A veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: veszélyhelyzeti törvény) 9. § (1) bekezdésének előírása szerint - ha a felek eltérően nem rendelkeznek - a hitelező az adósnak üzletszerűen nyújtott hitel- és kölcsönszerződésből, illetve pénzügyi lízingszerződésből eredő tőke-, kamat-, illetve díjfizetési kötelezettsége teljesítésére ad fizetési haladékot.
A kamatráfordítások elszámolásánál ugyanakkor figyelembe kell venni a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 15. § (7) bekezdésének előírását, mely szerint az adott időszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott időszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelő költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül azok pénzügyi teljesítésétől. A bevételeknek és a költségeknek (ráfordításoknak) ahhoz az időszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek (az összemérés elve).
A számviteli törvény 85. § (2) bekezdésének előírása szerint fizetendő (fizetett) kamatok és kamatjellegű ráfordítások között kell kimutatni - függetlenül attól, hogy azt hitelintézet, más gazdálkodó vagy magánszemély részére kell fizetni - a hosszú, illetve a rövid lejáratú kötelezettségek között nyilvántartott kölcsönök, hitelek, kötvénykibocsátásból és más hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kibocsátásból fennálló tartozások, váltótartozások után fizetett, fizetendő (esedékes) kamat összegét az eszközök bekerülési értékében elszámolt, figyelembe vett kamat kivételével.
A számviteli törvény előbb hivatkozott előírása a fizetendő kamatok elszámolása tekintetében nem tesz különbséget abban, hogy a kölcsön a hosszú vagy a rövid lejáratú kötelezettségek között van.
A számviteli törvény 44. § (1) bekezdésének b) pontja alapján passzív időbeli elhatárolásként kell elkülönítetten kimutatni a mérleg fordulónapja előtti időszakot terhelő költséget, ráfordítást, amely csak a mérleg fordulónapja utáni időszakban merül fel.
Így a fizetendő kamatot addig kell a passzív időbeli elhatárolások között szerepeltetni, míg az a hitel- és kölcsönszerződés szerint nem esedékes. Ha a kamatfizetés a szerződés szerint esedékessé vált, akkor azt - a számviteli törvény 43. § (1) bekezdése szerint - az egyéb rövid lejáratú kötelezettségek között kell kimutatni.
A veszélyhelyzeti törvény a kamat megfizetésére adott haladékot. Az összemérés elve alapján a 2020. üzleti évet terhelő kamatot - az eddigi gyakorlatnak megfelelően - el kell számolni kamatráfordításként, az a 2020. üzleti évet terheli, függetlenül annak pénzügyi teljesítésétől. A fizetési haladéktól függetlenül amennyiben a kamat a korábban megkötött hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a 2020. üzleti évben esedékessé vált a mérlegfordulónapig, akkor azt a kamatráfordításokkal szemben egyéb rövid lejáratú kötelezettségként ki kell mutatni a 2020. üzleti évben. A passzív időbeli elhatárolásokkal szemben azt a kamatot kell elszámolni, amely a szerződés szerint nem vált esedékességé a 2020. üzleti évben, de amely a 2020. üzleti évet terheli.
[A számviteli törvény 15. § (7) bekezdése, 43. § (1) bekezdése, 44. §(1) bekezdésének b) pontja, 85. § (2) bekezdése]
