1. § A Kormány e rendelettel felhatalmazást ad a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló, Strasbourgban, 1986. március 18-án aláírt Európai Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére.
2. § A Kormány az Egyezményt e rendelettel kihirdeti.
3. § Az Egyezmény hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:
The member States of the Council of Europe, signatory hereto,
Recalling that the aim of the Council of Europe is to achieve a greater unity between its members and that it wishes to co-operate with other States in the protection of live animals used for experimental and other scientific purposes;
Recognising that man has a moral obligation to respect all animals and to have due consideration for their capacity for suffering and memory;
Accepting nevertheless that man in his quest for knowledge, health and safety has a need to use animals where there is a reasonable expectation that the result will be to extend knowled ge or be to the overall benefit of man or animal, just as he uses them for food, clothing and as beasts of burden;
Resolved to limit the use of animals for experimental and other scientific purposes, with the aim of replacing such use wherever practical, in particular by seeking alternative measures and encouraging the use of these alternative measures;
Desirous to adopt common provisions in order to protect animals used in those procedures which may possibly cause pain, suffering, distress or lasting harm and to ensure that where unavoidable they shall be kept to a minimum,
Have agreed as follows:
1 This Convention applies to any animal used or intended for use in any experimental or other scientific procedure where that procedure may cause pain, suffering, distress or lasting harm. It does not apply to any non-experimental agricultural or clinical veterinary practice.
2 In this Convention:
a „animal”, unless otherwise qualified, means any live non-human vertebrate, including free-living and/or reproducing larval forms, but excluding other foetal or embryonic forms;
b „intended for use” means bred or kept for the purpose of sale, disposal or use in any experimental or other scientific procedure;
c „procedure” means any experimental or other scientific use of an animal which may cause it pain, suffering, distress or lasting harm, including any course of action intended to, or liable to, result in the birth of an animal in any such conditions, but excluding the least painful methods accepted in modern practice (that is „humane” methods) of killing or marking an animal.
A procedure starts when an animal is first prepared for use and ends when no further observations are made for that procedure; the elimination of pain, suffering, distress or lasting harm by the successful use of anaesthesia or analgesia or other methods does not place the use of an animal outside the scope of this definition;
d „competent person” means any person who is considered by a Party to be competent in its territory to perform the relevant function described in this Convention;
e „responsible authority” means, in the territory of a given Party, any authority, body or person designated for the relevant purpose;
f „establishment” means any stable or mobile facility, any building, group of buildings or other premises, including a place which is not wholly enclosed or covered;
g „breeding establishment” means any establishment where animals are bred with a view to their use in procedures;
h „supplying establishment” means any establishment, other than a breeding establishment, from which animals are supplied with a view to their use in procedures;
i „user establishment” means any establishment where animals are used in procedures;
j „humane method of killing” means the killing of an animal with a minimum of physical and mental suffering appropriate to the species.
A procedure may be performed for one or more of the following purposes only and subject to the restrictions laid down in this Convention:
a i avoidance or prevention of disease, ill-health or other abnormality, or their effects, in man, vertebrate or invertebrate animals or plants, including the production and the quality, efficacy and safety testing of drugs, substances or products;
ii diagnosis or treatment of disease, ill-health or other abnormality, or their effects, in man, vertebrate or invertebrate animals or plants;
b detection, assessment, regulation or modification of physiological conditions in man, vertebrate and invertebrate animals or plants;
c protection of the environment;
d scientific research;
e education and training;
f forensic inquiries.
Each Party undertakes to take all the necessary steps to give effect to the provisions of this Convention and to ensure an effective system of control and supervision as soon as possible and in any case within a period of five years from the date of entry into force of the present Convention in respect of that Party.
No provision in this Convention shall affect the liberty of the Parties to adopt stricter measures for the protection of animals used in procedures or for the control and restriction of the use of animals in procedures.
1 Any animal used or intended for use in a procedure shall be provided with accommodation, an environment, at least a minimum degree of freedom of movement, food, water and care, appropriate to its health and well-being. Any restriction on the extent to which an animal can satisfy its physiological and ethological needs shall be limited as far as practicable. In the implementation of this provision, regard should be paid to the guidelines for accommodation and care of animals set out in Appendix A to this Convention.
2 The environmental conditions in which animals are bred, kept or used shall be checked daily.
3 The well-being and state of health of animals shall be observed sufficiently closely and frequently to prevent pain or avoidable suffering, distress or lasting harm.
4 Each Party shall determine arrangements to ensure that any defect or suffering discovered is corrected as quickly as possible.
1 A procedure shall not be performed for any of the purposes referred to in Article 2, if another scientifically satisfactory method, not entailing the use of an animal, is reasonably and practicably available.
2 Each Party should encourage scientific research into the development of methods which could provide the same information as that obtained in procedures.
When a procedure has to be performed, the choice of species shall be carefully considered and, where required, be explained to the responsible authority; in a choice between procedures, those should be selected which use the minimum number of animals, cause the least pain, suffering, distress or lasting harm and which are most likely to provide satisfactory results.
A procedure shall be performed under general or local anaesthesia or analgesia or by other methods designed to eliminate as far as practicable pain, suffering, distress or lasting harm applied throughout the procedure unless:
a the pain caused by the procedure is less than the impairment of the animal’s well-being caused by the use of anaesthesia or analgesia, or
b the use of anaesthesia or analgesia is incompatible with the aim of the procedure. In such cases, appropriate legislative and/or administrative measures shall be taken to ensure that no such procedure is carried out unnecessarily.
1 Where it is planned to subject an animal to a procedure in which it will or may experience severe pain which is likely to endure, that procedure must be specifically declared and justified to, or specifically authorised by, the responsible authority.
2 Appropriate legislative and/or administrative measures shall be taken to ensure that no such procedure is carried out unnecessarily.
Such measures shall include:
- either specific authorisation by the responsible authority;
- or specific declaration of such procedure to the responsible authority and judicial or administrative action by that authority if it is not satisfied that the procedure is of sufficient importance for meeting the essential needs of man or animal, including the solution of scientific problems.
During a procedure, an animal used shall remain subject to the provisions of Article 5 except where those provisions are incompatible with the objective of the procedure.
1 At the end of the procedure it shall be decided whether the animal shall be kept alive or killed by a humane method. An animal shall not be kept alive if, even though it has been restored to normal health in all other respects, it is likely to remain in lasting pain or distress.
2 The decision referred to in paragraph 1 of this article shall be taken by a competent person, in particular a veterinarian, or the person who, in accordance with Article 13, is responsible for, or has performed, the procedure.
3 Where, at the end of the procedure:
a an animal is to be kept alive, it shall receive the care appropriate to its state of health, be placed under the supervision of a veterinarian or other competent person and kept under conditions conforming to the requirements of Article 5. The conditions laid down in this sub-paragraph may, however, be waived where, in the opinion of a veterinarian, the animal would not suffer as a consequence of such exemption;
b an animal is not to be kept alive or cannot benefit from the provisions of Article 5 for its well-being, it shall be killed by a humane method as soon as possible.
4 No animal which has been used in a procedure entailing severe or enduring pain or suffering, irrespective of whether anaesthesia or analgesia was employed, shall be used in a further procedure unless it has returned to good health and well-being and either:
a the further procedure is one in which the animal is subject throughout to general anaesthesia which is to be maintained until the animal is killed; or
b the further procedure will involve minor interventions only.
Notwithstanding the other provisions of this Convention, where it is necessary for the legitimate purposes of the procedure, the responsible authority may allow the animal concerned to be set free provided that it is satisfied that the maximum practicable care has been taken to safeguard the animal’s well-being. Procedures that involve setting the animal free shall not be permitted solely for educational or training purposes.
A procedure for the purposes referred to in Article 2 may be carried out by persons authorised, or under the direct responsibility of a person authorised, or if the experimental or other scientific project concerned is authorised in accordance with the provisions of national legislation. Authorisation shall be granted only to persons deemed to be competent by the responsible authority.
Breeding and supplying establishments shall be registered with the responsible authority subject to the grant of an exemption under Article 21 or Article 22. Such registered establishments shall comply with the requirements of Article 5.
The registration provided for in Article 14 shall specifiy the person in charge of the establishment, who shall be competent to administer or arrange for suitable care for animals of the species bred or kept in the establishment.
1 Arrangements shall be made at registered breeding establishments to record, in respect of the animals bred there, the number and species of such animals leaving, the dates they leave and the name and address of the recipient.
2 Arrangements shall be made at registered supplying establishments to record the number and species of such animals entering and leaving, the dates of these movements, from whom the animals concerned were acquired and the name and address of the recipient.
3 The responsible authority shall prescribe the records which are to be kept and made available to it by the person in charge of the establishments mentioned in paragraphs 1 and 2 of this article. Such records shall be kept for a minimum of three years from the date of the last entry.
1 Each dog and cat in an establishment shall be individually and permanently marked in the least painful manner possible before it is weaned.
2 Where an unmarked dog or cat is taken into an establishment for the first time after it has been weaned, it shall be marked as soon as possible.
3 Where a dog or cat is transferred from one establishment to another before it is weaned and it is not practical to mark it beforehand, a full documentary record, specifying in particular its mother, shall be kept until it can be marked.
4 Particulars of the identity and origin of each dog or cat shall be entered in the records of the establishment.
User establishments shall be registered with or otherwise approved by the responsible authority and shall comply with the conditions laid down in Article 5.
Provisions shall be made at user establishments for installations and equipment appropriate for the species of animals used and the performance of the procedures conducted there. The design, construction and functioning of such installations and equipment shall be such as to ensure that the procedures are performed as effectively as possible, with the object of obtaining consistent results with the minimum number of animals and the minimum degree of pain, suffering, distress or lasting harm.
In user establishments:
a the person or persons who are administratively responsible for the care of the animals and the functioning of the equipment shall be identified;
b sufficient trained staff shall be provided;
c adequate arrangements shall be made for the provision of veterinary advice and treatment;
d a veterinarian or other competent person should be charged with advisory duties in relation to the well-being of the animals.
1 Animals of the species listed below which are for use in procedures shall be acquired directly from or originate from registered breeding establishments, unless a general or special exemption has been obtained under arrangements to be determined by the Party:
| Mouse | Mus musculus | |
| Rat | Rattus norvegicus | |
| Guinea pig | Cavia porcellus | |
| Golden hamster | Mesocricetus auratus | |
| Rabbit | Oryctolagus cuniculus | |
| Dog | Canis familiaris | |
| Cat | Felis catus | |
| Quail | Coturnix coturnix |
2 Each Party undertakes to extend the provisions of paragraph 1 of this article to other species, in particular of the order of primates, as soon as there is a reasonable prospect of a sufficient supply of purpose-bred animals of the species concerned.
3 Straying animals of a domesticated species shall not be used in procedures. A general exemption made under the conditions of paragraph 1 of this article may not extend to stray dogs and cats.
In user establishments, only animals supplied from registered breeding or supplying establishments shall be used, unless a general or special exemption has been obtained under arrangements to be determined by the Party.
Procedures may, where authorised by the responsible authority, be conducted outside user establishments.
Arrangements shall be made at user establishments to maintain records and make them available as required by the responsible authority. In particular, these records shall be sufficient to meet the requirements of Article 27 and, in addition, show the number and species of all animals acquired, from whom they were acquired and their date of arrival.
1 Procedures carried out for the purpose of education, training or further training for professions or other occupations, including the care of animals being used or intended for use in procedures, must be notified to the responsible authority and shall be carried out by or under the supervision of a competent person, who will be resposible for ensuring that the procedures comply with national legislation under the terms of this Convention.
2 Procedures within the scope of education, training, or further training for purposes other than those referred to in paragraph 1 above shall not be permitted.
3 Procedures referred to in paragraph 1 of this article shall be restricted to those absolutely necessary for the purpose of the education or training concerned and be permitted only if their objective cannot be achieved by comparably effective audio-visual or any other suitable methods.
Persons who carry out procedures, or take part in procedures, or take care of animals used in procedures, including supervision, shall have had appropriate education and training.
1 Each Party shall collect statistical information on the use of animals in procedures and this information shall where lawful be made available to the public.
2 Information shall be collected in respect of:
a the numbers and kinds of animals used in procedures;
b the numbers of animals in selected categories used in procedures directly concerned with medicine and in education and training;
c the numbers of animals in selected categories used in procedures for the protection of man and the environment;
d the numbers of animals in selected categories used in procedures required by law.
1 Subject to requirements of national legislation relating to secrecy and confidentiality, each Party shall communicate every year to the Secretary General of the Council of Europe information in respect of the items mentioned in paragraph 2 of Article 27, presented in the form set out in Appendix B to this Convention.
2 The Secretary General of the Council of Europe shall publish the statistical information received from the Parties in respect of the items mentioned in paragraph 2 of Article 27.
3 Each Party is invited to communicate to the Secretary General of the Council of Europe the address of its national authority from which information about more comprehensive national statistics may be obtained on request. Such addresses will be contained in the publications of statistics made by the Secretary General of the Council of Europe.
1 In order to avoid unnecessary repetition of procedures required by law on health and safety, each Party shall, where practicable, recognise the results of procedures carried out in the territory of another Party.
2 To that end the Parties undertake, where practicable and lawful, to render each other mutual assistance, in particular by furnishing information on their legislation and administrative practice relating to the requirements for procedures to be carried out in support of submissions for registration of products, as well as factual information on procedures carried out in their territory and on authorisation or any other administrative particulars pertaining to these procedures.
The Parties shall, within five years from the entry into force of this Convention and every five years thereafter, or more frequently if a majority of the Parties should so request, hold multilateral consultations within the Council of Europe to examine the application of this Convention, and the advisability of revising it or extending any of its provisions. These consultations shall take place at meetings convened by the Secretary General of the Council of Europe. The Parties shall communicate the name of their representative to the Secretary General of the Council of Europe at least two months before meetings.
This Convention shall be open for signature by the member States of the Council of Europe and by the European Communities. It is subject to ratification, acceptance or approval. Instruments of ratification, acceptance or approval shall be deposited with the Secretary General of the Council of Europe.
1 This Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of six months after the date on which four member States of the Council of Europe have expressed their consent to be bound by the Convention in accordance with the provisions of Article 31.
2 In respect of a Signatory which subsequently expresses its consent to be bound by it, the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of six months after the date of the deposit of the instrument of ratification, acceptance or approval.
1 After the entry into force of this Convention, the Committee of Ministers of the Council of Europe may invite any State not a member of the Council to accede to this Convention, by a decision taken by the majority provided for in Article 20.d of the Statute of the Council of Europe and by the unanimous vote of the representatives of the Contracting States entitled to sit on the Committee.
2 In respect of any acceding State, the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of six months after the date of deposit of the instrument of accession with the Secretary General of the Council of Europe.
1 Any Signatory may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, make one or more reservations. No reservations may, however, be made in respect of Articles 1 to 14 or Articles 18 to 20.
2 Any Party which has made a reservation under the preceding paragraph may wholly or partly withdraw it by means of a notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe. The withdrawal shall take effect on the date of receipt of such notification by the Secretary General.
3 A Party which has made a reservation in respect of a provision of this Convention may not claim the application of that provision by any other Party; it may, however, if its reservation is partial or conditional, claim the application of that provision insofar as it has itself accepted it.
1 Any Signatory may, at the time of signature or when depositing its instrument of ratification, acceptance, approval or accession, specify the territory or territories to which this Convention shall apply.
2 Any Party may at any later date, by a declaration addressed to the Secretary General of the Council of Europe, extend the application of this Convention to any other territory specified in the declaration. In respect of such territory, the Convention shall enter into force on the first day of the month following the expiration of a period of six months after the date of receipt of such declaration by the Secretary General.
3 Any declaration made under the two preceding paragraphs may, in respect of any territory specified in such declaration, be withdrawn by a notification addressed to the Secretary General. The withdrawal shall become effective on the first day of the month following the expiration of a period of six months after the date of receipt of such notification by the Secretary General.
1 Any Party may at any time denounce this Convention by means of a notification addressed to the Secretary General of the Council of Europe.
2 Such denunciation shall become effective on the first day of the month following the expiration of a period of six months after the date of receipt of the notification by the Secretary General.
The Secretary General of the Council of Europe shall notify the member States of the Council of Europe, the European Communities and any State which has acceded to this Convention of:
a any signature;
b the deposit of any instrument of ratification, acceptance, approval or accession;
c any date of entry into force of this Convention in accordance with Articles 32, 33 and 35;
d any other act, notification or communication relating to this Convention;
In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Convention.
Done at Strasbourg, this 18th day of March 1986, in English and French, both texts being equally authentic, in a single copy which shall be deposited in the archives of the Council of Europe. The Secretary General of the Council of Europe shall transmit certified copies to each member State of the Council of Europe, to the European Communities and to any State invited to accede to this Convention.
(Article 5 of the Convention)
Introduction
1. The physical facilities
1.1. Functions and general design
1.2. Holding rooms
1.3. Laboratories and general and special purpose procedure rooms
1.4. Service rooms
2. The environment in the holding rooms and its control
2.1. Ventilation
2.2. Temperature
2.3. Humidity
2.4. Lighting
2.5. Noise
2.6. Alarm systems
3. Care
3.1. Health
3.2. Capture
3.3. Packing and transport conditions
3.4. Reception and unpacking
3.5. Quarantine, isolation and acclimatisation
3.6. Caging
3.7. Feeding
3.8. Water
3.9. Bedding
3.10. Exercising and handling
3.11. Cleaning
3.12. Humane killing of animals
1 The member States of the Council of Europe have decided that it is their aim to protect live animals used for experimental and other scientific purposes to ensure that any possible pain, suffering, distress or lasting harm inflicted upon them, as a consequence of procedures being conducted upon them, shall be kept at a minimum.
2 It is true that some procedures are conducted under field conditions on free-living, self-supporting, wild animals, but such procedures are relatively few in number. The great majority of animals used in procedures must for practical reasons be kept under some sort of physical control in facilities ranging from outdoor corrals to cages for small animals in a laboratory animal house. This is a situation where there are highly conflicting interests. On the one hand, the animal whose needs in respect of movement, social relations and other manifestations of life must be restricted, on the other hand, the experimenter and his assistants who demand full control of the animal and its environment. In this confrontation of interests the animal may sometimes be given secondary consideration.
3 Therefore, the European Convention for the Protection of Vertebrate Animals Used for Experimental or Other Scientific Purposes provides in Article 5 that: „Any animal used or intended for use in a procedure shall be provided with accommodation, an environment, at least a minimum degree of freedom of movement, food, water and care, appropriate to its health and well-being. Any restriction on the extent to which an animal can satisfy its physiological and ethological needs shall be limited as far as practicable.”
4 This appendix draws up certain guidelines based on present knowledge and practice for the accommodation and care of animals. It explains and supplements the basic principles adopted in Article 5. The object is thus to help authorities, institutions and individuals in their pursuit of the aims of the Council of Europe in this matter.
5 Care is a word which, when used in connection with animals intended for or in actual use in procedures, covers all aspects of the relationship between animals and man. Its substance is the sum of material and non-material resources mobilised by man to obtain and maintain an animal in a physical and mental state where it suffers least and performs best in procedures. It starts from the moment the animal is destined to be used in procedures and continues until it is humanely killed or otherwise disposed of by the establishment in accordance with Article 11 of the Convention after the close of the procedure.
6 The appendix aims to give advice about the design of appropriate animal quarters. There are, however, several methods of breeding and keeping laboratory animals that differ chiefly in the degree of control of the microbiological environment. It has to be borne in mind that the staff concerned will sometimes have to judge from the character and condition of the animals where the recommended standards of space may not be sufficient, as with especially aggressive animals. In applying the guidelines described in this appendix, the requirements of each of these situations should be taken into account. Furthermore, it is necessary to make clear the status of these guidelines. Unlike the provisions of the Convention itself, they are not mandatory: they are recommendations to be used with discretion, designed as guidance to the practices and standards which all concerned should conscientiously strive to achieve. It is for this reason that the term „should” has had to be used throughout the text even where „must” might seem to be the more appropriate word. For example, it is self-evident that food and water must be provided (see 3.7.2 and 3.8).
7 Finally, for practical and financial reasons, existing animal quarters’ equipment should not need to be replaced before it is worn out, or has otherwise become useless. Pending replacement with equipment conforming with the present guidelines, these should as far as practicable be complied with by adjusting the numbers and sizes of animals placed in existing cages and pens.
In this Appendix A, in addition to the definitions contained in Article 1.2 of the Convention:
a „holding rooms” mean rooms where animals are normally housed, either for breeding and stocking or during the conduct of a procedure;
b „cage” means a permanently fixed or movable container that is closed by solid walls and, at least on one side, by bars or meshed wire or, where appropriate, nets and in which one or more animals are kept or transported; depending on the stocking density and the size of the container, the freedom of movement of the animals is relatively restricted;
c „pen” means an area enclosed, for example, by walls, bars or meshed wire in which one or more animals are kept; depending on the size of the enclosure and the stocking density the freedom of movement of the animals is usually less restricted than in a cage;
d „run” means an area closed, for example, by fences, walls, bars or meshed wire and frequently situated outside permanently fixed buildings in which animals kept in cages or pens can move freely during certain periods of time in accordance with their ethological and physiological needs, such as exercise;
e „stall” means a small enclosure with three sides, usually a feed-rack and lateral separations, where one or two animals may be kept tethered.
1.1. Functions and general design
1.1.1. Any facility should be so constructed as to provide a suitable environment for the species housed. It should also be designed to prevent access by unauthorised persons.
Facilities that are part of a larger building complex should also be protected by proper building measures and arrangements that limit the number of entrances and prevent unauthorised traffic.
1.1.2. It is recommended that there should be a maintenance programme for the facilities in order to prevent any defect of equipment.
1.2. Holding rooms
1.2.1. All necessary measures should be taken to ensure regular and efficient cleaning of the rooms and the maintenance of a satisfactory hygienic standard. Ceilings and walls should be damage-resistant with a smooth, impervious and easily washable surface. Special attention should be paid to junctions with doors, ducts, pipes and cables. Doors and windows, if any, should be constructed or protected so as to keep out unwanted animals. Where appropriate, an inspection window may be fitted in the door. Floors should be smooth, impervious and have a non-slippery, easily washable surface which can carry the weight of racks and other heavy equipment without being damaged. Drains, if any, should be adequately covered and fitted with a barrier which will prevent animals from gaining access.
1.2.2. Rooms where the animals are allowed to run freely should have walls and floors with a particularly resistant surface material to stand up to the heavy wear and tear caused by the animals and the cleaning process. The material should not be detrimental to the health of the animals and be such that the animals cannot hurt themselves. Drains are desirable in such rooms. Additional protection should be given to any equipment or fixtures so that they may not be damaged by the animals or hurt the animals themselves. Where outdoor exercise areas are provided measures should be taken when appropriate to prevent access by the public and animals.
1.2.3. Rooms intended for the holding of farm animals (cattle, sheep, goats, pigs, horses, poultry, etc.) should at least conform with the standards laid down in the European Convention for the Protection of Animals kept for Farming Purposes and by national vererinary and other authorities.
1.2.4. The majority of holding rooms are usually designed to house rodents. Frequently such rooms may also be used to house larger species. Care should be taken not to house together species which are incompatible.
1.2.5. Holding rooms should be provided with facilities for carrying out minor procedures and manipulations, where appropriate.
1.3. Laboratories and general and special purpose procedure rooms
1.3.1. At breeding or supplying establishments suitable facilities for making consignments of animals ready for disptach should be made available.
1.3.2. All establishments should also have available as a mimimum laboratory facilities for the carrying out of simple diagnostic tests, post-mortem examinations, and/or the collection of samples which are to be subjected to more extensive laboratory investigations elsewhere.
1.3.3. Provision should be made for the receipt of animals in such a way that incoming animals do not put at risk animals already present in the facility, for example by quarantining. General and special purpose procedure rooms should be made available for situations where it is undesirable to carry out the procedures or observations in the holding room.
1.3.4. There should be appropriate accommodation for enabling animals which are ill or injured to be housed separately.
1.3.5. Where appropriate, there should be provision for one or more separate rooms suitably equipped for the performance of surgical procedures under aseptic conditions. There should be facilities for post-operative recovery where this is warranted.
1.4. Service rooms
1.4.1. Store rooms for food should be cool and dry, vermin and insect proof and those for bedding, dry, vermin and insect proof. Other materials, which may be contaminated or present a hazard, should be stored separately.
1.4.2. Store rooms for clean cages, instruments and other equipment should be available.
1.4.3. The cleaning and washing room should be large enough to accommodate the installations necessary to decontaminate and clean used equipment. The cleaning process should be arranged so as to separate the flow of clean and dirty equipment to prevent the contamination of newly cleaned equipment. Walls and floors should be covered with a suitably resistant surface material and the ventilation system should have ample capacity to carry away the excess heat and humidity.
1.4.4. Provision should be made for the hygienic storage and disposal of carcasses and animal waste. If incineration on the site is not possible or desirable, suitable arrangements should be made for the safe disposal of such material having regard to local regulation and by-laws. Special precautions should be taken with highly toxic or radioactive waste.
1.4.5. The design and construction of circulation areas should correspond to the standards of the holding rooms. The corridors should be wide enough to allow easy circulation of movable equipment.
2.1. Ventilation
2.1.1. Holding rooms should have an adequate ventilation system which should satisfy the requirements of the species housed. The purpose of the ventilation system is to provide fresh air and to keep down the level of odours, noxious gases, dust and infectious agents of any kind. It also provides for the removal of excess heat and humidity.
2.1.2. The air in the room should be renewed at frequent intervals. A ventilation rate of 15-20 air changes per hour is normally adequate. However, in some circumstances, where stocking density is low, 8-10 air changes per hour may suffice or mechanical ventilation may not even be needed at all. Other circumstances may necessitate a much higher rate of air change. Recirculation of untreated air should be avoided. However, it should be emphasised that even the most efficient system cannot compensate for poor cleaning routines or negligence.
2.1.3. The ventilation system should be so designed as to avoid harmful draughts.
2.1.4. Smoking in rooms where there are animals should be forbidden.
2.2. Temperature
2.2.1. Table 1 gives the range within which it is recommeded that the temperature should be maintained. It should also be emphasised that the figures apply only to adult, normal animals. Newborn and young animals will often require a much higher temperature level. The temperature of the premises should be regulated according to possible changes in the animals’ thermal regulation which may be due to special physiological conditions or to the effects of the procedures.
2.2.2. Under the climatic conditions prevailing in Europe it may be necessary to provide a ventilation system having the capacity both to heat and cool the air supplied.
2.2.3. In user establishments a precise temperature control in the holding rooms may be required, because the environmental temperature is a physical factor which has a profound effect on the metabolism of all animals.
2.3. Humidity
Extreme variations in relative humidity (RH) have an adverse effect on the health and well-being of animals. It is therefore recommended that the RH level in holding rooms should be appropriate to the species concerned and should ordinarily be maintained at 55% +/-10%. Values below 40% and above 70% RH for prolonged periods should be avoided.
2.4. Lighting
In windowless rooms, it is necessary to provide controlled lighting both to satisfy the biological requirements of the animals and to provide a satisfactory working environment. It is also necessary to have a control of the intensity and of the light-dark cycle. When keeping albino animals, one should take into account their sensitivity to light (see also 2.6).
2.5. Noise
Noise can be an important disturbing factor in the animal quarters. Holding rooms and procedure rooms should be insulated against loud noise sources in the audible and in the higher frequencies in order to avoid disturbances in the behaviour and the physiology of the animals. Sudden noises may lead to considerable change in organ functions but, as they are often unavoidable, it is sometimes advisable to provide holding and procedure rooms with a continuous sound of moderate intensity such as soft music.
2.6. Alarm systems
A facility housing a large number of animals is vulnerable. It is therefore recommended that the facility is duly protected by the installation of devices to detect fires and the intrusion of unauthorised persons. Technical defects or a break-down of the ventilation system is another hazard which could cause distress and even the death of animals, due to suffocation and overheating or, in less serious cases, have such negative effects on a procedure that it will be a failure and have to be repeated. Adequate monitoring devices should therefore be installed in connection with the heating and ventilation plant to enable the staff to supervise its operation in general. If warranted, a stand-by generator should be provided for the maintenance of life support systems for the animals and lighting in the event of a break-down or the withdrawal of supply. Clear instructions on emergency procedures should be prominently displayed. Alarms for fish tanks are recommended in case of failure of the water supply. Care should be taken to ensure that the operation of an alarm system causes as little disturbance as possible to the animals.
3.1. Health
3.1.1. The person in charge of the establishment should ensure regular inspection of the animals and supervision of the accommodation and care by a veterinarian or other competent person.
3.1.2. According to the assessment of the potential hazard to the animals, appropriate attention should be paid to the health and hygiene of the staff.
3.2. Capture
Wild and feral animals should be captured only by humane methods and by experienced persons who have a thorough knowledge of the habits and habitats of the animals to be caught. If an anaesthetic or any other drug has to be used in the capturing operation, it should be administered by a veterinarian or other competent person. Any animal which is seriously injured should be presented as soon as possible to a veterinarian for treatment. If the animal, in the opinion of the veterinarian, can only go on living with suffering or pain it should be killed at once by a humane method. In the absence of a veterinarian, any animal which may be seriously injured should be killed at once by a humane method.
3.3. Packing and transport conditions
All transportation is undoubtedly, for the animals, a stressful experience, which should be mitigated as far as possible. Animals should be in good health for transportation and it is the duty of the sender to ensure that they are so. Animals which are sick or otherwise out of condition should never be subjected to any transport which is not necessary for therapeutic or diagnostic reasons. Special care should be exercised with female animals in an advanced state of pregnancy. Female animals which are likely to give birth during the transport or which have done so within the preceding forty-eight hours, and their offspring, should be excluded from transportation. Every precaution should be taken by sender and carrier in packing, stowing and transit to avoid unnecessary suffering through inadequate ventilation, exposure to extreme temperatures, lack of feed and water, long delays, etc. The receiver should be properly informed about the transport details and documentary particulars to ensure quick handling and reception in the place of arrival. Even in the case of States which are not Parties to the European Convention on the Protection of Animals During International Transport, strict observance of the provisions of this Convention is recommended; strict observance of national laws and regulations as well as of the regulations for live animals of the International Air Transport Association and the Animal Air Transport Association is also recommended.
3.4. Reception and unpacking
The consignments of animals should be received and unpacked without avoidable delay. After inspection, the animals should be transferred to clean cages or pens and be supplied with feed and water as appropriate. Animals which are sick or otherwise out of condition should be kept under close observation and separately from other animals. They should be examined by a veterinarian or other competent person as soon as possible and, where necessary, treated. Animals which do not have any chance to recover should be killed at once by a humane method. Finally, all animals received must be registered and marked in accordance with the provisions of Articles 16, 17 and 24 of the Convention. Transport boxes should be destroyed immediately if proper decontamination is impossible.
3.5. Quarantine, isolation and acclimatisation
3.5.1. The objects of quarantine are:
a to protect other animals in the establishment;
b to protect man against zoonotic infection;
c to foster good scientific practice.
Unless the state of health of animals introduced into an establishment is satisfactory, it is recommended that they should undergo a period of quarantine. In some cases, that of rabies, for example, this period may be laid down in the national regulations of the Party. In others, it will vary and should be determined by a competent person, according to the circumstances, normally the veterinarian appointed by the establishment (see also Table 2).
Animals may be used for procedures during the quarantine period as long as they have become acclimatised to their new environment and they present no significant risk to other animals or man.
3.5.2. It is recommended that facilities should be set aside in which to isolate animals showing signs of or suspected of ill-health and which might present a hazard to man or to other animals.
3.5.3. Even when the animals are seen to be in sound health it is good husbandry for them to undergo a period of acclimatisation before being used in a procedure. The time required depends on several factors, such as the stress to which the animals have been subjected which in turn depends on several factors such as the duration of the transportation and the age of the animal. This time shall be decided by a competent person.
3.6. Caging
3.6.1. It is possible to make a distinction between two broad systems of housing animals.
Firstly, there is the system found in breeding, supplying and user establishments in the bio-medical field designed to accommodate animals such as rodents, rabbits, carnivores, birds and non-human primates, sometimes also ruminants, swine and horses. Suggested guidelines for cages, pens, runs and stalls suitable for such facilities are presented in Tables 3 to 13. Supplementary guidance on minimum cage areas is found in Figures 1 to 7. Furthermore, a corresponding guidance for the appraisal of the stocking density in cages is presented in Figures 8 to 22.
Secondly, there is the system frequently found in establishments conducting procedures only on farm or similar large animals. The facilities in such establishments should not be less than those required by current veterinary standards.
3.6.2. Cages and pens should not be made out of material that is deterimental to the health of the animals, and their design should be such that the animals cannot injure themselves and, unless they are disposable, they should be made from a resistant material adapted to cleaning and decontamination techniques. In particular attention should be given to the design of cage and pen floors which should vary according to the species and age of the animals and be designed to facilitate the removal of excreta.
3.6.3. Pens should be designed for the well-being of the species. They should permit the satisfaction of certain ethological needs (for example, the need to climb, hide or shelter temporarily) and be designed for efficient cleaning and freedom from contact with other animals.
3.7. Feeding
3.7.1. In the selection, production and preparation of feed, precautions should be taken to avoid chemical, physical and microbiological contamination. The feed should be packed in tight, closed bags, stamped with the production date when appropriate. Packing, transport and storing should also be such as to avoid contamination, deterioration or destruction. Store rooms should be cool, dark, dry and vermin and insect proof. Quickly perishable feed like greens, vegetables, fruit, meat, fish, etc. should be stored in cold rooms, refrigerators or freezers.
All feed hoppers, troughs or other utensils used for feeding should be regularly cleaned and if necessary sterilised. If moist feed is used or if the feed is easily contaminated with water, urine, etc., daily cleaning is necessary.
3.7.2. The feed distribution process may vary according to the species but it should be such as to satisfy the physiological needs of the animal. Provision should be made for each animal to have access to the feed.
3.8. Water
3.8.1. Uncontaminated drinking water should always be available to all animals. During transport, it is acceptable to provide water as part of a moist diet. Water is however a vehicle of micro-organisms and the supply should therefore be so arranged that the hazard involved is minimised. Two methods are in common use, bottles and automatic systems.
3.8.2. Bottles are often used with small animals like rodents and rabbits. When bottles are used, they should be made from translucent material in order to enable their contents to be monitored. The design should be wide-mouthed for easy and efficient cleaning and, if plastic material is used, it should not be leachable. Caps, stoppers and pipes should also be sterilisable and easy to clean. All bottles and accessories should be taken to pieces, cleaned and sterilised at appropriate and regular periods. It is preferable that the bottles should be replaced by clean, sterilised ones rather than be refilled in the holding rooms.
3.8.3. Automatic drinking systems should be regularly checked, serviced and flushed to avoid accidents and the spread of infections. If solid-bottom cages are used, care should be taken to minimise the risk of flooding. Regular bacteriological testing of the system is also necessary to monitor the quality of the water.
3.8.4. Water received from public waterworks contains some micro-organisms which are usually considered to be harmless unless one is dealing with microbiologically defined animals. In such cases, the water should be treated. Water supplied by public waterworks is usually chlorinated to reduce the growth of micro-organisms. Such chlorination is not always enough to keep down the growth of certain potential pathogens, as for example Pseudomonas. As an additional measure, the level of chlorine in the water could be increased or the water could be acidified to achieve the desired effect.
3.8.5. In fishes, amphibians and reptiles, tolerance for acidity, chlorine and many other chemicals differs widely from species to species. Therefore provision should be made to adapt the water supply for aquariums and tanks to the needs and tolerance limits of the individual species.
3.9. Bedding
Bedding should be dry, absorbent, non-dusty, non-toxic and free from infectious agents or vermin, or any other form of contamination. Special care should be taken to avoid using sawdust or bedding material derived from wood which has been treated chemically. Certain industrial by-products or waste, such as shredded paper, may be used.
3.10. Exercising and handling
3.10.1. It is advisable to take every possible opportunity to let animals take exercise.
3.10.2. The performance of an animal during a procedure depends very much on its confidence in man, something which has to be developed. The wild or feral animal will probably never become an ideal experimental animal. It is different with the domesticated animal born and raised in contact with man. The confidence once established should however be preserved. It is therefore recommended that frequent contact should be maintained so that the animals become familar with human presence and activity. Where appropriate time should be set aside for talking, handling and grooming. The staff should be sympathetic, gentle and firm when associating with animals.
3.11. Cleaning
3.11.1. The standard of a facility depends very much on good hygiene. Clear instructions should be given for the changing of bedding in cages and pens.
3.11.2. Adequate routines for the cleaning, washing, decontamination and, when necessary, sterilisation of cages and accessories, bottles and other equipment should be established. A very high standard of cleanliness and order should also be maintained in holding, washing and storage rooms.
3.11.3. There should be regular cleaning and, where appropriate, renewal of the material forming the ground surface in outdoor pens, cages and runs to avoid them becoming a source of infection and parasite infestation.
3.12. Humane killing of animals
3.12.1. All humane methods of killing animals require expertise which can only be attained by appropriate training.
3.12.2. A deeply unconscious animal can be exsanguinated but drugs which paralyse muscles before unconsciousness occurs, those with curariform effects and electrocution without passage of current through the brain, should not be used without prior anaesthesia.
Carcass disposal should not be allowed until rigor mortis occurs.
Tables and figures relating to Appendix A of the European Convention for the Protection of Vertebrate Animals used for Experimental and other Scientific Purposes (Guidelines for accomodation and care of animals)
Table 1
Guidelines for room temperature
(animals kept in cages, pens or indoor runs)
| Species or groups of species | Optimal range in °C | |
| Non-human New World primates | 20-28 | |
| Mouse | 20-24 | |
| Rat | 20-24 | |
| Syrian hamster | 20-24 | |
| Gerbil | 20-24 | |
| Guinea pig | 20-24 | |
| Non-Human Old World primates | 20-24 | |
| Quail | 20-24 | |
| Rabbit | 15-21 | |
| Cat | 15-21 | |
| Dog | 15-21 | |
| Ferret | 15-21 | |
| Poultry | 15-21 | |
| Pigeon | 15-21 | |
| Swine | 10-24 | |
| Goat | 10-24 | |
| Sheep | 10-24 | |
| Cattle | 10-24 | |
| Horse | 10-24 |
Note: In special cases, for example when housing very young or hairless animals, higher room temperatures than those indicated may be required.
Table 2
Guidelines for local quarantine periods
Introductory note: For imported animals, all quarantine periods should be subject to the Parties’ national regulations. In regard to local quarantine periods, the period should be determined by a competent peron according to circumstances, normally a veterinarian appointed by the establishment.
| Species | Days | |
| Mouse | 5-15 | |
| Rat | 5-15 | |
| Gerbil | 5-15 | |
| Guinea pig | 5-15 | |
| Syrian hamster | 5-15 | |
| Rabbit | 20-30 | |
| Cat | 20-30 | |
| Dog | 20-30 | |
| Non-human primates | 40-60 |
Table 3
Guidelines for caging small rodents and rabbits
(in stock and during procedures)
| Species | Minimum cage floor area cm2 | Minimum cage height cm | |
| Mouse | 180 | 12 | |
| Rat | 350 | 14 | |
| Syrian hamster | 180 | 12 | |
| Guinea pig | 600 | 18 | |
| Rabbit 1 kg | 1400 | 30 | |
| 2 kg | 2000 | 30 | |
| 3 kg | 2500 | 35 | |
| 4 kg | 3000 | 40 | |
| 5 kg | 3600 | 40 |
Note: „Cage height” means the vertical distance between the cage floor and the upper horizontal part of the lid or cage.
When designing procedures, consideration should be given to the potential growth of the animals to ensure adequate room according to this table in all phases of the procedures.
See also Figures 1 to 5 and 8 to 12.
Table 4
Guidelines for caging small rodents in breeding
| Species | Minimum cage floor area for mother and litter cm2 | Minimum cage height cm | |
| Mouse | 200 | 12 | |
| Rat | 800 | 14 | |
| Syrian hamster | 650 | 12 | |
| Guinea pig | 1200 | 18 | |
| Guinea pig in harems | 1000 per adult | 18 |
Note: For definition of „cage height” see note to Table 3.
Table 5
Guidelines for caging breeding rabbits
| Weight of doe kg | Minimum cage floor area per doe and litter m2 | Minimum cage height cm | Minimum nest box floor m2 | |
| 1 | 0,30 | 30 | 0,10 | |
| 2 | 0,35 | 30 | 0,10 | |
| 3 | 0,40 | 35 | 0,12 | |
| 4 | 0,45 | 40 | 0,12 | |
| 5 | 0,50 | 40 | 0,14 |
Note: For definition of „cage height” see note to Table 3.
The minimum cage floor area per doe and litter includes the area of the nest box floor.
See also Figure 6.
Table 6
Guidelines for housing cats
(during procedures and breeding)
| Weight of cat kg | Minimum cage floor area for cat m2 | Minimum cage height cm | Minimum cage floor area per queen and litter m2 | Minimum pen floor area per queen and litter m2 | |
| 0,5-1 | 0,2 | 50 | - | - | |
| 1-3 | 0,3 | 50 | 0,58 | 2 | |
| 3-4 | 0,4 | 50 | 0,58 | 2 | |
| 4-5 | 0,6 | 50 | 0,58 | 2 |
Note: The housing of cats in cages should be strictly limited. Cats confined in this way should be let out for exercising at least once a day, where it does not interfere with the procedure. Cat pens should be equipped with dirt trays, ample shelf room for resting and objects suitable for climbing and claw-trimming.
„Cage height” means the vertical distance between the highest point on the floor and the lowest point in the top of the cage.
For the purpose of calculating the minimum floor area, the shelf area may be included. The minimum cage floor area per queen and litter includes the 0,18 m2 area of the kittening box.
See also Figure 7.
Table 7
Guidelines for housing dogs in cages
(during procedures)
| Height of dog to point of shoulder cm | Minimum cage floor area per dog m2 | Minimum height of cage cm | |
| 30 | 0,75 | 60 | |
| 40 | 1,00 | 80 | |
| 70 | 1,75 | 140 |
Note: Dogs should not be kept in cages any longer than is absolutely necessary for the purpose of the procedure. Caged dogs should be let out for exercise at least once a day unless it is incompatible with the purpose of the procedure. A time-limit should be set beyond which a dog should not be confined without daily exercise. Exercise areas should be large enough to allow the dog freedom of movement. Grid floors should not be used in dog cages unless the procedure requires it.
In the light of the great differences in height and the limited interdependence of height and weight of various breeds of dogs, the cage height should be based on the body height to the shoulder of the individual animal. As a general rule the minimum cage height should be twice the height to the shoulder.
For definition of „cage height”, see note to Table 6.
Table 8
Guidelines for housing dogs in pens
(in stock and during procedures and breeding)
| Minimum adjacent exercise area per dog | ||||
| Weight of dog kg | Minimum pen floor area per dog m2 | up to 3 dogs m2 | more than 3 dogs m2 | |
| <6 | 0,5 | 0,5 (1,0) | 0,5 (1,0) | |
| 6-10 | 0,7 | 1,4 (2,1) | 1,2 (2,9) | |
| 10-20 | 1,2 | 1,6 (2,8) | 1,4 (2,6) | |
| 20-30 | 1,7 | 1,9 (3,6) | 1,6 (3,3) | |
| >30 | 2,0 | 2,0 (4,0) | 1,8 (3,8) | |
Note: Figures in brackets give the total area per dog, that is, the pen floor area plus the adjacent exercise area. Dogs kept permanently outdoors should have access to a sheltered place to find protection against unfavourable weather conditions. Where dogs are housed on grid floors, a solid area should be provided for sleeping. Grid floors should not be used unless the procedure requires it. Partitions between pens should be such as to prevent dogs from injuring each other.
All pens should have adequate drainage.
Table 9
Guidelines for caging non-human primates
(in stock and during procedures and breeding)
Introductory note: Because of the wide variations in sizes and characteristics of primates, it is especially important to match the shape and internal fittings as well as the dimensions of their cages to their particular needs. The total volume of the cage is just as important to primates as the floor area. As a general principle, the height of a cage, at least for apes and other simians, should be its greatest dimension. Cages should be high enough at least to allow the animals to stand up erect. The minimum cage height for brachiators should be such as to allow them to swing in full extension from the ceiling without their feet touching the cage floor. Where appropriate, perches should be fitted to allow the primates to use the upper part of the cage.
Compatible primates may be kept two to a cage. Where they cannot be kept in pairs, their cages should be so placed that they can see one another, but it should also be possible to prevent this when required.
Subject to these observations, the following table constitutes a general guideline for caging the groups of species most commonly used (superfamilies Ceboidea and Cercopithecoidea).
| Weight of primate kg | Minimum cage floor area for one or two animals m2 | Minimum cage height cm | |
| <1 | 0,25 | 60 | |
| 1-3 | 0,35 | 75 | |
| 3-5 | 0,50 | 80 | |
| 5-7 | 0,70 | 85 | |
| 7-9 | 0,90 | 90 | |
| 9-15 | 1,10 | 125 | |
| 15-25 | 1,50 | 125 |
Note: For definition of „cage height”, see note to Table 6.
Table 10
Guidelines for caging pigs
(in stock and during procedures)
| Weight of pig kg | Minimum cage floor area per pig m2 | Minimum cage height cm | |
| 5-15 | 0,35 | 50 | |
| 15-25 | 0,55 | 60 | |
| 25-40 | 0,80 | 80 |
Note: The table would also apply to piglets. Pigs should not be kept in cages unless absolutely necessary for the purpose of the procedure and then only for a minimum period of time.
For definition of „cage height” see note to Table 6.
Table 11
Guidelines for accommodating farm animals in pens
(in stock and during procedures in user establishments)
| Species and weights kg | Minimum pen floor area m2 | Minimum pen length m | Minimum pen partition height m | Minimum pen floor area for groups m2/animal | Minimum length of feed rack per head m | |
| Pigs | ||||||
| 10-30 | 2 | 1,6 | 0,8 | 0,2 | 0,20 | |
| 30-50 | 2 | 1,8 | 1,0 | 0,3 | 0,25 | |
| 50-100 | 3 | 2,1 | 1,2 | 0,8 | 0,30 | |
| 100-150 | 5 | 2,5 | 1,4 | 1,2 | 0,35 | |
| >150 | 5 | 2,5 | 1,4 | 2,5 | 0,40 | |
| Sheep | ||||||
| <70 | 1,4 | 1,8 | 1,2 | 0,7 | 0,35 | |
| Goats | ||||||
| <70 | 1,6 | 1,8 | 2,0 | 0,8 | 0,35 | |
| Cattle | ||||||
| <60 | 2,0 | 1,1 | 1,0 | 0,8 | 0,30 | |
| 60-100 | 2,2 | 1,8 | 1,0 | 1,0 | 0,30 | |
| 100-150 | 2,4 | 1,8 | 1,0 | 1,2 | 0,35 | |
| 150-200 | 2,5 | 2,0 | 1,2 | 1,4 | 0,40 | |
| 200-400 | 2,6 | 2,2 | 1,4 | 1,6 | 0,55 | |
| >400 | 2,8 | 2,2 | 1,4 | 1,8 | 0,65 | |
| Adult horses | 13,5 | 4,5 | 1,8 | - | - |
Table 12
Guidelines for accommodating farm animals in stalls
(in stock and during procedures in user establishments)
| Species and weight kg | Minimum stall area m2 | Minimum stall length m | Minimum stall partition m | |
| Pigs | ||||
| 100-150 | 1,2 | 2,0 | 0,9 | |
| >150 | 2,5 | 2,5 | 1,4 | |
| Sheep | ||||
| <70 | 0,7 | 1,0 | 0,9 | |
| Goats | ||||
| <70 | 0,8 | 1,0 | 0,9 | |
| Cattle | ||||
| 60-100 | 0,6 | 1,0 | 0,9 | |
| 100-150 | 0,9 | 1,4 | 0,9 | |
| 150-200 | 1,2 | 1,6 | 1,4 | |
| 200-350 | 1,8 | 1,8 | 1,4 | |
| 350-500 | 2,1 | 1,9 | 1,4 | |
| >500 | 2,6 | 2,2 | 1,4 | |
| Adult horses | 4,0 | 2,5 | 1,6 |
Note: Stalls should be sufficiently wide to allow an animal to lie comfortably.
Table 13
Guidelines for caging birds
(in stock and during procedures in user establishments)
| Species and weight g | Minimum area for one bird cm2 | Minimum area for 2 birds cm2/bird | Minimum area for 3 birds cm2/bird | Minimum cage height cm | Minimum length of feed trough per bird cm | |
| Chickens | ||||||
| 100-300 | 250 | 200 | 150 | 25 | 3 | |
| 300-600 | 500 | 400 | 300 | 35 | 7 | |
| 600-1200 | 1000 | 600 | 450 | 45 | 10 | |
| 1200-1800 | 1200 | 700 | 550 | 45 | 12 | |
| 1800-2400 | 1400 | 850 | 650 | 45 | 12 | |
| (Adult males) | ||||||
| >2400 | 1800 | 1200 | 1000 | 60 | 15 | |
| Quails | ||||||
| 120-140 | 350 | 250 | 200 | 15 | 4 |
Note: „Area” means the product of cage length and cage width measured internally and horizontally, NOT the product of the floor length and floor width.
For definition of „cage height” see note to Table 6.
Mesh size in grid floors should not be greater than 10×10 mm for young chicks, and 25×25 mm for pullets and adults. The wire thickness should be at the least 2 mm. The sloping gradient should not exceed 14% (8°). Water troughs should be of the same length as the feed troughs. If nipples or cups are provided, each bird should have access to two. Cages should be fitted with perches and allow birds in single cages to see each other.
Figure 1
Mice (in stock and during procedures)
Minimum cage floor area
Given the weight of a mouse, the full-drawn line, EU-EU, gives the minimum area that it should be allocated.
Figure 2
Rats (in stock and during procedures)
Minimum cage floor area
Given the weight of a rat, the full-drawn line, EU-EU, gives the minimum area that it should be allocated.
Figure 3
Syrian hamsters (in stock and during procedures)
Minimum cage floor area
Given the weight of a Syrian hamster the full-drawn line, EU-EU, gives the minimum area that it should be allocated.
Figure 4
Guinea pigs (in stock and during procedures)
Minimum cage floor area
Given the weight of a guinea pig, the full-drawn line, EU-EU, gives the minimum area that it should be allocated.
Figure 5
Rabbits (in stock and during procedures)
Minimum cage floor area
Given the weight of a rabbit, the full-drawn line, EU-EU, gives the minimum area it should be allocated.
Figure 6
Rabbits (in breeding)
Minimum cage floor area for doe with unweaned litter
Given the weight of a doe, the full-drawn line, EU-EU, gives the minimum area it should be allocated.
Figure 7
Cats (in stock and during procedures)
Minimum cage floor area
Given the weight of a cat, the full-drawn line, EU-EU, gives the minimum area it should be allocated.
Figure 8
Guide to the relationship between number of mice per cage and cage floor area (in stock and during procedures)
The lines represent the average weights and correspond to the line EU-EU in Figure 1
Figure 9
Guide to the relationship between number of rats per cage and cage floor area (in stock and during procedures)
The lines represent the average weights and correspond to the line EU-EU in Figure 2
Figure 10
Guide to the relationship between number of hamsters per cage and cage floor area (in stock and during procedures)
The lines represent the average weights and correspond to the line EU-EU in Figure 3
Figure 11
Guide to the relationship between number of guinea pigs per cage and cage floor area (in stock and during procedures)
The lines represent the average weights and correspond to the line EU-EU in Figure 4
Figure 12
Guide to the relationship between number of rabbits per cage and cage floor area (in stock and during procedures)
The lines represent the average weights and correspond to the line EU-EU in Figure 5
Under Article 27 and 28 of the Convention, each Party shall collect statistical information relating to certain aspects of procedures coming under the Convention and communicate this information to the Secretary General of the Council of Europe who shall publish the information received.
The method used to collect the information is for each Party to decide and, of course, any additional statistical information may be collected to satisfy national requirements. However, in order to facilitate the work of the Secretary General, the information supplied to him must be comparable and in accordance with the attached tables. Data shall be collected per calendar year.
The animals to be counted are those which will be put to a use which may cause them pain, suffering, distress or lasting harm (see Article 1.2.c of the Convention). The counting shall take place when the animals are put to use in a procedure. Each animal shall be counted once only in the same table. Animals not subject to procedures as defined in Article 1.2.c shall not be counted for the purpose of collecting statistical information in the context of this Convention.
The very nature of biological research makes it inevitable that occasions will arise when it is difficult to decide in which column of a table an animal being used in a procedure should be recorded. There is no right or wrong method of solving the problem, which is one of individual choice. Subject to such directives as the competent authorities may give, it is for the scientist to decide where to record his animal.
It is, however, essential to ensure that no animal is counted twice in the same table.
Table 1
The number and kinds of animals used in procedures
In this table the total number of animals used in procedures shall be given, this total being broken down by types or classes of animal.
Table 2
The number of animals used in procedures for selected purposes
This table is intended to show the number of animals used in the broad areas of: fundamental research, development of new products, safety evaluation, diagnosis of disease, and education and training. In column 1, „medical” includes veterinary medicine.
Table 3
The number of animals used in procedures for selected purposes for the protection of man, animals and the environment by toxicological or other safety evaluations
This table is intended to give a more detailed breakdown of procedures carried out for the general protection of man, animals and the environment excluding medical purposes. Column 6 includes harmful radiation.
Table 4
The number of animals used in procedures concerned with diseases and disorders
This table is intended to illustrate the number of animals used for medical purposes, including veterinary medicine, with special reference to three areas of human disease which are of particular public concern.
Table 5
The number of animals used in procedures required by law
An entry in the column „Party only” shall be made when the procedure is required by the law of the Party in which the procedure takes place, including international obligations into which that Party has entered (for example as a Party to the Convention on the Elaboration of a European Pharmacopoeia or as a member State of the European Communities).
An entry in the column „Other Parties only” shall be made where the aim of the procedure is specifically to meet requirements, including trade requirements, in countries other than the Party, including also requirements of conventions to which the latter is not a party.
„Both” shall be used where the procedure is intended to meet requirements of both groups; in this case no entry shall be made in either of the other two columns.
Table 1
The number and kinds of animals used in procedures during (year) in (Party)
| Mice (Mus musculus) | ||
| Rats (Rattus norvegicus) | ||
| Guinea pigs (Cavia porcellus) | ||
| Other rodents (other Rodentia) | ||
| Rabbits (Oryctolagus cuniculus) | ||
| Apes (Hominoidea) | ||
| Other simians (Cercopithecoidea & Ceboidea) | ||
| Prosimians (Prosimia) | ||
| Dogs (Canis familiaris) | ||
| Cats (Felis catus) | ||
| Other carnivores (other Carnivora) | ||
| Horses, donkeys and cross-breds (Equidae) | ||
| Pigs (Sus) | ||
| Goats and sheep (Capra & Ovis) | ||
| Cattle (Bos) | ||
| Other mammals (other Mammalia) | ||
| Birds (Aves) | ||
| Reptiles (Reptilia) | ||
| Amphibians (Amphibia) | ||
| Fish (Pisces) | ||
| Total |
Table 2
The number of animals used in procedures for selected purposes during (year) in (Party)
| Selected species | |||||
| All species | Rodents and rabbits | Dogs and Cats | Primates | ||
| 1 Biological (including medical) studies of a fundamental nature | |||||
| 2 Discovery, development and quality control (including safety evaluation) of products or appliances for human and veterinary medicine | |||||
| 3 Diagnosis of disease | |||||
| 4 Protection of man, animals and the environment by toxicological or other safety evaluations | |||||
| 5 Education and training | |||||
Table 3
The number of animals used in procedure for selected purposes for the protection of man, animals and the environment by toxicological or other safety evaluations during (year) in (Party)
| Selected species | |||||
| Further classification of Item 4 of Table 2 | All species | Rodents and rabbits | Dogs and Cats | Primates | |
| 1 Substances used or intended to be used mainly in agriculture | |||||
| 2 Substances used or intended to be used mainly in industry | |||||
| 3 Substances used or intended to be used mainly in households | |||||
| 4 Substances used or intended to be used mainly as cosmetics or toiletries | |||||
| 5 Substances used or intended to be used mainly as additives in food for human consumption | |||||
| 6 Potential or actual hazards of contaminants in the general environment | |||||
Table 4
The number of animals used in procedures concerned with diseases and disorders during (year) in (Party)
| Selected species | |||||
| All species | Rodents and rabbits | Dogs and Cats | Primates | ||
| 1 Cancer (excluding evaluations of carcinogenic hazards) | |||||
| 2 Cardiovascular diseases | |||||
| 3 Nervous and mental disorders | |||||
| 4 Other human and animal diseases | |||||
Note: When a procedure covers cancer under any item from 2 to 4, the cancer classification should take precedence.
Table 5
The number of animals used in procedures required by law during (year) in (Party)
| Selected species | |||||
| All species | Rodents and rabbits | Dogs and Cats | Primates | ||
| Party only | |||||
| Other Parties only | |||||
| Both | |||||
Az Európa Tanács tagállamai, az egyezmény aláírói,
emlékeztetve, hogy az Európa Tanács célja a tagjai közötti nagyobb egység elérése és hogy együtt kíván működni más államokkal a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált élő állatok védelme területén;
felismerve, hogy az ember erkölcsi kötelessége minden állat tisztelete és annak megfelelő figyelembevétele, hogy az állatok képesek szenvedni és emlékezni;
elfogadva mindazonáltal, hogy az embernek a tudás, az egészség és a biztonság keresése során fel kell használnia az állatokat, valahányszor ésszerűen elvárható, hogy ez az ismeretek bővülését eredményezi, vagy az ember vagy állat javát szolgálja, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az ember azokat élelmezés, ruházkodás és teherhordás céljából használja;
azzal az elhatározással, hogy az állatok kísérleti és egyéb tudományos célokra való felhasználását korlátozza, törekedve - amennyiben célszerű - az efféle használat helyettesítésére, különösen alternatív intézkedések felkutatásával és ezen alternatív intézkedések alkalmazásának elősegítésével;
azzal az óhajjal, hogy közös rendelkezéseket fogadjanak el, a fájdalmat, szenvedést, szorongást vagy maradandó károsodást okozó eljárások során felhasznált állatok védelme céljából, továbbá annak biztosítása céljából, hogy amennyiben ez elkerülhetetlen, azokat a minimálisra csökkenti,
a következőkben állapodtak meg:
(1) Ezt az egyezményt az esetlegesen fájdalmat, szenvedést, szorongást vagy maradandó károsodást okozó kísérleti vagy egyéb tudományos eljárásban felhasznált vagy felhasználásra szánt állatokra kell alkalmazni. Az egyezményt nem kell alkalmazni nem kísérleti jellegű mezőgazdasági vagy klinikai állatorvosi gyakorlatra.
(2) Ebben az egyezményben:
a) „állat”: kivéve, ha ettől eltérően minősítik, minden élő, nem emberi gerinces, beleértve a szabadon élő és/vagy szaporodó lárvaalakokat, kivéve a más magzati vagy embrionális állapotúakat;
b) „felhasználásra szánt”: értékesítésre, rendelkezésre vagy bármilyen kísérleti vagy egyéb tudományos eljárásban történő felhasználás céljából tenyésztett vagy tartott állat;
c) „eljárás”: a valamely állat leölésének vagy jelölésének a korszerű gyakorlat által elfogadott legkevésbé fájdalmas módszerei (kíméletes módszerek) kivételével, az állat bármely, esetlegesen fájdalmat, szenvedést, szorongást vagy maradandó károsodást okozó kísérleti vagy egyéb tudományos célú felhasználása maradandó kár, beleértve minden olyan cselekményt, aminek célja, vagy ami képes egy állat ilyen körülmények közötti megszületését eredményezni. Valamely eljárás az állat felhasználásra történő legelső felkészítésével kezdődik és akkor végződik, ha az adott eljárással kapcsolatos további megfigyeléseket már nem tesznek; érzéstelenítő, fájdalomcsillapító vagy egyéb módszerek a fájdalom, szenvedés, szorongás vagy maradandó károsodás megszüntetése céljából történő sikeres alkalmazása nem vonja ki az állat felhasználását e meghatározás hatálya alól;
d) „szakképzett személy”: bármely személy, akit az egyik fél saját területén szakképzettnek tekint az ezen egyezményben leírt megfelelő feladat elvégzésére;
e) „felelős hatóság”: egy adott fél területén bármely, a megfelelő célra kijelölt hatóság, testület vagy személy;
f) „létesítmény”: bármely - helyhez kötött vagy mozgatható - berendezés, épület, épületcsoport vagy egyéb helyiségek, beleértve a nem teljesen fedett vagy zárt helyeket is;
g) „tenyésztő létesítmény”: bármely olyan létesítmény, ahol állatokat tenyésztenek az eljárásokban történő felhasználás céljából;
h) „beszállító létesítmény”: a tenyésztő létesítmény kivételével, bármely olyan létesítmény, amiből állatokat szállítanak be kísérleti célra történő felhasználásra;
i) „felhasználó létesítmény”: olyan létesítmény, ahol állatokat használnak fel az eljárások során;
j) „az állatok leölésének kíméletes módszere”: állat leölése az adott fajnak megfelelő minimális fizikai és mentális szenvedés okozása mellett.
Valamely eljárást kizárólag az alábbi célból vagy célokból lehet elvégezni, és az ebben az egyezményben megállapított korlátozások mellett:
a) (i) emberek, gerinces vagy gerinctelen állatok vagy növények betegségének, kóros egészségi állapotának vagy más rendellenességének, illetve azok hatásainak elkerülése vagy megelőzése, beleértve a gyógyszerek, anyagok vagy termékek előállítását, minőségi, hatékonysági és ártalmatlansági vizsgálatát;
(ii) emberek, gerinces vagy gerinctelen állatok vagy növények betegségének, kóros egészségi állapotának vagy egyéb rendellenességének, illetve azok hatásainak diagnosztizálása vagy kezelése;
b) emberek, gerinces és gerinctelen állatok vagy növények élettani állapotának feltárása, felmérése, szabályozása vagy módosítása;
c) a környezet védelme;
d) tudományos kutatás;
e) oktatás és képzés;
f) igazságügyi orvostani vizsgálatok.
Mindegyik fél vállalja, hogy minden szükséges lépést megtesz az egyezmény rendelkezéseinek hatályba léptetésére, továbbá hatékony ellenőrzési és felügyeleti rendszer mielőbbi, de mindenképpen az adott fél tekintetében az egyezmény hatálybalépésének napjától számított öt éven belüli biztosítására.
Ezen egyezménynek egyetlen rendelkezése sem befolyásolja a feleknek arra irányuló szabadságát, hogy az eljárásokban felhasznált állatok védelmére vagy az állatoknak az eljárásokban történő felhasználásának ellenőrzésére és korlátozására vonatkozóan szigorúbb intézkedéseket fogadjanak el.
(1) Minden, valamely eljárásban felhasznált vagy felhasználásra szánt állat számára az egészségének és jólétének megfelelő elhelyezést, környezetet, legalább minimális mértékű mozgásszabadságot, táplálékot, vizet és gondoskodást biztosítanak. Az állat élettani és etológiai igényeinek kielégítésében való korlátozást a gyakorlatilag lehetséges legkisebb mértékre szorítják. E rendelkezés végrehajtása során tekintettel kell lenni az ezen egyezmény A. függelékében megállapított, az állatok elhelyezésére és gondozására vonatkozó iránymutatásokra.
(2) Az állatok tenyésztésének, tartásának vagy felhasználásának környezeti feltételeit naponta ellenőrzik.
(3) Az állatok jólétét és egészségi állapotát megfelelő gondossággal és gyakorisággal kísérik figyelemmel, a fájdalom vagy az elkerülhető szenvedés, szorongás vagy maradandó károsodás megelőzése céljából.
(4) Mindegyik fél szabályozásokat határoz meg a feltárt hibák vagy szenvedés mielőbbi helyrehozatalának biztosítása céljából.
(1) Valamely eljárást a 2. cikkben említett célból nem hajtanak végre, amennyiben másik, állat felhasználásával nem járó, tudományosan megfelelő módszer - ésszerűen és megvalósíthatóan - rendelkezésre áll.
(2) Mindegyik fél ösztönzi az olyan módszerek kifejlesztésére irányuló tudományos kutatást, amik ugyanazzal az információval szolgálhatnak, mint amit az eljárásokban kaptak.
Valahányszor eljárást kell végrehajtani, a faj kiválasztását körültekintően mérlegelik és - ha ez szükséges - a választást a felelős hatóság számára indokolják; az eljárások közötti választásánál, azokat kell kiválasztani, amik a legkevesebb állatot használják fel, a legkevesebb fájdalmat, szenvedést, szorongást vagy maradandó károsodást okozzák, és amelyekről a leginkább valószínűsíthető, hogy kielégítő eredményeket nyújtanak.
Valamely eljárást általános érzéstelenítés, helyi érzéstelenítés vagy fájdalomcsillapítás, vagy más olyan módszerek, amelyek a lehető legnagyobb mértékben szüntetik meg a fájdalmat, szenvedést, szorongást vagy maradandó károsodást teljes eljárás folyamán történő alkalmazása mellett kell elvégezni, kivéve, ha:
a) az eljárás okozta fájdalom kisebb, mint az állat jólétének az érzéstelenítés vagy fájdalomcsillapítás alkalmazása által okozott romlása; vagy
b) az érzéstelenítés vagy fájdalomcsillapítás használata összeegyeztethető az eljárás céljával. Ilyen esetekben megteszik a megfelelő törvényi, illetve közigazgatási intézkedéseket annak biztosítása céljából, hogy ilyen eljárást fölöslegesen ne végezzenek el.
(1) Amikor az állatot olyan eljárásnak tervezik alávetni, amelyben az valószínűleg huzamosabb ideig súlyos fájdalmat érez vagy érezhet, ezt az eljárást, kifejezetten be kell jelenteni és igazolni kell a felelős hatóság felé, vagy kifejezetten engedélyeztetni kell azzal.
(2) Megfelelő törvényi és/vagy közigazgatási intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy ilyen eljárást nem végeznek fölöslegesen.
Az intézkedések tartalmazzák az alábbiakat:
- vagy a felelős hatóság egyedi engedélye,
- vagy a felelős hatóságnak az ilyen eljárásra vonatkozóan tett egyedi bejelentést és az e hatóság által tett jogi vagy közigazgatási lépést, ha az nem látja biztosítottnak, hogy az eljárás megfelelő jelentőséggel bír ahhoz, hogy megfeleljen az ember vagy az állat alapvető igényeinek, a tudományos problémák megoldását is beleértve.
Valamely eljárás során a felhasznált állatra továbbra is az 5. cikk rendelkezései vonatkoznak, kivéve, ha e rendelkezések nem egyeztethetőek össze az eljárás célkitűzésével.
(1) Az eljárás végén eldöntik, hogy az állatot életben tartsák-e, vagy kíméletes módszer alkalmazásával leöljék. Az állat nem tartható életben, ha hosszantartó fájdalma vagy szorongása valószínűleg megmarad, még akkor sem, ha minden más szempontból a normál egészségi állapotát helyreállították.
(2) Az e cikk (1) bekezdésében említett határozatokat olyan hatáskörrel rendelkező személy - különösen állatorvos vagy olyan személy, aki a 13. cikkel összhangban felelős az eljárásért vagy azt elvégezte - hozza meg.
(3) Amennyiben az eljárás végén:
a) az állatot életben tartják, azt egészségi állapotának megfelelő gondozásban részesítik, állatorvos vagy más szakképzett személy felügyelete alá helyezik és az 5. cikk követelményeinek megfelelő feltételek mellett tartják. Az ezen albekezdésben megállapított feltételektől azonban mentesség adható, amennyiben az állatorvos véleménye szerint az ilyen mentesség következtében az állat nem szenvedne;
b) az állatot nem tartják életben, vagy jólétére vonatkozóan az 5. cikk rendelkezéseiből nem részesül, az állatot kíméletes módszer alkalmazásával a lehető leghamarabb leölik.
(4) Függetlenül attól, hogy alkalmaztak-e érzéstelenítést vagy fájdalomcsillapítást, egyetlen, súlyos vagy hosszantartó fájdalommal vagy szenvedéssel járó eljárásban felhasznált állatot sem használnak fel további eljárásban, kivéve, ha megfelelő egészségi állapotát és jóllétét helyreállították, és vagy:
a) az újabb eljárást teljes egészében az állat leöléséig fenntartott általános érzéstelenítés mellett végzik; vagy
b) az újabb eljárás csak kisebb beavatkozásokkal jár.
Az ezen egyezmény más rendelkezései ellenére, amennyiben az eljárás jogos céljai azt szükségessé teszik, a felelős hatóság engedélyezheti, hogy az érintett állatot szabadon engedjék, feltéve, hogy megbizonyosodtak arról, hogy a maximálisan megvalósítható gondossággal jártak el az állat jólétének biztosítása érdekében. Kizárólag oktatási és képzési célokból az állat szabadon engedésével járó eljárások nem megengedhetőek.
A 2. cikkben említett célokra irányuló eljárást csak az arra engedéllyel rendelkező személyek vagy az engedéllyel rendelkező személy közvetlen felelőssége alatt álló személyek végezhetik el, illetve akkor, ha az érintett kísérleti vagy más tudományos projekt a nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel összhangban engedélyezett. Engedély csak a felelős hatóság által hatáskörrel rendelkezőnek megítélt személyeknek adható.
A tenyésztő és beszállító létesítményeket a felelős hatóság veszi nyilvántartásba, a 21. vagy a 22. cikk szerinti mentesség nyújtása mellett. E nyilvántartásba vett létesítmények megfelelnek az 5. cikk követelményeinek.
A 14. cikkben előírt nyilvántartás meghatározza a létesítményért felelős személyt, aki hatáskörrel rendelkezik a létesítményben tartott vagy tenyésztett állatfajok egyedeinek megfelelő gondozása intézéséért vagy elrendezéséért.
(1) A nyilvántartásba vett tenyésztő létesítményekben intézkednek az ott tenyésztett állatok tekintetében, a létesítményt elhagyó állatok számának és fajainak, a kilépés dátumainak, valamint a címzett nevének és címének feljegyzéséről.
(2) A nyilvántartásba vett beszállító létesítményekben intézkednek a be- és kilépő állatok számának és fajának, e mozgások dátumainak, az érintett állatok beszerzési forrásának, továbbá a címzett nevének és címének feljegyzéséről.
(3) A felelős hatóság előírja, hogy mely nyilvántartásokat kell az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett, a létesítményért felelős nevében eljáró személynek megőriznie és a hatóság rendelkezésére bocsátania; e nyilvántartásokat az utolsó bejegyzéstől számított legalább három évig őrzik meg.
(1) Valamely létesítményben való elválasztás előtt, minden kutyát és macskát egyedileg és tartósan megjelölnek a lehető legkevésbé fájdalmas módon.
(2) Ha egy jelöletlen kutya vagy macska elválasztása után első alkalommal kerül be egy létesítménybe, azt - a lehető leghamarabb - megjelölik.
(3) Ha egy kutyát vagy macskát, elválasztásukat megelőzően az egyik létesítményből egy másikba szállítanak, és megjelölésük előzetesen nem megvalósítható, teljes körű - különösen az anyát meghatározó - dokumentációt őriznek meg, amíg az állat megjelölése lehetővé nem válik.
(4) A kutya vagy a macska származásának és azonosításának részleteit feljegyzik a létesítmény nyilvántartásába.
A felhasználó létesítményeket a felelős hatóság veszi nyilvántartásba vagy hagyja egyébként jóvá, és azok megfelelnek az 5. cikkben megállapított feltételeknek.
A felhasználó létesítményekben rendelkezéseket írnak elő a felhasznált állatfajoknak és az ott folytatott eljárások teljesítésének megfelelő felszerelésekről és berendezésekről. E felszerelések és berendezések olyan formával, kialakítással és működéssel rendelkeznek, amik biztosítják az eljárások lehető leghatékonyabb elvégzését, a lehető legkisebb számú állat felhasználása és a legkisebb mértékű fájdalommal, szenvedéssel, szorongással vagy maradandó károsodással történő ellentmondásmentes eredmények elérése céljával.
A felhasználó létesítményekben:
a) azonosítják azt a személyt vagy személyeket, aki(k) az állatok gondozásáért és a berendezések működéséért adminisztratív szempontból felel(nek);
b) elegendő képzett személyzetet biztosítanak;
c) megfelelő intézkedéseket tesznek állatorvosi tanácsadás és kezelés előírása érdekében;
d) az állatok jólétével kapcsolatos tanácsadói kötelezettségekkel állatorvost vagy más hatáskörrel rendelkező személyt kell megbízni.
(1) Az eljárásokban való felhasználásra szánt, az alább felsorolt állatfajok egyedeit közvetlenül a nyilvántartásba vett tenyésztő létesítményekből szerzik be, vagy azoknak onnan kell származniuk, kivéve, ha - a fél által meghatározandó rendelkezések szerint - általános vagy rendkívüli mentességet kaptak:
| egér: | Mus musculus | |
| patkány: | Rattus norvegicus | |
| tengerimalac: | Cavia porcellus | |
| aranyhörcsög: | Mesocricerus auratus | |
| házinyúl: | Oryctolagus cuniculus | |
| kutya: | Canis familiaris | |
| macska: | Felis catus | |
| fürj: | Coturnix coturnix. |
(2) Mindegyik fél vállalja, hogy az e cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit kiterjeszti egyéb fajokra, különösen a főemlősök rendjébe tartozókra, amint az érintett, adott célra tenyésztett állatfajok egyedeiből történő elegendő ellátásra elfogadható kilátás van.
(3) Háziasított fajok kóbor egyedei nem használhatók eljárásokban. Az e cikk (1) bekezdésének feltételei szerinti általános mentesség nem terjeszthető ki a kóbor kutyákra és macskákra.
A felhasználó létesítményekben kizárólag a nyilvántartásba vett tenyésztő vagy beszállító létesítményekből beszállított állatokat lehet felhasználni, kivéve, ha - a fél által meghatározandó rendelkezések szerint - általános vagy rendkívüli mentességet kaptak.
Az eljárásokat, ha ezt a felelős hatóság engedélyezi, a felhasználó létesítményeken kívül is el lehet végezni.
A felhasználó létesítményekben intézkednek a nyilvántartások vezetéséről és azok rendelkezésre bocsátásáról, amennyiben azt a felelős hatóság megköveteli. Különösen e nyilvántartások elegendőek ahhoz, hogy a 27. cikk követelményeinek megfeleljenek, és ezen túlmenően feltüntetik az összes beszerzett állat számát és faját, a beszerzés forrását és a beérkezés dátumát.
(1) Szakmákra vagy egyéb foglalkozásokra felkészítő oktatás, képzés vagy továbbképzés céljából végzett eljárásokat - beleértve az eljárásokban felhasznált vagy felhasználásra szánt állatokról való gondoskodást is - be kell jelenteni a felelős hatóságnak, és azokat az a hatáskörrel rendelkező személy végzi, vagy e személy felügyelete mellett végzik, aki felelős annak biztosításáért, hogy az eljárások megfeleljenek az ezen egyezmény feltételei szerinti nemzeti jogszabályoknak.
(2) A fenti (1) bekezdésben említettektől eltérő célú oktatás, képzés vagy továbbképzés keretében végzett eljárásokat nem engedélyezik.
(3) Az e cikk (1) bekezdésében említett eljárásokat csak az érintett forgó oktatás vagy képzés tekintetében feltétlenül szükségesekre korlátozzák, és azokat csak akkor engedélyezik, ha céljuk hasonlóan hatékony audiovizuális vagy egyéb megfelelő módszerek alkalmazásával nem érhető el.
Az eljárásokat - a felügyeletet is ideértve - elvégző, vagy azokban részt vevő, vagy az eljárásokban felhasznált állatokat gondozó személyzetet megfelelő oktatásban és képzésben részesítik.
(1) Mindegyik fél statisztikai információt gyűjt az eljárásokban részt vevő állatok felhasználásáról, és ezt az információt - ahol ez jogszerű - a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja.
(2) Adatokat gyűjtenek az alábbiak tekintetében:
a) az eljárásokban felhasznált állatok száma és fajtája;
b) a közvetlenül az orvostudománnyal kapcsolatos eljárásokban, továbbá az oktatásban és képzésben felhasznált, az egyes kiválasztott kategóriákba tartozó állatok száma;
c) az ember és a környezet védelmét szolgáló eljárásokban felhasznált, egyes kiválasztott kategóriákba tartozó állatok száma;
d) a jog által megkövetelt eljárásokban felhasznált, egyes kiválasztott kategóriákba tartozó állatok száma.
(1) A nemzeti jogszabályok titoktartással és titkossággal kapcsolatos követelményei mellett mindegyik fél évente az Európa Tanács főtitkárával - az ezen egyezmény B. függelékében meghatározott formában - közli a 27. cikk (2) bekezdésében említett kérdésekre vonatkozó információt.
(2) Az Európa Tanács főtitkára közzé teszi a felektől kapott, a 27. cikk (2) bekezdésében említett kérdésekre vonatkozó statisztikai információt.
(3) Mindegyik felet felkérik, hogy közölje az Európa Tanács főtitkárával annak a nemzeti hatóságának a címét, ahonnan - kérés alapján - átfogóbb nemzeti statisztikai információ szerezhető be. E címeket az Európa Tanács főtitkára által összeállított statisztikai kiadványok fogják tartalmazni.
(1) Az egészségre és biztonságra vonatkozó jogszabályokban megkövetelt eljárások szükségtelen ismétlésének elkerülése érdekében, mindegyik fél - amennyiben megvalósítható - elismeri a másik fél területén elvégzett eljárások eredményeit.
(2) E célból a felek vállalják - amennyiben megvalósítható és jogszerű -, hogy kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak, különösen a - termékek nyilvántartására vonatkozó beadványok alátámasztása céljából elvégzendő eljárások követelményeivel kapcsolatos - jogalkotásra és közigazgatási gyakorlatra, valamint a területükön elvégzett eljárásokra és bármilyen egyéb, az ezen eljárásokra vonatkozó engedélyezési vagy bármely egyéb tényszerű közigazgatási adat nyújtásával.
A felek multilaterális konzultációkat folytatnak az Európa Tanács keretein belül abból a célból, hogy megvizsgálják az egyezmény alkalmazását és annak rendelkezései kiterjesztésének vagy felülvizsgálatának indokoltságát az egyezmény hatálybalépésétől számított öt éven belül és azt követően ötévente vagy gyakrabban, amennyiben a felek többsége ezt kérné. E konzultációkra az Európa Tanács főtitkára által összehívott üléseken kerül sor. A felek legalább két hónappal az értekezletek előtt közlik képviselőjük nevét az Európa Tanács főtitkárával.
Ez az egyezmény az Európa Tanács tagállamai és az Európai Közösségek általi aláírásra alkalmas. Azt meg kell erősíteni, el kell fogadni vagy jóvá kell hagyni. A megerősítő, az elfogadó vagy a jóváhagyó okiratokat az Európa Tanács főtitkáránál helyezik letétbe.
(1) Ez az egyezmény attól a naptól számított hat hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba, amikor az Európa Tanács négy tagállama az egyezményt magára nézve kötelezőnek elismerte a 31. cikk rendelkezéseivel összhangban.
(2) Az egyezményt később magára nézve kötelezőnek elismerő aláíró fél tekintetében az egyezmény a megerősítő, az elfogadó vagy a jóváhagyó okiratokat letétbe helyezése napját követő hat hónapos időszak lejárta után következő hónap első napján lép hatályba.
(1) Ezen egyezmény hatálybalépését követően az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, az Európa Tanács Alapokmánya 20. cikkének d) pontjában előírt többségi határozattal és a bizottságban részt venni jogosult szerződő államok egyhangú szavazatával, bármely olyan államot felkérhet az egyezményhez való csatlakozásra, amely nem tagja a Tanácsnak.
(2) Bármely csatlakozó állam tekintetében, az egyezmény a csatlakozási okiratnak az Európa Tanács főtitkáránál történő letétbe helyezése napját követő hat hónapos időszak lejárta után következő hónap első napján lép hatályba.
(1) Bármely aláíró fél az aláírás időpontjában, vagy a megerősítő, az elfogadó, a jóváhagyó vagy a csatlakozási okirat letétbe helyezésekor, egy vagy több fenntartással élhet. Semmiféle fenntartás nem tehető azonban, az 1-14. és a 18-20. cikk tekintetében.
(2) Bármely, az előző bekezdésnek megfelelően fenntartással élő fél, azt teljes egészében vagy részben visszavonhatja az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítéssel. A visszavonás az értesítésnek főtitkár általi kézhezvétele napján lép hatályba.
(3) Az egyezmény valamely rendelkezésével kapcsolatos fenntartással élő fél nem követelheti, hogy bármelyik másik fél alkalmazza azt a rendelkezést; amennyiben azonban a rendelkezés visszavonása részleges vagy feltételhez kötött, megkövetelheti annak alkalmazását az általa elfogadott mértékben.
(1) Bármely aláíró fél az aláírás időpontjában, vagy a megerősítő, az elfogadó, a jóváhagyó vagy a csatlakozási okirat letétbe helyezésekor, meghatározhatja azt a területet vagy területeket, amikre ez az egyezmény vonatkozik.
(2) A felek bármely későbbi időpontban az Európa Tanács főtitkárának címzett nyilatkozattal ezen egyezmény alkalmazását bármelyik, a nyilatkozatban meghatározott területre kiterjeszthetik. Az ilyen terület tekintetében az egyezmény a nyilatkozatnak a főtitkár általi kézhezvételétől számított hat hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
(3) A két előző bekezdés szerint tett bármely nyilatkozat, a nyilatkozatban meghatározott terület tekintetében a főtitkárnak címzett értesítéssel visszavonható. A visszavonás az ilyen értelmű értesítés főtitkár által történő kézhezvételétől számított hat hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
(1) Ezt az egyezményt az Európa Tanács főtitkárához címzett értesítéssel bármelyik fél bármikor felmondhatja.
(2) E felmondás az értesítés főtitkár általi kézhezvételétől számított hat hónapos időszak lejártát követő hónap első napján lép hatályba.
Az Európa Tanács főtitkára értesíti az Európa Tanács tagállamait, az Európai Közösségeket és bármely, az ezen egyezményhez csatlakozott államot az alábbiakról:
a) bármely aláírás;
b) a megerősítő, az elfogadó, a jóváhagyó vagy a csatlakozási okirat letétbe helyezése;
c) az ezen egyezmény hatálybalépésének bármely időpontja, a 32., 33. és 35. cikkel összhangban;
d) bármely, az ezen egyezménnyel kapcsolatos jogi aktus, értesítésről vagy közlésről.
Fentiek hiteléül az alulírott, erre jogszerűen felhatalmazottak, ezt az egyezményt aláírták.
Kelt Strasbourgban, az 1986. év március 18. napján angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egyetlen példányban, amelyet az Európa Tanács irattárában helyeznek letétbe. Az Európa Tanács főtitkára az Európa Tanács valamennyi tagállama, az Európai Közösségek és bármelyik, az ezen egyezményhez való csatlakozásra felkért állam részére hiteles másolatokat továbbít.
Bevezetés
1. Létesítmények
1.1. Működés és általános tervezés
1.2. Állattartó helyiségek
1.3. Laboratóriumok, általános és különleges célú vizsgálati helyiségek
1.4. Kiszolgáló helyiségek
2. Az állattartó helyiségek környezeti tényezői és azok szabályozása
2.1. Légcsere
2.2. Hőmérséklet
2.3. Páratartalom
2.4. Világítás
2.5. Zaj
2.6. Riasztórendszerek
3. Gondozás
3.1. Egészségi állapot
3.2. Befogás
3.3. Csomagolás és szállítási feltételek
3.4. Átvétel és kirakodás
3.5. Karantén, elkülönítés és akklimatizáció
3.6. Elhelyezés
3.7. Takarmányozás
3.8. Ivóvízellátás
3.9. Almozás
3.10. Szabad mozgás és kézhez szoktatás
3.11. Takarítás
3.12. Az állatok életének humánus módon való kioltása
1. Az Európa Tanács tagállamai úgy határoztak, hogy célul tűzik ki a kísérleti és más tudományos célokra felhasznált élő állatok védelmét, annak biztosítására, hogy bármilyen lehetséges fájdalom, szenvedés, tartós nélkülözés vagy tartós károsodás, amely a rajtuk végrehajtott eljárások következtében érheti őket, a legkisebb mértékre korlátozódjék.
2. Kétségtelen, hogy vannak eljárások, melyeket terepen, szabadon élő, önellátó vadállatokon hajtanak végre; ezek száma azonban viszonylag kevés. Az eljárásokban használt állatok túlnyomó részét gyakorlati okokból bizonyos mértékű fizikai korlátozás alatt tartják, melynek formája a szabadtéri karámtól a laboratóriumi állatházak kisállat-ketrecéig terjed. Ez az állapot nagymértékben ellentétes érdekeket hordoz magában. Egyfelől az állatokét, melyek mozgási, társas és egyéb életműködésekhez kötődő szükségleteit korlátozni kell, másfelől a kísérletezőét és asszisztenseiét, akik teljes mértékű ellenőrzést kívánnak megvalósítani az állat és környezete felett. Ebben az érdekütközésben az állatokat időnként másodlagosnak tekintik.
3. Ezért „A kísérleti és más tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről” szóló Európai Egyezmény 5. paragrafusa előírja: „Bármely állatnak, amelyet egy eljárásban felhasználnak vagy felhasználni szándékoznak, biztosítani kell az egészségi állapotának és jóllétének megfelelő szállást, környezetet, a legalább minimálisan szükséges mértékű mozgásszabadságot, táplálékot, vizet és gondozást. Minden, a kísérleti állatok élettani és viselkedésbeli igényének kielégítését érintő korlátozást a lehetséges mértékig csökkenteni kell.”
4. Ez a függelék megfogalmaz bizonyos irányelveket, amelyek az állatok elhelyezéséről és gondozásáról alkotott jelenlegi tudásunkon és gyakorlatunkon alapulnak. Kiegészíti és magyarázza az 5. paragrafusban lefektetett alapelveket. A célja tehát az, hogy segítse a hatóságokat, intézményeket és egyéneket az Európa Tanács ez irányú célkitűzéseinek követésében.
5. A „gondozás” szó - az eljárásokban felhasznált vagy felhasználni szándékozott állatokkal összefüggésben használva - az ember és az állat viszonyának minden vonatkozását felöleli. Lényegileg mindazon anyagi és nem anyagi erőforrások összessége, melyeket az ember a célból mozgósít, hogy az állatot olyan fizikai és mentális állapotba juttassa, illetve abban tartsa, amelyben az a legkevésbé szenved és ugyanakkor a legjobban teljesít a kísérletekben. A gondozás attól a pillanattól kezdődik, amikor az állatot az eljárásban való felhasználásra szánják, és addig tart, amíg az eljárás befejeztével az Egyezségokmány 11. paragrafusának megfelelően életét humánusan ki nem oltják vagy más módon el nem távolítják a létesítményből.
6. A függelék célja, hogy tanácsot adjon a megfelelő állatszállások tervezéséhez. A kísérleti állatok tenyésztésének és tartásának számos módszere létezik azonban, melyek főleg a környezet mikrobiológiai ellenőrzöttségében különböznek egymástól. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy időnként az érintett személyzet az állatok jellege és állapota alapján úgy ítélheti meg, hogy a mozgástér ajánlott szintje nem elégséges, mint például a különösen agresszív állatok esetében. Az ebben a függelékben leírt irányelvek alkalmazásakor az ilyen helyzetek sajátos kívánalmait figyelembe kell venni. Továbbá tisztázni kell ezen irányelvek státuszát is. Az Egyezmény előírásaitól eltérően ezek nem kötelező előírások: ajánlásokról van szó, melyeket belátás szerint kell felhasználni, útmutatásként állították őket össze arra a gyakorlatra és minőségi szintre vonatkozóan, amely megvalósítására minden érintettnek lelkiismeretesen törekednie kell. Ebből adódóan, amikor a szövegben a „kell” szó szerepel, azt „követendő” nem pedig „kötelező” értelemben kéretik olvasni, még akkor is, amikor ez utóbbi értelmezés inkább helyénvalónak tűnne. Például magától értetődő, hogy táplálékot és vizet biztosítani kötelező (lásd 3.7.2. és 3.8.).
7. Végezetül, pénzügyi és gyakorlati okokból adódóan szükségtelen a meglévő állatházi berendezések kicserélése, mielőtt azok elavulnának vagy másképpen válnának használhatatlanná. Addig is, amíg a jelen útmutatónak megfelelő berendezésekkel való felváltásuk meg nem történik, az útmutatónak - amennyire ez megvalósítható - a meglévő ketrecekben és karámokban elhelyezett állatok méretének és számának módosításával kell eleget tenni.
E mellékletben az Egyezmény 1.2. cikkének meghatározásain kívül:
a) állattartó helyiség: az a helyiség, ahol szokásosan állatokat tartanak, akár tenyésztés és elhelyezés céljából, akár egy eljárás lefolytatásának céljából;
b) ketrec: tartósan rögzített vagy mozgatható, egy vagy több állat tartására vagy szállítására alkalmas zárt konténer, melynek szilárd falai vannak és legalább egy oldalról rács vagy drótháló, vagy ahol az megfelelő, háló határolja, és amelyben; a tartási sűrűségtől és a ketrec méretétől függően az állatok mozgásszabadsága viszonylag korlátozott;
c) karám: falakkal, korláttal vagy dróthálóval elzárt terület, mely alkalmas egy vagy több állat tartására; a terület nagyságától és a tartási sűrűségtől függően az állatok mozgásszabadsága általában kevésbé korlátozott, mint a ketreces tartás esetében;
d) kifutó: kerítéssel, fallal, korláttal vagy dróthálóval elkerített, rendszerint az állandó épületen kívül elhelyezkedő terület, mely bizonyos időszakonként alkalmat ad a ketrecben vagy karámban tartott állatoknak a szabad mozgásra, etológiai és fiziológiai szükségleteiknek megfelelően;
e) állás: három oldalról zárt, egy vagy két állat kikötött tartására alkalmas kis méretű építmény, melynek általában egyik oldala egy etetővályú, másik két oldala pedig egy-egy oldalsó elválasztó korlát.
1.1. Működés és általános tervezés
1.1.1. Minden létesítményt úgy kell kialakítani, hogy az ott tartott fajoknak megfelelő környezetet biztosítson. A létesítményeket úgy kell megtervezni, hogy megakadályozható legyen az illetéktelen személyek bejutása.
A nagyobb épületegyüttes részeként létesített helyiségeket olyan építészeti megoldásokkal is védeni kell, melyek megfelelően korlátozzák az átjárást és az illetéktelen személyek bejutását.
1.1.2. Ajánlott a létesítmény számára egy karbantartási munkaterv a berendezések károsodásának megelőzésére.
1.2. Állattartó helyiségek
1.2.1. Minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy biztosítva legyen a helyiségek rendszeres és hatékony takarítása, és egy kielégítő higiéniás állapot fenntartása. A mennyezet és a falak ütésállóak, vízállóak, sima felületűek és könnyen moshatóak legyenek. Különös figyelmet kell fordítani az ajtó-, vezeték-, cső- és kábelillesztésekre. Az ajtókat és - amennyiben vannak - az ablakokat úgy kell megtervezni, vagy olyan védelemmel kell ellátni, hogy megakadályozzák nemkívánatos állatok bejutását. Ahol célszerű, vizsgálóablakot érdemes elhelyezni az ajtón. A padozat legyen sima, vízhatlan, csúszásmentes és könnyen mosható felületű, amely károsodás nélkül elbírja az állványok és egyéb nehéz felszerelés súlyát. Amennyiben van vízelvezető csatorna, azt megfelelően be kell fedni és el kell keríteni, hogy az állatok ne férhessenek hozzá.
1.2.2. Azokban a helyiségekben, ahol az állatok szabadon mozoghatnak, a falak és a padló felülete különlegesen ellenálló anyagból készüljön, hogy bírja az állatok általi igénybevételt, valamint a tisztítási és fertőtlenítési eljárásokat. Ez az anyag nem lehet káros az állatok egészségére, és olyannak kell lennie, hogy az állatok azzal ne sérthessék meg magukat. Ezekben a helyiségekben célszerű vízelvezető rendszer kialakítása. Kiegészítő védelem szükséges minden berendezésnek és eszköznek, hogy azokban az állatok kárt ne tehessenek, illetve az állatok magukat azzal ne sérthessék meg. Ahol külső kifutók állnak rendelkezésre, ha szükséges, intézkedéseket kell tenni a külső személyek és állatok bejutásának megakadályozására.
1.2.3. A gazdasági haszonállatok (szarvasmarha, kecske, juh, sertés, ló, baromfi stb.) tartására berendezett helyiségeknek meg kell felelniük a mezőgazdasági haszonállatok védelméről szóló európai egyezményben előírt, valamint a nemzeti állategészségügyi és más hatóságok által meghatározott szabványoknak.
1.2.4. A legtöbb állattartó helyiséget rendszerint rágcsálók tartására tervezik. Ezek a helyiségek gyakran nagyobb testű fajok tartására is használhatóak. Ügyelni kell arra, hogy egymással ellenségesen viselkedő fajok ne legyenek együtt tartva.
1.2.5. Ahol szükséges, a helyiségeket el kell látni az egyszerűbb beavatkozások és vizsgálatok elvégzését lehetővé tevő eszközökkel.
1.3. Laboratóriumok, általános és különleges célú vizsgálati helyiségek
1.3.1. A tenyésztő és beszállító létesítményekben rendelkezésre kell állniuk az állatok továbbküldésére alkalmas eszközöknek és felszereléseknek.
1.3.2. Minden létesítménynek rendelkeznie kell egy minimális laboratóriumi felszereléssel, mely lehetővé teszi egyszerű diagnosztikai tesztek, kórbonctani vizsgálatok elvégzését, illetve olyan minták gyűjtését, melyeket később nagyobb, jobban felszerelt laboratóriumokban vizsgálhatnak meg.
1.3.3. Az állatok fogadásánál biztosítani kell, hogy a beérkező állatok ne jelentsenek veszélyt a már bent lévő állatokra; ez történhet például karanténozással. Általános és különleges célú vizsgálati helyiségeket kell kialakítani azokra az esetekre, amikor nem célszerű az állattartó helyiségekben elvégezni a vizsgálatokat vagy megfigyeléseket.
1.3.4. Megfelelő helyiségnek kell rendelkezésre állnia a beteg vagy sérült állatok elkülönített elhelyezésére.
1.3.5. Ahol szükséges, gondoskodni kell egy vagy több különálló, megfelelően felszerelt műtőről, ahol a sebészeti beavatkozások steril körülmények között elvégezhetők. Amennyiben indokolt, ki kell alakítani műtét utáni lábadozásra alkalmas helyiségeket is.
1.4. Kiszolgáló helyiségek
1.4.1. A takarmány raktározására szolgáló helyiségnek hűvösnek, száraznak és kártevőktől, valamint rovaroktól mentesnek kell lennie. Az alomraktárnak száraznak, kártevőktől és rovaroktól mentesnek kell lennie. Minden más anyagot, mely szennyezett lehet, vagy veszélyt jelenthet, külön kell tárolni.
1.4.2. Tároló helyiségek szükségesek a tiszta ketrecek, eszközök és egyéb felszerelések elhelyezésére.
1.4.3. A mosóhelyiségnek elég nagynak kell lennie ahhoz, hogy benne a használt felszerelések tisztításához és fertőtlenítéséhez szükséges berendezések elférjenek. A tisztítási folyamatot úgy kell szervezni, hogy a tiszta és használt berendezések útvonala elkülönüljön egymástól, megelőzendő a frissen megtisztított eszközök újraszennyeződését. A padozatot és a falakat megfelelően ellenálló felülettel kell befedni, a szellőztető rendszernek elegendő kapacitással kell rendelkeznie a fölös hő és nedvesség elvezetésére.
1.4.4. Gondoskodni kell az elhullott állatok tetemének és az állati hulladékoknak higiénikus tárolásáról és eltávolításáról. Ha az elégetés helyben nem megoldható vagy nem kívánatos, gondoskodni kell az ilyen természetű hulladékok - előírások és jogszabályok szerinti - biztonságos eltávolításáról. Különleges óvintézkedéseket kell tenni a súlyosan mérgező vagy radioaktív hulladékok tárolása és eltávolítása során.
1.4.5. A közlekedő tereket úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy megfeleljenek az állattartó helyiségekre vonatkozó előírásoknak. A folyosók szélessége tegye lehetővé a berendezések akadálytalan mozgatását.
2.1. Légcsere
2.1.1. Az állattartó helyiségeknek megfelelő szellőztető rendszerrel kell rendelkezniük, amely kielégíti az ott tartott állatfaj igényeit. A szellőztetés célja friss levegő bejuttatása, valamint a különböző szagok, káros gázok, por és fertőző anyagok szintjének alacsonyan tartása. Biztosítja továbbá a fölös hő és nedvesség eltávolítását is.
2.1.2. Az állattartó helyiségekben a levegőt gyakori időközönként kell frissíteni. Óránkénti 15-20-szoros levegőcsere általában megfelelő mértékű szellőztetés. Ugyanakkor olyan körülmények között, ahol alacsony a telepítési sűrűség, 8-10-szeres óránkénti levegőcsere is elegendő lehet, vagy esetleg egyáltalán nem szükséges gépi szellőztetésről gondoskodni. Más körülmények viszont jóval nagyobb arányú légcserét tehetnek szükségessé. Az elhasznált és tisztítatlan levegő visszajuttatását el kell kerülni. Hangsúlyozni kell azonban, hogy még a leghatásosabb szellőztető rendszer sem tudja ellensúlyozni a hiányos takarítási gyakorlatot és a gondatlanságot.
2.1.3. A szellőztető rendszert úgy kell megtervezni, hogy elkerülhető legyen a káros mértékű légáramlás (huzat).
2.1.4. Azokban a helyiségekben, ahol állatok vannak, tilos a dohányzás.
2.2. Hőmérséklet
2.2.1. Az 1. táblázat adja meg azt a tartományt, amelyen belül ajánlott a hőmérsékletet tartani. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a számok normális felnőtt állatokra mérvadóak. Újszülött és fiatal állatok gyakran sokkal magasabb hőmérsékletet igényelnek. A helyiségek hőmérsékletét úgy kell szabályozni, hogy az illeszkedjen az állatok hőszabályozásának esetleges változásaihoz, melyek bizonyos élettani állapotokban vagy a kísérlet hatásaként következhetnek be.
2.2.2. Az Európában uralkodó éghajlati viszonyok között szükség lehet olyan szellőztetési rendszerről gondoskodni, amely képes mind fűteni, mind pedig hűteni a levegőt.
2.2.3. A felhasználó létesítményben szükséges lehet az állattartó helyiségek hőmérsékletének pontos szabályozása, mivel a környezeti hőmérséklet olyan fizikai tényező, amely minden állat anyagcseréjére jelentős hatással van.
2.3. Páratartalom
A relatív páratartalom szélsőséges ingadozása káros hatással van az állatok egészségére és jólétére. Ajánlott ezért az állattartó helyiségekben a levegő relatív páratartalmát az állatfaj igényeinek megfelelően, általában 55% ± 10% értéken tartani. A 40% alatti és 70% fölötti értékek hosszabb idejű fennállását kerülni kell.
2.4. Világítás
Az ablak nélküli helyiségekben mesterséges megvilágítást kell biztosítani, egyfelől az állatok biológiai szükségleteinek kielégítése, másfelől a megfelelő munkakörnyezet biztosítása céljából. Ugyancsak szükséges a megvilágítás erősségének és a világos-sötét ciklusnak a szabályozása. Albínó állatok tartása esetén figyelemmel kell lenni azok fokozott fényérzékenységére (lásd még 2.6.).
2.5. Zaj
A zaj lényeges zavaró tényező lehet az állatok szálláshelyein. Az állattartó és a vizsgálati helyiségeket el kell szigetelni a hangos zajforrásoktól a hallható és magasabb frekvenciák tartományában, hogy elkerülhető legyen az állatok élettani állapotának és viselkedésének megzavarása. A hirtelen zajok jelentős változásokhoz vezethetnek a szervi működésekben, de mivel gyakran elkerülhetetlenek, esetenként tanácsos az állattartó és a vizsgálati helyiségekben mérsékelt erősségű folyamatos hanghatást (háttérzajt) alkalmazni, például lágy zenét.
2.6. Riasztórendszerek
Egy nagy létszámú állattartó létesítmény sebezhető. Ajánlatos tehát, hogy a létesítmény kellő módon védett legyen tűzjelző és illetéktelen személyek behatolását jelző berendezésekkel. További veszélyt jelenthet a szellőztető rendszer műszaki hibája vagy leállása, amely jelentős környezeti terhelést okozhat az állatoknak, sőt akár halálhoz is vezethet fulladás és túlhevülés eredményeképpen, vagy - kevésbé súlyos esetben - olyan negatív hatással lehet a kísérletre, hogy az nem sikerül és meg kell ismételni. Épp ezért, megfelelő ellenőrző rendszert szükséges kiépíteni a fűtő- és szellőztetőberendezésekhez, mely lehetővé teszi, hogy a személyzet felügyelhesse e rendszerek működését. Ha indokolt, tartalék áramforrásról is gondoskodni kell, amely áramszünet és egyéb műszaki hiba esetén is működésben tartja a világítást és az állatok életben maradásához nélkülözhetetlen rendszereket. A vészhelyzetekre vonatkozó utasításokat jól látható helyen ki kell függeszteni. Ajánlatos az akváriumokhoz is riasztóberendezést felszerelni, mely jelzi a vízellátás kimaradását. Ügyelni kell arra, hogy a riasztóberendezés működése az állatok számára a lehető legkevésbé legyen zavaró.
3.1. Egészségi állapot
3.1.1. A létesítményért felelős személynek gondoskodnia kell róla, hogy állatorvos vagy más szakképzett személy rendszeresen ellenőrizze az állatokat, és felügyelje az állatszállásokat és az ellátást.
3.1.2. Az állatokra gyakorolt potenciális veszély értékelése alapján megfelelő figyelmet kell fordítani a személyzet egészségi és higiéniai állapotára.
3.2. Befogás
Vadon élő állatokat befogni csak humánus módszerek alkalmazásával és kellő tapasztalattal bíró személyek segítségével szabad, akiknek alapos ismereteik vannak a befogandó állatok szokásairól és élőhelyeiről. Ha a befogás során altatót vagy egyéb kábítószert használnak, azt állatorvosnak vagy más szakképzettnek személynek kell beadnia. Minden súlyosan sérült állatot a lehető leggyorsabban állatorvosi kezelésben kell részesíteni. Ha az állatorvos véleménye szerint az állat további élete során szenvedne, vagy állandó fájdalmat érezne, életét humánus módszerrel azonnal ki kell oltani. Állatorvos távollétében minden súlyosan sérült állat életét humánus módon azonnal ki kell oltani.
3.3. Csomagolás és szállítási feltételek
Az állatoknak mindenfajta szállítás vitathatatlanul megterhelést jelent, melyet a lehető legnagyobb mértékben mérsékelni kell. Az állatoknak a szállításkor jó egészségi állapotban kell lenniük; erről a feladó köteles gondoskodni. Beteg vagy legyengült állatokat csak akkor szabad szállítani, ha az gyógyászati vagy diagnosztikai okokból szükséges. Különös gonddal kell eljárni előrehaladott vemhességi állapotú nőstény állatok szállításakor. Olyan nőstény állatokat, melyek várhatóan a szállítás alatt szülnének, vagy az azt megelőző 48 órán belül szültek, és ezek ivadékait nem szabad szállítani. A berakodás, a szállítójárműre való rakodás és az azon való utazás során a feladónak és a szállítónak minden óvintézkedést meg kell tennie a szükségtelen szenvedés elkerülésére, amely a nem elégséges szellőzésből, szélsőséges hőhatásokból, táplálék- és vízhiányból, hosszú késésekből stb. adódhat. A fogadót megfelelően tájékoztatni kell a szállítmány és a hozzátartozó dokumentáció részleteiről, hogy az érkezés helyén a fogadás és az átvétel gyorsan megtörténhessen. „Az állatok nemzetközi szállítás során való védelméről” szóló Európai Egyezmény előírásainak szigorú betartása ajánlott, még azon államok számára is, amelyek nem írták alá ezen Egyezményt; ugyancsak ajánlott a nemzeti törvények és szabályozások, továbbá a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség és az Állat-Légifuvarozási Szövetség élő állatokra vonatkozó szabályainak szigorú betartása.
3.4. Átvétel és kirakodás
Az állatszállítmányt késedelem nélkül át kell venni és ki kell rakodni. Vizsgálat után az állatokat tiszta ketrecekbe vagy karámokba kell elhelyezni, ahol szükség szerint ivóvízzel és takarmánnyal kell ellátni őket. A beteg vagy legyengült állatokat szoros megfigyelés alatt és a többi állattól elkülönítve kell tartani. A lehető legrövidebb időn belül állatorvosnak vagy más szakképzett személynek kell megvizsgálnia, és szükség esetén kezelnie kell őket. Azoknak az állatoknak az életét, melyeknek nincs esélyük a felépülésre, humánus módon azonnal ki kell oltani. Végezetül, minden átvett állatot nyilvántartásba kell venni, és meg kell jelölni az Egyezmény 16., 17. és 24. paragrafusának előírásai szerint. Amennyiben a szállítókonténerek megfelelő fertőtlenítése nem lehetséges, akkor azokat azonnal meg kell semmisíteni.
3.5. Karantén, elkülönítés és akklimatizáció
3.5.1. A karantén célja:
a) a létesítményben lévő többi állat védelme;
b) az ember védelme a zoonózisoktól;
c) megbízható tudományos eredmények elősegítése.
Amennyiben a létesítménybe érkező állatok egészségi állapota nem kielégítő, ajánlatos, hogy meghatározott idejű karanténba kerüljenek. Bizonyos esetekben, például veszettség esetén, ezt az időszakot a nemzeti jogszabályok határozzák meg. Más esetekben ez az időtartam változó lehet, és a létesítmény által kijelölt állatorvos vagy más szakképzett személy a körülményektől függően határozza meg (lásd még 2. táblázat).
Az állatokat a karanténozás ideje alatt is lehet kísérletekre használni, ha már befejeződött az akklimatizálódási időszak, és biztosan nem jelentenek veszélyt a többi állatra vagy az emberre.
3.5.2. Ajánlott elkülönítő helyiségeket fenntartani, ahol azok a betegségre gyanús vagy betegség jeleit mutató egyedek helyezhetők el, melyek veszélyt jelenthetnek az emberre vagy a többi állatra.
3.5.3. Még a kitűnő általános állapotban lévő állatokat is célszerű egy akklimatizálódási időszak alá vonni, mielőtt kísérleteznének rajtuk. A szükséges idő több tényezőtől függ, mint például az állatokat az érkezést megelőzően érő stressz, amelynek szintén több összetevője lehet, mint például a szállítás időtartama és az állat kora. Ezt az időszakot erre illetékes személynek kell megállapítania.
3.6. Elhelyezés
3.6.1. Az állatok elhelyezésének két nagy rendszerét lehet megkülönböztetni.
Az első az orvosi-biológiai területen működő tenyésztő, beszállító és felhasználó létesítményekben alkalmazott rendszer, melyet rágcsálók, nyulak, ragadozók, madarak és főemlősök, ritkábban kérődzők, sertések és lovak elhelyezésére terveztek. Az erre a célra alkalmas ketrecekre, karámokra, kifutókra és állásokra vonatkozó irányelveket a 3-13. táblázatok tartalmazzák. Kiegészítő útmutatás található a minimális ketrec alapterületekről az 1-7. ábrákon. Végül a 8-12. ábrák mutatják a telepítési sűrűség megbecslésére irányadó adatokat.
A második az a rendszer, amely legtöbbször olyan létesítményekben található, ahol kizárólag mezőgazdasági haszonállatokon vagy hasonló méretű más állatokon kísérleteznek. Az ilyen létesítmények elhelyezési lehetőségei nem maradhatnak el a jelenlegi állatorvosi kívánalmaktól.
3.6.2. A ketrecek és karámok nem készülhetnek az állatok egészségére ártalmas anyagokból, és olyan tervezésűeknek kell lenniük, hogy azokkal az állatok ne sérthessék meg magukat, és az egyszer használatos konténerek kivételével ezeknek tartós és ellenálló anyagból kell készülniük, mely elviseli a tisztítási és fertőtlenítési eljárásokat. Különös tekintettel kell lenni a ketrecek és karámok padozatának kialakításánál az elszállásolt fajra és az állatok korára, és a padozatnak elő kell segítenie az ürülék és a vizelet eltávolítását.
3.6.3. A karámokat a faj jóllétére tekintettel kell kialakítani. Lehetővé kell tenniük az állatok bizonyos viselkedési igényeinek (például kapaszkodás, elbújás) kielégítését és a kialakításuknak biztosítania kell a hatékony takarítást, és a többi állattól való fizikai elkülönülést.
3.7. Takarmányozás
3.7.1. A takarmány kiválasztása, gyártása és előkészítése során megfelelő elővigyázatossággal kell eljárni a kémiai, fizikai és mikrobiológiai szennyeződés elkerülése érdekében. A takarmányt jól záródó zsákokba kell csomagolni, amelyen szükség szerint a gyártási dátumot is fel kell tüntetni. A csomagolás, szállítás és tárolás folyamán úgyszintén el kell kerülni a takarmány beszennyeződését, megromlását vagy megsérülését. A tároló helyiségnek hűvösnek, sötétnek, száraznak, valamint rovar- és kártevőmentesnek kell lennie. Gyorsan romló élelmet, mint például zöldségféléket, gyümölcsöt, húst, halat stb. hidegszobában, hűtőszekrényben vagy fagyasztóban kell tárolni.
Minden takarmányadagolót, etetővályút vagy egyéb etetésre használt eszközt rendszeresen tisztítani és, ha szükséges, sterilizálni kell. Ha nedves tápot használnak, vagy, ha a táp könnyen szennyeződhet vízzel, vizelettel stb., napi tisztítás szükséges.
3.7.2. Az etetés módja az állat fajától függően változhat, de olyannak kell lennie, hogy kielégítse az állatok fiziológiai szükségleteit. Gondoskodni kell arról, hogy minden állat hozzáférjen a takarmányhoz.
3.8. Ivóvízellátás
3.8.1. Az állatnak mindig hozzá kell jutnia tiszta ivóvízhez. Szállítás közben elfogadható a vízről való gondoskodás nedves takarmány alkalmazásával. A víz mindazonáltal mikroorganizmusokat hordozó közeg, ezért a vízellátást úgy kell megoldani, hogy az ezzel járó kockázat a legkisebb legyen. A leggyakrabban használt két módszer a palackos itatás és az önitató rendszerek.
3.8.2. A palackos itatást gyakran alkalmazzák kis termetű állatok, mint például rágcsálók és nyulak esetében. Palackból történő vízellátás esetén a palackokat áttetsző anyagból kell gyártani, hogy tartalmukat ellenőrizni lehessen. Az üvegnek széles szájúnak kell lennie, hogy könnyen tisztítható legyen, a műanyag palackoknak pedig ezenfelül a fertőtlenítési eljárást is állniuk kell. A kupakoknak, dugóknak és itatócsöveknek szintén sterilizálhatóaknak és könnyen tisztíthatóaknak kell lenniük. Minden palackot és azok kiegészítő részeit rendszeres időközönként szét kell szedni, ki kell tisztítani, és sterilizálni kell. Kívánatos, hogy a palackokat tiszta, sterilizált palackokkal váltsák fel, és ne az állattartó helyiségekben töltsék fel újra.
3.8.3. Az önitató rendszereket a meghibásodás és a fertőzések megelőzése céljából rendszeresen kell ellenőrizni, karbantartani és átöblíteni. Ahol szilárd padozatú ketreceket használnak, ügyelni kell arra, hogy az elázás lehetősége minimális legyen. A vízminőség ellenőrzése céljából rendszeres bakteriológiai vizsgálatokra is szükség van.
3.8.4. A közüzemi vízvezetékből beszerzett ivóvíz tartalmaz néhány mikroorganizmust, melyek általában veszélytelennek tekinthetők, hacsak nem meghatározott mikrobiológiai státuszú állatokról van szó. Ilyen esetekben az ivóvizet kezelni kell. A közüzemi hálózatból származó ivóvizet általában klórozzák, hogy megakadályozzák a mikroorganizmusok elszaporodását. Ez a klórozás nem mindig elegendő, hogy meggátolja bizonyos potenciális kórokozók, például a Pseudomonas baktériumok szaporodását. Ezért további intézkedés lehet a víz savanyítása vagy klórtartalmának növelése a kívánt hatás elérése céljából.
3.8.5. A halak, kétéltűek és hüllők esetében a savas kémhatás, a klórtartalom és sok más kémiai anyag iránti érzékenység fajonként jelentősen eltérhet. Ezért gondoskodni kell arról, hogy a tartásukra szolgáló akváriumban vagy tartályban a víz megfeleljen az adott faj szükségleteinek és tűréshatárainak.
3.9. Almozás
Az alomnak száraznak, nedvszívónak, porzásmentesnek, káros anyagot nem tartalmazónak, kártevőktől, fertőző anyagtól és minden más szennyeződéstől mentesnek kell lennie. Különös elővigyázattal kerülendő olyan fűrészpor vagy alomanyag használata, amely vegyszeresen kezelt fából származik. Bizonyos ipari melléktermékek vagy hulladék anyagok, mint például a csíkokra vágott papír, használhatóak.
3.10. Szabad mozgás és kézhez szoktatás
3.10.1. Tanácsos minden lehetőséget kihasználni arra, hogy az állatok szabadon mozoghassanak.
3.10.2. Az állat teljesítménye a kísérlet során nagymértékben függ attól, hogy mennyire bízik az emberben. Ezt a bizalmat ki kell alakítani. Egy vadon élő vagy elvadult állat valószínűleg soha nem lesz ideális kísérleti állat. Más a helyzet a háziállatokkal, amelyek az ember közelében születnek és nevelődnek fel. A kialakított bizalmat ugyanakkor meg is kell őrizni. Így ajánlatos a gyakori kapcsolat az állatokkal, hogy azok hozzászokjanak az emberi jelenléthez és tevékenységhez. Ahol szükséges, időt kell szentelni a hozzájuk való beszédre, a kézhez szoktatásra, ápolásra. A személyzet legyen barátságos, kedves és határozott, ha az állatok közelében van.
3.11. Takarítás
3.11.1. A létesítmény színvonala nagy mértékben függ a kielégítő higiéniától. Világos utasításokat kell adni a ketrecekben és karámokban lévő alom cserélésére.
3.11.2. Megfelelő gyakorlatot kell kialakítani a ketrecek, kiegészítő felszerelések, palackok és más berendezések takarítására, mosására, fertőtlenítésére és ha szükséges, sterilizálására. Magas fokú tisztaságot és rendet kell fenntartani az állattartó-, mosó- és raktárhelyiségekben is.
3.11.3. A kültéri karámok, ketrecek és kifutók padozatát rendszeresen kell takarítani és ha szükséges, anyagukat cserélni, hogy ezzel is elkerülhető legyen a fertőzésveszély és az élősködők elszaporodása.
3.12. Az állatok életének humánus módon való kioltása
3.12.1. Az állat életének bármely humánus módszerrel történő kioltása szakértelmet igényel, melyet csak megfelelő képzés révén lehet megszerezni.
3.12.2. A mély öntudatlansági állapotban lévő állat elvéreztethető, de az olyan gyógyszerek/vegyületek, melyek az öntudatlansági állapot beállta előtt izombénulást okoznak, melyeknek kuráre típusú hatásuk van, valamint az agyon át nem haladó elektrosokk nem alkalmazhatóak előzetes érzéstelenítés nélkül.
A tetem eltávolítása nem történhet meg a hullamerevség beállta előtt.
1. táblázat:
Útmutató a helyiségek hőmérsékletéhez
(ketrecekben, karámokban vagy fedett kifutókban tartott állatok esetén)
| Faj vagy fajcsoport | Optimális hőmérsékleti tartomány (°C) | |
| Újvilági főemlősök | 20-28 | |
| Egér | 20-24 | |
| Patkány | 20-24 | |
| Szíriai aranyhörcsög | 20-24 | |
| Gerbil | 20-24 | |
| Tengerimalac | 20-24 | |
| Óvilági főemlősök | 20-24 | |
| Fürj | 20-24 | |
| Nyúl | 15-21 | |
| Macska | 15-21 | |
| Kutya | 15-21 | |
| Vadászgörény | 15-21 | |
| Baromfi | 15-21 | |
| Galamb | 15-21 | |
| Sertés | 10-24 | |
| Kecske | 10-24 | |
| Juh | 10-24 | |
| Szarvasmarha | 10-24 | |
| Ló | 10-24 |
Megjegyzés: Különleges esetekben, pl. nagyon fiatal vagy szőrtelen állatok elhelyezésekor, a feltüntetettnél magasabb hőmérsékleti tartomány lehet szükséges.
2. táblázat:
Útmutató a helyi karanténozás időtartamához
Bevezető megjegyzés: Importált állatok esetén a karanténozási időtartamokat az illető állam jogszabályai határozzák meg. A helyi karanténozási időt a körülmények figyelembevételével a felelős személy, szokásos esetben az intézmény által kijelölt állatorvos határozza meg.
| Faj | Karanténozás ideje napokban | |
| Egér | 5-15 | |
| Patkány | 5-15 | |
| Versenyegér | 5-15 | |
| Tengerimalac | 5-15 | |
| Szíriai aranyhörcsög | 5-15 | |
| Nyúl | 20-30 | |
| Macska | 20-30 | |
| Kutya | 20-30 | |
| Főemlősök | 40-60 |
3. táblázat:
Útmutató az apró rágcsálók és nyulak ketreces elhelyezéséhez (normál tartás során, illetve kísérlet alatt)
| Faj | Minimális ketrec-alapterület (cm2) | Minimális ketrecmagasság (cm) | |
| Egér | 180 | 12 | |
| Patkány | 350 | 14 | |
| Szíriai aranyhörcsög | 180 | 12 | |
| Tengerimalac | 600 | 18 | |
| Nyúl 1 kg | 1400 | 30 | |
| 2 kg | 2000 | 30 | |
| 3 kg | 2500 | 35 | |
| 4 kg | 3000 | 40 | |
| 5 kg | 3600 | 40 |
Megjegyzés: A ketrec magasságán azt a távolságot értjük, amely a ketrec padozata és a ketrectető legmagasabban lévő vízszintes része között függőlegesen mérhető.
A kísérletek tervezésekor figyelembe kell venni az állatok növekedését, hogy a kísérlet minden fázisában a fenti táblázatnak megfelelő férőhely álljon rendelkezésükre.
Lásd még az 1-5. és 8-12. ábrákat!
4. táblázat:
Útmutató az apró rágcsálók elhelyezéséhez tenyészetben
| Faj | Egy anyára és szaporulatára jutó minimális ketrec-alapterület (cm2) | Minimális ketrecmagasság (cm) | |
| Egér | 200 | 12 | |
| Patkány | 800 | 14 | |
| Szíriai aranyhörcsög | 650 | 12 | |
| Tengerimalac | 1200 | 18 | |
| Háremben tartott tengerimalacok | 1000 kifejlett egyedenként | 18 |
Megjegyzés: A ketrecmagasság fogalmát lásd a 3. táblázatnál.
5. táblázat:
Útmutató a tenyésznyulak ketreces elhelyezéséhez
| Az anyanyúl testtömege (kg) | Egy nőstény nyúlra és szaporulatára jutó minimális ketrec-alapterület (m2) | Minimális ketrecmagasság (cm) | Minimális fészek-alapterület (m2) | |
| 1 | 0,30 | 30 | 0,10 | |
| 2 | 0,35 | 30 | 0,10 | |
| 3 | 0,40 | 35 | 0,12 | |
| 4 | 0,45 | 40 | 0,12 | |
| 5 | 0,50 | 40 | 0,14 |
Megjegyzés: A ketrecmagasság fogalmát lásd a 3. táblázatnál.
Az egy nőstény nyúlra és szaporulatára jutó ketrec-alapterület magában foglalja a fészek alapterületét is. Lásd még a 6. ábrát!
6. táblázat:
Útmutató a macskák elhelyezéséhez (tenyészetben és kísérlet alatt)
| A macska testtömege (kg) | Egy macskára jutó minimális ketrec-alapterület (m2) | Minimális ketrecmagasság (cm) | Egy anyára és kölykeire jutó minimális ketrec-alapterület (m2) | Egy anyára és kölykeire jutó minimális karám- alapterület (m2) | |
| 0,5-1 | 02 | 50 | - | - | |
| 1-3 | 0,3 | 50 | 0,58 | 2 | |
| 3-4 | 0,4 | 50 | 0,58 | 2 | |
| 4-5 | 0,6 | 50 | 0,58 | 2 |
Megjegyzés: A macskák ketrecben történő elhelyezését szigorúan korlátozni kell. Amennyiben a kísérlet lehetővé teszi, a ketrecben elhelyezett macskákat naponta legalább egyszer ki kell engedni, hogy szabadon mozoghassanak. A karámot fel kell szerelni alomtálcával, és elegendő pihenőhelyet, valamint a mászáshoz és a karomélesítéshez megfelelő tárgyakat kell biztosítani.
A ketrec magasságán a ketrec padozatának legmagasabb és a ketrec tetejének legalacsonyabb pontja között függőlegesen mért távolságot értjük.
A minimális alapterület magában foglalja a pihenőhelyet is. Az egy anyára és kölykeire jutó minimális ketrec-alapterület tartalmazza a 0,18 m2 területű ellető dobozt is.
Lásd még a 7. ábrát!
7. táblázat:
Útmutató a kutyák ketreces elhelyezéséhez (kísérlet alatt)
| A kutya marmagassága (cm) | Egy kutyára jutó minimális ketrec-alapterület (m2) | Minimális ketrecmagasság (cm) | |
| 30 | 0,75 | 60 | |
| 40 | 1,00 | 80 | |
| 70 | 1,75 | 170 |
Megjegyzés: A kutyák csak annyi ideig tarthatók ketrecben, ameddig az feltétlenül szükséges a kísérlethez. A ketrecben elhelyezett kutyákat naponta legalább egyszer ki kell engedni, hogy szabadon mozoghassanak, amennyiben a kísérlet lehetővé teszi. Meg kell állapítani azt a maximális időtartamot, amelynél tovább a kutya nem tartható ketrecben a napi egyszeri szabadabb mozgás lehetősége nélkül. A mozgási területnek elegendő mozgásszabadságot kell nyújtania a kutyának. A ketrecben rácspadozat nem alkalmazható, kivéve, ha azt a kísérlet megköveteli.
Tekintettel a különféle kutyafajták jelentős magasságkülönbségére, valamint a testtömegük és magasságuk közötti korlátozott összefüggésre, a ketrec magasságát az adott állategyed marmagassága alapján kell meghatározni. Általános szabályként lehet alkalmazni, hogy a ketrec minimális magassága a kutya marmagasságának kétszerese legyen.
A ketrecmagasság fogalmát lásd a 6. táblázatnál.
8. táblázat:
Útmutató a kutyák karámban történő elhelyezéséhez (tenyészetben és kísérlet alatt)
| Egy kutyára jutó minimális mozgási terület | ||||
| A kutya testtömege (kg) | Egy kutyára jutó minimális karám-alapterület (m2) | legfeljebb 3 kutya esetén (m2) | 3-nál több kutya esetén (m2) | |
| <6 | 0,5 | 0,5 (1,0) | 0,5 (1,0) | |
| 6-10 | 0,7 | 1,4 (2,1) | 1,2 (1,9) | |
| 10-20 | 1,2 | 1,6 (2,8) | 1,4 (2,6) | |
| 20-30 | 1,7 | 1,9 (3,6) | 1,6 (3,3) | |
| >30 | 2,0 | 2,0 (4,0) | 1,8 (3,8) | |
Megjegyzés: A zárójelben megadott számok az egy kutyára jutó teljes területet mutatják, ami a karám alapterületének és a hozzá tartozó mozgási területnek az összege.
A tartósan szabad ég alatt tartott kutyáknak biztosítani kell egy fedett területet, ahol védelmet találnak az időjárás viszontagságai elől. A rácspadozaton tartott kutya részére ki kell alakítani szilárd padozatú alvóhelyet. Rácspadozat csak akkor alkalmazható, ha azt a kísérlet megköveteli. A karámok közötti elválasztó elemeket oly módon kell kialakítani, hogy a kutyák egymást ne sérthessék meg.
Minden karámnak megfelelő vízelvezetéssel kell rendelkeznie.
9. táblázat:
Útmutató a főemlősök elhelyezéséhez (normál tartás során, tenyészetben és kísérlet alatt)
Bevezető megjegyzés: Mivel a főemlősök méreteikben és jellegzetességeikben nagyon eltérőek, különösen fontos a ketrec méreteinek, alakjának és berendezésének az állat sajátos igényeivel történő összeegyeztetése. A ketrec teljes térfogata ugyanolyan fontos a főemlősök számára, mint annak alapterülete. Általános alapelv, hogy - legalábbis az emberszabású majmok és a többi majomféle számára - a ketrec magasságának kell a legnagyobbnak lennie. A ketrec magasságának lehetővé kell tennie, hogy az állat fel tudjon egyenesedni. A függeszkedve közlekedő fajok (brachiátorok) esetében a ketrec magasságának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az állat teljesen kinyújtott testhelyzetben himbálózni tudjon a mennyezeten anélkül, hogy a lába a padozatot érintené. Ahol célszerű, ott rudakat kell elhelyezni a főemlősöknek a ketrec felső részében.
Egymással megférő főemlősökből kettő tartható egy ketrecben. Ahol nem tarthatók párokban, ott úgy kell ketreceiket elhelyezni, hogy láthassák egymást, de, ha szükséges, ennek ellenkezője is megvalósítható legyen.
Ezen megjegyzések figyelembevételével a következő táblázat általános útmutatóként szolgál a leggyakrabban használt fajok elhelyezésére (Ceboidea és Cercopithecoidea osztagokba tartozók).
| Főemlős testtömege (kg) | Egy vagy két főemlősre jutó minimális ketrec-alapterület (m2) | Minimális ketrecmagasság (cm) | |
| <1 | 0,25 | 60 | |
| 1-3 | 0,35 | 75 | |
| 3-5 | 0,50 | 80 | |
| 5-7 | 0,70 | 85 | |
| 7-9 | 0,90 | 90 | |
| 9-15 | 1,10 | 125 | |
| 15-25 | 1,50 | 125 |
Megjegyzés: A ketrecmagasság fogalmát lásd a 6. táblázatnál.
10. táblázat:
Útmutató a sertések ketreces elhelyezéséhez (normál tartás során, illetve kísérletek alatt)
| Sertés testtömege (kg) | Egy sertésre jutó minimális ketrec-alapterület (m2) | Minimális ketrecmagasság (cm) | |
| 5-15 | 0,35 | 50 | |
| 15-25 | 0,55 | 60 | |
| 25-40 | 0,80 | 80 |
Megjegyzés: A táblázat malacoknál is használható. Sertések kizárólag csak akkor tarthatók ketrecben, ha az a kísérlethez feltétlenül szükséges, de akkor is csak minimális ideig.
A ketrecmagasság fogalmát lásd a 6. táblázatnál.
11. táblázat:
Útmutató gazdasági haszonállatok karámban történő elhelyezéséhez
(felhasználó létesítményben normál tartás során, illetve kísérletek alatt)
| Fajok és testtömegük (kg) | Minimális karám- alapterület (m2) | A karám minimális hossza (m) | A karámelválasztó fal minimális magassága (m) | Minimális karám- alapterület csoportok esetén (m2/állat) | Egy állatra jutó etetővályú minimális hossza (m) | |
| Sertés | ||||||
| 10-30 | 2 | 1,6 | 0,8 | 0,2 | 0,20 | |
| 30-50 | 2 | 1,8 | 1,0 | 0,3 | 0,25 | |
| 50-100 | 3 | 2,1 | 1,2 | 0,8 | 0,30 | |
| 100-150 | 5 | 2,5 | 1,4 | 1,2 | 0,35 | |
| >150 | 5 | 2,5 | 1,4 | 2,5 | 0,40 | |
| Juh | ||||||
| <70 | 1,4 | 1,8 | 1,2 | 0,7 | 0,35 | |
| Kecske | ||||||
| <70 | 1,6 | 1,8 | 2,0 | 0,8 | 0,35 | |
| Szarvasmarha | ||||||
| <60 | 2,0 | 1,1 | 1,0 | 0,8 | 0,30 | |
| 60-100 | 2,2 | 1,8 | 1,0 | 1,0 | 0,30 | |
| 100-150 | 2,4 | 1,8 | 1,0 | 1,2 | 0,35 | |
| 150-200 | 2,5 | 2,0 | 1,2 | 1,4 | 0,40 | |
| 200-400 | 2,6 | 2,2 | 1,4 | 1,6 | 0,55 | |
| >400 | 2,8 | 2,2 | 1,4 | 1,8 | 0,65 | |
| Felnőtt lovak | 13,5 | 4,5 | 1,8 | - | - |
12. táblázat:
Útmutató gazdasági haszonállatok állásban történő elhelyezéséhez
(felhasználó létesítményben normál tartás során, illetve kísérletek alatt)
| Fajok és testtömegük (kg) | Az állás minimális alapterülete (m2) | Az állás minimális hossza (m) | Az álláselválasztó elem minimális magassága (m) | |
| Sertés | ||||
| 100-150 | 1,2 | 2,0 | 0,9 | |
| >150 | 2,5 | 2,5 | 1,4 | |
| Juh | ||||
| <70 | 0,7 | 1,0 | 0,9 | |
| Kecske | ||||
| <70 | 0,8 | 1,0 | 0,9 | |
| Szarvasmarha | ||||
| 60-100 | 0,6 | 1,0 | 0,9 | |
| 100-150 | 0,9 | 1,4 | 0,9 | |
| 150-200 | 1,2 | 1,6 | 1,4 | |
| 200-350 | 1,8 | 1,8 | 1,4 | |
| 350-500 | 2,1 | 1,9 | 1,4 | |
| >500 | 2,6 | 2,2 | 1,4 | |
| Felnőtt lovak | 4,0 | 2,5 | 1,6 |
Megjegyzés: Az állásnak eléggé szélesnek kell lennie ahhoz, hogy az állat kényelmesen le tudjon feküdni.
13. táblázat:
Útmutató madarak ketreces elhelyezéséhez (felhasználó létesítményben normál tartás során, illetve kísérletek alatt)
| Fajok és testtömegük (g) | Egy madárra jutó minimális terület (cm2) | 2 madárra jutó minimális terület (cm2/madár) | 3 madárra jutó minimális terület (cm2/madár) | Minimális ketrecmagasság (cm) | Egy madárra jutó minimális etetőhossz (cm) | |
| Tyúk | ||||||
| 100-300 | 250 | 200 | 150 | 25 | 3 | |
| 300-600 | 500 | 400 | 300 | 35 | 7 | |
| 600-1200 | 1000 | 600 | 450 | 45 | 10 | |
| 1200-1800 | 1200 | 700 | 550 | 45 | 12 | |
| 1800-2400 | 1400 | 850 | 650 | 45 | 12 | |
| (felnőtt kakas:) | ||||||
| >2400 | 1800 | 1200 | 1000 | 60 | 15 | |
| Fürjek | ||||||
| 120-140 | 350 | 250 | 200 | 15 | 4 |
Megjegyzés: Területen a ketrec belső, vízszintesen mért hosszának és szélességének a szorzatát értjük, és nem a padozat hosszának és szélességének a szorzatát.
A ketrecmagasság fogalmát lásd a 6. táblázatnál.
Rácspadozat esetén a lyukméret fiatal csirkéknél nem lehet nagyobb 10×10 mm-nél, jércéknél és kifejlett madaraknál 25×25 mm-nél. A drót vastagsága legalább 2 mm legyen. A padozat lejtése 14%-nál (8°-nál) nem lehet nagyobb. Az itatóvályú az etetővályúval megegyező hosszúságú legyen. Szopókás vagy csészés itatóból legalább kettő jusson egy madárra. A ketrecben ülőrudat kell elhelyezni, és az egyesével tartott madaraknak lehetővé kell tenni, hogy lássák egymást.
1. ábra:
Egerek (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
A folyamatos egyenes megadja azt a minimális területet, melyet egy adott tömegű egér számára biztosítani kell.
2. ábra:
Patkányok (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
A folyamatos egyenes megadja azt a minimális területet, melyet egy adott tömegű patkány számára biztosítani kell.
3. ábra:
Szíriai aranyhörcsögök (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
A folyamatos egyenes megadja azt a minimális területet, melyet egy adott tömegű szíriai aranyhörcsög számára biztosítani kell.
4. ábra:
Tengerimalacok (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
A folyamatos egyenes megadja azt a minimális területet, melyet egy adott tömegű tengerimalac számára biztosítani kell.
5. ábra:
Nyulak (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
A folyamatos egyenes megadja azt a minimális területet, melyet egy adott tömegű nyúl számára biztosítani kell.
6. ábra:
Nyulak (tenyésztéskor)
Minimális ketrec-alapterület szoptató nyulak és az el nem választott alom számára
A folyamatos egyenes megadja azt a minimális területet, melyet egy adott tömegű anyanyúl számára biztosítani kell.
7. ábra:
Macskák (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
A folyamatos egyenes megadja azt a minimális területet, melyet egy adott tömegű macska számára biztosítani kell.
8. ábra:
Útmutató a ketrecenként elhelyezhető egerek száma és a ketrec-alapterület közötti összefüggésre vonatkozóan (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
Az egyenesek átlagtömegekre vonatkoznak, és összhangban vannak az 1. ábra egyenesével.
Minimális ketrecmagasság 12 cm.
9. ábra:
Útmutató a ketrecenként elhelyezhető patkányok száma és a ketrec-alapterület közötti összefüggésre vonatkozóan (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
Az egyenesek átlagtömegekre vonatkoznak, és összhangban vannak a 2. ábra egyenesével.
Minimális ketrecmagasság 14 cm.
10. ábra:
Útmutató a ketrecenként elhelyezhető hörcsögök száma és a ketrec-alapterület közötti összefüggésre vonatkozóan (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
Az egyenesek átlagtömegekre vonatkoznak, és összhangban vannak a 3. ábra egyenesével.
Minimális ketrecmagasság 12 cm.
11. ábra:
Útmutató a ketrecenként elhelyezhető tengerimalacok száma és a ketrec-alapterület közötti összefüggésre vonatkozóan (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
Az egyenesek átlagtömegekre vonatkoznak, és összhangban vannak a 4. ábra egyenesével.
Minimális ketrecmagasság 18 cm.
12. ábra:
Útmutató a ketrecenként elhelyezhető nyulak száma és a ketrec-alapterület közötti összefüggésre vonatkozóan (normál tartás során és kísérlet alatt)
Minimális ketrec-alapterület
Az egyenesek átlagtömegekre vonatkoznak, és összhangban vannak az 5. ábra egyenesével.
Minimális ketrecmagasságot lásd a 3. táblázatnál.
Az Egyezmény 27. és 28. cikke szerint valamennyi fél az Egyezmény hatáskörébe tartozó eljárások bizonyos szempontjaira vonatkozó statisztikai információt gyűjt és közli ezt az információt az Európai Tanács Főtitkárával, aki közzéteszi a megkapott információt.
Az egyes felek határozzák meg az információk összegyűjtésére használt módszert, és természetesen a nemzeti előírások szerinti bármilyen további statisztikai információ is összegyűjthető. A Főtitkár munkájának segítése céljából azonban a számára továbbított információknak összehasonlíthatóaknak és a csatolt táblázatok szerint megadottaknak kell lenniük. Az adatokat naptári évenként kell összegyűjteni.
A megszámlálandó állatok azok, amelyeket olyan módon használnak majd fel, ami fájdalmat, szenvedést vagy maradandó károsodást okozhat a számukra (lásd az Egyezmény 1.2.c. cikkét). A megszámlálásnak akkor kell lezajlania, amikor az állatokat a kísérleti eljárás alá vetik. Egy állatot egy táblázatba csak egyszer lehet számolni. Az 1.2.c. cikkben meghatározott eljárások alá nem eső állatok nem számolhatók meg az ezen Egyezménnyel összefüggő statisztikai információ összegyűjtése céljából.
A biológiai kutatások jellege nem teszi kizárhatóvá azt, hogy előforduljanak olyan alkalmak, amikor nehéz eldönteni, hogy a valamely eljárásban felhasznált állatot egy táblázat melyik oszlopába kell bejegyezni. Nincs jó vagy rossz módszer a probléma megoldására, ez egy egyéni választás. A hatóságok által kiadható iránymutatástól függően a tudós joga eldönteni azt, hogy hová jegyzi be az állatot.
Azt azonban feltétlenül biztosítani kell, hogy egy táblázatban egy állat se kerüljön kétszer beszámításra.
1. táblázat
A kísérletekben használt állatok száma és faja (évenként)
E táblázatban a kísérletekben használt állatok teljes számát kell megadni, és ezt az állatok faja szerint kell lebontani.
2. táblázat
A kísérletekben használt állatok száma a felhasználás célja szerinti bontásban
E táblázat a következő széles területeken felhasznált állatok számát kívánja bemutatni: alapkutatás, új termékek kifejlesztése, biztonságértékelés, betegségdiagnosztizálás, oktatás és képzés. Az 1. „orvosi” sor tartalmazza az állatgyógyászatot.
3. táblázat
A kísérletekben használt állatok száma az ember, az állatok és a környezet védelme érdekében végzett toxikológiai és egyéb ártalmatlansági vizsgálatokban
E táblázat célja az emberek, állatok és a környezet általános védelmére kidolgozott eljárások részletesebb lebontásának megadása az orvosi célok kivételével. A 6. sor tartalmazza a veszélyes sugárzást.
4. táblázat
A betegségekkel és rendellenességekkel kapcsolatos kísérletekben használt állatok száma
E táblázat célja az orvosi célokra használt állatok számának bemutatása, beleértve az állatgyógyászatot, különös tekintettel az emberi betegségek három területére, amelyek különös nyilvános érdeklődésre tartanak számot.
5. táblázat
A jogszabályok által megkövetelt vizsgálatokban használt állatok száma
A „Csak a szerződő fél” c. oszlopba akkor kell bejegyzést tenni, ha az adott vizsgálatot azon szerződő fél jogszabályai írják elő, ahol a vizsgálat folyik, beleértve azon nemzetközi kötelezettségeket, amelyekhez a szerződő fél csatlakozott (például az európai Pharmacopoeia Kidolgozási Egyezmény szerződő feleként vagy az Európai Közösségek tagállamaként).
A „Csak egyéb felek” c. oszlopba csak akkor kell bejegyzést tenni, ha az eljárás célja specifikus előírások teljesítése, beleértve az adott fél országán kívüli országok kereskedelmi előírásait, beleértve azon egyezmények előírásait is, amelyeknek az utóbbi nem szerződő fele.
A „Mindkettő” oszlopot akkor kell használni, amikor az eljárás mindkét csoport előírásainak betartását célozza; ez esetben nem kell bejegyzést tenni a másik két oszlop egyikébe sem.
1. táblázat
A kísérletekben használt állatok száma és faja (évenként)
| Egerek (Mus musculus) | ||
| Patkányok (Rattus norvegicus) | ||
| Tengerimalacok (Cavia porcellus) | ||
| Egyéb rágcsálók (egyéb Rodentia) | ||
| Nyulak (Oryctolagus cuniculus) | ||
| Emberszabású majmok (Hominoidea) | ||
| Egyéb majmok (Cercopithecoidea & Ceboidea) | ||
| Félmajmok (Prosimia) | ||
| Kutyák (Canis familiaris) | ||
| Macskák (Felis catus) | ||
| Egyéb húsevők (egyéb Carnivora) | ||
| Lovak, szamarak és öszvérek (Equidae) | ||
| Sertések (Sus) | ||
| Kecskék és juhok (Capra & Ovis) | ||
| Szarvasmarha (Bos) | ||
| Egyéb emlősök (egyéb Mammalia) | ||
| Madarak (Aves) | ||
| Hüllők (Reptilia) | ||
| Kétéltűek (Amphibia) | ||
| Halak (Pisces) | ||
| Összesen: |
2. táblázat
A kísérletekben használt állatok száma a felhasználás célja szerinti bontásban
| Kiválasztott fajok | |||||
| Valamennyi faj | Rágcsálók és nyulak | Kutyák és macskák | Főemlősök | ||
| 1 Biológiai alapkutatások, az orvosi és állatorvosi kutatásokat is ideértve | |||||
| 2 Az ember- és állatgyógyászati termékek és eszközök kutatása, fejlesztése és minőség-ellenőrzése (beleértve a biztonsági értékelést) | |||||
| 3 Betegségdiagnosztizálás | |||||
| 4 Az ember, az állatok és a környezet védelme érdekében végzett toxikológiai és egyéb ártalmatlansági vizsgálatok | |||||
| 5 Oktatás és képzés | |||||
3. táblázat
A kísérletekben használt állatok száma az ember, az állatok és a környezet védelme érdekében végzett toxikológiai és egyéb ártalmatlansági vizsgálatokban
| Kiválasztott fajok | |||||
| A 2. táblázat 4. tételének további osztályozása | Valamennyi faj | Rágcsálók és nyulak | Kutyák és macskák | Főemlősök | |
| 1 Mezőgazdaságban használatos, vagy főleg mezőgazdasági felhasználásra szánt anyagok | |||||
| 2 Iparban használatos, vagy főleg ipari felhasználásra szánt anyagok | |||||
| 3 Háztartásban használatos, vagy főleg háztartási felhasználásra szánt anyagok | |||||
| 4 Főként kozmetikumként vagy piperecikként használt, vagy ilyen felhasználásra szánt anyagok | |||||
| 5 Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerekben adalékanyagként használt vagy felhasználásra szánt anyagok | |||||
| 6 Az általános környezetben található potenciális vagy tényleges fertőzési kockázatot jelentő anyagok | |||||
4. táblázat
A betegségekkel és rendellenességekkel kapcsolatos kísérletekben használt állatok száma
| Kiválasztott fajok | |||||
| Valamennyi faj | Rágcsálók és nyulak | Kutyák és macskák | Főemlősök | ||
| 1 Rák (kivéve a karcinogenitási tesztet) | |||||
| 2 Szív- és érrendszeri megbetegedések | |||||
| 3 Idegrendszeri és mentális rendellenességek | |||||
| 4 Egyéb humán és állatbetegségek | |||||
Megjegyzés: Ha egy kísérlet a 2-4. tételek esetében rákra vonatkozik, akkor a rák besorolásnak elsőbbséget kell élveznie.
5. táblázat
A jogszabályok által megkövetelt vizsgálatokban használt állatok száma
| Kiválasztott fajok | |||||
| Valamennyi faj | Rágcsálók és nyulak | Kutyák és macskák | Főemlősök | ||
| Csak a szerződő fél | |||||
| Csak egyéb felek | |||||
| Mindkettő | |||||
| ” | |||||
4. § (1) Ez a rendelet - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő napon lép hatályba.
(2) A 2. és 3. § az Egyezmény 33. Cikkének (2) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba. *
(3) Az Egyezmény, illetve a 2. és 3. § hatálybalépésének naptári napját a külügyminiszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. *
(4) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedésekről a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gondoskodik.
