A jogszabály mai napon ( 2019.08.26. ) hatályos állapota. Váltás a jogszabály következő időállapotára (határozatlan -)
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

223/2006. (XI. 20.) Korm. rendelet

a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezmény kihirdetéséről * 

(Az Egyezmény a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2006. március 1-jén lépett hatályba.)

1. § A Kormány a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló, Bécsben, 1972. november 15. napján aláírt Egyezményt e rendelettel kihirdeti.

2. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

Convention on the control and marking of articles of precious metals

Signed in Vienna on 15 November 1972
Entered into force on 27 June 1975

(Original text)

Preamble

The Republic of Austria, the Republic of Finland, the Kingdom of Norway, the Portuguese Republic, the Kingdom of Sweden, the Swiss Confederation and the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland,

desiring to facilitate international trade in articles of precious metals while at the same time maintaining consumer protection justified by the particular nature of these articles,

have agreed as follows:

I Scope and Operation

Article 1

1. Legal provisions of a Contracting State which require articles of precious metals to be assayed by an authorized body and to be marked with official stamps so as to indicate that they have been satisfactorily assayed, or require such articles to be marked so as to indicate the sponsor, the nature of the metal or the standard of fineness, shall be deemed to be satisfied in respect of articles of precious metals imported from the territory of another Contracting State if such articles have been controlled and marked in accordance with the provisions of this Convention.

2. For articles controlled and marked in accordance with the provisions of this Convention an importing Contracting State shall not require further assaying or marking of a kind referred to in paragraph 1, except for the purpose of check tests as provided in Article 6.

3. Nothing in this Convention shall require a Contracting State to allow the importation or sale of articles of precious metals which do not fulfil its national minimum standards of fineness. Furthermore, nothing in this Convention shall require a Contracting State which accepts 800 as a standard of fineness for silver to allow the importation or sale of articles marked with the 830 standard of fineness.

Article 2

For the purposes of this Convention „articles of precious metals” means articles of silver, gold, platinum or alloys thereof, as defined in Annex I.

Article 3

1. In order to benefit from the provisions of Article 1, articles of precious metals must be:

a) submitted to an authorized assay office appointed in accordance with Article 5;

b) controlled by the authorized assay office in accordance with the rules and procedures laid down in Annexes I and II;

c) marked with the marks as prescribed in Annex II, including the Common Control Mark as described in paragraph 8 thereof.

2. The benefits of Article 1 shall not be applicable to articles of precious metals which, after being marked as prescribed in Annex II have had any of these marks altered or obliterated.

Article 4

The Contracting States shall not be obliged to apply the provisions of paragraphs 1 and 2 of Article 1 to articles of precious metals which since, being submitted to an authorized assay office, and controlled and marked as prescribed in Article 3 have been altered by addition or in any other manner.

II Control and Sanctions

Article 5

1. Each Contracting State shall appoint one or more assay offices which shall be the only bodies authorized in its territory to carry out the control of articles of precious metals provided for in this Convention and to apply its own appointed assay office mark and the Common Control Mark.

2. Each Contracting State shall notify the depositary of the appointment of such authorized assay offices and of their assay office marks and any withdrawal of this authorization from any assay office previously appointed. The depositary shall immediately notify all other Contracting States accordingly.

Article 6

The provisions of this Convention shall not prevent a Contracting State from carrying out check tests on articles of precious metals bearing the marks provided for in this Convention. Such tests shall not be carried out in such a way as to hamper unduly the importation or sale of articles of precious metals marked in conformity with the provisions of this Convention.

Article 7

The Contracting States hereby empower the depositary to register with the World Intellectual Property Organization (WIPO), in accordance with the Convention of Paris for the Protection of Industrial Property, the Common control Mark as a national hallmark of each Contracting State. The depositary shall also do so in the case of a Contracting State in relation to which this Convention enters into force at a later date or in the case of an acceding State.

Article 8

1. Each Contracting State shall have and maintain legislation prohibiting subject to penalties, any forgery or misuse of the Common Control Mark provided for by this Convention or of the marks of the authorized assay offices which have been notified in accordance with paragraph 2 of Article 5, and any unauthorized alteration to the article or alteration or obliteration of the fineness mark or responsibility mark after the Common Control Mark has been applied.

2. Each Contracting State undertakes to institute proceedings under such legislation when sufficient evidence of forgery or misuse of the Common Control Mark or marks of the authorized assay offices, or unauthorized alteration to the article or alteration or obliteration of the fineness mark or responsibility mark after the Common Control Mark has been applied is discovered or brought to its attention by another Contracting State or, where more appropriate, to take other suitable action.

Article 9

1. If an importing Contracting State or one of its assay offices has reason to believe that an assay office of an exporting Contracting State has affixed the Common Control Mark without having complied with the relevant provisions of this Convention, the assay office by which the articles are purported to have been marked shall be immediately consulted, and the latter assay office shall promptly lend all reasonable assistance for the investigation of the case. If no satisfactory settlement is reached, either of the parties may refer the case to the Standing Committee by notifying its Chairman. In such a case the chairman shall convene a meeting of the Standing Committee not later than one month from the receipt of such notification.

2. If any matter has been referred to the Standing Committee under paragraph 1, the Standing Committee may, after having given an opportunity for the parties concerned to be heard, make recommendations as to the appropriate action to be taken.

3. If within a reasonable time a recommendation referred to in paragraph 2 has not been complied with, or the Standing Committee has failed to make any recommendation, the importing Contracting State may then introduce such additional surveillance of articles of precious metals marked by that particular assay office and entering its territory, as it considers necessary, including the right temporarily to refuse to accept such articles. Such measures shall immediately be notified to all Contracting States and shall be reviewed from time to time by the Standing Committee.

4. Where there is evidence of repeated and grave misapplication of the Common Control Mark the importing Contracting State may temporarily refuse to accept articles bearing the assay office mark of the assay office concerned whether or not controlled and marked in accordance with this Convention. In such a case the importing Contracting State shall immediately notify all other Contracting States and the Standing Committee shall meet within one month to consider the matter.

III. Standing Committee and Amendments

Article 10

1. A Standing Committee is hereby established on which each Contracting State shall be represented. Each Contracting State shall have one vote.

2. The tasks of the Standing Committee shall be:

to consider and review the operation of this Convention;

to promote technical and administrative co-operation between the Contracting States in matters dealt with by this Convention;

to consider measures for securing uniform interpretation and application of the provisions of this Convention;

to encourage the adequate protection of the marks against forgery and misuse;

to make recommendations in the case of any matter referred to it under the provisions of paragraph 2 of Article 9, or for the settlement of any dispute arising out of the operation of this Convention which is presented to the Standing Committee;

to examine whether the arrangements of a State interested in acceding to this Convention comply with the conditions of the Convention and its Annexes and to make a report in that respect for consideration by the Contracting States.

3. The Standing Committee shall adopt rules of procedure for its meeting including rules for the convening of such meetings. This Committee shall meet at least once a year. The first meeting shall be convened by the depositary not later than six months after the coming into force of this Convention.

4. The Standing Committee may make recommendations on any question relating to the implementation of this Convention or make proposals for the amendment of this Convention or its Annexes. Such recommendations or proposals shall be transmitted to the depositary who shall notify all Contracting States.

Article 11

1. In the case of a proposal received from the Standing Committee for amendment of the Annexes to the Convention the depositary shall notify all Contracting States and invite their Governments to give their consent to the proposed amendment within four months. Such consent may be conditional in order to meet internal constitutional requirements.

2. Unless a negative reply has been received from the Government of a Contracting State within the period mentioned in paragraph 1, the amendment to the Annexes shall come into force six months after the expiration of this period unless a later date for its entry into force has been provided for in the amendment, and provided that the conditions in any consent referred to in paragraph 1 have been fulfilled. The depositary shall notify the entry into force and the relevant date to all Contracting States.

3. In the case of a proposal received from the Standing Committee for the amendment of the Articles to the Convention, or in the case of a proposal for amendment of the Convention or its Annexes received from a Contracting State, the depositary shall submit such proposals for acceptance to all Contracting States.

4. If within three months from the date of the submission of a proposal for amendment under paragraph 3 a Contracting State requests that negotiations be opened on the proposal, the depositary shall arrange for such negotiations to be held.

5. Provided it is accepted by all Contracting States, an amendment to this Convention or its Annexes proposed under paragraph 3 shall enter into force one month after deposit of the last instrument of acceptance unless another date is provided for in the amendment. Instruments of acceptance shall be deposited with the depositary who shall notify all Contracting States.

IV Final Provisions

Article 12

1. Any State being a Member of the United Nations or of any of the specialised agencies or of the International Atomic Energy Agency or a Party to the Statute of the International Court of Justice and having arrangements for the assay and marking of articles of precious metals necessary to comply with the requirements of the Convention and its Annexes may, upon invitation of the Contracting States to be transmitted by the depositary, accede to this Convention.

2. The Governments of the Contracting States shall base their decision whether to invite a State to accede primarily on the report referred to in paragraph 2 of Article 10.

3. The invited State may accede to this Convention by depositing an instrument of accession with the depositary which shall notify all other Contracting States/The accession shall become effective three months after deposit of that instrument.

Article 13

The Kingdom of Denmark and the Republic of Iceland, which participated in the drafting of this Convention, may accede to it by depositing an instrument of accession with the depositary. The accession shall become effective two months after the date of deposit of that instrument, but not before the expiry of the period of four months mentioned in paragraph 2 of Article 16.

Article 14

1. The Government of any signatory or acceding State may, when depositing its instrument of ratification or accession, or at any time thereafter, declare in writing to the depositary that this Convention shall apply to all or part of the territories, designated in the declaration, for the external relations of which it is responsible. The depositary shall communicate any such declaration to the Governments of all other Contracting States.

2. If the declaration was made at the time of the deposit of the instrument of ratification or accession this Convention shall enter into force in relation to those territories on the same date as the Convention enters into force in relation to the State having made the declaration. In all other cases the Convention shall enter into force in relation to those territories three months after the declaration has been received by the depositary.

3. The application of this Convention to all or part of such territories may be terminated by the Government of the State having made the declaration referred to in paragraph 1 provided that it gives three months’ notice in writing to the depositary which shall notify all other Contracting States.

Article 15

Any Contracting State may withdraw from this Convention provided that it gives twelve months’ notice in writing to the depositary who shall notify all Contracting States, or on such other terms as may be agreed upon by the Contracting States. Each Contracting State undertakes that, in the event of its withdrawal from the Convention, it will cease after withdrawal to use or apply the Common Control Mark for any purpose.

Article 16

1. This Convention shall be ratified by the signatory States. The instruments of ratification shall be deposited with the depositary which shall notify all other signatory States.

2. This Convention shall enter into force four months after deposit of the fourth instrument of ratification. In relation to any other signatory State depositing subsequently its instrument of ratification this Convention shall enter into force two months after the date of deposit but not before the expiry of the above-mentioned period of four months.

In witness thereof the undersigned, duly authorized thereto, have signed the present Convention.

Done in Vienna this 15th day of November 1972, in a single copy in the English and French languages, both texts being equally authentic, which shall be deposited with the Government of Sweden, by which certified copies shall be transmitted to all other signatory and acceding States.

(Here follow the signatures of the representatives of Austria, Finland, Norway, Portugal, Sweden, Switzerland and the United Kingdom.)

Annexes I and II to the Convention on the control and marking of articles of precious metals

Amended by the Contracting States to the Convention *  on the basis of a proposal agreed to by the Standing Committee at its forty-fifth meeting in Helsinki on 25 and 26 May 1998

Entered into force on 10 March 2000

(English version)

ANNEX I

Definitions and Technical Requirements

1. Definitions

For the purpose of this Convention the following definitions apply:

1.1. Precious metals

Precious metals are platinum, gold, [palladium]  *  and silver.

Platinum is the most precious metal followed by gold, [palladium]  *  and silver.

1.2. Precious metal alloy

A precious metal alloy is a solid solution containing at least one precious metal.

1.3. Precious metal article

A precious metal article is any item of jewellery, goldsmith’s, silversmith’s or watchmaker’s ware or any other object made entirely or in part from precious metals or their alloys.

1.4. Fineness

The fineness is the content of the named precious metals measured in terms of parts per thousand by weight of alloy.

1.5. Standard of fineness

The standard of fineness is the minimum content of the named precious metals measured in terms of parts per thousand by weight of alloy.

1.6. Precious metal coating/plating

A precious metal coating or plating is a layer of precious metal or of precious metal alloy applied to all, or part of a precious metal article e.g. by chemical, electrochemical, mechanical or physical process.

1.7. Base metals

Base metals are all metals except platinum, gold, [palladium]  *  and silver.

2. Technical requirements

2.1. The Convention does not apply to:

a) Articles made of alloys of a fineness less than 850 for platinum, 375 for gold, [500 for palladium]  *  and 800 for silver;

b) Any article which is intended to be used for medical, dental, veterinary, scientific or technical purpose;

c) Legal tender;

d) Parts or incomplete semi-manufactures (e.g. metal parts or surface layer);

e) Raw materials such as bars, plates, wire and tubes;

f) Base metal articles coated with precious metal;

g) Any other object decided by the Standing Committee.

The articles referred to in a) to g) above cannot therefore be marked with the Common Control Mark.

2.2. Standards of fineness applied under the Convention * 

for platinum: 999, 950, 900, 850

for gold: 999, 916, 750, 585, 375

[for palladium: 999, 950, 500]  * 

for silver: 999, 925, 830, 800

2.2.1. Other standards of fineness may be recognised by the Standing Committee, depending on international developments.

2.3. Tolerance

2.3.1. No negative tolerance is permitted in relation to the standard of fineness indicated on the article.

2.3.2. Separate rules for special manufacturing techniques are established by the Standing Committee.

2.4. Use of solder

2.4.1. Solder may be used only for joining purposes. In principle, the standard of fineness of the solder shall be the same as the standard of fineness of the article.

2.4.2. Practical exceptions from this principle and other methods of joining are defined by the Standing Committee.

2.5. Use of base metal parts

2.5.1. Base metal parts in precious metal articles shall be prohibited except as follows:

a) Movements of propelling pencils, clocks and watches, the internal mechanism of lighters and similar mechanisms where precious metals are unsuitable for technical reasons;

b) Blades of knives and such parts of bottle openers and corkscrews and similar articles for which precious metals are unsuitable for technical reasons;

c) springs;

d) wire for joints of silver hinges;

e) pins for silver brooches.

Other exceptions can be decided on by the Standing Committee.

2.5.2. Rules for joining base metal parts permitted under paragraph 2.5.1. to precious metal parts are established by the Standing Committee.

2.5.3. Base metal parts where practicable shall be stamped or engraved „METAL” or with a specific designation of the metal; where this is impracticable these shall be readily distinguishable by colour from the precious metal. These requirements shall not apply to clock or watch movements. Base metal shall not be used for the purpose of strengthening, weighting or filling.

2.6. Use of non-metallic substances

The use of non-metallic parts shall be permitted provided these are clearly distinguishable from the precious metal, they are not plated or coloured to resemble precious metals and their extent is visible. The Standing Committee can decide on further details.

2.7. Coating of precious metal articles

Precious metal coating must be of at least the same fineness as the article or of a more precious metal.

2.7.1. The Standing Committee decides on permitted coatings.

ANNEX II

Control by the authorised assay office(s)

1. General

The authorised assay office(s) (thereafter referred to as „the assay office”) shall examine whether articles of precious metals which are presented to it in order to be marked with the Common Control Mark fulfil the conditions of Annex I to the Convention.

1.1. If an article is found by the assay office to be complete as to all its metallic parts and if it complies with the provisions of Annex I to this Convention, the assay office shall, on request, mark the article with its assay office mark and the Common Control Mark. In cases where the Common Control Mark is applied the assay office shall, before the article leaves its custody, ensure that the article is fully marked in accordance with the provisions of paragraphs below.

2. Methods of analysis

The assay office shall use any of the approved methods of analysis in assaying articles of precious metals as listed under Appendix I. The Standing Committee can amend this list according to future developments. Other test methods may be used to evaluate the homogeneity of the batch.

3. Sampling

The number of items taken from a batch and the number of samples taken from these items for testing and analysis shall be sufficient to establish the homogeneity of the batch and ensure that all parts of all articles controlled in the batch are up to the required standard of fineness. Sampling guidelines are established by the Standing Committee.

4. Marking

The following minimum marks shall be applied on articles which satisfy the criteria in Annex I:

a) a registered responsibility mark as described in paragraph 4.2.;

b) the mark of the assay office;

c) the Common Control Mark as described in paragraph 4.3.; and

d) the corresponding fineness mark in arabic numerals;

Marks b) and c) shall be punched on the article by the assay office,

Marks a) and d) can be applied by punching, casting or engraving on the article.

Whenever possible, all marks shall be placed in immediate proximity to each other.

Other marks which are not to be confused with the marks mentioned above are allowed as additional marks.

4.1. The Standing Committee can decide on other methods of marking articles.

4.2. The responsibility mark referred to in paragraph 4 a), shall be registered in an official register of the Contracting State and/or one of its assay offices, in whose territory the article in question is controlled.

4.3. The Common Control Mark shall consist of the representation of a balance together with the number in Arabic numerals showing the standard of fineness of the article in parts per thousand in relief on a lined background surrounded by a shield indicating the nature of the precious metal as follows:

- for platinum articles:

- for gold articles:

- [for palladium articles:]  * 

- for silver articles:

4.3.1. All different standards of fineness listed by the Standing Committee can be represented.

4.3.2. The approved sizes of the Common Control Mark are listed in Appendix 2. This list can be amended by the Standing Committee.

4.4. Articles consisting of more than one alloy of the same precious metal

Where an article consists of different alloys of the same precious metal, the fineness mark and the Common Control Mark applied shall be that of the lowest fineness present in the article. Exceptions can be decided on by the Standing Committee.

4.5. Articles consisting of parts

If an article consists of parts which are hinged or readily separable, the above marks shall be applied to the main part. Where practicable the Common Control Mark shall be applied also to the lesser parts.

4.6. Articles consisting of different precious metal alloys

4.6.1. If an article consists of different precious metal alloys, and if the colour and extent of each alloy are clearly visible, the marks referred to in paragraph 4 a), b), c) and d) shall be applied on one precious metal alloy and the appropriate Common Control Mark on the other(s).

4.6.2. If an article consists of different precious metal alloys and if the colour and extent of each alloy is not visible, the marks referred to in paragraph 4 a), b), c) and d) shall be applied on the least precious metal. The Common Control Mark relating to the more precious metals may not be applied.

4.6.3. Exceptions from the rules above justified by technical reasons are decided on by the Standing Committee.

Appendix I

Methods of analysis and other test methods

The testing of articles of precious metals submitted for marking with the Common Control Mark consists of the two following steps:

1. the evaluation of the homogeneity of the batch, and

2. the determination of the fineness of the alloy.

1. The homogeneity of the batch may be evaluated by one of the following test methods:

a) touchstone testing;

b) testing by X-ray spectroscopy; and

c) analysis of scraps assembled from several pieces taken out of the batch.

2. The fineness of the precious metals content is determined by one of the following approved methods of analysis:

Platinum: Gravimetric method after precipitation of diammonium-hexachloroplatinate

(Document EN 31210/ISO 11210: 1995) Gravimetric method by reduction with mercurous chloride (Document EN 31489/ISO 11489: 1995)

Spectrometric method/ICP solution (Document pr EN 31494/ISO/DIS 11494)

Atomic absorption (Document ISO/WD 11492)

Gold: Cupellation method (Document EN 31426/ISO 11426:1997)

Spectrometric method/ICP solution (Document ISO/WD 11493)

[Palladium: Gravimetric determination with dimethyl glyoxime (Document EN 31490/ISO 11490:1995)

Spectrometric method/ICP solution (Document EN 31495/ISO/DIS 11495)]  * 

Silver: Volumetric (potentiometric) method using potassium bromide (Document EN 31427/ISO 11427: 1993 * )

Volumetric (potentiometric) method using sodium chloride or potassium chloride (Document ISO 13756: 1997)

Appendix II

Sizes of the Common Control Marks

The sizes (height) of the Common Control Mark are:

for platinum: not smaller than 0.75 mm
for gold: - 1.5 mm
- 1.0 mm
- 0.75 mm
- 0.5 mm
[for palladium not smaller than 0.75 mm]  * 
for silver: - 4.0 mm
- 2.0 mm
- 1.5 mm
- 1.0 mm
- 0.75 mm”

„Egyezmény a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről (fémjelzési egyezmény)

Bevezetés

Az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Norvég Királyság, a Portugál Köztársaság, a Svéd Királyság, a Svájci Államszövetség, valamint Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága,

azzal a szándékkal, hogy a nemesfémtárgyak nemzetközi kereskedelmét elősegítsék, és ugyanakkor a fenti tárgyak különleges jellege által indokolt fogyasztói védelmet fenntartsák,

az alábbiakban állapodtak meg:

I. Hatásköri és alkalmazási terület

1. cikk

1. A szerződő államok azon jogszabályai, amelyek előírják, hogy a nemesfémtárgyakat egy erre jogosult szerv vizsgálja és jelölje meg hivatalos jelével, amely igazolja, hogy kielégítően megvizsgálták azokat, vagy amelyek előírják, hogy ezeket a tárgyakon tüntessék fel a megbízót, a nemesfém fajtáját vagy a finomsági fokot, akkor tekintendők úgy, hogy betartották azokat egy másik szerződő állam területéről importált nemesfémtárgyak tekintetében, ha ezeket a tárgyakat a jelen egyezmény rendelkezéseivel összhangban ellenőrizték és jelölték meg.

2. A jelen egyezmény rendelkezéseivel összhangban ellenőrzött és fémjelzett tárgyak esetében az importáló szerződő állam nem ír elő az 1. bekezdésben említett jellegű további anyagvizsgálatot vagy jelölést, kivéve, ha ez a 6. cikkben előírt ellenőrző vizsgálatok céljából történik.

3. A jelen egyezmény nem írja elő egyik szerződő állam számára sem, hogy olyan nemesfémtárgyak importját vagy értékesítését engedélyezze, amelyek nem érik el a saját országukban érvényes minimális finomsági fokot. Ezenkívül a jelen egyezmény nem írja elő egyik olyan szerződő állam számára sem, amely az ezüstnél elfogadja a 800-as finomsági fokot, hogy a 830 finomsági fokkal megjelölt tárgyak importját vagy értékesítését engedélyezze.

2. cikk

A jelen egyezmény alkalmazásában „nemesfémtárgyak” alatt az 1. mellékletben meghatározott, ezüstből, aranyból, platinából vagy azok ötvözetéből készült tárgyak értendők.

3. cikk

1. Az 1. cikkben előírtak teljesülése érdekében a nemesfémtárgyakat:

a) be kell nyújtani az 5. cikk alapján kijelölt, vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézetnek;

b) az erre jogosult nemesfémvizsgáló intézetnek az I. és II. mellékletben meghatározott szabályokkal és eljárásokkal összhangban meg kell vizsgálnia;

c) a II. mellékletben leírt jelekkel kell megjelölni a 8. cikk Közös Ellenőrző Jelre vonatkozó előírásainak megfelelően.

2. Az 1. cikkben említett mentességek nem alkalmazhatók az olyan nemesfémtárgyakra, amelyeken a II. mellékletben foglalt jelölést követően ezek a jelölések bármelyike megsérült vagy azonosíthatatlanná vált.

4. cikk

A szerződő államok nem kötelesek az 1. cikk 1. és 2. bekezdésének rendelkezéseit a 3. cikkben ismertetett módon ellenőrzött és megjelölt azon nemesfémtárgyakra alkalmazni, amelyeket - a vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézetnek történő benyújtásuk óta - kiegészítéssel láttak el vagy bármilyen egyéb módon megváltoztattak.

II. Ellenőrzések és szankciók

5. cikk

1. Mindegyik szerződő állam kijelöl egy vagy több arra jogosult nemesfémvizsgáló intézetet, amely a saját területén kizárólagos felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a nemesfémtárgyaknak a jelen egyezményben előírt vizsgálatát elvégezze, valamint az általa kijelölt nemesfémvizsgáló intézet jelölését és a Közös Ellenőrző Jelet alkalmazza.

2. Mindegyik szerződő állam tájékoztatja a letéteményest az általa kijelölt, vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézetről és a nemesfémvizsgáló intézet által alkalmazott jelekről, valamint arról, ha egy korábban kijelölt nemesfémvizsgáló intézet felhatalmazását visszavonják. A letéteményes azonnal értesíti erről az összes többi szerződő államot.

6. cikk

A jelen egyezmény rendelkezései nem akadályozzák meg a szerződő államot abban, hogy ellenőrző vizsgálatokat végezzen a jelen egyezményben előírt jeleket viselő nemesfémtárgyakon. Az ilyen vizsgálatok célja, hogy megakadályozza a jelen egyezmény rendelkezéseinek megfelelően jelölt nemesfémtárgyak jogtalan importját vagy értékesítését.

7. cikk

A szerződő államok felhatalmazzák a letéteményest arra, hogy a Közös Ellenőrzési Jelet a Szellemi Javak Világszervezeténél (WIPO) az ipari vagyon védelméről szóló párizsi egyezménnyel összhangban az egyes szerződő államok nemzeti fémjeleként jegyezzék be. A letéteményes akkor is megteszi ezt, ha olyan szerződő államról van szó, amelynek vonatkozásában a jelen egyezmény egy későbbi időpontban lép hatályba, illetve ha ez után csatlakozó államról van szó.

8. cikk

1. Mindegyik szerződő állam olyan jogszabályokkal rendelkezik, és továbbra is olyan jogszabályokat alkalmaz, amelyek büntetés terhe mellett megtiltják a jelen egyezményben előírt Közös Ellenőrző Jel vagy az 5. cikk 2. bekezdése szerint bejelentett vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézetek jeleinek hamisítását vagy szabálytalan használatát, valamint a nemesfémtárgy engedély nélküli átalakítását, illetve a finomsági jelnek vagy a felelősségjelnek a Közös Ellenőrző Jel alkalmazásának bevezetése után történő átalakítását vagy kitörlését.

2. Amennyiben elegendő bizonyíték merül fel a jelen egyezményben előírt Közös Ellenőrző Jel vagy a vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézetek jeleinek hamisítására vagy szabálytalan használatára vagy a nemesfémtárgy engedély nélküli átalakítására, illetve a finomsági jelnek vagy a felelősségjelnek a Közös Ellenőrző Jel alkalmazásának bevezetése után történő átalakítására vagy kitörlésére, minden szerződő állam vállalja, hogy ezen jogszabályok alapján eljárást indít. Vonatkozik ez azon esetekre is, ha ezen tényekre egy másik szerződő állam hívja fel a figyelmet.

9. cikk

1. Ha az egyik importáló szerződő állam vagy annak egyik nemesfémvizsgáló intézete jogosan ítéli meg úgy, hogy az exportáló szerződő állam nemesfémvizsgáló intézete a Közös Ellenőrző Jelet nem a jelen egyezményben foglalt rendelkezéseknek megfelelően alkalmazta, azonnal konzultálni kell azzal a nemesfémvizsgáló intézettel, amelynek a nemesfémtárgyakat meg kellett volna jelölnie, és az utóbbi intézet köteles késedelem nélkül minden ésszerű segítséget megadni az eset kivizsgálásához. Ha nem sikerül az ügyet kielégítően rendezni, bármelyik fél az Állandó Bizottság elé utalhatja azt az elnök tájékoztatása mellett. Ilyen esetben az elnök az értesítés kézhezvételétől számított legkésőbb egy hónapon belül összehívja az Állandó Bizottság ülését.

2. Ha az 1. bekezdés alapján bármely ügy az Állandó Bizottság elé kerül, az Állandó Bizottság - miután lehetőséget biztosított a felek számára, hogy meghallgassák őket - javaslatokat tesz a szükséges megfelelő intézkedésre.

3. Ha a 2. bekezdésben említett javaslat ésszerű időn belül nem teljesül, vagy ha az Állandó Bizottság nem tett javaslatot, az importáló szerződő állam által szükségesnek ítélt további felügyeletet vezethet be az adott nemesfémvizsgáló intézet által megjelölt, a területére érkező nemesfémtárgyakra, ideértve azt a jogot, hogy az ilyen tárgyak átvételét ideiglenesen megtagadja. Az ilyen intézkedésekről azonnal értesíteni kell az összes szerződő államot, és ezeket az intézkedéseket az Állandó Bizottság köteles rendszeresen ellenőrizni.

4. Ha bizonyíték merül fel arra, hogy a Közös Ellenőrző Jelet ismételten és súlyosan jogellenesen alkalmazzák, az importáló szerződő állam ideiglenesen megtagadhatja az érintett nemesfémvizsgáló intézet fémjelét viselő tárgyak elfogadását függetlenül attól, hogy a jelen egyezménnyel összhangban ellenőrizték vagy jelölték-e azokat. Ilyen esetben az importáló szerződő állam azonnal tájékoztatja az összes többi szerződő államot, az Állandó Bizottság pedig egy hónapon belül összeül a kérdés megtárgyalása érdekében.

III. Állandó Bizottság és módosítások

10. cikk

1. Az Állandó Bizottság megalakul, amelyben minden szerződő állam képviselteti magát. A szerződő államok egy-egy szavazattal rendelkeznek.

2. Az Állandó Bizottság feladatai a következők:

a jelen egyezmény működésének figyelemmel kísérése és áttekintése;

a szerződő államok közötti szakmai és adminisztratív együttműködés elősegítése a jelen egyezmény alá tartozó ügyekben;

a jelen egyezmény egységes értelmezésének és alkalmazásának biztosítására vonatkozó intézkedések figyelemmel kísérése;

a jelzések megfelelő védelmének elősegítése a hamisítás és szabálytalan használat elkerülése érdekében;

javaslatok benyújtása a 9. cikk 2. bekezdésének rendelkezései alapján eléutalt ügyek esetén, illetve az Állandó Bizottságnak benyújtott, a jelen egyezmény gyakorlati alkalmazásából származó viták rendezésére;

annak vizsgálata, hogy a jelen egyezményhez csatlakozni szándékozó ország által tett intézkedések megfelelnek-e az egyezményben foglalt feltételeknek, és erről beszámoló jelentés készítése a szerződő államok által történő mérlegelésre.

3. Az Állandó Bizottság elfogadja az ülésein betartandó eljárási szabályokat, ideértve az ülések összehívására vonatkozó szabályokat. A Bizottság legalább évente egyszer összeül. Az első ülést a letéteményes hívja össze a jelen egyezmény hatálybalépésétől számított legkésőbb hat hónapon belül.

4. Az Állandó Bizottság a jelen egyezmény végrehajtására vonatkozó bármely kérdésben tehet ajánlást, illetve javasolhatja a jelen egyezmény vagy annak mellékletei módosítását. Ezeket az ajánlásokat vagy javaslatokat a letéteményesnek kell benyújtani, amely tájékoztatja valamennyi szerződő államot.

11. cikk

1. Az Állandó Bizottságtól az egyezmény mellékleteinek módosítására vonatkozóan kapott javaslat esetén a letéteményes tájékoztatja valamennyi szerződő államot, és felszólítja azok kormányait arra, hogy négy hónapon belül fogadják el a javasolt módosítást. A módosítás csak azzal a feltétellel fogadható el, hogy megfelel a belső alkotmányos követelményeknek.

2. Ha az egyik szerződő állam kormányától az 1. bekezdésben említett határidőn belül nem érkezik elutasító válasz, a mellékletek módosítása ezen határidőtől számított hat hónapon belül hatályba lép, kivéve, ha a módosítás annak hatálybalépésére későbbi időpontot ír elő, és feltéve, hogy az 1. bekezdésben említett elfogadási feltételek teljesültek. A letéteményes valamennyi szerződő államot tájékoztatja a hatálybalépésről és annak aktuális időpontjáról.

3. Ha az Állandó Bizottság javasolja az egyezmény cikkeinek módosítását, illetve ha az egyik szerződő állam javasolja az egyezmény vagy a mellékletek módosítását, a letéteményes ezeket a javaslatokat benyújtja valamennyi szerződő államnak.

4. Ha a 3. bekezdés szerint a módosítási javaslat benyújtásának időpontjától számított három hónapon belül az egyik szerződő állam azt kéri, hogy tárgyalásokat kezdjenek a javaslatról, a letéteményes intézkedik a tárgyalások megtartásáról.

5. Ha ezt valamennyi szerződő állam elfogadja, az egyezmény vagy a mellékletek 3. bekezdésben javasolt módosítása az elfogadásról szóló utolsó okmány letétbe helyezésétől számított egy hónapon belül hatályba lép, kivéve, ha a módosítás másik időpontot ír elő. Az elfogadásról szóló okmányokat a letéteményesnél kell letétbe helyezni, amely tájékoztatja az összes szerződő államot.

IV. Záró rendelkezések

12. cikk

1. A jelen egyezményhez az Egyesült Nemzetek, az erre szakosodott hivatalok, illetve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bármelyik tagállama vagy a Nemzetközi Bíróság alapokmányát aláíró és a jelen egyezmény követelményeinek teljesítéséhez szükséges, a nemesfémtárgyak vizsgálatára és jelölésére vonatkozó intézkedéseket bevezető bármelyik fél csatlakozhat.

2. A szerződő államok kormányai azon döntésüket, hogy egy államot csatlakozásra invitáljanak, elsősorban a 10. cikk 2. bekezdésében hivatkozott jelentésre alapozzák.

3. A meghívott állam egy a Letéteményesnél letétbe helyezett csatlakozó nyilatkozattal csatlakozhat jelen egyezményhez. A Letéteményes erről minden szerződő államot értesít. A csatlakozás a letétbe helyezés után 3 hónappal lép hatályba.

13. cikk

A Dán Királyság és az Izlandi Köztársaság - amelyek részt vettek a jelen egyezmény megfogalmazásában - úgy csatlakozhatnak, hogy csatlakozási okmányt helyeznek letétbe a letéteményesnél. A csatlakozás az említett okmány letétbe helyezésétől számított két hónapon belül, de leghamarabb a 16. cikk 2. bekezdésében említett négy hónapos határidő lejártakor válik hatályossá.

14. cikk

1. Az egyezményt aláíró vagy az egyezményhez csatlakozó állam kormánya ratifikációs vagy csatlakozási okmánya letétbe helyezésekor vagy ezt követően bármikor írásban bejelentheti a letéteményesnek, hogy a jelen egyezmény a nyilatkozatban megjelölt valamennyi területre vagy azok egy részére a felelőssége alá tartozó külső kapcsolatok tekintetében érvényes. A letéteményes minden ilyen nyilatkozatot, eljuttat az összes többi szerződő állam kormányához.

2. Ha a nyilatkozat a ratifikációs vagy csatlakozási okmány letétbe helyezésének időpontjában történt, a jelen egyezmény a fenti területek tekintetében ugyanazon a napon lép hatályba, amelyen az egyezmény a nyilatkozatot tevő állam tekintetében. Minden egyéb esetben az egyezmény a fenti területek tekintetében az azt követő időponttól számított három hónapon belül lép hatályba, hogy a nyilatkozatot a letéteményes megkapta.

3. A jelen egyezmény alkalmazását az ilyen területek egészére vagy azok egy részére az 1. bekezdésben említett nyilatkozatot tevő állam kormánya megszüntetheti, ha három hónappal korábban írásbeli felmondást küld a letéteményesnek, amely az összes többi szerződő államot értesíti.

15. cikk

Bármelyik szerződő állam visszaléphet a jelen egyezménytől, ha tizenkét hónappal korábban írásban bejelenti ezt a letéteményesnek, amely az összes szerződő államot értesíti, vagy ha a szerződő államok megállapodása szerinti egyéb feltételeket teljesíti. Mindegyik szerződő állam vállalja, hogy az egyezménytől való visszalépése esetén a visszalépés után megszünteti a Közös Ellenőrző Jel bármilyen célra történő használatát vagy alkalmazását.

16. cikk

1. A jelen egyezményt az azt aláíró államok ratifikálják. A ratifikációs okmányokat a letéteményesnél letétbe kell helyezni, amely az összes többi szerződő államot értesíti.

2. A jelen egyezmény a négy ratifikációs okmány letétbehelyezésétől számított négy hónapon belül lép hatályba. Minden egyéb olyan aláíró állam esetében, amely ratifikációs okmányát később helyezi letétbe, a jelen egyezmény két hónappal a letétbe helyezés után, de leghamarabb a fent említett négy hónapos határidő lejártakor lép hatályba.

A fentiekre vonatkozó egyetértésük elismeréséül alulírottak megfelelő felhatalmazásuk birtokában aláírták a jelen egyezményt.

Készült Bécsben, 1972. november 15-én, egy angol és egy francia nyelvű példányban, amelyek szövege egyöntetűen hiteles, Svédország kormányánál kerül letétbe, amely hitelesített másolatokat küld az összes többi aláíró és csatlakozó államnak.

(Ausztria, Finnország, Norvégia, Portugália, Svédország, Svájc és az Egyesült Királyság képviselőinek aláírása.)

I. és II. Melléklet a nemesfémtárgyak ellenőrzéséről és jelöléséről szóló egyezményhez

(Magyar változat)

I. MELLÉKLET

Meghatározások és műszaki előírások

1. Meghatározások

A jelen egyezmény alkalmazásában az alábbi meghatározások érvényesek:

1.1. Nemesfémek

Nemesfém a platina, az arany, [a palládium]  *  és az ezüst.

A platina a legértékesebb nemesfém, amelyet az arany, [a palládium]  *  és az ezüst követ.

1.2. Ékszerötvözet

Az ékszerötvözet olyan szilárd oldat, amely legalább egy nemesfémet tartalmaz.

1.3. Nemesfémtárgy

A nemesfémtárgy a teljes egészében vagy részben nemesfémekből vagy azok ötvözetéből készült ékszer, aranyműves termék, ezüstműves termék és órás termék bármely eleme, illetve bármilyen egyéb ezek kombinációjából készült tárgy.

1.4. Finomság

A finomság a nemesfémtárgyban lévő, az ötvözet tömege alapján ezredrészekben mért nemesfémtartalmat jelöli.

1.5. Finomsági fok

A finomsági fok a nemesfémtárgyban lévő, az ötvözet tömege alapján ezredrészekben mért nemesfémek minimális mennyisége.

1.6. Nemesfémbevonat/lemezbevonat

A nemesfémbevonat vagy -lemezbevonat olyan nemesfémből vagy nemesfémötvözetből álló réteg, amelyet a nemesfémtárgy egészén vagy egy részén alkalmaznak például kémiai, elektrokémiai, mechanikai vagy fizikai eljárással.

1.7. Nem nemesfémek

Nem nemesfém minden fém a platina, az arany, [a palládium]  *  és az ezüst kivételével.

2. Műszaki előírások

2.1. Az egyezmény nem érvényes:

a) az olyan ötvözetekből készült tárgyakra, amelyek finomsága nem éri el a 850 ezreléket platina esetén, a 375 ezreléket arany esetén, [az 500 ezreléket palládium esetén]  *  és a 800 ezreléket ezüst esetén;

b) semmilyen olyan tárgyra, amelynek tervezett felhasználása orvosi, fogorvosi, állatorvosi, tudományos vagy műszaki célra történik;

c) a törvényes fizetőeszközre;

d) az alkatrészekre vagy félkész gyártmányokra (pl. a fém alkatrészekre vagy felület bevonatokra);

e) az olyan nyersanyagokra mint például a rudak, lemezek, huzalok és csövek;

f) a nemesfémmel borított nem nemesfém tárgyakra;

g) az Állandó Bizottság által meghatározott bármilyen egyéb tárgyra.

A fenti a)-g) pontokban említett tárgyakat nem lehet a Közös Ellenőrző Jellel megjelölni.

2.2. Az egyezmény alapján alkalmazott finomsági fokok * 

platina esetén: 999, 950, 900, 850

arany esetén: 999, 916, 750, 585, 375

[palládium esetén: 999, 950, 500]  * 

ezüst esetén: 999, 925, 830, 800

2.2.1. Egyéb finomsági fokokat az Állandó Bizottság a nemzetközi fejleményektől függően ismerhet el.

2.3. Tűréshatár

2.3.1. A tárgyon feltüntetett finomsági foktól negatív irányban eltérni nem lehet.

2.3.2. A különleges gyártási eljárásokra vonatkozó külön szabályokat az Állandó Bizottság határozza meg.

2.4. Forraszanyag használata

2.4.1. Forraszanyag csak összeillesztési céllal használható. Elvileg a forraszanyag finomsági foka meg kell egyezzen a tárgy finomsági fokával.

2.4.2. A fenti elvtől a gyakorlatban alkalmazott kivételeket és az egyéb összeillesztési módszereket az Állandó Bizottság határozza meg.

2.5. Nem nemesfém alkatrészek használata

2.5.1. Az alábbiak kivételével tilos nem nemesfém alkatrészeket használni a nemesfémtárgyakban:

a) töltőceruzák, órák és karórák mozgatószerkezetei, gyújtókészülékek belső szerkezete és hasonló szerkezetek, ha a nemesfémek műszaki okokból nem alkalmasak;

b) késpengék, valamint sörnyitók és dugóhúzók és hasonló tárgyak olyan alkatrészei, amelyekhez a nemesfémek műszaki okokból nem megfelelőek;

c) rugók;

d) ezüst csuklópántok összeillesztéséhez való huzal;

e) ezüst melltűk tűzőrésze.

Az egyéb kivételeket az Állandó Bizottság határozza meg.

2.5.2. A 2.5.1. bekezdésben engedélyezett nem nemesfém alkatrészeknek a nemesfémrészekhez történő illesztésére vonatkozó szabályokat az Állandó Bizottság határozza meg.

2.5.3. Ha megvalósítható, a nem nemesfém alkatrészekbe a „FÉM” feliratot kell beütni vagy gravírozni, vagy különleges jelölést kell alkalmazni; ha ez nem valósítható meg, ezeknek az alkatrészeknek színük alapján könnyen megkülönböztethetőeknek kell lenniük a nemesfémektől. Ezek a követelmények nem vonatkoznak az órák vagy karórák mozgatószerkezeteire. A nem nemesfém nem használható megerősítésre, mérésre vagy töltésre.

2.6. Nemfémes anyagok használata

A nemfémes anyagok használata megengedett, ha azok egyértelműen megkülönböztethetők a nemesfémtől, borításuk vagy színezésük nem olyan, hogy nemesfémre emlékeztessen és kiterjedésük látható. A további részleteket az Állandó Bizottság határozza meg.

2.7. Nemesfémtárgyak bevonata

A nemesfémbevonat finomsági fokának legalább a tárgy vagy az értékesebb nemesfém finomságával kell megegyeznie.

2.7.1. A megengedett bevonatokról az Állandó Bizottság dönt.

II. MELLÉKLET

A vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézet(ek) által végzett ellenőrzés

1. Általános rész

A vizsgálatra jogosult nemesfémvizsgáló intézet(ek) (a továbbiakban: „a nemesfémvizsgáló intézet”) megvizsgálja, hogy a számára a Közös Ellenőrző Jellel történő megjelölés céljából benyújtott nemesfémtárgyak megfelelnek-e az egyezmény I. mellékletében foglalt feltételeknek.

1.1. Ha egy nemesfémtárgynál a nemesfémvizsgáló intézet megállapítja, hogy a tárgy minden részére vonatkozóan megfelel a jelen egyezmény I. mellékletében foglalt rendelkezéseknek, a nemesfémvizsgáló intézet kérelem esetén a saját hivatal jelével és a Közös Ellenőrző Jellel látja el a nemesfémtárgyat. A Közös Ellenőrző Jel alkalmazása esetén a nemesfémvizsgáló intézet - a nemesfémtárgy kiadása előtt - gondoskodik arról, hogy a nemesfémtárgy jelölése maradéktalanul megfeleljen az alábbi bekezdések rendelkezéseinek.

2. Vizsgálati módszerek

A nemesfémvizsgáló intézet az I. függelékben felsorolt jóváhagyott vizsgálati módszereket alkalmazza a nemesfémtárgyak anyagvizsgálatánál. Az Állandó Bizottság a jövőbeni fejlemények alapján módosíthatja ezt a listát. A tétel homogenitásának értékeléséhez egyéb vizsgálati módszerek alkalmazhatók.

3. Mintavétel

A tételből vett minták számát a vizsgálatnál és elemzésnél úgy kell meghatározni, hogy azok elegendőek legyenek a tétel homogenitásának megállapításához és annak biztosításához, hogy a tételben ellenőrzött valamennyi tárgy valamennyi alkatrésze megfeleljen az előírt finomsági foknak. A mintavételi irányelveket az Állandó Bizottság határozza meg.

4. Jelölés

Az I. mellékletben foglalt kritériumoknak megfelelő nemesfémtárgyakon legalább az alábbi jeleknek kell lenniük:

a) a 4.2. bekezdésben ismertetett bejegyzett felelősségjel;

b) a nemesfémvizsgáló intézet hivataljele;

c) a 4.3. bekezdésben ismertetett Közös Ellenőrző Jel; valamint

d) a megfelelő finomsági jel arab számokkal.

A b) és c) pont alatti hitelesítő jeleket a nemesfémvizsgáló intézet üti be.

Az a) és d) pont alatti hitelesítő jelek alkalmazása a nemesfémtárgyon beütéssel, öntéssel vagy gravírozással történik.

Amikor csak lehetséges, minden jelzést közvetlenül egymás mellett kell elhelyezni.

Kiegészítő jelölésként megengedhetők egyéb jelek is, amelyek nem lehetnek összetéveszthetőek a fent említett jelekkel.

4.1. Az Állandó Bizottság a nemesfémtárgy jelölésére egyéb módszereket is meghatározhat.

4.2. A 4/a) bekezdésben említett felelősségjelet azon szerződő állam és/vagy egyik nemesfémvizsgáló intézetének hivatalos nyilvántartásába jegyzik be, amelynek területén az adott nemesfémtárgyat ellenőrzik.

4.3. A Közös Ellenőrző Jel mérleget ábrázol, amelyet arab számok egészítenek ki, megjelölve a nemesfémtárgy ezredrész finomságban kifejezett finomsági fokát, amely kiemelkedik egy a nemesfém fajtáját jelző pajzzsal körülvett, körvonalazott háttérből az alábbiak szerint:

- platina tárgyaknál:

- arany tárgyaknál:

- [palládium tárgyaknál:]  * 

- ezüsttárgyaknál:

4.3.1. Az Állandó Bizottság listájában szereplő bármelyik ettől eltérő finomsági fok is ábrázolható.

4.3.2. A Közös Ellenőrző Jel elfogadott méreteit a 2. függelék tartalmazza. A listát az Állandó Bizottság módosíthatja.

4.4. Ugyanannak a nemesfémnek egynél több ötvözetéből álló nemesfémtárgyak

Ha egy nemesfémtárgy ugyanannak a nemesfémnek különböző ötvözeteiből áll, az adott nemesfémtárgyban jelenlévő legkisebb finomságú nemesfém finomsági jele és Közös Ellenőrző Jele alkalmazandó. A kivételekről az Állandó Bizottság hozhat döntést.

4.5. Több részből álló nemesfémtárgyak

Ha egy nemesfémtárgy olyan részekből áll, amelyeket zsanér fog össze, vagy amelyek könnyen szétválaszthatók, a fenti jeleket a fő részen kell alkalmazni. Ha megvalósítható, a Közös Ellenőrző Jelet a kisebb részeken is alkalmazni kell.

4.6. Különböző nemesfémötvözetekből álló nemesfémtárgyak

4.6.1. Ha egy nemesfémtárgy különböző nemesfémötvözetekből áll, és az egyes ötvözetek színe és elhatárolhatósága egyértelműen felismerhető, a 4/a), b), c) és d) bekezdésben említett jeleket az egyik nemesfémötvözeten, a megfelelő Közös Ellenőrző Jelet, pedig az összes ötvözeten kell alkalmazni.

4.6.2. Ha egy nemesfémtárgy különböző nemesfémötvözetekből áll, és az egyes ötvözetek színe és elhatárolhatósága nem ismerhető fel egyértelműen, a 4/a), b), c) és d) bekezdésben említett jeleket a legkevésbé értékes nemesfémen kell alkalmazni. Az értékesebb nemesfémekre vonatkozó Közös Ellenőrző Jel nem alkalmazható.

4.6.3. A fenti szabályok alól az Állandó Bizottság határozhat meg technikai okok miatt indokolt kivételeket.

I. Függelék

Elemzési módszerek és egyéb vizsgálati módszerek

A Közös Ellenőrző Jellel történő megjelölés céljából benyújtott nemesfémtárgyak vizsgálata a következő két lépésből áll:

1. a tétel homogenitásának értékelése, és

2. az ötvözet finomságának meghatározása.

1. A tétel homogenitása az egyik alábbi vizsgálati módszerekkel határozható meg:

a) karcvizsgálat;

b) röntgenspektroszkópos vizsgálat; és

c) a tételből hántolással, több helyről vett minta elemzése.

2. A nemesfémtárgy finomsága valamelyik alábbi jóváhagyott elemzési módszerrel határozható meg:

Platina: A diammónium-hexakloroplatinát kicsapatása utáni gravimetriai módszer (EN 31210/ISO 11210: 1995 dokumentum)

Gravimetriai módszer a higany-klorid csökkentése révén (EN 31489/ISO 11489: 1995 dokumentum)

Spektrometriai módszer/ICP oldat (pr EN 31494/ISO/DIS 11494 dokumentum)

Atomabszorpció (ISO/WD 11492 dokumentum)

Arany: Tűzi vizsgálat (EN 31426/ISO 11426: 1997 dokumentum)

Spektrometriai módszer/ICP oldat (ISO/WD 11493 dokumentum)

[Palládium: Gravimetriai meghatározás dimetil-glioximmal (EN 31490/ISO 11490: 1995 dokumentum)

Spektrometriai módszer/ICP oldat (EN 31495/ISO/DIS 11495 dokumentum)]  * 

Ezüst: Volumetrikus (potenciometrikus) módszer kálium-bromid felhasználásával (EN 31427/ISO 11427: 1993 dokumentum * )

Volumetrikus (potenciometrikus) módszer nátrium-klorid vagy kálium-bromid felhasználásával (ISO 13756: 1997 dokumentum)

II. Függelék

A Közös Ellenőrző Jelek méretei

A Közös Ellenőrző Jel mérete (magassága):

platina esetén: legalább 0,75 mm
arany esetén: - 1,5 mm
- 1,0 mm
- 0,75 mm
- 0,5 mm
[palládium esetén: legalább 0,75 mm]  * 
ezüst esetén: - 4,0 mm
- 2,0 mm
- 1,5 mm
- 1,0 mm
-0,75 mm”

3. § (1) Ez a rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) * 


  Vissza az oldal tetejére