A jogszabály mai napon ( 2022.05.25. ) hatályos állapota.

 

Polgári Jog 2019/9-10. - Fórum

Csehi Zoltán: A nemzetközi választottbíráskodás helye - fikció vagy valóság

[1] Nemzetközi kereskedelmi ügyekben, melyeknek egyik lehetséges meghatározását a Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (a továbbiakban: UNCITRAL) modelltörvénye adja, az állami bíróság előtti perindítás esetében a felperes joga, hogy megválassza - a nemzetközi egyezmények, adott esetben európai jogi szabályok, valamint az adott állami joghatósági szabályozás keretei közt -, melyik államban indít pert. A nemzetközi választottbíráskodás elé utalt ügyekben nem ez az elv érvényesül, főszabály szerint a felek a választottbírósági szerződésben jogosultak a választottbíráskodás helyét közösen kijelölni. A választott helynek nem kell semmilyen kapcsolatban állnia a felekkel vagy a jogvitával, a helyválasztás egyes esetekben gyakorlati kérdés, vagy költségszempontok és logisztikai körülmények által determinált, míg más esetekben taktikai kérdés. A választottbíráskodás helyének alapvető jelentősége van az eljárás lefolytatása és az ítélet szempontjából. Szintén fontos körülmény, hogy a hely államának joga mennyiben választottbíróság-barát, , ezért számos esetben a jogi hatékonyság, jogi garanciák megléte vagy hiánya vezérli a feleket, és ebből eredően a pártatlan és semleges eljárás lefolytatásának a garanciáját vélik egyes választottbíráskodási gyakorlatáról ismert országokban megtalálni. Más esetekben a választottbíráskodás megfelelő jogi környezete a döntő elem, így például a választottbírósági ítélet végrehajthatóságának a valószínűsége. Egy kilenc évvel korábbi felmérés eredménye a következőkkel magyarázta a helyválasztás napi gyakorlatát, 62%-os súlyozással: „The most important factor is the ‘formal legal infrastructure’ at the seat (62%), which includes the national arbitration law and also the track record in enforcing agreements to arbitrate and arbitral awards in that jurisdiction and its neutrality and impartiality.” (White&Case: 2010 International Arbitration Survey: Choices in International Arbitration.; https://events.whitecase.com/law/services/2010-International-Arbitration-Survey-Choices.pdf, 17. o., letöltés ideje: 2019.10.05.)

[2] Az UNCITRAL 2016-as feljegyzése a következő szempontokat veszi sorra a hely kapcsán: „29. Selection of the place of arbitration is influenced by various legal and other factors, the relative importance of which varies from case to case. Among the more prominent legal factors are: (a) The suitability of the arbitration law at the place of arbitration; (b) The law, jurisprudence and practices at the place of arbitration regarding: (i) court intervention in the course of arbitral proceedings; (ii) the scope of judicial review or of grounds for setting aside an award; and (iii) any qualification requirements with respect to arbitrators and counsel representation; and (c) Whether the State where the arbitration takes place and hence where the arbitral award will be made is a Party to the Convention on the Recognition and Enforcement of Foreign Arbitral Awards (New York, 1958) and/or to any other multilateral or bilateral treaty on enforcement of arbitral awards.” (UNCITRAL Notes on Organizing Arbitral Proceeding, 2016)

[3] A hely, angolul „seat”, vagy az UNCITRAL modelltörvény szóhasználatában a „place of arbitration” alapvetően azt a jogi rezsimet, azt a jogrendet jelenti, amelyben a választottbíráskodás található, magyar fordítása a választottbíráskodás helye, olykor azonban találkozunk a választottbíráskodás vagy a választottbíróság székhelye szófordulatokkal is. Előfordul, hogy keveredik a három fogalom, a választottbíróság székhelye, a választottbíráskodás helye és a „választottbírósági eljárás lefolytatásának a helye”; olvashatunk a választottbíróság székhelyéről is, de ezek tartalmilag mást-mást jelölnek.

[4] A nemzetközi választottbíráskodást nem kötik az adott állam bírósági szervezetére vonatkozó szabályok, alapvetően nem köti az adott állam polgári eljárásjogi szabályozása sem [lásd magyar szabályozást: a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbtv.) 30. §], és sok más szempontból is szabadabb jogi környezetben zajlik le az eljárás, mint az állam bírósága előtti perben. Ezzel kapcsolatosan néhány formalitásra is utalunk, az állam bíróságán a hivatali rend szerint bíró előtt, mindig az adott állam területén, a bíróság hivatalos épületében, a bíróság székhelyén folyik az eljárás, választottbíráskodás esetében mindez nem követelmény. A választottbírósági eljárásra vonatkozó szabályok is alapvetően diszpozitív jellegűek, a felek az eljárás előtt vagy annak során eljárási kérdésekben is megegyezhetnek, némi kivétellel. Ez a szabadabb jogi környezet kedvez az új modern technológiák alkalmazásának is, az elektronikus kommunikáció, a digitális technika, a mesterséges intelligencia legújabb fejleményei már megjelentek a választottbíráskodásban, illetve az online választottbíráskodás is ismert már. Ez a nagyfokú flexibilitás a hely jelentőségét erősen csökkenti, hiszen a digitális kommunikáció és adatátvitel elszakítja a konkrét államtól ezeket a cselekményeket, és magát az eljárást is.

[5] Mindezek ellenére továbbra is alapvető jelentőséggel bír, hogy mely állam választottbíráskodásra vonatkozó szabályai alá tartozik maga az eljárás és a választottbírósági eljáráshoz esetlegesen kapcsolódó állami bíróság előtti eljárások. Egyes államok előírják, hogy a választottbíró csak jogi végzettséggel rendelkező személy lehet, másik példakánt említhetjük, hogy az ausztrál és a svéd jog a választottbíróktól nem követel titoktartást. A választottbíráskodás helye, vagy „official place of arbitration” az, amely meghatározza, mely állam választottbíráskodási szabályait kell alkalmazni. Ennek az államnak a szabályai rendezik a választottbíróság és az állami bíróságok viszonyát, a kapcsolódó eljárásokat, ez az állam határozza meg a válaszottbírósági eljárás lefolytatásának a kereteit, és egyes esetekben a választottbírósági klauzula érvényességét is. Mi a „juridical home of the arbitration”, hol a jogi helye, „domicile”-ja a választottbíráskodásnak? A választottbíráskodás helyét, a „legal centre of gravity”-t illetően számos felfogás él a nemzetközi irodalomban, és sokszor eltérő felfogásokkal találkozunk az egyes államok bírói gyakorlatában (lásd G. A. Bermann: International Arbitration and Private International Law. 381 Recueil des Cours, 2015, 188. skk.).

[6] A választottbíráskodás territorialitását, annak egy adott államhoz való szoros kapcsolatát az 1958-as New York-i Egyezmény egyértelműen megfogalmazza az V. cikk (1) bekezdés d) pontjában, a külföldi választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása megtagadása körében: „d) a választottbíróság összetétele vagy eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg ama ország jogának, amelyben a választottbíróság eljárt”, angol eredetiben is egyértelmű a szóhasználat: „(d) The composition of the arbitral authority or the arbitral procedure was not in accordance with the agreement of the parties, or, failing such agreement, was not in accordance with the law of the country where the arbitration took place.”

[7] Majd a fenti szabályt követő e) pontjában is utal a helyre az Egyezmény: „e) a választottbírósági határozat a felekre még nem vált kötelezővé, vagy annak az országnak illetékes hatósága, amelyben vagy amely jogának alkalmazásával a határozatot hozták, azt hatályon kívül helyezte vagy felfüggesztette.” Az angol szövegben: „(e) The award has not yet become binding on the parties, or has been set aside or suspended by a competent authority of the country in which, or under the law of which, that award was made.”

[8] A magyar szövegben az „amelyben” és az angolban az „in which” egyértelműen helyet, fizikai helyet jelöl. Azonban a szöveg és annak mögöttes indítékai egy több mint hatvan éves felfogást mutatnak, ezért kérdés, mennyiben irányadó napjainkban mindez.

[9] A fenti gondolati fonál kitérőjeként jelezzük, hogy a New York-i Egyezmény fent idézett e) pontjában „amely jogának alkalmazásával a határozatot hozták” egyik lehetséges értelmezése szerint a választottbírósági ítélet elismerése és végrehajtása tárgyában a hely mellett az az állam is eljárhat, amelynak jogát a választottbíróság alkalmazta (Bermann: i.m. 382.o.).

[10] Visszatérve a választottbíráskodás helyének fontosságára, nemcsak az a kérdés, hogy mely állam jogosult a választottbíróság ítéletének érvénytelenítésére, hanem, amint arra röviden utaltunk, az is, hogy a választottbírósági eljárást mely állam választottbírósági joga alapján kell lefolytatni, és mely állam bírósága nyújt adott esetben segítséget, vagy mely állam bírósága és milyen szabályok alapján „felügyeli”, kontrollálja a választottbíróság eljárását. További kérdés ezzel kapcsolatban, hogy az adott állam mennyiben engedi a párhuzamos eljárásokat; egyes államok megengedik a „pre-trial discovery”-t, míg mások nem, egyes államokban lehet pergátló, perlést tiltó bírói döntéseket kérni és kapni, és még lehetne sorolni a különböző, az egyes államok szabályozásában meglévő különbségeket. Nem utolsósorban említendő az a szempont is, hogy magának a választottbírósági megegyezésnek, szerződésnek az érvénytelenítésére az adott állam milyen jogi lehetőséget biztosít (lásd Burkhard Hess: The Private-Public Divide in International Dispute Resolution. Brill-Nijhoff, 2018, 189. o.).

[11] A választottbíráskodást mint teljes egészében magántevékenységet nem vehetjük ki az állam szabályozása alól, az nem helyezhető jogi légüres térbe, egy jogi „senkiföldjére”, hiszen még a nyílt tengeren is vannak szabályok. A magyar jog is, amelynek az alapja a nemzetközi mintaként szolgáló UNCITRAL modelltörvény, részletes szabályozást ad mind az eljárásra, mind az állami bíróság körébe tartozó és a választottbíráskodáshoz kapcsolódó eljárásokra. Ha egy nemzetközi választottbírósági eljárásban elfogultsági indítványt terjesztenek elő, a bíró kizárását perlik, végső soron melyik állam bírósága járjon el? Hasonló kérdés, ha a választottbíró jelölésében szükséges az állami bíróság segítsége, vagy bizonyítás lefolytatása érdekében szeretné megkeresi a választottbíróság az állam bíróságát, melyik állam bíróságát kérje. Az esetek döntő többségében a válasz és a jogi helyzet egyszerű és nem okoz nehézséget, a választottbíráskodásról szóló új magyar törvény szabályozása kielégítő.

[12] A Vbtv. eredeti változata törvényi definíciót adott a nemzetközi választottbíráskodásra a már említett UNCITRAL modelltörvényt átültetve, de a jogalkotó viszonylag gyorsan, a Vbtv. hatálybalépését követően mintegy egy évvel ezt a szöveget hatályon kívül helyezte. A korábbi, a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (a továbbiakban: 1994-es Vbtv.) külön fejezetben szabályozta a nemzetközi választottbíráskodást, és ennek magyarországi monopóliumát a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara melletti állandó választottbíróságnak biztosította. Az 1994-es Vbtv. csak néhány speciális szabályt tartalmazott a nemzetközi választottbíróságra, így az eljárás nyelvére és az alkalmazandó jogra, kereskedelmi szokásokra vonatkozóan (1994-es Vbtv. 48-50. §). A korábbi törvény hatályával kapcsolatos jogirodalmi vita részben aktuális az új törvény kapcsán is (lásd Csőke Andrea: Választottbírósági „senkiföldje”? Magyar Jog, 2014/12. sz., 721-724. o.; Éless Tamás: Adalékok a választottbíráskodásról szóló törvény hatályának helyes értelmezéséhez. Magyar Jog, 2015/4. sz., 240-244. o.).

[13] De mit kell értenünk az új Vbtv. alapján nemzetközi választottbíráskodás alatt, egyáltalán van-e ennek a továbbiakban jelentősége? Természetesen nagyon nagy jelentőséggel bír, hogy mely ügyek minősülnek nemzetközinek, és nagyon fontos, hogy ezekben az ügyekben melyik állam szabályait kell alkalmazni a választottbíróság eljárására, a választottbíróságra és az ahhoz kapcsolódó bírósági eljárásokra. Ha másért nem, a választottbírósági eljárás neutralitása követelményének eleget kell tenni, ha a felek eltérő államokból származnak, vagy a végrehajtás miatt szükséges különbséget tennünk, mely ítélet minősül külföldinek. A választottbírósági út választásánál fontos az a körülmény is, amint már említettük, hogy melyik állam bírósága jogosult a választottbírósági eljárással kapcsolatos ügyekben eljárni, az eljárás állami ellenőrzése melyik állam bíróságára tartozik, adott esetben melyik állam bírósága jogosult a választottbírósági ítélet érvénytelenítéséről dönteni.

[14] A választottbírósági törvény tárgyi hatálya így napi gyakorlati kérdéseket vethet fel. Mely választottbírósági eljárásokra vonatkozik a magyar választottbírósági törvény, azaz mi annak a tárgyi hatálya? A Vbtv. a hatálya alá eső ügyekben a magyar állam bíróságának döntési jogot ad egyes kérdéseket illetően, így a választottbíró kijelölése [Vbtv. 12. § (3) és (4) bek.], a választottbíró kizárása (Vbtv. 14. §) és a választottbírói tisztség megszűnésének megállapítása tárgyában (Vbtv. 15. §), továbbá a választottbíróság hatáskörének kérdésében [Vbtv. 17. § (3) bek.] és az érvénytelenítési perben (Vbtv. 47. §). Magyarországon az említett eljárások bármelyike megindításának feltétele, hogy az adott választottbírósági eljárás a magyar törvény hatálya alá tartozzon. A magyar törvény - a svéd, a japán vagy az USA Federal Arbitration Act szabályozásaitól eltérően - nem ad jogot az állam bíróságának, hogy a felek megállapodásának hiányában kijelölje a választottbíráskodás helyét. (A részleteket illetően lásd Born: i.m. 204. és skk. o.) A választottbíráskodásra vonatkozó korábbi magyar szabályozás hatályával kapcsolatos és a választottbíráskodás helyére vonatkozó kérdéseket a magyar jogirodalom alaposan feldolgozta, az ott tárgyaltakra e helyütt elég csak utalnunk [pl: Tímár Kinga: A választottbíráskodással kapcsolatos, aktuális szabályozási szükségletek és javaslatok a polgári perjogi kodifikáció során. In: Németh János - Varga István (szerk.): Egy új polgári perrendtartás alapjai, HVG-ORAC, Budapest, 2014, 647-672. o.].

[15] A Vbtv. 1. § szerint ha a választottbíráskodás helye Magyarországon van, akkor a Vbtv. alkalmazandó. Két fogalomhoz kapcsolja a törvény a tárgyi hatályát: az egyik a választottbíráskodás, a másik annak helye. A választottbíráskodás fogalmát a Vbtv. definiálja, amire még visszatérünk. De mit kell értenünk a választottbíráskodás helye alatt? A hely egy fikció vagy pedig ténykérdés? Vagy esetleg mind a kettő? De miért lenne a választottbíráskodás helye fikció? A választottbíráskodás helyét a Vbtv. 31. § (1) bekezdése meghatározza: „A felek a választottbíráskodás helyében szabadon állapodhatnak meg. Ilyen megállapodás hiányában a választottbíráskodás helyét a választottbírósági tanács az eset körülményeit figyelembe véve határozza meg, ideértve különösen azt, hogy az a feleknek megfelelő legyen.” A választottbíráskodás helye a felek által megjelölt hely, az a földrajzi megjelölés, amelyet a felek a választottbíráskodásra vonatkozó szerződési klauzulában kikötnek. Például Bécs, Zürich vagy Budapest, vagy más országban található város. Ritkán találkozunk olyan megoldással is, hogy a felek a szerződésben több helyet is megjelölnek, amelyek más-más államokban találhatók, és a felperes vagy az alperes választhat ezek közül. A választottbírósági kikötésekben a hely legtöbbször egy várost jelent, de a város megjelölése nélkül is értelmezhető és meghatározható a választottbíráskodás helye, hiszen ha a felek egy állandó választottbíróságot kötnek ki, akkor annak a székhelye, illetve a felhívott állandó választottbíróság szabályzata szerint meghatározott vagy meghatározandó hely lesz az irányadó.

[16] Az állandó választottbíróságok a felek megállapodásának hiányában a hely kérdését rendezik. A hely megjelölése azért fontos, mert ezzel - ismételve a korábban mondottakat - a választottbírósági szerződésnek az egyik legfontosabb eleméről is döntenek a felek, nevezetesen hogy a választottbíráskodást mely állam jogának vetik alá. A szerződés kereskedelmi elemei mellett a választottbíráskodás helye nagyon fontos, mondhatnánk alapvető jelentőséggel bír jogi szempontból. Például a magyar Vbtv. 10. §-a kimondja, hogy a választottbírósági kikötésnek nem akadálya, hogy a fél a magyar jog alapján fizetési meghagyásos eljárást, előzetes bizonyítást és még más, ott felsorolt eljárásokat kezdeményezzen. Más állam jogában ez nem feltétlenül lehetséges, az államok maguk jogosultak eldönteni, mely eljárások férnek meg a választottbírósági eljárás mellett.

[17] De miért nevezzük ezt a helyválasztást fikciónak? Mert előfordulhatnak olyan esetek, amelyeknél a felek által választottbíráskodásra kijelölt helyen lényegében minimális eljárási cselekmény történik, ha egyáltalán történik valami, sőt az is elképzelhető, hogy maga a választottbírósági eljárás és annak cselekményei nem ezen a földrajzi helyen zajlanak, kivéve mondjuk a tárgyalást vagy a választottbírói tanácskozást, de számos esetben még azok sem ott zajlanak, hanem az eljárás java része a felek és a választottbírók közti üzenetváltásban manifesztálódik. A gondosan eljáró választottbírók tiszteletben tartják a felek által választott helyet, és az eljárási cselekményeket oda szervezik. Ettől a választottbíráskodás felek által kijelölt helye megmarad annak, ami. A Vbtv. 31. § (2) bekezdése ezt is helyesen szabályozza: „Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezéstől függetlenül a választottbírósági tanács - ha a felek eltérően nem állapodnak meg - a bírák közötti megbeszélés, a felek, a tanúk vagy a szakértők meghallgatása, valamint tárgyak, okiratok megszemlélése céljából más helyen is összeülhet.” A törvény logikája, hogy a választottbíráskodás helye nem változik, ha a választottbírói tanács nem a felek által kijelölt vagy a választottbírók által meghatározott helyen ül össze, vagy a fent felsorolt eljárási cselekményeket más helyen, adott esetben más államban folytatja le.

[18] A helyválasztás azért is fontos, hiszen a felek ezúton kifejezik azon szándékukat is, hogy mely állam joga alá rendelik a választottbírósági eljárásukat (lex arbitri). Ha a felek nem éltek a jogukkal és nem nevezték meg a választottbíráskodás helyét, akkor a magyar törvény idézett rendelkezése szerint a választottbírói tanács jogosult azt meghatározni, feltéve hogy az adott ügyben a magyar törvény alkalmazandó. Ha a felek állandó választottbíróságot kötöttek ki szerződésükben, annak eljárási szabályzata határozza meg a választottbíráskodás helyét, például a bécsi VIAC erre az esetre kimondja, hogy Bécs a választottbíróság székhelye, lényegében a londoni LCIA hasonlóan rendelkezik (art. 16.2.), az ICC Rules pedig a választottbíróságra mint intézményre delegálja azt a jogot, hogy meghatározza a választottbíráskodás helyét (Rules art. 18.1), illetve az eljáró választottbírói tanács fogja a helyet meghatározni. Ad hoc választottbíráskodás esetében, mivel nincs állandó választottbírósági intézmény, amelynek szabályzata irányadó lenne, a felek által kijelölt eljárási normák alapján határozható meg a hely, annak hiányában a választottbírók jogosultak erről határozni, amiként fentebb idéztük a magyar Vbtv. vonatkozó rendelkezéseit. De miért kellene alkalmazni a magyar Vbtv.-t, és miért nem más állam szabályát? Előfordulhat, hogy a választottbírók a magyar törvény alapján járnak el, de külföldi, nem magyarországi helyet jelölnek ki a választottbíráskodásra, ezzel kiviszik az eljárást a magyar Vbtv. hatálya alól. Azzal kezdik az eljárást, hogy döntenek a választottbíráskodás külföldi helyéről, és ezzel egyúttal kizárják a magyar Vbtv. alkalmazását. Vajon ez a döntésük támadható-e a felek részéről a magyar Vbt. alapján, hiszen annak territoriális alkalmazását sértheti? Egy ilyen döntés a helyválasztás tárgyában akár a közrendbe is ütközhet, és a választottbírósági ítélet érvénytelenítését vonhatja maga után. Az azonban nem vitatható, hogy az új törvény alapján a magyar jogalanyok „kivonhatják” egymás közti jogvitájukat a magyar törvény hatálya alól azzal, hogy a választottbíráskodásukra külföldi helyet jelölnek meg.

[19] Nemzetközi ügyekben a hely meghatározása ad hoc, eseti választottbíráskodás esetén vethet fel kérdéseket abban az esetben, ha a felek nem állapodtak meg a helyben. Melyik állam választottbírósági szabályait kell alkalmazni? Melyik állam joga alapján és melyik állam bírósága előtt pereljen a fél, ha a választottbíróval szembeni kizárást akarja elérni és erre perel, vagy ha a bírók nem tudnak megegyezni az elnök személyében és az állam bíróságát, vagy az adott állam joga szerinti szerv közreműködését kívánják kezdeményezni a választottbírói tanács elnöke kijelölése tárgyában, ha a felek előzetesen nem egyeztek meg a választottbíráskodás helyében és a választottbírók sem rögzítették még a helyet? A territorialitás mint kapcsoló-elem ilyen esetekben komoly érvként szolgálhat, csak kérdés, hogy mely tény kapcsolja az adott államterülethez az ad hoc - ráadásul még megalakulás előtti fázisban lévő - választottbíróságot a nemzetközi jogvitában. A magyar Vbtv. 32. §-a szerint a választottbírósági jogvita azon a napon kezdődik, amelyen a vita választottbíróság elé utalására irányuló nyilatkozatot az alperes átvette. Az alperes vagy a felperes székhelye lenne döntő ezt követően a választottbíráskodás helyének meghatározásánál? Ha a felek eltérő államokban honosak, talán a jogvita gravitációs pontja szolgálhat kapocsként, a választottbírósági szerződés keletkezésének a helye is felmerülhet kapcsolóelemként, de mindazon esetekben, amikor az eljárás a szerződéskötést követően évek után indul, egy ilyen helykijelölés anakronisztikus eredményre is vezethet. Az eljárás helyének elméleti meghatározásában a perbeli jogviszonyok elemzése segíthet, de vajon külön-külön kellene vizsgálni a felek közti és a választottbírókkal fennálló jogviszonyokat, vagy egységes jogviszonyként kellene felfogni az eljárásban résztvevők közti viszonyokat? Egyáltalán kérdéses, hogy egy ilyen elméleti kísérlet mennyi gyakorlati útmutatóval kecsegtet. Ha a választottbírósági eljárást mint joghelyzetet fogjuk fel, az sem visz közelebb a praktikus megoldáshoz. A már említett korábbi kérdésre ismét utalunk, vajon a magyar Vbtv. alkalmazásával a magyar Vbtv. kizárása lehetséges-e, ha van belföldi kapcsolat? Az ad hoc választottbíróság bírái a hely kijelölése során mennyiben kötelesek figyelemmel lenni a nemzetközi választottbíráskodás egyes alapvető elveire a helyválasztás kapcsán, így alapvetően a neutralitás követelményére? A fent említett UNCITRAL feljegyzés a helyet illető nem jogi, hanem egyéb szempontokat illetően a következőket tartalmazza: „30. When it is expected that hearings will be held at the place of arbitration, other factors may become relevant in selecting the place of arbitration including: (a) The convenience of the location for the parties and the arbitrators, including travel to the location; (b) The availability and cost of support services; (c) The location of the subject matter in dispute and proximity of evidence; and (d) Any qualification restrictions with respect to counsel representation.” A fent idézet jogi érvek mellett ez utóbbi felsorolás a helyválasztást segítő praktikus szempontjait nevesíti.

[20] A választottbíráskodás helyének fikciós jellegét maga a Vbtv. is megerősíti a 44. § (4) bekezdésének szabályával: „A választottbírósági ítéletben és az eljárást megszüntető végzésben fel kell tüntetni annak keltét és a választottbíráskodásnak a 31. § (1) bekezdése szerinti helyét. Az ítéletet és az eljárást megszüntető végzést úgy kell tekinteni, mint amelyet a feltüntetett helyen hoztak.” A hely feltüntetése vélelemként szól amellett, hogy a választottbíráskodásra az adott helyen került sor. De vajon megdönthető-e ez a vélelem, ha az egyik fél vitatja annak valóságát, vagy olyan igényt akar érvényesíteni, amit az eljáráshoz kapcsolódó másik állam joga biztosít?

[21] Az új Vbtv. alapján felvethető a kérdésnek egy másik megközelítése is, amely a választottbíráskodás törvényi meghatározásából ered. A választottbíráskodás fogalmát a Vbtv. 3. § (1) bekezdés 1. pontjában olvasható értelmezési rendelkezés adja meg: „1. választottbíráskodás: kereskedelmi jogviszonyokban felmerült jogvitáknak állami bírósági peres eljárás helyett a felek által választott eljárásban történő eldöntése, akár eseti, akár állandó választottbírósági intézmény folytatja le az eljárást.” A jogvita eljárásának lefolytatása jelenti a választottbíráskodást, és annak a helye az, ami Magyarországhoz köti az eljárást és a Vbtv. alkalmazását váltja ki. A törvény ezen értelmezése alapján az eljárás ténye köti Magyarországhoz a választottbíráskodást és eredményezi a Vbtv. alkalmazását. A fizikai hely az állam területét jelenti, hiszen a magyar állam területi felségjogából, területi szuverenitásából adódóan jogosult a területén folyó eljárásokra törvényeket alkotni és azok betartását ellenőrizni, még abban az esetben is, ha a választottbíráskodást teljes egészében magánjellegű tevékenységnek tekintjük. Természetesen ez utóbbi esetben tényleges eljárási cselekményeknek kell Magyarország területén történnie. Abban az esetben, ha sem a felek, sem a választottbírók nem határozták meg a választottbíráskodás helyét, akkor az eljárási cselekmények ténye döntheti el ezt a kérdést.

[22] Hol található, mely állam területéhez, felségjogához köthető a választottbíráskodás, ha ez utóbbi alapján annak tényét, megvalósulását vizsgáljuk, azaz helyileg és jogilag hova kapcsolható? Mely cselekmények, mely körülmények határozzák meg annak a helyét, ha diszkrepancia áll fenn a felek által kijelölt hely és az eljárás valós helyszíne közt, azaz az eljárás tényei közt? Az esetek többségében egyértelmű, milyen tények határozzák meg és mit értünk az eljárás lefolytatásának és ebből eredően a választottbíráskodás ténybeli, valóságos helyén. A választottbírók egymás közti és a felekkel való kapcsolattartása elektronikus úton történik, ami elszakítja az eljárás ezen részét egy konkrét állam területétől, ilyen esetekben más eljárási cselekmények bírhatnak jelentőséggel. A modern telekommunikációs eszközök korában a választottbírósági eljárás delokalizációjának technikai feltételei is adottak, és annak napi gyakorlata is bevett szokássá vált. Egy-egy megbeszéléshez, tanácskozáshoz nem kell a feleknek egy fizikai helyen találkozniuk, a telefon- vagy videokonferenciával sok-sok idő és költség, utazás takarítható meg, és egyúttal a választottbíráskodás helyét is elszakítja egy adott állam területétől. A választottbírósági eljárás flexibilitása, formai keretei nagyobb teret engednek mindazoknak az új technológiai újdonságok alkalmazásának, amelyek az eljárást egy konkrét államhoz kötik. Az időt, pénzt, költséget megtakarító eszközök, a választottbíráskodás hatékonysági követelménye ezeknek a modern technikáknak az alkalmazására ösztönzik a választottbírókat.

[23] De önmagában a választottbírósági tárgyalásnak vagy választottbírói tanácskozásnak vagy akár egyes tanú meghallgatásoknak a helye elegendő-e ahhoz, hogy a magyar Vbtv. alkalmazására vezessen? Amint láttuk, nem feltétlenül, hiszen a Vbtv. 31. § (2) bekezdése - erre vonatkozó választottbírói tanács döntése esetén - maga ad mentesítést az alól, hogy egyes eljárási cselekményeket a választottbíráskodás helyétől eltérő helyen bonyolítsák le. Az ítélet aláírásának a helye elegendő-e ahhoz, ha az magyar földön történik, hogy a magyar Vbtv.-t kelljen alkalmazni, vagy ha az aláírásra nem Magyarországon kerül sor, akkor már nem tartozik az eljárás a Vbtv. hatálya alá? Az aláírás ténybeli helye megdönti-e a törvény fent idézett vélelmét? A valós, megtörtént tények erejét nehéz lenne a jog fikcióival szembeállítani és mellőzni; adott esetben az ítélet aláírása helyének jelentősége van. A kérdés valós jelentőségét nehéz felmérni, mely eljárások során, mely eljárási cselekmények során merül fel lényegében ez a kérdés. Ítélet esetében fontossá válhat, hogy azt lehet-e idegen nyelven megfogalmazni vagy sem, az ítélet tartalmi követelményeit az adott állam joga milyen részletesen határozza meg, az indokolást illetően milyen törvényi előírások érvényesülnek. Ha egyes eljárási cselekmények, például tárgyalás, tanácskozás Magyarországon történnek, de a felek szerződéses kikötése másik államot jelöl, vajon a magyar törvényt kell-e alkalmazni? A felek vagy a választottbírók által kijelölt hely nem Magyarországon található, de az ítéletet itt írják alá, vagy egy választottbíró itt írja alá, a magyar Vbtv. alkalmazását ez megalapozza? Ha a választottbíráskodás fikciós helye és az eljárás tényleges helyének állama egymástól eltér, akkor melyik lesz az irányadó? Az eljárás valós, tényleges helye államának jogától és bírói felfogásától függ, mennyiben ad teret a territorialitásnak, és milyen kapcsoló tényeket vesz figyelembe ennek eldöntésekor.

[24] A Vbtv. 1. § (2) bekezdése kimondja, hogy a törvény egyes rendelkezéseit alkalmazni kell magyarországi székhelyű állandó választottbíróság eljárására akkor is, ha a választottbíráskodás helye Magyarországon kívül van. A törvény egyértelműen különbséget tesz az állandó választottbíróság székhelye és a választottbíráskodás helye közt. A felek kikötik a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Állandó Választottbíróságot, de a választottbíráskodás helyének Bécset jelölik ki. Ebben az esetben a Vbtv. az 1. § (2) bekezdéseiben felhívott egyes törvényi rendelkezések alkalmazandók tehát, például előzetes bizonyítás lefolytatására van lehetőség magyar bíróság előtt (Vbtv. 40. §), de a választottbírói ítélet érvénytelenítésére a magyar bíróságnak nem lesz hatásköre.

[25] Ezen túlmenően a magyar törvény lehetőséget ad a feleknek, hogy a választottbírósági eljárással összefüggésben, függetlenül annak helyétől - azaz adott esetben külföldi választottbírósági helymegjelöléssel zajló jogvitával kapcsolatban - a magyar bíróság előtt előzetes bizonyítás, ideiglenes intézkedés és biztosítási intézkedés elrendelésére, valamint okirat végrehajtási záradékkal ellátására, illetve a peres eljárás szabályai szerint külön perben biztosítékadási kötelezésre indítsanak eljárást. Ennek során a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság a választottbíráskodás sajátosságaira figyelemmel jár el (Vbtv. 28. §).

[26] Az itt felvetett kérdések jelentőségét nem kell túldimenzionálni vagy eltúlozni, nem is állítjuk, hogy a törvény felhozott rendelkezései hatalmas jogi vákuumra utalnának vagy alapvető hiányosságokat jelentenének. Amint említettük, a modern telekommunikációs eszközök használata és gyakorlata erősíti a választottbíráskodás delokalizációs folyamatát, a modern technikák alkalmazása nem ismer határokat, és konkrét államhoz nem köthető, ha a részt vevő felek, a választottbírók eltérő államokban vannak.

[27] A fenti gondolatokkal csupán arra kívántuk ráirányítani a figyelmet, hogy a nemzetközi választottbíráskodás felfogásának delokalizációs folyamatában, amelynek alapgondolata, hogy a választottbírói ítélet az államok jogától függetleníthető és a választottbíráskodás helye a meghozott ítélet jogi jelentősége szempontjából nem bír elsődleges fontossággal, mert a hely leginkább fikció, óvatosan kezelendő. Az állami bíróságok realistább értelmezésében a választottbírósági eljárás lefolytatásának helye, a territorialitás kapcsoló ténye még tovább él. Mindezek a gondolatok átvezetnek egy másik témához, amely a nemzetközi választottbíráskodás értelmezésének modelljeit mutatja be. Az egyik felfogás szerint a nemzetközi választottbíráskodás egy adott állam jogrendjének a része, abból nő ki és abban értelmezendő, a második felfogás szerint a különböző államok jogrendjében él, míg a harmadik a nemzetközi választottbíráskodásnak autonóm jelleget ad, ami egy önálló jogrendet hoz létre, a nemzetközi választottbíráskodás jogrendjét, amely lényegében függetleníti magát egy-egy állam szabályozásától. Emmanuel Gaillard könyvét a nemzetközi választottbíráskodás jogának elméletről (Budapest, 2013) egy másik írásunkban mutatjuk be, amely továbbvezet a nemzetközi választottbíráskodás helye kapcsán tárgyalt kérdések tanulmányozásában.

(Megjelent: Polgári Jog, 2019/9-10. sz.)


  Vissza az oldal tetejére