A jogszabály mai napon ( 2019.08.23. ) hatályos állapota.

 

Polgári Jog 2017/5. - Tanulmány

Bartkó Viktor: A felhőalapú szolgáltatások szerzői jogi megítélése - Magáncélú többszörözés a felhő tárhelyekben I. * 

A felhőalapú tárhelyek megjelenése a szerzők és a felhasználók közötti érdekegyensúlyt felborította. A szerzők műveinek magáncélú többszörözése után járó díjazás rendszere a felhőalapú tárhelyek esetében a mai napig nem került bevezetésre. A tárhelyek problémáját az adja, hogy nehezen meghatározható az az eszköz, amelyet díjjal terhelnénk. A díj kivethető a felhőt felépítő merevlemezekre, magára a tárhelyszolgáltatásra vagy azon készülékekre, melyekkel igénybe vehető a szolgáltatás. A tanulmány feltárja miként vezethető be a díj ezen eszközökre, valamint milyen okok akadályozzák azt, illetve azt, hogy milyen szabályozás várható a jövőben.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Szjt. 35. §

Címkék: cloud computing, felhőalapú tárhely, telepítési modell, szolgáltatási modell, többszörözés, digitális adathordozó, feltöltés, magáncélú többszörözés, üreshordozó-díj, esetleges kár, átalánydíj

1. Előszó

[1] A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) preambuluma tökéletesen megfogalmazza azon elveket, amelyek e dolgozat témáját képezik: „A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a kapcsolódó jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről.”

[2] A XXI. század technológiai újításai napjainkban is kihívást jelentenek a jogalkotó számára. A felhőalapú szolgáltatások, mint elektronikus kereskedelmi szolgáltatások megjelenése a szerzői jog azon funkcióját veszélyeztetheti, amely egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között. *  Ez az érdekegyensúly - ahogy azt később látni fogjuk - a szerzőt megillető, a mű szellemi szükséglet kielégítésre alkalmas voltának anyagi értékei, *  és a széles közönség olyan igényei között áll fenn, mint az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás. *  A szerzői oldalt a gyakorlatban az védi, hogy a törvény a szerzőt megillető vagyoni jogok révén a mű hasznosításából és felhasználásából mindenki mást kizár, azok engedélyezésére kizárólagos jogot biztosít a szerzőnek. Ezzel szemben a felhasználók érdekeit elsősorban a szabad felhasználások eseteivel méltányolja, amelyek a felhasználás engedélyhez kötöttségén lazítanak, de ide tartoznak a munkaviszonyban alkotott művekre vonatkozóan a munkáltató számára kedvezőbb szabályok, illetve a felhasználási szerződés egyes rendelkezései, valamint a védelmi idő rögzített volta is. A téma szempontjából releváns szerzői vagyoni jog a többszörözés joga, míg a szabad felhasználás esetei közül a magáncélú többszörözést emeljük ki. Látszólag a mérleg két oldala nincs egyensúlyban, ezért is terjedt el a világ számos országában a XX. század 70-es évei óta a magáncélú többszörözést ellentételező méltányos díjazás, amelyet a későbbiekben kifejtettek szerint a mű és más védett teljesítmény tárolására alkalmas eszközre vetnek ki.

[3] A felhőalapú tárhelyeket természetesen nem minősíthetjük egyetlen felhasználás alapján. További kérdéseket vet fel az olyan szolgáltatások megítélése, amelyek esetében a felhőalapú tárhelyben elhelyezett tartalom lehívásra hozzáférhető és ez által megvalósul a mű nyilvánossághoz való közvetítése. Mivel azonban a dolgozat célja annak megállapítása, hogy a felhőalapú tárhely egyáltalán terhelhető valamilyen formában magáncélú másolásra tekintettel fizetendő díjazással, nem térünk ki azon szolgáltatásokra, ahol más felhasználási cselekmény a magáncélú többszörözést kizárja.

[4] A felhőalapú tárhelyek megjelenése annyiban sérelmes a szerzők érdekeire, amennyiben azok után a magáncélú többszörözésre tekintettel nem írnak elő díjfizetést. Az efféle tárhelyek problémája - azon kívül, hogy jelenleg nem terheli a díjfizetési kötelezettség - az, hogy nehezen határozható meg az az adatok tárolására alkalmas eszköz, amelyre a díjat kivethetnénk.

[5] A dolgozatban először a felhőalapú szolgáltatások ismertetése keretében szemügyre vesszük ismérveit, fogalmát (ha megfogalmazható ilyen), valamint azok számítástechnikai felépítését. Ezt követően a magyar szerzői jog rendszerén keresztül röviden áttekintésre kerül az a szabályozás, amely szerzői és felhasználói igények között egyensúlyt teremt. Végül pedig az Európai Unió Bíróságának gyakorlatából kiindulva megvizsgáljuk, hogy a felhő magáncélú többszörözésre alkalmas-e, valamint indokolt díjfizetési kötelezettség esetén hogyan vethető ki a magáncélú másolatok utáni díj.

2. Mi is az a felhő?

[6] Napjainkban egyre többet hallani a cloud computing, cloud computation - számítási felhő vagy egyszerűen csak felhő kifejezéseket. A felhőalapú szolgáltatások életünk szerves részét képezik, szinte mindannyian használjuk ezeket, néha nem is tudva róla. Ha saját dokumentumainkat, fényképeinket, videóinkat vagy leveleinket nem a számítógépünken tároljuk, hanem azokhoz valamilyen interneten elérhető szolgáltatást veszünk igénybe, már felhőről beszélünk. A Hotmail, Yahoo! avagy Google Mail szolgáltatásai tipikusan ilyenek, a postafiókunk tartalma nem számítógépünkön található, hanem egy a felhasználó számára ismeretlen, láthatatlan és közvetlenül hozzáférhetetlen szerveren. Ugyanez igaz az olyan szoftverekre is, amelyeket internetes böngészők segítségével használhatunk, mint például a Google Docs. Szintén az egyik legnépszerűbb ilyen szolgáltatás a felhőalapú tárhely, mint amilyen az Apple iCloud-ja, a Google Drive-ja, illetve a Microsoft OneDrive-ja. A felhasználók számára ezen szolgáltatások előnye, hogy annak tartalmát, köztük fájljaikat bárhonnan könnyen elérhetik, ehhez csupán internet-hozzáférésre van szükségük. A tartalom folyamatosan szinkronizált, így a felhőn keresztül azonnal elérhető munkahelyünkről az otthon elkészített dokumentum. Maga a felhő szó egyébként a rendszer meglehetősen primitív vizuális ábrázolását takarja, a felhasználók eszközei ezen a felhőn keresztül kapcsolódnak a szolgáltatáshoz, amelynek igénybevétele ezért sem a helytől, sem az eszköztől nem függ. Akár számítógépről, akár telefonról, tabletről is elérhető ugyanaz a szolgáltatás, sőt a személyazonosság azonosítása után (rendszerint felhasználónév - jelszó páros) akár más eszközeinken keresztül is igénybe vehető.

[7] Habár a fent említett példák és jellemzők alapján mindenkinek lehet fogalma arról, mit is jelent a cloud computing, a téma szempontjából nem kerülhetők el az ezzel foglalkozó szakma megállapításai. A számítástechnikában a „felhő” az internet megjelenése óta jelen van, azonban maga az elnevezés az utóbbi 10 év terméke, amikor ez a nagy nyilvánosság számára is elérhetővé és hozzáférhetővé vált. Szakmai körökben egységes definíciót nem találunk, ahány szakember, annyi megfogalmazás létezik. Az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) tanulmányában említett fogalom talán a legszélesebb körben elfogadott meghatározás. Eszerint „a felhőalapú számítástechnika egy olyan modell, amelynek segítségével bárhonnan, kényelmesen, és igény szerint hozzáférhetünk a testreszabott informatikai erőforrások megosztott halmazához (pl. hálózatokhoz, szerverekhez, tárhelyekhez, alkalmazásokhoz, szolgáltatásokhoz), miközben a rendelkezésre bocsátás minimális adminisztrációs tevékenységet és szolgáltatói beavatkozást igényel.” *  Emellett a tanulmány kiemel öt lényeges tulajdonságot, három szolgáltatási modellt és négy telepítési modellt, melyek ismertetése a cloud computing további, jogi vizsgálata szempontjából szükséges, ám számítástechnikai megértéséhez nem elégséges. Az öt lényeges tulajdonság a következő: a) igény szerinti önkiszolgálás, b) széles hálózati hozzáférés, c) erőforrások összevonása, d) teljes rugalmasság, e) mért szolgáltatás. * 

[8] Igény szerinti önkiszolgálás: A fogyasztó szükségletei szerint egyoldalúan igényelhet számítási kapacitásokat - mint például hálózati tárhelyek - amelyhez bármikor hozzáférhet a szolgáltatói oldal emberi beavatkozása nélkül. *  Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a fogyasztók egy tájékoztató vagy leírás alapján maguk hozzák létre előfizetésüket, a szolgáltató automatikusan szerződik.

[9] Széles hálózati hozzáférés: A kapacitások hálózaton keresztül elérhetők és szabványos eszközökkel hozzáférhetők, amellyel így elősegítik a különböző kliensfelületeken - például webböngészők - és fogyasztói eszközökön való használatot, legyen az telefon, tablet vagy laptop. *  Ez a jellemző lényegében a bármivel, bármikor, bárhonnan lehetőségét takarja.

[10] Erőforrások összevonása: A szolgáltató számítástechnikai erőforrásait összevonja, hogy több ügyfélnek biztosítsa szolgáltatását, amelyet a fogyasztó kérésére kiad, illetve visszavesz (és újra kiadja más fogyasztónak). Az erőforráskészletek elhelyezkedése a fogyasztó számára ismeretlen, de tágabb helyszíni meghatározására lehetőség van (ország vagy adatközpont). *  Lényegében ezt hivatott szimbolizálni a felhő elnevezés.

[11] Teljes rugalmasság: A kapacitásokat rugalmasan lehet tartalékolni és forgalomba hozni, a szolgálatás gyorsan skálázható a fogyasztói igényeknek megfelelően. Mindezek miatt a fogyasztó számára a kapacitások gyakran korlátlannak és bármilyen mennyiségben, bármikor rendelkezésre állónak tűnnek. * 

[12] Mért szolgáltatás: A felhőalapú rendszerek automatikusan kontrollálják és optimalizálják az erőforrás-felhasználást a szolgáltatás típusának megfelelően, mint például a tárolást, feldolgozást, a sávszélességet és az aktív felhasználói fiókokat. Az erőforrás-felhasználás megfigyelhető, ellenőrizhető és pontosan mérhető, biztosítva ez által mind a szolgáltató, mind a fogyasztó számára az átláthatóságot. * 

[13] Az NIST tanulmány megkülönböztet 4 féle telepítési modellt aszerint, hogy a felhőhöz ki férhet hozzá. Ezek alapján beszélhetünk privát, közösségi, nyilvános és hibrid felhőről.

[14] Privát felhő (Private Cloud): A felhő infrastruktúra egyetlen, konkrét felhasználó (általában egy szervezet) igényeit elégíti ki. Az erőforráskészletek állhatnak akár a fogyasztó, akár más személy rendelkezése alatt. *  Jellemzően egy szervezet ezzel operál, amelyet a munkavállalók használnak szervezeti adatok tárolására vagy munkahelyi kommunikációra.

[15] Közösségi felhő (Community Cloud): A felhő több felhasználó (több szervezet vagy személy) közösségi igényeit szolgálja ki, közös érdekeltség alapján. Az infrastruktúrát egy vagy több szervezet üzemelteti, esetleg harmadik személytől bérelhetik. * 

[16] Nyilvános felhő (Public Cloud): A felhő a fogyasztók széles rétege elött nyitva áll, bárki által hozzáférhető. Az erőforráskészlet rendszerint egy vállalat kezében van, aki ezt, mint piaci szolgáltatást nyújtja. *  Tipikus példája az iCloud vagy a Google Drive, ahol a nyilvános felhőn belül egyes fogyasztóknak dedikált hozzáférést biztosítanak, amellyel csak az általuk használt tárhelyhez férnek hozzá.

[17] Hibrid felhő (Hybrid Cloud): A hibrid felhő infrastruktúrája az előbbi telepítési modellek kombinációja, a különböző részek standardizált vagy egyedi technológia útján kapcsolódnak össze, amely lehetővé teszi a tartalmak és az alkalmazások hordozhatóságát. * 

[18] A piaci alapon működő felhőalapú szolgáltatásokat a tanulmány értelmében három szolgáltatási modellbe sorolhatjuk aszerint, hogy a szoftver, a platform vagy az infrastruktúra a szolgáltatás.

[19] Szoftver, mint szolgáltatás (SaaS): A kapacitást arra szolgáltatják, hogy a fogyasztó a szolgáltató alkalmazását, szoftverét a felhőn keresztül futtassa. Az alkalmazások változatos fogyasztói eszközökről, illetve kliensi felületekről elérhetők. A fogyasztónak csak korlátozott konfigurációs beállítási lehetősége van, a hálózatot, szervereket, operációs rendszereket nem tudja kontrollálni. *  Ilyen szolgáltatás a Microsoft Office 365, a Hotmail vagy a OneDrive.

[20] Platform, mint szolgáltatás (Paas): A kapacitás arra szolgál, hogy a felhő infrastruktúrában a fogyasztó saját szoftvereket fejlesszen a szolgáltató által támogatott programnyelv, illetve eszköztár segítségével. A fogyasztó ilyenkor kontrollálja a telepített szolgáltatásokat és az azok fogadására szolgáló környezet konfigurációját, de az infrastruktúra menedzselése továbbra is a szolgáltató kezében marad. *  Ezek közé sorolhatjuk az olyan szolgáltatásokat, mint például a Windows Azure és a Microsoft.NET Framework.

[21] Infrastruktúra, mint szolgáltatás (IaaS): A kapacitást arra szolgáltatják, hogy a felhasználó rendelkezzen a feldolgozó, tároló, hálózati és egyéb alapvető erőforrásokkal, amelyeken tetszőleges szoftvereket fejleszthet és futtathat, ide értve az operációs rendszereket is. A felhasználó nem képes menedzselni vagy ellenőrizni a mögöttes felhő infrastruktúrát, de kontrollálni tudja az operációs rendszereket, tárhelyeket, telepített alkalmazásokat, és esetleg korlátozott ráhatása lehet a hálózati elemek kiválasztására, mint például a tűzfal. *  Ezen szolgáltatások példája a Microsoft SystemCenter vagy a Windows Server.

[22] A számítástechnikai áttekintéshez minimálisan, de ki kell térnünk a szolgáltatást nyújtó hardveres infrastruktúrájára. A szolgáltató nagy kapacitású számítógépeit, amelyeken az adatokat tárolják, nevezzük kiszolgálónak vagy szervernek. A tárolókapacitást a szerver merevlemezei biztosítják. Ahhoz, hogy a szolgáltató széles közönséget ki tudjon szolgálni, nagy teljesítményű szervereket kell létrehozni. Erre alkalmas a szerverfarm, vagyis az a technikai megoldás, amikor a kiszolgáló oldalán minden egyes szervergép hozzáfér a közös háttéradatbázishoz. *  A szerverek felé érkező kéréseket különféle számítástechnikai megoldásokkal szétterítik az egyes szervergépek között, ezek ismertetése azonban a téma szempontjából nem releváns.

3. A többszörözési jog a szerzői jog rendszerében

[23] Jelen fejezetben a szerzői jog rendszere, valamint azon belül a szerzőt megillető többszörözés joga kerül bemutatásra a magyar szabályozáson keresztül. A szerzői jogok közül elsősorban azért a többszörözési jog emelendő ki, mert a felhőalapú szolgáltatások megítélésére az átlagember felhasználása alapján teszünk kísérletet, aki leggyakrabban a tárhelyszolgáltatásokat veszi igénybe. Mivel a felhőalapú tárhelyek a digitális formában tárolt adatok tárolására szolgálnak, szükséges lesz megvizsgálnunk, hogy az a cselekmény - a feltöltés - amellyel az adatok a felhőben elhelyezésre kerülnek, többszörözésnek minősül-e.

[24] A szerzői jogi védelem tárgya bármilyen irodalmi, tudományos és művészeti alkotás. *  Ahhoz, hogy a védelem valamely alkotást megillesse, két pozitív feltétel együttes fennállása szükséges. Az egyik, hogy az alkotás a fent említett kulturális területek legalább egyikére essen, míg a másik feltétel szerint az alkotásnak tükröznie kell valamilyen egyéni, eredeti jelleget. * 

[25] A védelem tárgyai emellett ún. kapcsolódó jogi teljesítmények is lehetnek. E teljesítmények a szerzői művek közönséghez juttatását segítik elő. A teljesítmények, a szerzői alkotásokhoz hasonlóan olyan értéket képviselnek, amelyek létrejöttét a védelem elismerésével támogatni kell. * 

[26] A szerzői jogot két jogosultságcsoportra oszthatjuk fel: a személyhez fűződő jogokra és a vagyoni jogokra. Ezek a jogok a szerzőt a mű létrejöttétől kezdve illetik meg. *  Személyhez fűződő jogok alatt értjük a nyilvánosságra hozatalra, visszavonásra, szerzőség elismerésére, a mű egységére vonatkozó jogokat. Jellemzőjük, hogy azokat a szerző nem ruházhatja át, azok másként sem szállhatnak át és a szerző nem mondhat le róluk, ezen jogok elidegeníthetetlenek. *  Ezzel szemben a vagyoni jogok természete eltérő. Habár a törvény a személyhez fűződő jogokhoz hasonlóan főszabály szerint ezeknek az elidegenítését is kizárja, *  azokat a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel át lehet ruházni. *  E jogok csak felhasználási engedélyek alapján gyakorolhatók, amelyek törvény eltérő rendelkezése hiányában a szerzővel kötött felhasználási szerződéssel szerezhetők. A szerzőnek ugyanis kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. *  A törvény a hét leggyakoribb felhasználási módot, illetve az ezekhez fűződő jogokat nevesíti.

[27] A mű felhasználásának minősül különösen: a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás és a kiállítás. *  A téma szempontjából a legalapvetőbb vagyoni jogot kell kiemelnünk, a többszörözési jogot. Könnyen belátható a többszörözési jog vagyoni jelentősége. Az eredeti mű rendkívül szűk közönség számára biztosítja a mű élvezetét, míg a másolt példányok útján a műélvezet szélesebb személyi kör számára is nyitva áll. A többszörözés így a mű hasznosítását befolyásolja, amelynél fogva a szerző kizárólagos engedélyezési joga indokolt. *  Többszörözés alatt a mű anyagi hordozón való - közvetlen vagy közvetett - rögzítését értjük, készüljön az bármilyen módon, akár véglegesen, akár időlegesen, valamint a rögzítésről való egy vagy több másolat készítése is ide tartozik. *  Első ránézésre akadályt vethet fel a definíció „anyagi hordozón való” eleme. Ez azt jelenti, hogy az alkotás olyan formában kerüljön rögzítésre, amely a közönség számára dologi műpéldányon keresztül ismételten érzékelhetővé teszi a művet. * 

[28] A felhőalapú tárhelyek esetében a többszörözési cselekmény alatt a feltöltést és a felhőből a szolgáltatást igénybe vevő eszközére történő letöltést is értjük, ha az adott szolgáltatásnak ez is a része. Számítógépünkön az adatokat (kép, hang, szöveg) információtárolási egységekben, az ún. fájlokban tároljuk. A fájlok tekintetében lehetőségünk van engedélyek kiadására vagy szabályozhatjuk, hogy például az azonos számítógépet használó különböző felhasználók milyen jogosultságokkal rendelkezzenek afelett. Egy ilyen jogosultság többek között írás, olvasás vagy mindkettő egyszerre. Amikor egy fájlt feltöltünk, a program, amivel azt kiválasztottuk, bitekre konvertálva elküldi a szervernek. A szerveroldalnak ilyenkor arra van jogosultsága, hogy egy bizonyos helyre, egy bizonyos fájlt írjon, ezzel létrehozva a számítógépünkön tárolt fájlt a szerveren. Felhőalapú tárhelyek esetében a jogosultságok eltérők, ugyanis ahhoz, hogy a felhasználó számítógépén lévő adatok és a felhőben tárolt adatok szinkronizáltak legyenek a szervernek írás mellett olvasáshoz is jogosultsággal kell rendelkeznie. Ezek alapján kit tekinthetünk a többszörözési cselekmény végzőjének? A kérdés azért lesz a fontos a későbbiek tekintetében, mert az nem minősül szabad felhasználásnak - függetlenül attól, hogy magáncélra történik-e -, ha a műről más személlyel készíttetnek másolatot számítógépen, illetve elektronikus adathordozóra. *  Mivel a felhasználó határozza meg az egyes jogosultságokat, a szolgáltató a feltöltési cselekménybe aktívan nem tud beavatkozni, a feltöltés során a többszörözés automatikusan végbemegy, ezért nem tekinthetjük a szolgáltatót, mint más személyt a többszörözési cselekményt elvégzőnek.

[29] A törvény felsorolja, mi minősül többszörözésnek, így köztük a mű tárolása digitális formában elektronikus eszközön, valamint a számítógépes hálózaton átvitt művek anyagi formában való előállítása is többszörözés. *  A felsorolás azonban csak példálózó jellegű, a többszörözés bármilyen módon megtörténhet, lehet az kézi vagy gépi, esetleg a törvény alkotásakor még nem ismert módszer. *  E példák tovább pontosíthatók, így az elektronikus eszközön, digitális formában való tárolás jelentheti egy fájl kimásolását CD-re, pendrive-ra, vagy akár azok szervereken keresztüli le- illetve feltöltését. Ezen esetek összefoglalt nevesítése eloszlatja azt a kételyt, miszerint bármilyen elektronikus tárolóban - mint a merevlemez - az anyagrészek sajátosan rendezett mágneses, elektronikus, optikai állapotában megnyilvánuló műrögzítés nem eredményezne dologi műpéldányt. * 

Mindezek alapján kétség sem férhet hozzá, hogy a felhőalapú tárhelyekbe való feltöltés - valamint más digitális adathordozókra való másolás - többszörözési cselekményt valósít meg. A következő fejezetben a szabad felhasználás funkcióján keresztül az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság vagy EUB) esetjogát vizsgáljuk meg, hogy az imént részletezett felhőben való többszörözés minősülhet-e magáncélú többszörözésnek.

4. Szabad felhasználás: magáncélú többszörözés

[30] Az előző fejezetben ismertetett többszörözési jog a szerzők és a társadalom érdekének mérlegén a szerzői oldalt erősítette. Ennek ellensúlyozására - a szabad információhoz jutás igénye, illetve a magánszféra védelme igényének kielégítése végett - szolgál a szerzői mű szabad felhasználása. Mivel a fejezetben tárgyalt jogintézmény és a felhőalapú szolgáltatások kapcsolata még gyerekcipőben jár, szükségünk lesz az Európai Unió szabályait szemügyre vennünk, különösképp az Európai Unió Bírósága által hozott ítéletek interpretációit.

[31] A szabad felhasználások a szerzőt megillető abszolút és átfogó vagyoni jogok kivételeként értelmezhetők, tehát ilyen esetben a szerző engedélye nem szükséges és bizonyos esetekben díj fizetésére sem kerül sor.

[32] A téma szempontjából az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelv releváns (a továbbiakban: INFOSOC irányelv vagy irányelv). Az irányelv az eltérő tagállami szabályozásból adódó belső piaci verseny torzulásának elkerülése végett harmonizálja a kizárólagos többszörözési jog alóli kivételek intézményét. A tagállamok számára kötelezően előírja a szerzők engedélyezési, illetve megtiltási tartalmú kizárólagos jogát műveik bármiféle többszörözésének tekintetében. *  Ez alóli kivételek esetében azonban megengedő a szabályozás. A tagállamok számára lehetőséget biztosít, hogy bármely hordozóra természetes személy által magáncélra, kereskedelmi célt közvetlenül vagy közvetve sem szolgáló többszörözés tekintetében kivételt állapítson meg. *  A magáncélú többszörözés, annak ellenére, hogy a tagállami jogrendbe való átültetése nem kötelező, szinte valamennyi európai uniós országban megtalálható. Az efféle szabad felhasználás megvalósulásának a fogalom alapján három feltétele van: természetes személy végezze, a többszörözés célja magáncél legyen és kereskedelmi célt, tehát jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. *  Magáncél alatt olyan felhasználást értünk, ami a mű személyes vagy tágabb ismeretségi kör általi élvezetét szolgálja, így a műpéldány a magánszférán belül marad. *  A felhasználás konkrét célja - függetlenül attól, hogy oktatást vagy szórakozást szolgál - figyelmen kívül hagyható.

[33] A technikai fejlődés révén, a digitális adathordozók elterjedésével a magáncélú többszörözés egyre nagyobb méreteket öltött a privát szférában, a másolás tömegessé és mindennapossá vált. Digitális többszörözéssel végtelen számú, azonos minőségű, elenyésző költségű példány hozható létre, amely lehetőséget teremtett arra, hogy a digitális formában tárolt műhöz az interneten keresztül bárki hozzáférjen. *  Ennek következtében az eredeti példányszámok eladása olyannyira csökkent, hogy az már a szerzők jogos érdekeit sértheti. Ebben a technikai környezetben csak úgy tarható fent a szerzők és a felhasználók közti érdekegyensúly, ha az alapvetően ingyenes és engedélyhez nem kötött magáncélra történő másolás után is díjigénnyel élhetnek az alkotók. Az irányelv preambulumában is deklarálja, hogy a kivételek vagy korlátozások egyes eseteiben a jogosultaknak méltányos díjazás jár, hogy ezáltal a védelemben részesülő műveik és egyéb teljesítményeik felhasználása ellenében megfelelő ellentételezésben részesüljenek. *  A magáncélú többszörözést külön nevesíti is az irányelv. Méltányos díjazás biztosítása fejében a hang-, kép- és audiovizuális anyagok magáncélú többszörözésének egyes fajtái tekintetében a többszörözés joga alól kivételt, illetve korlátozást állapíthatnak meg a tagállamok. * 

[34] Magyarországon ezen szabályok tükröződnek az ún. üreshordozó-díj jogintézményben, amely alapján a szerzőt művének magáncélú másolására tekintettel megfelelő díjazás illeti meg. A törvény ezzel a felhasználásra a szerző helyett maga ad engedélyt, díjazást azonban biztosít számára. *  A magánszférában keletkezett példányokat azonban lehetetlen ellenőrizni, azokat számon tartani nem lehet, ezért a magáncélú másolást végző felhasználók elérhetetlenek, technikailag megoldhatatlannak tűnik, hogy minden egyes magáncélú másolást a jogosult engedélyezzen. *  A kereskedelemben a magáncélú többszörözés az üres hordozók forgalmaként realizálódik, a forgalom és a másolatok mértéke között az összefüggés egyenes arányú. *  A díjat ezért átalánydíjként a magáncélú másolásra alkalmas üres adathordozókra kell kivetni, amelyet az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy, vagy - vámfizetési kötelezettség hiányában - egyetemlegesen a hordozót az országba behozó személy és az azt belföldön először forgalomba hozó személy köteles megfizetni. *  Ezt a díjat az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, mint az irodalmi és a zenei művekkel kapcsolatos szerzői jogok közös kezelését végző szervezet állapítja meg a többi jogosult közös jogkezelő szervezeteivel egyetértésben. A díj megfizetését jelöli a közös jogkezelő által biztosított hologramos matrica, amelyet a hordozón kell feltüntetni. A díj - habár az üres kép- és hanghordozó gyártóját terheli - átalányjellege miatt könnyen beépíthető a piaci árba, így azt közvetve, az áthárítás miatt az a végfelhasználó fogja megfizetni, aki az adott üres adathordozót megvásárolta. Ez esetben előfordulhat olyan helyzet, amikor a felhasználó nem magáncélú többszörözés céljára vásárolja meg a hordozót, a díjat azonban mégis megfizeti. *  A díjat emiatt gyakran kritika éri. „Az átalánydíj olyan, mintha vennének egy mozijegyet és utána mégsem mennének el megnézni a filmet.” *  Kétségtelen, hogy a díj maga a lehetőség/jog „megvásárlása”, ez a gondolat azonban nem idegen a magánjogi logikától, gondoljuk csak a gépjármű-felelősségbiztosításra. *  Az Alkotmánybíróság megállapításai is megerősítik, hogy a díj érdekkiegyensúlyozó, érdekösszeegyeztető funkciót tölt be a szerzők és a felhasználók között, továbbá elismerte, a díjazás - pontosan az átalányjellegéből adódóan - esetenként sérelmes lehet ugyan, érdekkiegyenlítő funkciója folytán azonban összességében észszerű és elfogadható megoldás. * 

[35] Az Európai Unió Bírósága először a Padawan-ügyben *  foglalkozott a magáncélú többszörözést és az arra tekintettel fizetett díjakat érintő kérdésekkel. Az ügyben hozott ítélet hatására egyre több magáncélú többszörözésre irányuló eset került a Bíróság elé, amelynek köszönhetően a témában egyre csiszoltabb okfejtések bontakoztak ki. *  Mivel azonban a felhőalapú szolgáltatások a magáncélú másolat és méltányos díjazás tekintetében még nem kerültek minősítés alá, ezért a Padawan-ügy fundamentális megállapításaiból kell kiindulunk.

[36] Az alapügy a spanyolországi, szellemi tulajdonjogok közös jogkezelésével foglalkozó szervezet a Sociedad General de Autores y Editores de España (SGAE) és a CD-lemezeket, újraírható CD-lemezeket, DVD-lemezeket és MP3-lejátszókat forgalmazó Padawan SL közötti jogvita volt. Az SGAE felszólította a Padawant magáncélú másolatok utáni díj megfizetésére. A Padawan ezt megtagadta azzal az indokkal, hogy az említett díjnak ezen digitális adathordozókra különbségtétel nélkül és attól függetlenül történő alkalmazása, hogy azokat milyen használatra szánják (magáncélú használatra vagy szakmai, illetve üzleti célú használatra), ellentétes a 2001/29 irányelvvel. *  A másodfokú eljárásban a spanyol nemzeti bíróság az EUB-hoz fordult előzetes döntéshozatali eljárás céljából. A spanyol bíróság előterjesztett kérdéseiben, többek közt arra volt kíváncsi, hogy „azokban az esetekben, amikor valamely tagállam olyan teher-, illetve díjrendszer mellett dönt, amely a digitális többszörözésre szolgáló berendezéseket, készülékeket és adathordozókat sújtja díjjal, e tehernek (a magáncélú többszörözés után járó méltányos díjazás) feltétlenül e készülékek és adathordozók vélelmezett - vagyis a magáncélú többszörözés kivételének kedvezményében részesülő másolatok készítésére irányuló - használatához kell-e kötődnie, összhangban a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (2) bekezdésének b) pontjával, illetve e jogszabály kontextusával, ami azt eredményezi, hogy a díj alkalmazása indokolt olyan esetekben, amikor a digitális többszörözésre szolgáló berendezéseket, készülékeket és adathordozókat vélhetően magáncélú másolatok készítésére fogják használni, azonban nem indokolt az ezzel ellentétes esetekben?” * 

[37] A Bíróság a fenti kérdésre adott válaszában a következőket fejtette ki. Mindenekelőtt megállapította, hogy azon rendszer, amely a magáncélú másolatok elkészítése után a szerzők irányában fennálló díjfizetési kötelezettséget ró ki, csak annyiban egyeztethető össze a szerzők és felhasználók közötti egyensúly követelményével, amennyiben a digitális másolatok tárolására szolgáló adathordozók magáncélú többszörözésre alkalmasak és ebből következően hátrányt okozhatnak a védelem alatt álló mű szerzőjének. *  A bíróság továbbá kifejtette, hogy a hátrány okozása csak esetleges feltétel, mint ahogy az irányelv (35) preambulumbekezdése is a méltányos díjazás mértékének meghatározásánál alkalmazható szempontként nem egyszerűen magát a „kárt” említi, hanem az „esetleges kárt”. *  Az esetleges kárból következően egyáltalán nem szükséges bizonyítani, hogy a felhasználók valójában magáncélú másolást végeztek és ténylegesen hátrányt okoztak a védelem alatt álló mű szerzőjének. *  Végezetül a Bíróság megállapította, hogy az üres adathordozók másolatok készítésére való puszta alkalmassága elegendő a magáncélú másolat után fizetendő díj alkalmazásának igazolására. *  A tényleges felhasználás nem releváns, az legfeljebb a díj mértéke szempontjából irányadó. * 

[38] A Bíróság tehát az üreshordozó-díj feltételének az adathordozó magáncélú többszörözésre való alkalmasságát állapította meg. A felhőalapú tárhelyek - ahogy azt már korábban leírtuk - kétség kívül alkalmasak szerzői művek magáncélú többszörözésére. A tárhelyet igénybe vevők általában természetes személyek, céljuk a fájlok, adatok saját részükre történő tárolása, így az jövedelemszerzés célját nem szolgálja. Ennek ellenére a felhőalapú szolgáltatásokat nem terheli semmilyen formában díj magáncélú másolásra tekintettel. Ezen szolgáltatások körében már az is problémát okozhat, hogy pontosan mi az, vagyis inkább mi legyen az a berendezés, készülék, amelyet e díjjal terheljünk. *  Véleményünk szerint három esetet vizsgálhatunk meg abból a szempontból, hogy díjfizetést mire is kéne alkalmazni. Üreshordozó-díjjal terheljük a szervereket felépítő belső merevlemezeket? A felhasználó számára nyitva álló felhő tárhelyet lehet egyáltalán díjjal terhelni? Vagy azokra a készülékekre kell kivetni díjat, amelyeken keresztül igénybe vehető felhőalapú szolgáltatás?


  Vissza az oldal tetejére