(saját kezdeményezésű vélemény)
2020. JÚLIUS 15-16-I, 553. (HIBRID) PLENÁRIS ÜLÉS
Előadó: Giuseppe GUERINI
Közgyűlési határozat: 2020.2.20.
Jogalap: az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció: „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen: 2020.6.24.
Elfogadás a plenáris ülésen: 2020.7.16.
Plenáris ülés száma: 553.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) 205/6/6
1. Következtetések és ajánlások
1.1 Az elmúlt években a nemzetközi és európai szinten jóváhagyott szabályok nem mindig vették teljes mértékben figyelembe azokat a különféle modelleket, amelyek az európai bankrendszer sokszínűségének alkotóelemei, márpedig ez a tény jelentős hatással van a kisebb regionális bankokra, amelyek gyakran szövetkezeti formában működnek egyes tagállamokban, főleg Olaszországban és Spanyolországban.
1.2 A plurális és sokszínű európai bankrendszer különféle jellemző modelljeit az előző pénzügyi válságot követő szabályozási beavatkozások szintén nem érintették. Bizonyos esetekben azokra a bankokra nézve, amelyek kisebb szerepet játszottak a 2008-as válság kirobbanásában, kifejezetten súlyosabb terhet jelentettek a válságra reagálva elfogadott szabályok.
1.3 Az EGSZB, bár elismeri, hogy az Európai Bizottság a kisebb és kevésbé összetett banki intézményeket a legújabb szabályozási beavatkozásai során jobban figyelembe tudta venni, hasznosnak tartja, ha tovább fokozzák a bankszabályok arányosságát a kedvezményezettek jellemzői tekintetében, megőrizve ugyanakkor a prudenciális fegyelem hatékonyságát. Ugyanakkor a pénzügyi válság óta meghozott intézkedések alapjául szolgáló általános elveket és célkitűzéseket nem szabad veszélyeztetni vagy aláásni, mivel azok szükségesnek és eredményesnek bizonyultak. A pénzügyi rendszer biztonsága, stabilitása és rezilienciája kiemelkedő fontosságú.
1.4 Az EGSZB üdvözli a nemrégiben elfogadott Bázel III+ végrehajtásának elhalasztását, és ösztönzi a tőkekövetelményekre vonatkozó új keretrendszer megfelelő időben történő átültetését, amelynek során megfelelően figyelembe veszik az európai bankok üzleti modelljeinek sokféleségét és hozzájárulását a bankunió diverzifikációjához és ellenálló képességéhez.
1.5 Az EGSZB abban bízik, hogy ki lehet aknázni azt az egyedülálló szerepet, amelyet a regionális és a közösségi bankok - amelyek gyakran szövetkezeti formában működnek egyes tagállamokban, főleg Olaszországban és Spanyolországban - helyi szinten a kis- és középvállalkozások, valamint a családok szempontjából betöltenek; egyes esetekben, több ezer európai polgár és vállalkozás számára ezek a bankok jelentik a hitelhez jutás legfontosabb, ha nem egyetlen forrásait.
1.6 Az EGSZB reméli továbbá, hogy megfelelő mértékben hasznosítani lehet például Németország, Ausztria, Hollandia és Franciaország nagyobb szövetkezeti bankjainak az európai bankrendszerben játszott szerepét. Azokban az esetekben, amikor hozzájárulnak a rendszerszintű kockázatokhoz, ezt a szabályozás és a a felügyelet terén megfelelően figyelembe kell venni.
1.7 Emlékeztetni kell arra is, hogy ezek a bankok milyen fontosak a gazdasági demokrácia ösztönzésében, és az olyan érdekelt felek részvételét részesítik előnyben, akik nem pusztán részvényesek vagy ügyfelek, hanem olyan tagok, akik szavazati jogukkal élve részt vehetnek a kormányzási irányításban, amely inkább az érdekeltek számára képviselt értékre irányul a részvényesi érték helyett.
1.8 Az EGSZB úgy véli, hogy az európai bankok, ideértve a regionális és a szövetkezeti bankokat is, kulcsszerepet fognak játszani a Covid19 világjárvány utáni gazdasági helyreállításban, támogatva a gazdaságot és a foglalkoztatást.
1.9 Egy sokszínű bankrendszer, amelyben számos érdekelt fél vesz részt, és amely a helyi területeken és közösségeken alapul, fontos garanciája a polgárok, a kkv-k és az egyes gazdasági szereplők közös és részvételen alapuló társadalmi felelősségvállalása fenntartásának, amely erősen kihat a reálgazdaságra.
2. Általános észrevételek
2.1 Ez a saját kezdeményezésű vélemény az EGSZB tervezett bankunióval kapcsolatos észrevételeit tartalmazza. Ez a bankunió a fenntartható fejlődés és a társadalmi befogadás célkitűzéseit szolgálná annak érdekében, hogy az Európai Unió jövőbeli versenyképessége a sokféle globális kihívás mellett biztosítható legyen. Ezzel kapcsolatban az EGSZB szeretné a civil társadalom érdekeit közvetíteni egy inkluzív, diverzifikált és fenntartható bankunió megvalósítása érdekében.
2.2 Ez a hozzájárulás számos más, a helyi és szövetkezeti bankok szerepéről szóló EGSZB-vélemény * sorába illeszkedik, és még fontosabb most, hogy a Covid19-járvány miatt globális egészségügyi, humanitárius, gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi válsággal nézünk szembe.
2.3 Az európai szintű banki szabályozás folyamatos növekedése és fokozatos szigorítása az évek során nem mindig volt képes az Európában a bankok sokféleségéhez hozzájáruló különféle banki modelleket figyelembe venni, valamint a kisebb, regionális bankok számára is megfelelő arányos szabályokat kidolgozni.
2.4 Az alább kifejtett érvek elsősorban a gyakran kis méretű, egyszerűsített irányítási struktúrával rendelkező közösségi bankokra vonatkoznak. Utalunk a különféle modelleket követő és különféle méretű európai szövetkezeti bankokra is. Ezek a bankok kis méretűek, sok ilyen bank működik, és csak helyi jelentőséggel bírnak egyes államokban, például Olaszországban és Spanyolországban. Ezzel szemben fontos szerepet játszanak néhány tagállamban - például Németországban, Ausztriában és Hollandiában -, mivel azonban szövetkezetként működnek, továbbra is a többi szövetkezeti bank sajátosságával rendelkeznek, azaz inkább az érdekelt felek érdekeit tartják szem előtt, nem pedig (elsősorban) a részvényesi értékeket. Ha a szövetkezeti bankok egy tőzsdén jegyzett bankcsoportba szerveződnek, akkor számos közös jellemzővel kell rendelkezniük a többi tőzsdén jegyzett társasággal.
2.5 A bankszabályozás kérdésének megközelítése során egyszerre kell - akár kritikus módon is - értékelni az európai szabályozási keretet fokozatosan meghatározó korábbi eseményeket, és világos jövőképet alkotni arról, hogy merre tartunk.
2.6 A korábbi eseményeket illetően ne feledjük, hogy a jelenlegi keret nagyrészt a 2008-as válságra adott reagálás eredménye. Az európai jogalkotó a válság által feltárt hiányosságok kiigazítása céljából kívánta átdolgozni a szabályokat, és mindenekelőtt arra törekedett, hogy a bankok felkészültebbek legyenek és szilárdabb alapokon álljanak egy esetleges jövőbeli válságra tekintettel.
2.7 Ha a végrehajtott reformok céljait mindenki el is fogadta és továbbra is elfogadja, az viszont nem kétséges, hogy a bankrendszer különféle részeire gyakorolt hatások és eredmények aszimmetrikusak voltak a bankszabályozás által eddig alkalmazott megközelítés miatt.
2.8 A plurális és sokszínű európai bankrendszer különféle jellemző modelljeit a reformbeavatkozások szintén nem érintették. Bizonyos esetekben azokra az üzleti modellekre - például a gyakran kis- vagy közepes méretű, egyes államokban pedig szövetkezeti formában működő helyi bankokra - nézve, amelyek kisebb szerepet játszottak a 2008-as válság kirobbanásában, kifejezetten súlyosabb terhet jelentettek a válságra reagálva elfogadott szabályok.
2.9 Szintén a több tekintetben egyre nehezebben fenntartható szabályok okozták, hogy a kis- és közepes méretű helyi bankokra egyre nagyobb, azt célzó szabályozási nyomás nehezedett, hogy csatlakozzanak nagyobb csoportokhoz és egyesüljenek, ha nem akarnak kiszorulni a piacról. Ez az európai bankrendszer sokszínűségének elveszítésével járt.
3. Regionális bankok és banki szabályozás: általános megjegyzések
3.1 Az elmúlt években a nemzetközi megállapodások és az európai szabályok végrehajtása során bevezetett különféle szabályok büntették a kis- és közepes méretű bankokat, különösen akkor, ha szövetkezeti formában, regionális szinten és kölcsönösségi alapon működnek. Ez három okra volt visszavezethető:
a. a kiterjedt, bonyolult, rendkívül részletes és állandóan változó szabályozásnak tulajdonítható megfelelési költségek;
b. a helyi bankok eltérő rendszerszintű jelentőségében rejlő kockázat kisebb mértékű elismerése;
c. a nagy rendszerszintű bankok finanszírozási költségeiben rejlő előny.
3.2 Az EGSZB ezért hasznosnak tartja, hogy a jogalkotó haladéktalanul növelje a bankszabályok strukturált arányosságát és megfelelőségét a szóban forgó szabályok kedvezményezettjeinek jellemzői tekintetében, három célkitűzéssel:
a. a nem arányos, illetve nem megfelelő megfelelő szabályok által a kedvezményezettek különböző jellemzői - például sajátos üzleti céljai - tekintetében kiváltott mesterséges versenytorzulások csökkentése;
b. a diverzifikált európai bankágazat fenntartása, amely mint ilyen, ellenállóbb a jövőbeli új pénzügyi és gazdasági válságokkal szemben;
c. a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott hiteltámogatás támogatása (annak csökkentése helyett), lévén ez az európai gazdaság kulcsfontosságú ágazata.
3.3 Az EGSZB támogatja azt a közelmúltbeli döntést, hogy a Bázel III megállapodás végrehajtásának időpontját későbbre halasztják, és határozottan úgy véli, hogy a megállapodást úgy kell majd átültetni az uniós jogba, hogy az megfelelően figyelembe vegye az Európában működő banki üzleti modellek sokféleségét.
3.4 A bázeli megállapodásban meghatározott új reformok átültetése tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy hasznos lenne felsorolni és jóváhagyni az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) által 2019 júniusában meghatározott hét elvet, melyet az ERKT konzultációs értékelésének megkezdése előtt dolgoztak ki * .
a. Alkalmazkodóképesség: a pénzügyi szabályozásnak képesnek kell lennie arra, hogy a pénzügyi rendszerrel együtt fejlődjön, és nem akadályozhatja az innovációt. Ez azt is jelenti, hogy nem görgetünk jelentős akadályokat új bankok ágazatba történő belépése elé, és nem akadályozzuk új kereskedelmi modellek megjelenését, sem pedig a korábban bevált alternatív bankmodellek, például a szövetkezeti modellek védelmét.
b. Sokszínűség: meg kell őrizni a pénzügyi intézmények és a kereskedelmi gyakorlatok sokszínűségét, mivel ez a sokszínűség hatékony biztosíték a rendszerszintű instabilitással szemben. Kerülni kell a szabályozott vállalkozások és tevékenységek túlzott homogenizálását: például az „ellenanyagok” kialakulási lehetősége és a reagálás/ellenálló képesség különféle formái a kedvezőtlen gazdasági ciklusokban növelik a pénzügyi ágazat és általában a gazdaság komplex stabilitását.
c. Arányosság: a szabályozás terhének arányban kell állnia a korrigálandó piaci hiányosságokkal és a szabályozás alanyainak rendszerszintű jelentőségével.
d. Szanálhatóság: a szabályozásnak lehetővé kell tennie, hogy a gazdaságilag nem fenntartható intézmények a rendszer stabilitásának veszélyeztetése nélkül kiléphessenek a rendszerből. Mindazonáltal olyan politikákat kell elfogadni, amelyek figyelembe veszik az érintett intézmények belső szerkezetét és összetettségét.
e. Rendszerszintű kilátások: a pénzügyi szabályozás célja annak biztosítása, hogy az alapvető pénzügyi szolgáltatásokat zökkenőmentesen nyújthassák a társadalomnak. Egy olyan szabályozási rendszer, amely elősegíti, hogy a tevékenységek mindössze néhány pénzügyi intézményre koncentrálódjanak, kiszolgáltatottabbá tesz, mivel a szóban forgó intézmények pénzügyi túlélésétől függ.
f. Az információkhoz való hozzáférés: a bankoktól a szabályozó hatóságok felé irányuló, az ágazati szabályozásban előírt információáramlásnak lehetővé kell tennie a „fertőzési” csatornák és a gyenge pontok gyors azonosítását.
g. Nem szabályozási jellegű módszerek: a szabályozási keret jelenléte nem eredményezheti a szűk értelemben vett szabályozási területeken kívüli megoldások megszűnését.
4. Néhány konkrét javaslat az új szabályok átültetésére a bankunió szabályozási kontextusában
4.1 Okkal feltételezhető, hogy az Európai Bizottság a Covid19-járvány okozta szükséghelyzet következtében felülvizsgálja jogalkotási programját a 2019-2024-es európai jogalkotási ciklus során. Mindaddig, amíg az új program ismertté nem válik, az EGSZB szerint az alábbi alapelveknek kellene irányítaniuk az európai bankrendszer szabályozási kiigazítását.
4.2 A (2017 decemberében megkötött) bázeli megállapodásokat át kell ültetni, és jobban ki kell aknázni az értelmezési és mérlegelési mozgásteret, mint a Bázel II és a Bázel III keretrendszer esetében. Általánosságban elmondható, hogy az Európai Bizottság különféle területeken megfelelő lépéseket tett a szabályok a kisebb és kevésbé összetett banki intézményekre tekintettel történő egyszerűsítése érdekében, például a jelentéstételi, felügyeleti és tőkekövetelmények esetében (kkv-szorzó). Ugyanakkor tovább kell haladni ebben az irányban, a szabályokat a lehetőségekhez mérten a különféle üzleti modellekhez igazítva, a prudenciális szabályozás hatékonyságának feláldozása nélkül.
4.3 Az EGSZB különösen elismeri azt az egyedülálló szerepet, amelyet a regionális és közösségi bankok - amelyek gyakran szövetkezeti formában működnek egyes tagállamokban, főleg Olaszországban és Spanyolországban - helyi szinten a kis- és középvállalkozások, valamint a családok szempontjából betöltenek. Elismeri emellett Németország, Ausztria és Hollandia nagyobb szövetkezeti bankjai hozzájárulásának fontosságát az európai bankrendszerhez. Azokban az esetekben, amikor hozzájárulnak a rendszerszintű kockázatokhoz, ezt a szabályozás és a felügyelet terén megfelelően figyelembe kell venni.
4.4 Kedvező lépés lenne, ha az európai gazdasági és bankrendszer támogatná annak az összefüggésnek az elvetését (amelyet a 468/2014/EU európai központi banki rendelet * 40. cikke irányzott elő), amely szerint a „jelentős” bankcsoportba tartozó bankok „jelentősebbé” válhatnak, megtartva ugyanakkor tényleges méretüket, szerepüket és az úgynevezett nagyon szerény rendszerszintű kockázatoknak való kitettségüket, hogy a 2019 májusában a CRD V és a CRR II (úgynevezett „banki csomag”) útján bevezetett arányossági formák elismerhetők legyenek. A CRD V 84. cikkének (4) bekezdése és a CRR II 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontja bevezeti a „kis méretű és nem összetett intézmény” fogalmát, amelyre vonatkozóan bizonyos követelményeket csökkenteni kell, különösen a közzététel tekintetében.
4.5 Az EGSZB úgy véli, hogy a „kis méretű és nem összetett intézmény” meghatározása lehetővé teheti az arányosság kérdésének rendszerszintű megközelítését. A kis méretű és nem összetett intézményre vonatkozó kötelezettségeinek egyszerűsítése nem korlátozódhat az adatszolgáltatási kötelezettségek körére. Lehetővé kell tenni, hogy ezt az egyszerűsítést más prudenciális és felügyeleti követelményekre is ki lehessen terjeszteni. Például egy kis méretű és nem összetett intézményt nem szabad „jelentős” intézményként felügyelni még akkor sem, ha egy ezt előíró nemzeti jogszabály szerint „jelentős” csoporthoz tartozik. Egy ilyen helyzet valójában a kisebb bankok különböző szinteken végzett egyfajta kettős felügyeletét vonná maga után, ami jelentős negatív hatást gyakorolna mind a bankok megfelelési költségeire, mind pedig a bankhatóságok szabályozási költségeire nézve.
4.6 Az EGSZB a bankok szanálására és felszámolására vonatkozó szabályok és mechanizmusok, valamint az MREL * kiszámítási módszereinek felülvizsgálatát szorgalmazza, továbbá olyan alternatív beavatkozásokat sürget, amelyeket egyes regionális vagy szövetkezeti bankok rendszeréből álló speciális „betétbiztosítási alapok” * hajthatnak végre, az EU Bírósága által 2019. március 19-én a Tercas-ügyben hozott ítélet rendelkezéseinek megfelelően * .
4.7 Az új elsődleges rendeletek, valamint a fenntartható pénzügyekre vonatkozó felügyeleti szabályok nem súlyosbíthatják tovább a megfelelési terheket az ebből adódó „fenntarthatatlan” felügyeleti modellekkel a szövetkezeti formában működő kisebb bankok számára.
4.8 Az EGSZB támogatja az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának 2019-ben benyújtott javaslatait, amelyek egy olyan „zöld szociális szorzó” bevezetése mellett szálltak síkra, amely elősegíti a tőkefelvétel csökkentését a bankok által a szociális vállalkozásoknak és a fenntartható és inkluzív fejlesztési programokban ténylegesen részt vevő vállalkozásoknak nyújtott kölcsönök érdekében. A pénzügyi szektor ellenálló képességének és stabilitásának szükségességét szem előtt tartva ezért megfelelően meg kell vizsgálni és értékelni kell egy zöld és szociális megoldásokat támogató tényező kidolgozásának lehetőségét.
4.9 Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a bankunió új szabályozása konkrét eszközöket biztosítson annak felismerésére, hogy a bankok pozitív társadalmi és környezeti hatással járó tevékenységekbe történő beruházásait az EBH által előírt prudenciális rendelkezések szempontjából kedvező bánásmód révén is ösztönözni kell.
4.10 Ez a szabályozási érzékenység azon adatok tekintetében is előnyös lenne, amelyek azt bizonyítják, hogy a szociális gazdaságban működő társaságok által végzett beruházások esetében az európai bankrendszer számára alacsonyabb a kockázata a nemteljesítő hiteleknek, amelyek száma jelentéktelen volt.
4.11 A társjogalkotók 2019 tavaszán kompromisszumra jutottak, és az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) folytatott konzultációt követően megbízták az EBH-t (CRR, az 575/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet * 501. cikke), hogy a rendelkezésre álló adatok és az Európai Bizottság fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű szakértői csoportjának megállapításai alapján értékelje, hogy indokolt lenne-e a környezeti és/vagy szociális célkitűzésekhez alapvetően kapcsolódó eszközökhöz vagy tevékenységekhez kapcsolódó kitettségek célzott prudenciális kezelése. Az EGSZB reméli, hogy ez az értékelés óvatos és kedvező lesz.
5. Bankcsoportok és felügyelet
5.1 A szövetkezeti bankcsoportok európai szabályozás által kért létrehozását illetően - amelyek a közösségi és a regionális bankokat azért egyesítenék, konkrétan egyes államokban, például Olaszországban és Spanyolországban, hogy elérjék a kritikus tömeget tevékenységükhöz - a regionális bankoknak képeseknek kell lenniük az érintett anyavállalatok tőkerészesedéséből való megfelelő tőkebevonásra annak érdekében, hogy ne szorítkozzanak túlzott mértékben a hitel folyósítására szánt tőkére.
5.2 Az európai bankcsoportok szabályozása által biztosított jogi keret jelenleg a CRR három cikkét követi:
a. 10. cikk: olyan bankcsoportok, amelyek egy központi testülethez tartósan kapcsolt bankokból állnak, kölcsönös garanciákkal, valamint irányítási és koordinációs hatáskörökkel (Olaszország, Hollandia, Finnország, Portugália, Luxemburg);
b. a 113. cikk (6) bekezdése: az anyavállalat irányítási és koordinációs hatáskörrel rendelkező csoportjai vagy erősen integrált rendszerek (Franciaország);
c. a 113. cikk (7) bekezdése: intézményi védelmi rendszerek (IPS): Németország, Ausztria, Spanyolország, Bolzano tartomány (Olaszország).
5.3 Ez a három különféle keret valójában nem képes elismerni azokat a sajátosságokat, amelyek azon szövetkezeti bankok működését jellemzik és megkülönböztetik, amelyeknek a bankunió létrejötte után szövetkezeti bankcsoportokhoz vagy intézményi védelmi rendszerekhez kellett csatlakoznia.
5.4 A szövetkezeti bankoknak a kölcsönös követelmények betartására, a székhelyük szerinti területekre korlátozódó működés kidolgozására, demokratikus irányításukra, az egyéni haszonszerzés hiányára, a nyereség elosztásának konkrét korlátozására és a tőke oszthatatlanságára való kötelezése nem egyezik meg a jelenlegi szabályozási kerettel.
5.5 Mindez azzal a kockázattal jár, hogy gyengíti a dokumentáltan anticiklikus funkcióval rendelkező regionális fejlesztési bankok hagyományos hatékonyságát.
6. A Covid19 utáni keret
6.1 A Covid19-világjárvány hatása mára teljes drámai valójában megmutatkozott. Meg kell szoknunk, hogy sokkal magasabb államadóssággal kell együttélnünk, és hogy ahhoz, hogy a források időben oda kerüljenek, ahol szükség van rájuk, a teljes pénzügyi rendszert mozgósítani kell a hatóságok és a magánszereplők közös, általános erőfeszítésének részeként.
6.2 A Covid19 utóhatásaira tekintettel egyértelműen megállapítható, hogy az európai bankoknak az egészségügyi vészhelyzetet követően a gazdaság és a foglalkoztatás támogatása érdekében „közpolitikai eszközzé” kell válniuk. Következésképpen „sem a szabályozás, sem a biztosítékokra vonatkozó szabályok nem akadályozhatják a banki mérlegekben e célhoz szükséges lehetőségek megteremtését” * .
6.3 Még nem lehet tudni, hogy a Covid19 okozta válság hogyan alakítja majd a gazdaságot, és végső soron hogyan hat a bankokra, de a jelenlegi és a jövőbeli keret figyelembevételével felmerül néhány gondolat.
a. Szabályozási szempontból a 2008. évi pénzügyi válságot követően a fő célkitűzés a bankok mérlegében jelentkező kockázatok csökkentése volt. A Covid19-járványt követően azonban, egyelőre bizonytalan ideig, a banki mérlegeken továbbra is nyomot hagynak majd az államok és a reálgazdaság kockázatai.
b. Az SSM, az EBH és az ESMA számos, a jelenlegi szabályozási keret által lehetővé tett intézkedést fogadott el a rugalmassági mozgásterekkel összefüggésben, bizonyos kötelezettségek felfüggesztése vagy egyes prudenciális követelmények enyhítése céljából.
c. Ha a válság gazdasági és pénzügyi hatásai a jövőben is jelentős mértékben megmutatkoznak a bankok mérlegében, akkor ezt a hatást figyelembe kell venni a 2017. decemberi bázeli megállapodás uniós végrehajtásakor.
d. A Bázeli Bizottság azon döntése, hogy elhalasztja a 2017. decemberi megállapodás végrehajtását, kétségtelenül megfelelő és szükséges ahhoz, hogy a bankok megbirkózzanak a világjárvány következményeivel, legyen szó a Covid19-válság által a bankok pénzügyi helyzetére gyakorolt hatás, vagy az európai bankrendszeri sokszínűség fokozott figyelembevételéről.
Kelt Brüsszelben, 2020. július 16-án.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Luca JAHIER
