(saját kezdeményezésű vélemény)
Előadó: Arnold PUECH D’ALISSAC (FR/I)
Közgyűlési határozat: 2020.2.20.
Jogalap: az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció: „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció
Elfogadás a szekcióülésen: 2020.6.29.
Elfogadás a plenáris ülésen: 2020.7.16.
Plenáris ülés száma: 553.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) 204/2/3
1. Következtetések és ajánlások
1.1. A hatékony védzáradékok előfeltétele a megerősített nemzetközi együttműködés.
1.1.1. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az emberiség élelmiszerrel való ellátása továbbra is jelentős kihívás, és legalább 2050-ig az is marad. 9-10 milliárd ember táplálásához a világ összes mezőgazdaságára szükségünk lesz. A FAO becslése szerint 2007 és 2050 között a világ termelésének 70%-kal kell növekednie. Ezért védeni kell minden egyes ország termelési kapacitásait, előmozdítva a megfelelő mezőgazdasági és kereskedelempolitikákat, egy olyan szervezett nemzetközi kereskedelem biztosítása mellett, amelynek révén meg lehet küzdeni egyrészt a termelés nehézségeivel, másrészt a bizonyos földrajzi területeket jellemző állandó szűkösséggel.
1.1.2. Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen a termelési előírások harmonizálása annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a verseny torzulását, és minden ország meg tudja termelni az alapvető élelmiszereket.
1.2. Javítani kell a piacok átláthatóságát.
1.2.1. A G20-ak mezőgazdasági minisztereinek ülésén 2011-ben útjára indított AMIS kezdeményezés (Agricultural market information system - mezőgazdasági piaci információs rendszer), amely a világ legnagyobb gabona- és olajnövény-termesztőit és -importőreit tömöríti, lehetővé teszi a piacok tényleges helyzetének megismerését, emellett fórumot kínál a párbeszédhez és a kormányzati felelősök közötti koordinációhoz egy olyan időszakban, amelyet a mezőgazdasági piacok erős volatilitása jellemez. Ez a kezdeményezés hasznosnak bizonyult, de tovább kell fejleszteni, ami a részt vevő országok számát és a kezdeményezés hatókörét illeti, hogy ezáltal egyéb, a világpiacokon forgalmazott termékeket is lefedjen.
1.3. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mezőgazdasági védzáradékait - mind az általánosakat, mind a kétoldalú megállapodásokban foglaltakat - javítani kell különböző szempontokból, amelyeket az EGSZB ebben a jelentésben részletez. Biztosítani kell a tisztességes versenyt és az európai ágazatok fennmaradását, szavatolva az élelmiszer-önrendelkezést, amely valamennyi polgár, a termelők és a fogyasztók javát szolgálja. Az élelmiszer-önrendelkezés szükségességére a Covid19-járvány nagymértékben rávilágított.
1.3.1. Gyors reagálás
A jelenlegi záradékok nem hatékonyak, mivel végrehajtási idejük túlságosan hosszú. Ugyanakkor a gazdaság digitalizációjának köszönhetően az adatok néhány óra alatt rendelkezésre állhatnak. A mennyiségek és az árak nyomon követése napjainkban hatékony, és lehetővé teszi a gyors reagálást.
1.3.2. Automatikus reagálás
A kereskedelem alapos ismerete révén könnyen szabályozni lehet a kereskedelmi forgalmat. Az exportőrök és az importőrök között automatikusan megvalósítható lenne az összehangolt alkalmazás, amennyiben egy adott időszak - például egy év - alatt a kereskedelem volumenének 10%-os növekedése tapasztalható. Amennyiben a növekedés indokolható valamely nehézséggel, amely a termelés csökkenéséhez vezetett, a záradékot nem aktiválnák. Ha azonban a növekedés nem indokolt, a növekedés korlátozása érdekében kiegészítő vámot alkalmaznának.
1.3.3. Arányos reagálás
A kereskedelmi forgalom növekedésének jellegétől és eredetétől függően a reagálásnak arányosnak kell lennie annak érdekében, hogy csökkenjen ez a növekedés, vagy biztosított legyen az érintett ágazatokra nézve destabilizáló hatású forgalom tényleges felfüggesztése.
1.3.4. Mindenre kiterjedő reagálás
A teljes importforgalmat figyelembe kell venni, függetlenül annak státuszától, és előzetes értesítés nélkül. A szabadkereskedelmi megállapodások keretében éppen az úgynevezett érzékeny termékek esetében nyitnak meg csökkentett vámtételű kontingenseket, és ezek azok az ágazatok, amelyek a leggyorsabban destabilizálódnak. Ezért ezekre is védzáradékokat kell alkalmazni.
1.3.5. Az úgynevezett tükörintézkedések
A tükörintézkedéseknek az importról szóló európai rendeletekbe való bevezetésével egyrészt - a termékek származásától függetlenül - egyforma szinten biztosítani kell a fogyasztók védelmét, másrészt korlátozni kell az európai gazdasági szereplők tekintetében felmerülő gazdasági torzulásokat.
1.3.6. A Párizsi Megállapodás végrehajtási keretrendszerének figyelembevétele
Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalások jelentős nemzetközi kihívást jelentenek. Ha ezeket egyes országok nem tartják tiszteletben, nem élvezhetik azok előnyeit a kereskedelem tekintetében sem. Az agrár-élelmiszeripari ágazatban be kell vezetni az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust. Tekintettel e mechanizmus összetettségére, és a mechanizmus elfogadásáig, a Párizsi Megállapodásra vonatkozóan külön védzáradékokat kell kapni a WTO-tól, és ezeket bele kell foglalni az Európai Bizottság által kötött valamennyi szabadkereskedelmi megállapodásba.
1.3.7. A fenntartható fejlődési célok figyelembevétele
A Párizsi Megállapodáshoz hasonlóan ezek vonatkozásában is védzáradékokat kell elérni a WTO-tól, és ezeket bele kell foglalni az Európai Unió által aláírt valamennyi megállapodásba.
2. A védzáradékok fogalma és háttere
2.1. A WTO egyedi védzáradékokat irányoz elő a mezőgazdasági ágazat számára, de korlátozza az alkalmazásukat.
2.1.1. Fogalommeghatározásuk alapján a védintézkedések bizonyos termékek behozatalának növekedésével kapcsolatban abban az esetben meghozott „sürgősségi” intézkedések, ha a behozatal súlyos kárt okoz vagy okozhat az importáló ország hazai termelési ágazatában. Ezek az intézkedések - amelyek általában engedmények vagy kötelezettségek felfüggesztésének formájában valósulnak meg - jelenthetik mennyiségi behozatali korlátozások alkalmazását, vagy behozatali vámok kivetését.
2.1.2. A mezőgazdaság területén a magasabb védővámok alkalmazása automatikusan aktiválható lehetne, amennyiben a behozatal mennyisége meghalad egy bizonyos szintet, vagy az árak egy bizonyos szint alá csökkennek, anélkül, hogy igazolni kellene a hazai termelési ágazatot érő súlyos kárt.
2.1.3. A mezőgazdaságra vonatkozó különleges védzáradék azonban csak olyan termékek esetében vehető igénybe, amelyekre vámtarifákat állapítottak meg, és csak akkor, ha a kormány a mezőgazdasággal kapcsolatos kötelezettségvállalások jegyzékében fenntartotta magának az ehhez való jogot. Ezenkívül a védzáradék nem alkalmazható a vámkontingensek keretén belüli behozatalokra.
2.2. A kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások esetében ennél tovább lehet menni.
2.2.1. A szabadkereskedelmi megállapodásoknak le kell fedniük a kereskedelem lényegi részét, és anélkül kell elősegíteniük az aláíró államok közötti kereskedelem liberalizációját, hogy akadályoznák a világ többi részével folytatott kereskedelmet. A WTO keretében folytatott többoldalú tárgyalások folyamatának nehézségeire tekintettel az elmúlt években számos szabadkereskedelmi megállapodást kötöttek meg.
2.2.2. Az Európai Unió előnyben részesíti ezt a lehetőséget annak érdekében, hogy ösztönözze a kereskedelem liberalizációját, és előrehaladjon olyan kérdésekben, ahol nincs konszenzus, ideértve például a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos fejezeteket. A legutóbbi megállapodások azonban rámutattak ennek a rendszernek a korlátaira, valamint arra, hogy nehéz közös megközelítést kialakítani, illetve teljes mértékben figyelembe venni más nemzetközi megállapodásokat, köztük a Párizsi Megállapodást.
2.3. Az agrár-élelmiszeripar területén a nemzetközi kereskedelem továbbra is nélkülözhetetlen.
2.3.1. Az élelmiszer-önellátásra való törekvést több tényező gátolja, kezdve a népességnövekedéssel, amelyek gyakran elkerülhetetlenné teszik a behozatalt. A kereskedelem ezért alapvetően hozzájárul a bolygó élelmezésbiztonságához. Az államok számára a kihívás abban áll, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt a saját mezőgazdasági termelésük fejlesztése, valamint a kereskedelemre való nyitottság között. De további kihívást jelent annak elérése is, hogy a hazai mezőgazdaságuk - amennyire csak lehetséges, és olyan feltételekkel, amelyek nem torzítják indokolatlanul a versenyt - válaszolni tudjon a nemzetközi keresletre, és exportálni tudjon élelmiszereket olyan országokba, amelyek nem képesek azokat a szükségleteiknek megfelelő mennyiségben megtermelni.
2.3.2. A francia Nemzeti Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Környezettudományi Kutatóintézet (INRAE) egyik előretekintő tanulmánya kimutatja, hogy 2050-ig még jobban koncentrálódhat a mezőgazdasági termékek exportja a világban. Ez alapvetően néhány olyan ország, illetve régió számára lesz előnyös, ahol az éghajlatváltozás kedvezően fog hatni a mezőgazdaságra, és amelyek ezáltal növelni tudják a művelésbe bevont területeket, valamint a terméshozamot.
2.4. A mezőgazdasági kereskedelmet, helytelenül, diplomáciai eszközként használják. A mezőgazdasági ágazat olyan politikai alkudozások áldozata, amelyekhez nincs is köze: legyen szó akár a Kína és Amerika közötti, vagy a Boeing és az Airbus közötti konfliktusról, akár a kereskedelmi tárgyalások utolsó szakaszáról, a mezőgazdasági ágazat rendszeresen válik megtorló intézkedések, valamint a tárgyalások során felajánlott ellentételezések tárgyává.
3. A jelenlegi védzáradékok hiányosságai
3.1. A védintézkedési eljárások túlságosan hosszúak és vesződségesek.
3.1.1. A védzáradékok bevezetése a korábbiakban hosszadalmas volt és sok vesződséggel járt, ami miatt a védzáradékok nem voltak hatékonyak. Miközben az Európai Unió a WTO azon tagjai közé tartozik, amelyek fenntartották a jogot, hogy számos termék esetében alkalmazzák ezt a záradékot, a gyakorlatban szinte soha nem folyamodnak ehhez. így például a sós lében tartósított, fagyasztott csirke (sós lében való tartósítás esetén nincs szükség fagyasztásra) Brazília általi „helytelen kezelése” során az alkalmazott legalacsonyabb vám lehetővé tette, hogy 1996 és 2001 között jelentős mértékben növekedjen a baromfihús behozatala, anélkül, hogy védzáradékokat alkalmaztak volna.
3.2. A jelenlegi eljárások nem szavatolják a tisztességes versenyt.
3.2.1. A harmadik országok termelői, akiknek nem kell szigorúan betartaniuk az európai előírásokat, jelentős versenyelőnyben vannak. így például a Kanadával aláírt legutóbbi megállapodás szerint a kanadai termelők mintegy negyven olyan növényvédő szert használhatnak, amelyek alkalmazása az Unióban tilos - ideértve az atrazint -, ami jelentősen csökkenti a termelési költségeiket. Az amerikai országok - például a növényi fehérjék, köztük a szója esetében - GMO-vetőmagokat használnak, amelyek az Unióban forgalmazhatók, de nem termeszthetők.
3.2.2. E hiányosságok következményeképpen nő a mezőgazdasági termékek, és különösen a mezőgazdasági nyersanyagok behozatala. Ez veszélyeztetheti Európa élelmiszer-önrendelkezését. Az Európai Bizottság által közzétett legutóbbi Agri-food trade statistical factsheet * (Agrár-élelmiszeripari Kereskedelmi Statisztikai Tájékoztató) szerint a mezőgazdasági nyersanyagok tekintetében az EU kereskedelmi mérlegének hiánya 2019-ben meghaladta a 20 milliárd eurót.
3.3. Ezek a hiányosságok a fogyasztóknak is kárára válnak. A szabályozás hiánya túlzott áringadozáshoz vezet, amely az elmúlt években jelentősebbé vált. A mezőgazdasági piacokon tapasztalható spekuláció tovább erősíti ezt a volatilitást, ami számos, alacsony jövedelmű fogyasztó számára megnehezíti az élelmiszerekhez való hozzáférést. Emellett az ágazatok destabilizálódása a termelési kapacitások csökkenését eredményezi, ami még bizonytalanabbá teszi a fogyasztók ellátását.
3.4. A Covid19 tragikus módon rámutatott arra, hogy egyszerre van szükség a mezőgazdasági kereskedelemre és az elengedhetetlen élelmiszer-önrendelkezésre. Az Európai Uniónak ezért a nemzetközi kereskedelem tekintetében fel kell vérteznie magát azokkal az eszközökkel, amelyek növelik az EU gazdasági sokkokkal szembeni ellenálló képességét, helyreállítva ezáltal a bizalmat, a stabilitást és valamennyi európai polgár közös jólétét.
Kelt Brüsszelben, 2020. július 16-án.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Luca JAHIER
