A jogszabály mai napon ( 2022.05.25. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2020, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG (2020/C 364/04) VÉLEMÉNYE

a fenntartható gazdasági növekedés fokozásáról EU-szerte * 

(saját kezdeményezésű vélemény)

Előadó: Philip VON BROCKDORFF

Közgyűlési határozat: 2020.2.20.

Jogalap: az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése

Illetékes szekció: „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció

Elfogadás a szekcióülésen: 2020.6.24.

Elfogadás a plenáris ülésen: 2020.7.16.

Plenáris ülés száma: 553.

A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) 194/11/121.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 A Covid19-világjárvány a világ más országaival együtt az Európai Uniót is érintette. Az Európai Bizottság a válságra egy olyan, széles körű eszközcsomaggal reagált, amely ennek a külső sokkhatásnak az enyhítését célozta. Az eszközcsomag magában foglalt egy, az Európai Stabilitási Mechanizmuson keresztül működő és a járvány okozta válság során támogatást nyújtó eszközt, a nemzeti rövid távú foglalkoztatási programok finanszírozásához nyújtott ideiglenes kölcsönöket, valamint a SURE kezdeményezés részeként az uniós tagállamokon belüli munkahelyek megőrzését célzó hasonló intézkedéseket. Az Európai Beruházási Bank (EBB) a maga részéről likviditási támogatást nyújtott a vállalkozásoknak. Az Európai Bizottság a közelmúltban javaslatot tett egy új, 750 milliárd eurós eszközre, a Next Generation EU-ra, amelynek célja, hogy segítse a tagállamokat a gazdasági válságból való kilábalásban.

1.2 Mindemellett az EGSZB úgy véli, hogy a Covid19-válságnak nem szabad eltérítenie az EU-t az európai zöld megállapodásban, a fenntartható növekedésről szóló 2020. évi stratégiában és a szociális jogok európai pillérében szereplő közép- és hosszú távú célkitűzéseitől. Ezek a célok azt is figyelembe veszik, hogy szükség lesz az európai gazdaság átalakítására ahhoz, hogy az elkövetkező években biztosíthassuk a fenntartható növekedést, amely a környezeti fenntarthatóság, a termelékenységnövekedés, a méltányosság és a társadalmi haladás, valamint a makrogazdasági stabilitás pilléreire épül.

1.3 Az EGSZB úgy véli, hogy a válság során sebezhetőnek bizonyult ellátási láncok stabilizálása érdekében az uniós gazdasági szereplőknek át kell gondolniuk az ellátási lánccal kapcsolatos stratégiákat, beleértve a diverzifikációt, valamint az ellátási láncok több ágazatban történő átrendezését is. Ugyanilyen fontos, hogy az EU hangsúlyosabb szerepet játsszon a világkereskedelemben, ami létfontosságú az uniós vállalkozások és üzleti kilátásaik szempontjából. Az EGSZB emellett úgy gondolja, hogy a globális piacon működő globális cégek számára számos szempont (nem utolsósorban a nemzetközi munkaügyi normák, a tisztességes verseny és az éghajlatvédelmi célkitűzéseknek való megfelelés) tekintetében egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani. Nem zárható ki, hogy egyes uniós vállalatok gyártóüzemeiket az ellátási lánccal kapcsolatos problémák elkerülése érdekében (legalábbis az alapvető termékek esetében) az EU-n belülre helyezik át.

1.4 A globalizáció - annak minden mellékhatásával együtt - határokon átnyúló beruházásokat eredményezett, de ezeket nem feltétlenül mindig a tőkebefektetés érdekében hajtják végre, hanem inkább azért, hogy a legalacsonyabb adókkal rendelkező országokat preferálják. Az EGSZB szerint a Covid19-válság által okozott gazdasági problémák és egyéb következmények arra engednek következtetni, hogy az EU-n belül és az egész világon szükség van a vállalkozások működési módjának megváltoztatására. Az EGSZB arra vonatkozó ajánlásai, hogy fel kell gyorsítani az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelem ütemtervét, mára nagyobb jelentőségre tettek szert, és ugyanez igaz a tagállamok között arról folyó vitára, hogy adóügyekben fokozatosan térjenek át a minősített többségi szavazásra és a rendes jogalkotási eljárásra

1.5 A kormányzati politika és támogatás fontosabbá vált a válság során. Különösen a költségvetési politika az, amely döntő fontosságú nemcsak a gazdasági stabilitás szempontjából, hanem ahhoz is, hogy lehetővé tegye a kormányok számára, hogy ösztönzőkkel támogassák a vállalkozásokat, amint azt az uniós jogszabályok lehetővé teszik. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a fenntartható növekedés elérésére és fokozására irányuló bármely törekvéshez kormányzati irányításra és szabályozásra van szükség a gazdasági tevékenység és a környezetvédelem valamennyi területén, külön hangsúlyt fektetve a környezetvédelmi szempontok gazdasági tevékenységek terén való általános érvényesítésére. Természetesen a szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott nyílt párbeszéd továbbra is kulcsfontosságú a gazdasági irányvonal meghatározásához.

1.6 Az a hatalmas hitelfelvétel, amelyre a válság alatti korlátozások miatt befagyott vállalkozásoknak nyújtott jövedelemtámogatáshoz és hitelgaranciákhoz szükség lesz, mindenképpen korlátokat fog szabni a tekintetben, hogy a kormányok milyen mértékben tudják majd ösztönözni a gazdasági tevékenység újrakezdését. Emellett korlátozza majd a környezetvédelem és a termelő beruházások támogatásához szükséges finanszírozás összegét is. A kormányoknak ezért kreatív módszereket kell találniuk a fenntartható gazdasági növekedést célzó kiadások támogatására, ugyanakkor biztosítaniuk kell a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát is.

1.7 A fenntarthatóbb gazdasági pályára való áttérésnek a lehető legnagyobb mértékben magában kell foglalnia a zöld ágazatok fejlesztését, de emellett a meglévő üzleti modellek és a hagyományos „zöld” ágazatokon kívüli, egyéb ágazatok ökologizálását is. Ezért tehát az EGSZB úgy véli, hogy a vállalkozások számára nemzeti vagy uniós szinten kínált támogatást az európai zöld megállapodásban és a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható növekedési stratégiában meghatározott célok elérésétől és a társadalmi haladás bizonyítékaitól kell függővé tenni.

1.8 A gazdaság helyreállításához, a beruházásokhoz és a fenntarthatósághoz szükséges stratégiák meghatározása terén helyes irányba tett lépést jelent az, hogy az Európai Bizottság aktiválja a Stabilitási és Növekedési Paktumon belül az általános mentesítési záradékot, ami lehetővé teszi az euróövezeti országok számára, hogy ideiglenesen felfüggesszék a középtávú költségvetési célok eléréséhez szükséges kiigazításokat. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a meglévő szabályok felülvizsgálatára lehet szükség, amikor a Covid utáni helyreállítási szakaszba lépünk.

1.9 Az EGSZB álláspontja szerint az EU fenntartható gazdasági növekedésének sarokköve egy valóban körforgásos gazdaság létrehozása és fejlesztése kell, hogy legyen, amely a teljes értékláncok mentén maximalizálja és fenntartja az értéket, miközben minimálisra csökkenti a hulladék mennyiségét és törekszik az erőforrás-hatékonyságra. A körforgásos gazdaság üzleti modelljeiben jelentős potenciál rejlik az európai versenyképesség előmozdítása szempontjából, nemcsak a természeti környezet megóvása, hanem a minőségi munkahelyek teremtése és a kapcsolódó iparágak fejlesztése tekintetében is.

1.10 Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a szerepet, amelyet az innováció és a digitalizáció, valamint a humán tőkébe való folyamatos befektetés a fenntartható növekedés felé történő átmenet elősegítésében játszhat. A jelenlegi világjárvány azonban annak fontosságára is ráirányította a figyelmet, hogy oda kell figyelni az egyének egészségére és jóllétére, és nem elég pusztán a termelékenységre és a gazdasági növekedésre összpontosítani. A termelékenység kulcsszerepet játszik a fenntartható gazdasági növekedés megvalósításában. Az EGSZB úgy véli, hogy ahhoz, hogy a gazdaság a jövőben is fenntartható módon növekedhessen, fokoznia kell növekedési kapacitását, de csak addig a pontig, ameddig ez a növekedés még értéket teremt a gazdaság számára a bérek és a többletek növelésével és ezáltal az egységes piacon jelentkező kereslet fokozásával, és anélkül, hogy nyomást fejtene ki a társadalomra és a gazdasági erőforrásokra vagy ütközne az olyan, szerzett jogokkal, mint a szociális védelem vagy a kollektív alku.

2. A gazdasági sokkokkal szembeni ellenálló képesség (a Covid19-tapasztalat)

2.1 Az európai beruházásstabilizáló eszközről szóló véleményének *  következtetéseiben az EGSZB megjegyezte, hogy az európai beruházásstabilizáló eszköz - amelynek célja, hogy fokozza a nemzeti költségvetési politikák stabilizáló hatását gazdasági sokkhatások esetén - több tagállamot érintő gazdasági válság esetén a volumene miatt nem lenne elég hatékony. Az EGSZB, noha az EBE-t a szorosabb euróövezeti integráció irányába tett lépésnek tekintette, úgy vélte, hogy egy megfelelően kidolgozott, a makrogazdasági sokkhatások esetén automatikus stabilizátorként szolgáló uniós szintű biztosítási rendszer hatékonyabb eszköz lenne, mint a javasolt EBE.

2.2 Az elmúlt hónapokban az Európai Uniót és a világ többi országát negatívan érintette a Covid19 kitörése. Ez a válság rávilágított az EU eredendő gyengeségeire: az EU vezetése - legalábbis kezdetben - nem tűnt képesnek arra, hogy hatékonyan és összehangoltan reagáljon a Covid19-válságból eredő súlyos gazdasági és szociális fejleményekre. Az egészségügyi rendszerek - különösen Olaszországban és Spanyolországban - nehezen tudtak megbirkózni a fertőzöttek nagy számával, és az általános reakció furcsamód épp a szélsőjobboldaliak és nacionalisták által propagált „minden nemzet önmagáért” elvre emlékeztetett.

2.3 Mondhatnánk azt, hogy ez a legutóbbi válság az uniós projekt, az uniós intézmények és az eurót támogató egész struktúra legnagyobb próbatétele. 2008-ban a bankszektor állt a válság középpontjában. Az Európai Központi Bank (EKB) likviditást biztosított a pénzügyi piacoknak és támogatta a bankokat. A monetáris eszközök már akkor is döntő fontosságúak voltak, de a közelmúltbeli válság teljesen más kihívást jelentett, mivel akkor költségvetési intézkedésekre volt szükség az állami egészségügyi rendszerek stabilitásának biztosításához, miközben jövedelemtámogatást nyújtottak a kiszolgáltatott helyzetben lévő vállalkozások és alkalmazottaik számára. Az EKB a maga részéről közvetett támogatással tette lehetővé, hogy a kormányok kötvényeket bocsássanak ki és hitelt vegyenek fel a kiadások finanszírozására, beleértve a szociális fejlesztésre és a jóléti programokra irányuló kiadásokat is.

2.4 A Covid19 gazdasági következményei az eurót használó országcsoport valamennyi tagját érintik. Nincs azonban olyan mechanizmus, amely lehetővé tenné az euróövezet kormányai számára, hogy közösen reagáljanak egy ilyen sokkhatásra. Ebből eredően a pandémiára adott politikai reakciók túlnyomórészt nemzeti szintűek voltak - a válság idején Európa összefogása helyett inkább a különbségeket erősítve. Az euróövezet a szimmetrikus sokkhatásra aszimmetrikusan reagált. Az egyes tagállamok költségvetési helyzete közötti különbségek jelentős különbségeket okoztak a szakpolitikai válaszokban. Az EGSZB több véleményében is kiemelte a nagyobb konvergencia fontosságát mind a gazdaság-, mind a szociálpolitika terén, valamint a költségvetési politika - többek között az adózás - összehangolt megközelítésének jelentőségét, de a jelenlegi válság ismét rámutatott arra, hogy az egyes országok költségvetési helyzetének eltérései miatt a költségvetési politika válaszlépései között jelentős különbségek vannak. Az erősebb euróövezeti gazdaságok erőteljesen reagáltak a Covid19-re azáltal, hogy növelték a pénzügyi mentőcsomagok finanszírozásához szükséges kölcsönöket. A sérülékenyebb gazdaságok nem rendelkeznek ugyanolyan pénzügyi mozgástérrel, és szerényebb mentőcsomaggal reagáltak. Ez mutatja az euróövezet gazdaságai közötti eltérések mértékét. Minél tovább húzódott a válság, annál nyilvánvalóbbá váltak ezek a különbségek.

2.5 A válságra válaszul az EKB rendkívüli új eszközvásárlási programot jelentett be az európai piacok stabilizálása érdekében. Az európai fővárosok első reakciója megjósolható volt: amint a piacok megnyugodtak és a kötvények egyes országok közötti kamatkülönbözete csökkent, a közös fiskális fellépés iránt érzett igény egyből elpárolgott. Mindegyik ország ismét a nemzeti mentőcsomagokra irányította a figyelmét. Az Európai Bizottságnak, az eurócsoportnak és az Európai Tanácsnak a helyreállítási tervvel kapcsolatban ezt követően végzett munkája azonban biztosította a nagyon is szükséges lendületet a tagállamoknak. Mindazonáltal sokkal többet kell tenni a válságra való hatékony reagálás érdekében, beleértve egy közös adósságinstrumentum létrehozását, amelynek célja a gazdaság újjáélesztéséhez szükséges beruházások összefogása és több millió munkahely elvesztésének megakadályozása szerte az EU-ban.

2.6 Ennek kapcsán szólnunk kell az Európai Stabilitási Mechanizmusról (ESM) és annak 410 milliárd eurós hitelezési kapacitásáról. A tagállamok jellemzően vonakodtak igénybe venni az ESM-et, mivel minden ilyen hitelnyújtás feltételekhez kötött. Másodszor, még ha el is tekintenének ezektől a feltételektől vagy módosítanák őket - ez az eredmény született az eurócsoport 2020. április 9-i ülésén -, az ESM „szintetikus” kötvényei akkor is csak állandósíthatják az euróövezet széttagoltságát. A gazdasági és költségvetési felügyelet jelenlegi kerete - különösen a hatos és a kettes csomag reformja - nem foglalkozott a széttagoltsággal, és főképp ez indokolja az Európai Bizottság közelmúltbeli közleményének *  megjelentetését. E felülvizsgálat alapvetően arra irányul, hogy mire van szükség ahhoz, hogy gazdasági növekedést érjünk el, miközben fenntartható államháztartást folytatunk, és a gazdaságpolitikák szorosabb összehangolása, valamint a tagállamok gazdasági teljesítményének egymáshoz való közelítése révén elkerüljük a makrogazdasági egyensúlyhiányokat. Ez fontos lépés lehet a helyes irányba, amennyiben az egyensúlyhiányok kiváltó okait a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás vagy az európai szemeszter keretében azonosítják, a hatékonyabb szakpolitikákra összpontosítva, ideértve a szociális védelmi rendszerek javítását célzó szakpolitikákat is.

2.7 2020. április 9-én az Európai Bizottság egy széles körű, 540 milliárd eurós eszközcsomagot jelentett be, amelynek célja, hogy enyhítse a Covid19-válság hatásait. Ez magában foglal egy új, az ESM-en keresztül működő, 240 milliárd eurós maximális összegkeretű, a járvány okozta válság során támogatást nyújtó eszközt is, amelynek célja az, hogy támogassa az euróövezeti tagállamokat az egészségügyi ellátással, gyógyítással és megelőzéssel kapcsolatos, a Covid19-válság okozta közvetlen és közvetett költségek belföldi finanszírozásában, és amelynek felső határa az egyes országok 2019. évi GDP-jének 2%-a. A csomag 100 milliárd euró összegű ideiglenes kölcsönt is tartalmaz a nemzeti csökkentett munkaidős foglalkoztatási programok és hasonló intézkedések finanszírozására annak érdekében, hogy a SURE kezdeményezés részeként, az uniós országok által nyújtott garanciák mellett megőrizhessük az uniós tagállamokon belüli munkahelyeket. Emellett az Európai Beruházási Bank (EBB) legfeljebb 200 milliárd euró összegű likviditási támogatást nyújt majd az európai vállalkozásoknak, különös tekintettel a kkv-kra. Ezenkívül az Európai Tanács 2020. április 27-én elviekben hozzájárult egy legalább 1 billió euró összegű uniós helyreállítási alap létrehozásához, és felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot arra vonatkozóan, hogy miként kellene egy ilyen alapot kialakítani és felhasználni.

2.8 Egy hónappal később, 2020. május 27-én az Európai Bizottság javaslatot tett egy új, 750 milliárd eurós eszközre, a Next Generation EU-ra, amelynek célja, hogy segítse a tagállamokat a Covid19-krízis által kiváltott gazdasági válságból való kilábalásban. Az új csomag, amely a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó következő hosszú távú uniós költségvetés részét képezi, 500 milliárd EUR vissza nem térítendő támogatást és 250 milliárd EUR kölcsönt tartalmaz, és finanszírozása a pénzügyi piacokon való hitelfelvétel útján történik, ami szükségessé teszi, hogy az Európai Bizottság saját forrásaira vonatkozó felső határt átmenetileg az EU bruttó nemzeti jövedelmének 2%-ára emeljék. A helyreállítási program 560 milliárd EUR-t irányoz elő a zöld gazdasággal, a digitalizációval és a gazdasági rezilienciával kapcsolatos tagállami beruházások és reformok támogatására (310 milliárd EUR vissza nem térítendő támogatás és 250 milliárd EUR hitel), további 55 milliárd EUR-t a meglévő kohéziós politikai programok fellendítésére, 40 milliárd EUR-t a Méltányos Átállást Támogató Alap kiegészítésére, valamint további 15 milliárd EUR-t az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapba. Az alap célja továbbá, hogy új lendületet adjon a magánberuházásoknak egy új, az európai vállalkozásoknak szánt, 31 milliárd eurós költségvetésű Fizetőképesség-támogatási Eszközzel, melyet az InvestEU uniós beruházási program 15,3 milliárd eurós megnövelése, valamint (az InvestEU részeként) egy további 15 milliárd eurós Stratégiai Beruházási Eszköz kísér, amelynek célja, hogy beruházásokat generáljon az Unión belüli stratégiai ágazatokban, különösen a rezilienciaépítéssel, a zöld és a digitális átalakulással és a kulcsfontosságú értékláncokkal kapcsolatban.

2.9 E fejlemények fényében a mostani válság nem térítheti el az EU-t az európai zöld megállapodásban és a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható növekedési stratégiában meghatározott hosszú távú célkitűzéseitől. Sőt, ezek a célok érdekes módon még előrelátóak is, mivel számolnak azzal, hogy szükség lesz az európai gazdaság átalakítására ahhoz, hogy az elkövetkező években biztosíthassuk a fenntartható növekedést, amely a környezeti fenntarthatóság, a termelékenységnövekedés, a méltányosság és a társadalmi haladás, valamint a makrogazdasági stabilitás pilléreire épül.

3. Globális egymásrautaltság, az EU nemzetközi dimenziója és a globalizáció jövője

3.1 Noha a globalizáció a közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI) növekedését vonta maga után, amelyek 1990 óta évi átlagban mintegy 10%-kal nőttek * , miközben a világkereskedelem átlagos éves növekedési rátája csak 5% volt * , látnunk kell ennek a mellékhatásait is, különösen ami a munka- és szociális feltételeket illeti. Bár igaz, hogy a globalizáció fellendítette a technológiatranszfert, az ipari szerkezetátalakítást és a globális vállalatok növekedését, ez gyakran a szociális jogok és a kollektív tárgyalások kárára történt. És bár a globalizáció lehetővé tette a nagyvállalatok számára, hogy olyan méretgazdaságosságot érjenek el, amely csökkenti a költségeket és az árakat, ez számos, a hazai piacon versenyző uniós kisvállalkozás számára hátrányos volt.

3.2 Ami a nemzetek közötti kereskedelmet illeti, a fokozott kölcsönös függésnek számos pozitív hatása volt, nem utolsósorban annak felismerése, hogy a nemzetek közötti konfliktusok - figyelembe véve az olyan nemzetek katonai tűzerejét, mint Kína, az USA vagy Oroszország - az általunk ma ismert világ megszűnéséhez vezetnének. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A globalizáció negatív következményeit, például a nagymértékű környezetszennyezést és a méltánytalan munkafeltételeket gyakran figyelmen kívül hagyják. Emellett amikor a válság olyan gazdaságokat sújt, mint Kína vagy az USA, ez számos országra kihat, regionális és globális instabilitást teremtve. A globalizációnak számos egyéb buktatója is van, nem utolsósorban az, hogy a multinacionális vagy globális cégeket az adott országon belüli befolyásuk miatt gyakran az egyes nemzetek szuverenitását fenyegető tényezőknek tekintik.

3.3 A jelen stádiumban azt a kérdést kell feltennünk, hogy a Covid19 milyen mértékben fogja megváltoztatni a határokon átnyúló kereskedelemben vagy szolgáltatásokban részt vevő vállalatok működési módját, látva azt is, hogy a gazdasági válság különösen nagy súllyal nehezedik bizonyos szektorokra - főként az utazásra és a turizmusra, illetve a légi közlekedésre. A jelen válság pénzügyi kihatásai hatalmasak: a vállalatokat - köztük a feldolgozóipari ágazat vállalatait - hátrányosak érintik az ellátási lánc bizonytalanságai és az exportkorlátozások, valamint az ügyfelekkel kapcsolatos keresletkiesés - mindezt egy „megfordított multiplikátorhatás”-nak nevezhetnénk -, illetve a termelési hálózatokon belüli (negatív) sokkok szaporodása. A válság ráirányította a figyelmünket, hogy a globalizált gazdaság a beszállítási szerződések sűrű hálózatára épül.

3.4 A világkereskedelemnek a XX. század utolsó negyedében látott nagyarányú növekedését két egymástól független tényező tette lehetővé: az intermodális áruszállítás bővülése (pl. a konténeres szállítás elterjedése), illetve a tőkekorlátozásoknak a nyolcvanas évek elején történt széles körű felszámolása. Noha a tőkeáramlások ma már szabályozottabbak, továbbra is ezek jelentik a beruházások és a kereskedelmi forgalom éltető elemét szerte a világon. A globális kereskedelem bővülésének harmadik oka a kereskedelem liberalizálása és a kapcsolódó kereskedelmi megállapodások, talán leginkább Kína WTO-hoz való csatlakozása volt. A kereskedelem rendkívül fontos az EU számára a fenntartható gazdasági növekedés fokozására irányuló minden erőfeszítés kapcsán, és az EU és kereskedelmi partnerei közötti kereskedelmi forgalom növekedése nyilvánvaló előnyökkel jár, de a Covid19-válság rávilágított a globális ellátási láncok sebezhetőségére. A kereskedelmi fennakadások hátrányosan befolyásolhatják a fenntartható gazdasági növekedést. Mindezt szem előtt tartva az EU-nak nemzetközi megállapodásai révén többet kell tennie az ellátási láncok biztosítása érdekében, hogy minimálisra csökkentse a gazdasági sokkok okozta fennakadásokat. Ez magában foglalná az ellátási láncokra vonatkozó stratégiák újragondolását, például a diverzifikálást, valamint az ellátási láncok több ágazatra kiterjedő kiigazítását. Ez egyfajta ágazati deglobalizációt is jelentene, vagyis azt, hogy az uniós vállalatok az ellátási lánccal kapcsolatos problémák elkerülése érdekében (legalábbis az alapvető termékek esetében) áttelepítenék gyártóüzemeiket az EU-n belülre.

3.5 A szóban forgó téma szempontjából fontos az EU nemzetközi dimenziója és a globális szereplőkkel, különösen Kínával, az USA-val és Oroszországgal fenntartott kapcsolatai. Mivel a nemzetközi diplomácia döntő fontosságú az EU és valutája jövőbeli gazdasági kilátásai szempontjából, az EU-nak sokkal előretekintőbb és hangsúlyosabb szerepet kell játszania a nemzetközi ügyekben, beleértve a versenytárs nemzetekkel folytatott kereskedelmi tárgyalásokat is. Az EGSZB még mindig támogatja és továbbra is támogatnia kell a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokat, de nyilvánvaló, hogy Kína, az USA és Oroszország figyelmen kívül hagyja az EU többoldalú kereskedelemmel kapcsolatos álláspontját. Ha az EU jelentősebb szerepet akar játszani a világkereskedelemben - ami létfontosságú az uniós vállalkozások és üzleti kilátásaik szempontjából -, akkor sokkal többet kell tennie annak érdekében, hogy más országokat ismét visszaültessen a többoldalú tárgyalóasztalhoz, különben szükségszerűen a kétoldalú kereskedelem kerül majd előtérbe. A globalizációnak a válság utáni jövőben számos területen (többek között az adóverseny, a munkaügyi normák betartása és az éghajlatváltozással kapcsolatos célok teljesítése terén) egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania a globális piacon működő globális cégek számára. Ha nem így teszünk, akkor fennáll a veszélye annak, hogy az EU egyre sérülékenyebb lesz, és egyre kiszolgáltatottabbá válik az USA és Kína közötti kereskedelmi csatározásoknak.

3.6 Ami a határokon átnyúló beruházásokat illeti, teljesen nyilvánvaló, hogy a beruházásokat nem minden esetben a tőkebefektetések növelése érdekében hajtják végre, hanem inkább azért, hogy a legalacsonyabb adókkal rendelkező országokat preferálják * . A globalizáció valamilyen formája elkerülhetetlen lehet a válság vége után, de a válság által okozott gazdasági problémák és egyéb következmények arra engednek következtetni, hogy az EU-n belül és az egész világon szükség van a vállalkozások működési módjának megváltoztatására. Az EGSZB-nek az az ajánlása, hogy a tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelem ütemtervét, mára nagyobb jelentőségre tett szert. Ugyanez igaz a minősített többségi szavazásra is. Az EGSZB ugyanis már tavaly teljes mértékben támogatta az adóügyi kérdésekben a minősített többségi szavazásra és a rendes jogalkotási eljárásra való fokozatos áttérésről folytatott vita megkezdését, ugyanakkor elismerte, hogy minden tagállamnak mindig elegendő lehetőséget kell biztosítani a döntéshozatali folyamatban történő részvételre.

4. A kormányok szerepének felülvizsgálata

4.1 Nem kérdéses, hogy a Covid19-válság rávilágított a kormányok egészségügyi és gazdasági válságok kezelésében betöltött szerepének jelentőségére. Ez is kiemelten fontos a fenntartható gazdasági növekedés elérésére irányuló célkitűzés szempontjából. Az EU-ban ma már senki sem kérdőjelezi meg a kormányok szerepét a gazdasági tevékenységet közvetetten támogató, hatékony egészségügyi rendszerek és programok biztosításában. Nem kérdőjelezzük meg a kormányoknak a 2008-as pénzügyi válságot követő banki és pénzügyi szabályozások betartatásában játszott szerepét sem. Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy a kormányok ma is kulcsszerepet játszanak a gazdasági irányvonal meghatározásában, és ez válságok idején még inkább így van. Ennek akkor is így kell lennie, ha többszintű kormányzásról van szó, amelynek keretében a helyi és regionális önkormányzatoknak a központi kormányzat gazdaságpolitikájába való bevonása döntő fontosságú. Amint azt korábban kifejtettük, a költségvetési politika nemcsak a gazdasági stabilitás szempontjából létfontosságú, hanem ahhoz is, hogy lehetővé tegye a kormányok számára, hogy ösztönzőkkel támogassák a vállalkozásokat, amint azt az uniós jogszabályok lehetővé teszik. A fenntartható növekedés elérésére és fokozására irányuló bármely törekvéshez kormányzati irányításra és szabályozásra van szükség a gazdasági tevékenység és a környezetvédelem valamennyi területén, külön hangsúlyt fektetve a környezetvédelmi szempontok gazdasági tevékenységek terén való általános érvényesítésére. Természetesen a szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott nyílt párbeszéd továbbra is kulcsfontosságú a gazdasági irányvonal meghatározásához.

4.2 A válságot követő helyzetben a költségvetési politika nagyobb jelentőséget kap majd, nem utolsósorban a válság előtt tervezettet igen nagymértékben meghaladó hitelösszegek miatt. Az a hatalmas hitelfelvétel, amelyre a Covid19-hez kapcsolódó korlátozások miatt befagyott vállalkozásoknak nyújtott jövedelemtámogatáshoz és hitelgaranciákhoz szükség lesz, mindenképpen korlátokat fog szabni a tekintetben, hogy a kormányok milyen mértékben tudják majd ösztönözni a gazdasági tevékenység újrakezdését. Emellett korlátozza majd a környezetvédelem és a termelő beruházások támogatásához szükséges finanszírozás összegét is. A kormányoknak ezért kreatív módszereket kell találniuk a fenntartható gazdasági növekedést célzó kiadások támogatására, ugyanakkor biztosítaniuk kell a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságát is.. Az Európai Bizottság azon álláspontja, hogy a helyreállítást össze kell hangolni a zöld megállapodással, a helyes irányba tett lépés, mivel alátámasztja, hogy magának a válságreagálásnak is fenntartható jellegűnek kell lennie.

4.3 Az infrastruktúra-finanszírozás költségvetésen kívüli forrásai lehetnek például nemzetközi pénzügyi intézmények vagy magáncégek; így jönnek létre az úgynevezett köz-magán társulások (PPP-k). A PPP-ket - feltéve hogy átláthatóan irányítják őket és demokratikus ellenőrzés alatt állnak - a válság utáni helyzetben egy lehetséges megoldásnak lehetne tekinteni az infrastrukturális és környezetvédelmi projektek finanszírozásának támogatására, mivel a legfontosabb szakpolitikák kormányzati finanszírozásának feláldozása nélkül kínálnak megoldást a finanszírozással, a munkák befejezésével és a nagy projektekbe való beruházásokkal kapcsolatos problémákra.

4.4 Az EU-nak törekednie kell azoknak az eszközöknek és kezdeményezéseknek a gyorsabb alkalmazására, amelyeket az európai zöld megállapodás javasolt, amely kifejezetten elismeri, hogy az EU-nak és a nemzeti kormányoknak - a magánszektorral együtt - központi szerepet kell játszaniuk ebben az átalakulásban, mely egy valóban fenntartható Európa felé vezet. Ezek közé tartoznak a méltányos átállási mechanizmus részét képező különböző finanszírozási eszközök, amelyek elsősorban a kkv-kra és a sérülékeny iparágakra koncentrálnak, egyrészt a gazdasági fellendülésük elősegítése, másrészt fenntarthatóságuk és a jövőbeli sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességük javítása érdekében, a jelenlegi körülményeket tekintve eseti alapon némi mozgástérrel a biztosítékeszközökre és a közös finanszírozásra vonatkozó követelmények tekintetében. A jelenlegi Covid19-válság fényében ez a felfogás még inkább visszhangra talál, és lehetőségnek kell tekinteni a társadalmi és gazdasági fejlődés újraélesztésére, szem előtt tartva a zöld megállapodás elveit. A jelenlegi helyzetet tekintve a páneurópai szolidaritás elgondolása soha nem volt időszerűbb.

5. A gazdasági fellendülés, a beruházások és a fenntarthatóság stratégiái

5.1 A következő kérdés a gazdasági fellendüléshez, a beruházásokhoz és a fenntarthatósághoz szükséges stratégiák meghatározása. Mivel a Covid19-hez kapcsolódó korlátozások miatt a gazdaságok zsugorodnak, túlzás lenne azt várni, hogy a Covid előtti szintekre álljanak vissza. Ahhoz is több hónapra lesz szükség, hogy az euróövezet és az EU gazdaságai csak a közelébe kerüljenek annak, ahol a válság előtt voltak. Továbbá, mivel a kormányok különböző forrásokból vesznek fel kölcsönt az állami kiadások váratlan és hatalmas emelkedésének fedezésére, valószínűleg csökkenteni fogják a kiadásokat és esetleg újból megszorító intézkedéseket vezetnek be, ami oda vezet, hogy a fogyasztás és a kibocsátás alacsony szinten marad. A görögországi megszorító intézkedések példája azt mutatja, hogy az ország térdre kényszerült, bruttó hazai termékének (GDP) egynegyede nyolc év alatt elpárolgott, a munkanélküliség pedig 27% fölé emelkedett * . A megszorító intézkedések megismétlése kontraproduktív lenne. Helyes irányba tett lépést jelent az, hogy az Európai Bizottság aktiválja a Stabilitási és Növekedési Paktumon belül az általános mentesítési záradékot, ami lehetővé teszi az euróövezeti országok számára, hogy ideiglenesen felfüggesszék a középtávú költségvetési célok eléréséhez szükséges kiigazításokat. Amikor azonban a Covid utáni helyreállítási szakaszba lépünk, szükség lehet a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályainak felülvizsgálatára.

5.2 Bár az Európai Bizottság éves fenntartható növekedési stratégiájáról szóló közleményében *  felvázolt általános célkitűzések alapvető fontosságúnak tekinthetők a fenntartható gazdasági növekedés eléréséhez, ez nem érhető el olyan megszorító intézkedések alkalmazásával, amelyek káros hatással vannak közösségeink legsérülékenyebb társadalmi-gazdasági csoportjaira.

5.3 Az uniós kormányoknak ehelyett olyan gazdaságélénkítési stratégiákat kell kidolgozniuk, amelyek támogatják a termelékenyebb és fenntarthatóbb gazdasági tevékenységeket. A Covid19 utáni forgatókönyv lehetőséget kínál arra, hogy újra megvizsgáljuk azokat a kulcsfontosságú gazdasági ágazatokat, amelyek a legkevésbé bizonyultak ellenállónak. A gazdaság továbbra is nagymértékben támaszkodik majd a kis- és középvállalkozásokra, de időszerű lehet még inkább ösztönözni az induló vállalkozásokat és újragondolni a szociális vállalkozásoknak a szociális gazdaság fontos részeként betöltött szerepét. Bár a szociális vállalkozások számára a nyereség nem elsődleges motiváció, a bevétel továbbra is alapvető szerepet játszik az ilyen vállalkozások fenntarthatóságában. Minden szociális vállalkozás rendkívül nyereséges lehet mindemellett, és egyik prioritásuk az, hogy nyereségüket a részvényeseknek történő kifizetés helyett a vállalkozásukba forgassák vissza. A szociális vállalkozás mindenekelőtt egyensúlyba hozhatja azt az ellentétet, ami az ilyen szervezet szociális küldetésének fenntartása, illetve az üzleti vállalkozásuk termelékenységének a fenntarthatóság érdekében történő maximalizálása között feszül. Ezek a struktúrák ezért ideálisan illeszkednek egy olyan gazdaságba, amelynek célja a fenntartható gazdasági növekedés elérése és fokozása.

5.4 A kormányok a válságot követően gyors fellendülésre törekednek majd, és egyes, ellenállóképesnek bizonyult ágazatok működése várhatóan hamar helyre fog állni, de a kormányok számára nagy lesz a kísértés, hogy ösztönözzék azokat az ágazatokat, amelyek már a válság előtt fenntarthatatlannak minősültek, vagy tevékenységük hátráltatta az európai zöld megállapodásban felvázolt éghajlat-változási és környezetvédelmi célok elérését. Ehelyett a kormányoknak arra kellene törekedniük, hogy a fent említett finanszírozási modelleken keresztül további beruházásokat hajtsanak végre az energia és az alternatív energia hatékony felhasználását célzó projektekbe, ezáltal üzleti lehetőségeket teremtve a nagyvállalatok, a kkv-k és a szociális gazdaság vállalkozásai számára. A zöld gazdaságra való átállásnak a lehető legnagyobb mértékben magában kell foglalnia nemcsak a zöld ágazatok fejlesztését, hanem a meglévő üzleti modellek és a hagyományos „zöld” ágazatokon kívüli, egyéb ágazatok ökologizálását is. Ezért tehát a vállalkozások számára nemzeti vagy uniós szinten kínált támogatást az európai zöld megállapodásban és a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható növekedési stratégiában meghatározott célok elérésétől kell függővé tenni.

5.5 Az EU fenntartható gazdasági növekedésének sarokköve egy valóban körforgásos gazdaság létrehozása és fejlesztése kell, hogy legyen, amely a teljes értékláncok mentén maximalizálja és fenntartja az értéket, miközben minimálisra csökkenti a hulladék mennyiségét és törekszik az erőforrás-hatékonyságra. A körforgásos gazdaság üzleti modelljeiben jelentős potenciál rejlik az európai versenyképesség előmozdítása szempontjából, nemcsak a természeti környezet megóvása, hanem a minőségi munkahelyek teremtése és a kapcsolódó iparágak fejlesztése tekintetében is. Emellett a körforgásos gazdaság üzleti modelljei hozzájárulnak az olyan jellegű ellátásilánc-sokkokkal szembeni ellenálló képesség növeléséhez, mint amilyeneket a Covid19-világjárvány következtében is tapasztalunk, továbbá kiegyenlítő hatást gyakorolnak a nyersanyagok árainak és rendelkezésre állásának a környezeti és geopolitikai fejlemények - ezen belül például az éghajlatváltozás vagy a kereskedelmi viták - függvényében történő ingadozásaival szemben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni azt a szerepet, amelyet az innováció és a digitalizáció, valamint a humán tőkébe való folyamatos befektetés ennek az átmenetnek az elősegítésében játszik, ezért ezeket a tevékenységeket a kutatás és fejlesztés támogatása révén, az üzleti szempontokat jobban előtérbe helyezve, még nagyobb erővel kell folytatni. A digitalizáció munkaerőpiacra gyakorolt hatását azonban teljes körűen értékelni kell annak érdekében, hogy minimálisra lehessen csökkenteni a munkahelyek megszűnését, és átképzés vagy áthelyezés formájában támogatni lehessen az érintetteket.

5.6 A jelenlegi világjárvány is annak fontosságára irányította rá a figyelmet, hogy oda kell figyelni az egyének egészségére és jóllétére, nem elég pusztán a gazdasági növekedésre összpontosítani, amely - amint az a 2020-as fenntartható növekedési stratégiában is szerepel - nem lehet önmagában cél. Az EU-nak kiemelt prioritásként kell kezelnie a közegészségügyi rendszerek minőségének és hozzáférhetőségének javítását az egyes országokban, ugyanakkor küzdenie kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségek és a saját zsebből fizetendő nagy összegű kiadások ellen, amelyek csak konzerválják ezeket a különbségeket. Más ágazatokhoz hasonlóan az állami egészségügyi rendszerek esetében is folytatni kell a digitalizálásba és a mesterséges intelligenciába történő beruházásokat. A nagyszabású gazdasági sokkok bekövetkezése arra is ráirányítja a figyelmet, hogy a jó kormányzás mennyire döntő szerepet játszik a reziliencia kiépítésében és a következményekre adandó megfelelő válaszok megfogalmazásában. A fenntartható és méltányos gazdasági növekedésre való törekvés ezért a tagállamok nemzeti és helyi intézményeinek minőségén áll vagy bukik, és az EU feladata annak aktív biztosítása, hogy az országok védelmezzék és támogassák a demokrácia, a tolerancia és a jogállamiság tiszteletben tartásának elveit. Pozitívumként említhetjük meg, hogy az európai szemeszter a közigazgatás és a kormányzás minőségét immár sokkal szisztematikusabb módon kezeli.

5.7 Az utolsó pont a termelékenységnek a fenntartható gazdasági növekedés megvalósításában betöltött szerepéről szól. Ahhoz, hogy a gazdaság a jövőben is fenntartható módon növekedhessen, fokoznia kell növekedési kapacitását, de csak addig a pontig, ameddig ez a növekedés még értéket teremt a gazdaság és az abban dolgozó emberek számára. Ez magában foglalja a bérek és a munkakörülmények - mindenekelőtt kollektív tárgyalások révén, és semmiképpen sem a méltányosabb jövedelemelosztás kárára történő - javítását. Ezért a fokozott gazdasági fenntarthatóságra irányuló stratégiákat a termelékenységre koncentrálva kell kidolgozni, de nem engedhető meg, hogy ezek a munkavállalók jogainak és a társadalmi fejlődésnek a rovására valósuljanak meg. A magasabb termelékenység tehát nem öncél, hanem a bérek javításának, az uniós gazdaságokban az általános kereslet növelésének, és ezáltal az életszínvonal javításának eszköze. A nagyobb termelékenység új és jobb termékek és szolgáltatások kifejlesztéséhez is elvezet, lehetővé téve a vállalkozások számára, hogy magasabb értékláncokra térjenek át az áruk és szolgáltatások tekintetében, az EU-t pedig versenyelőnyhöz juttatja a világpiacon. A fent említetteknek megfelelően a magasabb termelékenységnek szigorúan a fenntartható gazdasági növekedés megvalósításának célkitűzéséhez kell kapcsolódnia, és azt nem szabad a munkafeltételek, a társadalmi fejlődés és a környezetvédelmi politikák kárára elérni. Éppen ellenkezőleg, fenn kell tartani a szociális jogok európai pillérében megfogalmazott általános célokat, különösen a szociális védelmet és a kollektív tárgyalási folyamat megerősítését. Ugyanez vonatkozik a zöld megállapodásban meghatározott célkitűzésekre és az EU éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzéseire. Emellett a jelenlegi Covidl9-válságra adott, valóban európai válasz és az egész blokk fenntartható növekedésének előmozdítására irányuló, egyesített erőfeszítések során kerülni kell az országok közötti negatív adóverseny mentalitását, amely csak arra jó, hogy akadályozza a tagállamok közötti együttműködést és szítsa a nacionalista tendenciákat. Ehelyett arra kell összpontosítani, hogy segítséget nyújtsunk az egyes országoknak humántőkéjük fejlesztéséhez és a termelékenység növeléséhez, miközben célzott beruházások révén orvosoljuk a növekedés és a munkalehetőségek terén mutatkozó regionális egyenlőtlenségeket, kezelve mindeközben az üzleti tevékenységet akadályozó főbb strukturális hiányosságokat is.

Kelt Brüsszelben, 2020. július 16-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER


  Vissza az oldal tetejére