készüléket kell beépíteni.

b) Amennyiben az a) pont szerinti elosztóban 50 V feszültséget meghaladó feszültségű egyenáram, vagy a vezetők közötti 50 V effektív feszültséget meghaladó feszültség áll fenn, akkor a földszigetelés szintjének folyamatos figyelésére és a jóváhagyottnál alacsonyabb értékek esetén hang- vagy vizuális jelzés adására alkalmas készüléket kell beépíteni.

c) Amennyiben legfeljebb 250 V feszültségű egyenáram, vagy a vezetők közötti 250 V effektív feszültséget meg nem haladó feszültség mérhető a korlátozott kiterjedésű vezetők között, az áramelosztó rendszer megfelelhet az a) pont szerinti kívánalmaknak, amennyiben más jogszabályban eltérő rendelkezés nem szerepel.

(5) a) Kábelek fém védőcsövét, illetve tokozását, egyes jóváhagyott kivételektől eltekintve, elektromos szempontból megszakítás nélkül és földelt kivitelben kell szerelni.

b) Elektromos kábelnek égéskésleltető típusúnak kell lennie és szerelését az égéskésleltető tulajdonság megőrzésével kell elvégezni. Szükség esetén, rádiófrekvenciás kábel és más különleges alkalmazás céljára létesülő kábelezés esetén az égéskésleltető kábelre vonatkozó követelményeknek meg nem felelő kábel használata is engedélyezhető.

c) Létfontosságú tápkábelt, illetve a vészhelyzeti áramellátási, világítási, belső kommunikációs vagy jelzésrendszerek kábeleit és huzalait a fokozottan tűzveszélyes hajókonyha, „A” kategóriás géptér, valamint az emelt páratartalmú mosóhelyiség, a zsákmány kezelésére és feldolgozására használt helyiségek elkerülésével kell vezetni. Tűzoltó szivattyút a vészhelyzeti elosztóval összekötő kábel tűzveszélyes helyiségben vezetett szakaszát tűzálló kivitelben kell szerelni. Lehetőség szerint minden kábelt oly módon kell vezetni, hogy a szomszédos helyiségben keletkezett tűz következtében felhevített válaszfal miatt hozzáférhetetlenné ne váljon.

d) Amennyiben kábel olyan helyiségen vezet át, melyben az elektromos rendszer meghibásodása tüzet vagy robbanást okozhat, a hajózási hatóságnak megkülönböztetett figyelemmel kell vizsgálnia a műszaki kivitel biztonságosságát.

e) Kábelt a kidörzsölődés vagy másfajta sérülések keletkezését kizáró módon kell vezetni, illetve rögzíteni.

f) Kábelvéget és kábelcsatlakozást úgy kell kialakítani, hogy a kábel eredeti áramvezetési, mechanikai és égéskésleltető tulajdonsága, illetve tűzállósága fennmaradjon.

Hűtőkamrában felszerelt kábelnek alkalmasnak kell lennie az alacsony hőmérséklet és a magas páratartalom elviselésére.

(6) a) Áramkört rövidzárlat és túlterhelés elleni védelemmel kell ellátni. Túlterhelés elleni védelem elhagyása a 13. szabály szerinti esetben engedélyezhető, amennyiben kielégítő helyettesítő megoldás kerül alkalmazásra.

b) Áramkör túlterhelés elleni védelmét adó eszköz névleges teljesítményét vagy beállítási értékét a védőeszköz felszerelési helyénél jelezni kell.

(7) Világítótest működése közben nem termelhet a környezetére, illetve az elektromos vezetékek állapotára veszélyes mennyiségű hőt.

(8) Tűz- vagy robbanásveszélyes helyiségben felszerelt világítótesthez, illetve ilyen helyiségben végződő táp áramvezetékhez az adott helyiségen kívül áramtalanító kapcsolót kell felszerelni.

(9) a) Akkumulátorokat hatékony szellőzésű helyiségben szabad tárolni.

b) Helyiségben, amelynek levegője gyúlékony gőzt, illetve gázt tartalmazhat, elektromos vagy más a belobbanást előidéző berendezés alkalmazása nem engedélyezett, kivéve a (10) bekezdésben szereplő készülékeket.

c) Akkumulátorokat lakótérben csak hermetikusan záródó konténerbe helyezve engedélyezett tartani.

(10) Gyúlékony keveréket tartalmazó helyiségben, illetve akkumulátorok elhelyezésére szolgáló helyiségekben elektromos készüléket felszerelni, illetve üzemeltetni nem engedélyezett, kivéve:

a) az üzemeltetéshez nélkülözhetetlen készüléket;

b) az adott keverék begyújtására alkalmatlan készüléket;

c) az adott helyiségben jellemző körülmények között biztonságos készüléket; és

d) robbanásveszélyes környezetben történő használatra jóváhagyott készüléket.

(11) Faárbocot, illetve az árboccsúcsot villámhárítóval kell felszerelni. A nem vezetőképes anyagból épített hajón a villámhárítót a hajótestre jóval a merülési vonal alatt felerősített rézlemezzel, megfelelő kábel segítségével kell összekötni.

„D” RÉSZ - IDŐSZAKOSAN FELÜGYELET NÉLKÜLI GÉPTÉR

(Lásd a 3. szabályt)

19. szabály

Tűz elleni védelem - tűz megelőzése

(1) Különös figyelmet kell szentelni a nagy nyomású üzemanyagcsöveknek. Az üzemanyagrendszerből elszökő olajat gyűjtőtartályba kell vezetni, amelyet a túltöltöttséget jelző riasztóberendezéssel kell felszerelni.

(2) Amennyiben napi felhasználáshoz szükséges üzemanyagtartályokat automatikusan vagy távvezérléssel töltik fel, akkor gondoskodni kell a túltöltés, illetve túlfolyás elleni védelemről. Ugyanezek a szempontok vonatkoznak más, gyúlékony folyadékok automatikus kezelésére használt berendezésekre is (például: dízelolaj-tisztítók), melyeket lehetőség szerint egy, a tisztítóberendezések és azok fűtőelemei számára elkülönített helyiségben kell felszerelni.

(3) Ha a napi üzemanyagtartályt vagy ülepítőtartályt fűtőberendezéssel szerelik fel, az üzemanyag lobbanáspontját meghaladó hőmérsékletre figyelmeztető jelzésről kell gondoskodni.

Tűzérzékelés

(4) A géptérben jóváhagyott tűzérzékelő rendszert kell felszerelni, a rendszer időszakos ellenőrzéséhez szükséges készülékkel kiegészítve.

(5) Kikötőben tartózkodó hajó tűzérzékelő rendszerének a személyzet által látható és hallható vészjelzést kell adnia a navigációs hídon és a hajó más helyein.

(6) A fő áramellátási rendszer meghibásodása esetén a tűzérzékelő rendszer táplálását a vészhelyzeti áramforrásnak automatikusan át kell vennie.

(7) A 2500 kW és annál nagyobb teljesítményű belső égésű motorokban külön érzékelőt kell rendszeresíteni a forgattyús házban kialakuló olajköd telítettségének érzékelésére, valamint hőmérséklet-érzékelőket kell felszerelni forgattyús tengely csapágyaknál.

Tűzoltás

(8) Hajón az V/22. és V/40. szabályokban foglalt követelményekkel összeegyeztethető tűzoltó rendszert kell kiépíteni.

(9) 75 méter és annál hosszabb halászhajón a központi tűzoltóvíz-rendszerből történő azonnali vízszállítást az alábbiak szerint kell biztosítani:

a) a főüzemi tűzoltó szivattyút a navigációs hídon és a tűzoltóállásban, ha az utóbbi van a hajón, elhelyezett távvezérlő készülékről lehessen indítani, vagy

b) a központi tűzoltóvíz-rendszert folyamatosan nyomás alatt kell tartani, mindemellett kellő figyelmet kell fordítani a fagyveszélyre.

(10) Jóváhagyott módon kell gondoskodni a gépházi területek tűz elleni védelméről, a tűzoltó rendszer vezérlésének elhelyezéséről és a vezérlőszerveknek lehetőség szerint egy helyre történő csoportosításáról, a 24. szabályban szereplő szellőztető, üzemanyag-szállító és más rendszerek leállító vezérlőszerveinek elhelyezéséről. Indokolt esetben, hajózási hatóság további, az V. fejezetben foglaltakon túli tűzoltó felszerelések és más tűzvédelmi berendezések és légzőkészülékek alkalmazását is megkövetelheti.

20. szabály

Elárasztás elleni védelem

(1) Hajófenékben és a géptérben felgyülemlő víztől, illetve más folyadéktól történő elárasztás elleni védelem érdekében a hajó szokásos dőlése és hosszanti bólintásai mellett megbízhatóan működő szintjelző riasztóberendezést kell felszerelni. Az érzékelőrendszer hallható és látható jelzését a folyamatos figyelőszolgálat helyeire kell továbbítani.

(2) Tengervízbeömlő-nyíláshoz, merülési vonal alatti ürítőnyíláshoz vagy a fenékvízrendszerhez tartozó szelep működtetését úgy kell megoldani, hogy az elárasztódás kezdetét követően elégséges idő álljon rendelkezésre a szelep elzárásához.

21. szabály

Belső hírközlési rendszer

A 75 méteres és ennél hosszabb hajók esetében a 7. szabályban hivatkozott két, egymástól független belső hírközlési rendszer egyikének megbízható beszédtovábbításra alkalmasnak kell lennie. További egy, beszédtovábbításra alkalmas összeköttetést kell kiépíteni a kormányállás és a gépszemélyzet lakótere között.

22. szabály

Riasztóberendezés

(1) Hajót a figyelmet és intézkedést igénylő eseményt jelző riasztóberendezéssel kell felszerelni.

(2) a) A riasztóberendezésnek jól érzékelhető riasztó hangjelzést kell adnia a géptérben, és megfelelő helyen, megkülönböztethető vizuális jelzés útján kell tájékoztatnia az egymástól eltérő jellegű riasztási eseményekről. 45 méternél rövidebb hajó esetében a hajózási hatóság engedélyezheti, hogy a rendszer, amely alkalmas az egymástól eltérő riasztási események hang- és vizuális jelek útján történő jelzésére, csak a kormányházba közvetítse a riasztást.

b) 45 méter és annál hosszabb hajón a riasztóberendezésnek választókapcsoló közbeiktatása útján összeköttetésben kell állnia a géptisztek kabinjaival és a gépszemélyzet étkezőhelyiségével, amellyel biztosítható a riasztásnak a kiválasztott kabinba, illetve a gépszemélyzet étkezőjébe történő továbbítása.

c) A géptisztek, illetve a navigációs hídon szolgálatban lévő személyek riasztása akkor lép működésbe, ha a korábban leadott riasztásra meghatározott időn belül intézkedés nem történik.

d) Vizuális jellel, illetve hangjelzéssel történő riasztásra a navigációs hídon tartózkodó őrszemélyzet számára akkor kerül sor, amikor az őrszemélyzet intézkedése szükséges, illetve az őrszemélyzetnek az eseményről tudomással kell rendelkeznie.

e) Riasztóberendezésnek különlegesen üzembiztosnak kell lennie.

(3) Riasztóberendezésnek:

a) áramkimaradás esetén a vészhelyzeti áramforrásra történő automatikus átállása útján folyamatos áramellátással kell rendelkeznie, és

b) működésbe kell lépnie a fő áramellátó rendszer meghibásodása esetén.

(4) a) A riasztóberendezésnek alkalmasnak kell lennie egynél többféle riasztási esemény egyidejű jelzésére, továbbá valamely riasztási ok megszüntetése esetén a többi riasztási ok kapcsán a jelzésadásnak folytatódnia kell.

b) A (2) a) pontban szereplő helyen történő riasztójelzés nyugtázást a rendszer a riasztójelzés megjelenítésének helyein kijelzi. Riasztójelzés hangjelzéssel történő adása a nyugtázásig folytatódik, míg a vizuális jelzés adásának a rendellenesség megszüntetéséig kell folytatódnia. A riasztóberendezésnek automatikusan nyugalmi állapotba kell kerülnie, amint a riasztási ok kiküszöbölése megtörténik.

23. szabály

Gépészeti, kazán- és elektromos berendezésekre vonatkozó különleges követelmények

(1) A 75 méter és annál hosszabb hajó esetében az áramellátás az alábbiak szerint történik:

a) amennyiben a hajón fő áramforrásként egyetlen áramfejlesztő van rendszeresítve, akkor megfelelő terheléselosztás útján kell biztosítani a hajó meghajtásához és kormányzásához szükséges szolgáltatások elsődlegességét. A fő áramforrásként szolgáló áramfejlesztő meghibásodásának esetére, a meghajtás és kormányzás folyamatos fenntartása érdekében, megfelelő teljesítményű, automatikusan üzembe lépő tartalék áramfejlesztőt, és ezen áramfejlesztőnek a központi kapcsolótáblához való csatlakoztatását kell biztosítani, továbbá a létfontosságú segédüzemi berendezések automatikus újraindítását és más műveletek beindítását. A tartalék áramfejlesztő indítását, a központi kapcsolótáblához való csatlakoztatását, valamint a létfontosságú segédüzemi berendezések újraindítását kézi vezérlés útján is biztosítani kell;

b) amennyiben az áramellátás egynél több áramfejlesztő egyidejű működése útján biztosított, valamely áramfejlesztő kiesése esetén terheléselosztással kell megelőzni a működésben maradt áramfejlesztő túlterheléstől mentes üzemét, lehetővé téve a hajó meghajtásának és kormányzásának folyamatos működését.

(2) Amennyiben a hajó meghajtásához alapvetően szükséges segédüzemi berendezések megkettőzése követelmény, a berendezéseket automatikus váltókészülékkel kell felszerelni a hajtástámogatásnak más, készenlétben lévő segédüzemi egységre történő átadása érdekében. Az automatikus átváltásról riasztójelzésnek kell tájékoztatást adnia.

(3) Automatikus vezérlő- és riasztórendszert az alábbiak szerint kell kiépíteni:

a) a vezérlőrendszer egységeinek automatikus működése útján kell biztosítania a hajó hajtásához szükséges fő- és segédüzemi berendezéseket ellátó szolgáltatások folyamatosságát;

b) belső égésű motornak főüzemi egységként való alkalmazása esetén az indító légpalackban az indításhoz szükséges levegőnyomást folyamatosan a kellő szinten kell tartania;

c) a 22. szabályban foglaltak szerinti riasztórendszer felügyelete alá kell vonni a hajó biztonságos működése szempontjából fontos nyomás-, hőmérsékleti és folyadékszintértékek felügyeletét, és

d) ahol ez célszerű, megfelelő vezérlési posztot kell kialakítani riasztási okok jelzéséhez szükséges riasztási jelzőkkel és műszerekkel.

24. szabály

Hajóüzem biztonsági rendszere

Hajóüzemet felügyelő rendszert kell kiépíteni, amely a gépüzem, illetve a kazán működésének súlyos, közvetlen veszélyt előidéző zavara esetén az üzem érintett részének automatikus leállítását és riasztójelzés adását ellátja. A hajóüzem automatikusan működő biztonsági rendszere nem állíthatja meg a hajó meghajtórendszerét, kivéve azt az esetet, amikor a meghibásodás a hajó meghajtórendszerének súlyos károsodását, javíthatatlan megrongálódását vagy robbanást okozna. Amennyiben a rendszer a főüzemi berendezés automatikus leállításának felülbírálását lehetővé tevő készülékkel van felszerelve, akkor ezt a készüléket a véletlen működtetés elleni védelemmel kell ellátni. Az automatikus biztonsági rendszer felülbírálását lehetővé tevő készülék bekapcsolt állapotáról vizuális jelzést adó jelzőkészüléket kell felszerelni.

V. Fejezet

TŰZ ELLENI VÉDELEM, TŰZÉRZÉKELÉS, TŰZOLTÁS

(Lásd a IV/19. szabályt)

„A” RÉSZ - ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK
1. szabály

Általános

Lakó- és munkatérben az alábbi védelmi módok valamelyikét kell alkalmazni:

a) IF mód: az összes belső térelválasztó válaszfal a „B” vagy „C” osztályú elemekből épül, és nem kerül felszerelésre tűzérzékelő vagy permetező tűzoltó rendszer; vagy

b) IIF mód: automatikus permetező tűzoltó és tűzriasztó rendszert kell felszerelni a tűz érzékelésére és kioltására, nem téve különbséget a belső térelválasztó válaszfalak típusa szerint; vagy

c) *  IIIF mód: függetlenül a belső térelválasztó válaszfalak típusától, automatikus tűzriasztó és érzékelő rendszert kell felszerelni, azonban az „A” vagy „B” besorolású térelválasztók által határolt lakótér helyiségének alapterülete nem haladhatja meg az 50 m2-t, kivéve a közös használatú helyiségeket, amelyek esetében a hajózási hatóság 75 m2-t is jóváhagyhat.

Géptér, vezérlőhelyiség, illetve más helyiség térelválasztó válaszfalainak építésekor és szigetelésekor a nem éghető anyagok használatára, továbbá a lépcsőterek és a folyosók burkolatának tűzvédelmére vonatkozó követelmények mindhárom módszer esetében azonosak.

2. szabály

Fogalmi meghatározások

(1) *  Nem éghető anyag: olyan anyag, amely mintegy 750 °C-ra felhevítve sem ég és nem bocsát ki gyúlékony gázokat elegendő mennyiségben ahhoz, hogy öngyulladás következzen be. E tulajdonságot a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba *  szerinti vizsgálati módszerrel kell meghatározni és tanúsítani. Minden más anyag éghető anyagnak minősül.

(2) *  Szabványos tűzállósági próba: vizsgálat során a vizsgált vízzáró válaszfalak vagy a fedélzetek anyagából vett mintákat próbakemencében a szabványos idő-hőmérséklet görbének közel megfelelő körülmények hatásának teszik ki. A vizsgálati módszereknek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba *  szerinti vizsgálati módszernek kell megfelelniük

(2) *  Szabványos tűzállósági próba: a vizsgálat során a vizsgált vízmentes válaszfalak, illetve fedélzetek anyagából vett mintákat próbakemencében a szabványos „időhőmérséklet” görbéhez közeli megfelelő körülmények hatásának teszik ki. Az anyagminták hőhatásnak kitett felülete legalább 4,65 m2, magassága, illetve hossza legalább 2,44 méter legyen és annak érdekében, hogy a vizsgálat eredménye a lehető legjobban közelítsen a rendeltetés szerinti szerkezet viselkedéséhez, a minta legalább egy illesztési helyet is tartalmazzon. A szabványos „idő-hőmérséklet” görbe egy olyan folytonos görbével határozható meg, amely a kemence belső hőmérsékletének következő pontjain halad keresztül:

- a kemence kezdeti belső hőmérséklete 20 °C

- az első 5 perc elteltével 576 °C

- az első 10 perc elteltével 679 °C

- az első 15 perc elteltével 738 °C

- az első 30 perc elteltével 841 °C

- az első 60 perc elteltével 945 °C

(3) „A” besorolású térelválasztók: a válaszfalak és a fedélzet által képzett térelhatárolók, melyeknek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) acélból vagy más, az acéllal egyenértékű anyagból készülnek,

b) kellően merevítettek,

c) az egyórás szabványos tűzállósági próba végén is még megakadályozzák a füst és a lángok áthatolását, és

d) jóváhagyott nem éghető anyagokkal szigetelt úgy, hogy a hőhatásnak ki nem tett oldalon az átlagos hőmérséklet legfeljebb 139 şC-kal haladja meg a kezdeti hőmérsékletet és felületének bármely pontján, ideértve az esetleges illesztési helyet is, mért hőmérséklet legfeljebb 180 şC-kal haladja meg a kezdeti hőmérsékletet, az alábbiakban szereplő időtartamokon belül:

„A-60” besorolás esetén 60 perc,

„A-30” besorolás esetén 30 perc,

„A-15” besorolás esetén 15 perc,

„A-0” besorolás esetén 0 perc.

A hajózási hatóságnak meg kell követelnie egyedi típusú válaszfal vagy fedélzet mintájának a vizsgálatát annak megállapítására, hogy az anyag szerkezeti tulajdonságai és a hőmérséklet emelkedése tekintetében kielégíti-e a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározott követelményeket. * 

(4) „B” besorolású térelválasztók: válaszfal, fedélzet, mennyezet vagy falburkolat által képzett térelhatároló, amelynek az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a) fél óra tartamú szabványos tűzállósági próba végéig még megakadályozza a füst és a lángok áthatolását, és

b) hőszigetelése révén a hőhatásnak ki nem tett oldalon az átlagos hőmérséklet legfeljebb 139 şC-kal haladja meg a kezdeti hőmérsékletet és felületének bármely pontján, ideértve esetleges illesztési helyet is, a mért hőmérséklet legfeljebb 225 şC-kal haladja meg a kezdeti hőmérsékletet, az alábbiakban szereplő időtartamokon belül:

a „B-150” besorolás esetén 15 perc;

a „B-0” besorolás esetén 0 perc; és

c) e térelválasztó típus jóváhagyott nem éghető anyagokból készül és az építéséhez és szereléséhez felhasznált anyagoknak, a jóváhagyott és az e fejezetben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő típusú furnérlapok kivételével, nem éghető anyagnak kell lenniük.

A hajózási hatóságnak meg kell követelnie egyedi típusú elválasztó elem mintájának a vizsgálatát annak megállapítására, hogy az anyag szerkezeti tulajdonságai és a hőmérséklet emelkedése tekintetében kielégíti-e a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározott követelményeket. * 

(5) „C” besorolású térelválasztó: jóváhagyott nem éghető anyagból készülő térelválasztó. Ezt a térelválasztót nem kell alávetni a füst és lángok áthatolását, illetve a hőmérséklet emelkedését vizsgáló tesztnek. Jóváhagyott típusú furnérlapok használata megengedett, feltéve, hogy kielégítik az e fejezetben meghatározott egyéb követelményeket.

(6) „F” besorolású válaszfal: válaszfal, a fedélzet, a mennyezet vagy falburkolat által képzett térelhatároló, amelynek az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a) félórás szabványos tűzállósági próba végéig még meg kell akadályoznia a füst és a lángok áthatolását, és

b) a félórás szabványos tűzállósági próba végéig, hőszigetelése révén, a hőhatásnak ki nem tett oldalon az átlagos hőmérséklet legfeljebb 139 şC-kal haladhatja meg a kezdeti hőmérsékletet és felületének bármely pontján, ideértve az esetleges illesztési helyet, mért hőmérséklet legfeljebb 225 şC-kal haladhatja meg a kezdeti hőmérsékletet.

A hajózási hatóságnak meg kell követelnie egyedi típusú elválasztó elem mintájának a vizsgálatát annak megállapítására, hogy az anyag szerkezeti tulajdonságai és a hőmérséklet emelkedése tekintetében kielégíti-e a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározott követelményeket. * 

(7) Megszakítás nélküli „B” besorolású mennyezet- és falburkolat: folyamatos szerkezetű „B” osztályú mennyezet- és falburkolat, amely „A” vagy „B” osztályú térelválasztónál végződik.

(8) Acél, vagy más, egyenértékű anyag: az acélt és más anyag, amely önmagában, vagy a rá felvitt szigetelés révén az acéléval egyenértékű szerkezeti és szilárdsági tulajdonságokat mutat a szabványos tűzállósági próba végén - például: megfelelő szigetelőbevonattal ellátott alumíniumötvözet.

(9) *  Alacsony lángterjedési sebességű: az ilyen minősítésű felületnek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározott módon kell lassítania a lángok terjedését.

(10) Lakótér: a közösen használt helyiségek, folyosók, mellékhelyiségek, kabinok, iroda, betegszoba, mozi-, játék- és hobbiterem, főzőalkalmatossággal fel nem szerelt éléskamra és más helyiségek.

(11) Közösségi helyiségek: a lakótér részét képező társalgó, ebédlő, előcsarnokok és más hasonlóan tartósan elhatárolt helyiségekként használnak.

(12) Szolgálati helyiségek: a hajókonyha, a főzőalkalmatossággal felszerelt éléskamra, az öltözők, raktárak és műhelyek, azaz minden, nem a géptéri helyiség és az ilyen helyiségek tárolóterei.

(13) Vezérlőállás: azok a helyiségek, melyekben a hajó rádió-hírközlési felszerelését, navigációs felszerelését, illetve a vészhelyzeti áramforrást elhelyezik, illetve ahol a tűzmegelőzésre és tűz kioltására szolgáló felszerelés található.

(14) „A” kategóriás géptéri helyiségek: azok a helyiségek és tárolóterek, ahol a belső égésű motorok gépi berendezései találhatók, melyeket az alábbi célokra használnak:

a) a hajó hajtására, vagy

b) más célra, amennyiben az ebben elhelyezett gépek összesített teljesítménye legalább 375 kW, vagy amelyekben olajtüzelésű kazán vagy dízelolajos egység található.

(15) Géptéri helyiség: „A” kategóriás géptér és más tér, illetve helyiség, a hajó meghajtásának gépi berendezése, kazánok, dízelolaj-egységek, gőzgépek és belső égésű motorok, áramfejlesztők, kormánygép, nagyobb elektromos gépek, olajlefejtő, hűtőgépek, stabilitást fokozó berendezés, szellőztetőberendezés és légkondicionáló berendezés elhelyezésére szolgáló helyiségek, valamint az ilyen helyiségekhez tartozó tárolóterek.

„B” RÉSZ - TŰZ ELLENI VÉDELEM A 60 MÉTERES ÉS ENNÉL HOSSZABB HAJÓKON
3. szabály

Szerkezeti felépítés

(1) A (4) bekezdésben szereplő kivételtől eltekintve, a hajótestet, a felépítményt, a szerkezeti válaszfalakat, fedélzetet és fedélzeti létesítményt acélból vagy más, az acéllal egyenértékű anyagból kell építeni.

(2) Az „A”, illetve „B” osztályú, alumíniumötvözetű elemeket tartalmazó térelválasztó, kivéve a nem teherhordó szerkezetet, alkotóelemei szigetelésének alkalmasnak kell lennie arra, hogy a szerkezet hőmérséklete a környezeti hőmérsékletet legfeljebb 200 şC-kal haladja meg a szabványos tűzpróba során.

(3) Különös figyelemmel kell a túlélési járművek tárolására, vízre bocsátására és megközelítésére szolgáló szerkezet alátámasztásához felhasznált alumíniumötvözetű elemekből épített oszlopok, pillérek és más szerkezeti elemek, illetve „A” és „B” kategóriájú térelválasztó szigetelését kivitelezni, hogy biztosítható legyen:

a) a (2) bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedés „A” osztályú szerkezetet érintően nem korábban, mint egy óra elteltével, illetve

b) a (2) bekezdésben meghatározott hőmérséklet-emelkedés „B” osztályú szerkezetet érintően nem korábban, mint fél óra elteltével jelentkezzen.

(4) „A” kategóriájú géptér mennyezetét és befoglaló oldalait szigetelt acélszerkezetből kell készíteni és az ezekben kialakított nyílásokat úgy kell elhelyezni és védelemmel ellátni, hogy a tűz tovaterjedését megakadályozza.

4. szabály

Válaszfalak a lakótéren és a szolgálati helyiségeken belül

(1) Lakótéren és a szolgálati helyiségeken belüli válaszfalnak „B” osztályú térelválasztónak kell lennie, amely fedélzettől fedélzetig, valamint a hajótest héjazatáig és más határoló felületig terjed, kivéve, ha a válaszfal folyamatos „B” osztályú mennyezethez vagy válaszfalhoz csatlakozik, mert ebben az esetben a válaszfal a „B” osztályú mennyezetnél vagy a válaszfalnál végződhet.

(2) IF Módszer: válaszfalat, amelyet e rész szabályai szerint nem „A” vagy „B” osztályú térelválasztóként kell megépíteni, legalább „C” osztályú térelválasztóként kell kivitelezni.

(3) IIF Módszer: az olyan válaszfal létesítésére, amelyet e rész szabályai szerint nem „A” vagy „B” osztályú térelválasztóként kell megépíteni, külön előírás nincs, kivéve azt a válaszfalat, amelyet a 7. szabály 1. táblázata szerint „C” osztályú válaszfalként kell megépíteni.

(4) *  IIIF Módszer: Az e rész szabályai szerint nem „A” vagy „B” osztályú térelválasztóként megépítendő térelválasztó kivitelére vonatkozóan nincs megszorítás. A lakótér „A” vagy „B” osztályú térelválasztók által határolt helyiségének alapterülete nem haladhatja meg az 50 m2-t, kivéve a 7. szabály 1. táblázata szerint „C” osztályú válaszfallal létesítendő helyiséget. A hajózási hatóság azonban a közösségi helyiségek tekintetében legfeljebb 75 m2 alapterületet is jóváhagyhat.

5. szabály

Lépcsőfeljáró és liftakna védelme lakótérben, szolgálati térben és vezérlőállásban

(1) „B-0” osztályú térelválasztóval és automatikusan csukódó ajtóval kell védeni az egy fedélzeten áthatoló lépcsőfeljárót. „A-0” osztályú térelválasztóból épített aknával és mindkét szinten acélajtóval kell védeni a csak egy fedélzeten áthatoló liftet. Az egynél több szinten áthatoló lépcsőfeljárót és liftaknát legalább „A-0” osztályú térelválasztóból és minden szinten automatikusan csukódó ajtókkal kell építeni.

(2) Lépcsőfeljárót acél vázszerkezettel, illetve a hajózási hatóság jóváhagyása szerinti, az acéllal egyenértékű anyagból készült vázszerkezettel kell megépíteni.

6. szabály

Tűzálló térelválasztókba épített ajtók

(1) Térelválasztóba épített ajtónak a térelválasztó tűzállósági fokozatával azonos tűzállósági fokozatúnak kell lennie. „A” osztályú térelválasztóba épített ajtót és ajtókeretet acélból kell készíteni. „B” osztályú térelválasztóba épített ajtót nem éghető anyagból kell készíteni. „A” osztályú géptéri helyiségeket határoló válaszfalba épített ajtóknak automatikusan csukódó kivitelűnek és gáztömörnek kell lennie. Az IF Módszer szerint épített kabint a hozzá tartozó higiéniai célú helyiségtől elválasztó ajtó, a hajózási hatóság jóváhagyásával, éghető anyagból készülhet.

(2) Automatikusan csukódó ajtóhoz az ajtó csukódását megakadályozó kiakasztót, kivéve a távműködtetésű gravitációs típusú kiakasztót, felszerelni nem engedélyezett.

(3) Folyosói térelválasztóba épített ajtókon, a lépcsőfeljárót lezáró ajtók kivételével, szellőzőnyílások kialakítása megengedett. Szellőzőnyílást az ajtó alsó felében engedélyezett kialakítani. Ajtóban vagy az ajtó szabadon hagyott szellőzőnyílás területe legfeljebb 0,05 m2 lehet. Szellőzőnyílásba nem éghető anyagból készült rácsot kell beépíteni.

(4) Vízzáró ajtót nem kell hőszigeteléssel ellátni.

7. szabály

Válaszfal és fedélzet tűzállósága

(1) Az e részben a válaszfalakra és fedélzetekre vonatkozóan előírt különleges tűzállósági követelményeken túl a válaszfalak és fedélzetek minimális tűzállóságára a jelen szabály 1. és 2. táblázata tartalmaz követelményeket.

(2) A táblázatok alkalmazása során az alábbi útmutatás szerint kell eljárni:

a) az 1., illetve 2. táblázat az egymással határos tereket elválasztó válaszfalakra, illetve fedélzeti födémekre vonatkozik, és

b) az egymással határos tereket elválasztó válaszfalakra, illetve fedélzetekre vonatkozó tűzállósági szabványérték meghatározásához a tereket tűzveszélyességi kockázatuk alapján kell besorolni, az alábbiak szerint:

(i) vezérlőállomások (1)

a vészhelyzeti áramforrás elhelyezésére szolgáló tér, a navigációs híd és térképszoba,

a hajó rádió felszerelésének elhelyezésére szolgáló terek,

tűzoltó felszerelés és tűzoltó rendszert vezérlőberendezés elhelyezésére szolgáló helyiség, valamint a tűzjelző állomás,

a főgép vezérhelyisége, ha ez a géptéren kívül található, valamint a

a tűzriasztó berendezések központja;

(ii) folyosók (2)

folyosók és előterek;

(iii) lakótér helyiségei (3)

a folyosók kivételével a 2. (10) és 2. (11) szabályokban megjelölt helyiségek;

(iv) lépcsőfeljárók (4)

belső lépcsőfeljárók, liftek és felvonók, a géptérhez és a géptéri helyiségekhez tartozó liftek és felvonók kivételével. Amennyiben a térelválasztó lépcsőfeljárót csak egy szinten fog közre, akkor a lépcsőfeljárót annak a térnek a részeként kell tekinteni, amelytől nincs tűzálló ajtóval elkülönítve;

(v) tűzveszélynek kevésbé kitett szolgálati helyiségek (5)

a 2 m2-nél kisebb alapterületű öltözők és raktárak, továbbá a szárítóhelyiségek és mosodák;

(vi) „A” osztályú géptér (6)

a 2. (14) szabályban megjelölt terek:

(vii) egyéb géptéri helyiségek (7)

a 2. (15) szabályban megjelölt helyiségek, beleértve a hallisztfeldolgozó helyiségeket, de kizárva „A” osztályú géptér helyiségeit;

(viii) áruraktárak (8)

áru tárolására használt terek, beleértve a teherárunak számító olajtartályokat, valamint az ilyen terekhez vezető lejárókat és búvónyílásokat;

(ix) fokozottan tűzveszélyes szolgálati helyiségek (9)

konyha, főzőalkalmatossággal felszerelt élelmiszerraktár, festékraktár, lámparaktár, 2 m2-nél nagyobb alapterületű öltöző és raktár, valamint a géptéri helyiségek részét képezőn kívül más műhely;

(x) nyitott fedélzetek (9)

nyitott fedélzeti tér és fedett átjárók, a nyers állapotú halak feldolgozótere, a halmosó tér és minden más, nem tűzveszélyes tér. A felépítményen és fedélzeti létesítményen kívüli tér.

A megjelölt kategóriák megnevezése útbaigazító, de nem korlátozó értelmű céllal szerepel. Az egyes kategóriák neve után zárójelben feltüntetett szám a táblázatok megfelelő oszlopára, illetve sorára vonatkoznak.

1. táblázat

Az egymással szomszédos tereket elválasztó vízzáró válaszfalak tűzállósága

Terek (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10)
Vezérlőállomások (1) A-0c A-0 A-60 A-0 A-15 A-60 A-15 A-60 A-60 *
Folyosók (2) C B-0 B-0
A-0c
B-0 A-60 A-0 A-0 A-0 *
Lakótér (3) Ca,b B-0
A-0c
B-0 A-60 A-0 A-0 A-0 *
Lépcsők (4) B-0
A-0c
B-0
A-0c
A-60 A-0 A-0 A-0 *
Kevésbé tűzveszélyes szolgálati terek (5) A-60 A-0 A-0 A-0 *
„A” kategóriás géptér (6) * A-0 A-0 A-60 *
Egyéb géptéri helyiség (7) A-0d A-0 A-0 *
Áruraktárak (8) A-0 *
Fokozottan tűzveszélyes szolgálati terek (9) A-0d *
Nyílt fedélzeti területek (10) -

2. táblázat

Az egymással szomszédos tereket elválasztó fedélzetek tűzállósága

Terek (1) (2) (3) (4) (5) (6) (7) (8) (9) (10)
Vezérlőállomások (1) A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-60 A-0 A-0 A-0 *
Folyosók (2) A-0 * * A-0 * A-60 A-0 A-0 A-0 *
Lakótér (3) A-60 A-0 * A-0 * A-60 A-0 A-0 A-0 *
Lépcsők (4) A-0 A-0 A-0 * A-0 A-60 A-0 A-0 A-0 *
Kevésbé tűzveszélyes szolgálati terek (5) A-15 A-0 A-0 A-0 * A-60 A-0 A-0 A-0 *
„A” kategóriás géptér (6) A-60 A-60 A-60 A-60 A-60 * A-60 A-30 A-60 *
Egyéb géptéri helyiség (7) A-15 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 * A-0 A-0 *
Áruraktárak (8) A-60 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 * A-0 *
Fokozottan tűzveszélyes szolgálati terek (9) A-60 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0 A-0d *
Nyílt fedélzeti területek (10) * * * * * * * * * -

Megjegyzések: célszerűen alkalmazandó mind az 1., mind a 2. táblázatra.

a) A IIF és IIIF - válaszfalakra különleges követelmények nincsenek.

b) A IIIF Módszer esetében „B-0” besorolású „B” osztályú válaszfalakat kell beépíteni az 50 m2 vagy ennél nagyobb alapterületű helyiségek vagy helyiségcsoportok esetében.

c) Az alkalmazási kör tisztázásához lásd a 4. és 5. szabályt.

d) Ha a számjelzés szerint azonos kategóriába tartozó helyiségeknél a d index megjelenik, akkor a táblázat szerinti besorolású válaszfal vagy fedélzet beépítése csak akkor szükséges, ha az egymással szomszédos helyiségek használati célja eltérő, például a (9) kategóriánál. Két, egymással szomszédos konyha között nincs szükség térelválasztóra, viszont ha konyha mellett festékraktár van, „A-0” kategóriájú válaszfal beépítése szükséges.

e) Navigációs hidat, térképszobát és a rádiós fülkét elválasztó válaszfalak B-0” besorolásúak lehetnek.

f) Tűzvédelmi szigetelést nem szükséges alkalmazni, ha a (7) kategóriába sorolt géptéri helyiség semmilyen vagy csak csekély tűzveszélyességi kockázatot jelent.

Ahol a táblázatokban a * jel van, a *-gal jelölt térelválasztót acélból vagy más, az acéllal egyenértékű anyagból kell építeni, de nem kell „A” osztályúnak lennie. * 

Elektromos vezetékek, csövek, szellőztető vezetékek átvezetése céljából áttört fedélzet esetén az áttörés megfelelő tömítésével kell megakadályozni láng vagy füst esetleges áthatolását. * 

(3) Megszakítás nélküli „B” osztályú mennyezet és falburkolat az illeszkedő fedélzettel vagy válaszfallal együttesen úgy tekinthetők, mint amelyek egészben vagy részben megfelelnek a megkövetelt szigetelési és szerkezeti követelményeknek.

(4) A géptéri helyiségek ablakainak, ideértve a felülvilágító ablakokat, az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a) nyitható felülvilágító ablaknak a helyiségen kívülről is zárhatónak kell lennie. Az üvegezett felülvilágító ablakot acélból vagy más, egyenértékű anyagból készült tartósan felszerelt, külső, zárható fedéllel kell ellátni;

b) üveg vagy üveghez hasonló tulajdonságú anyag beépítése a géptéri helyiségek határain belül nem engedélyezett, de drótüveg beépíthető a felülvilágító ablakokba, illetve a géptéri vezérlőállásban, és

c) az a) pontban megjelölt felülvilágító ablakokba.

(5) A 3. (1) szabály szerint az acélból vagy más, az acéllal egyenértékű anyagból készítendő külső határoló felületbe ablak vagy ökörszem beépíthető, kivéve azon esetet, amikor e részben „A” osztályú integritással rendelkező határfelület alkalmazása szerepel előírásként. Az olyan határoló felületbe, amelynek esetében nem követelmény az „A” osztályú integritás, a hajózási hatóság által jóváhagyott anyagból készült ajtó építhető be.

8. szabály

Szerkezeti részletek

(1) IF módszer: lakótérben, szolgálati helyiségekben és vezérlőállásokban burkolatot, huzatgátlót, mennyezetet és padló burkolatát nem éghető anyagból kell készíteni.

(2) IIF és IIIF módszer: lakótéri, szolgálati helyiséghez és vezérlőálláshoz vezető folyosó és lépcső járatburkolatát, huzatgátlóit, mennyezetét és padlóburkolatát nem éghető anyagból kell készíteni.

(3) IF, IIF és IIIF módszer:

a) *  Szolgálati térben - raktártér vagy hűtőtér kivételével - kizárólag nem éghető szigetelőanyag építhető be. A hűtőrendszer szigetelése, illetve burkolatának párazáró rétege, valamint az ezeknél felhasznált ragasztóanyag esetében nem előírás a nem éghető anyag használata, de a belőlük felhasznált anyagmennyiséget a lehető legkisebbre kell korlátozni, miközben a szabadon maradó felületeken felhasznált anyagnak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározott, a lángterjedést akadályozó tulajdonsággal kell rendelkeznie. Olaj szivárgásának kitett helyeken a felület szigetelésének olajjal, illetve olajgőzzel szemben ellenállónak kell lennie.

b) Nem éghető anyagú válaszfallal, falburkolattal és mennyezettel épített lakótérben és szolgálati helyiségekben legfeljebb 2 mm vastagságú éghető anyagú burkolólapok felhasználása engedélyezett, kivéve a folyosókat, lépcsőjáratot és vezérlőállásokat, ahol a furnér vastagsága nem haladhatja meg a 1,5 millimétert.

c) A mennyezetek, falpanelek vagy falburkolatok mögött megmaradó üres légteret szorosan illeszkedő, egymástól legfeljebb 14 méteres távolságban elhelyezett huzatgátlókkal kell felosztani. A holt tereket, ideértve a lépcsőjárat, átjáró és más helyiségek tereinek burkolata mögötti tereket, minden egyes fedélzeti szinten le kell zárni.

9. szabály

Szellőztetőrendszerek

(1) a) *  A szellőzőrendszer vezetékét nem éghető anyagból kell készíteni. A legfeljebb 2 m hosszúságú és 0,02 m2-nél nem nagyobb keresztmetszetű szellőztető vezetékek készülhetnek alacsony lángterjedési sebességű anyagból, az alábbi feltételek betartásával:

(i) a felhasznált anyagoknak a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározott követelmények szerint kell alacsony lángterjedési sebességű anyagnak minősülniük.

b) Amennyiben „A” osztályú térelválasztón keresztül 0,02 m2-nél nagyobb keresztmetszetű szellőztetővezetéket vezetnek át, akkor a nyílást acéllemezből készült palásttal kell bélelni, kivéve, ha a válaszfalon vagy fedélzeten keresztül hatoló vezeték legalább az áthatolási szakaszán acélból készült, és a vezeték ezen szakasza az alábbi követelményeknek megfelel:

(i) 0,02 m2-nél nagyobb keresztmetszetű vezetékek esetében a védőpalást lemezvastagsága legalább 3 mm és hossza legalább 900 mm. Az áthatolási szakaszon ezt a legalább 900 mm hosszúságú palástot úgy kell beépíteni, hogy a válaszfal mindkét oldalán egyenlő hosszúságban biztosítson védelmet. 0,02 m2-nél nagyobb keresztmetszetű vezetékeket tűz áthatolása elleni védelemmel kell ellátni. A szellőztetőrendszer ezen szakaszának a válaszfal, vagy fedélzet tűzállóságával legalább egyenértékűnek kell lennie, továbbá

(ii) a b)-i) pontban előírt követelmény teljesítésén túl 0,075 m2-nél nagyobb keresztmetszetű vezeték esetében, a vezetéket tűzvédelmi csappantyúval kell felszerelni. Az automatikus működésű csappantyúnak a válaszfal, illetve a fedélzet mindkét oldaláról kézzel is zárhatónak kell lennie. A csappantyút a zárt vagy nyitott állapotát jelző készülékkel kell felszerelni. Tűzvédelmi csappantyú beépítésétől el lehet tekinteni, amennyiben a szellőztetővezeték olyan „A” osztályú térelválasztók által közrefogott téren hatol keresztül, amelyet nem szellőztet és a szellőztetővezeték tűzállósága a válaszfalak tűzállóságával egyenértékű.

c) „A” kategóriás géptéri helyiség vagy a hajókonyha szellőztető csővezetéke általában nem vezethető keresztül lakótéri és szolgálati helyiségen vagy vezérlőállás terén. A hajózási hatóság kivételesen engedélyezheti „A” kategóriás géptéri helyiség vagy a hajókonyha szellőztető csővezetékének lakótéri és szolgálati helyiségen vagy vezérlőállás terén történő átvezetését, amennyiben az acélból vagy más, az acéllal egyenértékű anyagból készült vezeték elhelyezése és kialakítása nem rontja a térelválasztók tűzvédelmi integritását.

d) Lakótér, szolgálati helyiség vagy vezérlőállás szellőztető csővezetéke általában nem vezethető keresztül „A” kategóriás géptéri helyiség vagy a hajókonyha terén. A hajózási hatóság jóváhagyhat eltérő kialakítást, amennyiben az acélból vagy más, az acéllal egyenértékű anyagból készült vezeték elhelyezése és kialakítása nem rontja a térelválasztók tűzvédelmi integritását.

e) Amennyiben „B” osztályú térelválasztón keresztül 0,02 m2-nél nagyobb keresztmetszetű szellőztetővezetéket vezetnek át, akkor a nyílást acéllemezből készült palásttal kell bélelni, kivéve, ha a válaszfalon vagy fedélzeten keresztül hatoló vezeték az áthatolási szakaszán legalább 900 mm hosszúságban acélból készült. A „B” osztályú térelválasztó környezetében ezt a legalább 900 mm hosszúságú palástot úgy kell beépíteni, hogy a válaszfal vagy fedélzet mindkét oldalán egyenlő hosszúságban biztosítson védelmet.

f) Az a), b), c), d), e) pontokban foglalt intézkedéseket a géptéri helyiségen kívül található vezérlőállás esetében is meg kell valósítani a szellőztetés, a láthatóság és füstmentesítés érdekében, hogy a géptéri berendezések hatékony felügyelete és üzemeltetése tűz esetén is fenntartható legyen. Egymástól független, alternatív levegőellátási rendszereket kell kialakítani, úgy, hogy minimális legyen annak kockázata, hogy a szellőztetőventilátorok a független rendszerek mindegyikén keresztül füstöt szívjanak be. A hajózási hatóság jóváhagyhatja ezen követelmények mellőzését a nyílt fedélzeten elhelyezett vagy oda nyíló vezérlőállás esetében, ahol a helyileg biztosított zárási megoldások a füst és tűz ellen hatékony védelmet biztosítanak.

g) Amennyiben konyhai elszívóvezeték lakótéren vagy éghető anyagok tárolására használt helyiségen vezet keresztül, az elszívóvezetéket az „A” osztályú térelválasztóra vonatkozó követelményeknek megfelelően kell megépíteni. Elszívóvezetéket az alábbiakkal kell felszerelni:

(i) tisztítás céljából könnyen kiemelhető zsírfogóval;

(ii) tűzvédelmi csappantyúval a vezeték kilépő végénél;

(iii) az elszívóventilátor leállítására szolgáló vezérléssel, amely a konyhából működtethető;

(iv) a vezetéken belül keletkező tűz kioltására szolgáló a rendszer részét képező eszközzel, 75 méternél rövidebb hajó kivételével, amennyiben ez utóbbiakra vonatkozóan a hajózási hatóság felmentést ad.

(2) Szellőztetőrendszer fő befúvó és elszívóvezetékeit a szellőztetendő helyiségen kívüli térből lezárható kivitelben kell építeni. Lakótér, szolgálati helyiség vagy vezérlőállás kényszerszellőztetési rendszerét az ellátott helyiségen kívüli, könnyen hozzáférhető helyről lezárható kialakítással kell építeni. E helyet úgy kell kiválasztani, hogy a kiszolgált térben keletkező tűz ne akadályozhassa meg megközelítését. Géptér kényszerszellőztetésének leállítására szolgáló eszköznek függetlennek kell lennie a más terek, illetve helyiségek szellőztetésének leállítására rendszeresített eszköztől.

(3) Kémény körüli tér lezárására szolgáló eszköz biztonságos helyről legyen vezérelhető.

(4) Gépteret kiszolgáló szellőztetőrendszert függetleníteni kell az egyéb tereket, illetve helyiségeket kiszolgáló rendszerektől.

(5) A fokozottan gyúlékony anyagok nagyobb mennyiségben történő tárolására szolgáló helyiséget más szellőztetőrendszerektől elkülönített, többfokozatú szellőztetést biztosító szellőztetőrendszerrel kell ellátni, továbbá a szellőztetőrendszer szikrafogóval felszerelt belépőnyílásait biztonságos helyen kell elhelyezni.

10. szabály

Fűtőberendezések

(1) Elektromos fűtőtestet biztonságosan rögzíteni kell és kialakítása révén a tűzveszély kockázatát a lehető legkisebbre kell csökkenteni. Radiátort úgy kell építeni, hogy a belőle kisugárzó hő nem lobbanthatja lángra a környezetében lévő textíliákat vagy más hasonló anyagokat.

(2) Tilos a nyílt lánggal történő fűtés. A fűtőkályhát és egyéb fűtőkészüléket szilárdan rögzíteni kell és a fűtőkészüléket, valamint füstvezetékét megfelelő hőszigeteléssel kell ellátni. Szilárd tüzelőanyaggal fűtött kályhák füstvezetékének kialakításával és elhelyezésével kell a legkisebbre szorítani annak lehetőségét, hogy az égéstermékek a csövet eltömjék, valamint biztosítani kell a füstvezeték egyszerű tisztításához szükséges eszközöket. A füstvezetékben kialakuló huzat korlátozására beépített füstcsappantyú mellett, annak zárt helyzetében is, elegendő áramlási keresztmetszetnek kell fennmaradnia. Kályha környezetében kellő teljesítményű szellőztetés útján kell a szükséges mennyiségű levegőt a kályhához juttatni. A szellőztetést elzárószerkezet nélkül úgy kell biztosítani, hogy a II/9. szabály szerinti elzárószerkezetekre ne legyen szükség.

(3) Konyhai tűzhely és vízmelegítő kivételével nyílt lánggal üzemelő gázkészülék használata nem megengedett. Azokat a helyiségeket, ahol gáztüzelésű főző tűzhelyeket és vízmelegítőket hasznának, megfelelő szellőztetéssel kell ellátni, a füst és az esetleg kiszivárgó gáz biztonságos eltávolítása érdekében. Gázpalackot és a tűzhelyet vagy vízmelegítőt összekötő csővezetéknek acélból vagy más, jóváhagyott anyagból kell készülnie. A tápvezetékbe, nyomáscsökkenés vagy lángkialvás esetére, automatikusan működő biztonsági gázelzáró szelepet kell beépíteni.

(4) Gáznemű tüzelőanyag felhasználása, tárolása, elosztása a 12. szabályban foglalt követelmények teljesítése mellett történhet.

11. szabály

Egyéb szempontok

(1) Folyosói és lépcsőjárati térben, valamint lakótérben, szolgálati helyiségben vagy vezérlőállásban rejtett vagy nehezen megközelíthető helyeken tűzveszélynek kitett felületet, ideértve a padlófelületet is, alacsony sebességű lángterjedéssel jellemezhető anyaggal kell burkolni. Lakótér, szolgálati helyiség vagy vezérlőállás mennyezetét, különösen a tűzveszélynek kitett felületrészeken, alacsony sebességű lángterjedéssel jellemezhető anyaggal kell burkolni.

(2) *  A tűzveszélynek kitett felületre felvitt festékből, lakkból és más bevonati anyagból nem keletkezhet a vonatkozó szabályzat szerint jelentős mennyiségű füst vagy mérgező gáz és gőz, amelyről a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban foglalt eljárás szerint kell meggyőződni.

(3) Lakótérben, szolgálati helyiségben vagy vezérlőállásban a burkolatnak, illetve bevonatnak jóváhagyott anyagból kell készülnie, amely nem gyúlékony és nem idéz elő mérgezést vagy robbanást magasabb hőmérsékletek mellett sem.

(4) Amennyiben „A” vagy „B” osztályú térelválasztón keresztül kábel, csővezeték vagy szellőztetőrendszer vezetéke kerül átvezetésre, illetve világítótestnek és más készüléknek a felszerelése céljából a térelválasztón áttörés kerül kialakításra, megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani, hogy ez ne csökkentse a térelválasztó tűzállóságát.

(5) a) Lakótérben, szolgálati helyiségben vagy vezérlőállásban az „A” vagy „B” osztályú térelválasztókon keresztül vezetett csővezetéket jóváhagyott anyagokból kell készíteni, figyelembe véve a térelválasztóra ható hőmérsékleti viszonyokat. A hajózási hatóság jóváhagyásával lakótér vagy szolgálati helyiség légterén keresztül vezetett, olajat vagy éghető folyadékot szállító csővezetéket, a tűzveszély kockázatának figyelembevételével jóváhagyott anyagból kell készíteni.

b) Hő hatására könnyen lágyuló vagy olvadó anyagnak konyha, illetve mellékhelyiség lefolyója vagy más, a merülési vonalhoz közeli folyadék ürítővezeték építéséhez nem engedélyezett, tekintettel az anyag tűz általi megrongálódásából származó elárasztás veszélyére.

(6) Hajófedélzeti filmvetítés céljára cellulóz-nitrát anyagú film használata nem engedélyezett.

(7) A halfeldolgozáshoz használt edények kivételével, hulladékgyűjtő edényt, nem éghető anyagból kell készíteni, és ezen edények oldalán, illetve fenekén nyílásokat kiképezni nem engedélyezett.

(8) Tüzelőanyag-szivattyút, a dízelolaj-szivattyút és más hasonló rendeltetésű szivattyút telepítési helyén kívül elhelyezett távvezérlő eszközzel kell felszerelni, hogy tűz keletkezése esetén a biztonságos leállítás végrehajtható legyen.

(9) Cseppfelfogó tálcát kell elhelyezni, ahol ezzel az olajnak a hajófenéktérbe szivárgását meg lehet akadályozni.

(10) A halraktárak rekeszeiben lévő éghető anyagú szigetelést szorosan illeszkedő burkolattal kell befedni.

12. szabály

Gázpalackok és veszélyes anyagok tárolása

(1) Sűrített, cseppfolyósított vagy oldott gázt tartalmazó palackot az előírás szerinti színűre kell festeni, továbbá a palackra erősített címkén jól olvashatóan fel kell tüntetni tartalmának megnevezését és vegyi képletét, valamint gondoskodni kell a palack biztonságos rögzítéséről.

(2) Gyúlékony vagy veszélyes gázt tartalmazó palackot, valamint kiürült gázpalackot rögzített állapotban nyitott fedélzeten kell tárolni, és gondoskodni kell a palack tartozékát képező vezetéknek, nyomásszabályozónak és elzárószelepnek sérülés elleni védelméről. Gázpalackot védeni kell a hirtelen hőmérsékletváltozásoktól, a közvetlen napsugárzástól és a hóeséstől. A hajózási hatóság jóváhagyhatja az ilyen palack belső térben történő tárolását, amennyiben teljesülnek a (3)-(5) bekezdésekben foglalt követelmények.

(3) Erősen gyúlékony folyadék, mint az illékony festék, paraffin, benzol és cseppfolyósított gáz tárolására használt térnek, illetve helyiségnek csak a nyílt fedélzetre nyíló bejárata lehet. Nyomásszabályozó szerelvény, illetve nyomáscsökkentő szelep kivezetése a tárolótéren belülre ürül. A szomszédos zárt helyiségekkel közös falú tárolót határoló válaszfalaknak gázzáró kivitelűnek kell lenniük.

(4) *  Erősen gyúlékony folyadék vagy a cseppfolyósított gáz tárolására használt helyiségen belül, az adott helyiségen belül folytatott tevékenységhez szükséges, a robbanásveszélyes gáz tárolására szolgáló terek elektromos berendezései IEC 79. Nemzetközi Szabványnak megfelelő, és megfelelősségi bizonyítvánnyal rendelkező elektromos szerelvény, illetve készülék kivételével tilos elektromos kábel vagy elektromos készülék felszerelése. Mindennemű hőforrást távol kell tartani az ilyen tárolóhelyiségtől, valamint „Tilos a dohányzás” és „Nyílt láng használata tilos” feliratokat kell jól látható helyeken kifüggeszteni.

(5) Eltérő fajtájú sűrített gázt tartalmazó palackokat egymástól elkülönített tárolótérben kell tartani. Az ilyen gázok tárolására használt tárolóhelyiséget más, éghető termék vagy a gázelosztó rendszer részét nem képező szerszám, illetve más tárgy tárolására használni tilos.

13. szabály

Menekülési utak

(1) Lakótérben és a személyzet géptéren kívüli munkahelyein a lépcsőket és létrákat úgy kell elhelyezni, hogy a nyílt fedélzetre történő menekülést és onnan a mentőeszközökhöz való szabad eljutást biztosítsák. Ezen menekülési utak kialakítására az alábbi előírások vonatkoznak:

a) lakótér minden szintjén legalább kettő, egymástól kellő távolságban lévő menekülési útvonalat kell kialakítani, amelynek céljára az érintett tér megközelítésére, illetve elhagyására rendelkezésre álló általános használatú lépcső is számba vehető;

b) (i) a nyílt fedélzet alatti tér esetében a menekülés fő útvonala lépcsőjárat legyen, míg második lehetőségként létraakna vagy egy második lépcsőjárat lehet, és

(ii) a nyílt fedélzet feletti térből a menekülési út céljára a nyitott fedélzetre vezető lépcsőjárat vagy közvetlenül a nyílt fedélzetre nyíló ajtó vagy ezek kombinációja testesítheti meg a menekülési utat;

c) a terek jellegétől és elrendezésétől, valamint a hajón tartózkodó személyek számától függően, a hajózási hatóság jóváhagyhatja, hogy a menekülés céljára egyetlen menekülési út létesüljön;

d) folyosó vagy folyosószakasz, amelyből csak egyetlen menekülési útvonal áll rendelkezésre, nem lehet 7 méternél hosszabb, és

e) *  a menekülési útvonalak akadálymentességéről a hajózási hatóságnak meg kell győződnie. Menekülési útvonalként szolgáló lépcső, illetve folyosó legalább 700 mm szabad űrszelvény szélességű legyen és legalább egyik oldala mentén kapaszkodókorlát legyen felszerelve. A lépcsőkhöz, illetve folyosókra nyíló ajtók legalább 700 mm szabad űrszelvény szélességűek legyenek.

(2) „A” osztályú géptérből két menekülési útvonalat kell biztosítani az alábbi lehetőségek szerint:

a) *  két, egymástól a lehető legnagyobb távolságban felszerelt acéllétra vezessen a géptér felső részének egymástól lehető legnagyobb távolságban lévő részeihez, ahonnét a nyílt fedélzet közvetlenül megközelíthető. A létrák egyikének aknája a géptér alsó részétől nyújtson folyamatos tűz elleni védelmet a géptéren kívüli, biztonságos helyre történő meneküléshez. A hajózási hatóság eltekinthet a tűz elleni védelem biztosítására vonatkozó követelmény teljesülésétől, amennyiben a géptér elrendezésénél vagy méreténél fogva a géptér alsó részéből felfelé vezető menekülési útvonal más módon biztosított. A tűz elleni védelem érdekében a létraaknát acélból kell megépíteni és „A-60” szabványú hőszigeteléssel kell ellátni, továbbá az alsó végénél „A-60” szabványú hőszigeteléssel ellátott önzáró acélajtóval kell felszerelni, vagy

b) egy acéllétra vezessen a géptér felső részében elhelyezett ajtóhoz, amelyen keresztül közvetlenül a nyitott fedélzetre lehet kijutni, valamint a géptér alsó részében, a géptér felső részébe vezető létrától kellő távolságban, egy mindkét oldaláról működtethető acélajtót kell beépíteni, amelyen keresztül egy a nyílt fedélzetre vezető biztonságos menekülési út közelíthető meg.

(3) Nem „A” osztályú géptérből a hajózási hatóság elvárását kielégítő módon kell biztosítani a menekülési utat. A hajózási hatóság jóváhagyását az adott tér sajátosságainak és elrendezésének, valamint annak figyelembevételével adja meg, hogy rendszeresen tartózkodnak-e az adott térben.

(4) A felvonó nem tekinthető menekülési útvonalnak, illetve a menekülési útvonal részének.

14. szabály

Automatikus tűzérzékelő, tűzi riasztó és vízpermetező rendszerek

(IIF Módszer)

(1) A IIF Módszert alkalmazó hajón, jóváhagyott típusú és az e szabályban foglaltak szerinti automatikus tűzérzékelő, tűzi riasztó és vízpermetező rendszert kell felszerelni és úgy elrendezni, hogy védelmet nyújtson a lakóterekben és szolgálati helyiségekben, eltekintve azon helyiségektől, melyek nem jelentenek lényeges tűzveszélyességi kockázatot (pl. üres helyiségek, mellékhelyiségek).

(2) a) A rendszernek folyamatosan késznek kell lennie az azonnal működésre, működésbe hozatalának, a személyzet közreműködése nélkül, automatikusan kell történnie. A rendszert az ún. „nedves csöves” típusú kialakítással kell létesíteni, azonban kisebb, szabadon vezetett szakaszai lehetnek „száraz csöves” típusúak, amennyiben a hajózási hatóság ezt óvintézkedésként jóváhagyja. A rendszer fagyveszélynek kitett részeit megfelelő fagyvédelemmel kell ellátni és folyamatosan feltöltött állapotban, a szükséges nyomáson kell tartani, továbbá gondoskodni kell a 6. b) bekezdésben előírt folyamatos vízutánpótlásról.

b) A vízpermetező csoportokat fel kell szerelni a csoporthoz tartozó vízpermetező fej működésbe lépésekor egy vagy két kijelzőberendezésen hang- és fényjelzés útján riasztójelzést adó eszközzel. A kijelzőberendezés segítségével azonosítható a tűz keletkezésének helye. Kijelzőberendezést a navigációs hídon kell elhelyezni, illetve egy második kijelzőberendezés beépítése esetén azt úgy kell elhelyezni a hajón, hogy a hajón tartózkodó személyek azonnal értesüljenek a riasztásról. A riasztórendszernek jeleznie kell továbbá a riasztórendszer meghibásodását is.

(3) a) A vízpermetező fejeket egymástól elkülönített szektorokhoz csatlakoztatva kell elrendezni, amelyekhez egyenként legfeljebb 200 vízpermetező fej csatlakoztatható.

b) Az egyes szektorok egymástól történő elkülönítésének lehetőségét egy elzárószelep működtetése útján kell biztosítani. Az elzárószelepet könnyen hozzáférhető, egyértelműen és tartós módon felvitt jelzéssel ellátott helyen kell felszerelni. Gondoskodni kell arról, hogy az elzáró szelepeket illetéktelen személy ne működtethesse.

c) Az egyes szektorok elzárószelepénél és a központi vezérlőállás kijelzőjén egyaránt jelezni kell a rendszerben uralkodó nyomást.

d) Vízpermetező fejet korróziónak ellenálló anyagból kell készíteni. A lakótéri és a szolgálati helyiségekben beépített vízpermetező fejek 68 şC és 79 şC közötti hőmérsékleti tartományban lépnek működésbe, kivéve azon helyiségeket, mint a ruhaszárító helyiség, ahol a szokásosnál magasabb hőmérséklet a rendes működés velejárója. Ez utóbbi helyiségekben a megengedhető hőmérséklet határaként az előírtnál legfeljebb 30 şC-kal magasabb hőmérséklet hagyható jóvá.

e) Kijelzőegységnél elhelyezett tájékoztató vagy szemléltető vázlat tájékoztat a védett területet és az egyes szektorok elhelyezését illetően. A rendszerhez időszakos szemlézési és karbantartási utasítást kell készíteni és készenlétben tartani.

(4) Vízpermetező fejet a mennyezeten kell elhelyezni, olyan elrendezésben, mellyel biztosítható az egyes vízpermetező fejek által lefedett névleges területen átlagosan legalább 5 liter/m2/perc legyen a kijuttatott vízpermet mennyisége. A hajózási hatóság alternatív megoldást is engedélyezhet, ha bizonyított, hogy az eltérő mennyiségű, de megfelelően szétpermetezett víz hatékonysága nem rosszabb az előírt követelménynél.

(5) a) A rendszert nyomástartó tartállyal kell felszerelni, amelynek befogadóképessége legalább kétszeresen meghaladja az ebben a pontban meghatározott vízmennyiséget. A tartályban állandóan annyi édesvizet kell tartani, amennyi azonos a szivattyú által egy perc alatt szállított és a (6) b) pontban hivatkozott mennyiséggel, továbbá biztosítani kell a tartályban megfelelő légnyomás tartását, annak érdekében, hogy a tartályban lévő friss víz készlet fogyásakor se csökkenjen a tartályban uralkodó nyomás az vízpermetező fejek üzemi nyomásszintje alá, figyelemmel a legmagasabban elhelyezett vízpermetező fejekig mért szintkülönbség miatti nyomásigényre is. Gondoskodni kell a tartályban lévő légnyomás és a vízmennyiség folyamatos fenntartásáról. A tartályban lévő víz szintjének ellenőrzéséhez üvegcsöves szintjelzőt kell felszerelni.

b) Gondoskodni kell arról, hogy tengervíz ne juthasson a tartályba.

(6) a) Más rendszerektől független szivattyút kell felszerelni a vízpermetező rendszeren keresztül kijuttatott víz folyamatos pótlásához. A szivattyút a rendszerben uralkodó nyomás esése hozza automatikusan működésbe, mielőtt a víztartályban lévő vízkészlet teljesen kimerülne.

b) A szivattyúnak és a csőrendszernek alkalmasnak kell lennie a rendszer működéséhez szükséges nyomás okozta terhelés elviselésére, figyelemmel arra, hogy a következő két lehetőség közül a mérsékeltebb követelménynek megfelelően lehessen tartani a (4) bekezdésben meghatározott kijuttatási arány mellett a rendszer működését: „A” és „B” osztályú térelválasztókkal elválasztott terek egyidejű permetezése, illetve 280 m2 területet kitevő tér vízpermetező védelme.

c) A szivattyú nyomóoldalán rövid kifolyócsővel ellátott próbaszelepet kell felszerelni. A szelep és a cső keresztmetszetének elegendően nagynak kell lennie ahhoz, hogy az előírt szivattyúteljesítmény melletti vízmennyiség átbocsátására, miközben a rendszerben az (5) a) pontban meghatározott nyomásnak fenn kell maradnia.

d) Tengervíznek a szivattyúhoz való vezetését, lehetőség szerint abban a helyiségben kell megoldani, ahol a szivattyú fel van szerelve, olymódon, hogy a hajó rendes úszásállapotában, a szivattyú javítása, illetve ellenőrzése miatti eset kivételével ne kelljen elzárni a tengervizet szállító vezetéket.

(7) A vízpermetező rendszert ellátó szivattyút és tartályt a rendszer által védett helyiségben elhelyezni nem engedélyezett, mindazonáltal ésszerű közelségben kell lenniük az „A” kategóriájú gépterekhez.

(8) a) A tengervízszivattyú és az automatikus tűzriasztó és tűzérzékelő rendszerek működéséhez legalább két áramforrást kell biztosítani. Amennyiben a szivattyú villanymotor meghajtású, akkor meghajtómotorját a fő áramforráshoz kell csatlakoztatni, mely utóbbit legalább két generátornak kell táplálnia.

b) A szivattyú motorjának tápvezetékét konyha, gépterek és más zárt, erősen tűzveszélyes terek kikerülésével kell vezetni, de kivételt képezhet a tápvezeték azon szakasza, amely a vezérlőberendezéshez vezet. Automatikus tűzérzékelő és tűzi riasztó rendszer egyik áramforrásául a vészhelyzeti tartalék áramforrásnak kell szolgálnia. Amennyiben a szivattyú meghajtását belső égésű motor biztosítja, akkor azt a (7) bekezdésben foglalt követelmények teljesítésén túl úgy kell elhelyezni, hogy a védett térben bekövetkező tűz ne befolyásolhassa károsan a motor levegőellátását.

(9) A hajó tűzoltóvíz-vezetéke és vízpermetező rendszere összeköttetésben áll. A csatlakozási pontnál zárható visszacsapó szelepet kell felszerelni, amely megakadályozza a víznek a vízpermetező rendszerből a tűzoltóvíz-vezetékbe történő bejutását.

(10) a) A vízpermetező rendszer minden szektorát fel kell szerelni az automatikus riasztás ellenőrzésére szolgáló próbaszeleppel, amelynek megnyitásakor az egy vízpermetező fej működése esetén kilépő vízmennyiséggel azonos mennyiségű víz bocsátható ki. Az egyes szektorok próbaszelepét az adott szektor elzárószelepe közelében kell a rendszerbe illeszteni.

b) Gondoskodni kell a szivattyú automatikus működésbe lépésének ellenőrzéséről a rendszerben uralkodó nyomás csökkenésének előidézése útján.

c) A (2) b) pontban megjelölt kijelzőknél, a riasztójelzés és a vizsgálandó vízpermetező fej szektorok kijelzőinek működésbe hozatalához kapcsolókat kell felszerelni.

(11) *  A vízpermetező rendszer egyes szektoraihoz az egyes vízpermetező fej típusokból és méretekből az alábbiak szerinti mennyiségű tartalék vízpermetező fejet kell biztosítani:

- kevesebb mint 100 vízpermetező fej esetén 3 tartalék fej,

- kevesebb mint 300 vízpermetező fej esetén 6 tartalék fej,

- 300 és 1000 közötti számú vízpermetező fej esetén 12 tartalék fej.

15. szabály

Automatikus tűzérzékelő és tűzi riasztó rendszerek

(IIIF Módszer)

(1) A IIIF Módszert alkalmazó hajón jóváhagyott típusú és az e szabály követelményeit kielégítő automatikus tűzriasztó és tűzérzékelő rendszert kell felszerelni és úgy elrendezni, hogy alkalmas legyen, a lényeges tűzveszélyességi kockázatot nem jelentő helyiségek kivételével, a lakótérben és szolgálati helyiségekben keletkezett tűz érzékelésére.

(2) a) A rendszernek folyamatosan késznek kell lennie az azonnal működésre, működésbe hozatalának, a személyzet közreműködése nélkül, automatikusan kell történnie.

b) A tűzérzékelő rendszer minden szektorához tartozik az érzékelő működésbe lépésekor egy vagy két kijelzőberendezésen hang- és fényjelzés útján riasztójelzést adó automatikus eszköz. A kijelzőberendezés segítségével azonosítható a tűz keletkezésének helye. Kijelzőberendezést a navigációs hídon kell elhelyezni, illetve egy második kijelzőberendezés beépítése esetén azt úgy kell elhelyezni a hajón, hogy a személyzet késedelem nélkül értesüljön a riasztásról. A riasztójelzésnek azon a fedélzeten kell megszólalnia, ahol a tűz keletkezett. A riasztórendszernek jeleznie kell továbbá a riasztórendszer meghibásodását is.

(3) A tűzérzékelőket a rendszer egymástól elkülönített szektoraihoz csatlakoztatva kell elrendezni. Egy szektor legfeljebb 50 helyiséget lát el és legfeljebb 100 érzékelőt foglal magában. Az érzékelőket zónákba sorolják, hogy azonosítható legyen a tűz keletkezése által érintett fedélzet.

(4) *  A rendszert a levegő szokásostól eltérő hőmérséklete vagy a megnőtt füstkoncentráció hozza működésbe, illetve más változás, amely a védett helyiségek valamelyikében kezdődő tűzre utal. A levegő hőmérsékletére érzékeny rendszerek az 54-78 °C hőmérsékleti tartományban lépnek működésbe akkor, ha a hőmérséklet növekedése nem haladja meg az 1 °C/perc mértéket. A hajózási hatóság ruhaszárító és más, a ruhaszárítóhoz hasonló körülményekkel jellemezhető helyiségek esetében a szokásosnál 30 °C-kal magasabb üzemi hőmérsékletet hagyhat jóvá, ahol ez a rendes működés velejárója. A füstkoncentrációra érzékeny rendszerek a kibocsátott mérő fénysugár vevőoldali intenzitásának csökkenésére lépnek működésbe. A rendszernek működésbe kell lépnie, mielőtt a méterenként észlelhető fényerősség csökkenés 12,5%-os mértéket érne el, de nem korábban, mint a legalább 2%-os fényerősség csökkenés bekövetkezne. A hajózási hatóság más elven működő rendszer felszerelését is jóváhagyhatja. A tűzérzékelő rendszert kizárólag rendeltetésszerű céljára szabad felhasználni.

(5) Az érzékelő érintkezőinek nyitása vagy zárása útján hozza működésbe a riasztóberendezést, de más alkalmas megoldás is alkalmazható. Az érzékelőket a mennyezetre kell felszerelni, és ütés vagy más fizikai behatás elleni megfelelő védelemmel kell ellátni. Alkalmasaknak kell lenniük a sós párával telített környezetben való használatra. Hossztartóktól vagy más, a forró gázoknak vagy a füstnek az érzékelőhöz való eljutását akadályozó tárgyaktól mentes térben kell az érzékelőket felszerelni. Az érintkezők zárására működésbe lépő tűzérzékelőket légmentesen lezárt házban kell elhelyezni, és az áramkört folyamatos önellenőrző és hibajelző rendszerrel kell ellátni.

(6) Minden olyan helyiségben, ahol a tűz érzékelését biztosítani kell, legalább egy érzékelőt kell felszerelni, míg a 37 m2-nél nagyobb helyiségekben annyi érzékelő felszerelése szükséges, amennyivel biztosítható, hogy az egy érzékelőre jutó felügyelt terület ne haladja meg a 37 m2-t. Nagyobb termekben az érzékelőket szabályos alakzatban kell felszerelni úgy, hogy két szomszédos érzékelő között a távolság legfeljebb 9 méter, illetve az érzékelő és a válaszfal közötti távolság legfeljebb 4,5 méter legyen.

(7) A tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer működését biztosító elektromos berendezéseket legalább két áramforrásnak kell táplálnia, melyek közül az egyik a hajó vészüzemi tartalék áramforrása lehet. Az áramellátást, más rendszerektől elkülönített, csak a tűzérzékelő és tűzriasztó rendszert szolgáló tápvezetékek útján kell biztosítani. A tápvezetékeket a vezérlőállásban elhelyezett váltókapcsolóhoz kell kötni. A vezetékeknek konyhát, géptereket és más, magas tűzveszélyességi besorolású, zárt tereket el kell kerülniük, kivéve a vezetékek azon szakaszát, amely a védett terekben lévő érzékelőhöz, illetve vezérlőpulthoz vezet.

(8) a) Kijelzőegységnél elhelyezett tájékoztató vagy szemléltető vázlat segítségével kell tájékoztatást adni a védett területre és az egyes szektorok elhelyezkedésére vonatkozóan. A rendszer időszakos szemlézéséről és karbantartásáról szóló útmutatót kell hozzáférhető helyen készenlétben tartani.

b) Az érzékelők és a kijelzőműszerek pontos és helyes működésének ellenőrzéséhez megfelelő módszerek alkalmazásának lehetőségéről gondoskodni kell, ezért a hajót fel kell szerelni az érzékelők körzetében forró levegő vagy füst kibocsátására alkalmas eszközökkel.

(9) Az tűzérzékelő rendszer egyes szektoraihoz a hajózási hatóság jóváhagyása szerinti számú tartalék érzékelőt kell biztosítani.

16. szabály

Fokozottan tűzveszélyes rakományterekben rögzítetten felszerelt tűzoltó berendezések

Fokozottan tűzveszélyes rakományteret a hajózási hatóság által jóváhagyott tartósan beépített, gázközegű vagy ezzel egyenértékű tűzoltó rendszerrel kell felszerelni.

17. szabály

Tűzoltó szivattyúk

(1) Hajón legalább két tűzoltó szivattyút kell beépíteni.

(2) *  Arra az esetre, ha a hajón keletkezett tűz a tűzoltó szivattyúkat működésképtelenné teszi, más módon kell gondoskodni a tűzoltóvízzel történő ellátásról. A 75 m és annál hosszabb hajó esetében erre a célra független meghajtású és tartósan rögzített vészhelyzeti tűzoltó szivattyú hagyható jóvá. Vészhelyzeti tartalék szivattyúnak, két legalább 0,25 N/mm2 nyomású vízsugár egyidejű használatával történő oltáshoz elegendő vizet kell szolgáltatnia.

(3) a) Tűzoltó szivattyúnak, legalább 0,25 N/mm2 nyomással az alábbi mennyiségű vizet kell szállítania:

Ahol az L, B és D (a hajó hossza, szélessége és oldalmagassága) méterben.

Tűzoltó szivattyúnak legfeljebb 180 m3/óra teljesítményűnek kell lennie.

b) Nem vészüzemi tűzoltó szivattyú teljesítménye nem lehet kevesebb, mint az a) pontban megjelölt teljesítmény 40 százaléka, továbbá alkalmasnak kell lennie legalább a 19. (2) a) pontban előírt vízsugarak szállítására. Tűzoltó szivattyúnak alkalmasnak kell lennie a tűzoltási fő hálózatnak az előírt feltételek szerinti ellátására. Amennyiben a hajón kettőnél több szivattyú van felszerelve, a többlet, szivattyú teljesítményének a hajózási hatóság jóváhagyása szerintinek kell lennie.

(4) a) A tűzoltó szivattyú, más rendszertől független, gépi meghajtású szivattyú. A higiéniai, ballaszt-, fenékvíz-, vagy az általános célú szivattyúk elfogadhatók kisegítő berendezésként, feltéve, hogy különleges körülmények kivételével, nem használják olajszivattyúzásra.

b) Tűzoltó szivattyút nyomáscsökkentő szeleppel kell felszerelni, amennyiben a víz szállítására használt csövek, tűzcsapok és tömlők tervezett névleges nyomását meghaladó nyomásszint elérésére alkalmas.

c) Gépi meghajtású vészüzemi tűzoltó szivattyúnak autonóm hajtással rendelkező szivattyúnak kell lennie, amely saját dízelmotor-meghajtással és a szivattyú elhelyezésére szolgáló helyiségen kívül, hozzáférhető helyen elhelyezett saját üzemanyagkészlettel rendelkezik, illetve amelynek meghajtását megfelelő teljesítményű önálló generátor által szolgáltatott áram biztosítja. A tápáramot szolgáltató áramfejlesztőként a IV/17. szabályban megjelölt vészüzemi tartalék generátor szolgálhat, amelyet a szivattyú elhelyezésére szolgáló helyiségen kívüli, lehetőleg a munkafedélzet fölötti szinten, biztonságos helyen szerelnek fel. A vészüzemi tűzoltó szivattyúnak alkalmasnak kell lennie legalább 3 órán át tartó folyamatos működésre.

d) Vészüzemi tűzoltó szivattyút, a tengervizet átbocsátó és más szelepeket, a fő tűzoltó szivattyúk elhelyezésére használt helyiségeken kívüli helyről működtethető kivitelben kell felszerelni, olyan helyen, ahol tűz esetén működtetésük nem lehetetlenül el.

18. szabály

Tűzoltóvíz-hálózat

(1) a) Ha a 19. (2) a) pontban előírt számú vízsugár létrehozásához egynél több tűzcsapra van szükség, tűzoltóvíz-hálózatot kell létesíteni.

b) A tűzoltóvíz-hálózat csak a tűzoltási célú csatlakozókkal rendelkezhet, kivéve a fedélzet mosására, a horgonyláncok tisztítására vagy a fenékvíz eltávolítására szolgáló csatlakozást, de az utóbbiak működtetése esetén is fenntartandó a tűzoltórendszer hatékonysága.

c) Ha a tűzoltóvíz-hálózat nem önürítő kivitelben létesül, fagyveszélyes körzetben tevékenykedő hajó esetén, gondoskodni kell a fagyás okozta károk megelőzésére szolgáló ürítőszelepek beépítéséről.

(2) a) A tűzoltóvíz-hálózat vezetékeinek keresztmetszetét úgy kell megválasztani, hogy a hálózat alkalmas legyen a két, legnagyobb teljesítményen egyidejűleg működő tűzoltó szivattyú által szállított vízmennyiség vagy 140 m3/h mennyiségű víz átbocsátására, mégpedig annak a mennyiségnek az átbocsátására, amelyik a két megjelölt mennyiség közül a kevesebb.

b) A tűzoltó berendezésnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a két tűzoltó szivattyú egyidejű üzemelése mellett az a) pontban előírt vízmennyiségnek a 19. (5) szabályban megjelölt fecskendőn keresztül történő kijuttatása során, valamennyi tűzcsapnál fenntartható legyen a legalább 0,25 N/mm2-t kitevő nyomás.

19. szabály

Tűzcsapok, tűzoltó tömlők és fecskendők

(1) a) Hajón elhelyezésre kerülő tűzoltó tömlők száma, a géptérben és a kazántérben történő használatra rendelt tömlőket nem számítva, a (2) bekezdésben foglaltak szerint felszerelt tűzcsapok és egy tartalék tömlő összesített darabszámával egyenlő. A hajózási hatóság, a hajó méreteitől függően előírhatja a tűzoltó tömlők számának növelését, hogy mindenkor megfelelő számú tömlő álljon rendelkezésre.

b) Hajón jóváhagyott anyagú és elegendő hosszúságú tűzoltó tömlő használható. Tűzoltó tömlő legnagyobb hosszúsága 20 méter lehet. Tűzoltó tömlőt fecskendővel és csatlakozó karmantyúkkal kell ellátni. Tűzoltó tömlőt tartozékaival és a szükséges szerszámokkal szembetűnő helyen, a tűzcsapok közelében kell tárolni.

(2) a) A tűzcsapok számát és helyét úgy kell megválasztani, hogy két, külön tűzcsapra rákötött tömlőből kilépő vízsugár, amelyek közül az egyik egyetlen szabványos hosszúságú tömlőből érkezik, az úton lévő hajónak a személyzet számára is elérhető bármely pontján keletkezett tűz oltására alkalmas legyen.

b) Tűzcsapnál az (5) bekezdésben megjelölt kivitelű kettős célú fecskendővel felszerelt tűzoltó tömlőt kell elhelyezni. Tűzcsapot a védeni kívánt tér, illetve terület megközelítésére szolgáló út és a tér, illetve terület találkozásának a közelében kell elhelyezni.

(3) Hő hatására megrongálódó anyagot, tűzoltóvíz-hálózat elemeinek és a tűzcsapoknak gyártásához felhasználni nem engedélyezett. Tűzcsapot úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltó tömlőt könnyen lehessen hozzácsatlakoztatni. A fedélzeti rakomány szállítására rendszeresített hajón a tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy mindig könnyen hozzáférhetők legyenek és a rakomány ne rongálhassa meg a tűzoltóvíz-hálózat vezetékét. Amennyiben egy-egy tűzcsaphoz egy tűzoltó tömlő és fecskendő tartozik, biztosítani kell a tűzoltó tömlők és a fecskendők csatlakozóelemeinek csereszabatosságát.

(4) Zárócsap vagy -szelep felszerelésével kell biztosítani, hogy a tömlőt a tűzoltó szivattyúk működésének megszakítása nélkül is le lehessen venni a tűzoltócsapról.

(5) a) Szabványos tűzoltó fecskendő belső átmérője 12, 16, illetve 19 mm lehet vagy az ezekhez lehető legközelebb eső méret. A hajózási hatóság nagyobb belső átmérőjű fecskendők használatát is jóváhagyhatja.

b) Az lakótér és szolgálati helyiségek esetében a legfeljebb 12 mm belső átmérőjű fecskendő használata jóváhagyható.

c) A gépterek és nyitott fedélzet esetében a legfeljebb 19 mm belső átmérőjű fecskendő keresztmetszetét úgy kell megválasztani, hogy a legkisebb szivattyú által táplált két fecskendőből a 18. (2) b) pontban előírt nyomáson a lehető legnagyobb mennyiségű oltóvíz lövelljen ki.

20. szabály

Tűzoltó készülékek

(1) Hajón jóváhagyott típusú tűzoltó készülék elhelyezése engedélyezett. Hordozható készülék folyadéktöltete 13,5 liternél nem lehet több és 9 liternél nem lehet kevesebb. Más töltetű hordozható készülék hordozhatósága a 13,5 liter űrtartalmú folyadéktöltetű tűzoltó készülék hordozhatóságával legyen egyenértékű, tűzoltóképessége nem maradhat alatta a 9 literes folyadéktöltetű készülék tűzoltási képességének. Az egyenértékűséget a hajózási hatóság állapítja meg.

(2) *  Hajón a következők szerinti mennyiségű tartaléktöltetet kell tartani:

a) Utántölthető tűzoltó készülékek esetében 10 tűzoltó készülékhez 100%-nyi, a hajón lévő többi tűzoltó készülékekhez pedig 50%-nyi, de 60 tartalék töltetnél nem több tartaléktöltetről kell gondoskodni.

b) Nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében - tartaléktöltet helyett - legalább 50%-nyi azonos típusú és kapacitású további tűzoltó készülékről kell gondoskodni.

Az utántöltési útmutatókat a hajón kell tartani. Utántöltésre csak az adott tűzoltó készülékhez jóváhagyott utántöltő használata engedélyezett.

(3) Nem megengedett olyan tűzoltó készülék használata, amelynek tűzoltó közege önmagában, vagy a használati körülmények hatására egészségre ártalmas mennyiségű toxikus gázkibocsátást vált ki.

(4) *  A tűzoltó készüléket jogszabályban előírt időszakos felülvizsgálatnak és próbának kell alávetni. A készülékeken fel kell tüntetni a készülék átvizsgálását igazoló jelet. A túlnyomásos készülékek és a nem túlnyomásos készülékek túlnyomásos hajtógáz palackjait legalább tíz évente hidraulikus nyomáspróbának kell alávetni.

(5) Helyiségben történő használatra rendelt hordozható tűzoltó készüléket a védett helyiség bejárata közelében kell tárolni.

21. szabály

Lakótérben, szolgálati helyiségben és vezérlőállásban rendszeresített hordozható tűzoltó készülékek

(1) Legalább öt hordozható tűzoltó készüléket kell a lakótérben és a szolgálati helyiségekben, valamint a vezérlőállásban elhelyezni.

(2) *  Hajón a következők szerinti mennyiségű tartaléktöltetet kell tartani:

a) Utántölthető tűzoltó készülékek esetében 10 tűzoltó készülékhez 100%-nyi, a hajón lévő többi tűzoltó készülékekhez pedig 50%-nyi, de 60 tartaléktöltetnél nem több tartaléktöltetről kell gondoskodni.

b) Nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében - tartaléktöltet helyett - legalább 50%-nyi azonos típusú és kapacitású további tűzoltó készülékről kell gondoskodni.

Az utántöltési útmutatókat a hajón kell tartani. Utántöltésre csak az adott tűzoltó készülékhez jóváhagyott utántöltő használata engedélyezett.

22. szabály

Géptéri tűzoltó készülékek

(1) a) Olajtüzelésű kazán vagy üzemanyaggal működtetett berendezés helyiségét az alábbi tűzoltó berendezések valamelyikével kell felszerelni:

(i) vízpermetet kibocsátó rendszer;

(ii) tűz elfojtására alkalmas gázzal működő tűzoltó berendezés;

(iii) csekély toxicitású gőzt képző, gőzzel oltó tűzoltó berendezés;

(iv) nagy kiterjedési tényezőjű habbal oltó tűzoltó berendezés.

Ha a géptér és a kazántér nincs teljesen elkülönítve egymástól, illetve a tüzelőolaj a kazánházból átfolyhat a géptérbe, akkor a gép- és kazánteret egyetlen egységnek kell tekinteni.

b) Halogén tartalmú oltószerrel működő készülék használata tilos.

c) Kazánteret legalább egy készlet, a hajózási hatóság által jóváhagyott típusú, hordozható habbal oltó készülékkel kell ellátni.

d) Kazántér tűzterénél, valamint üzemanyaggal működő berendezések helyiségében legalább két, jóváhagyott típusú hordozható haboltó készüléket vagy azzal egyenértékű eszközt kell készenlétben tartani. Kazánházban legalább egy jóváhagyott típusú, legalább 135 liter töltetű haboltó készüléket vagy azzal egyenértékű más készüléket kell tartani. Ezeket a készülékeket dobra csévélt kellő hosszúságú tömlővel kell felszerelni, amelyekkel a kazánház bármely pontja elérhető. A védett tér méretétől és rendeltetésének jellegétől függően, a hajózási hatóság enyhíthet az e bekezdésben foglalt követelményeken.

e) Tűz használatával járó tevékenység végzésére szolgáló helyiségben tűzoltásra alkalmas, a hajózási hatóság által meghatározott mennyiségű homokkal vagy szódával impregnált fűrészporral vagy más, jóváhagyott száraz anyaggal feltöltött tárolót kell elhelyezni. Alternatív megoldásként jóváhagyott típusú hordozható tűzoltó készülék elhelyezése is elfogadott.

(2) Hajó főgépét vagy más legalább 750 kW teljesítményű belső égésű motort befogadó géptérben az alábbi tűzoltó készülékeket kell elhelyezni:

a) az (1) a) pontban előírt tűzoltó berendezések egyikét;

b) legalább egy készlet jóváhagyott típusú haboltó készüléket;

c) a (2) bekezdés szerinti géptérben legalább 45 liter befogadóképességű, jóváhagyott habbal oltó vagy más, azzal egyenértékű közeggel töltött készüléket kell elhelyezni olyan számban, amelyek az oltóközegnek a túlnyomásos üzemanyag- és kenőolaj-rendszerekre, hajtóműre vagy más tűzveszélyes helyekre juttathatják. Ezen túl, kellő számú hordozható haboltó vagy más, azzal egyenértékű oltó közeget tartalmazó készülékről kell gondoskodni, amelyeket az egyes tárolóhelyeken kettesével úgy kell elosztani, hogy 10 méteren belül bárhonnan elérhetőek legyenek. Kisebb terek esetében a hajózási hatóság enyhíthet ezeken a követelményeken.

(3) A hajó meghajtására vagy más célt szolgáló legalább 750 kW teljesítményű gőzturbinát vagy gőzgépet befoglaló helyiségben a következő védelmet kell biztosítani:

a) egyenként legalább 45 liter befogadóképességű, jóváhagyott habbal oltó vagy más egyenértékű oltó közeggel feltöltött készüléket kell elhelyezni olyan számban, amelyek az oltóközegnek a túlnyomásos kenési rendszerre, a turbina és motorok túlnyomásos kenéssel ellátott egységeinek házára és az ezekhez kapcsolódó hajtóművek túlnyomásos kenéssel ellátott részeire, valamint más tűzveszélyes pontokra alkalmasak juttatni. Az ebben a pontban megjelölt tűzoltó készülékek elhelyezése elhagyható, amennyiben egyenértékű védelmet biztosít az (1) a) pontban beépített tűzoltó berendezés, és

b) kellő számú hordozható haboltó vagy más egyenértékű oltóközeggel töltött készülék kerül elhelyezésre, amelyeket a tárolóhelyeiken kettesével kell elosztani, hogy 10 méteren belül bárhonnan elérhetőek legyenek, továbbá ezen tűzoltó készülékek meglétét a hatóságok nem követelik meg a (2) c) pontban előírt készülékeken felül.

(4) Géptérben, amelyre vonatkozóan az (1), (2) és (3) bekezdés nem tartalmaz rendelkezést, a hajózási hatóság előírása szerinti számú hordozható tűzoltó készüléket vagy más, tűz oltására alkalmas eszközt kell a védett térben vagy annak közvetlen szomszédságában elhelyezni.

(5) Az e részben megjelölt rögzített tűzoltó felszerelésen túli tűzoltó felszerelés beépítése vagy elhelyezése esetén, az előírásokban szereplő rendszeren túli tűzoltó felszerelésnek is jóváhagyott típusúnak kell lennie.

(6) „A” kategóriájú géptér esetében, amelyet az alsó szintjén csatlakozó tengelyalagúton át lehet megközelíteni, az előírás szerinti vízzáró ajtó felszerelésén túl, a géptértől távolabb eső végén acélból készült, mindkét oldaláról nyitható és zárható tűzzáró ajtót kell felszerelni.

23. szabály

Nemzetközi szabványú parti csatlakozás

(1) Hajót a (2) bekezdésben megjelölt nemzetközi szabványú, parti tűzoltó csatlakozással kell felszerelni.

(2) Nemzetközi szabványú, parti tűzoltó csatlakozáshoz szükséges csatlakozó karima főbb méretei az alábbi táblázatban szerepelnek:

Megnevezés Méretek
Külső átmérő: 178 mm
Belső átmérő: 64 mm
Lyukkör: 132 mm
Hornyok a karimán: 4 egyenként 19 mm átmérőjű lyuk, ezek a fenti átmérőjű lyukkörön egymástól egyenlő távolságban helyezkednek el és a karima kerülete mentén hornyoltak
Karima vastagsága (legalább): 14,5 mm (min.)
Csavarok anyával: 4 db, egyenként 16 mm átmérőjűek és 50 mm hosszúak

(3) A csatlakozó karimát 1,0 N/mm2 üzemi nyomás elviselésére alkalmas anyagból kell készíteni.

(4) A karima egyik oldala sima, míg a másik lapjához a hajó tűzcsapjához illeszkedő csatlakozó karmantyú van tartósan felerősítve. A csatlakozó karimát 1,0 N/mm2 üzemi nyomás elviselésére alkalmas anyagból készült tömítéssel, valamint 4 darab 50 mm hosszú és 16 mm átmérőjű csavarral és 8 darab csavaralátéttel kell ellátni és a készletet együtt tárolni.

(5) Hajó mindkét oldalán biztosítani kell a csatlakozó karima szükség szerinti használatát.

24. szabály

A tűzoltók felszerelése

(1) *  A hajón legalább két személy számára kell tűzoltó öltözéket és felszerelést tartani a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tűzbiztonsági Rendszerekről szóló Szabályzatának III. fejezete 2.1., 2.1.1. és 2.1.2. szabálya szerint. A hajón a felszerelés részét képező minden légzőkészülékhez két tartalék töltetet kell tartani.

(2) Tűzoltást végző személy felszerelését könnyen hozzáférhető helyen és használatra kész állapotban, egymástól jól elkülönítve kell tárolni.

25. szabály * 

Tűz elleni védekezésről szóló terv * 

A hajón a tűz elleni védekezésről készült terv egyezményes grafikus jeleiről szóló A.654(16) határozatnak * , és a tűz elleni védekezésről készült tervben közreadandó tájékoztatásról szóló A.756(18) határozatnak megfelelő tűz elleni védelemről szóló tervet kell tartósan kifüggeszteni.

26. szabály

A tűzoltó készülékek hozzáférhetősége és készenléti állapota

A tűzoltó készülékeket mindenkor rendezetten és azonnali bevetésre készen kell tartani.

27. szabály

Helyettesítő anyagok, felszerelések elfogadása

Az e részben előírt szerelvények, felszerelések, tűzoltó közegek, illetve berendezések bármely megjelölt típusának használata helyett más típusú szerelvény, felszerelés, tűzoltó közeg, illetve berendezés használata megengedett, amennyiben a hajózási hatóság a helyettesítő szerelvényt, felszerelést, tűzoltó közeget, illetve berendezést az eredetivel egyenértékűként jóváhagyja.

„C” RÉSZ - TŰZ ELLENI BIZTONSÁGOT SZOLGÁLÓ INTÉZKEDÉSEK A 24 MÉTERES VAGY ANNÁL HOSSZABB, DE 60 MÉTERNÉL RÖVIDEBB HAJÓK ESETÉBEN
28. szabály

A tűzvédelem szerkezeti szempontjai

(1) A hajótestet, a felépítményt, a szerkezeti válaszfalat, fedélzetet és fedélzeti építményt nem éghető anyagból kell építeni. A hajózási hatóság jóváhagyhatja éghető anyagok használatát a hajó építésére, feltéve, hogy a jelen szabályban foglalt követelmények és a 40. (3) szabály tűzoltásra vonatkozó kiegészítő követelményei egyaránt teljesülnek.

(2) a) *  A nem éghető anyagból épített testű hajón az „A” kategóriájú gépteret a lakótértől, szolgálati helyiségektől vagy vezérlőállástól elválasztó fedélzetet és válaszfalat az „A-60” szabvány szerint kell építeni, amennyiben az „A” kategóriájú géptér nincs felszerelve tartósan beépített tűzoltó berendezéssel, illetve „A-30”-as szabvány szerint, amennyiben a géptérben tartósan beépített tűzoltó berendezés van. Más gépteret lakótértől, szolgálati helyiségektől vagy vezérlőállástól elválasztó fedélzetet és válaszfalat az „A-0” szabvány szerinti kivitelben kell megépíteni.

Vezérlőállást a lakótértől és a szolgálati helyiségektől elválasztó fedélzetet és válaszfalat az „A” szabvány és az ezen fejezet 7. szabályában foglalt táblázatokban megadott útmutatás szerint kell építeni, kivéve például a navigációs hidat a parancsnoki kabintól elválasztó válaszfalat, amelyet a hajózási hatóság jóváhagyásával a „B-15” osztály követelményei szerinti kivitelben is meg lehet építeni, amennyiben a parancsnoki kabin a navigációs híd részét képezi.

b) Az éghető anyagokból épített testű hajón a gépteret a lakótértől, szolgálati helyiségektől vagy vezérlőállástól elválasztó fedélzetet és válaszfalat az „F” vagy a „B-15” szabvány szerint kell építeni. Ezen túlmenően, a gépteret határoló válaszfalaknak a lehető legnagyobb mértékben meg kell akadályozniuk a füst tovaterjedését. Vezérlőállást a lakótértől és a szolgálati helyiségektől elválasztó fedélzetet és válaszfalakat az „F” szabvány szerint kell építeni.

(3) a) A nem éghető anyagból épített hajótest esetén a lakótér, szolgálati helyiségek vagy vezérlőállás megközelítését szolgáló folyosó válaszfalait a „B-15” osztály szerinti térelválasztóként kell megépíteni.

b) Az éghető anyagokból épített testű hajókon az lakótér, szolgálati helyiségek vagy vezérlőállomások céljait szolgáló folyosók válaszfalait „F” osztály szerinti térelválasztókból kell összeállítani.

c) Az a) és b) pontban megjelölt válaszfalnak fedélzettől fedélzetig kell kiterjednie, hacsak nem szerelnek fel a válaszfallal azonos osztályú anyagból készített átmenő mennyezetet a válaszfal mindkét oldalán, amely esetben a válaszfal zárhatja le az átmenő mennyezetet.

(4) Lakótér, szolgálati helyiség vagy vezérlőállás megközelítésére szolgáló belső lépcsőt acélból vagy más, az acéllal egyenértékű anyagból kell építeni. Éghető anyagból épített hajótest esetén lépcsőt „F” osztályú, a nem éghető anyagból épített hajótest esetén „B-15” osztályú térelválasztókból épített zárt térben kell elhelyezni. Amennyiben a lépcső csak egy fedélzeten hatol át, akkor csak az egyik szinten szükséges a lépcsőt zárt térbe foglalni.

(5) A (2) és (3) bekezdésben megjelölt válaszfalban és fedélzetben lévő ajtó és más nyílászáró, továbbá a (4) bekezdésben megjelölt lépcsőtérre felszerelt ajtó, valamint motor és kazán burkolatába illesztett nyílászáró tűzállóságának egyenértékűnek kell lennie annak a térelválasztónak a tűzállóságával, amelybe beépítették. „A” kategóriájú géptér ajtója automatikusan csukódó kivitelű legyen.

(6) Lakótéren és szolgálati helyiségen keresztül vezető liftaknát acélból vagy az acéllal egyenértékű anyagból kell építeni és huzat-, valamint füstzáró nyílászáróval kell ellátni.

(7) a) Éghető anyagból épített hajótest esetén a vészüzemi tartalék áramforrás elhelyezésére szolgáló helyiség határfelületét képező válaszfalakat és fedélzeteket, valamint hajókonyhát, festékraktárt, lámparaktárt vagy fokozottan gyúlékony anyagok tárolására szolgáló raktárt határoló válaszfalakat és fedélzeteket, továbbá lakóteret, szolgálati helyiséget vagy vezérlőállást határoló válaszfalakat és fedélzeteket „F” vagy „B-15” osztályú térelválasztókból kell megépíteni.

b) Nem éghető anyagból épített hajótest esetén az a) bekezdésben megjelölt válaszfalakat és fedélzeteket, a tűzveszélyre figyelemmel „A” osztályú, kielégítően szigetelt térelválasztókból kell építeni. A hajózási hatóság jóváhagyhatja „B-15” osztályú térelválasztó használatát a hajókonyhát, illetve lakóteret, szolgálati helyiséget és vezérlőállást határoló válaszfalként, amennyiben a hajókonyha kizárólag elektromos berendezésekkel és felszereléssel üzemel.

c) A fokozottan gyúlékony anyagot légmentesen záró tartályban kell tárolni.

(8) Amennyiben a (2), (3), (5) és (7) bekezdésben megjelölt „A”, „B”, illetve „F” osztályú térelválasztón, illetve fedélzeten át elektromos kábel, cső, közlekedő, illetve szellőzőakna, vezet, biztosítani kell, hogy az átvezetés miatt a térelválasztó tűzállósága ne gyengüljön.

(9) Mennyezeti és falburkolatok mögötti légteret, jól illeszkedő, egymástól legfeljebb 7 méteres távolságban elhelyezett huzatgátlókkal kell felosztani.

(10) Géptéri helyiség ablakának és felülvilágító ablakának az alábbi kivitelűnek kell lennie:

a) nyitható felülvilágító ablaknak a helyiségen kívülről is zárható kivitelűnek kell lennie. Felülvilágító ablak üvegét acélból vagy egyenértékű anyagból készült, tartósan felszerelt külső védőzsaluzattal kell ellátni;

b) üveg vagy üveghez hasonló tulajdonságú anyag beépítése gépteret határoló válaszfalba nem engedélyezett. Felülvilágító ablakba, illetve géptéri vezérlőállásába ún. drótüveg beépítése engedélyezett, ezért

c) az a) pontban megjelölt felülvilágító ablakba drótüveget kell beépíteni.

(11) Lakótérben és szolgálati helyiségben, kivéve élelmiszer tárolására szolgáló hűtőkamrát, vezérlőállást és gépteret, nem éghető szigetelőanyagokat kell felhasználni. „A” kategóriájú géptéri helyiség belső falfelületére felvitt szigetelés felszíne nem engedheti át az olajat vagy olajgőzöket.

(12) Halzsákmány tárolására használt tér szigeteléséhez felhasznált éghető szigetelőanyagot szorosan illeszkedő burkolólapokkal kell elfedni.

(13) Ezen szabály követelményeivel összhangban, a hajózási hatóság jóváhagyhatja „A-0” osztályú térelválasztó használatát a „B-15” vagy „F” osztályúak helyett, a szomszédos helyiségekben tárolt éghető anyag mennyiségétől függően.

29. szabály

Szellőztetőrendszerek

(1) A 30. (2) szabályban foglaltak kivételével, gondoskodni kell arról, hogy szellőztetőventilátor kikapcsolása, illetve a szellőztetőjárat nyílásának lezárása, a szellőztetéssel ellátott helyiségen kívülről történhessen.

(2) Megfelelő eszközt kell biztosítani ahhoz, hogy a kémények körüli tereket biztonságos helyről le lehessen zárni.

(3) Szellőzőnyílás beépítése folyosói ajtóba és az ajtó alá megengedett, de nem hagyható jóvá lépcsőjárati teret lezáró ajtóba, illetve alá. Szellőzőnyílást az ajtó alsó felében kell kialakítani. Az ajtóba, illetve az ajtó alá épített szellőzőnyílás nettó területe nem lehet több 0,05 m2-nél. A nyílást nem éghető anyagból készült ráccsal kell fedni.

(4) „A” kategóriájú géptéri helyiség és hajókonyha szellőztetővezetékét lakótéren, szolgálati helyiségen és vezérlőállás belső terén átvezetni nem ajánlott, de a hajózási hatóság jóváhagyhatja ettől eltérő kialakítás alkalmazását, amennyiben a szellőztetővezeték acélból vagy az acéllal egyenértékű anyagból készül, és beépítésének módja biztosítja, hogy a térelválasztó integritása fennmaradjon.

(5) Lakótér, szolgálati helyiség és vezérlőállás szellőztetővezetékét „A” kategóriájú géptéri helyiség és hajókonyha belső terén átvezetni nem ajánlott, de a hajózási hatóság jóváhagyhatja ettől eltérő kialakítás alkalmazását, amennyiben a szellőztetővezeték acélból vagy az acéllal egyenértékű anyagból készül, és beépítésének módja biztosítja, hogy a térelválasztó integritása fennmaradjon.

(6) Fokozottan gyúlékony anyag tárolására szolgáló helyiség szellőztetését, más szellőztetőrendszerektől elkülönített szellőztetőrendszer útján kell ellátni. A szellőztetésnek biztosítania kell a helyiség teljes és alapos átszellőztetését, továbbá gondoskodni kell arról, hogy a szellőztetőventilátorok belépő és kilépő nyílásai biztonságos helyre vezessenek. A belépő és kilépő szellőztetőnyílásokra szikrafogót kell felszerelni.

(7) Géptéri helyiség szellőztetőrendszerét függetleníteni kell a más célú helyiségeket kiszolgáló rendszerektől.

(8) „A” osztályú válaszfallal vagy fedélzettel elválasztott szomszédos tereket kiszolgáló szellőztetővezetékbe fojtócsappantyút kell felszerelni annak megakadályozására, hogy tűz vagy füst a szomszédos helyiségbe átterjedhessen. Biztosítani szükséges, hogy a kézi vezérlésű csappantyúkat a válaszfal vagy a fedélzet mindkét oldaláról működtetni lehessen. „A” osztályú térelválasztó válaszfalon vagy fedélzeten átvezetett, 0,02 m2-nél nagyobb keresztmetszetű szellőztetőaknát, illetve vezetéket automatikusan működő fojtócsappantyúval kell felszerelni. Válaszfalaknak csak az egyik oldalán elhelyezkedő helyiségeket kiszolgáló szellőztetővezetéknek a 9. (1) b) pontban megjelölt követelményeknek kell megfelelnie.

30. szabály

Fűtőberendezések

(1) Az elektromos fűtőtestet az elmozdulás ellen szilárdan rögzíteni kell és kialakításukkal a tűzveszély kockázatát a legkisebbre kell csökkenteni. Fűtőtestnek nem lehet a befoglaló méretein túlnyúló része, amely a környezetében lévő textilanyagú holmikat vagy más hasonló anyagokat megperzselhetné vagy lángra lobbanthatná.

(2) Tilos a nyílt lánggal történő fűtés. Fűtőkészüléket, az elmozdulás ellen szilárdan rögzíteni kell és a készülék környezetében, valamint füstvezetéke mentén megfelelő hőszigetelést és tűzvédelmet kell biztosítani. A szilárd tüzelőanyaggal fűtött kályha füstcsövének megfelelő kialakításával és vezetésével a legkisebbre kell korlátozni annak lehetőségét, hogy az égéstermékek a csövet eltömjék, ugyanakkor biztosítani kell a cső egyszerű tisztításához szükséges eszközöket. A füstcsőben kialakuló huzat korlátozására beépített füstcsappantyú mellett - még annak zárt helyzetében is - elegendő szabad áramlási keresztmetszetnek kell maradnia. Szilárd, folyékony vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő fűtőkészülékkel fűtött helyiségben, az égéshez is szükséges levegő szállítása érdekében, kellő teljesítményű szellőztetést kell biztosítani. A szellőztető rendszeren nem lehet elzárószerkezet és a rendszert úgy kell beépíteni, hogy a II/9. szabály szerinti elzárószerkezetre se legyen szükség.

(3) Nyílt lánggal működő gázkészülék használata, kivéve a konyhai tűzhelyet és vízmelegítőt, nem megengedett. Azokat a helyiségeket, ahol gáztüzelésű tűzhelyet, illetve vízmelegítőt használnak, megfelelő szellőztetéssel kell ellátni, a füst és az esetleg kiszivárgó gáz biztonságos eltávolítása érdekében. A gázpalackot a tűzhellyel, illetve vízmelegítővel összekötő gázvezetéknek acélból vagy az acéllal egyenértékű, jóváhagyott anyagból kell készülnie. A gázvezetékbe automatikusan működő, biztonsági elzáró szelepet kell beépíteni, amely nyomáscsökkenés, illetve a láng kialvása esetén lép működésbe.

31. szabály

Egyéb szempontok

(1) *  Lakótér, szolgálati helyiség, vezérlőállás, folyosó és lépcsőjárat válaszfali és mennyezeti felületét, burkoló paneljeit, valamint a burkolópanelek mögötti rejtett, illetve nehezen hozzáférhető helyen lévő, tűzveszélynek kitett felületét a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározottak szerinti alacsony lángterjedési sebességű anyagból kell készíteni.

(2) Lakótérben, szolgálati helyiségben, géptéri vezérlőállásban, „A” kategóriás géptéri helyiségben termekben és más, hasonlóan tűzveszélyes helyiségekben felszerelt üvegszál-erősítésű műanyag szerkezet felületét jóváhagyott, lángálló műgyanta réteggel vagy jóváhagyott lángálló festékkel kell bevonni vagy nem éghető anyagok alkalmazásával kell a tűztől védeni.

(3) *  A tűz hatásának kitett festékből, lakkból és más bevonati anyagból nem szabadulhat fel a megengedettnél nagyobb mennyiségű füst vagy toxikus gáz, illetve pára, amiről a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetben elfogadott Tűzállósági Próba végrehajtására vonatkozó Szabályzatban meghatározott eljárás útján kell meggyőződni.

(4) Lakótérben, szolgálati helyiségben vagy vezérlőállásban jóváhagyott fedélzet burkolati anyag, illetve bevonat alkalmazható, amely a tűz esetén megnövekvő hőmérsékleten sem okoz mérgezést, nem gyúlékony és hő hatására nem gerjeszt robbanást.

(5) a) Lakótérben, szolgálati helyiségekben vagy vezérlőállásban „A” vagy „B” osztályú térelválasztón keresztül vezetett csöveket jóváhagyott anyagokból kell készíteni, figyelembe véve, hogy ezek a térelválasztók milyen hőmérsékleti hatásoknak vannak kitéve. Ha a hajózási hatóság engedélyezi olajat vagy éghető folyadékokat szállító csövek elhelyezését lakótér és szolgálati helyiségek légterén belül, akkor az olajat vagy éghető folyadékokat szállító csöveket jóváhagyott és a tűzveszély kockázatának figyelembevételével kiválasztott anyagokból kell készíteni.

b) A hő hatására lágyuló vagy elolvadó anyag használata konyha, mellékhelyiség lefolyóinak vagy más, a merülési vonalhoz közel eső folyadékürítő vezetékeknek az építéséhez, ha az anyag tűz által bekövetkező megrongálódása a hajótér elárasztásának veszélyét idézheti elő.

(6) A halfeldolgozáshoz használtak kivételével az összes hulladékgyűjtő edényt nem-éghető anyagból kell készíteni, amelyek oldalán vagy fenekén nem lehetnek nyílások.

(7) A tüzelőanyagot továbbító szivattyút, a üzemanyag-szivattyút és tüzelőanyag-szivattyút a szivattyú elhelyezésére szolgáló helyiségen kívül elhelyezett távvezérlő eszközökkel kell felszerelni oly módon, hogy tűz keletkezése esetén a biztonságos leállítás feltétele biztosított legyen.

(8) Cseppfelfogó tálcákat kell elhelyezni, ahol ezzel meg lehet akadályozni olaj beszivárgását a hajófenék rekeszekbe.

32. szabály

Gázpalackok és veszélyes anyagok tárolása

(1) A sűrített, cseppfolyósított vagy oldott gázokat tartalmazó palackokat egyértelműen kell megjelölni az előírásos azonosító színjelzésekkel, a palackokra erősített, jól olvasható címkéken fel kell tüntetni tartalmuk nevét és vegyészeti képletét, továbbá gondoskodni kell a palackok biztonságos rögzítéséről.

(2) A gyúlékony vagy más szempontból veszélyes gázokat tartalmazó, valamint a már leürített palackokat - megfelelő rögzítéssel - nyitott fedélzeten kell tárolni és a palackokhoz tartozó összes szelepet, nyomásszabályozót és a palackokból kiinduló csővezetékeket óvni kell a sérüléstől. A palackokat védeni kell a hirtelen hőmérséklet-változásoktól, a közvetlen napsugárzástól és a hó felrakódásától. A hajózási hatóság azonban engedélyezheti az ilyen palackok tárolását olyan belső rekeszekben, melyek eleget tesznek a (3)-(5) bekezdésekben foglalt követelményeknek.

(3) Festék, paraffin, benzol és más fokozottan gyúlékony folyadék, valamint cseppfolyósított gáz tárolására szolgáló helyiség bejáratának nyitott fedélzetre kell nyílnia. Nyomásszabályozó szerelvényeket, illetve nyomáscsökkentő szelepeket az ilyen belső tereken belül kell leüríteni. A szomszédos zárt helyiségekkel közös falú tároló helyiséget határoló válaszfalaknak gázzáró kivitelűeknek kell lenniük.

(4) *  Fokozottan gyúlékony folyadék vagy a cseppfolyósított gáz tárolására használt helyiségen belül, az adott helyiségen belül folytatott tevékenységhez szükséges, a robbanásveszélyes gáz tárolására szolgáló terek elektromos berendezései IEC 79. Nemzetközi Szabványnak megfelelő, és megfelelősségi bizonyítvánnyal rendelkező elektromos szerelvény, illetve készülék kivételével, tilos elektromos kábel vagy elektromos készülék felszerelése. Mindennemű hőforrást távol kell tartani az ilyen tárolóhelyiségtől, valamint „Tilos a dohányzás” és „Nyílt láng használata tilos” feliratokat kell jól látható helyeken kifüggeszteni.

(5) A sűrített gázok egy-egy fajtáját külön tárolótérben kell tartani. Az ilyen gázok tárolására használt tároló helyiségeket más éghető anyag vagy a gázelosztó rendszer részét nem képező szerszámok vagy más tárgyak tárolására használni nem engedélyezett. A hajózási hatóság enyhíthet ezeken a követelményeken, figyelembe véve az ilyen sűrített gázok jellemzőit, mennyiségét és szándékolt felhasználási célját.

33. szabály

Menekülés eszközei

(1) Lakótérbe, a géptéren kívüli szolgálati helyre vezető lépcsőt és hágcsót úgy kell kialakítani és elhelyezni, hogy elősegítse a nyílt fedélzetre és a mentőeszközökhöz történő menekülést. Ezekre vonatkozóan az alábbi előírásokat kell alkalmazni:

a) lakótér minden szintjén legalább két, egymástól lehetőleg távol eső menekülési útvonalat kell kialakítani, erre a célra megfelelnek a zárt terekből vagy zárt terek csoportjaiból való távozásra szokásosan rendelkezésre álló útvonalak;

b) (i) a fedetlen viharfedélzet alatt a menekülés fő eszköze a lépcső, míg a második lehetőséget egy átjáró vagy egy másik lépcső jelentheti, és

(ii) a viharfedélzet fölötti, nyitott fedélzetre vezető lépcső vagy átjáró, vagy ezek kombinációja képezheti a menekülési útvonalat. Ha a gyakorlatban nem valósítható meg lépcső vagy ajtó kialakítása, akkor e menekülési utak egyike a megfelelően méretezett és szükség szerint a jegesedés ellen is védett hajóablak vagy fedélzeti nyílás lehet;

c) az érintett terek jellegétől és elhelyezkedésétől, valamint a hajón szokásosan tartózkodó, vagy ott alkalmazott személyek számától függően, a hajózási hatóság engedélyezheti, hogy csak egy menekülési út kerüljön kialakításra;

d) az olyan folyosó vagy folyosószakasz ajánlott hossza, ahonnan csak egyetlen menekülési útvonal nyílik, legfeljebb 2,5 méter, de kivételesen legfeljebb 5 méter hosszúság is jóváhagyható; és

e) a menekülési útvonal szélességét és vonalvezetését a hajózási hatóság jóváhagyása szerint kell kialakítani.

(2) „A” kategóriájú géptéri helyiségből két, egymástól a lehetőség szerint távol kialakított menekülési útvonalat kell biztosítani. A függőleges irányú menekülést acéllétra felszerelése útján kell biztosítani. Amennyiben a géptéri helyiségek korlátozott mérete miatt az előírások betartása akadályba ütközik, akkor az említett menekülési útvonalak egyikétől el lehet tekinteni. Ilyen esetekben külön mérlegelést igényel a megmaradó vészkijárat használatának biztonsága és hatékonysága.

(3) Felvonók nem tekinthetők menekülési útvonalnak vagy a menekülési eszközrendszer részének.

34. szabály

Amennyiben a hajózási hatóság éghető anyagból épített hajószerkezetet a 28. (1) szabályban foglaltak szerint jóváhagy, illetve amennyiben lakótér, szolgálati helyiségek vagy vezérlőállás építéséhez éghető anyagok jelentősebb mennyiségben kerülnek felhasználásra, automatikus tűzriasztó és tűzérzékelő rendszert ajánlott létesíteni az érintett helyiségekben, kellőképpen figyelembe véve azok méretét, elrendezését és a vezérlőállásokhoz viszonyított elhelyezkedését, valamint a beépített bútorok lángterjedési jellemzőit.

35. szabály

Tűzoltó szivattyúk

(1) Hajón a tűzoltó szivattyúk száma és típusa az alábbiak szerinti legyen:

a) a hajó főgépétől független gépi hajtású szivattyú;

b) a hajó főgépe által hajtott szivattyú, amelynek esetében feltétel, hogy a hajócsavar hajtóművét üres állásba lehessen kapcsolni, illetve a hajó állítható szárnyú hajócsavarral legyen felszerelve.

(2) A higiéniai, ballaszt-, fenékvíz- vagy általános célú szivattyú elfogadható kisegítő szivattyúként a tűzoltó szivattyúk mellett, amennyiben kielégítik a fejezetben foglalt követelményeket és nincsenek hátrányos hatással a fenékvíz kiszivattyúzhatóságára. A tűzoltó szivattyút úgy kell rendszerbe illeszteni, hogy olaj vagy más gyúlékony folyadék szivattyúzására történő használatuk ne legyen lehetséges.

(3) Centrifugális szivattyút vagy más a tűzoltórendszerbe illesztett szivattyút, a rendszerben történő visszaáramlás megakadályozása céljából, visszacsapó szeleppel kell ellátni.

(4) A gépi meghajtású vészüzemi tűzoltó szivattyúval és géptéri statikus tűzoltórendszerrel fel nem szerelt hajót, a hajózási hatóság jóváhagyása szerinti kiegészítő tűzoltó eszközökkel kell ellátni.

(5) Amennyiben a hajón vészüzemi gépi meghajtású tűzoltó szivattyú kerül felszerelésre, a szivattyúnak önálló meghajtással kell rendelkeznie, amelyet belső égésű motor biztosíthat, és amelynek tüzelőanyag-ellátása a fő tűzoltó szivattyúk elhelyezésére használt helyiségen kívül, hozzáférhető helyen létesített üzemanyagtartályból történik, illetve villanymotorral való meghajtásához kellő teljesítményű önálló áramfejlesztő, amely lehet a vészüzemi tartalék áramfejlesztő is, szolgáltatja a meghajtáshoz szükséges áramot. Az áramfejlesztőt a géptéren kívüli biztonságos helyen kell felszerelni, lehetőleg a munkafedélzet fölötti részen.

(6) Amennyiben a hajón vészüzemi gépi meghajtású tűzoltó szivattyú kerül felszerelésre, a tengervíz-vételező szelep és a rendszer más szelepeinek nyitását és zárását a főüzemi tűzoltó szivattyúk elhelyezésére használt helyiségen kívüli, tűz esetén is megközelíthető helyről kell biztosítani.

(7) Főüzemi tűzoltó szivattyú teljesítményének (Q) legalább az alábbi értéket el kell érnie:

ahol a hajó L, B és D méretei méterben értendők.

(8) Két független, gépi hajtású tűzoltó szivattyú felszerelése esetén, a szivattyúk egyenkénti teljesítménye legalább a (7) bekezdésben meghatározott teljesítmény 40 százalékát érje el vagy 25 m3/h teljesítményű legyen, azzal a feltétellel, hogy a megjelölt két teljesítmény követelményből a nagyobb teljesítményt kell elérnie.

(9) Főüzemi tűzoltó szivattyúnak, a (7) bekezdésben megjelölt vízmennyiségnek a tűzoltóvíz rendszeren át történő szolgáltatása mellett, alkalmasnak kell lennie arra, hogy a tűzoltó rendszer valamennyi tűzcsapjánál fenntartsa a legalább 0,25 N/mm2 nyomást.

(10) Vészüzemi gépi meghajtású tűzoltó szivattyú által a 37. (1) szabályban megjelölt méretű fecskendőn keresztül történő, legnagyobb teljesítmény melletti vízmennyiség szállítása esetén, a tűzoltóvíz rendszerhez tartozó tűzcsapoknál fenntartott nyomásnak a hajózási hatóság elvárásait is kielégítő szinten kell maradnia.

(11) Hajót két főüzemi tűzoltó szivattyúval kell felszerelni, függetlenül az ebben a szabályban foglalt követelmények teljesítésétől.

36. szabály

Tűzoltóvíz-hálózat

(1) Ha a 37. (1) bekezdésben előírt számú vízsugár létrehozásához egynél több tűzcsapra van szükség, tűzoltóvíz-hálózatot kell létesíteni.

(2) Hő hatására könnyen megrongálódó anyagot a tűzoltóvíz-hálózat elemeinek a gyártására felhasználni nem engedélyezett.

(3) Ha a tűzoltó szivattyú kimeneti nyomása, meghaladhatja a tűzoltóvíz-hálózat tervezett üzemi nyomását, nyomáscsökkentő szelepeket kell beépíteni.

(4) A tűzoltóvíz-hálózat csak a tűzoltási célú csatlakozókkal rendelkezhet, kivéve a fedélzet mosására, a horgonyláncok tisztítására vagy a fenékvíz eltávolítására szolgáló csatlakozást, de az utóbbiak működtetése esetén is fenntartandó a tűzoltó rendszer hatékonysága.

(5) Ha a tűzoltóvíz-hálózat nem önürítő kivitelben létesül, fagyveszélyes körzetben tevékenykedő hajó esetén, gondoskodni kell a fagyás okozta károk megelőzésére szolgáló ürítő szelepek beépítéséről.

37. szabály

Tűzcsapok, tűzoltó tömlők és fecskendők

(1) A tűzcsapok számát és helyét úgy kell megválasztani, hogy a tűzcsapok egyikére rákötött tömlőből kilépő vízsugár, az úton lévő hajónak a személyzet számára is elérhető bármely pontján keletkezett tűz oltására alkalmas legyen.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt vízsugárnak egy, külön meghosszabbítás nélküli, összefüggő tömlőből kell a tűz oltásának helyére jutnia.

(3) Az (1) bekezdésben megjelölt követelményeken túl, az „A” kategóriás gépteret legalább egy, tűzoltó tömlővel és kettős rendeltetésű fecskendővel ellátott tűzcsappal kell felszerelni. Ezt a tűzcsapot a védett területen kívül, annak bejáratához közel kell telepíteni.

(4) Hajón felszerelt tűzcsapok mindegyikéhez, megfelelő tárolóban, egy tűzoltó tömlőt kell elhelyezni. Az e bekezdés szerinti mennyiségen felül, a hajót legalább egy tartalék tömlővel kell felszerelni.

(5) Tűzoltó tömlő hossza legfeljebb 20 méter lehet.

(6) Tűzoltó tömlőt jóváhagyott anyagból kell készíteni. Minden egyes tűzoltó tömlőt csatlakozó karmantyúval és kettős rendeltetésű fecskendővel kell felszerelni.

(7) Tűzoltóvíz-hálózatra tartósan csatlakoztatott tömlő kivételével, tűzoltó tömlő csatlakozó elemeinek és fecskendőjének csereszabatosnak kell lenniük.

(8) A (6) bekezdésben megjelölt tűzoltó fecskendőnek alkalmasnak kell lennie a tűzoltó szivattyú teljesítménye szerinti vízmennyiség kijuttatására, azonban a fecskendő belső átmérője nem lehet kisebb 12 mm-nél.

38. szabály

Tűzoltó készülékek

(1) Hajón jóváhagyott típusú tűzoltó készülék használata engedélyezett. Hordozható készülék folyadéktöltete 13,5 liternél nem lehet több és 9 liternél nem lehet kevesebb. Más töltetű hordozható készülék hordozhatósága a 13,5 liter űrtartalmú folyadéktöltetű tűzoltó készülék hordozhatóságával legyen egyenértékű, tűzoltóképessége nem maradhat alatta a 9 literes folyadéktöltetű készülék tűzoltási képességének. Az egyenértékűséget a hajózási hatóság állapítja meg.

(2) *  Hajón a következők szerinti mennyiségű tartaléktöltetet kell tartani:

a) Utántölthető tűzoltó készülékek esetében 10 tűzoltó készülékhez 100%-nyi, a hajón lévő többi tűzoltó készülékekhez pedig 50%-nyi, de 60 tartalék töltetnél nem több tartaléktöltetről kell gondoskodni.

b) 45 méternél kisebb hosszúságú hajón és nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében - tartaléktöltet helyett - legalább 50%-nyi azonos típusú és kapacitású további tűzoltó készülékről kell gondoskodni.

Az utántöltési útmutatókat a hajón kell tartani. Utántöltésre csak az adott tűzoltó készülékhez jóváhagyott utántöltő használata engedélyezett.

(3) Nem megengedett olyan tűzoltó készülék használata, amelynek tűzoltó közege önmagában, vagy a használati körülmények hatására egészségre ártalmas mennyiségű toxikus gázkibocsátást vált ki.

(4) *  A tűzoltó készüléket jogszabályban előírt időszakos felülvizsgálatnak és próbának kell alávetni. A készülékeken fel kell tüntetni a készülék átvizsgálását igazoló jelet. A túlnyomásos készülékek és a nem túlnyomásos készülékek túlnyomásos hajtógáz palackjait legalább tíz évente hidraulikus nyomáspróbának kell alávetni.

(5) Helyiségben történő használatra rendelt hordozható tűzoltó készüléket a védett helyiség bejárata közelében kell tárolni.

39. szabály

Lakótérben, szolgálati helyiségben és vezérlőállásban rendszeresített hordozható tűzoltó készülékek

(1) Lakótérben, szolgálati helyiségben és vezérlőállásban megfelelő számú, jóváhagyott típusú, hordozható tűzoltó készüléket kell elhelyezni, hogy a védett tér bármely részében legalább egy, a célnak megfelelő tűzoltó készülék elérhető legyen. Az e bekezdésben megjelölt tűzoltó készülékekből legalább háromnak kell rendelkezésre állnia.

(2) *  Hajón a következők szerinti mennyiségű tartaléktöltetet kell tartani:

a) Utántölthető tűzoltó készülékek esetében 10 tűzoltó készülékhez 100%-nyi, a hajón lévő többi tűzoltó készülékekhez pedig 50%-nyi, de 60 tartalék töltetnél nem több tartaléktöltetről kell gondoskodni.

b) 45 méternél kisebb hosszúságú hajón és nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében - tartaléktöltet helyett - legalább 50%-nyi azonos típusú és kapacitású további tűzoltó készülékről kell gondoskodni.

Az utántöltési útmutatókat a hajón kell tartani. Utántöltésre csak az adott tűzoltó készülékhez jóváhagyott utántöltő használata engedélyezett.

40. szabály

A géptérben rendszeresített tűzoltó készülékek

(1) a) Olajtüzelésű kazán vagy legalább 750 kW teljesítményű belső égésű motor, illetve üzemanyaggal működtetett más berendezés elhelyezésére szolgáló helyiséget az alábbi tűzoltó berendezések valamelyikével kell felszerelni:

(i) vízpermetet kibocsátó rendszer;

(ii) tűz elfojtására alkalmas gázzal működő tűzoltó berendezés;

(iii) csekély toxicitású gőzt képző, gőzzel oltó tűzoltó berendezés;

(iv) nagy kiterjedési tényezőjű habbal oltó tűzoltó berendezés.

b) Halogéntartalmú oltószerrel működő készülék használata tilos.

c) Ha a géptér és a kazántér nincs teljesen elkülönítve egymástól, illetve a tüzelőolaj a kazánházból átfolyhat a géptérbe, akkor a gép- és kazánteret egyetlen egységnek kell tekinteni.

(2) Az (1) a) bekezdésben megjelölt berendezések működtetését, a védett téren kívüli, könnyen hozzáférhető helyről kell biztosítani, hogy kezelésüket a védett térben keletkezett tűz ne akadályozza. Gondoskodni kell arról, hogy a védett területen keletkező tűz esetén, elegendő áram és víz álljon rendelkezésre a rendszer működtetéséhez.

(3) A részben, illetve teljes egészében fából, illetve műanyagból épített, olajtüzelésű kazánnal, illetve belső égésű motorral felszerelt hajót, amelyen a megjelölt berendezések és a gépház egymás közvetlen közelében kerültek elhelyezésre, az (1) bekezdésben megjelölt tűzoltó berendezések valamelyikével fel kell szerelni.

(4) „A” kategóriájú géptéri helyiséget legalább két, hordozható és olajtűz oltására is alkalmas típusú tűzoltó készülékkel kell ellátni. A legalább 250 kW összesített teljesítményű berendezés elhelyezésére szolgáló térben legalább három tűzoltó készüléket kell elhelyezni. A megjelölt készülékek egyikét a védett tér bejáratához közel kell tárolni.

(5) Beépített tűzoltó rendszerrel nem védett gépterű hajó gépterében legalább egy, 45 liter befogadóképességű, jóváhagyott habbaloltó vagy más, azzal egyenértékű közeggel töltött készüléket kell elhelyezni. Amennyiben a géptér korlátozott mérete miatt ezen előírás nem teljesíthető, a hajózási hatóság jóváhagyhatja a géptérnek megfelelő számú hordozható tűzoltó készülékkel történő felszerelését.

41. szabály

A tűzoltók felszerelése

45 méter és annál nagyobb hosszúságú hajón, legalább két személy számára, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tűzbiztonsági Rendszerekről szóló Szabályzatának III. fejezete 2.1., 2.1.1. és 2.1.2. szabálya szerinti személyi tűzoltó öltözéket és felszerelést kell a hajón egymástól lehetőleg távoli helyen tartani úgy, hogy tűz esetén a hozzáférés biztosított legyen. A légzőkészülékek mindegyikéhez két tartaléktöltetet kell a hajón tartani. * 

42. szabály * 

Tűz elleni védekezésről szóló terv * 

A hajón a tűz elleni védekezésről készült terv egyezményes grafikus jeleiről szóló A.654(16) határozatnak * , és a tűz elleni védekezésről készült tervben közreadandó tájékoztatásról szóló A.756(18) határozatnak megfelelő tűz elleni védelemről szóló tervet kell tartósan kifüggeszteni. 45 méternél kisebb hosszúságú hajó esetében, a hajózási hatóság e követelmény teljesítésének kötelezettsége alól felmentést adhat.

43. szabály

A tűzoltó készülékek hozzáférhetősége és készenléti állapota

A tűzoltó készülékeket mindenkor rendezetten és azonnali bevetésre készen kell tartani.

44. szabály

Helyettesítő anyagok, felszerelések elfogadása

Az e részben előírt szerelvények, felszerelések, tűzoltó közegek, illetve berendezések bármely megjelölt típusának használata helyett más típusú szerelvény, felszerelés, tűzoltó közeg, illetve berendezés használata megengedett, amennyiben a hajózási hatóság a helyettesítő szerelvényt, felszerelést, tűzoltó közeget, illetve berendezést az eredetivel egyenértékűként jóváhagyja.

VI. Fejezet

A SZEMÉLYZET VÉDELME

1. szabály
Általános védelmi intézkedések

(1) A szükséges kábelekkel, kötelekkel, bilincsekkel, szemes csavarokkal és kötélvezetőkkel ellátott életvédelmi célú, biztonsági rögzítő kötélrendszert kell a hajón felszerelni a személyzet tagjainak hullámzás miatti elsodródásának megelőzésére.

(2) A 600 mm-nél alacsonyabb kerettel vagy küszöbbel ellátott fedélzeti nyílásokat lehajtható vagy ideiglenesen felállítható védőkorláttal, illetve védőhálóval kell ellátni. A hajózási hatóság mentességet adhat e követelmények teljesítése alól hal ledobó nyílások, illetve más kisméretű nyílások esetén.

(3) Felülvilágító ablakot és más hasonló célú nyílást egymástól legfeljebb 350 mm rácstávolságú ráccsal kell ellátni. A hajózási hatóság kisebb méretű nyílások esetén mentességet adhat e követelmények alól.

(4) Fedélzet felületét úgy kell kialakítani, illetve olyan bevonattal kell ellátni, hogy az elcsúszás veszélye a lehető legkisebb legyen. Különösképpen géptérben, hajókonyhán, a csörlők környezetében és a halzsákmány fogadó és kezelési helyein, valamint a létrafokokon és ajtók előtt, továbbá a munkavégzés más helyszínein kell csúszásmentesített felületet kialakítani.

2. szabály
Fedélzeti nyílások

(1) Raktárnyílás, búvónyílás és más nyílások nyílászáróinak véletlenszerű becsukódása ellen megfelelő védelmet kell biztosítani. Menekülési útvonal részét képező búvónyílás fedőlapját ellensúllyal kell ellátni, és mindkét oldaláról nyitható kivitelben kell felszerelni.

(2) Megközelítési, illetve menekülési út részét képező búvónyílásnak legalább 600 mm x 600 mm méretűnek vagy 600 mm átmérőjűnek kell lennie.

(3) Menekülési út részét képező búvónyílás felett megfelelő kapaszkodókat kell felszerelni.

3. szabály
Mellvédek, korlátok, védőkorlátok

(1) Hatékony mellvédet vagy védőkorlátot kell felszerelni a munkafedélzeten és a felépítményi fedélzeteken, amennyiben munkaterületként használják. Mellvéd vagy védőkorlát fedélzethez viszonyított magasságának legalább 1 méternek kell lennie. Ha ez a magasság a hajó üzemeltetését akadályozná, a hajózási hatóság kisebb magasságot is engedélyezhet.

(2) *  A legnagyobb üzemi merüléshez tartozó vízvonaltól a mellvéd felső peremének legalacsonyabb pontjáig vagy védőkorlát esetén a munkafedélzet széléig mért legkisebb függőleges távolságnak megfelelő védelmet kell biztosítani a személyzet számára a fedélzetre került víz hatása ellen, figyelembe véve a tenger állapotát, az időjárási körülményeket, melyek mellett a hajó üzemel, a halászati tevékenységek területét, a hajó típusát és az alkalmazott halászati módszert. A munkafedélzet szélétől, amelyről halászati tevékenységet végeznek, a hajóközépen mért szabadoldal legalább 300 mm legyen vagy legalább a megengedett legnagyobb merülésnek megfelelő szabadoldallal legyen egyenlő, attól függően, hogy melyik a nagyobb érték. A védett munkafedélzettel rendelkező hajó esetében, amelyen a munkaterület védett a víz feljutása ellen, a megengedett legnagyobb merülésnek megfelelő minimális szabadoldalnál nem szükséges nagyobb szabadoldalt biztosítani.

(3) A védőkorlát alsó vízszintes eleme alatti köz magassága legfeljebb 230 mm lehet. Az alsó vízszintes elem feletti vízszintes elemek közötti távolság legfeljebb 380 mm lehet, míg a korlát tartóoszlopainak egymástól való távolsága legfeljebb 1,5 méter lehet. Kerekített fedélzeti sorral épített hajón, a védőkorlát tartóoszlopait a fedélzet sík felületére kell beépíteni. A megfelelő szilárdságúra méretezett védőkorlátokon nem lehetnek éles kiszögellések vagy sarkok.

(4) *  A hajón közlekedő személyzet védelme érdekében, megfelelő méretű, szilárdságú és csúszásgátló fokokkal, valamint kapaszkodóval ellátott, a vonatkozó ISO szabványoknak megfelelő lépcsőket, illetve létrákat kell a hajón felszerelni.

(5) Vonóhálóval tevékenykedő hajó farrámpáját a szomszédos mellvédek vagy védőkorlátok magasságával azonos magasságú életvédelmi célú ajtóval, kapuval, illetve hálóval kell felszerelni. Ezen védőeszközök leszerelt állapotában, láncot vagy más védőeszközt kell kifeszíteni a rámpán.

4. szabály
Lépcsők és létrák

A személyzet biztonságának védelmére megfelelő méretű és szilárdságú, kapaszkodókorlátokkal és csúszásmentesített lépőfelülettel ellátott és a hajózási hatóság elvárásait is kielégítő lépcsőket és létrákat kell felszerelni.

VII. Fejezet

TÚLÉLÉSI FELSZERELÉSEK ÉS INTÉZKEDÉSEK

„A” RÉSZ - ÁLTALÁNOS
1. szabály

Alkalmazás

(1) Eltérő értelmű, kifejezett rendelkezés hiányában az e fejezetben foglalt követelmények az újonnan gyártott, 24 méteres és annál hosszabb hajókra vonatkoznak.

(2) A 13. és 14. szabály a már meglévő 45 méteres és annál hosszabb hajóra is vonatkozik.

2. szabály

Fogalmi meghatározások

(1) Felúszó vízre bocsátás: a mentőcsónak vízre bocsátásának az a módszere, melynél automatikusan szabadul ki a süllyedő hajóból és azonnal (felfújódva) használatra kész.

(2) Szabadeséses vízre bocsátás: a mentőcsónak vízre bocsátásának az a módszere, melynél a mentőcsónakot a fedélzeten lévő személyek és felszerelés teljes állományával együtt elengedik és - az esést bármilyen módon fékező készülék használata nélkül - hagyják, hogy a tengerre essen.

(3) Felfújható felszerelés: melynek úszóképességét a nem merev gáztöltetű kamrák adják, és amit szokásosan fel nem fújt állapotban tartanak, a használatbavétel pillanatáig.

(4) Felfújt felszerelés: melynek úszóképességét a nem merev gáztöltetű kamrák adják, és amit mindenkor felfújt és használatra kész állapotban tartanak.

(5) Vízre bocsátó felszerelés: az a felszerelés, amellyel a mentőcsónakot vagy mentőhajót tárolási pozíciójából a hajókorlát felett biztonságosan átemelik és a vízre helyezik.

(6) Újszerű életmentő felszerelés: újfajta jellemzőket megtestesítő felszerelések, amelyekkel e fejezet rendelkezései nem foglalkoznak teljeskörűen, viszont a korábbi biztonsági szabványokkal azonos vagy azoknál magasabb szintű védelmet eredményeznek.

(7) Mentőhajó: segítségre szoruló személyek kimentésére és a mentőcsónakok vontatására tervezett eszköz.

(8) Fényvisszaverő anyag: a reá irányított fénysugarat az ellenkező irányba veri vissza.

(9) Mentőcsónak: a hajó elhagyására kényszerült, szorult helyzetbe került személyek életének fenntartására szolgáló eszköz.

3. szabály

Az életmentő felszerelések és módszerek értékelése, tesztelése és jóváhagyása

(1) Az (5) és (6) bekezdésben foglalt rendelkezések kivételével az e fejezetben megkövetelt életmentő felszerelések és módszerek alkalmasságát a hajózási hatóságnak kell jóváhagynia.

(2) *  A mentőeszközök és felszerelés hatósági jóváhagyása külön jogszabályban *  meghatározott követelményeknek való megfelelés alapján történik.

(3) Mielőtt jóváhagyását adná valamilyen újszerű életmentő felszerelés vagy módszer alkalmazásához, a hajózási hatóság meggyőződik arról, hogy az ilyen felszerelések és módszerek:

a) megfelelnek-e legalább az e fejezetben előírt követelményekkel egyenértékű biztonsági szabványoknak, és sor került-e a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet ajánlásaival összhangban történő értékelésükre és kipróbálásukra; vagy

b) a hajózási hatóság elvárásait is kielégítő módon, sikeresen átestek-e olyan értékeléseken és teszteken, melyek lényegében egyenértékűek az említett ajánlásokban előírtakkal.

(4) A jóváhagyás céljára a hajózási hatóság által elfogadott ügyrendi eljárásokban szerepelniük kell azoknak a követelményeknek is, melyek alapján a jóváhagyási folyamat folytatódik, vagy pedig visszavonják a jóváhagyást.

(5) Mielőtt elfogadnának olyan életmentő felszereléseket és módszereket, melyeket a hajózási hatóság korábban még nem hagyott jóvá, a hajózási hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy a kérdéses életmentő felszerelések és módszerek kielégítik-e az e fejezetben foglalt követelményeket.

(6) *  Az e fejezetben szereplő, de a fejezet „C” részében részletesen nem ismertetett mentőeszközök hatósági jóváhagyása külön jogszabályban *  meghatározott követelményeknek való megfelelés alapján történik.

4. szabály

Gyártási próba

Az életmentő felszereléseket gyártási próbának kell alávetni, amely révén biztosítható, hogy a kérdéses életmentő felszerelések a jóváhagyott prototípussal azonos minőségűek legyenek.

„B” RÉSZ - A HAJÓRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
5. szabály

A túlélési járművek és mentőcsónakok száma és típusa

(1) Halászhajót legalább két mentőcsónakkal kell ellátni.

(2) A 75 méteres és ennél hosszabb hajók esetében a mentőcsónakok és mentő vízi jármű száma, teljesítménye és típusa tekintetében az alábbi követelményeknek kell megfelelni:

a) a hajó egy oldalán elhelyezett mentőcsónakok összesített befogadóképessége a hajón tartózkodó személyek számával egyenlő legyen. Ha azonban a hajó - a III/14. szabályban és az V. fejezetben foglalt rendelkezéseken túl - megfelel a mentési feladatok részfeladatokra való bontása követelményeinek, a sérülés melletti stabilitás követelményének, valamint a fokozott hajószerkezeti tüzek elleni védelem követelményének, a hatóság engedélyezheti a mentőcsónakok számának csökkentését azzal a feltétellel, hogy a hajó egy oldalán elhelyezett mentőcsónakok összesített befogadóképessége elegendő a fedélzeten tartózkodó személyek 50 százalékának befogadására. Ebben az esetben a fedélzeten tartózkodó személyek legalább 50 százalékának a felvételére alkalmas életmentő tutajokat kell biztosítani, és

b) egy további mentőcsónakot kell biztosítani, hacsak nincs a hajónak olyan túlélési járműve, amely megfelel a mentőcsónakkal szemben támasztott követelményeknek, továbbá, amely a mentési művelet befejeztével újra rendeltetés szerinti állapotba hozható, illetve

c) az északi körzetben üzemeltetett hajó mentőcsónakjainak legalább részben fedett kivitelűnek kell lenniük és a hajó egy oldalán elhelyezett mentőcsónakok összesített befogadóképessége a hajón tartózkodó személyek számával egyenlő legyen.

(3) A 75 méternél rövidebb, de 45 méteres vagy annál nagyobb hosszúságú hajónak az alábbi követelményeknek kell megfelelni:

a) a 45 méternél kisebb hajóhosszúságú hajókon a következőket kell rendszeresíteni:

(i) a hajót a fedélzeten tartózkodó személyek teljes létszámának 200%-a számára elegendő befogadóképességű túlélési mentőeszközzel kell felszerelni úgy, hogy a fedélzeten tartózkodó személyek teljes létszámának befogadására elegendő számú túlélési mentőeszközt a hajó bármelyik oldalán vízre kell tudni bocsátani, továbbá

(ii) egy mentőcsónakot, kivéve, ha a hajózási hatóság meggyőződött arról, hogy a hajó mérete és manőverezhetősége, a felkutató és mentő létesítmények és meteorológiai figyelmeztető rendszerek közeli elérhetősége, a hajó olyan területeken történő üzemeltetése, amely nincs kitéve viszontagságos időjárási körülményeknek vagy az üzemeltetés szezonális hatásainak, az ilyen rendelkezés szükségtelen;

b) egy mentőhajót kell biztosítani, hacsak nincs a hajónak olyan, a célnak megfelelő mentőcsónakja, amit a mentési művelet befejeztével vissza lehet emelni.

(4) A (2) a), (3) a) és a (3) a) (i) bekezdésben foglalt követelmények teljesítése helyett a hajót egy vagy több olyan mentőbárkával és mentőtutajjal is fel lehet szerelni, melyeket szabadeséssel lehet vízre bocsátani a hajó tatja fölött, és elegendő befogadóképességgel rendelkeznek ahhoz, hogy befogadják a fedélzeten tartózkodó összes személyt.

(5) A hajónak elegendő számú mentőhajót és mentőbárkát kell szállítania annak biztosításához, hogy ha a fedélzeten tartózkodó összes személynek el kell hagynia a hajót, akkor minden egyes mentőhajóra vagy mentőbárkára maximálisan kilenc mentőtutaj vontatásának a feladata jusson.

(6) A mentőcsónaknak és mentő vízi járműnek ki kell elégíteniük a 17-23. szabályokban foglalt követelményeket.

6. szabály

A mentőcsónakok és mentő vízi jármű rendelkezésre állása és tárolása

(1) A mentőcsónaknak:

a) (i) vészhelyzetben könnyen elérhetően kell rendelkezésre állnia,

(ii) alkalmasnak kell lennie arra, hogy gyorsan és biztonságosan vízre bocsátható legyen a 32. (1) a) pontban előírt feltételek mellett, és

(iii) gyorsan fedélzetre emelhető, miután teljesítette a mentőhajó által szabott követelményeket is,

b) úgy kell tárolni, hogy

(i) a tárolás módja ne akadályozza a beszállási fedélzeten tartózkodó személyek irányítását,

(ii) ne hátráltassa az azonnali mozgatást, illetve használatot,

(iii) a beszállást gyorsan és rendezetten lehessen végrehajtani, és

(iv) ne zavarja egyetlen másik mentőcsónak tevékenységeit sem.

(2) Ha a beszállási fedélzet és a teljesen terheletlen hajó merülési vonala közötti függőleges távolság meghaladja a 4,5 métert, a mentőcsónakok (kivéve a felúszással kiszabaduló mentőtutajok) kivitelének olyannak kell lennie, ami megengedi, hogy azokat utasokkal teljesen megrakva a hajó csónakdarujával bocsássák vízre, vagy pedig más, jóváhagyott és egyenértékű beszállítási módszert kell használni.

(3) A mentőcsónakokat és a vízre bocsátás eszközeit jó és működőképes állapotban, azonnali használatra alkalmasan kell tartani mindenkor, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt és a tengeren is.

(4) a) *  Túlélési járművet, illetve mentőcsónakot a következő követelmények figyelembevételével kell tárolni:

- sem a túlélési jármű, illetve mentőcsónak, sem annak tároló berendezése nem gátolhatja más tároló helyen tárolt és onnét üzembe helyezendő túlélési jármű, illetve mentő jármű használatát,

- a víz felszínéhez lehető legközelebb lévő helyzetben, amennyire az biztonságos és megvalósítható, valamint - a fedélzetről vízre dobható mentőtutaj kivételével - olyan helyzetben, hogy az utasok beszállítása során a túlélési jármű legalább 2 méterrel a teljesen terhelt, 10 fokos trimmű és 20 fokos oldaldőlésű hajó vízvonala fölött legyen vagy a hajó olyan szögű dőlése mellett, amikor a hajó fedélzetének széle víz alá merül, attól függően, hogy melyik a kisebb,

- állandó készenléti állapotban legyen, annak érdekében, hogy a személyzet legfeljebb 5 percen belül előkészíthesse azt az utasok beszállásához és vízre bocsátáshoz,

- az e fejezet által kötelezővé tett teljes felszereléssel el legyen látva.

b) *  Mentőcsónakokat egyenként külön-külön csónakdaru párhoz vagy más, jóváhagyott vízre bocsátó felszereléshez rögzíteni.

c) A mentőcsónakokat a lakótérhez és szolgálati helyiségekhez a lehető legközelebb kell elhelyezni, a biztonságos vízre bocsátáshoz alkalmas pozícióban, különös figyelmet fordítva a hajócsavartól tartott távolságra. A hajó oldala mentén leeresztendő mentőcsónakot a hajótest meredeken kinyúló részeit figyelembe véve kell elhelyezni, hogy a hajó oldala mentén akadálymentesen lehessen ezeket leengedni. Ha a hajóorrhoz közel vannak elhelyezve, akkor a kollíziós válaszfaltól hátrább kell őket jól védett pozícióban tárolni, s e tekintetben a hajózási hatóság különös figyelmet szentel a csónakdaruk teherbíró képességének.

d) A mentőhajó vízre bocsátásának és visszaemelésének módszerét jóvá kell hagyatni, számításba véve mind a mentőhajó súlyát, beleértve felszereléseinek és az utasok azon 50%-ának a tömegét is, melynek szállítására a 23. (1) b) (ii) és 23. (1) c) pontokban foglaltak szerint hitelesítve van, valamint a mentőhajó méretét és szerkezeti felépítését, tárolási helyét a teljesen terheletlen hajó merülési vonala felett. Mentőhajót, amelyet több mint 4,5 méterrel a teljesen terheletlen hajó merülési vonala fölött tárolnak, fel kell szerelni a biztonságos vízrebocsátáshoz és visszaemeléshez szükséges jóváhagyott tartozékokkal.

e) A biztonságos vízre bocsátás és visszaemelés felszereléseinek ki kell elégíteniük a 32. szabályban foglalt követelményeket.

f) (i) A mentőtutajokat úgy kell tárolni, hogy gyorsan elérhetők legyenek veszélyhelyzetben, lehetőség legyen „felúszásos kiszabadulással történő” vízre bocsátásukra, felfújódásukra és a süllyedő hajótól való elszakadásukra. A csónakdaruval vízre bocsátott mentőtutajoknál azonban nincs szükség a „felúszó” vízre bocsátásra.

(ii) A rögzítőköteleket, ha a rögzítésre ilyeneket használnak, fel kell szerelni jóváhagyott típusú automatikus (hidrosztatikus) kioldórendszerrel.

g) Ha a hajózási hatóság meggyőződött arról, hogy az e bekezdésben foglalt egyes rendelkezések alkalmazását ésszerűtlenné, vagy nem gyakorlatiassá tehetik a hajó szerkezeti jellemzői, vagy az alkalmazott halászati módszerek, akkor a hajózási hatóság elfogadhat bizonyos enyhítéseket, feltéve, hogy a hajó fel van szerelve alternatív, rendeltetésszerű használatra alkalmas vízre bocsátási és visszaemelési eszközökkel. Az alternatív vízrebocsátási és visszaemelési eszközök és módszerek használatát az e bekezdés értelmében engedélyező hajózási hatóságnak tájékoztatnia kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet az ilyen eszközök és módszerek sajátosságairól, hogy a Szervezet továbbíthassa az információt más tagállamainak hatósága részére.

7. szabály

Beszállás a mentőcsónakba

A mentőcsónakba való beszállást segítő eszközök és megoldások közé tartoznak az alábbiak:

a) a hajó mindegyik oldalán legalább egy létra/hágcsó, vagy más jóváhagyott eszköz tegye lehetővé a már vízre bocsátott mentőcsónakba való beszállást, kivéve, ha a hajózási hatóság meggyőződött arról, hogy a beszállási pont és a már vízre bocsátott mentőcsónak közötti függőleges távolság szükségtelenné teszi a létra/hágcsó használatát;

b) a mentőcsónakot tároló eszközöknek és a vízre bocsátás eszközeinek a vízre bocsátás előkészítése és végrehajtása során történő megvilágítására alkalmas eszközök, a vízre bocsátás során és annak befejeztéig a tengervíz felszínének megvilágítására alkalmas eszközök, melyek áramellátását a IV/17. szabályban megkövetelt tartalék áramforrás biztosítja;

c) megoldások/módszerek, melyekkel a hajó elhagyása szükségességére figyelmeztetni lehet a fedélzeten tartózkodó összes személyt; és

d) eszközök/módszerek, melyekkel meg lehet akadályozni, hogy tengervíz jusson a mentőcsónak belsejébe.

8. szabály

Mentőmellények

(1) Minden, a fedélzeten tartózkodó személyre nézve jóváhagyott típusú és a 24. szabályban foglalt követelményeket kielégítő mentőmellényt kell tartani.

(2) A mentőmellényeket könnyen hozzáférhető helyen kell tárolni, s ezt a helyet feltűnő módon kell jelezni.

9. szabály

Vízbe merülést gátló öltözék és kihűléstől védő segédeszközök

(1) Megfelelő méretű, jóváhagyott típusú és a 25. szabályban foglalt követelményeket kielégítő vízbe merülést gátló öltözéket kell biztosítani minden, a mentőhajó személyzetéhez beosztott személy számára. Az északi körzetben tevékenykedő hajón, a hajón tartózkodó valamennyi személy számára biztosítani kell a 25. szabály szerinti vízbe merülést gátló öltözéket, függetlenül a szabályban foglalt további előírásoktól.

(2) Az 5. (2) és 5. (3) rendelkezésekben foglalt követelmények szerinti hajón a 25. szabályban szerinti vízbe merülést gátló öltözéket kell készenlétben tartani a fedélzeten tartózkodó alábbi személyekre:

a) akinek az elhelyezésére nem mentőcsónakban kerül sor, vagy

b) akinek az elhelyezésére nem csónakdaruval vízre bocsátható mentőtutajon kerül sor, vagy

c) akinek az elhelyezésére nem olyan mentőtutajon kerül sor, amelyen a tutajra történő beszállás vízbe merülés nélkül hajtható végre.

(3) A (2) a) bekezdésben előírt mennyiségen túl a hajón legalább három darab, a 25. szabályban foglalt követelményeket kielégítő vízbe merülést gátló öltözéket kell készenlétben tartani.

A 17. (8) (xxxi) szabály szerinti vízbe merülést gátló segédeszközökön túlmenően a hajót fel kell szerelni a 26. szabály szerinti kihűléstől védő öltözékekkel, amelyek a vízbe merülést gátló ruhával el nem látható személyek védelmét szolgálják.

Amennyiben a hajón annyi teljesen zárt kivitelű mentőcsónak kerül felszerelésre, hogy az egy oldalon elhelyezett mentőcsónakok a hajón tartózkodó valamennyi személy elhelyezését biztosítják, illetve ha a hajón olyan szabadesési üzemmódban vízre bocsátható mentőcsónak van felszerelve, amely a hajón tartózkodó valamennyi személy befogadására alkalmas, a vízbe merülést gátló öltözékekre és más kihűléstől védő segédeszközökre nincs szükség.

(4) Déli körzetben, illetve más meleg éghajlatú vizeken közlekedő hajóra a (2) és (3) bekezdés szerinti követelmények nem vonatkoznak, a hajózási hatóság mentesítheti a hajót a vízbe merülést gátló öltözékek vagy más kihűléstől védő eszközök készenlétben tartásától. Déli körzethez tartozik a Földközi-tenger egésze, az Atlanti-óceánnak a merülésvonalakra vonatkozó 1966. évi nemzetközi egyezmény II. melléklete szerinti nyári zónájába eső, a spanyol és a portugál partoktól 20 mérföldnél nem távolabbra nyúló sáv.

(5) A (2) és (3) bekezdésben előírt vízbe merülést gátló öltözékek az (1) bekezdésben foglalt követelmények teljesítésénél figyelembe vehetők.

10. szabály

Mentőövek

(1) A 27. (1) rendelkezésben foglalt követelményeket kielégítő mentőövekből legalább az alábbi számú darabot kell biztosítani:

a) 8 darabot a 75 méteres és ennél hosszabb hajó esetében;

b) 6 darabot a 75 méternél rövidebb, de 45 méter vagy annál nagyobb hosszúságú hajó esetében,

c) 45 méternél kisebb hosszúságú hajón 4 mentőövet kell rendszeresíteni.

(2) Az (1) bekezdésben szereplő mentőövek legalább felét el kell látni a 27. (2) szabályban foglalt követelményeket kielégítő, önműködő fényforrással.

(3) Az önműködő fényforrással felszerelt mentőövek közül legalább kettőt a navigációs híd egy-egy oldalán gyorsan oldható rögzítéssel kell elhelyezni, és a 27. (3) szabály szerinti önműködő füstjelzővel kell ellátni.

(4) A hajó mindkét oldalán legalább egy mentőövet fel kell szerelni a 27. (4) szabály szerinti vízen úszó mentőkötéllel, melynek hossza a mentőöv tárolási helye magasságának legalább a kétszeresével egyenlő, ahol a magasságot a hajó terheletlen állapotában kell mérni, vagy 30 méterrel, ha ez utóbbi a nagyobb érték. Ezekre a mentőövekre önműködő fényforrást nem kell felszerelni.

(5) Mentőövet gyorsan oldható rögzítéssel és könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni a hajón.

11. szabály

A hajót fel kell szerelni a 27. (3) szabály szerinti, jóváhagyott típusú mentőöv/mentőkötél hajító berendezéssel.

12. szabály

Segélykérő jelzőeszközök

(1) Hajót a SOLAS 1974/1978 egyezmény mellékletének V. fejezete szerinti segélykérő eszközökkel és a 29. szabály szerinti 12 db segélykérő ejtőernyős világítórakétával kell felszerelni.

(2) Segélykérő jelzőeszköz csak jóváhagyott típusú lehet. Ezeket könnyen hozzáférhető, egyértelműen jelzett helyen kell tartani.

13. szabály

Életmentési célú rádióberendezések

(1) Minden hajón legalább három darab a SOLAS 1974/1978 egyezmény szerinti duplex URH rádiótelefon készüléknek kell lennie. Mentőcsónakban elhelyezett duplex URH rádiótelefon készülék teljesítménye legalább a SOLAS 1974/1978 egyezmény szerinti legyen.

a) 45 méternél kisebb hosszúságú hajón az ilyen rádiókészülékek száma kettőre csökkenthető, amennyiben a hajózási hatóság a hajó működési területének és a hajón foglalkoztatott személyek számának figyelembevételével a hajózás biztonságát ebben az esetben is megfelelőnek minősíti.

(2) A meglévő hajón felszerelt, és a SOLAS 1974/1978 egyezmény szerinti követelményeknek meg nem felelő duplex URH rádiótelefon készülékek használatát a hajózási hatóság nem fogadja el.

14. szabály

Radar válasz jeladó

(1) A hajó mindkét oldalán legalább egy-egy radar válasz jeladót kell felszerelni. Az ilyen jeladó teljesítménye nem lehet gyengébb a SOLAS 1974/1978 egyezmény szerintinél.

(2) A 45 méternél kisebb hosszúságú hajót legalább egy radar válasz jeladó készülékkel kell felszerelni.

(3) Túlélési járművet, mentőcsónakot és mentőtutajt a 9 GHz-es tartományban működő a mentőeszközben tartósan rögzített radar válasz jeladóval kell felszerelni.

15. szabály

Az életmentő felszerelésekre erősített fényvisszaverő anyagok

Minden mentőcsónakot, mentőhajót, mentőmellényt és mentőövet fel kell szerelni a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet ajánlásainak megfelelő fényvisszaverő anyaggal.

16. szabály

Üzemkészség, karbantartás és műszaki vizsgálat

(1) Mielőtt a hajó elhagyná a kikötőt, továbbá tengeri útja során mindvégig, valamennyi életmentő felszerelésnek jó állapotúnak és azonnali használatbavételre alkalmasnak kell lennie.

(2) Karbantartás:

a) Az életmentő felszerelések fedélzeti karbantartására vonatkozó jóváhagyott utasításokat kéznél kell tartani, és a karbantartást ezek alapján kell elvégezni.

b) Az a) pontban szereplő utasítások helyett fedélzeti megelőző karbantartási program is elfogadható.

(3) Mentőeszköz vízre bocsátásához használatos kötélzetet 30 havonta legalább egyszer újra kell fűzni és impregnálni, illetve állagromlás esetén, de nem később, mint 5 évente egyszer új kötélzetre kell cserélni.

(4) Az életmentő felszerelések és részeik jó állapotban tartására szolgáló tartalék alkatrészeket és javító készleteket jó állapotban és készenlétben kell tartani, elhasználódásuk megelőzésére rendszeresen cserélni kell.

(5) Az alábbi ellenőrzéseket és vizsgálatokat heti gyakorisággal kell végezni:

a) a használhatóság megállapítására mentőcsónakot, mentőhajót, túlélési járművet és a vízre bocsátásuk felszereléseit szemrevételezéses vizsgálatnak kell alávetni;

b) mentőcsónak, mentőhajó, túlélési jármű motorját legalább 3 percen keresztül működtetni kell előre-, illetve hátramenetben, amikor a környezeti hőmérséklet magasabb a motorok beindításához szükséges minimális hőmérsékletnél;

c) ellenőrizni kell az általános célú vészriasztó rendszer működésképességét.

(6) Az életmentő felszerelések épségének és működőképességének ellenőrzésére szolgáló havi műszaki felülvizsgálatot (beleértve a mentőcsónakok berendezéseit is) ellenőrző jegyzék használata mellett kell elvégezni. A vizsgálatról a hajónaplóba bejegyzést kell tenni.

(7) A felfújható mentőtutajok, mentőmellények és a felfújható mentő vízi jármű rendszeres ápolása:

a) Minden felfújható mentőtutajt és mentőmellényt rendszeresen ápolásban kell részesíteni

(i) legalább 12 havonta egyszer (kivételes esetben hatóság 17 havonta történő ápolást is engedélyezhet)

(ii) jóváhagyott és a feladat elvégzésére felkészült műhelyben, amely rendelkezik a jóváhagyott felszereléssel és jóváhagyott képesítésű személyzetet alkalmaz.

b) A felfújható mentő vízi járművön mindenfajta javítást és karbantartást csakis jóváhagyott eljárás szerint szabad elvégezni. Szükséghelyzetben a hajó fedélzetén is el lehet végezni sürgős javításokat, azonban a végleges érvényű javításokat jóváhagyott műhelyben kell elvégeztetni.

(8) Az egyszer használatos hidrosztatikus kioldóegységeket szavatossági határidejük lejártakor újakra kell cserélni. A többször használatos hidrosztatikus kioldóegységek karbantartását:

(i) legalább 12 havonta egyszer (a hajózási hatóság ezt az időszakot kivételesen 17 hónapra meghosszabbíthatja),

(ii) jóváhagyott műhelyben, amely rendelkezik a jóváhagyott felszereléssel és kizárólag jóváhagyott képesítésű személyt alkalmaz, el kell végezni.

(9) Az olyan hajók esetében, melyeknél halászati tevékenységének jellege megnehezítené a (7) és a (8) bekezdésben meghatározott szervizelési időszakok betartását, a hajózási hatóság meghosszabbíthatja ezt az időszakot 24 hónapra, amennyiben a felszerelések típusa és üzemeltetési feltételei biztosítják, hogy a következő szerviz időszakig még kielégítő állapotban maradnak.

„C” RÉSZ - ÉLETMENTŐ FELSZERELÉSEKKEL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK
17. szabály

A mentőcsónakkal kapcsolatos általános követelmények

(1) A mentőcsónak felépítése

a) Mentőcsónakot jóváhagyott szerkezeti kivitelben kell megépíteni, formája és méretezése kiváló stabilitást biztosítson a tengeren és szabad oldalmagassága kellő magasságú legyen személyekkel és felszereléssel teljesen megrakott állapotban is. Mentőcsónak merev testtel épüljön, amelynek pozitív stabilitását akkor is meg kell tartania, amikor nyugodt vízen rendes úszáshelyzetben, a merülési vonal alatt elszenvedett lyukadásos sérülés mellett és teljesen megterhelt állapotban sem veszítheti el az úszóképességét.

b) Mentőcsónaknak megfelelő szilárdságúnak kell lennie, hogy személyekkel és felszerelésekkel teljesen terhelt állapotban is biztonságosan vízre bocsátható legyen.

c) A csónaktestet és a szilárd fedőlemezeket lángálló, vagy nem-éghető anyagból kell készíteni.

d) Mentőcsónakot (2) b) (ii) szabályban foglaltakat figyelembe véve, a csónak befogadóképessége szerinti számú, egyenként 100 kg súlyúnak feltételezett személy számára elegendő számú és szilárdságú, a rendeltetés szerint megengedett legkisebb magasságú üléssel, paddal vagy tartósan rögzített ülőkével kell építeni.

e) Mentőcsónaknak maradandó alakváltozás nélkül el kell viselnie az alábbi terhelést:

(i) fém csónaktest esetén személyekkel és felszereléssel teljesen megrakott mentőcsónak teljes tömegének az 1,25-szörösét;

(ii) más anyagból épített mentőcsónak esetén a személyekkel és felszereléssel teljesen megrakott mentőcsónak teljes tömegének a kétszeresét.

f) Mentőcsónaknak kellő szilárdságúnak kell lennie, hogy felszerelt tároló bölcsővel, valamint ütköző ballonnal és személyekkel, valamint felszereléssel teljesen megrakott állapotában elviselje a hajóval való legalább 3,5 méter/s sebességű oldalirányú ütközést, vagy azt, ha 3 méter magasságból vízre esik.

g) Fedett vagy részben fedett mentőcsónak esetén a csónak padlófelülete és a zárt tér teteje közötti függőleges távolság a csónakpadló alapterületének nem kevesebb, mint 50 százaléka felett:

(i) legalább 1,3 méter a legfeljebb 9 fő személy befogadására jóváhagyott mentőcsónakban;

(ii) legalább 1,7 méter a 24 fő vagy annál több személy befogadására jóváhagyott mentőcsónakban;

(iii) a 9 személy és 24 személy közötti létszámra jóváhagyott mentőcsónak esetén az 1,3 és az 1,7 méter között a befogadóképesség arányában kell meghatározni a legkisebb távolságot.

(2) A mentőcsónak teherbírása

a) Mentőcsónak legnagyobb engedélyezhető befogadóképessége 150 fő.

b) Mentőcsónak befogadóképességét az alábbiakban kisebb értéket adó változat szerint kell meghatározni:

(i) a csónakban a csónak irányításának, hajtóműve és felszerelései használatának akadályozása nélkül leültethető, egyenként 75 kilogramm súlyú, mentőmellényt viselő személyek száma, vagy

(ii) az 1. ábra szerinti ülésrend melletti helyek száma. Az ülő személyek beépített lábtámasza és az egymástól legfeljebb 350 mm-rel eltérő szintben beépített ülések révén lábaikat tértakarékos módon, közös térben helyezhetik el.

c) Az ülésrendet egyértelműen kell jelezni a mentőcsónakban.

(3) Beszállás a mentőcsónakba

a) A hajón a mentőcsónakokat úgy kell elhelyezni, hogy a hajón tartózkodó személyek a beszállásra vonatkozó utasítás kiadását követően 3 percen belül elfoglalhassák helyüket. A csónak gyors elhagyásának lehetőségét is biztosítani kell.

b) Mentőcsónakot a csónak bármelyik oldalán használható beszálló hágcsóval kell felszerelni a vízbe került személyek bejutásához. A létra legalacsonyabban lévő fokának legalább 0,4 méterrel kell a mentőcsónak merülési vonala alá nyúlnia.

c) Magatehetetlen személynek a vízből, illetve hordágyról a mentőcsónakba történő beemelését a csónak belsejének megfelelő kialakítása révén biztosítani kell.

d) Járófelületet csúszásmentesítő anyaggal kell bevonni.

(4) A mentőcsónak úszóképessége

Mentőcsónak építéséhez felhasznált szerkezeti anyagoknak és a csónak szerkezeti felépítésének biztosítania kell a befogadóképessége szerinti számú személlyel és jóváhagyott felszereléseivel terhelt, valamint vízzel teljesen elárasztott mentőcsónak vízfelszínen tartását.

A szerkezeti építéssel biztosított úszóképességen túl a mentőcsónak befogadóképessége szerinti minden egyes személyre számítva 280 newton felhajtóerőt fokozó anyagot kell kiegészítőlegesen a csónakba, a csónaktesten belül, beépíteni.

(5) A mentőcsónak szabad oldalmagassága és stabilitása

A jóváhagyott befogadóképesség felének megfelelő számú, a csónak egyik oldalán ülő, személlyel terhelt mentőcsónak terhelt oldali szabad oldalmagassága a vízszint és azon legalacsonyabban található nyílás között, melyen keresztül a víz eláraszthatná a mentőcsónakot, nem lehet kevesebb, mint a mentőcsónak hosszának 1,5%-a vagy 100 mm, attól függően, hogy melyik a több.

(6) A mentőcsónak hajtása

a) Mentőcsónakot belső égésű motorral kell felszerelni. Mentőcsónakban nem engedélyezhető olyan üzemanyaggal működő belső égésű motor használata, amelynek lobbanáspontja 43 °C, illetve annál alacsonyabb.

b) A motort vagy kézi indítással, vagy önindítóval és két, egymástól független, utántölthető akkumulátorral kell ellátni. A sikeres indításhoz szükséges bármely más segédeszközt is biztosítani kell. Az indító rendszernek és a segédeszközöknek a motor két percen belüli indítását 15 °C környezeti hőmérséklet biztosítania kell. A hajó üzemeltetési körzetének megfelelően a hatóság más hőmérsékleti értéket is meghatározhat. Az indító rendszer működtetését nem zavarhatja sem a motorburkolat, sem az ülések vagy egyéb akadályok.

c) A vízre nem bocsátott mentőcsónak motorjának a hidegindítás kezdetétől számított legalább 5 percig kell működőképesnek maradnia.

d) A motornak működőképesnek kell maradnia a mentőcsónaknak a forgattyús tengely középvonaláig történő elárasztásáig.

e) A hajócsavar és a motor kapcsolatát oldó, valamint előremeneti és hátrameneti haladást biztosító szerkezetet kell a hajócsavar és a motor közé beépíteni.

f) A kipufogócsövet úgy kell kialakítani, hogy a rendeltetésszerű működés közben ne juthasson víz a motorba.

g) Mentőcsónak tervezésekor különös figyelmet kell fordítani a vízbe került személyek testi épségének megóvására és a meghajtórendszer lebegő törmelékektől való sérülése elleni védelemre.

h) A mentőcsónak haladási sebessége nyugodt vízen, teljes terheléssel, és az összes motoros meghajtású segédberendezés működtetése mellett legalább 6 csomó legyen, illetve legalább 2 csomó, amennyiben a mentőcsónak 25 személy befogadására jóváhagyott teljes terhelésű mentőtutajt vontat. A mentőcsónakban, hajó tevékenysége szerinti zóna hőmérsékleti körülményei mellett használható és kielégítő mennyiségű üzemanyagot kell biztosítani, azzal számolva, hogy a teljesen megrakott mentőcsónaknak 6 csomós sebességgel legalább 24 órán át kell haladnia.

(i) A mentőcsónak motorját, hajtóművét és a motor egyéb tartozékait lángálló házba vagy más, hasonló mértékű védelmet biztosító szerkezeti térbe kell beépíteni. A motor beépítésének meg kell óvnia a csónakban tartózkodó személyeket a mozgó alkatrészekkel való érintkezéstől, a forró részek okozta sérüléstől, és kellő védelmet kell biztosítania a motor számára az időjárás és a tenger káros hatásai ellen. A motor zaját megfelelő megoldásokkal csökkenteni kell.

(ii) Az indító akkumulátorokat az oldalán és az alján vízmentes burkolatú rekeszben kell elhelyezni. Az akkumulátorrekesz fedelének jól záródónak kell lennie, de a szükséges szellőzést is biztosítania kell.

j) A mentőcsónak motorjának és tartozékainak működése nem zavarhatja a mentőcsónakban használt rádiós életmentő eszközök használatát.

k) Gondoskodni kell a motor indításához, a rádió és a keresőfény működéséhez szükséges akkumulátorok újratöltéséről. A rádió akkumulátorát a motor indításához használni tilos. Gondoskodni kell a mentőcsónak akkumulátorainak a hajón történő tárolás közbeni max. 55 V feszültség mellett történő töltéséről, amelyet a mentőcsónakba történő beszállás helyén megszakító kapcsolóval kell ellátni.

l) A motorindító kezelőszervek közelében vízmentes burkolatban szembetűnő helyen kell elhelyezni a motor indítására és üzemeltetésére vonatkozó használati utasítást.

(7) A mentőcsónak szerelvényei

a) Mentőcsónakot legalább egy, a hajótest legmélyebb pontja közelében felszerelt önműködő ürítőszeleppel kell ellátni, amelyen keresztül a csónakból a víz távozhat. A mentőcsónak tárolási helyzetében a szelepnek nyitott állapotban kell maradnia, de a mentőcsónak vízre bocsátott állapotában zárnia kell. A leürítőszelepet egy, a mentőcsónakhoz kötéllel, lánccal vagy más alkalmas módon biztosított zárósapkával, illetve záródugóval kell ellátni. A szembetűnően jelzett leürítő szelephez való könnyű hozzáférést biztosítani kell.

b) Mentőcsónakot kormánylapáttal és a kormányrúddal kell ellátni. Ha kormánykerékkel vagy más módon működtetett kormányszerkezet is rendelkezésre áll, a kormányrudat úgy kell kialakítani, hogy a kormánymű meghibásodása esetén a kormányrúd segítségével lehessen irányítani a csónakot. A kormánylapátot tartósan a mentőcsónakhoz kell erősíteni. A kormányrudat a kormánytengelyen megbízhatóan rögzíteni kell, de a mentőcsónak más kormányszerkezet útján való irányítása során a kormányrudat le kell szerelni, és a kormánytengely közelében biztonságos helyen tárolni. A kormánylapátot és a kormányrudat úgy kell elhelyezni, hogy ne sérülhessenek meg a hajócsavartól, illetve a mentőcsónak leeresztése közben.

c) A mentőcsónak héjazatához, a kormánylapát és a hajócsavar környezetét kivéve, úszóképes kapaszkodókötelet kell erősíteni.

d) A rendes úszáshelyzetbe visszaállni nem képes mentőcsónakon, a felborulás esetére, a csónakfenékre kapaszkodókat erősíteni a vízben tartózkodó személyek számára. A kapaszkodókat úgy kell a csónaktesthez rögzíteni, hogy ha sérülés miatt letörnek, a csónaktest ne sérüljön meg.

e) Mentőcsónakban kellő számú vízzáró rekeszt kell kiképezni a (8) bekezdésben szereplő eszközök, élelmiszer- és víztartalék biztonságos tárolására. Megfelelő eszközöket kell biztosítani az összegyűjtött esővíz tárolására is.

f) Szabadeséssel vízre bocsátott mentőcsónakot az alábbi követelményeknek megfelelő kioldó mechanizmussal kell ellátni:

(i) a szerkezet egyszerre oldja ki az összes tartóhorgot;

(ii) az (i) pont szerinti szerkezet további két követelménynek feleljen meg:

1. a szerkezet oldjon ki, amikor a mentőcsónak vízre kerül, vagy ha a tartóhorgokon a terhelés megszűnik, illetve

2. terhelt mentőcsónak terhe alatt kell a tartóhorgoknak kioldaniuk. Ezt a kioldási módot úgy kell kialakítani, hogy a szerkezet a mentőcsónak 110%-os terhelése esetén is biztonságosan oldja a tartóhorgokat. A véletlen vagy korai kioldás lehetősége ellen megfelelő védelmet kell kialakítani;

(iii) a kioldást vezérlő szerkezetet a környezetétől elütő színnel kell megjelölni;

(iv) a kioldószerkezetet, a felhasznált anyagok szakítószilárdságát figyelembe véve, hatszoros biztonsági tényezővel kell méretezni, feltételezve, hogy a mentőcsónak súlya egyenletesen oszlik meg a függesztő bakok között.

g) Mentőcsónakot a mellső vontatókötél kioldására szolgáló kioldószerkezettel is el kell látni, ami a kioldást túlzott terhelés esetén lehetővé teszi.

h) URH rádiótelefon készülékkel felszerelt mentőcsónakon az antenna jó elhelyezését és akadálytalan tájolhatóságát biztosítani kell.

i) A hajó oldala mentén történő leeresztésre tervezett mentőcsónakot tároló bölcsővel, valamint ütköző ballonnal kell ellátni a vízre bocsátás megkönnyítése és a mentőcsónak sérüléseinek megelőzése céljából.

j) Kézzel is vezérelhető legalább 12 órán keresztül világítani képes jelzőlámpát kell felszerelni a mentőcsónak fedett részének a tetejére, amely éjjeli tiszta légköri viszonyok mellett legalább 2 mérföldről látható fényt bocsát ki. Ha a lámpa villogó fény kibocsátására alkalmas, akkor a 12 órás üzemideje első 2 órájában percenként legalább ötvenszer villanjon fel.

k) A mentőcsónak belsejében legalább 12 órai működésre alkalmas lámpát vagy más fényforrást kell felszerelni, hogy fényénél a túlélési útmutatót, illetve a felszerelés használati utasítását el lehessen olvasni. Erre a célra olajlámpa használata nem engedélyezett.

l) Mentőcsónakot fel kell szerelni a hajótestbe jutott víz eltávolítására alkalmas kézi vagy automatikus működésű eszközökkel.

m) Mentőcsónak biztonságos vízre bocsátása és manőverezése érdekében az irányító és kormányzási pozícióból az akadálymentes kilátást biztosítani kell.

(8) A mentőcsónak felszerelése

A mentőcsónak felszerelési eszközeit, az ütközések megelőzéséhez és egyéb műveletekhez használatos horgos csákja kivételével, a mentőcsónakban kötéllel, illetve lánccal vagy szorítóbilinccsel biztonságosan rögzíteni kell, vagy a tárolásukra szolgáló rekeszekben kell tárolni és az elszabadulásukat megakadályozni. A felszereléseket úgy kell rögzíteni, hogy ne akadályozzák a hajóelhagyást, a mentőcsónakba történő beszállást. A mentőcsónak felszerelési eszközeit a lehető legkisebb méretűre, illetve súlyúra kell tervezni. Mentőcsónak felszerelésének az alábbiakból kell állnia:

(i) úszóképes, a csendes tengeren való előrehaladásra alkalmas evezők. Minden evezőhöz evezővilla és biztosító csapszeg, vagy más megoldású eszköz tartozik. Az evezővillákat és biztosító csapszeget kötéllel vagy lánccal a csónakhoz kell erősíteni;

(ii) két darab csáklya;

(iii) egy úszóképes szapoly és két vödör;

(iv) egy túlélési kézikönyv;

(v) tájoló, fénykibocsátó bevonatú vagy más módon megvilágított megbízható iránytűvel. A teljesen zárt kivitelű mentőcsónakban a tájolót tartósan a kormányálláshoz kell rögzíteni, más mentőcsónakban alkalmas rögzítő szerkezetet kell kialakítani;

(vi) kettő, megfelelő hosszúságú és rántó igénybevételnek ellenálló horgonykötéllel és nedves állapotban is kellő fogást adó könnyű emelőkötéllel felszerelt viharhorgony. A viharhorgonynak, kötelének és az emelőkötélnek ellen kell állnia a tengeri igénybevételnek. A horgonykötél mindkét végét forgószemmel kell felszerelni;

(vii) kettő vontatókötél, melyek hossza a mentőcsónak fedélzeti tárolási pozíciójától a teljesen terheletlen hajó merülési vonaláig terjedő távolságnak legalább a kétszerese, vagy 15 méter, ha ez nagyobb érték. Az egyik vontatókötelet a (7) g) pontban előírt kioldó szerkezethez és a mentőcsónak orrtőkéjéhez kell erősíteni, míg a másikat a mentőcsónak orrtőkéjénél, vagy annak közelében kell szilárdan rögzíteni, azonnali használatra kész állapotban;

(viii) egy-egy szekerce a mentőcsónak mindkét végénél;

(ix) vízmentesen zárt tartályokban, a mentőcsónak jóváhagyott befogadóképessége szerinti minden egyes személyre számítottan 3 liter ivóvíz, illetve személyenként 2 liter, amennyiben a mentőcsónak fel van szerelve tengervíz-sótlanító berendezéssel, amely 2 naponta minden egyes személyre 1 liter ivóvizet állít elő;

(x) egy rozsdamentes merítőkanál, biztosítókötéllel felszerelve;

(xi) egy rozsdamentes, mérőosztással ellátott ivóedény;

(xii) légmentes csomagolású és vízmentes fémdobozban tárolt, a mentőcsónak jóváhagyott befogadóképessége szerinti minden egyes személyre számítottan személyenként legalább 10 000 kJ energiatartalmú élelmiszeradag;

(xiii) a 29. szabály szerinti négy darab ejtőernyős világító/jelző rakéta;

(xiv) a 30. szabály szerinti hat darab kézi jelzőfény;

(xv) a 31. szabály szerinti két darab úszóképes füstjelző;

(xvi) vízmentes tárolódobozban egy darab, Morze-jelek adására is alkalmas, vízmentes elemlámpa, egy készlet tartalék elemmel és egy darab tartalék izzóval;

(xvii) egy darab jelzőtükör, hajónak, illetve repülőnek való jeladás módját ismertető használati utasítással;

(xviii) vízmentes kártyán vagy vízmentes tartóban tárolt lapon nyomtatott, a SOLAS 1974/1978 egyezmény mellékletének V/16. szabálya szerinti életmentő jelzések ismertetője;

(xix) egy darab síp vagy azzal egyenértékű hangjelző eszköz;

(xx) használat után időjárásállóan visszazárható vízmentes dobozba csomagolt elsősegélynyújtó készlet;

(xxi) hat adag tengeri betegség elleni gyógyszer és személyenként egy darab higiéniai tasak;

(xxii) a mentőcsónakhoz biztonsági kötéllel, illetve lánccal odaerősített bicska;

(xxiii) három darab konzervnyitó;

(xxiv) két mentőgyűrű, egyenként legalább 30 méter hosszú, úszóképes kötélhez erősítve;

(xxv) egy darab kéziszivattyú;

(xxvi) egy készlet horgászfelszerelés;

(xxvii) megfelelő szerszámkészlet a motoron vagy annak tartozékain elvégzendő kisebb javításokhoz;

(xxviii) olajeredetű tüzek oltására alkalmas, kézi tűzoltó berendezés;

(xxix) 6 órányi üzemelésre alkalmas kézi keresőlámpa, amely éjszaka egy 18 méter hosszú világos színű tárgyat 180 méteres távolságból észlelhetővé tesz, és az előírt üzemidején belül legalább 3 órán át tartó folyamatos működésre képes;

(xxx) egy hatékony radarjel-visszaverő, illetve túlélési célú radar jeladó, amennyiben a rendelet más szabálya szerint a mentőcsónak felszereléseként radar jeladónak kell a mentőcsónakon lennie;

(xxxi) a 26. szabály szerinti termikus védelmet szolgáló eszközök, amelynek mennyiségét a hajó tevékenységi zónájától függően a 9. szabály tartalmazza;

(9) Mentőcsónak jelzései

a) A csónak fő méreteit és jóváhagyott befogadóképességét olvasható, letörölhetetlen latin betűkkel és számokkal fel kell tüntetni a mentőcsónak oldalán.

b) A hajó nevét és lajstromozási kikötőjét a mentőcsónak orrészén, mindkét oldalon nyomtatott latin betűkkel fel kell tüntetni.

c) A mentőcsónakon felülről láthatóan fel kell tüntetni a hajó nevét, amelyhez a mentőcsónak tartozik, valamint a mentőcsónak sorszámát.

18. szabály

Önfelegyenesítő, részlegesen zárt felépítményű mentőcsónak

(1) Önfelegyenesítő, részlegesen zárt felépítményű mentőcsónaknak a 17. szabály, valamint az alábbiak szerinti követelményeknek kell megfelelnie.

(2) Zárt felépítmény

a) A mentőcsónak orrtőkéjétől, illetve farától kiindulóan kiképzett, legalább két tartósan rögzített merev szerkezetű fedett teret kell kialakítani a mentőcsónakon, amelyek egyenként legalább a mentőcsónak hosszúságának 20 százalékával azonos hosszúságú fedett teret biztosítanak.

b) Amennyiben az a) pontban szereplő terek záró fallal vannak kiképezve, akkor azokon olyan méretű nyílást kell kiképezni, amelyen vízbe merülést gátló ruházatot vagy meleg öltözéket és mentőmellényt viselő személy átfér. A zárt terek belmagassága elegendő legyen ahhoz, hogy a mentőcsónakban tartózkodó személyek könnyen eljuthassanak a helyükig.

c) A zárt terek oldalfalaiba ablakokat vagy fényáteresztő lapokat szerelve kell elegendő nappali fényt juttatni a mentőcsónak belsejébe, szükségtelenné téve nappal a mesterséges világítás használatát.

d) A zárt tér fedelén kapaszkodót kell kiképezni, hogy a mentőcsónak külső részén tevékenykedő személyek biztonságosan megkapaszkodhassanak.

e) A mentőcsónak nyitott részeit tartósan rögzített, felhajtható ponyvasátorral kell felszerelni, amelyet:

(i) két személy két percen belül fel tud helyezni, és

(ii) a benntartózkodó személyek hidegtől való védelme érdekében legalább két, egymástól légréssel elkülönített anyagrétegből, vagy más egyenértékű szigeteléssel látnak el.

f) A zárt tér kiképzése biztosítsa:

(i) a mentőcsónak vízre bocsátását, illetve a fedélzetre való visszaemelését a zárt térben tartózkodó személyekkel együtt, és

(ii) mindkét végük felől történő megközelítésüket, kívülről és belülről egyaránt könnyen zárható időjárásálló, a belső tér szellőzését biztosító fedelekkel ellátott nyílásokon keresztül, valamint

(iii) a felszerelt ponyvasátor zárt állapotában és a zárt terek csukott bejárati fedelei mellett is kellő mennyiségű levegő bejutását, továbbá

(iv) az esővíz gyűjtésének lehetőségét,

(v) külső felületének feltűnő színű festése révén a mentőcsónak észlelését (mindazonáltal a zárt tér belső felülete a benntartózkodók komfortérzetét nem zavaró színűre legyen festve), valamint

(vi) az evezés lehetőségét.

(3) Felborulás és újbóli önfelegyenesedés

a) Minden jelzett ülőhelynél biztonsági övet kell felszerelni, amely a felborult helyzetű mentőcsónakban 100 kg súlyú személy biztonságos megtartására alkalmas.

b) A felborult, és a biztonsági övvel helyükre rögzített személyekkel és felszereléssel teljesen terhelt mentőcsónaknak önfelegyenesedőnek kell lennie.

(4) Meghajtás

a) A motornak és az erőátvitelnek a kormányosi helyről irányíthatónak kell lennie.

b) A motornak és a meghajtásnak a mentőcsónak felborult állapotában is működnie kell, illetve elfogadható a motor vezérlésének olyan kialakítása, amely mellett a motor a mentőcsónak felborulásakor leáll, majd a mentőcsónak felegyenesedését követően könnyen újraindítható, a csónakba jutott víz eltávolítását követően. Felborult állapotú mentőcsónakban az üzemanyag-ellátó és a kenési rendszernek meg kell akadályoznia az üzemanyag elfolyását, illetve 250 milliliternél több kenőolaj elvesztését.

c) Léghűtéses motorok hűtőlevegővel való ellátásáról a személyek védelmét szolgáló zárt téren kívülről kell gondoskodni, illetve a kipufogó gázokat kívülre kell vezetni. Kézi vezérlésű szelep útján biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a motor a hűtőlevegőt a mentőcsónak belsejéből vételezhesse.

(5) Mentőcsónak szerkezete és ütköző ballonjai

a) Részlegesen zárt terű, önfelegyenesítő típusú mentőcsónak ütközőballonokkal is védett szerkezetének, a 17. (1) f) szabályban foglaltakkal összhangban, kellő szilárdságúnak kell lennie, hogy a befogadóképessége szerinti számú személlyel, valamint felszereléssel teljesen megrakott állapotában elviselje a hajóval való 3,5 méter/s sebességű oldalirányú ütközés hatását.

b) A mentőcsónak kialakításának biztosítania kell, hogy a bejutott víz önürítéssel távozzon.

19. szabály

Zárt felépítményű mentőcsónak

(1) Zárt felépítményű mentőcsónaknak a 17. szabály szerinti követelményeken túl a 19. szabály szerinti követelményeknek kell megfelelnie.

(2) Zárt felépítmény

Zárt felépítményű mentőcsónakot szilárd vízmentes burkolattal kell építeni, amelynek:

(i) védelmet kell nyújtania a meleg és a hideg ellen egyaránt,

(ii) belsejébe történő bejutást vízmentes nyílászáróval zárható nyílásokon keresztül kell biztosítani,

(iii) nyílásai úgy helyezkednek el, hogy a vízre bocsátási és visszaemelési művelet során a benntartózkodó személyeknek ne kelljen elhagyniuk a mentőcsónak zárt terét,

(iv) nyílászáróit belülről és kívülről egyaránt zárni és nyitni lehet, valamint megfelelő eszközzel a nyitott helyzetű nyílászáróit biztonságosan ki lehessen támasztani,

(v) burkolata az evezők használatára alkalmas kiképzésű,

(vi) vízmentessége biztosítja, hogy a felborult, személyekkel, felszereléssel terhelt mentőcsónakba csak elhanyagolható mennyiségű víz jusson és úszóképességét megtartsa,

(vii) belső terében nappali időszakban a megfelelő fényviszonyok mesterséges világítóeszköz használata nélkül biztosíthatók az oldalán beépített ablakok, illetve fényáteresztő burkolóelemek révén,

(viii) külsejét feltűnő, belsejét a benntartózkodók komfortérzetét nem zavaró színűre kell festeni,

(ix) burkolatán, kívül és belül egyaránt, kapaszkodók segítsék a személyek be- és kiszállását, valamint mozgását a mentőcsónak belsejében,

(x) a belsejébe való bejutáskor vagy elhagyásakor padokon vagy más akadályokon való átmászás nélkül legyen megközelíthető valamennyi ülőhely,

(xi) zárt terében a benntartózkodók védelmet élvezzenek a mentőcsónak motorjának működése által esetleg előidézett nyomáscsökkenés veszélyes hatásától.

(3) Felborulás és önfelegyenesedés

a) Biztonsági övet kell felszerelni minden jelzett ülőhelynél. A biztonsági övnek 100 kg tömegű személyt biztosan meg kell tartania a mentőcsónak felborult állapotában.

b) A helyükön biztonsági övvel rögzített személyekkel és felszereléssel teljesen terhelt zárt felépítményű mentőcsónaknak önfelegyenesedőnek kell lennie.

c) A helyükön biztonsági övvel rögzített személyekkel és felszereléssel teljesen terhelt zárt felépítményű mentőcsónaknak sérült állapotában is meg kell őriznie úszó- és önfelegyenesedő képességét, hogy a benntartózkodók számára a víz szintje fölötti menekülési út álljon rendelkezésre.

d) A motor kipufogórendszere, a levegővezetéke és más nyílásai legyenek védettek a víz behatolása ellen a mentőcsónak felborulása és felegyenesedése során.

(4) Meghajtás

a) A motornak és az erőátvitelnek a kormányosi helyről irányíthatónak kell lennie.

b) A motornak és a meghajtásnak a mentőcsónak felborult állapotában is működnie kell, illetve elfogadható a motor vezérlésének olyan kialakítása, amely mellett a motor a mentőcsónak felborulásakor leáll, majd a mentőcsónak felegyenesedését követően könnyen újraindítható, a csónakba jutott víz eltávolítását követően. Felborult állapotú mentőcsónakban az üzemanyag-ellátó és a kenési rendszernek meg kell akadályoznia az üzemanyag elfolyását, illetve 250 milliliternél több kenőolaj elvesztését.

c) Léghűtéses motorok hűtőlevegővel való ellátásáról a személyek védelmét szolgáló zárt téren kívülről kell gondoskodni, illetve a kipufogó gázokat kívülre kell vezetni. Kézi vezérlésű szelep útján biztosítani kell annak lehetőségét, hogy a motor a hűtőlevegőt a mentőcsónak belsejéből vételezhesse.

(5) Mentőcsónak szerkezete és ütközőballonjai:

Részlegesen zárt terű, önfelegyenesítő típusú mentőcsónak ütközőballonokkal is védett szerkezetének, a 17. (1) f) szabályban foglaltakkal összhangban, kellő szilárdságúnak kell lennie, hogy a befogadóképessége szerinti számú személlyel, valamint felszereléssel teljesen megrakott állapotában elviselje a hajóval való 3,5 méter/s sebességű oldalirányú ütközés hatását.

(6) Szabadesési üzemmódban vízre bocsátható mentőcsónak

A szabadesési üzemmódban, a hajón való tárolási helyéről vízre bocsátható, személyekkel és felszereléssel terhelt állapotú mentőcsónaknak védelmet kell biztosítania a káros gyorsulások, illetve lassulások ellen, melyek a hajó legfeljebb 10°-os hosszirányú bólintásai és 20°-os oldalirányú dőlése mellett a mentőcsónaknak terheletlen hajóról történő vízre bocsátásakor lépnek fel.

20. szabály

Mentőtutajra vonatkozó általános követelmények

(1) Mentőtutaj szerkezete

a) Vízre bocsátott mentőtutaj szerkezetének 30 napon át ellen kell állnia a tenger hatásainak.

b) Mentőtutaj szerkezetét úgy kell kialakítani, hogy a tutaj és annak felszerelései azt követően is kielégítően működjenek, ha a tutajt 18 méter magasságból a vízre ejtik. Ha a mentőtutaj tárolási helye a terheletlen hajó merülési vonala fölött több mint 18 méterrel van, a hajót olyan típusú tutajjal kell felszerelni, amelynek ejtési próbáját megfelelő magasságból elvégezték.

c) Tetővel szerelt vagy anélküli, vízrebocsátott mentőtutajnak el kell viselnie, ha a mentőtutaj padlószintje feletti 4,5 méter magasságból egymás után több személy ugrik rá.

d) Mentőtutajt és szerelvényeit úgy kell kialakítani, hogy kiállja, csendes tengeren személyekkel és felszerelésekkel terhelt állapotában, valamint egy viharhorgonyát horgonyát maga után húzva, 3 csomós sebességgel való vontatás igénybevételét.

e) Mentőtutajnak a benne tartózkodó személyeket a naptól és esőtől megvédő ponyvatetővel kell felszerelni, amely automatikusan kifeszül, amint a mentőtutajt vízre bocsátják. A ponyvatető az alábbi követelménynek kell feleljen meg:

(i) készüljön légréssel egymástól elválasztott kétrétegű anyagból vagy más, egyenértékű hőszigetelést biztosító anyagból. Anyagának vízmentesnek kell lennie, hogy a légrésbe víz ne kerülhessen;

(ii) a ponyvatető belső felületének színe a benne tartózkodó személyek komfortérzetét ne rontsa;

(iii) a mentőtutaj ponyvatetővel fedett terébe vezető bejárati nyílást jól értelmezhetően jelöléssel kell jelezni és hatékony, állítható, valamint kívülről és belülről egyaránt könnyen és gyorsan kezelhető záró elemekkel kell ellátni, ami megengedi a belső tér légcseréjét, de kizárja a tengervizet, a hideget és szelet. A nyolcnál több személyt befogadni képes mentőtutajokon legalább két, egymással szemközt elhelyezkedő bejárati nyílást kell kiképezni;

(iv) a benntartózkodók számára a mentőtutaj ponyvatetővel fedett terében, még zárt bejárati nyílások mellett is kellő légcsere legyen biztosított;

(v) a mentőtutaj ponyvatetején legalább egy kémlelőnyílást kell kiképezni;

(vi) legyen az esővíz összegyűjtésére alkalmas módon kialakítva;

(vii) a ponyvatető által zárt tér belmagassága legyen elegendő ahhoz, hogy a bent tartózkodó személyek a tető bármely része alatt ülve el tudjanak helyezkedni.

(2) Befogadóképesség és a mentőtutaj tömege

a) Csak a legalább 6 személy befogadóképességű és a 21. (3) vagy a 22. (3) szabály szerinti követelményeknek megfelelő mentőtutaj használata engedélyezhető.

b) A jóváhagyott típusú és a 32. szabályban foglalt követelménynek megfelelő vízrebocsátó eszköz nélkül üzembe helyezhető és nem hordozható mentőtutajnak a védőburkolatával és felszerelésével együttes teljes tömege nem lehet több 185 kilogrammnál.

(3) Mentőtutaj szerelvényei

a) Mentőtutaj külső és belső oldalán, körös-körül, biztonságosan rögzített kapaszkodó kötelet kell felszerelni.

b) Mentőtutajt vontatókötéllel kell felszerelni, melynek hossza a tutaj fedélzeti tárolási helyétől a teljesen terheletlen hajó merülési vonaláig függőlegesen mért távolságnak legalább a kétszerese vagy 15 méter, ha ez utóbbi a nagyobb érték.

(4) A mentőtutaj vízre bocsátása csónakdaruval

a) A fenti követelményeken túlmenően, a csónakdaruval vízre bocsátott mentőtutajnak

(i) kellő szilárdságúnak kell lennie, hogy személyekkel és felszereléssel terhelten károsodás nélkül kiállja a hajó oldalának történő, legfeljebb 3,5 m/s sebességű ütközést;

(ii) a mentőtutajt olyan eszközzel kell felszerelni, melyek segítségével a tutajt a beszállási fedélzet mellé lehet húzni és ott biztonságosan rögzíteni lehet a beszállás idejére.

b) Csónakdaruval vízre bocsátható mentőtutajt a hajón úgy kell elhelyezni, hogy a befogadóképessége szerinti számú személy beszállása 3 percen belül végrehajtható legyen a hajó elhagyására felszólító utasítás kiadását követően.

(5) Felszerelés

a) Mentőtutaj felszerelése az alábbiakból áll:

(i) egy mentőöv, legalább 30 méter hosszú, úszóképes kötélhez erősítve;

(ii) egy, úszóképességet biztosító nyéllel és biztosító kötéllel ellátott, össze nem csukható kés, amelynek tárolására a tutaj vontatókötelének rögzítési pontja közelében, a ponyvatető külső felén, zsebet kell kialakítani. 13 vagy több személy befogadására jóváhagyott mentőtutajt el kell látni egy második késsel is, amely bicska is lehet;

(iii) legfeljebb 12 személy befogadására jóváhagyott mentőtutajt úszóképességet biztosító nyéllel ellátott szapollyal kell felszerelni. 13 vagy több személy befogadására jóváhagyott mentőtutaj két úszóképes szapollyal kell felszerelni;

(iv) kettő szivacs;

(v) kettő, rántó igénybevételnek ellenálló horgonykötél és nedves állapotban is szilárd fogást adó könnyű emelőkötéllel felszerelt viharhorgony, amelyek közül az egyik tartalék, míg a másik úgy van tartósan a mentőtutajhoz erősítve, hogy a tutaj felfújódásakor vízbe kerüljön és a tutajt biztonságosan szélirányba állítsa. A viharhorgonynak, kötelének és emelőkötelének ellen kell állnia a tengeri igénybevételnek. A viharhorgonyokat kötelük mindkét végénél forgószemmel kell felszerelni;

(vi) két úszóképes mártogató evezőlapát;

(vii) három konzervnyitó, illetve konzervnyitóval ellátott bicska;

(viii) egy használat után vízmentesen visszazárható dobozba csomagolt elsősegélynyújtó készlet;

(ix) egy síp vagy azzal egyenértékű hangjelző eszköz;

(x) négy, a 29. szabály követelményeit kielégítő ejtőernyős jelzőrakéta;

(xi) hat, a 30. szabály követelményeit kielégítő kézi jelzőfáklya;

(xii) kettő, a 31. szabály követelményeit kielégítő úszó füstjelző;

(xiii) egy, Morze-jelek adására alkalmas vízmentes elemlámpa, egy készlet tartalék elemmel és egy darab tartalékizzóval, vízzáró dobozba csomagolva;

(xiv) egy radar reflektor, amennyiben a melléklet szerint az adott hajó számára túlélési célú radar jeladó felszerelése nem követelmény;

(xv) egy jelzőtükör, hajónak, illetve repülőgépnek történő jeladás módját ismertető útmutatóval;

(xvi) vízmentes kártyán vagy vízmentes csomagolásban melléklet útmutató a SOLAS 1974/1978 egyezmény mellékletének V/16. szabálya szerinti életmentő jelzésekről;

(xvii) egy készlet horgászfelszerelés;

(xviii) a mentőtutaj jóváhagyott befogadóképessége szerinti valamennyi személyre számítottan személyenként legalább 10 000 kJ energiatartalmú, légmentesen csomagolt és vízmentes tartóban tárolt élelmiszeradag;

(xix) vízmentesen zárt tartályokban, a mentőcsónak jóváhagyott befogadóképessége szerinti minden egyes személyre számítottan 1,5 liter ivóvíz, illetve személyenként 1 liter, amennyiben a mentőtutaj fel van szerelve tengervíz-sótlanító berendezéssel, amely 2 naponta minden egyes személyre 0,5 liter ivóvizet állít elő;

(xx) egy mérőbeosztással ellátott, rozsdamentes ivóedény;

(xxi) hat adag tengeri betegség elleni gyógyszer és személyenként egy darab higiénés zacskó;

(xxii) túlélési útmutató;

(xxiii) az azonnali teendőkre vonatkozó útmutató;

(xxiv) a 26. szabály szerinti termikus védelmet szolgáló eszközök, amelynek mennyiségét a hajó tevékenységi zónájától függően a 9. szabály tartalmazza.

b) Az a) pont szerint felszerelt mentőtutajon, a 21. (7) c) (v) és a 22. (7) (vii) pontban foglalt jelöléseken túl, a „SOLAS A PACK” jelzést kell latin nagybetűkkel feltüntetni.

c) A mentőtutajhoz tartósan vagy biztosító kötéllel nem rögzített tároló doboznak vízbe kerülése esetén, tartalmának minőségromlása nélkül, legalább 30 percen át úszóképesnek kell maradnia.

(6) Mentőtutaj vízre bocsátási kioldószerelvényei

a) Mentőtutaj vontatókötelének a mentőtutaj tárolási helyéről történő kioldásakor szabadon kell kicsévélődnie a tutaj hajófedélzeti tároló burkolatából, hogy a süllyedő hajó ne rántsa magával a mentőtutajt.

b) Mentőtutaj vontatókötelét ún. gyenge láncszem közbeiktatásával kell a hajóhoz rögzíteni,

(i) amely nem szakad el attól az erőhatástól, amelyre ahhoz van szükség, hogy a vontatókötél kicsévélődjön a mentőtutaj tároló burkolatából; és

(ii) elegendő szilárdságú ahhoz, hogy a mentőtutaj felfújódását indító szelep nyitása bekövetkezzen; de

(iii) 2,2±0,4 kN erő hatására el kell szakadnia.

c) Amennyiben hidrosztatikus vízre bocsátási kioldóegységet használnak a mentőtutaj tárolási helyéről történő kioldásához,

(i) a kioldószerkezetet horganyzott, illetve más fémet alkalmazó bevonatú alkatrészek felhasználása nélkül, egymáshoz illő anyagokból készült alkatrészek felhasználásával kell építeni, az egység hibás működésének elkerülése céljából;

(ii) a szerkezetnek 4 méternél nem nagyobb víz alatti mélységben automatikusan ki kell oldania a mentőtutajt;

(iii) kioldót ürítőnyílással kell szerkeszteni, amely biztosítja a bejutott víz eltávozását a hidrosztatikus kamrából;

(iv) kioldó nem léphet működésbe az átcsapó hullámok hatására;

(v) kioldó külső felületén típusát és sorozatszámát tartós jelöléssel fel kell tüntetni;

(vi) kioldót el kell látni a gyártási idejét, típusát és sorozatszámát feltüntető azonosító táblával vagy okmánnyal;

(vii) az ún. gyenge láncszem kivételével, a vontatóköteléhez kapcsolt alkatrészek szilárdságának legalább a vontatókötél szilárdságával azonosnak kell lennie;

(viii) egyszer használatos kioldón fel kell tüntetni az üzemképesség határidejét, illetve közölni kell az üzemképességi határidő meghatározásának módját.

21. szabályFelfújható mentőtutaj

(1) Felfújható mentőtutajnak a 20. szabályban, valamint az e szabályban foglalt követelményeknek kell megfelelnie.

(2) A felfújható mentőtutaj szerkezeti felépítése

a) A tutaj fő légkamráját legalább két, egymástól elkülönített rekeszre kell felosztani és az egyes rekeszeket a levegő visszaáramlását megakadályozó, a rekeszhez tartozó külön szelepen keresztül kell felfújni. A légkamrákat úgy kell kialakítani, hogy ha bármelyik megsérül vagy nem fújódik fel, akkor a sértetlen rekeszek, 75 kg súlyú és ülő testhelyzetű személyeket feltételezve, a mentőtutaj jóváhagyott befogadóképessége szerinti valamennyi személyt a mentőtutaj teljes kerülete mentén megőrzött megfelelő oldalmagasság mellett úszó állapotban tartják.

b) Mentőtutaj padlójának a vízmentességet és a kellő hőszigetelést

(i) egy vagy több olyan rekesz révén, amely szükség szerint felfújható, vagy amely automatikusan fújódik fel, vagy

(ii) más, egyenértékűen hatékony, nem felfújással kialakított megoldás révén biztosítania kell.

c) Mentőtutajt felfújására nemtoxikus gázt kell alkalmazni. A felfújásnak 18 °C-20 °C közötti környezeti hőmérséklet esetén 1 perc, míg -30 °C esetén 3 percen belül be kell fejeződnie. A személyekkel és felszereléssel terhelt felfújt mentőtutajnak meg alaktartónak kell lennie.

d) Mentőtutajrekeszt a normál üzemi nyomás szerinti terhelés legalább háromszorosának elviselésére kell készíteni és el kell látni az üzemi nyomás kétszeresének elérésekor működésbe lépő nyomáscsökkentő szeleppel, vagy a túlzott nyomásnövekedést korlátozott gázbejuttatással kell megelőzni. Mentőtutajrekeszek üzemi nyomásának fenntartásához a (10) a) (ii) bekezdésben előírt pumpával kell felszerelni.

(3) A felfújható mentőtutaj befogadóképessége

Mentőtutaj befogadóképessége az alábbiak változatok közül a legkisebb értéket adó változat szerint hagyható jóvá:

(i) a felfújt fő rekeszek (az íves ülőfelületek, evezősülések kivételével) köbméterben kifejezett térfogatának, mint osztandónak, a 0,096 osztóval képzett egész számra kerekített hányadosa, vagy

(ii) az íves ülőfelületek és evezősülések, valamint a felfújt fő rekeszek vízszintes síkra vetített felületének négyzetméterben kifejezett területének, mint osztandónak, a 0,372 osztóval képzett hányadosa, vagy

(iii) a megfelelő belmagasságú térben a felszerelések működtetésének zavarása nélkül elhelyezhető, mentőmellényt viselő, ülő testhelyzetű és átlagosan 75 kilogramm testsúlyú személyek száma.

(4) Beszállás felfújható mentőtutajba

a) Vízből történő beszállás megkönnyítésére legalább egy bejárati nyílásnál félmerev szerkezetű beszálló rámpát kell beépíteni, amelynek kialakítása biztosítja, hogy a mentőtutaj a rámpa megrongálódása esetén se eresszen le lényeges mértékben. A több bejárati nyílással épített, csónakdaruval vízre bocsátható mentőtutaj esetében, a beszálló rámpát az orrkötéllel és a hajófedélzeti beszállónyílással szemközti bejáratnál szerelik fel.

b) A beszálló rámpával el nem látott bejárati nyílást hágcsóval kell felszerelni, amelynek legalsó lépcsőfoka a mentőtutaj terheletlen merülési vonala alatt legalább 0,4 méterrel helyezkedik el.

c) Mentőtutajon belül kapaszkodókat kell felszerelni, amelyek segítik a hágcsóról a mentőtutaj belsejébe való felhúzódzkodást.

(5) Felfújható mentőtutaj stabilitása

a) Felfújható mentőtutajnak teljesen felfújt állapotában, felül elhelyezkedő ponyvatetővel, stabilan kell úsznia a vízen.

b) Mentőtutaj stabilitása megfelelő, ha felborult állapotából nyugodt tengeren egy személy fel tudja egyenesíteni.

c) A befogadóképessége szerinti számú személlyel és felszereléssel terhelt mentőtutaj stabilitása megfelelő, ha nyugodt tengeren 3 csomónál nem nagyobb sebességgel vontatható.

(6) A felfújható mentőtutaj szerelvényei

a) A kilenc vagy több személy befogadására jóváhagyott mentőtutaj esetében vontatókötél és rögzítő szerelvényeinek szakítószilárdsága, kivéve a 20. (6) b) szabályban szereplő ún. gyenge láncszemet, legalább 10 kN, és 7,5 kN minden más mentőtutaj esetében. Mentőtutajt felfújásához egy személynek elegendőnek kell lenni.

b) Mentőtutaj ponyvatetejének csúcsán kézzel is vezérelhető lámpát kell felszerelni, amelynek fénye éjjel, tiszta légköri viszonyok mellett legalább 12 órán át, legalább 2 mérföldről látható. Ha a lámpa villogó fény kibocsátására alkalmas, akkor a 12 órás tartamú üzemidejének első két órájában percenként legalább ötvenszer kell felvillannia. A lámpát egy tengervízzel működésbe hozott elemmel vagy szárazelemmel kell táplálni és automatikusan be kell kapcsolódnia a mentőtutaj felfújódásakor. Az elem, a mentőtutaj tárolása során felgyülemlő pára, illetve nedvesség hatására nem rongálódhat meg.

c) Mentőtutajt legalább 12 órás folyamatos működésre alkalmas, a mentőtutaj felfújódásakor automatikusan bekapcsolódó, kézi vezérlésű lámpával fel kell szerelni, amelynek fénye elég erős a túlélési útmutató és a felszerelés használati utasításának elolvasásához.

(7) Felfújható mentőtutaj tárolókonténere

a) Mentőtutaj tárolókonténere:

(i) legyen ellenálló a tengeri környezet behatásaival szemben;

(ii) rendelkezzen megfelelő úszóképességgel a benne elhelyezett a mentőtutajjal és felszereléseivel együtt a vontatókötél konténerből való kihúzásához és a felfújószerkezet működésbe hozatalához a hajó süllyedése esetén;

(iii) legyen vízmentesen záródó, eltekintve a tároló konténer alján lévő leürítő nyílásoktól.

b) A mentőtutaj tárolókonténerben való elhelyezése biztosítsa, hogy a tárolókonténerével vízre bocsátott a vízre kerülő mentőtutaj felegyenesedett helyzetben fújódjon fel a konténerből való kiszabadulásakor.

c) A tárolókonténeren az alábbi információkat kell feltüntetni:

(i) a gyártó neve vagy védjegye;

(ii) gyártási sorszám;

(iii) a használatot jóváhagyó hatóság neve és a jóváhagyott befogadóképesség;

(iv) SFV;

(v) a konténerben elhelyezett túlélési felszerelés típusa;

(vi) a legutóbbi ellenőrzés dátuma;

(vii) a vontatókötél hossza;

(viii) a merülési vonal fölötti, jóváhagyott legnagyobb tárolási magasság (az ejtési próba eredményétől és a vontatókötél hosszától függően);

(ix) vízre bocsátási utasítások.

(8) Felfújható mentőtutaj jelölései

Mentőtutajon az alábbi tájékoztató jelöléseket kell feltüntetni:

(i) a gyártó neve vagy védjegye;

(ii) gyártási sorszám;

(iii) a gyártás dátuma, az év és a hónap feltüntetésével;

(iv) a használatot jóváhagyó hatóság neve;

(v) a legutóbbi ellenőrzést végző műhely neve és székhelye;

(vi) a tutaj jóváhagyott befogadóképességét minden bejárati nyílás felett legalább 100 mm magas és a mentőtutaj színétől élesen elütő színű számokkal és betűkkel fel kell tüntetni.

(9) Csónakdaruval vízre bocsátható felfújható mentőtutaj

a) A fenti követelmények teljesítésén túl, a jóváhagyott felszereléssel vízre bocsátandó és az emelőhorgon, vagy emelőkengyelen függő mentőtutajnak az alábbi terhelést kell elviselnie:

(i) üzemen kívül helyezett nyomáscsökkentő szelepek mellett és 20 °C±3 °C környezeti, valamint tutajhőmérséklet mellett a befogadóképessége szerinti számú személy és felszerelései tömegének négyszeresét kitevő terhelést, illetve

(ii) üzemképes nyomáscsökkentő szelepek és -30 °C környezeti, valamint tutajhőmérséklet mellett a befogadóképessége szerinti számú személy és felszerelései tömegének 1,1-szeresét kitevő terhelést.

b) Vízre bocsátó berendezéssel vízre bocsátandó mentőtutaj tárolókonténerét és annak részeit biztonságosan rögzíteni kell, hogy a tutaj felfújása és vízrebocsátása közben ne eshessenek a tengerbe.

(10) Felfújható mentőtutaj további felszerelései

a) A 20. (5) szabályban előírt felszerelésen túl, felfújható mentőtutajt az alábbi felszereléssel kell ellátni:

(i) javítókészlet a sérült légkamrák javításához;

(ii) szivattyú vagy pumpa az elszökött gáz pótlására.

b) A 20. (5) a) (ii) szabály szerinti biztonsági kés.

22. szabály

Merev szerkezetű mentőtutajok

(1) Merev szerkezetű mentőtutajnak a 20. szabályban és e szabályban foglalt követelményeknek kell megfelelnie.

(2) Merev szerkezetű mentőtutaj szerkezeti felépítése

a) Merev szerkezetű mentőtutaj úszóképességét jóváhagyott úszóképességű, a mentőtutaj kerülete mentén beépített anyag adja. Az úszóképességet biztosító anyagnak lángállónak kell lennie vagy lángálló bevonattal kell ellátni.

b) Merev szerkezetű mentőtutaj padlójának meg kell akadályoznia a víz behatolását, el kell viselnie a benntartózkodó személyek okozta terhelést és kellő hőszigetelést kell biztosítania.

(3) Merev szerkezetű mentőtutaj befogadóképessége

Merev szerkezetű mentőtutaj jóváhagyott befogadóképessége az alábbi változatokból következő kisebb értékkel egyenlő:

(i) az a legnagyobb egész szám, amely egyenlő azzal a képzett számmal, amely az úszóképes anyag köbméterben mért térfogatának 0,096-tal történő osztása, majd az így kapott hányadosnak 1-es tényezővel való szorzása és a kapott szorzatból az úszóképes anyag fajsúlyának levonása útján adódik, vagy

(ii) az a legnagyobb egész szám, amely egyenlő azzal a hányadossal, amely a mentőtutaj padlójának vízszintes síkra vetített, négyzetméterben kifejezett területének 0,372-vel történő osztása útján adódik, vagy

(iii) azon 75 kilogramm testsúlyú, mentőmellényt viselő személyek száma, akik az adott belmagasságú térben és a körülményekhez mérten viszonylagos kényelemben anélkül foglalhatnak helyet, hogy zavarnák a mentőtutaj felszerelésének a működését.

(4) Beszállás merev szerkezetű mentőtutajba

a) Merev szerkezetű mentőtutaj bejárati nyílásához merev szerkezetű létrát kell felszerelni a vízből történő beszállás elősegítésére. A több bejárati nyílással rendelkező, csónakdaruval vízre bocsátott mentőtutaj esetében a merev szerkezetű beszálló létrát a vontató kötéllel és a hajófedélzeti beszállásra rendszeresített bejárati nyílással szemközti bejáratnál kell felszerelni.

b) Merev szerkezetű beszálló létrával nem rendelkező bejáratot beszálló hágcsóval kell felszerelni, melynek legalsó lépcsőfoka legalább 0,4 méterrel mélyebbre nyúlik a mentőtutaj terheletlen merülési vonala alá.

c) Mentőtutajon belül olyan eszközöket kell felszerelni, amelyek segítik a hágcsóról a mentőtutaj belsejébe történő felhúzódzkodást.

(5) Merev szerkezetű mentőtutaj stabilitása

a) Mentőtutajnak, kivéve a rendes és felfordított helyzetben egyaránt úszóképes és rendeltetésszerűen használható mentőtutajt, önfelegyenesedő típusúnak, illetve nyugodt időjárási viszonyok melletti tengeren egy személy által könnyen felegyenesíthetőnek kell lennie.

b) Személyekkel és felszereléssel terhelt mentőtutajnak stabilan úszóképesnek kell lennie csendes tengeren legalább 3 csomós sebességgel történő vontatatása esetén.

(6) A merev szerkezetű mentőtutaj szerelvényei

a) Mentőtutajt vontatókötéllel kell felszerelni. A vontatókötél és a vontatókötelet a mentőtutajhoz rögzítő szerelvények szakítószilárdsága, a 20. (6) b) szabály szerinti ún. gyenge láncszem szakítószilárdságát kivéve, kilenc vagy több személy befogadására jóváhagyott mentőtutaj esetében legalább 10 kN, és 7,5 kN a kilencnél kevesebb személy befogadására jóváhagyott mentőtutaj esetében.

b) Mentőtutaj ponyvatetejének csúcsán legalább 12 órai folyamatos működésre képes kézi vezérlésű lámpát kell felszerelni, amelynek fénye éjszaka, tiszta légköri viszonyok mellett legalább 2 mérföldről jól látható. Amennyiben a lámpa villogó fény kibocsátására alkalmas, akkor a 12 órás üzemidejének első 2 órájában percenként legalább ötvenszer kell felvillannia. A lámpát tengervízzel működésbe hozott elemmel vagy szárazelemmel kell táplálni és a ponyvatető felállításakor önműködően be kell kapcsolódnia. Az elemnek a mentőtutaj tárolása során felgyülemlő pára vagy nedvesség behatásától védettnek kell lennie.

c) Mentőtutaj belsejében 12 órai folyamatos működésre alkalmas kézi vezérlésű lámpát kell felszerelni, amelynek a ponyvatető felállításakor önműködően be kell kapcsolódnia és fénye elég erős a túlélési útmutató és felszerelés használati utasításának olvasásához.

(7) A merev szerkezetű mentőtutajra felvitt jelölések:

(i) a hajó neve és lajstromozási kikötője;

(ii) a gyártó neve vagy védjegye;

(iii) gyártási sorszám;

(iv) a jóváhagyó hatóság neve;

(v) befogadóképesség, amelyet bejárati nyílás felett, legalább 100 mm magas és a mentőtutaj színétől elütő színnel felvitt betűkkel és számokkal kell feltüntetni;

(vi) SFV;

(vii) a felszerelés részét képező túlélési készlet típusa;

(viii) a vontatókötél hossza;

(ix) a merülési vonal fölötti, jóváhagyott legnagyobb tárolási magasság, az ún. ejtési próba magasság;

(x) vízre bocsátási utasítások.

(8) Csónakdaruval vízre bocsátható merev szerkezetű mentőtutaj

A fenti követelmények teljesítésén túl, a jóváhagyott felszereléssel vízre bocsátandó és az emelőhorgon vagy emelőkengyelen függő merev szerkezetű mentőtutajnak, a jóváhagyott terhelhetőségének négyszeresét kitevő terhelést el kell viselnie.

23. szabály

Mentő vízi jármű

(1) Általános követelmények

a) Az e szabályban szereplő kivételektől eltekintve, mentő vízi járműnek meg kell felelnie a 17. (1)-17. (7) d) szabályokban, valamint a 17. (7) f), 17. (7) g), 17. (7) (i), 17. (7) l) és a 17 (9) szabályok szerinti követelményeknek.

b) *  A mentőcsónak merev vagy felfújható szerkezetű lehet, illetve e kettő kombinációja, továbbá:

(i) legalább 3,8 m de legfeljebb 8,5 m hosszú legyen, kivéve a 45 méternél rövidebb hajók mentőcsónakját, amely a hajó mérete miatt ésszerűségi és biztonsági okokból a hajózási hatóság jóváhagyásával kisebb is lehet, de 3,3 méternél semmiképpen sem rövidebb,

(ii) legyen alkalmas legalább öt ülő és egy fekvő személy szállítására, illetve 45 méternél rövidebb hajók esetében, amennyiben a mentőcsónak rövidebb, mint 3,8 m, legalább négy ülő és egy fekvő személy befogadására.

c) *  A mentőcsónak befogadóképességét a hajózási hatóság ültetési próbával határozza meg. A legkisebb befogadóképességet a 23. Szabály (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezés határozza meg. A kormányos ülőhelye kivételével az ülőhelyek a csónak padlóján is lehetnek. Ülőhely nem lehet a csónak peremén, a fartükrön, illetve felfújható szerkezetű mentőjármű esetén a jármű oldalsó elemein.

d) A merev és felfújható szerkezeti elemeket vegyesen tartalmazó mentő vízi járműnek az e szabályzatban foglalt követelményeknek kell megfelelnie.

e) Nem kellő orrmagasságú mentő vízi jármű orrészét a jármű hosszának 15 százalékával azonos hosszúságban be kell fedni.

f) Mentő vízi járműnek manőverképesnek kell lennie legalább 6 csomó sebességig és ezt a sebességet szükség esetén, legalább 4 órán folyamatosan tartania kell.

g) Mentő vízi járműnek kellően motorizáltnak és manőverezhetőnek kell lennie személyek vízből való kimentéséhez, mentőtutaj tereléséhez, illetve a hajón szállított személyekkel és felszereléssel terhelt legnagyobb mentőtutaj legalább 2 csomós sebességgel történő vontatásához.

h) Mentő vízi járművet külső vagy beépített motorral kell felszerelni. Külső motorral felszerelt mentő vízi jármű esetén a kormánylapát és a kormány a motor részét képezheti. A 17. (6) a) szabály szerinti követelménnyel összeegyeztethetően, mentő vízi jármű benzinüzemű külső motorral felszerelhető, amennyiben a motor üzemanyag ellátását tűz és robbanás ellen kellően védett, jóváhagyott üzemanyag rendszerrel és üzemanyagtartállyal épített rendszer biztosítja.

i) Mentő vízi járművet mentőtutaj vontatásához alkalmas vontatófelszereléssel kell ellátni.

j) Mentő vízi járművet a felszerelés tárolására időjárásálló tároló eszközökkel kell felszerelni.

(2) Mentő vízi jármű felszerelése

a) A mentő vízi jármű felszerelését elszabadulás ellen, a más vizijárművekkel való ütközés kivédésére szolgáló és kéznél tartandó csáklyák kivételével, kötéllel, lánccal, szorítóbilinccsel vagy egyéb módon biztonságosan rögzíteni kell, vagy a célra rendszeresített tárolóban kell elhelyezni. Felszerelést úgy kell rögzíteni, hogy ne zavarja a vízre bocsátás vagy a hajóra való visszaemelés műveletét. Mentő vízi jármű felszerelési tárgyainak a lehető legkisebb méretűnek és súlyúnak kell lenniük, illetve lehetőség szerinti összehajtogathatóságukat biztosítani kell.

b) Mentő vízi jármű felszereléséhez az alábbiak tartoznak:

(i) úszóképes, a csendes tengeren való előrehaladásra alkalmas evezők. Evezőhöz evezővilla és csap vagy más megoldású eszköz tartozik. Az evezővillákat és csapokat kötéllel vagy lánccal kell a vízi járműhöz erősíteni;

(ii) úszóképes szapoly;

(iii) tájoló, fénykibocsátó bevonatú vagy megvilágítás útján olvashatóvá tett iránytűvel;

(iv) horgonykötéllel és legalább 10 méter hosszú, kellően erős emelőkötéllel felszerelt viharhorgony;

(v) a mentő vízi jármű orrához és a 17. (7) g) pont szerinti kioldó szerkezethez rögzített, kellően hosszú és erős vontatókötél;

(vi) úszóképes, az (1) g) pontban foglaltak szerint mentőtutaj vontatására alkalmas, legalább 50 méter hosszú kötél;

(vii) Morze-jelek adására alkalmas vízmentes elemlámpa, egy készlet tartalék elemmel és egy darab tartalék izzóval, vízzáró dobozba csomagolva;

(viii) síp vagy azzal egyenértékű hangjelző eszköz;

(ix) egy elsősegélynyújtó készlet, használat után vízmentesen visszazárható dobozba csomagolva;

(x) két mentőöv, egyenként legalább 30 méter hosszú, úszóképes kötélhez erősítve;

(xi) legalább 6 órai üzemelésre alkalmas kereső lámpa, amelynek fényénél éjszaka egy 18 méter hosszú, világos színű tárgyat 180 méteres távolságból észlelni lehet, amely a 6 órai teljes üzemidőből legalább 3 órán át történő folyamatos üzemeltetésre alkalmas;

(xii) jóváhagyott típusú radar reflektor;

(xiii) a 26. szabály szerinti termikus védelmet szolgáló eszközök, amelynek mennyiségét a hajó tevékenységi zónájától függően a 9. szabály tartalmazza.

c) A (2) b) bekezdésben szereplő felszerelésen túl, merev szerkezetű mentő vízi jármű felszerelését az alábbiakkal ki kell egészíteni:

(i) csáklya;

(ii) egy veder;

(iii) kés vagy szekerce.

d) A (2) b) bekezdésben előírt felszerelésen túl, felfújható mentő vízi jármű felszerelését az alábbiakkal ki kell egészíteni:

(i) úszóképes bicska;

(ii) két szivacs;

(iii) kézi pumpa;

(iv) javítókészlet a felfújható jármű sérülésének javításához vízmentes dobozban;

(v) biztonsági csónak csáklya.

(3) Felfújható mentő vízi járműre vonatkozó követelmények

a) A 17. (1) c) és 17. (1) e) szabályokban foglalt követelmények nem vonatkoznak felfújható mentő vízi járműre.

b) Emelőhorgon vagy emelőkengyelen függő felfújható mentő vízi járműnek

(i) kellően szilárdnak kell lennie, hogy személyekkel és felszereléssel terhelten vízre lehessen bocsátani és a fedélzetre lehessen emelni; továbbá

(ii) üzemen kívül helyezett nyomáscsökkentő szelepekkel kellően szilárdnak kell lennie, hogy jóváhagyott terhelhetőségének négyszeresét kitevő terhet 20 °C±3 °C környezeti hőmérsékleten elviselje; illetve

(iii) működőképes nyomáscsökkentő szelepekkel kellően szilárdnak kell lennie, hogy jóváhagyott terhelhetőségének 1,1-szeresét kitevő terhet -30 °C környezeti hőmérséklet mellett elviselje.

c) Felfújható mentő vízi járműnek el kell viselnie a hosszabb ideig tartó külső hatásokat, mint

(i) tengerjáró hajó nyitott fedélzetén történő tárolást;

(ii) 30 napi megszakítás nélküli vízen tartózkodás bármilyen tengeri időjárási körülmények között.

d) Mentő vízi járművön a 17. (9) szabályban foglalt követelmények teljesítésén túl, fel kell tüntetni a gyártási sorszámot, a gyártó nevét vagy védjegyét és a gyártás dátumát.

e) Felfújható mentő vízi jármű úszóképességét biztosíthatja egyetlen legalább öt elkülönített és megközelítően azonos térfogatú légkamrára osztott úszótest vagy két egymástól elkülönített úszótest, amelyek egyike sem lehet a két úszótest együttes térfogatának 60%-ánál nagyobb térfogatú. Az úszótestek bármelyikének sérülése esetén, a sértetlenül maradt légkamráknak biztosítaniuk kell a mentő vízi jármű jóváhagyott befogadóképességének megfelelő számú, egyenként átlagosan 75 kg tömegű, ülő testhelyzetben lévő személy terhelését a biztonságos oldalmagasságnak a mentő vízi jármű teljes kerülete mentén való megtartása mellett.

f) Felfújható mentő vízi jármű külső méreteit meghatározó úszók esetén, a jármű befogadóképessége szerinti minden személyre legalább 0,17 m3 kamratérfogatnak kell jutnia az úszók felfújt állapotában.

g) Légkamrát fel kell szerelni visszacsapó szeleppel a kézi felfújáshoz, valamint a leeresztéséhez szükséges külön szeleppel, illetve biztonsági nyomáscsökkentő szeleppel. A hajózási hatóság jóváhagyhatja a biztonsági nyomáscsökkentő szelep nélküli kivitelt.

h) Felfújható mentő vízi jármű sérülésnek kitett alját és külső oldalait gumicsíkok felerősítése útján meg kell erősíteni.

i) Amennyiben a mentő vízi jármű fara az úszók között farbordával zárul, a farborda nem lehet a mentő vízi jármű teljes hosszának 20%-ánál nagyobb távolságban az úszók farfelőli végétől.

j) Az úszók burkolatát a burkolati anyag megkettőzésével kell megerősíteni a mellső és hátsó vontatókötél, valamint a járművön kívül és belül elhelyezett kapaszkodó kötelek rögzítése körzetében.

k) Felfújható mentő vízi járművet mindenkor teljesen felfújt állapotban kell tartani.

24. szabály

Mentőmellény

(1) Mentőmellényre vonatkozó általános követelmények

a) Mentőmellény, amelyet 2 másodpercen át lángoló tűz vett körül nem éghet tovább, illetve anyagának megolvadása nem folytatódhat azután, hogy a tűz megszűnik.

b) Mentőmellény szerkezetét úgy kell kialakítani, hogy:

(i) használatának bemutatása után, az oktatáson átesett személy, segítség nélkül egy percen belül képes legyen magára ölteni;

(ii) kifordítva is fel lehessen venni, vagy egyértelműen csak egy módon lehessen felvenni és ne lehessen helytelenül felölteni;

(iii) viselete kényelmes legyen;

(iv) tegye lehetővé, hogy viselője sérülés veszélye és a mentőmellény elszabadulása nélkül 4,5 méter magasról a vízbe ugorhasson.

c) Mentőmellénynek nyugodt, édesvizű közegben megfelelő felhajtóerőt és stabilitást kell biztosítania ahhoz, hogy:

(i) kimerült, vagy öntudatlan állapotban lévő személy száját legalább 120 milliméterre a víz felszíne fölött, testét pedig legalább 20°-os, de legfeljebb 50°-os szögben háton úszó helyzetben tartsa;

(ii) az öntudatlan állapotban lévő személy testét legfeljebb 5 másodperc alatt bármilyen induló pozícióból olyan helyzetbe fordítsa át, hogy szája a víztől távol maradjon.

d) Mentőmellény úszóképessége 24 óra édesvízben töltött idő után is csak legfeljebb öt százalékkal csökkenhet.

e) Mentőmellénynek biztosítania kell a védett személy rövidebb távú úszását és mentőcsónakba való bejutásához a szabad mozgását.

f) Mentőmellényhez zsinórral sípot kell erősíteni.

(2) Felfújható mentőmellény

Felfújható mentőmellénynek meg kell felelnie az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek, továbbá legalább két, egymástól elkülönített légkamrából kell állnia, valamint

(i) vízbe merüléskor automatikusan fel kell fújódnia, továbbá fel kell szerelni olyan eszközzel, mellyel egy kéz használata mellett felfújható és szájjal történő felfújhatóságát is biztosítani kell;

(ii) akkor is teljesítse az (1) b), c) és e) bekezdésben foglalt követelményeket, ha az egyik légkamra elveszti úszóképességét;

(iii) automatikus üzemmódban történő felfújódás esetén feleljen meg az (1) d) bekezdésben foglalt követelményeknek.

(3) Mentőmellénylámpa

a) Mentőmellényt jelző fényforrással kell felszerelni,

(i) amelynek fényerőssége legalább 0,75 candela;

(ii) amelynek áramforrása a 0,75 candela fényerősséget legalább 8 órán át képes biztosítani;

(iii) amely a mentőmellényre úgy van felszerelve, hogy annak felső felét a lehető legnagyobb területen teszi láthatóvá.

b) Amennyiben a (3) a) bekezdésben szereplő fényforrás villogó lámpa, akkor a fentieken túl

(i) fel kell szerelni kézi kapcsolóval;

(ii) ne legyen felszerelve a fénysugár fókuszálásához szükséges lencsével vagy ívelt fényvetővel;

(iii) legalább 0,75 candela tényleges fényerősséggel percenként legalább 50 felvillanást biztosítson.

25. szabály

Túlélési vízmentes öltözék

(1) Túlélési vízmentes öltözékre vonatkozó általános követelmények

a) Vízálló anyagból kell készíteni és a 24. (1) c) (i) szabályban megjelölt úszóképességgel kell rendelkeznie, továbbá

(i) külső segítség nélkül, 2 percen belül ki lehessen csomagolni és a rendes ruházatra fel lehessen ölteni, valamint a túlélési vízmentes öltözéknek mentőmellénnyel együttes használatát is tegye lehetővé;

(ii) túlélési vízmentes öltözék, amelyet 2 másodpercen át lángoló tűz vett körül, nem éghet tovább, illetve anyagának megolvadása nem folytatódhat azután, hogy a tűz megszűnik.

(iii) az arc kivételével az egész testet be kell fednie, továbbá akár külön hozzáerősített kesztyű révén a kezet is védenie kell;

(iv) kialakítása révén az öltözék a lábra ölthető részében rekedt levegő mennyiségét a lehető legalacsonyabb szintre korlátozza;

(v) 4,5 méter magasságból történő vízbe ugrás esetén, az öltözékbe behatoló víz mennyiségét a lehető legalacsonyabb szintre korlátozza.

b) A 24. szabály követelményeit kielégítő túlélési vízmentes öltözék, mentőmellényként vehető figyelembe.

c) Túlélési vízmentes öltözékre mentőmellényt is lehessen ölteni, amennyiben együttes viselete szükséges és az így öltözött személy mozgásszabadságát biztosítsa,

(i) legalább 5 méter hosszú hágcsón történő közlekedéshez;

(ii) hogy a hajóelhagyási művelet közben rendes kötelezettségeinek eleget tehessen;

(iii) hogy személye, illetve öltözéke sérülésének veszélye nélkül ugorhasson 4,5 méter magasságból a vízbe;

(iv) hogy a rövid távú úszást és a mentőcsónakba való bejutást ne akadályozza.

d) Úszóképes túlélési vízmentes öltözéket, melyet mentőmellény nélküli viselésre terveztek fel kell szerelni a 24. szabály (3) bekezdésében foglalt követelmények szerinti fényforrással és a 24. (1) f) szerinti síppal.

e) Túlélési vízmentes öltözékre mentőmellény legyen ölthető. Túlélési vízmentes öltözéket viselő személy külső segítség nélkül ölthesse fel a mentőmellényt.

(2) Túlélési vízmentes öltözékre vonatkozó hőszigetelési követelmények

a) Hőszigetelést nem biztosító anyagból készült

(i) túlélési vízmentes öltözéken jelezni kell, hogy csak meleg ruházattal együtt használható;

(ii) túlélési vízmentes öltözéknek mentőmellénnyel és meleg ruházattal való együttes viselése esetén elegendő hőszigetelést kell biztosítania ahhoz, hogy 4,5 méter magasból történő vízbe ugrást követően a csendesen áramló, +5 °C hőmérsékletű vízben 1 órán át tartózkodó személy testhőmérséklete legfeljebb 2 °C-kal csökkenjen.

b) Az egyetlen darabból, a külső részétől elválaszthatatlan hőszigetelő anyagból készült túlélési vízmentes öltözéknek mentőmellénnyel való együttes viselésekor elegendő hőszigetelést kell biztosítania ahhoz, hogy 4,5 méter magasból történő vízbe ugrást követően a csendesen áramló, 0 °C és +2 °C közötti hőmérsékletű vízben 6 órán át tartózkodó személy testhőmérséklete legfeljebb 2 °C-kal csökkenjen.

c) Túlélési vízmentes öltözékben, 1 órát +5 °C hőmérsékletű vízben töltött személynek, az öltözékhez tartozó kézvédő viselése mellett képesnek kell lennie ceruza kézbe vételére és ceruzával történő írásra.

(3) Úszóképességre vonatkozó követelmények

A 24. szabályban foglalt követelményeknek megfelelő túlélési vízmentes öltözéket vagy más túlélési vízmentes öltözéket és mentőmellényt együttesen viselő személynek édesvízben, 5 másodpercen belül képesnek kell lennie a vízen hason fekvő helyzetből arccal felfelé néző testtartást felvenni.

26. szabály

Hőszigetelő túlélési vízmentes öltözék

(1) Hőszigetelő túlélési vízmentes öltözék hővezető képességének kevesebbnek kell lennie 0,25 W/(méter-Kelvin)-nél, melynek révén hőszigetelő túlélési vízmentes öltözéket viselő személy testéből a kisugárzás és párolgás révén adódó hőveszteséget csökkentenie kell.

(2) Hőszigetelő túlélési vízmentes öltözéknek

(i) az arc kivételével fednie kell a mentőmellényt viselő személy egész testét, valamint kezét, az utóbbi védelmére az öltözékhez tartósan hozzáerősített külön kesztyű is elfogadható;

(ii) biztosítania kell mentőcsónakban vagy mentő vízi járműben, külső segítség nélkül történő használatba vételét;

(iii) biztosítania kell, hogy vízben tartózkodó személy 2 percen belül levehesse, ha az úszásban akadályozza.

(3) A termikus védelem segédeszköze megfelelően funkcionál a -30-20 °C közötti hőmérsékleti tartományban.

27. szabály

Mentőöv

(1) A mentőöv

(i) külső átmérője nem nagyobb 800 mm-nél, míg belső átmérője legalább 400 mm;

(ii) eredendően úszóképes anyagokból készüljön, de nem készülhet sás, parafa nyesedék vagy parafa granulátum vagy bármilyen más granulált anyag felhasználásával, vagy felfújható légkamra alkalmazásával;

(iii) mentőövnek legalább 14,5 kilogramm tömegű vasból készült terhet édesvízben 24 órán keresztül úszó állapotban kell tartania;

(iv) saját tömege legalább 2,5 kilogramm legyen;

(v) amelyet 2 másodpercen át lángoló tűz vett körül, nem éghet tovább, illetve anyagának megolvadása nem folytatódhat azután, hogy a tűz megszűnik;

(vi) vízbe dobható abból a magasságból, amely a mentőöv tárolási helye és a terheletlen hajó vízvonala között mérhető vagy 30 méter magasból, ha ez a nagyobb érték, anélkül, hogy ez veszélyeztetné a mentőöv vagy a hozzá erősített tartozékok használhatóságát;

(vii) legalább 4 kilogramm súlyúnak kell lennie az önműködő füstjelzőt, illetve az önműködő jelző fényforrást működésbe hozó gyorskioldó működtetéséhez, amennyiben rendeltetése szerint a mentőöv ezek valamelyikével fel van szerelve;

(viii) legalább 9,5 milliméter átmérőjű és a mentőöv külső átmérőjének legalább négyszeresét kitevő hosszúságú kapaszkodókötelet kell négy egymástól egyenlő távolságban lévő ponton a mentőövhöz erősíteni úgy, hogy a rögzítések között lazán ívelő kapaszkodót képezzen.

(2) A mentőöv önműködő jelző fényforrása

A 10. (2) szabályban szereplő önműködő fényforrás:

(i) a víz hatása ellenére maradjon működőképes;

(ii) a víz felszíne felett minden irányban legalább 2 candela erősségű folyamatos fényt bocsásson ki, vagy hasonló fényerősséggel percenként legalább 50 felvillanást adjon;

(iii) az (ii) pont szerinti időtartamú és erősségű fény kibocsátását biztosító áramforrással legyen felszerelve;

(iv) legyen ellenálló az (1) (vi) pontban szereplő ejtési próba igénybevételével szemben.

(3) A mentőöv önműködő füstjelző készüléke

A 10. (3) szabály szerinti önműködő füstjelző készülék

(i) nyugodt tengeren úszó állapotban, legyen alkalmas különösen jól észlelhető színű füst legalább 15 percen át tartó, egyenletes ütemű kibocsátására;

(ii) a füstjelzés kibocsátása során nem lobbanhat lángra és nem gyulladhat be robbanásszerűen sem;

(iii) a víz hatására nem válhat alkalmatlanná a füstjelzés kibocsátására;

(iv) a víz alá merült állapotában legalább 10 másodpercen keresztül folytatódnia kell a füst kibocsátásának;

(v) ellenálló az (1) (vi) pontban szereplő ejtési próba igénybevételével szemben.

(4) Úszóképes mentőkötél

A 10. (4) szabály szerinti úszóképes mentőkötél

(i) ne legyen hajlamos a csomósodásra;

(ii) legalább 8 milliméter átmérőjű legyen;

(iii) szakítószilárdsága legalább 5 kN legyen.

28. szabály

Mentőkötélvető berendezés

(1) Mentőkötélvető berendezés

(i) legyen alkalmas mentőkötél elfogadható pontosságú célzott kivetésére;

(ii) legalább 4, a mentőkötelet csendes időben legalább 230 méter távolságra eljuttatni alkalmas töltettel legyen felszerelve;

(iii) legalább 4, egyenként legalább 2 kN szakítószilárdságú, kivetésre kész kötéllel legyen felszerelve;

(iv) használatához ábrákkal alátámasztott használati utasítást kell mellékelni.

(2) Rakétapisztolyból kilőhető fényjelző rakétát, illetve rakétával integrált vetőkötelet vízmentes dobozban kell tartani. Mindezen túl rakétapisztolyt, vetőkötelet és a rakétákat az indításhoz szükséges eszközökkel együtt időjárásálló dobozban kell tartani.

29. szabály

Ejtőernyős jelzőrakéta

(1) Ejtőernyős jelzőrakéta

(i) tárolása vízmentes dobozban történik;

(ii) dobozának felületén a jelző rakéta használatát ismertető használati utasítást kell elhelyezni;

(iii) beépített indítókészülékkel rendelkezzen;

(iv) használata, a dobozt tartó és a használati utasítás szerint eljáró személy számára nem lehet kényelmetlen.

(2) Függőleges irányú kilövés esetén a rakétának legalább 300 méter magasságba kell feljutnia. A röppálya csúcsán vagy annak közelében a rakéta ejtőernyős jelző fáklyát bocsát ki, amelynek

(i) ragyogó vörös fényt kell kibocsátania;

(ii) égése egyenletes legyen legalább 30 000 candela erősségű fény kibocsátása mellett;

(iii) fénykibocsátása legalább 40 másodperc tartósságú;

(iv) ereszkedési sebessége nem lehet több 5 méter/másodpercnél;

(v) működése nem károsíthatja sem az ejtőernyőt, sem annak tartozékait.

30. szabály

Kézi jelzőfáklya

(1) Kézi jelzőfáklya

(i) tárolása vízmentes dobozban történjen;

(ii) dobozának felületén a kézi jelzőfáklya használatát ismertető használati utasítást kell elhelyezni;

(iii) saját, beépített gyújtókészülékkel rendelkezzen;

(iv) használata, a dobozt tartó és a használati utasítás szerint eljáró személy számára nem lehet kényelmetlen és fáklyából kipattanó égő, illetve izzó részecskék nem veszélyeztethetik a mentő jármű épségét.

(2) Kézi jelzőfáklyának

(i) ragyogó vörös fényt kell kibocsátania;

(ii) fénykibocsátásának egyenletesnek és legalább 15 000 candela erősségűnek kell lennie;

(iii) fénykibocsátása legalább 1 percig tartson;

(iv) működésének folyamata akkor sem szakadhat meg, ha működése közben 10 másodpercre 100 milliméter mélységben a víz alá kerül.

31. szabály

Úszó füstjelző

(1) Úszó füstjelző

(i) tárolása vízmentes dobozban történjen;

(ii) használati utasítás szerinti működtetése esetén robbanásmentes üzemű legyen;

(iii) dobozának felületén az úszó füstjelző használatát ismertető használati utasítást kell elhelyezni.

(2) Úszó füstjelző

(i) füstkibocsátásának, nyugodt tenger felszínén legalább 3 percen át egyenletesnek kell lennie;

(ii) a füstjelzés kibocsátása során lángra nem lobbanhat;

(iii) vízben nem ázhat át;

(iv) működése nem szakadhat meg, ha működése közben 10 másodpercre 100 milliméterre a víz alá merül.

32. szabály

Vízrebocsátási és hajóelhagyási felszerelés

(1) Általános követelmények

a) Vízrebocsátási felszerelést, a vízre bocsátáshoz és a hajófedélzetre történő visszaemeléshez szükséges felszereléseivel együtt úgy kell elhelyezni a hajón, hogy az általuk kiszolgált és teljesen felszerelt túlélési járművet, illetve mentő vízi járművet legalább 10°-os trimmig és 20°-os oldaldőlésig biztonságosan vízre lehessen bocsátani

(i) személyekkel terhelten, illetve akkor is;

(ii) ha a túlélési járműben, illetve mentő vízi járműben személyek nem tartózkodnak.

b) Vízrebocsátási felszerelés működésének a hajó energiaellátó rendszereitől függetlenül, a nehézkedés vagy a helyzeti energia elvén kell működnie és egyaránt biztosítania kell terhelt és terheletlen túlélési jármű, illetve a mentő vízi jármű vízrebocsátását.

c) Vízrebocsátási felszerelés működtetéséhez legyen elegendő egy személy, továbbá legyen egyaránt működésbe hozható hajófedélzeti vezérlő állásból és a túlélési járműből, illetve mentő vízi járműből úgy, hogy a hajófedélzeti vezérlő állásban lévő személy számára, a művelet során, a túlélési járműnek, illetve mentő vízi járműnek folyamatosan láthatónak kell maradnia.

d) Vízrebocsátási felszerelés legyen alacsony karbantartásigényű. Karbantartást igénylő elemei legyenek könnyen hozzáférhetők és egyszerűen karbantarthatók.

e) Vízrebocsátási felszerelés csörlőberendezésének féke

(i) tartsa meg statikus terhelési próba során a legnagyobb üzemi terhelés legalább másfélszeresét kitevő terhet.

(ii) a legnagyobb vízrebocsátási sebesség mellett, dinamikus terhelési próba során, tartsa meg a legnagyobb üzemi terhelés legalább 1,1-szeresét kitevő terhet;

f) Vízrebocsátási felszerelés csörlőberendezésének fékén kívüli egyéb berendezés és tartozékainak, statikus terhelési próba során, a legnagyobb üzemi terhelés legalább 1,2-szeresét kitevő terhelést kell biztonságosan megtartaniuk.

g) Vízrebocsátási felszerelés csigái, kötelei, csillapító szemei, csatoló szemei, rögzítői és egyéb szerelvényei anyagának megválasztásakor a szerkezetre ható, biztonsági tényezővel növelt üzemi terhelést kell alapul venni. Tervezéskor, a vízrebocsátási felszerelés részét képező daru és csörlő esetében legalább 4,5-es, illetve a kötelek, függesztő láncok, csatoló szemek és csigák esetében 6-os biztonsági tényezőt kell alkalmazni.

h) Vízrebocsátási felszerelésnek jégképződés esetén is működőképesnek kell lennie.

i) Vízrebocsátási felszerelésnek alkalmasnak kell lennie a személyekkel terhelt mentőcsónak fedélzetre történő visszaemelésére.

j) Vízrebocsátási felszerelés, a 20. (4) b) és 17. (3) a) szabály szerinti követelményekkel összhangban, tegye lehetővé a mentőcsónakba való biztonságos beszállást.

(2) Kötélzettel és csörlővel működő vízrebocsátási felszerelés

a) Kötélzetben csavarodás- és korrózióálló acélkötelet kell alkalmazni.

b) Többdobos csörlővel működő, kiegyenlítő berendezés nélküli vízrebocsátási felszerelés esetén, a kötélzet megfelelő vezetése útján biztosítani kell, hogy az azonos sebességgel forgó dobok a kötelet vízrebocsátási, illetve fedélzetre emelési művelet során, azonos ütemben csévéljék.

c) Mentő vízi jármű vízrebocsátási felszerelését olyan teljesítményű csörlőmotorral kell ellátni, hogy a személyekkel és felszereléssel terhelt mentő vízi jármű fedélzetre emelését biztosítsa.

d) Túlélési jármű, illetve mentő vízi jármű fedélzetre emeléséhez kézi hajtású berendezést is fel kell szerelni. Túlélési jármű, illetve mentő vízi jármű vízrebocsátási felszerelésének gépi hajtású csörlőjét működtetve, a kézi hajtású csörlő forgató karja, illetve forgató kereke nem jöhet mozgásba.

e) Gépi működtetéssel helyére emelhető csónakdaru gémjét a kötélzet vagy a darugém túlterhelésének megelőzésére a tápáramot megszakító végállás kapcsolóval kell felszerelni.

f) Túlélési jármű, illetve mentő vízi jármű jóváhagyott, legkisebb vízrebocsátási sebessége az alábbi képlettel határozható meg:

S = 0,4 + (0,02 x H)

ahol:

S = a leeresztés sebessége, méter/s

H = a csónakdaru gémjének csúcsától a hajó terheletlen állapota melletti merülési vonalig adódó, méterben kifejezett magasság.

g) A jóváhagyott legnagyobb vízrebocsátási sebességet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító kijelölt szervezet állapítja meg, melynek során figyelembe kell venni a túlélési jármű, illetve mentő vízi jármű szerkezeti kialakítását, a járművön tartózkodók túlzott erőhatásoktól való védelmét, továbbá a vízrebocsátási felszerelés terhelhetőségét, különös tekintettel az esetleges vészleállítás esetén fellépő tehetetlenségi terhelésre. Vízrebocsátási felszerelést, a vízrebocsátás sebességét határoló berendezéssel kell felszerelni.

h) Mentő vízi jármű vízre bocsátására szolgáló felszerelésnek alkalmasnak kell lennie a személyekkel és felszereléssel terhelt mentő vízi jármű legalább 0,3 m/sec sebességgel történő fedélzetre emelésére.

i) Túlélési jármű, illetve mentő vízi jármű vízrebocsátási felszerelését a személyekkel és felszereléssel terhelt túlélési jármű, illetve mentő vízi jármű vízrebocsátásának megszakítására alkalmas fékberendezéssel kell ellátni, amely alkalmas arra, hogy a túlélési járművet, illetve mentő vízi járművet a függő helyzetben biztonságosan megtartsa. A fékberendezést típusától függően az olaj és a víz hatásától védeni kell.

j) Kézi működtetésű fék alapállása a behúzott állapot, amely csak a kezelő személy célirányos közreműködésével hozható más helyzetbe.

(3) Felúszásos vízre bocsátás

Vízrebocsátási felszereléssel is vízre bocsátható, felúszásos vízre bocsátásra kialakított túlélési járműnek a tárolási helyéről - szükség esetén - önműködően kell kiszabadulnia.

(4) Szabadesés elvén működő vízre bocsátás

Szabadesés elvén működő vízre bocsátó felszerelésnek, az (1) bekezdésben foglalt követelményeken túl, az alábbi követelményeknek is meg kell felelnie:

(i) biztosítsa a személyek túlzott erőhatásoktól való mentesítését;

(ii) megfelelő lejtésű és kellő hosszúságú, merev szerkezetű sólyával épüljön, hogy a túlélési jármű kellő gyorsasággal hagyhassa el a hajót;

(iii) hatékoy korrózióvédelme legyen és úgy kell kialakítani, hogy a vízrebocsátás közben szikrázás ne keletkezzen, illetve a súrlódás keltette hő tűzet ne okozhasson.

(5) Evakuációs csúszdával történő vízre bocsátás

Evakuációs csúszdával működő vízre bocsátó felszerelésnek, az (1) bekezdés szerinti követelményeken túl, az alábbi követelményeknek is meg kell felelnie:

(i) üzemeltetése egy személy közreműködése útján biztosítható legyen;

(ii) erős szélben és viharos tengeren is használhatónak kell lennie.

(6) Vízre bocsátó felszerelés mentőtutajhoz

Mentőtutaj vízre bocsátására alkalmas felszerelésnek, a gravitációs darura, a mentőtutaj tárolási helyén történő beszállásra és a mentőtutaj terhelt állapotban történő fedélzetre visszaemelésére vonatkozó követelmények kivételével, az (1) és (2) bekezdésben foglalt követelményeknek kell megfelelnie. A vízre bocsátó felszerelés tegye elkerülhetővé a mentőtutaj túl korai leoldását a leeresztés során, illetve biztosítsa a mentőtutaj leoldását, amint a mentőtutaj a vízen van.

(7) Beszállóhágcsók

a) Hágcsót a biztonságos mászáshoz kapaszkodó fogantyúkkal kell felszerelni.

b) A hágcsó fokai:

(i) csomótól, szálkától, éles kiszögelésektől és egyenetlenségektől mentes, sima felületűre megmunkált keményfából vagy egyéb egyenértékű tulajdonságokkal rendelkező anyagból kell készíteni;

(ii) felületét, hosszirányú rovátkázással vagy jóváhagyott csúszásgátló bevonat felvitelével csúszásmentesíteni kell;

(iii) legalább 480 mm hosszúak, 115 mm szélesek és a bevonat nélkül legalább 25 mm vastagok legyenek;

(iv) a fokok egymástól legalább 300, illetve legfeljebb 380 mm-re, egyenlő távolságban legyenek, továbbá használat közben vízszintes helyzetüket meg kell tartaniuk.

c) A hágcsó oldalsó tartóköteleit mindkét oldalon két szál, egyenként legalább 65 mm körkerületű, teljes hosszában toldástól mentes, fedetlen manila kötélből kell készíteni. Más anyagú, a manila kötéllel szakítószilárdság, időjárás állóság, nyúlás állóság és fogás biztonság tekintetében egyenértékű kötél is felhasználható. A kötélvégeket a fonat kibomlása ellen biztosítani kell.

VIII. Fejezet

VÉSZHELYZETI TEENDŐK, RIASZTÁSI TERV ÉS MENTÉSI GYAKORLATOK

1. szabály
Alkalmazási kör

Az e fejezetben foglalt szabályok a 24 méteres és annál hosszabb új és meglévő hajókra vonatkoznak.

2. szabály
Vészhelyzeti riasztási rendszer, riasztási terv és vészhelyzeti utasítások

(1) Vészhelyzeti riasztás esetén a riasztási rendszernek az általánosan elfogadott riasztási jelet kell adnia, azaz egyidejűleg a hajókürttel vagy szirénával és a hajó fő áramforrásáról és a IV/17. szabályban előírt tartalék áramforrásról egyaránt működtethető elektromos vészjelző csengővel, vagy vészjelző dudával hét, vagy annál több rövid és egy hosszú hangjelet kell többször ismételve megszólaltatni.

(2) Hajón a vészhelyzeti teendőket tartalmazó utasítást kell tartani, amely a hajón szolgáló személyzet tagjai számára egyénre szabottan tartalmazza a vészhelyzeti teendőket.

(3) Riasztási tervet, amelyet a továbbiakban ismertetésre kerülő tartalommal kell összeállítani, a kormányállásban, a gépházban és a személyzeti lakótérben, valamint egyéb, a hajón lévő helyeken ki kell függeszteni.

(4) Riasztási tervben ismertetni kell az általános vészhelyzeti riasztás (1) jelzéseit, valamint a személyzet tagjainak teendőit a riasztási jelzést megszólaltatását követően. A riasztási tervnek tartalmaznia kell a hajó elhagyására felszólító parancs kiadásának módját.

(5) Riasztási terv a hajón szolgáló személyzet tagjai számára egyénre szabottan tartalmazza az alábbiakat érintően meghatározott vészhelyzeti teendőket:

a) vízmentes ajtók, tűzmentes ajtók, szelepek, tolózárak, fedélzeti lefolyók, oldalsó fedélzeti nyílások, testablakok, felülvilágító ablakok és szellőzők, ökörszemek és egyéb nyílások bezárása;

b) a túlélési jármű és a túlélési célú eszközök használatba vétele;

c) a túlélési jármű előkészítése és vízre bocsátása;

d) egyéb túlélési célú felszerelés előkészítését;

e) a hírközlési felszerelések használatát;

f) a hajótűz oltására szervezett csoportok összetételét.

(6) A 45 méternél rövidebb hajók esetében az igazgatás enyhítheti az (5) bekezdésben szereplő követelményeket, ha a személyzet kis létszáma miatt külön riasztási terv készítése mellőzhető.

(7) Riasztási tervnek tartalmaznia kell, mely tisztek feladata a túlélési célú és a tűzoltó eszközök karbantartásának felügyelete.

(8) Riasztási tervnek tartalmaznia kell a vészhelyzetben kulcsfontosságú szerepet betöltő személyek helyettesítési rendjét, amennyiben ezek cselekvésképtelenné válnak, figyelembe véve, hogy a különböző típusú vészhelyzetek eltérő jellegű intézkedések megtételét követelik meg.

(9) Riasztási tervet a hajó tengerre indulása előtt kell összeállítani. Amennyiben, a riasztási terv elkészültét követően, a hajó személyzetének összetételében változás történik, a parancsnoknak a változásokat a tervben át kell vezetnie, illetve új riasztási tervet kell készítenie.

3. szabály
Hajóelhagyási művelet oktatása és gyakorlása

a) A személyzetnek havonta legalább egy hajóelhagyási és egy tűzoltási oktatást és gyakorlatot kell tartani. A 45 méternél rövidebb hajók esetében az igazgatás, az oktatás és a gyakorlat gyakoriságát háromhavonkénti legalább egy alkalomra is módosíthatja. Kikötő elhagyását követő 24 órán belül oktatást és gyakorlatot kell tartani, ha a személyzet több mint 25%-a az adott hajón nem vett részt a korábbi riasztási tervnek megfelelő hajóelhagyási és egy tűzoltási gyakorlaton. Az igazgatás egyéb, ezzel egyenértékű felkészítést biztosító programot is jóváhagyhat, amennyiben az adott hajón a biztonság követelményei teljesülnek.

b) Hajóelhagyási oktatásnak és gyakorlatnak az alábbi feladatokat kell tartalmaznia:

(i) a személyzetnek a riasztási terv szerinti vészhelyzeti posztokra való vezénylése az általános vészhelyzeti riasztójel megszólaltatásával, a hajóelhagyási művelet riasztási tervben rögzített rendjének gyakorlása céljából;

(ii) a vészhelyzeti posztok jelentés adása és felkészülés a riasztási tervben leírt feladatok végrehajtására;

(iii) a személyzet öltözékének ellenőrzése;

(iv) a mentőmellény helyes viseletének ellenőrzése;

(v) a vízre bocsátáshoz szükséges előkészületeket követően, legalább egy mentőcsónak vízre tétele;

(vi) a mentőcsónak motorjának beindítása és járatása;

(vii) a mentőtutajok vízre bocsátására szolgáló daruk működtetése.

c) Tűzoltási gyakorlat során gondoskodni kell az alábbi feladatok végrehajtásáról:

(i) jelentkezés a szolgálati helyen és felkészülés a riasztási tervben előírt feladatok végrehajtására;

(ii) legalább egy tűzoltó szivattyú beindítása és legalább két előírásos vízsugár fecskendő használata a rendszer üzemképességének ellenőrzése céljából;

(iii) a tűzoltó öltözékek és a személyi túlélési felszerelések ellenőrzése;

(iv) a hírközlési felszerelés üzemképességének ellenőrzése;

(v) a vízmentes és a tűzmentes ajtók, a tűzelfojtási eszközök és menekülési felszerelés ellenőrzése;

(vi) a hajóelhagyási eszközök ellenőrzése.

d) Az egymást követő gyakorlatok során törekedni kell arra, hogy a b) (v) pont szerinti műveletben a hajónak mindig más mentőcsónakját tegye vízre a személyzet.

e) Amennyire lehetséges, a különböző gyakorlatokhoz a valós vészhelyzetet utánzó körülményeket kell teremteni.

j) Háromhavonta legalább egyszer mentőcsónakot a riasztási terv szerinti személyzettel terhelten kell vízre bocsátani és a gyakorlatot a mentőcsónak tengeri manőverezésével kell egybekötni.

g) Mentő vízi járművet, amely mentőcsónakként is alkalmazható, lehetőleg havonta, de nem ritkábban mint háromhavonta egyszer, a riasztási terv szerinti személyzettel terhelten vízre kell bocsátani és a gyakorlatot a mentő vízi jármű tengeri manőverezésével kell egybekötni.

h) Menetben lévő hajón mentőcsónak vagy mentő vízi jármű vízre bocsátási gyakorlatát a veszély csökkentése érdekében, védett vízterületen és a gyakorlatok irányításában jártas tiszt felügyelete alatt kell megtartani.

i) Hajóelhagyási gyakorlat során a vészhelyzeti világítást, ellenőrző üzemeltetés céljából be kell kapcsolni.

j) Vészhelyzeti gyakorlatot a hajó számára a szabályok szerinti felszerelés figyelembevételével kell végrehajtani. Amennyiben a hajón a szabályok szerint megkövetelt túlélési felszerelésen felül további túlélési célú felszerelés van, a gyakorlatok során ezeknek a felszereléseknek a használatát is gyakoroltatni kell.

(2) Hajón történő képzés és oktatás

a) Személyzet tagját a hajóra történő érkezését követő két héten belül ki kell képezni a hajó túlélési felszerelésének, ideértve a túlélési jármű felszereléseit is, használatára. A hajón rendszeres időszakonként ismételten szolgálatot teljesítő személy esetén a kiképzést a személynek a hajóra történő első behajózását követő két héten belül kell megejteni.

b) A hajó túlélési célú felszerelésének használatát ismertető oktatást a gyakorlatokkal azonos időszakonként kell elvégezni. A hajó valamely meghatározott túlélési célú rendszerének ismertetése céljából külön oktatás is szervezhető, de a hajó teljes túlélési célú felszerelésének ismertetését felölelő oktatási programot két hónapon belül kell elvégezni. Személyzet tagjának, egyebek között, az alábbiakra kiterjedő oktatásban kell részesülnie:

(i) felfújható mentőtutaj kezelése és használata, ideértve a szögelt talpú cipő vagy éles tárgy használatával kapcsolatos veszélyre való figyelemfelhívást;

(ii) a hipotermia jelensége, elsősegélynyújtás hipotermia esetén és más esetekben;

(iii) a hajó túlélési célú eszközeinek szélsőséges időjárási körülmények között történő használatára vonatkozó ismeretek.

c) Daruval vízre bocsátható mentőtutajjal felszerelt hajón, a mentőtutaj használatát négyhavonta legalább egy alkalommal oktatatás keretében ismertetni kell. A gyakorlat terjedjen ki a mentőtutaj felfújására és vízre bocsátására. Az oktatás keretében, a hajó túlélési célú felszerelésének részét nem képező, oktatási célú és oktatási célú tárgyként feltűnően megjelölt mentőtutaj használata engedélyezett.

(3) Napló vezetése

Riasztási terv szerinti hajóelhagyási és tűzoltási gyakorlatot, más túlélési felszereléssel folytatott gyakorlatot és oktatást az igazgatás előírása szerint naplóba be kell jegyezni. Részben vagy nem a meghatározott naptári esedékesség szerint végrehajtott riasztásról, gyakorlatról, vagy oktatásról, a körülmények és a ténylegesen végrehajtott művelet pontos leírásával kell a naplóba bejegyzést megtenni.

(4) Oktatás tananyaga

a) Az oktatások tananyagát személyzeti étkezőben és pihenőhelyiségben vagy a kabinokban a személyzet számára hozzáférhetően kell tartani. Az oktatás tananyaga, amely lehet többkötetes is, érthető fogalmazásban és ábrákkal bemutatva tartalmazza a hajón található életmentési célú eszközök és a túlélési módszerek ismertetését. Könyv formában közreadott oktatási anyag helyett audiovizuális oktató program is használható. Az oktatási anyagnak az alábbiak ismertetésére kell kitérnie:

(i) mentőmellény és túlélési öltözék helyes használata;

(ii) gyülekezés riasztási poszton;

(iii) beszállás túlélési járműbe, illetve mentő vízi járműbe, vízre bocsátás és jármű elmanőverezése a hajótól;

(iv) vízre bocsátás végrehajtása túlélési jármű belsejéből;

(v) vízre bocsátó eszközről való kioldás;

(vi) védőfelszerelés használata vízre bocsátás helyszínén;

(vii) vízre bocsátás helyszínének megvilágítása;

(viii) túlélési célú felszerelés használata;

(ix) felkutatási célú felszerelés használata;

(x) ábrákkal kiegészített ismertető a túlélési célú hírközlési eszközök használatáról;

(xi) viharhorgony használata;

(xii) motor és tartozékainak használata;

(xiii) túlélési jármű és mentő vízi jármű visszaemelése a hajóra, eltárolása és rögzítése;

(xiv) környezeti feltételekből származó veszélyek, meleg öltözék szükségessége;

(xv) túlélési jármű felszerelésének értő használata a túlélés érdekében;

(xvi) mentés tengerből, beleértve a helikopteres mentés felszereléseinek (heveder, kosár, hordágy), továbbá zsákos mentőöv, parti telepítésű mentési célú eszközök és mentőkötél vető berendezés használata;

(xvii) a riasztási tervben szereplő egyéb feladatok és vészhelyzeti utasítás;

(xviii) útmutató a túlélési célú eszközök szükséghelyzeti javításához.

b) 45 méternél rövidebb hajó esetén az igazgatás az a) pontban foglaltakhoz képest csökkentett követelményszint teljesítését engedélyezheti, de a biztonság érdekében megfelelően összeállított útmutatót kell a hajón tartani.

4. szabály
Vészhelyzeti eljárások oktatása

Vészhelyzeti teendők elsajátítására a személyzet számára oktatást kell tartani. Az oktatás keretében az alábbi ismeretek elsajátítását kell biztosítani:

a) Vészhelyzetek típusai, mint összeütközés, tűz, süllyedés és mások.

b) Hajón elhelyezett túlélési és mentési célú eszközök.

c) Túlélési módszerek pontos alkalmazásának fontossága.

d) Az oktatás és a gyakorlatok fontossága.

e) Veszélyhelyzetre való felkészültség fontossága és az alábbiak folyamatos tudatosítása:

(i) a riasztási terv ismerete, különös tekintettel:

- a személyzet egyes tagjaira szabott vészhelyzeti feladatok,

- a személyzet egyes tagjai által elfoglalandó vészhelyzeti hely,

- túlélési járműhöz vagy a tűzoltó állomásokhoz hívó vészhelyzeti jelzések;

(ii) a saját mentőmellény és a tartalék mentőmellények helye;

(iii) a tűzriasztás vezérlőeszközeinek a helye;

(iv) menekülés eszközei;

(v) a pánik következményei.

f) Hajóról vagy túlélési járműből történő helikopteres mentés.

g) Túlélési járműhöz történő riasztás esetén teendők, beleértve:

(i) a megfelelő öltözék felvételét;

(ii) a mentőmellény felvételét; és

(iii) további védőeszközök, takarók összegyűjtése a rendelkezésre álló idő függvényében.

h) A hajó elhagyása esetén teendő intézkedések, mint

(i) túlélési járműbe történő beszállás a hajóról, vagy a tengerből; és

(ii) tengerbe történő ugrás a vízbe érkezéssel járó sérülés kockázatának csökkentése érdekében.

i) A vízben tartózkodás során teendő intézkedések, mint

(i) a túlélés esélyének növelése:

- tűzzel vagy olajjal borított víz felszínén,

- hideg környezetben, és

- cápák közelségében;

(ii) felborult mentőcsónak felegyenesítése.

j) A mentőcsónak fedélzetén tartózkodók teendői, mint

(i) a túlélési járművel való gyors eltávolodás a hajótól;

(ii) védekezés a hideg vagy a szélsőségesen magas hőmérséklet ellen;

(iii) viharhorgony használata;

(iv) figyelőszolgálat megszervezése;

(v) túlélők kimentése és gondozása;

(vi) a mások általi felfedezés elősegítése;

(vii) túlélési jármű felszerelésének ellenőrzése és helyes használata; és

(viii) a vészhelyzeti helyszín közelében maradás.

k) A túlélőket fenyegető elsődleges veszélyek és a túlélés módszerei, mint

(i) a hideg éghajlat alatti teendők;

(ii) a trópusi éghajlat alatti teendők;

(iii) a tűző nap, a szél, eső és a tenger hatásai;

(iv) megfelelő ruházat viselésének fontossága;

(v) védelmi célú intézkedések a mentőcsónakban;

(vi) a vízbe merülés és a hipotermia hatása;

(vii) a dehidratálódás veszélyének elkerülése;

(viii) védekezés a tengeribetegség ellen;

(ix) táplálék- és folyadékbevitel;

(x) a tengervíz fogyasztásának hatása;

(xi) a túlélők mások által történő felfedezése elősegítésének eszközei; és

(xii) a fegyelem és a tudatos cselekvés megtartásának fontossága.

l) A tűzoltással kapcsolatosan teendő intézkedések:

(i) tűzoltó tömlők használata különböző fecskendőkkel;

(ii) a tűzoltó készülékek használata;

(iii) a tűzmentes nyílászárók helyének ismerete; és

(iv) a légzőkészülékek használata.

IX. Fejezet

RÁDIÓHÍRKÖZLÉS

„A” RÉSZ - ALKALMAZÁS ÉS FOGALMI MEGHATÁROZÁSOK
1. szabály

Alkalmazás

(1) E fejezet szabályai az új, valamint a meglévő 24 méter és annál hosszabb új hajóra alkalmazandók.

(2) Bajba jutott hajó, túlélési jármű vagy személy bármilyen a rendelkezésére álló, akár az e fejezet szabályaiban foglalt követelményektől eltérő eszközt is felhasználhat arra, hogy felhívja magára a figyelmet, tudassa földrajzi helyzetét és segítséget kapjon.

2. szabály

Szakkifejezések és fogalmi meghatározások

(1) E fejezetben a más jogszabállyal *  kihirdetett SOLAS 1974/1978 Egyezmény mellékletének Rádióhírközlés című IV. fejezetében foglalt fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

(2) E fejezetben a más jogszabállyal kihirdetett SOLAS 1974/1978 Egyezmény mellékletének Rádióhírközlés című IV. fejezetében foglalt fogalomtól eltérő fogalmat, melyet e fejezet használ, és amely a Rádió Szabályzatban, illetve a tengeri felkutatásról és mentésről szóló 1979. évi Nemzetközi egyezményben (SAR) került meghatározásra, azzal a jelentéssel kell használni, amely a Rádió Szabályzatban, illetve a más jogszabállyal kihirdetett SAR Egyezményben szerepel.

3. szabály

Mentesítés

(1) Mentesítés a 6-10. szabályokban és a 14. szabály 7. bekezdésében foglalt követelmények alól akkor adható, ha

a) a hajó megfelel a 4. szabályban foglalt funkcionális követelményeknek, és

b) a mentesítés más hajó és vízi jármű biztonságát hátrányosan nem érinti.

(2) Az (1) bekezdés alapján az e fejezet követelményeinek alkalmazása alól mentesség akkor adható, ha

a) a 6-10. szabályokban és a 14. szabály 7. bekezdésében foglalt követelmények teljes körű alkalmazását ésszerűtlenné vagy szükségtelenné válik, vagy

b) kivételes körülmények esetén, egyetlen útra, azon a tengeri körzeten vagy tengeri körzeteken kívül, melyekre a hajót felszerelték.

(3) *  A közlekedésért felelős miniszternek évente, január elsejét követően a lehető legrövidebb időn belül, tájékoztatnia kell a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetet az előző naptári évben az (1) és (2) bekezdések alapján megadott összes mentesítési esetről, a mentesítés indoklása mellett.

4. szabály

Működési követelmények

Hajó, amíg a tengeren tartózkodik legyen alkalmas

a) a 7. (1) a) pontban és a 9. (1) d) (iii) alpontban foglalt rendelkezésektől eltekintve hajó-part segélykérő riasztásokat leadni legalább két különálló és független eszközzel, melyek mindegyike különböző rádió-hírközlési szolgálatot használ,

b) part-hajó segélykérő riasztásokat venni,

c) hajó-hajó segélykérő riasztásokat leadni,

d) felkutatást és mentést koordináló közleményeket venni és leadni,

e) helyszíni közleményeket leadni és venni,

f) helymeghatározáshoz szükséges jeleket leadni és venni a X/3. (6) szabály szerint,

g) tengerészeti biztonsági információt venni és adni,

h) általános rádió-összeköttetés forgalmat kezelni a 14. (8) szabály szerinti parti rádiós rendszerektől, és

i) híd-híd viszonylatú forgalmazást végezni.

„B” RÉSZ - A HAJÓKKAL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK
5. szabály

Rádió-hírközlési felszerelés

(1) Hajó rádió-hírközlési felszerelésének amíg a hajó a tengeren tartózkodik és nem részesül a 3. szabály szerinti mentességben, meg kell felelnie a 4. szabályban foglalt működési követelményeknek, továbbá a működési körzete függvényében a 6., 7., 8., 9. és 10. szabályban foglalt követelményeknek.

(2) Rádió-hírközlési felszerelés

a) elhelyezése biztosítsa, hogy semmilyen mechanikus, villamos vagy egyéb eredetű káros zavar ne befolyásolja megfelelő használatát, és hogy biztosítsa az elektromágneses kompatibilitást és elkerülje a káros kölcsönhatást más berendezésekkel és rendszerekkel,

b) úgy legyen elhelyezve, hogy biztosítsa a lehető legnagyobb fokú biztonságot és üzemkészséget,

c) legyen védve a víz, a szélsőséges hőmérsékleti és környezeti viszonyok hatása ellen,

d) legyen ellátva a rádióberendezés működtetésére szolgáló kezelőszervek kellő megvilágítására megbízható, tartósan kialakított, a főüzemi és vészüzemi energiaforrástól függetlenül működő villamos világítással, és

e) legyen feltüntetve rajta a rádió hívójele, a hajóállomás azonosító jele és más, a rádiós felszerelés használatához szükséges kódok.

(3) Az URH rádiótelefonos hírközlésnek a hajózás biztonsága érdekében megkövetelt csatornái legyenek vezérelhetők a navigációs hídról, továbbá a navigációs híd szárnyairól is, amennyiben a körülmények szükségessé teszik. Ez utóbbi követelmény teljesítéséhez hordozható UHF készülék használata is engedélyezhető.

6. szabály

Rádió-hírközlési felszerelés - általános követelmények

(1) A 9. (4) szabályban foglaltak kivételével, hajót fel kell szerelni:

a) URH rádiókészülékkel, amely alkalmas:

(i) digitális szelektív hívással a 156,525 MHz frekvencián (70. csatornán) történő vételre és adásra. Biztosítani kell, hogy a segélyhívó jelek 70. csatornán való adása a navigációs hídról történhessen, ahonnét a hajó irányítása történik; és

(ii) rádiótelefonos adások vételére és továbbítására a 156,300 MHz (6. csatornán), 156,650 (13. csatornán) és a 156,800 MHz (16. csatornán) frekvencián;

b) egy olyan rádió berendezéssel, amely lehetővé teszi a folyamatos digitális szelektív hívás figyelést a 70. URH csatornán, amely az a) (i) alpontban megkövetelt berendezéstől különálló berendezés vagy azzal kombinált berendezés is lehet;

c) 9 GHz frekvenciasávon működő radar jeladó készülékkel, amelyet:

(i) hozzáférhető helyen kell tárolni, és

(ii) ez a készülék egyike lehet a VII/14. szabályban a túlélési járművek számára készülékeknek;

d) a nemzetközi NAVTEX adások vételére alkalmas készülékkel, ha a hajó olyan körzetben halad, ahol NAVTEX szolgáltatás működik;

e) az INMARSAT fokozott teljesítményű csoportos hívási rendszerben továbbított tengerhajózási biztonsági információk vételére alkalmas rádiókészülékkel, ha a hajó az INMARSAT rendszer által lefedett, de a nemzetközi NAVTEX szolgáltatással el nem látott tengeri körzetben hajózik. Ha azonban a hajó kizárólag olyan útvonalakon jár, melynek mentén HF közvetlen nyomtatós távíró tengerhajózási biztonsági információs szolgálat működik és a hajó fel van szerelve az ilyen szolgáltatás vételére alkalmas berendezéssel, akkor mentesíthető e követelmény alól;

f) a 7. (3) szabályban foglalt követelmény függvényében, műholdas vészhelyzeti helyzet jelző rádió bójával (műholdas EPIRB), amely

(i) alkalmas segélyhívó riasztás továbbítására, akár a 406 MHz frekvencián működő sarkköri műholdas szolgáltatás révén, akár, ha a hajó az INMARSAT működési körzetébe eső útvonalakon hajózik, az 1,6 GHz frekvencián működő INMARSAT geostacionárius műholdas szolgáltatás felhasználásával,

(ii) legyen hozzáférhető helyen felszerelve,

(iii) legyen kézzel kioldható a tárolási helyéről és a mentőcsónakba történő áthelyezése egy személy közreműködésével történhessen,

(iv) a hajó elsüllyedésekor a tárolási helyéről önműködően szabaduljon ki és ússzon fel, majd önműködően kapcsoljon be, és

(v) mindemellett kézi vezérléssel is működtethető legyen.

(2) Hajót, a fentieken túl fel kell szerelni a 2,182 kHz frekvencián működő rádiótelefonos segélyhívás figyelő rádiókészülékkel.

(3) Hajót, a kizárólag az A1 tengeri körzetben tevékenykedő hajó kivételével, fel kell szerelni a 2182 kHz frekvencián működő rádiótelefonos segélyhívó jel előállítására alkalmas készülékkel.

7. szabály

Rádió-hírközlési felszerelés - A1 tengeri körzet

(1) A 6. szabályban foglalt követelmények teljesítésén túl, a kizárólag az A1 tengeri körzetben tevékenykedő hajót fel kell szerelni hajó-part viszonylatban segélyhívó jelek adására alkalmas rádiókészülékkel, amely

a) URH sávon DSC használatával működik, amely esetben a követelményeket a (3) bekezdésben szereplő EPIRB rádió helyzetjelző bója használatával is lehet teljesíteni, az EPIRB-nek a navigációs hídon történő elhelyezése útján, vagy az EPIRB-nek a navigációs hídról történő távvezérelhetőségének biztosításával; vagy

b) a 406 MHz frekvencián, a sarkköri műholdas szolgáltatás révén működő készülékkel, amely lehet a 6. (1) f) szabályban szereplő műholdas EPIRB, az EPIRB-nek a navigációs hídon történő elhelyezése útján, vagy az EPIRB-nek a navigációs hídról történő távvezérelhetőségének biztosításával; vagy

c) MF-en a DSC használatával működő készülék, amennyiben a hajó olyan útvonalakon jár, melyek a DSC-vel felszerelt MF parti állomások fedettségi területén belül esnek; vagy

d) HF-en a DSC használatával működő készülék, vagy

e) az INMARSAT geostacionárius műholdas szolgáltatáshoz kapcsolódó készülék, amely lehet:

(i) INMARSAT hajó földfelszíni állomás, vagy

(ii) a 6. (1) f) szabályban szereplő műholdas EPIRB, amely a navigációs hídon kerül elhelyezésre vagy a navigációs hídról történő távvezérelhetősége biztosított.

(2) A 6. (1) f) szabály szerinti URH rádiókészülék legyen alkalmas az általános célú rádiótelefonos hírközlés keretében adóként, illetve vevőként működni.

(3) A kizárólag az A1 tengeri körzetben tevékenykedő hajót a 6. (1) f) szabályban megkövetelt műholdas EPIRB helyett, az alábbi követelményeknek megfelelő EPIRB-el kell felszerelni:

a) legyen alkalmas a 70. URH csatornán a DSC módban segélyhívó jeleket továbbítani és a 9 GHz sávon, felkutatási célra, radarjel adására;

b) legyen hozzáférhető helyen elhelyezve;

c) legyen a helyéről kézzel kioldható és a mentőcsónakba történő áthelyezéséhez egy személynek elegendőnek kell lennie;

d) a hajó elsüllyedése esetén önműködően oldódjon ki és ússzon fel, majd önműködően kezdje meg a jelek adását; és

e) kézi üzemmódban is legyen működtethető.

8. szabály

Rádió-hírközlési felszerelés - A1 és A2 tengeri körzet

(1) A 6. szabályban foglalt követelmények teljesítésén túl, az A1 tengeri körzet határain túli, de az A2 körzeten belüli útvonalakon járó hajót fel kell szerelni:

a) egy MF rádiókészülékkel, amely vészhelyzeti és biztonsági célú adó és vevő készülékként az alábbi frekvenciákon történő működtetésre alkalmas:

(i) 2187,5 kHz, DSC használatával, és

(ii) 2182 kHz, rádiótelefon üzemmódban;

b) a 2187,5 kHz frekvencián folyamatos DSC üzemmódú figyelőszolgálat ellátására alkalmas rádiókészülékkel, amely az a) (i) alpontban szereplő készüléktől külön készülék vagy azzal kombinált készülék is lehet; és

c) nem MF sávban működő készülékkel, amely a hajópart viszonylatú segélyhívó riasztást:

(i) a 406 MHz frekvencián működő sarkköri műholdas szolgálat útján kezdeményezi, amelyre alkalmas lehet a 6. (1) f) szabályban szereplő műholdas EPIRB, az EPIRB-nek a navigációs hídon történő elhelyezése útján, vagy az EPIRB-nek a navigációs hídról történő távvezérelhetőségének biztosításával, vagy

(ii) HF-en, DSC használatával biztosítja, vagy

(iii) az INMARSAT geostacionárius műholdas szolgáltatás igénybevételével végzi, amelyre alkalmas lehet INMARSAT hajó földi állomás, vagy a 6. (1) f) szabályban megkövetelt műholdas EPIRB, az EPIRB-nek a navigációs hídon történő elhelyezése útján, vagy az EPIRB-nek a navigációs hídról történő távvezérelhetőségének biztosításával.

(2) Az (1) a) és az (1) c) bekezdésekben szereplő rádiófelszerelésnek alkalmasnak kell lennie segélyhívó riasztás kezdeményezésére a hajó szokásos működési körzetéből.

(3) A (2) bekezdésben foglalt követelményen túl, a hajóról rádiótelefon vagy közvetlenül nyomtató távíró segítségével történő általános rádióforgalmat lehessen bonyolítani:

a) a 1605-4000 kHz, illetve a 4000-27 500 kHz frekvenciasávokon történő működtetésre alkalmas rádiókészülék felszerelése útján. Ez a követelmény úgy is teljesíthető, ha az (1) a) pontban szereplő készülék a kivitele révén erre alkalmas, vagy

b) egy INMARSAT hajó földfelszíni állomás révén.

(4) A kizárólag az A2 tengeri körzetben tevékenykedő, 1997. február 1. előtt épített, a 16-os URH csatornán folyamatos figyelőszolgálatot fenntartó hajó mentesülhet a 6. (1) a) (i) és 6. (1) b) bekezdésekben foglalt követelmények alól, amennyiben a folyamatos figyelőszolgálat ellátása a navigációs hídon történik.

9. szabály

Rádió-hírközlési felszerelés - A1, A2 és A3 tengeri körzet

(1) A 6. szabályban foglalt követelmények teljesítésén túl az A1 és az A2 tengeri körzet határain túl, de az A3 körzeten belül tevékenykedő hajót, ha a (2) bekezdésben foglalt követelményeknek nem felel meg, fel kell szerelni:

a) INMARSAT hajó földfelszíni állomással, amely

(i) alkalmas segélyhívó jelek és biztonsági közlemények adására és vételére, a közvetlenül nyomtató távíró üzemmódban,

(ii) alkalmas segélyhívási elsőbbséget élvező hívásokat kezdeményezni és venni,

(iii) alkalmas part-hajó viszonylatú segélyhívó riasztás kezelésére, ideértve a meghatározott földrajzi körzet irányába küldött riasztást,

(iv) általános rádióforgalom kezelésére, akár rádiótelefon, akár közvetlenül nyomtató távíró üzemmódban; és

b) egy MF rádiókészülékkel, amely vészhelyzeti és biztonsági célú adó és vevő készülékként az alábbi frekvenciákon történő működtetésre alkalmas:

(i) 2187,5 kHz, DSC használatával, és

(ii) 2182 kHz, rádiótelefon üzemmódban;

c) a 2187,5 kHz frekvencián folyamatos DSC üzemmódú figyelőszolgálat ellátására alkalmas rádiókészülékkel, amely az a) (i) alpontban szereplő készüléktől külön készülék vagy azzal kombinált készülék is lehet; és

d) a hajó-part viszonylatú segélyhívó riasztást ellátó készülékkel, amely

(i) a 406 MHz frekvencián az északi műholdas szolgálat igénybevételével működik, amely a 6. (1) f) szabály szerinti műholdas EPIRB is lehet, amennyiben az EPIRB a navigációs hídon nyer elhelyezést vagy a navigációs hídról távvezérelhető, vagy

(ii) HF-en, DSC használatával működik, vagy

(iii) az INMARSAT geostacionárius műholdas szolgáltatás igénybevételével és a hajó földfelszíni állomás, vagy a 6. (1) f) pont szerinti műholdas EPIRB használatával működik, amennyiben az EPIRB a navigációs hídon nyer elhelyezést vagy a navigációs hídról távvezérelhető.

(2) A 6. szabályban foglalt követelmények teljesítésén túl az A1 és az A2 tengeri körzet határain túli, de az A3 körzeten belül tevékenykedő hajót, ha nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt követelményeknek, az alábbiakkal kell felszerelni:

a) egy MF/HF rádiókészülékkel, amely segélyhívó és biztonsági üzeneteknek az 1605-4000 kHz, illetve a 4000-27 500 kHz frekvenciatartományon belüli összes segélyhívó és biztonsági frekvencián történő továbbítására és vételére alkalmas

(i) DSC használatával,

(ii) rádiótelefon üzemmódban, és

(iii) közvetlenül nyomtató távíró üzemmódban; továbbá

b) DSC üzemmódú, a 2187,5 kHz, a 8414,5 kHz és a 4207,5 kHz, 6312 kHz, 12 577 kHz, vagy 16 804,5 kHz frekvenciák közül legalább egy segélyhívó és biztonsági frekvencián a folyamatos figyelés fenntartására alkalmas készülékkel, a segélyhívó és biztonsági frekvenciák közötti akadálytalan váltás lehetőségének biztosításával. A készülék lehet külön készülék, illetve az a) szereplő készülékkel kombinált készülék; és

c) hajó-part viszonylatú segélykérő hívás kezdeményezésére alkalmas, nem HF sávú szolgáltatás útján működő készülékkel, amely

(i) az északi műholdas szolgáltatás 406 MHz frekvenciáján működik, amely a 6. (1) f) szabály szerinti műholdas EPIRB-el helyettesíthető, amennyiben az EPIRB elhelyezése a navigációs hídon biztosított vagy távvezérléssel ebből a navigációs hídról vezérelhető, vagy

(ii) az INMARSAT geostacionárius műholdas szolgáltatás igénybevételével működik, INMARSAT hajó földfelszíni állomásként vagy a 6. (1) f) szabály szerinti műholdas EPIRB-el helyettesíthető, amennyiben az EPIRB elhelyezése a navigációs hídon biztosított vagy távvezérléssel ebből a navigációs hídról vezérelhető; továbbá

d) MF/HF sávú, az 1605 kHz és 4000 kHz közötti és a 4000 kHz és 27 500 kHz közötti sávokban működő rádió berendezés felszerelés útján legyen biztosítva a hajóról történő általános rádióforgalmazás rádiótelefon vagy közvetlenül nyomtató távíró üzemmódban. A követelmény teljesíthető az a) pont szerinti készülékkel, amennyiben a készülék alkalmas az e pontban foglalt követelmények teljesítésére.

(3) Az (1) a), (1) b), (1) d), (2) a) és a (2) c) bekezdésekben szereplő rádió-hírközlési felszerelésnek alkalmasnak kell lennie segélyhívó riasztás kezdeményezésére a hajó szokásos működési körzetéből.

(4) A kizárólag az A2 és A3 tengeri körzetben tevékenykedő, 1997. február 1. előtt épített, a 16-os URH csatornán folyamatos figyelőszolgálatot fenntartó hajó mentesülhet a 6. (1) a) (i) és 6. (1) b) bekezdésekben foglalt követelmények alól, amennyiben a folyamatos figyelőszolgálat ellátása a navigációs hídon történik.

10. szabály

Rádió-hírközlési felszerelés - A1, A2, A3 és A4 tengeri körzet

(1) A 6. szabályban foglalt követelmények teljesítésén túl az A1, A2, A3 és A4 tengeri körzetben egyaránt tevékenykedő hajót a 9. (2) szabály szerinti rádió-hírközlési felszereléssel kell ellátni, azzal a megkötéssel, hogy a 9. (2) c) (ii) szabály szerinti készülékkel a 9. (2) c) (i) szabály szerinti készüléket helyettesíteni nem lehet, az utóbbinak a felszerelés részét kell képeznie. Az A1, A2, A3 és A4 tengeri körzetben egyaránt tevékenykedő hajó felszerelésének a 9. (3) szabályban foglalt követelményeknek is meg kell felelnie.

(2) Az 1997 február 1-je előtt épített és kizárólag az A2, A3 és A4 tengeri körzetben tevékenykedő hajó mentesülhet a 6. (1) a) (i) és 6. (1) b) bekezdésben foglalt követelmények alól, amennyiben a hajó navigációs hídján folyamatos üzenethallgatási figyelőszolgálatot tartanak fenn a 16-os URH csatornán.

11. szabály

Figyelőszolgálat

(1) Tengeren tartózkodó hajón figyelőszolgálatot kell fenntartani az alábbi frekvenciákon:

a) a 6. (1) b) szabály szerinti URH rádiókészülékkel felszerelt hajón az URH DSC 70. csatornát;

b) a 8. (1) b) vagy a 9. (1) c) szabály szerinti MF rádiókészülékkel felszerelt hajón a 2187,5 kHz segélyhívó és biztonsági frekvenciát;

c) a 9. (2) b) vagy a 10. (1) szabály szerinti MF/HF rádiókészülékkel felszerelt hajón a 2187,5 kHz, 8414,5 kHz segélyhívó és biztonsági DSC frekvenciákat és legalább egyet a 4207,5 kHz, 6312 kHz, 12 577 kHz, vagy 16 804,5 kHz segélyhívó és biztonsági frekvenciák közül, a napszaknak és a hajó földrajzi helyzetének megfelelően;

d) a 9. (1) a) szabály szerinti INMARSAT hajó földfelszíni állomással felszerelt hajón a műholdas part-hajó viszonylatú segélyhívó riasztásokat.

(2) Tengeren tartózkodó hajón a tengerészeti biztonsági információk adását folyamatosan figyelemmel kell követni azon a frekvencián vagy frekvenciákon, amelyeken az információkat a hajó aktuális tevékenységi körzetében sugározzák.

(3) Tengeren tartózkodó hajó navigációs hídján folyamatos figyelőszolgálatot kell fenntartani a 16-os URH csatornán a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerhajózási Biztonsági Bizottsága által meghatározandó dátumig.

(4) Tengeren tartózkodó hajó navigációs hídján folyamatos figyelőszolgálatot kell fenntartani a 2182 kHz segélyhívó frekvencián a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet Tengerhajózási Biztonsági Bizottsága által meghatározandó dátumig.

12. szabály

Áramforrások

(1) Tengeren tartózkodó hajón a rádió-hírközlési felszerelés működtetéséhez és a rádiófelszerelés tartalék áramforrásaként, illetve áramforrása részeként rendszeresített akkumulátorok töltéséhez folyamatosan elegendő villamos áramot kell biztosítani.

(2) Rádió-hírközlési felszerelés működtetéséhez a hajót tartalék áramforrással kell felszerelni a segélyhívó és tengerészeti biztonsági rádió hírközlés céljára, arra az esetre, ha a hajó fő és vészhelyzeti tartalék áramforrásai felmondanák a szolgálatot. A tartalék áramforrásnak biztosítania kell a 6. (1) szabály szerinti URH rádiókészülék és a hajó tengeri tevékenységi körzete függvényében a 8. (1) a) szabály szerinti MF rádiókészülék, a 9. (2) a), vagy a 10. (1) szabály szerinti MF/HF rádiókészülék, vagy a 9. (1) a) szabály szerinti INMARSAT hajó földfelszíni állomás és a (4), az (5), valamint a (8) bekezdésben említett további fogyasztók egyidejű működését legalább az alábbiakban foglalt időtartamon át:

a) új hajók esetében:

(i) három óra, vagy

(ii) egy óra, amennyiben a hajó vészhelyzeti áramforrása megfelel a IV/17. szabályban foglalt követelményeknek és alkalmas a rádiófelszerelés áramellátására, illetve legalább hat órán át tartó folyamatos működésre;

b) már meglévő hajók esetében:

(i) hat óra, ha a hajón nincs vészhelyzeti áramforrás, vagy az nem felel a IV/17. szabályban foglalt követelményeknek és nem alkalmas a rádiófelszerelés áramellátására, vagy

(ii) három óra, amennyiben a hajó vészhelyzeti áramforrása megfelel a IV/17. szabályban foglalt követelményeknek és alkalmas a rádiófelszerelés áramellátására, vagy

(iii) egy óra, amennyiben a hajó vészhelyzeti áramforrása megfelel a IV/17. szabályban foglalt követelményeknek és alkalmas a rádiófelszerelés áramellátására, illetve legalább hat órán át tartó folyamatos működésre.

A tartalék áramforrásnak nem kell biztosítania az egymástól független MF, illetve HF rádiókészülék egyidejű működését.

(3) A tartalék áramforrásnak függetlennek kell lennie a hajó meghajtási és elektromos rendszerétől.

(4) Tartalék áramforrásnak, amelyre az URH rádiókészüléken kívül a (2) bekezdésben említett két vagy több rádiókészülék csatlakoztatható, a (2) a) vagy a (2) b) pont szerinti időtartamon át alkalmasnak kell lennie az URH rádiókészülék táplálására és:

a) az ugyanerre az áramforrásra csatlakoztatható többi rádiókészülék egyidejű működtetésére, vagy

b) a rádiókészülékek közül a legtöbb áramot fogyasztó rádiókészülék működtetésére, ha az URH rádiókészülékkel egyidejűleg csak egy rádiókészülék csatlakoztatható a tartalék áramforrásra.

(5) A tartalék áramforrás az 5. (2) d) pontban előírt elektromos világítás áramellátására felhasználható.

(6) Ha a tartalék áramforrás akkumulátor, akkor

a) az akkumulátorhoz önműködő töltőeszközt kell biztosítani, amely a minimálisan szükséges kapacitásra 10 órán belül feltölti az akkumulátort, és

b) a nem a tengeren tartózkodó hajó akkumulátorának kapacitását megfelelő módszerrel legalább 12 havonta egyszer ellenőrizni kell.

(7) Tartalék áramforrásként használt akkumulátor elhelyezése és beépítése biztosítsa

a) az üzemképességet,

b) a hosszú élettartamot,

c) az üzembiztonságot,

d) a gyártó által az akkumulátorra előírt üzemi hőmérséklet-tartományon belüli működését az akkumulátor töltése és használata közben, továbbá

e) a teljesen feltöltött akkumulátornak, az időjárási körülményektől függetlenül, legalább az előírt időtartamon át működtetnie kell a rácsatlakoztatott készülékeket.

(8) A hajó fő vagy vészhelyzeti áramforrásának meghibásodása esetére, az e fejezet szerinti rádiókészülékek előírás szerinti működése érdekében, a hajón szünetmentes áramforrást kell felszerelni a rádiókészülékek és a navigációs, valamint más berendezések közötti folyamatos információ áramlás fenntartása érdekében.

13. szabály

Megfelelőség

(1) Hajófedélzeti berendezésként csak más jogszabály szerinti, jóváhagyott típusú felszerelés alkalmazható. A (2) bekezdésben foglaltakkal összhangban, jóváhagyott felszerelésnek a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet követelményeinek is meg kell felelnie.

(2) Az 1. szabály szerinti időpontot megelőzően üzembe helyezett berendezésre a hajózási hatóság mentesítést adhat a teljes megfelelés követelménye alól, feltéve, hogy az így mentesített berendezés összeegyeztethető teljesítményű a teljesítménynormáknak megfelelő berendezéssel.

14. szabály

Karbantartási követelmények

(1) A rádiófelszerelés fő elemeinek cseréje különösebb újrahangolás, illetve beszabályozás igénye nélkül legyen végrehajtható.

(2) A készülékek műszaki kialakítása és elhelyezése biztosítsa az ellenőrzést és a karbantartást szolgáló könnyű hozzáférhetőséget.

(3) A rádiófelszerelés üzemeltetéséhez és karbantartásához a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vonatkozó ajánlásainak figyelembevételével készített kellő részletességű útmutatót kell biztosítani.

(4) A rádiófelszerelés karbantartásához megfelelő szerszámokat és tartalék alkatrészt kell biztosítani.

(5) A hajózási hatóság ellenőrzi, hogy az e fejezetben előírt rádió felszerelés rendszeres karbantartása, a felszerelés 4. szabály szerinti készenléti állapotban történő tartása, valamint a felszerelésre előírt teljesítmény biztosítása érdekében megvalósuljon.

(6) A felszerelésnek a követelmények szerinti készenléti állapotát, az A1 és A2 tengeri körzetben tevékenykedő hajón, a készülékek megkettőzése, parton elvégzett karbantartás, vagy az útközben végrehajtható karbantartás, vagy mindezen lehetőségek valamely kombinációja útján kell biztosítani.

(7) A felszerelésnek a követelmények szerinti készenléti állapotát, az A3 és A4 tengeri körzetben tevékenykedő hajón, a (6) bekezdésben szereplő módszerek közül legalább két módszer együttes alkalmazásával kell biztosítani.

(8) A 4. szabály h) bekezdése szerinti általános hírközlési célú készülék elégtelen működése, illetve meghibásodása nem jelenti a hajó hajózásra való alkalmatlanságát és a hajónak olyan kikötőből történő kihajózása sem késleltethető, ahol a készülék javítása nem végeztethető el, amennyiben a hajón a rádió felszerelés készenléti állapotának fenntartásáért az előírás szerinti intézkedéseket végrehajtják és a hajó egyéb felszerelése a segélyhívó és biztonsági rádió hírközlési forgalmazásra alkalmas állapotban van.

15. szabály

Rádiókezelő személyzet

A hajón vészhelyzeti és biztonsági rádió-hírközlési képesítéssel rendelkező személyeknek kell tartózkodni. A képesített személyeknek a rádió-hírközlési szabályok szerinti képesítő bizonyítvánnyal kell rendelkezniük, továbbá közülük egy személyt elsődleges felelősséggel kell megbízni a vészhelyzeti rádió-hírközlési forgalmazásért.

16. szabály

Rádió-hírközlési napló

Hajón a rádióhírközléssel kapcsolatos és az élet biztonságának a tengeren történő megóvása szempontjából fontos eseményekről a rádió-hírközlési szabályok szerinti rádió-hírközlési naplót kell vezetni.

X. Fejezet

A HAJÓ NAVIGÁCIÓS FELSZERELÉSE

1. szabály
Alkalmazás

E fejezet rendelkezései egyaránt vonatkoznak az új és a meglévő hajókra.

2. szabály
Mentesítés

A hajózási hatóság mentesítést adhat az e fejezetben foglalt követelmények teljesítése alól, amennyiben a hajó által bejárt tengeri út jellege, vagy a hajó tevékenységi körzetének szárazföldhöz való közelsége a mentesítést megengedi.

3. szabály
A hajó navigációs felszerelése

(1) a) A 24 méter és annál nagyobb hosszúságú halászhajót fel kell szerelni:

(i) fő mágneses tájolóval, kivéve a d) pont szerint mentesített hajót,

(ii) kormányállási mágneses tájolóval, amennyiben az (i) pont szerinti fő mágneses tájolót a kormányos a megfelelő műszaki kialakítás hiányában nem látja és a kormányzáshoz használni nem tudja,

(iii) a fő mágneses tájoló helye és a navigációs híd közötti információcserét biztosító kapcsolattal,

(iv) iránylatok meghatározására alkalmas eszközzel, amely 360°-on át, a teljes horizonton biztosítja az iránylatok meghatározását;

b) mágneses tájolót kompenzálni kell, a kompenzációt követően megmaradt deviációjának értékeit táblázatba kell foglalni, és a deviációs táblázatot hozzáférhető, rendszeresített helyen kell tartani;

c) hajón a fő mágneses tájoló helyettesítésére alkalmas tartalék mágneses tájolót kell tartani, amennyiben a hajó nincs az a) (ii) alpontban szereplő kormányállási mágneses tájolóval felszerelve;

d) a hajózási hatóság mentesítheti a hajót vagy hajótípust az a), b) és c) pontban foglalt követelmények teljesítése alól, amennyiben a hajó által bejárt tengeri út jellege, vagy a hajó tevékenységi körzetének szárazföldhöz való közelsége a mentesítést megengedi.

(2) 24 méternél rövidebb hajót, a hajózási hatóság határozata függvényében, fel kell szerelni kormányállási mágneses tájolóval és iránylat meghatározására szolgáló eszközökkel.

(3) 24 méter és annál hosszabb új és meglévő hajót az alábbi követelményeket kielégítő pörgettyűs tájolóval kell felszerelni:

a) a pörgettyűs tájolót vagy az ismétlőjét a kormányos számára jól látható helyen kell felszerelni;

b) a 45 méter és annál hosszabb hajón a pörgettyűs tájoló ismétlőjét vagy ismétlőit iránylat meghatározás céljára úgy kell elhelyezni, hogy 360°-on át, a teljes horizonton biztosítva legyen az iránylatok meghatározásának lehetősége.

(4) A vészhelyzeti kormányberendezés működtetésére szolgáló hely és a kormányállás közötti információcsere céljára telefont vagy más közvetítőeszközt kell biztosítani a kormányzáshoz szükséges utasítások közlése céljára. Ezen túlmenően a 24 méteres és annál hosszabb hajón pörgettyűs tájoló ismétlőt kell a vészhelyzeti kormányberendezés működtetésére szolgáló helyen felszerelni.

(5) 45 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót jóváhagyott típusú radarkészülékkel kell felszerelni. A radarkészüléknek a 9 GHz frekvenciasávon kell üzemelnie.

(6) Az északi körzetben tevékenykedő 24 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót jóváhagyott típusú radarberendezéssel kell felszerelni.

(7) Az (5), illetve (6) bekezdésben szereplő hajó radarkészülékét plottoló készülékkel kell felszerelni.

(8) 45 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót visszhangos mélységmérő készülékkel kell felszerelni.

(9) 45 méternél rövidebb hajót, a hajózási hatóság által jóváhagyott típusú mélységmérővel kell felszerelni, amely a (8) bekezdésben szereplő mélységmérő készüléktől eltérő konstrukciójú is lehet.

(10) 45 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót, jóváhagyott típusú, sebességet és távolságot mérő készülékkel kell felszerelni.

(11) 45 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót a kormánylapát állásszögét és a hajócsavarok fordulatszámát jelző készülékkel kell felszerelni, továbbá amennyiben változtatható állású hajócsavarral vagy oldalsugárkormánnyal rendelkezik a hajó, úgy a hajócsavar állását, illetve az oldalsugárkormány üzemállapotát jelző készülékkel is el kell látni. A jelzőkészülékeket a navigációs hídon kell elhelyezni.

(12) Amennyiben az I/6. szabályban foglalt követelmények teljesülnek és az (1)-(11) bekezdésben szereplő felszerelés üzemképes állapotának fenntartása érdekében az előírt karbantartást elvégzik, ezen felszerelés valamely elemének meghibásodása miatt a hajó nem nyilvánítható hajózásra alkalmatlannak, illetve a meghibásodás nem adhat okot a hajó kifutásának késleltetésére olyan kikötőből, ahol nem áll rendelkezésre javító létesítmény.

(13) 75 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót jóváhagyott típusú rádió iránylat meghatározó készülékkel kell felszerelni. Amennyiben a hajó más rádió navigációs készülékkel fel van szerelve, akkor a hajózási hatóság mentességet adhat a hajónak e követelmény alól.

(14) 75 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót a rádiótelefon segélyhívó frekvencián leadott jelzés helyének bemérésére alkalmas rádió iránymérő készülékkel kell felszerelni.

(15) Hajó csak jóváhagyott típusú felszereléssel látható el. A rendelet kihirdetése előtti időszakból származó felszerelés tekintetében a hajózási hatóság mentességet adhat a teljes körű megfelelés alól, amennyiben a felszerelés a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet vonatkozó követelményeinek megfelel.

4. szabály
Navigációs eszközök és kiadványok

Hajót navigációs eszközökkel és a hajó tevékenysége szerinti körzetre vonatkozó, naprakész térképekkel, hajózási útmutatóval, világítótornyok jegyzékével, tengerészeknek szóló hirdetményekkel, ár-apály táblázatokkal és más navigációs kiadványokkal fel kell szerelni.

5. szabály
Jelzőberendezések

(1) Hajót nappali fényviszonyok melletti jelzésadásra alkalmas jelzőlámpával kell felszerelni, amelynek áramellátását a fő áramforráson kívül akkumulátorról is biztosítani kell.

(2) 24 méter és annál nagyobb hosszúságú hajót a Nemzetközi Jelzésekről szóló Szabályzat szerinti jelzőlobogó készlettel kell felszerelni.

(3) Hajón tartani kell a Nemzetközi Jelzésekről szóló Szabályzatot.

(4) Az északi körzetben tevékenykedő 24 méter és annál hosszabb hajót keresőfényszóróval kell felszerelni, amelynek teljesítménye biztosítja, hogy fényereje 750 méter távolságban legalább 1 lux legyen.

6. szabály
Kilátás a navigációs hídról

(1) 24 méter és annál nagyobb hosszúságú új hajónak az alábbi követelményeknek kell megfelelnie:

a) A navigációs hídról a tenger felületére való rálátás a hajóorr irányában, a hajó hossztengelyétől jobbra és balra egyaránt 10°-nyira terjedő szektoron belül legfeljebb két hajóhossznyi távolságban lehet akadályoztatott, függetlenül a hajó merülésétől és hosszanti úszáshelyzetétől.

b) Amennyiben a navigációs hídnak a hajó hossztengelyére merőleges vonalától a hajóorr felé eső bármely oldali szektorban az a) pontban szereplő holt téren túli holt teret okoz valamely halászati vagy más felszerelés, a holt tér kiterjedése nem haladhatja meg a 10°-ot. Több holttér esetén a holtterek összesített kiterjedése legfeljebb 20° lehet. Az egyes holtterek közötti belátható szektornak legalább 5°-nak kell lennie. Az a) pontban leírt szektoron belül a felszerelés okozta egyes holtterek kiterjedése legfeljebb 5°-nyi lehet.

c) A navigációs híd homlokfali ablakainak alsó pereme legyen a híd fedélzete fölött mérhető lehető legkisebb magasságban. A navigációs híd homlokfali ablakainak alsó pereme nem akadályozhatja a kilátást.

d) A navigációs híd homlokfali ablakainak felső pereme, a híd fedélzete fölötti 1800 mm-es szemmagasság figyelembevételével, olyan magasan legyen kialakítva, hogy a hullámokon bukdácsoló hajót irányító személy kilátása akadálymentes legyen. A hajózási hatóság a híd fedélzete fölötti 1600 mm-es szemmagassághoz illeszkedő magasságot is elfogadhat, amennyiben a szabad kilátás követelménye érvényesül.

e) A látómező vízszintes síkban a navigációs hídról legalább 225°-os íven legyen biztosított, azaz, a hajóorrtól a tat felé, a hajó mindkét oldalán legalább 112,5°-os íven legyen kilátás.

f) A hídszárnyakról a kilátás vízszintes síkban legalább 225°-os íven legyen biztosított, azaz a hajóorrtól a hídszárnnyal ellenkező oldalra eső 45°-os íven és hídszárnnyal megegyező oldalon a hajóorrtól a hajófarig terjedő íven.

g) A fő kormányzási helyről vízszintes síkban az előre tekintő iránytól mindkét oldalra legalább 60°-os íven, azaz együttesen 120°-os íven, legyen biztosított a kilátás.

h) A hajó oldalának beláthatónak kell lennie a hídszárnyakról.

i) Az ablakokat az alábbi követelmények szerint kell kialakítani:

(i) a navigációs híd ablakainak kereteit úgy kell kialakítani, hogy a híd munkaállomásai mindegyikétől a jó kilátás biztosított legyen,

(ii) a fényvisszaverődést elkerülendő, a navigációs híd homlokfali ablakai a függőleges síkhoz képest a 10° és a 25° közötti szögtartományban hátradöntöttek,

(iii) polarizált vagy színezett ablakok beépítése nem engedélyezhető,

(iv) függetlenül az időjárási feltételektől, a navigációs híd homlokfali ablakai közül legalább kettőnél biztosítani kell a mindenkori tiszta kilátást, és a parancsnoki híd felépítésétől függően, további, zavartalan kilátást biztosító ablakok beépítése is indokolt lehet.

(2) Meglévő hajónak meg kell felelnie az (1) a) és (1) b) bekezdésben foglalt követelményeknek, amennyiben ez nem jár a szerkezeti felépítés jelentős megváltoztatásával, vagy további felszerelések beépítésével.

(3) A nem hagyományos kialakítású hajók esetében, melyek a hajózási hatóság állásfoglalása szerint nem felelhetnek meg az e szabályban foglalt követelményeknek, intézkedéseket kell tenni a zavartalan kilátás érdekében, hogy a kilátás feltételei a lehető legközelebb kerüljenek az e szabályban foglalt követelményekhez.

2. számú melléklet a 22/2002. (IV. 27.) KöViM rendelethez * 

Halászhajók okmányainak mintája a 24 méter és annál hosszabb halászhajók biztonsági rendszerének harmonizálásáról szóló 97/70/EK Tanácsi irányelvvel összhangban

1. Megfelelési bizonyítvány

2. Mentesítési bizonyítvány

3. Felszerelési tanúsítvány

MEGFELELÉSI BIZONYÍTVÁNY
CERTIFICATE OF COMPLIANCE

A bizonyítvány a felszerelési tanúsítvánnyal együtt teljes.

This certificate of compliance shall be supplemented by a record of equipment.

új/meglévő *  halászhajó számára
for a new/existing *  fishing vessel

Kiállítva a

Issued under the provisions of the

22/2002. (IV. 27.) KöViM rendelet alapján

decree 22/2002. (IV. 27.) KöViM

annak igazolásául, hogy az alábbiakban megnevezett hajó megfelel a Tanácsnak a 24 méter és annál hosszabb halászhajók biztonsági rendszerének harmonizálásáról szóló 97/70/EK irányelvében foglalt rendelkezéseknek

and confirming compliance of the vessel named hereafter with the provisions of Council Directive 97/70/EC setting up harmonised safety regime for fishing vessels of 24 metres in length and over

MAGYARORSZÁG kormányának felhatalmazása alapján

under the authorization of the Government of the REPUBLIC OF HUNGARY

a Budapest Főváros Kormányhivatala által.

by the Government Office of the Capital City Budapest.


A hajó neve
Name of the ship
A hajó azonosító jele
számok és/vagy betűk
Distinctive numbers
or letters

Lajstromozási kikötője
Port of registry

A hajó hossza * 
Length * 

Az építés ideje * : ..................................................................................................................

Date of building * :

A gerincfektetés ideje vagy amikor a hajó az építés hasonló szakaszában volt * : ...............

Date on which the keel was laid or ship was at simmilar stage of constructions * :

A hajó átvételének ideje vagy jelentős átalakításának befejezése * : ..................................

Date of delivery or completion of major conversion * :

ELSŐ SZEMLE

INITIAL SURVEY

IGAZOLÁS ARRÓL,

THIS IS TO CERTIFY

1. hogy a hajó szemléje a ...../..... (... ...) KöViM rendelet 1. számú melléklete I. fejezet 6. szabályának (1) bekezdésében foglalt a) pontja szerinti követelményeknek megtörtént

that the ship has been surveyed in accordance with Regulation I/6 (1) a) of the annex to the Decree ...../..... (... ...) KöViM

2. a szemle során megállapítást nyert, hogy

that the survey shoved that

2.1. hogy a hajó teljes mértékben megfelel a Tanács 97/70/EK irányelvében foglalt követelményeknek;

the ship fully complies with the requirements of Council Directive 97/70/EC, and

2.2. a hajónak, az üzemeltetési feltételek szerinti, legnagyobb megengedhető üzemi merülését a ..... év ..... hónap ..... napján jóváhagyott stabilitási könyv tartalmazza.

the maximum permissible operating draught associated with each operating condition for the vessel is contained in the approved stability booklet dated .....

3. Mentesítési Bizonyítvány kiadására sor került / nem került *  sor

that an Exemption Certificate has / has not been issued * 

E bizonyítvány ..... év .................. hó ..... napjáig érvényes, az I/6. szabály (1) b) (ii), b) (iii) és c) pontokkal összhangban elvégzendő szemlék függvényében.

This certificate is valid until ..... subject to surveys in accordance with Regulation I/6 b) (ii), b) (iii) and c)

....................................................... ..... év ........................... hónap ..... nap
a kiállítás helye
Issued at
a kiállítás dátuma
Date (year, month, day)

.................................................................................................................................

a bizonyítványt kiállító hatóság tisztségviselőjének aláírása és a hatóság pecsétje
Signature of official issuing the record and/or seal or stamp of the issuing authority

A bizonyítvány aláírója megerősíti, hogy az említett lobogó szerinti állam teljes joggal felhatalmazta e tanúsítvány kiállítására:

The undersigned declares that he is duly authorised by the said Flag State to issue this record:

................................................

aláírás/Signature

(A bizonyítvány következő oldala) / (Next page of Certificate)

A bizonyítvány érvényességének türelmi időszakra történő meghosszabbítása a rendelet 1. számú melléklete I. fejezetének 11. (1) szabályában foglaltak szerint.

Endorsement to extend the validity of the Certificate for a period of grace where regulation I/11. (1) applies.

E bizonyítvány az I. fejezet 11. (1) szabálya szerint ..... év ........ hó ..... napjáig érvényes.

This Certificate shall, in accordance with Regulation I/11 (1) be accepted as valid until: ..................................

......................................................................................................................................

a bizonyítvány érvényességét türelmi időszakra meghosszabbító tisztségviselő aláírása
Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: .........................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ..... év ................ hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

........................................................

a kiállító hatóság bélyegzője
Seal or stamp of the issuing authority

A bizonyítvány érvényességének meghosszabbítása arra az időszakra, amíg a hajó a szemle elvégzésének helyszínéül szolgáló kikötőbe ér, vagy türelmi időszakra történő meghosszabbítása a rendelet 1. számú melléklete I. fejezetének 11. (2) vagy 11. (4)  *  szabálya alapján

Endorsement to extend the validity of the Certificate until reaching the port of survey or for a period of grace where Regulation I/11 (2) or Regulation I/11 (4)  *  applies

E bizonyítvány az I/11. (2), illetve I/11. (4) szabály szerint ..... év ..... hó ..... napjáig érvényes.

This Certificate shall, in accordance with Regulation I/11 (2) or Regulation I/11 (4), be accepted as valid until ........................................

.....................................................................................................................................

a bizonyítvány érvényességét türelmi időszakra meghosszabbító tisztségviselő aláírása
Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: .........................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ........ év ......................... hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

..........................................................

a kiállító hatóság bélyegzője
Seal or stamp of the issuing authority

IDŐSZAKOS SZEMLE BIZONYÍTVÁNY
ENDORSEMENT FOR PERIODICAL SURVEYS

Felszerelések szemléje

Equipment survey

IGAZOLÁS ARRÓL, hogy a rendelet 1. számú mellékletének I/6. (1) b) (ii) szabálya szerint végrehajtott szemle alapján a hajó a vonatkozó követelményeknek megfelelő állapotúnak minősül.

THIS IS TO CERTIFY that, at a survey required by Regulation I/6 (1) b) (ii), the vessel was found to comply with the relevant requirements.

..........................................................................................

a bizonyítványt kiállító tisztségviselő aláírása
Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: ..............................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ....... év ...................... hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

............................................................

a kiállító hatóság bélyegzője
Seal or stamp of the issuing authority

Rádió-hírközlési felszerelés szemléje

Radio surveys

IGAZOLÁS ARRÓL, hogy a rendelet 1. számú mellékletének I/6. (1) b) (iii) szabálya szerint végrehajtott szemle alapján a hajó a vonatkozó követelményeknek megfelelő állapotúnak minősül.

THIS IS TO CERTIFY that, at a survey as required by Regulation I/6 (1) b) (iii), the vessel was found to comply with the relevant requirements.

Rádió-hírközlési felszerelés első időszakos szemléje

First periodical radio survey

.....................................................................................................

a bizonyítványt kiállító tisztségviselő aláírása
Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: .................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ........ év ..................... hó ....... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

................................................................................

a kiállító hatóság bélyegzője
Seal or stamp of the issuing authority

(A bizonyítvány következő oldala) / (Next page of Certificate)

Rádió-hírközlési felszerelés második időszakos szemléje

Second periodical radio survey

................................................................................................

a bizonyítványt kiállító tisztségviselő aláírása
Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: ..................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ......... év ......................... hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

..................................................

a kiállító hatóság bélyegzője
Seal or stamp of the issuing authority

Rádió-hírközlési felszerelés harmadik időszakos szemléje

Third periodical radio survey

................................................................................................

a bizonyítványt kiállító tisztségviselő aláírása
Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: ...................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ........ év ......................... hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

..................................................................

a kiállító hatóság bélyegzője
Seal or stamp of the issuing authority

IDŐSZAKOS SZEMLE BIZONYÍTVÁNY
ENDORSEMENT FOR PERIODICAL SURVEY

IGAZOLÁS ARRÓL, hogy a rendelet 1. számú mellékletének I/6. (1) c) szabálya szerint végrehajtott szemle alapján a hajó a vonatkozó követelményeknek megfelelő állapotúnak minősül.

THIS IS TO CERTIFY that, at a survey required by Regulation I/6 (1) c), the vessel was found to comply with the relevant requirements.

..................................................................................

a bizonyítványt kiállító tisztségviselő aláírása
Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: ...............................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ..... év ................... hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

.............................................................................

a kiállító hatóság bélyegzője
Seal or stamp of the issuing authority

MENTESÍTÉSI BIZONYÍTVÁNY
EXEMPRION CERTIFICATE

új / meglévő *  halászhajó számára

for a new/existing *  fishing vessel

Kiállítva a

Issued under the provisions of the

22/2002. (IV. 27.) KöViM rendelet alapján

decree 22/2002. (IV. 27.) KöViM

annak igazolásául, hogy az alábbiakban megnevezett hajó megfelel a Tanácsnak a 24 méter és annál hosszabb halászhajók biztonsági rendszerének harmonizálásáról szóló 97/70/EK irányelvében foglalt rendelkezéseknek

and confirming compliance of the vessel named hereafter with the provisions of Council Directive 97/70/EC setting up harmonised safety regime for fishing vessels of 24 metres in length and over

MAGYARORSZÁG kormányának felhatalmazása alapján

under the authorization of the Government of the REPUBLIC OF HUNGARY

a Budapest Főváros Kormányhivatala által.

by the Government Office of the Capital City Budapest.


A hajó neve
Name of the ship
A hajó azonosító jele
számok és/vagy betűk
Distinctive numbers
or letters

Lajstromozási kikötője
Port of registry

A hajó hossza * 
Length * 

(A bizonyítvány hátoldala) / (Reverse of the Certificate)

IGAZOLÁS ARRÓL,

THIS IS TO CERTIFY

hogy a ............................. szabályban átruházott hatáskörnél fogva, a hajó mentesítést élvez a következő követelmények alól: ..............................................................................

that the vessel is, under the authority conferred by Regulation ......................... exempted from the requirements of .....................................................................................................

A Mentesítési Bizonyítvány érvényességének feltétele, ha ilyen meghatározásra került:

Conditions, if any, on which the Exemption Certificate is granted

.............................................................................................................................................

.............................................................................................................................................

A bizonyítvány a Megfelelési Bizonyítvánnyal együtt érvényes, ennélfogva a Mentesítési Bizonyítvány a Megfelelési Bizonyítvány érvényességétől függően ........ év .......................... hónap ..... napjáig érvényes.

This Certificate is valid until ....................., subject to the Certificate of Compliance, to which this Certificate is attached, remaining valid.

E bizonyítvány ........ év ...................... hó ..... napjáig érvényes, az I/6. szabály (1) b) (ii), b) (iii) és c) pontokkal összhangban elvégzendő szemlék függvényében.

This certificate is valid until .........................., subject to surveys in accordance with Regulation I/6 b) (ii), b) (iii) and c)

............................................................ ..... év ..... hónap ..... nap
a kiállítás helye
Issued at
a kiállítás dátuma
Date (year, month, day)

.....................................................................................................................................

a bizonyítványt kiállító hatóság tisztségviselőjének aláírása és a hatóság pecsétje
Signature of official issuing the record and/or seal or stamp of the issuing authority

A bizonyítvány aláírója megerősíti, hogy az említett lobogó szerinti állam teljes joggal felhatalmazta e tanúsítvány kiállítására:

The undersigned declares that he is duly authorised by the said Flag State to issue this record:

..........................................

aláírás / Signature

(A bizonyítvány következő oldala) / (Next page of the Certificate)

A bizonyítvány érvényességének türelmi időszakra történő meghosszabbítása a rendelet 1. számú melléklete I. fejezetének 11. (1) szabályában foglaltak szerint.

Endorsement to extend the validity of the Certificate for a period of grace where regulation I/11. (1) applies.

E bizonyítvány az I. fejezet 11. (1) szabálya szerint ....... év .................... hó ..... napjáig érvényes.

This Certificate shall, in accordance with Regulation I/11 (1) be accepted as valid until: ..............................................................

....................................................................................................................

a bizonyítvány érvényességét türelmi időszakra meghosszabbító tisztségviselő aláírása

Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: ............................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ............ év ...................... hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

.....................................................

a kiállító hatóság bélyegzője

Seal or stamp of the issuing authority

A bizonyítvány érvényességének meghosszabbítása arra az időszakra, amíg a hajó a szemle elvégzésének helyszínéül szolgáló kikötőbe ér, vagy türelmi időszakra történő meghosszabbítása a rendelet 1. számú melléklete I. fejezetének 11. (2) vagy 11. (4)  *  szabálya alapján

Endorsement to extend the validity of the Certificate until reaching the port of survey or for a period of grace where Regulation I/11 (2) or Regulation I/11 (4)  *  applies

E bizonyítvány az I/11. (2), illetve I/11. (4) szabály szerint ..... év .................. hó ..... napjáig érvényes.

This Certificate shall, in accordance with Regulation I/11 (2) or Regulation I/11 (4), be accepted as valid until ..............................................

.....................................................................................................................................

a bizonyítvány érvényességét türelmi időszakra meghosszabbító tisztségviselő aláírása

Signature of authorised official issuing the endorsement

A kiállítás helye: .................................

Place of issue:

A kiállítás dátuma: ........ év ......................... hó ..... nap

Date of issue: (Date: year, month, day)

...........................................................................

a kiállító hatóság bélyegzője

Seal or stamp of the issuing authority

FELSZERELÉSI TANÚSÍTVÁNY MEGFELELÉSI BIZONYÍTVÁNYHOZ
RECORD OF EQUIPMENT FOR THE CERTIFICATE OF COMPLIANCE

A Felszerelési Tanúsítvány a Megfelelési Bizonyítvány melléklete

This record shall be permanently attached to the certificate of compliance

A Felszerelési Tanúsítvány a 24 méter és annál hosszabb halászhajók biztonsági rendszerének harmonizálásáról szóló 97/70/EK Tanácsi irányelv követelményei szerint került kiállításra

Record of equipment for compliance with Council Directive 97/70/EC setting up a harmonised safety regime for fishing vessels with a length of 24 metres and over

1. A HAJÓ ADATAI
PATICULARS OF THE VESSEL

A hajó neve
Name of the vessel
A hajó hívójele, illetve
azonosító száma
Distinctive numbers
or letters

Lajstromozási kikötője
Port of registry

A hajó hossza * 
Length * 
2. TÚLÉLÉSI CÉLÚ FELSZERELÉS
DETAILS OF LIFE-SAVING APPLIANCES
1. Túlélési célú eszközökkel ellátott személyek teljes száma ...............................................
The number of persons for whom life-saving appliances are provided
Bal oldal
Port side
Jobb oldal
Starboard side
2. Mentőcsónakok száma .......................... .....................
Total number of lifeboats
2.1. Mentőcsónakok összesített befogadóképessége ..................... .....................
Total number of persons accommodated by them
2.2. Részben zárt mentőcsónakok száma (VII/18. szabály) ..................... .....................
Number of partially enclosed lifeboats (Regulation VII/18)
2.3. Teljesen zárt mentőcsónakok száma (VII/19. szabály) ..................... .....................
Number of totally enclosed lifeboats (Regulation VII/19)
3. Mentési célú vízi járművek száma ..................... .....................
Number of rescue boats
3.1. Mentőcsónakként rendszeresített mentési célú vízi járművek száma ..................... .....................
Number of boatswhich are included into the total number of lifeboats shown above
4. Mentőtutajok ..................... .....................
Liferafts
4.1. Jóváhagyott típusú vízre bocsátó berendezéssel üzembe helyezhető mentőtutajok száma ..................... .....................
Those for which approved launching appliances are required
4.1.1. Mentőtutajok száma ..................... .....................
Number of liferafts
4.1.2. Mentőtutajok összesített befogadóképessége ..................... .....................
Number of persons accommodated by them
4.2. Vízre bocsátó berendezés nélkül üzembe helyezhető mentőtutajok ..................... .....................
Those for which approved launching appliances are not required
4.2.1. Mentőtutajok száma ..................... .....................
Number of liferafts
4.2.2. Mentőtutajok összesített befogadóképessége ..................... .....................
Number of persons accommodated by them
5. Mentőövek száma ..................... .....................
Number of lifebuoys
6. Mentőmellények száma ..................... .....................
Number of lifejackets
7. Vízbe merülést gátló öltözékek ..................... .....................
Immersion suits
7.1. Teljes darabszám ..................... .....................
Total number
7.2. A mentőmellényekkel kapcsolatos követelményeket kielégítő vízbe merülést gátló öltözékek száma ..................... .....................
Number of immersion suits complying with the requirements for lifejackets
8. Kihűlés elleni védelmet adó segédeszközök száma *  ..................... .....................
Number of thermal protective aids * 
9. Az életmentési célú eszközökben használt rádiós eszközök száma ..................... .....................
Radio installations used in life-saving appliances
9.1. Radar jeladók száma ..................... .....................
Number of radar transponders
9.2. Duplex URH rádiótelefon készülékek száma ..................... .....................
Number of two-way VHF radiotelephone apparatus
3. RÁDIÓ-HÍRKÖZLÉSI FELSZERELÉS
DETAILS OF RADIO FACILITIES
Tétel
Item
Meglévő állapot
Actual provision
1. Elsődleges rendszerek ...................................................
Primary systems
1.1. URH rádió készülék ...................................................
VHF radio installation
1.1.1. DSC kódoló
DSC encoder
1.1.2. DSC figyelőszolgálati vevőkészülék ...................................................
DSC watch receiver
1.1.3. Rádiótelefon ...................................................
Radiotelephony
1.2. MF sávú rádióberendezés
MF radio installation
1.2.1. DSC kódoló ...................................................
DSC encoder
1.2.2. DSC figyelőszolgálati vevőkészülék
DSC watch receiver
1.2.3. Rádiótelefon
Radiotelephony
1.3. MF/HF sávú rádióberendezés ...................................................
MF/HF radio installation
1.3.1. DSC kódoló ...................................................
DSC encoder
1.3.2. DSC figyelőszolgálati vevőkészülék ...................................................
DSC watch receiver
1.3.3. Rádiótelefon ...................................................
Radiotelephony
1.3.4. Közvetlenül nyomtató rádiótávíró berendezés ...................................................
Direct printing radio telegraphy
1.4. INMARSAT hajó-földfelszíni állomás ...................................................
INMARSAT ship-earth station
2. Másodlagos vészhelyzeti riasztóberendezés ...................................................
Secondary means of alerting
3. Tengerészeti biztonsági információ vételére szolgáló berendezés ...................................................
Facilities for reception of maritime safety information
3.1. NAVTEX vevőkészülék ...................................................
NAVTEX receiver
3.2. EGC vevőkészülék ...................................................
EGC receiver
3.3. HF sávú közvetlenül nyomtató rádiótávíró berendezés ...................................................
HF direct printing radiotelegraphy receiver
4. Műholdas EPIRB ...................................................
Satellite EPIRB
4.1. COSPAS-SARSAT ...................................................
COSPAS-SARSAT
4.2. INMARSAT ...................................................
INMARSAT
5. URH EPIRB ...................................................
VHF EPIRB
6. A hajó radar jeladója ...................................................
Vessel’s radar transponder
7. Rádiótelefon segélyhívás figyelőszolgálati vevőkészülék - 2182 kHz *  ...................................................
Radiotelephone distress frequency watch receiver 2182 kHz
8. Rádiótelefon vészhelyzeti segélyhívó adókészülék - 2182 kHz * 
Device for generating the radiotelephony alarm signal on 2182 kHz
4. A RÁDIÓ-HÍRKÖZLÉSI FELSZERELÉS ÜZEMBIZTONSÁGÁT BIZTOSÍTÓ MÓDSZEREK (IX/14. SZABÁLY)
METHODS USED TO ENSURE AVAILABILITY OF RADIO FACILITIES (REGULATION IX/14)
1. Berendezések megkettőzése
Duplication of equipment
2. Parton elvégzett karbantartás
Shore-based maintenance
3. A hajón végzett karbantartás
At sea maintenance capability
Ezen tanúsítvány valós adatokat tartalmaz.
This is to certify that this record is correct in all respects.
..................................................... ..... év ..................... hónap ..... nap
a kiállítás helye
Issued at
a kiállítás dátuma
Date (year, month, day)

..................................................................................................................................

a tanúsítványt kiállító hatóság tisztségviselőjének aláírása és a hatóság pecsétje
Signature of official issuing the record and/or seal or stamp of the issuing authority

A tanúsítvány aláírója megerősíti, hogy a tanúsítvány kiállításához kellő felhatalmazással rendelkezik:

The undersigned declares that he is duly authorised by the said member state to issue this record:

...................................................

aláírás / Signature


  Vissza az oldal tetejére