A jogszabály mai napon ( 2019.08.19. ) hatályos állapota.

 

Polgári Jog 2018/3. - Tanulmány

Lehoczki Zóra Zsófia * : A gazdasági társaságok tőkéjének funkciói * 

A gazdasági társaságok tagjaiktól elkülönült, saját vagyonnal rendelkeznek, amely kiemelt jelentőséggel bír a szervezetek életében. Annak a meghatározásához, hogy a vagyon milyen szerepet tölt be a gazdasági társaságok életében, el kell határolni egymástól a jegyzett tőkét és a saját tőkét, a két fogalom és az általuk megjelölt vagyon ugyanis nem azonos, így az általuk betöltött funkciók is eltérnek egymástól. A tanulmányban bemutatjuk a gazdasági társaságok jegyzett és saját tőkéjének vélt és valós funkcióit, valamint kitérünk a gazdasági társaságok egy speciális csoportjára, a közfeladatot ellátó, állami részvétellel működő gazdasági társaságokra.

Hivatkozott jogszabályhelyek: Sztv. 35. § (2)-(3) bekezdés, Ptk. 3:162. § (1) bekezdés

Címkék: társasági vagyon, a társasági vagyon funkciói, közfeladatot ellátó gazdasági társaságok, hitelezővédelem

1. Bevezetés

[1] A vagyon meghatározó szerepet tölt be a gazdasági társaságok életében, már az alapítástól kezdve egészen a jogalanyiság megszűnéséig, a társaság nyilvántartásból való törlésének időpontjáig. A vagyon rendelkezésre állása és mértéke kiemelt jelentőséggel bír a társaság tagjai, valamint a társasággal gazdasági kapcsolatra lépni kívánó személyek számára egyaránt. A tőke által betöltött egyes funkciók vizsgálata időről időre előtérbe kerül a hazai jogirodalomban - gondolok itt például a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) megalkotása és hatálybalépése kapcsán a törzstőkének tulajdonított hitelezővédelmi funkcióra -, azonban jelen tanulmány egy szélesebb körű, a kapcsolódó számviteli szabályokra, valamint az állami részvétellel működő gazdasági társaságok tőkéjének sajátos szerepére kitekintő elemzésre vállalkozik. A vizsgálati fókusz kiszélesítése miatt nem tűzzük ki célul egy teljes körű, a társasági vagyont, a számviteli rendelkezéseket, valamint az állami részvétellel működő gazdasági társaságok vagyonához kapcsolódó sajátosságokat átfogóan feldolgozó tanulmány elkészítését, sokkal inkább törekszünk egy általunk hangsúlyosnak vélt pontokat, gondolatokat kiemelő, azokhoz kapcsolódóan szubjektív véleményünket megjelenítő, gondolatébresztőnek szánt állításokat megfogalmazó mű elkészítésére.

[2] Az esszé tartalmát tekintve három fő kérdéskört foglal magában: az első részben a Ptk., a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.), valamint a kapcsolódó európai uniós joganyag témánk szempontjából releváns rendelkezéseit tekintjük át. Ezt követően áttérünk a jegyzett és a saját tőke viszonyának, valamint a jegyzett tőke vélt és valós funkcióinak ismertetésére. A tanulmány harmadik részében pedig a gazdasági társaságok egy speciális csoportjára, a közfeladatot ellátó, állami (vagy helyi önkormányzati) részvétellel működő gazdasági társaságokra fókuszálunk, *  amely szervezetek vagyona és az ahhoz köthető funkciók markáns eltéréseket mutatnak a piaci társaságok vagyonához képest.

[3] Az esszében az egyértelmű meghatározások használatára való törekvés miatt jellemzően a jegyzett tőke és a saját tőke fogalmakat használjuk, azzal, hogy a társasági vagyon kifejezést utóbbi terminus szinonimájaként alkalmazzuk. Továbbá szűkítés, hogy megállapításaink jellemzően a korlátolt felelősségű társaságok (kft.) és a részvénytársaságok (rt.) vonatkozásaiban kerültek megfogalmazásra. Ennek a lehatárolásnak több oka is van. Jogi személyekről lévén szó, a közkereseti társaság (kkt.) és a betéti társaság (bt.) is saját vagyonával áll helyt a kötelezettségeiért, *  azonban meggyőződésünk szerint a mögöttes tagi felelősség némiképpen plasztikussá teszi az említett társasági formáknál a saját vagyonnal történő helytállást. Másodsorban a Ptk. a kkt. és a bt. vonatkozásában nem határozza meg a jegyzett tőke minimummértékét, megállapításaink egy része pedig kifejezetten a tőkeminimumhoz kapcsolódik. Utolsó érvünk, hogy a tanulmányban kiemelt figyelmet szentelünk az állami részvétellel működő gazdasági társaságoknak, amelyek néhány kivételtől eltekintve korlátolt felelősségű társasági és részvénytársasági formában működnek.

2. A jogforrási háttér felvázolása

[4] Ahogyan korábban említettük, a tanulmányban a jegyzett tőke és a saját tőke fogalmakat használjuk. Ebből következően a kapcsolódó joganyag felidézését indokoltnak tartjuk az Sztv.-ben szereplő definíciók ismertetésével kezdeni. Az Sztv. 35. § (3) bekezdése alapján „jegyzett tőke a részvénytársaságnál, korlátolt felelősségű társaságnál, egyéb vállalkozónál (ha e tekintetben cégbírósági bejegyzési kötelezettség terheli) a cégbíróságon bejegyzett tőke a létesítő okiratban meghatározott összegben”. A törvény 35. § (2) bekezdése szerint „a saját tőke a - jegyzett, de még be nem fizetett tőkével csökkentett - jegyzett tőkéből, a tőketartalékból, az eredménytartalékból, a lekötött tartalékból, az értékelési tartalékból és a tárgyév adózott eredményéből tevődik össze.” *  Az idézett meghatározásokból kirajzolódik a jegyzett tőke és a saját tőke viszonya, amely alapján egyértelműen megállapítható, hogy a két fogalom nem azonosítható egymással, hiszen a jegyzett tőke a saját tőkének csak egy részét képezi, annak egy egysége, más tőkeelemek mellett.

[5] Áttérve a Ptk. szabályaira, a törvény Harmadik Könyvében számos ponton megjelenik a vagyoni hozzájárulás teljesítésének a kötelezettsége. A teljesség igénye nélkül kiemelést érdemel, hogy a kódex előírásai alapján a jogi személynek alapítójától elkülönített vagyonnal kell rendelkeznie, *  a létesítő okiratban meg kell határozni a jogi személy részére teljesítendő vagyoni hozzájárulásokat, azok értékét, továbbá a vagyon rendelkezésre bocsátásának módját és idejét, *  a 3:9. § (1) bekezdése kifejezetten kimondja a vagyoni hozzájárulás teljesítésének a kötelezettségét, *  valamint a gazdasági társaságok közös *  és az egyes társasági formák fogalmai *  is tartalmazzák az említett kötelezettséget. Az alapításkor a tagok által a jogi személy rendelkezésére bocsátott hozzájárulások az új, önálló jogalany vagyonaként egyesülnek. *  A vagyoni hozzájárulás teljesítésének kötelezettsége mellett említendő, hogy a kötelező átalakulás kapcsán a Ptk.-ban is megjelenik a jegyzett tőke és a saját tőke fogalma, *  valamint a kft. és az rt. szabályai között a jogszabály meghatározza a törzstőke *  és az alaptőke *  minimummértékét, illetve a társasági vagyon mértékének csökkenése kapcsán a taggyűlés *  és a közgyűlés *  kötelező összehívásának eseteit.

[6] A hazai jogszabályi háttér érintését követően röviden kitérünk az Európai Unió releváns jogforrásaira is. Elsőként említendő a második társasági jogi irányelv, az ún. tőkevédelmi irányelv, *  amelynek szabályait jelentős mértékben átemelte az Európai Parlament és a Tanács 2017/1132 irányelve a társasági jog egyes vonatkozásairól. Az irányelv I. melléklete szerint annak rendelkezései hazánkban a nyilvánosan működő részvénytársaságok (nyrt.) vonatkozásában irányadóak. „A tőke fenntartása és módosítása” című IV. fejezet szabályainak részletes elemzésétől eltekintve kiemelést érdemel, hogy az tartalmazza többek között a részvények névértéknél alacsonyabb áron történő kibocsátásának tilalmát, *  azt, hogy a társaság nyilvántartásba vétele érdekében a részvények névértékének/kibocsátási értékének 25%-át be kell fizetni, *  a nem pénzbeli vagyoni hozzájárulásról szakértői jelentés készítése kötelező, *  továbbá részletesen rendezi a tőke felemelésének és leszállításának szabályait. *  Az irányelvben foglalt rendelkezéseket érintve arra a következtetésre jutunk, hogy azok közül egyesek Magyarországon nem kizárólag az nyrt.-k vonatkozásában betartandók. Így az az előírás, hogy a jegyzett tőke részét csak vagyoni értékkel rendelkező eszköz képezheti és a munkavégzésre vagy szolgáltatások nyújtására vonatkozó kötelezettségvállalások nem értendőek ebbe a kategóriába, valamennyi gazdasági társasági forma vonatkozásában irányadó. *  További példaként említhető, hogy az apporthoz kapcsolódó könyvvizsgálói, szakértői jelentés szükségessége, *  valamint a névértéken aluli részvénykibocsátás tilalma *  nem csak az nyrt., hanem a zártkörűen működő részvénytársaság (zrt.) kapcsán is előírás.

3. A jegyzett és a saját tőke funkcióinak vizsgálata

[7] A jogszabályi háttér vázolását követően rátérünk a jegyzett tőke vélt és valós funkcióinak vizsgálatára, bemutatására. *  A kérdés egy bizonyos aspektusa a Ptk. törzstőke-minimumra vonatkozó előírása kapcsán került előtérbe, amely 2014. március 15-től ismételten 3 millió forint, a kódex hatálybalépésekor ennél alacsonyabb mértékű jegyzett tőkével működő korlátolt felelősségű társaságok 2017. március 15-ig kaptak haladékot a törzstőke megemelésére vagy az átalakulásról, egyesülésről szóló döntés meghozatalára. *  A törvényhez fűzött jogalkotói indokolás, valamit egyes szakirodalmi álláspontok *  a törzstőke minimummértékének megemelését a hitelezői érdekek védelmével magyarázzák. A kódex megalkotása előtt megjelent publikációkban is számos alkalommal kiemelésre kerül a törzstőkeminimum hitelezővédelmi funkciója, *  más szerzők azonban ezzel ellentétes álláspontra helyezkednek. * 

[8] Jelen tanulmányban azonban nemcsak a törzstőkét és annak a minimummértékében bekövetkezett jogszabályi változásokat, hanem szélesebb kört felölelve, a jegyzett tőkét vizsgáljuk. A jegyzett tőke szerepével kapcsolatban felmerülő első kérdés, hogy az ellát-e hitelezővédelmi funkciót. Az Sztv. fogalmainak ismertetésekor megjegyeztük, hogy a jegyzett tőke a saját tőke része, a gazdasági társaságok kötelezettségeikért saját vagyonukkal - saját tőkéjükkel - kötelesek helytállni. Ez értelmezhető akként, hogy közvetetten a jegyzett tőkének is tulajdonítható hitelezővédelmi szerep, tekintve, hogy a saját tőke részeként a hitelezői követelések kielégítésének alapjául szolgál. Ezzel párhuzamosan az is nyilvánvaló, hogy a társaság a kötelezettségeiért nem a jegyzett tőkéjével, hanem a saját tőkéjével áll helyt. A szervezettel gazdasági kapcsolatot létesíteni kívánók számára a saját tőke mértéke lesz a meghatározó, hiszen bár a cégnyilvántartásban a jegyzett tőke mértéke szerepel, Kisfaludi András gondolatait idézve elmondhatjuk, hogy a társaság a jegyzett tőkéjét nem kezeli letétként, azt nem kell változatlan formában megőriznie, hanem gazdálkodása során felhasználhatja ezt a vagyonrészt, amely veszteséges gazdálkodás esetén akár el is veszhet. * 

[9] Szintén a jegyzett tőke hitelezővédelmi funkciója ellen szóló érv, hogy nem határozható meg egyértelműen, hogy a cégjegyzékben szereplő jegyzett tőke összeg teljes mértékben befizetésre került-e a társaság számára. Példaként említhető, hogy a Ptk. 3:162. § (1) bekezdéséből következően a kft. társasági szerződése a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig be nem fizetett pénzbeli vagyoni hozzájárulás szolgáltatására a nyilvántartásba vételtől számított 1 évnél hosszabb határidőt is megállapíthat. Ehhez az engedményhez osztalékfizetési tilalmat rendel a jogszabály, azonban az is egyértelmű, hogy a jegyzett tőke teljes összegének tagok általi befizetése a cégbejegyzés után akár több évvel is bizonytalan. Rt. esetén a pénzbeli hozzájárulás teljesítését vállalóknak a nyilvántartásba vételi kérelem benyújtásáig a részvény névértékének/kibocsátási értékének legalább 25%-át be kell fizetniük, azzal, hogy a nyilvántartásba vételt követő 1 éven belül a teljes névértéket/kibocsátási értéket be kell fizetni, az ennél későbbi teljesítési határidőt megállapító alapszabályi rendelkezés semmis. *  Így az rt.-k esetén is a nyilvántartásba vételt követő 1 éven belül kérdéses a ténylegesen befizetett alaptőke (jegyzett tőke) mértéke. A hivatkozott szabályok a jegyzett tőke hitelezővédelmi funkciójának ismételt megkérdőjelezésére adnak okot, hiszen a ténylegesen a társaság - és a hitelezők - rendelkezésére álló jegyzett tőke összege kérdéses. *  Végelszámolás, valamint felszámolás esetén a végelszámoló és a felszámoló ezeket a kötelezettségeket esedékessé teheti, *  azonban abban az esetben, ha a vagyoni hozzájárulás teljesítését vállalt tag nem rendelkezik vagyonnal, fizetésképtelen, akkor a még nem teljesített vagyoni hozzájárulások szolgáltatása is meghiúsulhat.

[10] További, a hitelezővédelmi funkcióval szemben álló érv, hogy a Ptk. által előírt tőkeminimumok mértékét vizsgálva elmondható, hogy azok számos esetben eltörpülnek napjaink gazdasági ügyleteinek nagyságrendje mellett, amely gazdasági kapcsolatok eredményeként a társaságok által teljesítendő kifizetések mértéke a tőkeminimumok összegének többszöröse is lehet. Így előfordulhat, hogy már egy hitelezőnek a társasággal szemben fennálló egyetlen követelése meghaladja a jegyzett tőke mértékét és a hitelezőnek nem csak egy követelése, illetve a társaságnak nem csak egy hitelezője lehet. * 

[11] A hitelezővédelmi funkciót támogató érvként említhető, hogy a jegyzett tőke minimummértékének a meghatározásával lehetőség nyílik a teljesen komolytalan, vagyoni hozzájárulás teljesítésére egyáltalán nem, vagy csak nagyon csekély mértékben hajlandó vállalkozásoknak az üzleti életbe történő belépésének a megakadályozására. *  Meggyőződésünk szerint azonban a hitelezővédelmi szerep tényleges betöltésére - a fentiekben említett érvek alapján - a jegyzett tőke önmagában nem alkalmas, ennek a rendeltetésnek az ellátására a szervezet saját tőkéje szolgál.

[12] A jegyzett tőke további funkciójaként jelenik meg, hogy a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységének megkezdéséhez és folytatásához szükséges vagyoni hátteret biztosítja. *  Ezt a szerepet indokoltnak tartjuk két részre bontani és külön vizsgálni. Azzal, hogy a gazdasági tevékenység megkezdéséhez a jegyzett tőke biztosítja a szükséges vagyoni hátteret, teljes mértékben egyetértünk. Abban az esetben is, ha a vagyoni hozzájárulások rendelkezésre bocsátására a nyilvántartásba vételig csak részben került sor, a tagok által átruházott vagyonelemek azok, amelyek a jogi személy vagyonaként egyesülve a működés megindításához szükséges vagyoni alapként szolgálnak. A jegyzett tőke ezen funkciója meggyőződésünk szerint a szervezet egzisztálása során azonban egyre inkább elhalványul, hiszen ez az összeg nem képez intakt egységet a társaság vagyonában, nem jelölhető meg, hogy a társaság életének egy adott pillanatában a társasági vagyonnak egy olyan része szolgált financiális alapként, amely a jegyzett tőke részeként került befizetésre. Így a működés során a vagyoni háttér funkció szintén a saját tőke vonatkozásában helytálló. Ebből arra következtetünk, hogy a saját tőkének a hitelezővédelmi funkció mellett a másik jelentős szerepe, hogy annak a gazdasági tevékenységnek, amelynek a folytatása érdekében az alapítók egy önálló jogalany létrehozása mellett döntöttek, a pénzügyi, vagyoni hátterét és alapját biztosítja, lehetővé téve ezáltal a jogi személy tartós, a meghatározott cél elérésére törekvő működését.

[13] A jegyzett tőkének tulajdonított funkciók - részbeni - megcáfolásával egyidejűleg felmerül a kérdés, hogy mi is a jegyzett tőke valós funkciója. Az előző bekezdésre utalva a jegyzett tőke egyik rendeltetése a társaság üzletszerű gazdasági tevékenységének megkezdéséhez szükséges vagyoni háttér biztosítása. Egy további, általunk a jegyzett tőke legfőbb funkciójának tartott szerep leírására egyelőre nem tudunk jobb meghatározást használni annál, hogy egyfajta „bizalomnövelő”-ként szolgál. Ez alatt azt értjük, hogy amennyiben a társasági szerződésben a tagok a jegyzett tőke mértékét a törvényi minimumnál magasabb mértékben határozzák meg, ezzel kötelezettséget vállalnak arra, hogy a társaság vagyona legalább ennek a magasabb összegnek megfelelő lesz, ellenkező esetben a tagoknak gondoskodniuk kell a tőkepótlásról vagy más intézkedések megtételéről. Azért tartjuk ezt a szerepet bizalomnövelőnek, mert egyrészt azt jelzi, hogy a törvényben meghatározott minimumot meghaladó mértékű vagyon áll a társaság rendelkezésére, továbbá nagymértékű sajáttőke-csökkenés esetén a tagok cselekvése válik szükségessé abban az esetben is, ha a törvény által előírt jegyzett tőke minimummal a szervezet továbbra is rendelkezik. Ez a rendeltetés hitelezővédelmi funkciónak tűnhet, azonban meggyőződésünk szerint nem az. Ebben az esetben sem a jegyzett tőke szolgál a hitelezői követelések kielégítésének alapjául, a hitelezővédelmi szerepet továbbra is a saját tőke látja el. Azonban azzal, hogy a jegyzett tőke mértéke jelentősen meghaladja a törvényi minimumot, „kikényszeríti”, hogy a saját tőke összege se csökkenjen tartósan ezen magasabb összeg alá. A bizalomnövelő funkciót támaszthatja alá továbbá, hogy a magasabb összegű jegyzett tőke azt is jelenti, hogy a tagok nagyobb mértékű vagyoni hozzájárulásokat teljesítettek, így személyes érdekeiket is a társaság zavartalan, nyereséges működése szolgálja, befektetésük megtérülése érdekében.

4. A közfeladatot ellátó gazdasági társaságok vagyonának sajátosságai

[14] Az előző pontban kifejtett, a jegyzett és a saját tőke rendeltetésével kapcsolatos megállapításainkat valamennyi gazdasági társaság vonatkozásában fogalmaztuk meg. Ebben a pontban a társaságok egy sajátos csoportjára, a közfeladatot ellátó, állami részvétellel működő gazdasági társaságokra és azok tőkéjére fókuszálunk. Ezeknél a szervezeteknél nem teszünk különbséget a jegyzett és a saját tőke szerepe között, a társasági vagyon mint egész rendeltetését vizsgáljuk. További szűkítés, hogy csak a közfeladatot ellátó társaságok képezik az elemzés tárgyát, kizárva ezzel azokat a szervezeteket, amelyekben az állam szükségképpeni törvényes örökösként szerzett részesedést, valamint azokat, amelyeket a piaci gazdasági társaságoktól csak egyetlen jellemző, az állam tagi részvétele különböztet meg. Az állami és a helyi önkormányzati részvétellel működő gazdasági társaságok szabályozási alapját a piaci társaságokhoz hasonlóan a Ptk. Harmadik Könyve jelenti, tekintve, hogy ezek a szervezetek is gazdasági társasági formában működnek. Azonban kiemelést érdemel, hogy más jogszabályok speciális rendelkezéseket írnak elő ezen társaságok vonatkozásában. *  A sajátos szabályok megalkotásának szükségességét támasztja alá Sárközy Tamás véleménye, aki szerint a kereskedelmi, valamint a gazdasági társaságokról szóló törvényeket elsősorban a profitmaximalizálásra törekvő, üzleti célú szervezetekre modellezték, *  meggyőződésünk szerint ez a megállapítás a magánjogi kódex vonatkozásában is helytálló. Amennyiben az állam tagi részvételével működő társaságra egy jogszabály speciális rendelkezést tartalmaz, álláspontunk szerint ez felülírja a Ptk.-ban foglaltakat, tekintve, hogy kifejezetten a gazdasági társaságok egy szűkebb körére fogalmaz meg az általános szabályoktól eltérő előírást.

[15] Az állami részvétellel működő gazdasági társaságok a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak, tekintve, hogy ők állítják elő a GDP jelentékeny részét, valamint a foglalkoztatás terén is meghatározó a szerepük. *  Az államot megillető társasági részesedések a nemzeti vagyonba tartoznak. *  A nemzeti vagyonnal történő gazdálkodásra, valamint az állam tulajdonában álló gazdasági társaságokra a jogszabályok speciális vagyongazdálkodási követelmények betartását írják elő. A nemzeti vagyonnal való gazdálkodásra meghatározott követelményeket azért tartjuk szintén relevánsnak, mert meggyőződésünk szerint azok az államot megillető társasági részesedéseken keresztül az egész szervezet működésére és döntéshozatalára hatással bírnak, kiemelten azoknál a jogi személyeknél, amelyekben az állam az egyetlen tag. A speciális vagyongazdálkodási alapelvek tételes felsorolásától eltekintve kiemelendő, hogy ilyen követelményeket tartalmaz az Alaptörvény 38. cikk (5) bekezdése is, amely előírja, hogy „az állam és a helyi önkormányzatok tulajdonában álló gazdálkodó szervezetek törvényben meghatározott módon, önállóan és felelősen gazdálkodnak a törvényesség, a célszerűség és az eredményesség követelményei szerint”. Az Nvtv. meghatározza a nemzeti vagyon alapvető rendeltetését, ami a „közfeladat ellátásának biztosítása, ideértve a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását és e feladatok ellátásához szükséges infrastruktúra biztosítását. A nemzeti vagyonnal felelős módon, rendeltetésszerűen kell gazdálkodni”. *  Az idézett bekezdést vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a közfeladatot ellátó gazdasági társaságok működésükkel a nemzeti vagyon alapvető feladatát látják el, ami a szervezetek vagyonának funkcióját is meghatározza.

[16] Az e pontban vizsgált jogi személyeknek további meghatározó attribútuma, hogy közpénzekkel - az adófizetők pénzével - gazdálkodnak. Ennek a ténynek a jelentőségét az adja, hogy a közfeladatot ellátó gazdasági társaságoknál két fontos „pillanatban” is megjelenik az állampolgár. Az első momentumot már érintettük: a szervezet vagyona az adófizetők pénzéből tevődik össze, amely adófizetők körében meghatározó szerep jut az állampolgároknak. A második pillanat pedig a társaság tevékenységéhez, illetve annak az eredményéhez kapcsolható: a szervezet által végzett tevékenység közvetve vagy közvetlenül az állampolgárok érdekében, az állampolgárok javára történik. *  A két időpontra tekintve elmondható, hogy a közfeladatot ellátó gazdasági társaságok vonatkozásában az állampolgár „a kezdet és a vég”, a szervezet működése és gazdálkodása a közérdeket szolgálja. A társaságoknak ezen - az állampolgároktól elválaszthatatlan - sajátossága ad egy absztrakt, ám meglehetősen markáns funkciót a társasági vagyonnak, ez a szerep pedig a köz vagyonának a köz érdekében történő felhasználása és a köz szolgálata.

[17] A fentiekben bemutatott sajátosságok - így a társasági részesedés nemzeti vagyonba tartozása, a sajátos vagyongazdálkodási követelmények, a közpénzekkel történő gazdálkodás és az állampolgárok kiemelt érintettsége - a profitorientáltság vonatkozásában alapvető eltéréseket eredményeznek a piaci társaságokhoz képest. Utóbbi társaságok ugyanis jellemzően profitmaximalizálásra törekednek, *  a társaság által realizált nyereség a tagok között osztalékként felosztható, illetve a haszon a szervezet fejlesztésére, korszerűsítésére, bővítésére is fordítható, ami előnyhöz juttathatja a jogi személyt versenytársaival szemben. Ezzel szemben a közfeladatot ellátó gazdasági társaságoknak nem a profitmaximalizálás, hanem az adott közfeladat - lehetőleg minél magasabb színvonalon történő, eredményes, hatékony, költségtakarékos - ellátása a célja. Véleményem szerint ez a törekvés egyben meghatározza a társasági vagyon fő funkcióját is, ami összecseng a nemzeti vagyon törvényben meghatározott alapvető rendeltetésével is.

[18] A közfeladatot ellátó gazdasági társaságok tőkéjének funkciója kapcsán azonban nem hagyható figyelmen kívül a puha költségvetési korlát jelensége. A puha költségvetési korlát részletes bemutatásától eltekintve, témánk szempontjából releváns a jelenség egyik megnyilvánulása, amikor is az állam a részvételével működő gazdasági társaságot annak pénzügyi nehézsége esetén „kisegíti”, például pénzügyi támogatás, adókedvezmény vagy kedvező hitel nyújtásával *  és erre az állami segítségre a szervezet számít is. *  Ebben az esetben a tartósan veszteséges gazdálkodás a társaság számára nem egyenlő a véggel, nem teszi szükségessé a jogi személy átalakulását vagy jogutód nélküli megszűnését, hiszen a szervezet - korábbi tapasztalatai alapján - megalapozottan számít az állam általi segítségnyújtásra. A jelenség hatásai közül egy, az általunk vizsgáltakhoz szorosan kapcsolódó aspektust emelünk ki, ez pedig az, hogy a költségvetési korlát puhasága negatív hatással van többek között a gazdálkodás hatékonyságára és a költségtudatosságra. *  A biztos kimentés tudatában ugyanis a társaság nem lesz annyira jó gazda, mint azokban az esetekben, amikor csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója, pontosabban ameddig a vagyona ér. Indokoltnak tartjuk a visszautalást a korábban említett, az állami tulajdonban álló gazdasági társaságokkal szemben támasztott vagyongazdálkodási követelményekre, amelyek között említendő a hatékonyság, az eredményesség, a költségtakarékosság is. A rendszeres állami segítségnyújtás álláspontunk szerint némiképpen torzítja az említett alapelvek érvényesülését, tekintve, hogy azok következetes betartása nélkül is biztosított a szervezet működése. A közfeladatot ellátó gazdasági társaságok tőkéjének a puha költségvetési korlát időről időre történő megnyilvánulása esetén is a társasági vagyon feladata a közfeladatok ellátása, azonban kérdés, hogy a szinte biztosra vehető állam általi kimentés esetén mennyire valósulnak meg a jogszabályok által támasztott vagyongazdálkodási követelmények. Kérdés, hogy a szervezet a biztos mankó tudatában mennyire törekszik tevékenységének hatékonyabbá, eredményesebbé tételére.

[19] A vagyongazdálkodási követelmények következetes betartására gyakorolt esetleges negatív hatásokkal párhuzamosan ki kell emelnünk, hogy a társaságok általi közfeladat-ellátás a társadalmi szükségletek kielégítését szolgálja, ezáltal ezek a tevékenységek egy modern polgári államban nélkülözhetetlenek. Továbbá ezek a társaságok a foglalkoztatás terén is kiemelt szereppel bírnak, így megingásuk a munkaerőpiacon is jelentős változásokat eredményezne. Indokoltnak tartjuk ezért az állami támogatások megítélése kapcsán elhatárolni egymástól a közfeladatot ellátó és más, szintén állami részvétellel működő gazdasági társaságokat. Az első csoportba sorolandó szervezetek kapcsán ugyanis érvekkel alátámasztható, hogy az állam - esetenként szociális funkciójának is eleget téve - időről időre közvetlenül vagy közvetetten támogatást nyújt a működés fenntartása és a jövőbeli működés biztosítása céljából, *  ezzel szemben a második csoportba tartozó szervezetek vonatkozásában ezek az érvek a közfeladat ellátásának a hiányára tekintettel nem állják meg a helyüket.

[20] Összegezve a közfeladatot ellátó gazdasági társaságok vagyonához kapcsolódóan tett megállapításokat, a legfőbb konklúziónk, hogy ezeknél a társaságoknál a tőke funkciója a közfeladat ellátása, amellyel egyúttal a társasági vagyon a nemzeti vagyon alapvető rendeltetésének is eleget tesz.

5. Összefoglalás

[21] A tanulmányban a társasági vagyon funkcióit vizsgáltuk a piaci, valamint a közfeladatot ellátó gazdasági társaságok vonatkozásában. Az első kategóriánál külön vizsgáltuk a jegyzett és a saját tőke funkcióit, esetenként kritikákat megfogalmazva azzal kapcsolatban, hogy a jegyzett tőke alkalmas-e egyes, jellemzően neki tulajdonított rendeltetések ellátására. Összességében arra a megállapításra jutottunk, hogy a gazdasági társaságok működésében a saját tőke bír meghatározó jelentőséggel, ideértve a hitelezővédelmi szerepet, ahogyan a szervezet tevékenységének, működésének vagyoni hátterét is a saját tőke biztosítja. Ezek a kijelentések is megkérdőjelezhetőek azokban az esetekben, amikor a társaság gazdálkodása során a jogszabályok megszegésére kerül sor, azonban ezt az esetkört jelen tanulmányban nem vizsgáltuk. Az esszében elemeztük a közfeladatot ellátó gazdasági társaságok vagyonának a sajátosságait, kitérve egy, a közgazdaságtanba átvezető jelenségre, a puha költségvetési korlátra. Ezeknek a szervezeteknek a vagyonával kapcsolatban a legfőbb jellemző, hogy annak fő rendeltetése és funkciója a közfeladatok ellátásának biztosítása.

[22] Zárásképpen kiemelendő, hogy a társasági vagyon valamennyi gazdasági társaság vonatkozásában meghatározó jelentőséggel bír. A vagyon mértékének, összetételének, a pénzbeli és nem pénzbeli vagyoni hozzájárulások arányának a meghatározása a piaci gazdasági társaságoknál elsődlegesen a tagok feladata. A társaság tevékenységének, céljainak ismeretében a szervezetet alkotó személyek képesek a működéshez szükséges vagyoni háttérhez kapcsolódó döntések kialakítására és meghozatalára. A közfeladatot ellátó gazdasági társaságoknál a vagyon - annak mértéke, összetétele - a szervezet által ellátott közfeladat jellegéhez, sajátosságaihoz igazodik. Ebből következik, hogy a társasági vagyonnak, illetve vagyonrészeknek az egyes szervezeteknél számos egyedi szerepe, feladata, funkciója lehet, amelyek csak az adott jogi személy vonatkozásában értelmezhetők és értékelhetők. Tanulmányunkban ezért azoknak a funkcióknak a feltárására és bemutatására törekedtünk, amelyeket nem csak egy-egy szervezet vonatkozásában, hanem a társaságok egy adott csoportjánál (lásd közfeladatot ellátó gazdasági társaságok) vagy akár valamennyi gazdasági társaság vonatkozásában helytállónak tekintünk.


  Vissza az oldal tetejére