A jogszabály mai napon ( 2023.10.02. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.


2007. évi XXI. törvény

a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez csatolt, a nehézfémekről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott Jegyzőkönyv kihirdetéséről * 

(A Jegyzőkönyv a Magyar Köztársaság tekintetében 2005. július 18-án lépett hatályba.)

1. § Az Országgyűlés a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi Genfi Egyezményhez csatolt, a nehézfémekről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott Jegyzőkönyvet (a továbbiakban: Jegyzőkönyv) e törvénnyel kihirdeti.

2. § A Jegyzőkönyv hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„Protocol to the 1979 Convention on Long-range Transboundary Air Pollution on heavy metals

The Parties,

Determined to implement the Convention on Long-range Transboundary Air Pollution,

Concerned that emissions of certain heavy metals are transported across national boundaries and may cause damage to ecosystems of environmental and economic importance and may have harmful effects on human health,

Considering that combustion and industrial processes are the predominant anthropogenic sources of emissions of heavy metals into the atmosphere,

Acknowledging that heavy metals are natural constituents of the Earth's crust and that many heavy metals in certain forms and appropriate concentrations are essential to life,

Taking into consideration existing scientific and technical data on the emissions, geochemical processes, atmospheric transport and effects on human health and the environment of heavy metals, as well as on abatement techniques and costs,

Aware that techniques and management practices are available to reduce air pollution caused by the emissions of heavy metals,

Recognizing that countries in the region of the United Nations Economic Commission for Europe (UNECE) have different economic conditions, and that in certain countries the economies are in transition,

Resolved to take measures to anticipate, prevent or minimize emissions of certain heavy metals and their related compounds, taking into account the application of the precautionary approach, as set forth in principle 15 of the Rio Declaration on Environment and Development,

Reaffirming that States have, in accordance with the Charter of the United Nations and the principles of international law, the sovereign right to exploit their own resources pursuant to their own environmental and development policies, and the responsibility to ensure that activities within their jurisdiction or control do not cause damage to the environment of other States or of areas beyond the limits of national jurisdiction,

Mindful that measures to control emissions of heavy metals would also contribute to the protection of the environment and human health in areas outside the UNECE region, including the Arctic and international waters,

Noting that abating the emissions of specific heavy metals may provide additional benefits for the abatement of emissions of other pollutants,

Aware that further and more effective action to control and reduce emissions of certain heavy metals may be needed and that, for example, effects-based studies may provide a basis for further action,

Noting the important contribution of the private and non-governmental sectors to knowledge of the effects associated with heavy metals, available alternatives and abatement techniques, and their role in assisting in the reduction of emissions of heavy metals,

Bearing in mind the activities related to the control of heavy metals at the national level and in international forums,

Have agreed as follows:

Article 1


For the purposes of the present Protocol,

1. „Convention” means the Convention on Long-range Transboundary Air Pollution, adopted in Geneva on 13 November 1979;

2. „EMEP” means the Cooperative Programme for Monitoring and Evaluation of Long-range Transmission of Air Pollutants in Europe;

3. „Executive Body” means the Executive Body for the Convention constituted under article 10, paragraph 1, of the Convention;

4. „Commission” means the United Nations Economic Commission for Europe;

5. „Parties” means, unless the context otherwise requires, the Parties to the present Protocol;

6. „Geographical scope of EMEP” means the area defined in article 1, paragraph 4, of the Protocol to the 1979 Convention on Long-range Transboundary Air Pollution on Long-term Financing of the Cooperative Programme for Monitoring and Evaluation of the Long-range Transmission of Air Pollutants in Europe (EMEP), adopted in Geneva on 28 September 1984;

7. „Heavy metals” means those metals or, in some cases, metalloids which are stable and have a density greater than 4.5 g/cm3 and their compounds;

8. „Emission” means a release from a point or diffuse source into the atmosphere;

9. „Stationary source” means any fixed building, structure, facility, installation, or equipment that emits or may emit a heavy metal listed in annex I directly or indirectly into the atmosphere;

10. „New stationary source” means any stationary source of which the construction or substantial modification is commenced after the expiry of two years from the date of entry into force of: (i) this Protocol; or (ii) an amendment to annex I or II, where the stationary source becomes subject to the provisions of this Protocol only by virtue of that amendment. It shall be a matter for the competent national authorities to decide whether a modification is substantial or not, taking into account such factors as the environmental benefits of the modification;

11. „Major stationary source category” means any stationary source category that is listed in annex II and that contributes at least one per cent to a Party’s total emissions from stationary sources of a heavy metal listed in annex I for the reference year specified in accordance with annex I.

Article 2


The objective of the present Protocol is to control emissions of heavy metals caused by anthropogenic activities that are subject to long-range transboundary atmospheric transport and are likely to have significant adverse effects on human health or the environment, in accordance with the provisions of the following articles.

Article 3

Basic obligations

1. Each Party shall reduce its total annual emissions into the atmosphere of each of the heavy metals listed in annex I from the level of the emission in the reference year set in accordance with that annex by taking effective measures, appropriate to its particular circumstances.

2. Each Party shall, no later than the timescales specified in annex IV, apply:

(a) The best available techniques, taking into consideration annex III, to each new stationary source within a major stationary source category for which annex III identifies best available techniques;

(b) The limit values specified in annex V to each new stationary source within a major stationary source category. A Party may, as an alternative, apply different emission reduction strategies that achieve equivalent overall emission levels;

(c) The best available techniques, taking into consideration annex III, to each existing stationary source within a major stationary source category for which annex III identifies best available techniques. A Party may, as an alternative, apply different emission reduction strategies that achieve equivalent overall emission reductions;

(d) The limit values specified in annex V to each existing stationary source within a major stationary source category, insofar as this is technically and economically feasible. A Party may, as an alternative, apply different emission reduction strategies that achieve equivalent overall emission reductions.

3. Each Party shall apply product control measures in accordance with the conditions and timescales specified in annex VI.

4. Each Party should consider applying additional product management measures, taking into consideration annex VII.

5. Each Party shall develop and maintain emission inventories for the heavy metals listed in annex I, for those Parties within the geographical scope of EMEP, using as a minimum the methodologies specified by the Steering Body of EMEP, and, for those Parties outside the geographical scope of EMEP, using as guidance the methodologies developed through the work plan of the Executive Body.

6. A Party that, after applying paragraphs 2 and 3 above, cannot achieve the requirements of paragraph 1 above for a heavy metal listed in annex I, shall be exempted from its obligations in paragraph 1 above for that heavy metal.

7. Any Party whose total land area is greater than 6,000,000 km2 shall be exempted from its obligations in paragraphs 2 (b), (c), and (d) above, if it can demonstrate that, no later than eight years after the date of entry into force of the present Protocol, it will have reduced its total annual emissions of each of the heavy metals listed in annex I from the source categories specified in annex II by at least 50 per cent from the level of emissions from these categories in the reference year specified in accordance with annex I. A Party that intends to act in accordance with this paragraph shall so specify upon signature of, or accession to, the present Protocol.

Article 4

Exchange of information and technology

1. The Parties shall, in a manner consistent with their laws, regulations and practices, facilitate the exchange of technologies and techniques designed to reduce emissions of heavy metals, including but not limited to exchanges that encourage the development of product management measures and the application of best available techniques, in particular by promoting:

(a) The commercial exchange of available technology;

(b) Direct industrial contacts and cooperation, including joint ventures;

(c) The exchange of information and experience; and

(d) The provision of technical assistance.

2. In promoting the activities specified in paragraph 1 above, the Parties shall create favourable conditions by facilitating contacts and cooperation among appropriate organizations and individuals in the private and public sectors that are capable of providing technology, design and engineering services, equipment or finance.

Article 5

Strategies, policies, programmes and measures

1. Each Party shall develop, without undue delay, strategies, policies and programmes to discharge its obligations under the present Protocol.

2. A Party may, in addition:

(a) Apply economic instruments to encourage the adoption of cost-effective approaches to the reduction of heavy metal emissions;

(b) Develop government/industry covenants and voluntary agreements;

(c) Encourage the more efficient use of resources and raw materials;

(d) Encourage the use of less polluting energy sources;

(e) Take measures to develop and introduce less polluting transport systems;

(f) Take measures to phase out certain heavy metal emitting processes where substitute processes are available on an industrial scale;

(g) Take measures to develop and employ cleaner processes for the prevention and control of pollution.

3. The Parties may take more stringent measures than those required by the present Protocol.

Article 6

Research, development and monitoring

The Parties shall encourage research, development, monitoring and cooperation, primarily focusing on the heavy metals listed in annex I, related, but not limited, to:

(a) Emissions, long-range transport and deposition levels and their modelling, existing levels in the biotic and abiotic environment, the formulation of procedures for harmonizing relevant methodologies;

(b) Pollutant pathways and inventories in representative ecosystems;

(c) Relevant effects on human health and the environment, including quantification of those effects;

(d) Best available techniques and practices and emission control techniques currently employed by the Parties or under development;

(e) Collection, recycling and, if necessary, disposal of products or wastes containing one or more heavy metals;

(f) Methodologies permitting consideration of socio-economic factors in the evaluation of alternative control strategies;

(g) An effects-based approach which integrates appropriate information, including information obtained under subparagraphs (a) to (f) above, on measured or modelled environmental levels, pathways, and effects on human health and the environment, for the purpose of formulating future optimized control strategies which also take into account economic and technological factors;

(h) Alternatives to the use of heavy metals in products listed in annexes VI and VII;

(i) Gathering information on levels of heavy metals in certain products, on the potential for emissions of those metals to occur during the manufacture, processing, distribution in commerce, use, and disposal of the product, and on techniques to reduce such emissions.

Article 7


1. Subject to its laws governing the confidentiality of commercial information:

(a) Each Party shall report, through the Executive Secretary of the Commission, to the Executive Body, on a periodic basis as determined by the Parties meeting within the Executive Body, information on the measures that it has taken to implement the present Protocol;

(b) Each Party within the geographical scope of EMEP shall report, through the Executive Secretary of the Commission, to EMEP, on a periodic basis to be determined by the Steering Body of EMEP and approved by the Parties at a session of the Executive Body, information on the levels of emissions of the heavy metals listed in annex I, using as a minimum the methodologies and the temporal and spatial resolution specified by the Steering Body of EMEP. Parties in areas outside the geographical scope of EMEP shall make available similar information to the Executive Body if requested to do so. In addition, each Party shall, as appropriate, collect and report relevant information relating to its emissions of other heavy metals, taking into account the guidance on the methodologies and the temporal and spatial resolution of the Steering Body of EMEP and the Executive Body.

2. The information to be reported in accordance with paragraph 1 (a) above shall be in conformity with a decision regarding format and content to be adopted by the Parties at a session of the Executive Body. The terms of this decision shall be reviewed as necessary to identify any additional elements regarding the format or the content of the information that is to be included in the reports.

3. In good time before each annual session of the Executive Body, EMEP shall provide information on the long-range transport and deposition of heavy metals.

Article 8


EMEP shall, using appropriate models and measurements and in good time before each annual session of the Executive Body, provide to the Executive Body calculations of transboundary fluxes and depositions of heavy metals within the geographical scope of EMEP. In areas outside the geographical scope of EMEP, models appropriate to the particular circumstances of Parties to the Convention shall be used.

Article 9


Compliance by each Party with its obligations under the present Protocol shall be reviewed regularly. The Implementation Committee established by decision 1997/2 of the Executive Body as its fifteenth session shall carry out such reviews and report to the Parties meeting within the Executive Body in accordance with the terms of the annex to that decision, including any amendments thereto.

Article 10

Reviews by the Parties at sessions of the Executive Body

1. The Parties shall, at sessions of the Executive Body, pursuant to article 10, paragraph 2 (a), of the Convention, review the information supplied by the Parties, EMEP and other subsidiary bodies and the reports of the Implementation Committee referred to in article 9 of the present Protocol.

2. The Parties shall, at sessions of the Executive Body, keep under review the progress made towards meeting the obligations set out in the present Protocol.

3. The Parties shall, at sessions of the Executive Body, review the sufficiency and effectiveness of the obligations set out in the present Protocol.

(a) Such reviews will take into account the best available scientific information on the effects of the deposition of heavy metals, assessments of technological developments, and changing economic conditions;

(b) Such reviews will, in the light of the research, development, monitoring and cooperation undertaken under the present Protocol:

(i) Evaluate progress towards meeting the objective of the present Protocol;

(ii) Evaluate whether additional emission reductions beyond the levels required by this Protocol are warranted to reduce further the adverse effects on human health or the environment; and

(iii) Take into account the extent to which a satisfactory basis exists for the application of an effects-based approach;

(c) The procedures, methods and timing for such reviews shall be specified by the Parties at a session of the Executive Body.

4. The Parties shall, based on the conclusion of the reviews referred to in paragraph 3 above and as soon as practicable after completion of the review, develop a work plan on further steps to reduce emissions into the atmosphere of the heavy metals listed in annex I.

Article 11

Settlement of disputes

1. In the event of a dispute between any two or more Parties concerning the interpretation or application of the present Protocol, the Parties concerned shall seek a settlement of the dispute through negotiation or any other peaceful means of their own choice. The parties to the dispute shall inform the Executive Body of their dispute.

2. When ratifying, accepting, approving or acceding to the present Protocol, or at any time thereafter, a Party which is not a regional economic integration organization may declare in a written instrument submitted to the Depositary that, in respect of any dispute concerning the interpretation or application of the Protocol, it recognizes one or both of the following means of dispute settlement as compulsory ipso facto and without special agreement, in relation to any Party accepting the same obligation:

(a) Submission of the dispute to the International Court of Justice;

(b) Arbitration in accordance with procedures to be adopted by the Parties at a session of the Executive Body, as soon as practicable, in an annex on arbitration.

A Party which is a regional economic integration organization may make a declaration with like effect in relation to arbitration in accordance with the procedures referred to in subparagraph (b) above.

3. A declaration made under paragraph 2 above shall remain in force until it expires in accordance with its terms or until three months after written notice of its revocation has been deposited with the Depositary.

4. A new declaration, a notice of revocation or the expiry of a declaration shall not in any way affect proceedings pending before the International Court of Justice or the arbitral tribunal, unless the parties to the dispute agree otherwise.

5. Except in a case where the parties to a dispute have accepted the same means of dispute settlement under paragraph 2, if after twelve months following notification by one Party to another that a dispute exists between them, the Parties concerned have not been able to settle their dispute through the means mentioned in paragraph 1 above, the dispute shall be submitted, at the request of any of the parties to the dispute, to conciliation.

6. For the purpose of paragraph 5, a conciliation commission shall be created. The commission shall be composed of equal numbers of members appointed by each Party concerned or, where the Parties in conciliation share the same interest, by the group sharing that interest, and a chairman chosen jointly by the members so appointed. The commission shall render a recommendatory award, which the Parties shall consider in good faith.

Article 12


The annexes to the present Protocol shall form an integral part of the Protocol. Annexes III and VII are recommendatory in character.

Article 13

Amendments to the Protocol

1. Any Party may propose amendments to the present Protocol.

2. Proposed amendments shall be submitted in writing to the Executive Secretary of the Commission, who shall communicate them to all Parties. The Parties meeting within the Executive Body shall discuss the proposed amendments at its next session, provided that the proposals have been circulated by the Executive Secretary to the Parties at least ninety days in advance.

3. Amendments to the present Protocol and to annexes I, II, IV, V and VI shall be adopted by consensus of the Parties present at a session of the Executive Body, and shall enter into force for the Parties which have accepted them on the ninetieth day after the date on which two thirds of the Parties have deposited with the Depositary their instruments of acceptance thereof. Amendments shall enter into force for any other Party on the ninetieth day after the date on which that Party has deposited its instrument of acceptance thereof.

4. Amendments to annexes III and VII shall be adopted by consensus of the Parties present at a session of the Executive Body. On the expiry of ninety days from the date of its communication to all Parties by the Executive Secretary of the Commission, an amendment to any such annex shall become effective for those Parties which have not submitted to the Depositary a notification in accordance with the provisions of paragraph 5 below, provided that at least sixteen Parties have not submitted such a notification.

5. Any Party that is unable to approve an amendment to annex III or VII shall so notify the Depositary in writing within ninety days from the date of the communication of its adoption. The Depositary shall without delay notify all Parties of any such notification received. A Party may at any time substitute an acceptance for its previous notification and, upon deposit of an instrument of acceptance with the Depositary, the amendment to such an annex shall become effective for that Party.

6. In the case of a proposal to amend annex I, VI or VII by adding a heavy metal, a product control measure or a product or product group to the present Protocol:

(a) The proposer shall provide the Executive Body with the information specified in Executive Body decision 1998/1, including any amendments thereto; and

(b) The Parties shall evaluate the proposal in accordance with the procedures set forth in Executive Body decision 1998/1, including any amendments thereto.

7. Any decision to amend Executive Body decision 1998/1 shall be taken by consensus of the Parties meeting within the Executive Body and shall take effect sixty days after the date of adoption.

Article 14


1. The present Protocol shall be open for signature at Aarhus (Denmark) from 24 to 25 June 1998, then at United Nations Headquarters in New York until 21 December 1998 by States members of the Commission as well as States having consultative status with the Commission pursuant to paragraph 8 of Economic and Social Council resolution 36 (IV) of 28 March 1947, and by regional economic integration organizations, constituted by sovereign States members of the Commission, which have competence in respect of the negotiation, conclusion and application of international agreements in matters covered by the Protocol, provided that the States and organizations concerned are Parties to the Convention.

2. In matters within their competence, such regional economic integration organizations shall, on their own behalf, exercise the rights and fulfil the responsibilities which the present Protocol attributes to their member States. In such cases, the member States of these organizations shall not be entitled to exercise such rights individually.

Article 15

Ratification, acceptance, approval and accession

1. The present Protocol shall be subject to ratification, acceptance or approval by Signatories.

2. The present Protocol shall be open for accession as from 21 December 1998 by the States and organizations that meet the requirements of article 14, paragraph 1.

Article 16


The instruments of ratification, acceptance, approval or accession shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations, who will perform the functions of Depositary.

Article 17

Entry into force

1. The present Protocol shall enter into force on the ninetieth day following the date on which the sixteenth instrument of ratification, acceptance, approval or accession has been deposited with the Depositary.

2. For each State and organization referred to in article 14, paragraph 1, which ratifies, accepts or approves the present Protocol or accedes thereto after the deposit of the sixteenth instrument of ratification, acceptance, approval or accession, the Protocol shall enter into force on the ninetieth day following the date of deposit by such Party of its instrument of ratification, acceptance, approval or accession.

Article 18


At any time after five years from the date on which the present Protocol has come into force with respect to a Party, that Party may withdraw from it by giving written notification to the Depositary. Any such withdrawal shall take effect on the ninetieth day following the date of its receipt by the Depositary, or on such later date as may be specified in the notification of the withdrawal.

Article 19

Authentic texts

The original of the present Protocol, of which the English, French and Russian texts are equally authentic, shall be deposited with the Secretary-General of the United Nations.

In witness whereof the undersigned, being duly authorized thereto, have signed the present Protocol.

Done at Aarhus (Denmark), this twenty-fourth day of June, one thousand nine hundred and ninety-eight.

Annex I

Heavy metals referred to in article 3, paragraph 1, and the reference year for the obligation

Heavy metal Reference year
Cadmium (Cd) 1990; or an alternative year from 1985 to 1995 inclusive, specified by a Party upon ratification, acceptance, approval or accession.
Lead (Pb) 1990; or an alternative year from 1985 to 1995 inclusive, specified by a Party upon ratification, acceptance, approval or accession.
Mercury (Hg) 1990; or an alternative year from 1985 to 1995 inclusive, specified by a Party upon ratification, acceptance, approval or accession.

Annex II

Stationary source categories


1. Installations or parts of installations for research, development and the testing of new products and processes are not covered by this annex.

2. The threshold values given below generally refer to production capacities or output. Where one operator carries out several activities falling under the same subheading at the same installation or the same site, the capacities of such activities are added together.

Category Description of the category
1 Combustion installations with a net rated thermal input exceeding 50 MW.
2 Metal ore (including sulphide ore) or concentrate roasting or sintering installations with a capacity exceeding 150 tonnes of sinter per day for ferrous ore or concentrate, and 30 tonnes of sinter per day for the roasting of copper, lead or zinc, or any gold and mercury ore treatment.
3 Installations for the production of pig-iron or steel (primary or secondary fusion, including electric arc furnaces) including continuous casting, with a capacity exceeding 2.5 tonnes per hour.
4 Ferrous metal foundries with a production capacity exceeding 20 tonnes per day.
5 Installations for the production of copper, lead and zinc from ore, concentrates or secondary raw materials by metallurgical processes with a capacity exceeding 30 tonnes of metal per day for primary installations and 15 tonnes of metal per day for secondary installations, or for any primary production of mercury.
6 Installations for the smelting (refining, foundry casting, etc.), including the alloying, of copper, lead and zinc, including recovered products, with a melting capacity exceeding 4 tonnes per day for lead or 20 tonnes per day for copper and zinc.
7 Installations for the production of cement clinker in rotary kilns with a production capacity exceeding 500 tonnes per day or in other furnaces with a production capacity exceeding 50 tonnes per day.
8 Installations for the manufacture of glass using lead in the process with a melting capacity exceeding 20 tonnes per day.
9 Installations for chlor-alkali production by electrolysis using the mercury cell process.
10 Installations for the incineration of hazardous or medical waste with a capacity exceeding 1 tonne per hour, or for the co-incineration of hazardous or medical waste specified in accordance with national legislation.
11 Installations for the incineration of municipal waste with a capacity exceeding 3 tonnes per hour, or for the co-incineration of municipal waste specified in accordance with national legislation.

Annex III

Best available techniques for controlling emissions of heavy metals and their compounds from the source categories listed in annex II


1. This annex aims to provide Parties with guidance on identifying best available techniques for stationary sources to enable them to meet the obligations of the Protocol.

2. „Best available techniques” (BAT) means the most effective and advanced stage in the development of activities and their methods of operation which indicate the practical suitability of particular techniques for providing in principle the basis for emission limit values designed to prevent and, where that is not practicable, generally to reduce emissions and their impact on the environment as a whole:

- ‘Techniques’ includes both the technology used and the way in which the installation is designed, built, maintained, operated and decommissioned;

- ‘Available’ techniques means those developed on a scale which allows implementation in the relevant industrial sector, under economically and technically viable conditions, taking into consideration the costs and advantages, whether or not the techniques are used or produced inside the territory of the Party in question, as long as they are reasonably accessible to the operator;

- ‘Best’ means most effective in achieving a high general level of protection of the environment as a whole.

In determining the best available techniques, special consideration should be given, generally or in specific cases, to the factors below, bearing in mind the likely costs and benefits of a measure and the principles of precaution and prevention:

- The use of low-waste technology;

- The use of less hazardous substances;

- The furthering of recovery and recycling of substances generated and used in the process and of waste;

- Comparable processes, facilities or methods of operation which have been tried with success on an industrial scale;

- Technological advances and changes in scientific knowledge and understanding;

- The nature, effects and volume of the emissions concerned;

- The commissioning dates for new or existing installations;

- The time needed to introduce the best available technique;

- The consumption and nature of raw materials (including water) used in the process and its energy efficiency;

- The need to prevent or reduce to a minimum the overall impact of the emissions on the environment and the risks to it;

- The need to prevent accidents and to minimize their consequences for the environment.

The concept of best available techniques is not aimed at the prescription of any specific technique or technology, but at taking into account the technical characteristics of the installation concerned, its geographical location and the local environmental conditions.

3. The information regarding emission control performance and costs is based on official documentation of the Executive Body and its subsidiary bodies, in particular documents received and reviewed by the Task Force on Heavy Metal Emissions and the Ad Hoc Preparatory Working Group on Heavy Metals. Furthermore, other international information on best available techniques for emission control has been taken into consideration (e.g. the European Community's technical notes on BAT, the PARCOM recommendations for BAT, and information provided directly by experts).

4. Experience with new products and new plants incorporating low-emission techniques, as well as with the retrofitting of existing plants, is growing continuously; this annex may, therefore, need amending and updating.

5. The annex lists a number of measures spanning a range of costs and efficiencies. The choice of measures for any particular case will depend on, and may be limited by, a number of factors, such as economic circumstances, technological infrastructure, any existing emission control device, safety, energy consumption and whether the source is a new or existing one.

6. This annex takes into account the emissions of cadmium, lead and mercury and their compounds, in solid (particle-bound) and/or gaseous form. Speciation of these compounds is, in general, not considered here. Nevertheless, the efficiency of emission control devices with regard to the physical properties of the heavy metal, especially in the case of mercury, has been taken into account.

7. Emission values expressed as mg/m3 refer to standard conditions (volume at 273.15 K, 101.3 kPa, dry gas) not corrected for oxygen content unless otherwise specified, and are calculated in accordance with draft CEN (Comité européen de normalisation) and, in some cases, national sampling and monitoring techniques.


8. There are several possibilities for controlling or preventing heavy metal emissions. Emission reduction measures focus on add-on technologies and process modifications (including maintenance and operating control). The following measures, which may be implemented depending on the wider technical and/or economic conditions, are available:

(a) Application of low-emission process technologies, in particular in new installations;

(b) Off-gas cleaning (secondary reduction measures) with filters, scrubbers, absorbers, etc.;

(c) Change or preparation of raw materials, fuels and/or other feed materials (e.g. use of raw materials with low heavy metal content);

(d) Best management practices such as good housekeeping, preventive maintenance programmes, or primary measures such as the enclosure of dust-creating units;

(e) Appropriate environmental management techniques for the use and disposal of certain products containing Cd, Pb, and/or Hg.

9. It is necessary to monitor abatement procedures to ensure that appropriate control measures and practices are properly implemented and achieve an effective emission reduction. Monitoring abatement procedures will include:

(a) Developing an inventory of those reduction measures identified above that have already been implemented;

(b) Comparing actual reductions in Cd, Pb and Hg emissions with the objectives of the Protocol;

(c) Characterizing quantified emissions of Cd, Pb and Hg from relevant sources with appropriate techniques;

(d) Regulatory authorities periodically auditing abatement measures to ensure their continued efficient operation.

10. Emission reduction measures should be cost-efficient. Cost-efficient strategy considerations should be based on total costs per year per unit abated (including capital and operating costs). Emission reduction costs should also be considered with respect to the overall process.


11. The major categories of available control techniques for Cd, Pb and Hg emission abatement are primary measures such as raw material and/or fuel substitution and low-emission process technologies, and secondary measures such as fugitive emission control and off-gas cleaning. Sector-specific techniques are specified in chapter IV.

12. The data on efficiency are derived from operating experience and are considered to reflect the capabilities of current installations. The overall efficiency of flue gas and fugitive emission reductions depends to a great extent on the evacuation performance of the gas and dust collectors (e.g. suction hoods). Capture/collection efficiencies of over 99% have been demonstrated. In particular cases experience has shown that control measures are able to reduce overall emissions by 90% or more.

13. In the case of particle-bound emissions of Cd, Pb and Hg, the metals can be captured by dust-cleaning devices. Typical dust concentrations after gas cleaning with selected techniques are given in table 1. Most of these measures have generally been applied across sectors. The minimum expected performance of selected techniques for capturing gaseous mercury is outlined in table 2. The application of these measures depends on the specific processes and is most relevant if concentrations of mercury in the flue gas are high.

Table 1: Performance of dust-cleaning devices expressed as hourly average dust concentrations

Dust concentrations after cleaning (mg/m3)
Fabric filters <10
Fabric filters, membrane type <1
Dry electrostatic precipitators <50
Wet electrostatic precipitators <50
High-efficiency scrubbers <50

Note: Medium- and low-pressure scrubbers and cyclones generally show lower dust removal efficiencies.

Table 2: Minimum expected performance of mercury separators expressed as hourly average mercury concentrations

Mercury content after cleaning (mg/m3)
Selenium filter <0.01
Selenium scrubber <0.2
Carbon filter <0.01
Carbon injection + dust separator <0.05
Odda Norzink chloride process <0.1
Lead sulphide process <0.05
Bolkem (Thiosulphate) process <0.1

14. Care should be taken to ensure that these control techniques do not create other environmental problems. The choice of a specific process because of its low emission into the air should be avoided if it worsens the total environmental impact of the heavy metals' discharge, e.g. due to more water pollution from liquid effluents. The fate of captured dust resulting from improved gas cleaning must also be taken into consideration. A negative environmental impact from the handling of such wastes will reduce the gain from lower process dust and fume emissions into the air.

15. Emission reduction measures can focus on process techniques as well as on off-gas cleaning. The two are not independent of each other; the choice of a specific process might exclude some gas-cleaning methods.

16. The choice of a control technique will depend on such parameters as the pollutant concentration and/or speciation in the raw gas, the gas volume flow, the gas temperature, and others. Therefore, the fields of application may overlap; in that case, the most appropriate technique must be selected according to case-specific conditions.

17. Adequate measures to reduce stack gas emissions in various sectors are described below. Fugitive emissions have to be taken into account. Dust emission control associated with the discharging, handling, and stockpiling of raw materials or by-products, although not relevant to long-range transport, may be important for the local environment. The emissions can be reduced by moving these activities to completely enclosed buildings, which may be equipped with ventilation and dedusting facilities, spray systems or other suitable controls. When stockpiling in unroofed areas, the material surface should be otherwise protected against wind entrainment. Stockpiling areas and roads should be kept clean.

18. The investment/cost figures listed in the tables have been collected from various sources and are highly case-specific. They are expressed in 1990 US$ [US$ 1 (1990) = ECU 0.8 (1990)]. They depend on such factors as plant capacity, removal efficiency and raw gas concentration, type of technology, and the choice of new installations as opposed to retrofitting.


19. This chapter contains a table per relevant sector with the main emission sources, control measures based on the best available techniques, their specific reduction efficiency and the related costs, where available. Unless stated otherwise, the reduction efficiencies in the tables refer to direct stack gas emissions.

Combustion of fossil fuels in utility and industrial boilers (annex II, category 1)

20. The combustion of coal in utility and industrial boilers is a major source of anthropogenic mercury emissions. The heavy metal content is normally several orders of magnitude higher in coal than in oil or natural gas.

21. Improved energy conversion efficiency and energy conservation measures will result in a decline in the emissions of heavy metals because of reduced fuel requirements. Combusting natural gas or alternative fuels with a low heavy metal content instead of coal would also result in a significant reduction in heavy metal emissions such as mercury. Integrated gasification combined-cycle (IGCC) power plant technology is a new plant technology with a low-emission potential.

22. With the exception of mercury, heavy metals are emitted in solid form in association with fly-ash particles. Different coal combustion technologies show different magnitudes of fly-ash generation: grate-firing boilers 20-40%; fluidized-bed combustion 15%; dry bottom boilers (pulverized coal combustion) 70-100% of total ash. The heavy metal content in the small particle size fraction of the fly-ash has been found to be higher.

23. Beneficiation, e.g. „washing” or „bio-treatment”, of coal reduces the heavy metal content associated with the inorganic matter in the coal. However, the degree of heavy metal removal with this technology varies widely.

24. A total dust removal of more than 99,5% can be obtained with electrostatic precipitators (ESP) or fabric filters (FF), achieving dust concentrations of about 20 mg/m3 in many cases. With the exception of mercury, heavy metal emissions can be reduced by at least 90-99%, the lower figure for the more easily volatilized elements. Low filter temperature helps to reduce the gaseous mercury off-gas content.

25. The application of techniques to reduce emissions of nitrogen oxides, sulphur dioxide and particulates from the flue gas can also remove heavy metals. Possible cross media impact should be avoided by appropriate waste water treatment.

26. Using the techniques mentioned above, mercury removal efficiencies vary extensively from plant to plant, as seen in table 3. Research is ongoing to develop mercury removal techniques, but until such techniques are available on an industrial scale, no best available technique is identified for the specific purpose of removing mercury.

Table 3: Control measures, reduction efficiencies and costs for fossil-fuel combustion emissions

Emission source Control measure(s) Reduction efficiency
Abatement costs
(total costs US$)
Combustion of fuel oil Switch fuel oil to gas Cd, Pd: 100;
Hg: 70-80
Highly case-specific
Combustion of coal Switch from coal to fuels with lower heavy metals emissions Dust 70-100 Highly case-specific
ESP (cold-side) Cd, Pb: >90;
Hg: 10-40
Specific investment US$ 5-10/m3 waste gas per hour
(>200,000 m3/h)
Wet fuel-gas desulphurization (FGD)a) Cd, Pb: >90;
Hg: 10-90b)
15-30/Mg waste
Fabric filters (FF) Cd: >95;
Pb: >99;
Hg: 10-60
Specific investment US$ 8-15/m3 waste gas per hour
(>200,000 m3/h)
a) Hg removal efficiencies increase with the proportion of ionic mercury. High-dust selective catalytic reduction (SCR) installations facilitate Hg(II) formation.
b) This is primarily for SO2 reduction. Reduction in heavy metal emissions is a side benefit. (Specific investment US$ 60-250/kWel)

Primary iron and steel industry (annex II, category 2)

27. This section deals with emissions from sinter plants, pellet plants, blast furnaces, and steelworks with a basic oxygen furnace (BOF). Emissions of Cd, Pb and Hg occur in association with particulates. The content of the heavy metals of concern in the emitted dust depends on the composition of the raw materials and the types of alloying metals added in steel-making. The most relevant emission reduction measures are outlined in table 4. Fabric filters should be used whenever possible; if conditions make this impossible, electrostatic precipitators and/or high-efficiency scrubbers may be used.

28. When using BAT in the primary iron and steel industry, the total specific emission of dust directly related to the process can be reduced to the following levels:

Sinter plants 40-120 g/Mg
Pellet plants 40 g/Mg
Blast furnace 35-50 g/Mg
BOF 35-70 g/Mg.

29. Purification of gases using fabric filters will reduce the dust content to less than 20 mg/m3, whereas electrostatic precipitators and scrubbers will reduce the dust content to 50 mg/m3 (as an hourly average). However, there are many applications of fabric filters in the primary iron and steel industry that can achieve much lower values.

Table 4: Emission sources, control measures, dust reduction efficiencies and costs for the primary iron and steel industry

Emission source Control measure(s) Dust reduction
efficiency (%)
Abatement costs
(total costs US$)
Sinter plants Emission optimized sintering ca. 50 ..
Scrubbers and ESP >90 ..
Fabric filters >99 ..
Pellet plants ESP + lime reactor + fabric filters >99 ..
Scrubbers >95 ..
Blast furnaces FF/ESP >99 ESP: 0.24-1/Mg pig-iron
Blast furnace
gas cleaning
Wet scrubbers >99 ..
Wet ESP >99 ..
BOF Primary dedusting: wet separator/ESP/FF >99 Dry ESP: 2.25/Mg steel
Secondary dedusting: dry ESP/FF >97 FF: 0.26/Mg steel
Fugitive emissions Closed conveyor belts, enclosure, wetting stored feedstock, cleaning of reads 80-99 ..

30. Direct reduction and direct smelting are under development and may reduce the need for sinter plants and blast furnaces in the future. The application of these technologies depends on the ore characteristics and requires the resulting product to be processed in an electric arc furnace, which should be equipped with appropriate controls.

Secondary iron and steel industry (annex II, category 3)

31. It is very important to capture all the emissions efficiently. That is possible by installing doghouses or movable hoods or by total building evacuation. The captured emissions must be cleaned. For all dust-emitting processes in the secondary iron and steel industry, dedusting in fabric filters, which reduces the dust content to less than 20 mg/m3, shall be considered as BAT. When BAT is used also for minimizing fugitive emissions, the specific dust emission (including fugitive emission directly related to the process) will not exceed the range of 0.1 to 0.35 kg/Mg steel. There are many examples of clean gas dust content below 10 mg/m3 when fabric filters are used. The specific dust emission in such cases is normally below 0.1 kg/Mg.

32. For the melting of scrap, two different types of furnace are in use: open-hearth furnaces and electric arc furnaces (EAF) where open-hearth furnaces are about to be phased out.

33. The content of the heavy metals of concern in the emitted dust depends on the composition of the iron and steel scrap and the types of alloying metals added in steel-making. Measurements at EAF have shown that 95% of emitted mercury and 25% of cadmium emissions occur as vapour. The most relevant dust emission reduction measures are outlined in table 5.

Table 5: Emission sources, control measures, dust reduction efficiencies and costs for the secondary iron and steel industry

Emission source Control measure(s) Dust reduction
efficiency (%)
Abatement costs
(total costs US$)
EAF ESP FF >99 >99.5 .. FF: 24/Mg steel

Iron foundaries (annex II, category 4)

34. It is very important to capture all the emissions efficiently. That is possible by installing doghouses or movable hoods or by total building evacuation. The captured emissions must be cleaned. In iron foundries, cupola furnaces, electric arc furnaces and induction furnaces are operated. Direct particulate and gaseous heavy metal emissions are especially associated with melting and sometimes, to a small extent, with pouring. Fugitive emissions arise from raw material handling, melting, pouring and fettling. The most relevant emission reduction measures are outlined in table 6 with their achievable reduction efficiencies and costs, where available. These measures can reduce dust concentrations to 20 mg/m3, or less.

35. The iron foundry industry comprises a very wide range of process sites. For existing smaller installations, the measures listed may not be BAT if they are not economically viable.

Table 6: Emission sources, control measures, dust reduction efficiencies and costs for iron foundries

Emission source Control measure(s) Dust reduction
efficiency (%)
Abatement costs
(total costs US$)
EAF ESP >99 ..
FF >99.5 FF: 24/Mg iron
Induction furnace FF/dry absorption + FF >99 ..
Cold blast cupola Below-the-door take-off: FF >98 ..
Above-the-door take-off:
FF + pre-dedusting
>97 8-12/Mg iron
FF + chemisorption >99 45/Mg iron
FF + pre-dedusting >99 23/Mg iron
Hot blast FF + pre-dedusting >99 23/Mg iron
cupola Disintegrator/venturi scrubber >97 ..

Primary and secondary non-ferrous metal industry (annex II, categories 5 and 6)

36. This section deals with emissions and emission control of Cd, Pb and Hg in the primary and secondary production of non-ferrous metals like lead, copper, zinc, tin and nickel. Due to the large number of different raw materials used and the various processes applied, nearly all kinds of heavy metals and heavy metal compounds might be emitted from this sector. Given the heavy metals of concern in this annex, the production of copper, lead and zinc are particularly relevant.

37. Mercury ores and concentrates are initially processed by crushing, and sometimes screening. Ore beneficiation techniques are not used extensively, although flotation has been used at some facilities processing low-grade ore. The crushed ore is then heated in either retorts, at small operations, or furnaces, at large operations, to the temperatures at which mercuric sulphide sublimates. The resulting mercury vapour is condensed in a cooling system and collected as mercury metal. Soot from the condensers and settling tanks should be removed, treated with lime and returned to the retort or furnace.

38. For efficient recovery of mercury the following techniques can be used:

- Measures to reduce dust generation during mining and stockpiling, including minimizing the size of stockpiles;

- Indirect heating of the furnace;

- Keeping the ore as dry as possible;

- Bringing the gas temperature entering the condenser to only 10 to 20 ºC above the dew point;

- Keeping the outlet temperature as low as possible; and

- Passing reaction gases through a post-condensation scrubber and/or a selenium filter.

Dust formation can be kept down by indirect heating, separate processing of fine grain classes of ore, and control of ore water content. Dust should be removed from the hot reaction gas before it enters the mercury condensation unit with cyclones and/or electrostatic precipitators.

39. For gold production by amalgamation, similar strategies as for mercury can be applied. Gold is also produced using techniques other than amalgamation, and these are considered to be the preferred option for new plants.

40. Non-ferrous metals are mainly produced from sulphitic ores. For technical and product quality reasons, the off-gas must go through a thorough dedusting (<3 mg/m3) and could also require additional mercury removal before being fed to an SO3 contact plant, thereby also minimizing heavy metal emissions.

41. Fabric filters should be used when appropriate. A dust content of less than 10 mg/m3 can be obtained. The dust of all pyrometallurgical production should be recycled in-plant or off-site, while protecting occupational health.

42. For primary lead production, first experiences indicate that there are interesting new direct smelting reduction technologies without sintering of the concentrates. These processes are examples of a new generation of direct autogenous lead smelting technologies which pollute less and consume less energy.

43. Secondary lead is mainly produced from used car and truck batteries, which are dismantled before being charged to the smelting furnace. This BAT should include one melting operation in a short rotary furnace or shaft furnace. Oxy-fuel burners can reduce waste gas volume and flue dust production by 60%. Cleaning the flue-gas with fabric filters makes it possible to achieve dust concentration levels of 5 mg/m3.

44. Primary zinc production is carried out by means of roast-leach electrowin technology. Pressure leaching may be an alternative to roasting and may be considered as a BAT for new plants depending on the concentrate characteristics. Emissions from pyrometallurgical zinc production in Imperial Smelting (IS) furnaces can be minimized by using a double bell furnace top and cleaning with high-efficiency scrubbers, efficient evacuation and cleaning of gases from slag and lead casting, and thorough cleaning (<10 mg/m3) of the CO-rich furnace off-gases.

45. To recover zinc from oxidized residues these are processed in an IS furnace. Very low-grade residues and flue dust (e.g. from the steel industry) are first treated in rotary furnaces (Waelz-furnaces) in which a high-content zinc oxide is manufactured. Metallic materials are recycled through melting in either induction furnaces or furnaces with direct or indirect heating by natural gas or liquid fuels or in vertical New Jersey retorts, in which a large variety of oxidic and metallic secondary material can be recycled. Zinc can also be recovered from lead furnace slags by a slag fuming process.

Table 7 (a): Emission sources, control measures, dust reduction efficiencies and costs for the primary non-ferrous metal industry

Emission source Control measure(s) Dust reduction
efficiency (%)
Abatement costs
(total costs US$)
Suction hoods, enclosure, etc.
off-gas cleaning by FF
>99 ..
Roasting/sintering Updraught sintering: ESP + scrubbers (prior to double contact sulphuric acid plant) + FF for tail gases .. 7-10/Mg
Conventional smelting (blast furnace reduction) Shaft furnace: closed top/efficient evacuation of tap holes + FF, covered launders, double bell furnace top .. ..
Imperial smelting High-efficiency scrubbing >95 ..
Venturi scrubbers .. ..
Double bell furnace top .. 4/Mg metal produced
Pressure leaching Application depends on leaching characteristics of concentrates >99 site-specific
Direct smelting reduction processes Flash smelting, e.g. kivcet, Outokumpu and Mitsubishi process .. ..
Bath smelting, e.g. top blown rotary converter, Ausmelt, Isasmelt, QSL and Noranda processes Ausmelt: Pb 77, Cd 97;
QSL: Pb 92, Cd 93
QSL: operating costs 60/Mg Pb

Table 7 (b): Emission sources, control measures, dust reduction efficiencies and costs for the secondary non-ferrous metal industry

Emission source Control measure(s) Dust reduction
efficiency (%)
Abatement costs
(total costs US$)
Lead production Short rotary furnace: suction hoods for tap holes + FF; tube condenser, oxy-fuel burner 99.9 45/Mg Pb
Zinc production Imperial smelting >95 14/Mg Zn

46. In general, processes should be combined with an effective dust collecting device for both primary gases and fugitive emissions. The most relevant emission reduction measures are outlined in tables 7 (a) and (b). Dust concentrations below 5 mg/m3 have been achieved in some cases using fabric filters.

Cement industry (annex II, category 7)

47. Cement kilns may use secondary fuels such as waste oil or waste tyres. Where waste is used, emission requirements for waste incineration processes may apply, and where hazardous waste is used, depending on the amount used in the plant, emission requirements for hazardous waste incineration processes may apply. However, this section refers to fossil fuel fired kilns.

48. Particulates are emitted at all stages of the cement production process, consisting of material handling, raw material preparation (crushers, dryers), clinker production and cement preparation. Heavy metals are brought into the cement kiln with the raw materials, fossil and waste fuels.

49. For clinker production the following kiln types are available: long wet rotary kiln, long dry rotary kiln, rotary kiln with cyclone preheater, rotary kiln with grate preheater, shaft furnace. In terms of energy demand and emission control opportunities, rotary kilns with cyclone preheaters are preferable.

50. For heat recovery purposes, rotary kiln off-gases are conducted through the preheating system and the mill dryers (where installed) before being dedusted. The collected dust is returned to the feed material.

51. Less than 0.5% of lead and cadmium entering the kiln is released in exhaust gases. The high alkali content and the scrubbing action in the kiln favour metal retention in the clinker or kiln dust.

52. The emissions of heavy metals into the air can be reduced by, for instance, taking off a bleed stream and stockpiling the collected dust instead of returning it to the raw feed. However, in each case these considerations should be weighed against the consequences of releasing the heavy metals into the waste stockpile. Another possibility is the hot-meal bypass, where calcined hot-meal is in part discharged right in front of the kiln entrance and fed to the cement preparation plant. Alternatively, the dust can be added to the clinker. Another important measure is a very well controlled steady operation of the kiln in order to avoid emergency shut-offs of the electrostatic precipitators. These may be caused by excessive CO concentrations. It is important to avoid high peaks of heavy metal emissions in the event of such an emergency shut-off.

53. The most relevant emission reduction measures are outlined in table 8. To reduce direct dust emissions from crushers, mills, and dryers, fabric filters are mainly used, whereas kiln and clinker cooler waste gases are controlled by electrostatic precipitators. With ESP, dust can be reduced to concentrations below 50 mg/m3. When FF are used, the clean gas dust content can be reduced to 10 mg/m3.

Table 8: Emission sources, control measures, reduction efficiencies and costs for the cement industry

Emission source Control measure(s) Reduction efficiency (%) Abatement costs
Direct emissions from crushers, mills, dryers FF Cd. Pb: >95 ..
Direct emissions from rotary kilns, clinker coolers ESP Cd. Pb: >95 ..
Direct emissions from rotary kilns Carbon adsorption Hg: >95 ..

Glass industry (annex II, category 8)

54. In the glass industry, lead emissions are particularly relevant given the various types of glass in which lead is introduced as raw material (e.g. crystal glass, cathode ray tubes). In the case of soda-lime container glass, lead emissions depend on the quality of the recycled glass used in the process. The lead content in dusts from crystal glass melting is usually about 20-60%.

55. Dust emissions stem mainly from batch mixing, furnaces, diffuse leakages from furnace openings, and finishing and blasting of glass products. They depend notably on the type of fuel used, the furnace type and the type of glass produced. Oxy-fuel burners can reduce waste gas volume and flue dust production by 60%. The lead emissions from electrical heating are considerably lower than from oil/gas-firing.

56. The batch is melted in continuous tanks, day tanks or crucibles. During the melting cycle using discontinuous furnaces, the dust emission varies greatly. The dust emissions from crystal glass tanks (<5 kg/Mg melted glass) are higher than from other tanks (<1 kg/Mg melted soda and potash glass).

57. Some measures to reduce direct metal-containing dust emissions are: pelleting the glass batch, changing the heating system from oil/gas-firing to electrical heating, charging a larger share of glass returns in the batch, and applying a better selection of raw materials (size distribution) and recycled glass (avoiding lead-containing fractions). Exhaust gases can be cleaned in fabric filters, reducing the emissions below 10 mg/m3. With electrostatic precipitators 30 mg/m3 is achieved. The corresponding emission reduction efficiencies are given in table 9.

58. The development of crystal glass without lead compounds is in progress.

Table 9: Emission sources, control measures, dust reduction efficiencies and costs for the glass industry

Emission source Control measure(s) Dust reduction efficiency (%) Abatement costs (total costs)
Direct emissions FF >98 ..
ESP >90 ..

Chlor-alkali industry (annex II, category 9)

59. In the chlor-alkali industry, Cl2, alkali hydroxides and hydrogen are produced through electrolysis of a salt solution. Commonly used in existing plants are the mercury process and the diaphragm process, both of which need the introduction of good practices to avoid environmental problems. The membrane process results in no direct mercury emissions. Moreover, it shows a lower electrolytic energy and higher heat demand for alkali hydroxide concentration (the global energy balance resulting in a slight advantage for membrane cell technology in the range of 10 to 15%) and a more compact cell operation. It is, therefore, considered as the preferred option for new plants. Decision 90/3 of 14 June 1990 of the Commission for the Prevention of Marine Pollution from Land-based Sources (PARCOM) recommends that existing mercury cell chlor-alkali plants should be phased out as soon as practicable with the objective of phasing them out completely by 2010.

60. The specific investment for replacing mercury cells by the membrane process is reported to be in the region of US$ 700-1000/Mg Cl2 capacity. Although additional costs may result from, inter alia, higher utility costs and brine purification cost, the operating cost will in most cases decrease. This is due to savings mainly from lower energy consumption, and lower waste-water treatment and waste-disposal costs.

61. The sources of mercury emissions into the environment in the mercury process are: cell room ventilation; process exhausts; products, particularly hydrogen; and waste water. With regard to emissions into air, Hg diffusely emitted from the cells to the cell room are particularly relevant. Preventive measures and control are of great importance and should be prioritized according to the relative importance of each source at a particular installation. In any case specific control measures are required when mercury is recovered from sludges resulting from the process.

62. The following measures can be taken to reduce emissions from existing mercury process plants:

- Process control and technical measures to optimize cell operation, maintenance and more efficient working methods;

- Coverings, sealings and controlled bleeding-off by suction;

- Cleaning of cell rooms and measures that make it easier to keep them clean; and

- Cleaning of limited gas streams (certain contaminated air streams and hydrogen gas).

63. These measures can cut mercury emissions to values well below 2.0 g/Mg of Cl2 production capacity, expressed as an annual average. There are examples of plants that achieve emissions well below 1.0 g/Mg of Cl2 production capacity. As a result of PARCOM decision 90/3, existing mercury-based chlor-alkali plants were required to meet the level of 2 g of Hg/Mg of Cl2 by 31 December 1996 for emissions covered by the Convention for the Prevention of Marine Pollution from Land-based Sources. Since emissions depend to a large extent on good operating practices, the average should depend on and include maintenance periods of one year or less.

Municipal, medical and hazardous waste incineration (annex II, categories 10 and 11)

64. Emissions of cadmium, lead and mercury result from the incineration of municipal, medical and hazardous waste. Mercury, a substantial part of cadmium and minor parts of lead are volatilized in the process. Particular actions should be taken both before and after incineration to reduce these emissions.

65. The best available technology for dedusting is considered to be fabric filters in combination with dry or wet methods for controlling volatiles. Electrostatic precipitators in combination with wet systems can also be designed to reach low dust emissions, but they offer fewer opportunities than fabric filters especially with pre-coating for adsorption of volatile pollutants.

66. When BAT is used for cleaning the flue gases, the concentration of dust will be reduced to a range of 10 to 20 mg/m3; in practice lower concentrations are reached, and in some cases concentrations of less than 1 mg/m3 have been reported. The concentration of mercury can be reduced to a range of 0.05 to 0.10 mg/m3 (normalized to 11% O2).

67. The most relevant secondary emission reduction measures are outlined in table 10. It is difficult to provide generally valid data because the relative costs in US$/tonne depend on a particularly wide range of site-specific variables, such as waste composition.

68. Heavy metals are found in all fractions of the municipal waste stream (e.g. products, paper, organic materials). Therefore, by reducing the quantity of municipal waste that is incinerated, heavy metal emissions can be reduced. This can be accomplished through various waste management strategies, including recycling programmes and the composting of organic materials. In addition, some UNECE countries allow municipal waste to be landfilled. In a properly managed landfill, emissions of cadmium and lead are eliminated and mercury emissions may be lower than with incineration. Research on emissions of mercury from landfills is taking place in several UNECE countries.

Table 10: Emission sources, control measures, reduction efficiencies and costs for municipal, medical and hazardous waste incineration

Emission source Control measure(s) Reduction efficiency
Abatement costs
(total costs US$)
Stack gases High-efficiency scrubbers Pd, Cd: >98;
Hg: ca. 50
ESP (3 fields) Pb, Cd: 80-90 10-20/Mg waste
Wet ESP (1 field) Pb, Cd: 95-99 ..
Fabric filters Pb, Cd: 95-99 15-30/Mg waste
Carbon injection + FF Hg: >85 operating costs; ca. 2-3/Mg waste
Carbon bed filtration Hg: >99 operating costs; ca. 50/Mg waste

Annex IV

Timescales for the application of limit values and best available techniques to new and existing stationary sources

The timescales for the application of limit values and best available techniques are:

(a) For new stationary sources: two years after the date of entry into force of the present Protocol;

(b) For existing stationary sources: eight years after the date of entry into force of the present Protocol. If necessary, this period may be extended for specific existing stationary sources in accordance with the amortization period provided for by national legislation.

Annex V

Limit values for controlling emissions from major stationary sources


1. Two types of limit value are important for heavy metal emission control:

- Values for specific heavy metals or groups of heavy metals; and

- Values for emissions of particulate matter in general.

2. In principle, limit values for particulate matter cannot replace specific limit values for cadmium, lead and mercury, because the quantity of metals associated with particulate emissions differs from one process to another. However, compliance with these limits contributes significantly to reducing heavy metal emissions in general. Moreover, monitoring particulate emissions is generally less expensive than monitoring individual species and continuous monitoring of individual heavy metals is in general not feasible. Therefore, particulate limit values are of great practical importance and are also laid down in this annex in most cases to complement or replace specific limit values for cadmium or lead or mercury.

3. Limit values, expressed as mg/m3, refer to standard conditions (volume at 273.15 K, 101.3 kPa, dry gas) and are calculated as an average value of one-hour measurements, covering several hours of operation, as a rule 24 hours. Periods of start-up and shutdown should be excluded. The averaging time may be extended when required to achieve sufficiently precise monitoring results. With regard to the oxygen content of the waste gas, the values given for selected major stationary sources shall apply. Any dilution for the purpose of lowering concentrations of pollutants in waste gases is forbidden. Limit values for heavy metals include the solid, gaseous and vapour form of the metal and its compounds, expressed as the metal. Whenever limit values for total emissions are given, expressed as g/unit of production or capacity respectively, they refer to the sum of stack and fugitive emissions, calculated as an annual value.

4. In cases in which an exceeding of given limit values cannot be excluded, either emissions or a performance parameter that indicates whether a control device is being properly operated and maintained shall be monitored.

Monitoring of either emissions or performance indicators should take place continuously if the emitted mass flow of particulates is above 10 kg/h. If emissions are monitored, the concentrations of air pollutants in gas-carrying ducts have to be measured in a representative fashion. If particulate matter is monitored discontinuously, the concentrations should be measured at regular intervals, taking at least three independent readings per check. Sampling and analysis of all pollutants as well as reference measurement methods to calibrate automated measurement systems shall be carried out according to the standards laid down by the Comité européen de normalisation (CEN) or the International Organization for Standardization (ISO). While awaiting the development of the CEN or ISO standards, national standards shall apply. National standards can also be used if they provide equivalent results to CEN or ISO standards.

5. In the case of continuous monitoring, compliance with the limit values is achieved if none of the calculated average 24-hour emission concentrations exceeds the limit value or if the 24-hour average of the monitored parameter does not exceed the correlated value of that parameter that was established during a performance test when the control device was being properly operated and maintained. In the case of discontinuous emission monitoring, compliance is achieved if the average reading per check does not exceed the value of the limit. Compliance with each of the limit values expressed as total emissions per unit of production or total annual emissions is achieved if the monitored value is not exceeded, as described above.


Combustion of fossil fuels (annex II, category 1):

6. Limit values refer to 6% O2 in flue gas for solid fuels and to 3% O2 for liquid fuels.

7. Limit value for particulate emissions for solid and liquid fuels: 50 mg/m3.

Sinter plants (annex II, category 2):

8. Limit value for particulate emissions: 50 mg/m3.

Pellet plants (annex II, category 2):

9. Limit value for particulate emissions:

(a) Grinding, drying: 25 mg/m3; and

(b) Pelletizing: 25 mg/m3; or

10. Limit value for total particulate emissions: 40 g/Mg of pellets produced.

Blast furnaces (annex II, category 3):

11. Limit value for particulate emissions: 50 mg/m3.

Electric arc furnaces (annex II, category 3):

12. Limit value for particulate emissions: 20 mg/m3.

Production of copper and zinc, including Imperial Smelting furnaces (annex II, categories 5 and 6):

13. Limit value for particulate emissions: 20 mg/m3.

Production of lead (annex II, categories 5 and 6):

14. Limit value for particulate emissions: 10 mg/m3.

Cement industry (annex II, category 7):

15. Limit value for particulate emissions: 50 mg/m3.

Glass industry (annex II, category 8):

16. Limit values refer to different O2 concentrations in flue gas depending on furnace type: tank furnaces: 8%; pot furnaces and day tanks: 13%.

17. Limit value for lead emissions: 5 mg/m3.

Chlor-alkali industry (annex II, category 9):

18. Limit values refer to the total quantity of mercury released by a plant into the air, regardless of the emission source and expressed as an annual mean value.

19. Limit values for existing chlor-alkali plants shall be evaluated by the Parties meeting within the Executive Body no later than two years after the date of entry into force of the present Protocol.

20. Limit value for new chlor-alkali plants: 0.01 g Hg/Mg Cl2 production capacity.

Municipal, medical and hazardous waste incineration (annex II, categories 10 and 11):

21. Limit values refer to 11% O2 concentration in flue gas.

22. Limit value for particulate emissions:

(a) 10 mg/m3 for hazardous and medical waste incineration;

(b) 25 mg/m3 for municipal waste incineration.

23. Limit value for mercury emissions:

(a) 0.05 mg/m3 for hazardous waste incineration;

(b) 0.08 mg/m3 for municipal waste incineration;

(c) Limit values for mercury-containing emissions from medical waste incineration shall be evaluated by the Parties meeting within the Executive Body no later than two years after the date of entry into force of the present Protocol.

Annex VI

Product control measures

1. Except as otherwise provided in this annex, no later than six months after the date of entry into force of the present Protocol, the lead content of marketed petrol intended for on-road vehicles shall not exceed 0.013 g/l. Parties marketing unleaded petrol with a lead content lower than 0.013 g/l shall endeavour to maintain or lower that level.

2. Each Party shall endeavour to ensure that the change to fuels with a lead content as specified in paragraph 1 above results in an overall reduction in the harmful effects on human health and the environment.

3. Where a State determines that limiting the lead content of marketed petrol in accordance with paragraph 1 above would result in severe socio-economic or technical problems for it or would not lead to overall environmental or health benefits because of, inter alia, its climate situation, it may extend the time period given in that paragraph to a period of up to 10 years, during which it may market leaded petrol with a lead content not exceeding 0.15 g/l. In such a case, the State shall specify, in a declaration to be deposited together with its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, that it intends to extend the time period and present to the Executive Body in writing information on the reasons for this.

4. A Party is permitted to market small quantities, up to 0.5 per cent of its total petrol sales, of leaded petrol with a lead content not exceeding 0.15 g/1 to be used by old on-road vehicles.

5. Each Party shall, no later than five years, or ten years for countries with economies in transition that state their intention to adopt a ten-year period in a declaration to be deposited with their instrument of ratification, acceptance, approval or accession, after the date of entry into force of this Protocol, achieve concentration levels which do not exceed:

(a) 0.05 per cent of mercury by weight in alkaline manganese batteries for prolonged use in extreme conditions (e.g. temperature below 0 ºC or above 50 ºC, exposed to shocks); and

(b) 0.025 per cent of mercury by weight in all other alkaline manganese batteries.

The above limits may be exceeded for a new application of a battery technology, or use of a battery in a new product, if reasonable safeguards are taken to ensure that the resulting battery or product without an easily removable battery will be disposed of in an environmentally sound manner. Alkaline manganese button cells and batteries composed of button cells shall also be exempted from this obligation.

Annex VII

Product management measures

1. This annex aims to provide guidance to Parties on product management measures.

2. The Parties may consider appropriate product management measures such as those listed below, where warranted as a result of the potential risk of adverse effects on human health or the environment from emissions of one or more of the heavy metals listed in annex I, taking into account all relevant risks and benefits of such measures, with a view to ensuring that any changes to products result in an overall reduction of harmful effects on human health and the environment:

(a) The substitution of products containing one or more intentionally added heavy metals listed in annex I, if a suitable alternative exists;

(b) The minimization or substitution in products of one or more intentionally added heavy metals listed in annex I;

(c) The provision of product information including labelling to ensure that users are informed of the content of one or more intentionally added heavy metals listed in annex I and of the need for safe use and waste handling;

(d) The use of economic incentives or voluntary agreements to reduce or eliminate the content in products of the heavy metals listed in annex I; and

(e) The development and implementation of programmes for the collection, recycling or disposal of products containing one of the heavy metals in annex I in an environmentally sound manner.

3. Each product or product group listed below contains one or more of the heavy metals listed in annex I and is the subject of regulatory or voluntary action by at least one Party to the Convention based for a significant part on the contribution of that product to emissions of one or more of the heavy metals in annex I. However, sufficient information is not yet available to confirm that they are a significant source for all Parties, thereby warranting inclusion in annex VI. Each Party is encouraged to consider available information and, where satisfied of the need to take precautionary measures, to apply product management measures such as those listed in paragraph 2 above to one or more of the products listed below:

(a) Mercury-containing electrical components, i.e. devices that contain one or several contacts/sensors for the transfer of electrical current such as relays, thermostats, level switches, pressure switches and other switches (actions taken include a ban on most mercury-containing electrical components; voluntary programmes to replace some mercury switches with electronic or special switches; voluntary recycling programmes for switches; and voluntary recycling programmes for thermostats);

(b) Mercury-containing measuring devices such as thermometers, manometers, barometers, pressure gauges, pressure switches and pressure transmitters (actions taken include a ban on mercury-containing thermometers and ban on measuring instruments);

(c) Mercury-containing fluorescent lamps (actions taken include reductions in mercury content per lamp through both voluntary and regulatory programmes and voluntary recycling programmes);

(d) Mercury-containing dental amalgam (actions taken include voluntary measures and a ban with exemptions on the use of dental amalgams and voluntary programmes to promote capture of dental amalgam before release to water treatment plants from dental surgeries);

(e) Mercury-containing pesticides including seed dressing (actions taken include bans on all mercury pesticides including seed treatments and a ban on mercury use as a disinfectant);

(f) Mercury-containing paint (actions taken include bans on all such paints, bans on such paints for interior use and use on children's toys; and bans on use in antifouling paints); and

(g) Mercury-containing batteries other than those covered in annex VI (actions taken include reductions in mercury content through both voluntary and regulatory programmes and environmental charges and voluntary recycling programmes).”

„A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt jegyzőkönyv a nehézfémekről

A szerződő felek

azzal a szándékkal, hogy végrehajtják a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményt,

törődve azzal, hogy bizonyos nehézfém-kibocsátások országhatárokon is átterjednek és a környezetvédelmi, illetve gazdasági szempontból jelentős ökoszisztémákat károsíthatják, valamint káros hatással lehetnek az emberi egészségre,

figyelembe véve, hogy az atmoszférába történő nehézfém-kibocsátások legfőbb emberi eredetű forrásai az égetés és az ipari eljárások,

elismerve, hogy a nehézfémek a földkéreg természetes összetevői, és számos nehézfém bizonyos formában és megfelelő koncentrációban az élethez elengedhetetlen,

figyelembe véve a nehézfém-kibocsátásokra, a nehézfémekkel kapcsolatos geokémiai folyamatokra, az atmoszferikus terjedésükre, az emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásaikra vonatkozó tudományos és technológiai adatokat, valamint a kibocsátás-csökkentési technikákat és költségeket,

tudatában annak, hogy vannak elérhető, a nehézfém-kibocsátások által okozott levegőszennyezés mérséklésére alkalmas technikák és kezelési megoldások,

felismerve, hogy az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságához (ENSZ-EGB) tartozó országok gazdasági körülményei eltérőek, ráadásul egyes országokban a gazdaság átalakulóban van,

azzal az elhatározással, hogy intézkedéseket tesznek bizonyos nehézfémek és vegyületeik kibocsátásának előrejelzése, megelőzése vagy minimalizálása érdekében, az elővigyázatosság alapelvének alkalmazását tartva szem előtt, ahogyan az a környezet és fejlődés Riói egyezmény 15. alapelvében szerepel,

újólag megerősítve, hogy összhangban az Egyesült Nemzetek Kartájával és a nemzetközi jog alapelveivel valamennyi országnak szuverén joga saját környezeti és gazdasági politikájának megfelelően kihasználni erőforrásait, ugyanakkor köteles biztosítani, hogy a fennhatósága, vagy az ellenőrzése alá tartozó tevékenységek nem károsítják más ország vagy a fennhatóságán kívül eső területek környezeti értékeit,

tudatában annak, hogy az intézkedések, amelyeket a nehézfém-kibocsátások szabályozása érdekében tesznek, az ENSZ-EGB határain kívüli területeken, így az Északi-sarkvidéken és a nemzetközi vizeken is hozzájárulnak a környezet és az emberi egészség védelméhez,

megállapítva, hogy bizonyos nehézfém-kibocsátások csökkentése előnyösen hozzájárulhat egyéb szennyező anyag-kibocsátások csökkenéséhez,

tudatában annak, hogy bizonyos nehézfém-kibocsátások csökkentése és szabályozása érdekében további, az eddigieknél hatékonyabb lépés megtételére van szükség, valamint, hogy a további lépéseket például hatástanulmányok alapozhatják meg,

tudomásul véve, hogy a magánszektornak és az NGO-knak fontos szerepe van a nehézfémekkel kapcsolatos hatásokkal, a rendelkezésre álló alternatívákkal és a kibocsátás-csökkentési technikákkal kapcsolatos ismeretek kialakításában, valamint a nehézfém-kibocsátások csökkentésében,

szem előtt tartva a nehézfémek szabályozásával kapcsolatban nemzeti és nemzetközi szinten folyó tevékenységeket,

a következőkben állapodtak meg:

1. cikk


Ennek a jegyzőkönyvnek az alkalmazásában,

1. „egyezmény” az 1979. november 13-án Genfben elfogadott, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény;

2. „EMEP” a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére vonatkozó európai együttműködési program;

3. „végrehajtó szerv” az egyezmény szerinti, annak 10. cikke (1) bekezdésében meghatározott végrehajtó szerv;

4. „bizottság” az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága;

5. „szerződő felek” a jegyzőkönyv szerződő felei, amennyiben az a szövegösszefüggésből másképpen nem következik;

6. „Az EMEP területi hatálya” a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi egyezményhez csatolt, a levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelésére és értékelésére szolgáló európai együttműködési program (EMEP) hosszú távú finanszírozásáról szóló, 1984. szeptember 28-i genfi jegyzőkönyv 1. cikkének (4) bekezdésében meghatározott terület;

7. „nehézfémek” azok a fémek, vagy bizonyos esetekben metalloidok, amelyek stabilak és sűrűségük 4,5 g/cm3-nél nagyobb, valamint ezek vegyületei;

8. „kibocsátás” pont- vagy diffúz forrásból az atmoszférába történő kibocsátás;

9. „helyhez kötött forrás” bármely rögzített épület, építmény, létesítmény, berendezés vagy készülék, amely az I. mellékletben szereplő nehézfémek bármelyikét közvetlenül vagy közvetve az atmoszférába bocsátja vagy bocsáthatja;

10. „új, helyhez kötött forrás” minden olyan, helyhez kötött forrás, amelynek építését vagy jelentős átalakítását megkezdték (i) ennek a jegyzőkönyvnek, vagy (ii) az I. vagy a II. melléklet olyan módosításának a hatálybalépésétől számított két év elteltével, amely a helyhez kötött forrást a jegyzőkönyv hatálya alá vonta. Azt, hogy az átalakítás jelentős-e vagy sem, az adott ország illetékes hatósága dönti el, figyelembe véve olyan szempontokat, mint például az átalakítás környezetvédelmi előnyei;

11. „nagyobb, helyhez kötött forráskategória” minden olyan, a II. mellékletben szereplő helyhez kötött forráskategória, amely az I. melléklet szerinti referenciaévben az aláíró fél összes, az I. mellékletben felsorolt, helyhez kötött forrásból származó nehézfém-kibocsátásának legalább 1%-át eléri.

2. cikk


A jegyzőkönyv célja az emberi tevékenységből származó olyan nehézfém-kibocsátások szabályozása az alábbi cikkben szereplő előírásokkal összhangban, amelyek légköri áramlás révén országhatárokon át nagy távolságra jutnak, és valószínűsíthető, hogy súlyosan és maradandóan károsítják az emberi egészséget, illetve a környezetet.

3. cikk

Alapvető kötelezettségek

(1) Minden szerződő félnek - hatékony, az adott körülményekhez igazodó intézkedésekkel - csökkentenie kell az I. mellékletben felsorolt valamennyi nehézfém légkörbe kibocsátott éves összes mennyiségét a melléklettel összhangban meghatározott referenciaév kibocsátási szintjéhez képest.

(2) Minden szerződő félnek a IV. mellékletben meghatározott határidőn belül alkalmaznia kell:

a) az elérhető legjobb technikát a III. mellékletben foglaltak figyelembevételével minden olyan nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, új szennyezőforrásra, amelyre a III. melléklet elérhető legjobb technikát határoz meg;

b) az V. mellékletben megadott határértékeket minden nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, új forrás esetében. A szerződő fél alkalmazhat más, az összes kibocsátást tekintve azonos eredménnyel járó kibocsátás-csökkentési stratégiát is;

c) az elérhető legjobb technikát a III. mellékletben foglaltak figyelembevételével minden olyan nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, meglévő helyhez kötött forrásra, amelyre a III. melléklet elérhető legjobb technikát határoz meg. A szerződő fél alkalmazhat más, az összes kibocsátást tekintve azonos eredménnyel járó kibocsátás-csökkentési stratégiát is;

d) az V. mellékletben megadott határértékeket minden nagyobb, helyhez kötött forráskategóriába tartozó, meglévő szennyezőforrásra, amennyiben az technikailag és gazdaságilag megvalósítható. A szerződő fél alkalmazhat más, az összes kibocsátást tekintve azonos eredménnyel járó kibocsátás-csökkentési stratégiát is.

(3) Valamennyi szerződő félnek alkalmaznia kell a termékösszetétel szabályozására irányuló intézkedéseket a VI. mellékletben megadott feltételek és ütemezés betartásával.

(4) Minden egyes szerződő félnek kiegészítő termékgazdálkodási intézkedéseket kell fontolóra vennie a VII. mellékletet figyelembe véve.

(5) A szerződő felek kötelesek az I. mellékletben szereplő nehézfémekre emissziókatasztert készíteni és azt folyamatosan frissíteni; ha az EMEP területi hatályán belül esnek, akkor alapkövetelmény, hogy az EMEP irányító szerve által meghatározott módszer szerint, ha az EMEP területi hatályán kívül esnek, akkor a végrehajtó szerv munkatervének megfelelően kialakított módszert használva útmutatóként.

(6) Ha valamely szerződő fél a (2) és (3) bekezdés alkalmazását követően nem tudja teljesíteni az (1) bekezdés követelményeit valamely, az I. mellékletben szereplő nehézfémre vonatkozóan, akkor annak tekintetében mentesül az (1) bekezdésben szereplő előírások alól.

(7) Minden szerződő fél, amelynek teljes területe nagyobb 6 000 000 km2-nél, mentesül a (2) bekezdés b), c) és d) pontja alól, ha bizonyítani tudja, hogy a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított 8 éven belül az I. mellékletben szereplő valamennyi nehézfémnek a II. mellékletben szereplő forráskategóriákból származó éves összes kibocsátása legalább 50%-kal csökkenni fog az I. melléklettel összhangban meghatározott vonatkoztatási évben az ezeknél a kategóriáknál mért kibocsátáshoz képest. Amelyik szerződő fél e bekezdésnek kíván megfelelni, azt a jegyzőkönyv aláírásakor vagy a jegyzőkönyvhöz való csatlakozáskor jeleznie kell.

4. cikk

Információ- és technológiacsere

(1) A szerződő felek törvényeikkel, rendeleteikkel és eddigi gyakorlatukkal összhangban kötelesek elősegíteni a nehézfém-kibocsátások csökkentését célzó technológiák és technikák cseréjét - ideértve többek között az olyan cserefolyamatokat, amelyek előmozdítják a termékforgalmat szabályozó intézkedések fejlődését és az elérhető legjobb technikák alkalmazását; különösen azzal, hogy támogatják:

a) a meglévő technológiák kereskedelmi átadását, átvételét;

b) a közvetlen ipari kapcsolatokat és együttműködést, ideértve a vegyesvállalatokat;

c) információ- és tapasztalatcserét;

d) a technikai segítségnyújtást.

(2) Az (1) bekezdésben szereplő tevékenységek támogatásánál a felek kötelesek megfelelő feltételeket teremteni azzal, hogy lehetővé teszik az olyan megfelelő magán- és közszervezetek, valamint egyének közötti kapcsolatokat és együttműködést, amelyek képesek technológiák, tervezési és mérnöki szolgáltatások, gépek vagy pénzügyi eszközök nyújtására.

5. cikk

Stratégiák, politikák, programok és intézkedések

(1) A felek kötelesek minden indokolatlan késedelem nélkül kidolgozni a jegyzőkönyv előírásainak teljesítéséhez szükséges stratégiákat, politikákat és programokat.

(2) Emellett a feleknek lehetőségük van a következőkre:

a) olyan gazdasági szabályozóeszközök alkalmazása, amelyek a nehézfém-kibocsátások csökkentésére szolgáló, költséghatékony módszerek alkalmazására késztetnek;

b) a kormány és az ipar közötti megállapodások és önkéntes egyezségek létrehozása;

c) hatékonyabb forrás- és nyersanyag-felhasználás ösztönzése;

d) kevésbé szennyező energiaforrások használatának ösztönzése;

e) intézkedések megtétele kevésbé szennyező szállítási rendszerek fejlesztése és kialakítása érdekében;

f) intézkedések megtétele bizonyos, nehézfém-kibocsátással járó ipari folyamatok kiváltására, amennyiben ipari mértékű helyettesítő folyamatok rendelkezésre állnak;

g) intézkedések megtétele tisztább folyamatok kifejlesztésére és alkalmazására a környezetszennyezés megelőzése és korlátozása érdekében.

(3) A felek a jegyzőkönyvben előírtaknál szigorúbb intézkedéseket is tehetnek.

6. cikk

Kutatás, fejlesztés és megfigyelés

A szerződő feleknek elő kell segíteniük az elsődlegesen az I. mellékletben szereplő nehézfémekre irányuló kutatásokat, fejlesztéseket, rendszeres méréseket és együttműködést, többek között az alábbi területeken:

a) a kibocsátások, a nagy távolságokra történő terjedés és a lerakódás, valamint ezek modellezése, a biotikus és abiotikus környezetben fennálló koncentrációszintek, a releváns módszerek összehangolását célzó intézkedések kidolgozása;

b) a szennyező anyag-terjedési utak és katasztere reprezentatív ökoszisztémákban;

c) az emberi egészségre és környezetre gyakorolt fontosabb hatások, és azok mennyiségi meghatározása;

d) a szerződő felek által jelenleg alkalmazott vagy kifejlesztés alatt álló legjobb elérhető technikák, gyakorlati megoldások és kibocsátás-csökkentési módszerek;

e) egy vagy több nehézfémet tartalmazó termékek vagy hulladékok gyűjtése, újrahasznosítása és szükség esetén ártalmatlanítása;

f) az alternatív kibocsátás-csökkentési stratégiák értékelésénél alkalmazandó olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a társadalomgazdasági tényezők figyelembevételét;

g) olyan hatásalapú megközelítés, amely integrálja a megfelelő információkat - köztük az a)-f) pontok szerint mérések vagy modellezés útján megállapított koncentrációszinteket, terjedési utakat, az emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásokat -, és célja az optimalizált, a gazdasági és technológiai tényezőket is figyelembe vevő, jövőbeni szabályozási stratégiák meghatározása;

h) a VI. és VII. mellékletben felsorolt termékeknél felhasznált nehézfémek kiváltása;

i) információk gyűjtése bizonyos termékek nehézfémtartalmáról, és a terméknek ezekre vonatkozó kibocsátási potenciáljáról a gyártás, feldolgozás, kereskedelmi forgalmazás, felhasználás és hulladékként történő lerakás során, valamint az ilyen kibocsátások csökkentésének módszereiről.

7. cikk


(1) A kereskedelmi információk bizalmasságáról szóló jogszabályainak megfelelően:

a) minden egyes szerződő fél köteles az e jegyzőkönyv végrehajtása érdekében tett intézkedésekről a Bizottság végrehajtó titkárán keresztül a végrehajtó szervnek rendszeres, a végrehajtó szerv keretében ülésező felek által meghatározott időközönként jelentést tenni,

b) az EMEP területi hatálya alá tartozó szerződő felek kötelesek a Bizottság végrehajtó titkárán keresztül az EMEP-nek jelentést tenni rendszeres, az EMEP irányító szerve által meghatározott és a felek által a végrehajtó szerv ülésén jóváhagyott időközönként az I. mellékletben felsorolt nehézfémek kibocsátási szintjére vonatkozó információkról; felhasználva ehhez minimumként az EMEP irányító szerve által megjelölt módszereket, valamint idő- és térbeli elosztást. Az EMEP területi hatályán kívül eső szerződő felek megkeresésre kötelesek a végrehajtó szerv rendelkezésére bocsátani a hasonló információkat. Mindemellett a felek a megfelelő mértékben kötelesek összegyűjteni és jelenteni az egyéb nehézfém-kibocsátásokra vonatkozó szükséges információkat, figyelembe véve az EMEP irányító szerve és a végrehajtó szerv által a módszerekre, valamint a tér- és időbeli elosztásra vonatkozóan adott iránymutatásokat.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja értelmében nyújtandó információknak összhangban kell lenniük azzal a formai és tartalmi követelményeket megszabó határozattal, amelyet a felek a végrehajtó szerv ülésén fogadnak el. A határozatban szereplő fogalmakat szükség szerint felül kell vizsgálni az olyan újabb előírások meghatározása érdekében, amelyek a jelentésben adandó információk formájára vagy tartalmára vonatkoznak.

(3) A végrehajtó szerv éves ülése előtt elegendő idővel az EMEP minden évben köteles tájékoztatást adni a nehézfémek nagy távolságokra történő áramlásáról és lerakódásáról.

8. cikk


A végrehajtó szerv éves ülése előtt elegendő idővel az EMEP köteles a megfelelő modellek és mérések használatával készített, az EMEP területi hatályán belül a nehézfémek országhatárokon átterjedő áramlataira és lerakódására vonatkozó számításokat átadni a végrehajtó szervnek. Az EMEP területi hatályán kívül eső területek esetében az egyezmény szerződő feleinél érvényes körülményekhez igazodó modellt kell használni.

9. cikk


A jegyzőkönyvben foglalt előírások felek által történő teljesítését rendszeresen ellenőrizni kell. E felülvizsgálatokat a végrehajtó szerv 15. ülésén hozott, 1997/2. számú határozatával megalapított végrehajtási bizottság végzi, és arról jelentést tesz a végrehajtó szervben megjelent feleknek a hivatkozott határozat mellékletében és annak módosításaiban foglaltaknak megfelelően.

10. cikk

A végrehajtó szerv ülésén a felek által végzendő felülvizsgálatok

(1) A szerződő feleknek a végrehajtó szerv ülésén az egyezmény 10. cikkének (2) bekezdésében szereplő a) pontnak megfelelően át kell nézniük a felek, az EMEP és más kisegítő testületek által nyújtott információkat, valamint a végrehajtási bizottságnak e jegyzőkönyv 9. cikkében szereplő jelentéseit.

(2) A szerződő felek a végrehajtó szerv ülésein folyamatosan ellenőrzik a jegyzőkönyv követelményeinek teljesítése érdekében tett előrehaladást.

(3) A felek a végrehajtó szerv ülésein felülvizsgálják a jegyzőkönyv előírásainak alkalmasságát és hatékonyságát.

a) A felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a nehézfémek lerakódásával okozott hatásokra vonatkozó elérhető legjobb tudományos információkat, a technológiai fejlődés áttekintését, valamint a változó gazdasági körülményeket.

b) A jegyzőkönyvnek megfelelően elvégzett kutatások, fejlesztések, rendszeres mérések és együttműködés fényében a felülvizsgálat során:

(i) értékelni kell a jegyzőkönyv előírásainak teljesítése érdekében tett előrehaladást,

(ii) vizsgálni kell, hogy indokolt-e további, a jegyzőkönyvben előírtaknál nagyobb mértékű kibocsátás-csökkentés az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások további visszaszorítása érdekében, valamint

(iii) figyelembe kell venni, hogy milyen mértékben áll rendelkezésre megfelelő alap a hatásokon alapuló megközelítés alkalmazásához.

c) A felülvizsgálatok eljárási rendjét, módszereit és ütemezését a szerződő felek határozzák meg a végrehajtó szerv ülésén.

(4) A (3) bekezdésben említett felülvizsgálatok következtetései alapján, a felülvizsgálat elvégzését követő lehető legrövidebb időn belül ki kell dolgozniuk a feleknek az I. mellékletben szereplő nehézfémek atmoszférába történő kibocsátásainak csökkentése érdekében szükséges további lépések munkatervét.

11. cikk

A viták rendezése

(1) Amennyiben a jegyzőkönyv értelmezése vagy alkalmazása tekintetében két vagy több szerződő fél között vita alakul ki, úgy az érintett szerződő feleknek saját választásuk alapján meg kell kísérelniük a vita tárgyalás vagy más békés úton történő rendezését. A vitáról a szerződő feleknek értesíteniük kell a végrehajtó szervet.

(2) A jegyzőkönyv megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor azon szerződő fél, amely nem regionális gazdasági integrációs szervezet, a letéteményeshez benyújtott írásos nyilatkozatában kinyilváníthatja, hogy a jegyzőkönyv értelmezése vagy alkalmazása kérdésében egy másik, ugyanezt a kötelezettséget elfogadó féllel szemben keletkező vitás kérdés esetén elismeri a vita rendezésének alábbi egyik vagy mindkét módszerét ipso facto és megállapodás nélkül kötelezőként bármely szerződő fél vonatkozásában, amely elfogadja ugyanezt a kötelezettséget:

a) a vita Nemzetközi Bíróság elé terjesztése;

b) választottbíráskodás, amelynek összhangban kell lennie a szerződő felek által meghatározott eljárással, amelyet a végrehajtó szerv ülésén, választottbíráskodásról szóló mellékletként a lehető leghamarabb el kell fogadni.

A regionális gazdasági integrációs szervezet szerződő félként hasonló hatású nyilatkozatot tehet a választottbíráskodással kapcsolatban a fenti b) pontban meghatározott eljárás szerint.

(3) A (2) bekezdéssel összhangban tett nyilatkozat hatályos, amíg a nyilatkozatban foglaltak szerint hatályát nem veszti, vagy a visszavonásra vonatkozó írásbeli nyilatkozatnak a letéteményesnél történő letétbe helyezésétől számított három hónapig.

(4) A Nemzetközi Bíróságon vagy a választottbíráskodás előtt folyamatban lévő eljárást sem új nyilatkozat, sem a nyilatkozat visszavonásáról vagy lejártáról szóló értesítés nem befolyásolja semmilyen módon, hacsak a vitában részes szerződő felek másképpen nem rendelkeznek.

(5) Amennyiben a vitában részes szerződő felek nem fordulnak a viták rendezésének (2) bekezdésben leírt módjához, és tizenkét hónappal az után, hogy valamely szerződő fél bejelentette, hogy vitája van egy másikkal, az érintett szerződő felek nem tudták rendezni vitájukat az (1) bekezdésben leírt módon, a vitát bármely szerződő fél kérésére egyeztetésre kell bocsátani.

(6) Az (5) bekezdés céljára egyeztetőbizottságot kell létrehozni. A bizottságnak az érintett felek által egyenlő számban kijelölt tagokból kell állnia, vagy, amennyiben az egyeztetésben részt vevő felek érdeke megegyezik, a bizottság a közös érdekeltségű csoport által kiválasztott tagokból és az így kijelölt tagok által közösen kiválasztott elnökből áll. A bizottság ajánlás formájában hoz döntést, amelyet a feleknek jóhiszeműen kell tudomásul venniük.

12. cikk


E jegyzőkönyv mellékletei a jegyzőkönyv szerves részét képezik. A III. és IV. melléklet nem kötelező érvényű.

13. cikk

A jegyzőkönyv módosítása

(1) E jegyzőkönyv módosítását bármely szerződő fél javasolhatja.

(2) A javasolt módosítások szövegét a Bizottság végrehajtó titkárához kell írásban eljuttatni, aki azokat közli valamennyi szerződő féllel. A javasolt módosításokat a végrehajtó szerv a soron következő éves ülésén csak akkor vitatja meg, ha a végrehajtó titkár e javaslatokat legalább 90 nappal az ülést megelőzően a szerződő felek számára továbbította.

(3) A jegyzőkönyv, valamint az I., II., IV., V. és VI. melléklet a végrehajtó szerv ülésén jelenlévő szerződő felek konszenzussal fogadják el, és a módosítás az azt elfogadó szerződő felek tekintetében attól az időponttól számított kilencvenedik napon lép hatályba, amikor a szerződő felek kétharmada letétbe helyezte a módosításra vonatkozó elfogadási okiratát. A többi szerződő fél tekintetében a módosítás kilencven nappal azt követően lép hatályba, hogy az adott szerződő fél letétbe helyezi elfogadó okiratát.

(4) A III. és VII. melléklet módosítását a végrehajtó szerv ülésén jelen lévő felek konszenzussal fogadják el. A Bizottság végrehajtó titkárától érkezett valamennyi szerződő félnek szóló értesítést követő kilencvenedik nap elteltével bármely melléklet módosítása hatályba lép azon szerződő felek tekintetében, amelyek nem nyújtottak be bejelentést a letéteményeshez az alábbi, (5) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően, feltéve, hogy legalább tizenhat szerződő fél nem nyújtott be ilyen bejelentést.

(5) Bármely szerződő fél, amely a III. vagy VII. melléklet módosítását nem tudja jóváhagyni, köteles azt írásban bejelenteni a letéteményesnek az elfogadásról szóló értesítéstől számított 90 napon belül. A letéteményes késedelem nélkül minden ilyen bejelentésről köteles értesíteni a többi szerződő felet. Bármely szerződő fél korábbi bejelentését elfogadásra cserélheti; az elfogadó nyilatkozat letéteményesnél történő letétbe helyezésével lép a melléklet módosítása e szerződő fél tekintetében hatályba.

(6) Olyan, az I., VI. vagy VII. mellékletre vonatkozó módosítási javaslat esetén, amikor e jegyzőkönyvhöz új nehézfém, termékellenőrzési intézkedés vagy termék, termékcsoport felvételét javasolják:

a) a javaslattevőnek be kell nyújtania a végrehajtó szervhez a tanács 1998/1. határozatában, illetve annak módosításaiban előírt információkat, és

b) a feleknek értékelniük kell a javaslatot a végrehajtó szerv 1998/1. határozatában és annak módosításaiban meghatározott eljárások szerint.

(7) A végrehajtó szerv 1998/1. határozatainak módosítására vonatkozó döntést a végrehajtó szerv keretében ülésezve a feleknek együttesen kell meghozniuk, ami az elfogadást követő 60. napon lép hatályba.

14. cikk


(1) E jegyzőkönyv Aarhusban (Dánia) 1998. június 24. és 25. között, ezt követően 1998. december 21-ig az Egyesült Nemzetek New York-i székházában írható alá a Bizottság tagországai, valamint a Gazdasági és Szociális Tanács 1947. március 28-i 36. (IV.) sz. határozatának 8. cikke alapján az Európai Gazdasági Bizottságban tanácskozási jogállással rendelkező államok, valamint az Európai Gazdasági Bizottság szuverén tagországaiból álló olyan regionális gazdasági integrációs szervezetek által, amelyek hatáskörrel bírnak az egyezményben foglalt kérdésekkel kapcsolatos nemzetközi megállapodásokról tárgyalásokat folytatni, ilyeneket kötni és alkalmazni, feltéve, hogy az érintett államok és szervezetek az egyezményben szerződő félként szerepelnek.

(2) E regionális gazdasági integrációs szervezetek - a hatáskörükbe tartozó kérdésekben - saját nevükben gyakorolják azokat a jogokat és teljesítik azokat a kötelezettségeket, amelyek a jegyzőkönyv szerint e szervezetek tagországait megilletik. Ilyen esetekben e szervezetek tagországai külön-külön nem gyakorolhatják e jogokat.

15. cikk

Megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás

(1) A jegyzőkönyvet az aláíróknak meg kell erősíteniük, el kell fogadniuk vagy jóvá kell hagyniuk.

(2) A jegyzőkönyvhöz a 14. cikk (1) bekezdésében szereplő követelményeket teljesítő államok és szervezetek 1998. december 21-től csatlakozhatnak.

16. cikk


A megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratot letétbe kell helyezni az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál, aki ellátja a letéteményes feladatát.

17. cikk


(1) Ez a jegyzőkönyv a tizenhatodik megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése időpontjától számított 90. napon lép hatályba.

(2) A 14. cikk (1) bekezdésében említett állam és szervezet esetében, amely a tizenhatodik megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezését követően erősíti meg, fogadja el, hagyja jóvá e jegyzőkönyvet vagy csatlakozik ahhoz, a jegyzőkönyv az illető szerződő fél saját megerősítő, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezése időpontját követő kilencvenedik napon lép hatályba.

18. cikk


Az attól az időponttól számított öt év elteltével, amikor a jegyzőkönyv valamely szerződő fél tekintetében hatályba lépett, e szerződő fél a letéteményeshez intézett írásos értesítéssel bármikor felmondhatja a jegyzőkönyvet. Ez a jegyzőkönyv az ilyen értesítés napját követő kilencvenedik napon hatályát veszti, illetve az azt követő napon, amelyet a felmondásról szóló értesítő meghatároz.

19. cikk

Hiteles szövegek

E jegyzőkönyv eredeti példányát, amelynek angol, francia és orosz nyelvű szövege egyaránt hiteles, letétbe kell helyezni az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkáránál.

Fentiek hiteléül az alulírott meghatalmazottak e jegyzőkönyvet alább kézjegyükkel látták el.

Kelt Aarhusban (Dániában), az ezerkilencszázkilencvennyolcadik év június havának huszonnegyedik napján.

I. Melléklet

A 3. cikk (1) bekezdésében szereplő nehézfémek, és a kibocsátás-csökkentési kötelezettségre vonatkozó referenciaév

Nehézfém Referenciaév
Kadmium (Cd) 1990; vagy egy másik év 1985-től 1995-ig bezárólag, amelyet a szerződő fél a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával megjelöl.
Ólom (Pb) 1990; vagy egy másik év 1985-től 1995-ig bezárólag, amelyet a szerződő fél a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával megjelöl.
Higany (Hg) 1990; vagy egy másik év 1985-től 1995-ig bezárólag, amelyet a szerződő fél a megerősítés, elfogadás, jóváhagyás vagy csatlakozás alkalmával megjelöl.

II. Melléklet

Helyhez kötött forráskategóriák


1. A kutatási, fejlesztési célból vagy új termékek és eljárások kipróbálása céljából üzemelő létesítmények nem tartoznak e melléklet hatálya alá.

2. Az alábbi küszöbértékek általában termelőkapacitásra vagy teljesítményre vonatkoznak. Amennyiben egy üzemeltető több, azonos alcím alá eső tevékenységet folytat ugyanabban a létesítményben vagy ugyanazon a területen, a kapacitás-adatok összeadódnak.

A kategória jellemzői
Égetőművek 50 MW nettó bemenő névleges hőteljesítmény felett
2 Fémércek (köztük szulfid érc) vagy érckoncentrátumok pörkölésére vagy szinterelésére szolgáló létesítmények vasérc vagy annak dúsítmánya esetén 150 t/nap szinterelési kapacitás felett, és réz, ólom vagy cink pörkölésnél 30 t/nap szinterelés felett, vagy bármilyen arany- és higanyérckezelés
3 Nyersvas vagy acél előállítására szolgáló létesítmények (elsődleges vagy másodlagos tűzi feltárással, köztük az ívkemence), ideértve a folyamatos öntési eljárást, ha kapacitásuk meghaladja a 2,5 t/órát
4 Vasfémöntödék 20 t/nap termelési kapacitás felett
5 Ércből, koncentrátumból vagy másodnyersanyagokból metallurgiai eljárásokkal rezet, ólmot és cinket előállító, primer gyártás esetén 30 t fém/nap, másodnyersanyag feldolgozás esetén 15 t fém/nap értéknél nagyobb kapacitású létesítmények vagy mindenféle primer higanygyártó létesítmény
6 Létesítmények, amelyekben réz, ólom és cink olvasztása (tisztítás, öntödei öntés) történik, ideértve az ötvözést, valamint a visszanyert anyagok olvasztását is, ólomnál 4 t/nap, réz és cink esetében 20 t/nap olvasztási kapacitás felett
Klinkercement előállítása forgódobos kemencében, ha a termelési kapacitás meghaladja az 500 t/napot, vagy egyéb kemencében, amelynek termelési kapacitása 50 t/nap felett van
8 Üveggyártás ólomfelhasználással 20 t/nap olvasztási kapacitás felett
9 Klór-alkáli termelés elektrolízissel, higanykatódos eljárással
10 Veszélyes vagy gyógyászati hulladék égetésére szolgáló létesítmények 1 t/h kapacitás felett és veszélyes vagy gyógyászati hulladékot más célú berendezésben együttégető létesítmények a nemzeti jogszabályokban foglaltak szerint
11 Települési hulladékot égető berendezések 3 t/h kapacitás felett vagy települési hulladékot más célú berendezésben együttégető létesítmények a nemzeti jogszabályoknak megfelelően

III. Melléklet

A II. mellékletben felsorolt forráskategóriáknál a nehézfémek és vegyületeik kibocsátásának csökkentésére szolgáló elérhető legjobb technikák


1. E melléklet célja iránymutatást nyújtani a szerződő feleknek a helyhez kötött szennyezőforrásoknál alkalmazható elérhető legjobb technikák megtalálásához a jegyzőkönyv által előírt kötelezettségek teljesítése érdekében.

2. Az elérhető legjobb technika (BAT) az a korszerű technikai színvonalnak megfelelő leghatékonyabb módszer, üzemeltetési eljárás, berendezés, amelyet a kibocsátások megelőzése és - amennyiben az nem valósítható meg - a kibocsátások csökkentése, valamint a környezet egészére gyakorolt hatás mérséklése érdekében alkalmaznak, és amely a kibocsátási határértékek megállapításának alapjául szolgál.

- A „technika” fogalmába beleértendő az alkalmazott technológia és módszer, amelynek alapján a létesítményt tervezték, építették, karbantartják, üzemeltetik és működését megszüntetik.

- „Elérhető” technika az, amelynek fejlesztési szintje lehetővé teszi az érintett ipari ágazatokban a költségeket és előnyöket tekintve elfogadható műszaki és gazdasági feltételek mellett a technika alkalmazását, attól függetlenül, hogy a technikát az érintett szerződő fél országában használják-e már vagy ott állítják-e elő, amennyiben az az üzemeltető számára ésszerű módon hozzáférhető.

- A „legjobb” azt jelenti, hogy az ilyen technika a leghatékonyabb a környezet egészének magas szintű védelme szempontjából.

Az elérhető legjobb technikák meghatározásakor - általánosságban és esetenként is - különös figyelmet kell fordítani az alább felsorolt tényezőkre, szem előtt tartva az intézkedéssel járó, várható költségeket és előnyöket, valamint az elővigyázatosság és a megelőzés elvét:

- kevés hulladék képződésével járó technológia alkalmazása,

- kevésbé veszélyes anyagok használata,

- az eljárás során használt és keletkezett anyagok és hulladékok visszanyerésének és hasznosításának elősegítése,

- az ipari méretekben már sikerrel kipróbált hasonló eljárások, berendezések és üzemeltetési módszerek,

- a technológiai fejlődésben és a tudományos ismeretekben és megértésben bekövetkező változások,

- az adott kibocsátás természete, hatásai és mértéke,

- az új vagy meglévő létesítmények üzembe helyezésének időpontja,

- az elérhető legjobb technikák bevezetéséhez szükséges idő,

- az eljárás során használt nyersanyagok (köztük a víz) fogyasztása és azok sajátosságai, valamint az eljárás energiahatékonysága,

- a kibocsátás környezetre gyakorolt, átfogó hatásának megelőzésére vagy minimalizálására vonatkozó követelmény és az ezzel járó kockázatok,

- a balesetek megelőzésének és a környezetre gyakorolt hatásaik minimalizálásának szükségessége.

Az elérhető legjobb technikák elvének nem az a célja, hogy előírja egy bizonyos eljárás alkalmazását, hanem hogy figyelembe vegye az adott létesítmény műszaki jellemzőit, földrajzi elhelyezkedését és a helyi környezeti viszonyokat.

3. A kibocsátás-csökkentés hatékonyságára és költségeire vonatkozó információk alapja a végrehajtó szerv és kisegítő szerveinek hivatalos dokumentumai, elsősorban a Nehézfém-kibocsátási Munkacsoport és a Nehézfémekkel Foglalkozó Előkészítő Ad Hoc Munkacsoport által átvett és áttekintett dokumentumok. Mindemellett az elérhető legjobb kibocsátás-csökkentési technikákról rendelkezésre álló nemzetközi információkat is figyelembe vették (így pl. az Európai Közösség BAT műszaki leírásait, a Parcom Egyezmény BAT ajánlásait, valamint közvetlenül szakértőktől származó információkat).

4. Az új termékekkel, az alacsony szennyező anyag-kibocsátással járó technikákat alkalmazó új üzemekkel és a meglévő üzemek felújításával kapcsolatos tapasztalatok folyamatosan gyarapodnak, ezért e melléklet tartalmát is folyamatosan módosítani és aktualizálni kell.

5. A melléklet számos intézkedést mutat be a költségek és hatékonyság széles skáláját felölelve. Egy megoldás adott esetben történő kiválasztása számos tényező függvénye, alkalmazását sok tényező korlátozhatja, például a gazdasági körülmények, műszaki infrastruktúra, már meglévő, kibocsátás-csökkentő berendezések, biztonsági megfontolások, energiafogyasztás, valamint az is, hogy az adott szennyezőforrás újonnan létesül-e vagy már működik.

6. E melléklet a kadmium, ólom, higany és vegyületeik részecskéhez kötött és/vagy gázhalmazállapotú kibocsátásaival foglalkozik. A vegyületek részletes jellemzését a melléklet általában nem tartalmazza. Mindazonáltal a kibocsátás-csökkentő berendezéseknek a nehézfém fizikai tulajdonságaitól függő hatékonyságát - különösen a higany esetében - figyelembe veszi.

7. A mg/m3-ben kifejezett kibocsátási értékek standard állapotú, száraz gázra vonatkoznak (273,15 K hőmérsékleten, 101,3 kPa nyomáson mért szárazgáztérfogat), az oxigéntartalomhoz kapcsolódó korrekció nélkül, amennyiben nincs más megadva; kiszámításuk pedig a CEN (Európai Szabványügyi Bizottság) tervezete, valamint egyes esetekben nemzeti mintavételi és monitoring módszerek alapján történt.


8. Számos, a nehézfém-kibocsátások megelőzésére vagy csökkentésére szolgáló megoldás létezik. A kibocsátás-csökkentési intézkedések középpontjában a „hozzáadott” technológiák, és a technológiaváltoztatások állnak (amelyek magukban foglalják a karbantartás és üzemeltetés szabályozását). Az általános műszaki és/vagy gazdasági körülmények függvényében az alább felsorolt módszerek állnak rendelkezésre:

a) alacsony szennyező anyag-kibocsátással járó technológiák alkalmazása, különösen új berendezések esetében;

b) véggáztisztítás szűrőkkel, gázmosókkal, abszorberekkel stb. (másodlagos csökkentési módszerek);

c) az alapanyagok, fűtőanyagok vagy/és egyéb adalékanyagok megváltoztatása vagy előkészítése (pl. alacsony nehézfémtartalmú nyersanyagok használata);

d) a legjobb gazdálkodási gyakorlat alkalmazása, például az általános gondosság és rendezettség fenntartása, megelőző karbantartási programok vagy olyan elsődleges megelőző módszerek alkalmazása, mint a porkibocsátó egységek zárttá tétele;

e) megfelelő környezetgazdálkodási technológiák alkalmazása egyes Cd-, Pb- és/vagy Hg-tartalmú termékek használata és ártalmatlanítása során.

9. Azt, hogy az alkalmas kibocsátás-csökkentési módszereket és gyakorlati megoldásokat a megfelelő módon használják, és azokkal hatékony kibocsátás-csökkentést érjenek el, a szennyezéscsökkentő eljárás folyamatos megfigyelésével kell biztosítani. Ez az ellenőrzés az alábbi tevékenységeket foglalja magában:

a) lista készítése azokról a kibocsátás-csökkentési intézkedésekről, amelyeket a fentebb felsorolt megoldások közül már alkalmaznak;

b) a Cd-, Pb- és Hg-kibocsátásnál elért csökkentések összehasonlítása a jegyzőkönyvben meghatározott célkitűzésekkel;

c) a jellegzetes forrásokból származó, mennyiségileg meghatározott Cd-, Pb-, és Hg-kibocsátások jellemzése a megfelelő módszerekkel;

d) a kibocsátás-csökkentő módszerek hatóságok által történő rendszeres ellenőrzése a folyamatos és hatékony működés fenntartásának érdekében.

10. A kibocsátás-csökkentő módszereknek költséghatékonynak kell lenniük. A költséghatékonyságot - a beruházási és működtetési költségek figyelembevételével - az egy év alatt egységnyi kibocsátás-csökkentést eredményező összes költség alapján kell megítélni. A kibocsátás-csökkentés költségének meghatározásakor a teljes technológiai folyamatot figyelembe kell venni.


11. A Cd-, Pb- és Hg-kibocsátások csökkentésére szolgáló megoldások alapvetően két csoportra oszthatók: elsődleges módszerek, mint például a nyersanyag és/vagy tüzelőanyag cseréje és az alacsony kibocsátású gyártási technológiák alkalmazása, valamint másodlagos megoldások, mint például a diffúz kibocsátások korlátozása és a véggáztisztítás. Az ágazatspecifikus módszerek leírását a IV. fejezet tartalmazza.

12. A hatékonyságra vonatkozó adatok üzemeltetési tapasztalatokból származnak és úgy tekintendők, hogy a jelenlegi berendezések képességeit tükrözik. A véggáz- és a területi, diffúz kibocsátások csökkentésének általános hatékonysága nagymértékben függ a gáz- és porgyűjtők (pl. elszívó ernyő) elvezetési hatékonyságától. 99% feletti gyűjtési, elszívási hatékonyságot is bemutattak. Konkrét esetekre vonatkozó gyakorlati tapasztalat, hogy a kibocsátás-csökkentési technikák 90%-kal vagy akár többel is képesek csökkenteni az összes kibocsátást.

13. Abban az esetben, amikor a távozó Cd-, Pb- és Hg-részecskékhez kötött, a fémek portisztító berendezésekkel leválaszthatók. Az egyes véggáztisztítási módszerekkel elérhető, jellemző porkoncentrációkat az 1. táblázat mutatja be. Ezek a módszerek általánosan elterjedtek a különböző iparágakban. A gáz-halmazállapotú higany leválasztására szolgáló néhány módszer minimálisan elvárt teljesítményét mutatja be 2. táblázat. A módszerek alkalmazása az adott eljárástól függ és akkor a legelőnyösebb, ha a véggáz higanykoncentrációja magas.

1. táblázat: Porleválasztó berendezések teljesítménye óránkénti átlagos porkoncentrációban megadva

Tisztítás utáni porkoncentráció (mg/m3)
Szövetbetétes szűrők <10
Membrános szövetbetétes szűrők <1
Száraz elektrosztatikus leválasztók <50
Nedves elektrosztatikus leválasztók <50
Nagy hatásfokú gázmosók <50

Megjegyzés: a közép- és alacsony nyomású gázmosók és ciklonok porleválasztási hatásfoka általában alacsonyabb.

2. táblázat: Higanyleválasztók minimálisan elvárt teljesítménye óránkénti átlagos higanykoncentrációban megadva

Tisztítás utáni higanykoncentráció (mg/m3)
Szelénfilter <0,01
Szelén gázmosó <0,2
Aktívszén filter <0,01
Aktívszén-adagolás + porleválasztás <0,05
Odda Norzink kloridos eljárás <0,1
Ólom-szulfidos eljárás <0,05
Bolkem (thioszulfátos) eljárás <0,1

14. Gondoskodni kell arról, hogy a fenti módszerek alkalmazása ne eredményezzen újabb környezeti problémákat. Egy alacsony légszennyezőanyag-kibocsátással járó technológiát nem szabad választani, amennyiben az a nehézfém-kibocsátás környezeti hatásait összességében súlyosbítja, például a folyékony szennyező anyag-kibocsátások által okozott nagyobb mértékű vízszennyezés miatt. A hatékonyabb gáztisztítás eredményeként összegyűjtött por további sorsára szintén tekintettel kell lenni. Az ilyen hulladék kezelésének környezeti hatásai leronthatják az eljárás levegőbe történő por- és füstkibocsátásának csökkentésével elért eredményt.

15. A kibocsátás-csökkentő módszerek egyaránt koncentrálhatnak az eljárásban használt technikákra és a véggáz (vagy más elvezetett gázáramok) tisztítására. A két dolog nem független egymástól; egy adott eljárás választása kizárhatja bizonyos gáztisztítási módszerek alkalmazását.

16. Egy kibocsátás-csökkentő megoldás kiválasztása olyan paraméterektől függ, mint a tisztítatlan gáz szennyező anyag-koncentrációja és/vagy egyéb jellemzői, a gáz térfogatárama, hőmérséklete stb. Így az alkalmazási területek átfedhetik egymást, ezért az adott feltételek mellett legalkalmasabb megoldást kell választani.

17. A következő fejezet a különböző iparágak pontforrásokból származó kibocsátásának csökkentésére alkalmas módszereket tartalmazza. A felületi, diffúz kibocsátások sem hagyhatók figyelmen kívül. A nyersanyagok és melléktermékek rakodásával, kezelésével és ömlesztett tárolásával járó porkibocsátás nem jelent ugyan nagy távolságokra eljutó szennyezést, de csökkentése a helyi környezet számára fontos lehet. A porkibocsátás csökkenthető, ha ezeket a tevékenységeket zárt épületbe telepítik, amelyet szellőztető és porleválasztó rendszerekkel, vízpermetező vagy más, megfelelő berendezésekkel lehet ellátni. Anyagok nyílt téren történő tárolásakor valamilyen más módszerrel kell megvédeni a felületet a szélkiporzás ellen. A tárolótereket és utakat tisztán kell tartani.

18. A táblázatokban szereplő beruházási/költség adatok különböző forrásokból származnak, s erősen esetfüggőek. USD-ben, 1990-es árfolyamon [1 USD (1990) = 0,8 ECU (1990)] vannak megadva. Alakulásukat olyan tényezők befolyásolják, mint az üzem kapacitása, a nyers, tisztítatlan gáz koncentrációja és a tisztítás hatásfoka, a technológia fajtája, valamint új beruházás választása a felújítással szemben.


19. Ez a fejezet iparáganként egy, a fő kibocsátási forrásokat, az elérhető legjobb technikán alapuló kibocsátás-csökkentő módszereket, a módszerek specifikus kibocsátás-csökkentési hatékonyságát és - amennyiben rendelkezésre állnak - a vonatkozó költségeket bemutató táblázatot tartalmaz. A táblázatokban a kibocsátás-csökkentés hatékonysága a közvetlen, kéményen távozó véggáz kibocsátásra vonatkozik, kivéve, ha a szöveg eltérő utalást tartalmaz.

Fosszilis tüzelőanyagok égetése lakossági és ipari fűtőművekben

(II. melléklet, 1. kategória)

20. A lakossági és ipari fűtőművekben történő széntüzelés az egyik legjelentősebb antropogén higany-kibocsátó forrás. A szén nehézfémtartalma általában nagyságrendekkel nagyobb, mint az olajé vagy a földgázé.

21. Az energiaátalakítás hatékonyságának növekedése, valamint az energiatakarékossági intézkedések miatt csökkenő tüzelőanyag-igény a nehézfém-kibocsátások csökkentését fogja eredményezni. A szén helyett alacsony nehézfémtartalmú földgáz vagy egyéb alternatív tüzelőanyagok égetése szintén jelentősen csökkenti a nehézfém- - így pl. higany- - kibocsátásokat. Az integrált elgázosító kombinált ciklusú erőmű (integrated gasification combined-cycle: IGCC) olyan új üzemtechnológia, amelynek kibocsátási potenciálja alacsony.

22. A higany kivételével a nehézfémek szilárd alakban, a pernyerészecskékhez tapadva kerülnek a légtérbe. A különböző széntüzelési technológiák eltérő mennyiségű pernyeképződéssel járnak: rostélyos égetőműveknél az összes pernyemennyiség 20-40%-a, fluidágyasoknál 15%-a, szénportüzelésű szárazágyas berendezéseknél pedig 70-90%-a pernye. A nehézfémtartalom magasabb a pernye kisebb méretű frakciójában.

23. A szén dúsítása például „mosással” vagy biológiai „kezeléssel” csökkenti a szén szervetlen alkotóelemeihez kötődő nehézfémek mennyiségét. Ezzel a technológiával azonban a nehézfémek eltávolításának mértéke nagyon változó.

24. Elektrosztatikus leválasztók (ESP) vagy szövetbetétes szűrők (FRF) alkalmazásával az összes por több mint 99,5%-a eltávolítható, számos esetben értek el már 20 mg/m3 körüli porkoncentrációt. A nehézfémek kibocsátása, a higany kivételével, legalább 90-99%-kal csökkenthető, az alacsonyabb érték az illékonyabb elemekre vonatkozik. A szűrő alacsony hőmérséklete segíti a véggáz gázhalmazállapotú higanytartalmának csökkenését.

25. A véggázban lévő nitrogén-oxidok, kén-dioxid és a por mennyiségének csökkentésére szolgáló technikák alkalmazása nehézfémek eltávolításával is járhat. A szennyezések környezeti elemek közti átjutásának lehetőségét a megfelelő szennyvízkezeléssel kell elkerülni.

26. A fent bemutatott módszerek alkalmazásával a higanykivonás hatékonysága üzemenként erősen eltérő, mint azt a 3. táblázat mutatja. A higany-leválasztási technikák fejlesztése érdekében jelenleg is folynak kutatások, amíg azonban nincs ipari méretekben alkalmazható eljárás, addig a kifejezetten higany eltávolítására vonatkozó, elérhető legjobb technika sem kerül meghatározásra.

3. táblázat: A fosszilis tüzelőanyagok égetéséből származó kibocsátások csökkentési módszerei, hatékonysága és költségei

Kibocsátó forrás Kibocsátás-csökkentés módszere(i) Csökkentés hatékonysága
Fűtőolaj-égetés Átállás olajról gázra Cd, Pb Hg: 70-80 Erősen esetfüggő
Széntüzelés Átállás alacsonyabb nehézfémtartalmú tüzelőanyagra Por: 70-100 Erősen esetfüggő
Elektrosztatikus leválasztó (hidegoldali) Cd, Pb: >90;
Hg; 10-40
Fajlagos beruházási költség: 5-10 USD/m3 véggáz/óra (>200 000 m3/h)
Nedves véggáz-kéntelenítés[1] Cd, Pb: >90
Hg: 10-90[2]
15-30/Mg hulladék
Szövetbetétes szűrők Cd: >95,
Pb: >99;
Hg: 10-60
Fajlagos beruházási költség: 8-15 USD/m3 véggáz/óra (>200 000 m3/h)
[1] A higany-eltávolítás hatékonysága a higany-ionok arányának növekedésével nő. A nagy porkoncentrációs, szelektív katalitikus redukáló eljárás elősegíti a Hg(II) ionok képződését.
[2] Ez elsődlegesen a SO2-re vonatkozik. Az eljárásnak a nehézfém-eltávolítás egy kedvező mellékhatása. (A fajlagos beruházási költség 60-250 USD/kWd)

Vas- és acélgyártás alapnyersanyagokból

(II. melléklet, 2. kategória)

27. Ez a fejezet a szinterelő üzemek, pelletáló üzemek, kohók és a felsőfúvatásos oxigénes konverteracél-gyártás kibocsátásaival foglalkozik. A Cd-, Pb- és Hg-kibocsátás porrészecskékhez kötötten történik. A kibocsátott por nehézfémtartalma a nyersanyagok összetételétől és az acélgyártás során használt ötvözőanyagok fajtájától függ. A főbb kibocsátás-csökkentő módszereket a 4. táblázat tartalmazza. Ahol lehetséges, szövetbetétes szűrőket kell alkalmazni, ha ezt a körülmények nem teszik lehetővé, akkor elektrosztatikus leválasztók és/vagy nagy hatásfokú gázmosók beépítésére kerülhet sor.

28. Az elérhető legjobb technikák alkalmazásával az alapnyersanyag elsődleges vas- és acélgyártásnál a közvetlenül a gyártási folyamatból származó összes fajlagos porkibocsátás az alábbi szintekre csökkenthető:

Szinterelő üzemek: 40-120 g/Mg
Pelletáló üzemek: 40 g/Mg
Kohó: 35-50 g/Mg
Bázisos oxidáló konverter: 35-70 g/Mg.

29. Szövetbetétes szűrőkkel történő gáztisztítással a portartalom 20 mg/m3 alá csökkenthető, míg elektrosztatikus leválasztókkal és gázmosókkal óránkénti átlagot tekintve 50 mg/m3 koncentráció érhető el. Van azonban számos olyan alkalmazási terület a vas- és acélalapanyag-iparban, ahol a szövetbetétes szűrők használatával jóval alacsonyabb koncentrációk is elérhetők.

4. táblázat: A vas és acél alapnyersanyagokból történő előállításának szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye

Kibocsátó forrás Kibocsátás-csökkentés módszere Por- és
csökkentés hatékonysága (%)
Költség (teljes költség USD-ben)
Szinterelő üzemek Kibocsátás-optimalizált szinterelés kb. 50 -
Gázmosók és elektrosztatikus leválasztók >90 -
Szövetbetétes szűrők >99 -
Pelletáló üzemek Elektrosztatikus leválasztó + meszes reaktor + szövetbetétes szűrő >99 -
Gázmosó >95 -
Kohók FRF/ESP >99 Elektrosztatikus leválasztó:
0,24-1/Mg nyersvas
Kohógáz Nedves gázmosó >99 -
tisztítása Nedves elektrosztatikus leválasztó >99 -
Konverteres acélművek Elsődleges porleválasztás: nedves elektrosztatikus leválasztó/szövetbetétes szűrő >99 Száraz elektrosztatikus leválasztó: 2,25/Mg acél
Másodlagos porleválasztás: száraz elektrosztatikus leválasztó/szövetbetétes szűrő >97 Szövetbetétes szűrő: 0,26/Mg acél
Diffúz kibocsátások Zárt szállítószalagok, nyersanyagtárolás zárt térben, felületnedvesítéssel, utak tisztítása 80-99 -

30. Fejlesztés alatt áll a dúsítás nélküli és közvetlen redukciós kohósítás módszere, amelyek révén a jövőben csökkenhet a szinterelő-üzemek és kohók száma. Alkalmazhatóságuk azonban függ az ércek tulajdonságaitól és feltételezi, hogy a végtermék további feldolgozása elektromos ívkemencében történik, ahol megfelelő kibocsátás-csökkentő intézkedésekre van szükség.

Másodlagos vas- és acélipar

(II. melléklet, 3. kategória)

31. Nagyon fontos az összes légköri kibocsátás hatékony visszatartása. Ez történhet porkamra vagy mobil elszívófülkék alkalmazásával vagy a teljes épület gépi szellőztetésével. A felfogott kibocsátásokat tisztítani kell. A másodnyersanyagokból történő vas- és acélgyártás valamennyi porkibocsátással járó folyamatában BAT-nak tekintendő a szövetbetétes szűrőkkel történő portalanítás, amivel a portartalom 20 mg/m3 alá csökken. Amennyiben a diffúz kibocsátások minimalizálására is BAT-ot használnak, a fajlagos porkibocsátás (beszámítva a közvetlenül a technológiai folyamatból eredő diffúz kibocsátást is) nem fogja meghaladni a 0,1-0,35 kg/Mg acél szintet. Számos példa van arra, hogy a szövetbetétes szűrőkkel tisztított gáz portartalma nem éri el a 10 mg/m3-es koncentrációt. A fajlagos porkibocsátás ilyen esetekben általában 0,1 kg/Mg alatt van.

32. Ócskavas olvasztására két kemencetípust használnak: az újabban már teret vesztő, nyitott olvasztókemencét és az elektromos ívkemencét.

33. A kibocsátott pornak e jegyzőkönyv szempontjából érdekes nehézfémtartalma döntően a vas- és acélhulladék összetételétől, valamint az acélgyártás során hozzáadott ötvözőfémek fajtájától függ. Az elektromos ívkemencéknél végzett mérések tanúsága szerint a kibocsátott higany 95%-a, a kadmiumnak pedig 25%-a gőz formájában távozik. A legfontosabb porkibocsátás-csökkentő eljárásokat az 5. táblázat mutatja be.

5. táblázat: Vas- és acél másodnyersanyagokból történő előállításának szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye

Kibocsátás forrása Kibocsátás-csökkentés módszere Por- és pernyekibocsátás-
csökkentésének hatékonysága (%)
Költség (teljes költség USD-ben)
Ívkemence Elektrosztatikus leválasztó (ESP) >99 -
Szövetbetétes szűrők (FRF) >99,5 Szövetszűrő (FRF): 24/Mg acél


(II. melléklet, 4. kategória)

34. Nagyon fontos az összes légköri kibocsátás hatékony visszatartása. Ez történhet porkamra vagy mobil elszívófülkék alkalmazásával vagy a teljes épület gépi szellőztetésével. A felfogott kibocsátásokat tisztítani kell. A vasöntödékben kupolókemencéket, elektromos ívkemencéket és indukciós kemencéket alkalmaznak. Közvetlen por- és gázformájú nehézfém-kibocsátás különösen az olvasztás során történik, de kisebb mértékben az öntés során is előfordul. Diffúz kibocsátások a nyersanyag mozgatása, kezelése, az olvasztás, öntés és öntecstisztítás során lépnek fel. A legfontosabb kibocsátás-csökkentő módszereket a 6. táblázat vázolja fel a csökkentés hatékonyságának és - amennyiben ismert - költségének bemutatásával. Ezek az eljárások a porkibocsátást 20 mg/m3 értékre vagy az alá csökkentik.

6. táblázat: Vasöntödék szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye

Kibocsátás forrása Kibocsátás-csökkentés módszere Por- és pernyekibocsátás-
csökkentésének hatékonysága (%)
Költség (teljes költség USD-ben)
Ívkemence Elektrosztatikus leválasztók >99 -
Szövetbetétes szűrők >99,5 Szövetszűrő: 24/Mg acél
Indukciós kemence szövetbetétes szűrő + száraz adszorpció + teljes töltés >99 -
Hideglevegős kupolókemence Ajtó alatti kiáramlás: szövetbetétes szűrők >98 -
Ajtó feletti kiáramlás: szövetbetétes szűrő + előzetes porleválasztás >97 8-12/Mg vas
teljes töltés + kemiszorpció >99 45/Mg vas
Forrószeles kupolókemence szövetbetétes szűrő + előzetes porleválasztás >99 23/Mg vas .
Dezintegrátor/venturi mosó >97 -

35. A vasöntödei ágazatban a legkülönbözőbb üzemi helyszínek fordulnak elő. A meglévő kisebb létesítményeknél a felsorolt eljárások nem jöhetnek szóba BAT-ként, ha nem gazdaságosak.

Elsődleges és másodlagos színesfémipar

(II. melléklet, 5. és 6. kategória)

36. Ez a fejezet a színesfémek (pl. ólom, réz, cink, ón és nikkel) alapanyagokból és másodnyersanyagokból történő előállítása során fellépő Cd-, Pb- és Hg-kibocsátásokkal és a kibocsátás-csökkentés módszereivel foglalkozik. Ebben az iparágban majdnem mindegyik nehézfém és nehézfém-vegyület megjelenik szennyezőanyagként a sokféle alapanyag és gyártási eljárás miatt. Az ebben a mellékletben tárgyalt nehézfémek szempontjából a legfontosabb a réz-, ólom- és cinkgyártás.

37. A higanyércek és -koncentrátumok elsődleges feldolgozási eljárása az őrlés és egyes esetekben a rostálás. Az ércdúsítást nem alkalmazzák széles körben, bár néhány üzemben a szegényérc feldolgozásának bevett technikája a flotálás. Ezt követőn a kisebb üzemekben az őrölt ércet retortában, nagyobb üzemeknél kemencében olyan hőmérsékletre melegítik, ahol a higany-szulfid szublimál. A higanygőzt hűtőrendszerben kondenzálják és összegyűjtik a fémes higanyt. A kondenzátorból és az ülepítőből az iszapot ki kell szedni, mésszel kezelni kell, majd vissza kell vezetni a retortába vagy kemencébe.

38. A higany hatékony kinyerésére a következő eljárások alkalmazhatók:

- porképződést csökkentő intézkedések a bányászat és az ömlesztett tárolás során, ideértve a hányók méretének minimalizálását,

- a kemence indirekt fűtése,

- az érc lehető legszárazabban tartása,

- a kondenzátorba lépő gáz hőmérsékletének beállítása úgy, hogy az mindössze 10-20 °C-kal legyen a harmatpont felett,

- a kondenzátor kilépő hőmérsékletének a lehető legalacsonyabban tartása, és

- a reakciógázok átvezetése utókondenzáló mosón és/vagy szelén szűrőn.

A porképződés alacsony szinten tartható indirekt fűtés segítségével, a finomszemcsés ércfrakciók elkülönített feldolgozásával, valamint az érc víztartalmának ellenőrzésével. A forró reakciógázból ciklonokkal és/vagy elektrosztatikus leválasztókkal el kell távolítani a port, mielőtt a gáz belép a higanykondenzáló berendezésbe.

39. A higanygyártásnál használt eljárásokhoz hasonló módszerek alkalmazhatók az amalgámos aranygyártásnál. Aranyat az amalgámozáson kívül más technológiával is elő lehet állítani, amit új üzem esetén előnyben kell részesíteni.

40. A színesfémeket legtöbbször szulfidos ércből állítják elő. Műszaki és termékminőségi okokból a pörkgázokat nagy hatékonysággal portalanítani kell (<3 mg/m3), és az SO3-kontaktkemencébe történő betáplálás előtt szükség lehet további higany-eltávolítási lépésre is, ami szintén a nehézfém-kibocsátás minimalizálását eredményezi.

41. Ahol csak lehetséges, szövetbetétes szűrőket kell alkalmazni. Ezek használatával 10 mg/m3 alatti porkoncentrációk is elérhetőek. Valamennyi pirometallurgiai eljárásnál meg kell oldani a keletkező por üzemen belüli vagy kívüli újrafelhasználását, betartva a munkaegészségügyi követelményeket.

42. Az alapnyersanyagokból történő ólomgyártásnál a kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan új, ígéretes közvetlen redukciós olvasztási technológiák, amelyek során nincs szükség az érckoncentrátum szinterelésére. Ezek az eljárások a közvetlen autogén ólomolvasztásos technológiák új generációjához tartoznak, amelyek kevesebb szennyező anyag-kibocsátással és energiafelhasználással járnak.

43. A másodnyersanyagokból készülő ólmot főleg használt személy- és tehergépkocsi-akkumulátorokból nyerik, amelyeket az olvasztókemencébe adagolás előtt szétszerelnek. Itt a BAT egy rövid forgódobos kemencében vagy aknakemencében történő egyszeri olvasztás. Oxigénfűtőanyag-égőkkel a véggáz mennyisége és a szállópor-termelődés 60%-kal csökkenthető. A véggáztisztításnál szövetbetétes szűrők alkalmazásával 5 mg/m3-es porkoncentráció is elérhető.

44. Az alapnyersanyagokból történő cinkgyártás módszere a pörköléses-kilúgzásos elektrolitikus technológia.

A pörkölés alternatívája lehet a nyomás alatti kilúgozás, ami új üzemeknél BAT-ként jöhet szóba az érckoncentrátum jellemzőitől függően. Az Imperial Smelting kemencékben történő pirometallurgiai cinkgyártás kibocsátásai minimálisra csökkenthetőek tolóajtós kemencefedél és nagy hatékonyságú gázmosók alkalmazásával, a salak- és ólomöntés során keletkező gázok hatékony elszívásával és tisztításával, valamint a szén-monoxidban gazdag kemencéből származó véggázok alapos tisztításával (< 10 mg/m3).

45. Az oxidált maradékokból az Imperial Smelting eljárással nyerhető vissza a cink. A rendkívül rossz minőségű maradékanyagokat és a szállóport (pl. az acéliparnál) először forgódobos kemencében (Waelz kemence) kezelik, ahol nagyobb cinkoxid-tartalmú termék keletkezik. A fémtartalmú anyagokat olvasztással hasznosítják újra, ez indukciós kemencében, földgázzal vagy fűtőolajjal fűtött, direkt vagy indirekt tüzelésű kemencékben vagy állóretortás New Jersey eljárás segítségével történik, ahol számos oxidos vagy fémes másodnyersanyag visszanyerhető. A cink az ólomkohók salakjából is kinyerhető a fuming-eljárás segítségével.

46. Általánosságban véve, a technológiai folyamatokat hatékony porgyűjtő berendezésekkel kell ellátni mind az elsődleges gázkibocsátások, mind a diffúz kibocsátások kezelése érdekében. A főbb kibocsátás-csökkentési módszereket a 7. a) és b) táblázat vázolja fel. Szövetbetétes szűrők alkalmazásával néhány esetben 5 mg/m3-es porkoncentrációt is sikerült elérni.

7. a) táblázat: színesfémek alapnyersanyagból történő előállításának szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, a porleválasztás hatékonysága és költségigénye

Kibocsátás forrása Kibocsátás-csökkentés módszere Porkibocsátás-
csökkentésének hatékonysága (%)
Költség (teljes költség USD-ben)
Diffúz kibocsátások Elszívó ernyők, zárt térbe telepítés stb., véggáztisztítás szövetbetétes szűrőkkel >99 -
Pörkölés/szinterezés Feláramló szinterezés: elektrosztatikus leválasztók + gázmosók (a kétlépcsős kontaktkénsav-gyártás előtt) + szövetbetétes szűrők a maradék gázra - 7-10/Mg
Hagyományos olvasztás (redukciós kohó) Aknakemence: lezárt tető/megfelelő elszívása a csapolónyílásoknál + szövetbetétes szűrők, burkolt öntőcsatorna, tolóajtós kemencefedél - -
Imperial Smelting Hatékony gázmosók >95 -
Venturi gázmosók - -
Tolóajtós kemencefedél - 4/Mg gyártott fém
Nyomás alatti kilúgozás Az alkalmazott technológia a koncentrátum kilúgozhatóságától függ >99 esetfüggő
Közvetlen redukciós olvasztás Flash-olvasztás: pl. Kivcet, Outokumpu és Mitsubishi eljárás - -
Fürdős olvasztás, pl. felülről levegőztetett, forgódobos konverter, Ausmelt, Isasmelt, QSL és Noranda eljárás Ausmelt: Pb 77,
Cd 97;
QSL: Pb 92,
Cd 93
QSL: működési költségek: 60/Mg Pb

7. b) táblázat: A másodlagos színesfém-ágazat szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye

Kibocsátás forrása Kibocsátás-csökkentés módszere Porkibocsátás-
csökkentésének hatékonysága (%)
Költség (teljes költség USD-ben)
Ólomgyártás Rövid forgódobos kemence: elszívóernyők a csapoló nyílások megfelelő elszívására + szövetbetétes szűrők, csőkondenzátor, oxigénbefúvásos égő 99.9 45/Mg Pb
Cinkgyártás Imperial Smelting >95 14/Mg Zn


(II. melléklet, 7. kategória)

47. A cementégető kemencékben másodlagos tüzelőanyagok is felhasználhatók, úgy, mint hulladékolaj vagy használt gumiabroncs. Amennyiben az égetéshez hulladékot használnak, akkor a kibocsátásnak a hulladékégetőkkel szemben támasztott követelményeknek kell megfelelnie, és az alkalmazott mennyiségtől függően, veszélyes hulladék hasznosítása esetén a kibocsátásnak a veszélyeshulladék-égetők előírásait kell teljesítenie. Jelen fejezet azonban csak a fosszilis tüzelőanyagokkal fűtött kemencékkel foglalkozik.

48. A cementgyártás valamennyi folyamatában előfordul részecske-kibocsátás, így a nyersanyagok szállításakor, rakodásakor és tárolásakor, valamint előkészítésekor (törők, szárítók), továbbá a klinkergyártásnál és a cementkészítésnél. A nehézfémek a nyersanyagokkal és a fosszilis vagy hulladék-tüzelőanyagokkal jutnak be a cementkemencékbe.

49. A következő kemencetípusokat használják klinkercement gyártására: hosszú nedves forgódobos kemence, hosszú száraz forgódobos kemence, forgódobos kemence ciklonos előfűtővel, forgódobos kemence rostélyos előfűtővel, és aknakemence. Az energiaigény és a kibocsátás-csökkentési lehetőségek szempontjából a ciklonos előfűtős forgódobos kemencét kell előnyben részesíteni.

50. A forgódobos kemencéből kilépő torokgázokat a porleválasztás előtt hővisszanyerés céljából átvezetik az előfűtő rendszeren és (ha vannak) a szárítómalmokon. Az összegyűjtött port visszaadagolják az alapanyaghoz.

51. A kemencébe kerülő ólom és kadmium mennyiségének kevesebb, mint 0,5%-a kerül a véggázokba. A magas alkálitartalom és a kemencében lejátszódó elnyelési folyamat elősegíti a fémek megkötődését a klinkerben vagy a klinkerporban.

52. A légkörbe kibocsátott nehézfémek mennyisége csökkenthető például egy mellékáram kivezetésével és az abból összegyűjtött por összegyűjtésével a nyersanyaghoz való visszatáplálás helyett. Minden ilyen esetben mérlegelni kell azonban a nehézfémek hulladéklerakóba való kieresztésének következményeit. Egy másik lehetséges eljárás a forrólisztes módszer, amikor a kalcinált forróliszt egy részét közvetlenül a kemence bejáratánál leválasztják, és azt a cementgyártó egységbe juttatják. Alternatívaként a por a klinkerhez is hozzáadagolható. Egy másik fontos módszer a jól szabályozott, stabil kemenceüzem, hogy elkerülhessék az elektrosztatikus leválasztók vészleállítását. Vészleállítást okozhat a magas szénmonoxid-koncentráció. Ilyenkor nagyon fontos a kiugró mértékű nehézfém-kibocsátások elkerülése.

53. A legfontosabb kibocsátás-csökkentő eljárásokat a 8. táblázat mutatja be. A törő- és őrlőművek, valamint a szárítók porkibocsátásának csökkentésére leginkább szövetbetétes szűrőket használnak, míg a kemencék és klinkerhűtők esetében elektrosztatikus leválasztókkal végzik a kilépő gázok tisztítását. Az elektrosztatikus leválasztók alkalmazásával 50 mg/m3 alá csökkenthető a porkoncentráció. Szövetbetétes szűrőkkel 10 mg/m3 porkoncentráció érhető el a tisztított gázban.

8. táblázat: A cementipar szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye

Kibocsátás forrása Kibocsátás-
csökkentés módszere
hatékonysága (%)
Aprítók, őrlőmalmok, szárítók közvetlen kibocsátása Szövetbetétes szűrők Cd. Pb: >95 -
Forgódobos kemencék, klinkerhűtők közvetlen kibocsátásai Elektrosztatikus leválasztók Cd. Pb: >95 -
Forgódobos kemencék közvetlen kibocsátásai Aktívszenes adszorpció (megkötés) Hg: >95 -


(II. melléklet, 8. kategória)

54. Az üveggyártásban különösen nagy jelentősége van az ólomkibocsátásnak, mivel számos üvegfajta előállításánál az ólom nyersanyagként funkcionál (pl. kristályüvegek, katódsugárcsövek). A közönséges üveg előállításának ólomkibocsátása a folyamatban felhasznált visszaforgatott üveg minőségétől függ. A kristályüvegek olvasztásakor kibocsátott porok ólomtartalma általában mintegy 20-60%.

55. A porkibocsátás főleg a nyersanyag-bekeverésből, a kemencékből, a kemencenyílások diffúz gázszivárgásaiból és a kész üveg polírozásából, szórásából származik. A kibocsátás függ a felhasznált tüzelőanyagtól, a kemence típusától és a gyártott üveg fajtájától. Az oxigéntüzeléses égők mintegy 60%-kal csökkentik a véggáz mennyiségét és a szállópor-keletkezést. Az ólomkibocsátás jelentősen alacsonyabb elektromos fűtésnél, mint olaj- vagy gáztüzelés esetén.

56. A nyersanyag megolvasztása folyamatos vagy napi üzemi kádakban vagy olvasztótégelyekben történik. A szakaszos üzemű kemencékben történő olvasztásnál a porkibocsátás jelentősen változhat. A kristályüveg-olvasztó kádak porkibocsátása magasabb (<5 kg/Mg olvadt üveg), mint az egyéb kádaké (<1 kg/Mg megömlesztett szóda- vagy káliüveg).

57. Néhány módszer a fémtartalmú közvetlen porkibocsátások csökkentésére: az üvegelegy pelletezése, a fűtőrendszer átállítása olaj-/gáztüzelésről elektromos fűtésre, nagyarányú üveg-visszaforgatás a nyersanyagadagba, jobb méreteloszlású nyersanyagok használata és az újrahasznosított üvegeknél az ólomtartalmú frakciók kiszűrése. Az elszívott gázok tisztíthatók szövetbetétes szűrőkkel, amelyek segítségével 10 mg/m3 alá csökkenthetők a kibocsátások. Elektrosztatikus leválasztókkal 30 mg/m3 érhető el. Az ide vonatkozó leválasztási hatékonyságokat a 9. táblázat mutatja.

58. Az ólom nélküli kristályüveggyártás fejlődik.

9. táblázat: Az üveggyártás szennyezőforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye

Kibocsátás forrása Kibocsátás-
csökkentés módszere
hatékonyság (%)
(teljes költség)
Közvetlen kibocsátások Szövetbetétes szűrők (FRF) >98 -
Elektrosztatikus leválasztók (ESP) >90 -

Klór-alkáli ipar

(II. melléklet, 9. kategória)

59. A klór-alkáli ipar klórgázt, alkáli-hidroxidokat és hidrogént állít elő sóoldatok elektrolízisével. A működő üzemekben leggyakrabban alkalmazott két módszer a higanykatódos és a diafragmás eljárás. Mindkettőnél megfelelő technológiai megoldásokra van szükség a környezetszennyezés elkerülése érdekében. A diafragmás eljárásnál nincs közvetlen higanykibocsátás, kisebb az elektrolízis energiaigénye, de nagyobb az alkálihid-roxid-töményítés hőenergia-igénye (a teljes energiamérleget tekintve a diafragmás technológia kissé előnyösebb, kb. 10-15%-kal), és jóval kompaktabb cellákkal működik. Ezért új üzemek létesítésekor a diafragmás eljárást kell előnyben részesíteni. A szárazföldi eredetű tengerszennyezés megelőzéséről szóló 1990. június 14-i, 90/3. számú bizottsági határozat (Parcom) javaslatot tesz a meglévő, higanykatódos klór-alkáli üzemek mielőbbi kiváltására, célul tűzve ki a 2010. évet, mint a teljes felszámolás időpontját.

60. A higanykatódos eljárás diafragmásra cserélésének fajlagos beruházási költségét 700-1000 USD/Mg Cl2 közötti értékre teszik. Bár többletráfordítást jelent - egyebek között - a szolgáltatások nagyobb költsége vagy a sóoldat tisztítási költsége, a teljes üzemeltetési költség a legtöbb esetben alacsonyabb. Ez főként az alacsonyabb energiafogyasztásnak, valamint a szennyvíztisztítás és hulladékártalmatlanítás kisebb költségének köszönhető.

61. A higanykatódos eljárás során a higany környezetbe történő kibocsátásának forrásai a következők: cellaterem szellőztetése, technológiai elszívások, a termékek, főleg a hidrogén, valamint a szennyvíz. A légköri kibocsátásokat tekintve a cellákból a cellaterembe történő diffúz higanykibocsátás különösen jelentős. A megelőző és kibocsátás-csökkentő intézkedések nagy fontosságúak és előnyben részesítendők, figyelembe véve az adott üzem kibocsátási forrásainak fontossági sorrendjét. Minden esetben speciális környezetvédelmi intézkedésekre van szükség, ha az eljárás során keletkező iszapokból visszanyerik a higanyt.

62. A meglévő higanykatódos üzemekben az alábbi eljárásokkal csökkenthetők a kibocsátások:

- folyamatszabályozás és műszaki megoldások a cellák működésének optimalizálására, karbantartás és hatékonyabb munkaszervezés,

- lefedés, tömítések használata, szabályozott lefújtgázelszívás,

- a cellatermek takarítása és a tisztántartásukat megkönnyítő intézkedések,

- bizonyos gázáramok (egyes szennyezett levegőáramok és hidrogéngáz) tisztítása.

63. A fenti intézkedések segítségével termelési kapacitásra vonatkoztatva éves átlagban a higanykibocsátás jóval 2 g/Mg klórgáz fajlagos szint alá csökkenthető. Léteznek üzemek, ahol jóval 1 g/Mg Cl2 termelési kapacitás alatti kibocsátást érnek el. A 90/3-as Parcom határozat eredményeként a működő higanykatódos üzemeknek a szárazföldi eredetű tengerszennyezés megelőzéséről szóló egyezmény hatálya alá tartozó kibocsátások esetében 1996. december 31-éig el kellett érniük a 2 g Hg/Mg Cl2 kibocsátási értéket. Mivel a kibocsátás nagymértékben függ a megfelelő technológiai gyakorlattól, az átlag értékébe bele kell számítani az egyéves vagy rövidebb karbantartási periódust is.

Települési, gyógyászati és veszélyes hulladék égetése

(II. melléklet, 10. és 11. kategória)

64. A települési hulladék, gyógyászati és veszélyes hulladék égetése is kadmium-, ólom- és higanykibocsátással jár. A higany teljes egészében, a kadmium nagy része, míg az ólom kis mértékben válik gőz-halmazállapotúvá az égetés során. A nehézfém-kibocsátás csökkentésére célzott lépéseket kell tenni az égetési folyamat előtt és után is.

65. A pernyeleválasztásra az elérhető legjobb technika a szövetbetétes szűrők kombinálása a gőzök kibocsátását csökkentő nedves vagy száraz módszerekkel. Az elektrosztatikus pernyeleválasztók nedves leválasztó rendszerekkel történő kombinálása szintén eredményezhet alacsony por- és pernyekibocsátást, azonban itt a textilbetétes szűrőknél jóval kisebb ez egyéb hatékonyságnövelő intézkedések lehetősége, különösen, ha a textilbetéteknek az illékony szennyezőanyagok megkötésére szolgáló előzetes felületi kezelésére gondolunk.

66. Amennyiben BAT technológiát használnak a véggáz tisztítására, a porkoncentráció 10-20 mg/m3 közé csökken, de a gyakorlatban ennél alacsonyabb értéket is elérnek, néhány esetben 1 mg/m3 alatti koncentrációról számoltak be. A higany koncentrációja 0,05-0,10 mg/m3 szintre csökkenthető (11% O2 tartalomra átszámítva).

67. A másodlagos kibocsátások csökkentésére szolgáló legfontosabb eljárásokat a 10. táblázat mutatja be. Meglehetősen nehéz általánosan érvényes költségadatokat megadni, mivel az 1 tonnára jutó, USD-ben kifejezett fajlagos költségek számos üzemspecifikus tényezőtől függnek, mint például a hulladék összetételétől.

68. A települési hulladék valamennyi összetevőjében (pl. termékek, papír, szerves anyag) találhatók nehézfémek. Ezért az égetésre kerülő hulladék mennyiségének csökkentésével csökkenthető a kibocsátott nehézfémek mennyisége. Ez többféle hulladékkezelési stratégiával, köztük újrahasznosítási programokkal, a szerves anyagok komposztálásával érhető el. Emellett vannak olyan UN/ECE tagországok, ahol engedélyezett a települési hulladék lerakása. Megfelelően működtetett hulladéklerakóban nincs kadmium- és ólomkibocsátás, és a higanykibocsátás is alacsonyabb, mint az égetés esetén. Számos UN/ECE tagországban folynak kutatások a lerakók higany-kibocsátására vonatkozóan.

10. táblázat: A települési hulladék-, gyógyászati- és veszélyeshulladék-égetés kibocsátóforrásai, kibocsátás-csökkentő módszerei, azok hatékonysága és költségigénye

Kibocsátás forrása Kibocsátás-csökkentés módszere Porkibocsátás
hatékonysága (%)
Költség (teljes költség USD-ben
Kéményből távozó véggázok Nagy hatékonyságú gázmosók Pb, Cd: >98 Hg: kb. 50 -
Elektrosztatikus leválasztók
(3 területen)
Pb, Cd: 80-90 10-20/Mg hulladék
Nedves elektrosztatikus leválasztók (1 területen) Pb, Cd: 95-99 -
Szövetbetétes szűrők Pb, Cd: 95-99 15-30/Mg hulladék
Aktívszén hozzáadás + szövetbetétes szűrők Hg: >85 üzemeltetési költség: kb. 2-3/Mg hulladék
Aktívszén ágyas szűrés Hg: >99 üzemeltetési költség: kb. 50/Mg hulladék

IV. Melléklet

A határértékek és az elérhető legjobb technikák alkalmazásának határideje új és meglévő, helyhez kötött forrásokra

A határértékek és az elérhető legjobb technikák alkalmazására rendelkezésre álló időtartam a következő:

a) új, helyhez kötött források esetében: a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két év,

b) meglévő, helyhez kötött források esetében: a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított nyolc év. Bizonyos meglévő, helyhez kötött források esetében ez az időtartam szükség esetén meghosszabbítható a nemzeti jogszabályokban meghatározott amortizációs időszaknak megfelelően.

V. Melléklet

A nagyobb, helyhez kötött forrásokból származó kibocsátások korlátozására szolgáló határértékek


1. A nehézfém-kibocsátások korlátozása szempontjából kétféle határértéknek van jelentősége:

- egyes nehézfémekre vagy nehézfémcsoportokra vonatkozó határértékek, és

- a por-kibocsátásokra vonatkozó általános határértékek.

2. A por-határértékek alapvetően nem helyettesíthetik a kadmiumra, ólomra és higanyra vonatkozó fajlagos határértékeket, mivel a porhoz kötődő fémek mennyisége eljárásonként változó. Azonban a szállópor-határértékek betartása jelentősen hozzájárul az általánosságban vett nehézfém-kibocsátások csökkentéséhez. Emellett a por-kibocsátások figyelemmel követése általában olcsóbb, mint az egyes anyagok monitoringja, ráadásul az egyes nehézfémek folyamatos megfigyelése általában nem kivitelezhető. Mindezek miatt a részecske-határértékeknek nagy jelentősége van, és legtöbbször ebben a mellékletben is szerepelnek, hogy kiegészítsék vagy helyettesítsék a kadmiumra, ólomra vagy higanyra vonatkozó fajlagos határértékeket.

3. A mg/m3-ben megadott határértékek normál állapotra vonatkoznak (273,15 K hőmérsékleten, 101,3 kPa nyomáson mért szárazgáztérfogat), és általában többórás, rendszerint 24 órás működés alatti egy órás mérések átlagértékeként számítják őket. Ebbe nem tartozik bele az indítás és leállítás szakasza. Az átlagolási időtartam szükség szerint növelhető a kellően pontos monitoring eredmények elérése érdekében. A véggáz oxigéntartalmára vonatkozóan a néhány fő, helyhez kötött forrásra megadott értékeket kell alkalmazni. Tilos mindenféle, a hulladékgázban lévő szennyezőanyagok koncentrációjának csökkentését célzó hígítás. A nehézfémekre vonatkozó határértékek magukba foglalják a fém és vegyületeinek szilárd, gáz és gőz halmazállapotú formáját, átszámítva az adott tiszta fémre. Ha a határérték g/termelési egységre vagy kapacitásra vonatkoztatott összkibocsátásra van megadva, akkor azon a pont- vagy diffúz forrásból származó összes, egy évre számított kibocsátást kell érteni.

4. Amennyiben nem zárható ki egy adott határérték túllépése, akkor vagy a kibocsátásokat, vagy egy olyan teljesítményparamétert kell megfigyelés alá vonni, amely jelzi, hogy a kibocsátás korlátozására szolgáló berendezés üzemeltetése és fenntartása a megfelelő módon történik-e. A kibocsátás vagy a teljesítményindikátor megfigyelésének folyamatosnak kell lennie, ha a részecske-kibocsátás tömegárama 10 kg/h felett van. Ha a kibocsátásokat mérik rendszeresen, akkor a légszennyező anyag koncentrációját a gázvezetékben, csatornában vagy kéményben reprezentatív méréssel kell meghatározni. Ha a részecske-kibocsátás megfigyelése szakaszos, akkor a koncentrációk mérését szabályos időközönként, alkalmanként legalább három független leolvasással kell végezni. A mintavételt és minden szennyező anyag elemzését, valamint az automata mérőberendezések kalibrálására szolgáló referenciaméréseket is az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) vagy a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) által kiadott szabványok szerint kell végezni. A CEN- vagy ISO-szabványok kidolgozásáig a nemzeti szabványok az irányadók. A nemzeti szabványok akkor is alkalmazhatók, ha a CEN vagy ISO által kiadott szabványokkal azonos eredményre vezetnek.

5. Folyamatos megfigyelés esetén a határérték akkor tekinthető teljesítettnek, ha a 24 órás időtartamra számított kibocsátási átlagértékek egyike sem haladja meg a határértéket, vagy ha a megfigyelt paraméter 24 órás átlaga nem haladja meg a paraméternek azt a korrelációs értékét, amelyet a kibocsátást korlátozó berendezés szabályos üzemeltetése és fenntartása idején végzett teljesítményteszttel határoztak meg. A kibocsátás nem folyamatosan végzett megfigyelésekor a megfelelés akkor tekinthető teljesítettnek, ha az ellenőrzésenkénti leolvasások átlaga nem haladja meg a határértéket. A termelési egységekre vonatkoztatott összkibocsátásban vagy összes éves kibocsátásban kifejezett határérték akkor tekinthető teljesítettnek, ha a fentebb írtaknak megfelelően a megfigyelt értéket nem lépi túl.


Fosszilis tüzelőanyagok égetése

(II. melléklet, 1. kategória)

6. A határértékek szilárd tüzelőanyagok esetén 6%-os, folyékony tüzelőanyagoknál 3%-os O2-tartalmú véggázra vonatkoznak.

7. A részecske-kibocsátás határértéke szilárd és folyékony tüzelőanyagoknál: 50 mg/m3.

Színterelő üzemek

(II. melléklet, 2. kategória)

8. A részecske-kibocsátás határértéke: 50 mg/m3.

Pelletező üzemek

(II. melléklet, 2. kategória)

9. A részecske-kibocsátás határértéke:

a) őrlés, szárítás: 25 mg/m3 és

b) pelletezés: 25 mg/m3 vagy

10. az összes részecske-kibocsátás határértéke: 40 g/Mg előállított pellet.


(II. melléklet, 3. kategória)

11. A részecske-kibocsátás határértéke: 50 mg/m3.


(II. melléklet, 3. kategória)

12. A részecske-kibocsátás határértéke: 20 mg/m3.

Réz- és cinkgyártás, ideértve az Imperial Smelting kemencéket

(II. melléklet, 5. és 6. kategória)

13. A részecske-kibocsátás határértéke: 20 mg/m3.


(II. melléklet, 5. és 6. kategória)

14. A részecske-kibocsátás határértéke: 10 mg/m3.


(II. melléklet, 7. kategória)

15. A részecske-kibocsátás határértéke: 50 mg/m3.


(II. melléklet, 8. kategória)

16. A határértékek kemencetípustól függően eltérő O2 tartalmú véggázra vonatkoznak: kádkemencék: 8%; tégelykemencék és napi kádak: 13%.

17. Az ólomkibocsátás határértéke: 5 mg/m3.

Klór-alkáli ipar

(II. melléklet, 9. kategória)

18. A határértékek az egy üzem által a levegőbe kibocsátott összes higany mennyiségére vonatkoznak, a szennyezőforrás típusától függetlenül, éves átlagban megadva.

19. A meglévő klór-alkáli üzemekre vonatkozó határértékeket a végrehajtó szerv keretében ülésező feleknek kell meghatározniuk a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven belül.

20. Az új klór-alkáli üzemekre vonatkozó határérték: 0,01 g Hg/Mg Cl2 termelőkapacitás.

Települési-, gyógyászati- és veszélyeshulladék-égetés

(II. melléklet, 10. és 11. kategória)

21. A határértékek 11% O2 tartalmú véggázra vonatkoznak.

22. A részecske-kibocsátás határértéke:

a) 10 mg/m3 veszélyes és gyógyászati hulladék égetése esetén,

b) 25 mg/m3 települési hulladék égetésénél.

23. Az ólomkibocsátás határértéke:

a) 0,05 mg/m3 veszélyes hulladék égetése esetén,

b) 0,08 mg/m3 települési hulladék égetésénél,

c) a gyógyászati hulladékok égetéséből származó, higanytartalmú kibocsátások határértékeit a végrehajtó szervben ülésező feleknek kell meghatározniuk a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított két éven belül.

VI. Melléklet

Termékösszetételt szabályozó intézkedések

1. Amennyiben ez a melléklet másként nem rendelkezik, a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított hat hónapon belül az országúti járművekhez forgalmazott benzin ólomtartalmát 0,013 g/l-re kell csökkenteni. A 0,013 g/l-nél alacsonyabb ólomtartalmú ólmozatlan benzint forgalmazó szerződő feleknek az ólomtartalom szinten tartására vagy további csökkentésére kell törekedniük.

2. Valamennyi szerződő félnek törekednie kell arra, hogy az (1) bekezdés szerinti ólomtartalmú üzemanyagokra történő átállás összességében az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatások csökkenését eredményezze.

3. Ha valamely szerződő fél megállapítja, hogy a forgalmazott benzin ólomtartalmának (1) bekezdés szerinti korlátozása súlyos társadalmi-gazdasági vagy műszaki problémákat okozna, vagy összességében nem járna környezetvédelmi vagy egészségügyi előnyökkel többek között az ország éghajlata miatt, akkor az említett időtartam 10 évre meghosszabbítható, ami alatt 0,15 g/l alatti ólomtartalmú ólmozott benzint forgalmazhatnak az országban. Ilyen esetben a szerződő félnek a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okiratával együtt letétbe kell helyeznie egy arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy az időtartamot meg kívánja hosszabbítani, és azt a végrehajtó szerv felé írásban meg kell indokolnia.

4. A szerződő fél engedélyt kap kis mennyiségben, összes benzin eladásának 0,5%-áig olyan, 0,15 g/l ólomtartalmú ólmozott benzin forgalmazására, amit öreg országúti járművek működtetéséhez használnak.

5. Valamennyi szerződő fél köteles az alábbi koncentrációértékek alatti szintet elérni a jegyzőkönyv hatálybalépésétől számított ötéves időtartamon belül, vagy 10 éven belül az olyan, átalakulásban lévő gazdasággal rendelkező országok, amelyek a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy csatlakozási okirattal együtt letétbe helyezett nyilatkozatban jelzik a 10 éves időszak vállalását:

a) 0,05 tömegszázalék higanytartalom a tartósan szélsőséges viszonyok közötti (pl. 0 °C alatti, vagy 50 °C feletti hőmérséklet, ütődésnek kitett) használatra gyártott alkáli-mangán szárazelemekben, valamint

b) 0,025 tömegszázalék higanytartalom az egyéb alkáli-mangán szárazelemekben.

A fenti határértékek új elemtechnológia alkalmazásánál vagy a szárazelem új termékbe való beépítésénél túlléphetők, ha megfelelő óvintézkedésekkel biztosítják, hogy a gyártott elem vagy termék, amelyből az elem nem távolítható el könnyen, környezetvédelmi szempontból megfelelő módon kerül ártalmatlanításra. Szintén nem vonatkozik a kötelezettség az alkáli-mangán gombelemekre és a gombelemekből álló szárazelemekre.

VII. Melléklet

Termékforgalmat szabályozó intézkedések

1. Ez a melléklet a termékforgalom szabályozása terén nyújt iránymutatást a szerződő feleknek.

2. A felek fontolóra vehetik a megfelelő, például alább felsorolt, termékforgalmat szabályozó intézkedések alkalmazását, ha ezt az I. mellékletben szereplő, egy vagy több nehézfémet tartalmazó kibocsátások emberi egészségre és környezetre gyakorolt káros hatásainak kockázata indokolttá teszi, figyelembe véve az intézkedésekkel járó valamennyi kockázatot és előnyt, valamint szem előtt tartva azt, hogy a termékek bármiféle megváltoztatásának, cseréjének összességében az emberi egészségre és környezetre gyakorolt káros hatások csökkentését kell eredményeznie:

a) az I. mellékletben szereplő, egy vagy több nehézfémet szándékos hozzáadás révén tartalmazó termék kiváltása, ha létezik megfelelő alternatívája,

b) az I. mellékletben szereplő nehézfémek minimalizálása vagy kiváltása azokban a termékekben, amelyek azt vagy azokat szándékos hozzáadás révén tartalmazzák,

c) termékinformációk nyújtása, ideértve a címkézést, hogy a felhasználók megfelelő tájékoztatást kapjanak a termékben lévő, szándékosan hozzáadott, az I. mellékletben szereplő nehézfém(ek)ről, valamint a biztonságos használat és a hulladékkezelés követelményeiről,

d) gazdasági ösztönzők vagy önkéntes megállapodások alkalmazása a termékek I. mellékletben szereplő nehézfémtartalmának csökkentése vagy megszüntetése érdekében,

e) az I. mellékletben szereplő nehézfémek valamelyikét tartalmazó termékek környezetbarát gyűjtését, újrahasznosítását vagy ártalmatlanítását célzó programok kidolgozása és megvalósítása.

3. Az alább felsorolt termékek vagy termékcsoportok mindegyike tartalmaz az I. mellékletben felsorolt, egy vagy több nehézfémet, és ezekre vonatkozóan legalább egy szerződő fél kötelező vagy önkéntes intézkedéseket tesz, mivel a termékek jelentősen hozzájárulnak az I. mellékletben felsorolt egy vagy több nehézfém-kibocsátásához. Azonban nincs még elegendő információ arról, hogy ezek a termékek minden félnél lényeges szennyezőforrást jelentenek, és ezért a VI. mellékletben szerepeljenek. Valamennyi felet bátorítunk azonban, hogy a beszerezhető információkat vegye figyelembe, és ha megelőző intézkedések megtétele indokolt, alkalmazza a (2) bekezdésben megadott termékforgalmazási intézkedéseket az alábbi felsorolásban szereplő egy vagy több termékre:

a) higanytartalmú, elektromos alkatrészek, azaz egy vagy több, elektromos áram vezetésére szolgáló érintkezőt vagy érzékelőt tartalmazó készülékek, pl. relék, termosztátok, szintkapcsolók, nyomáskapcsolók és egyéb kapcsolók (a megtett intézkedések között szerepel a higanytartalmú elektromos alkatrészek nagy részének a betiltása, önkéntes programok egyes higanyos kapcsolók elektronikus vagy speciális kapcsolóval történő helyettesítésére, a kapcsolók újrahasznosítására kidolgozott önkéntes programok és a termosztátok újrahasznosítására kidolgozott önkéntes programok),

b) higanytartalmú mérőeszközök, pl. hőmérők, manométerek, légnyomásmérők, nyomásmérők, kapcsolók és távadók (a megtett intézkedések között szerepel a higanytartalmú hőmérők és mérőeszközök betiltása),

c) higanytartalmú fényforrások (a megtett intézkedések között szerepelnek az önkéntes újrahasznosítási programok, valamint a lámpánkénti higanytartalom csökkentése önkéntes vagy kötelező programokkal),

d) higanytartalmú fogászati amalgám (a megtett intézkedések között szerepelnek a fogászati amalgám használatára vonatkozó önkéntes intézkedések és - nem teljes körű - tiltás, valamint annak megakadályozására irányuló önkéntes programok, hogy a szájsebészetekből az amalgámhulladék víztisztító telepekre jusson),

e) higanytartalmú növényvédő szerek, köztük a csávázószerek (a megtett intézkedések között szerepel az összes higanyos növényvédő szer, köztük a csávázószerek betiltása, valamint a higany fertőtlenítőszerként történő alkalmazásának betiltása),

f) higanytartalmú festékek (a megtett intézkedések között szerepel minden ilyen típusú festék betiltása, tiltás az ilyen festékek belső terekben és gyerekjátékokon történő alkalmazására, higany használatának betiltása a korhadás- és algásodásgátló festékekben), és

g) egyéb, a VI. mellékletben nem szereplő higanytartalmú szárazelemek (a megtett intézkedések között a higanytartalom csökkentését célzó önkéntes programok, jogszabályok és környezetvédelmi díjak, valamint önkéntes újrahasznosítási programok szerepelnek).”

3. § (1) E törvény a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba.

(2) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a környezetvédelemért felelős miniszter gondoskodik.