A jogszabály mai napon ( 2022.05.25. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2020, https://eur-lex.europa.eu/

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (2020/C 440/16) VÉLEMÉNYE

az egyenlőségközpontú Unióról: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia * 

Előadó: Concepción ANDREU RODRÍGUEZ (ES/PES), La Rioja régió kormányának elnöke
Referenciaszöveg: A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának
Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia
COM(2020) 152 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nemek közötti egyenlő bánásmódhoz és esélyekhez való, az EUMSZ 8. cikkében és a szociális jogok európai pillérében foglalt jogot, és annak megvalósulását minden területen támogatni kell;

2. üdvözli Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia című közleményt és az abban vázolt jövőképet, politikai célkitűzéseket és intézkedéseket; ezeket igen értékes alapnak tekinti az egyenlőség Európai Unióban történő tényleges előmozdítása érdekében;

3. üdvözli, hogy a közzététel ideje egybeesik a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítását célzó első egyetemes cselekvési terv, a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadásának huszonötödik évfordulójával, amelynek ajánlásai ma is érvényesek; üdvözli továbbá annak hozzájárulását a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, mivel a nemek közötti egyenlőség nélkülözhetetlen eleme az inkluzív és fenntartható fejlődés minden dimenziójának;

4. hangsúlyozza a közös kormányzás fontosságát, amelyben az Európai Unió és a tagállamok kulcsszereplőként vesznek részt, ugyanakkor hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok és a harmadik szektor bevonásának és láthatóvá tételének fontosságát, mivel ezek kiemelkedő szerepet játszanak a polgárok életét közvetlenül befolyásoló politikák irányításában. Ugyanakkor kiemeli, hogy nagyon fontos és értékes az Európai Unió köz- és magánszereplőinek közös munkája ebben a kormányzási keretben;

5. kéri, hogy - tekintettel hatáskörükre és az annak kapcsán végzett munkájukra - a stratégia megtervezésében, végrehajtásában és nyomon követésében ismerjék el stratégiai partnerekként a helyi és regionális önkormányzatokat. Biztosítani kell a stratégia végrehajtásához szükséges forrásokat;

6. hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőségi politikák irányításában játszott fontos szerepük miatt fontos az együttműködés a civil társadalmi szervezetekkel, a női szervezetekkel, valamint a fiatalabb generációkkal;

7. a fentiek fényében és a nemek közötti esélyegyenlőség szempontjának a politikákban, programokban és projektekben való biztosítása érdekében arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy intézményközi munkacsoportot, amely biztosítja a többszintű kormányzást annak érdekében, hogy hatékonyan lehessen végezni a nemek közötti tényleges egyenlőség eléréséhez szükséges munkát;

8. támogatja, hogy az esélyegyenlőségi minisztereknek legyenek hivatalos üléseik az EU Tanácsában, valamint azt, hogy a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO Tanács) elnevezésébe kerüljön be az „egyenlőség” kifejezés is, amint az az elnökségi trió Németország, Portugália és Szlovénia által aláírt, a nemek közötti egyenlőségről szóló nyilatkozatának hetedik javaslatában is szerepel;

9. hangsúlyozza hogy interszekcionális megközelítést kell alkalmazni ahhoz, hogy a stratégia végrehajtásába bevonják a hátrányos helyzetű személyeket, akik akár többszörös megkülönböztetéssel is szembesülhetnek fogyatékosságuk, életkoruk, etnikai hovatartozásuk, szexuális irányultságuk, vallásuk, meggyőződésük vagy nemi identitásuk miatt, különös tekintettel az olyan kiszolgáltatott helyzetű csoportokra, mint többek között a migráns hátterű nők vagy az LMTBI-személyek. Ezért azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy fejlessze tovább az interszekcionális megközelítést, és dolgozzon ki orientációs útmutatót arra, hogy a közpolitikák tervezése, irányítása és értékelése során könnyebb legyen végrehajtani az ilyen megközelítést;

10. kiemeli, hogy az interszekcionális intézkedéseket össze kell hangolni az ágazati területeken megvalósuló pozitív intézkedésekkel, mivel a nemek közötti egyenlőség szempontjának átfogó és hatékony megközelítését illetően a közpolitikák irányítása során csak így lehetséges az előrelépés. Ezért felhívja a figyelmet arra, hogy kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség szakértőinek és/vagy a területen képzett személyzetnek a bevonása, valamint a nemek közötti egyenlőségről szóló különleges és állandó képzés előmozdítása minden olyan területen, ahol közpolitikai döntéseket hoznak vagy irányítanak;

11. egyetért azzal, hogy mind a köz-, mind a magánszektorban fontosak a befogadó és sokszínű stratégiák annak érdekében, hogy jobban kezelni lehessen a legkülönbözőbb helyzetű nőket érintő összetett kihívásokat és élethelyzeteket. Másrészről valamennyi döntéshozatali folyamatban biztosítani kell a nők nagyobb vezető szerepét és részvételét;

12. emlékeztet arra, hogy a stratégiát a Covid19 okozta közegészségügyi válság előtt dolgozták ki és tették közzé, és a válságból való kilábalás formálja az Unió politikáinak jövőjét. Ezért úgy véli, hogy az egyenlőségnek továbbra is prioritásnak kell maradnia, a nemek közötti egyenlőség szempontját pedig be kell építeni mind a járványra vonatkozó döntéshozatali és reagálási intézkedésekbe, mind pedig a gazdasági és társadalmi fellendülést jelző kezdeményezésekbe. Hangsúlyozza, hogy a krízishelyzet miatt át kell értékelni a szociális-egészségügyi szektort - mint társadalmaink stratégiai és kulcsfontosságú ágazatát -, és fel kell tárni az ágazatban meglévő nemek közötti és életkor szerinti komoly aránytalanságokat. Jelzi továbbá, hogy a Covid19-válság csak még inkább elmélyítette a nemek között már meglévő egyenlőtlenségeket, és kéri, hogy a kilábalás során egyenlő és inkluzív módon járjanak el;

Az erőszaktól és a sztereotípiáktól való mentesség

13. üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a nemi alapú erőszak megszüntetése társadalmaink egyik legnagyobb kihívása, és sürgeti, hogy a nők elleni erőszak leküzdésére, megelőzésére és üldözésére vonatkozó alapvető kötelezettségvállalásként minden uniós tagállam ratifikálja az Isztambuli Egyezményt;

14. az Európai Bizottsággal együtt arra ösztönzi a tagállamokat, hogy ratifikálják a munka világában tapasztalható erőszak és zaklatás felszámolásáról szóló, 190. számú ILO-egyezményt;

15. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formáját foglalja bele az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikkében szereplő uniós dimenziójú bűncselekményeknek nevezett bűncselekményekbe, valamint alaposan tanulmányozza a nemi erőszak problémáját az áldozatok jogaira vonatkozó, 2020-ban előterjesztésre kerülő stratégiában, figyelembe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket. E célból javasolja az Unión belüli rendőrségi és igazságügyi együttműködési protokollok jóváhagyását;

16. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el olyan jogszabályi intézkedéseket, amelyek célja a nők, fiatalok és lányok elleni erőszak megelőzése és leküzdése, amelyek összhangban állnak az uniós és a nemzetközi jogszabályokkal, illetve kiegészítik azokat, és amelyek felölelik az erőszak minden formáját, beleértve az internetes erőszakot - amely idővel megszokottá válhat a fiatalok körében - és a becsület védelmével kapcsolatos erőszakot;

17. támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy olyan ajánlást adjon ki a káros gyakorlatok (például a nemi szervek megcsonkítása vagy a kényszerházasság) megelőzéséről, amely kiemeli a hatékony megelőzési és oktatási intézkedések szükségességét a társadalom minden korosztálya és ága számára, megerősíti a közszolgáltatásokat és a szakemberek kapacitásépítését, valamint az áldozat-központú igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést;

18. kéri, hogy a regionális és helyi önkormányzatok strukturált módon vegyenek részt az Európai Unió nemi alapú és családon belüli erőszak megelőzésével foglalkozó hálózatában, amelyet a stratégia keretein belül indítanak el a bevált gyakorlatok cseréje, valamint a képzés és a kapacitásfejlesztési intézkedések és támogató szolgáltatások finanszírozása érdekében. Ezen belül központi kérdés lesz az erőszak megelőzése, a figyelmet elsősorban a férfiakra, a fiúkra és a maszkulinitásra fordítva;

19. hangsúlyozza, hogy a Covid19-válság miatti összezártságból adódó helyzetekben növekedett a nemi erőszak ismert eseteinek száma. Hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy sürgősen meg kell erősíteni a nemi alapú erőszak eseteinek kezelésére vonatkozó megfelelő és hatékony válaszintézkedéseket, és forrásokat kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy az élvonalban vehessék fel a harcot a világjárvány ellen;

20. üdvözli, hogy elismerik, hogy a nemi sztereotípiák a nemek közötti egyenlőtlenség egyik kiváltó okát jelentik. Hangsúlyozza azt is, hogy több információval kell szolgálni az ilyen sztereotípiák megszüntetésére irányuló intézkedésekről és bevált gyakorlatokról olyan területeken, mint a - formális és informális - oktatás, a munkahelyek vagy a kommunikáció és a reklámok. Hangsúlyozza továbbá, hogy alaposabban meg kell vizsgálni a megkülönböztetés különböző okainak differenciált előfordulását az egyes nemi sztereotípiák esetében. Kiemeli mindenekelőtt az oktatási rendszer és ezáltal a tanárok nemi esélyegyenlőségi képzésének szerepét, amely a változás meghatározó tényezőjét jelenti a patriarchális viszonyokat fenntartó értékek átalakítása terén, a nemek közötti tényleges egyenlőséget biztosító társadalom megvalósítására törekedve;

21. kiemeli, hogy életkortól függetlenül minden ember döntő szerepet játszik - különösképpen a fiatalok mint a változások felelős és aktív mozgatói - a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartásában, a szakmai, családi és személyes szférában egyaránt. Ezzel összhangban a helyi és regionális önkormányzatok kulcsfontosságú szerepet vállalnak a tudatosság, a képzés és az oktatás előmozdításában;

22. kéri a helyi és regionális önkormányzatok bevonását a nemi sztereotípiák leküzdésére irányuló, európai szintű tudatosságnövelő és kommunikációs kampány kidolgozásába és végrehajtásába, és hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatalokra, mivel ők a változás egyik kulcsfontosságú ága;

23. felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén nemcsak nemi szempontokat figyelembe vevő tanulmányok elvégzésére van szükség, hanem hasonlóan fontos a bevált gyakorlatok cseréje, a családtervezéshez, a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való általános hozzáférés vagy az erről szóló információs és oktatási intézkedések kidolgozása, méghozzá értékítéletek nélkül, pozitív és befogadó megközelítéssel;

Boldogulás a nemek közötti egyenlőségen alapuló gazdaságban

24. hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a nők és a férfiak között meglévő vertikális és horizontális szegregáció ellen, hiszen a legbizonytalanabb és legrosszabbul fizetett munkahelyek erősen elnőiesedtek, ami a bérszakadék és a nyugdíjszakadék egyértelmű fennállásában is tetten érhető. Emellett a nemi kisebbségek tekintetében is kedvező előrelépést kell biztosítani a munka világában;

25. várakozással tekint a bérek átláthatóságáról szóló következő európai bizottsági javaslatra, amely várhatóan elősegíti a nemek közötti bérszakadék és végső soron a nyugdíjszakadék felderítését és felszámolását. Jóllehet a bérek meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik, az egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvét maradéktalanul érvényesíteni kell a fizetési titoktartási záradékokkal, a fizetések éves felülvizsgálatával és a munkavállalók arra vonatkozó jogával foglalkozó intézkedések révén, hogy munkáltatóiktól információt kapjanak a nemek szerinti fizetésekre vonatkozóan;

26. támogatja az Európai Bizottság azon kérését, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb ültessék át a munka és a magánélet összeegyeztetéséről szóló irányelvet annak érdekében, hogy a férfiak és a nők mind magánéleti, mind pedig szakmai szempontból egyenlő feltételek mellett boldogulhassanak, és szeretné, ha az irányelv garantálná az egyenlőségen alapuló, kiegyensúlyozottan érvényesülő közös felelősséget;

27. egyetért azzal, hogy - a stratégiában megfogalmazottakkal összhangban - a fizetett és fizetetlen gondozás terhének méltányos elosztása révén biztosítani kell a nők gazdasági függetlenségét. Sürgeti az Európai Uniót, hogy vizsgálja felül és fejlessze a barcelonai célkitűzéseket, kötelezővé téve azokat, és vezessen be további, azokon túlmutató egészségügyi célkitűzéseket (Barcelona +), figyelembe véve az elöregedő társadalmak gondozási igényeit, valamint ismerje el, hogy a gondozás területén elsősorban nők dolgoznak, akik nem részesülnek a munkájuk társadalmi értékének megfelelő díjazásban;

28. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fontoljon meg egy, az ifjúsági garanciához hasonló európai gondozási megállapodást az ápolási igények jogokon alapuló megközelítés keretében való kielégítésére, amely a jólléti gazdaságra vonatkozó stratégiával összhangban a gazdasági tevékenység középpontjába helyezi a gondozást, és növeli az egészségügybe és az ápolásba irányuló beruházásokat. Arra kéri az Európai Bizottságot és ösztönzi a tagállamokat, hogy a 189. sz. ILO-egyezménybe foglalják bele a háztartási alkalmazottak munkakörülményekre vonatkozó kéréseit;

29. fontosnak tartja, hogy a stratégia külön utaljon a területi dimenzióra, különös tekintettel a vidéki területekre és a helyi sajátosságok miatt elnéptelenedett területekre. Kiemeli továbbá, hogy a nők a vidéki élet területi, gazdasági és társadalmi felépítésének meghatározó elemeként meghatározó szerepet töltenek be a vidéki világban. Alapvető fontosságúnak tartja a nők részvételét és vezető szerepének erősítését a helyi akciócsoportokban és a vidékfejlesztési hálózatokban. Arra is utal, hogy főként a vidéki térségekben tovább kell bővíteni a gyermekek és a hozzátartozók ápolásával és gondozásával kapcsolatos szolgáltatások körét;

30. üdvözli, hogy a stratégia kiemeli a nemek közötti különbségek megszüntetésének szükségességét a digitális átmenet és az innováció összefüggésében, előmozdítva a nők nagyobb mértékű részvételét a természettudományok, technika, mérnöki ismeretek, művészetek és matematika, illetve az információs és kommunikációs technológiák területén folytatott tanulmányokban és munkahelyeken, és hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a munkahelyi és online szexizmus új formáival is, például azokkal, amelyek néhány részrehajló mesterségesintelligencia-rendszerben jelennek meg. Ennek kapcsán hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő kódolás fontosságát, és szorgalmazza, hogy a mesterséges intelligenciával kapcsolatos technológiák tervezésében, kivitelezésében, értékelésében, illetve az ezek etikájáról és normáiról folytatott vitában valamennyi társadalmi nem egyenlő mértékben vegyen részt. Egyetért azzal, hogy fontos a nők jelenlétét számuk növelésével fokozni a digitális és innovációs világban, mivel ezek jelentik a társadalmi változás alapvető ágazatait. Ennek jegyében kiáll amellett, hogy biztosítani kell az egyenlőséget az új technológiák és a közösségi hálózatok megfelelő és biztonságos felhasználásával kapcsolatos képzésben és az egész életen át tartó tanulásban;

31. kéri, hogy a munka és a magánélet összeegyeztetéséről szóló irányelv keretein belül elemezzék a nemek közötti egyenlőség szempontjából azokat a nehézségeket, amelyeket számos család megtapasztal az egész EU-ban a távmunka és az ápolási terhek összeegyeztetése során a Covid19-válság idején. Alapvető fontosságú, hogy a telematikai vagy távmunkára vonatkozó esetleges szabályozások ne váljanak a nőket a családi és a magánszférába visszaküldő mechanizmussá. Hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani azokra a családi helyzetekre, amelyek nagyobb egyeztetési nehézséget jelentenek, ilyenek például az elsősorban nőkből álló egyszülős családok;

32. felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió egész területén a nők azok, akik a Covid19-világjárvány idején az első vonalban dolgoztak (egészségügyi személyzet, gyermek- és idősgondozó személyzet, háztartási munka és kereskedelem stb.), ezzel pedig kiszolgáltatottabbá váltak a fertőzéssel szemben. Ezenkívül e foglalkozások némelyike a legkevésbé megbecsültek és a legrosszabbul fizetettek közé tartozik az EU-ban. Ezért kéri, hogy a munkanélküliség és a bizonytalanság elleni küzdelemben vegyék figyelembe, hogy a világjárvány okozta vészhelyzet során alapvető fontosságú munkahelyeken (különös tekintettel az ápolásra) kiegyensúlyozatlan a nők és férfiak aránya. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az ápolást és az otthoni munkavégzést többségében bevándorló nők végzik, akiket kettős megkülönböztetés sújt. A helyreállítási terveknek nemi dimenziót kell adni, és támogatni kell a női vállalkozókat és üzleti projektjeiket, valamint a női vezetőket, kiemelten kezelve a távmunka okozta többletterhelés kérdését;

33. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze, miként hat a Covid19 rövid és hosszú távon a nemek közötti egyenlőségre. Mivel a nők és a férfiak eltérően tapasztalták meg a világjárványt, a nemek szerint lebontott adatok nagyon fontosak annak teljes megértéséhez, hogy a vírus hogyan érinti a nőket, illetve a férfiakat. Ennek kapcsán nemcsak a betegség által közvetlenül érintett vagy az egészségügyi válság során az első vonalban dolgozó személyekre gyakorolt hatást kell figyelembe venni, hanem a gazdaságra, az oktatásra, az ápolási és gondozási munkák elosztására és a családon belüli erőszak mértékére gyakorolt hatásokat is;

Egyenlőség a döntéshozatalban

34. kiemeli a nők alacsony részvételét a döntéshozó pozíciókban, és hangsúlyozza, hogy a polgármestereknek mindössze 15%-át, a regionális elnökségek 21%-át, a regionális parlamentek 35%-át és a Régiók Bizottsága tagságának 23%-át *  adják női képviselők. Sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezeket az adatokat nem említik a stratégiában, mivel láthatóvá tennék a regionális és helyi szinten meglévő szakadékot;

35. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kérje meg a tagállamokat a helyi és regionális választások során a nők társadalmi szerepvállalására irányuló kezdeményezések szervezésére és támogatására a hátrányos megkülönböztetés és azon akadályok leküzdése érdekében, amelyekkel a nők ezekben a folyamatokban szembesülnek, beleértve azon sztereotípiákat és társadalmi normákat, amelyek azt eredményezik, hogy a női vezetőket a férfiakhoz képest kevesebbre értékelik. Azt is nagyon fontos támogatni, hogy a nők induljanak a helyi és regionális választásokon;

36. emlékeztet arra, hogy külön kell foglalkozni a választott női politikusok és közéleti szereplők elleni erőszak problémájával, beleértve a szociális hálókon keresztüli online megfélemlítést is, hiszen ez érinti és befolyásolja a nők azon képességét, hogy egyenlő feltételek mellett vegyenek részt a politikában és a közéletben;

37. kéri, hogy az uniós intézmények - köztük a Régiók Bizottsága - fogadjanak el olyan magatartási kódexeket, amelyek elősegítik a nők és férfiak közötti egyenlőségen alapuló részvételt, az összetétel és vezetői pozíciók szempontjából egyaránt, amelynek végső célja a nemek paritása a Régiók Bizottsága tagjai körében;

38. támogatja, hogy a magatartási kódex elfogadását és végrehajtását az elkövetkező évek prioritásai közé sorolják, és sürgeti, hogy évente vizsgálják felül a nemek közötti egyenlőség elvének alkalmazását az elfogadott intézkedéseket elemző éves jelentések révén (biztosítva a méltányos elosztást a különféle jogi aktusokban és jelentésekben). Az eredményeket a nemzetközi nőnaphoz legközelebb eső plenáris ülésen kellene közölni;

39. kéri, hogy a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása érdekében a helyi és regionális önkormányzatok vegyenek részt a nemek közötti egyenlőségről szóló kölcsönös tanulási programban, és kéri a nemek közötti egyenlőséget szem előtt tartó, speciális képzés előmozdítását valamennyi szinten, továbbá egyenlőséggel foglalkozó szakemberi gárda kiépítését;

40. hangsúlyozza, hogy a sokszínűségi chartákról szóló uniós platform erősen a magánszektorra összpontosít, így e tekintetben megnyílhatna a helyi és regionális önkormányzatok részvétele előtt, hogy példákkal és reprezentatív bevált gyakorlatokkal szolgáljon az Unió különböző szintjeiről és területeiről. Javasolja a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló európai charta beillesztését a sokszínűségi chartákba;

A nemek közötti egyenlőség a politikákban és a költségvetésben

41. úgy véli, hogy a jelenleg az Európai Unió előtt álló nagy kihívások nemi dimenzióval rendelkeznek. Ugyanakkor megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját sem az Európai Unió politikáiban, sem költségvetésében nem veszik figyelembe egyértelmű és kielégítő módon;

42. sürgeti a stratégia pontosabb összekapcsolását az Unió legfontosabb politikai prioritásaival és stratégiáival, különösen az éghajlatsemleges gazdaságra való áttérés, a digitális átalakulás és a demográfiai kihívások terén. Emlékeztet arra, hogy ezek az uniós stratégiai prioritások jelentős nemi előítéleteket tartalmaznak, amelyek kiküszöbölése alapvető fontosságú annak érdekében, hogy társadalmaink sikeresek legyenek a szénmentesítés, digitalizálás vagy a területi dimenzió beépítése terén;

43. támogatja, hogy a 2021-2027 időszakra vonatkozó következő többéves pénzügyi keretet illetően olyan költségvetés-tervezési módszertant alkalmazzanak, amely figyelembe veszi a nemek közötti egyenlőség szempontját. A stratégia céljainak és célkitűzéseinek elérése érdekében felül kell vizsgálni az uniós szintű finanszírozási szabályokat, és az összes pénzügyi programba be kell építeni a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó konkrét célkitűzést, valamint egy feltételrendszert, amely a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos célok és stratégiák meghatározásával a finanszírozáshoz való hozzáférés érdekében biztosítja az egyenlőséget. Ennek kapcsán az RB hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter - az országspecifikus ajánlásokon és az egyedi intézkedéseknek a nemzeti reformprogramokba és a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési programokba történő integrálásán keresztül - és a jogállamiságról szóló jelentés lehetőséget nyújt a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kihívások nyomon követésére;

44. úgy véli, hogy szükség van a stratégia végrehajtására szolgáló nyomonkövetési keret megerősítésére, és ehhez a nemek közötti hatások mérésére és értékelésére szolgáló hatékony mutatók kellenek, illetve ütemtervet és intézkedéseket kell kidolgozni az elszámoltathatósághoz. Emlékeztet arra, hogy olyan éves jelentéseket kell elkészíteni, amelyek tükrözik a tagállamok egyenlőség terén elért eredményeit, valamint a helyi és regionális önkormányzatok bevált gyakorlatait. Hangsúlyozza, hogy nemek szerint lebontott mutatókra, illetve társadalmi nemekre vonatkozó mutatókra van szükség valamennyi közösségi közpolitikában, valamint a nemzetköziség elvét kell érvényesíteni az olyan szempontok kezelésére, mint az életkor, a szexuális identitás, a fogyatékosság típusa, a bevándorlási státusz vagy a város-vidék dimenzió;

45. kéri, hogy vonják be az Európai Bizottság által a közelmúltban létrehozott, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó munkacsoportba annak biztosítása érdekében, hogy minden politikába és programba hatékonyan integrálják a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

46. kéri, hogy kapjon hivatalos támogató szerepet a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) kapacitásépítésének támogatására, hogy javítani és szabványosítani lehessen a nemek szerint lebontott és a társadalmi nemekre vonatkozó adatok gyűjtését és elemzését, különös tekintettel az olyan elemekre, mint például a nők és férfiak képviselete a helyi és regionális szintű döntéshozatalban;

47. arra kéri a tagállamokat, valamint regionális és helyi önkormányzataikat, hogy nemzeti és regionális statisztikai rendszereikben jobban vegyék figyelembe a nemi dimenziót annak érdekében, hogy az EIGE mellett az Eurostattal összhangban is megbízható és rendszeres adatokkal rendelkezzenek;

48. emlékeztet arra, hogy a Covid19-válságnak nyilvánvaló nemi dimenziója van, ezért alapvető fontosságú, hogy hatásvizsgálatok végzése és a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés elveinek az összes alapra történő alkalmazása révén a nemek közötti egyenlőség szempontját beépítsék a helyreállítási alapba;

A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését célzó fellépések világszerte

49. emlékeztet arra, hogy a szegénység felszámolása érdekében meg kell szüntetni a nemek közötti egyenlőtlenségeket. A gazdasági és a nemek közötti egyenlőtlenség egymással szoros kapcsolatban állnak, és közülük egyik sem elhanyagolható. A nemek közötti egyenlőség nemcsak a fenntartható fejlődés céljai között szerepel, mint egy újabb célkitűzés, hanem a teljes fejlesztési menetrend átfogó eleme is;

50. hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépésének meg kell felelnie a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése érdekében a nemzetközi szövetségekben, valamint a kereskedelem, a szomszédság és a bővítés politikájában vállalt jogi kötelezettségeinek, különös tekintettel a csatlakozási tárgyalásokra, a társulási folyamatokra, valamint a menekültügyi és bevándorlási politikákra. Ezt mondja ki egyrészt az EUMSZ 208. cikke, amely megállapítja a politikák koherenciájának elvét a fejlesztés érdekében, és megköveteli a fenntartható fejlődési célok figyelembevételét, másrészt a fejlesztési együttműködés során a nemek közötti egyenlőségről és a nők szerepének erősítéséről szóló uniós cselekvési terv is;

51. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel, hogyan lehet az EU kereskedelempolitikáját a nők jogainak és a nők gazdasági részvételének az Unió határain túli előmozdítására felhasználni;

52. arra kéri az uniós intézményeket, hogy fokozzák az együttműködést a nem uniós országokkal annak érdekében, hogy ösztönözzék őket a női nemi szerv megcsonkítását tiltó nemzeti jogszabályok elfogadására * ;

53. hangsúlyozza, hogy komoly potenciál rejlik a decentralizált együttműködésben abból a szempontból, hogy világszerte előmozdítsuk a demokratikus és méltányos fejlődést, valamint, hogy fel kell számolni a nemek közötti egyenlőség finanszírozása terén mutatkozó hiányosságokat a hivatalos fejlesztési támogatás keretében;

54. rámutat, hogy a Covid19 növelte az összes létező egyenlőtlenséget, közvetlenül érintve a fejlődő országokban élő lányokat, fiatalokat és nőket, akikre a munkahely elvesztése, a nyilvános és politikai térből való kiszorulás és a családtagok gondozásának felelőssége révén, illetve a nemi erőszak áldozataiként azonnali és közvetlen hatást gyakorolt; A stratégia az ezen folyamatok megfordításához szükséges eszköz.

Kelt Brüsszelben, 2020. október 14-én.

a Régiók Európai Bizottsága

elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


  Vissza az oldal tetejére