A jogszabály mai napon ( 2018.11.13. ) hatályos állapota.
A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

Megnyitom a Jogtárban

 

2012. évi CXIII. törvény

az Egyetemes Postaegyesület Alapokmánya Hetedik és Nyolcadik Pótjegyzőkönyvének, az Egyetemes Postaegyesület Egyetemes Postaegyezményének a 2004. évi bukaresti kongresszuson és a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, az Egyetemes Postaegyezmény 2004. évi bukaresti és a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt Zárójegyzőkönyvének, valamint a Postai Pénzforgalmi Megállapodásnak a 2004. évi bukaresti kongresszuson aláírt módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt kihirdetéséről * 

(Az Egyetemes Postaegyesület 1999. évi pekingi kongresszusán aláírt Egyetemes Postaegyezményének módosítása és Zárójegyzőkönyve Magyarország vonatkozásában 2001. július 10-én,
az Egyetemes Postaegyesület 2004. évi bukaresti kongresszusán aláírt Alapokmányának Hetedik Pótjegyzőkönyve, az Egyetemes Postaegyesület Egyetemes Postaegyezményének módosítása és Zárójegyzőkönyve, valamint a Postai Pénzforgalmi Megállapodás módosítása Magyarország vonatkozásában 2006. január 1-jén,
a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt Egyetemes Postaegyezmény módosítása és Zárójegyzőkönyve, valamint az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányának Nyolcadik Pótjegyzőkönyve Magyarország vonatkozásában 2010. január 1-jén lépett hatályba.)

1. § Az Országgyűlés az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányának a 2004. évi bukaresti kongresszuson aláírt Hetedik Pótjegyzőkönyvét e törvénnyel kihirdeti.

2. § Az Egyetemes Postaegyesület Alapokmánya Hetedik Pótjegyzőkönyvének francia nyelvű hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

Septième Protocole additionnel à la Constitution de l’Union postale universelle

Les Plénipotentiaires des Gouvernements des Pays-membres de l’Union postale universelle réunis en Congrès à Bucarest, vu l’article 30.2 de la Constitution de l’Union postale universelle conclue à Vienne le 10 juillet 1964, ont adopté, sous réserve de ratification, les modifications suivantes à ladite Constitution.

Article I (Préambule modifié)

En vue de développer les communications entre les peuples par un fonctionnement efficace des services postaux et de contribuer à atteindre les buts élevés de la collaboration internationale dans les domaines culturel, social et économique, les Plénipotentiaires des Gouvernements des pays contractants ont adopté, sous réserve de ratification, la présente Constitution. L’Union a pour vocation de stimuler le développement durable de services postaux universels de qualité, efficaces et accessibles, pour faciliter la communication entre habitants de la planète en:

- garantissant la libre circulation des envois postaux sur un territoire postal unique composé de réseaux interconnectés;

- encourageant l’adoption de normes communes équitables et l’utilisation de la technologie;

- assurant la coopération et l’interaction entre les parties intéressées;

- favorisant une coopération technique efficace;

- veillant à la satisfaction des besoins évolutifs des clients.

Article II (Article 1bis ajouté)

Définitions

1. Aux fins des Actes de l’Union postale universelle, les termes ci-après sont définis comme suit:

1.1 Service postal: ensemble des prestations postales dont l’étendue est déterminée par les organes de l’Union. Les principales obligations s’attachant à ces prestations consistent à répondre à certains objectifs sociaux et économiques des Pays-membres, en assurant la collecte, le tri, la transmission et la distribution des envois postaux.

1.2 Pays-membre: pays qui remplit les conditions énoncées à l’article 2 de la Constitution.

1.3 Territoire postal unique (un seul et même territoire postal): obligation pour les parties contractantes des Actes de l’UPU d’assurer, selon le principe de réciprocité, l’échange des envois de la poste aux lettres dans le respect de la liberté de transit et de traiter indistinctement les envois postaux provenant des autres territoires et transitant par leur pays comme leurs propres envois postaux.

1.4 Liberté de transit: principe selon lequel une administration postale intermédiaire est tenue de transporter les envois postaux qui lui sont remis en transit par une autre administration postale, en réservant à ce courrier le même traitement que celui appliqué aux envois du régime intérieur.

1.5 Envoi de la poste aux lettres: envois décrits dans la Convention.

1.6 Service postal international: opérations ou prestations postales réglementées par les Actes. Ensemble de ces opérations ou prestations.

Article III (Article 22 modifié)

Actes de l’Union

1. La Constitution est l’Acte fondamental de l’Union. Elle contient les règles organiques de l’Union et ne peut pas faire l’objet de réserves.

2. Le Règlement général comporte les dispositions assurant l’application de la Constitution et le fonctionnement de l’Union. Il est obligatoire pour tous les Pays-membres et ne peut pas faire l’objet de réserves.

3. La Convention postale universelle, le Règlement de la poste aux lettres et le Règlement concernant les colis postaux comportent les règles communes applicables au service postal international ainsi que les dispositions concernant les services de la poste aux lettres et des colis postaux. Ces Actes sont obligatoires pour tous les Pays-membres.

4. Les Arrangements de l’Union et leurs Règlements règlent les services autres que ceux de la poste aux lettres et des colis postaux entre les Pays-membres qui y sont parties. Ils ne sont obligatoires que pour ces pays.

5. Les Règlements, qui contiennent les mesures d’application nécessaires à l’exécution de la Convention et des Arrangements, sont arrêtés par le Conseil d’exploitation postale, compte tenu des décisions prises par le Congrès.

6. Les Protocoles finals éventuels annexés aux Actes de l’Union visés sous 3 à 5 contiennent les réserves à ces Actes.

Article IV (Article 30 modifié)

Modification de la Constitution

1. Pour être adoptées, les propositions soumises au Congrès et relatives à la présente Constitution doivent être approuvées par les deux tiers au moins des Pays-membres de l’Union ayant le droit de vote.

2. Les modifications adoptées par un Congrès font l’objet d’un protocole additionnel et, sauf décision contraire de ce Congrès, entrent en vigueur en même temps que les Actes renouvelés au cours du même Congrès. Elles sont ratifiées aussitőt que possible par les Pays-membres et les instruments de cette ratification sont traités conformément à la règle requise à l’article 26.

Article V (Article 31 modifié)

Modification du Règlement général, de la Convention et des Arrangements

1. Le Règlement général, la Convention et les Arrangements fixent les conditions auxquelles est subordonnée l’approbation des propositions qui les concernent.

2. La Convention et les Arrangements sont mis à exécution simultanément et ils ont la même durée. Dès le jour fixé par le Congrès pour la mise à exécution de ces Actes, les Actes correspondants du Congrès précédent sont abrogés.

Article VI

Adhésion au Protocole additionnel et aux autres Actes de l’Union

1. Les Pays-membres qui n’ont pas signé le présent Protocole peuvent y adhérer en tout temps.

2. Les Pays-membres qui sont parties aux Actes renouvelés par le Congrès mais qui ne les ont pas signés sont tenus d’y adhérer dans le plus bref délai possible.

3. Les instruments d’adhésion relatifs aux cas visés sous 1 et 2 doivent être adressés au Directeur général du Bureau international. Celui-ci notifie ce dépőt aux Gouvernements des Pays-membres.

Article VII

Mise à exécution et durée du protocole additionnel à la Constitution de l’Union postale universelle

Le présent Protocole additionnel sera mis à exécution le 1er janvier 2006 et demeurera en vigueur pendant un temps indéterminé.

En foi de quoi, les Plénipotentiaires des Gouvernements des Pays-membres ont dressé le présent Protocole additionnel, qui aura la même force et la même valeur que si ses dispositions étaient insérées dans le texte même de la Constitution, et ils l’ont signé en un exemplaire qui est déposé auprès du Directeur général du Bureau international. Une copie en sera remise à chaque Partie par le Bureau international de l’Union postale universelle.

Fait à Bucarest, le 5 octobre 2004.

Hetedik Pótjegyzőkönyv az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányához

Az Egyetemes Postaegyesület tagországai Kormányainak Bukarestben a Kongresszusra összegyűlt meghatalmazottai az Egyetemes Postaegyesület Bécsben, 1964. július 10-én kötött Alapokmánya 30. cikkének 2. bekezdése alapján ehhez az Alapokmányhoz, a megerősítés fenntartásával, az alábbi változtatásokat fogadták el.

I. cikk (A módosított Preaumbulum)

A postaszolgálat eredményes működése révén a nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztése, valamint a kulturális, társadalmi és gazdasági téren történő nemzetközi együttműködés nemes törekvései megvalósítása céljából a szerződő országok Kormányainak meghatalmazottai a megerősítés fenntartásával elfogadták ezt az Alapokmányt.

Az Egyesület célja a minőségi, hatékony és elérhető egyetemes postaszolgálat tartós fejlődésének előmozdítása a világ lakosai közötti kapcsolattartás elősegítése érdekében:

- biztosítva a postai küldemények szabad mozgását egy összekapcsolt postai hálózatokból álló egységes postai területen;

- bátorítva a méltányos közös szabványok elfogadását és a technológia használatát;

- megerősítve az érdekelt felek közötti együttműködést és az együttes fellépést;

- előmozdítva a hatékony műszaki együttműködést;

- biztosítva az ügyfelek változó igényeinek kielégítését.

II. cikk (A hozzáillesztett 1.A. cikk)

Fogalommeghatározások

1. Az Egyetemes Postaegyesület Okiratainak használata során a következő kifejezések meghatározása így szól:

1.1 Postaszolgálat: postai szolgáltatások összessége, amelynek körét az Egyesület szervei határozzák meg. Az ezekhez a szolgáltatásokhoz kapcsolódó legfontosabb kötelezettségek a tagországok egyes társadalmi és gazdasági törekvéseinek előmozdításában állnak, a postai küldemények összegyűjtésének, feldolgozásának, továbbításának és kézbesítésének biztosításával.

1.2 Tagország: olyan ország, mely teljesíti az Alapokmány 2. cikkében megjelölt feltételeket.

1.3 Egységes postai terület (egyetlen és ugyanazon postai terület): az UPU Okiratait aláíró szerződő felek azon kötelezettsége, hogy a kölcsönösség elvének megfelelően biztosítsák a levélpostai küldemények kicserélését az átszállítási szabadság elvének tiszteletben tartásával, valamint a más területekről érkező postai küldeményeket megkülönböztetés nélkül kezeljék, a saját postai küldeményeikkel azonos módon intézve az országon történő átszállítást.

1.4 Átszállítási szabadság: alapelv, amely szerint egy közbenső postaigazgatás köteles a más postaigazgatás által részére átszállításra átadott postai küldeményeket szállítani, s ezeket ugyanolyan módon köteles kezelni, mint a belföldi postai küldeményeket.

1.5 Levélpostai küldemények: az Alapokmányban meghatározott küldemények.

1.6 Nemzetközi postaszolgálat: az Okiratok által szabályozott postakezelési műveletek vagy szolgáltatások. E műveletek vagy szolgáltatások összessége.

III. cikk (A módosított 22. cikk)

Az Egyesület Okiratai

1. Az Alapokmány az Egyesület alapokirata. Az Egyesület szervezeti szabályait tartalmazza, és nem lehet fenntartás tárgyává tenni.

2. Az Általános Szabályzat azokat a rendelkezéseket foglalja magába, amelyek az Alapokmány alkalmazását és az Egyesület működését biztosítják. Minden tagországra nézve kötelező, és nem lehet fenntartás tárgyává tenni.

3. Az Egyetemes Postaegyezmény, a Levélposta Szabályzat és a Postacsomag Szabályzat a nemzetközi postaszolgálatra vonatkozó közös szabályokat és a levélpostai, valamint a postacsomag szolgálatra vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Ezek az Okiratok minden tagországra kötelezőek.

4. Az Egyesület Megállapodásai és ezek Szabályzatai szabályozzák a levélpostai és a postacsomag szolgálat kivételével a többi szolgálatot azok között a tagországok között, amelyek azokban részt vesznek. Ezek az Okiratok csak ezekre az országokra kötelezőek.

5. A Szabályzatokat, amelyek az Egyezmény és a Megállapodások végrehajtásához szükséges intézkedési szabályokat tartalmazzák, a Postaforgalmi Tanács dolgozza ki, a Kongresszus által hozott döntések figyelembevételével.

6. Az Egyesületnek a 3., 4. és 5. bekezdésben említett Okirataihoz csatolt esetleges Zárójegyzőkönyvek az ezekre az Okiratokra vonatkozó fenntartásokat tartalmazzák.

IV. cikk (A módosított 30. cikk)

Az Alapokmány módosítása

1. A Kongresszus elé terjesztett és erre az Alapokmányra vonatkozó javaslatokat ahhoz, hogy elfogadhatók legyenek, az Egyesület szavazati joggal rendelkező tagországai legalább kétharmadának kell jóváhagynia.

2. Valamely Kongresszus által elfogadott módosításokat Pótjegyzőkönyvbe foglalják, és hacsak ez a Kongresszus ellenkezőleg nem határoz, ugyanakkor léptetik életbe, mint amikor az ugyanezen Kongresszus által megújított Okiratokat. A tagországoknak azokat mielőbb meg kell erősíteniük, és a megerősítési iratokat a 26. cikkben előírt szabály szerint kell kezelni.

V. cikk (A módosított 31. cikk)

Az Általános Szabályzat, az Egyezmény és a Megállapodások módosítása

1. Az Általános Szabályzat, az Egyezmény és a Megállapodások megszabják azokat a feltételeket, amelyeket a vonatkozó javaslatok jóváhagyására kell alkalmazni.

2. Az Egyezmény és a Megállapodások egyidejűleg lépnek hatályba és ugyanannyi ideig maradnak hatályban. A Kongresszus által ezen Okiratok hatályba léptetésére megszabott naptól kezdve az előző Kongresszus megfelelő Okiratai hatályukat vesztik.

VI. cikk

Csatlakozás a Pótjegyzőkönyvhöz és az Egyesület többi okiratához

1. Azok a tagországok, amelyek a jegyzőkönyvet nem írták alá, bármikor csatlakozhatnak hozzá.

2. Azok a tagországok, amelyek a Kongresszus által megújított Okiratokat elfogadták, de azokat nem írták alá, kötelesek azokhoz a lehető legrövidebb idő alatt csatlakozni.

3. Az 1. és 2. bekezdésben említett esetekben a csatlakozási okiratokat a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójának kell megküldeni. Ez utóbbi a letétbe helyezésről értesítést küld a tagországok Kormányainak.

VII. cikk

Az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányára vonatkozó Pótjegyzőkönyv hatálybalépése és időbeli hatálya

Ez a Pótjegyzőkönyv 2006. január 1-jén lép hatályba, és határozatlan ideig marad hatályban.

Ennek hiteléül a tagországok Kormányainak meghatalmazottai felvették ezt a Pótjegyzőkönyvet, amely ugyanolyan erejű és érvényű, mintha rendelkezéseit magának az Alapokmánynak a szövegébe vették volna fel, és ezt aláírták egy példányban, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. Az Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Irodája erről mindegyik félnek egy-egy másolatot küld.

Kelt Bukarestben, 2004. október 5-én.”

3. § Az Országgyűlés az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányának a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt Nyolcadik Pótjegyzőkönyvét e törvénnyel kihirdeti.

4. § Az Egyetemes Postaegyesület Alapokmánya Nyolcadik Pótjegyzőkönyvének francia nyelvű hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

„Huitième Protocole additionnel à la Constitution de l’Union postale universelle

Les Plénipotentiaires des Gouvernements des Pays-membres de l’Union postale universelle réunis en Congrès à Genève, vu l’article 30.2 de la Constitution de l’Union postale universelle conclue à Vienne le 10 juillet 1964, ont adopté, sous réserve de ratification, les modifications suivantes à ladite Constitution.

Article I (Article 1bis modifié)

Définitions

1. Aux fins des Actes de l’Union postale universelle, les termes ci-après sont définis comme suit:

1.1 Service postal: ensemble des prestations postales dont l’étendue est déterminée par les organes de l’Union. Les principales obligations s’attachant à ces prestations consistent à répondre à certains objectifs sociaux et économiques des Pays-membres, en assurant la collecte, le tri, la transmission et la distribution des envois postaux.

1.2 Pays-membre: pays qui remplit les conditions énoncées à l’article 2 de la Constitution.

1.3 Territoire postal unique (un seul et même territoire postal): obligation pour les parties contractantes des Actes de l’UPU d’assurer, selon le principe de réciprocité, l’échange des envois de la poste aux lettres dans le respect de la liberté de transit et de traiter indistinctement les envois postaux provenant des autres territoires et transitant par leur pays comme leurs propres envois postaux.

1.4 Liberté de transit: principe selon lequel un Pays-membre intermédiaire est tenu de garantir le transport des envois postaux qui lui sont remis en transit à destination d’un autre Pays-membre, en réservant à ce courrier le même traitement que celui appliqué aux envois du régime intérieur.

1.5 Envoi de la poste aux lettres: envois décrits dans la Convention.

1.6 Service postal international: opérations ou prestations postales réglementées par les Actes. Ensemble de ces opérations ou prestations.

1.7 Opérateur désigné: toute entité gouvernementale ou non gouvernementale désignée officiellement par le Pays-membre pour assurer l’exploitation des services postaux et remplir les obligations y relatives découlant des Actes de l’Union sur son territoire.

1.8 Réserve: une réserve est une disposition dérogatoire par laquelle un Pays-membre vise à exclure ou à modifier l’effet juridique d’une clause d’un Acte, autre que la Constitution et le Règlement général, dans son application à ce Pays-membre.

Toute réserve doit être compatible avec l’objet et le but de l’Union tels que définis dans le préambule et l’article premier de la Constitution. Elle doit être dûment motivée et approuvée par la majorité requise pour l’approbation de l’Acte concerné et insérée dans son Protocole final.

Article II (Article 4 modifié)

Relations exceptionnelles

Les Pays-membres dont les opérateurs désignés desservent des territoires non compris dans l’Union sont tenus d’être les intermédiaires des autres Pays-membres. Les dispositions de la Convention et de ses Règlements sont applicables à ces relations exceptionnelles.

Article III (Article 8 modifié)

Unions restreintes. Arrangements spéciaux

1. Les Pays-membres, ou leurs opérateurs désignés si la législation de ces Pays-membres ne s’y oppose pas, peuvent établir des Unions restreintes et prendre des arrangements spéciaux concernant le service postal international, à la condition toutefois de ne pas y introduire des dispositions moins favorables pour le public que celles qui sont prévues par les Actes auxquels les Pays-membres intéressés sont parties.

2. Les Unions restreintes peuvent envoyer des observateurs aux Congrès, Conférences et réunions de l’Union, au Conseil d’administration ainsi qu’au Conseil d’exploitation postale.

3. L’Union peut envoyer des observateurs aux Congrès, Conférences et réunions des Unions restreintes.

Article IV (Article 11 modifié)

Adhésion ou admission à l’Union. Procédure

1. Tout membre de l’Organisation des Nations Unies peut adhérer à l’Union.

2. Tout pays souverain non membre de l’Organisation des Nations Unies peut demander son admission en qualité de Pays-membre de l’Union.

3. L’adhésion ou la demande d’admission à l’Union doit comporter une déclaration formelle d’adhésion à la Constitution et aux Actes obligatoires de l’Union. Elle est adressée par le Gouvernement du pays intéressé au Directeur général du Bureau international, qui, selon le cas, notifie l’adhésion ou consulte les Pays-membres sur la demande d’admission.

4. Le pays non membre de l’Organisation des Nations Unies est considéré comme admis en qualité de Pays-membre si sa demande est approuvée par les deux tiers au moins des Pays-membres de l’Union. Les Pays-membres qui n’ont pas répondu dans le délai de quatre mois à compter de la date de la consultation sont considérés comme s’abstenant.

5. L’adhésion ou l’admission en qualité de membre est notifiée par le Directeur général du Bureau international aux Gouvernements des Pays-membres. Elle prend effet à partir de la date de cette notification.

Article V (Article 22 modifié)

Actes de l’Union

1. La Constitution est l’Acte fondamental de l’Union. Elle contient les règles organiques de l’Union et ne peut pas faire l’objet de réserves.

2. Le Règlement général comporte les dispositions assurant l’application de la Constitution et le fonctionnement de l’Union. Il est obligatoire pour tous les Pays-membres et ne peut pas faire l’objet de réserves.

3. La Convention postale universelle, le Règlement de la poste aux lettres et le Règlement concernant les colis postaux comportent les règles communes applicables au service postal international ainsi que les dispositions concernant les services de la poste aux lettres et des colis postaux. Ces Actes sont obligatoires pour tous les Pays-membres. Les Pays-membres veillent à ce que leurs opérateurs désignés remplissent les obligations découlant de la Convention et de ses Règlements.

4. Les Arrangements de l’Union et leurs Règlements règlent les services autres que ceux de la poste aux lettres et des colis postaux entre les Pays-membres qui y sont parties. Ils ne sont obligatoires que pour ces Pays-membres. Les Pays-membres signataires veillent à ce que leurs opérateurs désignés remplissent les obligations découlant des Arrangements et de leurs Règlements.

5. Les Règlements, qui contiennent les mesures d’application nécessaires à l’exécution de la Convention et des Arrangements, sont arrêtés par le Conseil d’exploitation postale, compte tenu des décisions prises par le Congrès.

6. Les Protocoles finals éventuels annexés aux Actes de l’Union visés sous 3 à 5 contiennent les réserves à ces Actes.

Article VI (Article 25 modifié)

Signature, authentification, ratification et autres modes d’approbation des Actes de l’Union

1. Les Actes de l’Union issus du Congrès sont signés par les plénipotentiaires des Paysmembres.

2. Les Règlements sont authentifiés par le Président et le Secrétaire général du Conseil d’exploitation postale.

3. La Constitution est ratifiée aussitőt que possible par les pays signataires.

4. L’approbation des Actes de l’Union autres que la Constitution est régie par les règles constitutionnelles de chaque pays signataire.

5. Lorsqu’un Pays-membre ne ratifie pas la Constitution ou n’approuve pas les autres Actes signés par lui, la Constitution et les autres Actes n’en sont pas moins valables pour les Pays-membres qui les ont ratifiés ou approuvés.

Article VII (Article 29 modifié)

Présentation des propositions

1. Tout Pays-membre a le droit de présenter, soit au Congrès, soit entre deux Congrès, des propositions concernant les Actes de l’Union auxquels il est partie.

2. Toutefois, les propositions concernant la Constitution et le Règlement général ne peuvent être soumises qu’au Congrès.

3. En outre, les propositions concernant les Règlements sont soumises directement au Conseil d’exploitation postale, mais elles doivent être transmises au préalable par le Bureau international à tous les Pays-membres et à tous les opérateurs désignés.

Article VIII (Article 32 modifié)

Arbitrages

En cas de différend entre deux ou plusieurs Pays-membres relativement à l’interprétation des Actes de l’Union ou de la responsabilité dérivant, pour un Pays-membre, de l’application de ces Actes, la question en litige est réglée par jugement arbitral.

Article IX

Adhésion au Protocole additionnel et aux autres Actes de l’Union

1. Les Pays-membres qui n’ont pas signé le présent Protocole peuvent y adhérer en tout temps.

2. Les Pays-membres qui sont parties aux Actes renouvelés par le Congrès mais qui ne les ont pas signés sont tenus d’y adhérer dans le plus bref délai possible.

3. Les instruments d’adhésion relatifs aux cas visés sous 1 et 2 doivent être adressés au Directeur général du Bureau international. Celui-ci notifie ce dépőt aux Gouvernements des Paysmembres.

Article X

Mise à exécution et durée du protocole additionnel à la Constitution de l’Union postale universelle

Le présent Protocole additionnel sera mis à exécution le 1er janvier 2010 et demeurera en vigueur pendant un temps indéterminé.

En foi de quoi, les Plénipotentiaires des Gouvernements des Pays-membres ont dressé le présent Protocole additionnel, qui aura la même force et la même valeur que si ses dispositions étaient insérées dans le texte même de la Constitution, et ils l’ont signé en un exemplaire qui est déposé auprès du Directeur général du Bureau international. Une copie en sera remise à chaque Partie par le Bureau international de l’Union postale universelle.

Fait à Genève, le 12 août 2008.

Nyolcadik Pótjegyzőkönyv az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányához

Az Egyetemes Postaegyesület tagországai kormányainak Genfben kongresszusra összegyűlt meghatalmazottai az Egyetemes Postaegyesület Bécsben, 1964. július 10-én kötött Alapokmánya 30. cikkének 2. bekezdése alapján ehhez az Alapokmányhoz, a megerősítés fenntartásával, az alábbi változtatásokat fogadták el.

I. cikk (A módosított 1.A. cikk)

Fogalom meghatározások

1. Az Egyetemes Postaegyesület Okiratainak használata során a következő kifejezések meghatározása így szól:

1.1 Postaszolgálat: postai szolgáltatások összessége, amelynek kiterjedését az Egyesület szervei határozzák meg. Az ezen szolgáltatásokhoz kapcsolódó legfontosabb kötelezettségek a tagországok egyes társadalmi és gazdasági törekvéseinek előmozdításában állnak, a postai küldemények összegyűjtésének, feldolgozásának, továbbításának és kézbesítésének biztosításával.

1.2 Tagország: olyan ország, mely teljesíti az Alapokmány 2. cikkében megadott feltételeket.

1.3 Egységes postai terület (egyetlen és ugyanazon postai terület): az UPU Okiratait aláíró szerződő felek azon kötelezettsége, hogy a kölcsönösség elvének megfelelően biztosítsák a levélpostai küldemények kicserélését az átszállítási szabadság elvének tiszteletben tartásával, valamint a más területekről érkező postai küldeményeket megkülönböztetés nélkül kezeljék, a saját postai küldeményeikkel azonos módon intézve az országon való átszállítást.

1.4 Átszállítási szabadság: kötelezettség, amely szerint egy közbenső tagország köteles biztosítani egy másik tagország számára a részére átszállításra átadott postai küldemények szállítását, s ezt a postaanyagot ugyanolyan módon köteles kezelni, mint a belföldi postai küldeményeket.

1.5 Levélpostai küldemények: az Egyezményben körülírt küldemények.

1.6 Nemzetközi postaszolgálat: az Okiratok által szabályozott postakezelési műveletek vagy szolgáltatások. E műveletek vagy szolgáltatások összessége.

1.7 Kijelölt szolgáltató: minden olyan kormányzati vagy nem kormányzati szervezet, amelyet a tagország hivatalosan kijelölt a postai szolgáltatások biztosítására és területén az Egyesület Okirataiból eredő, rá vonatkozó kötelezettségek teljesítésére.

1.8 Fenntartás: olyan mentességi záradék, amely révén egy tagország kizárni vagy módosítani kívánja valamely Okirat - az Alapokmány és az Általános Szabályzat kivételével - egyik cikkének jogkövetkezményét az adott tagországban történő alkalmazás során. Minden fenntartásnak összeegyeztethetőnek kell lennie az Egyesületnek az Alapokmány preambulumában és 1. cikkében meghatározott céljával és törekvésével. A fenntartást előírásszerűen meg kell indokolni és az érintett Okirat jóváhagyásához megkövetelt többségnek jóvá kell hagynia, valamint bele kell venni a Zárójegyzőkönyvbe.

II. cikk (A módosított 4. cikk)

Kivételes kapcsolatok

Azok a tagországok, amelyeknek kijelölt szolgáltatói az Egyesülethez nem tartozó területeken látnak el postaszolgálatot, kötelesek a többi tagország felé közvetítőül szolgálni. Az Egyezmény és Szabályzatai rendelkezéseit az ilyen kivételes kapcsolatokra is alkalmazni kell.

III. cikk (A módosított 8. cikk)

Szűkebb körű egyesületek. Külön megállapodások

1. A tagországok vagy kijelölt szolgáltatóik, ha ezeknek a tagországoknak a törvényhozása megengedi, szűkebb körű egyesületeket létesíthetnek és a nemzetközi postaszolgálatra vonatkozó külön megállapodásokat köthetnek, azzal a feltétellel, hogy azokba nem vesznek fel a nyilvánosságra nézve kedvezőtlenebb rendelkezéseket, mint amelyeket azok az Okiratok tartalmaznak, amelyeket az érdekelt tagországok elfogadtak.

2. A szűkebb körű egyesületek megfigyelőket küldhetnek az Egyesület kongresszusaira, értekezleteire és megbeszéléseire, az Igazgatási Tanácsba, valamint a Postaforgalmi Tanácsba.

3. Az Egyesület a szűkebb körű egyesületek kongresszusaira, értekezleteire és megbeszéléseire megfigyelőket küldhet.

IV. cikk (A módosított 11. cikk)

Az Egyesülethez való csatlakozás vagy felvétel. Eljárás

1. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének bármely tagja csatlakozhat az Egyesülethez.

2. Minden szuverén ország, amely nem tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, kérheti tagként való felvételét az Egyesület tagjai közé.

3. Az Egyesülethez való csatlakozásnak vagy felvételi kérelemnek az Egyesület Alapokmányához és kötelező Okirataihoz való kifejezett csatlakozási nyilatkozatot kell tartalmaznia. A nyilatkozatot az érdekelt ország kormányának a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójához kell intéznie, aki az esetnek megfelelő értesítést küld szét a csatlakozásról, vagy kikéri a tagországok véleményét a felvételi kérelem ügyében.

4. Azt az országot, amely nem tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, felvett tagnak kell tekinteni, ha kérelmét az Egyesület tagországainak legalább kétharmada jóváhagyja. A tagországok közül azokat, amelyek a konzultáció napjától számított négy hónapon belül nem válaszolnak, úgy kell tekinteni, mintha a szavazástól tartózkodtak volna.

5. A csatlakozásról vagy a tagként való felvételről a Nemzetközi Iroda vezérigazgatója értesíti a tagországok kormányait. A tagság az értesítés keltétől lép hatályba.

V. cikk (A módosított 22. cikk)

Az Egyesület Okiratai

1. Az Alapokmány az Egyesület alapokirata. Az Egyesület szervezeti szabályait tartalmazza, és nem lehet fenntartás tárgyává tenni.

2. Az Általános Szabályzat azokat a rendelkezéseket foglalja magában, amelyek az Alapokmány alkalmazását és az Egyesület működését biztosítják. Minden tagországra nézve kötelező, és nem lehet fenntartás tárgyává tenni.

3. Az Egyetemes Postaegyezmény, a Levélposta Szabályzat és a Postacsomag Szabályzat a nemzetközi postaszolgálatra vonatkozó közös szabályokat és a levélpostai, valamint a postacsomag szolgáltatásra vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Ezek az Okiratok minden tagországra kötelezőek. A tagországok biztosítják, hogy kijelölt szolgáltatóik teljesítik az Egyezményben és annak Szabályzataiban megfogalmazott kötelezettségeket.

4. Az Egyesület Megállapodásai és ezek Szabályzatai szabályozzák a levélpostai és a postacsomag szolgáltatás kivételével a többi szolgáltatást azok között a tagországok között, amelyek azokban részt vesznek. Ezek az Okiratok csak ezekre a tagországokra kötelezőek. Az aláíró tagországok biztosítják, hogy kijelölt szolgáltatóik teljesítik a Megállapodásokban és azok Szabályzataiban megfogalmazott kötelezettségeket.

5. A Szabályzatokat, amelyek az Egyezmény és a Megállapodások végrehajtásához szükséges intézkedési szabályokat tartalmazzák, a Postaforgalmi Tanács dolgozza ki, a kongresszus által hozott döntések figyelembevételével.

6. Az Egyesületnek a 3., 4. és 5. bekezdésben említett Okirataihoz csatolt esetleges Zárójegyzőkönyvek az ezekre az Okiratokra vonatkozó fenntartásokat tartalmazzák.

VI. cikk (A módosított 25. cikk)

Az Egyesület Okiratainak aláírása, hitelesítése, megerősítése és egyéb jóváhagyási módjai

1. Az Egyesületnek a kongresszus által kidolgozott Okiratait a tagországok meghatalmazottai írják alá.

2. A Szabályzatokat a Postaforgalmi Tanács elnöke és főtitkára hitelesítik.

3. Az Alapokmányt az aláíró országoknak mielőbb meg kell erősíteniük.

4. Az Alapokmányon kívül az Egyesület többi Okiratának jóváhagyása az egyes aláíró országok törvényi rendelkezései szerint történik.

5. Ha egy tagország nem erősíti meg az Alapokmányt, vagy nem hagyja jóvá az általa aláírt többi Okiratot, az Alapokmány és a többi Okirat változatlanul érvényes azokra a tagországokra nézve, amelyek azokat megerősítették vagy jóváhagyták.

VII. cikk (A módosított 29. cikk)

A javaslatok benyújtása

1. Minden tagország jogosult a kongresszuson vagy két kongresszus között előterjeszteni az Egyesület azon Okirataira vonatkozó javaslatokat, amelyekben részt vesz.

2. Az Alapokmányt és az Általános Szabályzatot érintő javaslatokat azonban csak a kongresszuson lehet benyújtani.

3. Továbbá a Szabályzatokat érintő javaslatokat közvetlenül a Postaforgalmi Tanácsnak kell benyújtani, de előzetesen a Nemzetközi Iroda köteles azokat megküldeni valamennyi tagországnak és valamennyi kijelölt szolgáltatónak.

VIII. cikk (A módosított 32. cikk)

Választott bíróság

Ha két vagy több tagország között az Egyesület Okiratainak értelmezése, vagy az egyik tagországnak az Okiratok alkalmazásából eredő felelőssége tekintetében véleményeltérés merül fel, a vitás kérdést választott bírósági ítélet dönti el.

IX. cikk

Csatlakozás a Pótjegyzőkönyvhöz és az Egyesület többi Okiratához

1. Azok a tagországok, amelyek e Jegyzőkönyvet nem írták alá, bármikor csatlakozhatnak hozzá.

2. Azok a tagországok, amelyek a kongresszus által megújított Okiratokat elfogadták, de azokat nem írták alá, kötelesek azokhoz a lehető legrövidebb időn belül csatlakozni.

3. Az 1. és 2. bekezdésben említett esetekben a csatlakozási okiratokat a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójának kell megküldeni, aki e letétbe helyezésről értesítést küld a tagországok kormányainak.

X. cikk

Az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányára vonatkozó Pótjegyzőkönyv hatálybalépése és időbeli hatálya

Ez a Pótjegyzőkönyv 2010. január 1-jén lép hatályba, és határozatlan ideig marad hatályban.

Ennek hiteléül a tagországok kormányainak meghatalmazottai a jelen Pótjegyzőkönyvet vették fel, amely ugyanolyan erejű és érvényű, mintha rendelkezéseit magába az Alapokmány szövegébe illesztették volna be, és ezt aláírták egy példányban, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. Az Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Irodája erről mindegyik félnek egy-egy másolatot küld.

Kelt Genfben, 2008. augusztus 12-én.”

5. § Az Országgyűlés az Egyetemes Postaegyezményt a 2004. évi bukaresti és a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt módosításaival egységes szerkezetben, valamint az Egyetemes Postaegyezmény 2004. évi bukaresti és 2008. évi genfi kongresszuson elfogadott Zárójegyzőkönyvét e törvénnyel kihirdeti.

6. § Az Egyetemes Postaegyezmény a 2004. évi bukaresti és a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt módosításaival egységes szerkezetbe foglalt francia nyelvű hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása, valamint az Egyetemes Postaegyezmény 2004. évi bukaresti és 2008. évi genfi kongresszuson elfogadott Zárójegyzőkönyveinek francia nyelvű hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

Convention postale universelle

Les soussignés, Plénipotentiaires des Gouvernements des Pays-membres de l’Union, vu l’article 22.3 de la Constitution de l’Union postale universelle conclue à Vienne le 10 juillet 1964, ont, d’un commun accord et sous réserve de l’article 25.4 de ladite Constitution, arrêté, dans la présente Convention, les règles applicables au service postal international.

Première partie

Règles communes applicables au service postal international

Chapitre unique

Dispositions générales

Article premier
Définitions

1. Aux fins de la Convention postale universelle, les termes ci-après sont définis comme suit:

1.1 colis: envoi transporté aux conditions de la Convention et du Règlement concernant les colis postaux;

1.2 dépêche close: sac ou ensemble de sacs ou d’autres récipients étiquetés, plombés ou cachetés, contenant des envois postaux;

1.3 dépêches mal acheminées: récipients reçus par un bureau d’échange autre que celui indiqué sur l’étiquette (du sac);

1.4 envois mal dirigés: envois reçus par un bureau d’échange, mais qui étaient destinés à un bureau d’échange dans un autre Pays-membre;

1.5 envoi postal: terme générique désignant chacune des expéditions effectuées par la poste (envoi de la poste aux lettres, colis postal, mandat de poste, etc.);

1.6 frais de transit: rémunération pour les prestations faites par un organisme transporteur du pays traversé (opérateur désigné, autre service ou combinaison des deux), concernant le transit territorial, maritime et/ou aérien des dépêches;

1.7 frais terminaux: rémunération due à l’opérateur désigné du pays de destination par l’opérateur désigné du pays expéditeur à titre de compensation des frais liés au traitement des envois de la poste aux lettres reçus dans le pays de destination;

1.8 opérateur désigné: toute entité gouvernementale ou non gouvernementale désignée officiellement par le Pays-membre pour assurer l’exploitation des services postaux et remplir les obligations y relatives découlant des Actes de l’Union sur son territoire;

1.9 petit paquet: envoi transporté aux conditions de la Convention et du Règlement de la poste aux lettres;

1.10 quote-part territoriale d’arrivée: rémunération due à l’opérateur désigné du pays de destination par l’opérateur désigné du pays expéditeur à titre de compensation des frais de traitement d’un colis postal dans le pays de destination;

1.11 quote-part territoriale de transit: rémunération due pour les prestations faites par un organisme transporteur du pays traversé (opérateur désigné, autre service ou combinaison des deux), concernant le transit territorial et/ou aérien, pour l’acheminement d’un colis postal à travers son territoire;

1.12 quote-part maritime: rémunération due pour les prestations faites par un organisme transporteur (opérateur désigné, autre service ou combinaison des deux) participant au transport maritime d’un colis postal;

1.13 service postal universel: prestation permanente aux clients de services postaux de base de qualité, en tout point du territoire d’un pays, à des prix abordables;

1.14 transit à découvert: transit, par un pays intermédiaire, d’envois dont le nombre ou le poids ne justifie pas la confection d’une dépêche close pour le pays de destination.

Article 2
Désignation de la ou des entités chargées de remplir les obligations découlant de l’adhésion à la Convention

1. Les Pays-membres notifient au Bureau international, dans les six mois suivant la clőture du Congrès, le nom et l’adresse de l’organe gouvernemental chargé de superviser les affaires postales. En outre, les Pays-membres communiquent au Bureau international, dans les six mois suivant la clőture du Congrès, le nom et l’adresse du ou des opérateurs désignés officiellement pour assurer l’exploitation des services postaux et remplir les obligations découlant des Actes de l’Union sur son ou leurs territoires. Entre deux Congrès, tout changement concernant les organes gouvernementaux et les opérateurs désignés officiellement doit être notifié au Bureau international dans les meilleurs délais.

Article 3
Service postal universel

1. Pour renforcer le concept d’unicité du territoire postal de l’Union, les Pays-membres veillent à ce que tous les utilisateurs/clients jouissent du droit à un service postal universel qui correspond à une offre de services postaux de base de qualité, fournis de manière permanente en tout point de leur territoire, à des prix abordables.

2. A cette fin, les Pays-membres établissent, dans le cadre de leur législation postale nationale ou par d’autres moyens habituels, la portée des services postaux concernés ainsi que les conditions de qualité et de prix abordables en tenant compte à la fois des besoins de la population et de leurs conditions nationales.

3. Les Pays-membres veillent à ce que les offres de services postaux et les normes de qualité soient respectées par les opérateurs chargés d’assurer le service postal universel.

4. Les Pays-membres veillent à ce que la prestation du service postal universel soit assurée de manière viable, garantissant ainsi sa pérennité.

Article 4
Liberté de transit

1. Le principe de la liberté de transit est énoncé à l’article premier de la Constitution. Il entraîne l’obligation, pour chaque Pays-membre, de s’assurer que ses opérateurs désignés acheminent toujours par les voies les plus rapides et les moyens les plus sûrs qu’ils emploient pour leurs propres envois les dépêches closes et les envois de la poste aux lettres à découvert qui leur sont livrés par un autre opérateur désigné. Ce principe s’applique également aux envois mal dirigés et aux dépêches mal acheminées.

2. Les Pays-membres qui ne participent pas à l’échange des lettres contenant des substances infectieuses ou des matières radioactives ont la faculté de ne pas admettre ces envois au transit à découvert à travers leur territoire. Il en est de même pour les envois de la poste aux lettres, autres que les lettres, les cartes postales et les cécogrammes. Cela s’applique également aux imprimés, aux périodiques, aux revues, aux petits paquets et aux sacs M dont le contenu ne satisfait pas aux dispositions légales qui règlent les conditions de leur publication ou de leur circulation dans le pays traversé.

3. La liberté de transit des colis postaux à acheminer par les voies terrestre et maritime est limitée au territoire des pays participant à ce service.

4. La liberté de transit des colis-avion est garantie dans le territoire entier de l’Union. Toutefois, les Pays-membres qui ne participent pas au service des colis postaux ne peuvent être obligés d’assurer l’acheminement, par voie de surface, des colis-avion.

5. Si un Pays-membre n’observe pas les dispositions concernant la liberté de transit, les autres Pays-membres ont le droit de supprimer le service postal avec ce Pays-membre.

Article 5
Appartenance des envois postaux. Retrait. Modification ou correction d’adresse. Réexpédition. Renvoi à l’expéditeur des envois non distribuables

1. Tout envoi postal appartient à l’expéditeur aussi longtemps qu’il n’a pas été délivré à l’ayant droit, sauf si ledit envoi a été saisi en application de la législation du pays d’origine ou de destination et, en cas d’application de l’article 15.2.1.1 ou 15.3, selon la législation du pays de transit.

2. L’expéditeur d’un envoi postal peut le faire retirer du service ou en faire modifier ou corriger l’adresse. Les taxes et les autres conditions sont prescrites aux Règlements.

3. Les Pays-membres s’assurent que leurs opérateurs désignés réexpédient des envois postaux, en cas de changement d’adresse du destinataire, et renvoient à l’expéditeur des envois non distribuables. Les taxes et les autres conditions sont énoncées dans les Règlements.

Article 6
Taxes

1. Les taxes relatives aux différents services postaux internationaux et spéciaux sont fixées par les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés, en fonction de la législation nationale et en conformité avec les principes énoncés dans la Convention et ses Règlements. Elles doivent en principe être liées aux coûts afférents à la fourniture de ces services.

2. Le Pays-membre d’origine ou son opérateur désigné fixe, en fonction de la législation nationale, les taxes d’affranchissement pour le transport des envois de la poste aux lettres et des colis postaux. Les taxes d’affranchissement comprennent la remise des envois au domicile des destinataires, pour autant que le service de distribution soit organisé dans les pays de destination pour les envois dont il s’agit.

3. Les taxes appliquées, y compris celles mentionnées à titre indicatif dans les Actes, doivent être au moins égales à celles appliquées aux envois du régime intérieur présentant les mêmes caractéristiques (catégorie, quantité, délai de traitement, etc.).

4. Les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés, en fonction de la législation nationale, sont autorisés à dépasser toutes les taxes indicatives figurant dans les Actes.

5. Au-dessus de la limite minimale des taxes fixée sous 3, les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés ont la faculté de concéder des taxes réduites basées sur leur législation nationale pour les envois de la poste aux lettres et pour les colis postaux déposés sur le territoire du Pays-membre. Ils ont notamment la possibilité d’accorder des tarifs préférentiels à leurs clients ayant un important trafic postal.

6. Il est interdit de percevoir sur les clients des taxes postales de n’importe quelle nature autres que celles qui sont prévues dans les Actes.

7. Sauf les cas prévus dans les Actes, chaque opérateur désigné garde les taxes qu’il a perçues.

Article 7
Exonération des taxes postales

1. Principe

1.1 Les cas de franchise postale, en tant qu’exonération du paiement de l’affranchissement, sont expressément prévus par la Convention. Toutefois, les Règlements peuvent fixer des dispositions prévoyant tant l’exonération du paiement de l’affranchissement que l’exonération du paiement des frais de transit, des frais terminaux et des quotes-parts d’arrivée pour les envois de la poste aux lettres et les colis postaux relatifs au service postal envoyés par les Pays-membres, les opérateurs désignés et les Unions restreintes. En outre, les envois de la poste aux lettres et les colis postaux expédiés par le Bureau international de l’UPU à destination des Unions restreintes, des Pays-membres et des opérateurs désignés sont considérés comme des envois relatifs au service postal et sont exonérés de toutes taxes postales. Cependant, le Pays-membre d’origine ou son opérateur désigné a la faculté de percevoir des surtaxes aériennes pour ces derniers envois.

2. Prisonniers de guerre et internés civils

2.1 Sont exonérés de toutes taxes postales, à l’exclusion des surtaxes aériennes, les envois de la poste aux lettres, les colis postaux et les envois des services financiers postaux adressés aux prisonniers de guerre ou expédiés par eux soit directement, soit par l’entremise des bureaux mentionnés dans les Règlements de la Convention et de l’Arrangement concernant les services de paiement de la poste. Les belligérants recueillis et internés dans un pays neutre sont assimilés aux prisonniers de guerre proprement dits en ce qui concerne l’application des dispositions qui précèdent.

2.2 Les dispositions prévues sous 2.1 s’appliquent également aux envois de la poste aux lettres, aux colis postaux et aux envois des services financiers postaux, en provenance d’autres pays, adressés aux personnes civiles internées visées par la Convention de Genève du 12 août 1949 relative à la protection des personnes civiles en temps de guerre, ou expédiés par elles soit directement, soit par l’entremise des bureaux mentionnés dans les Règlements de la Convention et de l’Arrangement concernant les services de paiement de la poste.

2.3 Les bureaux mentionnés dans les Règlements de la Convention et de l’Arrangement concernant les services de paiement de la poste bénéficient également de la franchise postale pour les envois de la poste aux lettres, les colis postaux et les envois des services financiers postaux concernant les personnes visées sous 2.1 et 2.2 qu’ils expédient ou qu’ils reçoivent, soit directement, soit à titre d’intermédiaire.

2.4 Les colis sont admis en franchise postale jusqu’au poids de 5 kilogrammes. La limite de poids est portée à 10 kilogrammes pour les envois dont le contenu est indivisible et pour ceux qui sont adressés à un camp ou à ses hommes de confiance pour être distribués aux prisonniers.

2.5 Dans le cadre du règlement des comptes entre les opérateurs désignés, les colis de service et les colis de prisonniers de guerre et d’internés civils ne donnent lieu à l’attribution d’aucune quote-part, exception faite des frais de transport aérien applicables aux colis-avion.

3. Cécogrammes

3.1 Les cécogrammes sont exonérés de toutes taxes postales, à l’exclusion des surtaxes aériennes.

Article 8
Timbres-poste

1. L’appellation «timbre-poste» est protégée en vertu de la présente Convention et est réservée exclusivement aux timbres qui remplissent les conditions de cet article et des Règlements.

2. Le timbre-poste:

2.1 est émis et mis en circulation exclusivement sous l’autorité du Pays-membre ou du territoire, conformément aux Actes de l’Union;

2.2 est un attribut de souveraineté et constitue une preuve du paiement de l’affranchissement correspondant à sa valeur intrinsèque, lorsqu’il est apposé sur un envoi postal conformément aux Actes de l’Union;

2.3 doit être en circulation dans le Pays-membre ou sur le territoire émetteur, pour une utilisation aux fins d’affranchissement ou à des fins philatéliques, selon sa législation nationale;

2.4 doit être accessible à tous les habitants du Pays-membre ou du territoire émetteur.

3. Le timbre-poste comprend:

3.1 le nom du Pays-membre ou du territoire émetteur, en caractères latins * ;

3.2 la valeur faciale exprimée:

3.2.1 en principe, dans la monnaie officielle du Pays-membre ou du territoire émetteur, ou présentée sous la forme d’une lettre ou d’un symbole;

3.2.2 par d’autres signes d’identification spécifiques.

4. Les emblèmes d’Etat, les signes officiels de contrőle et les emblèmes d’organisations intergouvernementales figurant sur les timbres-poste sont protégés, au sens de la Convention de Paris pour la protection de la propriété industrielle.

5. Les sujets et motifs des timbres-poste doivent:

5.1 être conformes à l’esprit du préambule de la Constitution de l’Union et aux décisions prises par les organes de l’Union;

5.2 être en rapport étroit avec l’identité culturelle du Pays-membre ou du territoire ou contribuer à la promotion de la culture ou au maintien de la paix;

5.3 avoir, en cas de commémoration de personnalités ou d’événements étrangers au Pays-membre ou au territoire, un lien étroit avec ledit Pays-membre ou territoire;

5.4 être dépourvu de caractère politique ou offensant pour une personnalité ou un pays;

5.5 revêtir une signification importante pour le Pays-membre ou pour le territoire.

6. Les marques d’affranchissement postal, les empreintes de machines à affranchir et les empreintes de presses d’imprimerie ou d’autres procédés d’impression ou de timbrage conformes aux Actes de l’Union ne peuvent être utilisés que sur autorisation du Pays-membre ou du territoire.

Article 9
Sécurité postale

1. Les Pays-membres et leurs opérateurs désignés doivent adopter et mettre en oeuvre une stratégie d’action en matière de sécurité, à tous les niveaux de l’exploitation postale, afin de conserver et d’accroître la confiance du public dans les services postaux, et ce dans l’intérêt de tous les agents concernés. Une telle stratégie devra impliquer l’échange des informations relatives au maintien de la sûreté et de la sécurité de transport et de transit des dépêches entre les Paysmembres et leurs opérateurs désignés.

Article 10
Développement durable

Les Pays-membres et/ou leurs opérateurs désignés doivent adopter et mettre en oeuvre une stratégie de développement durable dynamique portant tout particulièrement sur des actions environnementales, sociales et économiques à tous les niveaux de l’exploitation postale et promouvoir la sensibilisation aux questions de développement durable dans le cadre des services postaux.

Article 11
Infractions

1. Envois postaux

1.1 Les Pays-membres s’engagent à prendre toutes les mesures nécessaires pour prévenir les actes ci-après et pour poursuivre et punir leurs auteurs:

1.1.1 insertion dans les envois postaux de stupéfiants, de substances psychotropes ou de matières explosibles, inflammables ou autrement dangereuses, non expressément autorisée par la Convention;

1.1.2 insertion dans les envois postaux d’objets à caractère pédophile ou pornographique représentant des enfants.

2. Affranchissement en général et moyens d’affranchissement en particulier

2.1 Les Pays-membres s’engagent à prendre toutes les mesures nécessaires pour prévenir, réprimer et punir les infractions relatives aux moyens d’affranchissement prévus par la présente Convention, à savoir:

2.1.1 les timbres-poste, en circulation ou retirés de la circulation;

2.1.2 les marques d’affranchissement;

2.1.3 les empreintes de machines à affranchir ou de presses d’imprimerie;

2.1.4 les coupons-réponse internationaux.

2.2 Aux fins de la présente Convention, une infraction relative aux moyens d’affranchissement s’entend de l’un des actes ci-après, commis dans l’intention de procurer un enrichissement illégitime à son auteur ou à un tiers. Doivent être punis:

2.2.1 la falsification, l’imitation ou la contrefaçon de moyens d’affranchissement, ou tout acte illicite ou délictueux lié à leur fabrication non autorisée;

2.2.2 l’utilisation, la mise en circulation, la commercialisation, la distribution, la diffusion, le transport, la présentation ou l’exposition, y compris à des fins publicitaires, de moyens d’affranchissement falsifiés, imités ou contrefaits;

2.2.3 l’utilisation ou la mise en circulation à des fins postales de moyens d’affranchissement ayant déjà servi;

2.2.4 les tentatives visant à commettre l’une des infractions susmentionnées.

3. Réciprocité

3.1 En ce qui concerne les sanctions, aucune distinction ne doit être établie entre les actes prévus sous 2, qu’il s’agisse de moyens d’affranchissement nationaux ou étrangers; cette disposition ne peut être soumise à aucune condition de réciprocité légale ou conventionnelle.

Deuxième partie

Règles applicables à la poste aux lettres et aux colis postaux

Chapitre 1

Offre de prestations

Article 12
Services de base

1. Les Pays-membres doivent veiller à ce que leurs opérateurs désignés assurent l’admission, le traitement, le transport et la distribution des envois de la poste aux lettres.

2. Les envois de la poste aux lettres comprennent:

2.1 les envois prioritaires et non prioritaires jusqu’à 2 kilogrammes;

2.2 les lettres, cartes postales, imprimés et petits paquets jusqu’à 2 kilogrammes;

2.3 les cécogrammes jusqu’à 7 kilogrammes;

2.4 les sacs spéciaux contenant des journaux, des écrits périodiques, des livres et des documents imprimés semblables, à l’adresse du même destinataire et de la même destination, dénommés «sacs M», jusqu’à 30 kilogrammes.

3. Les envois de la poste aux lettres sont classifiés selon la rapidité de leur traitement ou selon leur contenu, conformément au Règlement de la poste aux lettres.

4. Des limites de poids supérieures à celles indiquées sous 2 s’appliquent facultativement à certaines catégories d’envois de la poste aux lettres, selon les conditions précisées dans le Règlement de la poste aux lettres.

5. Sous réserve des dispositions sous 8, les Pays-membres doivent également veiller à ce que leurs opérateurs désignés assurent l’admission, le traitement, le transport et la distribution des colis postaux jusqu’à 20 kilogrammes, soit en suivant les dispositions de la Convention, soit, dans le cas des colis partants et après accord bilatéral, en employant tout autre moyen plus avantageux pour leur client.

6. Des limites de poids supérieures à 20 kilogrammes s’appliquent facultativement à certaines catégories de colis postaux, selon les conditions précisées dans le Règlement concernant les colis postaux.

7. Tout Pays-membre dont l’opérateur désigné ne se charge pas du transport des colis a la faculté de faire exécuter les clauses de la Convention par les entreprises de transport. Il peut, en même temps, limiter ce service aux colis en provenance ou à destination de localités desservies par ces entreprises.

8. Par dérogation aux dispositions prévues sous 5, les Pays-membres qui, avant le 1er janvier 2001, n’étaient pas parties à l’Arrangement concernant les colis postaux ne sont pas tenus d’assurer le service des colis postaux.

Article 13
Services supplémentaires

1. Les Pays-membres assurent la prestation des services supplémentaires obligatoires ciaprès:

1.1 service de recommandation pour les envois-avion et les envois prioritaires partants de la poste aux lettres;

1.2 service de recommandation pour les envois de la poste aux lettres partants non prioritaires et de surface pour des destinations pour lesquelles aucun service prioritaire ou de courrier-avion n’est prévu;

1.3 service de recommandation pour tous les envois arrivants de la poste aux lettres.

2. La prestation d’un service de recommandation pour les envois non prioritaires et de surface partants de la poste aux lettres pour des destinations pour lesquelles un service prioritaire ou de courrier-avion est assuré est facultative.

3. Les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés peuvent assurer les services supplémentaires facultatifs ci-après dans le cadre des relations entre les opérateurs désignés ayant convenu de fournir ces services:

3.1 service des envois avec valeur déclarée pour les envois de la poste aux lettres et les colis;

3.2 service des envois à livraison attestée pour les envois de la poste aux lettres;

3.3 service des envois contre remboursement pour les envois de la poste aux lettres et les colis;

3.4 service des envois exprès pour les envois de la poste aux lettres et les colis;

3.5 service de remise en main propre pour les envois de la poste aux lettres recommandés, à livraison attestée ou avec valeur déclarée;

3.6 service des envois francs de taxes et de droits pour les envois de la poste aux lettres et les colis;

3.7 service des colis fragiles et des colis encombrants;

3.8 service de groupage «Consignment» pour les envois groupés d’un seul expéditeur destinés à l’étranger.

4. Les trois services supplémentaires ci-après comportent à la fois des aspects obligatoires et des aspects facultatifs:

4.1 service de correspondance commerciale-réponse internationale (CCRI), qui est essentiellement facultatif; mais tous les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés sont obligés d’assurer le service de retour des envois CCRI;

4.2 service des coupons-réponse internationaux; ces coupons peuvent être échangés dans tout Pays-membre, mais leur vente est facultative;

4.3 avis de réception pour les envois de la poste aux lettres recommandés ou à livraison attestée, les colis et les envois avec valeur déclarée; tous les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés acceptent les avis de réception pour les envois arrivants; cependant, la prestation d’un service d’avis de réception pour les envois partants est facultative.

5. Ces services et les taxes y relatives sont décrits dans les Règlements.

6. Si les éléments de service indiqués ci-après font l’objet de taxes spéciales en régime intérieur, les opérateurs désignés sont autorisés à percevoir les mêmes taxes pour les envois internationaux, selon les conditions énoncées dans les Règlements:

6.1 distribution des petits paquets de plus de 500 grammes;

6.2 dépőt des envois de la poste aux lettres en dernière limite d’heure;

6.3 dépőt des envois en dehors des heures normales d’ouverture des guichets;

6.4 ramassage au domicile de l’expéditeur;

6.5 retrait d’un envoi de la poste aux lettres en dehors des heures normales d’ouverture des guichets;

6.6 poste restante;

6.7 magasinage des envois de la poste aux lettres dépassant 500 grammes, et des colis postaux;

6.8 livraison des colis en réponse à l’avis d’arrivée;

6.9 couverture contre le risque de force majeure.

Article 14
Courrier électronique, EMS, logistique intégrée et nouveaux services

1. Les Pays-membres ou les opérateurs désignés peuvent convenir entre eux de participer aux services ci-après qui sont décrits dans les Règlements:

1.1 le courrier électronique, qui est un service faisant appel à la transmission électronique des messages; les opérateurs désignés peuvent améliorer le service de courrier électronique en offrant un service de courrier électronique recommandé, qui complète le premier par une preuve d’expédition et une preuve de remise et passe par une voie de communication protégée entre utilisateurs authentifiés;

1.2 l’EMS, qui est un service postal express destiné aux documents et aux marchandises et qui constitue, autant que possible, le plus rapide des services postaux par moyen physique; ce service peut être fourni sur la base de l’Accord standard EMS multilatéral ou d’accords bilatéraux;

1.3 le service de logistique intégrée, qui répond pleinement aux besoins de la clientèle en matière de logistique et comprend les étapes précédant et suivant la transmission physique des marchandises et des documents;

1.4 le cachet postal de certification électronique, qui atteste de manière probante la réalité d’un fait électronique, sous une forme donnée, à un moment donné, et auquel ont pris part une ou plusieurs parties.

2. Les Pays-membres ou les opérateurs désignés peuvent, d’un commun accord, créer un nouveau service non expressément prévu par les Actes de l’Union. Les taxes relatives au nouveau service sont fixées par chaque opérateur désigné intéressé, compte tenu des frais d’exploitation du service.

Article 15
Envois non admis. Interdictions

1. Dispositions générales

1.1 Les envois qui ne remplissent pas les conditions requises par la Convention et les Règlements ne sont pas admis. Les envois expédiés en vue d’un acte frauduleux ou du nonpaiement délibéré de l’intégralité des sommes dues ne sont pas admis non plus.

1.2 Les exceptions aux interdictions énoncées dans le présent article sont prescrites dans les Règlements.

1.3 Tous les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés ont la possibilité d’étendre les interdictions énoncées dans le présent article, qui peuvent être appliquées immédiatement après leur inclusion dans le recueil approprié.

2. Interdictions visant toutes les catégories d’envois

2.1 L’insertion des objets visés ci-après est interdite dans toutes les catégories d’envois:

2.1.1 les stupéfiants et les substances psychotropes tels que définis par l’Organe international de contrőle des stupéfiants (OICS), ou les autres drogues illicites interdites dans le pays de destination;

2.1.2 les objets obscènes ou immoraux;

2.1.3 les objets contrefaits et piratés;

2.1.4 autres objets dont l’importation ou la circulation est interdite dans le pays de destination;

2.1.5 les objets qui, par leur nature ou leur emballage, peuvent présenter du danger pour les agents ou le grand public, salir ou détériorer les autres envois, l’équipement postal ou les biens appartenant à des tiers;

2.1.6 les documents ayant le caractère de correspondance actuelle et personnelle échangés entre des personnes autres que l’expéditeur et le destinataire ou les personnes habitant avec eux.

3. Matières explosibles, inflammables ou radioactives et marchandises dangereuses

3.1 L’insertion de matières explosibles, inflammables ou autres marchandises dangereuses ainsi que les matières radioactives est interdite dans toutes les catégories d’envois.

3.2 L’insertion de dispositifs explosifs et de matériel militaire inertes, y compris les grenades inertes, les obus inertes et les autres articles analogues, ainsi que de répliques de tels dispositifs et articles, est interdite dans toutes les catégories d’envois.

3.3 Exceptionnellement, les marchandises dangereuses ci-après sont admises:

3.3.1 les matières radioactives expédiées dans les envois de la poste aux lettres et les colis postaux visées à l’article 16.1;

3.3.2 les substances infectieuses expédiées dans les envois de la poste aux lettres et dans les colis postaux visées à l’article 16.2.

4. Animaux vivants

4.1 L’insertion d’animaux vivants est interdite dans toutes les catégories d’envois.

4.2 Exceptionnellement, les animaux ci-après sont admis dans les envois de la poste aux lettres autres que les envois avec valeur déclarée:

4.2.1 les abeilles, les sangsues et les vers à soie;

4.2.2 les parasites et les destructeurs d’insectes nocifs destinés au contrőle de ces insectes et échangés entre les institutions officiellement reconnues;

4.2.3 les mouches de la famille des drosophilidés utilisées pour la recherche biomédicale entre des institutions officiellement reconnues.

4.3 Exceptionnellement, les animaux ci-après sont admis dans les colis:

4.3.1 les animaux vivants dont le transport par la poste est autorisé par la réglementation postale des pays intéressés.

5. Insertion de correspondances dans les colis

5.1 L’insertion des objets visés ci-après est interdite dans les colis postaux:

5.1.1 les correspondances, à l’exception des pièces archivées, échangées entre des personnes autres que l’expéditeur et le destinataire ou les personnes habitant avec eux.

6. Pièces de monnaie, billets de banque et autres objets de valeur

6.1 Il est interdit d’insérer des pièces de monnaie, des billets de banque, des billets de monnaie ou des valeurs quelconques au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierreries, des bijoux et autres objets précieux:

6.1.1 dans les envois de la poste aux lettres sans valeur déclarée;

6.1.1.1 cependant, si la législation nationale des pays d’origine et de destination le permet, ces objets peuvent être expédiés sous enveloppe close comme envois recommandés;

6.1.2 dans les colis sans valeur déclarée, sauf si la législation nationale des pays d’origine et de destination le permet;

6.1.3 dans les colis sans valeur déclarée échangés entre deux pays qui admettent la déclaration de valeur;

6.1.3.1 de plus, chaque Pays-membre ou opérateur désigné a la faculté d’interdire l’insertion de l’or en lingots dans les colis avec ou sans valeur déclarée en provenance ou à destination de son territoire ou transmis en transit à découvert par son territoire; il peut limiter la valeur réelle de ces envois.

7. Imprimés et cécogrammes

7.1 Les imprimés et les cécogrammes:

7.1.1 ne peuvent porter aucune annotation ni contenir aucun élément de correspondance;

7.1.2 ne peuvent contenir aucun timbre-poste, aucune formule d’affranchissement, oblitérés ou non, ni aucun papier représentatif d’une valeur, sauf dans les cas où l’envoi inclut une carte, une enveloppe ou une bande préaffranchie en vue de son retour et sur laquelle est imprimée l’adresse de l’expéditeur de l’envoi ou de son agent dans le pays de dépőt ou de destination de l’envoi original.

8. Traitement des envois admis à tort

8.1 Le traitement des envois admis à tort ressortit aux Règlements. Toutefois, les envois qui contiennent des objets visés sous 2.1.1, 2.1.2, 3.1 et 3.2 ne sont en aucun cas acheminés à destination, ni livrés aux destinataires, ni renvoyés à l’origine. Si des objets visés sous 2.1.1, 3.1 et 3.2 sont découverts dans des envois en transit, ces derniers seront traités conformément à la législation nationale du pays de transit.

Article 16
Matières radioactives et substances infectieuses admissibles

1. Les matières radioactives sont admises dans les envois de la poste aux lettres et dans les colis postaux, dans le cadre des relations entre les Pays-membres qui se sont déclarés d’accord pour admettre ces envois soit dans leurs relations réciproques, soit dans un seul sens, aux conditions suivantes:

1.1 les matières radioactives sont conditionnées et emballées conformément aux dispositions respectives des Règlements;

1.2 lorsqu’elles sont expédiées dans les envois de la poste aux lettres, elles sont soumises au tarif des envois prioritaires ou au tarif des lettres et à la recommandation;

1.3 les matières radioactives contenues dans les envois de la poste aux lettres ou les colis postaux doivent être acheminées par la voie la plus rapide, normalement par la voie aérienne, sous réserve de l’acquittement des surtaxes aériennes correspondantes;

1.4 les matières radioactives ne peuvent être déposées que par des expéditeurs dûment autorisés.

2. Les substances infectieuses, à l’exception des matières de catégorie A infectieuses pour l’homme (n° ONU 2814) et pour les animaux (n° ONU 2900), sont admises dans les envois de la poste aux lettres et les colis postaux, aux conditions suivantes:

2.1 Les matières infectieuses de catégorie B (n° ONU 3373) peuvent être échangées par voie postale uniquement entre des expéditeurs officiellement reconnus, déterminés par leurs autorités compétentes. Ces marchandises dangereuses peuvent être admises dans le courrier, sous réserve des dispositions de la législation nationale et internationale en vigueur et de l’édition actuelle des Recommandations des Nations Unies sur le transport des marchandises dangereuses, comme promulgué par l’Organisation de l’aviation civile internationale (OACI).

2.2 Les matières infectieuses de catégorie B (n° ONU 3373) doivent être traitées, emballées et étiquetées conformément aux dispositions pertinentes du Règlement de la poste aux lettres et du Règlement concernant les colis postaux. Ces envois sont soumis au tarif des envois prioritaires ou au tarif des lettres recommandées. Il est permis de soumettre le traitement postal de ces envois à l’acquittement d’une surtaxe.

2.3 Les échantillons exemptés prélevés sur des malades (humains ou animaux) peuvent être échangés par voie postale uniquement entre des expéditeurs officiellement reconnus, déterminés par leurs autorités compétentes. Ces matières peuvent être admises dans le courrier, sous réserve des dispositions de la législation nationale et internationale en vigueur et de l’édition actuelle des Recommandations des Nations Unies sur le transport des marchandises dangereuses, comme promulgué par l’OACI.

2.4 Les échantillons exemptés prélevés sur des malades (humains ou animaux) doivent être traités, emballés et étiquetés conformément aux dispositions pertinentes du Règlement de la poste aux lettres. Ces envois sont soumis au tarif des envois prioritaires ou au tarif des lettres recommandées. Il est permis de soumettre le traitement postal de ces envois à l’acquittement d’une surtaxe.

2.5 L’admission des substances infectieuses et des échantillons exemptés prélevés sur des malades (humains ou animaux) est limitée aux relations entre les Pays-membres s’étant déclarés d’accord pour accepter ces envois soit dans leurs relations réciproques, soit dans un seul sens.

2.6 Les substances infectieuses et les échantillons exemptés prélevés sur des malades (humains ou animaux) autorisés sont acheminés par la voie la plus rapide, normalement par voie aérienne, sous réserve de l’acquittement des surtaxes aériennes correspondantes, et bénéficient de la priorité à la livraison.

Article 17
Réclamations

1. Chaque opérateur désigné est tenu d’accepter les réclamations concernant les colis et les envois recommandés, avec valeur déclarée et à livraison attestée, déposés dans son propre service ou dans celui de tout autre opérateur désigné, pourvu que ces réclamations soient présentées dans un délai de six mois à compter du lendemain du jour du dépőt de l’envoi. Les réclamations sont transmises par voie prioritaire, par EMS ou par des moyens électroniques. La période de six mois concerne les relations entre réclamants et opérateurs désignés et ne couvre pas la transmission des réclamations entre opérateurs désignés.

2. Les réclamations sont admises dans les conditions prévues par les Règlements.

3. Le traitement des réclamations est gratuit. Toutefois, les frais supplémentaires occasionnés par une demande de transmission par le service EMS sont en principe à la charge du demandeur.

Article 18
Contrőle douanier. Droits de douane et autres droits

1. L’opérateur désigné du pays d’origine et celui du pays de destination sont autorisés à soumettre les envois au contrőle douanier, selon la législation de ces pays.

2. Les envois soumis au contrőle douanier peuvent être frappés, au titre postal, de frais de présentation à la douane dont le montant indicatif est fixé par les Règlements. Ces frais ne sont perçus qu’au titre de la présentation à la douane et du dédouanement des envois qui ont été frappés de droits de douane ou de tout autre droit de même nature.

3. Les opérateurs désignés qui ont obtenu l’autorisation d’opérer le dédouanement au nom des clients sont autorisés à percevoir sur les clients une taxe basée sur les coûts réels de l’opération. Cette taxe peut être perçue, pour tous les envois déclarés en douane, selon la législation nationale, y compris ceux exempts de droit de douane. Les clients doivent être dûment informés à l’avance au sujet de la taxe concernée.

4. Les opérateurs désignés sont autorisés à percevoir sur les expéditeurs ou sur les destinataires des envois, selon le cas, les droits de douane et tous autres droits éventuels.

Article 19
Echange de dépêches closes avec des unités militaires

1. Des dépêches closes de la poste aux lettres peuvent être échangées par l’intermédiaire des services territoriaux, maritimes ou aériens d’autres pays:

1.1 entre les bureaux de poste de l’un des Pays-membres et les commandants des unités militaires mises à la disposition de l’Organisation des Nations Unies;

1.2 entre les commandants de ces unités militaires;

1.3 entre les bureaux de poste de l’un des Pays-membres et les commandants de divisions navales, aériennes ou terrestres, de navires de guerre ou d’avions militaires de ce même pays en station à l’étranger;

1.4 entre les commandants de divisions navales, aériennes ou terrestres, de navires de guerre ou d’avions militaires du même pays.

2. Les envois de la poste aux lettres compris dans les dépêches visées sous 1 doivent être exclusivement à l’adresse ou en provenance des membres des unités militaires ou des étatsmajors et des équipages des navires ou avions de destination ou expéditeurs des dépêches. Les tarifs et les conditions d’envoi qui leur sont applicables sont déterminés, d’après sa réglementation, par l’opérateur désigné du Pays-membre qui a mis à disposition l’unité militaire ou auquel appartiennent les navires ou les avions.

3. Sauf entente spéciale, l’opérateur désigné du Pays-membre qui a mis à disposition l’unité militaire ou dont relèvent les navires de guerre ou avions militaires est redevable, envers les opérateurs désignés concernés, des frais de transit des dépêches, des frais terminaux et des frais de transport aérien.

Article 20
Normes et objectifs en matière de qualité de service

1. Les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés doivent fixer et publier leurs normes et objectifs en matière de distribution des envois de la poste aux lettres et des colis arrivants.

2. Ces normes et objectifs, augmentés du temps normalement requis pour le dédouanement, ne doivent pas être moins favorables que ceux appliqués aux envois comparables de leur service intérieur.

3. Les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés d’origine doivent également fixer et publier des normes de bout en bout pour les envois prioritaires et les envois-avion de la poste aux lettres ainsi que pour les colis et les colis économiques/de surface.

4. Les Pays-membres ou leurs opérateurs désignés évaluent l’application des normes de qualité de service.

Chapitre 2

Responsabilité

Article 21
Responsabilité des opérateurs désignés. Indemnités

1. Généralités

1.1 Sauf dans les cas prévus à l’article 22, les opérateurs désignés répondent:

1.1.1 de la perte, de la spoliation ou de l’avarie des envois recommandés, des colis ordinaires et des envois avec valeur déclarée;

1.1.2 de la perte des envois à livraison attestée;

1.1.3 du renvoi des envois recommandés, des envois avec valeur déclarée et des colis ordinaires dont le motif de non-distribution n’est pas donné.

1.2 Les opérateurs désignés n’engagent pas leur responsabilité s’il s’agit d’envois autres que ceux indiqués sous 1.1.1 et 1.1.2.

1.3 Dans tout autre cas non prévu par la présente Convention, les opérateurs désignés n’engagent pas leur responsabilité.

1.4 Lorsque la perte ou l’avarie totale d’un envoi recommandé, d’un colis ordinaire ou d’un envoi avec valeur déclarée résulte d’un cas de force majeure ne donnant pas lieu à indemnisation, l’expéditeur a droit à la restitution des taxes acquittées pour le dépőt de l’envoi, à l’exception de la taxe d’assurance.

1.5 Les montants de l’indemnité à payer ne peuvent pas être supérieurs aux montants indiqués dans le Règlement de la poste aux lettres et dans le Règlement concernant les colis postaux.

1.6 En cas de responsabilité, les dommages indirects ou les bénéfices non réalisés ne sont pas pris en considération dans le montant de l’indemnité à verser.

1.7 Toutes les dispositions relatives à la responsabilité des opérateurs désignés sont strictes, obligatoires et exhaustives. Les opérateurs désignés n’engagent en aucun cas leur responsabilité - même en cas de faute grave (d’erreur grave) - en dehors des limites établies dans la Convention et les Règlements.

2. Envois recommandés

2.1 En cas de perte, de spoliation totale ou d’avarie totale d’un envoi recommandé, l’expéditeur a droit à une indemnité fixée par le Règlement de la poste aux lettres. Si l’expéditeur réclame un montant inférieur au montant fixé dans le Règlement de la poste aux lettres, les opérateurs désignés ont la faculté de payer ce montant moindre et d’être remboursés sur cette base par les autres opérateurs désignés éventuellement concernés.

2.2 En cas de spoliation partielle ou d’avarie partielle d’un envoi recommandé, l’expéditeur a droit à une indemnité qui correspond, en principe, au montant réel de la spoliation ou de l’avarie.

3. Envois à livraison attestée

3.1 En cas de perte, de spoliation totale ou d’avarie totale d’un envoi à livraison attestée, l’expéditeur a droit à la restitution des taxes acquittées pour le dépőt de l’envoi seulement.

4. Colis ordinaires

4.1 En cas de perte, de spoliation totale ou d’avarie totale d’un colis ordinaire, l’expéditeur a droit à une indemnité fixée par le Règlement concernant les colis postaux. Si l’expéditeur réclame un montant inférieur au montant fixé dans le Règlement concernant les colis postaux, les opérateurs désignés ont la faculté de payer ce montant moindre et d’être remboursés sur cette base par les autres opérateurs désignés éventuellement concernés.

4.2 En cas de spoliation partielle ou d’avarie partielle d’un colis ordinaire, l’expéditeur a droit à une indemnité qui correspond, en principe, au montant réel de la spoliation ou de l’avarie.

4.3 Les opérateurs désignés peuvent convenir d’appliquer dans leurs relations réciproques le montant par colis fixé par le Règlement concernant les colis postaux, sans égard au poids du colis.

5. Envois avec valeur déclarée

5.1 En cas de perte, de spoliation totale ou d’avarie totale d’un envoi avec valeur déclarée, l’expéditeur a droit à une indemnité qui correspond, en principe, au montant, en DTS, de la valeur déclarée.

5.2 En cas de spoliation partielle ou d’avarie partielle d’un envoi avec valeur déclarée, l’expéditeur a droit à une indemnité qui correspond, en principe, au montant réel de la spoliation ou de l’avarie. Elle ne peut toutefois en aucun cas dépasser le montant, en DTS, de la valeur déclarée.

6. En cas de renvoi d’un envoi de la poste aux lettres recommandé ou avec valeur déclarée, dont le motif de non-distribution n’est pas donné, l’expéditeur a droit à la restitution des taxes acquittées pour le dépőt de l’envoi seulement.

7. En cas de renvoi d’un colis dont le motif de non-distribution n’est pas donné, l’expéditeur a droit à la restitution des taxes payées pour le dépőt du colis dans le pays d’origine et des dépenses occasionnées par le renvoi du colis à partir du pays de destination.

8. Dans les cas visés sous 2, 4 et 5, l’indemnité est calculée d’après le prix courant, converti en DTS, des objets ou marchandises de même nature, au lieu et à l’époque où l’envoi a été accepté au transport. A défaut de prix courant, l’indemnité est calculée d’après la valeur ordinaire des objets ou marchandises évalués sur les mêmes bases.

9. Lorsqu’une indemnité est due pour la perte, la spoliation totale ou l’avarie totale d’un envoi recommandé, d’un colis ordinaire ou d’un envoi avec valeur déclarée, l’expéditeur ou, selon le cas, le destinataire a droit, en outre, à la restitution des taxes et droits acquittés pour le dépőt de l’envoi, à l’exception de la taxe de recommandation ou d’assurance. Il en est de même des envois recommandés, des colis ordinaires ou des envois avec valeur déclarée refusés par les destinataires à cause de leur mauvais état, si celui-ci est imputable au service postal et engage sa responsabilité.

10. Par dérogation aux dispositions prévues sous 2, 4 et 5, le destinataire a droit à l’indemnité après avoir pris livraison d’un envoi recommandé, d’un colis ordinaire ou d’un envoi avec valeur déclarée spolié ou avarié.

11. L’opérateur désigné d’origine a la faculté de verser aux expéditeurs dans son pays les indemnités prévues par sa législation nationale pour les envois recommandés et les colis sans valeur déclarée, à condition qu’elles ne soient pa inférieures à celles qui sont fixées sous 2.1 et 4.1. Il en est de même pour l’opérateur désigné de destination lorsque l’indemnité est payée au destinataire.

Les montants fixés sous 2.1 et 4.1 restent cependant applicables:

11.1 en cas de recours contre l’opérateur désigné responsable;

11.2 si l’expéditeur se désiste de ses droits en faveur du destinataire ou inversement.

12. Aucune réserve concernant le dépassement des délais des réclamations et le paiement de l’indemnité aux opérateurs désignés, y compris les périodes et conditions fixées dans les Règlements, n’est applicable, sauf en cas d’accord bilatéral.

Article 22
Non-responsabilité des Pays-membres et des opérateurs désignés

1. Les opérateurs désignés cessent d’être responsables des envois recommandés, des envois à livraison attestée, des colis et des envois avec valeur déclarée dont ils ont effectué la remise dans les conditions prescrites par leur réglementation pour les envois de même nature. La responsabilité est toutefois maintenue:

1.1 lorsqu’une spoliation ou une avarie est constatée soit avant la livraison, soit lors de la livraison de l’envoi;

1.2 lorsque, la réglementation intérieure le permettant, le destinataire, le cas échéant l’expéditeur s’il y a renvoi à l’origine, formule des réserves en prenant livraison d’un envoi spolié ou avarié;

1.3 lorsque, la réglementation intérieure le permettant, l’envoi recommandé a été distribué dans une boîte aux lettres et que le destinataire déclare ne pas l’avoir reçu;

1.4 lorsque le destinataire ou, en cas de renvoi à l’origine, l’expéditeur d’un colis ou d’un envoi avec valeur déclarée, nonobstant décharge donnée régulièrement, déclare sans délai à l’opérateur désigné qui lui a livré l’envoi avoir constaté un dommage; il doit administrer la preuve que la spoliation ou l’avarie ne s’est pas produite après la livraison; le terme «sans délai» doit être interprété conformément à la législation nationale.

2. Les Pays-membres et les opérateurs désignés ne sont pas responsables:

2.1 en cas de force majeure, sous réserve de l’article 13.6.9;

2.2 lorsque, la preuve de leur responsabilité n’ayant pas été administrée autrement, ils ne peuvent rendre compte des envois par suite de la destruction des documents de service résultant d’un cas de force majeure;

2.3 lorsque le dommage a été causé par la faute ou la négligence de l’expéditeur ou provient de la nature du contenu;

2.4 lorsqu’il s’agit d’envois qui tombent sous le coup des interdictions prévues à l’article 15;

2.5 en cas de saisie, en vertu de la législation du pays de destination, selon notification du Pays-membre ou de l’opérateur désigné de ce pays;

2.6 lorsqu’il s’agit d’envois avec valeur déclarée ayant fait l’objet d’une déclaration frauduleuse de valeur supérieure à la valeur réelle du contenu;

2.7 lorsque l’expéditeur n’a formulé aucune réclamation dans le délai de six mois à compter du lendemain du jour de dépőt de l’envoi;

2.8 lorsqu’il s’agit de colis de prisonniers de guerre et d’internés civils;

2.9 lorsqu’on soupçonne l’expéditeur d’avoir agi avec des intentions frauduleuses dans le but de recevoir un dédommagement.

3. Les Pays-membres et les opérateurs désignés n’assument aucune responsabilité du chef des déclarations en douane, sous quelque forme que celles-ci soient faites, et des décisions prises par les services de la douane lors de la vérification des envois soumis au contrőle douanier.

Article 23
Responsabilité de l’expéditeur

1. L’expéditeur d’un envoi est responsable des préjudices corporels subis par les agents des postes et de tous les dommages causés aux autres envois postaux ainsi qu’à l’équipement postal par suite de l’expédition d’objets non admis au transport ou de la non-observation des conditions d’admission.

2. En cas de dommages causés à d’autres envois postaux, l’expéditeur est responsable dans les mêmes limites que les opérateurs désignés pour chaque envoi avarié.

3. L’expéditeur demeure responsable même si le bureau de dépőt accepte un tel envoi.

4. En revanche, lorsque les conditions d’admission ont été respectées par l’expéditeur, celui-ci n’est pas responsable dans la mesure où il y a eu faute ou négligence des opérateurs désignés ou des transporteurs dans le traitement des envois après leur acceptation.

Article 24
Paiement de l’indemnité

1. Sous réserve du droit de recours contre l’opérateur désigné responsable, l’obligation de payer l’indemnité et de restituer les taxes et droits incombe, selon le cas, à l’opérateur désigné d’origine ou à l’opérateur désigné de destination.

2. L’expéditeur a la faculté de se désister de ses droits à l’indemnité en faveur du destinataire. Inversement, le destinataire a la faculté de se désister de ses droits en faveur de l’expéditeur. L’expéditeur ou le destinataire peut autoriser une tierce personne à recevoir l’indemnité si la législation intérieure le permet.

Article 25
Récupération éventuelle de l’indemnité sur l’expéditeur ou sur le destinataire

1. Si, après paiement de l’indemnité, un envoi recommandé, un colis ou un envoi avec valeur déclarée ou une partie du contenu antérieurement considéré comme perdu est retrouvé, l’expéditeur ou le destinataire, selon le cas, est avisé que l’envoi est tenu à sa disposition pendant une période de trois mois, contre remboursement du montant de l’indemnité payée. Il lui est demandé, en même temps, à qui l’envoi doit être remis. En cas de refus ou de non-réponse dans le délai imparti, la même démarche est effectuée auprès du destinataire ou de l’expéditeur, selon le cas, en lui accordant le même délai de réponse.

2. Si l’expéditeur et le destinataire renoncent à prendre livraison de l’envoi ou ne répondent pas dans les limites du délai fixé sous 1, celui-ci devient la propriété de l’opérateur désigné ou, s’il y a lieu, des opérateurs désignés qui ont supporté le dommage.

3. En cas de découverte ultérieure d’un envoi avec valeur déclarée dont le contenu est reconnu comme étant de valeur inférieure au montant de l’indemnité payée, l’expéditeur ou le destinataire, selon le cas, doit rembourser le montant de cette indemnité contre remise de l’envoi, sans préjudice des conséquences découlant de la déclaration frauduleuse de valeur.

Chapitre 3

Dispositions particulières à la poste aux lettres

Article 26
Dépőt à l’étranger d’envois de la poste aux lettres

1. Aucun opérateur désigné n’est tenu d’acheminer ni de distribuer aux destinataires les envois de la poste aux lettres que des expéditeurs résidant sur le territoire du Pays-membre déposent ou font déposer dans un pays étranger, en vue de bénéficier des conditions tarifaires plus favorables qui y sont appliquées.

2. Les dispositions prévues sous 1 s’appliquent sans distinction soit aux envois de la poste aux lettres préparés dans le pays de résidence de l’expéditeur et transportés ensuite à travers la frontière, soit aux envois de la poste aux lettres confectionnés dans un pays étranger.

3. L’opérateur désigné de destination a le droit d’exiger de l’expéditeur et, à défaut, de l’opérateur désigné de dépőt le paiement des tarifs intérieurs. Si ni l’expéditeur ni l’opérateur désigné de dépőt n’accepte de payer ces tarifs dans un délai fixé par l’opérateur désigné de destination, celui-ci peut soit renvoyer les envois à l’opérateur désigné de dépőt en ayant le droit d’être remboursé des frais de renvoi, soit les traiter conformément à sa législation nationale.

4. Aucun opérateur désigné n’est tenu d’acheminer ni de distribuer aux destinataires les envois de la poste aux lettres que des expéditeurs ont déposés ou fait déposer en grande quantité dans un pays autre que celui où ils résident si le montant des frais terminaux à percevoir s’avère moins élevé que le montant qui aurait été perçu si les envois avaient été déposés dans le pays de résidence des expéditeurs. Les opérateurs désignés de destination ont le droit d’exiger de l’opérateur désigné de dépőt une rémunération en rapport avec les coûts supportés, qui ne pourra être supérieure au montant le plus élevé des deux formules suivantes: soit 80% du tarif intérieur applicable à des envois équivalents, soit les taux applicables en vertu des articles 28.3 à 28.7 ou 29.7, selon le cas. Si l’opérateur désigné de dépőt n’accepte pas de payer le montant réclamé dans un délai fixé par l’opérateur désigné de destination, celui-ci peut soit retourner les envois à l’opérateur désigné de dépőt en ayant le droit d’être remboursé des frais de renvoi, soit les traiter conformément à sa législation nationale.

Troisième partie

Rémunération

Chapitre 1

Dispositions particulières à la poste aux lettres

Article 27
Frais terminaux. Dispositions générales

1. Sous réserve des exemptions prescrites dans les Règlements, chaque opérateur désigné qui reçoit d’un autre opérateur désigné des envois de la poste aux lettres a le droit de percevoir de l’opérateur désigné expéditeur une rémunération pour les frais occasionnés par le courrier international reçu.

2. Pour l’application des dispositions concernant la rémunération des frais terminaux par leurs opérateurs désignés, les pays et territoires sont classés conformément aux listes établies à cet effet par le Congrès dans sa résolution C 18/2008, comme indiqué ci-après:

2.1 pays et territoires faisant partie du système cible avant 2010;

2.2 pays et territoires faisant partie du système cible à partir de 2010 et de 2012 (nouveaux pays du système cible);

2.3 pays et territoires faisant partie du système transitoire.

3. Les dispositions de la présente Convention concernant le paiement des frais terminaux constituent des mesures transitoires conduisant à l’adoption d’un système de paiement tenant compte d’éléments propres à chaque pays à l’issue de la période de transition.

4. Accès au régime intérieur. Accès direct

4.1 En principe, chaque opérateur désigné met à la disposition des autres opérateurs désignés l’ensemble des tarifs, termes et conditions qu’il offre dans son régime intérieur, dans des conditions identiques, à ses clients nationaux. Il appartient à l’opérateur désigné de destination de juger si l’opérateur désigné d’origine a rempli ou non les conditions et modalités en matière d’accès direct.

4.2 Les opérateurs désignés des pays du système cible doivent rendre accessibles aux autres opérateurs désignés les tarifs, termes et conditions offerts dans le cadre de leur service intérieur, à des conditions identiques à celles proposées aux clients nationaux.

4.3 Les opérateurs désignés des nouveaux pays du système cible peuvent choisir de ne pas rendre accessibles aux autres opérateurs désignés les tarifs, termes et conditions offerts dans le cadre de leur service intérieur, à des conditions identiques à celles proposées aux clients nationaux. Ces opérateurs désignés peuvent cependant choisir de rendre accessibles à un nombre limité d’opérateurs désignés les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur, sur une base de réciprocité, pour une période d’essai de deux ans. Passé ce délai, ils doivent choisir entre deux options: cesser de rendre accessibles les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur ou continuer dans cette voie et rendre accessibles les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur à l’ensemble des opérateurs désignés. Toutefois, si les opérateurs désignés des nouveaux pays du système cible demandent aux opérateurs désignés des pays du système cible de leur appliquer les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur, ils doivent rendre accessibles à l’ensemble des autres opérateurs désignés les tarifs, termes et conditions offerts dans le cadre de leur service intérieur, à des conditions identiques à celles proposées aux clients nationaux.

4.4 Les opérateurs désignés des pays en transition peuvent choisir de ne pas rendre accessibles aux autres opérateurs désignés les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur. Ils peuvent toutefois choisir de rendre accessibles à un nombre limité d’opérateurs désignés les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur, sur une base de réciprocité, pour une période d’essai de deux ans. Passé ce délai, ils doivent choisir entre deux options: cesser de rendre accessibles les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur ou continuer dans cette voie et rendre accessibles les conditions offertes dans le cadre de leur service intérieur à l’ensemble des opérateurs désignés.

5. La rémunération des frais terminaux sera basée sur la performance en matière de qualité de service dans le pays de destination. Le Conseil d’exploitation postale sera par conséquent autorisé à accorder des primes à la rémunération indiquée aux articles 28 et 29, afin d’encourager la participation au système de contrőle et pour récompenser les opérateurs désignés qui atteignent leur objectif de qualité. Le Conseil d’exploitation postale peut aussi fixer des pénalités dans le cas d’une qualité insuffisante, mais la rémunération des opérateurs désignés ne peut pas aller audessous de la rémunération minimale indiquée aux articles 28 et 29.

6. Tout opérateur désigné peut renoncer totalement ou partiellement à la rémunération prévue sous 1.

7. Pour les sacs M, le taux de frais terminaux à appliquer est de 0,793 DTS par kilogramme. Les sacs M de moins de 5 kilogrammes sont considérés comme pesant 5 kilogrammes pour la rémunération des frais terminaux.

8. Pour les envois recommandés, il est prévu une rémunération supplémentaire de 0,55 DTS par envoi pour 2010 et 2011 et de 0,6 DTS pour 2012 et 2013. Pour les envois avec valeur déclarée, il est prévu une rémunération supplémentaire de 1,1 DTS par envoi pour 2010 et 2011 et de 1,2 DTS pour 2012 et 2013. Le Conseil d’exploitation postale est autorisé à accorder des primes à la rémunération pour ces services et d’autres services supplémentaires lorsque les services fournis comprennent des éléments additionnels devant être spécifiés dans le Règlement de la poste aux lettres.

9. Tout opérateur désigné peut, par accord bilatéral ou multilatéral, appliquer d’autres systèmes de rémunération pour le règlement des comptes au titre des frais terminaux.

10. Les opérateurs désignés peuvent, à titre facultatif, échanger du courrier non prioritaire en accordant une remise de 10% sur le taux de frais terminaux applicable au courrier prioritaire.

11. Les opérateurs désignés peuvent, à titre facultatif, échanger des envois séparés par format en appliquant un taux de frais terminaux réduit.

12. Les dispositions prévues entre opérateurs désignés du système cible s’appliquent à tout opérateur désigné du système transitoire déclarant vouloir adhérer au système cible. Le Conseil d’exploitation postale peut fixer les mesures transitoires dans le Règlement de la poste aux lettres. Les dispositions du système cible peuvent être appliquées dans leur intégralité aux nouveaux opérateurs désignés du système cible déclarant vouloir être pleinement soumis auxdites dispositions, sans mesures transitoires.

Article 28
Frais terminaux. Dispositions applicables aux flux de courrier entre les opérateurs désignés des pays du système cible

1. La rémunération pour les envois de la poste aux lettres, y compris le courrier en nombre, à l’exclusion des sacs M et des envois CCRI, est établie d’après l’application des taux par envoi et par kilogramme reflétant les coûts de traitement dans le pays de destination; ces coûts doivent être liés aux tarifs intérieurs. Le calcul des taux s’effectue selon les conditions précisées dans le Règlement de la poste aux lettres.

2. La rémunération pour les envois CCRI s’effectue selon les dispositions pertinentes du Règlement de la poste aux lettres.

3. Les taux par envoi et par kilogramme sont calculés à partir d’un pourcentage de la taxe d’une lettre prioritaire de 20 grammes du régime intérieur comme suit: 70% pour les pays du système cible avant 2010 et 100% pour les pays adhérant au système cible à compter de 2010 ou 2012 (nouveaux pays du système cible).

4. En 2009 et en 2010, le Conseil d’exploitation postale mènera une étude sur les coûts de traitement du courrier arrivant. Si cette étude fait apparaître un pourcentage autre que celui de 70% indiqué sous 3, le Conseil d’exploitation postale déterminera s’il convient de modifier le pourcentage de la taxe d’une lettre prioritaire de 20 grammes pour 2012 et 2013.

5. Pour 2010 et 2011, 50% de la TVA ou des autres taxes applicables seront déduits de la taxe utilisée pour le calcul indiqué sous 3. Cette déduction sera de 100% pour 2012 et 2013.

6. Les taux appliqués aux flux entre pays du système cible avant 2010 ne pourront pas dépasser:

6.1 pour 2010: 0,253 DTS par envoi et 1,980 DTS par kilogramme;

6.2 pour 2011: 0,263 DTS par envoi et 2,059 DTS par kilogramme;

6.3 pour 2012: 0,274 DTS par envoi et 2,141 DTS par kilogramme;

6.4 pour 2013: 0,285 DTS par envoi et 2,227 DTS par kilogramme.

7. Les taux appliqués aux flux entre pays du système cible avant 2010 ne pourront pas être inférieurs aux taux de 2009, avant application du lien avec la qualité de service. Ces taux ne pourront pas non plus être inférieurs aux valeurs indiquées ci-après:

7.1 pour 2010: 0,165 DTS par envoi et 1,669 DTS par kilogramme;

7.2 pour 2011: 0,169 DTS par envoi et 1,709 DTS par kilogramme;

7.3 pour 2012: 0,173 DTS par envoi et 1,750 DTS par kilogramme;

7.4 pour 2013: 0,177 DTS par envoi et 1,792 DTS par kilogramme.

8. Les taux appliqués aux flux de courrier vers, depuis et entre les nouveaux pays du système cible, à l’exception du courrier en nombre, sont:

8.1 pour 2010: 0,155 DTS par envoi et 1,562 DTS par kilogramme;

8.2 pour 2011: 0,159 DTS par envoi et 1,610 DTS par kilogramme;

8.3 pour 2012: 0,164 DTS par envoi et 1,648 DTS par kilogramme;

8.4 pour 2013: 0,168 DTS par envoi et 1,702 DTS par kilogramme.

9. La rémunération pour le courrier en nombre est établie d’après l’application des taux par envoi et par kilogramme prévus à l’article 28.3 à 28.7.

10. Sauf accord bilatéral contraire, une rémunération supplémentaire de 0,5 DTS par envoi est prévue pour les envois recommandés et avec valeur déclarée dépourvus d’identifiant muni d’un code à barres ou revêtus d’un identifiant muni d’un code à barres non conforme à la norme technique S10 de l’UPU.

11. Aucune réserve, sauf en cas d’accord bilatéral, n’est applicable à cet article.

Article 29
Frais terminaux.
Dispositions applicables aux flux de courrier vers, depuis et entre les opérateurs désignés des pays du système transitoire

1. Pour les opérateurs désignés des pays du système de frais terminaux transitoire (en préparation de leur adhésion au système cible), la rémunération concernant les envois de la poste aux lettres, y compris le courrier en nombre, mais à l’exclusion des sacs M et des envois CCRI, est établie sur la base d’augmentations annuelles de 2,8% des taux de 2009 ajustés selon le nombre moyen mondial de 14,64 envois par kilogramme.

2. La rémunération pour les envois CCRI s’effectue selon les dispositions pertinentes du Règlement de la poste aux lettres.

3. Les taux appliqués aux flux de courrier vers, depuis et entre les pays du système transitoire sont:

3.1 pour 2010: 0,155 DTS par envoi et 1,562 DTS par kilogramme;

3.2 pour 2011: 0,159 DTS par envoi et 1,610 DTS par kilogramme;

3.3 pour 2012: 0,164 DTS par envoi et 1,648 DTS par kilogramme;

3.4 pour 2013: 0,168 DTS par envoi et 1,702 DTS par kilogramme.

4. Pour les flux inférieurs à 100 tonnes par an, les composantes par kilogramme et par envoi sont converties en un taux total par kilogramme, sur la base d’un nombre moyen mondial de 14,64 envois par kilogramme. Les taux ci-après s’appliquent:

4.1 pour 2010: 3,831 DTS par kilogramme;

4.2 pour 2011: 3,938 DTS par kilogramme;

4.3 pour 2012: 4,049 DTS par kilogramme;

4.4 pour 2013: 4,162 DTS par kilogramme.

5. Pour les flux de plus de 100 tonnes par an, les taux fixes par kilogramme susmentionnés sont appliqués si ni l’opérateur désigné d’origine ni l’opérateur désigné de destination ne demandent, dans le cadre du mécanisme de révision, une révision du taux sur la base du nombre réel d’envois par kilogramme plutőt que sur la base du nombre moyen mondial. L’échantillonnage aux fins d’application du mécanisme de révision est appliqué conformément aux conditions spécifiées dans le Règlement de la poste aux lettres.

6. La révision à la baisse du taux total indiqué sous 4 ne peut pas être invoquée par un pays du système cible à l’encontre d’un pays du système transitoire, à moins que ce dernier ne demande une révision dans le sens inverse.

7. La rémunération pour le courrier en nombre à l’intention des opérateurs désignés des pays du système cible est établie d’après l’application des taux par envoi et par kilogramme prévus à l’article 28. Pour le courrier en nombre reçu, les opérateurs désignés des pays du système transitoire peuvent demander une rémunération conformément aux dispositions mentionnées sous 3.

8. Aucune réserve, sauf en cas d’accord bilatéral, n’est applicable à cet article.

Article 30
Fonds pour l’amélioration de la qualité de service

1. Excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par tous les pays et territoires aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 5, pour les frais terminaux et le Fonds pour l’amélioration de la qualité de service, font l’objet d’une majoration correspondant à 20% des taux indiqués à l’article 29, aux fins de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays du groupe 5. Aucun paiement de cette nature n’a lieu entre les pays du groupe 5.

2. Excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par les pays et territoires classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 1 aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 4 font l’objet d’une majoration correspondant à 10% des taux indiqués à l’article 29, au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays de cette dernière catégorie.

3. A partir du 1er janvier 2012, excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par les pays et territoires classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 2 aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 4 feront l’objet d’une majoration correspondant à 10% des taux indiqués à l’article 29, au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays de cette dernière catégorie.

4. Excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par les pays et territoires classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 1 qui se trouvaient dans le système cible avant 2010 aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 3 font l’objet d’une majoration correspondant à 8% des taux indiqués à l’article 29, au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays de cette dernière catégorie.

5. Excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par les pays et territoires classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 1 qui adhèreront au système cible en 2010 aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 3 font l’objet d’une majoration correspondant à 4% des taux indiqués à l’article 29, au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays de cette dernière catégorie.

6. A partir du 1er janvier 2012, excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par les pays et territoires classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 2 aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 3 font l’objet d’une majoration correspondant à 4% des taux indiqués à l’article 29, au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays de cette dernière catégorie.

7. Excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par les pays et territoires classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 1 aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 2 qui bénéficiaient d’une augmentation de 8% avant 2010 feront l’objet d’une majoration correspondant à 4% des taux indiqués à l’article 29 en 2010 et en 2011, et d’une majoration correspondant à 2% des taux indiqués à l’article 28.8 en 2012 et en 2013, au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays de cette dernière catégorie.

8. Excepté pour les sacs M, les envois CCRI et les envois en nombre, les frais terminaux payables par les pays et territoires classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 1 aux pays classés par le Congrès dans la catégorie des pays du groupe 2 qui bénéficiaient d’une augmentation de 1% avant 2010 feront l’objet d’une majoration correspondant à 1% des taux indiqués à l’article 29 en 2010 et en 2011, au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays de cette dernière catégorie.

9. Les frais terminaux cumulés payables au titre de l’alimentation du Fonds pour l’amélioration de la qualité de service dans les pays des groupes 2 à 5 font l’objet d’un plancher de 12 565 DTS par an pour chaque pays bénéficiaire. Les montants supplémentaires requis pour atteindre ce plancher sont facturés aux pays faisant partie du système cible avant 2010, proportionnellement aux quantités échangées.

10. Les projets régionaux devraient notamment favoriser la concrétisation des programmes de l’UPU en faveur de l’amélioration de la qualité de service et la mise en place de systèmes de comptabilité analytique dans les pays en développement. Le Conseil d’exploitation postale adoptera en 2010 au plus tard des procédures adaptées en vue du financement de ces projets.

Article 31
Frais de transit

1. Les dépêches closes et les envois en transit à découvert échangés entre deux opérateurs désignés ou entre deux bureaux du même Pays-membre au moyen des services d’un ou de plusieurs autres opérateurs désignés (services tiers) sont soumis au paiement des frais de transit. Ceux-ci constituent une rétribution pour les prestations concernant le transit territorial, le transit maritime et le transit aérien. Ce principe s’applique également aux envois mal dirigés et aux dépêches mal acheminées.

Chapitre 2

Autres dispositions

Article 32
Taux de base et dispositions relatives aux frais de transport aérien

1. Le taux de base à appliquer au règlement des comptes entre opérateurs désignés au titre des transports aériens est approuvé par le Conseil d’exploitation postale. Il est calculé par le Bureau international d’après la formule spécifiée dans le Règlement de la poste aux lettres.

2. Le calcul des frais de transport aérien des dépêches closes, des envois prioritaires, des envois-avion, des colis-avion en transit à découvert, des envois mal dirigés et des dépêches mal acheminées, de même que les modes de décompte y relatifs, est décrit dans le Règlement de la poste aux lettres et le Règlement concernant les colis postaux.

3. Les frais de transport pour tout le parcours aérien sont:

3.1 lorsqu’il s’agit de dépêches closes, à la charge de l’opérateur désigné du pays d’origine, y compris lorsque ces dépêches transitent par un ou plusieurs opérateurs désignés intermédiaires;

3.2 lorsqu’il s’agit d’envois prioritaires et d’envois-avion en transit à découvert, y compris ceux qui sont mal acheminés, à la charge de l’opérateur désigné qui remet les envois à un autre opérateur désigné.

4. Ces mêmes règles sont applicables aux envois exempts de frais de transit territorial et maritime s’ils sont acheminés par avion.

5. Chaque opérateur désigné de destination qui assure le transport aérien du courrier international à l’intérieur de son pays a droit au remboursement des coûts supplémentaires occasionnés par ce transport, pourvu que la distance moyenne pondérée des parcours effectués dépasse 300 kilomètres. Le Conseil d’exploitation postale peut remplacer la distance moyenne pondérée par un autre critère pertinent. Sauf accord prévoyant la gratuité, les frais doivent être uniformes pour toutes les dépêches prioritaires et les dépêches-avion provenant de l’étranger, que ce courrier soit réacheminé ou non par voie aérienne.

6. Cependant, lorsque la compensation des frais terminaux perçue par l’opérateur désigné de destination est fondée spécifiquement sur les coûts ou sur les tarifs intérieurs, aucun remboursement supplémentaire au titre des frais de transport aérien intérieur n’est effectué.

7. L’opérateur désigné de destination exclut, en vue du calcul de la distance moyenne pondérée, le poids de toutes les dépêches pour lesquelles le calcul de la compensation des frais terminaux est spécifiquement fondé sur les coûts ou sur les tarifs intérieurs de l’opérateur désigné de destination.

Article 33
Quotes-parts territoriales et maritimes des colis postaux

1. Les colis échangés entre deux opérateurs désignés sont soumis aux quotes-parts territoriales d’arrivée calculées en combinant le taux de base par colis et le taux de base par kilogramme fixés par le Règlement.

1.1 Tenant compte des taux de base ci-dessus, les opérateurs désignés peuvent en outre être autorisés à bénéficier de taux supplémentaires par colis et par kilogramme, conformément aux dispositions prévues par le Règlement.

1.2 Les quotes-parts visées sous 1 et 1.1 sont à la charge de l’opérateur désigné du pays d’origine, à moins que le Règlement concernant les colis postaux ne prévoie des dérogations à ce principe.

1.3 Les quotes-parts territoriales d’arrivée doivent être uniformes pour l’ensemble du territoire de chaque pays.

2. Les colis échangés entre deux opérateurs désignés ou entre deux bureaux du même pays au moyen des services terrestres d’un ou de plusieurs autres opérateurs désignés sont soumis, au profit des opérateurs désignés dont les services participent à l’acheminement territorial, aux quotes-parts territoriales de transit fixées par le Règlement selon l’échelon de distance.

2.1 Pour les colis en transit à découvert, les opérateurs désignés intermédiaires sont autorisés à réclamer la quote-part forfaitaire par envoi fixée par le Règlement.

2.2 Les quotes-parts territoriales de transit sont à la charge de l’opérateur désigné du pays d’origine, à moins que le Règlement concernant les colis postaux ne prévoie des dérogations à ce principe.

3. Tout opérateur désigné dont les services participent au transport maritime de colis est autorisé à réclamer les quotes-parts maritimes. Ces quotes-parts sont à la charge de l’opérateur désigné du pays d’origine, à moins que le Règlement concernant les colis postaux ne prévoie des dérogations à ce principe.

3.1 Pour chaque service maritime emprunté, la quote-part maritime est fixée par le Règlement concernant les colis postaux selon l’échelon de distance.

3.2 Les opérateurs désignés ont la faculté de majorer de 50% au maximum la quote-part maritime calculée conformément à 3.1. Par contre, ils peuvent la réduire à leur gré.

Article 34
Pouvoir du Conseil d’exploitation postale de fixer le montant des frais et des quotes-parts

1. Le Conseil d’exploitation postale a le pouvoir de fixer les frais et les quotes-parts ci-après, qui doivent être payés par les opérateurs désignés selon les conditions énoncées dans les Règlements:

1.1 frais de transit pour le traitement et le transport des dépêches de la poste aux lettres par au moins un pays tiers;

1.2 taux de base et frais de transport aérien applicables au courrier-avion;

1.3 quotes-parts territoriales d’arrivée pour le traitement des colis arrivants;

1.4 quotes-parts territoriales de transit pour le traitement et le transport des colis par un pays tiers;

1.5 quotes-parts maritimes pour le transport maritime des colis.

2. La révision qui pourra être faite, grâce à une méthodologie qui assure une rémunération équitable aux opérateurs désignés assurant les services, devra s’appuyer sur des données économiques et financières fiables et représentatives. La modification éventuelle qui pourra être décidée entrera en vigueur à une date fixée par le Conseil d’exploitation postale.

Quatrième partie

Dispositions finales

Article 35

Conditions d’approbation des propositions concernant la Convention et les Règlements

1. Pour devenir exécutoires, les propositions soumises au Congrès et relatives à la présente Convention doivent être approuvées par la majorité des Pays-membres présents et votants ayant le droit de vote. La moitié au moins des Pays-membres représentés au Congrès ayant le droit de vote doivent être présents au moment du vote.

2. Pour devenir exécutoires, les propositions relatives au Règlement de la poste aux lettres et au Règlement concernant les colis postaux doivent être approuvées par la majorité des membres du Conseil d’exploitation postale ayant le droit de vote.

3. Pour devenir exécutoires, les propositions introduites entre deux Congrès et relatives à la présente Convention et à son Protocole final doivent réunir:

3.1 les deux tiers des suffrages, la moitié au moins des Pays-membres de l’Union ayant le droit de vote et ayant participé au suffrage, s’il s’agit de modifications;

3.2 la majorité des suffrages s’il s’agit de l’interprétation des dispositions.

4. Nonobstant les dispositions prévues sous 3.1, tout Pays-membre dont la législation nationale est encore incompatible avec la modification proposée a la faculté de faire une déclaration écrite au Directeur général du Bureau international indiquant qu’il ne lui est pas possible d’accepter cette modification, dans les quatre-vingt-dix jours à compter de la date de notification de celle-ci.

Article 36

Réserves présentées lors du Congrès

1. Toute réserve incompatible avec l’objet et le but de l’Union n’est pas autorisée.

2. En règle générale, les Pays-membres qui ne peuvent pas faire partager leur point de vue par les autres Pays-membres doivent s’efforcer, dans la mesure du possible, de se rallier à l’opinion de la majorité. La réserve doit se faire en cas de nécessité absolue et être motivée d’une manière appropriée.

3. La réserve à des articles de la présente Convention doit être soumise au Congrès sous la forme d’une proposition écrite en une des langues de travail du Bureau international conformément aux dispositions y relatives du Règlement intérieur du Congrès.

4. Pour être effective, la réserve soumise au Congrès doit être approuvée par la majorité requise dans chaque cas pour la modification de l’article auquel se rapporte la réserve.

5. En principe, la réserve est appliquée sur une base de réciprocité entre le Pays-membre l’ayant émise et les autres Pays-membres.

6. La réserve à la présente Convention sera insérée dans son Protocole final sur la base de la proposition approuvée par le Congrès.

Article 37

Mise à exécution et durée de la Convention

1. La présente Convention sera mise à exécution le 1er janvier 2010 et demeurera en vigueur jusqu’à la mise à exécution des Actes du prochain Congrès.

En foi de quoi, les Plénipotentiaires des Gouvernements des Pays-membres ont signé la présente Convention en un exemplaire qui est déposé auprès du Directeur général du Bureau international. Une copie en sera remise à chaque Partie par le Bureau international de l’Union postale universelle.

Fait à Genève, le 12 août 2008.

Protocole final de la Convention postale universelle

Au moment de procéder à la signature de la Convention postale universelle conclue à la date de ce jour, les Plénipotentiaires soussignés sont convenus de ce qui suit:

Article I

Appartenance des envois postaux. Retrait. Modification ou correction d’adresse

1. Les dispositions de l’article 5.1 et 2, ne s’appliquent pas à Antigua-et-Barbuda, à Bahrain (Royaume), à la Barbade, au Belize, au Botswana, au Brunei Darussalam, au Canada, à Hongkong, Chine, à la Dominique, à l’Egypte, aux Fidji, à la Gambie, au Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, aux Territoires d’outre-mer dépendant du Royaume-Uni, à Grenade, à la Guyane, à l’Irlande, à la Jamaïque, au Kenya, à Kiribati, à Kuwait, au Lesotho, à la Malaisie, au Malawi, à Maurice, à Nauru, au Nigéria, à la Nouvelle-Zélande, à l’Ouganda, à la Papouasie - Nouvelle-Guinée, à Saint-Christophe-et-Nevis, à Sainte-Lucie, à Saint-Vincent-et-Grenadines, à Salomon (îles), au Samoa, aux Seychelles, à la Sierra Leone, à Singapour, au Swaziland, à la Tanzanie (Rép. unie), à la Trinité-et-Tobago, à Tuvalu, à Vanuatu et à la Zambie.

2. Les dispositions de l’article 5.1 et 2 ne s’appliquent pas non plus à l’Autriche, au Danemark et à l’Iran (Rép. islamique), dont les législations ne permettent pas le retrait ou la modification d’adresse des envois de la poste aux lettres à la demande de l’expéditeur à partir du moment où le destinataire a été informé de l’arrivée d’un envoi à son adresse.

3. L’article 5.1 ne s’applique pas à l’Australie, au Ghana et au Zimbabwe.

4. L’article 5.2 ne s’applique pas aux Bahamas, à l’Iraq, à Myanmar et à la Rép. pop. dém. de Corée, dont les législations ne permettent pas le retrait ou la modification d’adresse des envois de la poste aux lettres à la demande de l’expéditeur.

5. L’article 5.2 ne s’applique pas à l’Amérique (Etats-Unis).

6. L’article 5.2 s’applique à l’Australie dans la mesure où il est compatible avec la législation intérieure de ce pays.

7. Par dérogation à l’article 5.2, El Salvador, le Panama (Rép.), les Philippines, la Rép. dém. du Congo et le Vénézuéla sont autorisés à ne pas renvoyer les colis après que le destinataire en a demandé le dédouanement, étant donné que leur législation douanière s’y oppose.

Article II

Taxes

1. Par dérogation à l’article 6, les administrations postales de l’Australie, du Canada et de la Nouvelle-Zélande sont autorisées à percevoir des taxes postales autres que celles prévues dans les Règlements, lorsque les taxes en question sont admissibles selon la législation de leur pays.

Article III

Exception à l’exonération des taxes postales en faveur des cécogrammes

1. Par dérogation à l’article 7, les administrations postales de l’Indonésie, de Saint-Vincent-et-Grenadines et de la Turquie, qui n’accordent pas la franchise postale aux cécogrammes dans leur service intérieur, ont la faculté de percevoir les taxes d’affranchissement et les taxes pour services spéciaux, qui ne peuvent toutefois être supérieures à celles de leur service intérieur.

2. Par dérogation à l’article 7, les administrations postales de l’Allemagne, de l’Amérique (Etats-Unis), de l’Australie, de l’Autriche, du Canada, du Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, du Japon et de la Suisse ont la faculté de percevoir les taxes pour services spéciaux qui sont appliquées aux cécogrammes dans leur service intérieur.

Article IV

Services de base

1. Nonobstant les dispositions de l’article 12, l’Australie n’approuve pas l’extension des services de base aux colis postaux.

2. Les dispositions de l’article 12.2.4 ne s’appliquent pas à la Grande-Bretagne, dont la législation nationale impose une limite de poids inférieure. La législation relative à la santé et à la sécurité limite à 20 kilogrammes le poids des sacs à courrier.

Article V

Petits paquets

1. Par dérogation à l’article 12, l’administration postale de l’Afghanistan est autorisée à limiter à 1 kilogramme le poids maximal des petits paquets arrivants et sortants.

Article VI

Avis de réception

1. L’administration postale du Canada est autorisée à ne pas appliquer l’article 13.1.1 en ce qui concerne les colis, étant donné qu’elle n’offre pas le service d’avis de réception pour les colis dans son régime intérieur.

Article VII

Service de correspondance commerciale-réponse internationale (CCRI)

1. Par dérogation à l’article 13.4.1, l’administration postale de la Bulgarie (Rép.) assurera le service CCRI après une négociation avec l’administration postale intéressée.

Article VIII

Interdictions (poste aux lettres)

1. A titre exceptionnel, les administrations postales du Liban et de la Rép. pop. dém. de Corée n’acceptent pas les envois recommandés qui contiennent des pièces de monnaie ou des billets de monnaie ou toute valeur au porteur ou des chèques de voyage ou du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses, des bijoux et d’autres objets précieux.

Elles ne sont pas tenues par les dispositions du Règlement de la poste aux lettres d’une façon rigoureuse en ce qui concerne leur responsabilité en cas de spoliation ou d’avarie des envois recommandés, de même qu’en ce qui concerne les envois contenant des objets en verre ou fragiles.

2. A titre exceptionnel, les administrations postales de l’Arabie Saoudite, de la Bolivie, de la Chine (Rép. pop.), à l’exclusion de la Région administrative spéciale de Hongkong, de l’Iraq, du Népal, du Pakistan, du Soudan et du Viet Nam n’acceptent pas les envois recommandés contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des billets de monnaie ou des valeurs quelconques au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierreries, des bijoux et autres objets précieux.

3. L’administration postale de Myanmar se réserve le droit de ne pas accepter les envois avec valeur déclarée contenant les objets précieux mentionnés à l’article 15.5, car sa législation interne s’oppose à l’admission de ce genre d’envois.

4. L’administration postale du Népal n’accepte pas les envois recommandés ou ceux avec valeur déclarée contenant des coupures ou des pièces de monnaie, sauf accord spécial conclu à cet effet.

5. L’administration postale de l’Ouzbékistan n’accepte pas les envois recommandés ou ceux avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des chèques, des timbres-poste ou des monnaies étrangères et décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ce genre d’envois.

6. L’administration postale de l’Iran (Rép. islamique) n’accepte pas les envois contenant des objets contraires à la religion islamique.

7. L’administration postale des Philippines se réserve le droit de ne pas accepter d’envois de la poste aux lettres (ordinaires, recommandés ou avec valeur déclarée) contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses ou d’autres objets précieux.

8. L’administration postale de l’Australie n’accepte aucun envoi postal contenant des lingots ou des billets de banque. En outre, elle n’accepte pas les envois recommandés à destination de l’Australie ni les envois en transit à découvert qui contiennent des objets de valeur, tels que bijoux, métaux précieux, pierres précieuses ou semi-précieuses, titres, pièces de monnaie ou autres effets négociables. Elle décline toute responsabilité en ce qui concerne les envois postés en violation de la présente réserve.

9. L’administration postale de la Chine (Rép. pop.), à l’exclusion de la Région administrative spéciale de Hongkong, n’accepte pas les envois avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des billets de monnaie, des valeurs quelconques au porteur ou des chèques de voyage, conformément à ses règlements internes.

10. Les administrations postales de la Lettonie et de la Mongolie se réservent le droit de ne pas accepter des envois ordinaires, recommandés ou avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des effets au porteur et des chèques de voyage, étant donné que leur législation nationale s’y oppose.

11. L’administration postale du Brésil se réserve le droit de ne pas accepter le courrier ordinaire, recommandé ou avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque en circulation et des valeurs quelconques au porteur.

12. L’administration postale du Viet Nam se réserve le droit de ne pas accepter les lettres contenant des objets et des marchandises.

Article IX

Interdictions (colis postaux)

1. Les administrations postales de Myanmar et de la Zambie sont autorisées à ne pas accepter de colis avec valeur déclarée contenant les objets précieux visés à l’article 15.6.1.3.1, étant donné que leur réglementation intérieure s’y oppose.

2. A titre exceptionnel, les administrations postales du Liban et du Soudan n’acceptent pas les colis contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses et d’autres objets précieux, ou qui contiennent des liquides et des éléments facilement liquéfiables ou des objets en verre ou assimilés ou fragiles. Elles ne sont pas tenues par les dispositions y relatives du Règlement concernant les colis postaux.

3. L’administration postale du Brésil est autorisée à ne pas accepter de colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie et des billets de monnaie en circulation, ainsi que toute valeur au porteur, étant donné que sa réglementation intérieure s’y oppose.

4. L’administration postale du Ghana est autorisée à ne pas accepter de colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie et des billets de monnaie en circulation, étant donné que sa réglementation intérieure s’y oppose.

5. Outre les objets cités à l’article 15, l’administration postale de l’Arabie Saoudite n’accepte pas les colis contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou des valeurs quelconques au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierreries et autres objets précieux. Elle n’accepte pas non plus les colis contenant des médicaments de toute sorte, à moins qu’ils soient accompagnés d’une ordonnance médicale émanant d’une autorité officielle compétente, des produits destinés à l’extinction du feu, des liquides chimiques ou des objets contraires aux principes de la religion islamique.

6. Outre les objets cités à l’article 15, l’administration postale d’Oman n’accepte pas les colis contenant:

6.1 des médicaments de toute sorte, à moins qu’ils ne soient accompagnés d’une ordonnance médicale émanant d’une autorité officielle compétente;

6.2 des produits destinés à l’extinction du feu et des liquides chimiques;

6.3 des objets contraires aux principes de la religion islamique.

7. Outre les objets cités à l’article 15, l’administration postale de l’Iran (Rép. islamique) est autorisée à ne pas accepter les colis contenant des articles contraires aux principes de la religion islamique.

8. L’administration postale des Philippines est autorisée à ne pas accepter de colis contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses ou d’autres objets précieux, ou qui contiennent des liquides et des éléments facilement liquéfiables ou des objets en verre ou assimilés ou fragiles.

9. L’administration postale de l’Australie n’accepte aucun envoi postal contenant des lingots ou des billets de banque.

10. L’administration postale de la Chine (Rép. pop.) n’accepte pas les colis ordinaires contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou des valeurs quelconques au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses ou d’autres objets précieux. En outre, sauf en ce qui concerne la Région administrative spéciale de Hongkong, les colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie, des valeurs quelconques au porteur ou des chèques de voyage ne sont pas acceptés non plus.

11. L’administration postale de la Mongolie se réserve le droit de ne pas accepter, selon sa législation nationale, les colis contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des titres à vue et des chèques de voyage.

12. L’administration postale de la Lettonie n’accepte pas les colis ordinaires ni les colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des valeurs quelconques (chèques) au porteur ou des devises étrangères, et elle décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie concernant de tels envois.

Article X

Objets passibles de droits de douane

1. Par référence à l’article 15, les administrations postales des pays suivants n’acceptent pas les envois avec valeur déclarée contenant des objets passibles de droits de douane: Bangladesh et El Salvador.

2. Par référence à l’article 15, les administrations postales des pays suivants n’acceptent pas les lettres ordinaires et recommandées contenant des objets passibles de droits de douane: Afghanistan, Albanie, Azerbaïdjan, Bélarus, Cambodge, Chili, Colombie, Cuba, El Salvador, Estonie, Italie, Lettonie, Népal, Ouzbékistan, Pérou, Rép. pop. dém. de Corée, Saint-Marin, Turkménistan, Ukraine et Vénézuéla.

3. Par référence à l’article 15, les administrations postales des pays suivants n’acceptent pas les lettres ordinaires contenant des objets passibles de droits de douane: Bénin, Burkina Faso, Cőte d’Ivoire (Rép.), Djibouti, Mali et Mauritanie.

4. Nonobstant les dispositions prévues sous 1 à 3, les envois de sérums, de vaccins ainsi que les envois de médicaments d’urgente nécessité qu’il est difficile de se procurer sont admis dans tous les cas.

Article XI

Réclamations

1. Par dérogation à l’article 17.3, les administrations postales de l’Arabie Saoudite, de la Bulgarie (Rép.), du Cap-Vert, de l’Egypte, du Gabon, des Territoires d’outre-mer dépendant du Royaume-Uni, de la Grèce, de l’Iran (Rép. islamique), du Kirghizistan, de la Mongolie, de Myanmar, de l’Ouzbékistan, des Philippines, de la Rép. pop. dém. de Corée, du Soudan, de la Syrienne (Rép. arabe), du Tchad, du Turkménistan, de l’Ukraine et de la Zambie se réservent le droit de percevoir une taxe de réclamation sur leurs clients pour les envois de la poste aux lettres.

2. Par dérogation à l’article 17.3, les administrations postales de l’Argentine, de l’Autriche, de l’Azerbaïdjan, de la Slovaquie et de la Tchèque (Rép.) se réservent le droit de percevoir une taxe spéciale lorsque, à l’issue des démarches entreprises suite à la réclamation, il se révèle que celle-ci est injustifiée.

3. Les administrations postales de l’Afghanistan, de l’Arabie Saoudite, de la Bulgarie (Rép.), du Cap-Vert, du Congo (Rép.), de l’Egypte, du Gabon, de l’Iran (Rép. islamique), du Kirghizistan, de la Mongolie, de Myanmar, de l’Ouzbékistan, du Soudan, du Suriname, de la Syrienne (Rép. arabe), du Turkménistan, de l’Ukraine et de la Zambie se réservent le droit de percevoir une taxe de réclamation sur leurs clients pour les colis.

4. Par dérogation à l’article 17.3, les administrations postales de l’Amérique (Etats-Unis), du Brésil et du Panama (Rép.) se réservent le droit de percevoir sur les clients une taxe de réclamation pour les envois de la poste aux lettres et les colis postaux déposés dans les pays qui appliquent ce genre de taxe en vertu des dispositions sous 1 à 3.

Article XII

Taxe de présentation à la douane

1. L’administration postale du Gabon se réserve le droit de percevoir une taxe de présentation à la douane sur ses clients.

2. Les administrations postales du Congo (Rép.) et de la Zambie se réservent le droit de percevoir une taxe de présentation à la douane sur leurs clients pour les colis.

Article XIII

Dépőt à l’étranger d’envois de la poste aux lettres

1. Les administrations postales de l’Amérique (Etats-Unis), de l’Australie, de l’Autriche, du Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, de la Grèce et de la Nouvelle-Zélande se réservent le droit de percevoir une taxe, en rapport avec le coût des travaux occasionnés, sur toute administration postale qui, en vertu de l’article 27.4, lui renvoie des objets qui n’ont pas, à l’origine, été expédiés comme envois postaux par leurs services.

2. Par dérogation à l’article 27.4, l’administration postale du Canada se réserve le droit de percevoir de l’administration d’origine une rémunération lui permettant de récupérer au minimum les coûts lui ayant été occasionnés par le traitement de tels envois.

3. L’article 27.4 autorise l’administration postale de destination à réclamer à l’administration de dépőt une rémunération appropriée au titre de la distribution d’envois de la poste aux lettres postés à l’étranger en grande quantité. L’Australie et le Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord se réservent le droit de limiter ce paiement au montant correspondant au tarif intérieur du pays de destination applicable à des envois équivalents.

4. L’article 27.4 autorise l’administration postale de destination à réclamer à l’administration de dépőt une rémunération appropriée au titre de la distribution d’envois de la poste aux lettres postés à l’étranger en grande quantité. Les pays suivants se réservent le droit de limiter ce paiement aux limites autorisées dans le Règlement pour le courrier en nombre: Amérique (Etats-Unis), Bahamas, Barbade, Brunei Darussalam, Chine (Rép. pop.), Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, Territoires d’outre-mer dépendant du Royaume-Uni, Grenade, Guyane, Inde, Malaisie, Népal, Nouvelle-Zélande, Pays-Bas, Antilles néerlandaises et Aruba, Sainte-Lucie, Saint-Vincent-et-Grenadines, Singapour, Sri Lanka, Suriname et Thaïlande.

5. Nonobstant les réserves sous 4, les pays suivants se réservent le droit d’appliquer dans leur intégralité les dispositions de l’article 27 de la Convention au courrier reçu des Pays-membres de l’Union: Allemagne, Arabie Saoudite, Argentine, Autriche, Bénin, Brésil, Burkina Faso, Cameroun, Chypre, Cőte d’Ivoire (Rép.), Danemark, Egypte, France, Grèce, Guinée, Israël, Italie, Japon, Jordanie, Liban, Luxembourg, Mali, Maroc, Mauritanie, Monaco, Norvège, Portugal, Sénégal, Syrienne (Rép. arabe) et Togo.

6. Aux fins de l’application de l’article 27.4, l’administration postale de lAllemagne se réserve le droit de demander à l’administration postale du pays de dépőt des envois une rémunération d’un montant équivalant à celui qu’elle aurait reçu de l’administration postale du pays où l’expéditeur réside.

7. Nonobstant les réserves faites à l’article XIII, la Chine (Rép. pop.) se réserve le droit de limiter tout paiement au titre de la distribution des envois de la poste aux lettres déposés à l’étranger en grande quantité aux limites autorisées dans la Convention de l’UPU et le Règlement de la poste aux lettres pour le courrier en nombre.

Article XIV

Quotes-parts territoriales d’arrivée exceptionnelles

1. Par dérogation à l’article 34, l’administration postale de l’Afghanistan se réserve le droit de percevoir 7,50 DTS de quote-part territoriale d’arrivée exceptionnelle supplémentaire par colis.

Article XV

Tarifs spéciaux

1. Les administrations postales de l’Amérique (Etats-Unis), de la Belgique et de la Norvège ont la faculté de percevoir pour les colis-avion des quotes-parts territoriales plus élevées que pour les colis de surface.

2. L’administration postale du Liban est autorisée à percevoir pour les colis jusqu’à 1 kilogramme la taxe applicable aux colis au-dessus de 1 jusqu’à 3 kilogrammes.

3. L’administration postale du Panama (Rép.) est autorisée à percevoir 0,20 DTS par kilogramme pour les colis de surface transportés par voie aérienne (S.A.L.) en transit.

En foi de quoi, les Plénipotentiaires ci-dessous ont dressé le présent Protocole qui aura la même force et la même valeur que si ses dispositions étaient insérées dans le texte même de la Convention, et ils l’ont signé en un exemplaire qui est déposé auprès du Directeur général du Bureau international. Une copie en sera remise à chaque Partie par le Bureau international de l’Union postale universelle.

Fait à Bucarest, le 5 octobre 2004.

Protocole final de la Convention postale universelle

Au moment de procéder à la signature de la Convention postale universelle conclue à la date de ce jour, les Plénipotentiaires soussignés sont convenus de ce qui suit:

Article I

Appartenance des envois postaux. Retrait. Modification ou correction d’adresse

1. Les dispositions de l’article 5.1 et 2, ne s’appliquent pas à Antigua-et-Barbuda, à Bahrain (Royaume), à la Barbade, au Belize, au Botswana, au Brunei Darussalam, au Canada, à Hongkong, Chine, à la Dominique, à l’Egypte, aux Fidji, à la Gambie, au Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, aux Territoires d’outre-mer dépendant du Royaume-Uni, à Grenade, à la Guyane, à l’Irlande, à la Jamaïque, au Kenya, à Kiribati, à Kuwait, au Lesotho, à la Malaisie, au Malawi, à Maurice, à Nauru, au Nigéria, à la Nouvelle-Zélande, à l’Ouganda, à la Papouasie-Nouvelle-Guinée, à Saint-Christophe-et-Nevis, à Sainte-Lucie, à Saint-Vincent-et-Grenadines, à Salomon (îles), au Samoa, aux Seychelles, à la Sierra Leone, à Singapour, au Swaziland, à la Tanzanie (Rép. unie), à la Trinité-et-Tobago, à Tuvalu, à Vanuatu et à la Zambie.

2. Les dispositions de l’article 5.1 et 2 ne s’appliquent pas non plus à l’Autriche, au Danemark et à l’Iran (Rép. islamique), dont les législations ne permettent pas le retrait ou la modification d’adresse des envois de la poste aux lettres à la demande de l’expéditeur à partir du moment où le destinataire a été informé de l’arrivée d’un envoi à son adresse.

3. L’article 5.1 ne s’applique pas à l’Australie, au Ghana et au Zimbabwe.

4. L’article 5.2 ne s’applique pas aux Bahamas, à la Belgique, à l’Iraq, à Myanmar et à la Rép. pop. dém. de Corée, dont les législations ne permettent pas le retrait ou la modification d’adresse des envois de la poste aux lettres à la demande de l’expéditeur.

5. L’article 5.2 ne s’applique pas à l’Amérique (Etats-Unis).

6. L’article 5.2 s’applique à l’Australie dans la mesure où il est compatible avec la législation intérieure de ce pays.

7. Par dérogation à l’article 5.2, El Salvador, le Panama (Rép.), les Philippines, la Rép. dém. du Congo et le Vénézuéla sont autorisés à ne pas renvoyer les colis après que le destinataire en a demandé le dédouanement, étant donné que leur législation douanière s’y oppose.

Article II

Taxes

1. Par dérogation à l’article 6, l’Australie, le Canada et la Nouvelle-Zélande sont autorisés à percevoir des taxes postales autres que celles prévues dans les Règlements, lorsque les taxes en question sont admissibles selon la législation de leur pays.

Article III

Exception à l’exonération des taxes postales en faveur des cécogrammes

1. Par dérogation à l’article 7, l’Indonésie, Saint-Vincent-et-Grenadines et la Turquie, qui n’accordent pas la franchise postale aux cécogrammes dans leur service intérieur, ont la faculté de percevoir les taxes d’affranchissement et les taxes pour services spéciaux, qui ne peuvent toutefois être supérieures à celles de leur service intérieur.

2. Par dérogation à l’article 7, l’Allemagne, l’Amérique (Etats-Unis), l’Australie, l’Autriche, le Canada, le Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, le Japon et la Suisse ont la faculté de percevoir les taxes pour services spéciaux qui sont appliquées aux cécogrammes dans leur service intérieur.

Article IV

Services de base

1. Nonobstant les dispositions de l’article 12, l’Australie n’approuve pas l’extension des services de base aux colis postaux.

2. Les dispositions de l’article 12.2.4 ne s’appliquent pas à la Grande-Bretagne, dont la législation nationale impose une limite de poids inférieure. La législation relative à la santé et à la sécurité limite à 20 kilogrammes le poids des sacs à courrier.

3. Par dérogation à l’article 12.2.4, le Kazakhstan et l’Ouzbékistan sont autorisés à limiter à 20 kilogrammes le poids maximal des sacs M arrivants et partants.

Article V

Avis de réception

1. Le Canada est autorisé à ne pas appliquer l’article 13.1.1 en ce qui concerne les colis, étant donné qu’elle n’offre pas le service d’avis de réception pour les colis dans son régime intérieur.

Article VI

Service de correspondance commerciale-réponse internationale (CCRI)

1. Par dérogation à l’article 13.4.1, la Bulgarie (Rép.) assurera le service CCRI après une négociation avec le Pays-membre intéressé.

Article VII

Interdictions (poste aux lettres)

1. A titre exceptionnel, le Liban et la Rép. pop. dém. de Corée n’acceptent pas les envois recommandés qui contiennent des pièces de monnaie ou des billets de monnaie ou toute valeur au porteur ou des chèques de voyage ou du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses, des bijoux et d’autres objets précieux. Ils ne sont pas tenus par les dispositions du Règlement de la poste aux lettres d’une façon rigoureuse en ce qui concerne leur responsabilité en cas de spoliation ou d’avarie des envois recommandés, de même qu’en ce qui concerne les envois contenant des objets en verre ou fragiles.

2. A titre exceptionnel, l’Arabie Saoudite, la Bolivie, la Chine (Rép. pop.), à l’exclusion de la Région administrative spéciale de Hongkong, l’Iraq, le Népal, le Pakistan, le Soudan et le Viet Nam n’acceptent pas les envois recommandés contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des billets de monnaie ou des valeurs quelconques au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierreries, des bijoux et autres objets précieux.

3. Myanmar se réserve le droit de ne pas accepter les envois avec valeur déclarée contenant les objets précieux mentionnés à l’article 15.6, car sa législation interne s’oppose à l’admission de ce genre d’envois.

4. Le Népal n’accepte pas les envois recommandés ou ceux avec valeur déclarée contenant des coupures ou des pièces de monnaie, sauf accord spécial conclu à cet effet.

5. L’Ouzbékistan n’accepte pas les envois recommandés ou ceux avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des chèques, des timbres-poste ou des monnaies étrangères et décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ce genre d’envois.

6. L’Iran (Rép. islamique) n’accepte pas les envois contenant des objets contraires à la religion islamique.

7. Les Philippines se réservent le droit de ne pas accepter d’envois de la poste aux lettres (ordinaires, recommandés ou avec valeur déclarée) contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses ou d’autres objets précieux.

8. L’Australie n’accepte aucun envoi postal contenant des lingots ou des billets de banque. En outre, elle n’accepte pas les envois recommandés à destination de l’Australie ni les envois en transit à découvert qui contiennent des objets de valeur, tels que bijoux, métaux précieux, pierres précieuses ou semi-précieuses, titres, pièces de monnaie ou autres effets négociables. Elle décline toute responsabilité en ce qui concerne les envois postés en violation de la présente réserve.

9. La Chine (Rép. pop.), à l’exclusion de la Région administrative spéciale de Hongkong, n’accepte pas les envois avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des billets de monnaie, des valeurs quelconques au porteur ou des chèques de voyage, conformément à ses règlements internes.

10. La Lettonie et la Mongolie se réservent le droit de ne pas accepter des envois ordinaires, recommandés ou avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des effets au porteur et des chèques de voyage, étant donné que leur législation nationale s’y oppose.

11. Le Brésil se réserve le droit de ne pas accepter le courrier ordinaire, recommandé ou avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque en circulation et des valeurs quelconques au porteur.

12. Le Viet Nam se réserve le droit de ne pas accepter les lettres contenant des objets et des marchandises.

13. L’Indonésie n’accepte pas les envois recommandés ou avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des chèques, des timbres-poste, des devises étrangères ou des valeurs quelconques au porteur et décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ces envois.

14. Le Kirghizistan se réserve le droit de ne pas accepter les envois de la poste aux lettres (ordinaires, recommandés ou avec valeur déclarée et petits paquets) contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou des titres au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses, des bijoux et d’autres objets précieux. Il décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ce genre d’envois.

15. Le Kazakhstan n’accepte pas les envois recommandés ou avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques, des métaux précieux, manufacturés ou non, des pierres précieuses, des bijoux et d’autres objets précieux ainsi que des monnaies étrangères et décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ce genre d’envois.

16. La Moldova et la Russie (Fédération de) n’acceptent pas les envois recommandés et ceux avec valeur déclarée contenant des billets de banque en circulation, des titres (chèques) au porteur ou des monnaies étrangères et déclinent toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ce genre d’envois.

Article VIII

Interdictions (colis postaux)

1. Myanmar et la Zambie sont autorisés à ne pas accepter de colis avec valeur déclarée contenant les objets précieux visés à l’article 15.6.1.3.1, étant donné que leur réglementation intérieure s’y oppose.

2. A titre exceptionnel, le Liban et le Soudan n’acceptent pas les colis contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses et d’autres objets précieux, ou qui contiennent des liquides et des éléments facilement liquéfiables ou des objets en verre ou assimilés ou fragiles. Ils ne sont pas tenus par les dispositions y relatives du Règlement concernant les colis postaux.

3. Le Brésil est autorisé à ne pas accepter de colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie et des billets de monnaie en circulation, ainsi que toute valeur au porteur, étant donné que sa réglementation intérieure s’y oppose.

4. Le Ghana est autorisé à ne pas accepter de colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie et des billets de monnaie en circulation, étant donné que sa réglementation intérieure s’y oppose.

5. Outre les objets cités à l’article 15, l’Arabie Saoudite n’accepte pas les colis contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou des valeurs quelconques au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierreries et autres objets précieux. Elle n’accepte pas non plus les colis contenant des médicaments de toute sorte, à moins qu’ils soient accompagnés d’une ordonnance médicale émanant d’une autorité officielle compétente, des produits destinés à l’extinction du feu, des liquides chimiques ou des objets contraires aux principes de la religion islamique.

6. Outre les objets cités à l’article 15, l’Oman n’accepte pas les colis contenant:

6.1 des médicaments de toute sorte, à moins qu’ils ne soient accompagnés d’une ordonnance médicale émanant d’une autorité officielle compétente;

6.2 des produits destinés à l’extinction du feu et des liquides chimiques;

6.3 des objets contraires aux principes de la religion islamique.

7. Outre les objets cités à l’article 15, l’Iran (Rép. islamique) est autorisé à ne pas accepter les colis contenant des articles contraires aux principes de la religion islamique.

8. Les Philippines sont autorisées à ne pas accepter de colis contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses ou d’autres objets précieux, ou qui contiennent des liquides et des éléments facilement liquéfiables ou des objets en verre ou assimilés ou fragiles.

9. L’Australie n’accepte aucun envoi postal contenant des lingots ou des billets de banque.

10. La Chine (Rép. pop.) n’accepte pas les colis ordinaires contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie ou des valeurs quelconques au porteur, des chèques de voyage, du platine, de l’or ou de l’argent, manufacturés ou non, des pierres précieuses ou d’autres objets précieux.

En outre, sauf en ce qui concerne la Région administrative spéciale de Hongkong, les colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de monnaie, des valeurs quelconques au porteur ou des chèques de voyage ne sont pas acceptés non plus.

11. La Mongolie se réserve le droit de ne pas accepter, selon sa législation nationale, les colis contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des titres à vue et des chèques de voyage.

12. La Lettonie n’accepte pas les colis ordinaires ni les colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des valeurs quelconques (chèques) au porteur ou des devises étrangères, et elle décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie concernant de tels envois.

13. La Moldova, l’Ouzbékistan, la Russie (Fédération de) et l’Ukraine n’acceptent pas les colis ordinaires et ceux avec valeur déclarée contenant des billets de banque en circulation, des titres (chèques) au porteur ou des monnaies étrangères et déclinent toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ce genre d’envois.

14. Le Kazakhstan n’accepte pas les colis ordinaires ni les colis avec valeur déclarée contenant des pièces de monnaie, des billets de banque, des billets de monnaie ou toute valeur au porteur, des chèques, des métaux précieux, manufacturés ou non, des pierres précieuses, des bijoux et d’autres objets précieux ainsi que des monnaies étrangères et décline toute responsabilité en cas de perte ou d’avarie de ce genre d’envois.

Article IX

Matières radioactives et substances infectieuses admissibles

1. Nonobstant les dispositions de l’article 16, la Mongolie se réserve le droit de ne pas accepter, conformément à sa législation nationale, les envois postaux contenant des matières radioactives ou des substances infectieuses.

Article X

Objets passibles de droits de douane

1. Par référence à l’article 15, les Pays-membres suivants n’acceptent pas les envois avec valeur déclarée contenant des objets passibles de droits de douane: Bangladesh et El Salvador.

2. Par référence à l’article 15, les Pays-membres suivants n’acceptent pas les lettres ordinaires et recommandées contenant des objets passibles de droits de douane: Afghanistan, Albanie, Azerbaïdjan, Bélarus, Cambodge, Chili, Colombie, Cuba, El Salvador, Estonie, Italie, Kazakhstan, Lettonie, Moldova, Népal, Ouzbékistan, Pérou, Rép. pop. dém. de Corée, Russie (Fédération de), Saint-Marin, Turkménistan, Ukraine et Vénézuéla.

3. Par référence à l’article 15, les Pays-membres suivants n’acceptent pas les lettres ordinaires contenant des objets passibles de droits de douane: Bénin, Burkina Faso, Cőte d’Ivoire (Rép.), Djibouti, Mali et Mauritanie.

4. Nonobstant les dispositions prévues sous 1 à 3, les envois de sérums, de vaccins ainsi que les envois de médicaments d’urgente nécessité qu’il est difficile de se procurer sont admis dans tous les cas.

Article XI

Réclamations

1. Par dérogation à l’article 17.3, l’Arabie Saoudite, la Bulgarie (Rép.), le Cap-Vert, l’Egypte, le Gabon, les Territoires d’outre-mer dépendant du Royaume-Uni, la Grèce, l’Iran (Rép. islamique), le Kirghizistan, la Mongolie, Myanmar, l’Ouzbékistan, les Philippines, la Rép. pop. dém. de Corée, le Soudan, la Syrienne (Rép. arabe), le Tchad, le Turkménistan, l’Ukraine et la Zambie se réservent le droit de percevoir une taxe de réclamation sur leurs clients pour les envois de la poste aux lettres.

2. Par dérogation à l’article 17.3, l’Argentine, l’Autriche, l’Azerbaïdjan, la Lituanie, la Moldova et la Slovaquie se réservent le droit de percevoir une taxe spéciale lorsque, à l’issue des démarches entreprises suite à la réclamation, il se révèle que celle-ci est injustifiée.

3. L’Afghanistan, l’Arabie Saoudite, la Bulgarie (Rép.), le Cap-Vert, le Congo (Rép.), l’Egypte, le Gabon, l’Iran (Rép. islamique), le Kirghizistan, la Mongolie, Myanmar, l’Ouzbékistan, le Soudan, le Suriname, la Syrienne (Rép. arabe), le Turkménistan, l’Ukraine et la Zambie se réservent le droit de percevoir une taxe de réclamation sur leurs clients pour les colis.

4. Par dérogation à l’article 17.3, l’Amérique (Etats-Unis), le Brésil et le Panama (Rép.) se réservent le droit de percevoir sur les clients une taxe de réclamation pour les envois de la poste aux lettres et les colis postaux déposés dans les pays qui appliquent ce genre de taxe en vertu des dispositions sous 1 à 3.

Article XII

Taxe de présentation à la douane

1. Le Gabon se réserve le droit de percevoir une taxe de présentation à la douane sur ses clients.

2. Le Congo (Rép.) et la Zambie se réservent le droit de percevoir une taxe de présentation à la douane sur leurs clients pour les colis.

Article XIII

Dépőt à l’étranger d’envois de la poste aux lettres

1. L’Amérique (Etats-Unis), l’Australie, l’Autriche, le Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, la Grèce et la Nouvelle-Zélande se réservent le droit de percevoir une taxe, en rapport avec le coût des travaux occasionnés, sur tout opérateur désigné qui, en vertu de l’article 26.4, lui renvoie des objets qui n’ont pas, à l’origine, été expédiés comme envois postaux par leurs services.

2. Par dérogation à l’article 26.4, le Canada se réserve le droit de percevoir de l’opérateur désigné d’origine une rémunération lui permettant de récupérer au minimum les coûts lui ayant été occasionnés par le traitement de tels envois.

3. L’article 26.4 autorise l’opérateur désigné de destination à réclamer à l’opérateur désigné de dépőt une rémunération appropriée au titre de la distribution d’envois de la poste aux lettres postés à l’étranger en grande quantité. L’Australie et le Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord se réservent le droit de limiter ce paiement au montant correspondant au tarif intérieur du pays de destination applicable à des envois équivalents.

4. L’article 26.4 autorise l’opérateur désigné de destination à réclamer à l’opérateur désigné de dépőt une rémunération appropriée au titre de la distribution d’envois de la poste aux lettres postés à l’étranger en grande quantité. Les Pays-membres suivants se réservent le droit de limiter ce paiement aux limites autorisées dans le Règlement pour le courrier en nombre: Amérique (Etats-Unis), Bahamas, Barbade, Brunei Darussalam, Chine (Rép. pop.), Royaume-Uni de Grande-Bretagne et d’Irlande du Nord, Territoires d’outre-mer dépendant du Royaume-Uni, Grenade, Guyane, Inde, Malaisie, Népal, Nouvelle-Zélande, Pays-Bas, Antilles néerlandaises et Aruba, Sainte-Lucie, Saint-Vincent-et-Grenadines, Singapour, Sri Lanka, Suriname et Thaïlande.

5. Nonobstant les réserves sous 4, les Pays-membres suivants se réservent le droit d’appliquer dans leur intégralité les dispositions de l’article 26 de la Convention au courrier reçu des Pays-membres de l’Union: Allemagne, Arabie Saoudite, Argentine, Autriche, Bénin, Brésil, Burkina Faso, Cameroun, Chypre, Cőte d’Ivoire (Rép.), Danemark, Egypte, France, Grèce, Guinée, Israël, Italie, Japon, Jordanie, Liban, Luxembourg, Mali, Maroc, Mauritanie, Monaco, Norvège, Portugal, Sénégal, Syrienne (Rép. arabe) et Togo.

6. Aux fins de l’application de l’article 26.4, l’Allemagne se réserve le droit de demander au pays de dépőt des envois une rémunération d’un montant équivalant à celui qu’elle aurait reçu du pays où l’expéditeur réside.

7. Nonobstant les réserves faites à l’article XIII, la Chine (Rép. pop.) se réserve le droit de limiter tout paiement au titre de la distribution des envois de la poste aux lettres déposés à l’étranger en grande quantité aux limites autorisées dans la Convention de l’UPU et le Règlement de la poste aux lettres pour le courrier en nombre.

Article XIV

Quotes-parts territoriales d’arrivée exceptionnelles

1. Par dérogation à l’article 33, l’Afghanistan se réserve le droit de percevoir 7,50 DTS de quote-part territoriale d’arrivée exceptionnelle supplémentaire par colis.

Article XV

Tarifs spéciaux

1. L’Amérique (Etats-Unis), la Belgique et la Norvège ont la faculté de percevoir pour les colis-avion des quotes-parts territoriales plus élevées que pour les colis de surface.

2. Le Liban est autorisé à percevoir pour les colis jusqu’à 1 kilogramme la taxe applicable aux colis au-dessus de 1 jusqu’à 3 kilogrammes.

3. Le Panama (Rép.) est autorisé à percevoir 0,20 DTS par kilogramme pour les colis de surface transportés par voie aérienne (S.A.L.) en transit.

En foi de quoi, les Plénipotentiaires ci-dessous ont dressé le présent Protocole qui aura la même force et la même valeur que si ses dispositions étaient insérées dans le texte même de la Convention, et ils l’ont signé en un exemplaire qui est déposé auprès du Directeur général duBureau international. Une copie en sera remise à chaque Partie par le Bureau international de l’Union postale universelle.

Fait à Genève, le 12 août 2008.

Egyetemes Postaegyezmény

Alulírottak, az Egyesület tagországai kormányainak meghatalmazottai az Egyetemes Postaegyesület Bécsben, 1964. július 10-én kötött Alapokmánya 22. cikkének 3. bekezdése alapján, közös megegyezéssel és az Alapokmány 25. cikk 4. bekezdésében foglaltak fenntartásával a jelen Egyezményben összefoglalták a nemzetközi postaszolgálatra alkalmazandó szabályokat.

I. RÉSZ

A nemzetközi postaszolgálatra alkalmazandó közös szabályok

Különálló fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk
Fogalom meghatározások

1. Az Egyetemes Postaegyezmény vonatkozásában az alábbi kifejezések meghatározása a következő:

1.1 csomag: az Egyezményben és a Postacsomag Szabályzatban rögzített feltételek mellett szállított küldemény;

1.2 közvetlen zárlat: jelzőcédulával ellátott, leplombált vagy lepecsételt, postai küldeményt tartalmazó zsák, zsákok összessége vagy más tárolásra alkalmas eszköz;

1.3 tévirányított zárlatok: nem a címkén (a zsákon) feltüntetett kicserélő hivatal által átvett egységképzők;

1.4 tévirányított küldemények: egy kicserélő hivatal által átvett olyan küldemények, melyek egy másik tagországban lévő kicserélő hivatalnak voltak feladva;

1.5 postai küldemény: a posta által továbbított küldeményeket (levélpostai küldemények, postacsomag, postautalvány, stb.) jelölő általános kifejezés;

1.6 átszállítási díjak: a zárlatok szárazföldi, tengeri és/vagy légi átszállítását illető, az érintett ország szállító szerve által nyújtott szolgáltatások díjazása (kijelölt szolgáltató, más szolgálat vagy a kettő kombinációja);

1.7 végdíjak: a rendeltetési ország kijelölt szolgáltatójának a feladó ország kijelölt szolgáltatójától azért járó díjazás, hogy kompenzálni tudja a rendeltetési országban fogadott levélpostai küldemények kezeléséhez kapcsolódó költségeket;

1.8 kijelölt szolgáltató: minden olyan kormányzati vagy nem kormányzati szervezet, amelyet a tagország hivatalosan kijelölt a postai szolgáltatások ellátásának biztosítására és az Egyesület Okirataiból eredő, rá vonatkozó kötelezettségek teljesítésére saját területén;

1.9 kiscsomag: az Egyezményben és a Levélposta Szabályzatban meghatározott feltételek mellett szállított küldemény;

1.10 érkezési szárazföldi díjrész: a rendeltetési ország kijelölt szolgáltatójának a feladó ország kijelölt szolgáltatójától azért járó díjazás, hogy kompenzálni tudja a rendeltetési országban fogadott postacsomag kezeléséhez kapcsolódó költségeket;

1.11 átszállítási szárazföldi díjrész: szárazföldi és/vagy légi átszállítás esetén az érintett ország szállító szerve (kijelölt szolgáltató, más szolgálat vagy a kettő kombinációja) által nyújtott szolgáltatások díjazása a postacsomagoknak a területen keresztül való továbbításáért;

1.12 tengeri díjrész: a postacsomag tengeri szállításában részt vevő szállító szervezet (kijelölt szolgáltató, más szolgálat vagy a kettő kombinációja) által nyújtott szolgáltatások díjazása;

1.13 egyetemes postai szolgáltatás: egy ország területének minden pontján állandóan és megfizethető árakon jó minőségű postai alapszolgáltatások nyújtása az ügyfeleknek;

1.14 à découvert átszállítás: olyan postaanyag közbenső országon keresztül történő átszállítása, amelynek száma vagy súlya nem indokolja zárlat összeállítását a rendeltetési ország felé.

2. cikk
Az Egyezményhez való csatlakozásból származó kötelezettségek teljesítésével megbízott szervek

1. A tagországok, a Kongresszus befejezését követő 6 hónapon belül, értesítik a Nemzetközi Irodát a postai feladatok felügyeletével megbízott kormányzati szerv nevéről és címéről. Továbbá a tagországok, a kongresszus befejezését követő 6 hónapon belül közlik a Nemzetközi Irodával azoknak a kijelölt szolgáltatóknak a nevét és címét, akiket hivatalosan kijelöltek a postai szolgáltatások elvégzésének biztosítására és területükön az Egyesület Okirataiból eredő kötelezettségek teljesítésére. Két kongresszus között a kormányzati szervek és a hivatalosan kijelölt szolgáltatók személyében bekövetkező minden változást a lehető leghamarabb jelenteni kell a Nemzetközi Irodának.

3. cikk
Egyetemes postai szolgáltatás

1. Az Egyesület egységes postaterületi koncepciójának támogatása érdekében a tagországoknak gondoskodniuk kell arról, hogy valamennyi felhasználó/ügyfél élvezhesse az egyetemes postai szolgáltatáshoz való jogot, ami azt jelenti, hogy saját területük minden pontján állandóan és megfizethető árakon jó minőségű postai alapszolgáltatásokat nyújtanak részükre.

2. A tagországoknak e cél szem előtt tartásával nemzeti postai jogalkotásuk keretében vagy más szokásos eszköz révén meg kell határozniuk a kínált postai szolgáltatások körét, azok minőségi követelményeit és megfizethető árait, mind a lakossági igények, mind az országra jellemző feltételek figyelembevételével.

3. A tagországoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az egyetemes postai szolgáltatás ellátásáért felelős szolgáltatók a postai szolgáltatási ajánlatokban foglaltakat és a minőségi normákat elérjék.

4. A tagországoknak gondoskodniuk kell arról, hogy életképes egyetemes postai szolgáltatást biztosítsanak, ezzel garantálva annak folyamatos fenntarthatóságát.

4. cikk
Az átszállítás szabadsága

1. Az átszállítás szabadságának elvét az Alapokmány 1. cikke mondja ki. Ez minden tagország számára azzal a kötelezettséggel jár, hogy biztosítsa, hogy kijelölt szolgáltatói egy másik kijelölt szolgáltató által nekik átadott zárlatokat és az à découvert átmenő levélpostai küldeményeket mindig a saját küldeményeik számára is igénybe vett leggyorsabb útvonalon és legbiztonságosabb eszközökkel továbbítsák. Ez az elv alkalmazandó a tévirányított küldeményekre és a tévirányított zárlatokra is.

2. Azoknak a tagországoknak, amelyek nem vesznek részt a fertőző anyagokat vagy radioaktív anyagokat tartalmazó levelek kölcsönös forgalmában, jogukban áll, hogy ne engedjék át területükön az ilyen à découvert átmenő küldeményeket. Ugyanez vonatkozik a leveleken, levelezőlapokon és a vakok írásos anyagain kívül a levélpostai küldeményekre is. Ez alkalmazandó azokra a nyomtatványokra, folyóiratokra, magazinokra, kiscsomagokra, és M zsákokra, amelyek tekintetében nem tettek eleget azoknak a törvényes rendelkezéseknek, amelyek ezeknek az átszállító országban történő közzétételére vagy forgalmazására vonatkozó feltételeit szabályozzák.

3. A szárazföldi és tengeri úton továbbítandó postacsomagok átszállításának szabadsága az ebben a szolgálatban részt vevő országok területére korlátozódik.

4. A légi postacsomagok átszállításának szabadságát az Egyesület egész területén garantálni kell. Azoktól a tagországoktól azonban, amelyek nem működtetnek postacsomag szolgálatot, nem várható el a légi csomagok felületi úton történő továbbítása.

5. Ha egy tagország nem tartja be az átszállítás szabadságára vonatkozó rendelkezéseket, a többi tagországnak jogában áll, hogy megszüntesse a postai szolgáltatást ezzel a tagországgal.

5. cikk
A postai küldemények tulajdonjoga. Visszavétel. Címváltoztatás vagy címhelyesbítés. Utánküldés. Kézbesíthetetlen küldemények visszaküldése a feladónak

1. Minden postai küldemény a feladó tulajdonát képezi mindaddig, amíg azt a jogos tulajdonosnak nem kézbesítették, kivéve azt az esetet, amikor a küldeményt a felvevő vagy a rendeltetési ország jogszabályai alapján vagy a 15. cikk 2.1.1 bekezdése vagy a 15. cikk 3. bekezdése alkalmazásával az átszállító ország jogszabályai alapján lefoglalták.

2. A levélpostai küldemények feladója a küldeményt a szolgálatból visszaveheti, illetve annak címét módosíthatja vagy helyesbítheti. A díjakat és az egyéb feltételeket a Szabályzatok rögzítik.

3. A tagországok biztosítják, a címzett címváltozása esetén, kijelölt szolgáltatóik által a postai küldemények utánküldését és a kézbesíthetetlen küldemények visszaküldését a feladónak. A díjakat és az egyéb feltételeket a Szabályzatok rögzítik.

6. cikk
Díjak

1. A különböző nemzetközi postai és különszolgáltatások díjait a tagországok vagy kijelölt szolgáltatóik állapítják meg a nemzeti jogszabályok függvényében és az Egyezményben, ill. annak Szabályzataiban foglalt elvek szerint. E díjaknak elvben az adott szolgáltatás ellátásának költségeihez kell igazodniuk.

2. A feladás helye szerinti tagország vagy annak kijelölt szolgáltatója határozza meg a nemzeti jogszabályok függvényében a levélpostai küldemények és a postacsomagok szállításának bérmentesítési díjait. A bérmentesítési díjak magukban foglalják a küldeménynek a címzett lakóhelyén történő átadását, amennyiben a szóban forgó küldeményre vonatkozóan a címzett országban létezik kézbesítési szolgáltatás.

3. Az alkalmazott díjaknak - beleértve az okiratokban irányadó jelleggel meghatározottakat is - legalább egyenlőknek kell lenniük az ugyanolyan jellemzőkkel (kategória, mennyiség, kezelési idő, stb.) rendelkező belföldi küldeményekre alkalmazott díjakkal.

4. A tagországoknak vagy kijelölt szolgáltatóiknak - a nemzeti jogszabályok függvényében - joguk van ahhoz, hogy túllépjék az Okiratokban szereplő irányadó jelleggel meghatározott díjakat.

5. A tagországok vagy kijelölt szolgáltatóik a 3. bekezdésben említett minimális díjakon kívül nemzeti jogszabályaik alapján csökkentett díjakat is alkalmazhatnak a tagország területén feladott levélpostai küldemények és postacsomagok tekintetében. Lehetőségük van egyebek között arra. hogy kedvezményes díjakat nyújtsanak a posta nagy ügyfelei részére.

6. Az Okiratokban szereplő postai díjakon kívül tilos az ügyfelektől bármilyen egyéb postai díjat beszedni.

7. Azon esetek kivételével, amelyekre az Okiratok másként rendelkeznek, az egyes kijelölt szolgáltatók az általuk beszedett díjakat megtartják.

7. cikk
Postai díjmentesség

1. Elv

1.1 A postai díjmentesség eseteit az Egyezmény kifejezetten meghatározza. Ugyanakkor a Szabályzatok rendelkezhetnek olyan postai díjmentességről, mint az átszállítási díjak, a végdíjak és az érkezési díjrészek megfizetése alóli mentesség, olyan a postaszolgálati levélpostai küldemények és postacsomagok esetén, amelyeket a tagországok, a kijelölt szolgáltatók és a szűkebb körű egyesületek küldenek. Továbbá az UPU Nemzetközi Irodája által a szűkebb körű egyesületeknek, a tagországoknak és a kijelölt szolgáltatóknak feladott levélpostai küldeményeket és postacsomagokat postaszolgálati küldeményeknek kell tekinteni, és minden postai díjak alól mentesek. Ugyanakkor a felvevő tagország vagy kijelölt szolgáltató jogosult légi szállítási pótdíjat felszámítani ez utóbbi küldemények esetén.

2. Hadifoglyok és polgári internáltak

2.1 A légipostai pótdíjak kivételével minden postai díjtól mentesek a hadifoglyoknak címzett, vagy az általuk - akár közvetlenül, akár a Levélpostai Szabályzatban említett hivatalok közvetítésével - küldött levélpostai küldemények, postacsomagok és pénzküldemények. A valamely semleges országban elfogott és internált harcoló személyek az előbb említett rendelkezések alkalmazását illetően a hadifoglyokkal azonos csoportba sorolandók.

2.2 A 2.1 bekezdés alatti rendelkezéseket kell alkalmazni azokra a levélpostai küldeményekre, postacsomagokra és pénzküldeményekre, amelyek más országból származnak, és amelyek a polgári személyeket háború esetén megillető védelemről szóló, 1949. augusztus 12-i Genfi Egyezményben meg határozott, internált polgári személyeknek szólnak, vagy amelyeket ezek adnak fel, akár közvetlenül, akár pedig az Egyezmény Szabályzataiban és a Postai fizetési szolgáltatásokról szóló megállapodásban említett hivatalok közvetítésével.

2.3 Az Egyezmény Szabályzataiban és a Postai fizetési szolgáltatásokról szóló megállapodásban említett hivatalok szintén postai díjmentességet élveznek azon levélpostai küldemények, postacsomagok és pénzküldemények tekintetében, amelyeket a 2.1 és 2.2 bekezdésben említett személyek kapcsán akár közvetlenül, akár közvetítői minőségben küldenek vagy kapnak.

2.4 Postacsomagok 5 kilogramm súlyhatárig küldhetők postai díjmentességgel. E súlyhatár 10 kilogrammra emelkedik azon csomagok esetében, amelyeknek tartalma oszthatatlan, vagy amelyeket a hadifoglyoknak történő szétosztás céljából valamely tábornak vagy a hadifoglyok képviselőinek („hommes de confiance”) címeztek.

2.5 A kijelölt szolgáltatók közötti számlakiegyenlítés keretében a szolgálati csomagok valamint a hadifoglyok és civil internáltak csomagjai alapján nem kérhető semmilyen díjrész, kivéve a légipostai csomagokra alkalmazott légi szállítási díjakat.

3. Vakok írása

3.1 A vakok írása a légipostai pótdíjak kivételével minden postai díjtól mentes.

8. cikk
Postabélyegek

1. A „postabélyeg” kifejezés védelmet élvez a jelen Egyezmény alapján, és csak azokra a bélyegekre alkalmazható, amelyek megfelelnek a jelen cikk és a Szabályzatok feltételeinek.

2. A postabélyeg:

2.1 kizárólag a tagország vagy a territórium fennhatósága alatt bocsátható ki és hozható forgalomba, az Egyesület Okiratainak megfelelően;

2.2 a szuverenitás jelképe és a bérmentesítés megfizetésének a tényleges értékhez igazodó bizonyítéka, ha azt az Egyesület Okiratának megfelelően egy postai küldeményre ragasztják;

2.3 a tagországban vagy a kibocsátó territóriumban kell forgalmazni bérmentesítési vagy bélyeggyűjtési célzattal, a nemzeti jogszabályok szerint;

2.4 a tagország vagy a kibocsátó territórium valamennyi lakosa számára hozzáférhetőnek kell lennie.

3. A postabélyeg az alábbiakat tartalmazza:

3.1 a tagország vagy a kibocsátó territórium neve, latin betűkkel * ;

3.2 az alábbi módon kifejezett névérték:

3.2.1 elméletileg a tagország vagy a kibocsátó territórium hivatalos pénznemében vagy egy betű vagy egy szimbólum formájában megadva;

3.2.2 egyéb speciális azonosító jelek segítségével.

4. A postabélyegeken levő állami jelképek, a kormányközi szervezetek jelképei és hivatalos ellenőrzési jelei a szellemi tulajdon védelméről szóló Párizsi Egyezmény értelmében védelmet élveznek.

5. A postabélyeg témája és mintája:

5.1 illeszkedjen az Egyesület Alapokmánya preambulumának szelleméhez és az Egyesület szervei által meghozott határozatokhoz;

5.2 álljon szoros kapcsolatban a tagország vagy a territórium szellemi identitásával, vagy járuljon hozzá a kultúra terjesztéséhez vagy a béke fenntartásához;

5.3 olyan személyről vagy eseményről való megemlékezés esetén, amely a tagországtól vagy a territóriumtól idegen, álljon szoros kapcsolatban ezzel a tagországgal vagy territóriummal;

5.4 nem lehet politikai jellegű, vagy valamely személyt illetve országot sértő;

5.5 fontos jelentéssel bírjon a tagország vagy a territórium számára.

6. A postai bélyegzőlenyomatok, a bérmentesítő géplenyomatok és a nyomtatott bélyegzőlenyomatok vagy más, az Egyesület Okiratainak megfelelő nyomtatási, illetve bélyegzési eljárások csak a tagország vagy a territórium jóváhagyásával használhatók.

9. cikk
Postai biztonság

1. A tagországoknak és kijelölt szolgáltatóiknak, az ügyfelek által a postaszolgálatokba vetett bizalom megtartása és növelése céljából és valamennyi érintett alkalmazott érdekében, a postai üzemvitel minden szintjén cselekvési stratégiát kell elfogadniuk és megvalósítaniuk. A szóban forgó stratégiának magában kell foglalnia a tagországok és kijelölt szolgáltatóik közötti zárlatok biztonságos átszállításának és továbbításának fenntartására vonatkozó információcserét.

10. cikk
Fenntartható fejlődés

A tagországok és/vagy kijelölt szolgáltatóik kötelesek a postai üzemvitel minden szintjén kidolgozni és végrehajtani egy dinamikus fenntartható fejlődési stratégiát, mely legfőképpen környezetvédelmi, szociális és gazdasági intézkedéseket foglal magában, valamint előmozdítani a postai szolgálatok keretében a fenntartható fejlődés kérdései iránti tudatosságot.

11. cikk
Jogsértések

1. Postai küldemények

1.1 A tagországok kötelezik magukat arra, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket az alábbi cselekmények megakadályozása, és azok elkövetőinek üldözése és megbüntetése érdekében:

1.1.1 kábítószerek és pszichotrop anyagok, valamint robbanó, gyúlékony- vagy más veszélyes anyagok postai küldeményekben való elhelyezése, hacsak ezt az elhelyezést az Egyezmény kifejezetten nem engedélyezi;

1.1.2 pedofil jellegű vagy gyermekpornográfiát tartalmazó dolgok postai küldeményekben való elhelyezése.

2. A bérmentesítés általában és különösen a bérmentesítési eszközök

2.1 A tagországok kötelezik magukat arra, hogy meghozzák a szükséges intézkedéseket a jelen Egyezmény szerinti alábbi bérmentesítési eszközökre vonatkozó jogsértések megakadályozása, üldözése és megbüntetése érdekében:

2.1.1 forgalomban levő vagy forgalomból kivont postabélyegek;

2.1.2 bélyegzőlenyomatok;

2.1.3 bérmentesítő géplenyomatok vagy nyomdai lenyomatok;

2.1.4 nemzetközi válaszdíj szelvények.

2.2 A jelen Egyezmény vonatkozásában a bérmentesítési eszközökre vonatkozó jogsértés alatt olyan cselekményt kell érteni, amelyet az elkövető vagy egy harmadik fél jogalap nélküli gazdagodása szándékával követnek el. Büntetendő:

2.2.1 a bérmentesítő eszközök meghamisítása, utánzása vagy hamisítása, vagy minden ezen eszközök nem megengedett gyártásához kapcsolódó jogtalan vagy csalárd cselekedet;

2.2.2 a meghamisított, utánzott vagy hamisított bérmentesítési eszközök használata, forgalomba hozatala, értékesítése, kereskedelme, terjesztése, szállítása, akár reklámcélzattal történő bemutatása vagy kiállítása;

2.2.3 már használt bérmentesítő eszközöknek postai célra történő használata vagy forgalomba hozatala;

2.2.4 valamely fent említett jogsértés elkövetésére irányuló kísérlet.

3. Kölcsönösség

3.1 A büntetéseket illetően nem lehet különbséget tenni a 2. bekezdésben felsorolt cselekmények között a tekintetben, hogy belföldi vagy külföldi bérmentesítési eszközről van-e szó, erre a rendelkezésre semmilyen jogi vagy szerződéses kölcsönösségi feltétel nem alkalmazható.

II. RÉSZ

A levélpostára és a postacsomagokra vonatkozó szabályok

1. fejezet

A szolgáltatások ellátása

12. cikk
Alapszolgáltatások

1. A tagországoknak gondoskodniuk kell arról, hogy kijelölt szolgáltatóik biztosítsák a levélpostai küldemények felvételét, feldolgozását, szállítását és kézbesítését.

2. A levélpostai küldemények az alábbiakat foglalják magukban:

2.1 elsőbbségi és nem elsőbbségi küldemények 2 kilogrammig;

2.2 levelek, postai levelezőlapok, nyomtatványok és kiscsomagok 2 kilogrammig;

2.3 vakok írásos anyagai 7 kilogrammig;

2.4 „M zsák”-nak nevezett speciális zsákok, amelyek hírlapokat, időszaki kiadványokat, könyveket és hasonló nyomtatott termékeket tartalmaznak azonos címzettnek, azonos címre, 30 kilogrammig.

3. A Levélposta Szabályzat alapján a levélpostai küldeményeket kezelésük gyorsasága vagy tartalmuk szerint osztályozzák.

4. A 2. bekezdésben meghatározott súlyhatárokat meghaladó súlyhatárok fakultatív módon alkalmazhatók egyes levélpostai küldeménykategóriák esetében, a Levélposta Szabályzatban meghatározott feltételek szerint.

5. A 8. bekezdés rendelkezéseinek fenntartásával a tagországoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy kijelölt szolgáltatóik biztosítsák a postacsomagok felvételét, feldolgozását, szállítását és kézbesítését 20 kilogrammig, vagy az Egyezmény rendelkezéseinek betartásával, vagy bilaterális megállapodáson alapuló csomagok esetében minden más olyan eszköz alkalmazásával, ami kedvezőbb ügyfeleik számára.

6. A 20 kilogrammot meghaladó súlyhatárok fakultatív módon alkalmazhatók egyes postacsomag kategóriák esetében, a Postacsomag Szabályzatban meghatározott feltételek szerint.

7. Az a tagország, amelynek kijelölt szolgáltatója nem foglalkozik csomagok szállításával, az Egyezmény erre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását szállítási vállalatokra bízhatja. Egyúttal ezt a szolgáltatást az említett vállalatok által ellátott helységekből származó vagy azokba szóló csomagokra korlátozhatja.

8. Az 5. bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérően azok a tagországok, amelyek 2001. január 1-je előtt nem voltak a Postacsomag-megállapodás tagjai, nem kötelesek postacsomag szolgáltatást biztosítani.

13. cikk
Kiegészítő szolgáltatások

1. A tagországok kötelező jelleggel biztosítják az alábbi kiegészítő szolgáltatások nyújtását:

1.1 ajánlott szolgáltatást a kimenő légipostai küldeményekhez és az elsőbbségi levélpostai küldeményekhez;

1.2 ajánlott szolgáltatást a kimenő nem elsőbbségi és felületi levélpostai küldeményekhez olyan rendeltetési helyre, amely esetében semmilyen elsőbbségi vagy légipostai szolgáltatás nem biztosított;

1.3 ajánlott szolgáltatást a bejövő levélpostai küldeményekhez.

2. Ajánlott szolgáltatás a kimenő nem elsőbbségi és felületi levélpostai küldeményekhez olyan rendeltetési helyre, amely esetében az elsőbbségi vagy légipostai szolgáltatás biztosított, fakultatív.

3. A tagországok vagy kijelölt szolgáltatóik biztosíthatják az alábbi fakultatív kiegészítő szolgáltatásokat, az ezen szolgáltatások nyújtásában megállapodott kijelölt szolgáltatók közötti kapcsolat keretében:

3.1 értéknyilvánítás szolgáltatás levélpostai küldeményekhez és csomagokhoz;

3.2 igazolt kézbesítés szolgáltatás levélpostai küldeményekhez;

3.3 utánvétel szolgáltatás levélpostai küldeményekhez és csomagokhoz;

3.4 expressz szolgáltatás levélpostai küldeményekhez és csomagokhoz;

3.5 ajánlott, igazolt kézbesítésű vagy értéknyilvánításos levélpostai küldemények saját kézbe történő kézbesítése;

3.6. levélpostai küldeményekhez és csomagokhoz díj és illetékmentes szolgáltatás;

3.7 törékeny és terjedelmes csomagok szolgáltatása;

3.8 egyetlen feladó külföldre szóló csoportos küldeményeinek „Consignment” csoportos küldemény szolgáltatása.

4. Az alábbi három kiegészítő szolgáltatás tartalmaz kötelező és fakultatív elemeket egyaránt:

4.1 Nemzetközi Kereskedelmi Válaszlevél Szolgáltatás (CCRI/IBRS), ami lényegében fakultatív, de minden tagország vagy kijelölt szolgáltatói kötelesek biztosítani a CCRI (IBRS) küldemények visszaküldését;

4.2 a nemzetközi válaszdíjszelvény szolgáltatás; ezek a válaszdíjszelvények valamennyi tagországban kicserélhetők, de értékesítésük fakultatív;

4.3 tértivevény szolgáltatás ajánlott vagy igazolt kézbesítésű levélpostai küldeményekhez, értéknyilvánításos csomagokhoz és küldeményekhez; minden tagország vagy kijelölt szolgáltatói elfogadják a bejövő küldemények esetén a tértivevényt, azonban a kimenő küldeményekre vonatkozóan a tértivevény szolgáltatás nyújtása fakultatív.

5. Ezek a szolgáltatások és azok díjai a Szabályzatokban kerülnek meghatározásra.

6. Ha az alábbi szolgáltatáselemekre a belső szabályozásban különleges adórendelkezések vonatkoznak, a kijelölt szolgáltatóik a Szabályzatokban meghatározott feltételekkel jogosultak ugyanezen díjakat beszedni a nemzetközi küldemények vonatkozásában:

6.1 500 grammot meghaladó kiscsomagok kézbesítése;

6.2 levélpostai küldemények időkorláton túl történő feladása;

6.3 küldemények feladása a felvevőhely szokásos nyitvatartási idején kívül;

6.4 a feladó telephelyén történő összegyűjtés;

6.5 levélpostai küldemények felvétele a felvevőhely szokásos nyitvatartási idején kívül;

6.6 postán maradó küldemény;

6.7 500 grammot meghaladó levélpostai küldemények és postacsomagok raktározása;

6.8 csomag kiszállítása érkezési értesítésre adott válasz alapján;

6.9 vis maior kockázat elleni biztosítás.

14. cikk
Elektronikus levél, EMS, integrált logisztika és új szolgáltatások

1. A tagországok vagy a kijelölt szolgáltatóik megállapodhatnak egymással abban, hogy részt vesznek az alábbi, a Szabályzatokban meghatározott szolgáltatásokban:

1.1 elektronikus levél, olyan szolgáltatás, amellyel üzenetek elektronikus továbbítása történik; a kijelölt szolgáltatók az elektronikus levélszolgáltatást ajánlott elektronikus levél szolgáltatással bővíthetik, ami az elektronikus levél szolgáltatásnál annyival több, hogy bizonyítékot ad a feladásról és az átadásról, továbbá hiteles felhasználók közötti, védett kommunikációs csatornán halad keresztül;

1.2 az EMS, okiratokra vagy árucikkekre vonatkozó expressz postai szolgáltatás, ami a fizikai eszközök útján teljesített lehető leggyorsabb postai szolgáltatás; ez a szolgáltatás nyújtható a sokoldalú Standard EMS Megállapodás alapján vagy kétoldalú megállapodások alapján;

1.3 integrált logisztikai szolgáltatás, ami teljes körű választ ad az ügyfelek logisztikai jellegű igényeire és magában foglalja az árucikkek és okiratok fizikai továbbítását megelőző és követő lépéseket is;

1.4 elektronikusan hitelesített postabélyeg, ami megbízhatóan tanúsítja az olyan elektronikus esemény meghatározott módon, meghatározott időben való létrejöttét, amelyben egy vagy több fél vett részt.

2. A tagországok vagy kijelölt szolgáltatóik közös megegyezéssel az Egyesület Okirataiban kifejezetten nem szereplő, új szolgáltatást is rendszeresíthetnek. Az új szolgáltatásra vonatkozó díjakat az egyes érdekelt kijelölt szolgáltatók állapítják meg, a szolgáltatás üzemeltetési költségeinek figyelembevételével.

15. cikk
Nem megengedett küldemények. Tilalmak

1. Általános rendelkezések

1.1 Nem megengedettek azok a küldemények, amelyek nem tesznek eleget az Egyezményben és a Szabályzatokban előírt feltételeknek. A csalárd cselekmények céljából vagy a megkívánt összeg egészének szándékos meg nem fizetése céljából feladott küldemények sem megengedettek.

1.2 A jelen cikkben ismertetett tilalmak alóli kivételek a Szabályzatokban kerültek meghatározásra.

1.3 Valamennyi tagország vagy annak kijelölt szolgáltatója jogosult a jelen cikkben ismertetett tilalmak körét kiterjeszteni, amelyek a megfelelő szabályzatba való beillesztésüket követően azonnal alkalmazhatóak.

2. Valamennyi küldeménytípusra vonatkozó tilalmak

2.1 Az alább megnevezett tárgyak elhelyezése a küldemények valamennyi fajtájában tilos:

2.1.1 a Nemzetközi Kábítószerellenőrzési Szerv (fr: OICS, ang: INCB) által meghatározott kábítószerek és pszichotrop anyagok, vagy más illegális, a rendeltetési országban tilos drogok;

2.1.2 obszcén és erkölcstelen tárgyak;

2.1.3 hamis termékek és kalóztermékek;

2.1.4 egyéb olyan tárgyak, amelyek bevitele vagy forgalomba hozatala a rendeltetési országban tilos;

2.1.5 olyan tárgyak, amelyek jellegüknél vagy burkolatuknál fogva veszélyt jelenthetnek az alkalmazottakra vagy a nagyközönségre, vagy beszennyezhetik, vagy megrongálhatják a többi küldeményt, a postai berendezéseket vagy harmadik személyek javait;

2.1.6 olyan jellegű, aktuális és személyes levelezésre utaló iratok, amelyeket a feladón és a címzetten vagy a velük együtt élő személyeken kívül mások váltanak egymással.

3. Robbanó-, gyúlékony vagy radioaktív anyagok, illetve más veszélyes áruk

3.1 Robbanó-, gyúlékony vagy más veszélyes áruk, valamint radioaktív anyagok elhelyezése a küldemények minden fajtájában tilos.

3.2 Robbanószerkezetek és inaktív katonai felszerelések - ideértve az inaktív gránátokat, az inaktív lövedékeket és más hasonló tárgyakat - valamint az ilyen szerkezetek és tárgyak másolatainak elhelyezése a küldemények minden fajtájában tilos.

3.3 Kivételesen megengedettek az alábbi veszélyes áruk:

3.3.1 a 16. cikk 1. bekezdésében szereplő levélpostai küldeményekben és postai csomagokban továbbított radioaktív anyagok;

3.3.2 a 16. cikk 2. bekezdésében szereplő levélpostai küldeményekben és postacsomagokban továbbított fertőző anyagok.

4. Élő állatok

4.1 Élő állatok elhelyezése a küldemények valamennyi fajtájában tilos.

4.2 Kivételesen az alábbi állatok megengedettek az értékküldeményeken kívüli levélpostai küldeményekben:

4.2.1 méhek, piócák és selyemhernyók;

4.2.2 a kártékony rovarok olyan élősdijei és pusztítói, amelyek e rovarok vizsgálatára szolgálnak, és amelyeket hivatalosan elismert intézetek küldenek egymásnak;

4.2.3 a bormuslicák családjába tartozó legyek, amelyeket orvosbiológiai kutatási célra használnak hivatalosan elismert intézetek között.

4.3. Kivételesen az alábbi állatok megengedettek a csomagokban:

4.3.1 olyan élő állatok, amelyek postai szállítása az érdekelt országok postai szabályozása alapján megengedett.

5. Levelezések elhelyezése csomagokban

5.1 Az alább megnevezett tárgyak elhelyezése a postacsomagokban tilos:

5.1.1 bárminemű, a feladón és a címzetten vagy a velük együtt élő személyeken kívül mások által váltott levelezés, az archivált dokumentumok kivételével.

6. Pénzérmék, bankjegyek és más értéktárgyak

6.1 Pénzérmék, bankjegyek, papírpénzek vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírok, utazási csekkek, platina, arany vagy ezüst - akár megmunkált, akár tört formában -, drágakövek, ékszerek és egyéb értéktárgyak elhelyezése tilos:

6.1.1 értéknyilvánítás nélküli levélpostai küldeményekben;

6.1.1.1 ha azonban a felvevő és a rendeltetési ország nemzeti szabályozása ezt megengedi, akkor ilyen tárgyakat zárt borítékban, ajánlott küldeményként fel lehet adni;

6.1.2 értéknyilvánítás nélküli csomagokban, kivéve ha a felvevő és a rendeltetési ország nemzeti szabályozása ezt megengedi;

6.1.3 értéknyilvánítás nélküli csomagokban az olyan országok közötti forgalomban, amelyek megengedik az értéknyilvánítást;

6.1.3.1 azonfelül minden tagországnak vagy kijelölt szolgáltatónak jogában hogy megtiltsa a területéről származó, vagy oda szóló, vagy a területén átszállított, akár értéknyilvánításos, akár értéknyilvánítás nélküli küldeményekben rúdarany elhelyezését; ezeknek a küldeményeknek a tényleges értékét korlátozhatja.

7. Nyomtatványok és vakok írása

7.1 A nyomtatványok és a vakok írása:

7.1.1 nem tartalmazhatnak semminemű bejegyzést vagy levelezési elemet;

7.1.2 nem tartalmazhatnak semminemű postabélyeget vagy bérmentesítési jegyet - akár lebélyegezve, akár bélyegzés nélkül -, továbbá semminemű értékpapírt, kivéve azt az esetet, ha a küldemény tartalmaz egy előre bérmentesített levelezőlapot, borítékot vagy címszalagot a visszaküldés esetére, amelyre rá van nyomtatva a küldemény feladójának vagy a letéti ország szerinti vagy az eredeti küldemény rendeltetési országa szerinti ügynökének címe.

8. Tévesen felvett küldemények kezelése

8.1 A tévesen felvett küldemények kezeléséről a Szabályzatok rendelkeznek. Azokat a küldeményeket azonban, amelyek a 2.1.1, 2.1.2, 3.1 és 3.2 bekezdésben említett tárgyakat tartalmaznak, semmi esetre sem továbbítják a rendeltetési helyre, sem a címzetteknek nem kézbesítik, sem pedig a feladási helyre nem küldik vissza. Ha a 2.1.1, 3.1 és 3.2 bekezdésben említett tárgyakat fedeznek fel átszállított küldeményekben, ezeket az átszállítási ország nemzeti jogszabályai szerint kell kezelni.

16. cikk
Radioaktív anyagok és megengedett fertőző anyagok

1. A radioaktív anyagok megengedettek a levélpostai küldeményekben és a postai csomagokban az olyan tagországok közötti viszonylatokban, amelyek egyetértésüket fejezték ki ezeknek a küldeményeknek akár kölcsönös, akár csak egy irányban történő elfogadásával kapcsolatban, az alábbi feltételekkel:

1.1 a radioaktív anyagok a Szabályzatok vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően előkészítettek és csomagoltak;

1.2 ha az ilyen anyagokat levélpostai küldeményben továbbítják, akkor az elsőbbségi küldemények díjszabását, vagy a levelek díjszabását és az ajánlási díjat kell alkalmazni;

1.3 a levélpostai küldeményekben vagy a postai csomagokban elhelyezett radioaktív anyagokat a lehető leggyorsabb útvonalon, rendszerint légi úton, a megfelelő pótdíjak megfizetése mellett kell továbbítani;

1.4 radioaktív anyagokat csak szabályszerű felhatalmazással rendelkező feladók adhatnak fel.

2. A fertőző anyagok - az A kategóriába tartozó, emberekre ártalmas fertőző anyagok (2814 ENSZ szám) és az állatokra ártalmas fertőző anyagok (2900 ENSZ szám) kivételével - megengedettek a levélpostai küldeményekben és a postacsomagokban az alábbi feltételekkel:

2.1 A B kategóriába (3373 ENSZ szám) tartozó fertőző anyagok postai úton történő cseréje kizárólag olyan hivatalosan elismert feladók között megengedett, akiket illetékes hatóságaik határoztak meg. Ezeknek a veszélyes áruknak a küldeményekben történő elhelyezése a hatályos nemzeti és nemzetközi jogszabályokban, valamint a veszélyes áruk szállításáról szóló ENSZ-ajánlások aktuális kiadásában foglalt rendelkezések fenntartásával megengedett, ahogyan azt a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (fr: OACI, ang: ICAO) kimondja.

2.2 A B kategóriába (3373 ENSZ szám) tartozó fertőző anyagokat a Levélposta Szabályzat és a Postacsomag Szabályzat vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell kezelni, csomagolni és felcímkézni. E küldeményekre az elsőbbségi küldemények vagy az ajánlott levelek díjszabását kell alkalmazni. Az ilyen küldemények postai kezeléséért külön díj is kiszabható.

2.3 A beteg emberekből vagy állatokból vett mentesített minták postai úton történő cseréje kizárólag olyan hivatalosan elismert feladók között megengedett, akiket illetékes hatóságaik határoztak meg. Ezeknek az anyagoknak a küldeményekben történő elhelyezése a hatályos nemzeti és nemzetközi jogszabályokban, valamint a veszélyes áruk szállításáról szóló ENSZ-ajánlások aktuális kiadásában foglalt rendelkezések fenntartásával megengedett, ahogyan azt a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (fr: OACI, ang: ICAO) kimondja.

2.4 A beteg emberekből vagy állatokból vett mentesített mintákat a Levélposta Szabályzat vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell kezelni, csomagolni és felcímkézni. E küldeményekre az elsőbbségi küldemények vagy az ajánlott levelek díjszabását kell alkalmazni. Ilyen küldemények postai kezeléséért külön díj is kiszabható.

2.5 A fertőző anyagok, és a beteg emberekből vagy állatokból vett mentesített minták elfogadása azokra a tagországokra korlátozódik, amelyek egyetértésüket fejezték ki ezeknek a küldeményeknek akár kölcsönös, akár csak egy irányban történő elfogadásával kapcsolatban.

2.6 Az engedélyezett fertőző anyagokat és beteg emberekből vagy állatokból vett mentesített mintákat a lehető leggyorsabb útvonalon, rendszerint légi úton, a megfelelő légi pótdíjak megfizetése mellett kell továbbítani, és a kézbesítés tekintetében elsőbbséget kell biztosítani számukra.

17. cikk
Tudakozványok

1. Minden kijelölt szolgáltató köteles elfogadni a saját vagy a többi kijelölt szolgáltató szolgálatainál feladott csomagokra és ajánlott, értéknyilvánításos valamint igazolt kézbesítésű küldeményekre vonatkozó tudakozványokat, feltéve, hogy azokat a küldemény feladási napját követő naptól számított hat hónapon belül előterjesztik. A tudakozványok továbbítása elsőbbségi küldeményként, EMS-ben vagy elektronikus úton történik. A hathónapos időtartam a panaszos és a kijelölt szolgáltató közötti viszonyra vonatkozik, és nem tartalmazza a tudakozványok kijelölt szolgáltatók közötti továbbításának idejét.

2. A tudakozványok a Szabályzatokban meghatározott feltételekkel fogadhatók el.

3. A tudakozványok intézése díjtalan. Ha azonban azok EMS útján történő továbbítását kérik, akkor a többletköltségek elvben az ezt kérő személyt terhelik.

18. cikk
Vámellenőrzés. Vámok és egyéb terhek

1. A felvevő és a rendeltetési ország kijelölt szolgáltatójának joga van ahhoz, hogy a küldeményeket a szóban forgó országok jogszabályai szerint vámellenőrzésre bemutassa.

2. A vámellenőrzésre bemutatott csomagokért vám elé állítási díjakat lehet felszámítani, melynek felső összeghatárát a Szabályzatok rögzítik. Ezek a díjak csak az olyan küldemények vám elé állítása és vámkezelése címén szedhetők, amelyek vámot vagy egyéb, ugyanilyen jellegű terhet vontak maguk után.

3. Azoknak a kijelölt szolgáltatóknak, melyek megszerezték a jogot arra, hogy ügyfeleik nevében elvégezzék a vámkezeltetést, joguk van ahhoz, hogy ezért az ügyfelektől a művelet valós költségein alapuló díjat szedjenek be. Ez a díj valamennyi, a vámhatóságnak bejelentett küldemény után beszedhető a nemzeti jogszabályok szerint, beleértve a nulla vámtétel alá tartozó küldeményeket is. Az ügyfeleket a szóban forgó díjról az előírásoknak megfelelően, előre tájékoztatni kell.

4. A kijelölt szolgáltatóknak joguk van ahhoz, hogy a küldemények feladóitól vagy - az esettől függően - címzettjeitől a vámot és az összes egyéb terhet beszedjék.

19. cikk
Közvetlen zárlatok váltása katonai egységekkel

1. Közvetlen zárlatok válthatók más országok szárazföldi, tengeri vagy légi szolgálatainak közvetítésével:

1.1 egy tagország postahivatalai és az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendelkezésére bocsátott katonai egységek parancsnokai között;

1.2 e katonai egységek parancsnokai között;

1.3 egy tagország postahivatalai és ugyanezen ország külföldön állomásozó tengeri, légi vagy szárazföldi katonai egységeinek, hadihajóinak vagy hadirepülőgépeinek parancsnokai között;

1.4 ugyanazon ország tengeri légi vagy szárazföldi katonai egységeinek, hadihajóinak vagy hadirepülőgépeinek parancsnokai között.

2. Az 1. bekezdésben említett zárlatokban elhelyezett levélpostai küldemények kizárólag azon katonai egységek tagjainak, illetve azon hajók vagy repülőgépek tisztikara és legénysége tagjainak szólhatnak, vagy tőlük származhatnak, amelyek részére a zárlatokat címezték, vagy amelyektől azok származnak. Az ezekre a küldeményekre alkalmazandó díjszabásokat és szállítási feltételeket saját szabályai szerint annak a tagországnak a kijelölt szolgáltatója határozza meg, amely a katonai egységet rendelkezésre bocsátotta, vagy amelyhez a hajók vagy a repülőgépek tartoznak.

3. Külön megállapodás hiányában az érintett kijelölt szolgáltatókkal szemben a zárlatok átszállítási díjainak, a végdíjaknak és a légi szállítási díjaknak a kiegyenlítéséért annak a tagországnak a kijelölt szolgáltatója felel, amely a katonai egységet rendelkezésre bocsátotta, vagy amelyhez a hadihajók vagy a hadirepülőgépek tartoznak.

20. cikk
A szolgáltatás minőségével kapcsolatos előírások és célkitűzések

1. A tagországoknak vagy kijelölt szolgáltatóiknak meg kell határozniuk, és közzé kell tenniük az érkező csomagok és levélpostai küldemények kézbesítésére vonatkozó célkitűzéseiket és előírásaikat.

2. Ezek az előírások és célkitűzések, a vámkezeléshez rendszerint szükséges időkkel megemelve sem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a belső szolgálatokban hasonló küldeményekre alkalmazott idők.

3. Továbbá a felvevő tagországoknak vagy kijelölt szolgáltatóiknak meg kell határozniuk, és közzé kell tenniük a részletes előírásokat a levélpostai elsőbbségi és légipostai küldeményekre, valamint a csomagokra és a felületi/nem elsőbbségi csomagokra.

4. A tagországok vagy kijelölt szolgáltatóik kötelesek értékelni a szolgáltatás minőségével kapcsolatos előírások alkalmazását.

2. fejezet

Felelősség

21. cikk
A kijelölt szolgáltatók felelőssége. Kártérítések

1. Általános rendelkezések

1.1 A 22. cikkben ismertetett kivételektől eltekintve a kijelölt szolgáltatók felelőssége az alábbiakra terjed ki:

1.1.1 az ajánlott küldemények, a közönséges csomagok és az értékküldemények elveszése, kifosztása vagy sérülése;

1.1.2 az igazolt kézbesítésű küldemények elveszése;

1.1.3 olyan ajánlott küldemények, értékküldemények és közönséges csomagok visszaküldése, amely esetében a kézbesítetlenség okát nem adták meg.

1.2 A kijelölt szolgáltatók nem felelősek az 1.1.1 és a 1.1.2 bekezdésben meghatározottaktól eltérő, más csomagok esetén.

1.3 A jelen Egyezményben nem meghatározott minden más esetben a kijelölt szolgáltatók nem tartoznak felelősséggel.

1.4 Ha az ajánlott küldemények, a közönséges csomagok és az értékküldemények elveszése, vagy teljes megsérülése olyan vis major esetnek tulajdonítható, amely után kártérítés nem jár, akkor a feladó igényt tarthat a küldemény feladásáért megfizetett díjak visszafizetésére, a biztosítási díj kivételével.

1.5 A fizetendő kártérítés összege nem haladhatja meg a Levélposta Szabályzatban és a Postacsomag Szabályzatban meghatározottakat.

1.6 Felelősség megállapítása esetén a közvetett károk vagy az elmaradt hasznok nem vehetők figyelembe a fizetendő kártérítés összegében.

1.7 A kijelölt szolgáltatók felelősségére vonatkozó valamennyi rendelkezés szigorú, kötelező erejű és teljes körű. A kijelölt szolgáltatók semmi esetre sem felelősek - még súlyos vétség (súlyos hiba) esetén sem - az Egyezmény és a Szabályzatok által felállított határokon túlmenően.

2. Ajánlott küldemények

2.1 Ajánlott küldemény elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén annak feladója a Levélposta Szabályzatban meghatározott kártérítési összegre jogosult. Ha a feladó a Levélposta Szabályzatban rögzített összegnél alacsonyabb kárigényt jelentett be, akkor a kijelölt szolgáltatók ezt az alacsonyabb összeget fizethetik ki, és az esetleges többi érintett kijelölt szolgáltatótól a visszatérítést ennek alapján kell megkapniuk.

2.2 Ajánlott küldemény részleges kifosztása vagy részleges sérülése esetén a feladó elvben a lopás vagy a sérülés tényleges értékének megfelelő kártérítésre jogosult.

3. Igazolt kézbesítésű küldemények

3.1 Igazolt kézbesítésű küldemény elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén a feladó csak a küldemény feladásáért lerótt díjak visszatérítésére jogosult.

4. Közönséges csomagok

4.1 Csomag elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén annak feladója a Postacsomag Szabályzatban meghatározott kártérítési összegre jogosult. Ha a feladó a Postacsomag Szabályzatban rögzített összegnél alacsonyabb kárigényt jelentett be, akkor a kijelölt szolgáltatók ezt az alacsonyabb összeget fizethetik ki, és az esetleges többi érintett kijelölt szolgáltatótól a visszatérítést ennek alapján kell megkapniuk.

4.2 Csomag részleges kifosztása vagy részleges sérülése esetén a feladó elvben a lopás vagy a sérülés tényleges értékének megfelelő kártérítésre jogosult.

4.3 A kijelölt szolgáltatók megállapodhatnak abban, hogy kölcsönös viszonylataikban a Postacsomag Szabályzatban megállapított csomagonkénti összeget alkalmazzák, tekintet nélkül a csomag súlyára.

5. Értékküldemények

5.1 Értékküldemény elveszése, teljes kifosztása vagy teljes megsérülése esetén a feladó elvben a DTS-ben (SDR-ben) kifejezett értéknyilvánítási összegnek megfelelő kártérítésre jogosult.

5.2 Értékküldemény részleges kifosztása vagy részleges sérülése esetén a feladó elvben a kifosztás vagy a sérülés tényleges értékének megfelelő kártérítésre jogosult. Az összeg azonban semmiképpen nem haladhatja meg a DTS-ben (SDR-ben) kifejezett értéknyilvánítási összeget.

6. Olyan ajánlott vagy értéknyilvánításos levélpostai küldemény visszaküldése esetén, amely tekintetében a kézbesítetlenség okát nem adták meg, a feladó csak a küldemény feladásáért lerótt díjak visszatérítésére jogosult.

7. Olyan csomag visszaküldése esetén, amely tekintetében a kézbesítetlenség okát nem adták meg, a feladó jogosult a csomag feladásáért a felvevő országban lerótt díjak, valamint azon költségek visszatérítésére, melyek a csomag címzett országból történt visszaküldése miatt merültek fel.

8. A 2., 4. és az 5. bekezdésben leírt esetekben a kártérítést az ugyanolyan fajta tárgyakra vagy árucikkekre, a küldeménytovábbításra történt átvétele helyén és idején érvényes, DTS-re (SDR-re) átszámított folyó ár alapján kell megállapítani. Folyó ár hiányában a kártérítést a tárgyak vagy árucikkek ugyanilyen módon megállapított forgalmi értéke alapján számítják ki.

9. Ha egy ajánlott küldemény, közönséges csomag vagy értékküldemény elveszéséért, teljes kifosztásáért vagy teljes sérüléséért kártérítés jár, a feladó vagy - az esettől függően - a címzett jogosult a küldemény feladásáért lerótt díjak és illetékek visszatérítésére is, az ajánlási díj illetve a biztosítási díj kivételével. Ugyanez vonatkozik azokra az ajánlott küldeményekre, közönséges csomagokra vagy értékküldeményekre is, amelyeket a címzettek azok rossz állapota miatt nem vettek át, amennyiben ez a postaszolgálatnak róható fel, és annak felelősségét vonja maga után.

10. A 2., 4. és 5. bekezdésben említettektől függetlenül egy kifosztott vagy sérült ajánlott küldemény, közönséges csomag vagy értékküldemény átvétele után a címzett jogosult a kártérítésre.

11. A felvevő kijelölt szolgáltatónak joga van ahhoz, hogy országában a feladóknak az ajánlott küldeményekért és az értéknyilvánítás nélküli csomagokért a nemzeti szabályozásában megállapított kártérítési összegeket fizesse ki, feltéve, hogy azok nem alacsonyabbak a 2.1 és a 4.1 bekezdésben meghatározott kártérítési összegeknél. Ugyanez a helyzet a rendeltetési kijelölt szolgáltató esetében is, amikor a kártérítést a címzettnek fizetik ki. Továbbra is a 2.1 és a 4.1 bekezdésben meghatározott összegek érvényesek azonban:

11.1 a felelős kijelölt szolgáltató elleni visszkereset esetén;

11.2 ha a feladó jogairól a címzett javára lemond, vagy fordítva.

12. A tudakozványok határidejének túllépése és a kijelölt szolgáltatóknak fizetendő kártérítések tekintetében, ideértve a Szabályzatokban rögzített periódusokat és feltételeket is, semmilyen fenntartással nem lehet élni, kivéve kétoldalú megállapodás esetén.

22. cikk
A tagországok és a kijelölt szolgáltatók mentessége a felelősség alól

1. A kijelölt szolgáltatók felelőssége megszűnik azokért az ajánlott küldeményekért, igazolt kézbesítésű küldeményekért, csomagokért és értékküldeményekért, amelyeket az ilyen küldeményekre a saját szabályozásukban előírt feltételek szerint kézbesítettek. A felelősség azonban fennmarad:

1.1 ha kifosztást vagy sérülést tapasztaltak akár a küldemény kézbesítése előtt, akár annak kézbesítésekor;

1.2 ha - amennyiben a belföldi szabályozás ezt megengedi - a címzett vagy - a felvételi helyre történő visszaküldés esetén - a feladó a kifosztott vagy sérült küldemény átvételekor fenntartással él;

1.3 ha - amennyiben a belföldi szabályozás ezt megengedi - az ajánlott küldeményt levélszekrény útján kézbesítették, és a címzett úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem kapta meg;

1.4 ha egy csomag vagy értékküldemény címzettje vagy - a felvételi helyre történő visszaküldés esetén - feladója a szabályszerű átvételi elismervény ellenére késedelem nélkül bejelenti a küldeményt neki kézbesítő kijelölt szolgáltatónak, hogy lopást vagy sérülést állapított meg. Ilyenkor be kell bizonyítania, hogy a kifosztás vagy a sérülés nem a kézbesítés után történt; a „késedelem nélkül” kifejezést a nemzeti jogszabályok szerint kell értelmezni.

2. A tagországok és a kijelölt szolgáltatók nem felelősek:

2.1 vis major esetén, a 13. cikk 6.9 bekezdése szerint;

2.2 amikor a szolgálati okiratok vis major folytán bekövetkezett megsemmisülése miatt nem tudnak számot adni a küldeményekről, feltéve, hogy felelősségük más módon nem bizonyosodott be;

2.3 ha a kárt a feladó hibája vagy mulasztása okozta, vagy az a küldemény jellegéből adódott;

2.4 ha olyan küldeményekről van szó, amelyeknek tartalma a 15. cikkben ismertetett tilalmak alá esik;

2.5 a rendeltetési ország jogszabályai értelmében történő lefoglalás esetén, a tagország vagy az illető ország kijelölt szolgáltatójának bejelentése szerint;

2.6 ha olyan értékküldeményekről van szó, amelyeknél a tartalom tényleges értékét meghaladó, csalárd értéknyilvánítás történt;

2.7 ha a feladó a küldemény feladási napját követő naptól számított hat hónapon belül nem nyújtott be tudakozványt;

2.8 ha hadifoglyok vagy polgári internáltak csomagjairól van szó;

2.9 ha feltehető, hogy a feladó csalárd szándékkal járt el annak érdekében, hogy kártérítést kapjon.

3. A tagországok és a kijelölt szolgáltatók semmilyen felelősséget nem vállalnak a vámárunyilatkozatokra vonatkozólag, bármilyen formában is állították ki azokat, sem pedig azokért a döntésekért, amelyeket a vámszervek a vámellenőrzésre bemutatott küldemények kapcsán hoznak.

23. cikk
A feladó felelőssége

1. Valamely küldemény feladója felelős a szállításból kizárt tárgyak feladása vagy az elfogadási feltételek be nem tartása miatt a postai dolgozókat ért anyagi kárért, a többi postai küldeményben valamint a postai felszerelésekben okozott minden kárért.

2. A többi postai küldeményben okozott kár esetén a feladó ugyanolyan mértékben felelős minden egyes megrongálódott küldeményért, mint a kijelölt szolgáltatók.

3. A feladó felelőssége akkor is fennmarad, ha a felvevő hivatal az ilyen küldeményt elfogadja.

4. Ezzel ellentétben, ha a feladó a feladással kapcsolatos feltételeket betartotta, akkor nem ő a felelős, amennyiben a kijelölt szolgáltatók vagy a szállítók részéről hiba vagy mulasztás történt a küldemény kezelésében annak elfogadását követően.

24. cikk
A kártérítés kifizetése

1. A felelős kijelölt szolgáltató elleni visszkereseti jog fenntartásával a kártérítés kifizetése és a lerótt díjak és illetékek visszafizetése vagy a felvevő, vagy a rendeltetési kijelölt szolgáltató kötelezettsége.

2. A feladó a kártérítés iránti jogáról a címzett javára lemondhat. Fordítva, a címzett ugyancsak lemondhat a kártérítés iránti jogáról a feladó javára. A feladó vagy a címzett felhatalmazhat egy harmadik személyt a kártérítés átvételére, ha a belföldi jogszabályok ezt megengedik.

25. cikk
A kártérítés esetleges visszavétele a feladótól vagy a címzettől

1. Ha a kártérítés kifizetése után egy előzőleg elveszettnek tekintett ajánlott küldemény, csomag vagy értékküldemény, vagy a tartalom egy része megkerül, akkor a feladót vagy - az esettől függően - a címzettet értesítik, hogy a küldemény három hónapig a kifizetett kártérítés összegének visszatérítése ellenében a rendelkezésére áll. Egyúttal azt is megkérdezik tőle, hogy kinek kézbesítsék a küldeményt. Visszautasítás vagy a megadott határidő leteltéig a válasz elmaradása esetén ugyanilyen módon megkeresik a címzettet vagy - az esettől függően - a feladót is, ugyanolyan válaszadási határidőt biztosítva számára.

2. Ha a feladó és a címzett lemond a küldemény átvételéről, vagy nem válaszol az 1. bekezdésben meghatározott határidőn belül, az annak a kijelölt szolgáltatónak vagy - adott esetben - azoknak a kijelölt szolgáltatóknak a tulajdonává válik, amelyek a kárt viselték.

3. Ha utólag olyan értékküldemény kerül elő, amelyről megállapítják, hogy tartalmának értéke alacsonyabb a kifizetett kártérítési összegnél, akkor a feladónak vagy - az esettől függően - a címzettnek a küldemény kézbesítése ellenében vissza kell térítenie a szóban forgó kártérítési összeget, ami nem mentesíti őt a csalárd értéknyilvánításból eredő következmények alól.

3. fejezet

A levélpostára vonatkozó rendelkezések

26. cikk
Levélpostai küldemények feladása külföldön

1. Egyetlen kijelölt szolgáltató sem köteles továbbítani vagy a címzetteknek kézbesíteni azokat a levélpostai küldeményeket, amelyeket a tagország területén lakó feladók egy idegen országban adnak vagy adatnak fel azzal a céllal, hogy kihasználják az ott alkalmazott kedvezőbb díjazási feltételeket.

2. Az 1. bekezdésben előírt rendelkezések egyaránt vonatkoznak mind a feladó lakhelye szerinti országban előállított és a határon azután átszállított levélpostai küldeményekre, mind az eleve külföldön előállított levélpostai küldeményekre.

3. A rendeltetési kijelölt szolgáltatónak jogában áll a feladótól vagy - ennek hiányában - a felvevő kijelölt szolgáltatótól belföldi díjainak megfizetését követelni. Ha sem a feladó, sem a felvevő kijelölt szolgáltató nem hajlandó ezeket a díjakat a rendeltetési kijelölt szolgáltató által meghatározott határidőn belül megfizetni, akkor ez utóbbi vagy visszaküldheti a küldeményeket a felvevő kijelölt szolgáltatónak azzal a joggal, hogy a visszaküldési költségeket megtéríttesse, vagy azokat a saját nemzeti jogszabályai szerint kezelheti.

4. Egyetlen kijelölt szolgáltató sem köteles továbbítani, vagy a címzetteknek kézbesíteni azokat a levélpostai küldeményeket, amelyeket a feladók nagymennyiségben nem abban az országban adtak, vagy adattak fel, ahol laknak, amennyiben az ezekért járó végdíjak összege alacsonyabb, mint az az összeg lett volna, amelyet akkor kapott volna, ha a küldeményeket a feladók lakóhelye szerinti országban adták volna fel. A rendeltetési kijelölt szolgáltatóknak jogukban áll a felvevő kijelölt szolgáltatótól a felmerült költségekkel arányos díjazást követelni, ami nem haladhatja meg a következő két összeg közül a magasabbat: vagy az azonos küldeményekre alkalmazott belföldi díj 80%-a, vagy a 28. cikk 3-7. bekezdése, illetve 29. cikk 7. bekezdése értelmében alkalmazandó díjak, esettől függően. Ha a felvevő kijelölt szolgáltató nem hajlandó ezeket a díjakat a rendeltetési kijelölt szolgáltató által meghatározott határidőn belül megfizetni, akkor a rendeltetési kijelölt szolgáltató vagy visszaküldheti a küldeményeket a felvevő kijelölt szolgáltatónak azzal a joggal, hogy a visszaküldési költségeket megtéríttesse, vagy azokat saját nemzeti jogszabályai szerint kezelheti.

III. RÉSZ

Díjazás

1. fejezet

A levélpostára vonatkozó rendelkezések

27. cikk
Végdíjak. Általános rendelkezések

1. A Szabályzatokban meghatározott kivételek fenntartásával minden olyan kijelölt szolgáltatónak, amely egy másik kijelölt szolgáltatótól levélpostai küldeményeket kap, joga van ahhoz, hogy az indító kijelölt szolgáltatótól díjat szedjen a kapott nemzetközi postaanyag kapcsán felmerülő költségek fedezésére.

2. A végdíjak fizetését szabályozó rendelkezések kijelölt szolgáltatók által történő alkalmazásához az országok és területek a kongresszus által a C 18/2008. határozatában e célra összeállított jegyzékeknek megfelelően kategóriákba vannak sorolva, az alábbiak szerint:

2.1 a célrendszerben 2010 előtt részt vevő országok és területek;

2.2 a célrendszerben 2010-től és 2012-től részt vevő országok és területek (a célrendszer új országai);

2.3 az átmeneti rendszerben részt vevő országok és területek.

3. A jelen Egyezménynek a végdíjak fizetését szabályozó rendelkezései átmeneti intézkedések, amelyek nyomán végül az egyes országokra jellemző költségeken alapuló fizetési rendszert kell elfogadni az átmeneti időszak végén.

4. Hozzáférés a belföldi szolgálathoz. Közvetlen hozzáférés

4.1 Elvileg az egyes kijelölt szolgáltatóknak a belföldi szolgálatukban kínált valamennyi díjtételt és feltételt elérhetővé kell tenniük a többi kijelölt szolgáltató számára, éspedig a belföldi ügyfeleiknek biztosítottakkal azonos feltételek szerint. A rendeltetési kijelölt szolgáltatónak kell megítélnie, hogy a felvevő kijelölt szolgáltató eleget tett-e a közvetlen hozzáféréssel kapcsolatos feltételeknek és szabályoknak.

4.2 A célrendszer országainak kijelölt szolgáltatói kötelesek a belföldi szolgálatuk keretében kínált díjtételeket és feltételeket hozzáférhetővé tenni a többi kijelölt szolgáltató számára, éspedig a belföldi ügyfeleiknek biztosítottakkal azonos feltételek szerint.

4.3 A célrendszer új országainak kijelölt szolgáltatói dönthetnek úgy, hogy nem teszik hozzáférhetővé a belföldi szolgálatuk keretében kínált díjtételeket és feltételeket a többi kijelölt szolgáltató számára, a belföldi ügyfeleiknek biztosítottakkal azonos feltételek szerint. Azonban ezek a kijelölt szolgáltatók dönthetnek úgy is, hogy a belföldi szolgálatuk keretében kínált feltételeket korlátozott számú kijelölt szolgáltató számára teszik hozzáférhetővé, kölcsönösségi alapon, kétéves próbaidőre. E határidő letelte után két lehetőség közül kell választaniuk: nem teszik többé hozzáférhetővé a belföldi szolgálatuk keretében kínált feltételeket, vagy az addigiak szerint járnak el, és a belföldi szolgálatuk keretében kínált feltételeket az összes kijelölt szolgáltató számára hozzáférhetővé teszik. Mindazonáltal, ha a célrendszer új országainak kijelölt szolgáltatói azt kérik a célrendszer országainak kijelölt szolgáltatóitól, hogy a belföldi szolgálatuk keretében kínált feltételeket alkalmazzák velük szemben, az összes többi kijelölt szolgáltató számára hozzáférhetővé kell tenniük a belföldi szolgálatuk keretében kínált díjtételeket, éspedig a belföldi ügyfeleiknek biztosítottakkal azonos feltételek szerint.

4.4 Az átszállító országok kijelölt szolgáltatói dönthetnek úgy, hogy nem teszik hozzáférhetővé a belföldi szolgálatuk keretében kínált díjtételeket és feltételeket a többi kijelölt szolgáltató számára. Azonban dönthetnek úgy is, hogy a belföldi szolgálatuk keretében kínált feltételeket korlátozott számú kijelölt szolgáltató számára teszik hozzáférhetővé, kölcsönösségi alapon, kétéves próbaidőre. E határidő letelte után két lehetőség közül kell választaniuk: nem teszik többé hozzáférhetővé a belföldi szolgálatuk keretében kínált feltételeket, vagy az addigiak szerint járnak el, és a belföldi szolgálatuk keretében kínált feltételeket az összes kijelölt szolgáltató számára hozzáférhetővé teszik.

5. A végdíjak összege a címzett ország szolgáltatásminőségének teljesítményén alapul. Következésképpen a Postaforgalmi Tanács jogosult a 28. és 29. cikkekben meghatározott díjösszegek megállapítására, annak érdekében, hogy ösztönözze az ellenőrzési rendszerben való részvételt, és hogy jutalmazza azokat a kijelölt szolgáltatókat, amelyek elérik minőségi célkitűzéseiket. A Postaforgalmi Tanács továbbá meghatározhat büntetéseket a nem kielégítő minőség esetére, azonban a kijelölt szolgáltatók díjazása nem lehet kevesebb, mint a 28. és 29. cikkben meghatározott minimumdíjazás.

6. Minden kijelölt szolgáltató teljes egészében vagy részben lemondhat az 1. bekezdésben említett díjról.

7. Az M zsákok esetében az alkalmazandó végdíj 0,793 DTS (SDR) kilogrammonként. Az 5 kilogrammnál kisebb súlyú M zsákokat a végdíjak címén járó díjazás szempontjából 5 kilogramm súlyúnak kell tekinteni.

8. Az ajánlott küldeményekre 2010-ben és 2011-ben küldeményenként 0,55 DTS (SDR), 2012-ben és 2013-ban pedig 0,6 DTS (SDR) többletdíj szedhető. Az értéknyilvánításos küldeményekre 2010-ben és 2011-ben küldeményenként 1,1 DTS (SDR), 2012-ben és 2013-ban pedig 1,2 DTS (SDR) többletdíj szedhető. A Postaforgalmi Tanács jogosult arra, hogy az ezen szolgáltatásokért és más kiegészítő szolgáltatásokért járó díjazáshoz további díjakat állapítson meg, ha a nyújtott szolgáltatások a Postaforgalmi Szabályzatban meghatározandó járulékos elemeket tartalmaznak.

9. Minden kijelölt szolgáltató a végdíjakra vonatkozó számadások rendezésére kétoldalú vagy többoldalú megállapodással más díjazási rendszereket is alkalmazhat.

10. A kijelölt szolgáltatók nem elsőbbségi küldeményeik tekintetében - fakultatív módon - 10% engedményt adhatnak az elsőbbségi küldeményekre alkalmazott végdíjakból.

11. A kijelölt szolgáltatók - fakultatív módon - csökkentett végdíj alkalmazása mellett bonyolíthatják le a formátum szerint különválasztott küldemények forgalmát.

12. A célrendszerben részt vevő kijelölt szolgáltatók között alkalmazott rendelkezések mindazokra az átmeneti rendszerben részt vevő kijelölt szolgáltatókra is érvényesek, amelyek kijelentik, hogy csatlakozni kívánnak a célrendszerhez. A Postaforgalmi Tanács meghatározhat átmeneti intézkedéseket a Levélposta Szabályzatban. A célrendszer rendelkezései maradéktalanul alkalmazhatók a célrendszer mindazon új kijelölt szolgáltatójára, amely kijelenti, hogy teljes mértékben, átmeneti intézkedések nélkül alá kívánja vetni magát az említett rendelkezéseknek.

28. cikk
Végdíjak. A célrendszerbeli országok kijelölt szolgáltatói közötti küldeményforgalomra vonatkozó rendelkezések

1. A levélpostai küldemények - a tömeges küldeményekkel együtt, de az M zsákok és a Nemzetközi Kereskedelmi Válaszlevél Szolgáltatás (CCRI / IBRS) kivételével - díjazását a rendeltetési országban jellemző kezelési költségeket tükröző, küldeményenkénti és kilogrammonkénti díjtételek alapján kell megállapítani; az említett költségeknek a belföldi díjszabásokhoz kell kötődniük. A díjtételek kiszámítása a Levélposta Szabályzatban ismertetett feltételeknek megfelelően történik.

2. A CCRI (IBRS) küldemények díjazása a Levélposta Szabályzat vonatkozó rendelkezései szerint történik.

3. A küldeményenkénti és kilogrammonkénti díjtételek a belföldi forgalomban egy 20 grammos elsőbbségi levél díjának százalékában kerültek meghatározásra az alábbiak szerint: 70% a célrendszerben 2010 előtt részt vevő országok esetében és 100% a célrendszerhez 2010-től vagy 2012-től csatlakozó országok (a célrendszer új országai) esetében.

4. 2009-ben és 2010-ben, a Postaforgalmi Tanács tanulmányt fog készíteni az érkező küldemények kezelési költségeiről. Ha ez a tanulmány a 3. bekezdésben említett 70%-ostól eltérő százalékértéket mutat ki, a Postaforgalmi Tanács dönteni fog arról, hogy 2012-re és 2013-ra kell-e módosítani a 20 grammos elsőbbségi levél díjának százalékértékét.

5. 2010-ben és 2011-ben az ÁFA vagy a többi alkalmazandó adó 50%-a levonásra kerül a 3. bekezdésben említett számításnál figyelembe vett díjból. A levonás mértéke 2012-ben és 2013-ban 100% lesz.

6. A célrendszerben 2010 előtt részt vevő országok közötti forgalomban alkalmazott díjak nem haladhatják meg az alábbiakat:

6.1 2010-ben: 0,253 DTS (SDR) küldeményenként és 1,980 DTS (SDR) kilogrammonként;

6.2 2011-ben: 0,263 DTS (SDR) küldeményenként és 2,059 DTS (SDR) kilogrammonként;

6.3 2012-ben: 0,274 DTS (SDR) küldeményenként és 2,141 DTS (SDR) kilogrammonként;

6.4 2013-ban: 0,285 DTS (SDR) küldeményenként és 2,227 DTS (SDR) kilogrammonként.

7. A célrendszerben 2010 előtt részt vevő országok közötti forgalomban alkalmazott díjak nem lehetnek alacsonyabbak a 2009-es díjaknál, a szolgáltatás minőségéhez kapcsolódó szorzó alkalmazása előtt. Ezek a díjak nem lehetnek alacsonyabbak az alább megadott értékeknél sem:

7.1 2010-ben: 0,165 DTS (SDR) küldeményenként és 1,669 DTS (SDR) kilogrammonként;

7.2 201 l-ben: 0,169 DTS (SDR) küldeményenként és 1,709 DTS (SDR) kilogrammonként;

7.3 2012-ben: 0,173 DTS (SDR) küldeményenként és 1,750 DTS (SDR) kilogrammonként;

7.4 2013-ban: 0,177 DTS (SDR) küldeményenként és 1,792 DTS SDR) kilogrammonként.

8. A célrendszer új országai felé, a célrendszer új országaiból és a célrendszer új országai közötti forgalomban alkalmazott díjak, a tömeges mennyiségű küldemények kivételével:

8.1 2010-ben: 0,1 55 DTS (SDR) küldeményenként és 1,562 DTS (SDR) kilogrammonként;

8.2 201 l-ben: 0,1 59 DTS (SDR) küldeményenként és 1,610 DTS (SDR) kilogrammonként;

8.3 2012-ben: 0,1 64 DTS (SDR) küldeményenként és 1,648 DTS (SDR) kilogrammonként;

8.4 2013-ban: 0,1 68 DTS (SDR) küldeményenként és 1,702 DTS (SDR) kilogrammonként.

9. A tömeges mennyiségű küldemények díjazása a 28. cikk 3-7. bekezdésben előírt, küldeményenkénti és kilogrammonkénti díjak alkalmazása után kerül meghatározásra.

10. Hacsak egy kétoldalú megállapodás másként nem rendelkezik, küldeményenként 0,5 DTS (SDR) különdíjat kell fizetni azon ajánlott és értékküldemények után, amelyek nem rendelkeznek vonalkódos azonosítóval vagy, amelyek vonalkódos azonosítója nem felel meg az UPU S10-es szabványnak.

11. Semmilyen fenntartás nem alkalmazható erre a cikkre, kivéve a kétoldalú megállapodásokat.

29. cikk
Végdíjak. Átmeneti rendszerbe tartozó országok kijelölt szolgáltatói felé irányuló, kijelölt szolgáltatóitól érkező és kijelölt szolgáltatói közötti küldeményforgalomra vonatkozó rendelkezések

1. Az átmeneti végdíjrendszer országainak (melyek a célrendszerhez való csatlakozásra készülnek) kijelölt szolgáltatói esetében a levélpostai küldeményekre vonatkozó díjazás - beleértve a tömeges mennyiségű küldeményeket, de az M zsákok és a CCRI (IBRS) küldemények kivételével - a kilogrammonként 14,64 db küldeményszámot kitevő világátlag szerint kiigazított 2009-es díjak évi 2,8%-os emelése alapján kerül meghatározásra.

2. A CCRI (IBRS) küldemények díjazása a Levélposta Szabályzat vonatkozó rendelkezései szerint történik.

3. Az átmeneti rendszer országai felé irányuló, országaiból érkező és országai közötti forgalomra alkalmazott díjak:

3.1.1. 2010-ben: 0,155 DTS (SDR) küldeményenként és 1,562 DTS (SDR) kilogrammonként;

3.1.2. 2011-ben: 0,159 DTS (SDR) küldeményenként és 1,610 DTS (SDR) kilogrammonként;

3.1.3. 2012-ben: 0,164 DTS (SDR) küldeményenként és 1,648 DTS (SDR) kilogrammonként;

3.1.4. 2013-ban: 0,168 DTS (SDR) küldeményenként és 1,702 DTS (SDR) kilogrammonként.

4. Az évi 100 tonna alatti forgalom esetén a kilogrammonkénti és küldeményenkénti összetevőt egy kilogrammonkénti teljes díjra kell átalakítani a kilogrammonként 14,64 db küldeményszámot kitevő világátlag alapján. Az alábbi díjakat kell alkalmazni:

4.1 2010-ben: 3,831 DTS (SDR) kilogrammonként;

4.2 2011-ben: 3,938 DTS (SDR) kilogrammonként;

4.3 2012-ben: 4,049 DTS (SDR) kilogrammonként;

4.4 2013-ban: 4,162 DTS (SDR) kilogrammonként.

5. Az évi 100 tonna feletti forgalom esetén a fenti kilogrammonkénti fix díjakat akkor kell alkalmazni, ha sem a felvevő kijelölt szolgáltató, sem a rendeltetési kijelölt szolgáltató nem kéri - a felülvizsgálati eljárás keretében - hogy a díjak felülvizsgálata inkább a kilogrammonkénti tényleges küldeményszám alapján történjék, ne pedig a világátlag szerint. A felülvizsgálati eljárás alkalmazására szolgáló mintavétel a Levélposta Szabályzatban előírt feltételeknek megfelelően történik.

6. A 4. bekezdésben megfogalmazott teljes díj csökkentésére vonatkozó felülvizsgálatot nem kérheti egy célrendszerhez tartozó ország egy átmeneti rendszerhez tartozó országgal szemben, hacsak ez utóbbi ország nem kér felülvizsgálatot a fordított irányban.

7. A tömeges mennyiségű küldemények díjazása a célrendszerhez tartozó országok kijelölt szolgáltatói számára a 28. cikkben előírt, küldeményenkénti és kilogrammonkénti díjak alkalmazása szerint kerül meghatározásra. A kapott tömeges mennyiségű küldemények után az átmeneti rendszerbe tartozó országok kijelölt szolgáltatói a 3. bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kérhetnek díjazást.

8. Semmilyen fenntartás nem alkalmazható erre a cikkre, kivéve a kétoldalú megállapodásokat.

30. cikk
Szolgáltatásminőségi Alap

1. Az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, a Kongresszus által az 5. csoport országainak kategóriájába sorolt országok részére az összes ország és terület által fizetendő végdíjakat meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 20%-ával, amely az 5. csoport országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál. Ilyen fizetéseket nem kell teljesíteni az 5. csoport országai között.

2. Az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, azokat a végdíjakat, amelyeket a Kongresszus által az 1. csoport országainak kategóriájába sorolt országok és területek tartoznak fizetni a Kongresszus által a 4. csoport országainak kategóriájába sorolt országok részére, meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 10%-ával, ami az utóbbi kategória országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál.

3. 2012. január 1-jétől az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, azokat a végdíjakat, amelyeket a Kongresszus által a 2. csoport országainak kategóriájába sorolt országok és területek tartoznak fizetni a Kongresszus által a 4. csoport országainak kategóriájába sorolt országok részére, meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 10%-ával, ami az utóbbi kategória országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál.

4. Az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, azokat a végdíjakat, amelyeket a Kongresszus által az 1. csoport országainak kategóriájába sorolt és 2010 előtt a célrendszerhez tartozó országok és területek tartoznak fizetni a Kongresszus által a 3. csoport országainak kategóriájába sorolt országok részére, meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 8%-ával, ami az utóbbi kategória országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál.

5. Az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, azokat a végdíjakat, amelyeket a Kongresszus által az 1. csoport országainak kategóriájába sorolt és 2010 után a célrendszerhez csatlakozó országok és területek tartoznak fizetni a Kongresszus által a 3. csoport országainak kategóriájába sorolt országok részére, meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 4%-ával, ami az utóbbi kategória országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál.

6. 2012. január 1-jétől az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, azokat a végdíjakat, amelyeket a Kongresszus által a 2. csoport országainak kategóriájába sorolt országok és területek tartoznak fizetni a Kongresszus által a 3. csoport országainak kategóriájába sorolt országok részére, meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 4%-ával, ami az utóbbi kategória országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál.

7. Az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, azokat a végdíjakat, amelyeket a Kongresszus által az 1. csoport országainak kategóriájába sorolt országok és területek tartoznak fizetni a Kongresszus által a 2. csoport országainak kategóriájába sorolt azon országok részére, amelyek 2010 előtt 8%-os emelésben részesültek, 2010-ben és 2011-ben meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 4%-ával, ill. 2012-ben és 2013-ban meg kell emelni a 28. cikk 8. bekezdésében meghatározott díjak 2%-ával, ami az utóbbi kategória országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál.

8. Az M zsákok, a CCRI (IBRS) küldemények és a tömeges mennyiségű küldemények kivételével, azokat a végdíjakat, amelyeket a Kongresszus által az 1. csoport országainak kategóriájába sorolt országok és területek tartoznak fizetni a Kongresszus által a 2. csoport országainak kategóriájába sorolt azon országok részére, amelyek 2010 előtt 1%-os emelésben részesültek, 2010-ben és 2011-ben meg kell emelni a 29. cikkben meghatározott díjak 1%-ával, ami az utóbbi kategória országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba való befizetésként szolgál.

9. A 2-5. csoport országaiban a Szolgáltatásminőségi Alapba befizetendő halmozott végdíjak alsó határa évi 12 565 DTS (SDR) minden kedvezményezett ország vonatkozásában. Az alsó határ eléréséhez szükséges pótösszegek a forgalmazott küldemények mennyiségével arányosan azon országoknak kell leszámlázni, amelyek 2010 előtt a célrendszerhez tartoztak.

10. A regionális programoknak előnyben kell részesíteniük az UPU szolgáltatásminőség javítására és a fejlődő országokban az analitikus könyvelési rendszer bevezetésére szóló programjait. A Postaforgalmi Tanács legkésőbb 2010-ben köteles elfogadni az ezen projektek finanszírozására vonatkozó eljárást.

31. cikk
Átszállítási díjak

1. Az ugyanazon tagország két kijelölt szolgáltatója vagy két hivatala között egy vagy több más kijelölt szolgáltató szolgálatai (közvetítő szolgálatok) útján kicserélt közvetlen zárlatokért és à découvert átmenő küldeményekért átszállítási díjakat kell fizetni. Ezek a díjak a szárazföldi, a tengeri illetve a légi átszállításban teljesített szolgáltatás díjazását jelentik. Ugyanez az elv vonatkozik a tévirányított küldeményekre és zárlatokra is.

2. fejezet

Egyéb rendelkezések

32. cikk
Alapdíjak és a légi szállítás díjaira vonatkozó rendelkezések

1. A kijelölt szolgáltatók között a légi szállításra vonatkozó számadások rendezésénél alkalmazandó alapdíjat a Postaforgalmi Tanács hagyja jóvá. Az alapdíjat a Nemzetközi Iroda számítja ki a Levélposta Szabályzatban meghatározott képlet szerint.

2. A közvetlen zárlatok és az à découvert átmenő elsőbbségi küldemények, légipostai küldemények, légipostai csomagok, tévirányított küldemények és zárlatok légi szállítási díjainak kiszámítását, valamint a vonatkozó elszámolási módokat a Levélposta Szabályzat és a Postacsomag Szabályzat tartalmazza.

3. A teljes légi útvonalra vonatkozó szállítási díjak az alábbiak:

3.1 közvetlen zárlatok esetén a felvevő ország kijelölt szolgáltatóját terhelik, ideértve azt az esetet is, ha ezeket a zárlatokat egy vagy több közbenső kijelölt szolgáltató tranzitálja;

3.2 à découvert átmenő elsőbbségi küldemények és légipostai küldemények esetén - beleértve a rosszul továbbított küldeményeket is - azt a kijelölt szolgáltatót terhelik, amely a küldeményeket egy másik kijelölt szolgáltatóhoz továbbítja.

4. Ugyanezeket a szabályokat kell alkalmazni a szárazföldi vagy a tengeri átszállítási díjak alól mentes küldeményekre, ha azokat légi úton szállítják.

5. Minden olyan kijelölt szolgáltatónak, amely országán belül légi úton szállítja a nemzetközi postaanyagot, joga van az e szállítás kapcsán felmerülő járulékos költségek megtéríttetésére, feltéve, hogy a megtett útvonalak súlyozott átlagtávolsága meghaladja a 300 kilométert. A Postaforgalmi Tanács a súlyozott átlagtávolságot más releváns kritériummal helyettesítheti. A díjmentességet kimondó megállapodás hiányában a díjaknak minden, külföldről származó elsőbbségi zárlatra és légi zárlatra azonosaknak kell lenniük, függetlenül attól, hogy a postaanyagot légi úton szállítják-e tovább vagy sem.

6. Ha azonban a rendeltetési kijelölt szolgáltató által kirótt végdíjak kompenzálása kifejezetten a költségek vagy a belföldi díjak alapján történt, akkor belföldi légi szállítási költségek címén semmiféle további térítésre nem kerülhet sor.

7. A rendeltetési kijelölt szolgáltató a súlyozott átlagtávolság kiszámításakor nem veheti figyelembe azoknak a zárlatoknak a súlyát, amelyeknél a végdíjak kiszámítása kifejezetten a rendeltetési kijelölt szolgáltató költségei vagy belföldi díjai alapján történt.

33. cikk
Postacsomagok szárazföldi és tengeri díjrészei

1. A két kijelölt szolgáltató között kicserélt csomagokért szárazföldi érkezési díjrészeket kell felszámítani, amelyek kiszámítása a Szabályzatokban foglalt, csomagonkénti alapdíj és kilogrammonkénti alapdíj kombinálásával történik.

1.1. Figyelemmel az itt említett alapdíjra a kijelölt szolgáltatók a Szabályzatokban foglalt rendelkezésekkel összhangban csomagonként és kilogrammonként további pótdíjakra lehetnek jogosultak.

1.2. Az 1. és az 1.1 bekezdésben említett díjrészek a felvevő ország kijelölt szolgáltatóját terhelik, hacsak a Postacsomag Szabályzat nem rendelkezik az ezen elv alóli kivételekről.

1.3. A szárazföldi érkezési díjrészeknek minden ország egész területére nézve egységeseknek kell lenniük.

2. A két kijelölt szolgáltató vagy ugyanazon ország két hivatala között, egy vagy több másik kijelölt szolgáltató szárazföldi szolgálatának útján kicserélt csomagokért azokat a kijelölt szolgáltatókat, amelyeknek szolgálatai a szárazföldi továbbításban részt vesznek, szárazföldi átszállítási díjrészek illetik meg; e díjrészeket a Szabályzat határozza meg, a távolsági fokozatok függvényében.

2.1 Az à découvert átmenő csomagoknál a közvetítő kijelölt szolgáltatóknak joguk van a Szabályzatban rögzített, küldeményenkénti egységes díjrészt kérni.

2.2 Az átszállítási szárazföldi díjrészek a felvevő ország kijelölt szolgáltatóját terhelik, hacsak a Postacsomag Szabályzat nem rendelkezik az ezen elv alóli kivételekről.

3. Minden kijelölt szolgáltató, amelynek szolgálatai a csomagok tengeri szállításában részt vesznek, jogosult arra, hogy a tengeri díjrészeket kérje. Ezek a díjrészek a felvevő ország kijelölt szolgáltatóját terhelik, hacsak a Postacsomag Szabályzat nem rendelkezik az ezen elv alóli kivételekről.

3.1 Minden igénybe vett tengeri szállításért tengeri díjrész jár, amelynek nagyságát a Postacsomag Szabályzat határozza meg, a távolsági fokozatok függvényében.

3.2 A kijelölt szolgáltatók a 3.1 bekezdés szerint kiszámított tengeri díjrészeket legfeljebb 50%-kal emelhetik. Másrészt viszont a díjrészeket tetszésük szerint csökkenthetik.

34. cikk
A Postaforgalmi Tanács díjak és díjrészek összegének megállapítására vonatkozó hatásköre

1. A Postaforgalmi Tanács jogosult meghatározni az alábbi díjakat és díjrészeket, amelyeket a Szabályzatokban foglalt feltételeknek megfelelően a kijelölt szolgáltatóknak kell megfizetniük:

1.1 legalább egy harmadik ország által a levélpostai zárlatok kezelésére és szállítására vonatkozó átszállítási költség;

1.2 a légipostai küldeményekre alkalmazott alapdíj és légi átszállítási díj;

1.3 az érkező csomagok kezelésére szárazföldi érkezési díjrész;

1.4 egy harmadik ország által kezelt és szállított csomagért szárazföldi átszállítási díjrész; 1.5 a csomagok tengeri szállításáért tengeri díjrész.

2. A felülvizsgálatnak megbízható és reprezentatív gazdasági és pénzügyi adatokon kell nyugodnia, és olyan módszerrel kell elvégezni, ami biztosítja a szolgáltatást nyújtó kijelölt szolgáltatóknak az igazságos díjazást. Az esetleges módosítás a Postaforgalmi Tanács által meghatározott időpontban lép hatályba.

IV. RÉSZ

Záró rendelkezések

35. cikk

Az Egyezményre és bizonyos Szabályzatokra vonatkozó javaslatok elfogadásának feltételei

1. Ahhoz, hogy hatályba lépjenek, a Kongresszus elé terjesztett, és a jelen Egyezményre vonatkozó javaslatokat a jelenlévő és szavazó tagországok többségének el kell fogadnia. A szavazáskor a kongresszuson képviselt tagországok legalább felének jelen kell lennie.

2. Ahhoz, hogy hatályba lépjenek, a Levélposta Szabályzatra és a Postacsomag Szabályzatra vonatkozó javaslatokat a Postaforgalmi Tanács tagjai többségének el kell fogadnia.

3. Ahhoz, hogy hatályba lépjenek, a két kongresszus között benyújtott, és a jelen Egyezményre, valamint annak Zárójegyzőkönyvére vonatkozó javaslatoknak meg kell szerezniük:

3.1. ha módosításokról van szó, akkor a szavazatok kétharmadát, a szavazójoggal rendelkező és a szavazáson részt vevő egyesületi tagországok legalább felétől;

3.2. ha rendelkezések értelmezéséről van szó, a szavazatok többségét.

4. A 3.1 bekezdésben szereplő rendelkezésektől függetlenül minden olyan tagországnak, amelynek nemzeti szabályozása még összeegyeztethetetlen a javasolt módosítással, jogában áll a módosítás bejelentésének időpontjától számított kilencven napon belül írásos nyilatkozatot eljuttatni a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójához, jelezve, hogy nem áll módjában elfogadni a módosítást.

36. cikk

A Kongresszuson előterjesztett fenntartások

1. Nem megengedettek azok a fenntartások, amelyek összeegyeztethetetlenek az Egyesület szándékával és céljával.

2. Általánosságban azoknak a tagországoknak, amelyek álláspontjukat nem tudják elfogadtatni a többi tagországgal, igyekezniük kell, lehetőség szerint, a többségi véleményhez csatlakozni. A fenntartást csak akkor nyújthatják be, ha feltétlenül szükséges és megfelelő módon indokolniuk kell.

3. A jelen egyezmény cikkeit érintő fenntartásokat a Kongresszusok Ügyrendi Szabályzatának idevonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a kongresszuson írásbeli javaslat formájában kell előterjeszteni a Nemzetközi Iroda egyik munkanyelvén.

4. A hatékonyság érdekében a Kongresszuson előterjesztett fenntartást a fenntartással érintett cikk módosítására minden egyes esetben az előírt többséggel kell jóváhagyatni.

5. Elvileg a fenntartást kölcsönösségi alapon kell alkalmazni az azt kiadó tagország és a többi tagország között.

6. A jelen Egyezménnyel kapcsolatos fenntartás a Zárójegyzőkönyvbe kerül beillesztésre a kongresszus által jóváhagyott javaslat alapján.

37. cikk

Az Egyezmény végrehajtása és időbeli hatálya

1. A jelen Egyezmény 2010. január 1-jén lép hatályba, és a következő kongresszus okiratainak hatályba lépéséig marad hatályban.

Ennek hiteléül a tagországok kormányainak meghatalmazottai ezt az Egyezményt egy eredeti példányban aláírták, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. Az Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Irodája erről mindegyik félnek egy-egy másolatot küld.

Kelt Genfben, 2008. augusztus 12-én.

Az Egyetemes Postaegyezmény Zárójegyzőkönyve

Alulírott meghatalmazottak a mai napon kötött Egyetemes Postaegyezmény aláírásakor a következőkben állapodtak meg:

I. cikk

A postai küldemények tulajdonjoga. Visszavétel. Címváltoztatás vagy címhelyesbítés

1. Az 5. cikk 1. és 2. bekezdése nem vonatkozik a következő országokra: Antigua és Barbuda, Bahreini Királyság, Barbados, Belize, Botswana, Brunei Darussalam, Dominika, Egyiptom, Fidzsi-szigetek, Gambia, Grenada, Guyana, Hongkong (Kína), Írország, Jamaica, Kanada, Kenya, Kiribati, Kuvait, Lesotho, Malawi, Malajzia, Mauritius, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Nauru, Nigéria, Nyugat-Szamoa, Pápuaföld-Új-Guinea, Salamon-szigetek, Seychelles, Sierra Leone, St. Christopher és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Szingapúr, Szváziföld, Tanzániai Egyesült Köztársaság, Trinidad és Tobago, Tuvalu, Uganda, Új-Zéland, Vanuatu és Zambia.

2. Az 5. cikk 1. és 2. bekezdése Ausztriára, Dániára és Irán Iszlám Köztársaság sem vonatkozik, amelynek jogszabályai nem teszik lehetővé a levélpostai küldemények visszavételét vagy címváltoztatását a feladó kérésére, attól kezdve, hogy a címzettet értesítették arról, hogy címére küldemény érkezett.

3. Az 5. cikk 1. bekezdése nem vonatkozik a következő országokra: Ausztrália, Ghána és Zimbabwe.

4. Az 5. cikk 2. bekezdése nem vonatkozik a következő országokra: Bahamai Közösség, Irak, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Myanmar, amelyek jogszabályai nem teszik lehetővé a levélpostai küldemények visszavételét vagy címváltoztatását a feladó kérésére.

5. Az 5. cikk 2. bekezdése nem vonatkozik az Amerikai Egyesült Államokra.

6. Az 5. cikk 2. bekezdése vonatkozik Ausztráliára, ha az összeegyeztethető ennek belső jogszabályaival.

7. Az 5. cikk 2. bekezdésével ellentétben El Salvador, a Fülöp-szigetek, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Panamai Köztársaság és Venezuela jogosultak arra, hogy a csomagokat ne küldjék vissza, miután a címzett kérte a vámkezelést, tekintve, hogy vámjogszabályaik ezzel ellentétesek.

II. cikk

Díjak

1. A 6. cikkel ellentétben Ausztrália, Kanada és Új-Zéland postaigazgatásának jogában áll a Szabályzatokban rögzítettektől eltérő díjakat szedni, ha azok összhangban vannak országának jogszabályaival.

III. cikk

Kivétel a vakok írásos anyagainak postai díjmentessége alól

1. A 7. cikkben foglaltaktól eltérően Indonézia, St. Vincent és Grenadin, valamint Törökország postaigazgatásának - amelyek belföldi szolgálatukban nem biztosítanak postai díjmentességet a vakok írásos anyagai számára - jogában áll, hogy beszedje a bérmentesítési díjakat és a különszolgáltatások díjait, ezek azonban nem lehetnek magasabbak belföldi szolgálatuk díjainál.

2. A 7. cikkben foglaltaktól eltérően az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Japán, Kanada, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, Németország és Svájc postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy a vakok írásos anyagai esetében a különszolgáltatásokra a belföldi szolgálatában alkalmazottakkal azonos díjakat szedjen.

IV. cikk

Alapszolgáltatások

1. A 12. cikk rendelkezéseitől függetlenül Ausztrália nem helyesli, hogy az alapszolgáltatásokat kiterjesszék a postacsomagokra is.

2. A 12. cikk 2.4 bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak Nagy-Britanniára, amelynek a nemzeti jogszabályai alacsonyabb súlyhatárt állapítanak meg. Az egészségre és biztonságra vonatkozó jogszabály 20 kilogrammra korlátozza a küldeményzsákok súlyát.

V. cikk

Kiscsomagok

1. A 12. cikkben foglaltaktól eltérően Afganisztán postaigazgatása 1 kilogrammra korlátozhatja a külföldről érkező és a külföldre szóló kiscsomagok maximális súlyát.

VI. cikk

Tértivevény

1. Kanada postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy a csomagokra ne alkalmazza a 13. cikk 1.1 bekezdés rendelkezéseit, mivel belföldi szolgálatában a csomagokra nem biztosítja a tértivevény szolgáltatást.

VII. cikk

Nemzetközi kereskedelmi válaszlevél szolgáltatás (CCRI)

1. A 13. cikk 4.1 bekezdésben foglaltaktól eltérően, Bulgária postaigazgatása az érintett postaigazgatásokkal való tárgyalást követően biztosítja a CCRI szolgáltatást.

VIII. cikk

Tilalmak (levélposta)

1. Kivételes jelleggel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Libanon postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó ajánlott küldeményeket. Nem vonatkoznak rájuk szigorúan a Szabályzatok rendelkezései, ami az ajánlott küldemények kifosztása vagy sérülése esetén viselt felelősséget, továbbá az üvegtárgyakat vagy törékeny tárgyakat tartalmazó küldeményekkel kapcsolatos felelősséget illeti.

2. Kivételes jelleggel Bolívia, Irak, Kínai Népköztársaság - Hongkong különleges közigazgatási terület nélkül -, Nepál, Szaúd-Arábia, Szudán és Vietnám postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó ajánlott küldeményeket.

3. Myanmar postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadja el a 15. cikk 5. bekezdésében említett értékes tárgyakat tartalmazó értékküldeményeket, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

4. Nepál postaigazgatása nem fogadja el a papír- vagy fémpénzt tartalmazó ajánlott küldeményeket és értékküldeményeket, kivéve, ha ezzel kapcsolatban külön megállapodást kötöttek.

5. Üzbegisztán postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyet, csekkeket, postabélyegeket vagy külföldi valutát tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

6. Iráni Iszlám Köztársaság postaigazgatása nem fogad el az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyakat tartalmazó levélpostai küldeményeket.

7. A Fülöp-szigetek postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadjon el semminemű (közönséges, ajánlott vagy értéknyilvánításos) olyan levélpostai küldeményt, amely fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmaz.

8. Ausztrália postaigazgatása nem fogad el semminemű, rúdaranyat vagy bankjegyet tartalmazó postai küldeményt. Nem fogad el továbbá Ausztráliában történő kézbesítésre olyan ajánlott küldeményeket, illetve olyan à découvert átmenő küldeményeket, amelyek értéktárgyakat, úgymint ékszereket, nemesfémeket, drágaköveket vagy féldrágaköveket, értékpapírokat, fémpénzeket vagy bármilyen formában forgatható pénzügyi okmányokat tartalmaznak. Mindennemű felelősséget elhárít azon küldemények tekintetében, amelyeket nem az itt leírt kikötésnek megfelelően adtak fel.

9. Kínai Népköztársaság postaigazgatása - Hongkong különleges közigazgatási terület nélkül - belföldi szabályozásának megfelelően nem fogad el fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket tartalmazó értékküldeményeket.

10. Lettország és Mongólia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadjon el fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

11. Brazília postaigazgatása fenntartja magának a jogot, hogy ne fogadjon el forgalomban lévő fémpénzt, bankjegyeket és bármilyen más értéket tartalmazó közönséges, ajánlott és értékküldeményeket.

12. Vietnám postaigazgatása fenntartja magának a jogot, hogy ne fogadjon el tárgyakat és árucikkeket tartalmazó leveleket.

IX. cikk

Tilalmak (postai csomagok)

1. Myanmar és Zambia postaigazgatásának joga van ahhoz, hogy ne fogadja el a 15. cikk 6.1.3.1 bekezdésében említett értéktárgyakat tartalmazó, értéknyilvánításos csomagokat, mivel ez belföldi szabályozásukkal ellentétes.

2. Kivételes jelleggel Libanon és Szudán postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, papírpénzt, bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat, továbbá folyadékot vagy könnyen olvadó elemeket vagy üvegtárgyakat, vagy hasonló tárgyakat illetve törékeny tárgyakat tartalmazó csomagokat. Nem vonatkoznak rá a Postacsomag Szabályzat idevágó rendelkezései.

3. Brazília postaigazgatásának jogában áll, hogy ne fogadja el azokat az értékcsomagokat, amelyek forgalomban lévő fémpénzt és papírpénzt, valamint bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírt tartalmaznak, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

4. Ghána postaigazgatásának jogában áll, hogy ne fogadja el azokat az értékcsomagokat, amelyek forgalomban lévő fémpénzt és papírpénzt tartalmaznak, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

5. Szaúd-Arábia postaigazgatásának jogában áll, hogy a 15. cikkben felsorolt tárgyakon kívül ne fogadja el a fémpénzt, papírpénzt, bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó csomagokat. Nem fogadja el továbbá az olyan csomagokat, amelyek a következő tárgyakat tartalmazzák: bármilyen gyógyszer, kivéve ha csatolták mellé valamely illetékes hatóság orvosi rendelvényét, tűzoltásra szolgáló termékek, vegyészeti folyadékok vagy az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyak.

6. Omán postaigazgatása a 15. cikkben szereplő tárgyakon kívül nem fogadja el az alábbiakat tartalmazó küldeményeket:

6.1. mindenfajta gyógyszer, kivéve ha csatolták mellé valamely illetékes hatóság orvosi rendelvényét;

6.2. tűzoltásra szolgáló termékek és vegyészeti folyadékok;

6.3. az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyak.

7. Iráni Iszlám Köztársaság postaigazgatásának jogában áll, hogy a 15. cikkben felsorolt tárgyakon kívül ne fogadja el az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyakat tartalmazó csomagokat.

8. A Fülöp-szigetek postaigazgatásának jogában áll, hogy ne fogadjon el semminemű olyan csomagot, amely fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat, továbbá folyadékot vagy könnyen olvadó elemeket vagy üvegtárgyakat, vagy hasonló tárgyakat illetve törékeny tárgyakat tartalmaz.

9. Ausztrália postaigazgatása nem fogad el semminemű, rúdaranyat vagy bankjegyet tartalmazó postai küldeményt.

10. Kínai Népköztársaság postaigazgatása nem fogad el fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó közönséges csomagokat. Továbbá - Hongkong különleges közigazgatási terület kivételével - nem fogad el fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó értéknyilvánításos csomagokat.

11. Mongólia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy belföldi jogszabályainak megfelelően ne fogadjon el fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó csomagokat.

12. Lettország postaigazgatása nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat (csekkeket) vagy külföldi devizákat tartalmazó közönséges és értéknyilvánításos csomagokat, és semmilyen felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

X. cikk

Vámköteles tárgyak

1. A 15. cikkre hivatkozva Banglades és El Salvador postaigazgatása nem fogadja el a vámköteles tárgyakat tartalmazó értékküldeményeket.

2. A 15. cikkre hivatkozva Afganisztán, Albánia, Azerbajdzsán, Belorusszia, Chile, El Salvador, Észtország, Kambodzsa, Kolumbia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lettország, Nepál, Olaszország, Peru, San Marino, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán és Venezuela postaigazgatása nem fogadja el a vámköteles tárgyakat tartalmazó közönséges és ajánlott leveleket.

3. A 15. cikkre hivatkozva Benin, Burkina Faso, Dzsibuti, Elefántcsontparti Köztársaság, Mali és Mauritánia postaigazgatása nem fogadja el a vámköteles tárgyakat tartalmazó közönséges leveleket.

4. Az 1-3. bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérően a nehezen beszerezhető szérumokat, oltóanyagokat, valamint a sürgősen szükséges gyógyszereket tartalmazó küldeményeket minden esetben el kell fogadni.

XI. cikk

Tudakozványok

1. A 17. cikk 3. bekezdésében foglaltaktól eltérően Bolgár Köztársaság, Csád, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Egyiptom, a Fülöp-szigetek, Gabon, Görögország, Iráni Iszlám Köztársaság, Kirgizisztán, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Mongólia, Myanmar, Szaúd-Arábia, a Szíriai Arab Köztársaság, Szudán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Zambia és a Zöldfoki-szigetek postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen a levélpostai küldeményekre benyújtott tudakozványokért.

2. A 17. cikk 3. bekezdésében foglaltaktól eltérően Argentína, Ausztria, Azerbajdzsán, a Cseh Köztársaság és Szlovákia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy külön díjat szedjen abban az esetben, ha egy tudakozvány alapján végzett nyomozás után kiderül, hogy az indokolatlan volt.

3. Afganisztán, Bolgár Köztársaság, Egyiptom, Gabon, Iráni Iszlám Köztársaság, Kirgizisztán, Kongói Köztársaság, Mongólia, Myanmar, Suriname, Szaud-Arábia, a Szíriai Arab Köztársaság, Szudán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Zambia és a Zöldfoki-szigetek postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen a csomagokra benyújtott tudakozványokért.

4. A 17. cikk 3. bekezdésében foglaltaktól eltérően az Amerikai Egyesült Államok, Brazília és Panamai Köztársaság postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen az olyan országokban feladott levélpostai küldeményekre és csomagokra benyújtott tudakozványokért, amely országokban az 1. és a 3. bekezdés rendelkezései alapján ezt a díjat alkalmazzák.

XII. cikk

Vám elé állítási díj

1. Gabon postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől vám elé állítási díjat szedjen.

2. Kongói Köztársaság és Zambia postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől a csomagok tekintetében vám elé állítási díjat szedjen.

XIII. cikk

Levélpostai küldemények feladása külföldön

1. Az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Görögország, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és Új-Zéland postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy a felmerült munkák költségével arányos díjat szedjen mindazon postaigazgatásoktól, amelyek a 27. cikk 4. bekezdése értelmében részükre olyan küldeményeket küldenek vissza, amelyeket postai küldeményként eredetileg nem a nevezett országok postaszolgálatai indítottak.

2. A 27. cikk 4 bekezdésében foglaltaktól függetlenül Kanada postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy az indító postaigazgatástól olyan összegű díjat szedjen, amely legalább az ilyen küldemények kezelése kapcsán felmerült költségeit fedezi.

3. A 27. cikk 4. bekezdése lehetővé teszi a rendeltetési postaigazgatás számára, hogy a felvevő postaigazgatástól megfelelő díjat kérjen a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért. Ausztrália, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága fenntartja magának azt a jogot, hogy ezt a díjfizetést a rendeltetési országban az azonos küldeményekre alkalmazott belföldi díjjal egyenértékű összegre korlátozza.

4. A 27. cikk 4. bekezdése lehetővé teszi a rendeltetési postaigazgatás számára, hogy a felvevő postaigazgatástól megfelelő díjat kérjen a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért. A következő országok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ezt a díjfizetést a Szabályzatokban a tömeges küldeményekre megállapított összeghatárra korlátozzák: az Amerikai Egyesült Államok, Bahamai Közösség, Barbados, Brunei Darussalam, Grenada, Guyana, Hollandia, Holland Antillák és Aruba, India, Kínai Népköztársaság, Malajzia, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Nepál, Srí Lanka, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Suriname, Szingapúr, Thaiföld, Új-Zéland.

5. A 4. bekezdésben szereplő fenntartásoktól függetlenül a következő országok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy az Egyezmény 27. cikkének rendelkezéseit teljes egészében alkalmazzák az Egyesület tagországaitól kapott küldeményekre: Argentína, Ausztria, Benin, Brazília, Burkina Faso, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Elefántcsontparti Köztársaság, Franciaország, Görögország, Guinea, Izrael, Japán, Jordánia, Kamerun, Libanon, Luxemburg, Mali, Marokkó, Mauritánia, Monaco, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szíriai Arab Köztársaság, Togo.

6. A 27. cikk 4. bekezdése alkalmazása céljából a német Postaigazgatás fenntartja magának a jogot, hogy a küldeményeket feladó ország postaigazgatásától egy olyan díjazást kérjen, melyet annak az országnak a postaigazgatásától kapott volna, ahol a feladó székhelye van.

7. A XIII. cikkben szereplő fenntartások ellenére, Kínai Népköztársaság fenntartja magának azt a jogot, hogy a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért járó fizetést az UPU Egyezményben és a Levélposta Szabályzatban a tömeges küldeményre engedélyezett szintre korlátozza.

XIV. cikk

Kivételes szárazföldi érkezési díjrészek

1. Az 34. cikkben foglaltaktól eltérően Afganisztán postaigazgatása fenntartja magának azt a jogot, hogy csomagonként 7,50 DTS (SDR) összegű pótlólagos kivételes szárazföldi érkezési díjrészt szedjen be.

XV. cikk

Külön díjszabások

1. Az Amerikai Egyesült Államok, Belgium és Norvégia postaigazgatásának joga van a légi csomagokért a felületi csomagokért járó díjrészeknél magasabb szárazföldi díjrészeket beszedni.

2. Libanon postaigazgatásának joga van az 1 kilogramm alatti csomagokért az 1-3 kilogramm közötti csomagokra érvényes díjat beszedni.

3. Panamai Köztársaság postaigazgatásának jogában áll kilogrammonként 0,20 DTS (SDR) összegű díjat szedni a légi úton szállított felületi (S.A.L.) átmenő csomagokért. Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak felvették a jelen jegyzőkönyvet, amely ugyanolyan erejű és érvényű, mintha rendelkezéseit magába az Egyezmény szövegébe foglalták volna, és azt aláírták egy eredeti példányban, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. Az Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Irodája erről mindegyik félnek egy-egy másolatot küld.

Kelt Bukarestben, 2004. október 5-én.

Az Egyetemes Postaegyezmény Zárójegyzőkönyve

Alulírott meghatalmazottak a mai napon kötött Egyetemes Postaegyezmény aláírásakor a következőkben állapodtak meg:

I. cikk

A postai küldemények tulajdonjoga. Visszavétel. Címváltoztatás vagy címhelyesbítés

1. Az 5. cikk 1. és 2. bekezdése nem vonatkozik a következő országokra: Antigua és Barbuda, Bahreini Királyság, Barbados, Belize, Botswana, Brunei Darussalam, Dominika, Egyiptom, Fidzsi-szigetek, Gambia, Grenada, Guyana, Hongkong, Írország, Jamaica, Kanada, Kenya Kína, Kiribati, Kuvait, Lesotho, Malawi, Malajzia, Mauritius, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Nauru, Nigéria, Pápuaföld-Új-Guinea, Salamon-szigetek, Seychelles, Sierra Leone, St. Christopher és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Szamoa, Szingapúr, Szváziföld, Tanzániai Egyesült Köztársaság, Trinidad és Tobago, Tuvalu, Uganda, Új-Zéland, Vanuatu és Zambia.

2. Az 5. cikk 1. és 2. bekezdése Ausztriára, Dániára és Iráni Iszlám Köztársaság sem vonatkozik, amelynek jogszabályai nem teszik lehetővé a levélpostai küldemények visszavételét vagy címváltoztatását a feladó kérésére, attól kezdve, hogy a címzettet értesítették arról, hogy címére küldemény érkezett.

3. Az 5. cikk 1. bekezdése nem vonatkozik a következő országokra: Ausztrália, Ghána és Zimbabwe.

4. Az 5. cikk 2. bekezdése nem vonatkozik a következő országokra: Bahamai Közösség, Belgium, Irak, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Myanmar, amelyek jogszabályai nem teszik lehetővé a levélpostai küldemények visszavételét vagy címváltoztatását a feladó kérésére.

5. Az 5. cikk 2. bekezdése nem vonatkozik az Amerikai Egyesült Államokra.

6. Az 5. cikk 2. bekezdése vonatkozik Ausztráliára, ha az összeegyeztethető ennek belső jogszabályaival.

7. Az 5. cikk 2. bekezdésével ellentétben El Salvador, a Fülöp-szigetek, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Panamai Köztársaság és Venezuela jogosultak arra, hogy a csomagokat ne küldjék vissza, miután a címzett kérte a vámkezelést, tekintve, hogy vámjogszabályaik ezzel ellentétesek.

II. cikk

Díjak

1. A 6. cikkel ellentétben Ausztráliának, Kanadának és Új-Zélandnak jogában áll a Szabályzatokban rögzítettektől eltérő díjakat szedni, ha azok összhangban vannak országának jogszabályaival.

III. cikk

Kivétel a vakok írásos anyagainak postai díjmentessége alól

1. A 7. cikkben foglaltaktól eltérően Indonéziának, St. Vincent és Grenadinnak, valamint Törökországnak - amelyek belföldi szolgálatukban nem biztosítanak postai díjmentességet a vakok írásos anyagai számára - jogában áll, hogy beszedje a bérmentesítési díjakat és a különszolgáltatások díjait, ezek azonban nem lehetnek magasabbak belföldi szolgáltatásuk díjainál.

2. A 7. cikkben foglaltaktól eltérően az Amerikai Egyesült Államoknak, Ausztráliának, Ausztriának, Japánnak, Kanadának, Nagy-Britanniának és Észak-Írország Egyesült Királyságának, Németországnak, és Svájcnak joga van ahhoz, hogy a vakok írásos anyagai esetében a különszolgáltatásokra a belföldi szolgálatában alkalmazottakkal azonos díjakat szedjen.

IV. cikk

Alapszolgáltatások

1. A 12. cikk rendelkezéseitől függetlenül Ausztrália nem helyesli, hogy az alapszolgáltatásokat kiterjesszék a postacsomagokra is.

2. A 12. cikk 2.4 bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak Nagy-Britanniára, amelynek a nemzeti jogszabályai alacsonyabb súlyhatárt állapítanak meg. Az egészségre és biztonságra vonatkozó jogszabály 20 kilogrammra korlátozza a küldeményzsákok súlyát.

3. A 12. cikk 2.4. bekezdésben foglaltaktól eltérően Kazahsztánnak és Üzbegisztánnak jogában áll 20 kilogrammra korlátozni az érkező és induló M zsákok maximális súlyát.

V. cikk

Tértivevény

1. Kanadának joga van ahhoz, hogy a csomagokra ne alkalmazza a 13.1.1. cikk rendelkezéseit, mivel belföldi szolgálatában a csomagokra nem biztosítja a tértivevény szolgáltatást.

VI. cikk

Nemzetközi Kereskedelmi Válaszlevél Szolgáltatás (CCRI / IBRS)

1. A 13. cikk 4.1. bekezdésében foglaltaktól eltérően, a Bolgár Köztársaság az érdekelt tagországgal való tárgyalást követően biztosítja a CCRI (IBRS) szolgáltatást.

VII. cikk

Tilalmak (levélposta)

1. Kivételes jelleggel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Libanon nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó ajánlott küldeményeket. Nem vonatkoznak rájuk szigorúan a Levélposta Szabályzat rendelkezései, ami az ajánlott küldemények kifosztása vagy sérülése esetén viselt felelősséget, továbbá az üvegtárgyakat vagy törékeny tárgyakat tartalmazó küldeményekkel kapcsolatos felelősséget illeti.

2. Kivételes jelleggel Bolívia, Irak, a Kínai Népköztársaság - Hongkong különleges közigazgatási terület nélkül -, Nepál, Pakisztán, Szaúd-Arábia, Szudán és Vietnam nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó ajánlott küldeményeket.

3. Myanmar fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadja el a 15. cikk 6. bekezdésében említett értékes tárgyakat tartalmazó értékküldeményeket, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

4. Nepál nem fogadja el a papír- vagy fémpénzt tartalmazó ajánlott küldeményeket és értékküldeményeket, kivéve, ha ezzel kapcsolatban külön megállapodást kötöttek.

5. Üzbegisztán nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyet, csekkeket, postabélyegeket vagy külföldi valutát tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

6. Az Iráni Iszlám Köztársaság nem fogad el az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyakat tartalmazó levélpostai küldeményeket.

7. A Fülöp-szigetek fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadjon el semminemű (közönséges, ajánlott vagy értéknyilvánításos) olyan levélpostai küldeményt, amely fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmaz.

8. Ausztrália nem fogad el semminemű, rúdaranyat vagy bankjegyet tartalmazó postai küldeményt. Nem fogad el továbbá Ausztráliában történő kézbesítésre olyan ajánlott küldeményeket illetve olyan à découvert átmenő küldeményeket, amelyek értéktárgyakat, úgymint ékszereket, nemesfémeket, drágaköveket vagy féldrágaköveket, értékpapírokat, fémpénzeket vagy bármilyen formában forgatható pénzügyi okmányokat tartalmaznak. Mindennemű felelősséget elhárít azon küldemények tekintetében, amelyeket nem az itt leírt kikötésnek megfelelően adtak fel.

9. A Kínai Népköztársaság - Hongkong különleges közigazgatási terület nélkül - belföldi szabályozásának megfelelően nem fogad el fémpénzt, bankjegyeket, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket tartalmazó értékküldeményeket.

10. Lettország és Mongólia fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadjon el fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó közönséges, ajánlott és értékküldeményeket, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

11. Brazília fenntartja magának a jogot, hogy ne fogadjon el forgalomban lévő fémpénzt, bankjegyeket és bármilyen más bemutatóra szóló értékpapírokat tartalmazó közönséges, ajánlott és értékküldeményeket.

12. Vietnám fenntartja magának a jogot, hogy ne fogadjon el tárgyakat és árucikkeket tartalmazó leveleket.

13. Indonézia nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyet, csekkeket, postabélyegeket, külföldi valutát vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

14. Kirgizisztán fenntartja magának azt a jogot, hogy ne fogadjon el semminemű (közönséges, ajánlott vagy értéknyilvánításos) olyan levélpostai küldeményt (és kiscsomagot), amely fémpénzt, papírpénzt vagy bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat tartalmaz. Semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

15. Kazahsztán nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyet, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, csekkeket, nemesfémeket - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat, valamint külföldi valutát tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

16. Moldova és az Orosz Föderáció nem fogadja el a forgalomban lévő bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat (csekkeket) vagy külföldi valutákat tartalmazó ajánlott és értékküldeményeket, és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

VIII. cikk

Tilalmak (postai csomagok)

1. Myanmarnak és Zambiának joga van ahhoz, hogy ne fogadja el a 15. cikk 6.1.3.1. bekezdésében említett értéktárgyakat tartalmazó, értéknyilvánításos csomagokat, mivel ez belföldi szabályozásukkal ellentétes.

2. Kivételes jelleggel Libanon és Szudán nem fogadja el a fémpénzt, papírpénzt, bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat, továbbá folyadékot vagy könnyen olvadó elemeket vagy üvegtárgyakat, vagy hasonló tárgyakat illetve törékeny tárgyakat tartalmazó csomagokat. Nem vonatkoznak rájuk a Postacsomag Szabályzat idevágó rendelkezései.

3. Brazíliának jogában áll, hogy ne fogadja el azokat az értéknyilvánításos csomagokat, amelyek forgalomban lévő fémpénzt és papírpénzt, valamint bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírt tartalmaznak, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

4. Ghánának jogában áll, hogy ne fogadja el azokat az értéknyilvánításos csomagokat, amelyek forgalomban lévő fémpénzt és papírpénzt tartalmaznak, mivel ez belföldi jogszabályaival ellentétes.

5. Szaúd-Arábia a 15. cikkben felsorolt tárgyakon kívül nem fogadja el a fémpénzt, papírpénzt, bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó csomagokat. Nem fogadja el továbbá az olyan csomagokat, amelyek a következő tárgyakat tartalmazzák: bármilyen gyógyszer, kivéve ha csatolták mellé valamely illetékes hatóság orvosi rendelvényét, tűzoltásra szolgáló termékek, vegyészeti folyadékok vagy az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyak.

6. Omán a 15. cikkben felsorolt tárgyakon kívül nem fogadja el az alábbiakat tartalmazó csomagokat:

6.1. mindenfajta gyógyszer, kivéve ha csatolták mellé valamely illetékes hatóság orvosi rendelvényét;

6.2. tűzoltásra szolgáló termékek és vegyészeti folyadékok;

6.3. az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyak.

7. Az Iráni Iszlám Köztársaságnak jogában áll, hogy a 15. cikkben felsorolt tárgyakon kívül ne fogadja el az iszlám vallás elveibe ütköző tárgyakat tartalmazó csomagokat.

8. A Fülöp-szigeteknek jogában áll, hogy ne fogadjon el semminemű olyan csomagot, amely fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat, továbbá folyadékot vagy könnyen olvadó elemeket vagy üvegtárgyakat, vagy hasonló tárgyakat illetve törékeny tárgyakat tartalmaz.

9. Ausztrália nem fogad el semminemű, rúdaranyat vagy bankjegyet tartalmazó postai küldeményt.

10. A Kínai Népköztársaság nem fogad el fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, utazási csekkeket, platinát, aranyat vagy ezüstöt - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket és egyéb értéktárgyakat tartalmazó közönséges csomagokat. Továbbá - Hongkong különleges közigazgatási terület kivételével - nem fogad el fémpénzt, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat vagy utazási csekkeket tartalmazó értéknyilvánításos csomagokat.

11. Mongólia fenntartja magának azt a jogot, hogy belföldi jogszabályainak megfelelően ne fogadjon el fémpénzt, bankjegyeket, látra szóló értékpapírokat és utazási csekkeket tartalmazó csomagokat.

12. Lettország nem fogadja el a fémpénzt, bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat (csekkeket) vagy külföldi devizákat tartalmazó közönséges és értéknyilvánításos csomagokat, és semmilyen felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

13. Moldova, az Orosz Föderáció, Ukrajna és Üzbegisztán nem fogadja el a forgalomban lévő bankjegyeket, bemutatóra szóló értékpapírokat (csekkeket) vagy külföldi valutákat tartalmazó közönséges és értéknyilvánításos csomagokat és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

14. Kazahsztán nem fogad el fémpénzt, bankjegyet, papírpénzt vagy bármilyen, bemutatóra szóló értékpapírokat, csekkeket, nemesfémeket - akár megmunkált, akár tört formában -, drágaköveket, ékszereket és egyéb értéktárgyakat, valamint külföldi valutákat tartalmazó közönséges és értéknyilvánításos csomagokat, és semminemű felelősséget nem vállal az ilyen küldemények elveszése vagy sérülése esetén.

IX. cikk

Radioaktív anyagok és megengedett fertőző anyagok

1. A 16. cikkben meghatározott rendelkezésektől függetlenül Mongólia fenntartja magának azt a jogot, hogy belföldi jogszabályainak megfelelően ne fogadjon el radioaktív anyagokat vagy fertőző anyagokat tartalmazó postai küldeményeket.

X. cikk

Vámköteles tárgyak

1. A 15. cikkre hivatkozva a következő tagországok nem fogadják el a vámköteles tárgyakat tartalmazó értékküldeményeket: Banglades és El Salvador.

2. A 15. cikkre hivatkozva a következő tagországok nem fogadják el a vámköteles tárgyakat tartalmazó közönséges és ajánlott leveleket: Afganisztán, Albánia, Azerbajdzsán, Belorusszia, Chile, El Salvador, Észtország, Kambodzsa, Kazahsztán, Kolumbia, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lettország, Moldova, Nepál, Orosz Föderáció, Peru, San Marino, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán és Venezuela.

3. A 15. cikkre hivatkozva a következő tagországok nem fogadják el a vámköteles tárgyakat tartalmazó közönséges leveleket: Benin, Burkina Faso, Dzsibuti, Elefántcsontparti Köztársaság, Mali és Mauritánia.

4. Az 1-3. bekezdésben foglalt rendelkezésektől eltérően a nehezen beszerezhető szérumokat, oltóanyagokat, valamint a sürgősen szükséges gyógyszereket tartalmazó küldeményeket minden esetben el kell fogadni.

XI. cikk

Tudakozványok

1. A 17. cikk 3. bekezdésében foglaltaktól eltérően a Bolgár Köztársaság, Csád, Egyiptom, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, a Fülöp-szigetek, Gabon, Görögország, az Iráni Iszlám Köztársaság, Kirgizisztán, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Mongólia, Myanmar, Szudán, Szaúd-Arábia, a Szíriai Arab Köztársaság, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Zambia és a Zöldfoki-szigetek fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen a levélpostai küldeményekre benyújtott tudakozványokért.

2. A 17. cikk 3. bekezdésében foglaltaktól eltérően Argentína, Ausztria, Azerbajdzsán, Litvánia, Moldova és Szlovákia fenntartja magának azt a jogot, hogy külön díjat szedjen abban az esetben, ha egy tudakozvány alapján végzett nyomozás után kiderül, hogy az indokolatlan volt.

3. Afganisztán, a Bolgár Köztársaság, Egyiptom, Gabon, az Iráni Iszlám Köztársaság, Kirgizisztán, a Kongói Köztársaság, Mongólia, Myanmar, Suriname, Szaúd-Arábia, a Szíriai Arab Köztársaság, Szudán, Türkmenisztán, Ukrajna, Üzbegisztán, Zambia és a Zöldfoki-szigetek fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen a csomagokra benyújtott tudakozványokért.

4. A 17. cikk 3. bekezdésében foglaltaktól eltérően az Amerikai Egyesült Államok, Brazília és a Panamai Köztársaság fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől díjat szedjen az olyan országokban feladott levélpostai küldeményekre és postacsomagokra benyújtott tudakozványokért, amely országokban az 1-3. bekezdés rendelkezései alapján ezt a díjat alkalmazzák.

XII. cikk

Vám elé állítási díj

1. Gabon fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől vám elé állítási díjat szedjen.

2. A Kongói Köztársaság és Zambia fenntartja magának azt a jogot, hogy ügyfeleitől a csomagok tekintetében vám elé állítási díjat szedjen.

XIII. cikk

Levélpostai küldemények feladása külföldön

1. Az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Ausztria, Görögország, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint Új-Zéland fenntartja magának azt a jogot, hogy a felmerült munkák költségével arányos díjat szedjen mindazon kijelölt szolgáltatóktól, amelyek a 26. cikk 4. bekezdése értelmében részükre olyan küldeményeket küldenek vissza, amelyeket postai küldeményként eredetileg nem a nevezett országok postaszolgálatai indítottak.

2. A 26. cikk 4. bekezdésében foglaltaktól függetlenül Kanada fenntartja magának azt a jogot, hogy az indító kijelölt szolgáltatótól olyan összegű díjat szedjen, amely legalább az ilyen küldemények kezelése kapcsán felmerült költségeit fedezi.

3. A 26. cikk 4. bekezdése lehetővé teszi a rendeltetési kijelölt szolgáltató számára, hogy a felvevő kijelölt szolgáltatótól megfelelő díjat kérjen a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért. Ausztrália, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága fenntartja magának azt a jogot, hogy ezt a díjfizetést a rendeltetési országban az azonos küldeményekre alkalmazott belföldi díjjal egyenértékű összegre korlátozza.

4. A 26. cikk 4. bekezdése lehetővé teszi a rendeltetési kijelölt szolgáltató számára, hogy a felvevő kijelölt szolgáltatótól megfelelő díjat kérjen a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért. A következő tagországok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy ezt a díjfizetést a Szabályzatokban a tömeges küldeményekre megállapított összeghatárra korlátozzák: az Amerikai Egyesült Államok, Bahama, Barbados, Brunei Darussalam, Grenada, Guyana, Hollandia, Holland Antillák és Aruba, India, a Kínai Népköztársaság, Malaysia, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, az Egyesült Királyság tengerentúli területei, Nepál, Új-Zéland, Srí Lanka, St. Lucia, St. Vincent és Grenadin, Suriname, Szingapúr, és Thaiföld.

5. A 4. bekezdésben szereplő fenntartásoktól függetlenül a következő tagországok fenntartják maguknak azt a jogot, hogy az Egyezmény 26. cikkének rendelkezéseit teljes egészében alkalmazzák az Egyesület tagországaitól kapott küldeményekre: Argentína, Ausztria, Benin, Brazília, Burkina Faso, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Elefántcsontparti Köztársaság, Franciaország, Görögország, Guinea, Izrael, Japán, Jordánia, Kamerun, Libanon, Luxemburg, Mali, Marokkó, Mauritánia, Monaco, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Szaúd-Arábia, Szenegál, Szíriai Arab Köztársaság, Togo.

6. A 26. cikk 4. bekezdése alkalmazása céljából Németország fenntartja magának a jogot, hogy a küldeményeket feladó országtól egy olyan díjazást kérjen, melyet attól az országtól kapott volna, ahol a feladó székhelye van.

7. A XIII. cikkben szereplő fenntartások ellenére a Kínai Népköztársaság fenntartja magának azt a jogot, hogy a külföldön nagy mennyiségben feladott levélpostai küldemények kézbesítéséért járó fizetést az UPU Egyezményben és a Tömeges Levélposta Szabályzatban engedélyezett szintre korlátozza.

XIV. cikk

Kivételes szárazföldi érkezési díjrészek

1. A 33. cikkben foglaltaktól eltérően Afganisztán fenntartja magának azt a jogot, hogy csomagonként 7,50 DTS (SDR) összegű pótlólagos kivételes szárazföldi érkezési díjrészt szedjen be.

XV. cikk

Külön díjszabások

1. Az Amerikai Egyesült Államoknak, Belgiumnak és Norvégiának joga van a légi csomagokért a felületi csomagokért járó díjrészeknél magasabb szárazföldi díjrészeket beszedni.

2. Libanonnak joga van az 1 kilogramm alatti csomagokért az 1-3 kilogramm közötti csomagokra érvényes díjat beszedni.

3. A Panamai Köztársaságnak jogában áll kilogrammonként 0,20 DTS (SDR) összegű díjat szedni a légi úton szállított felületi (S.A.L.) átmenő csomagokért.

Ennek hiteléül alulírott meghatalmazottak felvették a jelen jegyzőkönyvet, amely ugyanolyan erejű és érvényű, mintha rendelkezéseit magába az Egyezmény szövegébe foglalták volna, és azt aláírták egy eredeti példányban, amelyet a Nemzetközi Iroda vezérigazgatójánál helyeznek letétbe. Az Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Irodája erről mindegyik félnek egy-egy másolatot küld.

Kelt Genfben, 2008. augusztus 12-én.”

7. § Az Országgyűlés a Postai Pénzforgalmi Megállapodást a 2004. évi bukaresti kongresszuson aláírt módosításaival egységes szerkezetben e törvénnyel kihirdeti.

8. § A Postai Pénzforgalmi Megállapodás francia nyelvű hiteles szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő:

Arrangement concernant les services de paiement de la poste

Les soussignés, Plénipotentiaires des Gouvernements des Pays-membres de l’Union, vu l’article 22.4, de la Constitution de l’Union postale universelle conclue à Vienne le 10 juillet 1964, ont, d’un commun accord et sous réserve de l’article 25.4, de ladite Constitution, arrêté l’Arrangement suivant.

Chapitre I

Dispositions préliminaires

Article 1

Objet de l’Arrangement et produits visés

1. Le présent Arrangement régit l’ensemble des prestations postales visant au transfert de fonds. Les pays contractants conviennent d’un commun accord des produits du présent Arrangement qu’ils entendent instaurer dans leurs relations réciproques.

2. Des organismes non postaux peuvent participer, par l’intermédiaire de l’administration postale, du service des chèques postaux ou d’un organisme qui gère un réseau de transfert de fonds postaux, aux échanges régis par les dispositions du présent Arrangement. Il appartient à ces organismes de s’entendre avec l’administration postale de leur pays pour assurer la complète exécution de toutes les clauses de l’Arrangement et, dans le cadre de cette entente, pour exercer leurs droits et remplir leurs obligations en tant qu’administration postale définies par le présent Arrangement. L’administration postale leur sert d’intermédiaire dans leurs relations avec les administrations postales des autres pays contractants et avec le Bureau international. Au cas où une administration postale ne fournirait pas les services financiers décrits dans le présent Arrangement ou si la qualité de service ne correspond pas aux exigences de la clientèle, les administrations postales peuvent coopérer avec des organismes non postaux dans le pays considéré.

3. Les Pays-membres notifient au Bureau international, dans les six mois suivant la clőture du Congrès, le nom et l’adresse de l’organe gouvernemental chargé de superviser les services financiers postaux ainsi que le nom et l’adresse du ou des opérateurs désignés officiellement pour assurer les services financiers postaux et remplir les obligations découlant des Actes de l’Union sur leur territoire.

3.1 Les Pays-membres notifient au Bureau international, dans les six mois suivant la clőture du Congrès, les coordonnées des personnes responsables de l’exploitation des services financiers postaux et du service des réclamations.

3.2 Entre deux Congrès, tout changement concernant les organes gouvernementaux, les opérateurs et les personnes responsables désignés officiellement doit être notifié au Bureau international dans les meilleurs délais.

4. Le présent Arrangement régit les produits de paiement postaux suivants:

4.1 les mandats de poste, y compris les mandats de remboursement;

4.2 les virements de compte à compte.

5. Les administrations postales intéressées peuvent fournir d’autres prestations régies par des accords bilatéraux ou multilatéraux.

Chapitre II

Mandat de poste

Article 2

Définition du produit

1. Mandat ordinaire

1.1 Le client donneur d’ordre remet des fonds au guichet d’un bureau de poste ou ordonne le débit de son compte et demande le paiement du montant intégral sans retenue aucune en numéraire au bénéficiaire.

2. Mandat de versement

2.1 Le client donneur d’ordre remet des fonds au guichet d’un bureau de poste et demande qu’ils soient versés intégralement et sans retenue sur le compte du bénéficiaire géré par une administration postale ou sur un compte géré par d’autres organismes financiers.

3. Mandat de remboursement

3.1 Le destinataire d’un «envoi contre remboursement» remet des fonds ou ordonne le débit de son compte et demande le paiement du montant intégral sans retenue aucune à l’expéditeur de l’«envoi contre remboursement».

Article 3

Dépőt des ordres

1. Sauf entente spéciale, le montant du mandat de poste est exprimé en monnaie du pays de destination.

2. L’administration postale d’émission fixe le taux de conversion de sa monnaie en celle du pays de destination.

3. Le montant maximal des mandats de poste est fixé bilatéralement.

4. L’administration postale d’émission a toute liberté pour définir les documents et les modalités de dépőt des mandats de poste. Si le mandat doit être transféré par courrier, seules doivent être utilisées les formules prévues au Règlement.

Article 4

Taxes

1. L’administration postale d’émission détermine librement les taxes à percevoir au moment de l’émission.

2. Les mandats de poste échangés, par l’intermédiaire d’un pays partie au présent Arrangement, entre un pays contractant et un pays non contractant peuvent être soumis, par une administration intermédiaire, à une taxe supplémentaire, déterminée par cette dernière en fonction des coûts générés par les opérations qu’elle effectue, dont le montant est convenu entre les administrations postales concernées et prélevé sur le montant du mandat de poste; cette taxe peut toutefois être perçue sur l’expéditeur et attribuée à l’administration postale du pays intermédiaire si les administrations postales se sont mises d’accord à cet effet.

3. Sont exonérés de toutes taxes les documents, les titres et les ordres de paiement relatifs aux transferts de fonds postaux échangés entre les administrations postales par la voie postale, dans les conditions prévues aux articles RL 110 et 111.

Article 5

Obligations de l’administration postale d’émission

1. L’administration postale d’émission doit répondre aux normes de service stipulées dans le Règlement afin de fournir des services satisfaisants à la clientèle.

Article 6

Transmission des ordres

1. Les mandats de poste échangés le sont au moyen des réseaux électroniques établis par le Bureau international de l’UPU ou d’autres organismes.

2. Les échanges électroniques s’opèrent par envoi adressé directement au bureau de paiement ou à un bureau d’échange. La sécurité et la qualité des échanges doivent être garanties par les spécifications techniques relatives aux réseaux utilisés ou par un accord bilatéral entre les administrations postales.

3. Les administrations postales peuvent convenir d’échanger des mandats au moyen de formules sur papier, prévues par le Règlement, et expédiées en régime prioritaire.

4. Les administrations postales peuvent convenir d’utiliser d’autres moyens d’échange.

Article 7

Traitement dans le pays de destination

1. Le paiement des mandats de poste est effectué selon la réglementation du pays de destination.

2. En règle générale, la somme entière du mandat de poste doit être payée au bénéficiaire;

des taxes facultatives peuvent être perçues si celui-ci demande des services spéciaux supplémentaires.

3. La validité des mandats de poste électroniques doit être fixée par des accords bilatéraux.

4. La validité des mandats de poste sur support papier s’étend, en règle générale, jusqu’à l’expiration du premier mois qui suit celui de la date d’émission.

5. Après le délai indiqué ci-dessus, un mandat de poste impayé doit être renvoyé immédiatement à l’administration postale d’émission.

Article 8

Rémunération de l’administration postale payeuse

1. Pour chaque mandat de poste payé, l’administration postale d’émission attribue à l’administration postale payeuse une rémunération dont le taux est fixé dans le Règlement.

2. Au lieu du taux forfaitaire prévu dans le Règlement, les administrations postales peuvent convenir de taux de rémunération différents.

3. Les transferts de fonds effectués en franchise de taxes ne donnent droit à aucune rémunération.

4. Lorsqu’il y a entente entre les administrations postales intéressées, les transferts de fonds de secours exemptés de taxes par l’administration postale d’émission peuvent être exonérés de rémunération.

Article 9

Obligations de l’administration postale payeuse

1. L’administration postale payeuse doit répondre aux normes de service stipulées dans le Règlement afin de fournir des services satisfaisants à la clientèle.

Chapitre III

Virement postal

Article 10

Définition du produit

1. Le titulaire d’un compte postal demande, par débit de son compte, l’inscription d’un montant au crédit du compte du bénéficiaire tenu par l’administration postale, ou d’un autre compte, par l’intermédiaire de l’administration postale du pays de destination.

Article 11

Dépőt des ordres

1. Le montant du virement doit être exprimé dans la monnaie du pays de destination ou dans une autre monnaie, selon l’arrangement convenu entre les administrations postales d’émission et de réception.

2. L’administration postale d’émission fixe le taux de conversion de sa monnaie en celle dans laquelle est exprimé le montant du virement.

3. Le montant des virements est illimité, sauf décision prise par les administrations postales concernées.

4. L’administration postale d’émission a toute liberté pour définir les documents et les modalités d’émission des virements.

Article 12

Taxes

1. L’administration postale d’émission détermine librement la taxe à percevoir au moment de l’émission. A cette taxe principale, elle ajoute éventuellement les taxes afférentes à des services spéciaux rendus à l’expéditeur.

2. Les virements, effectués par l’intermédiaire d’un pays partie au présent Arrangement, entre un pays contractant et un pays non contractant peuvent être soumis, par l’administration intermédiaire, à une taxe supplémentaire. Le montant de cette taxe est convenu entre les administrations concernées et prélevé sur le montant du virement. Cette taxe peut toutefois être perçue sur l’expéditeur et attribuée à l’administration du pays intermédiaire si les administrations postales intéressés se sont mises d’accord à cet effet.

3. Sont exonérés de toutes taxes les documents, les titres et les ordres de paiement relatifs aux virements postaux effectués par la voie postale entre les administrations postales, dans les conditions prévues aux articles RL 110 et 111.

Article 13

Obligations de l’administration postale d’émission

1. L’administration postale d’émission doit répondre aux normes de service stipulées dans le Règlement afin de fournir des services satisfaisants à la clientèle.

Article 14

Transmission des ordres

1. Les virements doivent être effectués au moyen des réseaux électroniques établis par le Bureau international de l’UPU ou d’autres organismes, selon les spécifications techniques adoptées par les administrations intéressées.

2. La sécurité et la qualité des échanges doivent être garanties par les spécifications techniques relatives aux réseaux utilisés ou par un accord bilatéral entre les administrations postales émettrices et payeuses.

3. Les administrations postales peuvent convenir d’effectuer des virements au moyen de formules sur papier, prévues par le Règlement, et expédiées en régime prioritaire.

4. Les administrations postales peuvent convenir d’utiliser d’autres moyens d’échange.

Article 15

Traitement dans le pays de destination

1. Les virements arrivants doivent être traités selon la réglementation en vigueur dans le pays de destination.

2. En règle générale, les droits exigibles dans le pays de destination doivent être payés par le bénéficiaire; toutefois, cette taxe peut être perçue auprès de l’expéditeur et attribuée à l’administration postale du pays de destination, conformément à un accord bilatéral.

Article 16

Rémunération de l’administration postale payeuse

1. Pour chaque virement, l’administration postale payeuse peut demander le versement d’une taxe d’arrivée. Cette taxe peut être soit débitée du compte du bénéficiaire, soit prise en charge par l’administration postale émettrice par débit de son compte courant postal de liaison.

2. Les virements effectués en franchise de taxe ne donnent lieu à aucune rémunération.

3. Lorsqu’il y a entente entre les administrations postales intéressés, les virements de fonds de secours exemptés de taxes par l’administration postale émettrice peuvent être exonérés de rémunération.

Article 17

Obligations de l’administration postale payeuse

1. L’administration postale payeuse doit répondre aux normes de service stipulées dans le Règlement afin de fournir des services satisfaisants à la clientèle.

Chapitre IV

Comptes de liaison, comptes mensuels, réclamations, responsabilité

Article 18

Relations financières entre les administrations postales participantes

1. Les administrations postales conviennent entre elles des moyens techniques à utiliser pour régler leurs créances.

2. Comptes de liaison

2.1 En règle générale, lorsque les administrations postales disposent d’une institution de chèques postaux, chacune d’elles se fait ouvrir, à son nom auprès de l’administration correspondante, un compte de liaison au moyen duquel sont liquidées les dettes et les créances réciproques résultant des échanges effectués au titre du service des virements et des mandats de poste et de toutes les autres opérations que les administrations postales conviendraient de régler par ce moyen.

2.2 Lorsque l’administration postale du pays de destination ne dispose pas d’un système de chèques postaux, le compte de liaison peut être ouvert auprès d’une autre administration.

2.3 Les administrations postales peuvent convenir de régler leurs échanges financiers par l’intermédiaire d’administrations désignées par un accord multilatéral.

2.4 En cas de découvert sur un compte de liaison, les sommes dues sont productrices d’intérêts, dont le taux est fixé dans le Règlement.

2.5 Un compte de liaison présentant un solde créditeur doit pouvoir être producteur d’intérêts.

3. Comptes mensuels

3.1 En l’absence de compte de liaison, chaque administration postale payeuse établit, pour chaque administration postale d’émission, un compte mensuel des sommes payées pour les mandats de poste. Les comptes mensuels sont incorporés, périodiquement, dans un compte général qui donne lieu à la détermination d’un solde.

3.2 Le règlement des comptes peut aussi avoir lieu sur la base des comptes mensuels, sans compensation.

4. Il ne peut être porté atteinte par aucune mesure unilatérale telle que moratoire, interdiction de transfert, etc., aux dispositions du présent article ni à celles du Règlement qui en découlent.

Article 19

Réclamations

1. Les réclamations sont admises dans le délai de six mois à compter du lendemain du jour du dépőt d’un mandat de poste ou de l’exécution d’un virement.

2. Les administrations postales ont le droit de percevoir sur leurs clients une taxe de réclamation pour les mandats de poste ou les virements.

Article 20

Responsabilité

1. Principe et étendue de la responsabilité

1.1 L’administration postale est responsable des sommes versées au guichet ou portées au débit du compte du tireur jusqu’au moment où le mandat a été régulièrement payé ou le compte du bénéficiaire a été crédité.

1.2 L’administration postale est responsable des indications erronées qu’elle a fournies et qui ont entraîné soit un non-paiement, soit des erreurs dans l’exécution du transfert de fonds. La responsabilité s’étend aux erreurs de conversion et aux erreurs de transmission.

1.3 L’administration postale est dégagée de toute responsabilité:

1.3.1 en cas de retard qui peut se produire dans la transmission, l’expédition ou le paiement des titres et des ordres;

1.3.2 lorsque, par suite de la destruction des documents de service résultant d’un cas de force majeure, elle ne peut rendre compte de l’exécution d’un transfert de fonds, à moins que la preuve de sa responsabilité n’ait été autrement administrée;

1.3.3 lorsque l’expéditeur n’a formulé aucune réclamation dans le délai prévu à l’article 19;

1.3.4 lorsque le délai de prescription des mandats dans le pays d’émission s’est écoulé.

1.4 En cas de remboursement, quelle qu’en soit la cause, la somme remboursée à l’expéditeur ne peut dépasser celle qu’il a versée ou qui a été débitée de son compte.

1.5 Les administrations postales peuvent convenir entre elles d’appliquer des conditions plus étendues de responsabilité adaptées aux besoins de leurs services intérieurs.

1.6 Les conditions de l’application du principe de la responsabilité, et notamment les questions de la détermination de la responsabilité, le paiement des sommes dues, les recours, le délai de paiement et les dispositions relatives au remboursement à l’administration intervenante, sont celles prescrites dans le Règlement.

Chapitre V

Réseaux électroniques

Article 21

Règles générales

1. Pour la transmission des ordres de paiement par voie électronique, les administrations postales utilisent le réseau de l’UPU ou tout autre réseau permettant d’effectuer des virements de manière rapide, fiable et sûre.

2. Les services financiers électroniques de l’UPU sont réglementés entre les administrations postales sur la base d’accords bilatéraux. Les règles générales de fonctionnement des services financiers électroniques de l’UPU sont soumises aux dispositions appropriées des Actes de l’Union.

Chapitre VI

Dispositions diverses

Article 22

Demande d’ouverture d’un compte courant postal à l’étranger

1. Lors de l’ouverture à l’étranger d’un compte courant postal ou d’un autre type de compte, ou lorsqu’une demande est faite pour obtenir un produit financier à l’étranger, les organismes postaux des pays parties au présent Arrangement conviennent de fournir une assistance sur l’utilisation des produits considérés.

2. Les parties peuvent s’entendre bilatéralement sur l’assistance qu’elles peuvent se prêter mutuellement sur la procédure détaillée à suivre et conviennent des frais relatifs à la fourniture d’une telle assistance.

Chapitre VII

Dispositions finales

Article 23

Dispositions finales

1. La Convention est applicable, le cas échéant, par analogie, en tout ce qui n’est pas expressément réglé par le présent Arrangement.

2. L’article 4 de la Constitution n’est pas applicable au présent Arrangement.

3. Conditions d’approbation des propositions concernant le présent Arrangement et son Règlement.

3.1 Pour devenir exécutoires, les propositions soumises au Congrès et relatives au présent Arrangement doivent être approuvées par la majorité des Pays-membres présents et votants ayant le droit de vote et qui sont parties à l’Arrangement. La moitié au moins de ces Pays-membres représentés au Congrès et ayant le droit de vote doivent être présents au moment du vote.

3.2 Pour devenir exécutoires, les propositions relatives au Règlement de cet Arrangement doivent être approuvées par la majorité des membres du Conseil d’exploitation postale qui sont parties à l’Arrangement et ayant le droit de vote.

3.3 Pour devenir exécutoires, les propositions introduites entre deux Congrès et relatives au présent Arrangement doivent réunir:

3.3.1 les deux tiers des suffrages, la moitié au moins des Pays-membres parties à l’Arrangement et ayant le droit de vote ayant participé au suffrage, s’il s’agit de l’addition de nouvelles dispositions;

3.3.2 la majorité des suffrages, la moitié au moins des Pays-membres parties à l’Arrangement et ayant le droit de vote ayant participé au suffrage, s’il s’agit de modifications aux dispositions du présent Arrangement;

3.3.3 la majorité des suffrages s’il s’agit de l’interprétation des dispositions du présent Arrangement.

3.4 Nonobstant les dispositions prévues sous 3.3.1, tout Pays-membre dont la législation nationale est encore incompatible avec l’addition proposée a la faculté de faire une déclaration écrite au Directeur général du Bureau international indiquant qu’il ne lui est pas possible d’accepter cette addition, dans les quatre-vingt-dix jours à compter de la date de notification de celle-ci.

4. Le présent Arrangement sera mis à exécution le 1er janvier 2006 et demeurera en vigueur jusqu’à la mise à exécution des Actes du prochain Congrès.

En foi de quoi, les Plénipotentiaires des Gouvernements des pays contractants ont signé le présent Arrangement en un exemplaire qui est déposé auprès du Directeur général du Bureau international. Une copie en sera remise à chaque Partie par le Bureau international de l’Union postale universelle.

Fait à Bucarest, le 5 octobre 2004.

Postai Pénzforgalmi Megállapodás

Alulírottak, az Egyesület tagországai Kormányainak teljes jogú meghatalmazottai, tekintettel az Egyetemes Postaegyesület 1964. július 10-én, Bécsben elfogadott Alapokmánya 22. cikk 4. bekezdésére, közös megegyezéssel, és az Alapokmány említett 25. cikk 4. bekezdésében foglaltak fenntartásával, az alábbi Megállapodást kötötték.

I. fejezet

Bevezető rendelkezések

1. cikk

A Megállapodás célja és az érintett termékek

1. A jelen Megállapodás szabályozza valamennyi, nemzetközi fizetések megvalósítására irányuló postai szolgáltatást. A szerződő országok, a kétoldalú kapcsolataikban bevezetni kívánt, a jelen Megállapodásban szereplő termékekről külön megállapodást kötnek.

2. A jelen Megállapodás által szabályozott pénzforgalmi tevékenységben nem postai szervezetek is részt vehetnek, a helyi postaigazgatáson, bankközi zsíró rendszeren, vagy más postai utalványközvetítő hálózatot működtető szervezeten át történő csatlakozás útján. Az ilyen szervezeteknek megegyezést kell kötniük országuk postaigazgatásával, amely biztosítja a jelen Megállapodás kikötéseinek maradéktalan teljesülését, és csak a megegyezés keretében gyakorolhatják a postaigazgatásokéval azonos, a jelen Megállapodásban meghatározott jogokat, és fejthetik ki tevékenységüket. A többi szerződő ország postaigazgatásával és a Nemzetközi Irodával fenntartott kapcsolataikban a helyi postaigazgatás szolgál közvetítőként. Amennyiben egy adott postaigazgatás nem nyújtja a jelen Megállapodásban rögzített pénzügyi szolgáltatásokat, vagy ha a nyújtott szolgáltatás minősége nem felel meg az ügyfelek igényeinek, a többi szerződött ország postaigazgatásai jogosultak az együttműködésre nem postai szervezetekkel is az adott országban.

3. A Tagországok a Kongresszus zárónapját követő hat hónapon belül közlik a Nemzetközi Irodával a postai pénzügyi szolgáltatások felügyeletéért felelős kormányszervük nevét és címét, valamint országukban a postai pénzügyi szolgáltatások nyújtását végző szervezet, vagy szervezetek nevét és címét, amelyek helyileg hivatottak az Egyesület Okirataiból eredő kötelezettségek teljesítésére.

3.1 A Tagországok a Kongresszus zárónapját követő hat hónapon belül megadják a postai pénzügyi szolgáltatások és a tudakozvány szolgálat működtetéséért felelős személyek elérhetőségi adatait a Nemzetközi Irodának.

3.2 Két Kongresszus között a kormányszervekkel, a hivatalosan kijelölt lebonyolítókkal és felelősökkel kapcsolatos változásokról a Nemzetközi Irodát a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatni kell.

4. A jelen Megállapodás az alábbi postai pénzforgalmi termékeket szabályozza:

4.1 postautalványok, beleértve az utánvételi utalványokat;

4.2 számláról számlára történő átutalások.

5. Az érdekelt postaigazgatások, az egymással kötött kétoldalú vagy többoldalú megállapodások alapján, egyéb szolgáltatásokat is nyújthatnak.

II. fejezet

Postautalvány

2. cikk

A termék meghatározása

1. Közönséges postautalvány

1.1 A rendelkező ügyfél, a postahely ablakánál készpénzt ad át, vagy megbízást ad számlájának megterhelésére azzal, hogy az összeget teljes egészében, levonások nélkül, készpénzben fizessék ki a kedvezményezettnek.

2. Készpénz befizetési utalvány

2.1 A rendelkező ügyfél, a postahely ablakánál készpénzt ad át azzal a megbízással, hogy az összeget teljes egészében, levonások nélkül írják jóvá a kedvezményezett számláján, mely számlát a kedvezményezett országának postaigazgatása, vagy egyéb pénzintézete vezeti.

3. Utánvételi utalvány

3.1. Az „utánvételes küldemény” címzettje készpénzt fizet be, vagy megbízást ad számlája megterhelésére, és kéri a levonások nélküli teljes összeg kifizetését az „utánvételes küldemény” feladójának.

3. cikk

Az utalványok felvétele

1. Külön megegyezés hiányában a postautalvány összegét a címzett országának pénznemében tüntetik fel.

2. A küldő postaigazgatás rögzíti azt az árfolyamot, amelyen saját fizetőeszközét a címzett ország fizetőeszközére váltja.

3. A postautalványok összegének felső határértékét az országok kétoldalú rendben határozzák meg.

4. A küldő postaigazgatás szabadon meghatározhatja a postautalványok felvételi bizonylatait és eljárási rendjét. A postai úton, levélként továbbított utalványok esetében csak a Szabályzatban előírt formanyomtatványok használhatók.

4. cikk

Díjak

1. A küldő postaigazgatás szabadon meghatározhatja a postautalványok felvételekor beszedett díj nagyságát.

2. Szerződött és nem szerződött országok között, a jelen Megállapodásban résztvevő ország közvetítésével forgalmazott utalványok esetében a közvetítő postaigazgatás többletdíjat szabhat ki, mely utóbbi összegét a felmerült saját költségei alapján határozza meg. A többletdíj összegéről az érintett postaigazgatások előre megállapodnak, és azt a közvetítő a továbbított postautalvány összegéből levonja. Minderről azonban az érintett postaigazgatások úgy is megállapodhatnak, hogy a többletdíjat a feladótól, felvételkor beszedik, és azt a közvetítő ország postaigazgatása javára, elszámolás keretében jóváírják.

3. A postaigazgatások közötti, az RL 110 és 111 sz. cikkek hatálya alá tartozó átutalások bizonylatai, instrumentumai és fizetési megbízásai minden esetben díjmentesek.

5. cikk

A felvevő postaigazgatás kötelezettségei

1. A felvevő postaigazgatásnak meg kell felelnie a Szabályzatban előírt szolgáltatási normáknak annak érdekében, hogy az ügyfelek megfelelő színvonalú szolgáltatáshoz jussanak.

6. cikk

Az utalványok célbajuttatása

1. A postautalványok forgalmazása olyan elektronikus hálózaton keresztül történik, amelyet az UPU Nemzetközi Irodája, vagy más szervezetek bocsátanak rendelkezésre.

2. Az elektronikus forgalmazás során az utalványokat közvetlenül a kifizető igazgatáshoz, vagy valamely központi elosztó szervezethez továbbítják. A forgalmazás biztonságát és minőségét az igénybevett hálózatok megfelelő technikai előírásai útján, vagy a postaigazgatások közötti kétoldalú megállapodással kell garantálni.

3. A postaigazgatások megállapodhatnak arról, hogy az utalványokat a Szabályzatban előírt papír alapú nyomtatványokon, elsőbbségi levélforgalomban cserélik.

4. A postaigazgatások más utalvány-forgalmazási eszközök alkalmazásáról is megállapodhatnak.

7. cikk

Kezelés a rendeltetési országban

1. Az utalványok kifizetése a rendeltetési ország szabályai szerint történik.

2. Általános szabály, hogy a postautalvány teljes összegét ki kell fizetni a kedvezményezettnek. Kiegészítő díj-elemek szedhetők be, amennyiben a kedvezményezett választható külön szolgáltatásokat vesz igénybe.

3. Az elektronikus postautalványok érvényességének időtartamát kétoldalú megállapodásokban kell rögzíteni.

4. Általános szabály, hogy a papír alapú postautalványok érvényessége a kibocsátás hónapját követő hónap utolsó napjáig tart.

5. A fenti határidő lejárta után a kifizetetlen postautalványt haladéktalanul vissza kell küldeni a kibocsátó postaigazgatás részére.

8. cikk

A kifizető postaigazgatás díjazása

1. A felvevő (küldő) postaigazgatás minden kifizetett postautalvány után díjat fizet a kifizető postaigazgatásnak. A díj mértékét a Szabályzatban határozzák meg.

2. A Szabályzatban rögzített átalánydíj helyett a postaigazgatások eltérő díjazásról is megállapodhatnak.

3. Az ingyenes utalványokért tilos díjat szedni.

4. Segélyösszegek továbbításánál, a felvételt ingyenesen vállaló postaigazgatás megléte esetén, a további érdekelt postaigazgatások megegyezhetnek az átutalás egészében díjmentes teljesítéséről.

9. cikk

A kifizető postaigazgatás kötelezettségei

1. A kifizető postaigazgatásnak meg kell felelnie a Szabályzatban előírt szolgáltatási normáknak annak érdekében, hogy az ügyfelek megfelelő színvonalú szolgáltatáshoz jussanak.

III. fejezet

Postai átutalás

10. cikk

A termék meghatározása

1. A postai számla birtokosa arról rendelkezik, hogy számláját terheljék meg egy bizonyos összeggel, és ezt az összeget írják jóvá a kedvezményezett számláján. A kedvezményezett számlája lehet a célország postaigazgatása által vezetett számla, vagy valamely más pénzintézet által vezetett olyan számla, amelyre az illető postaigazgatás közreműködésével jut el a jóváírás.

11. cikk

Az átutalás indítása

1. Az átutalás összegét a címzett ország pénznemében kell meghatározni, vagy bármely más pénznemben, a küldő és a fogadó postaigazgatások közt érvényes megállapodás szerint.

2. A küldő postaigazgatás köteles rögzíteni az országának pénzneme és az átutalás pénzneme közti váltás árfolyamát.

3. Az átutalások összege nincs korlátozva, kivéve, ha az érintett postaigazgatások másképp állapodnak meg.

4. A küldő postaigazgatás szabadon meghatározhatja az átutalások felvételi bizonylatait és az alkalmazott eljárási rendet.

12. cikk

Díjak

1. A küldő postaigazgatás szabadon megszabhatja a kibocsátáskor beszedendő díjat. Az alapdíjhoz hozzáadja a feladónak nyújtott speciális szolgáltatásokért járó díjakat.

2. Szerződött és nem szerződött országok között, a jelen Megállapodásban résztvevő ország közvetítésével forgalmazott átutalások esetében a közvetítő postaigazgatás többletdíjat szabhat ki. A többletdíj összegéről az érintett postaigazgatások előre megállapodnak, és azt a közvetítő a továbbított átutalás összegéből levonja. Minderről azonban az érintett postaigazgatások úgy is megállapodhatnak, hogy a többletdíjat a feladótól, felvételkor beszedik, és azt a közvetítő ország postaigazgatása javára, elszámolás keretében jóváírják.

3. A postaigazgatások közötti, az RL 110 és 111 sz. cikkek hatálya alá tartozó átutalások bizonylatai, instrumentumai és fizetési megbízásai minden esetben díjmentesek.

13. cikk

A küldő postaigazgatás kötelezettségei

1. A küldő postaigazgatásnak meg kell felelnie a Szabályzatban előírt szolgáltatási normáknak annak érdekében, hogy az ügyfelek megfelelő színvonalú szolgáltatáshoz jussanak.

14. cikk

A megbízások célbajuttatása

1. Az átutalások forgalmazása olyan elektronikus hálózaton keresztül történik, amelyet az UPU Nemzetközi Irodája, vagy más szervezetek bocsátanak rendelkezésre, az érintett igazgatások által elfogadott technikai előírások szerint.

2. A forgalmazás biztonságát és minőségét az igénybevett hálózatok megfelelő technikai előírásai útján, vagy a postaigazgatások közötti kétoldalú megállapodással kell garantálni.

3. A postaigazgatások megállapodhatnak arról, hogy az átutalásokat a Szabályzatban előírt papír alapú formanyomtatványokon, elsőbbségi levélforgalomban hajtják végre.

4. A postaigazgatások más forgalmazási eszközök alkalmazásáról is megállapodhatnak.

15. cikk

Kezelés a rendeltetési országban

1. A beérkező átutalásokat a rendeltetési országban hatályos szabályok szerint kell kezelni.

2. Általános szabály, hogy a rendeltetési országban felmerülő díjfizetési kötelezettségeknek a kedvezményezett tesz eleget. Azonban kétoldalú megállapodás alapján ez a díj beszedhető a feladótól is, majd elszámolás keretében a rendeltetési ország postaigazgatásának javára jóváírható.

16. cikk

A kifizető postaigazgatás díjazása

1. A kifizető postaigazgatás minden beérkező átutalás teljesítéséért érkezési díjat számíthat fel. Az érkezési díj beszedése történhet a kedvezményezett számlájának a fogadó postaigazgatás általi terhelésével, vagy a küldő postaigazgatás eleve felszámítja azt a feladónak. Ez utóbbi esetben az igazgatások közti klíringszámla útján történik a kezelési költség kiegyenlítése is.

2. Az ingyenes átutalásokért tilos díjat szedni.

3. Segélyösszegek továbbításánál, a felvételt ingyenesen vállaló postaigazgatás megléte esetén, a további érdekelt postaigazgatások megegyezhetnek az átutalás egészében díjmentes teljesítéséről.

17. cikk

A kifizető postaigazgatás kötelezettségei

1. A kifizető postaigazgatásnak meg kell felelnie a Szabályzatban előírt szolgáltatási normáknak annak érdekében, hogy az ügyfelek megfelelő színvonalú szolgáltatáshoz jussanak.

IV. fejezet

Elszámolási számlák, havi számla alapú elszámolás, tudakozvány, felelősség

18. cikk

A résztvevő postaigazgatások közötti pénzügyi kapcsolatok

1. A postaigazgatások megállapodnak egymással kölcsönös tartozásaik elszámolásának technikai eszközeiről.

2. Elszámolási számlák

2.1 Általános szabály, hogy amennyiben a postaigazgatásokhoz elszámolásforgalmi (zsíró) szervezet tartozik, úgy kölcsönösen folyószámlát (klíringszámlát) nyittatnak maguknak a másik féllel. Ezen az elszámolási számlán keresztül történik a két fél által egymás közt bonyolított utalványforgalomból, átutalás-forgalomból, vagy - ha a felek erről megállapodtak - bármilyen más ügyletből származó, kölcsönös tartozások kiegyenlítése.

2.2 Amennyiben a rendeltetési ország postaigazgatása nem rendelkezik elszámolásforgalmi (zsíró) szervezettel, az elszámolási számla más igazgatásnál is megnyitható.

2.3 A postaigazgatások megállapodhatnak arról, hogy pénzügyi elszámolásaikat sokoldalú megállapodás alapján, erre kijelölt igazgatás közvetítésével végzik.

2.4 Az elszámolási számla hitelkeret túllépése esetén, a fedezetlen követelésre számított büntetőkamat fizetendő, amelynek kamatlábát a Szabályzat rögzíti.

2.5 A klíringszámlák pozitív egyenlege után kamat jár.

3. Havi számla alapú elszámolás

3.1 Közvetlen számlakapcsolat hiánya estén a fogadó (kifizető) postaigazgatások havi számlát bocsátanak ki minden küldő (felvevő) postaigazgatás részére, amelyen feltüntetik a postautalványok teljesítésekor kifizetett összegeket. A havi számlákat, meghatározott időközönként, egy átfogó mérleg-számlában egyesítik, amely alapján ellenőrzik és rendezik a két fél egymással szembeni fizetési egyenlegét.

3.2 Egyedül a havi számlázásra épülő elszámolási rendszer is alkalmazható, időszakos mérlegszámlák kibocsátása nélkül.

4. A jelen cikk, valamint a Szabályzat ezzel összefüggő rendelkezéseit nem csorbíthatják olyan egyoldalú intézkedések, mint a tartozások kiegyenlítésének késleltetése, a tranzakciók továbbításának megtagadása stb.

19. cikk

Tudakozványok

1. A tudakozványokat el kell fogadni a postautalvány, vagy az átutalási megbízás felvételének napjától számított hat hónapon belül.

2. A postautalványok vagy az átutalások után indított tudakozványokért a postaigazgatásoknak jogában áll ügyfeleiktől díjat szedni.

20. cikk

Felelősség

1. A felelősség elvi alapja és mértéke

1.1 A postaigazgatás mindaddig felelős a postahelyen befizetett, vagy a küldő ügyfél számláján terhelt összegekért, amíg az utalványt szabályosan ki nem fizették, vagy a kedvezményezett számláját megfelelően jóvá nem írták.

1.2 A postaigazgatás felel az általa közölt minden olyan hibás információért, amely nemfizetést vagy hibát eredményezett a pénzösszegek átutalásának teljesítésében. A felelősség kiterjed mind a deviza-konverziós, mind a tranzakció továbbítási hibákra.

1.3 A postaigazgatás mentesül minden felelősség alól:

1.3.1 az utalványlapok és fizetési instrumentumok átvitelében, továbbításában, vagy kifizetésében bekövetkezett késedelemért;

1.3.2 amennyiben a vis maior folytán megsemmisült hivatalos nyilvántartások hiányában képtelenné vált az átutalások teljesítésére, hacsak ennek az ellenkezője nem bizonyítható;

1.3.3 amennyiben a feladó nem jelentett be igényt a 19. cikkben megadott határidőn belül;

1.3.4 ha az utalványok érvényességi ideje a küldő országában lejárt.

1.4 Visszafizetés esetén, bármi legyen is az oka, a feladónak visszafizetett összeg nem lehet több annál, mint amennyit feladott, vagy amennyivel a számláját megterhelték.

1.5 A postaigazgatások, kétoldalú rendben, szélesebb körű felelősségi feltételek alkalmazásáról is megállapodhatnak, amennyiben az ilyen feltételek jobban kielégítik belföldi szolgáltatási igényeiket.

1.6 A felelősség elvének alkalmazási feltételei, nevezetesen a felelősség megállapításának kérdéseire, a követelések visszafizetésére, a jogorvoslatra, és az ügyfél részére kártérítést fizető igazgatásnak járó viszont-térítés megfizetésének határidejére vonatkozó rendelkezések megegyeznek a Szabályzatban előírtakkal.

V. fejezet

Elektronikus hálózatok

21. cikk

Általános szabályok

1. A fizetési megbízások elektronikus úton történő továbbításához a postaigazgatások az UPU hálózatát veszik igénybe, vagy bármely más olyan hálózatot, amely lehetővé teszi az átutalások gyors, megbízható és biztonságos végrehajtását.

2. Az UPU elektronikus pénzügyi szolgáltatásainak szabályozása a postaigazgatások közötti kétoldalú megállapodások alapján történik. Az UPU elektronikus pénzügyi szolgáltatásainak általános működési szabályait az Egyesület Okirataiban rögzített megfelelő rendelkezéseknek kell alárendelni.

VI. fejezet

Vegyes rendelkezések

22. cikk

Külföldi folyószámla nyitás igénylése

1. Postai folyószámla vagy más számlatípus külföldön történő nyitására, vagy pénzforgalmi termék külföldön történő bevezetésére irányuló igény esetén, a jelen Megállapodásban résztvevő országok postai szervezetei megállapodnak egymás segítéséről az érintett termékek alkalmazásában.

2. A felek kétoldalú rendben megállapodhatnak a fenti eljárások részleteit illetően egymásnak nyújtandó segítségről, és a segítségnyújtás költségeiről.

VII. fejezet

Záró rendelkezések

23. cikk

Záró rendelkezések

1. A jelen Megállapodás által kifejezetten nem szabályozott mindazon esetekben, ahol lehetőség van rá, analógia alapján az Egyezmény alkalmazandó.

2. Az Alapokmány 4. cikke a jelen Megállapodásra nem vonatkozik.

3. A jelen Megállapodásra és a Szabályzatra vonatkozó javaslatok jóváhagyási feltételei.

3.1 A Kongresszus elé terjesztett, a jelen Megállapodásra vonatkozó javaslatok akkor válnak végrehajthatóvá, ha azokat a Megállapodásban résztvevő Tagországok jelenlévő, szavazati joggal rendelkező és valóban szavazó többsége jóváhagyja. Szavazáskor a Kongresszuson képviselt és szavazati joggal rendelkező ezen Tagországok legalább felének jelen kell lennie.

3.2 A Megállapodás Szabályzatára vonatkozó javaslatok akkor válnak végrehajthatóvá, ha azokat a Postaforgalmi Tanács jelen Megállapodásban résztvevő és szavazati joggal rendelkező tagjainak a többsége jóváhagyta.

3.3 Két Kongresszus között benyújtott, a jelen Megállapodásra vonatkozó javaslatok akkor válnak végrehajthatóvá, ha megszerzik:

3.3.1 a szavazatok kétharmad részét, amennyiben a Megállapodásban résztvevő és szavazati joggal rendelkező tagországoknak legalább a fele részt vett a szavazáson - ha a Megállapodás új rendelkezésekkel történő kiegészítéséről van szó;

3.3.2 a szavazatok többségét, amennyiben a Megállapodásban résztvevő és szavazati joggal rendelkező tagországoknak legalább a fele részt vett a szavazáson - ha a jelen Megállapodás rendelkezéseinek módosításáról van szó;

3.3.3 a szavazatok többségét, ha a jelen Megállapodás rendelkezéseinek értelmezéséről van szó.

3.4 A 3.3.1. bekezdésben rögzített rendelkezésektől eltekintve, a kiegészítésről történő értesítés napjától számított kilencven napon belül minden olyan tagországnak, amelynek a nemzeti jogrendje még összeegyeztethetetlen a javasolt kiegészítéssel, jogában áll írásbeli nyilatkozatot tenni a Nemzetközi Iroda Vezérigazgatója részére, amelyben közli, hogy nem áll módjában elfogadni ezt a kiegészítést.

4. A jelen Megállapodás 2006. január 1-jén lép hatályba és a legközelebbi Kongresszus Okiratainak hatályba lépéséig marad hatályban.

Ennek hiteléül a szerződő országok Kormányainak teljes jogú meghatalmazottjai egy példányban aláírták a jelen Megállapodást, amelyet a Nemzetközi Iroda Főigazgatójánál helyeztek letétbe. Az Egyetemes Postaegyesület Nemzetközi Irodája valamennyi szerződő félnek átadja a Megállapodás egy-egy másolati példányát.

Kelt Bukarestben, 2004. október 5-én.”

9. § (1) E törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba.

(2) * 

(3) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről a postaügyért felelős miniszter gondoskodik.

(4) Az Egyetemes Postaegyesület Alapokmányának - az 1969. évi tokiói kongresszuson aláírt Pótjegyzőkönyvének, az 1974. évi lausanne-i kongresszuson aláírt Második Pótjegyzőkönyvének, az 1984. évi hamburgi kongresszuson aláírt Harmadik Pótjegyzőkönyvének, az 1989. évi washingtoni kongresszuson aláírt Negyedik Pótjegyzőkönyvének, az 1994. évi szöuli kongresszuson aláírt Ötödik Pótjegyzőkönyvének, az 1999. évi pekingi kongresszuson aláírt Hatodik Pótjegyzőkönyvének, a 2004. évi bukaresti kongresszuson aláírt Hetedik Pótjegyzőkönyvének, valamint a 2008. évi genfi kongresszuson aláírt Nyolcadik Pótjegyzőkönyvének - módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegének az e törvény hatálybalépését követő haladéktalan közzétételéről a postaügyért felelős miniszter gondoskodik.


  Vissza az oldal tetejére