Hatály: határozatlan - Váltás a jogszabály mai napon hatályos állapotára
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

 

2008. évi XXIII. törvény

a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény kihirdetéséről * 

1. § Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazást ad a Londonban, 1996. május 3-án kelt, a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.

2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti.

3. § Az Egyezmény hiteles angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

International Convention on Liability and Compensation For Damage in Connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea, 1996

The States Parties to the present Convention,

conscious of the dangers posed by the world-wide carriage by sea of hazardous and noxious substances,

convinced of the need to ensure that adequate, prompt and effective compensation is available to persons who suffer damage caused by incidents in connection with the carriage by sea of such substances,

desiring to adopt uniform international rules and procedures for determining questions of liability and compensation in respect of such damage,

considering that the economic consequences of damage caused by the carriage by sea of hazardous and noxious substances should be shared by the shipping industry and the cargo interests involved,

have agreed as follows:

CHAPTER I

GENERAL PROVISIONS

Definitions

Article 1

For the purposes of this Convention:

1. „Ship” means any seagoing vessel and seaborne craft, of any type whatsoever.

2. „Person” means any individual or partnership or any public or private body, whether corporate or not, including a State or any of its constituent subdivisions.

3. „Owner” means the person or persons registered as the owner of the ship or, in the absence of registration, the person or persons owning the ship. However, in the case of a ship owned by a State and operated by a company which in that State is registered as the ship’s operator, „owner” shall mean such company.

4. „Receiver” means either:

(a) the person who physically receives contributing cargo discharged in the ports and terminals of a State Party; provided that if at the time of receipt the person who physically receives the cargo acts as an agent for another who is subject to the jurisdiction of any State Party, then the principal shall be deemed to be the receiver, if the agent discloses the principal to the HNS Fund; or

(b) the person in the State Party who in accordance with the national law of that State Party is deemed to be the receiver of contributing cargo discharged in the ports and terminals of a State Party, provided that the total contributing cargo received according to such national law is substantially the same as that which would have been received under (a).

5. „Hazardous and noxious substances” (HNS) means:

(a) any substances, materials and articles carried on board a ship as cargo, referred to in (i) to (vii) below:

(i) oils carried in bulk listed in appendix I of Annex I to the International Convention for the Prevention of Pollution from Ships, 1973, as modified by the Protocol of 1978 relating thereto, as amended;

(ii) noxious liquid substances carried in bulk referred to in appendix II of Annex II to the International Convention for the Prevention of Pollution from Ships, 1973, as modified by the Protocol of 1978 relating thereto, as amended, and those substances and mixtures provisionally categorized as falling in pollution category A, B, C or D in accordance with regulation 34. of the said Annex II;

(iii) dangerous liquid substances carried in bulk listed in Chapter 17 of the International Code for the Construction and Equipment of Ships Carrying Dangerous Chemicals in Bulk, 1983, as amended, and the dangerous products for which the preliminary suitable conditions for the carriage have been prescribed by the Administration and port administrations involved in accordance with paragraph 1.1.3 of the Code;

(iv) dangerous, hazardous and harmful substances, materials and articles in packaged form covered by the International Maritime Dangerous Goods Code, as amended;

(v) liquefied gases as listed in Chapter 19 of the International Code for the Construction and Equipment of Ships carrying Liquefied Gases in Bulk, 1983, as amended, and the products for which preliminary suitable conditions for the carriage have been prescribed by the Administration and port administrations involved in accordance with paragraph 1.1.6 of the Code;

(vi) liquid substances carried in bulk with a flashpoint not exceeding 60deg.C (measured by a closed cup test);

(vii) solid bulk materials possessing chemical hazards covered by appendix B of the Code of Safe Practice for Solid Bulk Cargoes, as amended, to the extent that these substances are also subject to the provisions of the International Maritime Dangerous Goods Code when carried in packaged form; and

(b) residues from the previous carriage in bulk of substances referred to in (a)(i) to (iii) and (v) to (vii) above.

6. „Damage” means:

(a) loss of life or personal injury on board or outside the ship carrying the hazardous and noxious substances caused by those substances;

(b) loss of or damage to property outside the ship carrying the hazardous and noxious substances caused by those substances;

(c) loss or damage by contamination of the environment caused by the hazardous and noxious substances, provided that compensation for impairment of the environment other than loss of profit from such impairment shall be limited to costs of reasonable measures of reinstatement actually undertaken or to be undertaken; and

(d) the costs of preventive measures and further loss or damage caused by preventive measures.

Where it is not reasonably possible to separate damage caused by the hazardous and noxious substances from that caused by other factors, all such damage shall be deemed to be caused by the hazardous and noxious substances except if, and to the extent that, the damage caused by other factors is damage of a type referred to in Article 4, paragraph 3.

In this paragraph, „caused by those substances” means caused by the hazardous or noxious nature of the substances.

7. „Preventive measures” means any reasonable measures taken by any person after an incident has occurred to prevent or minimize damage.

8. „Incident” means any occurrence or series of occurrences having the same origin, which causes damage or creates a grave and imminent threat of causing damage.

9. „Carriage by sea” means the period from the time when the hazardous and noxious substances enter any part of the ship’s equipment, on loading, to the time they cease to be present in any part of the ship’s equipment, on discharge. If no ship’s equipment is used, the period begins and ends respectively when the hazardous and noxious substances cross the ship’s rail.

10. „Contributing cargo” means any hazardous and noxious substances which are carried by sea as cargo to a port or terminal in the territory of a State Party and discharged in that State. Cargo in transit which is transferred directly, or through a port or terminal, from one ship to another, either wholly or in part, in the course of carriage from the port or terminal of original loading to the port or terminal of final destination shall be considered as contributing cargo only in respect of receipt at the final destination.

11. The „HNS Fund” means the International Hazardous and Noxious Substances Fund established under Article 13.

12. „Unit of account” means the Special Drawing Right as defined by the International Monetary Fund.

13. „State of the ship’s registry” means in relation to a registered ship the State of registration of the ship, and in relation to an unregistered ship the State whose flag the ship is entitled to fly.

14. „Terminal” means any site for the storage of hazardous and noxious substances received from waterborne transportation, including any facility situated off-shore and linked by pipeline or otherwise to such site.

15. „Director” means the Director of the HNS Fund.

16. „Organization” means the International Maritime Organization.

17. „Secretary-General” means the Secretary-General of the Organization.

Annexes

Article 2

The Annexes to this Convention shall constitute an integral part of this Convention.

Scope of application

Article 3

This Convention shall apply exclusively:

(a) to any damage caused in the territory, including the territorial sea, of a State Party;

(b) to damage by contamination of the environment caused in the exclusive economic zone of a State Party, established in accordance with international law, or, if a State Party has not established such a zone, in an area beyond and adjacent to the territorial sea of that State determined by that State in accordance with international law and extending not more than 200 nautical miles from the baselines from which the breadth of its territorial sea is measured;

(c) to damage, other than damage by contamination of the environment, caused outside the territory, including the territorial sea, of any State, if this damage has been caused by a substance carried on board a ship registered in a State Party or, in the case of an unregistered ship, on board a ship entitled to fly the flag of a State Party; and

(d) to preventive measures, wherever taken.

Article 4

1. This Convention shall apply to claims, other than claims arising out of any contract for the carriage of goods and passengers, for damage arising from the carriage of hazardous and noxious substances by sea.

2. This Convention shall not apply to the extent that its provisions are incompatible with those of the applicable law relating to workers’ compensation or social security schemes.

3. This Convention shall not apply:

(a) to pollution damage as defined in the International Convention on Civil Liability for Oil Pollution Damage, 1969, as amended, whether or not compensation is payable in respect of it under that Convention; and

(b) to damage caused by a radioactive material of class 7 either in the International Maritime Dangerous Goods Code, as amended, or in appendix B of the Code of Safe Practice for Solid Bulk Cargoes, as amended.

4. Except as provided in paragraph 5, the provisions of this Convention shall not apply to warships, naval auxiliary or other ships owned or operated by a State and used, for the time being, only on Government non-commercial service.

5. A State Party may decide to apply this Convention to its warships or other vessels described in paragraph 4, in which case it shall notify the Secretary-General thereof specifying the terms and conditions of such application.

6. With respect to ships owned by a State Party and used for commercial purposes, each State shall be subject to suit in the jurisdictions set forth in Article 38 and shall waive all defences based on its status as a sovereign State.

Article 5

1. A State may, at the time of ratification, acceptance, approval of, or accession to, this Convention, or any time thereafter, declare that this Convention does not apply to ships:

(a) which do not exceed 200 gross tonnage; and

(b) which carry hazardous and noxious substances only in packaged form; and

(c) while they are engaged on voyages between ports or facilities of that State.

2. Where two neighbouring States agree that this Convention does not apply also to ships which are covered by paragraph 1(a) and (b) while engaged on voyages between ports or facilities of those States, the States concerned may declare that the exclusion from the application of this Convention declared under paragraph 1 covers also ships referred to in this paragraph.

3. Any State which has made the declaration under paragraph 1 or 2 may withdraw such declaration at any time.

4. A declaration made under paragraph 1 or 2, and the withdrawal of the declaration made under paragraph 3, shall be deposited with the Secretary-General who shall, after the entry into force of this Convention, communicate it to the Director.

5. Where a State has made a declaration under paragraph 1 or 2 and has not withdrawn it, hazardous and noxious substances carried on board ships covered by that paragraph shall not be considered to be contributing cargo for the purpose of application of Articles 18, 20, Article 21, paragraph 5 and Article 43.

6. The HNS Fund is not liable to pay compensation for damage caused by substances carried by a ship to which the Convention does not apply pursuant to a declaration made under paragraph 1 or 2, to the extent that:

(a) the damage as defined in Article 1, paragraph 6(a), (b) or (c) was caused in:

(i) the territory, including the territorial sea, of the State which has made the declaration, or in the case of neighbouring States which have made a declaration under paragraph 2, of either of them; or

(ii) the exclusive economic zone, or area mentioned in Article 3(b), of the State or States referred to in (i);

(b) the damage includes measures taken to prevent or minimize such damage.

Duties of State Parties

Article 6

Each State Party shall ensure that any obligation arising under this Convention is fulfilled and shall take appropriate measures under its law including the imposing of sanctions as it may deem necessary, with a view to the effective execution of any such obligation.

CHAPTER II

LIABILITY

Liability of the owner

Article 7

1. Except as provided in paragraphs 2 and 3, the owner at the time of an incident shall be liable for damage caused by any hazardous and noxious substances in connection with their carriage by sea on board the ship, provided that if an incident consists of a series of occurrences having the same origin the liability shall attach to the owner at the time of the first of such occurrences.

2. No liability shall attach to the owner if the owner proves that:

(a) the damage resulted from an act of war, hostilities, civil war, insurrection or a natural phenomenon of an exceptional, inevitable and irresistible character; or

(b) the damage was wholly caused by an act or omission done with the intent to cause damage by a third party; or

(c) the damage was wholly caused by the negligence or other wrongful act of any Government or other authority responsible for the maintenance of lights or other navigational aids in the exercise of that function; or

(d) the failure of the shipper or any other person to furnish information concerning the hazardous and noxious nature of the substances shipped either

(i) has caused the damage, wholly or partly; or

(ii) has led the owner not to obtain insurance in accordance with Article 12;

provided that neither the owner nor its servants or agents knew or ought reasonably to have known of the hazardous and noxious nature of the substances shipped.

3. If the owner proves that the damage resulted wholly or partly either from an act or omission done with intent to cause damage by the person who suffered the damage or from the negligence of that person, the owner may be exonerated wholly or partially from liability to such person.

4. No claim for compensation for damage shall be made against the owner otherwise than in accordance with this Convention.

5. Subject to paragraph 6, no claim for compensation for damage under this Convention or otherwise may be made against:

(a) the servants or agents of the owner or the members of the crew;

(b) the pilot or any other person who, without being a member of the crew, performs services for the ship;

(c) any charterer (howsoever described, including a bareboat charterer), manager or operator of the ship;

(d) any person performing salvage operations with the consent of the owner or on the instructions of a competent public authority;

(e) any person taking preventive measures; and

(f) the servants or agents of persons mentioned in (c), (d) and (e);

unless the damage resulted from their personal act or omission, committed with the intent to cause such damage, or recklessly and with knowledge that such damage would probably result.

6. Nothing in this Convention shall prejudice any existing right of recourse of the owner against any third party, including, but not limited to, the shipper or the receiver of the substance causing the damage, or the persons indicated in paragraph 5.

Incidents involving two or more ships

Article 8

1. Whenever damage has resulted from an incident involving two or more ships each of which is carrying hazardous and noxious substances, each owner, unless exonerated under Article 7, shall be liable for the damage. The owners shall be jointly and severally liable for all such damage which is not reasonably separable.

2. However, owners shall be entitled to the limits of liability applicable to each of them under Article 9.

3. Nothing in this Article shall prejudice any right of recourse of an owner against any other owner.

Limitation of liability

Article 9

1. The owner of a ship shall be entitled to limit liability under this Convention in respect of any one incident to an aggregate amount calculated as follows:

(a) 10 million units of account for a ship not exceeding 2,000 units of tonnage; and

(b) for a ship with a tonnage in excess thereof, the following amount in addition to that mentioned in (a):

for each unit of tonnage from 2,001 to 50,000 units of tonnage, 1,500 units of account;

for each unit of tonnage in excess of 50,000 units of tonnage, 360 units of account;

provided, however, that this aggregate amount shall not in any event exceed 100 million units of account.

2. The owner shall not be entitled to limit liability under this Convention if it is proved that the damage resulted from the personal act or omission of the owner, committed with the intent to cause such damage, or recklessly and with knowledge that such damage would probably result.

3. The owner shall, for the purpose of benefitting from the limitation provided for in paragraph 1, constitute a fund for the total sum representing the limit of liability established in accordance with paragraph 1 with the court or other competent authority of any one of the States Parties in which action is brought under Article 38 or, if no action is brought, with any court or other competent authority in any one of the States Parties in which an action can be brought under Article 38. The fund can be constituted either by depositing the sum or by producing a bank guarantee or other guarantee, acceptable under the law of the State Party where the fund is constituted, and considered to be adequate by the court or other competent authority.

4. Subject to the provisions of Article 11, the fund shall be distributed among the claimants in proportion to the amounts of their established claims.

5. If before the fund is distributed the owner or any of the servants or agents of the owner or any person providing to the owner insurance or other financial security has as a result of the incident in question, paid compensation for damage, such person shall, up to the amount that person has paid, acquire by subrogation the rights which the person so compensated would have enjoyed under this Convention.

6. The right of subrogation provided for in paragraph 5 may also be exercised by a person other than those mentioned therein in respect of any amount of compensation for damage which such person may have paid but only to the extent that such subrogation is permitted under the applicable national law.

7. Where owners or other persons establish that they may be compelled to pay at a later date in whole or in part any such amount of compensation, with regard to which the right of subrogation would have been enjoyed under paragraphs 5 or 6 had the compensation been paid before the fund was distributed, the court or other competent authority of the State where the fund has been constituted may order that a sufficient sum shall be provisionally set aside to enable such person at such later date to enforce the claim against the fund.

8. Claims in respect of expenses reasonably incurred or sacrifices reasonably made by the owner voluntarily to prevent or minimize damage shall rank equally with other claims against the fund.

9. (a) The amounts mentioned in paragraph 1 shall be converted into national currency on the basis of the value of that currency by reference to the Special Drawing Right on the date of the constitution of the fund referred to in paragraph 3. The value of the national currency, in terms of the Special Drawing Right, of a State Party which is a member of the International Monetary Fund, shall be calculated in accordance with the method of valuation applied by the International Monetary Fund in effect on the date in question for its operations and transactions. The value of the national currency, in terms of the Special Drawing Right, of a State Party which is not a member of the International Monetary Fund, shall be calculated in a manner determined by that State.

(b) Nevertheless, a State Party which is not a member of the International Monetary Fund and whose law does not permit the application of the provisions of paragraph 9(a) may, at the time of ratification, acceptance, approval of or accession to this Convention or at any time thereafter, declare that the unit of account referred to in paragraph 9(a) shall be equal to 15 gold francs. The gold franc referred to in this paragraph corresponds to sixty-five-and-a-half milligrammes of gold of millesimal fineness nine hundred. The conversion of the gold franc into the national currency shall be made according to the law of the State concerned.

(c) The calculation mentioned in the last sentence of paragraph 9(a) and the conversion mentioned in paragraph 9(b) shall be made in such manner as to express in the national currency of the State Party as far as possible the same real value for the amounts in paragraph 1 as would result from the application of the first two sentences of paragraph 9(a). States Parties shall communicate to the Secretary-General the manner of calculation pursuant to paragraph 9(a), or the result of the conversion in paragraph 9(b) as the case may be, when depositing an instrument of ratification, acceptance, approval of or accession to this Convention and whenever there is a change in either.

10. For the purpose of this Article the ship’s tonnage shall be the gross tonnage calculated in accordance with the tonnage measurement regulations contained in Annex I of the International Convention on Tonnage Measurement of Ships, 1969.

11. The insurer or other person providing financial security shall be entitled to constitute a fund in accordance with this Article on the same conditions and having the same effect as if it were constituted by the owner. Such a fund may be constituted even if, under the provisions of paragraph 2, the owner is not entitled to limitation of liability, but its constitution shall in that case not prejudice the rights of any claimant against the owner.

Article 10

1. Where the owner, after an incident, has constituted a fund in accordance with Article 9 and is entitled to limit liability:

(a) no person having a claim for damage arising out of that incident shall be entitled to exercise any right against any other assets of the owner in respect of such claim; and

(b) the court or other competent authority of any State Party shall order the release of any ship or other property belonging to the owner which has been arrested in respect of a claim for damage arising out of that incident, and shall similarly release any bail or other security furnished to avoid such arrest.

2. The foregoing shall, however, only apply if the claimant has access to the court administering the fund and the fund is actually available in respect of the claim.

Death and injury

Article 11

Claims in respect of death or personal injury have priority over other claims save to the extent that the aggregate of such claims exceeds two-thirds of the total amount established in accordance with Article 9, paragraph 1.

Compulsory insurance of the owner

Article 12

1. The owner of a ship registered in a State Party and actually carrying hazardous and noxious substances shall be required to maintain insurance or other financial security, such as the guarantee of a bank or similar financial institution, in the sums fixed by applying the limits of liability prescribed in Article 9, paragraph 1, to cover liability for damage under this Convention.

2. A compulsory insurance certificate attesting that insurance or other financial security is in force in accordance with the provisions of this Convention shall be issued to each ship after the appropriate authority of a State Party has determined that the requirements of paragraph 1 have been complied with. With respect to a ship registered in a State Party such compulsory insurance certificate shall be issued or certified by the appropriate authority of the State of the ship’s registry; with respect to a ship not registered in a State Party it may be issued or certified by the appropriate authority of any State Party. This compulsory insurance certificate shall be in the form of the model set out in Annex I and shall contain the following particulars:

(a) name of the ship, distinctive number or letters and port of registry;

(b) name and principal place of business of the owner;

(c) IMO ship identification number;

(d) type and duration of security;

(e) name and principal place of business of insurer or other person giving security and, where appropriate, place of business where the insurance or security is established; and

(f) period of validity of certificate, which shall not be longer than the period of validity of the insurance or other security.

3. The compulsory insurance certificate shall be in the official language or languages of the issuing State. If the language used is neither English, nor French nor Spanish, the text shall include a translation into one of these languages.

4. The compulsory insurance certificate shall be carried on board the ship and a copy shall be deposited with the authorities who keep the record of the ship’s registry or, if the ship is not registered in a State Party, with the authority of the State issuing or certifying the certificate.

5. An insurance or other financial security shall not satisfy the requirements of this Article if it can cease, for reasons other than the expiry of the period of validity of the insurance or security specified in the certificate under paragraph 2, before three months have elapsed from the date on which notice of its termination is given to the authorities referred to in paragraph 4, unless the compulsory insurance certificate has been issued within the said period. The foregoing provisions shall similarly apply to any modification which results in the insurance or security no longer satisfying the requirements of this Article.

6. The State of the ship’s registry shall, subject to the provisions of this Article, determine the conditions of issue and validity of the compulsory insurance certificate.

7. Compulsory insurance certificates issued or certified under the authority of a State Party in accordance with paragraph 2 shall be accepted by other States Parties for the purposes of this Convention and shall be regarded by other States Parties as having the same force as compulsory insurance certificates issued or certified by them even if issued or certified in respect of a ship not registered in a State Party. A State Party may at any time request consultation with the issuing or certifying State should it believe that the insurer or guarantor named in the compulsory insurance certificate is not financially capable of meeting the obligations imposed by this Convention.

8. Any claim for compensation for damage may be brought directly against the insurer or other person providing financial security for the owner’s liability for damage. In such case the defendant may, even if the owner is not entitled to limitation of liability, benefit from the limit of liability prescribed in accordance with paragraph 1. The defendant may further invoke the defences (other than the bankruptcy or winding up of the owner) which the owner would have been entitled to invoke. Furthermore, the defendant may invoke the defence that the damage resulted from the wilful misconduct of the owner, but the defendant shall not invoke any other defence which the defendant might have been entitled to invoke in proceedings brought by the owner against the defendant. The defendant shall in any event have the right to require the owner to be joined in the proceedings.

9. Any sums provided by insurance or by other financial security maintained in accordance with paragraph 1 shall be available exclusively for the satisfaction of claims under this Convention.

10. A State Party shall not permit a ship under its flag to which this Article applies to trade unless a certificate has been issued under paragraph 2 or 12.

11. Subject to the provisions of this Article, each State Party shall ensure, under its national law, that insurance or other security in the sums specified in paragraph 1 is in force in respect of any ship, wherever registered, entering or leaving a port in its territory, or arriving at or leaving an offshore facility in its territorial sea.

12. If insurance or other financial security is not maintained in respect of a ship owned by a State Party, the provisions of this Article relating thereto shall not be applicable to such ship, but the ship shall carry a compulsory insurance certificate issued by the appropriate authorities of the State of the ship’s registry stating that the ship is owned by that State and that the ship’s liability is covered within the limit prescribed in accordance with paragraph 1. Such a compulsory insurance certificate shall follow as closely as possible the model prescribed by paragraph 2.

CHAPTER III

COMPENSATION BY THE INTERNATIONAL HAZARDOUS AND NOXIOUS SUBSTANCES FUND (HNSFUN(D)

Establishment of the HNS Fund

Article 13

1. The International Hazardous and Noxious Substances Fund (HNS Fund) is hereby established with the following aims:

(a) to provide compensation for damage in connection with the carriage of hazardous and noxious substances by sea, to the extent that the protection afforded by Chapter II is inadequate or not available; and

(b) to give effect to the related tasks set out in Article 15.

2. The HNS Fund shall in each State Party be recognized as a legal person capable under the laws of that State of assuming rights and obligations and of being a party in legal proceedings before the courts of that State. Each State Party shall recognize the Director as the legal representative of the HNS Fund.

Compensation

Article 14

1. For the purpose of fulfilling its function under Article 13, paragraph 1(a), the HNS Fund shall pay compensation to any person suffering damage if such person has been unable to obtain full and adequate compensation for the damage under the terms of Chapter II:

(a) because no liability for the damage arises under Chapter II;

(b) because the owner liable for the damage under Chapter II is financially incapable of meeting the obligations under this Convention in full and any financial security that may be provided under Chapter II does not cover or is insufficient to satisfy the claims for compensation for damage; an owner being treated as financially incapable of meeting these obligations and a financial security being treated as insufficient if the person suffering the damage has been unable to obtain full satisfaction of the amount of compensation due under Chapter II after having taken all reasonable steps to pursue the available legal remedies;

(c) because the damage exceeds the owner’s liability under the terms of Chapter II.

2. Expenses reasonably incurred or sacrifices reasonably made by the owner voluntarily to prevent or minimize damage shall be treated as damage for the purposes of this Article.

3. The HNS Fund shall incur no obligation under the preceding paragraphs if:

(a) it proves that the damage resulted from an act of war, hostilities, civil war or insurrection or was caused by hazardous and noxious substances which had escaped or been discharged from a warship or other ship owned or operated by a State and used, at the time of the incident, only on Government non-commercial service; or

(b) the claimant cannot prove that there is a reasonable probability that the damage resulted from an incident involving one or more ships.

4. If the HNS Fund proves that the damage resulted wholly or partly either from an act or omission done with intent to cause damage by the person who suffered the damage or from the negligence of that person, the HNS Fund may be exonerated wholly or partially from its obligation to pay compensation to such person. The HNS Fund shall in any event be exonerated to the extent that the owner may have been exonerated under Article 7, paragraph 3. However, there shall be no such exoneration of the HNS Fund with regard to preventive measures.

5. (a) Except as otherwise provided in subparagraph (b), the aggregate amount of compensation payable by the HNS Fund under this Article shall in respect of any one incident be limited, so that the total sum of that amount and any amount of compensation actually paid under Chapter II for damage within the scope of application of this Convention as defined in Article 3 shall not exceed 250 million units of account.

(b) The aggregate amount of compensation payable by the HNS Fund under this Article for damage resulting from a natural phenomenon of an exceptional, inevitable and irresistible character shall not exceed 250 million units of account.

(c) Interest accrued on a fund constituted in accordance with Article 9, paragraph 3, if any, shall not be taken into account for the computation of the maximum compensation payable by the HNS Fund under this Article.

(d) The amounts mentioned in this Article shall be converted into national currency on the basis of the value of that currency with reference to the Special Drawing Right on the date of the decision of the Assembly of the HNS Fund as to the first date of payment of compensation.

6. Where the amount of established claims against the HNS Fund exceeds the aggregate amount of compensation payable under paragraph 5, the amount available shall be distributed in such a manner that the proportion between any established claim and the amount of compensation actually recovered by the claimant under this Convention shall be the same for all claimants. Claims in respect of death or personal injury shall have priority over other claims, however, save to the extent that the aggregate of such claims exceeds two-thirds of the total amount established in accordance with paragraph 5.

7. The Assembly of the HNS Fund may decide that, in exceptional cases, compensation in accordance with this Convention can be paid even if the owner has not constituted a fund in accordance with Chapter II. In such cases paragraph 5(d) applies accordingly.

Related tasks of the HNS Fund

Article 15

For the purpose of fulfilling its function under Article 13, paragraph 1(a), the HNS Fund shall have the following tasks:

(a) to consider claims made against the HNS Fund;

(b) to prepare an estimate in the form of a budget for each calendar year of:

Expenditure:

(i) costs and expenses of the administration of the HNS Fund in the relevant year and any deficit from operations in the preceding years; and

(ii) payments to be made by the HNS Fund in the relevant year;

Income:

(iii) surplus funds from operations in preceding years, including any interest;

(iv) initial contributions to be paid in the course of the year;

(v) annual contributions if required to balance the budget; and

(vi) any other income;

(c) to use at the request of a State Party its good offices as necessary to assist that State to secure promptly such personnel, material and services as are necessary to enable the State to take measures to prevent or mitigate damage arising from an incident in respect of which the HNS Fund may be called upon to pay compensation under this Convention; and

(d) to provide, on conditions laid down in the internal regulations, credit facilities with a view to the taking of preventive measures against damage arising from a particular incident in respect of which the HNS Fund may be called upon to pay compensation under this Convention.

General provisions on contributions

Article 16

1. The HNS Fund shall have a general account, which shall be divided into sectors.

2. The HNS Fund shall, subject to Article 19, paragraphs 3 and 4, also have separate accounts in respect of:

(a) oil as defined in Article 1, paragraph 5(a)(i) (oil account);

(b) liquefied natural gases of light hydrocarbons with methane as the main constituent (LNG) (LNG account); and

(c) liquefied petroleum gases of light hydrocarbons with propane and butane as the main constituents (LPG) (LPG account).

3. There shall be initial contributions and, as required, annual contributions to the HNS Fund.

4. Contributions to the HNS Fund shall be made into the general account in accordance with Article 18, to separate accounts in accordance with Article 19 and to either the general account or separate accounts in accordance with Article 20 or Article 21, paragraph 5. Subject to Article 19, paragraph 6, the general account shall be available to compensate damage caused by hazardous and noxious substances covered by that account, and a separate account shall be available to compensate damage caused by a hazardous and noxious substance covered by that account.

5. For the purposes of Article 18, Article 19, paragraph 1(a)(i), paragraph 1(a)(ii) and paragraph 1(c), Article 20 and Article 21, paragraph 5, where the quantity of a given type of contributing cargo received in the territory of a State Party by any person in a calendar year when aggregated with the quantities of the same type of cargo received in the same State Party in that year by any associated person or persons exceeds the limit specified in the respective subparagraphs, such a person shall pay contributions in respect of the actual quantity received by that person notwithstanding that that quantity did not exceed the respective limit.

6. „Associated person” means any subsidiary or commonly controlled entity. The question whether a person comes within this definition shall be determined by the national law of the State concerned.

General provisions on annual contributions

Article 17

1. Annual contributions to the general account and to each separate account shall be levied only as required to make payments by the account in question.

2. Annual contributions payable pursuant to Articles 18, 19 and Article 21, paragraph 5 shall be determined by the Assembly and shall be calculated in accordance with those Articles on the basis of the units of contributing cargo received or, in respect of cargoes referred to in Article 19, paragraph 1(b), discharged during the preceding calendar year or such other year as the Assembly may decide.

3. The Assembly shall decide the total amount of annual contributions to be levied to the general account and to each separate account. Following that decision the Director shall, in respect of each State Party, calculate for each person liable to pay contributions in accordance with Article 18, Article 19, paragraph 1 and Article 21, paragraph 5, the amount of that person’s annual contribution to each account, on the basis of a fixed sum for each unit of contributing cargo reported in respect of the person during the preceding calendar year or such other year as the Assembly may decide. For the general account, the abovementioned fixed sum per unit of contributing cargo for each sector shall be calculated pursuant to the regulations contained in Annex II to this Convention. For each separate account, the fixed sum per unit of contributing cargo referred to above shall be calculated by dividing the total annual contribution to be levied to that account by the total quantity of cargo contributing to that account.

4. The Assembly may also levy annual contributions for administrative costs and decide on the distribution of such costs between the sectors of the general account and the separate accounts.

5. The Assembly shall also decide on the distribution between the relevant accounts and sectors of amounts paid in compensation for damage caused by two or more substances which fall within different accounts or sectors, on the basis of an estimate of the extent to which each of the substances involved contributed to the damage.

Annual contributions to the general account

Article 18

1. Subject to Article 16, paragraph 5, annual contributions to the general account shall be made in respect of each State Party by any person who was the receiver in that State in the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may decide, of aggregate quantities exceeding 20,000 tonnes of contributing cargo, other than substances referred to in Article 19, paragraph 1, which fall within the following sectors:

(a) solid bulk materials referred to in Article 1, paragraph 5(a)(vii);

(b) substances referred to in paragraph 2; and

(c) other substances.

2. Annual contributions shall also be payable to the general account by persons who would have been liable to pay contributions to a separate account in accordance with Article 19, paragraph 1 had its operation not been postponed or suspended in accordance with Article 19. Each separate account the operation of which has been postponed or suspended under Article 19 shall form a separate sector within the general account.

Annual contributions to separate accounts

Article 19

1. Subject to Article 16, paragraph 5, annual contributions to separate accounts shall be made in respect of each State Party:

(a) in the case of the oil account,

(i) by any person who has received in that State in the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may decide, total quantities exceeding 150,000 tonnes of contributing oil as defined in Article 1, paragraph 3 of the International Convention on the Establishment of an International Fund for Compensation for Oil Pollution Damage, 1971, as amended, and who is or would be liable to pay contributions to the International Oil Pollution Compensation Fund in accordance with Article 10 of that Convention; and

(ii) by any person who was the receiver in that State in the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may decide, of total quantities exceeding 20,000 tonnes of other oils carried in bulk listed in appendix I of Annex I to the International Convention for the Prevention of Pollution from Ships, 1973, as modified by the Protocol of 1978 relating thereto, as amended;

(b) in the case of the LNG account, by any person who in the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may decide, immediately prior to its discharge, held title to an LNG cargo discharged in a port or terminal of that State;

(c) in the case of the LPG account, by any person who in the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may decide, was the receiver in that State of total quantities exceeding 20,000 tonnes of LPG.

2. Subject to paragraph 3, the separate accounts referred to in paragraph 1 above shall become effective at the same time as the general account.

3. The initial operation of a separate account referred to in Article 16, paragraph 2 shall be postponed until such time as the quantities of contributing cargo in respect of that account during the preceding calendar year, or such other year as the Assembly may decide, exceed the following levels:

(a) 350 million tonnes of contributing cargo in respect of the oil account;

(b) 20 million tonnes of contributing cargo in respect of the LNG account; and

(c) 15 million tonnes of contributing cargo in respect of the LPG account.

4. The Assembly may suspend the operation of a separate account if:

(a) the quantities of contributing cargo in respect of that account during the preceding calendar year fall below the respective level specified in paragraph 3; or

(b) when six months have elapsed from the date when the contributions were due, the total unpaid contributions to that account exceed ten percent of the most recent levy to that account in accordance with paragraph 1.

5. The Assembly may reinstate the operation of a separate account which has been suspended in accordance with paragraph 4.

6. Any person who would be liable to pay contributions to a separate account the operation of which has been postponed in accordance with paragraph 3 or suspended in accordance with paragraph 4, shall pay into the general account the contributions due by that person in respect of that separate account. For the purpose of calculating future contributions, the postponed or suspended separate account shall form a new sector in the general account and shall be subject to the HNS points system defined in Annex II.

Initial contributions

Article 20

1. In respect of each State Party, initial contributions shall be made of an amount which shall for each person liable to pay contributions in accordance with Article 16, paragraph 5, Articles 18, 19 and Article 21, paragraph 5 be calculated on the basis of a fixed sum, equal for the general account and each separate account, for each unit of contributing cargo received or, in the case of LNG, discharged in that State, during the calendar year preceding that in which this Convention enters into force for that State.

2. The fixed sum and the units for the different sectors within the general account as well as for each separate account referred to in paragraph 1 shall be determined by the Assembly.

3. Initial contributions shall be paid within three months following the date on which the HNS Fund issues invoices in respect of each State Party to persons liable to pay contributions in accordance with paragraph 1.

Reports

Article 21

1. Each State Party shall ensure that any person liable to pay contributions in accordance with Articles 18, 19 or paragraph 5 of this Article appears on a list to be established and kept up to date by the Director in accordance with the provisions of this Article.

2. For the purposes set out in paragraph 1, each State Party shall communicate to the Director, at a time and in the manner to be prescribed in the internal regulations of the HNS Fund, the name and address of any person who in respect of the State is liable to pay contributions in accordance with Articles 18, 19 or paragraph 5 of this Article, as well as data on the relevant quantities of contributing cargo for which such a person is liable to contribute in respect of the preceding calendar year.

3. For the purposes of ascertaining who are, at any given time, the persons liable to pay contributions in accordance with Articles 18, 19 or paragraph 5 of this Article and of establishing, where applicable, the quantities of cargo to be taken into account for any such person when determining the amount of the contribution, the list shall be prima facie evidence of the facts stated therein.

4. Where a State Party does not fulfil its obligations to communicate to the Director the information referred to in paragraph 2 and this results in a financial loss for the HNS Fund, that State Party shall be liable to compensate the HNS Fund for such loss. The Assembly shall, on the recommendation of the Director, decide whether such compensation shall be payable by a State Party.

5. In respect of contributing cargo carried from one port or terminal of a State Party to another port or terminal located in the same State and discharged there, States Parties shall have the option of submitting to the HNS Fund a report with an annual aggregate quantity for each account covering all receipts of contributing cargo, including any quantities in respect of which contributions are payable pursuant to Article 16, paragraph 5. The State Party shall, at the time of reporting, either:

(a) notify the HNS Fund that that State will pay the aggregate amount for each account in respect of the relevant year in one lump sum to the HNS Fund; or

(b) instruct the HNS Fund to levy the aggregate amount for each account by invoicing individual receivers or, in the case of LNG, the title holder who discharges within the jurisdiction of that State Party, for the amount payable by each of them. These persons shall be identified in accordance with the national law of the Slate concerned.

Non-payment of contributions

Article 22

1. The amount of any contribution due under Articles 18, 19, 20 or Article 21, paragraph 5 and which is in arrears shall bear interest at a rate which shall be determined in accordance with the internal regulations of the HNS Fund, provided that different rates may be fixed for different circumstances.

2. Where a person who is liable to pay contributions in accordance with Articles 18, 19, 20 or Article 21, paragraph 5 does not fulfil the obligations in respect of any such contribution or any part thereof and is in arrears, the Director shall take all appropriate action, including court action, against such a person on behalf of the HNS Fund with a view to the recovery of the amount due. However, where the defaulting contributor is manifestly insolvent or the circumstances otherwise so warrant, the Assembly may, upon recommendation of the Director, decide that no action shall be taken or continued against the contributor.

Optional liability of States Parties for the payment of contributions

Article 23

1. Without prejudice to Article 21, paragraph 5, a State Party may at the time when it deposits its instrument of ratification, acceptance, approval or accession or at any time thereafter declare that it assumes responsibility for obligations imposed by this Convention on any person liable to pay contributions in accordance with Articles 18, 19, 20 or Article 21, paragraph 5 in respect of hazardous and noxious substances received or discharged in the territory of that State. Such a declaration shall be made in writing and shall specify which obligations are assumed.

2. Where a declaration under paragraph 1 is made prior to the entry into force of this Convention in accordance with Article 46, it shall be deposited with the Secretary-General who shall after the entry into force of this Convention communicate the declaration to the Director.

3. A declaration under paragraph 1 which is made after the entry into force of this Convention shall be deposited with the Director.

4. A declaration made in accordance with this Article may be withdrawn by the relevant State giving notice thereof in writing to the Director. Such a notification shall take effect three months after the Director’s receipt thereof.

5. Any State which is bound by a declaration made under this Article shall, in any proceedings brought against it before a competent court in respect of any obligation specified in the declaration, waive any immunity that it would otherwise be entitled to invoke.

Organization and administration

Article 24

The HNS Fund shall have an Assembly and a Secretariat headed by the Director.

Assembly

Article 25

The Assembly shall consist of all States Parties to this Convention.

Article 26

The functions of the Assembly shall be:

(a) to elect at each regular session its President and two Vice-Presidents who shall hold office until the next regular session;

(b) to determine its own rules of procedure, subject to the provisions of this Convention;

(c) to develop, apply and keep under review internal and financial regulations relating to the aim of the HNS Fund as described in Article 13, paragraph 1(a), and the related tasks of the HNS Fund listed in Article 15;

(d) to appoint the Director and make provisions for the appointment of such other personnel as may be necessary and determine the terms and conditions of service of the Director and other personnel;

(e) to adopt the annual budget prepared in accordance with Article 15(b);

(f) to consider and approve as necessary any recommendation of the Director regarding the scope of definition of contributing cargo;

(g) to appoint auditors and approve the accounts of the HNS Fund;

(h) to approve settlements of claims against the HNS Fund, to take decisions in respect of the distribution among claimants of the available amount of compensation in accordance with Article 14 and to determine the terms and conditions according to which provisional payments in respect of claims shall be made with a view to ensuring that victims of damage are compensated as promptly as possible;

(i) to establish a Committee on Claims for Compensation with at least 7 and not more than 15 members and any temporary or permanent subsidiary body it may consider to be necessary, to define its terms of reference and to give it the authority needed to perform the functions entrusted to it; when appointing the members of such body, the Assembly shall endeavour to secure an equitable geographical distribution of members and to ensure that the States Parties are appropriately represented; the Rules of Procedure of the Assembly may be applied, mutatis mutandis, for the work of such subsidiary body;

(j) to determine which States not party to this Convention, which Associate Members of the Organization and which intergovernmental and international non-governmental organizations shall be admitted to take part, without voting rights, in meetings of the Assembly and subsidiary bodies;

(k) to give instructions concerning the administration of the HNS Fund to the Director and subsidiary bodies;

(l) to supervise the proper execution of this Convention and of its own decisions;

(m) to review every five years the implementation of this Convention with particular reference to the performance of the system for the calculation of levies and the contribution mechanism for domestic trade; and

(n) to perform such other functions as are allocated to it under this Convention or are otherwise necessary for the proper operation of the HNS Fund.

Article 27

1. Regular sessions of the Assembly shall take place once every calendar year upon convocation by the Director.

2. Extraordinary sessions of the Assembly shall be convened by the Director at the request of at least one-third of the members of the Assembly and may be convened on the Director’s own initiative after consultation with the President of the Assembly. The Director shall give members at least thirty days’ notice of such sessions.

Article 28

A majority of the members of the Assembly shall constitute a quorum for its meetings.

Secretariat

Article 29

1. The Secretariat shall comprise the Director and such staff as the administration of the HNS Fund may require.

2. The Director shall be the legal representative of the HNS Fund.

Article 30

1. The Director shall be the chief administrative officer of the HNS Fund. Subject to the instructions given by the Assembly, the Director shall perform those functions which are assigned to the Director by this Convention, the internal regulations of the HNS Fund and the Assembly.

2. The Director shall in particular:

(a) appoint the personnel required for the administration of the HNS Fund;

(b) take all appropriate measures with a view to the proper administration of the assets of the HNS Fund;

(c) collect the contributions due under this Convention while observing in particular the provisions of Article 22, paragraph 2;

(d) to the extent necessary to deal with claims against the HNS Fund and to carry out the other functions of the HNS Fund, employ the services of legal, financial and other experts;

(e) take all appropriate measures for dealing with claims against the HNS Fund, within the limits and on conditions to be laid down in the internal regulations of the HNS Fund, including the final settlement of claims without the prior approval of the Assembly where these regulations so provide;

(f) prepare and submit to the Assembly the financial statements and budget estimates for each calendar year;

(g) prepare, in consultation with the President of the Assembly, and publish a report on the activities of the HNS Fund during the previous calendar year; and

(h) prepare, collect and circulate the documents and information which may be required for the work of the Assembly and subsidiary bodies.

Article 31

In the performance of their duties the Director and the staff and experts appointed by the Director shall not seek or receive instructions from any Government or from any authority external to the HNS Fund. They shall refrain from any action which might adversely reflect on their position as international officials. Each State Party on its part undertakes to respect the exclusively international character of the responsibilities of the Director and the staff and experts appointed by the Director, and not to seek to influence them in the discharge of their duties.

Finances

Article 32

1. Each State Party shall bear the salary, travel and other expenses of its own delegation to the Assembly and of its representatives on subsidiary bodies.

2. Any other expenses incurred in the operation of the HNS Fund shall be borne by the HNS Fund.

Voting

Article 33

The following provisions shall apply to voting in the Assembly:

(a) each member shall have one vote;

(b) except as otherwise provided in Article 34, decisions of the Assembly shall be made by a majority vote of the members present and voting;

(c) decisions where a two-thirds majority is required shall be a two-thirds majority vote of members present; and

(d) for the purpose of this Article the phrase „members present” means „members present at the meeting at the time of the vote”, and the phrase „members present and voting” means „members present and casting an affirmative or negative vote”. Members who abstain from voting shall be considered as not voting.

Article 34

The following decisions of the Assembly shall require a two-thirds majority:

(a) a decision under Article 19, paragraphs 4 or 5 to suspend or reinstate the operation of a separate account;

(b) a decision under Article 22, paragraph 2, not to take or continue action against a contributor;

(c) the appointment of the Director under Article 26(d);

(d) the establishment of subsidiary bodies, under Article 26(i), and matters relating to such establishment; and

(e) a decision under Article 51, paragraph 1, that this Convention shall continue to be in force.

Tax exemptions and currency regulations

Article 35

1. The HNS Fund, its assets, income, including contributions, and other property necessary for the exercise of its functions as described in Article 13, paragraph 1, shall enjoy in all States Parties exemption from all direct taxation.

2. When the HNS Fund makes substantial purchases of movable or immovable property, or of services which are necessary for the exercise of its official activities in order to achieve its aims as set out in Article 13, paragraph 1, the cost of which include indirect taxes or sales taxes, the Governments of the States Parties shall take, whenever possible, appropriate measures for the remission or refund of the amount of such duties and taxes. Goods thus acquired shall not be sold against payment or given away free of charge unless it is done according to conditions approved by the Government of the State having granted or supported the remission or refund.

3. No exemption shall be accorded in the case of duties, taxes or dues which merely constitute payment for public utility services.

4. The HNS Fund shall enjoy exemption from all customs duties, taxes and other related taxes on articles imported or exported by it or on its behalf for its official use. Articles thus imported shall not be transferred either for consideration or gratis on the territory of the country into which they have been imported except on conditions agreed by the Government of that country.

5. Persons contributing to the HNS Fund as well as victims and owners receiving compensation from the HNS Fund shall be subject to the fiscal legislation of the State where they are taxable, no special exemption or other benefit being conferred on them in this respect.

6. Notwithstanding existing or future regulations concerning currency or transfers, States Parties shall authorize the transfer and payment of any contribution to the HNS Fund and of any compensation paid by HNS Fund without any restriction.

Confidentiality of information

Article 36

Information relating to individual contributors supplied for the purpose of this Convention shall not be divulged outside the HNS Fund except in so far as it may be strictly necessary to enable the HNS Fund to carry out its functions including the bringing and defending of legal proceedings.

CHAPTER IV

CLAIMS AND ACTIONS

Limitation of actions

Article 37

1. Rights to compensation under Chapter II shall be extinguished unless an action is brought thereunder within three years from the date when the person suffering the damage knew or ought reasonably to have known of the damage and of the identity of the owner.

2. Rights to compensation under Chapter III shall be extinguished unless an action is brought thereunder or a notification has been made pursuant to Article 39, paragraph 7, within three years from the date when the person suffering the damage knew or ought reasonably to have known of the damage.

3. In no case, however, shall an action be brought later than ten years from the date of the incident which caused the damage.

4. Where the incident consists of a series of occurrences, the ten-year period mentioned in paragraph 3 shall run from the date of the last of such occurrences.

Jurisdiction in respect of action against the owner

Article 38

1. Where an incident has caused damage in the territory, including the territorial sea or in an area referred to in Article 3(b), of one or more States Parties, or preventive measures have been taken to prevent or minimize damage in such territory including the territorial sea or in such area, actions for compensation may be brought against the owner or other person providing financial security for the owner’s liability only in the courts of any such States Parties.

2. Where an incident has caused damage exclusively outside the territory, including the territorial sea, of any State and either the conditions for application of this Convention set out in Article 3(c) have been fulfilled or preventive measures to prevent or minimize such damage have been taken, actions for compensation may be brought against the owner or other person providing financial security for the owner’s liability only in the courts of:

(a) the State Party where the ship is registered or, in the case of an unregistered ship, the State Party whose flag the ship is entitled to fly; or

(b) the State Party where the owner has habitual residence or where the principal place of business of the owner is established; or

(c) the State Party where a fund has been constituted in accordance with Article 9, paragraph 3.

3. Reasonable notice of any action taken under paragraph 1 or 2 shall be given to the defendant.

4. Each State Party shall ensure that its courts have jurisdiction to entertain actions for compensation under this Convention.

5. After a fund under Article 9 has been constituted by the owner or by the insurer or other person providing financial security in accordance with Article 12, the courts of the State in which such fund is constituted shall have exclusive jurisdiction to determine all matters relating to the apportionment and distribution of the fund.

Jurisdiction in respect of action against the HNS Fund or taken by the HNS Fund

Article 39

1. Subject to the subsequent provisions of this Article, any action against the HNS Fund for compensation under Article 14 shall be brought only before a court having jurisdiction under Article 38 in respect of actions against the owner who is liable for damage caused by the relevant incident or before a court in a State Party which would have been competent if an owner had been liable.

2. In the event that the ship carrying the hazardous or noxious substances which caused the damage has not been identified, the provisions of Article 38, paragraph 1, shall apply mutatis mutandis to actions against the HNS Fund.

3. Each State Party shall ensure that its courts have jurisdiction to entertain such actions against the HNS Fund as are referred to in paragraph 1.

4. Where an action for compensation for damage has been brought before a court against the owner or the owner’s guarantor, such court shall have exclusive jurisdiction over any action against the HNS Fund for compensation under the provisions of Article 14 in respect of the same damage.

5. Each State Party shall ensure that the HNS Fund shall have the right to intervene as a party to any legal proceedings instituted in accordance with this Convention before a competent court of that State against the owner or the owner’s guarantor.

6. Except as otherwise provided in paragraph 7, the HNS Fund shall not be bound by any judgement or decision in proceedings to which it has not been a party or by any settlement to which it is not a party.

7. Without prejudice to the provisions of paragraph 5, where an action under this Convention for compensation for damage has been brought against an owner or the owner’s guarantor before a competent court in a State Party, each party to the proceedings shall be entitled under the national law of that State to notify the HNS Fund of the proceedings. Where such notification has been made in accordance with the formalities required by the law of the court seized and in such time and in such a manner that the HNS Fund has in fact been in a position effectively to intervene as a party to the proceedings, any judgement rendered by the court in such proceedings shall, after it has become final and enforceable in the State where the judgement was given, become binding upon the HNS Fund in the sense that the facts and findings in that judgement may not be disputed by the HNS Fund even if the HNS Fund has not actually intervened in the proceedings.

Recognition and enforcement

Article 40

1. Any judgement given by a court with jurisdiction in accordance with Article 38, which is enforceable in the State of origin where it is no longer subject to ordinary forms of review, shall be recognized in any State Party, except:

(a) where the judgement was obtained by fraud; or

(b) where the defendant was not given reasonable notice and a fair opportunity to present the case.

2. A judgement recognized under paragraph 1 shall be enforceable in each State Party as soon as the formalities required in that State have been complied with. The formalities shall not permit the merits of the case to be re-opened.

3. Subject to any decision concerning the distribution referred to in Article 14, paragraph 6, any judgement given against the HNS Fund by a court having jurisdiction in accordance with Article 39, paragraphs 1 and 3 shall, when it has become enforceable in the State of origin and is in that State no longer subject to ordinary forms of review, be recognized and enforceable in each State Party.

Subrogation and recourse

Article 41

1. The HNS Fund shall, in respect of any amount of compensation for damage paid by the HNS Fund in accordance with Article 14, paragraph 1, acquire by subrogation the rights that the person so compensated may enjoy against the owner or the owner’s guarantor.

2. Nothing in this Convention shall prejudice any rights of recourse or subrogation of the HNS Fund against any person, including persons referred to in Article 7, paragraph 2(d), other than those referred to in the previous paragraph, in so far as they can limit their liability. In any event the right of the HNS Fund to subrogation against such persons shall not be less favourable than that of an insurer of the person to whom compensation has been paid.

3. Without prejudice to any other rights of subrogation or recourse against the HNS Fund which may exist, a State Party or agency thereof which has paid compensation for damage in accordance with provisions of national law shall acquire by subrogation the rights which the person so compensated would have enjoyed under this Convention.

Supersession clause

Article 42

This Convention shall supersede any convention in force or open for signature, ratification or accession at the date on which this Convention is opened for signature, but only to the extent that such convention would be in conflict with it; however, nothing in this Article shall affect the obligations of States Parties to States not party to this Convention arising under such convention.

CHAPTER V

TRANSITIONAL PROVISIONS

Information on contributing cargo

Article 43

When depositing an instrument referred to in Article 45, paragraph 3, and annually thereafter until this Convention enters into force for a State, that State shall submit to the Secretary-General data on the relevant quantities of contributing cargo received or, in the case of LNG, discharged in that State during the preceding calendar year in respect of the general account and each separate account.

First session of the Assembly

Article 44

The Secretary-General shall convene the first session of the Assembly. This session shall take place as soon as possible after the entry into force of this Convention and, in any case, not more than thirty days after such entry into force.

CHAPTER VI

FINAL CLAUSES

Signature, ratification, acceptance, approval and accession

Article 45

1. This Convention shall be open for signature at the Headquarters of the Organization from 1 October 1996 to 30 September 1997 and shall thereafter remain open for accession.

2. States may express their consent to be bound by this Convention by:

(a) signature without reservation as to ratification, acceptance or approval; or

(b) signature subject to ratification, acceptance or approval, followed by ratification, acceptance or approval; or

(c) accession.

3. Ratification, acceptance, approval or accession shall be effected by the deposit of an instrument to that effect with the Secretary-General.

Entry into force

Article 46

1. This Convention shall enter into force eighteen months after the date on which the following conditions are fulfilled:

(a) at least twelve States, including four States each with not less than 2 million units of gross tonnage, have expressed their consent to be bound by it, and

(b) the Secretary-General has received information in accordance with Article 43 that those persons in such States who would be liable to contribute pursuant to Article 18, paragraphs 1(a) and (c) have received during the preceding calendar year a total quantity of at least 40 million tonnes of cargo contributing to the general account.

2. For a State which expresses its consent to be bound by this Convention after the conditions for entry into force have been met, such consent shall take effect three months after the date of expression of such consent, or on the date on which this Convention enters into force in accordance with paragraph 1, whichever is the later.

Revision and amendment

Article 47

1. A conference for the purpose of revising or amending this Convention may be convened by the Organization.

2. The Secretary-General shall convene a conference of the States Parties to this Convention for revising or amending the Convention, at the request of six States Parties or one-third of the States Parties whichever is the higher figure.

3. Any consent to be bound by this Convention expressed after the date of entry into force of an amendment to this Convention shall be deemed to apply to the Convention as amended.

Amendment of limits

Article 48

1. Without prejudice to the provisions of Article 47, the special procedure in this Article shall apply solely for the purposes of amending the limits set out in Article 9, paragraph 1 and Article 14, paragraph 5.

2. Upon the request of at least one half, but in no case less than six, of the States Parties, any proposal to amend the limits specified in Article 9, paragraph 1, and Article 14, paragraph 5, shall be circulated by the Secretary-General to all Members of the Organization and to all Contracting States.

3. Any amendment proposed and circulated as above shall be submitted to the Legal Committee of the Organization (the Legal Committe(e) for consideration at a date at least six months after the date of its circulation.

4. All Contracting States, whether or not Members of the Organization, shall be entitled to participate in the proceedings of the Legal Committee for the consideration and adoption of amendments.

5. Amendments shall be adopted by a two-thirds majority of the Contracting States present and voting in the Legal Committee, expanded as provided in paragraph 4, on condition that at least one half of the Contracting States shall be present at the time of voting.

6. When acting on a proposal to amend the limits, the Legal Committee shall take into account the experience of incidents and, in particular, the amount of damage resulting therefrom, changes in the monetary values and the effect of the proposed amendment on the cost of insurance. It shall also take into account the relationship between the limits established in Article 9, paragraph 1, and those in Article 14, paragraph 5.

7. (a) No amendment of the limits under this Article may be considered less than five years from the date this Convention was opened for signature nor less than five years from the date of entry into force of a previous amendment under this Article.

(b) No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to a limit laid down in this Convention increased by six percent per year calculated on a compound basis from the date on which this Convention was opened for signature.

(c) No limit may be increased so as to exceed an amount which corresponds to a limit laid down in this Convention multiplied by three.

8. Any amendment adopted in accordance with paragraph 5 shall be notified by the Organization to all Contracting States. The amendment shall be deemed to have been accepted at the end of a period of eighteen months after the date of notification, unless within that period no less than one-fourth of the States which were Contracting States at the time of the adoption of the amendment have communicated to the Secretary-General that they do not accept the amendment, in which case the amendment is rejected and shall have no effect.

9. An amendment deemed to have been accepted in accordance with paragraph 8 shall enter into force eighteen months after its acceptance.

10. All Contracting States shall be bound by the amendment, unless they denounce this Convention in accordance with Article 49, paragraphs 1 and 2, at least six months before the amendment enters into force. Such denunciation shall take effect when the amendment enters into force.

11. When an amendment has been adopted but the eighteen month period for its acceptance has not yet expired, a State which becomes a Contracting State during that period shall be bound by the amendment if it enters into force. A State which becomes a Contracting State after that period shall be bound by an amendment which has been accepted in accordance with paragraph 8. In the cases referred to in this paragraph, a State becomes bound by an amendment when that amendment enters into force, or when this Convention enters into force for that State, if later.

Denunciation

Article 49

1. This Convention may be denounced by any State Party at any time after the date on which it enters into force for that State Party.

2. Denunciation shall be effected by the deposit of an instrument of denunciation with the Secretary-General.

3. Denunciation shall take effect twelve months, or such longer period as may be specified in the instrument of denunciation, after its deposit with the Secretary-General.

4. Notwithstanding a denunciation by a State Party pursuant to this Article, any provisions of this Convention relating to obligations to make contributions under Articles 18, 19 or Article 21, paragraph 5 in respect of such payments of compensation as the Assembly may decide relating to an incident which occurs before the denunciation takes effect shall continue to apply.

Extraordinary sessions of the Assembly

Article 50

1. Any State Party may, within ninety days after the deposit of an instrument of denunciation the result of which it considers will significantly increase the level of contributions from the remaining States Parties, request the Director to convene an extraordinary session of the Assembly. The Director shall convene the Assembly to meet not less than sixty days after receipt of the request.

2. The Director may take the initiative to convene an extraordinary session of the Assembly to meet within sixty days after the deposit of any instrument of denunciation, if the Director considers that such denunciation will result in a significant increase in the level of contributions from the remaining States Parties.

3. If the Assembly, at an extraordinary session, convened in accordance with paragraph 1 or 2 decides that the denunciation will result in a significant increase in the level of contributions from the remaining States Parties, any such State may, not later than one hundred and twenty days before the date on which the denunciation takes effect, denounce this Convention with effect from the same date.

Cessation

Article 51

1. This Convention shall cease to be in force:

(a) on the date when the number of States Parties falls below 6; or

(b) twelve months after the date on which data concerning a previous calendar year were to be communicated to the Director in accordance with Article 21, if the data shows that the total quantity of contributing cargo to the general account in accordance with Article 18, paragraphs 1(a) and (c) received in the States Parties in that preceding calendar year was less than 30 million tonnes.

Notwithstanding (b), if the total quantity of contributing cargo to the general account in accordance with Article 18, paragraphs 1(a) and (c) received in the States Parties in the preceding calendar year was less than 30 million tonnes but more than 25 million tonnes, the Assembly may, if it considers that this was due to exceptional circumstances and is not likely to be repeated, decide before the expiry of the abovementioned twelve month period that the Convention shall continue to be in force. The Assembly may not, however, take such a decision in more than two subsequent years.

2. States which are bound by this Convention on the day before the date it ceases to be in force shall enable the HNS Fund to exercise its functions as described under Article 52 and shall, for that purpose only, remain bound by this Convention.

Winding up of the HNS Fund

Article 52

1. If this Convention ceases to be in force, the HNS Fund shall nevertheless:

(a) meet its obligations in respect of any incident occurring before this Convention ceased to be in force; and

(b) be entitled to exercise its rights to contributions to the extent that these contributions are necessary to meet the obligations under (a), including expenses for the administration of the HNS Fund necessary for this purpose.

2. The Assembly shall take all appropriate measures to complete the winding up of the HNS Fund including the distribution in an equitable manner of any remaining assets among those persons who have contributed to the HNS Fund.

3. For the purposes of this Article the HNS Fund shall remain a legal person.

Depositary

Article 53

1. This Convention and any amendment adopted under Article 48 shall be deposited with the Secretary-General.

2. The Secretary-General shall:

(a) inform all States which have signed this Convention or acceded thereto, and all Members of the Organization, of:

(i) each new signature or deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or accession together with the date thereof;

(ii) the date of entry into force of this Convention;

(iii) any proposal to amend the limits on the amounts of compensation which has been made in accordance with Article 48, paragraph 2;

(iv) any amendment which has been adopted in accordance with Article 48, paragraph 5;

(v) any amendment deemed to have been accepted under Article 48, paragraph 8, together with the date on which that amendment shall enter into force in accordance with paragraphs 9 and 10 of that Article;

(vi) the deposit of any instrument of denunciation of this Convention together with the date on which it is received and the date on which the denunciation takes effect; and

(vii) any communication called for by any Article in this Convention; and

(b) transmit certified true copies of this Convention to all States which have signed this Convention or acceded thereto.

3. As soon as this Convention enters into force, a certified true copy thereof shall be transmitted by the depositary to the Secretary-General of the United Nations for registration and publication in accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations.

Languages

Article 54

This Convention is established in a single original in the Arabic, Chinese, English, French, Russian and Spanish languages, each text being equally authentic.

Done at London this third day of May one thousand nine hundred and ninety-six.

In witness whereof the undersigned, being duly authorized by their respective Governments for that purpose, have signed this Convention.

Signatures not reproduced here.

ANNEX I

CERTIFICATE OF INSURANCE OR OTHER FINANCIAL SECURITY IN RESPECT OF LIABILITY FOR DAMAGE CAUSED BY HAZARDOUS AND NOXIOUS SUBSTANCES (HNS)

Issued in accordance with the provisions of Article 12 of the International Convention on Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea, 1996

Name of ship
Distinctive number or letters IMO ship identification number Port of registry Name and full address of the principal place of business of the owner

This is to certify that there is in force in respect of the abovenamed ship a policy of insurance or other financial security satisfying the requirements of Article 12 of the International Convention on Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea, 1996.

Type of security .....................................................................................................................................

Duration of security ...............................................................................................................................

Name and address of the insurer(s) and/or guarantor(s)

Name ......................................................................................................................................................

Address ..................................................................................................................................................

This certificate is valid until ..................................................................................................................

Issued or certified by the Government of ..............................................................................................

.................................................................................

(Full designation of the State)

At ................................... on ...................................................
(Place) (Date)
........................................................................................................
(Signature and title of issuing or certifying official)

Explanatory notes:

1. If desired, the designation of the State may include a reference to the competent public authority of the country where the certificate is issued.

2. If the total amount of security has been furnished by more than one source, the amount of each of them should be indicated.

3. If security is furnished in several forms, these should be enumerated.

4. The entry „Duration of the Security” must stipulate the date on which such security takes effect.

5. The entry „Address” of the insurer(s) and/or guarantor(s) must indicate the principal place of business of the insurer(s) and/or guarantor(s). If appropriate, the place of business where the insurance or other security is established shall be indicated.

ANNEX II

REGULATIONS FOR THE CALCULATION OF ANNUAL CONTRIBUTIONS TO THE GENERAL ACCOUNT

Regulation 1

1. The fixed sum referred to in article 17, paragraph 3 shall be determined for each sector in accordance with these regulations.

2. When it is necessary to calculate contributions for more than one sector of the general account, a separate fixed sum per unit of contributing cargo shall be calculated for each of the following sectors as may be required:

(a) solid bulk materials referred to in article 1, paragraph 5(a)(vii);

(b) oil, if the operation of the oil account is postponed or suspended;

(c) LNG, if the operation of the LNG account is postponed or suspended;

(d) LPG, if the operation of the LPG account is postponed or suspended;

(e) other substances.

Regulation 2

1. For each sector, the fixed sum per unit of contributing cargo shall be the product of the levy per HNS point and the sector factor for that sector.

2. The levy per HNS point shall be the total annual contributions to be levied to the general account divided by the total HNS points for all sectors.

3. The total HNS points for each sector shall be the product of the total volume, measured in metric tonnes, of contributing cargo for that sector and the corresponding sector factor.

4. A sector factor shall be calculated as the weighted arithmetic average of the claims/volume ratio for that sector for the relevant year and the previous nine years, according to this regulation.

5. Except as provided in paragraph 6, the claims/volume ratio for each of these years shall be calculated as follows:

(a) established claims, measured in units of account converted from the claim currency using the rate applicable on the date of the incident in question, for damage caused by substances in respect of which contributions to the HNS Fund are due for the relevant year; divided by

(b) the volume of contributing cargo corresponding to the relevant year.

6. In cases where the information required in paragraphs 5(a) and (b) is not available, the following values shall be used for the claims/volume ratio for each of the missing years:

(a) solid bulk materials referred to in article 1, paragraph 5 (a)(vii) 0
(b) oil, if the operation of the oil account is postponed 0
(c) LNG, if the operation of the LNG account is postponed 0
(d) LPG, if the operation of the LPG account is postponed 0
(e) other substances 0.0001

7. The arithmetic average of the ten years shall be weighted on a decreasing linear scale, so that the ratio of the relevant year shall have a weight of 10, the year prior to the relevant year shall have a weight of 9, the next preceding year shall have a weight of 8, and so on, until the tenth year has a weight of 1.

8. If the operation of a separate account has been suspended, the relevant sector factor shall be calculated in accordance with those provisions of this regulation which the Assembly shall consider appropriate.

1996. évi Nemzetközi Egyezmény a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről

Az ebben az egyezményben részes államok

tudatában a veszélyes és ártalmas anyagoknak az egész világra kiterjedő tengeri szállításából fakadó veszélyeknek,

meggyőződve annak szükségességéről, hogy az ilyen anyagok tengeri szállításával kapcsolatos balesetekből származó károkért a kárt szenvedett személyek megfelelő, azonnali és hatékony kártérítésben részesüljenek,

attól az óhajtól vezérelve, hogy az ilyen károkkal kapcsolatos kártérítéssel és felelősséggel összefüggésben egységes nemzetközi szabályokat és eljárásokat fogadjanak el,

figyelembe véve, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállítása miatt keletkezett károk gazdasági következményeit a szállítási ágazatnak és a rakománnyal kapcsolatos érintett feleknek közösen kell viselniük,

a következőkben állapodtak meg:

I. Fejezet

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

Fogalommeghatározások

1. cikk

A jelen Egyezmény alkalmazásában:

1. „Hajó”: bármilyen tetszőleges fajtájú tengeri hajó és tengeri úszólétesítmény.

2. „Személy”: bármely természetes személy vagy társulás, állami vagy magánszervezet - akár társas vállalkozás, akár nem - az Államot vagy annak alkotó intézményeit is beleértve.

3. „Tulajdonos”: a hajó tulajdonosaként lajstromba vett, illetve lajstromozás hiányában a hajót birtokló személy vagy személyek. Egy állam tulajdonában levő, és egy, az érintett államban a hajó üzemben tartójaként bejegyzett vállalkozás által üzemben tartott hajó esetében azonban a „tulajdonos” az említett vállalkozás.

4. „Átvevő”: egyrészt

a) az a személy, aki fizikailag átveszi a járulékalapot képező, a részes állam kikötőiben vagy termináljaiban kirakodott rakományt; feltéve, hogy ha az átvétel időpontjában a rakományt fizikailag átvevő személy bármelyik részes állam joghatósága alá tartozó másik személy ügynökeként jár el, akkor a megbízót kell az átvevőnek tekinteni, amennyiben az ügynök a megbízó kilétét a HNS Alap tudomására hozza; másrészt

b) azon személy a részes állam területén, aki az érintett részes állam nemzeti jogszabályainak megfelelően a részes állam kikötőiben és termináljaiban kirakott, a járulékalapot képező rakomány átvevőjének minősül, feltéve, hogy a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerint átvett, a járulékalapot képező rakomány egésze alapvetően megegyezik azzal, amely az a) pont szerint került volna átvételre.

5. „Veszélyes és ártalmas anyagok” (HNS):

a) bármely, az alábbi (i)-(vii) pontban említett, hajón szállított vegyi anyag, anyag és árucikk:

(i) a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az egyezményhez kapcsolódó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletének I. függelékében felsorolt, ömlesztve szállított olajok;

(ii) a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló, az egyezményhez kapcsolódó 1978. évi jegyzőkönyvvel módosított 1973. évi nemzetközi egyezmény (a módosítások szerint) II. mellékletének II. függelékében említett, ömlesztve szállított veszélyes folyékony anyagok, és az említett II. melléklet 34. szabályával összhangban ideiglenesen az A, B, C vagy D szennyezési kategóriába sorolt anyagok és keverékek;

(iii) az 1983. évi, a veszélyes vegyi anyagokat ömlesztve szállító hajók építésére és berendezéseire vonatkozó módosított nemzetközi szabályzat 17. fejezetében felsorolt, ömlesztve szállított veszélyes folyékony anyagok, valamint olyan veszélyes termékek, amelyeknél a szállításhoz az előzetes megfelelőségi feltételeket a hatóság és az érintett kikötői igazgatás a szabályzat 1.1.3 bekezdésével összhangban határozta meg;

(iv) a Veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti kódexe és módosításai által meghatározott, csomagolt veszélyes és káros vegyi anyagok, anyagok és árucikkek;

(v) az 1983. évi, a nagy mennyiségű folyékony gázokat ömlesztve szállító hajók építésére és berendezéseire vonatkozó módosított nemzetközi szabályzat 19. fejezetében felsorolt folyékony gázok, valamint olyan veszélyes termékek, amelyeknél a szállításhoz az előzetes megfelelőségi feltételeket a hatóság és az érintett kikötői igazgatás a szabályzat 1.1.6 bekezdésével összhangban határozta meg;

(vi) ömlesztve szállított folyékony vegyi anyagok, amelyeknek a (zárt edényes teszttel mért) lobbanáspontja nem haladja meg a 60 °C-t;

(vii) a Szilárd ömlesztett rakományok biztonságos kezelésére vonatkozó szabályzat és módosításai B. melléklete szerinti, kémiai veszélyeket jelentő szilárd ömlesztett anyagok olyan mértékben, amilyen mértékben ezen anyagokra a csomagolt formában történő szállításuk esetén a veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti szabályzata rendelkezéseit kell alkalmazni; és

b) a fenti a) pont (i)-(iii) alpontjában, illetve (v)-(vii) alpontjában említett anyagok ömlesztett szállítása utáni maradványok.

6. „Kár”:

a) a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajón vagy azon kívül az ezen anyagok által okozott halál vagy személyi sérülés;

b) a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajón kívül az ezen anyagok által okozott vagyoni veszteség vagy kár;

c) veszteség vagy kár a veszélyes és ártalmas anyagok által okozott környezeti szennyezés következtében, azzal a megkötéssel, hogy a környezet károsításáért fizetett kártérítés, az ilyen károsításból fakadó elmaradt nyereségtől eltekintve, a ténylegesen megkezdett vagy tervezett indokolt helyreállító intézkedések költségeire korlátozódik; és

d) a megelőző intézkedések, valamint a megelőző intézkedések által okozott további veszteségek vagy károk költségei.

Ha az ésszerűség keretein belül nem lehetséges elkülöníteni a veszélyes és ártalmas anyagok által okozott kárt az egyéb tényezők által okozottól, akkor az összes kárt úgy kell tekinteni, hogy azt a veszélyes és káros anyag okozta, kivéve, ha és olyan mértékben, amilyen mértékben az egyéb tényezők által okozott kár megfelel a 4. cikk 3. bekezdésében említett kártípusnak.

E bekezdésben az „amelyet ezen anyagok okoztak” kifejezés az anyagok veszélyes vagy káros természete által okozottat jelenti.

7. „Megelőző intézkedések”: bármely olyan ésszerű intézkedés, amelyet bármely személy egy baleset bekövetkezte után tesz a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében.

8. „Baleset”: olyan esemény vagy azonos eredetű eseménysorozat, amely kárt okoz vagy súlyos és azonnali károkozás veszélyét idézi elő.

9. „Tengeri szállítás”: azon időponttól kezdődő időszak, amikor a veszélyes és ártalmas anyagok berakodáskor belépnek a hajó berendezésének bármely részébe, és amely addig az időpontig tart, amikor jelenlétük a kirakodáskor megszűnik a hajó berendezéseinek bármely részében. Ha hajóberendezések használatára nem kerül sor, akkor az időszak akkor kezdődik és végződik, amikor a veszélyes és káros anyag áthalad a hajó korlátján.

10. „Járulékalapot képező rakomány”: bármilyen veszélyes és káros anyag, amelyet rakományként a tengeren szállítanak a részes államok területén található valamely kikötőbe vagy terminálba, és az érintett államban ki is rakodnak. Azon tranzitrakományt, amelyet közvetlenül, vagy egy kikötőn vagy terminálon keresztül, egyik hajóról a másikra részben vagy egészben továbbítanak az eredeti berakodási kikötőből vagy terminálból a rendeltetési kikötőbe vagy terminálba, csak a végső rendeltetési helyen történő átvétel szempontjából kell a járulékalapot képező rakománynak tekinteni.

11. „HNS Alap”: a veszélyes és ártalmas anyagok 13. cikk szerint létrehozott nemzetközi alapja.

12. „Elszámolási egység”: a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott különleges lehívási jog (SDR).

13. Egy lajstromozott hajóval kapcsolatban a „hajót lajstromozó állam”: a hajót lajstromba vevő állam, egy nem lajstromozott hajóval kapcsolatban pedig azon állam, amelynek lobogója alatt a hajó hajózni jogosult.

14. „Terminál”: bármely, vízi szállítással érkezett veszélyes és ártalmas anyagok tárolására szolgáló telephely, beleértve bármilyen tengeri elhelyezkedésű és az ilyen telephellyel csővezetékkel vagy más módon összekapcsolt létesítményt.

15. „Igazgató”: a HNS Alap Igazgatója.

16. „Szervezet”: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet.

17. „Főtitkár”: a Szervezet Főtitkára.

Mellékletek

2. cikk

Ezen egyezmény mellékletei szerves részét képezik az egyezménynek.

Alkalmazási kör

3. cikk

Ezen egyezményt kizárólag a következőkre kell alkalmazni:

a) bármilyen kárra, amelyet egy részes állam területén okoztak, beleértve a parti tengert is;

b) a környezet szennyezésével egy részes állam nemzetközi joggal összhangban létrehozott kizárólagos gazdasági övezetében, vagy ha a részes állam nem hozott létre ilyen övezetet, akkor az érintett állam parti tengerén kívüli, azokkal szomszédos olyan területen okozott kárra, mely területet az érintett állam a nemzetközi joggal összhangban határozta meg, és amelynek a kiterjedése nem nagyobb 200 tengeri mérföldnél azon partvonalaktól számítva, amelyektől parti tengere szélességét mérik;

c) a környezet szennyezése általi káron kívüli egyéb kárra, amelyet bármely állam területén kívül - beleértve a parti tengert is - okoztak, ha ezt a kárt egy részes államnál lajstromozott hajón, vagy lajstromozatlan hajó esetén, valamely részes állam lobogójának használatára jogosult hajón szállított anyag okozta; és

d) megelőző intézkedésekre, amikor ilyeneket foganatosítanak.

4. cikk

1. Az áruk és személyek szállítására vonatkozó szerződésekből fakadó követelések kivételével ezen egyezményt a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából fakadó károkkal kapcsolatos követelésekre kell alkalmazni.

2. Ezen egyezmény nem alkalmazható olyan mértékben, amilyen mértékben rendelkezései nem egyeztethetők össze a dolgozók kártalanításával vagy a társadalombiztosítási rendszerekkel kapcsolatos, vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel.

3. Ezen egyezményt nem kell alkalmazni a következőkre:

a) az 1969. évi, olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló nemzetközi egyezményben és annak módosításaiban meghatározott szennyezési kár, függetlenül attól, hogy a vonatkozó egyezmény értelmében kell-e kártérítést fizetni azzal kapcsolatban; és

b) a Veszélyes áruk nemzetközi tengerészeti kódexében és annak módosításaiban, vagy a Szilárd ömlesztett rakományok biztonságos kezelésére vonatkozó szabályzat és annak módosításai B. mellékletében szereplő 7. osztályú radioaktív anyag által okozott kár.

4. Az 5. bekezdés rendelkezéseinek kivételével ezen egyezmény rendelkezései nem alkalmazhatók olyan hadihajókra, haditengerészeti kisegítő és egyéb hajókra, amelyeket egy állam birtokol és üzemeltet, és amelyeket az adott időpontban csak kormányzati, nem kereskedelmi szolgálatban használnak.

5. Egy részes állam határozhat úgy, hogy ezen egyezményt alkalmazza hadihajóira és a 4. bekezdésben leírt egyéb hajóira, amely esetben erről tájékoztatja a Főtitkárt, meghatározva az egyezmény ilyen alkalmazásának feltételeit.

6. Egy részes állam tulajdonában levő és kereskedelmi célokra használt hajók tekintetében minden állam perelhető a 38. cikkben megadott joghatóság alatt, és lemond minden olyan védekezésről, amely szuverén állami jogállásán alapul.

5. cikk

1. Egy állam ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor, illetve azt követően bármikor úgy nyilatkozhat, hogy ezen egyezmény nem vonatkozik az olyan hajókra:

a) amelyek bruttó űrtartalma nem haladja meg a 200 tonnát; és

b) amelyek csak csomagolt formában szállítanak veszélyes és ártalmas anyagokat; és

c) amíg azokat az érintett állam kikötői vagy létesítményei közötti hajóutakon használják.

2. Ha két szomszédos állam megállapodik, hogy ez az egyezmény nem vonatkozik olyan hajókra sem, amelyeket az 1. bekezdés a) és b) pontja szabályoz, amíg azokat az érintett államok kikötői vagy létesítményei közötti hajóutakon használják, úgy az érintett államok kinyilváníthatják, hogy az 1. bekezdés értelmében kinyilvánított mentesítés ezen egyezmény alkalmazása alól az e bekezdésben említett hajókra is vonatkozik.

3. Bármely állam, amely az 1. vagy 2. bekezdés szerinti nyilatkozatott tett, bármikor visszavonhatja ezen nyilatkozatot.

4. Az 1. és a 2. bekezdés szerint tett nyilatkozatot és a nyilatkozat 3. bekezdés szerinti visszavonását letétbe kell helyezni a Főtitkárnál, aki a hatálybalépés után arról tájékoztatja az Igazgatót.

5. Ha egy állam az 1. vagy a 2. bekezdés szerinti nyilatkozatot tett, és azt nem vonta vissza, úgy az említett bekezdés által szabályozott hajókon szállított veszélyes és ártalmas anyagok nem tekinthetők a 18. cikk, 20. cikk, 21. cikk 5. bekezdés és a 43. cikk alkalmazása szempontjából járulékalapot képező rakománynak.

6. A HNS Alap nem köteles kártérítést fizetni az olyan hajóval szállított anyagok által okozott kárért, amelyre az egyezmény az 1. vagy a 2. bekezdés szerint tett nyilatkozat értelmében nem alkalmazható, amennyiben:

a) az 1. cikk 6. bekezdésének a), b) vagy c) pontjában meghatározott kár okozásának helye:

(i) azon állam területe, beleértve annak parti tengerét is, amely a nyilatkozatot tette, vagy szomszédos államok esetén kettejük közül azé, amelyik a 2. bekezdés szerinti nyilatkozatot tette; vagy

(ii) az (i) alpontban említett állam vagy államok 3. cikk b) pontjában említett kizárólagos gazdasági övezete vagy területe;

b) a kár az ilyen kár megelőzésére vagy minimálisra csökkentésére hozott intézkedéseket is magában foglalja.

A részes államok feladatai

6. cikk

Minden egyes részes állam gondoskodik arról, hogy az ezen egyezményből fakadó kötelezettségeit teljesítse, és megfelelő intézkedéseket hoz a jogszabályai szerint, beleértve a szankciók életbe léptetését is, amennyiben azt szükségesnek ítéli, az ilyen kötelezettségek tényleges teljesítése érdekében.

II. Fejezet

FELELŐSSÉG

A tulajdonos felelőssége

7. cikk

1. A 2. és 3. bekezdés rendelkezéseinek kivételével a baleset bekövetkezésének időpontja szerinti tulajdonos felelős bármely veszélyes és káros anyag által, azoknak a hajón történő tengeri szállításával kapcsolatban okozott kárért azzal a megkötéssel, hogy ha egy baleset azonos eredetű események sorozatából áll, akkor a felelősség az első ilyen esemény bekövetkezésének időpontja szerinti tulajdonost terheli.

2. Nem terheli felelősség a tulajdonost, ha az bizonyítja, hogy:

a) a kárt háborús cselekmények, zavargások, polgárháború, felkelés vagy kivételes, elkerülhetetlen és elháríthatatlan jellegű természeti jelenség okozta; vagy

b) a kárt teljes egészében harmadik fél károkozási szándékkal elkövetett cselekménye vagy hanyagsága okozta; vagy

c) a kárt teljes egészében valamely kormány vagy más olyan hatóság hanyagsága vagy más jogtalan cselekménye okozta, amely a jelzőfények és egyéb navigációs segédeszközök karbantartásáért felel; vagy

d) a szállító vagy más személy nem adott tájékoztatást a szállított anyagok veszélyes és káros természetéről, és ez

(i) okozta a kárt, részben vagy egészben; vagy

(ii) arra indította a tulajdonost, hogy ne kössön biztosítást a 12. cikkel összhangban;

feltéve, hogy sem a tulajdonos, sem alkalmazottai vagy ügynökei nem tudtak, és az ésszerűség keretein belül nem is tudhattak volna a szállított anyagok veszélyes és káros természetéről.

3. Ha a tulajdonos bizonyítja, hogy a kár részben vagy egészben olyan cselekmény vagy mulasztás miatt következett be, amelyet a kárt elszenvedő személy károkozási szándékkal követett el, vagy pedig a kárt az érintett személy mulasztása okozta, akkor a tulajdonos részben vagy egészben mentesülhet az ilyen személlyel szembeni felelőssége alól.

4. Kártérítés iránti követelés csak ezen egyezmény alapján támasztható a tulajdonossal szemben.

5. A 6. bekezdés szerint ezen egyezmény értelmében vagy más módon kártérítés iránti követeléssel nem lehet fellépni

a) a tulajdonos alkalmazottai és megbízottai vagy a legénység tagjai ellen;

b) a révkalauz vagy bármely más személy ellen, aki anélkül, hogy a legénység tagja lenne, szolgáltatást végez a hajó számára;

c) a hajó bérlője (bárhogy is legyen meghatározva, beleértve a hajót személyzet nélkül bérlőt is), kezelője vagy üzemben tartója ellen;

d) bármely, a tulajdonos beleegyezésével vagy egy illetékes állami hatóság utasításai szerint hajómentési munkálatokat végző személy ellen;

e) bármely megelőző intézkedéseket foganatosító személy ellen; és

f) a c), d) és e) pontban említett személyek alkalmazottai vagy megbízottai ellen;

kivéve, ha a kárt az ő olyan személyes cselekményük vagy mulasztásuk okozta, amelyet ilyen kár okozásának szándékával vagy gondatlanságból és annak tudatában követtek el, hogy valószínűleg ilyen kár következik be.

6. Ezen egyezmény egyetlen rendelkezése sem csorbítja a tulajdonos bármely fennálló visszkereseti jogát bármely harmadik féllel szemben, beleértve többek között a kárt okozó anyag fuvaroztatóját vagy átvevőjét, vagy az 5. bekezdésben megjelölt személyeket.

Két vagy több hajót érintő balesetek

8. cikk

1. Amikor kár származik két vagy több olyan hajót érintő balesetből, amely hajók mindegyike veszélyes és káros anyagot szállít, úgy mindegyik tulajdonost felelősség terheli, hacsak a 7. cikk értelmében nem mentesül alóla. A tulajdonosok közösen és egyetemlegesen felelnek minden olyan kárért, amely ésszerű módon nem osztható meg.

2. A tulajdonosok azonban jogosultak a 9. cikk értelmében rájuk vonatkozó felelősségi korlátozások alkalmazására.

3. Ezen cikk egyetlen rendelkezése sem csorbítja a tulajdonosok bármelyikének bármely más tulajdonossal szemben fennálló visszkereseti jogát.

A felelősség korlátozása

9. cikk

1. Egy hajó tulajdonosa bármely esetben jogosult a következők szerint számított teljes összegre korlátozni az ezen egyezmény értelmében fennálló felelősségét:

a) 10 millió elszámolási egység 2000 űrtartalomegységnél nem nagyobb hajó esetében; és

b) ennél nagyobb űrtartalmú hajó esetén, az a) pontban említett összegen felül a következő összeg:

2001 és 50 000 űrtartalomegység között minden űrtartalomegységre 1500 elszámolási egység;

50 000 űrtartalomegység felett űrtartalomegységenként 360 elszámolási egység;

azzal a megkötéssel azonban, hogy ez a teljes összeg semmi esetre sem haladhatja meg a 100 millió elszámolási egységet.

2. A tulajdonos nem jogosult korlátozni a felelősséget ezen egyezmény értelmében, ha bizonyítást nyer, hogy a kár a tulajdonos olyan személyes cselekedete vagy mulasztása miatt következett be, amelyet ilyen kár okozásának szándékával követett el, vagy pedig hanyagságból és annak tudatában, hogy valószínűleg ilyen kár következik be.

3. A tulajdonos az 1. bekezdésben elrendelt korlátozás igénybevétele céljából alapot képez az 1. bekezdéssel összhangban meghatározott felelősségi korlát teljes összegére azon részes államok egyikének bíróságánál vagy más illetékes hatóságánál, amelyben a 38. cikk értelmében keresetet indítottak, vagy ha kereset indítására nem került sor, akkor azon részes államok egyikének bíróságánál vagy más illetékes hatóságánál, amelyben a 38. cikk értelmében keresetet indíthatnak. Az alap létrehozható egyrészt az összeg letétbe helyezésével, másrészt bankgarancia vagy egyéb garancia biztosításával, amely elfogadható azon részes állam törvényei szerint, ahol az alapot létrehozzák, és amelyet a bíróság vagy más illetékes hatóság elégségesnek ítél.

4. A 11. cikk rendelkezései alapján az alapot az igénylők között a megállapított követeléseik összegeinek arányában kell felosztani.

5. Ha az alap felosztása előtt a tulajdonos vagy a tulajdonos bármely alkalmazottja vagy meghatalmazottja vagy bármely, a tulajdonosnak biztosítást vagy más pénzügyi biztosítékot nyújtó személy a szóban forgó eset eredményeként kártérítést fizetett, úgy az érintett személy az általa kifizetett összegig jogátruházás révén megszerzi azokat a jogokat, amelyekkel az így kártalanított személy rendelkezett volna ezen egyezmény alapján.

6. Az 5. bekezdés rendelkezései szerinti jogátruházás jogát az ott említett személyeken kívül más személy is gyakorolhatja bármilyen kártérítési összeg tekintetében, amelyet az érintett személy esetleg kifizetett, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen jogátruházás a vonatkozó nemzeti jogszabályok szerint megengedett.

7. Ha a tulajdonosok vagy más személyek megállapítják, hogy egy későbbi időpontban részben vagy egészben bármely olyan kártérítési összeg kifizetésére kényszerülhetnek, amelyre vonatkozóan az 5. vagy 6. cikk értelmében rendelkezhettek volna a jogátruházás jogával, amennyiben a kártérítést az alap felosztása előtt fizették volna ki, úgy azon állam bírósága vagy más illetékes hatósága, ahol az alapot létrehozták, elrendelheti megfelelő nagyságú összeg feltételes elkülönítését annak érdekében, hogy az ilyen személy az említett későbbi időpontban érvényesíthesse követelését az alappal szemben.

8. A tulajdonos részéről a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében az ésszerűség keretein belül felmerült költségeket vagy a tulajdonos által önként meghozott indokolt áldozatokat az alappal szembeni más követelésekkel egyenrangúnak kell tekinteni.

9. a) Az 1. bekezdésben említett összegeket a nemzeti pénznemnek a 3. bekezdésben említett alap létesítésének napján a Különleges Lehívási Joggal (SDR) szemben megállapított értéke alapján kell nemzeti pénznemre átváltani. A Különleges Lehívási Jog (SDR) szempontjából egy olyan részes állam nemzeti pénznemének értékét, amely részes állam tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a Nemzetközi Valutaalap által az adott napon a tranzakciói és műveletei során alkalmazott értékelési módszer szerint kell kiszámítani. Azon részes állam esetében, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, a nemzeti valuta Különleges Lehívási Jogok (SDR) szerinti értékének kiszámítása az adott részes állam által meghatározott módon történik.

b) Mindazonáltal egy olyan részes állam, amely nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, és amelynek törvényei nem engedik meg a 9. bekezdés a) pontja rendelkezéseinek alkalmazását, ezen egyezmény megerősítésekor, elfogadásakor, jóváhagyásakor vagy az ahhoz való csatlakozáskor vagy azt követően bármikor kinyilváníthatja, hogy a 9. bekezdés a) pontjában említett elszámolási egység 15 arany frankkal egyenértékű. Az e bekezdésben említett arany frank hatvanöt és fél milligramm kilencszáz ezredes finomságú aranynak felel meg. Az arany frank nemzeti pénznemre történő átváltása az érintett állam törvényei szerint történik.

c) A 9. bekezdés a) pontjának utolsó mondatában említett kiszámítás, illetve a 9. bekezdés b) pontjában hivatkozott átváltás olyan módon történik, hogy a részes állam nemzeti pénznemében kifejezett 1. bekezdés szerinti összegek lehetőség szerint ugyanakkora valódi értéket fejezzenek ki, mint amekkorát a 9. bekezdés a) pontja első két mondatának alkalmazása eredményezne. A részes államok a körülményektől függően a 9. bekezdés a) pontja szerinti számítási módról vagy a 9. bekezdés b) pontja szerinti átváltás eredményéről tájékoztatják a Főtitkárt, amikor letétbe helyezik az ezen egyezményt megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy az ahhoz való csatlakozásról szóló okiratot, és valahányszor az említettek valamelyike megváltozik.

10. E cikk alkalmazásában a hajó űrtartalma a hajók köbözéséről szóló 1969. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletében szereplő felmérési szabályok szerint számított bruttó űrtartalom.

11. A pénzügyi biztosítékot nyújtó biztosító vagy más személy jogosult alapot létrehozni e cikk rendelkezései szerint, ugyanolyan feltételekkel és ugyanolyan következménnyel, mintha azt a tulajdonos hozta volna létre. Az ilyen alap akkor is létrehozható, ha a 2. bekezdés rendelkezései értelmében a tulajdonos nem jogosult a felelősség korlátozására, de létesítése ebben az esetben nem csorbítja az igényjogosultak jogait a tulajdonossal szemben.

10. cikk

1. Ha a tulajdonos egy baleset után a 9. cikkel összhangban alapot hozott létre, és jogosult a felelősség korlátozására:

a) az adott balesetből fakadó kár miatti igénnyel fellépő személyek egyike sem jogosult semmilyen jog gyakorlására a tulajdonos bármilyen vagyonával szemben az adott követeléssel kapcsolatban; és

b) bármely részes állam bíróságának vagy illetékes hatóságának el kell rendelnie azon hajók vagy a tulajdonos tulajdonát képező más vagyontárgy zárlatának feloldását, amelyet az adott balesetből fakadó kártérítési követeléssel kapcsolatban foglaltak le, és hasonlóképpen fel kell szabadítania az ilyen lefoglalás elkerülése érdekében nyújtott óvadékot vagy más egyéb biztosítékot is.

2. Az előbbiek azonban csak akkor alkalmazhatók, ha az igényjogosult elérési joggal rendelkezik az alapot kezelő bírósághoz, és az alap ténylegesen elérhető a követelés tekintetében.

Halálozás és sérülés

11. cikk

A halállal vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések elsőbbséget élveznek más követelésekkel szemben, kivéve, ha az ilyen követelések teljes összege meghaladja a 9. cikk 1. bekezdésével összhangban megállapított teljes összeg kétharmadát.

A tulajdonos kötelező biztosítása

12. cikk

1. Egy részes államban lajstromozott és ténylegesen veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajó tulajdonosának biztosítással vagy más pénzügyi biztosítékkal, úgymint bank vagy más hasonló pénzintézet garanciájával kell rendelkeznie a 9. cikk 1. bekezdésében előírt a felelősség korlátjainak alkalmazásával megállapított összegekre, hogy fedezze az ezen egyezményből fakadó kártérítési felelősségét.

2. Egy, az egyezmény rendelkezéseivel összhangban álló biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték érvényességét igazoló kötelező biztosításról szóló igazolást kell kibocsátani minden hajó részére, miután egy részes állam illetékes hatósága megállapította, hogy az 1. bekezdés követelményei teljesültek. E kötelező biztosításról szóló igazolás az I. mellékletben meghatározott minta szerinti formátumú, és a következő részletes adatokat tartalmazza:

a) a hajó neve, azonosító száma vagy betűjele és lajstromozási kikötője;

b) a tulajdonos neve és fő telephelye;

c) a hajó IMO azonosítószáma;

d) a biztosíték típusa és időtartama;

e) a biztosító vagy más, biztosítékot nyújtó személy neve és fő telephelye, és a körülményektől függően az a telephely, ahol a biztosítást vagy a biztosítékot létesítették; és

f) az igazolás érvényességi ideje, amely nem lehet hosszabb a biztosítás vagy más biztosíték érvényességi idejénél.

3. A kötelező biztosításról szóló igazolás a kibocsátó állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein készül. Ha a használt nyelv nem angol, nem francia és nem spanyol, akkor a szövegnek tartalmaznia kell a fenti nyelvek egyikére történő fordítást is.

4. A kötelező biztosításról szóló igazolást a hajón kell tartani és egy példányt azon hatóságoknál kell letétbe helyezni, amelyek nyilvántartják a hajó lajtromozását vagy, ha a hajó nincs lajstromozva valamely részes államban, úgy az igazolást kibocsátó vagy tanúsító állam hatóságánál.

5. Egy biztosítás vagy más pénzügyi biztosíték nem elégíti ki e cikk követelményeit, ha a 2. bekezdés szerinti igazolásban meghatározott biztosítás vagy biztosíték érvényességi idejének leteltén kívüli egyéb okok miatt is megszűnhet, mielőtt a megszűnéséről a 4. bekezdésben említett hatóságoknak küldött értesítés dátumától számított három hónap eltelne, kivéve, ha a kötelező biztosításról szóló igazolást az említett időszakban adták át az érintett hatóságoknak vagy ekkor bocsátottak ki új igazolást. Az előbbi rendelkezéseket hasonlóképpen alkalmazni kell bármely olyan módosításra, amelynek eredményeként a biztosítás vagy a biztosíték többé nem felel meg az e cikkben szereplő követelményeknek.

6. A hajót lajstromozó állam az e cikkben szereplő rendelkezéseknek megfelelően meghatározza a kötelező biztosításról szóló igazolás kibocsátásának és érvényességének feltételeit.

7. Egy részes állam hatáskörében a 2. bekezdéssel összhangban kiadott vagy tanúsított kötelező biztosításról szóló igazolást a többi részes állam ezen egyezmény alkalmazásában elfogadja és úgy tekinti, hogy az általa kibocsátott vagy tanúsított kötelező biztosításról szóló igazolással azonos érvényességgel bír még akkor is, ha olyan hajó tekintetében bocsátották ki vagy tanúsították, amely az érintett részes államban nincs lajstromba véve. Egy részes állam bármikor konzultációt kérhet a kibocsátó vagy tanúsító állammal, amennyiben úgy véli, hogy a kötelező biztosításról szóló igazolásban megnevezett biztosító vagy garanciavállaló pénzügyileg nem képes teljesíteni az egyezmény által támasztott kötelezettségeket.

8. Kártérítés iránti követeléseket közvetlenül a biztosítóhoz vagy a tulajdonos kártérítési felelősségére pénzügyi biztosítékot nyújtó egyéb személyhez lehet intézni. Ilyen esetben az alperes, még akkor is, ha a tulajdonos nem jogosult a felelősség korlátozására, alkalmazhatja a felelősség korlátozását az 1. bekezdésben leírtak szerint. Az alperes ezen felül felhasználhatja mindazon védekezési lehetőségeket (a tulajdonos csődjét vagy felszámolását kivéve), amelyek felhasználására a tulajdonos jogosult lett volna. Ezen felül az alperes védekezhet azzal is, hogy a kárt a tulajdonos szándékos kötelességmulasztása okozta, de az alperes nem folyamodhat más olyan védekezéshez, amelyre az alperes a tulajdonos által az alperes ellen indított eljárásban esetleg jogosult lehetne. Az alperes minden esetben jogosult követelni a tulajdonos bevonását az eljárásba.

9. A biztosítás vagy az 1. bekezdéssel összhangban biztosított egyéb pénzügyi biztosíték révén biztosított bármilyen összeg kizárólag azon követelések kielégítésére áll rendelkezésre, amelyek ezen egyezményből fakadnak.

10. Egy részes állam nem engedélyezheti a lobogója alatt hajózó olyan hajónak, amelyre e cikket kell alkalmazni, hogy kereskedelmi tevékenységet végezzen, kivéve, ha a 2. vagy 12. bekezdés szerinti igazolást kibocsátották.

11. Az e cikkben foglalt rendelkezések szerint minden részes állam nemzeti jogszabályai szerint gondoskodik arról, hogy az 1. bekezdésben meghatározott összegekre biztosítás vagy más biztosíték legyen érvényben bármely olyan hajó tekintetében, függetlenül annak lajstromozási helyétől, amely kiköt vagy kihajózik egy területén levő kikötőből, vagy amely a parti tengerén elhelyezkedő tengeri létesítményhez érkezik vagy onnan távozik.

12. Ha egy részes állam tulajdonában levő hajó tekintetében nem gondoskodtak biztosításról vagy más pénzügyi biztosítékról, akkor e cikknek az erre vonatkozó rendelkezései nem alkalmazhatók az ilyen hajóra, de a hajónak magával kell vinnie egy kötelező biztosításról szóló igazolást, amelyet a hajót lajstromozó állam megfelelő hatóságai állítottak ki, és amely kijelenti, hogy a hajó tulajdonosa az érintett állam, és hogy a hajó kártérítési felelősségére az 1. bekezdéssel összhangban előírt korláton belül van fedezet. Az ilyen kötelező biztosításról szóló igazolás lehetőség szerint pontosan követi a 2. bekezdésben előírt mintát.

III. Fejezet

A VESZÉLYES ÉS ÁRTALMAS ANYAGOK NEMZETKÖZI ALAPJA (HNS ALAP) ÁLTALI KÁRTÉRÍTÉS

A HNS Alap létrehozása

13. cikk

1. A veszélyes és ártalmas anyagok nemzetközi alapja (HNS Alap) a következő célokkal jön létre:

a) veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos kár miatti kárpótlás biztosítása, amennyiben a II. fejezetben előírt védelem nem elégséges vagy nem elérhető; és

b) a 15. cikkben felsorolt kapcsolódó feladatok végrehajtása.

2. A HNS Alapot minden részes államban jogi személyként ismerik el, amely képes az érintett állam jogszabályai szerint jogok és kötelezettségek vállalására, és arra, hogy az érintett állam bíróságai előtt jogi eljárásokban részt vegyen. Minden részes állam a HNS Alap jogi képviselőjeként ismeri el az Igazgatót.

Kártérítés

14. cikk

1. A 13. cikk 1. bekezdésének a) pontja szerinti feladatának való megfelelés érdekében a HNS Alap kártérítést fizet minden olyan személynek, aki kárt szenved, ha az ilyen személy a II. fejezet feltételei szerint nem képes teljes és elégséges kártérítést kapni a kárért:

a) mert a II. fejezet értelmében a kárért nem állapítható meg felelősség;

b) mert a kárért a II. fejezet értelmében felelősséggel tartozó tulajdonos pénzügyileg képtelen teljes mértékben megfelelni az ezen egyezményből fakadó kötelezettségeknek, és a II. fejezet szerint esetleg nyújtott pénzügyi biztosíték nem nyújt fedezetet vagy nem elégséges a kár miatti kártérítési követelések kielégítésére; a tulajdonos akkor tekinthető pénzügyileg alkalmatlannak e kötelezettségek teljesítésére, illetve egy pénzbeli biztosíték akkor tekinthető elégtelennek, ha a kárt szenvedő személy nem volt képes teljes mértékben hozzájutni a II. fejezet értelmében esedékes kártérítési összeghez, miután minden ésszerű lépést megtett a rendelkezésre álló jogorvoslatok igénybevételére;

c) mert a kár meghaladja a tulajdonos II. fejezet szerinti felelősségét.

2. A tulajdonos részéről önként, a kár megelőzése vagy minimálisra csökkentése érdekében az ésszerűség határain belül felmerült költségek vagy indokoltan meghozott áldozatok e cikk alkalmazásában kárnak minősülnek.

3. A HNS Alapot nem terheli kötelezettség az előző bekezdés szerint, ha:

a) bizonyítja, hogy a kárt háború, zavargások, polgárháború vagy felkelés okozta, vagy pedig olyan veszélyes és ártalmas anyagok okozták, amelyek hadihajóból vagy más olyan hajóból szivárogtak ki vagy lettek kiürítve, amely egy állam tulajdonát képezi vagy amelyet egy állam üzemeltet és amelyet a baleset időpontjában csak kormányzati, nem kereskedelmi szolgálatban használtak; vagy

b) az igénylő nem tudja bizonyítani, hogy ésszerű valószínűsége van annak, hogy a kárt egy vagy több hajót érintő baleset okozta.

4. Ha a HNS Alap bizonyítja, hogy a kár részben vagy egészben olyan cselekmény vagy mulasztás miatt következett be, amelyet a kárt elszenvedő személy károkozási szándékkal követett el, vagy pedig a kárt az érintett személy hanyagsága okozta, akkor a HNS Alap részben vagy egészben mentesülhet az ilyen személlyel szembeni felelőssége alól. A HNS Alap minden esetben mentesül az ilyen felelősség alól, amennyiben a 7. cikk 3. bekezdése értelmében a tulajdonos is mentesülhetett volna. A HNS Alap számára azonban a megelőző intézkedések tekintetében nem áll fenn ilyen mentesség.

5. a) Ha a b) pont másként nem rendelkezik, a HNS Alap által e cikk értelmében fizetett kártérítés teljes összege az egyes balesetek tekintetében korlátozott oly módon, hogy az adott teljes összeg és a II. fejezet alapján az ezen egyezmény 3. cikkében meghatározott alkalmazási körbe tartozó kárért ténylegesen kifizetett kártérítés összege ne haladja meg a 250 millió elszámolási egységet.

b) A HNS Alap által e cikk értelmében kivételes, elkerülhetetlen és elháríthatatlan jellegű természeti jelenség által okozott kárért fizetett kártérítés teljes összege nem haladhatja meg a 250 millió elszámolási egységet.

c) A 9. cikk 3. bekezdésével összhangban létesített alapon felgyűlt kamatot, ha van ilyen, nem lehet figyelembe venni a HNS Alap által e cikk értelmében fizetendő legmagasabb kártérítés kiszámításakor.

d) Az e cikkben említett összegeket nemzeti pénznemre kell átváltani, a nemzeti pénznemnek a Különleges Lehívási Joghoz viszonyított, a HNS Alap Közgyűlése által az első kártérítés kifizetési napjáról hozott határozat napján fennálló értéke alapján.

6. Ha a HNS Alappal szemben fennálló követelések összege meghaladja az 5. bekezdés értelmében kifizetendő kártérítés összegét, akkor a rendelkezésre álló összeget úgy kell felosztani, hogy a megállapított követelések és az igénylők által a jelen egyezmény alapján ténylegesen felvett kártérítések összegei közötti arány ugyanakkora legyen minden egyes igénylő esetében. A halálozással vagy személyi sérüléssel kapcsolatos követelések elsőbbséget élveznek más követelésekkel szemben, kivéve, ha az ilyen követelések teljes összege meghaladja az 5. cikkel összhangban megállapított teljes összeg kétharmadát.

7. A HNS Alap Közgyűlése határozhat úgy, hogy kivételes esetekben ezen egyezménnyel összhangban a kártérítés akkor is kifizethető, ha a tulajdonos nem hozott létre a II. fejezet szerinti alapot. Ilyen esetekben az 5. bekezdés d) pontját kell ennek megfelelően alkalmazni.

A HNS Alap kapcsolódó feladatai

15. cikk

A 13. cikk 1. bekezdésének a) pontja szerinti funkciójának ellátása érdekében a HNS Alap feladatai a következők:

a) mérlegeli a HNS Alappal szemben támasztott követeléseket;

b) minden naptári évre költségvetési becslést készít a következőkre vonatkozóan:

Kiadások:

(i) az Alap igazgatásának tárgyévi költségei és kiadásai, valamint az előző években folytatott tevékenységgel kapcsolatos hiány; és

(ii) a HNS Alap által a tárgyévben teljesítendő kifizetések;

Bevételek:

(iii) az előző évek tevékenységeiből eredő többlet, beleértve a kamatokat is;

(iv) az év során befizetendő kezdeti hozzájárulások;

(v) éves hozzájárulások, ha a költségvetés egyensúlyához szükségesek; és

(vi) bármely egyéb bevétel;

c) bármely részes állam kérésére szükség szerint közbenjár, hogy az érintett államot segítse olyan személyzet, anyag és szolgáltatás azonnali biztosításában, amelyekre szükség lehet ahhoz, hogy intézkedéseket hozzon olyan balesetek következtében fellépő károk megelőzése vagy enyhítése érdekében, amely balesetek tekintetében a HNS Alapot ezen egyezmény alapján felszólíthatják kártérítés fizetésére; és

d) a belső rendeletekben meghatározott feltételek mellett hitelkonstrukciókat biztosít olyan balesetekből fakadó károk elleni megelőző intézkedések meghozatala érdekében, amely balesetek tekintetében a HNS Alapot ezen egyezmény alapján felszólíthatják kártérítés fizetésére.

Hozzájárulásokra vonatkozó általános rendelkezések

16. cikk

1. A HNS Alap általános számlával rendelkezik, amely rovatokra osztható.

2. A HNS Alap a 19. cikk 3. és 4. bekezdése szerint elkülönített számlákkal rendelkezik a következők tekintetében:

a) olaj, az 1. cikk 5. bekezdése a) pontja (i) alpontjának meghatározása szerint (olajszámla);

b) cseppfolyósított, könnyű szénhidrogénekből álló, fő összetevőként metánt tartalmazó földgázok (LNG) (LNG-számla); és

c) cseppfolyósított, könnyű szénhidrogénekből álló, fő összetevőként propánt és butánt tartalmazó földgázok (LPG) (LPG-számla).

3. A HNS Alapba kezdeti hozzájárulást és szükség szerint éves hozzájárulást kell fizetni.

4. A HNS Alaphoz való hozzájárulásokat a 18. cikk szerint az általános számlára, a 19. cikk szerint az elkülönített számlákra, a 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerint pedig vagy az általános számlára vagy az elkülönített számlákra kell teljesíteni. A 19. cikk 6. bekezdésére is figyelemmel, az általános számla az általános számla által fedezett veszélyes és ártalmas anyagok által okozott kár miatti kárpótlásra szolgál, és egy elkülönített számlának kell rendelkezésre állnia az elkülönített számla által fedezett veszélyes és ártalmas anyagok által okozott kár miatti kárpótláshoz.

5. A 18. cikk, a 19. cikk 1. bekezdése a) pontjának (i) és (ii) alpontja, valamint az 1. bekezdés c) pontja, továbbá a 20. cikk és a 21. cikk 5. bekezdésének alkalmazásában, ha egy adott típusú, a járulékalapot képező rakomány mennyisége, amelyet egy naptári évben bármely személy egy részes állam területén átvett, megnövelve az ugyanilyen típusú olyan árumennyiségekkel, amelyeket ugyanazon részes államban egy vagy több társult személy átvett, meghaladja a vonatkozó pontokban meghatározott határértéket, akkor az ilyen személynek hozzájárulást kell fizetnie az általa átvett tényleges mennyiség tekintetében, függetlenül attól, hogy az átvett mennyiség nem haladta meg a vonatkozó határértéket.

6. A „társult személy” kifejezés bármilyen leányvállalatot vagy közösen ellenőrzött jogi személyt jelent. Azt a kérdést, hogy egy személy megfelel-e ezen meghatározásnak, az érintett állam nemzeti jogszabályai alapján kell eldönteni.

Az éves hozzájárulásokra vonatkozó általános rendelkezések

17. cikk

1. Az általános számlára és az egyes elkülönített számlákra fizetett éves hozzájárulások kirovására aszerint kerül sor, ahogyan az az érintett számláról való kifizetésekhez szükséges.

2. A 18. és 19. cikk, valamint a 21. cikk 5. bekezdése szerint fizetendő éves hozzájárulásokat a Közgyűlés határozza meg, és számításuk e cikkeknek megfelelően a járulékalapot képező rakomány átvett egységei, vagy a 19. cikk 1. bekezdésének b) pontjában említett rakományok tekintetében az előző naptári év vagy a Közgyűlés határozata szerinti másik év során kirakott egységei alapján történik.

3. A Közgyűlés határozza meg az általános számla és az egyes elkülönített számlák esetében kirovásra kerülő éves hozzájárulások teljes összegét. E határozatot követően az Igazgató az egyes részes államok tekintetében számlánként kiszámítja a 18. cikk, a 19. cikk 1. bekezdése és a 21. cikk 5. bekezdése szerint hozzájárulások fizetésére köteles minden egyes személy éves hozzájárulásának teljes összegét, az érintett személy tekintetében az előző naptári év vagy a Közgyűlés határozata szerinti másik év során jelentett, járulékalapot képező rakomány egyes egységeire meghatározott rögzített összeg alapján. Az általános számla esetében a járulékalapot képező rakomány egységeire rovatonként meghatározott fent említett rögzített összeget ezen egyezmény II. mellékletének rendelkezései szerint kell kiszámítani. Az egyes elkülönített számlákhoz a járulékalapot képező rakomány egységeire meghatározott, a fentiekben említett rögzített összeget úgy kell kiszámítani, hogy a vonatkozó számla esetében érvényesítendő teljes éves hozzájárulást el kell osztani a számlához hozzájáruló rakomány teljes mennyiségével.

4. A Közgyűlés az igazgatási költségekre vonatkozóan is kiróhat éves hozzájárulást, és határozhat az ilyen költségeknek az általános számla rovatai és az elkülönített számlák közötti felosztásáról.

5. Az arra vonatkozó becslés alapján, hogy az egyes érintett anyagok milyen mértékben járultak hozzá a kárhoz, a Közgyűlés határoz az olyan, két vagy több anyag által okozott károk miatti kártérítésekre kifizetett összegeknek az érintett számlák és rovatok közötti megosztásáról is, mely anyagok különböző számlákhoz vagy rovatokba tartoznak.

Éves hozzájárulások az általános számlához

18. cikk

1. A 16. cikk 5. bekezdése értelmében az egyes részes államok tekintetében éves hozzájárulást kell teljesítenie az általános számlához minden olyan személynek, aki az adott államban az előző naptári évben, vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben összességében 20 000 tonnát meghaladó mennyiséget vett át a járulékalapot képező, a 19. cikk 1. bekezdésében említett körbe nem sorolható, a következő rovatokba tartozó anyagokból:

a) az 1. cikk 5. bekezdése a) pontjának (vii) alpontjában említett szilárd ömlesztett anyagok;

b) a 2. bekezdésben említett anyagok; és

c) egyéb anyagok.

2. Az általános számlára éves hozzájárulást kötelesek fizetni azok a személyek is, akiknek a 19. cikk 1. bekezdésével összhangban fizetési kötelezettségük lett volna valamely elkülönített számlára, ha annak alkalmazását a 19. cikkel összhangban nem halasztották volna el vagy nem függesztették volna fel. Az egyes elkülönített számlák, amelyek alkalmazását a 19. cikk értelmében elhalasztották vagy felfüggesztették, külön rovatot képeznek az általános számlán belül.

Éves hozzájárulások az elkülönített számlákhoz

19. cikk

1. A 16. cikk 5. bekezdése értelmében az elkülönített számlákra az egyes részes államok tekintetében éves hozzájárulásokat kell fizetni:

a) az olajszámla esetében,

(i) bármely olyan személynek, aki az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1971. évi nemzetközi egyezmény és módosításai 1. cikke 3. bekezdésének meghatározása szerinti, járulékalapot képező olajból 150 000 tonnát meghaladó teljes mennyiséget vett át az érintett államban az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben, és aki köteles vagy köteles lenne hozzájárulást fizetni a nemzetközi olajszennyezési kártérítési alapba az említett egyezmény 10. cikkével összhangban; és

(ii) bármely olyan személynek, aki a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló - az 1978. évi jegyzőkönyvvel és annak módosításaival módosított - nemzetközi egyezmény I. mellékletének I. függelékében felsorolt, ömlesztve szállított egyéb olajokból 20 000 tonnát meghaladó teljes mennyiséget vett át az érintett államban az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben;

b) az LNG-számla esetében bármely olyan személynek, aki az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben, az érintett állam kikötőjében vagy termináljában kirakodott LNG rakomány tulajdonjogát közvetlenül a kirakodás előtt birtokolta;

c) az LPG-számla esetében bármely olyan személynek, aki az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben az érintett államban 20 000 tonnát meghaladó mennyiségű LPG-t vett át.

2. A 3. bekezdés értelmében a fenti 1. bekezdésben említett elkülönített számlák az általános számlával egy időben lépnek hatályba.

3. A 16. cikk 2. bekezdésében említett elkülönített számlák alkalmazásának kezdetét el kell halasztani mindaddig, amíg az előző naptári évben vagy a Közgyűlés által esetleg meghatározott más évben a járulékalapot képező rakományok mennyiségei a vonatkozó számla tekintetében meghaladják a következő határértékeket:

a) 350 millió tonna járulékalapot képező rakomány az olajszámla esetében;

b) 20 millió tonna járulékalapot képező rakomány az LNG-számla esetében;

c) 15 millió tonna járulékalapot képező rakomány az LPG-számla esetében.

4. A Közgyűlés felfüggesztheti egy elkülönített számla alkalmazását, ha

a) az érintett számla tekintetében a járulékalapot képező rakomány mennyiségei az előző naptári év során a 3. bekezdésben meghatározott vonatkozó határérték alá estek vissza; vagy

b) hat hónap eltelt attól a naptól számítva, amikor a hozzájárulások esedékessé váltak, és a vonatkozó számlára be nem fizetett hozzájárulások teljes összege meghaladja a számla tekintetében az 1. bekezdéssel összhangban kirótt legutolsó összeg tíz százalékát.

5. A Közgyűlés elrendelheti a 4. bekezdéssel összhangban felfüggesztett elkülönített számlák újbóli alkalmazását.

6. Minden olyan személynek, aki egy olyan elkülönített számlára lenne köteles hozzájárulást fizetni, amelynek alkalmazását a 3. bekezdéssel összhangban elhalasztották vagy a 4. bekezdéssel összhangban felfüggesztették, az említett elkülönített számla tekintetében esedékes hozzájárulásokat az általános számlára kell befizetnie. A jövőbeli hozzájárulások kiszámításához az elhalasztott vagy felfüggesztett alkalmazású elkülönített számla az általános számlán belül új rovatot képez, és arra a II. mellékletben meghatározott HNS pontrendszer vonatkozik.

Kezdeti hozzájárulások

20. cikk

1. Az egyes részes államok tekintetében kezdeti hozzájárulásokat kell teljesíteni olyan összegben, amelyet a 16. cikk 5. bekezdésével, a 18. és 19. cikkel, valamint a 21. cikk 5. bekezdésével összhangban hozzájárulás fizetésére köteles egyes személyekre vonatkozóan olyan rögzített összeg alapján kell kiszámolni, amely az általános számlára és az elkülönített számlákra nézve azonos nagyságú, valamint a járulékalapot képező, az ezen egyezménynek az érintett államban történő hatálybalépésének évét megelőző naptári évben átvett, illetve LNG esetében az érintett államban kirakodott rakomány minden egyes egységére meghatározott.

2. Az 1. bekezdésben említett, az általános számlán belüli különböző rovatokra, illetve az egyes elkülönített számlákra vonatkozó rögzített összeget és az egységeket a Közgyűlés határozza meg.

3. Kezdeti hozzájárulást kell fizetni három hónapon belül azon dátumot követően, amikor a HNS Alap számlákat bocsát ki az egyes részes államok tekintetében azon személyek részére, akik az 1. bekezdéssel összhangban hozzájárulások fizetésére kötelezettek.

Jelentések

21. cikk

1. Az egyes részes államok gondoskodnak arról, hogy a 18. és 19. cikk értelmében, vagy ezen cikk 5. bekezdése alapján hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek szerepeljenek egy, az Igazgató által ezen cikk rendelkezései szerint létrehozott és naprakész állapotban tartott jegyzéken.

2. Az 1. bekezdésben meghatározott célokra az egyes részes államok a HNS Alap belső szabályzatában megállapított időpontban és módon az Igazgató tudomására hozzák a 18. és 19. cikk, vagy ezen cikk 5. bekezdése értelmében az adott állam tekintetében hozzájárulás fizetésére kötelezett minden személy nevét és címét, valamint a járulékalapot képező rakomány azon mennyiségeire vonatkozó adatokat, amelyek miatt az említett személyek hozzájárulást kötelesek fizetni az előző naptári évre vonatkozóan.

3. Annak érdekében, hogy bármely időpontban meg lehessen bizonyosodni a 18. és 19. cikkel vagy ezen cikk 5. bekezdésével összhangban hozzájárulás fizetésére kötelezett személyek kilétéről, és meg lehessen határozni, hogy a körülményektől függően ezen személyek mekkora mennyiségű rakomány alapján fizetik a hozzájárulást, a jegyzék az ellenkező bizonyításig a benne foglalt tények bizonyítéka.

4. Ha valamely részes állam nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy az Igazgató tudomására hozza a 2. bekezdésben említett információkat, és ez a HNS Alap számára pénzügyi veszteséget eredményez, akkor ezen részes állam köteles kártalanítani a HNS Alapot az ilyen veszteségért. A Közgyűlés az Igazgató ajánlására határozatot hoz arról, hogy az adott részes állam köteles-e ilyen kártérítést fizetni.

5. Egy részes államnak egyik kikötőjéből vagy termináljából ugyanazon állam egy másik kikötőjébe vagy termináljába szállított és ott kirakott, járulékalapot képező rakomány tekintetében a részes államoknak jelentést nyújthatnak be a HNS Alaphoz, számlánként részletezve a járulékalapot képező rakomány összes átvételére kiterjedően a teljes éves mennyiséget, beleértve minden olyan mennyiséget, amelyre nézve a 16. cikk 5. bekezdése alapján hozzájárulásokat kell fizetni. A részes állam a jelentés benyújtásakor vagy:

a) értesíti a HNS Alapot, hogy az érintett állam a tárgyévre vonatkozóan egy összegben fizeti ki a HNS Alapnak az egyes számlákra vonatkozó teljes összeget; vagy

b) utasítja a HNS Alapot, hogy az egyes számlákkal kapcsolatos teljes összegeket rója ki oly módon, hogy az egyes átvevők, vagy LNG esetében az adott részes állam joghatóságán belül kirakodó egyes jogosultak részére kiszámlázza az általuk fizetendő összeget. Ezen személyeket az érintett állam nemzeti jogszabályai alapján kell meghatározni.

A hozzájárulások fizetésének elmulasztása

22. cikk

1. A 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerint esedékes bármely hozzájárulás összegére és a hátralékos hozzájárulások összegére a HNS Alap belső szabályzata szerint meghatározott mértékű kamatot számítanak fel, feltéve, hogy eltérő körülmények esetén eltérő kamatlábakat alkalmazhatnak.

2. Ha egy olyan személy, aki a 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése alapján hozzájárulást köteles fizetni, részben vagy egészben nem teljesíti ilyen kötelezettségét, ezért hátralékos tartozása van, akkor az Igazgató a HNS Alap nevében minden indokolt intézkedést - beleértve a bírósági eljárást is - meghoz az ilyen személlyel szemben az esedékes összeg behajtása érdekében. Azonban ha a szerződésszegő hozzájáruló személy nyilvánvalóan fizetésképtelen vagy a körülmények ezt más módon indokolttá teszik, úgy a Közgyűlés az Igazgató ajánlására úgy határozhat, hogy a hozzájáruló fél ellen nem indítanak, illetve nem folytatnak eljárást.

A részes államok opcionális hozzájárulás-fizetési kötelezettsége

23. cikk

1. A 21. cikk 5. bekezdésének sérelme nélkül egy részes állam a megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy a csatlakozásról szóló okirat letétbe helyezésekor vagy azt követően bármikor nyilatkozhat úgy, hogy felelősséget vállal azon kötelezettségekre, amelyeket ezen egyezmény ró mindazon személyekre, akik a 18., 19. és 20. cikk vagy a 21. cikk 5. bekezdése értelmében hozzájárulást kötelesek fizetni az adott állam területén átvett vagy kirakodott veszélyes és ártalmas anyagok miatt. Az ilyen nyilatkozat írásos formában készül és meghatározza, mely kötelezettségek vállalására került sor.

2. Ha az 1. bekezdés szerinti nyilatkozat megtételére ezen egyezmény 46. cikk szerinti hatálybalépése előtt kerül sor, akkor azt letétbe kell helyezni a Főtitkárnál, aki ezen egyezmény hatálybalépése után a nyilatkozatról tájékoztatja az Igazgatót.

3. Az 1. bekezdés szerinti olyan nyilatkozatot, amelynek megtételére ezen egyezmény hatálybalépése után kerül sor, az Igazgatónál kell letétbe helyezni.

4. Az ezen cikkel összhangban tett nyilatkozatot az illető állam visszavonhatja az Igazgatónak küldött ilyen értelmű írásos értesítéssel. Az ilyen értesítés három hónappal azt követően lép hatályba, hogy azt az Igazgató megkapta.

5. Minden olyan állam, amelyet egy az ezen cikkel összhangban tett nyilatkozat kötelez, köteles lemondani minden olyan mentességről, amely egyébként megilletné a nyilatkozatban meghatározott bármely kötelezettség tekintetében, egy illetékes bíróságnál ellene indított eljárásban.

Szervezet és igazgatás

24. cikk

A HNS Alap Közgyűléssel és egy Igazgató által vezetett Titkársággal rendelkezik.

Közgyűlés

25. cikk

A Közgyűlés minden, az ezen egyezményben részes államból áll.

26. cikk

A Közgyűlés feladatai a következők:

a) minden rendes ülésszakon a Közgyűlés elnökének és két alelnöknek a megválasztása, akik hivatalukat a következő rendes ülésig töltik be;

b) saját eljárási szabályainak meghatározása a jelen egyezmény rendelkezései alapján;

c) belső és pénzügyi szabályok kidolgozása, alkalmazása és folyamatos felülvizsgálata a HNS Alapnak a 13. cikk 1. bekezdés a) pontjában meghatározott céljával összefüggésben, és a HNS Alap 15. cikkben felsorolt, ezzel összefüggő feladataival kapcsolatban;

d) az Igazgató kinevezése és szükség szerint intézkedés más ilyen személyek kinevezéséről, valamint az Igazgató és más személyek feladatainak meghatározása;

e) a 15. cikk b) pontjával összhangban elkészített éves költségvetés elfogadása;

f) szükség szerint az Igazgató ajánlásainak megfontolása és jóváhagyása a járulékalapot képező rakomány meghatározásának tartalmi köre tekintetében;

g) könyvvizsgálók kinevezése és a HNS Alap számviteli elszámolásainak jóváhagyása;

h) a HNS Alappal szembeni követelések rendezésének jóváhagyása, határozathozatal a 14. cikk szerint rendelkezésre álló kártérítési összeg felosztásáról az igénylők között, és azon feltételek meghatározása, amelyek szerint a követelésekkel kapcsolatban feltételes kifizetéseket kell teljesíteni annak érdekében, hogy a káreset áldozatait a lehető leggyorsabban kártalanítsák;

i) egy kártérítési igényeket kezelő bizottság felállítása legalább 7, de nem több mint 15 taggal, valamint bármely olyan, ennek alárendelt ideiglenes vagy állandó testület létrehozása, amelyet a Közgyűlés szükségesnek ítél, az említett bizottság működési szabályainak meghatározása, valamint a rábízott feladatok elvégzéséhez szükséges hatáskör biztosítása; az említett testület tagjainak kinevezésekor a Közgyűlés törekszik a földrajzi szempontból kiegyensúlyozott kiválasztásra és a részes államok megfelelő képviseletének biztosítására; a Közgyűlés eljárási szabályait értelemszerűen alkalmazni kell az alárendelt testület munkájára is;

j) annak meghatározása, hogy az egyezményben nem részes államok közül, a Szervezet társult tagjai közül, illetve a kormányközi és nem kormányközi nemzetközi szervezetek közül melyek számára engedélyezett, hogy szavazati jog nélkül részt vegyenek a Közgyűlés és az alárendelt testületek ülésein;

k) utasítások adása a HNS Alap igazgatásával kapcsolatban az Igazgató és az alárendelt testületek részére;

l) az egyezmény és saját döntései megfelelő végrehajtásának felügyelete;

m) ötévente az egyezmény végrehajtásának felülvizsgálata, különös tekintettel a díjszámítási rendszer működésére és a belföldi kereskedelem hozzájárulási mechanizmusára; és

n) olyan egyéb funkciók ellátása, amelyeket ezen egyezmény alapján ruháznak rá vagy amelyek egyébként szükségesek a HNS Alap megfelelő működéséhez.

27. cikk

1. A Közgyűlés rendes üléseit naptári évente egyszer tartja, s azt az Igazgató hívja össze.

2. A Közgyűlés rendkívüli üléseit az Igazgató hívja össze a Közgyűlés tagjai legalább egyharmadának a kérésére, illetve összehívhatja a saját kezdeményezésére is a Közgyűlés Elnökével folytatott konzultáció után. Az Igazgató a tagokat legalább 30 nappal korábban értesíti az ilyen ülésekről.

28. cikk

A Közgyűlés üléseinek határozatképességéhez a tagok többségének jelenléte szükséges.

Titkárság

29. cikk

1. A Titkárság az Igazgatóból és a HNS Alap igazgatásához szükséges szakemberekből áll.

2. Az Igazgató a HNS Alap jogi képviselője.

30. cikk

1. Az Igazgató a HNS Alap legfőbb irányító tisztviselője. A Közgyűlés által adott utasítások szerint az Igazgató elvégzi azon feladatokat, amelyeket ezen egyezmény, a HNS Alap belső szabályzata és a Közgyűlés ráruház.

2. Az Igazgató kötelessége különösen:

a) a HNS Alap igazgatásához szükséges személyek kinevezése;

b) a HNS Alap vagyonának megfelelő kezelését biztosító indokolt intézkedések meghozatala;

c) az ezen egyezmény hatálya alatt esedékes hozzájárulások beszedése, betartva különösen a 22. cikk 2. bekezdésének rendelkezéseit;

d) a HNS Alappal szembeni követelések kezeléséhez és a HNS Alap egyéb funkcióinak ellátásához szükséges mértékben jogi, pénzügyi és egyéb szakértők alkalmazása;

e) minden indokolt intézkedés meghozatala a HNS Alappal szembeni követelések kezelésére a HNS Alap belső szabályzatában meghatározott korlátok és feltételek betartása mellett, beleértve a követeléseknek a Közgyűlés előzetes jóváhagyása nélküli végleges rendezését is, ahol e szabályok így rendelkeznek;

f) az egyes naptári évekre vonatkozó pénzügyi beszámolók és költségvetés-tervezetek elkészítése és a Közgyűlésnek történő benyújtása;

g) a Közgyűlés elnökével konzultálva a HNS Alap előző naptári évi tevékenységeire vonatkozó jelentés elkészítése és közzététele; és

h) olyan dokumentumok és információk készítése, gyűjtése és terjesztése, amelyekre a Közgyűlés és az alárendelt testületek munkájához szükség lehet.

31. cikk

Kötelességeik ellátása során az Igazgató, valamint az Igazgató által kijelölt alkalmazottak és szakértők nem folyamodhatnak utasításokért egyetlen kormányzathoz vagy a HNS Alapon kívüli hatósághoz sem, és nem fogadhatnak el utasításokat ilyen szervektől. Tartózkodniuk kell minden olyan cselekedettől, amely hátrányos színben tüntetné fel nemzetközi tisztviselői beosztásukat. Minden részes állam a maga részéről kötelezettséget vállal az Igazgató és az általa kijelölt munkatársak és szakértők feladatai kizárólagos nemzetközi jellegének tiszteletben tartására, és arra, hogy nem törekszik befolyásolni őket kötelességük végzése során.

Pénzügyek

32. cikk

1. Minden részes állam viseli a Közgyűlésben részt vevő saját küldöttsége és az alárendelt testületekben dolgozó képviselőinek fizetését, valamint utazási és egyéb költségeit.

2. A HNS Alap működése során felmerült minden egyéb költséget a HNS Alap visel.

Szavazás

33. cikk

A Közgyűlésen történő szavazás szabályai a következők:

a) minden tag egy szavazattal rendelkezik;

b) ha a 34. cikk másként nem rendelkezik, a Közgyűlés határozatait a jelen levő és szavazó tagok többségi szavazatával kell meghozni;

c) azoknál a határozatoknál, amelyeknél kétharmados többségre van szükség, a jelen levő tagok kétharmados szavazattöbbsége szükséges; és

d) e cikk alkalmazásában a „jelen levő tagok” kifejezés „az ülésen a szavazás időpontjában jelen levő tagokat” jelenti, és a „jelen levő és szavazó tagok” kifejezés pedig a „jelen levő és igennel vagy nemmel szavazó tagokat” jelenti. A szavazástól tartózkodó tagok nem tekinthetők szavazónak.

34. cikk

A Közgyűlés következő határozataihoz van szükség kétharmados többségre:

a) a 19. cikk 4. vagy 5. bekezdése szerinti határozat egy elkülönített számla alkalmazásának felfüggesztéséről vagy újraindításáról;

b) a 22. cikk 2. bekezdése szerinti határozat egy hozzájáruló fél elleni kereset megindításának vagy folytatásának elvetéséről;

c) az Igazgatónak a 26. cikk d) pontja szerinti kinevezése;

d) az alárendelt testületeknek a 26. cikk (i) pontja szerinti létrehozása, és az azzal kapcsolatos ügyek; és

e) az 51. cikk 1. bekezdése szerinti döntés ezen egyezmény hatályban maradásáról.

Adómentességek és devizaszabályok

35. cikk

1. A HNS Alap, annak vagyona, bevétele, beleértve a hozzájárulásokat is, és funkcióinak a 13. cikk 1. bekezdésében leírtak szerinti gyakorlásához szükséges más eszközök minden részes államban mentességet élveznek a közvetlen adóztatás alól.

2. Ha a HNS Alap jelentős ingó és ingatlan tulajdont vásárol, vagy olyan szolgáltatásokat vesz igénybe, amelyekre szüksége van hivatalos tevékenységei gyakorlásához a 13. cikk 1. bekezdésében felsorolt célok elérése érdekében, és e vásárlásoknak a költségei közvetlen adót vagy forgalmi adót tartalmaznak, akkor a részes államok kormányai - ha ez lehetséges - megfelelő intézkedéseket hoznak az ilyen illetékek és adók elengedésére vagy visszafizetésére. Az így megszerzett áruk ellenérték fejében vagy ingyenesen nem adhatók tovább, kivéve, ha erre a mentességet vagy visszafizetést biztosító vagy támogató kormány által jóváhagyott feltételek szerint kerül sor.

3. Az olyan illetékek, adók vagy díjak tekintetében, amelyek pusztán közüzemi szolgáltatások megfizetését jelentik, nem lehet mentességben megállapodni.

4. A HNS Alap mentességet élvez minden vám, adó és egyéb, az általa vagy nevében saját hivatalos használatára behozott vagy kivitt árucikkekre kirótt hasonló adók alól. Az így behozott árucikkek nem ruházhatók át sem ellenszolgáltatás fejében, sem ingyenesen azon ország területén, amelyre azokat behozták, kivéve, ha az az érintett ország kormánya által elfogadott feltételek mellett történik.

5. A HNS Alaphoz hozzájáruló személyekre, valamint a HNS Alapból kártérítésben részesülő áldozatokra és tulajdonosokra azon állam pénzügyi jogszabályai érvényesek, ahol adózási kötelezettségük van, és e szempontból semmilyen különleges mentességben vagy más előnyben nem részesülnek.

6. A devizára vagy az átutalásokra vonatkozó jelenlegi és jövőbeli szabályozásoktól függetlenül a részes államok engedélyezik minden hozzájárulás átutalását és kifizetését a HNS Alap számára, illetve a HNS Alap által teljesített bármilyen kártérítés korlátozás nélküli átutalását és kifizetését.

Az információk bizalmas jellege

36. cikk

Az ezen egyezmény alkalmazásában az egyes hozzájárulókkal kapcsolatosan szolgáltatott információk nem hozhatók más tudomására a HNS Alapon kívül, kivéve amilyen mértékben erre szigorúan a HNS Alap feladatai elvégzésének lehetővé tétele érdekében szükség lehet, beleértve a jogi eljárások megindítását és az azok elleni védekezést.

IV. Fejezet

KÖVETELÉSEK ÉS KERESETEK

Elévülés

37. cikk

1. A II. fejezet szerinti kártérítéshez való jog megszűnik, kivéve, ha az említett fejezet szerint keresetet indítanak három éven belül azon nap után, amikor a kárt szenvedő személy értesült a kárról és a tulajdonos kilétéről, vagy ezekről ésszerűen elvárhatóan értesülnie kellett volna.

2. A III. fejezet szerinti kártérítéshez való jog megszűnik, kivéve, ha az említett fejezet szerint keresetet indítanak vagy a 39. cikk 7. bekezdése szerint értesítést küldenek három éven belül azon nap után, amikor a kárt szenvedő személy értesült a kárról vagy ésszerűen elvárhatóan értesülnie kellett volna róla.

3. A kárt okozó baleset bekövetkeztének napját követő 10 év eltelte után azonban már semmilyen esetben sem indítható kereset.

4. Ha a baleset események sorozatából áll, úgy a 3. bekezdésben említett 10 éves időszak az utolsó ilyen esemény napjától kezdődik.

Joghatóság a tulajdonos elleni kereset szempontjából

38. cikk

1. Ha egy baleset kárt okozott egy vagy több részes állam területén, beleértve a parti tengerét is, vagy egy, a 3. cikk b) pontjában említett térségben, illetve megelőző intézkedéseket tettek a károk megelőzésére vagy minimálisra csökkentésére egy vagy több részes állam területén, beleértve a parti tengerét is, vagy az említett térséget, úgy csak ezen érintett részes államok bíróságain lehet kártérítés iránti keresetet indítani a tulajdonos vagy más egyéb olyan személy ellen, aki pénzügyi biztosítékot nyújt a tulajdonos felelősségére.

2. Ha egy baleset kizárólag valamely állam területén kívül okozott kárt, beleértve a parti tengerét is, és ezen egyezmény alkalmazásának a 3. cikk c) pontjában meghatározott feltételei teljesültek, vagy pedig az ilyen kár megelőzésére vagy minimálisra csökkentésére megelőző intézkedéseket tettek, úgy a tulajdonos vagy más, a tulajdonos felelősségére pénzügyi biztosítékot nyújtó személy ellen csak a következő bíróságokon lehet kártérítési keresetet indítani:

a) azon részes állam bíróságán, ahol a hajó lajstromozva van, vagy lajstromozatlan hajó esetén azon államnak a bíróságán, amelynek lobogója alatt a hajó hajózni jogosult; vagy

b) azon részes állam bíróságán, ahol a tulajdonos szokásos tartózkodási helye vagy ahol a tulajdonos gazdasági tevékenységének székhelye található; vagy

c) azon részes állam bíróságán, ahol a 9. cikk 3. bekezdésével összhangban alapot hoztak létre.

3. Az 1. és 2. bekezdés szerint indított keresetről ésszerű módon értesíteni kell az alperest.

4. Minden részes állam gondoskodik arról, hogy bíróságainak joghatósága kiterjedjen az ezen egyezmény alapján indított kártérítési keresetek elbírálására.

5. Miután a tulajdonos vagy a biztosító vagy más, a 12. cikkel összhangban pénzügyi biztosítékot nyújtó személy alapot hozott létre a 9. cikk szerint, azon állam bíróságai, amelyben az alapot létrehozták, kizárólagos joghatósággal rendelkeznek az alap kiutalásával és felosztásával kapcsolatos valamennyi ügy eldöntésére.

Joghatóság a HNS Alap ellen vagy a HNS Alap által indított kereset tekintetében

39. cikk

1. E cikk következő rendelkezései szerint a HNS Alap elleni bármilyen kártérítési kereset a 14. cikk értelmében csak olyan bíróságon indítható, amely a 38. cikk szerinti joghatósággal rendelkezik az adott baleset által okozott kárért felelős tulajdonos elleni keresetek tekintetében, vagy egy olyan részes állam bíróságán, amely illetékes lett volna, ha a tulajdonost terhelné a felelősség.

2. Amennyiben a veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajót, amely a balesetet okozta, nem azonosították, úgy a 38. cikk 1. bekezdésének rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni a HNS Alap elleni keresetekre.

3. Minden részes állam gondoskodik arról, hogy bíróságai joghatósággal rendelkezzenek az 1. bekezdésben említett, a HNS Alappal szembeni keresetek elbírálására.

4. Ha egy bíróságon kártérítési keresetet indítottak a tulajdonos vagy a tulajdonos részére garanciát biztosító személy ellen, akkor az érintett bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik a HNS Alap ellen a 14. cikk rendelkezései szerint ugyanezen kár tekintetében indított minden kereset szempontjából.

5. Minden részes állam gondoskodik arról, hogy a HNS Alapnak joga legyen beavatkozó félként bekapcsolódni minden olyan jogi eljárásba, amelyet ezen egyezménnyel összhangban az érintett állam egy illetékes bíróságán indítottak a tulajdonos vagy a tulajdonos részére garanciát biztosító személy ellen.

6. Ha a 7. bekezdés másként nem rendelkezik, a HNS Alapra nézve nem jelent kötelezettséget az az ítélet vagy határozat, amely olyan eljárás során született, amelyben az Alap nem járt el, és az olyan egyezség sem, amelyben az Alap nem vett részt.

7. Az 5. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, ha ezen egyezmény értelmében egy tulajdonos vagy a tulajdonos részére garanciát nyújtó személy ellen kártérítési keresetet indítanak egy részes állam illetékes bíróságán, akkor az eljárásban részt vevő felek mindegyike jogosult az érintett állam nemzeti jogszabályai alapján értesíteni a HNS Alapot az eljárásról. Ha ilyen értesítésre az érintett bíróság által alkalmazott törvények által megkívánt alakiságokkal összhangban, olyan időben és oly módon került sor, hogy a HNS Alap ténylegesen olyan helyzetben volt, amely lehetővé tette tényleges közreműködését az eljárásban, úgy a bíróság által egy ilyen eljárás során hozott bármilyen ítélet, miután az ítélethozatal helye szerinti államban jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált, kötelező erejű lesz a HNS Alapra nézve abban az értelemben, hogy a kérdéses ítélet tényállását és megállapításait a HNS Alap még akkor sem vitathatja, ha ténylegesen nem kapcsolódott be az eljárásba.

Elismerés és végrehajtás

40. cikk

1. A 38. cikkel összhangban joghatósággal rendelkező valamennyi bíróság által hozott ítéletet, amely az ítélethozatal helye szerinti államban végrehajtható és ellene rendes jogorvoslati lehetőség már nem áll fenn, minden részes állam elismeri, kivéve ha:

a) az ítélet csalás eredményeként született; vagy

b) az alperest az ésszerűen elvárható módon nem értesítették és részére nem biztosítottak megfelelő lehetőséget álláspontja előterjesztésére.

2. Az 1. bekezdés értelmében elismert ítélet minden részes államban végrehajtható, amint az érintett államban szükséges alakiságok teljesültek. Az alakiságok nem teszik lehetővé az ügy érdemi újratárgyalását.

3. A 14. cikk 6. bekezdésében említett felosztásra vonatkozó határozattól függően a 39. cikk 1. és 3. bekezdésével összhangban joghatósággal rendelkező valamely bíróság által a HNS Alap ellen hozott ítéletet, miután az az ítélethozatal helye szerinti államban végrehajthatóvá és rendes jogorvoslati úton meg nem támadhatóvá vált, minden részes államban elismerik és végrehajthatónak tekintik.

Jogátruházás és visszkereset

41. cikk

1. A HNS Alap az általa a 14. cikk 1. bekezdésével összhangban kifizetett bármely kártérítési összeg tekintetében jogátruházás útján megszerzi azon jogokat, amelyeket a kártalanított személy esetleg a tulajdonossal vagy a tulajdonos számára garanciát biztosító személlyel szemben élvezett.

2. Ezen egyezmény rendelkezései nem sértik a HNS Alap visszkereseti vagy jogátruházási jogát bármely személlyel szemben, beleértve a 7. cikk 2. bekezdésének d) pontjában említett személyeket is, az előző bekezdésben említettek kivételével, amennyiben azok korlátozhatják a felelősségüket. A HNS Alap ilyen személlyel szemben fennálló jogátruházási joga semmilyen esetben sem kevésbé előnyös, mint amely azon személy biztosítóját illeti meg, akinek a kártérítést kifizették.

3. A HNS Alappal szemben esetleg fennálló bármely egyéb jogátruházási vagy visszkereseti jog sérelme nélkül egy részes állam vagy annak valamely szerve, amely a nemzeti jogszabályokkal összhangban kártérítést fizetett, jogátruházás révén megszerzi azon jogokat, amelyeket az így kártalanított személy élvezett volna ezen egyezményből eredően.

Helyettesítési záradék

42. cikk

Ezen egyezmény minden olyan egyezmény helyébe lép, amely ezen egyezmény aláírásra bocsátásának napján hatályos volt vagy aláírás, megerősítés, illetve csatlakozás előtt állt, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben az adott egyezmény ellentétes ezen egyezménnyel; e cikk azonban semmiképpen nem befolyásolja a részes államoknak az ezen egyezményben nem részes államokkal szemben az említett egyéb egyezményekből fakadó kötelezettségeit.

V. Fejezet

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

A járulékalapot képző rakományra vonatkozó információk

43. cikk

A 45. cikk 3. bekezdésében említett okirat letétbe helyezésekor, és azután évente, amíg ezen egyezmény az adott államban hatályba nem lép, az érintett állam köteles adatokat szolgáltatni a Főtitkár részére az előző naptári év során az illető államban átvett, illetve LNG esetében az illető államban kirakott, a járulékalapot képező rakomány jelentős mennyiségeiről az általános számlán és az egyes elkülönített számlákon kezelt tételek szerinti bontásban.

A Közgyűlés első ülésszaka

44. cikk

A Közgyűlés első ülésszakát a Főtitkár hívja össze. Ezt az ülést ezen egyezmény hatálybalépése után a lehető leghamarabb, de legkésőbb 30 nappal a hatálybalépés után meg kell tartani.

VI. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Aláírás, megerősítés, elfogadás, jóváhagyás és csatlakozás

45. cikk

1. Ez az egyezmény a Szervezet székhelyén 1996. október 1. és 1997. szeptember 30. között áll aláírásra nyitva, és ezután csatlakozásra marad nyitva.

2. Az államok a következőképpen nyilváníthatják ki, hogy az egyezményt magukra nézve kötelező erejűnek fogadják el:

a) megerősítésre, elfogadásra vagy jóváhagyásra vonatkozó fenntartás nélküli aláírással; vagy

b) megerősítéstől, elfogadástól vagy jóváhagyástól függő aláírással, amelyet megerősítés, elfogadás vagy jóváhagyás követ; vagy

c) csatlakozással.

3. A megerősítésre, elfogadásra, jóváhagyásra vagy csatlakozásra egy ilyen értelmű okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezésével kerül sor.

Hatálybalépés

46. cikk

1. Ez az egyezmény 18 hónappal azon napot követően lép hatályba, amelyen az alábbi feltételek teljesülnek:

a) legalább 12 állam, beleértve négy, egyenként legalább 2 millió bruttó tonnatartalom felett rendelkező államot, kinyilvánítja beleegyezését, hogy magára nézve kötelezőnek ismeri el, és

b) a Főtitkár a 43. cikkel összhangban tájékoztatást kapott arról, hogy az érintett államokban azon személyek, akik a 18. cikk 1. bekezdésének a) és c) pontja szerint kötelesek lennének hozzájárulást fizetni, az előző naptári év során legalább 40 millió tonna összmennyiségű, az általános számlához hozzájáruló rakományt vettek át.

2. Olyan állam esetében, amely azt követően nyilvánítja ki beleegyezését, hogy ezen egyezményt kötelező erejűnek ismeri el, miután a hatálybalépés feltételei teljesültek, az ilyen beleegyezés három hónappal a beleegyezés kinyilvánítását követően, vagy azon a napon lép hatályba, amikor ezen egyezmény az 1. bekezdéssel összhangban hatályba lép, attól függően, hogy a kettő közül melyikre kerül később sor.

Felülvizsgálat és módosítás

47. cikk

1. A Szervezet konferenciát hívhat össze ezen egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából.

2. A Főtitkár hat részes állam vagy a részes államok egyharmadának kérésére - attól függően, hogy melyik szám a nagyobb - összehívja a részes államok konferenciáját az egyezmény felülvizsgálata vagy módosítása céljából.

3. Az egyezmény kötelező erejét elismerő olyan beleegyezést, amelyet ezen egyezmény módosítása hatálybalépésének napja után nyilvánítottak ki, úgy kell tekinteni, hogy az a módosított egyezményre vonatkozik.

A határértékek módosítása

48. cikk

1. A 47. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül, az e cikkben szereplő különleges eljárás kizárólag a 9. cikk 1. bekezdésében és a 14. cikk 5. bekezdésében megállapított határértékek módosítására alkalmazható.

2. A részes államok legalább felének, de minimum hat részes állam kérésére a 9. cikk 1. bekezdésében és a 14. cikk 5. bekezdésében meghatározott határértékek módosítására irányuló javaslatot a Főtitkár megküldi a Szervezet összes tagjának és az összes Szerződő Államnak.

3. Bármely a fentiek szerint javasolt és köröztetett módosító javaslatot legalább 6 hónappal a köröztetés után véleményezésre be kell nyújtani a Szervezet Jogi Bizottságához (Jogi Bizottság).

4. Minden Szerződő Állam, akár tagja a Szervezetnek, akár nem, jogosult részt venni a Jogi Bizottság által a módosítások megtárgyalása és elfogadása céljából lefolytatott eljárásokban.

5. A módosításokat a 4. bekezdés rendelkezései szerint kibővített Jogi Bizottságban jelen levő és szavazó Szerződő Államok kétharmados többségével kell elfogadni, azzal a feltétellel, hogy a Szerződő Államoknak legalább a fele jelen legyen a szavazás időpontjában.

6. A határértékek módosítását célzó javaslatra vonatkozó eljárás keretében a Jogi Bizottság köteles figyelembe venni a balesetek tapasztalatait és különösen az azok következtében keletkező károk összegét, valamint a monetáris értékekben bekövetkező változásokat és a javasolt módosítás biztosítási költségekre gyakorolt hatását. Figyelembe veszi még a 9. cikk 1. bekezdésében és a 14. cikk 5. bekezdésében meghatározott határértékek közötti viszonyt is.

7. a) Nem vehető figyelembe a határértékek jelen cikk szerinti módosítása, a jelen Jegyzőkönyv aláírásra bocsátása napjától számítva öt éven belül vagy a jelen cikk értelmében bevezetett korábbi módosítás hatálybalépésétől számított öt éven belül.

b) Egyik határérték sem növelhető úgy, hogy az ezen egyezményben meghatározott, az ezen egyezmény aláírásra történő megnyitásának napjától számított, kamatos kamatszámítási módszerrel évi hat százalékkal megnövelt valamely határértéknek megfelelő összeget meghaladja.

c) Egyik határérték sem növelhető úgy, hogy meghaladja az ezen egyezményben meghatározott határérték háromszorosát.

8. Az 5. bekezdéssel összhangban elfogadott módosításról a Szervezet értesíti az összes Szerződő Államot. A módosítást az értesítést követő 18 hónapos időszak végétől kezdve tekintik elfogadottnak, kivéve, ha ez alatt az időszak alatt azon államoknak legalább a negyede, amely államok a módosítás elfogadásának időpontjában Szerződő Államok voltak, tájékoztatta a Főtitkárt arról, hogy nem fogadja el a módosítást. Ez esetben a módosítást elutasítják és az nem lép hatályba.

9. A 8. bekezdéssel összhangban elfogadottnak tekintett módosítás az elfogadást követően 18 hónappal lép hatályba.

10. A módosítás valamennyi szerződő országra nézve kötelező erejű, kivéve azokat, amelyek a 49. cikk 1. és 2. bekezdésével összhangban a jelen egyezményt a módosítás hatálybalépése előtt legalább hat hónappal felmondják. Az ilyen jellegű felmondás a módosítás hatálybalépésétől hatályos.

11. Amennyiben egy adott módosítás megszavazásra került, azonban az elfogadására rendelkezésre álló 18 hónapos időszak még nem járt le, akkor a szerződést az ezen időszak során aláíró újonnan szerződő országra nézve a módosítás - amennyiben az hatályba lép - kötelező erejű. A 8. bekezdéssel összhangban elfogadott módosítás kötelező érvényű a hivatkozott időtartamot követően aláíró új szerződő országra nézve. A jelen bekezdés szerinti esetekben adott államra nézve adott módosítás annak hatálybalépésekor válik kötelező erejűvé, illetve akkor, amikor jelen egyezmény az érintett államra vonatkozóan hatályba lép, amennyiben ez utóbbi a későbbi időpont.

Felmondás

49. cikk

1. A jelen egyezményt bármely Szerződő Fél a rá vonatkozó hatálybalépési határidő után bármikor felmondhatja.

2. A felmondás a Főtitkárnál letétbe helyezésre kerülő, felmondást tanúsító okirat útján történik.

3. A felmondás az okiratnak a Főtitkárnál történő letétbe helyezését követő 12 hónapon belül vagy a felmondásról szóló okiratban meghatározott időtartamon belül lép hatályba.

4. Függetlenül attól, hogy egy részes állam e cikk alapján az egyezményt felmondja, ezen egyezmény rendelkezései a 18. és 19. cikk, vagy a 21. cikk 5. bekezdése szerinti hozzájárulásra vonatkozó fizetési kötelezettségekkel kapcsolatban továbbra is érvényben maradnak az olyan kártérítési kifizetések tekintetében, amelyekről a Közgyűlés a felmondás életbe lépését megelőzően bekövetkezett valamely balesettel kapcsolatban határoz.

A Közgyűlés rendkívüli ülésszakai

50. cikk

1. Egy olyan felmondó okirat letétbe helyezését követő 90 napon belül, amelynek hatására valamely részes állam véleménye szerint jelentős mértékben emelkedni fog a többi részes állam tekintetében a fizetendő hozzájárulás szintje, e részes állam felkérheti az Igazgatót, hogy hívja össze a Közgyűlés rendkívüli ülésszakát. Az Igazgató a Közgyűlést úgy hívja össze, hogy az ülésszakra a kérés beérkezésétől számított legalább 60 napos időszak letelte után kerüljön sor.

2. Az Igazgató kezdeményezheti a Közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívását úgy, hogy az ülésszakra bármely felmondó okirat letétbe helyezését követő 60 napos időszakon belül kerüljön sor, amennyiben az Igazgató úgy ítéli meg, hogy a kérdéses felmondás hatására jelentős mértékben emelkedni fog a többi részes állam részéről fizetendő hozzájárulás szintje.

3. Ha a Közgyűlés az 1. vagy 2. bekezdés szerint összehívott valamely rendkívüli ülésen úgy határoz, hogy a felmondás hatására jelentős mértékben emelkedni fog a többi részes állam tekintetében a fizetendő hozzájárulás szintje, akkor ezen részes államok bármelyike a felmondás hatálybalépésének napjánál legalább 120 nappal korábban ugyanerre a napra eső hatállyal felmondhatja ezen egyezményt.

Megszűnés

51. cikk

1. Ez az egyezmény megszűnik:

a) azon a napon, amikor a részes államok száma hat alá csökken; vagy

b) 12 hónappal azon nap után, amelyen a 21. cikkel összhangban az Igazgató tudomására kellett hozni az előző naptári évre vonatkozó adatokat, amennyiben az adatok alapján a részes államoknál az előző naptári évben átvett, a 18. cikk 1. bekezdésének a) és c) pontja szerint az általános számlához tartozó, a járulékalapot képező rakomány teljes mennyisége 30 millió tonnánál kevesebb volt.

A b) ponttól eltérően, ha a 18. cikk 1. bekezdésének a) és c) pontjával összhangban az általános számlához tartozó, a járulékalapot képező, a részes államok által az előző naptári évben átvett rakomány teljes mennyisége 30 millió tonnánál kevesebb, de 25 millió tonnánál több volt, úgy a Közgyűlés - amennyiben úgy ítéli, hogy ez rendkívüli körülményeknek volt betudható és valószínűleg nem ismétlődik meg - a fent említett 12 hónapos időszak letelte előtt úgy határozhat, hogy az egyezmény továbbra is hatályban marad. A Közgyűlés azonban nem hozhat ilyen határozatot kettőnél több egymást követő évben.

2. Azon államok, amelyeket ez az egyezmény köt, az egyezmény hatályának megszűnését megelőző napon feljogosítják a HNS Alapot arra, hogy funkcióit az 52. cikkben leírtak szerint tovább gyakorolja, és kizárólag e tekintetben az egyezmény rájuk nézve továbbra is kötelező marad.

A HNS Alap felszámolása

52. cikk

1. Ha ezen egyezmény hatálya megszűnik, a HNS Alap mindazonáltal:

a) teljesíti kötelezettségeit az ezen egyezmény megszűnését megelőzően bekövetkezett balesetek tekintetében; és

b) jogosult gyakorolni a hozzájárulásokhoz való jogát olyan mértékben, amilyen mértékben e hozzájárulások szükségesek az a) pont szerinti kötelezettségek teljesítéséhez, beleértve a HNS Alap e célokhoz szükséges igazgatásának költségeit is.

2. A Közgyűlés minden indokolt intézkedést megtesz a HNS Alap felszámolásának végrehajtása érdekében, beleértve az esetleg visszamaradó vagyon méltányos felosztását azon személyek között, akik hozzájárultak a HNS Alaphoz.

3. E cikk alkalmazásában a HNS Alap jogi személy marad.

Letéteményes

53. cikk

1. Ezen egyezményt és a 48. cikk értelmében elfogadott valamennyi módosítását a Főtitkárnál kell letétbe helyezni.

2. A Főtitkár köteles:

a) a jelen egyezményt aláíró vagy ahhoz csatlakozott valamennyi államot, és a Szervezet összes tagját tájékoztatni a következőkről:

(i) valamennyi új aláírásról, vagy újonnan letétbe helyezett megerősítő, elfogadó, jóváhagyó vagy a csatlakozásról szóló okiratról, és azok dátumáról;

(ii) ezen egyezmény hatálybalépésének dátumáról;

(iii) minden olyan javaslatról, amely a 48. cikk 2. bekezdésével összhangban a kártérítési összeg tekintetében meghatározott értékhatárok módosítására irányul;

(iv) bármely, a 48. cikk 5. bekezdésével összhangban elfogadott módosításról;

(v) bármely a 48. cikk 8. bekezdése értelmében elfogadottnak tekintett módosításról, és ezen módosításoknak a hivatkozott cikk 9. és 10. bekezdésével összhangban történő hatálybalépése dátumáról;

(vi) az ezen egyezményt felmondó bármely okirat letétbe helyezéséről, annak beérkezési dátumáról, valamint a felmondás hatálybalépésének időpontjáról; és

(vii) minden olyan közlésről, amelyet ezen egyezmény valamelyik cikke ír elő; és

b) ezen egyezmény hiteles másolatait eljuttatja minden olyan államnak, amely aláírta ezen egyezményt vagy ahhoz csatlakozott.

3. A jelen egyezmény hatálybalépésekor annak egy hiteles másolati példányát a letéteményes - az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének értelmében - nyilvántartásba vétel és közzététel céljából eljuttatja az Egyesült Nemzetek Főtitkárához.

Nyelvek

54. cikk

A jelen Egyezmény arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelven készült; mindegyik szöveg egyaránt hiteles.

Készült Londonban, az ezerkilencszázkilencvenhatodik év május hó harmadik napján.

Ennek hiteléül, a kormányaik részéről erre kellően felhatalmazott alulírottak a jelen egyezményt aláírták.

az aláírások elhagyva

I. Melléklet

Igazolás
a biztosításról vagy a veszélyes és ártalmas anyagokkal okozott kárért viselt felelősség
egyéb pénzügyi biztosítékáról

Kiállítva a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény 12. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően

A hajó neve A hajó megkülönböztető száma vagy betűjele IMO hajóazonosító szám Lajstromozási kikötő A hajólajstromba bejegyzett tulajdonos neve és székhelye

Ezennel igazoljuk, hogy a fent nevezett hajó rendelkezik a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló 1996. évi nemzetközi egyezmény 12. cikkében foglalt követelményeket kielégítő biztosítási kötvénnyel, illetve egyéb pénzügyi biztosítékkal.

A biztosíték neme ..................................................................................................................................

A biztosíték érvényessége .....................................................................................................................

A biztosító biztosító(k) és/vagy garanciát nyújtó(k) megnevezése és címe ..........................................

................................................................................................................................................................

Megnevezés ...........................................................................................................................................

Cím ........................................................................................................................................................

Ez az igazolás .....................................................................................................................-ig érvényes

Kiállította, illetve tanúsította .................................................................................................................

.............................................................................................................................................. Kormánya

(az állam teljes megnevezése)

..............................................
(hely)
..............................................
(dátum)
..............................................
(az igazolást kiállító,
illetve tanúsító tisztviselő aláírása
és beosztása)

Megjegyzések:

1. Igény esetén az állam megjelölése tartalmazhat az igazolást kibocsátó állam illetékes hatóságára való utalást.

2. Ha a szükséges biztosíték teljes összegét egynél több forrás garantálja, akkor az egyes források által biztosított összeget elkülönítetten kell feltüntetni.

3. Ha a biztosíték több formában áll rendelkezésre, akkor az egyes formákat fel kell sorolni.

4. „A biztosíték érvényessége” rovatban fel kell tüntetni a biztosíték érvényességének kezdő időpontját.

5. A biztosító(k) és/vagy a garanciát nyújtó(k) „Címe” rovatban meg kell jelölni a biztosító(k) és/vagy a garanciát nyújtó(k) gazdasági tevékenységének székhelyét. Adott esetben a biztosítás vagy az egyéb biztosíték létesítésének helyét kell megjelölni.

II. Melléklet

Az általános számlára érkező éves hozzájárulások kiszámításának szabályai

1. szabály

1. A 17. cikk 3. bekezdésében említett rögzített összeget minden egyes rovatra vonatkozóan e szabályokkal összhangban kell megállapítani.

2. Ha az általános számla egynél több rovatára kell hozzájárulásokat számítani, akkor egy külön rögzített összeget kell kiszámítani a járulékalapot képező rakomány egységeire - szükség szerint - a következő rovatok mindegyikénél:

a) az 1. cikk 5. bekezdése a) pontjának (vii) alpontjában említett szilárd ömlesztett anyagok;

b) kőolaj, ha az olajszámla alkalmazását elhalasztották vagy felfüggesztették;

c) LNG, ha az LNG-számla alkalmazását elhalasztották vagy felfüggesztették;

d) LPG, ha az LPG-számla alkalmazását elhalasztották vagy felfüggesztették;

e) egyéb anyagok.

2. szabály

1. A járulékalapot képező rakomány egységenkénti rögzített összegét minden egyes rovatnál a HNS pontonkénti díj és az adott rovattényező szorzataként kell kiszámítani.

2. A pontonkénti HNS díj az általános számlára beszedendő teljes éves hozzájárulások és az összes rovatra összesített HNS pontszám hányadosa.

3. Az egyes rovatok teljes HNS pontszáma a járulékalapot képező rakomány adott rovatba sorolt teljes, metrikus tonnában mért mennyisége és a megfelelő rovattényező szorzata.

4. Az adott rovattényezőt e szabály értelmében a tárgyévben és az azt megelőző kilenc évben az adott rovatra jellemző követelés/mennyiség hányadosok súlyozott számtani középértéke határozza meg.

5. A 6. bekezdés rendelkezéseinek kivételével az említett évek mindegyikére a következőképpen kell kiszámítani a követelés/mennyiség hányadost:

a) megalapozott követelések, a követelés pénzneméből az adott baleset napján érvényes árfolyam segítségével átszámolt elszámolási egységekben mérve, az olyan anyagok által okozott károk tekintetében, amelyekre vonatkozóan a HNS Alap részére hozzájárulások esedékesek a tárgyévre; osztva

b) a járulékalapot képező rakomány tárgyévi mennyiségével.

6. Olyan esetekben, amikor az 5. bekezdés a) és b) pontja által előírt információk nem állnak rendelkezésre, a következő értékeket kell használni a hiányzó évekre vonatkozó követelés/mennyiség hányadosok helyett:

a) az 1. cikk 5. bekezdése a) pontjának (vii) alpontjában említett szilárd ömlesztett anyagok 0
b) olaj, ha az olajszámla alkalmazását elhalasztották 0
c) LNG, ha az LNG-számla alkalmazását elhalasztották 0
d) LPG, ha az LPG-számla alkalmazását elhalasztották 0
e) más anyagok 0,0001

7. A 10 év számtani középértékét csökkenő lineáris skála szerint kell súlyozni úgy, hogy a tárgyév súlytényezője 10, a tárgyévet megelőző év súlytényezője 9, az azt megelőző évé 8 stb. legyen, míg a tizedik év súlytényezője 1.

8. Ha egy elkülönített számla alkalmazását felfüggesztették, a vonatkozó rovattényezőt e szabály azon rendelkezései szerint kell kiszámítani, amelyeket a Közgyűlés megfelelőnek ítél.

4. § (1) E törvény - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.

(2) E törvény 2. és 3. §-a az Egyezmény 46. cikkében meghatározott időpontban lép hatályba.

(3) Az Országgyűlés e törvénnyel felhatalmazza a külpolitikáért felelős minisztert, hogy a csatlakozási okirat letétbe helyezésekor a következő nyilatkozatot tegye:

„Az Egyezmény hatálya alá tartozó ügyekre vonatkozó ítéleteket, ha azokat az Európai Unió valamely tagállamának - a Magyar Köztársaság és a Dán Királyság kivételével - bírósága hozza meg, el kell ismerni és végre kell hajtani a Magyar Köztársaságban a tárgyra vonatkozó belső közösségi szabályok szerint.”

(4) Az Egyezmény, illetve e törvény 2. és 3. §-a hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg.

(5) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a közlekedésért felelős miniszter gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére