2019-ben hatályba lépett az (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Szerkezetalakítási Irányelv), melyet a jogalkotónak a közeljövőben át kell ültetnie a magyar jogba. Az irányelv nyomán szükséges lesz megalkotni egy olyan szerkezetátalakítási eljárást, amely félúton helyezkedik el a tisztán kontraktuális alapú restrukturálás és a formális fizetésképtelenségi eljárások között. Csőke Andrea vitaindító céllal a Polgári Jog jelen számában közzétette jogszabálytervezetét (a továbbiakban: Tervezet) a szerkezetátalakítási eljárásokról. Jelen tanulmány célja az irányelv által létrehozni kívánt szerkezetátalakítási eljárások legfontosabb sajátosságainak ismertetése, és ezekhez kapcsolódóan Csőke Andrea megoldásainak bemutatása, valamint a kodifikációs folyamat során megoldásra váró egyes további problémák felvetése.
Hivatkozott jogszabályhelyek: Szerkezetátalakítási Irányelv (24)-(26), (28), (30)-(39), (40)-(64), (66)-(69) preambulumbekezdés, 1. cikk, 2. cikk (1) bek., 2. cikk (2) bek. b) pont, 4. cikk (1) bek., 4. cikk (3) bek., 4. cikk (5) bek., 5-6. cikk, 7. cikk (2) bek., 7. cikk (4) bek., 7. cikk (5) bek., 7. cikk (7) bek., 7. cikk (9) bek., 8-15. cikk, 17-18. cikk, 34. cikk; Fizetésképtelenségi Rendelet (10), (12)-(14) preambulumbekezdés, 1. cikk (1) bek., 2. cikk; Csődtv. 7. §, 9. § (1) bek., 11. §, 21/B. §, 27. § (2) bek. e) pont, 40. §; Ptk. 5:98. §, 6:120. §, 6:417. §, 6:432. §
Címkék: Szerkezetátalakítási Irányelv, fizetésképtelenség, Csődtörvény, megelőző szerkezetátalakítási eljárás
[1] Hosszadalmas jogalkotási folyamat eredményeként 2019 júliusában lépett hatályba a Szerkezetátalakítási Irányelv. * A Szerkezetátalakítási Irányelvet a tagállamoknak alapvetően 2021. júliusáig kell átültetniük azzal, hogy ez a határidő további egy évvel meghosszabbítható. * A magyar jogalkotónak tehát a közeljövőben szükséges lesz állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a Szerkezetátalakítási Irányelv által előírt megelőző szerkezetátalakítási eljárást * milyen tartalommal és formában kívánja megalkotni.
[2] A Csőke Andrea által készített jogszabálytervezet és az ahhoz fűzött rövid magyarázatok a jó irányba tett nagyon jelentős lépésként értékelhetők. A Tervezet a Szerkezetátalakítási Irányelv által elvárt szerkezetátalakítási keretrendszer magyarországi meghonosításának egy lehetséges irányát vázolja fel. Ahogy Csőke Andrea írásából is kiderül, a szerző tervezetét vitaindítónak szánta, és nem lép fel azzal az igénnyel, hogy valamennyi felmerülő kérdésre tudja az egyetlen helyes választ. A végleges jogszabályszöveg elkészüléséig még számos vitát kell lefolytatni, és számos érdekcsoport véleményét szükséges lesz a jogalkotási folyamatba becsatornázni. Csőke Andrea részletesen kimunkált javaslata és - kisebb mértékben - jelen tanulmány * is azt a célt kívánja szolgálni, hogy ez a szakmai munka minél előbb meginduljon.
[3] Jelen írásban a Szerkezetátalakítási Irányelv által bevezetni kívánt szerkezetátalakítási keretrendszer leglényegesebb csomópontjait mutatom be, majd az egyes csomópontokhoz kapcsolódóan kitérek Csőke Andrea megoldási javaslatára. A jelen írásnak nem célja Csőke Andrea javaslatának átfogó bírálata, tanulmányom csupán egyes, általam lényegesnek tartott alapkérdésekre fókuszál. Csőke Andrea javaslatának technikai és eljárási jellegű részeire nem térek ki; utóbbiak a kodifikációs munka során fognak várhatóan komoly orientációs erővel bírni.
[4] A jelentős gazdasági potenciállal és eszközökkel bíró, számos munkavállalót foglalkoztató és a gazdaság teljesítőképességéhez jelentősen hozzájáruló vállalkozások - legalábbis ez a helyzet a gazdasági fellendülés, olcsó hitel és viszonylagos pénzbőség idején - ritkán kerülnek a fizetésképtelenségi eljárások hatókörébe adósi oldalon. Ugyanakkor egy nagyobb válsághullám idején a stabilnak hitt vállalkozások is megrendülhetnek: a beszállítói láncok megszakadnak, a hitelhez jutás nehézzé és drágává válik, a megújuló hitelkeretek elapadnak, és sok egyébként életképes vállalkozás kerülhet fizetésképtelen helyzetbe. A 2020 tavaszán, a COVID-19 világjárvány nyomán megtapasztalt rendkívüli helyzet jól mutatja, hogy egy válsághelyzet kialakulása bármikor bekövetkezhet, és nehezen előrelátható következményekkel járhat. Ez nem csupán az adott vállalkozás tőketulajdonosait és munkavállalóit hozhatja nehéz helyzetbe, de a továbbgyűrűző hatások révén számos további - egyébként életképes - vállalkozás stabilitását is megrendítheti, illetve a megnövekedő szociális kiadások és a csökkenő jövedelemtermelő képesség miatt a nemzetgazdaság egésze számára hátrányos hatással bír.
[5] A fizetésképtelenségi jog egyik legfontosabb feladata, hogy növelje az életképes vállalkozások * ellenállóképességét a válsághullámok idején. Ehhez nem elégséges, hogy a fizetésképtelenségi jog hatékony eljárásokat biztosítson a reorganizációra, illetve az életképtelen társaságok likvidációjára. Ezek mellett szükség volna egy olyan, kevéssé formalizált, nagy rugalmasságot biztosító restrukturálási keretrendszerre is, amelyet azok a vállalkozások is hajlandóak igénybe venni, amelyek jellemzően kívül esnek a formális fizetésképtelenségi eljárások hatókörén. Szembe kell nézni azzal, hogy a vállalati vezetők nem bíznak annyira a jelenlegi magyar fizetésképtelenségi rezsimben, hogy még életképesnek tartott vállalkozásukat formális fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezésével akarnák megmenteni. Természetesen eljöhet egy olyan pont a vállalkozás életében, amikor ez elkerülhetetlenné válik, de addigra a reorganizáció lehetőségei - a tényleges fizetésképtelenség bekövetkezésével vagy előrehaladtával - rendszerint lényegesen beszűkülnek. E körben figyelembe kell venni azt is, hogy számos iparágban önmagában a fizetésképtelenség árnyéka elég ahhoz, hogy megpecsételje egy vállalkozás sorsát. Még ha egy új csődtörvény a jelenlegieknél jóval hatékonyabb és modernebb fizetésképtelenségi eljárásokat vezetne is be, önmagában ettől nem várható, hogy az életképes vállalkozások vezetői a formális, nyilvános és végsősoron általuk csak nagyon korlátozottan kontrollált fizetésképtelenségi eljárásokra bíznák a vállalat sorsát, amíg lehetőséget látnak a formális eljáráson kívüli restrukturálásra. Továbbá nem is lehet jogalkotói cél az egyébként életképes és megmenthető vállalkozások formális fizetésképtelenségi eljárásokba való - különféle szankciókkal ösztönzött - „beterelése”, mivel egy ilyen paternalista típusú megközelítés szükségképpen nem volna hatékony, és erre nem is mutatkozik igény sem a jogalkotó, sem a gazdaság szereplői részéről.
[6] A gazdaság szereplői számára a formális fizetésképtelenségi eljárások alternatívájaként jelenleg csupán a kontraktuális alapú restrukturálás áll rendelkezésre. * Ebben az esetben az adós és egyes hitelezői - jellemzően a pénzügyi hitelezők - tisztán szerződéses alapon megállapodnak az adósság átütemezéséről, addicionális hitel nyújtásáról, az adósban történő részesedésszerzésről, az adós működésének átstrukturálásáról, vagy más hasonló, a fizetésképtelenség elkerülését célzó intézkedésről. A szerződéses alapú restrukturálás előnye, hogy az általában nem nyilvános, így ideális esetben nem hat hátrányosan az adós piaci megítélésére a megállapodásban nem részes hitelezők, illetve üzleti partnerek és fogyasztók körében. További előny, hogy a felek szerződéses szabadságuk körében lényegében kötöttségek nélkül állapodhatnak meg az átstrukturálás feltételeiben - azzal, hogy e körben természetesen figyelemmel kell lenni a kötelezően alkalmazandó jogszabályokra, így például a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) vagy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) hitelezővédelmi rendelkezéseire. * Ugyanakkor szembetűnőek a kontraktuális alapú restrukturálás hátrányai is:
- A kötelező erejű moratórium helyett csak az érintett hitelezők által önkéntesen vállalt haladék vagy „standstill” (a követelés érvényesítésétől való időleges tartózkodás) biztosít lehetőséget a restrukturálás kitárgyalására és implementálására. Ez egyértelműen jelentős erőfölényt biztosít a hitelezők számára már a tárgyalási folyamat során is, továbbá akár egyetlen jelentős hitelező kívülmaradása már ebben a fázisban ellehetetlenítheti a restrukturálási folyamatot.
- Mivel a megkötött megállapodás csak az abban részes (azt elfogadó) felekre terjed ki, a sikeres restrukturálás érdekében rendszerint valamennyi érintett hitelezővel szükséges megegyezni. Ez megnehezíti az egyezség létrehozását.
- Az adós nem élvez jogszabályi védelmet az olyan szerződéses „ipso facto” klauzulákkal szemben, melyek lehetőséget adnak az adós szerződéses partnereinek, hogy az esedékes tartozások meg nem fizetése vagy más ok (például bármilyen fizetésképtelenségi esemény) alapján felmondják az adóssal kötött szerződésüket.
[7] Az ún. „pre-insolvency proceedings”, így a Szerkezetátalakítási Irányelvben modellezett szerkezetátalakítási eljárás is félúton helyezkedik el a tisztán kontraktuális alapú restrukturálás és a formális fizetésképtelenségi eljárások között. Olyan restrukturálási eljárásról van szó, amit a vállalkozások a tényleges fizetésképtelenséget megelőzően vehetnek igénybe a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Jellemzően ezek az eljárások a pénzügyi hitelezőkre és nem a rendes üzletmenettel kapcsolatos hitelezőkre fókuszálnak. Ideális esetben elkerülhetővé válik reputációs kár és a fizetésképtelenség stigmája, és ezen eljárások során jobban megőrizhető a vállalkozás értéke. Tipikusan olyan vállalkozásokra van optimalizálva ez a típusú eljárás, melyek nyereségesek, a működési bevételeik magasabbak a kiadásaiknál, de nem elég profitábilisak ahhoz, hogy képesek legyenek viselni és teljesíteni a pénzügyi hitelezők (bankok) lejáró követeléseit. *
[8] A Szerkezetátalakítási Irányelv három lényeges területen irányoz elő szabályokat. Ezek (i) a fizetésképtelenséget megelőző szerkezetátalakítás, (ii) a „vállalkozó” (egyéni vállalkozó vagy vállalkozás tagja) adósságrendezése és az eltiltás alóli mentesítése, valamint (iii) a tagállamok fizetésképtelenségi eljárásai hatékonyságának növelése. Jelen tanulmányban kizárólag a fizetésképtelenséget megelőző szerkezetátalakítás kérdésére fókuszálunk.
[9] A fizetésképtelenség elkerülésének érdekében a keretrendszerhez azok az - életképes * - adósok férhetnek hozzá, amelyek esetén fennáll a „fizetésképtelenség valószínűsége”. * A fizetésképtelenség valószínűsége fogalma a Szerkezetátalakítási Irányelv rendszerében központi jelentőséggel bír: ez jelenti a belépési pontot a szerkezetátalakítási eljárásba. A fizetésképtelenség valószínűségének meghatározása tagállami hatáskörben marad. * E körben a Szerkezetátalakítási Irányelv annyi támpontot ad, hogy biztosítani kell, hogy az adósoknak rendelkezésére álljon egy szerkezetátalakítási keret annak érdekében, hogy olyan korai szakaszban kezelni tudják pénzügyi nehézségeiket, amikor még valószínű, hogy fizetésképtelenségük megelőzhető, és biztosítható a vállalkozásuk életképessége. Biztosítani kell, hogy az adósok még az előtt igénybe vehessék a szerkezetátalakítási keretet, hogy a nemzeti jogszabályok értelmében fizetésképtelenné váltak volna, azaz azt megelőzően, hogy teljesülnének esetükben a kollektív fizetésképtelenségi eljárás megindításának a nemzeti jog szerinti feltételei, ami általában az adós rendelkezési jogkörének teljes elvonásával és felszámoló kijelölésével jár. A szerkezetátalakítási keretekkel való visszaélések elkerülése érdekében feltételként elő kell írni azt, hogy az adós pénzügyi nehézségeinek olyan mértékűnek kell lenniük, amely valószínűsíti a fizetésképtelenség bekövetkezését. * A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kiterjesszék a Szerkezetátalakítási Irányelvben meghatározott megelőző szerkezetátalakítási keretek hatályát az olyan helyzetekre is, amelyekben az adósok nem pénzügyi jellegű nehézségekkel küzdenek, feltéve, hogy e nehézségek következtében ténylegesen és súlyosan veszélybe kerülhet az adós esedékessé váló adósságainak kifizetésére való aktuális vagy jövőbeli képessége. Az e veszély fennállásának mérlegelése során vizsgálandó időtartam több hónap vagy még hosszabb idő is lehet, így az olyan eseteket is figyelembe lehet venni, amikor az adós olyan nem pénzügyi jellegű nehézségekkel néz szembe, amelyek vállalkozásának folytatását, középtávon pedig likviditását veszélyeztetik. Ilyen helyzet lehet például az, ha az adós elveszít egy számára rendkívül fontos szerződést. *
[10] A Szerkezetátalakítási Irányelv nem szól arról, hogy az eljárásba történő belépés legkorábbi időpontjának meghatározása mellett szükséges-e a belépés legkésőbbi idejének meghatározása is. Más szóval úgy tűnik, hogy a nemzeti jogalkotóra van bízva annak eldöntése, hogy a már fizetésképtelen helyzetben lévő vállalkozások számára is elérhetővé kívánja-e tenni a szerkezetátalakítási eljárást. Ez az átültetés folyamán részletes elemzést igényel. Felhozhatók érvek amellett, hogy a belépési időszak csak addig tartson, amíg az adós nem került fizetésképtelen helyzetbe (mely utóbbi esetben az új csődtörvény várhatóan kötelezővé tenné a formális fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezését): ez egyértelműen arra ösztönözné az adósokat, hogy időben kezdeményezzék a szerkezetátalakítási eljárást. A fizetésképtelenség előrehaladott fázisában levő társaságok esetén erősen kérdéses, hogy azok „életképesnek” tekinthetők-e, így egyáltalán ki kell-e hogy terjedjen rájuk a szerkezetátalakítási eljárás hatálya. A Szerkezetátalakítási Irányelv maga is megengedi, hogy a tagállamok bevezessenek egy életképességi vizsgálatot, feltéve, hogy az ilyen vizsgálat célja az olyan adósok kizárása, amelyek várhatóan nem lesznek életképesek, és hogy a vizsgálat nem az adós vagyontárgyainak kárára történik. * Ugyanakkor célszerű volna elkerülni, hogy a szerkezetátalakítási eljárásba való belépést bürokratikus akadályokkal nehezítsük el vagy lassítsuk.
[11] Csőke Andrea javaslata nem tartalmaz szabályokat arra nézve, hogy mikor áll fenn a „fizetésképtelenség valószínűsége”, amely - a Szerkezetátalakítási Irányelv szabályai szerint - megnyitná a szerkezetátalakítási eljáráshoz való hozzáférést. Ez elméletileg megnövelheti annak kockázatát, hogy bizonyos - alapvetően fizetőképes - adósok visszaélésszerűen használják a szerkezetátalakítási eljárást egyes hátrányos kötelezettségeik alóli mentesülés vagy időnyerés reményében. Ugyanakkor a javaslatba beépítésre kerültek olyan garanciák, amelyek valószínűtlenné teszik a szerkezetátalakítási eljárás visszaélésszerű - azaz fizetésképtelenséggel nem fenyegetett adósok általi - használatát. Ilyen garanciák a visszaélésszerűen használt követelésérvényesítést megállító határozat * és hitelezői érdeksérelem * esetén az eljárás megszüntetése, illetve a hitelezőket méltánytalanul sértő követelésérvényesítés megállításának megszüntetése * , valamint az az előírás, hogy a szerkezetátalakítási tervnek indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy az hogyan képes megakadályozni az adós fizetésképtelenségét * , melynek hiányában a szerkezetátalakítási megállapodást a bíróság nem hagyja jóvá. * Összességében megfontolandónak látszik, hogy az eljárás belépési pontját ne szűkítsük le szükségtelenül egy „fizetésképtelenség valószínűsége” tesztnek való mechanikus megfelelés vizsgálatával, hanem az eljárás szereplőire - hitelezők, tervszakértő, bíróság - bízzuk annak megítélését, hogy az adós valóban részesülhet-e a szerkezetátalakítási eljárás előnyeiből.
[12] A szerkezetátalakítási eljárásba történő belépés legkésőbbi időpontjával kapcsolatban Csőke Andrea egyértelműen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a formális fizetésképtelenségi eljárások - azaz a jelenlegi csődtörvény szerinti csődeljárás és felszámolási eljárás - elsőbbséget élveznek a szerkezetátalakítással szemben: nem kezdeményezhető szerkezetátalakítási eljárás, ha az adóssal szemben - akár még a fizetésképtelenség vizsgálatának szakaszában - felszámolási eljárás van folyamatban, * illetve a bíróság visszautasítja a szerkezetátalakítási eljárás megindítását, ha az adós csődeljárásban ideiglenes moratóriumot kapott * vagy az adós ellen felszámolási eljárás van folyamatban, * továbbá meg kell szüntetni a szerkezetátalakítási eljárást, ha az adós felszámolását hitelezői kérelemre indított eljárásban a Cégközlönyben közzétették. *
[13] Bár a megszüntetési okok a javaslat jelenlegi formájában nem tűnnek teljesen zártnak - például nem világos, hogy a megindított szerkezetátalakítási eljárás megindulása után indított csődeljárás esetén milyen rendelkezés lenne alkalmazandó -, az elképzelés világos: a szerkezetátalakítási eljárásra csak akkor volna lehetőség, ha a formális fizetésképtelenségi eljárás kezdeményezésére még nem került sor. Ez a megoldás a - szerkezetátalakításhoz hasonlóan szintén reorganizációs célú - csődeljárással kapcsolatban észszerűnek tűnik: csődeljárást a jelenlegi szabályozás szerint kizárólag az adós indíthat, * és ha az adós maga fordul a formális csődeljáráshoz, úgy értelemszerűen a párhuzamos szerkezetátalakítási eljárásnak nincs helye. Ugyanakkor a megindított, de még el nem rendelt felszámolások esetén érdemesnek tűnik újragondolni a tiltást: az, hogy az adós csak akkor részesülhetne a szerkezetátalakítási eljárás előnyeiben, ha (teljesítéssel) megszünteti az ellene folyamatban lévő - akár teljességgel megalapozatlan - felszámolási eljárásokat, * egyrészről ellentétes a fizetésképtelenségi eljárások kollektív (az individuális hitelezővel szemben a hitelezők közösségét előtérbe helyező) természetével, másrészről csak tovább ösztönözné a Csődtv. 27. § (2) bekezdés a) pontja szerinti követelésbehajtási célú felszámolási eljárások visszaélésszerű alkalmazását.
[14] Az adós élhet a moratórium * lehetőségével. A moratórium beállhat ex lege, vagy az adott tagállam igazságügyi hatóságai rendelik el. * A Szerkezetátalakítási Irányelv lehetővé teszi általános vagy egyes hitelező(k)re illetve hitelezői csoportra korlátozott (szelektív) moratórium bevezetését. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a moratórium hatása csak egyes - például a pénzügyi - hitelezőkkel szemben álljon be, míg az adós napi ügyletei, rendes gazdálkodása és kifizetései változatlanul folytatódhatnak. A moratórium kezdeti időtartama legfeljebb 4 hónap, de legfeljebb 12 hónapra meghosszabbítható. A moratórium legfontosabb következménye - főszabály szerint -, hogy az adós védelemben részesül az egyedi végrehajtásokkal szemben, és a moratórium mentesíti az adóst a nemzeti jog szerinti fizetésképtelenségi eljárás kötelező kezdeményezése alól (feltéve, hogy a tagállami jog ilyen kötelezettséget előír), továbbá egy vagy több hitelező kérelmére fel kell függeszteni az olyan fizetésképtelenségi eljárás megindítását, amely az adós felszámolását eredményezheti. A moratórium eredménytelen (szerkezetátalakítási terv elfogadása nélküli) eltelte nem jár automatikusan a fizetésképtelenségi eljárás megindulásával. *
[15] Várhatóan növelni fogja a szerkezetátalakítási eljárás vonzerejét, hogy - szemben például a hatályos magyar csődtörvény sikertelen csődeljárás esetére előírt megoldásával * - annak megindításával az adós nem kényszerül egy olyan egyirányú utcába, ahonnan sikertelenség esetén nem tud visszafordulni vagy más megoldást keresni, hanem automatikusan beletorkollik egy likvidációs jellegű fizetésképtelenségi eljárásba. A szelektív moratórium - és ezzel összefüggésben a bizalmi eljárás - kérdése vélhetően az átültetés egyik legfontosabb kérdése lesz. E körben - más tagállamok megoldásait is figyelembe véve - szükséges lesz egyensúlyt találni a gyors és hatékony eljárás követelménye, a visszaélések elkerülésének kívánalma és a hitelezők érdekeinek védelme között.
[16] Csőke Andrea javaslata szerint a „követelésérvényesítés megállítása” * nem automatikusan következne be, hanem a megállító határozatot a bíróság az adós kérelmére hozná meg. Az adósnak kérelmében indokolnia volna szükséges a megállítás szükségességét és következményeit. A „követelésérvényesítést megállító” határozat - szemben a magyar csődeljárásból ismert fizetési haladékkal (moratórium) * - nem generálisan biztosítana fizetési haladékot a hitelezői követelésekkel szemben, hanem a bíróságnak határozatában meg kellene jelölnie név szerint - a követelés összegét, jogcímét, keletkezési idejét és lejáratát is részletezve - azokat a hitelezőket, akikre a megállító határozat kihat. A meghosszabbítás, * illetve a megállítás megszüntetése * körében Csőke Andrea javaslata némi finomítással a Szerkezetátalakítási Irányelv szabályait követi azzal, hogy a Tervezet egyértelművé teszi, hogy a megállítás egy adott hitelezőre vonatkozó megszüntetése nem a szerkezetátalakítási eljárás befejezését jelenti, csupán azt eredményezi, hogy az adott hitelező kikerül a szerkezetátalakítási eljárás hatálya alól. *
[17] A megállító határozat hatálya - a bíróság döntésétől függően - kiterjedhet a biztosítékot nyújtó harmadik félre is. * Ugyanakkor további átgondolásra szorul, hogyan illeszkedik ez a rendelkezés egyes biztosítékok járulékosságához, * illetve annak hiányához, * továbbá milyen szempontok szerint fog a bíróság állást foglalni a megállítás biztosítéknyújtókra való kiterjesztéséről.
[18] A javaslatban nem került részletezésre, * de a kodifikációs munka során majd figyelmet kell szentelni annak a kérdésnek, hogy a megállító határozat csupán a folyamatban lévő bírósági végrehajtásokat, beszámítást vagy egyéb követeléskielégítést érinti, vagy a „követelésérvényesítés megállítása” fogalom magában foglalja az adós ellen indított pereket, közigazgatási eljárásokat, követelésbehajtási célú felszámolási eljárást is. Annak érdekében, hogy a megállítás az adott eljárási jogszabályok körében értelmezhető legyen, további jogszabálymódosításokra lehet szükség.
[19] A szelektív - egyes hitelezőkre kiterjedő - moratórium átvezet a bizalmi szerkezetátalakítási eljárások kérdéséhez. Gondos elemzést igényel, hogy a szelektív moratórium szükségképpen nyilvános legyen-e, vagy lehetőség legyen arra, hogy az csak az érintett hitelezők számára váljon ismertté. E körben figyelemmel kell lenni arra is, hogy a fizetésképtelenségi eljárások határon átnyúló vonatkozásait szabályozó 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: Fizetésképtelenségi Rendelet) * hatálya alá nem tartozhatnak közzé nem tett (bizalmas jellegű) * fizetésképtelenségi eljárások, továbbá csak kollektív eljárások esnek a Fizetésképtelenségi Rendelet hatálya alá * , így e körben a magyar szerkezetátalakítási eljárások, a moratórium illetve az elfogadott szerkezetátalakítási tervek EU-n belüli cirkulációja kérdéses lehet. *
[20] Csőke Andrea javaslata egyértelműen lehetővé kívánja tenni a bizalmi szerkezetátalakítási eljárásokat. * Ebben az esetben a bíróságon, az adóson és az eljárásban részt vevő hitelezőkön kívül más nem tudna a szerkezetátalakítási eljárásról, ezen a körön kívül a felek jogai és kötelezettségei nem módosulnának a folyamatban lévő vagy lezárt szerkezetátalakítási eljárásra figyelemmel. * Az eljárás megindítása ebben az esetben nem kerülne közzétételre, és a feleket titoktartási kötelezettség terhelné. A bizalmi eljárás bevezetése nagy valószínűséggel az új szerkezetátalakítási eljárás egyik leglényegesebb vonása lenne. A korlátozott publicitás a várakozások szerint lehetővé tenné a fizetésképtelenség stigmájának elkerülését, és ezzel javítaná az adós restrukturálásának esélyeit. *
[21] Csőke Andrea javaslata azzal kívánja megoldani a szerkezetátalakítási eljárás, illetve az annak alapján létrejött szerkezetátalakítási megállapodás EU-n belüli cirkulációjának kérdését, hogy tervezetében lehetőséget biztosít a bizalmi eljárás nyilvános szerkezetátalakítási eljárássá történő átalakítására. * E megoldási javaslat megfelelősége további vizsgálatot igényel, mert egyrészről kérdéses lehet, hogy egy ilyen átalakítás megfelel-e a Fizetésképtelenségi Rendelet nyilvánossági követelményének, másrészről nem oldja meg azt a problémát, hogy csak a kollektív fizetésképtelenségi eljárások esnek a Fizetésképtelenségi Rendelet hatálya alá. * A Fizetésképtelenségi Rendelet szerint pedig a kollektív eljárás olyan eljárás, amely az adós minden hitelezőjének vagy hitelezői jelentős részének a részvételével történik. * Ez utóbbi a bizalmi szerkezetátalakítási eljárás esetén nem szükségképpen valósul meg, ami azt jelentené, hogy ebben az esetben a szerkezetátalakítási eljárás nem esne a Fizetésképtelenségi Rendelet hatálya alá.
[22] A Szerkezetátalakítási Irányelv alapján az adós védelmet kap az úgynevezett ipso facto záradékokkal szemben. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezőknek ne legyen módjuk arra, hogy egy arra lehetőséget biztosító szerződéses kikötés alapján visszatartsák a még nem teljesített szerződések teljesítését, illetve felmondják, felgyorsítsák vagy bármilyen egyéb módon módosítsák az ilyen szerződéseket az adós kárára, kizárólag azon az alapon, hogy az adós (i) megelőző szerkezetátalakítási eljárás megindítását kezdeményezte, (ii) egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumot kérelmezett, (iii) megelőző szerkezetátalakítási eljárást indított vagy (iv) egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratórium került elrendelésre. *
[23] A még nem teljesített szerződések egy szűkebb csoportja, az ún. alapvető, még nem teljesített szerződések, további védelmet is kapnak. Az alapvető, még nem teljesített szerződések alatt azok a szerződések értendők, amelyek a vállalkozás napi üzletmenetének folytatásához szükségesek, ideértve az olyan szolgáltatásokról szóló szerződéseket, amelyeknek a felfüggesztése az adós tevékenységeinek leállásához vezetne. * E körben a tagállamoknak olyan szabályokat kell előírniuk, amelyek megakadályozzák a moratórium által érintett hitelezőket abban, hogy visszatartsák alapvető, még nem teljesített szerződések teljesítését, illetve felmondják, felgyorsítsák vagy bármilyen egyéb módon módosítsák az ilyen szerződéseket az adós kárára olyan adósságok tekintetében, amelyek a moratórium előtt keletkeztek, kizárólag abból az okból, hogy azokat az adós nem fizette meg. *
[24] Annak érdekében, hogy az alapvető és alapvetőnek nem minősülő még nem teljesített szerződések közötti esetről-esetre történő - előreláthatólag nem egyszerű és hosszadalmas vitákhoz vezető - elhatárolás elkerülhető legyen, a Szerkezetátalakítási Irányelv lehetőséget ad arra, hogy a kiterjesztett védelemben az adós valamennyi szerződése részesüljön. *
[25] Csőke Andrea javaslata * nem tesz különbséget az alapvető és az alapvetőnek nem minősülő, még nem teljesített szerződések között, hanem azonos védelmet biztosít mindkét típusú szerződésnek az ipso facto záradékokkal szemben. Ez nincs ellentétben a Szerkezetátalakítási Irányelvvel. Pusztán a moratórium (megállítás) előtti tartozások nemteljesítése alapján tehát sem az alapvető, sem a nem alapvető még nem teljesített szerződések nem lennének felmondhatók (felgyorsíthatók vagy módosíthatók). * Ez - bár a javaslat szövege nem teljesen egyértelmű - értelmezésem szerint csupán azokat a hitelezőket kötné, amelyeket a moratórium (megállítás) érint; a moratórium által nem érintett hitelezők nemteljesítésre hivatkozással továbbra is az általános szabályok szerint érvényesíthetnék jogaikat.
[26] Ugyanakkor a szerkezetátalakítási eljárás megindításával, illetve a moratóriummal kapcsolatos ipso facto klauzulákkal szemben védelmet nyújtó rendelkezés megszövegezésénél a javaslat, úgy tűnik, figyelmen kívül hagy egy lényeges körülményt. A Szerkezetátalakítási Irányelv generálisan, valamennyi - nem csak a „moratórium által érintett” - hitelező vonatkozásában védelmet kíván nyújtani az ellen, hogy a hitelezők pusztán a szerkezetátalakítási eljárás megindítására vagy a moratóriumra tekintettel felmondhassák az adóssal kötött, még nem teljesített szerződéseiket. * Ezzel szemben a Tervezetből úgy tűnik, hogy a védelem az adóst csupán a megállító végzésben feltüntetett (azaz a „moratórium által érintett”) hitelezőkkel szemben illetné meg. * Ez a megoldás egyrészről ellentétesnek tűnik az irányelvi rendelkezéssel, másrészről pedig veszélyeztetné a szerkezetátalakítási eljárás sikerét, ha az abban nem érintett hitelezők pusztán a szerkezetátalakítási eljárásra illetve az őket nem érintő moratóriumra figyelemmel megszüntethetnék még nem teljesített szerződéseiket, akár abban az esetben is, ha az adós az adott szerződést semmilyen egyéb módon nem szegte meg.
[27] A Szerkezetátalakítási Irányelv biztosítani kívánja az átmeneti és új finanszírozás védelmét. Átmeneti finanszírozásnak nevezzük azt a finanszírozást, ami a szerkezetátalakítási terv elfogadásához szükséges, és ami a moratórium alatti működést teszi lehetővé. * Ezzel szemben az új finanszírozás a szerkezetátalakítási terv végrehajtásához biztosított és a szerkezetátalakítási tervben szereplő bármilyen új pénzügyi támogatás. *
[28] Az átmeneti vagy új finanszírozást biztosító ügyletek, továbbá egyéb észszerű és a szerkezetátalakítási tervre vonatkozó tárgyalásokhoz haladéktalanul szükséges ügyletek bizonyos fokú védelmet élveznek az utólagos megtámadásokkal (semmisnek vagy végrehajthatatlannak nyilvánítással) szemben, továbbá a finanszírozást nyújtó felek mentesülnek a felelősség alól azon az alapon, hogy az ügyletek a hitelezők összességére nézve hátrányosnak bizonyultak. *
[29] Ezen felül a tagállamnak lehetősége nyílik arra, hogy a szerkezetátalakítási eljárás során az átmeneti vagy új finanszírozást nyújtó félnek egy későbbi fizetésképtelenségi eljárásban a hitelezői rangsorban elsőbbséget adjon más hitelezőkkel szemben. * Erre azért van szükség, hogy ösztönzést nyújtson azoknak az új hitelezőknek, akik vállalják a pénzügyi nehézségekkel küzdő életképes adósokba való befektetés fokozott kockázatát. * Az átmeneti és új finanszírozást bátorító rendelkezések átültetése orvosolhatná a jelenlegi magyar fizetésképtelenségi rezsim egyik fájó hiányát, és várhatóan jelentős versenyelőnyt biztosítanának a szerkezetátalakítási eljárásnak a jelenlegi Csődtv.-ben szabályozott eljárásokkal szemben.
[30] Csőke Andrea javaslata szerint * az átmeneti finanszírozáshoz a bíróság előzetes ellenőrzése és jóváhagyása volna szükséges, míg új finanszírozás akkor volna igénybe vehető, ha azt a szerkezetátalakítási terv tartalmazza és a szerkezetátalakítási megállapodást a bíróság jóváhagyta. Abban az esetben, ha ezek a feltételek fennállnak, úgy az átmeneti vagy új finanszírozást nyújtó hitelezőt egy később mégis bekövetkező felszámolás * során a biztosított hitelezőkkel egy sorban, arányosan kellene kielégíteni.
[31] Nagy horderejű javaslatról van szó: az átmeneti és új finanszírozást biztosító hitelezők követelésének fedezetéül a korábban az adós számára finanszírozást nyújtó biztosított hitelezők javára lekötött biztosítékokból nyernének kielégítést. A szövegjavaslatból nem teljesen egyértelmű, hogy az átmeneti és új finanszírozást nyújtó hitelezők a biztosított hitelezőkkel egy sorban vagy őket megelőzően kerülnének kielégítésre. * Akárhogy is, a rendelkezés valószínűleg erős ösztönzőként hathat átmeneti, illetve új finanszírozás nyújtására - elsősorban a már meglévő biztosított hitelezők részéről. A javaslat célja egyértelműen pozitív: az adósnak reális lehetősége nyílhat a hitelhez jutásra egy olyan helyzetben, amikor az adós számára egyébként - akár formális fizetésképtelenségi eljárásban, akár azon kívül - gyakorlatilag lehetetlen piaci alapon finanszírozáshoz jutni. Ugyanakkor további alapos elemzést igényelnek a megoldási javaslat kockázatai, nevezetesen hogy milyen szempontrendszer szerint engedélyezheti a bíróság a korábbi biztosított hitelezők hátrasorolását: mik azok az érdekek, amelyek indokolják a korábbi finanszírozást nyújtó hitelező biztosítékának akár részleges elvonását? Milyen megoldások állnak rendelkezésre a korábbi biztosított hitelezők érdekeinek védelmére? Milyen hatással lenne a jövőbeli hitelköltségekre a biztosított hitelezőkre telepített kockázat, hogy a biztosítékuk hátrasorolásra kerülhet egy szerkezetátalakítási eljárás során? *
[32] A szerkezetátalakítási tervet * a Szerkezetátalakítási Irányelv szerint az érintett hitelezők többségének szavazatával kell elfogadni. A hitelezők osztályba sorolása alapvetően tagállami hatáskörben marad azzal, hogy legalább a biztosított és nem biztosított hitelezőket külön osztályokban kell kezelni. A szükséges többség meghatározása szintén tagállami hatáskör, de az nem haladhatja meg az adott osztályba tartozó követelések, illetve hitelezők 75%-át. A szerkezetátalakítási terv hatálya mind a hitelezői osztályon belül (hitelezői osztályon belüli kényszeregyezség), mind hitelezői osztályok között kiterjedhet az egyet nem értő hitelezőkre (hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség), feltéve, hogy az a feltételeknek megfelel, és a bíróság vagy egyéb hatóság a tervet jóváhagyta.
[33] A szerkezetátalakítási terv jóváhagyásának egyik fontos feltétele, hogy az megfeleljen a „best interest of creditors” („a hitelezők legjobb érdekei”) módszertani tesztnek, miszerint az egyet nem értő hitelezők nem járhatnának rosszabbul egy szerkezetátalakítási tervvel, mint felszámolás - akár részletekben történő felszámolás, akár működő vállalkozásként történő értékesítés - esetén jártak volna abban az esetben, ha a nemzeti jog szerinti szokásos kielégítési sorrendet alkalmazták volna, vagy a következő legjobb alternatív forgatókönyv esetében jártak volna akkor, ha a szerkezetátalakítási tervet nem hagyják jóvá. *
[34] Az átültetés során kiemelt figyelmet szükséges szentelni a hitelezők osztályba sorolásának, ideértve a tőketulajdonosok státuszát. Szintén állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy - jogszabály vagy a szerkezetátalakítási terv alapján - mely hitelezők minősülhetnek a szerkezetátalakítási tervvel nem érintett hitelezőknek, akiknek így szavazati joguk nincs, és az egyezség hatálya sem terjed ki rájuk. További alapvető kérdést jelent az ún. „abszolút elsőbbségi szabály” vagy „relatív elsőbbségi szabály” melletti állásfoglalás a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség kapcsán. Előbbi esetben arról van szó, hogy az ilyen egyet nem értő osztály teljes körű kifizetésben kell, hogy részesüljön, ha egy, a kielégítési sorrendben hátrébb sorolt osztály esetében a szerkezetátalakítási terv kifizetést vagy a részesedés megtartását irányozza elő. Utóbbi esetben az érintett hitelezőknek a szerkezetátalakítási tervvel egyet nem értő osztályait annak biztosításával védik, hogy legalább ugyanolyan kedvező elbánásban részesülnek, mint bármely más, azonos besorolású osztály, és kedvezőbb elbánásban, mint a hátrébb sorolt osztályok. * A relatív elsőbbségi szabály bevezetését a tagállamnak akkor érdemes megfontolnia, ha méltányosnak tűnik lehetővé tenni a tőketulajdonosok számára, hogy megtartsanak bizonyos részesedést annak ellenére, hogy adott esetben egy előrébb sorolt osztály köteles elfogadni követelései értékének a csökkenését, vagy hogy az egyedi végrehajtási intézkedéseket felfüggesztő moratóriumról szóló rendelkezés hatálya alá tartozó kulcsfontosságú beszállítók kifizetésére más, előrébb sorolt hitelezői osztályokat megelőzően kerül sor. * A szakirodalomban erős kritikával illették a relatív elsőbbségi szabály lehetőségének beiktatását a Szerkezetátalakítási Irányelvbe, melyre a jogalkotási folyamat késői szakaszában került sor. *
[35] Csőke Andrea javaslata szerint a hitelezői osztályokat az adósnak kell kialakítania * és azokat a bírósággal a szavazást megelőzően jóváhagyatnia. * A Szerkezetátalakítási Irányelvvel összhangban a két alapvető hitelezői osztály a - Csődtv. szerinti biztosított hitelezőkkel azonosan meghatározott - biztosított és nem biztosított hitelezők osztálya lenne. E kategóriákon belül a hitelezői közös érdekek alapján további csoportok volnának képezhetők. Amennyiben az adós eszközeinek könyv szerinti értéke meghaladja a hitelezői követelések (ideértve a vitatott igényeket is) összegét, a különbözet erejéig az adós tulajdonosait külön hitelezői osztályba kellene sorolni. * A hitelezőnek az adott hitelezői osztályban nem vitatott követeléseik arányában rendelkeznének szavazati joggal. A szerkezetátalakítási terv hitelezők általi elfogadásához az volna szükséges, hogy valamennyi osztályban a követelések összegének kétharmad részét képviselő érintett felek, valamint az érintett felek számszerű többsége, de legalább a fele azt támogassa. * A bíróság a jóváhagyás során vizsgálná a „best interest of creditors” tesztnek * való megfelelést, de csak hitelezői kérelemre. *
[36] A javaslat szerint - a Szerkezetátalakítási Irányelvvel összhangban - a bíróság hitelezői osztályokon átívelő kényszermegállapodásként akkor is jóváhagyhatná a szerkezetátalakítási tervet, ha azt nem minden hitelezői osztályban hagyták jóvá, feltéve, hogy a hitelezői osztályok többsége és legalább egy biztosított osztály jóváhagyta, vagy ennek hiányában legalább egy olyan (nem tulajdonosi) osztály jóváhagyta, amely a vállalkozás folytatásának feltételezésével történő értékelés esetén kifizetésben részesülne, vagy észszerűen feltételezhető, hogy a szokásos kielégítési sorrend alapján kielégítést kaphatna * - itt tehát legalább egy olyan hitelezői osztály támogatására van szükség, amelynek van „vesztenivalója” a szerkezetátalakítási terv elfogadásával.
[37] Nem teljesen világos a Tervezet álláspontja az abszolút, illetve relatív elsőbbségi szabállyal kapcsolatban. A Szerkezetátalakítási Irányelv alapján úgy tűnik, hogy a tagállamoknak az átültetéskor kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy melyik megoldást követik. * Csőke Andrea javaslata, úgy tűnik, mindkét megoldást elfogadhatónak tartja, és a felekre bízná, hogy melyiket alkalmazzák az adott eljárásban. Ez azonban nagyfokú bizonytalanságot okozhat a tárgyalások során, és kérdéses, hogy a gyakorlatban működőképes lehet-e egy ilyen megközelítés.
[38] A Tervezet egyik rendkívül előremutató javaslata, hogy a terv készítése során az adós bármilyen előzetes eljárásjogi vagy anyagi jogi kérdés vonatkozásában kérhetné a bíróság döntését. * Ez az előzetes döntés irányulhatna egyebek mellett a szerkezetátalakítási terv tartalmára, a hitelezők osztályba sorolására, egyes hitelezői igények elfogadhatóságára, szavazáslebonyolítás módjára vagy a megállapodás jóváhagyásának esetlegesen akadályát képező körülmény tisztázására. A jelenlegi csődtörvény gyakorlatában visszatérő problémát jelent, hogy a felek csak a bíróság csődeljárást megszüntető határozatából szereznek tudomást arról, hogy a bíróság az egyezséget nem hagyta jóvá valamely, a felek által esetleg előre nem is látott okból. A csődeljárásnak ebben a fázisában rendszerint már csak nagyon korlátozott lehetőség van a hiba kiküszöbölésére, így a megszüntető végzés gyakran az adós felszámolását és az egyezségbe fektetett energia elvesztegetését jelenti. Amennyiben egy eljárásjogi megoldással lehetőséget adunk arra, hogy a felek a bíróság előzetes állásfoglalását kérjék a megállapodással, illetve azzal összefüggő kérdésekkel kapcsolatban, úgy a szerkezetátalakítási eljárás sokkal hatékonyabb és eredményesebb lehet. Mindenképpen megfontolandó volna ennek a megoldásnak az alkalmazása az új csődtörvény megalkotása során is.
[39] A vitatott hitelezői igények kezelése a fizetésképtelenségi eljárások egyik legnehezebb kérdése. A Szerkezetátalakítási Irányelv és az az alapján létrehozott szerkezetátalakítási eljárások nem tartalmaznak mechanizmust a vitatott hitelezői követelések akár provizórikus elbírálására. * Feltételezhető továbbá, hogy elsősorban nem azok a vállalkozások lesznek képesek lefolytatni egy sikeres szerkezetátalakítási eljárást, melyeknél nagyfokú bizonytalanság áll fenn a kötelezettségek tekintetében, azaz amelyekkel szemben jelentős vitatott hitelezői igény áll fenn. * Ezen érvek alapján egyes szerzők megfontolandónak tartják a vitatott hitelezői igények kizárását a szerkezetátalakítási eljárásból: * ebben az esetben a szerkezetátalakítási eljárás (a moratórium és a megállapodás) a vitatott igényekre nem hatna ki, azok jogosultjai - feltéve, hogy az igény megalapozottnak bizonyul - a rendes követelésbehajtási eszközöket vehetnék igénybe teljes követelésük érvényesítése érdekében. Ugyanakkor ebben az esetben is fontos, hogy a részt vevő hitelezők megfelelő információhoz jussanak a vitatott követelésekről, mert ezek fennállása alapvetően kihathat a szerkezetátalakítási terv tartalmára és végrehajthatóságára. * Csőke Andrea tervezete azt a megoldást követi, hogy a vitatott igényekre a szerkezetátalakítási eljárás nem hat ki, ugyanakkor azokra a szerkezetátalakítási tervben figyelemmel kell lenni, és a vitatott igények teljes kielégítésére a megfelelő fedezetet biztosítani kell. * Utóbbi megoldás vélhetően azzal a gyakorlati eredménnyel járna, hogy a jelentős vitatott hitelezői kitettséggel rendelkező adósok esetén ritkán születne sikeres szerkezetátalakítási megállapodás.
[40] A Tervezet létrehozna egy új szakértői típust. A szerkezetátalakítási szakértők vagy tervszakértők listája magánszemélyeket tartalmazna. A tervszakértők többféle minőségben vennének részt az eljárásban: * a bíróság által kijelölt megfigyelőként, az adós kérelmére kijelölt adóst támogató tervszakértőként, a hitelező vagy az adós tulajdonosa által kezdeményezett eljárásban az adós nevében eljáró tervszakértőként, illetve az elsőfokú bírói tanács nem hivatásos bíró tagjaiként. Úgy tűnik, hogy Csőke Andrea javaslata ragaszkodna a tervszakértők véletlenszerű kijelöléséhez abban az esetben is, ha a kijelölésre az adós vagy a tulajdonos, illetve hitelező kérelmére kerülne sor. A jogalkotási folyamat során érdemes volna megfontolni annak lehetővé tételét, hogy a feleknek érdemi beleszólásuk legyen a tervszakértő személyébe azokban az esetekben, mikor a kijelölést maguk kérik.
[41] A Szerkezetátalakítási Irányelv szerint az a főszabály, hogy az adósok részben vagy egészben megőrzik rendelkezési jogukat a vagyonuk felett és irányíthatják a napi üzletmentet (ún „debtor in possession”). Szerkezetátalakítási szakértő kirendelésére csak a jogszabály által megszabott esetekben volna szükség, így ha általános moratórium kerül elrendelésre és a felek érdekeinek védelme indokolja, a hitelezői osztályokon átívelő kényszeregyezség esetén, illetve ha az adós vagy a hitelezők többsége kéri. * Csőke Andrea javaslata szerint az adós által kezdeményezett eljárásokban az adós megőrizné rendelkezési jogát, de megfigyelőként ebben az esetben is kirendelésre kerülne a megfigyelő tervszakértő, akinek ellenőrzési, tájékoztatási és véleményezési joga volna. *
[42] A Tervezet szerint a hitelező, illetve az adós legalább a szavazatok 5%-ával rendelkező tagjai is kezdeményezhetnének - bizalmas - szerkezetátalakítási eljárást. * Ebben az esetben, ha az adós maga nem kéri az eljárás lefolytatását, de a bíróság megalapozottnak tartja a hitelező vagy tulajdonos kérelmét, úgy - a megfigyelő tervszakértő mellett - az adós nevében eljáró tervszakértőt is kirendelne. A javaslatból úgy tűnik, hogy az adós nevében eljáró tervszakértő nem venné át az adós gazdálkodásának irányítását, hanem a szerkezetátalakítási terv elkészítése volna a feladata, és jogosult volna az azzal kapcsolatban történő jognyilatkozat-tételre. *
[43] Végezetül a magyar fizetésképtelenségi jogban úttörő módon Csőke Andrea tervezete kísérletet tesz a vállalatcsoportokkal kapcsolatos egységes szerkezetátalakítási eljárás megalkotására. *
[44] A Szerkezetátalakítási Irányelv a nemzeti jogalkotóra bízza, hogy milyen módon ülteti át az előzetes szerkezetátalakításra vonatkozó szabályokat. * Mivel Magyarországon jelenleg elemeiben sem áll rendelkezésre a Szerkezetátalakítási Irányelv által előirányzott szerkezetátalakítási eljárás, mindenképpen egy új, önálló eljárástípus megalkotásában érdemes gondolkodni.
[45] Arra nincsen lehetőség, és nem is volna célszerű, hogy a szerkezetátalakítási eljárást azonosítsuk a jelenlegi vagy remélhetőleg a jövőben megszülető új csődtörvény. által szabályozott valamely fizetésképtelenségi eljárással. Ez egyrészről nem volna összeegyeztethető az új csődtörvény által vélhetően követendő egységes fizetésképtelenségi eljárás koncepciójával, amely egységes eljárás csupán az eljárás megindulása után, a bíróság döntése alapján fordul át az adott gazdálkodó szervezet vonatkozásában valamely specifikus eljárásfajtába. Másrészről egy ilyen megfeleltetés tartalmilag sem állna összhangban a Szerkezetátalakítási Irányelv rendelkezéseivel, amely egy olyan megelőző szerkezetátalakítási eljárás megalkotását írja elő a tagállamok részére, mely számos ponton - belépési feltételek, rendelkezési jogát megőrző adós, szelektív moratórium lehetősége - markánsan különbözik a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól.
[46] A fentiek mellett is több mint technikai kérdés, hogy a magyar jogalkotó a szerkezetátalakítási eljárást az új csődtörvény keretében vagy külön jogszabályban kívánja-e létrehozni. Az előbbi megoldás mellett szólhat, hogy a fizetésképtelenségi jog - jelenleg lelassulni látszó - átfogó reformja jó lehetőséget kínálhat egy koherens, a Szerkezetátalakítási Irányelv által létrehozni kívánt szerkezetátalakítási eljárást is magában foglaló szabályrendszer megalkotására. Ugyanakkor véleményem szerint jóval erősebb érvek szólnak amellett, hogy az új szerkezetátalakítási eljárást a jogalkotó külön törvényben teremtse meg.
[47] A szerkezetátalakítási eljárás célja a fizetésképtelenség elkerülése és a vállalkozások életképességének biztosítása a fizetésképtelenség valószínűsége esetén. * A szerkezetátalakítási eljárás ebből következőleg a formális fizetésképtelenségi eljárások alternatívája kell hogy legyen. A szerkezetátalakítási eljárást mind rendszertanilag, mind elnevezés tekintetében célszerű elválasztani a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól.
[48] A Szerkezetátalakítási Irányelv arra bátorítja az adósokat, hogy a fizetésképtelenség olyan korai szakaszában vegyék igénybe a szerkezetátalakítási eljárást, amikor a fizetésképtelenség még nagyobb valószínűséggel megelőzhető. * Annak érdekében, hogy a Szerkezetátalakítási Irányelv által adott ösztönzők érvényesülhessenek, fizetésképtelenséghez kapcsolódó negatív képzetek elkerülése érdekében, amennyire csak lehetséges, nyelvpolitikai eszközökkel is célszerű elszigetelni a szerkezetátalakítási eljárást a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól.
[49] A Tervezetből kitűnően Csőke Andrea is a szerkezetátalakítási eljárás önálló jogszabályban való létrehozása mellett foglalt állást.
[50] A folyamatban lévő magyarországi fizetésképtelenségi jogalkotás eddigi tapasztalatai és a 2019 nyarán hosszú előkészítést követően hatályba lépett Szerkezetátalakítási Irányelv lehetőséget kínál egy eddig a magyar jogban nem létező eljárás, az ún. szerkezetátalakítási eljárás meghonosítására. A szerkezetátalakítási eljárás félúton helyezkedik el a tisztán szerződéses alapú restrukturálás és a formális fizetésképtelenségi eljárások között, és célja szerint lehetővé teszi az életképes, de nehézségekkel küszködő vállalkozások korai restrukturálását. Abban az esetben, ha az átültetés sikeresnek bizonyul, úgy az új szerkezetátalakítási eljárás a formális fizetésképtelenségi eljárások alternatívájává válhat, és lehetőséget nyújthat az életképes vállalkozásoknak a fizetésképtelenség elkerülésére és az ezzel kapcsolatos társadalmi költségek csökkentésére. Az új szerkezetátalakítási eljárás sikeréhez jelentősen hozzájárulhat, ha az a formális fizetésképtelenségi eljárásoktól világosan elhatárolva, külön jogszabályban kerül megalkotásra.
[51] Csőke Andrea javaslata a szerkezetátalakítási eljárás magyarországi megalkotására egy jó irányba tett igen jelentős lépés. A Tervezet bizonyítja, hogy a megszokott eljárásjogi sémákon túllépve elképzelhető új vagy eddig kevéssé ismert vagy alkalmazott megoldások meghonosítása a magyar jogrendszerben. E körben kell említeni a bíróság előzetes „megkérdezésének” lehetőségét a szerkezetátalakítási eljárással és tervvel kapcsolatban * , a bíróság széles körű jogosítványait - ideértve a hivatalból bizonyítást és a meghallgatás tartását nemperes eljárásban * , a tág mérlegelési jogot * - a nem hivatalos bíró szakértők bevonását a - kizárólagos illetékesség * miatt várhatóan specializált - bírói tanácsba, * a bizalmi eljárás lehetőségét * , a természetes személyként eljáró tervszakértőt * , az átmeneti és új finanszírozás kérdését * és a vállalatcsoportok egységes szerkezetátalakítási eljárására vonatkozó javaslatokat * .
[52] Természetesen a Tervezet egyes rendelkezéseinek továbbgondolása és alternatív megoldások kidolgozása csak szakmai párbeszéd és a kodifikációs folyamat során valósulhat meg. A magam részéről úgy vélem, hogy egyebek mellett ilyen kérdés lehet a tervszakértő kijelölése, melynek során célszerű volna nagyobb teret engedni a felek akaratának, az átmeneti, illetve új finanszírozás esetén adandó szuperprioritás mellett a korábbi biztosított hitelezők érdekeinek védelme, az abszolút vagy relatív elsőbbségi szabály melletti egyértelmű jogalkotói állásfoglalás, a szerkezetátalakítási megállapodások EU-n belüli cirkulációjának kérdése, illetve a moratórium biztosítéknyújtókkal szembeni hatása.
(Megjelent: Polgári Jog, 2020/5-6. sz.)
