A jogszabály mai napon ( 2022.05.25. ) hatályos állapota.

 

Polgári Jog 2019/11-12. - Tanulmány

Pethő András: *  A hozzátartozói igény megítélésének aktuális kérdései az orvosi jog tükrében

Jelen tanulmány vizsgálódásának célját a hozzátartozók által érvényesíthető kártérítéssel és sérelemdíjjal kapcsolatos kérdések képezik. Magyarországon a hozzátartozói igényekre vonatkozó felelősségi gyakorlati kereteket a bírói gyakorlat alakította ki, és alakítja a mai napig azzal, hogy tekintettel van a társadalmi és jogszabályi, így utóbbi esetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hatálybelépésével együtt járó változásokra is. A tanulmányban be kívánom mutatni, mely hozzátartozók, mely esetekben milyen igénnyel léphetnek fel eredményesen, amennyiben a hozzátartozójukat ért károsodás folytán az ő saját személyiségi jogaik sérülnek, vagy egyébként vagyoni kárt szenvednek. A tanulmány középpontjában az orvosi jogban megjelenő hozzátartozói igények állnak, figyelemmel azonban arra is, hogy a magyar polgári jog az orvos és beteg közötti jogviszonyból eredő felelősségi kérdések tekintetében nem hoz létre önálló felelősségi rendszert.

1. Bevezetés

1.1. A tanulmány célja

[1] A magyar polgári jogi szabályozás a Ptk. hatálybalépésével továbbra is a személyiségi jogok általános védelme mellett foglal állást. A Ptk. 2:42. § szerint: „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való - bármilyen módon, illetve eszközzel történő - kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja.”

[2] A személyiségi jogok abszolút szerkezetű jogviszonyokat képeznek, bármely személyt bárkivel szemben megilletnek. Abban az esetben azonban, ha ezek sérülnek, egymás közötti viszonyukban egy relatív természetű jogviszony, kötelem jön létre. Így a személyiségvédelmi kötelem két meghatározott személy között jön létre: aközött, aki a személyiségi jogsérelmet elszenvedte, és aközött, aki okozta ezt a sérelmet. Alapesetben két olyan személy között, akik egymással a sérelemokozás által közvetlenül kapcsolatba kerültek (orvos - beteg, autóvezető - gyalogos, eladó - vevő, két járókelő stb.).

[3] Vannak azonban olyan esetek, amikor valakinek anélkül sérülnek a személyiségi jogai, hogy a hátrányért felelős személlyel előzőleg bármiféle kontaktusba került volna. Mivel a felek ebben az esetben eleve nem állnak egymással semmilyen előzetes jogviszonyban, az így létrejövő kártérítési igényekre nézve a deliktuális felelősség szabályai irányadók. Ennek speciális példái a hozzátartozói igények, melyek az orvosi kárfelelősség körében felmerülő esetekben markáns helyet foglalnak el.

[4] Jelen tanulmányban az orvosi jog tükrében kívánom bemutatni azt, milyen esetekben merülhet fel a hozzátartozói igények megtérítésének kérdése. Bemutatom, mely hozzátartozók milyen jogcímek alapján léphetnek fel ilyen igénnyel. Felvázolom a hozzátartozói igények dogmatikai és gyakorlati megalapozottságához szükséges legfontosabb jogelveket.

1.2. A vizsgált körön kívül eső esetek

[5] Ha meg akarjuk határozni a hozzátartozói igények körében megjelenő eseteket, élesen el kell választani tőlük azokat az igényeket, melyeknél a sérelmet szenvedett személy helyett jogutódja érvényesíti kárát, illetőleg sérelemdíj iránti igényét. Ezekben a kivételes esetekben a jogutódként perbe lépő hozzátartozóknál fog részben vagy egészben realizálódni a megítélt kártérítés, illetve sérelemdíj, de ezek továbbra is az elhunyt személy igényei maradnak. Anyagi jogi értelemben a kötelemben változás nem történik, hanem perjogi megoldásnak köszönhetően ad lehetőséget a jogrendszer ezen igények érvényesítésére. Ezekben az esetekben ugyanúgy érvényesülnie kell a keresethez kötöttség elvének, ahogyan annak a perjogi elvárásnak is, hogy a felperes az általa érvényesíteni kívánt jogsérelmet és annak jogcímét pontosan körülhatárolhatóan határozza meg. Az eljáró bíróságoknak ugyanis vizsgálniuk kell azt a kérdést, hogy a hozzátartozó az elhunyt személy jogán vagy saját jogán kívánja-e az alperes(ek) marasztalását. * 

2. A hozzátartozói igények köre

[6] A vizsgált körben tehát azonos, hogy minden igényérvényesítő fél alanyi jogon, önálló módon kívánja érvényesíteni a saját személyiségi jogaiban beállt hátrányokat. Erre pedig a polgári jog szabályai lehetőséget adnak annak ellenére is, ha előzetesen a sérelmet okozó személlyel semmiféle kapcsolatba sem került. Ez mutatja talán a legjobban, hogy a hatályos magyar jog nem a károkozás, hanem a károsodás momentumát helyezi a jogvita középpontjába.

[7] A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: 1959-es Ptk.) alapján, 1977-es Novellájának beiktatásával *  nyílt lehetőség a legközelebbi hozzátartozók (szülő, gyermek, testvér, házastárs) személyiségi jogsérelmének érvényesítésére nem vagyoni kártérítés jogcímén. A jogintézmény polgári peres gyakorlatának térnyerésében a Legfelsőbb Bíróság 16. számú Irányelvének döntő jelentősége van, mely kifejezetten is rendelkezett arról, hogy hozzátartozói önálló jogcímen is lehet nem vagyoni kártérítési igénnyel fellépni. Azonban egyúttal egyértelművé is tette, hogy az ilyen igények megítélésére csak szűk körben van lehetőség, illetőleg elengedhetetlen a családi kapcsolaton túlmutató többlet, így magának a nem vagyoni hátránynak a bizonyítása. *  A téma feldolgozói a részletes kutatásaikban azonban arról számoltak be, hogy különösen a ’80-as években *  csak igen szűk körben ítéltek meg hozzátartozói igény címén kártérítést. Lábady Tamás idézi *  a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2.Pf.20.984/1988. számú ítéletét, amelyben a bíróság a várandós állapotban megözvegyült feleségnek nem ítélte meg a hozzátartozói jogon kért igényt.

[8] Ugyan a Polgári Törvénykönyv sem régi, sem új formájában az ún. hozzátartozói igénnyel kapcsolatban külön rendelkezést nem tartalmaz, a bírói gyakorlatban mára ez mindennapossá vált. Különösen az egészségügyi kártérítési jogi perekben, ahol számottevő esetben előfordul, hogy a beteg a kezeléssel összefüggésben meghal, vagy maradandó egészségkárosodást szenved. A hozzátartozói igényekre mint sui generis igényekre a jog nem hoz létre külön kárfelelősségi szabályokat, így a kártérítés mértékére és megtérítésének módjára is az általános szabályok irányadók. Ennek megfelelően a teljes kártérítés elve érvényesül. Már Marton Géza is amellett foglal állást, hogy amennyiben hazai jogunk a teljes kártérítés talaján mozog, úgy nincs semmiféle indoka annak, hogy az elhunyt hozzátartozói körében megszorításokat tegyünk, csak bizonyos káraikat térítsék meg: *  „Ha egyszer a jogsértés, mint a jogrend sérelme, mely a szankciószükségletet magának a jogrendnek érdekében felidézi, megvan, akárkit ért is a belőle folyó hátrány, helye van a szankciónak.” * 

2.1. Kik élhetnek ilyen igénnyel?

[9] Nem egyértelmű annak meghatározása, ki indíthat egyáltalán ilyen pert, és azt milyen jogcímen kell megtennie. Ha a többi európai állam joggyakorlatát megvizsgáljuk, igencsak szerteágazó képet kapunk. *  A magyar bírói gyakorlat is hosszú fejlődésen ment át, mára többé-kevésbé egységes ebben a kérdésben. A nem vagyoni kártérítés alkotmánybírósági határozattal *  való új mederbe terelésével az a dogmatikai akadály is elhárult, hogy a hozzátartozói igények a személyiségi jogsértések rendszerében elhelyezésre kerüljenek. A gyakorlati megoldást egy normatívan nem nevesített személyiségi jog, a teljes (és egészséges) családban éléshez való jog jelenti, melynek sérelme esetére a polgári jog a személyiségvédelem keretében szankciókat rendel. A teljes, egészséges családban éléshez való jog sérelme jellege szerint végleges meghiúsulás. Ezen már változtatni nem lehet. Akkor sem, ha a szülőknek lesz új gyerekük, akkor sem, ha a házastárs utóbb új párkapcsolatot létesít, és különösen akkor nem, ha a gyermeknek utóbb nevelőszülője lesz.

[10] A hozzátartozói kör tekintetében a legfontosabb kérdések közé tartozik az, hogy ki igényelhet kompenzációt, illetőleg az, hogy az adott jogrendszer milyen mértékben követeli meg a hátrányok bizonyítását. Utóbbiban jelentős különbségek mutatkoznak meg az európai modellekben. A kulcskérdés az, hogy önmagában a szoros kapcsolat megalapozza-e a kártérítési igényt, vagy szükséges-e további bizonyítás ahhoz, hogy a halálesettel/egészségkárosodással kapcsolatos sérelmét a hozzátartozó bizonyítsa. Ez az angolszász országokban és Svájcban *  nem, de Németországban és Ausztriában szükséges. Magyarországon éppen az átmenet éveit éljük. A nem vagyoni kártérítés [1959-es Ptk. 355. § (1) bek.] érvényesítése esetén a személyiségi jogsértés tényén kívül szükséges a konkrét károsodás bizonyítása is. Ezek például a következők lehetnek: életének elnehezedése, személyisége megvalósításának beszűkülése, gyászfolyamat elhúzódása stb. Fézer Tamás megfogalmazásában: „azt kell vizsgálni, hogy az ilyen igényt megalapozó káresemény milyen hatással volt a károsultat magában foglaló család funkcióinak alakulására, milyen változásokat idézett elő a károsult életvitelében, életminőségében, életének jövőbeli lehetőségeiben, személyiségének önmegvalósításában.” * 

[11] A magyar joggyakorlat azonban szűk körben megdönthető vélelmet állít fel amellett, hogy a közeli hozzátartozók ilyen természetű igényei fennállnak, e körben nem feltétlenül várja el annak vizsgálatát, hogy az elhunyt és hozzátartozója között ténylegesen milyen kapcsolat állott fenn. Az 1959-es Ptk. szabályai alapján megítélt nem vagyoni kártérítések esetében is az egységes bírói gyakorlat megelégszik a közeli hozzátartozói minőség igazolásával: „A felperesek hozzátartozói - alanyi jogon, önállóan járó - igényt érvényesítettek a közeli hozzátartozójuk halála miatt.” *  Ugyanígy: „A kialakult bírói gyakorlat a közeli hozzátartozó elvesztését külön bizonyításra nem szoruló nem vagyoni károsodásként értékeli.” * 

[12] Ha megnézzük a Kúria gyakorlatát, *  azt látjuk, hogy a hozzátartozók által saját jogon indított perekben a szülő, a gyermek, a házastárs és a testvér teljes családban éléshez való joga sérelmének igazolásához különösebb többletbizonyítás nem szükségeltetik. E családi kapcsolatok igazolására szükség esetén a perek megindulásakor rendelkezésre álló anyakönyvi kivonatok kellő közhitelességet biztosítanak. Ugyancsak ilyen kapcsolatot feltételez, amikor a beteg élettársa áll elő igénnyel. A kapcsolat fennállása persze kérdésessé tehető, melyet kétség esetén kellően bizonyítani kell, de ha ez sikerrel jár, akkor az élettárs perbeli legitimációja is biztos alapokon áll. * 

[13] Nem lehet azonban egyértelmű annak a megítélése, hogy a házastársak közötti kapcsolat megváltozása hogyan befolyásolja a hozzátartozói igények lehetőségét, így például akkor, ha a házastársak között a házastársi életközösség megszakadt. Ehhez a Ptk. több helyen egyébként is komoly joghatásokat fűz, így a közös vagyonszerzés vélelme megszűnik, valamint az öröklés rendjében is változást jelenthet. A helyzetet nem egyszerűsíti le, hogy ugyan a házastársi bontóperben az életközösség megszűnése egy fix napban kerül meghatározásra a felek vagy a bíróság által, a gyakorlatban viszont ez egy folyamat eredménye. A modern mobilitással és munkaerő-piaci helyzettel maximálisan összeegyeztethető az olyan kapcsolat a felek között, ahol az egyik házastárs másik országban él, egymással sem érzelmileg, sem fizikailag nem alkotnak életközösséget, de egymásért felelősek, a jobban kereső fél gondoskodik családja megélhetéséről, míg a másik fél gondoskodik a családtagok természetbeni tartásáról.

[14] Más szempontból is vannak fokozatok, hiszen amíg a felek nem indítják meg a házassági bontópert, elméletileg van esély a házastársi életközösség helyreállítására. Ahogyan a bontóper során is beáll egy olyan pillanat, amikor már egyik vagy épp mindkét házas fél úgy nyilatkozik, hogy a házastársi életközösség közöttük véglegesen és helyrehozhatatlanul megszakadt.

[15] A nyilatkozat azonban csak a házastársi életközösség megszakadására és a házasság felbontására vonatkozik. Ha a feleknek közös gyermeke(i) van(nak), a személyi és anyagi függés egymással szemben fennmarad. Az egyik szülő halála vagy egészségkárosodása szükségszerűen kihat a másik szülő mindennapjaira. Feladatait megsokszorozhatja, mindennapjait elnehezítheti, társadalmi életét pedig kiüresítheti, amennyiben a gyermekneveléssel kapcsolatos teendőkben a sérült szülőtársra már nem vagy csak részlegesen számíthat. Mivel közös gyermekeik másik szülőjéről van szó, akivel adott esetben hosszú éveken át éltek szeretetteljes kapcsolatban, a házastársi életközösség megszűnését követően is felelősséget érezhetnek a felek egymás iránt, amiként a másik fél halála vagy egészségkárosodása kihathat a különélő fél lelki-mentális egészségére is.

[16] Befolyásoló tényezőként jelenik meg a bírói gyakorlatban annak vizsgálata, hogy milyen okból szakadt meg a felek között a házastársi életközösség. Amennyiben a házastárs egészségkárosodása az oka annak, hogy a másik fél vele az életközösséget megszakította, úgy ez a házastárs életének elnehezedése miatt hozzátartozói igénnyel nem léphet fel, hiszen az ő saját döntésének következménye volt az életvitelének megváltozása. Itt a hátrány nem a sérülés, hanem az azt követő egyéni döntés eredményeként állt be. * 

[17] Könnyebb megítélés alá esik a gyermek, aki szülőjétől elválasztva élt. A Legfelsőbb Bíróság EBH2009. 2043. számú polgári elvi határozatában a közúti balesetben elhunyt apa halála miatt merült fel a vele nem közös háztartásban élt gyermeke hozzátartozói igénye. A felülvizsgálati bíróság ítéletében kimondta: „A kisgyermek személyiségi - a teljes családban éléshez fűződő - joga az édesapja halálával akkor is sérül, ha a szülei a káresemény bekövetkezésekor már nem éltek együtt.” Indokolásában a Legfelsőbb Bíróság kifejtette: „A felperes életéből nem az együtt élő szülők alkotta család esett ki, hanem az a személyhez fűződő joga sérült, hogy teljes családban, apával, anyával éljen még akkor is, ha azok már nem élnek együtt.”

[18] Álláspontom szerint a nevelt gyermek és nevelőszülő is eredménnyel tudja érvényesíteni a teljes családban élés jogának sérelmét. Nem csupán abból kifolyólag, mert a hatályos Ptk. szerint ők is közeli hozzátartozói egymásnak, *  hanem azért is, hiszen közös életük során ténylegesen kialakult kötődés, szeretetteljes kapcsolat elvesztése jelenti a sérelmet.

[19] A fentiek mellett nem kizárt az sem, hogy más hozzátartozó igényét is elfogadja a bíróság. Ilyen tipikus példa a gyakorlatban a házastársak valamely szülőjével való szorosabb kapcsolat, különösen ha a két generáció közös háztartásban él. A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.337/2017/10. számú jogerős ítéletében is amellett foglalt állást, hogy az elhunyt anyós halála következtében hozzátartozói igény iránt pert indíthat az elhunyt személy fiának felesége is. A bírói gyakorlatban a hozzátartozói sérelmekkel kapcsolatos igénykör folyamatos bővülését láthatjuk. Ezen várhatóan a Ptk.-val kapcsolatosan átalakuló gyakorlat sem fog szűkíteni, ahogyan mindig figyelembe kell venni az adott társadalmi helyzetet is. Marton Géza saját korának szemléltetése során a jegyesen és a vadházason túl a kiérdemesült cselédet is megemlíti mint potenciális jogosultat. * 

3. Sérül-e a teljes családban éléshez fűződő jog?

[20] Felmerülhet annak kérdése is, hogy egyáltalán sérülnek-e a teljes családban éléshez fűződő jogok. A gyakorlatban ez elsősorban az alkoholista, gondoskodónak semmiképpen sem nevezhető szülő halála esetében jelenik meg az alperesi ellenkérelmekben. Figyelembe kell venni azt az esetet is, ha a károsodás olyan időpontban következik be, amikor a jogosult még nem született meg. Így bár az orvosi műhiba következtében elhunyt apa és gyermeke nem találkozhattak, ez nem kizáró ok arra nézve, hogy a később született gyermek hozzátartozói igény iránt keresettel éljen. Éppen hogy ez az egyik sérelem, ami a halál következtében őt érte: „[...] értékelte azt, hogy a káresemény miatt édesapja megismerésére sem volt lehetősége, nélküle kell felnevelkednie, nélkülözi mindazt a szellemi, lelki, fizikai és anyagi támaszt, amit átlagosan egy normális családban a gyermek az édesapjától neveltetése, majd önálló életkezdése során kaphat” - fogalmaz a Baranya Megyei Bíróság 8.P.20.459/2006/126. számú ítéletében.

[21] Életkori szempontból jelent más szemszöget, ha a gyermek már nagykorú, teljesen önálló életet él, esetleg saját családot is alapított. A Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.913/2010/3. számú, a Kúria által is hatályában fenntartott *  ítéletében az alperesi kórházban egészségkárosodást szenvedő beteg nagykorú gyermekeinek hozzátartozói igénye is alaposnak minősült: „[...] önálló életvitelre képesek, külön családban élnek, de az édesapjuk egészségkárosodása érzelmileg megviselte őket, a személye körüli teendők ellátásában tevékenyen részt vesznek, amely az életvitelüket kis részben korlátozza.” A Baranya Megyei Bíróság fentebb idézett 8.P.20.459/2006. számú ítéletében találunk példát arra is, hogy a szülők a nagykorú gyermekük halála folytán éltek eredményesen hozzátartozói igénnyel. Itt külön értékelte a bíróság, hogy a felek együtt éltek, a szokásosnál szorosabb kötelék volt köztük, a szülők támaszukat vesztették el, egyúttal elvesztették annak esélyét, hogy további unokáik legyenek.

[22] Ugyancsak az elhunyt oldaláról kerül figyelembe vételre az ő saját kora. Ha idős, az eljáró bíróságok nem feltétlenül ítéltek meg nem vagyoni kártérítést. Azonban nem kizáró az a tény, amennyiben az elhunyt személy idős korára tekintettel már egy erre szakosodott otthonban lakik. A Kúria egy ítéletében *  kifejti, hogy a teljes családban élés joga „a szülő halála esetén akkor is megállapítható, ha a szülő egészségi állapota miatt ápolási intézetben élt, mert a gyermeke, a felperes a gyermek-szülői kapcsolatot fenntartotta”. Önmagában tehát az elhunyt idős kora nem zárja ki a hozzátartozói igény lehetőségét, ahogy az sem, ha a saját jogán igénnyel fellépő közeli hozzátartozó nem élt közös lakásban az elhunyttal. A jelen esetben pedig éppen az elhunyt gondozását és ápolását ellátási szerződés alapján végző otthon került elmarasztalásra a gyógyulási esély elvesztése miatt.

4. Milyen jogcímen jelenhet meg a hozzátartozói igény?

[23] Hozzátartozói igény jogcímén az esetek döntő többségében akkor érvényesítenek igényt, amikor az orvosi műhiba vagy más sérelemokozás folytán a hozzátartozó meghal. Ilyen esetekben a sérelem maga a hozzátartozó halála, az ő végleges és visszafordíthatatlan elvesztése.

[24] A hozzátartozói igények azonban nem korlátozódnak csak ezekre a sérelmekre. Különösen az egészségügyi kártérítési esetekben gyakori, hogy a beteg az egészségügyi ellátásból kifolyólag valamilyen egészségügyi károsodással kénytelen továbbélni. Ennek speciális esete, amikor az újszülött a születésének folyamata alatt szenved el olyan károsodást, amely egész életében fenn fog állni. Ez a családtagok sokkján túl teljes további életükre kiható megterhelést jelent, az őt felnevelő szülők számára is. Amiként az egészségkárosodott gyermek testvéreire is, akiknek élete szintén megváltozik. A szülők nem tudnak akkora figyelmet fordítani rájuk, mint korábban, a családi szabadidő tartalmas eltöltése is korlátozottá válik, és persze ahogyan nőnek fel, a testvéreknek is ki kell venniük a részüket a családi munkafeladatokból. Ennek megítélése azonban nem automatikus. A Fővárosi Törvényszék 68.P.23.184/2006/152. számú ítélete szerint a később született testvért a hozzátartozói igény tekintetében nem illeti kárigény: „[...] ő már a testvére neurológiai károsodása után, a már kialakult körülmények közé született és nem vehető figyelembe olyan korábbi állapot, amelynek hátrányos megváltozása kártérítéssel orvosolható lehetne.” Utalni kell arra, hogy jelen ügyben az elsőfokú bíróság más okból ugyan a többi felperes igényét is elutasította, de a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla, *  majd a Kúria *  a többi felperes tekintetében a keresetnek helyt adott, a később született testvér kárigényére vonatkozóan pedig az elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[25] A téma bemutatása körében kiemelendő az az eset, amelynek során ikergyermekek születésekor felmerülő probléma okán az egyik gyermek elhunyt, míg a másik súlyos, egész életére kiterjedő egészségkárosodással született. A bíróságoknak itt azt kellett értékelniük, hogy a perben álló két szülő, az életben maradt gyermek és négy, korábban született testvér közül ki milyen jogcímen jogosult hozzátartozói - az újszülött pedig saját károsodásával, illetve elhunyt ikertestvérével kapcsolatban - igény érvényesítésére. A túlélő gyermek egészségkárosodásával kapcsolatban elmondható, hogy neki az egészséghez való joga sérült, míg családtagjainak az egészséges családban éléshez való joga. Az elhunyt gyermek esetében azonban a Pécsi Ítélőtábla *  jogerős, a Kúria *  által hatályában fenntartott ítélete csak a szülők számára ítélt meg nem vagyoni kártérítést, míg a négy testvér és az ikertestvér esetében nem: „[...] semmiféle emlékük nincsen, közös élményeik nem voltak, a szakértői vizsgálat során a hiányérzetet a gyermekek tudattalan válaszai semmiféle formában nem igazolták.”

[26] A teljes és egészséges családban éléshez való jog speciális formájaként fogható fel, amikor az egészségkárosodás a felek házasságának funkcióját befolyásolja hátrányosan. A korábbi gyakorlatban többször előfordult a házasság örömszerző funkciójának csorbulására hivatkozó eredményes felperesi keresetindítás, így például olyan esetben, *  amikor a férj nemi szerve sérült, mely sérülés alkalmas arra, hogy a felek házaséletét is megrontsa.

[27] A fenti esetekben azonos volt, hogy az egészség romlásának bármely fokáról beszéltünk is, mindig az orvosi műhibával érintett beteg személy állapotát vizsgáltuk. Azonban értékelni kell azt is, hogy önmagában a hozzátartozó elvesztésén túl további hátrányok is felmerülhetnek. A magyar bíróságok következetes gyakorlata szerint a halálesettel vagy egészségkárosodással szokásosan együtt járó, normál szintet meg nem haladó pszichikai zavarok (a sokk, a gyász, a fájdalom stb.) nem olyan hátrányok, amelyek külön igény alapítására alkalmasak. Más a helyzet azonban, ha a bizonyítás során igazolható szintet ér el a hozzátartozó egészségromlása: a haláleset, de akár az egészségromlás következtében előálló, főként lelki-érzelmi eredetű megbetegedések már egy külön igényt teremtenek.

[28] A nem vagyoni kártérítés, illetve a sérelemdíj összegének meghatározása egy minősített bizonyítást feltételez. A Fővárosi Ítélőtábla *  különbséget tesz hátrányos pszichikai elváltozások és pszichikai károsodások között - előbbit a teljes családban éléshez való jog sérelme körében értékeli -, így nem veszi különálló vizsgálat alá a gyászreakciót, illetve a körülmények okozta fájdalmakat. Ezek a teljes családban éléshez való jog sérelmével kapcsolatos igény keretein belül, azok rendszerinti velejárójaként kerülnek értékelésre. Nincs akadálya azonban annak, hogy a felperesek bizonyítsák a szokásost meghaladó mértéket - a pszichikai elváltozáson túlmutató pszichikai károsodásokat -, amit a bíróság a családba élés sérelmével kapcsolatos igény elbírálása során az összegszerűségre vonatozó rugalmas kereteken belül értékelhet, ha azonban már minőségileg többletkárosodásról lehet beszélni, akkor az egészséghez való jog sérül, ami a polgári perben külön igény, külön értékelés tárgya.

5. A beteg közrehatása az egészségkárosodásban/halálban

[29] A Ptk. 6:525. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a károkozónak nem kell a kárt annyiban megtérítenie, amennyiben a károsult a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségét nem teljesítette. Ez a hozzátartozói igények megítélésével kapcsolatos egyik legnehezebb kérdés. A hozzátartozó ugyanis közvetett károsult, a károkozó és közte egy másik károsult is szerepel.

[30] Az nem lehet vitás, hogy a hozzátartozói igényt érvényesítő személy felelős a saját magatartásáért. A probléma akként jelentkezik, ha a beteg az ellátásával összefüggésben valamilyen módon elmulasztotta a kárenyhítési kötelezettségét, így a károsodáshoz maga is felróhatóan hozzájárult. A beteg közrehatása így megjelenhet valamilyen kötelezően előírt étrend be nem tartásában, a kötelező felülvizsgálatok elmulasztásában, a dohányzási tilalom megszegésében, és bármely olyan magatartásban, amely a közrehatását, és ezzel az egészségügyi szolgáltató felelősségének korlátozódását eredményezheti.

[31] A bírósági gyakorlatban hasonló eset eddig leginkább közlekedési balesetekkel kapcsolatban fordult elő. Álláspontom szerint azonban, amennyiben kialakul állandó bírósági gyakorlat, úgy külön értékelés nélkül alkalmazható az orvosi műhibával kapcsolatos hozzátartozói igényekre is.

[32] Kérdéses azonban, hogy beszélhetünk-e kialakult gyakorlatról. Az elmúlt években kétféle álláspont is megjelent. A már idézett BDT2012. 2704. számú döntés megállapítása szerint: „A felperesek a követeléseiket megalapozó káraik bekövetkezésében semmilyen módon nem hatottak közre. Emiatt a felperesek által saját jogukon érvényesített kártérítés iránti követelés elbírálásakor a balesetet szenvedett hozzátartozó esetleges felróható magatartása nem értékelhető a felperesek terhére, és a felperesekkel szemben nem teszi lehetővé a kármegosztást.” A Fővárosi Ítélőtábla értelmezésében tehát a hozzátartozók, akik nem hatottak közre a sérelem bekövetkezésében, teljes nem vagyoni kártérítésre tarthattak igényt. A hivatkozott ítéletben a károsulti oldal szemszöge jelenik meg kidomborítva.

[33] Ezzel ellentétes álláspontot képvisel a BH2012. 151. számon közzétett határozatában a Kúria. A két eltérő ítéletet követően felülvizsgálati szervként eljáró Kúria megállapítása szerint „[az] alperes a terhére eső káreset következményeit annyiban viseli, amennyiben annak okozója”, így az elhunyt közrehatását a károkozásban a kármegosztás, az immateriális hátrányok vonatkozásában pedig az összegszerűség meghatározásában figyelembe kell venni. A Kúria itt egyértelműen a károkozó felelőssége szemszögéből vizsgálta az ügyet és hozta meg döntését, amelyre azóta több másik kúriai döntés *  is mint kialakult gyakorlatra hivatkozik. A Kúria álláspontjának helyességét Fuglinszky Ádám is elemzi. *  Egyetértek az ő álláspontjával, mely szerint a hozzátartozói igény elválaszthatatlanul kapcsolódik ahhoz a folyamathoz, amelyben a károsult halálához az ő közrehatása is hozzájárult. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy ha csak a károsultnál vesszük figyelembe a közrehatást, míg a hozzátartozó oldalán nem, az életben maradó károsult számára megítélt összeg akár alacsonyabb is lehet, mint a hozzátartozóé.

6. Összegzés

[34] Ha végigtekintünk a hozzátartozói igényekkel kapcsolatos joggyakorlat fejlődésén, egy folyamatosan bővülő jogintézményt látunk. A hozzátartozói igényekre nézve ugyanúgy érvényesül a teljes kártérítés elve, az pedig jogpolitikai döntés, mely hozzátartozók mely sérelmeit tekintjük olyan fokúnak, ami reparációt igényel. Mivel a Ptk.-ban bevezetésre került sérelemdíj alkalmazásának a hátrány külön való bizonyítása nem feltétele, így várhatóan a már e törvény szerint elbírálandó eseteknél a hozzátartozói igények érvényesítésének új dimenziói nyílhatnak meg, figyelemmel azonban arra is, hogy a sérelemdíj kialakuló gyakorlatában sem válik elegendővé önmagában a személyiségi jogi sérelem bizonyítása. Ennek oka, hogy a személyiségi jogi sérelem fennállása esetén is a bíróság „[...] elutasíthatja a sérelemdíj iránti keresetet akár azért, mert az adott személyiségi jogsértés alkalmatlan arra, hogy nemvagyoni hátrányt okozzon, akár azért, mert köztudomású tények értékelésével arra a következtetésre jut, hogy ilyen jellegű sérelem nem állt elő a személyiségi jogában megsértett félnél.” * 


  Vissza az oldal tetejére