A címbeli téma jelenleg is fennálló aktualitását jól mutatja, hogy a Kúria - és egyes ítélőtáblák * - számos közzétett eseti döntését * követően is folyamatban vannak a gépjármű vásárlására adott, deviza alapú kölcsönből fakadó perek az adott gépjármű biztosítéki céllal kölcsönbeadó által birtokban tartott törzskönyvének kiadására kötelezés iránt. Ezek vonatkozásában másodfokú bíróságok néha még jelenleg is hoznak kúriai döntéseknek ellentmondó ítéleteket.
E dolgozatban bemutatom (i) a gépjármű feletti tulajdonátruházás egyes sajátosságait, (ii) egyes közigazgatási jogi, gépjármű finanszírozási hitelbiztosítékokat, (iii) az elidegenítési és terhelési tilalom magán- és közjogi korlátait, (iv) a törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokba adásának polgári bíróság általi megítélését, (v) a gépjármű elidegenítése hitelező általi megakadályozásának kielégítési érdek védelmi hatékonyságával kapcsolatos aggályokat, (vi) a törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokba adására vonatkozó szerződési kikötéseket érő, törzskönyv kiadási perekbeli támadások Kúria általi megítélését, valamint (vii) ezen atipikus hitelbiztosíték jogszabálykerülő jellege ellenére hiányzó semmisségét.
[1] A gépjármű tulajdonjog-változásának nyilvántartásba vétele, törzskönyv és forgalmi engedély kiadása iránti kérelmet * a jármű új tulajdonosa vagy a képviselője kezdeményezheti a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatalánál. A gépjármű feletti tulajdonjog átruházással való megszerzése vonatkozásában is érvényesül a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:38. § (1) bekezdése, amely szerint ingó dolog tulajdonjogának átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és erre tekintettel a dolog birtokának átruházása szükséges.
[2] A Ptk. Kommentár * (a továbbiakban: Kommentár) a Ptk. 5:3. §-ához fűzött magyarázatában figyelmeztet ugyanakkor, hogy miközben az általánosan elfogadottnak tűnő, valójában téves felfogás szerint a birtok átruházása jelképes átadással is megvalósítható, ez sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényből (a továbbiakban: 1959-es Ptk.), sem a Ptk. szabályaiból nem vezethető le. Ennek e körbeli jelentőségét az adja, hogy a szimbolikus átadás általános példáiként említik a gépjármű törzskönyvének átadását is. Ugyanakkor ez egyáltalán nem feltétlenül jár a Ptk. 5:3. §-ában említett birtokátruházási jognyilatkozatok szerinti gépjármű feletti uralom megszerzésével sem fizikai, sem jogi értelemben. A kulcs vagy a gépjármű, illetőleg iratainak (törzskönyv, forgalmi engedély) az átadása, ha a dolog a megszerző számára egyébként nem hozzáférhető, és ő nem kerülhet abba a helyzetbe, hogy jogosulttá váljon a dolog birtoklására vagy arra, hogy a dolog felett tényleges uralmat gyakoroljon, birtokátruházásnak nem minősülhet. Így nem feltétlenül alkalmas arra, hogy a megfelelő szerződési (adásvételi, ajándékozási) jogcím érvényes és hatályos jellege ellenére a tulajdonjog átszállásának joghatását kiváltsa.
[3] A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknytv.) 2. § 6. pontja szerint járműokmánynak minősülnek mind a jármű tulajdonjogát, mind a forgalomban tarthatóságát igazoló okmányok, míg üzemben tartónak (Kknytv. 2. § 9. pont), a jármű tulajdonosa, illetve akit a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján a járműnyilvántartásba bejegyeztek. A törzskönyvet a Kknytv. [5. § (1) bek. b) és c) pontjai a jármű tulajdonjogát igazoló hatósági okmányként definiálják, amelynek kiállítására, cseréjére, pótlására irányuló kérelem alapján intézkedik a közlekedési igazgatási hatóság a törzskönyv kiállításáról és az ügyfél részére történő kiadásáról, illetve átvezeti a nyilvántartáson ezen adatokat, illetve változásukat.
[3] A nyilvántartás része a járműnyilvántartás [Kknytv. 7. § b) pont], amely tartalmazza a járműtulajdonos (üzemben tartó) különösen természetes személyazonosító adatát, tulajdonjoga kezdetének, valamint megszűnésének időpontját [Kknytv. 9. § (1) bek.]. * A járműnyilvántartás tulajdonjog változás esetén - a tulajdonszerző bejelentéséig - tartalmazza a járműnyilvántartásba bejegyzett tulajdonos (tulajdonjogot átruházó) által a 33. § (6) bekezdésében meghatározott tulajdonátruházási szerződés alapján teljesített bejelentésben foglaltak szerint a tulajdonszerzőre vonatkozó, Kknytv.-ben meghatározott adatokat, a tulajdonjog-átruházás időpontját, valamint a bejelentés tényét és időpontját [Kknytv. 9. § (1a) bek.].
[4] A Ptk. Kommentár * Ptk. 5:93. §-ához fűzött magyarázata szerint a Ptk. bevezette a lajstrom, valamint a lajstromozott dolgok és jogok fogalmát azokra az ingatlan-nyilvántartáshoz hasonló regiszterekre, amelyek egyes nagy értékű ingóságok, valamint bizonyos jogok teljes körű, reálfólium-rendszerű, konstitutív hatályú és közhiteles nyilvántartására szolgálnak. Ilyen nyilvántartások jelenleg az úszólétesítményeknek a víziközlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvényben szabályozott lajstroma (régi nevén: hajólajstrom), a légi járműveknek a légiközlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvényben szabályozott lajstroma, valamint jogok körében a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvényben szabályozott szabadalmi lajstrom, a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvényben szabályozott védjegylajstrom, a formatervezési minták oltalmáról szóló 2001. évi XLVIII. törvény szerinti mintaoltalmi lajstrom, továbbá a kft.-üzletrészek tekintetében a cégjegyzék (2006. évi V. törvény a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról). Ugyanakkor, elsősorban a bejegyzések konstitutív hatályának hiánya miatt, nem minősül lajstromnak a Kknytv. szerint vezetett gépjármű-nyilvántartás, ebből következően a gépjárműveken alapított jelzálogjogot a hitelbiztosítéki nyilvántartásba lehet bejegyezni.
[5] Ezt fejezi ki a Kknytv. 33. §-a, amelynek (1) bekezdése szerint a nyilvántartásba bejegyzett adatok módosítására okot adó körülmény bekövetkeztétől számított 15 napon belül köteles a bejegyzésre jogosult hatóságnál a) a járművezető, a járműtulajdonos, az üzembentartó a természetes személyazonosító adatának, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a megnevezésének, székhelye, telephelye címének, cégjegyzék- vagy nyilvántartási számának megváltozásának, b) a jármű új tulajdonosa a jármű tulajdonjoga (nyilvántartástól függetlenül bekövetkező) megváltozásának, nyilvántartásban történő átvezetését kezdeményezni. Továbbá a Kknytv. 33. § (2) bekezdés a) pontja szerint a fenti határidőn belül a jármű tulajdonosa a forgalomból kivonásra jogosult hatóságnak köteles bejelenteni a jármű üzemeltetésének a jármű elhasználódása vagy más okból történő végleges megszűnését. E szakasz (6) bekezdése szerint a tulajdonjog átruházónak és a tulajdonszerzőnek a tulajdonjog, illetve az üzembentartó személyének változásbejelentését teljes bizonyító erejű magánokirat alapján kell teljesíteni, amelynek - a közlekedési igazgatási eljárásban való felhasználhatóságához szükséges - kötelező tartalmi elemeit kormányrendelet állapítja meg.
[6] Kiemelendő, hogy a gépjármű feletti tulajdonjogot terhelő általános elidegenítési és terhelési tilalom bejegyezhetőségéről sem a Kknytv., sem a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvény, sem a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet nem rendelkezik. Azaz közhiteles, de nem konstitutív hatályú a gépjármű feletti tulajdonjogot illetően a közúti közlekedési nyilvántartás, azonban az elidegenítési és terhelési tilalmat, jelzálogjogot nem is tartalmazza.
[7] A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kkikr.) szerint a törzskönyvben és a nyilvántartásban tulajdonosként azt a természetes személyt, jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli szervezetet lehet feltüntetni, aki a jármű tulajdonjogának jogszerű megszerzését, származását, továbbá eredetiségét e rendeletben foglaltak szerint igazolja. A forgalmi engedély és a törzskönyv kiadása nélkül a nyilvántartásba be kell jegyezni - a jármű tulajdonjogában beállt változásnak a tulajdonátruházó által tett bejelentésben meghatározott, a személyi- és lakcímnyilvántartásban történő ellenőrzés alapján hitelesített - a Kknytv. 9. § (1a) bekezdésében meghatározott adatokat. A forgalmi engedélyben és a nyilvántartásban üzemben tartóként azt a természetes személyt, vagy jogi személyiséggel rendelkező vagy jogi személyiség nélküli szervezetet lehet feltüntetni, aki/amely a jármű jogszerű üzemeltetésére szerződés vagy más, hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján jogosult. Azonban a törzskönyv jogosítottjának hozzájárulása nélkül az üzemben tartói jog átruházása nyilvántartásba nem vehető. [Kkikr. 46. § (1)-(3) és (5) bek.]
[8] A Kkikr. 81. § (1)-(4) bekezdése is kimondja, hogy a jármű tulajdonjogát igazoló okirat a törzskönyv. Továbbá - nagyban hozzájárulva a hitelbiztosítéki célú felhasználáshoz - azt, hogy egy járműhöz egy időben csak egy érvényes törzskönyv tartozhat. A közlekedési igazgatási hatóság a jármű első forgalomba helyezése során annak, aki a jármű tulajdonjogát igazolja, törzskönyvet ad ki. A törzskönyv a jármű közúti forgalomban való részvételének nem feltétele. A jármű tulajdonjogában bekövetkezett változás nyilvántartásba-vételekor, továbbá a jármű vagy a tulajdonos adatainak, valamint a törzskönyvben feltüntetett bármely más adat változásakor új törzskönyvet kell kiállítani, a korábbi törzskönyvet vissza kell vonni és érvénytelenítve a keletkezett iratokkal a nyilvántartónak meg kell küldeni. Az ellenkező bizonyításáig a törzskönyvet birtokló ügyfelet jogszerű tulajdonosnak kell tekinteni.
[9] A Kkikr. 83. § (1)-(2) bekezdése szerint a törzskönyv elvesztésekor, eltulajdonításakor, megsemmisülésekor annak sorszámát a közlekedési igazgatási hatóság értesítése alapján a nyilvántartó a Hivatalos Értesítőben és a kormányzati honlapon közzéteszi. Az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült törzskönyv csak a sorszámának a Hivatalos Értesítőben való közzétételét követő naptól pótolható. A törzskönyv eltulajdonításának bejelentése esetén a rendőrségi feljelentést, az okmány elvesztésének, megsemmisülésének vagy megtalálásának bejelentése esetén az erről felvett jegyzőkönyvet okmánytári alapiratként a közlekedési igazgatási hatóság a nyilvántartónak továbbítja. Az elektronikus úton indított törzskönyvpótlás esetében az ügyfél elektronikus úton tett nyilatkozata elektronikus úton kerül a nyilvántartónak továbbításra. Amennyiben azonban a közzétételt követően valamely érdekelt fél a járművel vagy törzskönyvvel kapcsolatos jogosultságát a megjelölt határidőn belül igazolja, a törzskönyv nem pótolható [Kkikr. 83. § (3) bekezdés]. A tulajdonjog változásának nyilvántartásba vételére az (1) bekezdésben meghatározott közzétételt követő naptól kerülhet sor [Kkikr. 83. § (6) bekezdés].
[10] A Kkikr. szerint a törzskönyvet csak a tulajdonosnak, illetve az arra feljogosított meghatalmazottnak lehet kiadni. A jármű tulajdonjogát érintő korlátozás esetén a törzskönyv kizárólag a korlátozás által meghatározott jogosult részére adható ki. [Kkikr. 84. § (3)-(4) bek.]
[11] Különösen érdekes a Kkikr. 84. § (6) bekezdése, amely szerint a törzskönyv kiadására irányuló eljárás során a közlekedési igazgatási hatóság által elvégzett adatfelvétel alapján a törzskönyv „Hivatalos feljegyzések” rovatában feltüntetésre kerül: a) az elidegenítési tilalom az állam javára fenntartva bejegyzés, ha a jármű behozatalára, beszerzésére, forgalomba helyezésére az állam által nyújtott közterhek alóli mentesség, kedvezmény igénybevételével került sor, vagy ha beszerzésére az állam által nyújtott támogatással vagy kezességvállalással került sor; b) a haszonélvezeti joggal terhelt bejegyzés, ha a járműre haszonélvezeti jogot alapítanak; c) a közös tulajdon bejegyzés, ha a jármű tulajdonjoga több személyt is megillet; d) az előzetes eredetiségvizsgálat alól mentesült bejegyzés, ha a jármű forgalomba helyezése vagy tulajdonjogában bekövetkezett változás nyilvántartásba vétele előzetes eredetiségvizsgálat elvégzése nélkül történik.
[12] Az említettek esetében általában bárki javára nem lehet a törzskönyvben elidegenítési és terhelési tilalmat feltüntetni, de a jogalkotó e joghatáshoz közeli joghatást a fenti törzskönyv feletti rendelkezési jog elismerésével, és a hitelező számára ügyféli jogok megnyitásával mégis biztosítja.
[13] A törzskönyv kiadásáig a jármű tulajdonjogát igazolhatja a jármű kereskedelmi értékesítéséről szóló, a jármű azonosító adatait tartalmazó számla, a külföldön már forgalomba helyezett járműveknél a külföldi hatóság által a forgalomba helyezéskor kiadott eredeti vagy hitelesített okmányok, az árverési jegyzőkönyv, a gyártó számlája, a jogerős bírósági határozat, a hagyatékátadó végzés, az ajándékozást igazoló okirat, az adásvételi szerződés, a fődarabok megvásárlásáról szóló számlák és az összeépítési engedély, vagy a járműkísérő lap [Kkikr. 86. § (1) bek.]. A tulajdonjog-változást a közlekedési igazgatási hatóság nyilvántartásba veszi, amelyről törzskönyvet állít ki, ha a kérelem, és a csatolt, illetve bemutatott okiratokban foglaltak megfelelnek a Kkikr.-ben előírtaknak. A nyilvántartásban nem szereplő a bejelentést elmulasztó korábbi tulajdonos(ok) tulajdonjogát a közlekedési igazgatási hatóság a törzskönyv kiállítása nélkül jegyzi be a nyilvántartásba [Kkikr. 87. § (1)-(3) bek.].
[14] A jármű elidegenítése esetén a törzskönyvet, forgalmi engedélyt és a már korábban felhasznált járműkísérő lapot a jármű jogszerű megszerzőjének át kell adni [Kkikr. 114. § (3) bek.].
[15] Hangsúlyozandó, hogy a Kkikr. által a törzskönyv birtokosának nyújtott közigazgatási jogi jellegű jogosultságok elérhetővé tétele nélkül a törzskönyv mint a tulajdonjog fennállásának tényét tanúsító közokirat átadása önmagában alkalmatlan lett volna hitelbiztosítéki szerep betöltésére. Az is kitűnik a Kkikr. rendelkezéseiből, hogy a törzskönyv birtokosa nem pusztán a birtoklás jogát szerzi meg e minőségében, hanem egyes a gépjármű tulajdonosát illető - közigazgatási eljárásban gyakorolható - rendelkezési jogokat is.
[16] A Kkikr. a jármű forgalomból történő kivonásáról szóló 100. §-án belül, a (4) bekezdésében általános éllel mondja ki, hogy törzskönyvvel jogszerűen rendelkező ügyfélnek kell tekinteni a pénzügyi intézményeket, a gépjármű-kereskedőket, a zálogjogosultat vagy más olyan természetes személyt, gazdálkodó szervezetet, akinél/amelynél a törzskönyvet a jármű tulajdonosa pénzügyi követelés fejében letétbe * helyezte, ha ez a rendelkezési jogot megalapozó okiratból megállapítható. E szakasz (3) bekezdése szerint annak kérelmére, akinek jogerős ideiglenes hagyatékátadó végzéssel a járművet átadták, továbbá ha a gépjármű tulajdonosa, az üzembentartója és a gépjármű törzskönyvével jogszerűen rendelkező érintett nem ugyanaz a személy, a tulajdonos, az üzembentartó vagy a törzskönyvvel jogszerűen rendelkező más ügyfél kérelmére a közlekedési igazgatási hatóság a jármű ideiglenes forgalomból történő kivonásáról, meghosszabbításáról és forgalomba történő visszahelyezéséről határozatot hoz.
[17] Azaz a finanszírozók számára a Kkikr. biztosította azt a közigazgatási jogi jellegű biztosítéki célt szolgáló jogosultságot, hogy nem teljesítés esetén akár korlátozzák, illetve kizárják a nem teljesítő kölcsönvevő gépjármű-tulajdonos gépjármű-használati jogát is.
[18] A Legfelsőbb Bíróság döntésében * vizsgálta az elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt gépkocsi - törzskönyv nélkül történő - megvásárlása esetén a vevő rosszhiszeműségének vizsgálatánál irányadó szempontokat. Az eset tényállása szerint a felperes 2001. június 3-án megvásárolta az I. r. alperestől a személygépkocsit 1 400 000 Ft vételár ellenében. Az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felperes a vételárat kifizette, az I. r. alperes pedig a gépkocsi jármű-kísérőlapját, valamint forgalmi engedélyét a felperesnek kiadta. A gépkocsi törzskönyvével kapcsolatban előadta, hogy az autót nemrégiben vásárolta, részére még nem küldték meg a törzskönyvet, de annak megérkezését követően haladéktalanul továbbítani fogja a felperesnek. A forgalmi engedély részét képező üzembentartói lap szerint a tulajdonos az I. r. alperes, az okmány kiállítása 2001. május 28-án történt. A jármű-kísérőlap szerint - egyezően a forgalmi engedély adataival - az üzembe helyezésre 2000. június 29-én került sor, első tulajdonosa R. K. volt. A jármű-kísérőlap második oldalán szereplő adatok szerint a polgármesteri hivatal részére ez a szerződés 2001. május 28-án bemutatásra került, Gy. L. tulajdonosi minőségének feltüntetésével. Az I. r. alperes részére a jármű-kísérőlap ezen adatokkal 2001. június 22-én került kiállításra. A vétel alkalmával az I. r. alperes közölte, hogy a kocsinak kisebb sérülése volt, annak a szakszerű javítása azonban megtörtént.
[19] Az I. r. alperes a gépkocsi megvásárlásához kölcsönt vett igénybe a II. r. alperestől. A kölcsön összege 1 600 000 Ft volt. A kölcsön igénybevételének az időpontja szintén 2001. május 28-a volt, és ugyanezen a napon kelt az a megállapodás, amely a kölcsön biztosítására szolgáló vételi jogot, továbbá az elidegenítési és terhelési tilalmat alapította. Az I. r. alperes a II. r. alperes javára kikötött jogokat az illetékes hatóságnál köteles volt bejegyeztetni, illetőleg a nevére kiállított törzskönyvet a II. r. alperesnek átadni. Sem a forgalmi engedélyben, sem a törzskönyvben nem került bejegyzésre az elidegenítési és terhelési tilalom, az illetékes önkormányzati hatóság azonban a korlátozást a nyilvántartásába bevezette. Ez utóbbi bejegyzés alapján szerzett tudomást később a felperes arról, hogy az általa megvásárolt gépkocsit milyen kötelezettségek terhelik.
[20] A II. r. alperes tudomást szerzett a gépkocsi elidegenítéséről és ezért 2001. július 24-én a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. Ugyanezen a napon bejelentette azt is, hogy a szerződésben kikötöttek szerint vételi jogát gyakorolja. Az I. r. alperessel szemben indult büntetőeljárás alatt a gépkocsit lefoglalták, majd azt a foglalás alól 2002. június 10-én feloldották. A II. r. alperes a felperest 2002. június 24-én felszólította a gépjármű kiadására, a felperes azonban ez elől elzárkózott. A felperes időközben a gépkocsi műszaki vizsgálatát elvégeztette, ahol megállapításra került, hogy a gépkocsi súlyosan sérült volt, azt szakszerűtlenül javították ki, nagyobb kárt okozva ezáltal, mint aminek elhárítására törekedtek. A szakvélemények szerint a gépkocsi hozzávetőlegesen a fele értékét képviseli a vételárként kifizetett összegnek.
[21] A felperes 2002. február 1-jén benyújtott, többször módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbeli gépjármű tulajdonjogát megszerezte. Ezzel összefüggésben azt kérte, hogy a II. r. alperest kötelezze a bíróság a gépjármű törzskönyvének a kiadására. A gépkocsi hibás teljesítésére való tekintettel 650 000 Ft árleszállítás alkalmazását kérte, valamint ezen összeg 2001. június 4-étől járó kamatainak a megfizetését.
[22] A Legfelsőbb Bíróság utalt az 1959-es Ptk. 114. § (1) bekezdésére, amelynek értelmében, ha jogszabály vagy bírósági határozat a rendelkezés jogát kizárja, vagy korlátozza, az e tilalommal, illetőleg korlátozással ellentétes rendelkezés semmis. Az 1959-es Ptk. 114. § (2) bekezdése a szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési joggal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. A Legfelsőbb Bíróság az alperesek között létrejött ilyen kikötést érvényesnek tekintette, mert a tulajdonjog átruházása alkalmával korlátozták a rendelkezési jogot, éspedig a II. r. alperes érdekében, az általa nyújtott kölcsön visszafizetésének biztosítékaként. Az 1959-es Ptk. 114. § (3) bekezdése dologi hatályúvá, tehát mindenkivel szemben hatályossá teszi a szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalmat abban az esetben, ha azt az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, a rendelkezési jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű volt, vagy a rendelkezés ellenérték nélkül történt. A perbeli esetben az 1959-es Ptk. 114. § (3) bekezdés b) pontjának a megvalósulását lehetett csak vizsgálni, tekintettel arra, hogy nem ingatlan adásvételéről, hanem ingó adásvételről volt szó, illetőleg a szerződés visszterhesen jött létre a felperes és az I. r. alperes között.
[23] A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a jogvita eldöntése szempontjából alapvető jelentőségű volt a felperes magatartásának a minősítése, vagyis, hogy az ügylet kapcsán jóhiszeműen vagy pedig rosszhiszeműen járt-e el. Álláspontja szerint a felperes magatartásának értékelésénél, jó- vagy rosszhiszeműségének megítélésénél azt kellett vizsgálni, hogy a felperes tudta vagy tudnia kellett-e azt, hogy harmadik személynek, adott esetben a II. r. alperesnek a gépkocsira nézve olyan joga állhat fenn, amely a tulajdonszerzését akadályozhatja. Az nem volt vitás, hogy a felperes erről a tényről nem tudott, kérdéses volt azonban, hogy tudnia kellett-e az említett jogok fennállásáról.
[24] A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (a továbbiakban: 35/2000. BM rendelet) - amelyet hatályon kívül helyezett a fent idézett Kkikr. - 69. § (1) bekezdése szerint a jármű-kísérőlap a jármű belföldi nyilvántartásba vételéig a jármű feletti rendelkezési jogot, illetőleg az előzetes eredetiségellenőrzés eredményét igazoló okmány. A 35/2000. BM rendelet 70. § (1) bekezdése szerint a jármű-kísérőlapot a jármű belföldi értékesítésekor a vevőnek át kell adni. A 35/2000. BM rendelet 71. § (1) bekezdése kimondta, hogy a jármű tulajdonjogát igazoló okirat a törzskönyv. A (3) bekezdés szerint a jármű elidegenítésekor, a tulajdonos adatainak változásakor új törzskönyvet kell kiállítani, a korábban kiadott törzskönyvet, valamint a forgalmi engedélyt be kell vonni, és a hivatalnak fel kell terjeszteni. A (4) bekezdés azt tartalmazza, hogy az ellenkező bizonyításig a törzskönyvet birtokló ügyfelet kell jogszerű tulajdonosnak tekinteni. A 35/2000. BM rendelet 74. § (1) bekezdésének előírása szerint a törzskönyvet a közlekedésigazgatási hatóság adatfelvételezése alapján a hivatal állítja ki, és postai úton továbbítja a jogosult részére. A (3) bekezdés kimondta: a törzskönyvet csak a tulajdonosnak, illetve a közjegyzői vagy ügyvédi okiratban arra feljogosított meghatalmazottnak lehet kiadni. A (4) bekezdés szerint továbbá a jármű tulajdonjogát érintő korlátozás (elidegenítési, terhelési tilalom stb.) esetén a törzskönyv kizárólag a korlátozás jogosítottja részére adható ki. Ugyanakkor a 35/2000. BM rendelet 76. § (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a törzskönyv kiadásáig a jármű tulajdonjogát igazolja - többek között - az adásvételi szerződés [h) pont], és a jármű-kísérőlap [j) pont].
[25] A Legfelsőbb Bíróság szerint a fenti 35/2000. BM rendelet rendelkezéseinek az összevetése alapján megállapítható volt, hogy a tulajdonosi minőséget feltüntette a jármű kísérőlap, a forgalmi engedély, valamint a törzskönyv. Tulajdonosváltozás esetében új törzskönyvet kell kiállítani, amelyet postai úton továbbítanak a jogosult részére. A törzskönyv kiadásáig pedig a jármű tulajdonjogának igazolására alkalmas az adásvételi szerződés és a jármű-kísérőlap is. A fenti okmányokból a felperes az adásvételi szerződést, a forgalmi engedélyt és a jármű-kísérőlapot megkapta. Ezek az I. r. alperes tulajdonosi minőségét igazolták. A felperes törzskönyvet kétségtelenül nem kapott. Miután az I. r. alperes tulajdonszerzése és a gépkocsi felperes részére történő értékesítése között a jármű-kísérőlapból megállapíthatóan mindössze 5 nap telt el, a törzskönyv kérésekor elfogadható volt az az I. r. alperesi előadás, mely szerint annak kiadása folyamatban van, és megérkezését követően azt a felperesnek továbbítani fogja.
[26] A Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy a fenti felperesi magatartásnak a jogszabályok tükrében való értékelése alapján nem lehetett azt a következtetést levonni, hogy a felperes rosszhiszeműen járt el a gépkocsi megszerzésekor vagy, hogy tudnia, számolnia kellett azzal, hogy tulajdonszerzése harmadik személynek esetleg fennálló valamely jogát sértheti. Nem látta vitásnak, hogy a tulajdonosi minőséget egyértelműen a törzskönyv igazolta volna. A felperes azonban bízott az I. r. alperes által előadottakban. Magatartása, valamennyi körülményt összevetve is, legfeljebb gondatlannak minősíthető. (A II. r. alperes javára fennálló korlátozást nem tartalmazza sem az I. r. alperes nevére 2001. június 22-én kiállított jármű-kísérőlap, sem a 2001. május 28-án benyújtott adatlapok és a benyújtott okiratok regisztrációja.) A Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1998. számában 224. sorszám alatt közzétett jogesetben kifejtette, hogy a vevő gondatlansága nem teszi a vevőt rosszhiszeművé. A felperes a II. r. alperest megillető, a fentiek miatt kötelmi hatályúnak minősülő elidegenítési és terhelési tilalom ellenére tehát a gépkocsi tulajdonjogát megszerezte.
[27] A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az 1959-es Ptk. 375. § (3) bekezdése, 374. § (5) bekezdése alapján a vételi jog esetében is alkalmazni kellett az elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket. Ezzel összefüggésben azt kellett eldönteni, hogy bár a II. r. alperest megillető elidegenítési és terhelési tilalom ellenére a felperes tulajdonjogot szerzett, tulajdonjogának megszerzésében akadályozhatta-e őt a II. r. alperes javára kikötött vételi jog. Az elővásárlási (vételi) jog megsértésével kötött szerződés esetében - bár a törvény erről külön nem rendelkezett - a vevő harmadik személy megszerzi a dolog tulajdonjogát abban az esetben, ha jóhiszemű volt és ellenérték fejében szerzett, feltéve, hogy az elővásárlási (vételi) jog ingó dologra vonatkozott. Ebben az esetben a sérelmet szenvedett félnek kártérítési igénye keletkezik az eladóval szemben. A vevő pedig jóhiszeműnek akkor tekinthető, ha a szerződés megkötésekor nem tudta és a körülményekből nem is kellett tudnia, hogy a dologra más személynek elővásárlási (vételi) joga van. Az elidegenítési és terhelési tilalomnál írtak a felperes jó-, illetve rosszhiszeműségére vonatkozóan a vételi joggal összefüggésben is alkalmazásra kerülnek. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint így a szerződést a II. r. alperessel szemben hatályosnak kellett tekinteni. Helyesen döntött ezért az elsőfokú bíróság, amikor a felperes tulajdonszerzését megállapította. Annak megfelelően a törzskönyvnek a kiadásában marasztalta a II. r. alperest.
[28] Hangsúlyozandó, hogy a fentiekhez képest a Baranya Megyei Bíróság 2. Pf. 20 044/2004/5. (BDT2004. 991.) döntésében kimondta, hogy gépkocsivásárlás esetén - az elidegenítési és terhelési tilalom megsértése szempontjából - megállapítható a vevő rosszhiszeműsége, ha az eladó kérés ellenére a gépkocsi törzskönyvét nem tudja átadni, ezért nem győződik meg a valós tulajdonos személyéről.
[29] Az 1959-es Ptk. 114. § (1) bekezdése szerint ha jogszabály vagy bírósági határozat a rendelkezés jogát kizárja vagy korlátozza, az e tilalommal, illetőleg korlátozással ellentétes rendelkezés semmis. E § (2) bekezdése szerint az elidegenítés és terhelés jogát szerződéssel csak a tulajdonjog átruházása alkalmával lehet korlátozni vagy kizárni és csak abból a célból, hogy a tilalom az átruházónak vagy más személynek a dologra vonatkozó jogát biztosítsa. Ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál. E § (3) bekezdése szerint a szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés semmis, feltéve hogy a) a tilalmat az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, b) a rendelkezésre jogot alapító személy egyébként rosszhiszemű volt, vagy c) a rendelkezés ellenérték nélkül történt.
[30] E rendelkezések kommentárbeli * - itt releváns - magyarázata szerint az elidegenítési és terhelési tilalom célja kettős: egyrészt a dolog tulajdonjogát egy későbbi dologi jog várományosa részére biztosítani; másrészt a tulajdoni helyzet rögzítésével, valamint a terheléstől való megóvással valamely követelés kielégítését biztosítani. A szerződéssel kikötött elidegenítési és terhelési tilalom akkor korlátozza a tulajdonost harmadik személyekkel szemben, ha a tulajdonos a dolgot eleve ezzel a korlátozással szerezte (tehát a dolog átruházásakor kötötték ki), és akár az átruházó, akár más javára egy jövőbeli követelés biztosítására szolgál. Ennek a nézetnek felel meg az 1959-es Ptk. szabályozása: szerződéssel elidegenítési és terhelési tilalmat csak a tulajdonjog átruházásakor lehetett kikötni és csak az átruházó vagy más személy javára.
[31] Az elidegenítési és terhelési tilalom alapítása körében a Ptk. 5:31. § kimondja, hogy a tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítása érdekében a tulajdonos harmadik személlyel szemben hatályosan a tulajdonjog tárgyára elidegenítési és terhelési tilalmat vagy elidegenítési tilalmat alapíthat. Ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásban azt a jogot is fel kell tüntetni, amelynek biztosítására a tilalom szolgál. Az elidegenítési és terhelési tilalom, valamint az elidegenítési tilalom az azzal biztosított jog megszűnésével megszűnik. A Ptk. 5:32. § szerint az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult hozzájárulása szükséges. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés hatálytalan azzal szemben, akinek jogát a tilalom biztosítja. Az elidegenítési és terhelési tilalommal ellentétes rendelkezés a tilalommal biztosított jog jogosultjának a rendelkezés jogosultjához intézett hozzájáruló nyilatkozatával hatályossá válik. Azonban az ellenérték fejében jogot szerző jóhiszemű személyek jogszerzését az elidegenítési és terhelési tilalom nem korlátozza. Ugyanakkor az ingatlanra bejegyzett vagy ingatlanon jogszabály vagy bírósági határozat alapján ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nélkül is fennálló elidegenítési és terhelési tilalom esetén a tulajdonjog változása vagy az ingatlan megterhelése az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájáruló nyilatkozata esetén jegyezhető be az ingatlan-nyilvántartásba (Ptk. 5:34. §).
[32] A Kommentár * Ptk. 5:31. §-ához fűzött - itt kiemelendő - magyarázata szerint az elidegenítési (és terhelési) tilalom szerződéssel való alapításának lehetőségét a Ptk. a korábbi szabályozáshoz képest szélesebb körben, nem csak az átruházás alkalmával teszi lehetővé. A szabályozás azonban továbbra sem teszi lehetővé az elidegenítési és terhelési tilalom önálló, absztrakt biztosítékként való alapítását. Elidegenítési és terhelési tilalmat csak meghatározott jogok biztosítására lehet alapítani.
[33] A legfontosabb korlátozás e dolgozat céljából az, hogy elidegenítési és terhelési tilalom csak tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítására alapítható, így például pénzkövetelés vagy követelésre és jogra vonatkozó jogok önálló biztosítására nem. A tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog azonban abban az esetben is biztosítható elidegenítési és terhelési tilalommal, ha az nem dologi jogi (például zálogjog), hanem kötelmi jogi természetű. A Kommentár általam osztott álláspontja szerint ez lehet a tulajdonátruházási szerződés teljesítésének a követelése, vételi vagy eladási opció, ajándék visszakövetelése, az átruházásra irányuló szerződés felbontása esetén a dolog visszakövetelése iránti vagy bármely más, dologra vonatkozó, akár atipikus igény vagy kötelezettség is (például használati és beépítési kötelezettség). A Kommentár szerint az elidegenítési és terhelési tilalom nem öncélú korlát, hanem meghatározott jog érvényesíthetőségének biztosítása érdekében köthető ki. A szabályozás azt várja el, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom mellett a nyilvántartás azt a jogot (a jogosultjával együtt) tüntesse fel, amelynek biztosítására a tilalom szolgál, azt azonban nem, hogy a joggal együtt kerüljön a tilalom bejegyzésre. Ebből az következik, hogy elidegenítési és terhelési tilalom a tulajdonjog tárgyára vonatkozó jog biztosítására a jog alapítását követően is alapítható, és a jog (például zálogjog) bejegyzését követően is bejegyzésre kerülhet. Ebből egyúttal következik az is, hogy a Ptk. hatálybalépését megelőzően keletkezett jogok biztosítására a Ptk. hatálybalépését követően is alapítható elidegenítési és terhelési tilalom, erre a Ptk. rendelkezései lesznek irányadók. Az elidegenítési és terhelési tilalomnak a jog bejegyzését követő alapítására, illetőleg bejegyzésére azonban csak akkor kerülhet sor, ha az elidegenítési és terhelési tilalom alapításához szükséges jognyilatkozat attól a személytől származik, aki a nyilvántartás szerint a rendelkezési jogot gyakorolni jogosult. Az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó szabályokból következően a jog bejegyzését követően bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom a bejegyzések rangsorában azt megelőző jogosultak jogszerzésére - jogszabály eltérő rendelkezése hiányában - nem hathat ki.
[34] Az elidegenítési és terhelési tilalom dologi hatályt akkor kap, ha olyan nyilvántartásba kerül bejegyzésre, amelyhez a nyilvántartásra vonatkozó szabályozás ezt a joghatást fűzi. A Kknytv. szerinti járműnyilvántartás [Kknytv. 7. § b) pont] tehát nem ilyen. Nem egyértelmű, hogy abba egyáltalán be lehet-e jegyezni a kölcsönt biztosító vételi jog biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat. A Kknytv. és Kkikr. 4. és 5.1. alpontokban említett rendelkezései alapján erre nemleges válasz volna adható, ugyanakkor mindkét fent említett jogeset * arról tesz említést, hogy azok tényállása alapján vételi jog mellett (vélhetően helyesen: annak biztosítására) elidegenítési és terhelési tilalom került a nyilvántartásba bejegyzésre.
[35] A Kommentár szerint dologi hatályú bejegyzés hiányában a fél által vállalt tartózkodási kötelezettség ellenére való elidegenítés vagy megterhelés szerződésszegést valósít meg. Abban az esetben ugyanakkor, ha a szerződésszegésről a másik fél is tudott, a szerződéses (kötelmi hatályú) elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezés, amellyel a felek a tilalom jogosultjának hátrányára cselekszenek, mint nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés (Ptk. 6:96. §) lehet semmis.
[36] A Kommentár alapján az elidegenítési és terhelési tilalom kikötésének a biztosított joghoz kapcsolódó, járulékos jellegéből következik, hogy elidegenítési és terhelési tilalom is csak időben korlátozottan állhat fenn, és a biztosított jog megszűnésével maga is megszűnik.
[37] Kiemeli továbbá, hogy ha az elidegenítési és terhelési tilalom szerződéses alapítása a kötelezett vagy a többi hitelező érdekét a jogrend számára elfogadhatatlan mértékben sérti, a szerződés semmissége a szerződési jogi szabályok - például az uzsorás vagy a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződésekre vonatkozó rendelkezések - alapján megállapítható. E kiemelés azért is tarthat számot különös figyelemre, mert ezen érvénytelenségi okok a kölcsönvevő védelmében való alkalmazhatóságának, valamint a gépjárműre vezetett végrehajtás szintén a kölcsönvevő érdekeit védő, 9.2. alpontban részletezett jellegének a fényében még kevésbé tűnik védhetőnek az a fent említett merev jogalkotói korlátozás, hogy a tilalom kölcsönszerződés teljesítési biztosítékául önállóan nem szolgálhat, de az egyéb biztosíték biztosítékául - így különösen kölcsönkövetelést biztosító zálogjognak, biztosítéki célú vételi jognak - igen.
[38] Azaz az elidegenítési és terhelési tilalom kölcsönügylet közvetlen biztosítéka nem lehet. Ez pedig azért illethető kritikával, mert az is önmagában méltányolható hitelezői érdekként volna elfogadható, hogy ha semmilyen egyéb biztosíték nem került is kikötésre, hogy az adott vagyontárgy álljon rendelkezésre egy esetleges - akár közjegyzői okirat záradékolásával, a per elkerülésével megindított - végrehajtási eljárás során. Abból, hogy a törzskönyv birtokbaadását, mint önállóan kiköthető hitelbiztosítékot a Kúria elismerte a következő pontban részletezetteknek megfelelően, meglátásom szerint e hitelezői érdek méltányolhatóságára is lehet következtetni. Álláspontom szerint a magánjog fenntartott merevsége e körben figyelmen kívül hagyta a gépjárművásárlás kölcsönalapú finanszírozását végző gazdasági szektor - egyébként méltánytalannak nem nevezhető - igényeit, illetve azt, hogy lényegében a közigazgatási jog biztosítja az elidegenítési és terhelési tilalom kölcsönkövetelés biztosítására való, önálló kikötésének a lehetőségét a törzskönyv birtokba adásának sajátos biztosítékként való elismerésével.
[39] A fent említett jogi kényszer tehát útját állta azon gazdasági igény kielégülésének, hogy a hitelező meg tudja akadályozni egyéb dologra vonatkozó biztosítéki jog kikötésétől függetlenül, hogy a kölcsön - nem teljesítés esetén - visszakövetelésére felhasználható dolog az adós vagyonából elidegenítéssel, illetve megterhelést követően kikerüljön. Észszerűen lehet ebből, illetve a törzskönyv biztosítéki felhasználásából arra következtetni, hogy e gazdasági igény éppen ezen atipikus biztosíték felhasználásával tudott kielégülést találni.
[40] A Kúria több ítéletében * kimondta, hogy a szerződő felek szerződési szabadsága alapján nincs elvi akadálya annak, hogy a gépjármű megvásárlása érdekében kötött kölcsönszerződés esetében a hitelező és az adós abban állapodjanak meg, hogy a hitelező a jármű törzskönyvét a kölcsön maradéktalan visszafizetéséig önálló biztosítékként jogosult a birtokában tartani. A kölcsönszerződésben az opciós jogtól és más nevesített biztosítékoktól független atipikus biztosíték önálló kikötése a diszpozitivitás főszabályából következő lehetőség, kikötése önállóságának azonban a szerződés és az annak részévé vált általános szerződési feltételek megfogalmazásából egyértelműen ki kell tűnnie. Ha a törzskönyv birtokban tartására vonatkozó szerződésben kikötött jogosultság csak járulékos jellegű, mert opciós joghoz kapcsolódik, akkor azt önálló biztosítéknak nem lehet tekinteni.
[41] A vizsgált peres ügyek mindegyike két pénzügyi intézmény által az esetek többségében 2006 és 2009 között kötött gépjármű-adásvétel deviza alapú kölcsönügylettel történő finanszírozásához kapcsolódott. A kúriai gyakorlat következetes volt abban a tekintetben, hogy az egyik intézmény által alkalmazott egyedi és általános szerződési feltételek alapján a törzskönyv biztosítéki célú hitelezőnek való birtokbaadására a kölcsönszerződés teljesítésének önálló biztosítékaként került sor a hitelező által alkalmazott, esetleg a szerződéses jogviszony fennállása alatt megszűnő vételi jog kikötése mellett, * míg a másik pénzügyi intézmény esetében a Kúria ítélkező tanácsai azt állapították meg, hogy ezen atipikus biztosíték kikötése kizárólag a vételi jog biztosításaként, járulékosan történt. * Jóllehet ilyen perek a bevezetőben említettek szerint még 2020-ban is folyamatban vannak, az kijelenthető, hogy a Kúria egységes, és a fentiek szerint következetes gyakorlata az alaptalan törzskönyv kiadási perek indítását nem bátorítja.
[42] Itt mivel polgári bíróság eljárásáról van szó, és a kérdés más bíróság korábbi döntéseivel kapcsolatos, értelemszerűen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) sem a más hatóság határozatához (Pp. 264. §), sem a bíróság saját határozatához kötöttséget szabályozó rendelkezései (Pp. 264. és 357. §-ok) nem lehetnek alkalmazandók.
[43] A Pp. eddig a bíróság korábbi bírósági határozatokhoz kötöttségének eseteit az anyagi jogerőhatást elérő helyzetekre korlátozta. A Pp. anyagi jogerőhatásra * vonatkozó rendelkezései (Pp. 360. §) pedig azért nem jelentenek az alcímbeli helyzetet illetően kötöttséget, mert annak érvényesüléséhez szükséges a peres felek, az érvényesített jog és annak tényalapja tekintetében fennálló (teljes) azonosság. Az alcímbeli esetben tehát a fél- és tényazonosság csak részben áll fenn, a jogazonosság esetleges fennállása mellett. Ez kerülhet megállapításra tehát akkor, ha az alperes azonos, és ugyanazon (általános) szerződési feltétellel, de a felperes személyétől függetleníthető okkal kapcsolatban merül fel azonos perbe vitt igény mellett a jogvita.
[44] Ez alól például a Ptk. sajátos kivételt tesz egyes közérdekű keresetek vonatkozásában, amikor kimondja, hogy a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű kereset indítására jogosultak közérdekű keresete alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg [Ptk. 6:105. § (1)-(2) bek.]. Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek. * Ezt azért érdemes kiemelni, mert előfordulhat, hogy egy közérdekű kereset alapján hozott ítélettel lényegileg azonos döntés születik a vizsgálthoz hasonló szerződő fél által saját nevében és érdekében indított (individuális) perben, az utóbbiban született ítéletnek azonban a közérdekű kereset alapján született ítélettel ellentétben nem lesz a felperes személye miatt az alperes vállalkozás többi, azonos általános szerződési feltételével szerződő fogyasztójára kiterjedő hatályú jogereje.
[45] 2020-ig az alcímbeli feltételek fennállása esetén a bíróságok - a törvényeknek, saját lelkiismeretüknek megfelelő követelmények érvényesítése mellett - következetes ítélkezésre törekvése biztosította, * hogy függetlenül az anyagi jogerőhatás hiányától, lényegileg, de nem teljesen azonos tényállás, azonos alperes által alkalmazott azonos általános szerződési feltételre vonatkozó azonos jogkérdéseket a bíróságok azonosan válaszoljanak meg. Erre azonban a bíróságok nem voltak - legalábbis perjogból * fakadóan - kötelesek.
[46] Az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) ugyanakkor módosította - dogmatikailag vitathatóan a Pp. helyett - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényt. A Módtv. miniszteri indokolása egy belföldön eddig ismeretlen fogalmat vezet be: a precedens-erő fogalmát, amelyet a Módtv. kívánt biztosítani a Kúria döntéseihez, annak érdekében, hogy az egységes és az Alaptörvénnyel összhangban álló joggyakorlatot elsősorban ne igazgatási eszközök, hanem a Kúria döntéseinek kötelező ereje biztosítsa, mert „így a jogorvoslat során gyorsan elérhető az eredmény”. Az indokolás szerint korlátozott precedensrendszer kerül bevezetésre a jogegység biztosításának érdekében, amely precedensbíráskodás ugyanis stabilitást, kiszámíthatóságot és a jog egységét biztosítja, és ezáltal az önkényes (az egyedi esetről egyedi esetre történő) döntéshozatal lehetőségét csökkenti, mivel igazolási kötelezettséget ró a bíróságra. Az igazolási kötelezettség miatt a bíróságnak számot kell vetnie a korábbi gyakorlatában kialakított szabályokkal, és meg kell indokolnia, ha nem, vagy eltérő módon alkalmazza azokat (horizontális hatás). Az indokolás szerint továbbá a korábbi határozatok kötőerejéről való döntés során számos, sok esetben egymással versengő megfontolások között kell dönteni, és figyelembe kell venni azokat az eltérő jogi és tényleges körülményeket, amelyek az egyes esetek kontextusával változnak. A korábbi döntésektől így indokolt esetben, racionális érveléssel - különleges igazolással, megfelelő mérlegeléssel - el lehet térni, és így a régebbi jogtételek megújíthatók: a nyílt felülbírálat esetén a bíróság kifejezésre juttatja, hogy a korábbi döntésében megfogalmazott szabályt a döntés meghozatalától nem alkalmazza; a hallgatólagos felülbírálat esetében pedig a korábbi szabályt direkt konfrontáció nélkül rontja le. Ez a gyakorlat egyre finomabb különbségtételekhez, pontosabb értelmezési kritériumokhoz vezet, és lépésről lépésre tartalommal tölti meg a jogrendszer elvont rendelkezéseit, illetve egyre jobban szűkíti a bírói jogértelmezés mozgásterét. Az indokolás szerint a módosítás értelmében a bíróságok kötelesek a Kúria jogértelmezését követni.
[47] A gépjármű vásárlása egy magánszemély vonatkozásában általában - talán elvi éllel kijelenthetően - nem tekinthető a magánjog alkalmazásában a mindennapi élet szokásos ügyletei körébe tartozónak. Ugyanakkor - bár a gépjármű nem minősül a Ptk. szóhasználatában gyorsan romló vagy olyan dolognak, amelynél a(z értékesítési vagy felhasználási) késedelem jelentős értékveszteséggel járna - annak forgalmi értéke évente mégis jelentősen csökkenhet. [Ptk. 5:12. § (2) bek., 5:131. § (4) bek. a) pont] E kereskedelmi forgalmi értékváltozásokat tükrözi, hogy egyes, e tekintetben konzervatívnak nevezhető adószabályok * akár évi 10%-os értékcsökkenés elszámolását is megengedik az adózók számára. Ezt alapul véve pedig egy gépjármű forgalmi értéke kilenc év alatt (akár a tizedére is) csökkenhet.
[48] A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 47. § (2) bek.) szerint a végrehajtó végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása, így különösen a végrehajtás alá vonható vagyontárgyak felkutatása érdekében eljárása során megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket - többek között -, a gépjárműveket nyilvántartó hatóságot [Vht. 47. § (2) bek.]. Általában nem mentes a végrehajtás alól a Vht. szerint az adós gépjárműve, akkor sem, ha anélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik - kivéve a Vht. 103. § (6) bekezdésében meghatározott esetet -, azonban mentes a végrehajtás alól az adós betegsége és testi fogyatékossága miatt szükséges gyógyszer, gyógyászati és technikai segédeszköz, a mozgásában korlátozott adós gépjárműve [Vht. 90. § (1) bek. a) és i) pont.]
[49] A Vht. szerint gépjármű lefoglalása esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a gépjármű törzskönyvét is lefoglalni. Ha ez bármilyen okból nem lehetséges, a forgalmi engedély, illetve a törzskönyv lefoglalásának meghiúsulását és ennek okát a foglalási jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. A végrehajtó a foglalási jegyzőkönyv másolatát, valamint a lefoglalt forgalmi engedélyt és törzskönyvet megküldi a gépjármű-tulajdonos lakcíme vagy székhelye (ennek hiányában telephelye) szerint, külföldi lakóhellyel (székhellyel vagy telephellyel) rendelkező tulajdonos esetében pedig az üzembentartó lakcíme vagy székhelye (ennek hiányában telephelye) szerint illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak. Ha az illetékes hatóság nem állapítható meg, az okmányokat a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak kell megküldeni. A végrehajtó által megküldött foglalási jegyzőkönyv másolata alapján a közlekedési igazgatási hatóság haladéktalanul bejegyzi az elidegenítési és terhelési tilalmat. Ha a forgalmi engedély vagy a törzskönyv lefoglalása meghiúsult, a végrehajtó az elidegenítési és terhelési tilalom nyilvántartásba történt bejegyzését követő harminc nap elteltével hívhatja fel a közlekedési igazgatási hatóságot, hogy a gépjárművet vonja ki a forgalomból; a hatóság köteles e felhívásnak haladéktalanul eleget tenni [Vht. 103. § (1)-(2) bek.].
[50] A végrehajtó a gépjárművet a járműnyilvántartásban szereplő adatok alapján is lefoglalhatja, ha az adós a gépjármű tulajdonosaként van a nyilvántartásba bejegyezve. A gépjármű értékesítése vagy átvétele után az új tulajdonos kérelmére az értékesítésről, átvételről készült jegyzőkönyv alapján a közlekedési igazgatási hatóság látja el a gépjárművet a forgalomban való részvételhez szükséges jelzésekkel és okmányokkal. [Vht. 103. § (3)-(4) bek.]
[51] A természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű lefoglalásakor - a zár alá vétel alkalmazásának kivételével - csak a törzskönyvet kell lefoglalni és a foglalási jegyzőkönyv másolatával együtt megküldeni az illetékes közlekedési igazgatási hatóságnak, ha pedig ez nem állapítható meg, a gépjárművet nyilvántartó hatóságnak; az adós a gépjármű értékesítéséig - a zár alá vétel esetét kivéve - a gépjárművet használhatja. Ha az adós a végrehajtási eljárás tartama alatt a foglalkozásával felhagyott, vagy a foglalkozás végzéséhez szükséges engedélyét visszavonták, a fenti, általános rendelkezések szerint kell eljárni. Ha e gépjármű becsértéke nem éri el a miniszternek az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében * foglalt összeget, a gépjármű mentes a végrehajtás alól. [Vht. 103. § (5)-(6) bek.]
[52] A végrehajtást foganatosító bíróság a természetes személy adósnak a foglalásról való tudomásszerzést követő 8 napon belül a bírósághoz előterjesztett kérelmére a kérelem beérkezését követő 8 napon belül, meghallgatás tartása esetén pedig a meghallgatáson meghozott végzéssel engedélyezheti a lefoglalt gépjármű - több gépjármű esetén egyik gépjárműve - árverésig történő használatát, ha az adósnak arra a munkavégzése helyszínére történő eljutása, üzemi, üzleti tevékenységének folytatása vagy saját és családtagjainak szállítása érdekében van szüksége, és az eljárás során korábban rendbírsággal nem sújtották. A kérelemhez csatolni kell indokainak alátámasztását igazoló okiratokat. A bíróság a gépjármű használatát engedélyező végzését megküldi a végrehajtónak, aki intézkedik a gépjármű forgalomba történő visszahelyezése iránt. A bíróság végzése ellen nincs helye fellebbezésnek. Az adós köteles a gépjárművet az árverés megtartása érdekében a végrehajtó felhívására a felhívásban megjelölt időpontban és helyszínre szállítani, ennek elmulasztása esetén vele szemben rendbírság kiszabásának van helye. [Vht. 103. § (8) bek.]
[53] A Vht. 118. §-a szerint az ingóságot - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - rendszerint árverésen kell értékesíteni. A Vht. 124. § (2)-(5) bekezdése szerint az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel közli az ingóság becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja őket ajánlatuk megtételére. A vételi ajánlat akkor érvényes, ha az legalább a licitküszöb összegével meghaladja az előzőleg tett vételi ajánlatot. Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték 35%-áig. Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingóságot a legtöbbet ajánló megvette. A Vht. 103. § (5) bekezdése alapján lefoglalt gépjármű vételárát azonban csak olyan összegre lehet leszállítani, amelyből a végrehajtás előrelátható költségei és az adósnak a 170/A. § (1) bekezdése alapján járó összeg fedezhető.
[54] A végrehajtó az ingóságot a felek kívánságára - az általuk meghatározott vevő részére és az általuk megállapított becsértéken - árverésen kívül, de árverési vétel hatályával adja el. Az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű nem adható el árverésen kívül, ha a vételárból a végrehajtás előrelátható költsége és az adósnak a Vht. 170/A. § (1) bekezdése szerint járó összeg nem fedezhető. [Vht. 133. § (1) és (3) bek.] A Vht. 170/A. §-a szerint a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű értékesítéséből befolyt vételárnak a végrehajtási költségek kielégítése után fennmaradó részéből a miniszternek az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben kiadott rendeletében foglalt összeg * az adóst illeti meg, a fennmaradó összeg fordítható a követeléseknek - a Vht. 165-168. § szerint történő - kielégítésére. Ha azonban a gépjármű értékesítéséből befolyt vételárból zálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, e §-ban foglalt rendelkezés nem alkalmazható, és a Vht. zálogjogosult privilegizált kielégítését előíró 169. §-a szerint kell eljárni.
[55] A Legfelsőbb Bíróság P. törv. I. 20 042/1990. (BH1990. 431.) ítéletében közvetve értelmezte azt is, hogy mikor minősülhet a személygépkocsi az adós foglalkozása gyakorlásához nélkülözhetetlennek. Ennek körében kimondta, hogy az adós foglalkozásából fakadó tevékenységét több megye területén folytatja, alkalmazottakat foglalkoztat, anyagbeszerzést végez, az egyes munkavégzési helyek eléréséhez, az anyagszállításhoz és anyagbeszerzéshez a személygépkocsi nélkülözhetetlen munkaeszköz, amelynek más megoldásokkal való pótlása nyilvánvalóan jelentős költségtöbbletet jelent, ami a foglalkozás folytatását súlyosan megnehezítené. Az adott ügy elbírálásánál nem hagyhatók figyelmen kívül azok a gazdasági, társadalmi változások sem, amelyek hatással vannak a kisiparosi tevékenységgel szembeni elvárásokra. Ilyen esetben az adós személygépkocsija foglalkozása gyakorlásához nélkülözhetetlennek tekinthető.
[56] A Vht. Kommentár * Vht. 90. §-ához fűzött magyarázata szerint e körben olyan eszközről van szó, amely nélkül az adós foglalkozásának gyakorlása lehetetlenné válik. Ennek körében vizsgálni kell azt, hogy az adott eszköz szükséges-e az adós foglalkozásának gyakorlásához a foglalkozásból eredő sajátosságokra figyelemmel. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság időközben már hatályon kívül helyezett PK 243. számú állásfoglalása azt mondta ki, hogy amennyiben az adós foglalkozásának gyakorlására rendelt ingóságok meghaladják az általánosan szükséges mértéket, a szükségletet meghaladó részt le lehet foglalni. A mentes eszközöknek ebből következően a gyakorolt tevékenységgel kell arányban állni, függetlenül attól, hogy milyen jogviszony keretében történik a foglalkozás, illetőleg a hivatás gyakorlása. A Vht. 103. §-ához fűzött magyarázat szerint pedig e törvényi kritérium csak abban az esetben valósul meg, ha a gépkocsi nélkül az adós a foglalkozását nem tudná gyakorolni, vagy annak gyakorlása jelentős mértékben elnehezülne. Ebbe a körbe tartozhatnak azok a foglalkozások például, amelyek szerszámigényesek (szállítási szükséglet), és a helyszínen ellátandó javítások elvégzését jelentik. E körbe tartozhat a személyszállítást végző vállalkozó, sőt ugyancsak idesorolható a teheráru fuvarozását végző személy, annak tehergépjárműve a foglalkozás gyakorlásához nélkülözhetetlen.
[57] A vizsgált perbeli esetekben néhány milliós kölcsönösszeg biztosítékaként a törzskönyv hitelező részére való birtokbaadásával közvetve elért elidegenítési jog kizárása nyolc-tíz éves kölcsöntörlesztési futamidő kikötése mellett azért megkérdőjelezhető hatékonyságú, mert a futamidő felétől a tipikusan szintén 3-6 millió forint vételáron beszerzett gépjárművek mint az adós vagyonában kielégítésre elérhető vagyontárgyak forgalmi értéke akár a felére is csökkenhet pusztán a gépjárművek fokozottabb amortizációja miatt, és az említett végrehajtási szabályok alapján - zálogjog kikötésének a hiányában - a végrehajtást kérő hitelező a végrehajtási kielégítési sorrendben tűrni kénytelen az övéhez képest privilegizált követelések kielégítését, illetve osztozni lesz kénytelen a vele egy sorban kielégítésre jogosult végrehajtást kérőkkel, továbbá a természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen gépjármű esetén még mentessé is válhat az adott gépjármű a végrehajtás alól, vagy a 13/2001. (X. 10.) IM rendeletben meghatározott összeget az adósnak kell kiadni. Azaz a gépjárműből való hitelezői kielégítés keresés elméleti esélyét önmagában a gépjármű adós vagyonában hagyása elidegenítési jogának szerződéses korlátozásával nem növeli számottevően, miközben az adós méltányos érdekeit is sértheti akkor, ha a fokozott tempójú amortizáció korai szakaszában magasabb áron tudná értékesíteni a gépjárművet, de ehhez a hitelező nem járul hozzá.
[58] A Kúria Pfv.I.21.202/2015/4. számú ítéletében kimondta, hogy nem tekinthető az alperes pénzintézet szokásos szerződési gyakorlatától lényegesen eltérő kikötésnek az ÁSZF azon rendelkezése, amely szerint a kölcsönszerződésből eredő követelése maradéktalan kiegyenlítéséig az alperes jogosult a törzskönyvet a birtokában tartani, hiszen a szerződéskötés során tanúsított általánosan elvárható gondosság mellett az alperessel szerződő fél számára is elfogadható és felfogható volt az, hogy amíg az alperes követelése maradéktalanul kiegyenlítést nem nyer, addig a törzskönyv visszatartásának joga és lehetősége - mint a kölcsönszerződés biztosítéka - az alperes rendelkezésére fog állni. Az ÁSZF e rendelkezése lényegesen nem tért el az alperes pénzintézet szokásos szerződési gyakorlatától, az alperest ezért külön figyelemfelhívó tájékoztatás nem terhelte, s azt a felperesnek nem kellett kifejezetten elfogadnia, anélkül is a szerződés részévé vált az 1959-es Ptk. 205/B. §-ával összhangban.
[59] E döntésében a Kúria továbbá kimondta, hogy a törzskönyv birtoklása nem sérti a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, a Tanács 1993. április 5-ei 93/13/EGK irányelvében foglaltakat sem, mivel a törzskönyv birtoklása valójában a szerződés teljesítésének biztosítása, és az irányelv rendelkezéseivel nem ellentétes, hogy az alperes a vételi jog megszűnését követően is biztosítani kívánta a felperest terhelő tartozás kiegyenlítését, e biztosíték alkalmazása nem okoz jelentős egyenlőtlenséget a peres felek jogaiban és kötelezettségeiben.
[60] A Kúria Gfv.VII.30.031/2016/7. ítéletében kimondta továbbá, hogy a törzskönyv kiadására kötelezést kérő felperes a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: 1996-os Hpt.) 213. § (1) bekezdés f) pontjával kapcsolatos hivatkozása érdemben nem volt vizsgálható, mert a felperes törzskönyv kiadása iránt indított pert az alperessel szemben, kereseti kérelmében maga hivatkozott arra, hogy a perbeli kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítását nem kéri. Egy ilyen tartalmú kereseti kérelem önmagában kizárja, hogy a bíróság hivatalból vizsgálja a szerződés esetleges érvénytelenségét, mivel ez a felperes önrendelkezési jogával, a kérelemhez kötöttség elvével lenne ellentétes. Megállapította ugyanakkor, hogy az 1996-os Hpt. 213. § (1) bekezdés f) pontjában írtak megsértése önmagában amiatt nem állapítható meg, mert még ha a törzskönyvre vonatkozó rendelkezés biztosítéknak lenne is tekintendő, az azzal kapcsolatos rendelkezések akkor is a kölcsönszerződés részévé váltak, mivel azok az ÁSZF-ben rendezésre kerültek.
[61] A Kúria Pfv.VI.20.295/2016/7. ítéletében kimondta, hogy a felek kölcsönszerződésének a részévé vált ÁSZF 4. pontja - annak tartalma alapján - az alperes részére a törzskönyvbirtoklás jogát - az egyéb szerződést biztosító járulékos szerződésektől, azaz az opciótól és a halasztott hatályú adásvételi szerződéstől függetlenül - biztosította egyfajta önálló, atipikus biztosítékként. Ez tehát a szerződés teljesítésének egy további biztosítékát jelentette, és nem okozott egyenlőtlenséget a felek jogai és kötelezettségei tekintetében sem, így nem is minősülhet tisztességtelen kikötésnek. A vételi jog legfeljebb öt évre lehet biztosíték, a kölcsön futamideje azonban ezt lényegesen meghaladta. Ezt követően tehát ha az alperesnek a törzskönyvet ki kellene adnia, a fennálló hátralék lényegében biztosíték nélkül maradna, és a törzskönyvet és így a gépkocsit az alperes a halasztott hatályú adásvételi szerződés hatálybalépéséig nem tudná megőrizni, a felek között létrejött további szerződés tehát értelmét veszítené. A szerződés ilyen módon történt többszörös biztosítása ugyanakkor a felperes érdekeivel sem állt ellentétben, hiszen ez tette lehetővé számára hosszabb futamidejű kölcsön felvételét.
[62] Vizsgálataim során nem találkoztam olyan kúriai döntéssel, amely a törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokbaadása szerződési kikötésének jogszabálykerülő jellegét erre irányuló felülvizsgálati kérelem alapján vizsgálta volna. Sőt ilyen jelleg hiányára utaló kúriai álláspontra enged következtetni, hogy a 7. pontban említettek szerint a Kúria a szerződési szabadság, és a tulajdonosi rendelkezési jog szabadsága alapján közvetve elismerte az ilyen szerződési kikötés magánjogi érvényességét, de legalábbis nyilvánvaló semmisségét nem észlelte. *
[63] A Kommentár * Ptk. 6:95. §-ához fűzött magyarázatából kiemelendő, hogy a jogszabály megkerülésével kötött szerződések semmisségével kapcsolatban az 1959-es Ptk.-hoz kapcsolódó bírói gyakorlatból a Ptk. alapján is figyelembe vehető tételt szögez le a Legfelsőbb Bíróság BH2011. 345. eseti határozatában. Az ítéletben kimondta, hogy a szerződés azon rendelkezése, miszerint a jogszabály szerint 5 évre kiköthető biztosítéki célú vételi jog megszűnésekor ugyancsak a szerződésben kikötött, de a megszűnő vételi jog megszűnésének napját követő napon hatályba lépő azonos tartalmú, másik vételi jog váltja fel, célját tekintve jogszabály megkerülésére irányul, ezért érvénytelen.
[64] Az ezen tanulmány 3. és 4. pontjaiban bemutatásra került, hogy kölcsönszerződés önálló biztosítéka nem lehet elidegenítési és terhelési tilalom valamint hogy a törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokbaadása joghatását illetően megegyezik a magánjog által szabályozott elidegenítési és terhelési tilalommal, mivel - többek között - azt is gátolja, hogy a törzskönyvet birtokban tartó hitelező hozzájárulása nélkül a gépjárművet az adós elidegenítse. Ennek más hitelbiztosítéktól nem függő jellegét a felek kikötötték, ezen önálló kiköthetőséget a Kúria a fenti döntéseiben elismerte.
[65] Meglátásom szerint e konstrukció érvényesnek való elismerése helyeselhető, azonban annyiban részletezhető, hogy az bár az elidegenítési és terhelési tilalom felhasználhatóságát korlátozó jogszabályi rendelkezés * megkerülésére irányul, de a Kkikr. 5. pontban említett rendelkezései, de különösen a Kkikr. 100. §-a nemcsak, hogy külön maga semmisnek nem nevezi az ilyen biztosítéki felhasználást, hanem kifejezetten kimondja, hogy törzskönyvvel jogszerűen rendelkező ügyfélnek kell tekinteni a pénzügyi intézményeket, a gépjármű-kereskedőket, a zálogjogosultat vagy más olyan természetes személyt, gazdálkodó szervezetet, akinél/amelynél a törzskönyvet a jármű tulajdonosa pénzügyi követelés fejében letétbe helyezte, ha ez a rendelkezési jogot megalapozó okiratból megállapítható. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a Ptk. 6:95. §-ában foglalt, másik semmisséget megalapozó feltétel sem teljesül: nevezetesen a Kkikr.-nek nem célja e szerződési kikötéssel elérni kívánt joghatás megtiltása. A Ptk. 6:95. §-ában kimondott, azon semmisséget kizáró feltétel azonban nem valósul meg, hogy a Kkikr. bármilyen módon szankcionálná a törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokbaadását. Az sem vitatható, hogy a Kkikr. tárgyi hatálya közigazgatási jogi jogviszonyokra terjed ki, így magánjogi jogviszonyokat közvetlenül nem alakít, azonban azok megítélésére befolyással bír. * A Ptk. ugyanis számol a nem feltétlenül magánjogba tartozó ágazati szabályozás sajátos céljával, ehhez elvi lehetőségként hozzákapcsolja a Ptk. által főszabály szerint előírt semmisség feloldásának a magánjogi joghatását.
[66] Mindezért meglátásom szerint a törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokbaadására irányuló szerződési kikötés jogszabálykerülő jellege ellenére nem tekinthető semmisnek.
[67] Mint említésre került a törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokbaadásával a felek célja más biztosíték fennállásától, érvényességétől, hatályosságától függetlenül annak biztosítása, hogy a jövőre nézve megakadályozzák azt, hogy az adós a gépjárművet a törzskönyvet birtokban tartó hitelező hozzájárulása nélkül elidegenítse, azaz a gépjármű a hitelező kielégítés keresése esetén rendelkezésre álljon.
[68] Ehhez képest a fuvarlevél biztosítéki célú birtokba adása vonatkozásában kiemelendő, hogy a Ptk. Kommentár 6:258. §-ához fűzött magyarázata szerint a fuvarlevelet a Ptk. továbbra sem minősíti értékpapírrá. A küldeménnyel való rendelkezési jogot tehát önmagában a fuvarlevél nem biztosítja, a fuvarlevél annak birtokosát nem legitimálja, valamint a feladó, illetve a címzett a küldeménnyel fuvarlevél hiányában is jogosult rendelkezni. Ebből következik az is, hogy a küldeményt csak a címzettnek lehet kiszolgáltatni. A fuvarlevél funkciója csupán a szerződés létrejöttének, feltételeinek, a küldemény átvételének, a küldemény és a csomagolás jó állapotának és mennyisége megfelelőségének, valamint egyéb szerződéses feltételek bizonyításának megkönnyítése megdönthető vélelem biztosításával.
[69] A fuvarlevél tehát - a lenti kivétellel - a törzskönyvhöz hasonlóan nem értékpapír, de attól eltérően azt nem hatóság, hanem a szerződő felek egyike állítja ki, továbbá a küldemény feletti tulajdonjog, illetve az azt terhelő jogok, így az azt esetleg terhelő elidegenítési és terhelési tilalom fennállásának közvetlen igazolására sem alkalmas.
[70] A Ptk. megváltozott értékpapírjogi szabályaira tekintettel ugyanakkor a Kommentár szerint annak nincs akadálya, hogy a fuvarozó a fuvarlevelet értékpapírrá minősítse, ha a fuvarlevél az értékpapírokkal szemben támasztott követelményeknek eleget tesz [Ptk. 6:565. § (5) bek.]. Ekkor a felek fuvarlevelet a küldemény feletti tulajdonjog megtestesítőjeként állíthatják ki, és mint ilyet, az értékpapírokra vonatkozó szabályok szerint ruházhatják azt át, illetve terhelhetik meg. A törzskönyv ezzel ellentétben - a fentiek szerint - pusztán igazolja, de nem testesíti meg a gépjármű feletti tulajdonjogot, ugyanakkor a kizárólag a birtokában, illetve jogosultjaként való gépjármű tulajdonjogával való rendelkezést korlátozó jog közigazgatási szabályok általi elismerése a törzskönyvnek gépjármű feletti tulajdonjogot megtestesítő értékpapírhoz hasonló joghatást biztosít.
[71] A törzskönyv hitelbiztosítéki célú birtokbaadása elméletileg felfogható volna úgy is, mintha a törzskönyvet a hitelező részére kézizálogba adná az adós. A törzskönyv azonban - jóllehet a Ptk. 5:101. § (2) bekezdése alapján ingó dolog - nem testesíti meg a biztosítékul lekötni kívánt gépjármű feletti tulajdonjogot, így az 1. pontban említettek szerint önmagában alkalmatlan arra, hogy a Ptk. 5:88. § b) pontja alkalmazásában annak átadását a gépjármű mint zálogtárgy birtoka átruházásának tekinthessük. A felek ügyleti szándéka nem is irányul a gépjármű feletti kézizálogjog alapítására, hiszen a fentiek alapján a biztosítéki céllal alkalmazott vételi jog biztosítékaként, vagy amellett önálló biztosítékként került a gépjármű feletti törzskönyv birtokbaadás kikötésre az elidegenítési és terhelési tilalom kikötése helyett.
[72] Tekintettel arra, hogy bár a gyakorlatban * nem is merül fel, de elméletileg nem is kizárt, így röviden vizsgálható annak a lehetősége is, hogy gépjármű közraktárba helyezése esetén, ha a felek azt kívánják elérni, hogy a gépjármű-tulajdonos ne tudja átruházni a közraktár jegyet - amely a közraktározásról szóló 1996. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Krtv.) 1. § (3) bekezdése szerint a közraktári szerződés alapján letétbe vett áruról kiállított rendeletre szóló értékpapír, mely a közraktár részéről az áru átvételének elismerését jelenti, és kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét bizonyítja -, elég, ha a Krtv. 25. § (1) bekezdésével és 26. § (6) bekezdésével összhangban a zálogjegyet a jogosult a hitelezőre forgatja, hiszen ezek szerint az árujegy és a zálogjegy együttes birtoklása jogosít a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatásának igénylésére, és a szabályosan forgatott zálogjegy önmagában a zálogjegyen szereplő összeg iránti pénzkövetelést testesíti meg, és ennek fedezetéül zálogjogot biztosít birtokosának a közraktárban elhelyezett árun. Azaz szükségtelen volna ez esetben külön a közraktárba adott gépjármű törzskönyvét még a hitelező birtokába is adni. Itt is hangsúlyozandó azonban, hogy a vizsgált gyakorlatban a zálogjog helyett erősebb biztosíték, vételi jog kikötésére került sor a hitelező és az adós között, illetve a vizsgált esetekben a felek szerződési céljának azért sem felelne meg ez a konstrukció leginkább, mert a gépjármű használatát a közraktárban való elhelyezés kizárná a tulajdonos kölcsönadó számára.
[73] Meglátásom szerint a gépjármű törzskönyvének biztosítéki célú birtokba adásának jelenlegi gyakorlata praktikusan nem érinti, teoretikusan pedig összeegyeztethető a fuvarlevélre, kézizálogjogra, továbbá közraktár jegyre vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel.
[74] A fenti szabályokból, illetve az ismertetett gépjármű-adásvétel kölcsönből való finanszírozása körében ismertetett hitelbiztosíték alkalmazási gyakorlatából észszerűen lehet arra következtetni, hogy erőteljes gazdasági igény áll fenn az elidegenítési és terhelési tilalom önálló, (szinte) dologi hatályú kikötésének jogalkotó általi lehetővé tételére.
[75] Nem nyilvánvaló, hogy ezen igény az elidegenítési és terhelési tilalmat kimondó magánjogi szabályok módosítása helyett miért egy közigazgatási jogi jogintézmény bevezetése által került kielégítésre.
[76] Meglátásom szerint célszerű volna a hitelezői igények alapján felülvizsgálni az elidegenítési és terhelési tilalom önálló és gépjárművek esetén is dologi hatályhoz közelítő joghatású kikötésének a lehetővé tételét, azzal, hogy ha a jogalkotó ennek visszaélésszerű felhasználásától tart, a kölcsönkövetelés önálló biztosítására való teljes kizárása helyett megfontolandó - más szerződést biztosító mellékkötelezettségekhez, különösen a kötbérhez, jogvesztés kikötéséhez hasonlóan - rugalmas bírói mérséklés lehetőségét kifejezetten kimondani.
(Megjelent: Polgári Jog, 2020/3-4. sz.)
